|
|
|
TATÁRNÉ B. SZŰCS ETELKA
A földeákiak emlékezetében hosszú ideje élt és él a Péter-Pál napján megtartott rózsaünnepély. E mély lelki tartalmú egyházi ünnepről az idősebbek mindig meghatódva, csillogó szemmel, lelkesen meséltek. A nagyon fárasztó és embert próbáló nyári munka, az aratás megkezdése előtt került megrendezésre. Olyan csodálatosat tudott adni a korabeli fiataloknak, hogy története örökre megmaradt. E nemes esemény leginkább szájról szájra, nemzedékről nemzedékre terjedt. Kevés írásos nyoma maradt.
1996-ban, a pünkösdkor megrendezett falunapokon felújították a rózsalakodalmat. Azóta folytatódik a hagyomány, immáron tizenegy éve választják a rózsamenyasszonyokat és a rózsavőlegényeket. Beszélgettem a jutalmazott fiatalokkal. Elsősorban arra voltam kíváncsi, az eredeti rózsalakodalomról rendelkeztek-e megfelelő ismerettel. Többségük igen, nagyszülők és idősebb rokonok elmondása alapján. Néhányan a könyvtár dolgozóitól, majd a plébános úrtól kaptak felvilágosítást. Azzal mindenki tisztában volt, hogy egyházi ünnep, és a kiválasztásnál főszempont a vallásos, erkölcsös életmód.
Mi volt a célja? – érdeklődtem. Megoszlottak a vélemények. Voltak, akik azt gondolták, a nehéz aratási munka előtt vagy után szórakozási lehetőséget adni. A lényeget, a valódi értéket látók keresztényi életet élnek. Ők tudták, hogy olyan fiatalok kitüntetése volt ez, akiktől tanulhattak erényességet, szelídséget, emberséget. A dolgos, szorgalmas, kocsmát kerülő, templomba járó, élő hittel rendelkezőket példaként állítani mások számára.
Ma mi a célja? Lényegében ugyanaz. Példát állítani a kor fiataljai számára. Jó magaviseletű, igaz emberi értékekkel rendelkező, katolikus vallását gyakorló fiúk, lányok kiválasztása erkölcsi elismerésre. Ezáltal ösztönözni a többieket a helyes életvitelre. Fogadjuk meg a legnagyobb magyar, Széchenyi István szavait: „Mindig úgy élj a jelenben, hogy a jövőben megbánás nélkül gondolhass a múltra.”
A templomba járás sajnos ma nem gyakori e korosztály körében, azonban kritérium a keresztség és a bérmálás szentsége.
Minden kiválasztott fiatal nagyon örült és megtiszteltetésnek vette a rózsamenyasszony, illetve a rózsavőlegény címet. A család tagjait, a rokonokat a büszkeség érzése töltötte el, a barátok elismerésüket fejezték ki. Boldogan emlékeztek vissza a gyönyörű napra.
Megkértem őket, számoljanak be, mi történt velük az elmúlt évek során. Voltak, akik szűkszavúan, mások bővebben és lelkesen beszéltek illetve írtak önmagukról.
Béla Erika 1998-ban elköltözött Hódmezővásárhelyre, jelenleg is ott él. Három évig dolgozott a helyi rádiónál műsorvezetőként és egy hetilap újságírójaként. Ekkor több információ áramlott felé falunk eseményeiről, programjairól. 2001 óta egy nagykereskedelmi cég áruforgalmi osztályán dolgozik. Gyakran részt vesz barátnője Fitness óráin, mely testben, lélekben megmozgatja, segít neki feltöltődni. A hagyomány folytatását figyelemmel kíséri. Véleménye szerint ez a falu ékességének is számít.
Sipos József Földeákon él szüleivel együtt. A sikeres érettségi után főiskolai és egyetemi tanulmányokat folytatott. Jelenleg Hódmezővásárhelyen főiskolai tanár, kutatásokat végez, s szaktanácsadással is foglalkozik. Nagyon szereti szülőfaluját, tiszteli az itt élő embereket, őrzi a hagyományokat. Elsők között „nyerte el” a megtisztelő címet, és ez számára megerősítést, erőt jelentett, hogy igen, érdemes tisztalelkűnek, egyenes embernek lenni; a jó, a helyes úton haladni és maradni. Azon az úton, mely nagyon nehéz, küzdelmes és göröngyökkel teli, de értékekkel, igaz gyöngyökkel díszített. Örök hálát, szeretetet érez szülei iránt, akik erre megtanították. Minden évben őszinte örömmel figyeli a folytatást. Ez egy összetett ünnep, mert megjelenik a múlt átélése, a jelen újításaival; Földeák nagy családjának találkozója. Elszármazottak, helybeliek, kicsik és nagyok összejövetele. Szerinte az ünnep közepe, csúcsa, az Istennel való közös találkozás a templom hűs falai között.
„Minden ember külön világ. Ami összeköt bennünket az az emberség.” (Tatiosz)
 |
| 1996 |
| Béla Erika - Sipos József Tóth Bernadett - Kardos Sándor |
Tóth Bernadett tevékenyen részt vett az első falunapok szervezésében, előkészületi munkáiban. Jelentős szerepet vállalt a rózsalakodalom hagyományának kutatásában. Nagyon örült, hogy a legelső párok egyik tagja lehetett. Rövid ideig a művelődési ház dolgozója volt. 2000-ben főiskolát végzett, azóta a helyi családgondozó munkatársa. Egy év kihagyása után másoddiplomás képzésben is részesült. A tavalyi év folyamán házasságot kötött Kurai Zsolttal, jelenleg is a faluban élnek. A férjét 1998-ban érte az a megtiszteltetés, hogy rózsavőlegény lehetett. Eddig ők az egyedüli olyan párok, akik Isten áldását az igazi házasságkötésben is megkapták. Ez év szeptemberére várják első gyermekük születését.
Kardos Sándor korosztálya közösségi csoportjában mindig lelkesen tevékenykedett. Makón sikeresen leérettségizett, majd utána elvégezte az egyéves technikumot. Jelenleg egyéni vállalkozó. Szívvel-lélekkel foglalkozik a mezőgazdasággal. Jövőjét itt, a szülőfalujában képzeli el. Pár éve olyan helybeli lány a kedvese, aki 2003-ban volt rózsamenyasszony. Úgy érzi, a cím viselése arra kötelezi, hogy a keresztény hagyományokat megtartsa, és példát mutasson az utána következő nemzedéknek. Folyamatosan figyelemmel kísérte az ünnep folytatását. Időnként sajnálattal tapasztalta, hogy a keresztényi élet nem került előtérbe.
Nagy Éva mélyen vallásos családban született. Maga is rendszeresen templomba járó, élő hitet gyakorló fiatal lány volt. Kiskunfélegyházán fodrásznak tanult. A megbízatást boldogan fogadta. A felkérésnek nagy lelkesedéssel tett eleget, különösen azért, mert az ő nagymamája is annak idején jutalmazott volt. A nagymama 1997-ben, mint Mária-anya vezethette be unokáját a templomba. Az ünnep után – nem sok idő elteltével – a szép és fiatal Évát az Úr magához szólította.
 |
| 1997 |
| Nagy Éva – Cseh István Varga Anita – Szabó Csaba |
Cseh István úgy érezte akkor, hogy nem méltó a kiválasztásra, mert még csak egy éve járt rendszeresen templomba. Porcelángyárban minőségi ellenőrként dolgozott. Társadalmi munkában a Földeák Labdarúgó Szakosztály vezetője volt. Ma már elkötelezett hívőnek vallja magát. Jelenleg egy gázlelőhelyen dolgozik. Kórházakban közös imádkozás céljából betegeket látogat. Úgy látja kevés a vallását gyakorló, elkötelezett fiatal.
Varga Anita Isten házát rendszeresen látogatta. Rendelkezett a kellő szentségekkel. Leérettségizett, majd kozmetikusnak tanult. Elköltözött Szegedre, családot alapított. Jelenleg gyermekét neveli, gyesen van. Örült, hogy ő is részese lehetett a hagyomány folytatásának. Nagyon szép eseménynek tartja, valamint jó szórakozásnak. Véleménye szerint összehozza az embereket ez a rendezvény.
Szabó Csaba korábban nem ismerte az eredeti ünnepet. Abban az időben benne volt a közösségi élet közepében. Főiskolára járt, mikor a megtiszteltetés érte. Vallásos családja örömmel fogadta a hírt. Tanulmányait befejezve agrármérnök és vadgazdálkodási szakmérnök lett. 2003-ban megházasodott, egyházi esküvője volt. Jelenleg is Földeákon él, két kislány édesapja. Termelésirányítóként dolgozik a helyi kft-ben. Ezen kívül feleségével együtt saját virágüzletüket vezetik. Figyelemmel kíséri a hagyomány folytatását, a menetet minden évben megnézi családjával.
Bakos Adrienn nagyon sokat járt a helyi könyvtárba, és a könyvtárosoktól hallott a rózsalakodalomról. Akkoriban, mint visszahúzódó, bátortalan fiatal, először megijedt a felkéréstől. Majd nagyon örült, megtiszteltetésnek érezte. Abban az évben Makón érettségizett. Utána Hódmezővásárhelyen mezőgazdasági főiskolára járt és agrármérnök végzettséget szerzett. Az iskola elvégzése után 2001-ben 3 hónapig Hollandiában kertészetben dolgozott. Hazajött és az óta a Művelődési ház kulturális szervezője. A Teleház ügyintézőjeként három éve tevékenykedik. Négy éve a Földeáki Fiatalok Egyesületének elnöki tisztségét tölti be. Szereti a falut, szeret itt élni, ha a sors el nem „sodorja”, itt képzeli el jövőjét.
 |
| 1998 |
| Bakos Adrienn – Mészáros László Rakonczai Krisztina – Kurai Zsolt |
Mészáros László nagymamájától tudta meg, aki sokat mesélt neki az ünnepről, hogy a fiatalok számára ez egy kitüntetés. Csakis hithű katolikusok lehetettek; ügyességük, rátermettségük alapján választották ki őket. Érettségi után közgazdasági agrármérnökként diplomázott 2004-ben. Az egyetem mellett 2006 őszéig középvezetőként dolgozott egy kft-nél. November óta Írországban szorgoskodik egy magánfarmon. Vannak barátai a bajor néptánccsoportban, akik pünkösdkor el szoktak jönni Földeákra. Igen nagy érdeklődést mutatnak e hagyomány iránt, remekül érzik itt magukat. Véleménye szerint, a rózsalakodalom egyik jelképe, ismertetője lehetne a mi kis falunknak. Fontosnak tartja, hogy minden keresztény fiatal példamutatóan viselkedjen; különösen aki „elnyerte” a megtisztelő címet úgy éljen, hogy környezete fel tudjon rá nézni.
Rakonczai Krisztina a makói gimnáziumban érettségizett, majd Debrecenben főiskolát végzett, műszaki manager lett. Ezt követően nyelvtanulás céljából egy évet külföldön tartózkodott. Hazajövetele után, 2003-ban Nyíregyházán telepedett le, ahol jelenleg is párjával él. Pályafutását beszerzőként kezdte, majd kereskedelmi vezető lett egy csomagolástechnikai vállalatnál. Keresztény, hívő embernek tartja magát. A cím viselése erősíti hitében, hovatartozásában. Ez év május 26-án, pünkösdkor szintén menyasszony lett, csak most már az igazi. Ekkor tartotta egyházi esküvőjét itthon, szülőfalujában. Úgy véli, azért maradjon fenn feltétlenül a rózsalakodalmi hagyomány, hogy emlékeztesse az embereket a példaértékű élet- és gondolkodásmódra.
Kurai Zsolt nagyszülei mélyen vallásosak, így rendkívül büszkék voltak, hogy kiválasztották. Ők még jól ismerték a régi hagyományt és annak jelentőségét. Neki is sokat jelentett, hogy rózsavőlegény lehetett. Érettségi után elvégezte a szakközépiskola 5. évét, majd letöltötte sorkatonai szolgálatát. 2000-ben Hódmezővásárhelyen felvették egy céghez, azóta minőségi ellenőrként ott dolgozik. Ebben az évben ismerte meg élete párját is, Tóth Bernadettet, aki volt rózsamenyasszony. A tavalyi év folyamán tartották egyházi esküvőjüket, és őszre várják első gyermekük megszületését. Szabad idejében sportol, futballozik. Nagyon szereti a természetet, tagja a helyi vadásztársaságnak. Ez a hobbi is megköveteli a szabálykövetést, az etikai magatartást, a felelősségvállalást. Fontosnak tartja, hogy a fiatalok normakövetők legyenek, erkölcsösen éljenek, viselkedjenek. Sőt még fontosabb, hogy majd saját gyermekeiket a jóra neveljék, helyes példát mutassanak nekik.
Veszelovszki Éva harmadikos középiskolás volt és egy néptánc együttesben táncolt, amikor a megtiszteltek egyike lehetett. Külön örömet jelentett neki és családja számára, hogy testvérével, Andrással egy azon évben voltak ünnepeltek. A mamája mesélt e nemes eseményről. Büszke, hogy neveltetéséből adódóan erre alkalmasnak találták. A szakközépiskola elvégzése után számviteli-pénzügyi területen folytatta tanulmányait, majd ezt követően munkába állt. Több mint három éve Szegeden autókat forgalmazó szalonban gépjármű értékesítőként dolgozik. 1999-ben a rózsalakodalom előtti héten ismerkedett meg vőlegényével, akihez ez év nyarán feleségül ment. Istent tisztelő emberhez méltón egyházi esküvőt tartott szülőfalujában.
Bakos Szilvia tizenhét évesen nem tudta igazán, mit is jelent ez a feladat. Ám nagymamája csillogó szeméből megsejtette, hogy milyen nagyon-nagy dolog ez. Elképzeléseit is felülmúlta az az érzés, amellyel „kis falum megajándékozott” – mondta. Hálával gondol vissza és köszöni az egyedülálló élményt. Hódmezővásárhelyen él és egy bankban dolgozik. Ezt a versikét küldte:
Napjaimat élve bárhol
szívem egyre inkább vágyik kis
falumba, hol születtem és gyermekként felneveltek!
Nekivágva nagyvilágnak egy pont vagy,
hol melegséggel várnak,
templomtornyod megpillantva tudom:
itthon vagyok újra!
 |
| 1999 |
| Veszelovszki Éva – Rakonczai Róbert Bakos Szilvia – Veszelovszki András |
Veszelovszki András éppen dolgozni kezdett, előtte szerelt le a honvédségtől, amikor jutalmazott lett. Jó érzés töltötte el, szép és kellemes emlék maradt a számára, hogy testvérével, Évával együtt lehetett részese e szép hagyománynak. Akkortájt Makón bútoripari vállalatnál dolgozott. Munka mellett leérettségizett, majd sikerült szakmájában, helyben elhelyezkednie. Öt éve földgáz-kutakat ellenőriz. Jelenleg szüleivel él, de szeretne külön költözni. Továbbra is ragaszkodik Földeákhoz.
Horváth Éva rendszeresen járt ministrálni a templomba. Ez az ünnep nagyon szép élménnyel gazdagította életét. Azóta is büszkén emlékezik rá vissza. Távol került Földeáktól, gyógyszerész lett. Családot még nem alapított. Eléggé lefoglalják a mindennapok teendői, de élete nyugalomban, harmóniában telik.
 |
| 2000 |
| Horváth Éva–Béni Attila Vízhányó Andrea–Veszelovszki Zoltán |
Béni Attila a felújított rózsalakodalomban több alkalommal vállalta a vőfély szerepét. Ebben az évben őt érte a dicső kitüntetés, rózsavőlegény lett. Évekig civil szervezet aktív tagjaként tevékenykedett. Családot alapított, egy gyermek édesapja. Helyi önkormányzati képviselő, a közéletben tevékenyen munkálkodik. Mezőgazdasági vállalkozó.
Vízhányó Andrea 1999-ben országos néprajzi pályázatra dolgozatot írt a rózsalakodalomról. Elkészítése előtt sokat olvasott erről, valamint beszélgetett B. Szűcs Ferencné Etuka nénivel, aki élethűen mesélt e régi szokásról, mert annak idején ő is rózsamenyasszony volt. Andi is nagy-nagy örömmel fogadta, hogy megfelelt a feltételeknek. 2001-ben érettségizett Szegeden, 2006-ban egyetemi diplomát szerzett Budapesten. Ezek után ott kapott állást, és jelenleg is ott él. Logisztikus-közgazdászként dolgozik egyik fővárosi logisztikai szolgáltató vállalatnál.
Veszelovszki Zoltán először a plébános úrtól hallott a régi hagyományról. Rendszeresen járt hitoktatásra. Önbizalmát növelte, bátorította a kiválasztás. Autóvillamossági szerelőként dolgozik Hódmezővásárhelyen. Munka mellett tanult, ez évben érettségizett. Második szakmát is szerzett, elvégezte a vagyonvédelmi és rendszerszerelői szakot. Hódmezővásárhelyre költözött, és most is ott él. Szívesen emlékezik vissza a szép eseményre.
Baksa Tímea szomszéd néniktől és bácsiktól hallott az eredeti szokásról. Úgy gondolja, vallásos élete, magánéleti és munkahelyi szorgalmassága miatt szolgált rá a megválasztásra. Amikor a megtiszteltetés érte, egy helyi élelmiszerboltban volt eladó. Ugyanazon a munkahelyen dolgozik mint pénztáros.
Pető Gábor nagyszülők, szülők példáját követve a mezőgazdasággal foglalkozik. Szorgalmas, dolgos fiatalember. Falunkban egyéni vállalkozó.
 |
| 2001 |
| Baksa Tímea – Pető Gábor Hoffelner Éva – Hajdú Norbert |
Hoffelner Éva nagymamája is volt rózsamenyasszony, így különösen csodálatos élményként élte meg a saját ünnepét. A középiskola befejezése óta főiskolai hallgató, nyelvvizsgával rendelkezik. A hagyomány örökre szép emlék marad számára.
Hajdú Norbert mindig örömmel gondol vissza arra, hogy ő is képviselhette ezt a szép népi hagyományt. Asztalos szakmunkásvizsgát szerzett, majd leérettségizett. Félévig külföldön teljesített katonai szolgálatot. Jelenleg is katona, szakaszvezető. Gyakorlatokra jár, szereti a munkáját. Ez a rendezvény szerinte összekovácsolja a falu lakosságát. Jó hazajönni, jó találkozni a sok régi ismerőssel.
Kovács Ágnes érettségizett, mikor a címet „elnyerte”. Utána még két szakmát szerzett. Két és fél éve városi irodában dolgozik, vőlegényével együtt a faluban él, és tervezik a további közös jövőjüket. E szép hagyományt a falunapok egyik legszebb eseményének tartja.
 |
| 2002 |
| Kovács Ágnes – Varga Zoltán Szirbik Éva – Hajnal Zoltán |
Varga Zoltán vallásos szellemben nevelkedett, civil szervezetben önkéntes munkát vállalt. Büszke, hogy a sok fiatal közül reá esett a választás. Ezután elkezdődött számára a nagybetűs élet. Az érettségi után Hódmezővásárhelyen állt munkába, két éve édesapjával asztalosként dolgozik. Közben szerzett számítástechnikai és asztalos bizonyítványt. Három éve önálló családot alapított Földeákon. Párjával két gyermeket nevelnek, egy hatéves kislányt és egy kisfiút, aki idén töltötte be első életévét. Kiválasztása mértékadó lett életében, és ehhez a mértékhez tartani is fogja magát. Véleménye szerint, a mai világban még inkább szükség van pozitív példaképekre, mint régen. A rózsapárok megfelelnek az ilyen példaképeknek.
Szirbik Éva igyekszik továbbra is példamutatóan viselkedni, nem szeretne csalódást okozni a falubelieknek. A szakközépiskola elvégzése után ügyintéző-titkárképesítést szerzett, majd pedagógiai főiskolára jelentkezett. Ez év tavaszán itthon, volt iskolájában gyakorlatozott, és június óta tanítói diplomával rendelkezik. Élete nagy eseménye közé tartozik, hogy tavasztól most már „igazi menyasszony”. Földeákon szeretne letelepedni, tanítóként elhelyezkedni. Mindenképpen szem előtt tartaná a szép hagyományok ápolását.
Hajnal Zoltán a középiskola elvégzése után még két évig tanult, technikusi képesítést szerzett. Hódmezővásárhelyen elment vendéglátósnak, de hamarosan elhagyta a szakmáját. Jelenleg is városban dolgozik, számítógépes programozó. A faluban él, két éve házat vett földeáki élettársával, és önálló életet kezdett. Nagyon szereti szülőfaluját. A jövőjét itt képzeli el, itt szeretné gyermekeit felnevelni. Másodállásban biztosítási tevékenységet is folytat, besegít édesanyjának. Szorgoskodik a mezőgazdaságban, fokhagymát termelnek párjával.
Kiss Anna nem is mert rágondolni arra, hogy egyszer ekkora megtiszteltetés éri. Meglepődött, nagyon boldog volt. 2004-ben a makói egyházi gimnáziumban sikeres érettségi vizsgát tett, majd felvételt nyert a szegedi egyetem latin–történelem szakára. Jelenleg ott harmadéves hallgató. Választott kedvese olyan fiatalember, aki elsők között volt rózsavőlegény.
 |
| 2003 |
| Kiss Anna – Sipos Árpád Vass Kitti – Váradi István |
Sipos Árpád az általános iskolában helytörténeti vetélkedőre készülve ismerkedett meg a rózsalakodalommal. Nagy örömmel fogadta a felkérést. Úgy gondolta, az eredeti feltételeknek is megfelelt, ezért esett rá a választás. A mai napig is megható, boldog érzés számára, hogy követhette bátyját, aki az első rózsalegény címet kapta. Megbecsülésnek érzi, és emlékezteti arra, hogy honnan származik. Hódmezővásárhelyen gimnáziumban sikeresen érettségizett, majd felvették Szegeden az egyetemre. Gyógyszerészhallgatóként készül az életre.
Vass Kitti az ünnepről a helyi könyvtár dolgozóitól kapott tájékoztató anyagot. Családjával együtt rendkívül örült a megbízatásnak. Szülei protokollárisan is részt vesznek minden évben a falunapi rendezvénysorozaton. Így különösen büszkék voltak, hogy lányukat választották ki. Az általános iskola elvégzése után Szegeden középiskolai és főiskolai tanulmányokat folytatott. Hétvégeken igyekezett haza családja körébe. Édesanyja példáját követve szociális munkás végzettséget szerzett. Tervei között a továbbtanulás és a munkahely-keresése szerepel.
Váradi István örök életre szóló élménnyel gazdagodott; rokonságával és a családdal kitüntetésként élte meg. Hódmezővásárhelyi szakközépiskolában érettségizett. Jelenleg Szegeden közgazdász szakon negyedéves egyetemi hallgató. Jövőjét pénzügyi területen képzeli el, főleg banki tevékenységek vonzzák. Mindennapjait a családjával való közös programok, idegen nyelvek tanulása, sportolás és szórakozás tölti ki. Úgy gondolja, ez a csodálatos ünnep a keresztény vallásúak számára meghitt közösségi esemény.
Nacsa Ágnes kislánykori álma valósult meg, hogy ebben az évben ő állhatott a rózsakapu alatt. Csodálatos érzés volt számára azt tudni, hogy a tapasztalt felnőttek érdemesnek tartották erre a kitüntetésre. Boldog volt, az egész családnak nagy örömet szerzett. A falu közösségi életében tevőlegesen részt vett, hódmezővásárhelyi gimnáziumban tanult. Érettségi után felvételt nyert a szegedi egyetemre. Jelenleg másodéves joghallgató, de mellette egy országos cégnél pénzügyi munkatárs. Tapasztalatokat gyűjt a való élethez, és párjával együtt tervezi a jövőt, házasságot, családot. Akármikor hazatér, valamilyen apró emlék mindig előbukkan azzal a májusi nappal kapcsolatban: a zöld lombok alatt való templomba vonulás, a család büszkesége, a néptáncosok, a kicsik ámuló tekintete, Szántai Sanyi bácsi lovas fogata… Szeretné, ha gyermekei, sőt unokái is részesei lehetnének ennek a gyönyörű szokásnak. Olyan értékeket kaphatnak és képviselhetnek, amelyet manapság már egyre kevésbé tartanak fontosnak. Ezért kell még jobban őrizni és vigyázni erre a hagyományra. Ha új emberekkel találkozik, mindig mesél erről az ünnepről, akik ámulattal hallgatják, hogy van még egy ilyen hely a világban, ahol igenis van idő a hagyományok megőrzésére, az emberek megbecsülésére. Szeretné, ha minél többen hallanának a mi kis falunkról és az ott élő nagyszerű emberekről, értékekről.
 |
| 2004 |
| Nacsa Ágnes – Perneki László Csányi Katalin – Vízhányó Gábor |
Perneki László mélyen vallásos családban él, ennek megfelelően nevelték. Saját maga is rendszeresen gyakorolja keresztény vallását. Megtiszteltetésnek érezte e rangos címet. Makón végzett szakközépiskolát. Otthon dolgozik a családi gazdaságban, nagyon szereti azt a munkát. Nagyapja példáját követi, szeretne olyan szorgalmas, kitartó ember lenni, mint ő volt. Sőt úgy gondolja, neki is példát kell mutatnia az utána jövőknek.
Csányi Katalin néptáncosként már részese volt az ünnepi eseménynek, így tudott az eredeti rózsalakodalomról. Régen és most is nagy szó, ha valaki rózsalány vagy rózsalegény lehet. Az élet minden területén meg kell felelnie bizonyos erkölcsi normáknak. Azóta is nagyon büszke, hogy a rózsamenyasszonyok közé tartozik. Érettségi után tanulmányait főiskolán folytatta, Székesfehérváron. Ebben az évben végez, közgazdász lesz. Minden évben kíváncsian várja, kik lesznek a rózsapárok. Örül, hogy ilyenkor felpezsdül az élet Földeákon.
Vízhányó Gábor a hagyománytisztelő Fodor Imre írásából ismerete meg eredeti ünnepet. Nagyon örült, hogy magaviseletével, szorgalmával kiérdemelte ezt a címet. Családja büszke volt, barátai örültek, de akadt közöttük irigy is. Hódmezővásárhelyen végezte a szakközépiskolát, majd főiskolára felvételizett, jelenleg harmadéves hallgató Szarvason. Úgy gondolja, keresztény életre kötelezi e cím viselése.
Pető Krisztina a művelődési ház dolgozóitól kapott tájékoztatót, mikor felkérték a rózsamenyasszony „szerepre”. Innen szerezte ismereteit az eredeti hagyományról. A családja is büszke volt rá, nagymamája Mária-anyaként vezette be a templomba. Élete végéig örök emlék marad a számára. Református gimnáziumban érettségizett, azután felvételt nyert a szarvasi főiskolára. Pedagógiát tanul.
 |
| 2005 |
| Pető Krisztina – Lovas Mihály Bajusz Éva – Szabó Zsolt |
Lovas Mihály nagyszülei elbeszéléséből ismerte meg a régi falusi szokást. A kiválasztás felejthetetlen élménnyel gazdagította. Megítélése szerint környezete közéleti fiatalembernek ismeri, és megfelelő magatartásúnak. 2006-ban már vőfély lehetett a rózsalakodalmi menetben, nagyon érdekes volt számára a szerepváltás. Nem közömbös az utánpótlást biztosító fiatalok iránt. Ebben az évben, szakmunkásképző iskolában záróvizsgázott. Izgatottan várja, milyen munkalehetősége lesz.
Bajusz Éva plébános úrtól hallott először e szép ünnepről. Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy rá esett a választás. A „kitüntetés” nagy változást jelentett az életében, növelte az önbizalmát. Boldog volt, habár egy-két ismerőse féltékeny lett. Azóta leérettségizett és tovább tanul.
Szabó Zsolt két évvel ezelőtt érettségizett, majd felsőoktatási intézménybe jelentkezett kereskedelmi szakmanager szakra. Tanulás közben három hónapig Németországban szerzett gyakorlatot. Mikor hazatért, osztálytársával vállalkozást alapított. Ez év őszétől a családi vállalkozásukban fog dolgozni mint értékesítési manager. A jövőben levelező tagozaton üzleti főiskolán szeretne tanulni, és mellette még tervezi az angol nyelv elsajátítását.
Vigh Zsuzsanna már nyolcadik osztályos korában kiselőadást tartott a rózsalakodalomról. Akkor még álmodni sem mert arról, hogy valamikor őt éri a megtiszteltetés. Meghatódva fogadta a rózsamenyasszony címet. Az esős idő ellenére – nemcsak a helybeliek, hanem több vidéki településről is – eljöttek a barátai, rokonai. Vele együtt örültek, ünnepeltek. Hódmezővásárhelyen sikeresen érettségizett, és elnyerte középiskolai kategóriában az „év diákja” címet. Jelenleg ötödéves ugyanabban az iskolában. A szegedi az egyetemen folytatja tanulmányait.
 |
| 2006 |
| Vigh Zsuzsanna–Rakonczai Zoltán Csányi Júlia–Lakatos Imre |
Csányi Júlia nagyszüleitől hallott a régi népszokásról. Kislány korában mindig felnézett a kiválasztott rózsapárokra. Számára elérhetetlennek tűnt, így óriási megtiszteltetésnek érezte, hogy reá esett a választás. A templomi szertartás alatt elhangzottakat mindenképp be fogja tartani, hiszen megfogadta. Az atya helyes életre felkészítő mondatait soha nem fogja elfelejteni, sőt mindig szem előtt tartva a szerint alakítja majd életét. Az érettségi után sikeresen felvételizett a szegedi pedagógusképző főiskolára. Egy éve gyógypedagógiát tanul. Ősztől tervezi a környezettan szakot is felvenni.
Czene Orsolya olvasott az eredeti ünnepről. Meglepődött, hogy az idei év egyik ünnepeltjének választották. Nagyon örült, megerősítést nyert. Júniusban Hódmezővásárhelyen érettségizett. Szeretne felsőfokú végzettséget szerezni. Felvételt is nyert, és ősztől a szegedi egyetemen folytatja tanulmányait.
Kurunczi Lajos mamájától hallott a régi szokásról. A felújított ünnepnek több alkalommal is tevőlegesen részese volt, a menetben néptáncosként szerepelt. Nagy megtiszteltetésként érte, hogy ebben az évben őt ünnepelték. Egész életére kiható élmény marad számára. Szegeden szakközépiskolában sikeresen érettségizett. Szeptembertől Budapesten közgazdászként szeretne tovább tanulni. Tizenkét éve néptáncos; annyira szereti, hogy sosem szeretné abbahagyni.
Farkas Ágnes édesanyja mesélt neki a régi rózsalakodalomról. Szerinte is nagyon fontos a hagyományok megőrzése, főleg ha ilyen különleges és egyedi. Ez csak a mienk, Földeákiaké. Makón szakközépiskolában érettségizett. Jövőbeni terve - Szegeden szeretne egyetemre járni, idegen nyelveket tanulni, agrármérnök végzettséget szerezni.
 |
| 2007 |
| Czene Orsolya –Kurunczi Lajos Farkas Ágnes – Perneki Gábor |
Perneki Gábor kisgyermekkorától fogva igazi vallásos neveltetésben részesült. Pár évvel ezelőtt testvére is rózsavőlegény volt. Ez külön öröm az ő és családja számára. Hódmezővásárhelyen mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett, ötödéven tanul tovább ugyanabban az iskolában. Tanulmányai befejeztével családi vállalkozásukban kíván dolgozni.
*
Mindenki egyetért abban, maradjon fenn ez a hagyomány. Engem különösen az érdekel, hogy miért. Természetes, hogy megvan a maga hangulata, varázsa. Előtte egy bizonyos ideig a párok kilétét titok fedi.
Izgalmas és örömteli. Azon a napon a falu apraja-nagyja a rózsapárokat ünnepli. Díszes, pompás a felvonulási menet. Nemcsak a fiataloknak, a felnőtteknek is kikapcsolódási lehetőséget kínál. Az idősebbek pedig, ezen a napon felidézhetik fiatalkoruk ünnepét. Ez a „rózsa…” cím bizonyíték arra, hogy van egy hely a világon, ahová mindig hazatérhetünk. A család, a rokonok, a barátok bármikor tárt karokkal várnak. Bennünk van az a sok emlék, élmény, amit ettől a közösségtől kaptunk.
Ez nagyon szép, de látjuk-e mindnyájan az ünnep valódi értékét? Tisztában vagyunk-e a felszíni csillogás alatti igazi értékével?
Tündököl-e a lélek is? Remélhetőleg a kiválasztottak ragyogását nem homályosítja el a gőg és a büszkeség?!
A rózsaünnep hagyományát ápolnunk kell, mert közösséget formál, az összetartozás érzését erősíti, példát ad az embereknek. A mai hideg, emberi értékeket romboló világban, meg kell állni, és el kell azon gondolkodni, hogy helyes-e az az út, amelyen járunk. Itt a gyönyörű példa, a hitoktatáson való részvétel, a keresztény tanítás, a szertartásra való felkészülés. Nézzük a párokat, rajtuk keresztül sugárzik a válasz a kérdésre. A tisztaság, az őszinteség, a hűség, a szorgalom, a tapintat, az alázat, a tisztelet, az igaz emberi értékek, nem veszhetnek ki az emberekből. Ehhez ad erőt a Rózsalakodalom sugárzó fénye, mely melegséggel tölti el a szíveket.
Seneca római filozófus többek között a következőt hagyta az emberiségre. Ajánlom, fontoljuk meg!
|
|
|