Előző fejezet Következő fejezet

Oltványi Pál, Földeák jótevője

TÓTH FERENC

 

A szegedi Oltványi családban többen választották élethivatásul a papi pályát. Oltványi István (1787–1869) – Oltványi Pál nagybátyja – 1815-től a csanád-egyházmegyei papneveldében az egyháztörténet és az egyházjog tanára, 1852-től nagyprépost és püspöki helynök. Alapítványt hozott létre a szegény, de jó magaviseletű tanulók továbbtanulására; támogatta a misszionáriusokat, vakokat és siketnémákat. 1860-ban Szeged díszpolgára oklevéllel tüntették ki. Hagyatékából apácaiskola épült. Az alsóvárosi Oltványi utca az ő nevét viseli. Oltványi Pál öccse, Oltványi Gáspár különböző helyeken szolgált.  1871-től 1882-ig földeáki egyház adminisztrátora volt.

1
A 150 éves templom

Oltványi Pál rendkívül tehetséges, sokoldalúan képzett, európai műveltségű, nagy dimenziókban gondolkodó személyiség volt. Napi döntéseit stratégiailag is megalapozottan hozta. Elgondolásait mély vallásosság és a humanista szemlélet hatotta át. Széles szellemi horizont, szónoki képesség, lehengerlő vitakészség, éles meglátás jellemezte.

 

A hazafi

Szegedi paraszti családból 1823. augusztus 1-jén született. Apjának, Oltványi Ferencnek Puskás Apollóniával kötött házasságából öt gyermeke született: Ferenc, István, Pál, Antal és Vera; második házasságából Gáspár. Oltványi Pál gimnáziumi tanulmányait Szegeden kezdte, az V. és VI. osztályt Temesvárt, a VII., VIII. osztályt szintén Szegeden végezte. Érettségi után felvették a temesvári papneveldébe, de egyházi elöljárói – tehetségére fölfigyelve – már a tanév elején teológiai tanulmányainak végzésére Bécsbe, a Pázmáneumba küldték, ahol 1841–45-ig tanult. 1846. március 10-én a szegedi Havi Boldogasszony templomban mutatta be első szentmiséjét. Három hónapig Újbesnyőn segédlelkészként szolgált, majd a püspökségen levéltárnok, szentszéki aljegyző. Közben rövid ideig adminisztrátor Kisteleken. A szabadságharc idején irodaigazgató és titkár. A reformkor és az 1848-as forradalom célkitűzéseit magáévá tette, lelkét a nemzeti szellem hatotta át. Már Lonovics József püspöksége idején irodaigazgató lett.

V. Ferdinánd 1848-ban Lonovics József főpásztort egri érseknek, Horváth Mihályt csanádi püspöknek nevezte ki, de Róma ezeket a forradalmi események miatt már nem szentesítette. A püspökség irányítása Róka József helynökre hárult, aki korábban hosszabb ideig Makón szolgált. A temesvári várparancsnok, az osztrák Rakovina 1848. október 31-i levelében a püspökséget teljes behódolásra utasította. Róka József a temesvári parancsnokkal írásban közölte, hogy a szentszék a magyar kormány és a magyar törvényeken kívül semmi más parancsnak nem fog engedelmeskedni. A helynök megtorlástól tartva 1848. október 30-án a püspöki hivatalt színmagyar területre, Makóra tette át. A szentszéki jegyzőkönyveket és más iratokat egy kofa szekerére pakolták, működését a mai Csanád vezér téri ún. püspöki rezidenciában kezdte meg. A papneveldét is áthelyezték Makóra. Ezzel gyakorlatilag kettészakadt a püspökség: egy „osztrák” és egy „magyar” területre. Az előbbit Fábri József helyettes püspök, a másikat Róka József vezette. Ekkor Oltványi Pál is Makóra költözött, és irodavezetői titkárként részt vett – a szegedi, csanádpalotai, makói plébánosok valamint a teológiai tanárok közreműködésével – a szentszék újjászervezésében. Horváth Mihály püspök 1848 karácsonyig szintén Makón, a püspöki rezidenciában tartózkodott, és irányította az egyházmegye magyar területének munkáját.

Amikor Haynau bevonult Temesvárra, a csanádi káptalanhoz fordult: „Hol van Róka kanonok? Fel fogom akasztatni. Kiadtam már elfogatására a rendelkezést.”

Az önkényuralom elsőnek a vicarius generalisra sújtott le. A szabadságharc bukása után Róka Józsefet halálra ítélték. Miután kegyelmet kapott, a mária-radnai ferences kolostorba internálták.

Oltványi Pál irodavezető lelkében a forradalom eseményei életre szóló nyomot hagytak. Mindez megacélozta függetlenségi és nemzeti érzését. A Bach-korszak első éveiben Csajághy Sándor püspök mellett az egyházmegye és a papság jogait az idegen kormányszékek ellenében erélyesen védelmezte. Az új területi beosztással Bánság a temesvári helytartótanács befolyása alá került, melynek vezetői igyekeztek lehetetlenné tenni Oltványi további pályafutását, ugyanis benne látták a megyei klérus védelmére átküldött védirat szerzőjét. Csajághy Sándor püspök, látva üldöztetését, a nagyváradi helytartóság alá tartozó földeáki parókiára helyezte, amely a lelkész elhalálozása folytán megüresedett. Oltványi Pálban a hazafias szellem tovább is mélyen élt, ettől vezérelve több külföldi utazást is tett. 1857-ben a nemzeti tüntetés alkalmából a Scitovszky János hercegprímás vezetése alatti máriacelli zarándokok zászlóvivője volt.

1854. december 23-án foglalta el a földeáki parókiát, december 26-án iktatták be. Ilyen előzmények után kezdte meg érdemekben gazdag lelkipásztori életét, amely alkotásokban, jótettekben virágzott ki. Mindenek előtt a község templomának építőjeként szerzett elévülhetetlen érdemeket. Ezen túlmenően Földeák iskolafejlesztésének lett az apostola.

Földeákon töltött első évek mostoha körülményei – a nyirkos, dohos, huzatos imaterem – nagyon megviselte egészségét. „Mivel 1855-től 1857. évig – írta végrendeletében – ideiglenes templomban szolgálván roppant nagy betegséget vont ez rám, melytől csak 1873–1876. években szabadultam meg véglegesen a tiszafüredi fürdő használata által, melyet a Szegeden használt gőzfürdő csak enyhíteni, de eltávolítani nem tudott.” Mivel a tiszafüredi fürdő gyógyvizének köszönhetően visszanyerte egészségét, ott hálából keresztet állíttatott. Fönntartási alaptőkéjét a nagyszalóki plébániahivatalban helyezte le. A Magyarországi Kárpát Egyesület a tiszafüredi Csodafa szomszédságában forrást nevezett el Oltványiról, aki 1885-ben medencével és szép emlékoszloppal, hazánk védasszonyának, Máriának szobrával látta el. A fürdővendégeknek ott tartózkodása alkalmával szentmisét mutatott be.

2
A községfejlesztő

A templom megvalósulása után az iskola, a tanoda építését szorgalmazta a plébános. Földeákon 1858-ban tanköteles fiú 190, leány 210 volt, ebből 230 járt iskolába. Az oktatás egyetlen tanteremben folyt. A plébános hiába sürgette második tanterem építését és újabb tanítói állás szervezését, a község szegénységére hivatkozva évekig nem tudott vele foglalkozni. Végül 1858. november 9-én az alábbi indoklással szavazták meg az épület bővítését: „Miután itt, Földeákon az iskolai tanonczok száma már olly annyira megszaporodott, hogy azok egy iskola teremben el nem férnek, Földeák községe a népnevelés sz[ent] ügyét előmozdítani óhajtván elhatározta, hogy egy második tanterem is alkalmaztassék, és egy altanító is rendszeresítessék, mihelyt a körülmények megengedik. A tanteremnek rendszeresítése és alkalmazása az építési alapból fogván fedeztetni.”

Másnap leégett az iskola, de az új fölépítése három évig váratott magára. Alapkövét 1861. április 18-án tették le, Oltványi Pál 1861. november 1-jén szentelte fel. Az új épület két tantermes, két tanítólakásos, kéttornyú iskola lett. A plébános előtt sokan kifogásolták, minek ez a nagy iskola; a lelkész válasza: rövidesen ez is kicsinynek bizonyul.

Az iskola és tanító-lak költségéhez Oltványi 300 forinttal járult hozzá. A szegény sorsú tanulók részére téli ruha és tanszerek beszerzésére előbb 1855-ben tett alapítványt, 1869-ben 1000 forintra emelte, ez Bonnaz-alapítvány címen szolgált. Az iskolások jutalmazására 1881. augusztus 17-én 400 forint alapítványt tett Iskolai ösztöndíj-alapítvány címen. Az óvoda létesítését is szívügyének tekintette. Kisdedóvó-intézet megnyitására 1888. augusztus 5-én 1000 forintot felajánlott föl.

A temetőre is nagy gondot fordított. A kálváriát a temetőben alakították ki, Krisztus és a latrok keresztjét 1860. június 27-én áldotta meg.

3
Temetőkápolna

A temetőkápolnát a Szenvedő Krisztus tiszteletére 2000 forintos költséggel építtette meg, fönntartására 100 forint alapítványt tett. Az új kápolnát 1864. június 7-én áldotta meg, beszédet dr. Kreminger Antal prépost mondott.

A kápolna építőművészeti előképe a földeáki római katolikus templom; ismétlődik a két támpillér, a csúcsíves kapu melletti függőleges falsáv és a lépcsőzetes oromfal. A pilléren Szent Péter és Pál apostol szobrát helyezték el.

A kápolna alá papok és apácák nyugvóhelyéül 1888-ban kriptaépítést kezdeményezett. A kripta a prépost költségén 1890. novemberében készült el, 600 forintba került. A következő év tavasszal festették ki, és a jótevő új oltárképről is gondoskodott. A továbbiakban a község tartozott jó karban tartani.

4
 
5
Oltványi Pál Bécsben vásárolt miseruhában mondta 1880-ban préposti miséjét

A kriptában nyugszik Major János volt földeáki plébános. Oltványi Pál által gondviselt három árva gyerek is ott lett eltemetve. Azok lelkéért minden év május 1-jén mondandó angyali kismisére 100 forint alapítványt tett. (1856 májusában vette magához nevelésre Gilinger Viktória árván maradt kisleányt – született 1853. szeptember 4-én –, akinek szülei meghaltak, árvaságra jutásakor nyolc testvére volt.) A torony alatti rész az I. világháború előtt húsz – járványban elhunyt – személynek lett a nyughelye.

Az 1863. évi nagy aszály idején Oltványi Pál Levesosztó intézetet létesített. Ugyanekkor mozgalmat indított Községi takarékmagtár  létesítésre. Közbenjárására a község 1866-ban postaállomást kapott. Ugyanekkor a község részére a helytartószéknél kijárta az engedélyt évi négy vásár és két hetivásár tartására helypénzszedési joggal.

A hitélet ápolásával is sokat törődött. Az 1859. évi kánoni jelentés a lakosságot így jellemezte: Isten és egyház törvényeit pontosan megtartják. A szentbeszédeken, a délelőtti és délutáni istentiszteleteken jelen vannak. A templomban nemcsak az asszonyok, de a férfiak is énekelnek.

Beteghez induláskor a nagyharanggal jelt adtak, hogy a hívek is kísérhessék az Oltáriszentséget. A húsvéti gyónást nagyböjt harmadik vasárnapja utáni héten végezték a következő beosztásban: hétfőn férfiak 1–40. házszámig, kedden az asszonyok; szerdán férfiak 40–80. házszámig, csütörtökön az asszonyok; pénteken férfiak 80–120. házszámig, szombaton az asszonyok. A legények szerdán délután, a nagylányok csütörtök délután gyóntak. Reggel 6 órakor a nagyharanggal jelt adtak, hogy az arra a napra kijelöltek jöjjenek gyónni, este újra volt emlékeztető harangozás az aznapi áldozók részére hálaadásra; a vasárnapi gyónóknak pedig az előkészületre. Gyónáskor minden gyónó kapott egy gyónócédulát, amit a plébános húsvét után házról házra járva összeszedett. Így szerzett tudomást az elmaradottakról.

1858-ban megalakította a Szeplőtelen Szív tisztelőinek társulatát. Tagjainak minden hónap első szombatján énekes miséjük volt, mely alatt hat tag égő fáklyával a kezében az oltár mellett állott. A társulat elhunyt tagjaiért november 5-én volt gyászmise. Ugyancsak 1858-ban alakult meg a Rózsafüzér Társulat, melynek 1891-ben 450 tagja volt. Ezek a társulatok gondoskodtak a szentsír előtt minden pénteken, valamint nagypénteken és nagyszombaton egész nap égő örökmécsesről és a Mária ünnepeken és minden szombaton a Mária-oltár előtt egész nap égő örökmécsesről.

Oltványi Pál a püspökségnek 1871-ben kérelmet nyújtott be, hogy Szegedre költözhessen, ugyanis nagybátyjának, Oltányi István nagyprépostnak a hagyatékát kívánta kezelni. Bonnaz Sándor püspök az egyházjoggal ellenes kérelmet elutasította. Majd meggyengült egészségére tekintettel két év szabadságra engedte. 1871. november 1-től Szegedre költözött, ahol az alsóvárosi zárda ügyeit intézte, melynek igazgatója is lett. A földeáki plébániára való jogát fönntartotta, ahová helyettesének, adminisztrátornak öccsét, Oltványi Gábort nevezték ki.

Távozásakor újabb alapítványt tett Rózsaünnep címen, melynek összege 1000 forint volt, amelyet később 500 és 100 forinttal megemelt. Nagyobb ünnepeken továbbra is visszajárt, és töretlenül munkálkodott iskolafejlesztési tervein.

Az újjátelepült falu közben rohamos fejlődésnek indult. A lakosok száma 1880-ban 3614 főre emelkedett. A vármegyei tanfelügyelőség 1875-ben ismételten fölszólította a községet új leányiskola építésére. Oltványi Pál a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővéreket szerette volna Földeákon letelepíteni. Bonnaz Sándor püspök nagy támogatója volt a rendnek, Temesvárt rendházat, majd rendtartományi székházat építtetett részükre. Oltványi először 1877. december 31-én kért engedélyt a letelepítésükre. Nővérhiány miatt elutasító volt a főpap válasza, ekkor a községet rávette, hogy az iskolaépítésére a tanfelügyelőségtől néhány év haladékot kérjen. Oltványi újabb kérelmére megkapta a püspöktől az engedélyt, hogy a községi elöljárósággal a tárgyalásokat megkezdhesse. A képviselő-testület 1878. szeptember 9-i ülésén sokan aggódtak ugyan az építési költség és az apácák fizetése miatt, de Oltványi Pál 2000 forintos hozzájárulást ajánlott föl, így elfogadták a zárda építését, és a rend letelepítését. 1880. pünkösd napján püspöki fölhatalmazással Oltványi az építendő emeletes leányiskola alapkövét letette és megáldotta.

A püspök leiratában a plébánost bízta meg az új leánytanoda felszentelésére. „Úgy vagyok meggyőződve – írta –, hogy legmegfelelőbb, miszerint főtisztelendő uraságod nyissa meg az új intézetet, melynek létesítése körül tetemes áldozat mellett annyit fáradozott… Végül abbéli reményemnek is kívánok kifejezést adni, hogy főtisztelendő uraságod ezen új iskolát ezentúl is befolyásos pártfogásában részesítendi.”

1881. október 1-jén a déli órákban érkezett meg Oltványi a nővérekkel. Velük volt a temesvári anyaház másodfőnöke, a szegedi ház főnöknője. Egyenesen a templomba mentek, ahol a lelkész szentségi áldásban részesítette őket, azután zárdájukba vonultak. Másnap hajnali harangozás előtt elsütött mozsárágyúk dörgésére ébredt a falu. A zuhogó esőben a makói, apátfalvi, kiszombori, hódmezővásárhelyi hívek körmenete nem tudott elindulni, csak a csanádpalotaiak érkeztek meg. Lonovics József főispán vezetésével a megyei küldöttség a szentmisére megérkezett. Természetesen jelen voltak a Návay család tagjai is.

A nővéreket a zárdából a templomba a Návay család nőtagjai ki­sér­ték el, és a padokban mellettük foglaltak helyet. A misét Oltványi Pál mondotta, ugyancsak ő mondta az ünnepi beszédet is, amit Szegeden kinyomtatott, és minden földeáki családnak adott belőle példányt. A mise után Návay-díszfogattal vitték vissza a nővéreket a zárdába. A hívek a vendégekkel együtt szakadó esőben körmenetileg vonultak az iskola és a zárda avatására, fölszentelésére. A Te Deum hangja mellett a körmenet visszament a templomba, az ünnepség szentségi áldással fejeződött be. A zárdára 2400 forint örök alapítványt tett, melynek hat százalékos kamata a földeáki iskolanővérek fizetésének javítására szolgált. Az évi kamat 144 forintot tett ki.

Kemény Mihály megyei tanfelügyelő verset írt az ünnepély évszámainak és Oltványi nevének megörökítésére.

Choronosticon a földeáki új leányiskola megnyitására 1881. évi október 2-án

HItben Istent féLnI, DIcsőÍtenI =   656
EMbertársaIt szeretnI, segéLnI = 1053
ÉlnI kegyesen, hÍVen tettekben =     57
S bÍznI erősen egy szebb JöVőben =       8
Jer ezt eLtanVLnI. =   107
  1881

 

Éljen Oltványi  Pá                                 l
Legyen e szózat most kürtszózatt          á
Jelezve szóban, hogy a mai na              P
Emléke szűnkben nem vész soha k         i.
Nem szól a tett, de örök fé                  ny.
Ott él a jók s hűk kebelén hov              á
Lopva sem juthat gonosz, csalfa szí       v.
Tettre ösztönzi s áldozatra hi                 t,
Véges pályáján végtelen remé               l,
Áldoz szerényen, tartva sum hom         O,
Nyújt szeretettel, nyújt mindig bőve      n,
Ismeri őt megyénk ifja, vén                  e,
Példánk lett ő, legyen övé a dí               j,
Áldásunk az, mely héberül így szó        l
LáP inyávtlO nejl                                 É

Meggyőződésének rabja

Végrendeletében magát a meggyőződés emberének, sőt rabjának nevezte. Elképzeléseit tűzön, vízen keresztül is megvalósította. Vitázott egyházi főhatóságaival és állami szervekkel egyaránt. Gilicze János kutatásaiból tudjuk, 1872-ben Bonnaz Sándor püspök a Rózsalakodalom alapítványát „világinak” minősítette. A plébános nem hagyta annyiban, válaszában leszögezte, hogy ő azt egyházinak tartja, és mindenki által „ilyennek tekinteni várom”. Még azzal is megrótta a főpapot, hogy aki „Szent Gellért székében Nagyméltóságodnak halála után a megyét kormányozni fogja, más véleménnyel fog ez alapítvány iránt lenni”. A szelídlelkű püspök ezt a lelkész „fájdalmaként” fogta föl, és kész volt az alapítványt egyházinak elismerni.

A falu szegényebb rétege és a plébános közötti viszony a házaspárokra kivetett párbér miatt hamar megromlott. Néhány hónappal Földeákra kerülése utáni kánoni látogatási jegyzőkönyv rögzítette ugyanis a lelkésznek járó juttatásokat. Ezek szerint a lelkészt egy jobbágyteknyi (sessio) szántón, a hozzátartozó legelőn és kenderföldön valamint a stólán kívül megilleti:

A községtől deputáció fejében őrlési pénz fejében 9 pengőforint, egy jól hízott sertés, ötven font marhahús, négy akó óhegyi bor, tizenöt icce vaj, hat öl keménytűzifa, egy mázsa konyhasó tizenöt font faggyú.1

A egyes lakosoktól, minden házaspártól 30 krajcár készpénzben, egy pozsonyi mérő búza, fél pozsonyi mérő árpa és tíz kéve nád.

Ennek teljesítésétől ódzkodott a népesség nagy része, ezért a következő esztendőben újabb szerződésben rögzítették a járandóságot, a lakosokra háruló nehezményezett párbért eltörölték. A község magára vállalta a lelkészi járandóságok teljesítését. Az új lelkészi illeték: készpénzben 639 pengőforint, egy jól hízott sertés, marhahús ötven font, óhegyi bor tíz akó, vaj tizenöt icce, kemény tűzifa 8, puhafa két öl, egy mázsa konyhasó, faggyú tizenöt font, kilencven köböl rostált búza, negyvenöt köböl rostált árpa.

Bár a párbért sikerült eltöröltetni, a lelkész és a falu kapcsolata tovább sem volt felhőtlen. Ezt mutatta a lelkész megorodicsolása.

6
Nagybőjti miseruha

Az aprószentek ünnepén Földeákon is szokásban volt az orodicsolás. Sipos Erzsébet leírása szerint a gyerekek hosszú pálcákkal járták a házakat, a vesszőkkel megvirgácsolták a lányokat, fiatalasszonyokat, közben kérdezték:

Orodics, Dávics! Hányan vannak az aprószentek?

Erre a megvesszőzött mondta:

Száznegyvennégyen, vagy még annál is többen.

1865. december 28-án Bugyi Mátyás fogadást kötött Rácz Mátyással, hogy megorodicsolja Oltványi Pált. „Odamenvén a lelkészúrhoz, azt egy nyírfavesszőből font virgáccsal háromszor megütötte, kérdezvén tőle: Hányan vannak az aprószentek? A lelkészúr könnyezve nézte a verőt, és megkorholta őt a verésért, és távozást parancsolt neki.” Fölnőtt férfi az országban sehol sem járt orodicsolni, itt a község bizonyos csoportjának a lelkész elleni jelképes szembenállását fejezte ki.

A plébános igényes volt a lelkészi járandóságnak szerződésben rögzített tételei tekintetében. 1866-ban szilfa helyett tölgyet szállítottak, a puhafa pedig korhadt hulladék volt, a lelkész nem fogadta el.

Oltványi Pált bántotta, hogy az 1866. évi kolerajárványban a község lakóinak öt és fél százaléka esett áldozatául. A főispáni helytartónál bevádolta Meskó János megyei főorvost, a faluba kirendelt Pintér Mihály sebészt és természetesen a község vezetőit. A községi elöljáróság hatoldalas nyilatkozatban tételesen fölsorolta, hogy a plébános vádjai „nem állnak”. Sőt ők is tettek bíráló megjegyzést: „Az ideig a főtisztelendő Plébános Úr is kevés beteget látogatott meg, mert arra leginkább a segédlelkész volt hivatva”.

7
Diakonusz öltözéke

Más alkalommal ellenfelei között akadtak durva rágalmazók is. 1867 januárjában azzal gyanúsították, hogy az egyházi pénzalapban hiány mutatkozik. Természetesen nem volt igaz, néhány nappal korábban két esküdt részvételével ellenőrizték a pénzalapot. Ennek ellenére a húsvéti ünnepek alkalmából a falu elöljárói közül nyolcan távolmaradásukkal tiltakoztak a plébános ellen. Nádasi Mihály esküdtbíró március 4-én csak többszöri csengetése volt hajlandó az oltáriszentség előtt a kalapját megemelni. 1876-ban Oltványi és Németh Sándor lelkész ellen tizennégy vádoló – Oltványi már Szegeden él – újabb durva támadást indított. A püspöki hatóság és a kultuszminisztérium leplezte le az alaptalan vádaskodókat.

Kétségtelen, hogy a plébános öntörvényű személyiség volt. Meglátásait, észrevételeit, kijelentéseit, bírálatait körömszakadtáig megvédte. A szóbeli és írásos pengeváltásokban hol a püspök, hol a községi jegyző hátrált meg. A község vezetőinek lelkében igencsak ott maradt a szálka. Ezt érezte a plébános is, hiszen 17 évi lelkipásztori működése után, 1871-ben „fájdalommal teli szívvel” búcsúzott el híveitől.

Szegeden halt meg 1909. január 16-án. Jelentős vagyonról végrendelkezett. A tiszta hagyaték 432 066 korona 18 fillér volt. (Ennek nagysága azzal érzékelhető, hogy szegedi háza a teljes hagyaték mintegy század részét, 4862 koronát tett ki.) Végrendeletében Földeákról sem feledkezett meg.

Irodalmi munkássága sokrétű. Teológiai, egyháztörténeti, tanügyi dolgozatain túlmenően tanulmányt írt a jövedelemadó-bevallásáról, alapítványi pénztárak által fizetendő állami adókról, a polgári és büntetőjogról stb. Közgazdasági szemlélete átszőtte életét. Jó példa erre, hogy 1866-ban országos vásártartási jogot szerzett a községnek, de kikötötte, hogy a vásári bevételek az egyházat illessék, és az épületek felújítási alapjánál könyveljék el. Ezzel az elgondolásával az akkori községi tanács egyetértett, de évek multával már méltánytalannak tartották, hogy a vásártartás jövedelme nem a község pénztárába folyik be.

Sajátos közgazdasági szemlélete mecénás tulajdonságával párosult. Jószolgálati tevékenységéhez pénzre volt szüksége. A falubeliek bevádolták a püspökségen a plébánost, hogy magas stólapénzt követel, drágán esket és temet, sőt a legköltségesebb szertartásokra kényszeríti őket. Ezt könnyen kivédte, hiszen ínséges években viszont nem szedte be a teljes járandóságot, a földeákiaknak 211 köböl búza, 187 köböl árpa és 1226 forintos adóssága halmozódott föl.

Az egyházi és tanügyi téren szerzett érdemeiért IX. Pius pápa 1863-ban titkos kamarásnak nevezte ki. 1877-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta meg. 1880-ban a csúthi prépost címet nyerte el. December 25-én a bécsi Zarnbach gyárban vásárolt díszes miseruhában földeáki hívei között mondta el első préposti miséjét. 1882-ben a jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend középkeresztjét kapta. 1898-ban a Vaskorona Rend III. osztályának lovagja lett. 1887-ben felmerült a neve a veszprémi püspöki szék betöltésekor.

A község jótevőjének emlékére 1889. június 29-én ünnepi képviselő-testületi ülésen leplezték le Oltványi Pál mellképét; az olajfestmény költségeit a prépost fedezte. 1891-ben egészsége megrokkant, nyugállományba ment, ezzel a földeáki plébániához való joga is megszűnt. 1896-ban a község díszpolgárává választotta. Célkitűzéseinek folyamatos működtetését az alapítvány kamataival biztosította.

* Fiúiskola építése 300 Ft
* Téli ruha, tanszervásárlás (Alapítvány) 1000 Ft
* Óvoda céljára 1000 Ft
* Temetőkápolna építése 2000 Ft
* A temetőkápolna fönntartására (Alapítvány) 100 Ft
* Kriptaépítés 600 Ft
* A kriptában nyugvók miséjére (Alapítvány) 100 Ft
* Rózsaünnep (1000+500+100) (Alapítvány) 1600 Ft
* Zárda építése 2000 Ft
* Zárda-alapítvány 2400 Ft
* Halála emlékére koporsós szentmisére (Alapítvány) 300 Ft2

Oltványi Pál Földeák minden idők legnagyobb jótevője. Lankadatlanul szorgalmazta és részt vett a templom, a fiúiskola, a zárda építésénél; fönntartásukhoz alapítványokat hozott létre; saját költségére temetőkápolnát és alája kriptát építtetett.  Nélküle az újjátelepült község kulturális, szellemi és lelki újjászületése nem vagy sokkal szerényebb formában valósult volna meg.

 

Források

Köszönöm Gilitze János levéltárosnak, hogy Oltványi Pálról készült adatgyűjtését rendelkezésemre bocsátotta.

Historia Domus. Földeák

Kiss József plébános kéziratos följegyzései

Maros 1881. okt. 2., okt. 9.

 

Irodalom

Oltványi Pál: A földeáki parókia rövid története. Magyar Sion. 1866. 110–122.

Oltványi Pál (1823–1909) Nekrológ. Turisták Lapja. 1909. 21 (5): 180–1.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Oltványi Gáspár és Oltványi Pál címszavak.

Komoly Pál: Oltványi Pál. Szeged, 1988.

Ádók István: Oltványi Pál. 1854–1891. Földeák, [1997]

Takó Edit: A könytárgyarapító prépost. In memoriam Oltványi Pál. Szeged.

1999/1. 33–35.

 

Lábjegyzetek:

1 Font = 0,56 kg, akó = 54,3 liter, icce = 0,8484 liter, pozsonyi mérő = 62 liter, köböl = 92 liter, öl fa = 2 m hosszú, 2 m széles, 1 m mély farakás.

2 Az akkori pénz vásárlóértékére összehasonlító adat: Makón 1854-ben egy gazdaház forgalmi értéke 500 Ft volt.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet