| |
A makói cserkészmozgalomban az 596. Szent István király cserkészcsapat megalakításától jelentős szerepet töltött be. Célja volt az ifjúság nevelése, szabad-idejük hasznos kitöltése, emberi és erkölcsi magatartásuk alakítása, s mindamellett a természet szeretetére való nevelés. Jelen voltak közéleti rendezvényeken, ünnepségeken, valamint jótékonysági tevékenységükkel gyűjtésekben és versenyek rendezésében is.
Szerény törekvésünk, hogy bemutassuk a csapat múltját és főleg, hogy kik voltak ott a csapat indulásánál, s milyen volt annak élete. Egyik célunk a rájuk való szerető emlékezés.
Az akkor 16 000 lelket számláló egyházközségünk szükségesnek érezte a katolikus polgári fiúiskola fölállítását, ahol az elemi iskolából kikerülő fiaik, akik nem akartak tudományos pályára lépni, általános alapműveltséget szerezzenek és egyben a gyakorlati életre előkészüljenek. Mivel az épület a tervezett időre nem készült el, 1927-ben a régi katolikus iskolában 31 tanulóval kezdődött meg a tanítás. 1930-ban a négy osztály létszáma már 145 volt. Ebben az évben került a tanári testületbe Dehény Lajos, Kubinyi Zoltán, Laudai Sándor és Szabó Ödön. Az új tanárok belépésével az iskolán belüli cserkészet vezetése is az iskola kebelébe került. Megindulhatott az önállú csapattá való alakulás kezdeményezése.
1927–1932
Az első időben az iskola cserkészei a 92. Csanád cserkészcsapatban tevékenykedtek. A csapat támogatásával és oktatóik odaadó munkájával sikerült a tél folyamán jelöltjeiket próbára előkészíteni, amelyet a reálgimnázium cserkészeivel együtt le is tettek. A cserkészmunkát pedig két napos táborozással fejezték be. A jelöltek megismerhették a táborozás örömeit, annak hasznosságát és a cserkészetet még jobban megszerették. Cserkészotthont is kaptak, amelyet a régi iskola egyik szobájából alakítottak ki.
Mind az újoncok, mind a többi cserkészek 1929–1930 telén alaposan készültek próbáikra. Az újoncok a fogadalmat a gimnázium jelöltjeivel együtt tették le. A tavasz folyamán több egynapos táborozáson vettek részt, és készültek a tanév befejezése utáni kéthetes nagytáborra. Erősödött bennük a cserkész tudat, mindenben követték a Csanád cserkészcsapat szellemét és parancsnokaik utasításait.
A gimnázium kebelében működő a csapat vezetését 1930–1931-ben Dehény Lajos tanár vette át. Körtvélyesen ekkor rendeztek őrsvezetőképző tábort, amelyen a csapatparancsnok és két segédőrsvezető vett részt. Szeptemberben egy őrs próbázott, egy újonc őrs és egy apródőrs kezdte meg munkáját. Az év folyamán az elemi iskola növendékeiből még egy apródőrs alakult. Az ősz és a tavasz folyamán több táborozáson vettek részt. A téli hónapokban pedig a próbákra készültek. Az újoncok most is együtt tették le fogadalmukat a gimnázium csapatával.
A cserkész szellem erősödött, a fiúk számának növekedése indokolttá tette, hogy önálló csapattá alakuljanak. Elhatározták, kérni fogják igazolásukat a cserkészszövetségtől. Az önálló csapat megalakulás 1932. május 3-án történt.
Alapító őrsök:
F e c s k e S i r á l y
K ó c s a g S ó l y o m
M ó k u s S z a r v a s
R ó k a V a d g a l a m b
S a s Z e r g e
Az őrsök mindig a természetből választották nevüket, hiszen a cserkész természetjáró. Emlékezetem szerint az őrsök nevei évről-évre átöröklődtek.
1932-ben a csapat első cserkészei:
Miklós József öregcserkész
Pallagi Gyula öregcserkész
Sipos Antal öregcserkész (már nem tanuló)
I. o s z t á l y o s
1. Bodri Imre
2. Cselédes András
3. Furák László
4. Mari Sándor
5. Martonosi József
6. Matuszka István
7. Németh Imre
8. Ponyecz Gyula
II. o s z t á l y o s
9. Balázs Pál
10. Kanalas Sándor
11. Peták Péter
12. Szalma József
13. Zombori József
III. o s z t á l y o s
14. Báló Imre (Csumi)
15. Gyúró József
16. Halász Jenő
17. Hegedűs Ferenc
18. Kiss Mihály
19. Mátrai Lajos
20. Molnár Ferenc
21. Nagy Endre
22. Schelb Sándor (Somlai)
23. Somlai Béla
24. Stóhner Sándor
25. Tamás Antal
IV. o s z t á l y o s
26. Diós Ferenc
27. Gergely Sándor
28. Peták Mátyás
29. Simon Mihály
1931 szeptemberében egy őrs próbázott, egy újonc és egy apródőrs kezdte meg a munkát. Az év folyamán a csapat több táborozáson vett részt. A téli hónapokban pedig a próbákra készülődtek. A csapat létszáma is erősen gyarapodott. 1932-ben megkapták az igazolásukat is. A neve 596. sz. Szent István király cserkészcsapat lett.
1932–1933
Ebben az iskolaévben az építkezések és a helyszűke miatt szünetelt a cserkészmunka. Az 1933 a gödöllői jamboree nagy cserkész világtalálkozó éve volt. Az 1934-es iskolai évkönyv nem tesz említést, hogy ezen a nagytáboron részt vett-e az 596. sz. Szent István király cserkészcsapat. Egy biztos, hogy Sipos Antal (1915–1988) sokat mesélt a nagytáborról.
Sipos Antal igazi, meggyőződéses cserkész volt. Szerette az általa vezetett kiscserkészeket és őt is szerették azok. Cserkészapródjainak türelmes és érveit megmagyarázó vezetője volt. Irányításával alakult meg 1942-ben az 596. Szent István király - Boszkó Szent János kiscserkész-raj.
1933. október 15-ével nyitották meg az első parancskönyvet,1 amely 64 oldalt tartalmazott, 1936. január 12-én zárták le a 6. számú paranccsal Szabó Ödön aláírásával. A parancsok előre meghatározták a cserkésztevékenységeket: mit mikor és hogyan kell elvégezni vagy elvégeztetni a csapaton belül.
Ebből az időből reánk maradt egy apródraj névsora. A rajvezetőnek, Sipos Antalnak egy szentképre írták: Emlék az apródrajvezetőnknek: Mátrai Béla I. o. t., Neparáczky Sándor (Nyilasy), Tamás Zoltán, Harcsár Pál, Nacsa Lajos, Gyúró József, Ábrahám Imre, Kiss Károly, Katona Tibor. Ez az 1933–34. tanévben történt, ugyanis Mátrai Béla akkor volt első osztályos.
1933–1934
A cserkészmunkát három újoncőrs folytatta. Több kirándulást tettek, s részt vettek az országos portyázáson is. A téli hónapokban pedig nagy lelkesedéssel készülődtek a próbára. Áprilisban tették le a fogadalmat. A próbák elsősegély, szakács, fafaragó, madárvédő, mezőgazdasági, regős, stb. pontokból álltak. (Maga az 1937. évi Cserkész ruházati - szabályzat 50 féle próbát jelölt meg.)
December 24-én karácsonyfa ünnepélyt tartottak, és a fiúk által összegyűjtött élelmiszerekkel egy szegény családot ajándékoztak meg. A tanévben teljesíteni tudták, amire a cserkészmunkájukkal vállalkoztak.
Március 15-én szép sikerrel adták elő Koszter atyának A loungevalli csonka kereszt c. színművét. Megszerezték az apródmunka engedélyt is, s így az elemi iskola növendékeinek bevonásával, apródmunkát is végeztek. Februárban megkapták a levente-keretet. Ezután az intézetből kikerülő cserkészfiúk a cserkészcsapatban nyerték a levente kiképzést is. Ebben a tanévben egy őrssel kezdett a csapat leventemunkát. Remélték, hogy a 40-es keretet ki tudják tölteni. Ily módon lehetővé válik az intézet valláserkölcsös és hazafias szellemét a már végzett és az életbe kikerült ifjainkban tovább ápolni és megtartani. Ekkor a csapatparancsnok Kubinyi Zoltán volt.
1934–1935
A csapatparancsnoki tisztséget Szabó Ödön vette át. Kiváló cserkész és parancsnok volt, akit annyira szerettek cserkészei, hogy róla nótát is költöttek:
Nincs jobb csapat az István király csapatnál, csapatnál,
Mert ottan a „Dönci”-bácsi dirigál, dirigál.
Ha dirigál, dirigáljon, jól teszi, hisz teheti,
Mert Őtet az egész csapat szereti, szereti.
A csapatmunka a nehéz körülmények ellenére is tovább folyt. Hiszen az építkezés még mindig tartott. A kiképzőmunka 3 rajjal folytatódott. Ezek közül egy kiscserkész-, egy pedig leventerajként működött. A téli hónapokban, miként az elmúlt időben is, készülődtek a szokásos próbákra. A kedvező tavaszi idő beálltával, kint a szabadban igyekeztek cserkészismereteket gyarapítani. Őrsi és csapat-összejöveteleket is a szabadban tartották. A téli hónapokban szervezték meg az őrsvezetői tanfolyamokat. Ezen 12 fiú vett részt szép eredménnyel. Karácsonykor bekapcsolódva az országos jótett mozgalomba, 3 szegény családot ajándékoztak meg a fiúk által összegyűjtött ruhaneműkkel és élelmiszerekkel. Részt vett még a csapat a helybeli szeretethét mozgalomban, majd cserkészelőadáson ismét előadták Koszter atya A loungevalli csonka kereszt című színművét. Így akarván szerény munkával hozzájárulni és szolgálni a szegénygondozás nemes ügyét. A cserkésztestvéri szellem ápolására többször rendeztek teadélutánt, ahol érvényesült a cserkész ötletesség és vidámság. Márciusban bensőséges ünnepség keretében a kerületi főtitkár kezébe 40 újonc tette le a fogadalmat. Kiscserkészeink a helybeli kiscserkész alakulatokkal pünkösdkor közösen rendezett ígérettételi ünnepségen tettek ígéretet. Az évi jó munkának befejezéseként kéthetes nagytábort terveztek Püspöklelére. A cserkészcsapatot Óvári László bankigazgató, valamint a többi helyi pénzintézet is támogatta. Köszönetüket az 1934–35. évkönyvben is kifejezték. Ezzel segítséget nyújtottak több olyan szegény fiúcserkésznek, hogy ők is részt vehessenek a nagytáboron.
1935–1936
Az első nyári nagytábort Püspöklelén Szabó Ödön vezette, melyre a püspöki uradalom lórét bocsátott a csapat rendelkezésére. A táborhelyet a Maros melletti réten jelölték ki. Első munka volt a táborzászló fölállítása, majd ezt követte a B 12-es és a gúla alakú sátraké. Utána pedig a tábor konyhájának kijelölése. Az ébresztőt kürtszó jelezte, majd utána tábori körülmények közötti mosakodás a Maroson, vagy lajtból (ez hozta a faluból az ivóvizet is). Mosakodás után imára és parancskihirdetésre szólalt meg a kűrt, fölsorakozva rendben a táborzászló előtt. Beosztották a gyakorlott napi szakácsokat és a táborőrséget. Az őrsök szétszéledtek, hogy meghatározott föladataikat elvégezzék. Ekkor folyt a természetjárás és -ismeret, valamint játékok tanulása. Amikor ebédre szólt a kürt, és közeledett egy-egy őrs, a Kajálni-kajálni, kajálni köllene - Éhös vagyok nem öttem égy hete, kajálni köllene dalt énekelték. Az ebéd utáni pihenőt beszámoló követte a délelőtti élményekről és utána játék következett. A napot mindig tábortűzzel fejezték be. A tűznél kedves mókákat adtak elő; népdalokat, cserkészdalokat énekeltek. A hamvadó parázsnál elénekelték a Szellő zúg távol, alszik a tábor kezdetű cserkészdalt. A kürtös takarodót fújt, és mindenki sátrába ment. Az őrök vigyáztak a zászlóra, a tűzre és a cserkészek álmára. Két óránként váltották egymást. Szakácsoknak mindennap másokat jelöltek ki, hogy mindenki gyakorolhassa a főzés mesterségét. A főzéshez anyagokat Makóról vittek, kenyeret a falu pékjétől vásároltak. Egy-két alkalommal szalonnát is sütöttek.
A tábori naplót a Parnok úr (így hívták „Döncibát”) vezette. Tábori esemény volt az, ha másik csapat táborozott a közelben, és azok kijátszva az őrség éberségét, el akarták lopni a táborzászlót. (Ezt ijesztésnek nevezték.) Nagy szégyen lett volna, ha sikerül a zászlólopás. Az utolsó őrök ébresztették reggel a kürtöst.
A csapat nagytáborát 1935. június 24-től július 4-ig tartotta. Negyven fiú tíz napig élte a maga igazi cserkész életét: beleilleszkedve abba a közösségbe, amely testileg és lelkileg gazdag értékekkel gyarapította személyiségüket. Az iskola évkönyvében őszinte szeretettel emlékeztek meg Magos Miklós cs. cs. tisztről, aki megosztotta a táborvezetés gondját a parancsnoksággal. Szeptemberben három rajjal megindult az őszi munka. Őrsi összejöveteleket péntekenként tartottak. Az őrsvezető az őrsórán készítette elő cserkészjelöltjeit a próbákra. A próba anyagát vissza is kérdezte. Tanultak verseket és dalokat is. A dalolás a cserkészek egyik fő jellemzője is volt. Ezt meg is énekelték: Daltól hangos, erdő-mező-berek, Ahol járunk mi, cserkészek. Raj- és csapat összejöveteleket havonként tartottak. Ezeken igyekeztek elsajátítani a cserkésztudnivalókat. Így lélekben is közelebb kerültek a fiúk egymáshoz. Szép időben a foglalkozásokat a szabadban tartották meg. A rajgyűlés sokban hasonlított az őrsihez. Október hónap fordulópont volt a csapat életében. Otthont kaptak az intézet falai között. Állandó birodalma lett most már a csapatnak, ahol zavartalanul végezhették munkájukat. Novemberben az intézet ifjúságával közösen Szent Imre emlékünnepélyt rendeztek szép sikerrel. Részt vett a csapat a karácsonyi Jótett-héten, s az abban elért eredményért emléklappal jutalmazták a csapatot. A szentestén az őrsök szeretetadományaikkal (élelem, ruhanemű) több szegény családot kerestek föl. A szegénygondozónak való gyűjtésből is kivették részüket. A téli hónapokban a cserkésztestvéri szellem ápolására többször teadélutánt rendeztek, amelyek a cserkészvidámság jegyében zajlottak le. Farsangkor a Bajza utcai iskolában és a Vertán-telepi népházban igyekeztek vidámságot varázsolni az érdeklődők arcára. Itt gyermekágyakból színpadot, lepedőkből függönyt készítettek, így lett színházterem a gyermekotthonból. A nép közötti siker sosem maradt el. A tavaszi időben az őrs, a raj és a csapat együttesen ismét több kirándulást tett. Ezeken sok hasznos ismeretet sajátítottak el (természet megfigyelés, háromszögelési-pont keresés stb.). Részt vettek az országos kémkereső versenyen, ahol ügyesen szerepeltek. Május 24-én a helybeli cserkészcsapatok közös ünnepélyt rendeztek, ekkor 23 újonc tett fogadalmat. Az évi csapatmunka befejezéseként a hárshegyi cserkészparkban kéthetes tábort szerveztek. A csapaton belüli nótaversenyt is megrendezték. Az iskola évkönyvében megköszönték az adományozók segítségét, ez által a szegényebb fiúk is részt vehettek a táborozáson.
1936–1937
A nyári nagytábort a budapesti hárshegyi cserkészparkban rendezték meg, ahol a fiúk gyakorolhatták magukat mindazon ügyességekben, amelyekre itthon fölszerelések hiányában nem nyílt lehetőségük. A második parancskönyvben 1936. július 12-től a „Hárshegyi Tábor” leírása, beosztások és a pontozási értékek szerepeltek.
Csapatparancsnok: Szabó Ödön csapattiszt
Táborparancsnok: Magass Miklós csapattiszt
Tisztek: Verner Dezső csapattiszt lelki vezető
Miklós József segédtiszt, GH
| 1. Sólyom őrs | 2. Fecske őrs |
| Balázs Pál őrsv. | Németh Imre őrsv. |
| Bugyi Albert | Cserha József |
| Cselédes András | Elek József |
| Nacsa Lajos | Harcsár Pál |
| Szécsi Árpád | Majsay Gyula |
| Zsivola József | Matuszka István |
| 3. Róka őrs | 4.Sirály őrs |
| Peták Mátyás őrsv. | Szalma József őrsv. |
| Báló Imre /Csumi/ | Ábrahám Irnre |
| Gyúró József | Bödő Gyula |
| Hegedűs Ferenc | Gerlach János |
| Mátrai Lajos | Loch Ferenc |
| Molnár Ferenc | Szabó József |
| Szathmári József |
A táborozás idején ismerkedtek a főváros nevezetességeivel. Kétnapos kiránduláson a prímási városba is ellátogattak, majd az alföldi fiúk megmászták Dobogókőt.
A harmadik Parancskönyv tartalmazza a hárshegyi tábor 1936. július 13–27. parancsait az apródok részére, valamint őrségnaplót 1935. VI.1–26-ig,
Németh Imre őrsvezető jelentette, hogy 1936. július 17-én a kiküldött portyán – az útirányt betartva – megtekintették a hidegkúti-szanatórium lipótmezei ideg-elme gyógyintézetét. Ezt ½ 12-kor visszatérve jelentették a parancsnoknak.4
1936. július 12-i keltezéssel kérelmet nyújtottak be a vasúthoz 27 fő részére 50%-os vasúti kedvezmény megadására. Ez tartalmazta a hárshegyi tábor névsorát (Cselédes András helyett Verner Dezső és Miklós József szerepelt).5
Szeptemberben három rajjal kezdődött a munka. Őrsi összejöveteleket, mint az elmúlt évben, most is hetenként tartottak. Szorgalmasan gyakorolták a cserkészpróbák anyagát. Raj- és csapat összejöveteleket most is havonta tartották. Novemberben meg a táborbeszámoló ünnepséget, amely szép erkölcsi és anyagi sikerrel zárult. Mint mindig, ebben az évben is igyekezett a csapat karácsonyi jótettet végezni. Serénykedtek a szegénygondozónak való gyűjtésben, de gyűjtöttek szeretetadományokat (élelem, ruhanemű, játék) a szegények részére, amit szét is osztottak. Szilveszterkor a csapat vidám estet rendezett a Vertán-telepi szegények számára. Télen többször rendeztek teadélutánt és vittek vidámságukkal mosolyt a fiúk arcára. A Szövetség általi országos irodalmi pályázaton a csapatból Ragyák Mihály vett részt. Tavasszal több csapat- őrs- és rajkirándulás színesítette a fiúk életét. Az újoncok pünkösdkor a közelben két napos próbatáboron vettek részt. Leventecserkészeink, a kiképzés terén elért jó munkáért, a Nemzetvédelmi Bizottságtól 50 pengő jutalmat és dicséretet nyertek. A helybeli csapatok közötti céllövő versenyen Mátrai Lajos leventecserkész első díjat nyert a 16 éven felüliek versenyén, Bodó Tibor cserkész a 16 éven aluliak csoportjában szintén első díjban részesült. A városonként lebonyolított országos akadályversenyen két őrssel vett részt a csapat, ahol szintén szép eredményt értek el; hét őrs közül második és negyedik helyen végeztek. Május 9-én a helybeli cserkészek közös fogadalomtételekor 18 újoncot avatott a csapat. Húsvétkor az országos őrsvezetői táboron ketten, júniusban Szegeden tizenöten vettek részt. Tavasszal a táborozási alap javára rendeztek sikeres ünnepélyt. Cserkészszülői értekezletet egy alkalommal tartottak. A fölszerelés ebben az évben is szépen gyarapodott. Minden őrs részére őrsi könyvtárat hoztak létre, ahol a kiképzéshez szükséges könyvek mindig rendelkezésükre álltak.
Nyáron a leventecserkészek Dunántúlra szándékoztak menni mozgótáborba. Tervükben szerepelt a többi fiú részére 3–4 napos tábor Püspöklelére vagy más közeli alkalmas helyre.
Az iskola évkönyvében megköszönték a támogatói és pártfogói adományokat, ez hozzásegítette a csapatot a Maros-parti hajóháznál létesítendő öltözőhelyiség fölépítéséhez. Így azok a fiúk is eljuthattak társaikkal oda, ahova anyagi helyzetük azt nem engedte volna meg.
1937–1938
Az elmúlt tanév végén a rovercserkészekkel még egy dunántúli mozgótábort is rendeztek. A cserkészkeret pedig egyhetes állótáborozáson a Maros melletti akácos erdőségben vett részt. A cserkészélet részére az ilyen helyek igen alkalmasak (sátorverés, rőzsegyűjtés, főzés, tábortűz). Az erdő meg kedvező terep a cserkészek játékához, a számháborúzáshoz. Ez abból áll, hogy kétfelé osztják a csapatot, és mindenki kap egy számot, amit elől a sapkára kell erősíteni. Ezután ellenkező irányba küldik őket, majd bújva-kúszva előre kell menniük. Aki meglátja az ellenség számát, azt kikiáltja, és az elesett. A vesztes az a csapat, amelynek leghamarabb lekiáltják az összes számát.
Szeptemberben három rajjal kezdte meg munkáját a csapat. Fősúlyt a belső kiképzőmunkára fordították. Ennek eredménye tavasszal jelentkezett, mert a fiúk derekasan megállták helyüket a próbáikon. Novemberben táborbeszámoló ünnepélyt, karácsonykor betlehemes játékot rendeztek. Most sem maradt el a jótett hét. Az őrsök jótékonysági munkát végeztek a szegények és a szegénygondozó javára. Többször tartottak zártkörű teadélutánt is. A tavasz az őrs, raj és csapat kirándulásaival telt el. A húsvéti országos őrsvezetői táboron két cserkész vett részt. Egy csapaton belüli kémkereső és ügyességi versenyt is rendeztek. Két alkalommal volt cserkész szülői értekezlet. Gyarapodott a fölszerelés és vagyon, mert a hajóháznál fölépült az öltözőhelyiség. Beszereztek két B 12-es őrsi sátort, amelyben 12 személy fért el (házalakú, vízszintes). A támogatóknak köszönetet mondtak, mert náluk nélkül nem valósíthatták volna meg terveiket. Nyári nagytáboruk helyéül Szilvásváradot szemelték ki.
1938–1939
Az 1938. évi nagytábort a Bükk-hegység gyönyörű völgykatlanában, Szilvásváradon tartották meg. Az alföldi fiúk a kéthetes tábor alatt megismerték a táj vadregényes szépségeit: rohanó, kristálytiszta patakok átlátszó pisztrángos vizeit, zúgó erdőrengeteget, eddig előttük ismeretlen földrajzi táját. Ezek új benyomást és ismeretet jelentettek nekik. Kirándultak Bélapátfalvára, ahol az a hír kapott szárnyra, hogy a törökpusztulás utáni időben a Csanád megyei Apátfalva község lakóinak telepítése onnan történt.6 Népviseletükben is véltek hasonlóságot fölfödözni. De az idő rövidsége miatt nem volt lehetőség az elmélyültebb kutatásokra, néprajzi megfigyelésekre. Lillafüredet két napig csodálta a csapat. Két hét után szomorúan csendült föl a cserkészfiúk dala: Üres a tábor, most búcsúzik tőle a dalos ajkú sok cserkészdiák stb. A tábor elmúlt, de a 45 résztvevő lelkében emléke megmaradt.
Szeptemberben a csapat ismét három rajjal kezdte a munkát. Minden héten összejövetelt (őrsióra), minden hónapban pedig együttes őrs-, raj- és csapat összejövetelt is tartottak. A belső kiképző munkát hátráltatták az őszi és tavaszi nemzeti események, mert a vezetők egy része katonai szolgálatot teljesített. A kiképzés az új szabályzatnak megfelelően folyt. A hangsúly nemzetvédelmi ismeretekre terelődött. A karácsonyi időszakban ezúttal is végeztek emberbaráti munkát. Tavasszal őrs-, raj- és csapatkeretben többször kirándultak. A városban rendezett kerületi őrsvezetői tanfolyamon 19 cserkész vett részt. Országos őrsvezetői táborba két fiút küldtek, központi tiszti táborra két segédtiszt jelentkezett. Az országos vízi-vezetői táborra folytak szintén jelentkezések. Előreláthatólag 5–6 személyre lehetett számítani. A csapaton belül honismereti, nóta és főzési versenyt rendeztek, s azon kívül őrsi portyát. A tervbe vett őrsi akadályversenyt a nagytáborral együtt tervezték lebonyolítani. A legtöbb pontot elért őrsök jutalomban részesültek. A kerület által rendezett portyázáson három őrssel vett részt a csapat. A szülőkkel való kapcsolat a szülői értekezleten és a családlátogatásokon történt.
Április 16-án fölavatták az új jelölteket. Ugyanekkor a szülőknek beszámoltak a nyári nagytáborról. A helybeli cserkészek kiképző telepének tagjai sorába belépett a csapat is. A víziélet beindítására pedig vásároltak egy ladikot. Fájdalmas tényként jött a hír, hogy Imel Vernel Dezső csapatlelkészt, csapattisztet Szegedre helyezték. Benne értékes munkást vesztettek el. Tanácsával, élettapasztalataival vitte előbbre a csapat életét. Jóakaratú támogatását, lelki és anyagi téren nyújtott segítségét sok cserkész érezte. 85 fiú hálaimája kísérte új állomáshelyére. Nem búcsúzott tőle a csapat, mert úgy érezte, örökre szívébe zárta a szentistvánokat, mint ahogy a csapat is őrizte Dezső-bája kedves emlékeit.
Örvendetes esemény a csapat életében a fúvószenekar megalakulása. Dr. Csepregi Imre pápai prelátus úrnak áldozatkészsége tette lehetővé a zenekar kiképzését. A húsvéti föltámadási és az úrnapi körmenet fényét szereplésével is emelte.
1939–1940
Az 1939. évi nagytábort Püspöklelén tartotta a csapat. Így lehetővé vált, hogy a legszegényebb fiúk is részt vehettek rajta.
Szeptemberben a csapatvezető katonai szolgálata hátráltatta az újjáalakulást. Két rajjal kezdett csak a csapat. Ősszel és tavasszal minden erőt a gyakorlati munkára fektettek. Karácsonykor rendszeresen végeztek jótékonysági munkát. Februárban a csapat zenekara sikeres előadáson mutatkozott be. A közönség nagy megelégedéssel és tapssal jutalmazta őket. Részt vettek Hódmezővásárhelyen a kerület által rendezett repülőnapon, valamint a kerületi akadályversenyen. Kerékpáros és vízi-munka még szervezés alatt állt. Erkölcsi és anyagi támogatást ez évben is kaptak.
1940–1941
A háborús évek visszavetették a csapat működését. Elvesztette otthonát és ennek hiányában csak a jó idő beálltával kezdődhetett meg a munka. Májusban két őrssel vett részt a csapat a hősök akadályversenyén. Az otthon hiány miatt a belső kiképzőmunka nehezen folyt. Hosszú szünet után Kiss Ferenc római katolikus segédlelkész lett a csapat parancsnoka, mivel Szabó Ödönt katonai szolgálatra hívták be. Nem is tért többé vissza, leszerelése után Budapestre költözött, ahol most is él, de régi cserkészcsapatára ma is szívesen emlékezik. Kiss Ferencnek első dolga volt, hogy visszaszerezze a csapat otthonát. Berendezését az akkori öregcserkészek gyűjtötték össze, s megtartották az első csapat összejövetelt is.
Októberben 20 újonccal kezdődött meg a munka, de ebből csak 12 tett fogadalmat. Novemberben tervezték, hogy karácsonykor előadást, januárban bálat rendeznek. Ekkor az öreg raj már megerősödött, és folyt a munka. Decemberben az első raj elég jól működött, de hiány volt őrsvezetőben. Novemberben 12 résztvevővel tartottak őrsvezetői tanfolyamot, de nem tudható, hogy tettek-e vizsgát, az említett panaszok alapján. Józsi-bá (Miklós József) is végleg elutazott Makóról. Így egy tiszt sem maradt a csapatban. Az előadáshoz plakátokat, meghívókat és jegyeket nyomtattak. Közös csapatgyűlést is tartottak. A november 29-én rendezett előadás sikeres volt.
1941. január 4-én a Mókus őrs 12 tagja tett próbát. 11-én Csepregi Imre prelátus, Kubinyi Zoltán igazgató és szülők jelenlétében fogadalomtételt, illetve -újítást. Utána tábortüzet (rőzse-villany) rendeztek. A második raj Erdei Tónit kinevezte a bál főrendezőjének. Száz utcai plakátot készítettek. Nagy volt a kiadás a propagandára. A természet is összeesküdött ellenük, mert éppen akkor nagy hóvihar keletkezett, ami csak 6 órakor állt el. Ez 25-én történt, de azért mindenki jól érezte magát, jól mulatott.
A februári csapat-összejövetelen megtárgyalták, hogy az elkövetkező időben miként rendezzenek bálat és egyéb rendezvényt. Másodikán tíz fiú a hajóházhoz nyomolvasással egybekötött kirándulást rendezett. Március 8-án tartotta a csapat a havi összejövetelt. A Csanádtól három őrsvezető látogatta meg a Szentistvánokat. Március idusán megemlékeztek a 48-as forradalomról, majd az apródoknak teadélutánt rendeztek. Úgy tűnik, hogy ekkor kissé döcögve ment a cserkésztevékenység.
Az áprilisi csapat-összejövetelen (IV. 2.) rnegemlékeztek Teleki Pál halálának első évfordulójáról. A Mókus és Zerge őrs 29-én 14 fővel éjjelezéssel egybekötött kirándulást tett a hajóházhoz. A hajóház a cserkészek igazi bázisa lett. Nevéhez méltóan a nagyobb termében tárolták a csapat ladikjait és csónakjait. Itt tartották a sátrakat és egyéb fölszereléseket is. De helyet adott a kiránduló és ott éjszakákat eltöltő cserkészeknek is. Innen kirándulhattak távolabbra, majd visszatértek oda. Amikor öltözőt is építettek, kultúráltabban vetkőzhettek és öltözködhettek a fiúk, de még az őket kísérő felnőttek is. A fürdési lehetőség is megvolt, mert a hajóháztól lejjebb sekély és szigetes volt a Maros. Itt Ismét meg kell említenem azt a szomorú eseményt is, hogy kedves és jó cserkész testvérük (Nacsa Lali) itt lelte halálát.
A kinti éjjelezés nem volt zavartalan, mert éjjel 11 órakor riadót rendeltek el. Három balesetet szenvedett (imitált) kerékpárosnak nyújtottak elsősegélyt. Megállapították, hogy ez a kirándulásuk is élmény teli és sikeres volt.
A csapat fönnállásának tíz éves évfordulóját anyák napjával összekötve május 3-án ünnepelték. Az apródok két élőképet adtak elő, az öregek tízéves munkájukról számoltak be. Az ünnepséget az iskolában rendezték, ahol az apródmamákat virággal köszöntötték. Pünkösdkor, 25–26-án Tamásy Aladár parancsnoksága alatt 43 fiú Földeákon a Kornél-ligetben kétnapos próbatáboron vett részt az apródokkal együtt.
A Róka őrs június 2-án, Nacsa Lali halálának első évfordulóján (1941. VI. 2.) megkoszorúzta sírját. Apátfalván június 4-én próbatábort rendeztek, ahol alakulóban volt egy cserkészcsapat. A délután játékkal telt el, majd este jól sikerült tábortűznél cserkészdalokat énekeltek. A közelgő nagytábor előkészítésére június 14-re szülőértekezletet hívtak össze. Itt megbeszélték, ki mivel tud segíteni, és ki tud azon részt venni.
Június elsején az apródok kirándultak Szegedre, ahol megtekintették a város nevezetességeit (a templomot, múzeumot stb.). A nyári nagytáborozásukat július 4–13-ig Bökényben tartották. Ezen 20 fiú vett részt.
1941–1942
Szabó Ödön csapatparancsnok távozása után változás állt be a csapat életében. Régi otthonát visszanyerte és új munkához fogott. Két rajban, négy őrssel kezdte meg a munkát. Január 11-én már 11 újonc tett fogadalmat. Februárban pedig megkezdődhetett az apródmunka. A vezetés utánpótlásának biztosítására novemberben kilenc fiú elvégezte az őrsvezetői tanfolyamot. Áprilisban Budapesten a hárshegyi őrsvezetői táborban hatan vettek részt kiképzésben, júniusban pedig a szabadkai Palics-fürdőn egy tisztjelölt táboron. A csapatéletnek belső munka mellett külső megnyilatkozása is volt. A csapat december 28-án a katolikus körben karácsonyi előadást rendezett. Ekkor egy szegény családot is megajándékoztak. Apátfalván több száz főnyi közönség előtt június 4-én propagandatábort tartottak. A cserkészet telepítési akciójára havonta 3–4 pengőt adott a csapat belső gyűjtésből. Az évben két szülői értekezletet tartottak. Pünkösd két napján kirándultak a Kornél-ligetbe. A nyári nagytáborukat Bökénybe tervezték megtartani.
1942–1943
A csapat életében, fontos esemény volt a június 3–13-i Csiga-pusztai kiképzőtábor, amelyen 25 fiú vett részt. A tábor napi foglalkozása reggel az ébresztővel kezdődött, a táborzászlónál ima, reggeli és a napi előírt foglalkozások. Délben ebéd, pihenő, majd a további tervek szerinti visszakérdezés, játék. Este, vacsora után tábortűz. Amikor a parázs már hamvadóban volt, mindig elhangzott a régi búcsúzó dal:
Szellő zúg távol, alszik a tábor,
alszik a tábor, csak a tűz lángol.
Rakd meg cserkész pajtás azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet.
Ezután takarodót fújt a kürtös, mindenki sátrába ment, és az őr vigyázott álmukra.
Augusztus 15–16-án őrsi kirándulást tettek a Maros-partra. A hónap végén gyűjtést szerveztek a honvédek részére. Szeptemberben négy őrssel, egy apródrajjal és egy újoncőrssel kezdődött el a munka. A tanév elején a szülői értekezleten ismertették a cserkészet jelentőségét. A háborús idők ellenére tevőlegesen működött a csapat. Novemberben kémkereső versenyt rendeztek, majd 29-én előadták Sándor Dénes Drága Ifjúságunk című színművét.
December 6-án, a Mikulás ünnep keretében avatták föl az apródokat. December 27-i karácsonyi összejövetelen részt vettek a szülők is. Január elején Kiss Ferenc parancsnok – más elfoglaltsága miatt – visszaadta megbízatását, és a csapat irányítását ideiglenesen Kubinyi Zoltán vette át. Az apród-munka ez időben szünetelt. Február 7-én és 21-én előadást rendeztek, amelyen a Huszárkisasszony című darabot szép sikerrel adták elő. A bevételt a Vöröskereszt céljaira és a nyári táborozásra fordították. Május 9-én Kisbarnaki Ferenc főcserkész látogatta meg a makói csapatokat. A csapatok a gimnázium tornatermében képviseltették magukat. Ebben az időben ismét a Csanád cserkészcsapat parancsnoksága alá tartozott a Szent István cserkészcsapat.
A Csanád nyári táborozásán (Kolozs megye) egy őrssel vett részt a csapat. Egy őrs regős utat tervezett Kárpátaljára. A csapatnak ebben az időben otthona nem volt.
1943–1944
A csapatparancsnok-helyettesi teendőket Harcsár Pál pénzügyi tisztviselő látta el. Már ötödik éve folyt a második világháború, családok vesztették el fiaikat, apáikat. A cserkészmunka akadozott, de Harcsár Pál, az iskola volt növendéke nagy szeretettel fogta össze a csapatot. A nyáron kilenc cserkész Mencsulon (Kárpátalja) tíz napos mozgótáboron vett részt. Nádasszentmihályon pedig öt cserkész a Csanáddal táborozott. Ezeken sok ismeretséget és ismerősöket szereztek a fiúk.
A tanév elején újoncokat toborzott a csapat, és négy őrssel meg is indult a munka. A kiképzést az új próbarendszer szerint végezték. Az egyes hónapok programjába beletartozott a nótaverseny, a kémkereső és megfigyelői is. Ezekhez járultak még a természetbeni kirándulások. Ezek edzették a testet és erősítették a lelket is. Karácsonykor három szegény családot ajándékoztak meg. A szülők jelenlétében tartották az újoncavatást, amelyet teadélutánnal fejeztek be. Februárban a katolikus körben műsoros estet rendeztek, amelyen Csepregi Imre prelátus úr és sok előkelőség is részt vett. (Ebben az időben még meg volt a terem hátulján, baloldalt a páholy, ahol a díszvendégek foglaltak helyet.)
Tavasszal tíz cserkész vett részt őrsvezetői tanfolyamon. Négy fiú meg Szegeden pünkösdkor őrsvezető táborban. Április 29-én vitéz Csaba László vármegyei cserkészparancsnok látogatta és ellenőrizte a csapatot.
A csapat munkáját télen az otthonhiány nehezítette. A háborús nehézségek miatt a nagytáborról is le kellett mondaniuk.
1944–1945
A csapat létszám 68 fő: 46 cserkész, 12 legénycserkész és 10 férficserkész. (A csapatból 8 fő katonai szolgálatot teljesített.) Az 1944 őszén megindult munkát csak februárban tudta folytatni a csapat. Tavasz folyamán sikerült a katolikus körben helyet kapni. Az évi cserkész munka célja a jó őrsi élet kialakítása volt. Kora tavasszal a szabadban kezdődhetett meg 6 őrssel a munka. Április 22-én szülőértekezletet, május 6-án anyák napját és este a Lúdvári erdőben sikeres tábortüzet tartottak. Május 10-én a Csanád csapattal a hajóház környékén közös játékot szerveztek. Május 19–21-én a Hadár-tanyánál volt az újoncok próbatábora, 31-én az őrsök próbatáboron vettek részt. Június 16–17-én a Fehérháznál akadályversenyt rendeztek.
A cserkészek közeli kirándulóhelyei a hajóház, a Fehérház, Püspöklele, Bökény, a Kornél-liget, a Csordajárás ós a Lúdvári erdő voltak. Július 1-én tartották a fogadalomújítást és 25 újonc is tette a fogadalmat. Július 13–17-én Hódmezővásárhelyen 10 fővel cserkésznapon, míg 22–29-én Püspöklelén voltak 30 fővel nagytáboron.
1945–1946
Az infláció és a megváltozott politikai viszonyok között a csapatmunka stagnált és megkezdődött a cserkészmozgalom átszervezése. Az Országos Cserkész Szövetség átalakulóban volt. Létrehozták a Magyar Cserkészfiúk Szövetségét. Az 596. Szent István király cserkészcsapat is ilyen körülmények között folytatta tétova munkáját, mert az anyagi bizonytalanság és a politikai légkör meghatározója lett a további csapattevékenységnek.
Az 1946. évi táborozás idején az infláció olyan méretűvé növekedett, hogy jobbára tojásvaluta és egyéb cserekereskedelem folyt. A táborra készülő csapatnak is úgy kellett készülnie, hogy élelmezéshez a nyersanyag nagyobb részét magukkal vigyék. A kitűzött táborozási hely Királyhalma volt.
A cserkészek gyülekezése a polgári iskolában zajlott. Össze is jött 35–40 vidám, csillogó szemű fiú. Az éjszakát a tornateremben töltötték, majd hajnalban gyalog indult meg a kis sereg a tápéi komp felé. Az átkelés külön élményt jelentett. Átérve a túlsó partra, mindenki fogta csomagját, és a szegedi híd melletti kisvasút állomásáig folytatták a gyalogutat. Innen a kisvonat öt tojásért vitte el őket táborozási helyükig. Királyhalmán egy erdészeti múzeumnál vertek tábort, ahol sokféle kitömött madárral és állattal ismerkedhettek meg. Az elszállított élelemből készítették ételeiket és a magukkal vitt lisztből a közeli pékmesternél süttették kenyerüket. A tábor vezetője Harcsár Pál és Kulcsár Sándor volt.
A csapat táborozása a nehézségek ellenére jól sikerült, és sok szép emlék maradt meg a résztvevőkben. Ekkor már érezhető volt az új, népi demokratikus szellem, de a régi vezetők mindent megtettek, hogy a tíz cserkésztörvény szerint tanuljanak, játszanak; hogyha kikerülnek az életbe, ezt a szellemet ugyanúgy tudják majd átadni embertársaiknak. A táborozás július–augusztusban zajlott, hogy maradjon még valamennyi szabadidő az új tanév megkezdéséig.7
Harcsár Pál parancsnok-helyettes a Szent István csapatnak megalakulásakor már élte az apródok életét. Munkássága a legnagyszerűbb példaképe volt cserkésztestvéreinek. Istenben hívő, vallásos és igaz magyar is egyben. 1945 után nemcsak a Szent István csapat vezetője, de az egész makói cserkészetnek is meghatározó alakja lett. E miatt vesztette el a pénzügyigazgatósági állását. Dr. Giday Kálmán, a Népi Kollégium igazgatója gondnokként alkalmazta. Ennek megszűnte után elköltözött Makóról. Gyermekeivel és feleségével Pirtón cserkésztestvérénél, Miklós Józsi bá-nál talált menedéket. Innen 1953-ban Egerbe költözött, és a Statisztikai Hivatalnál talált állást. 1959-ben gyógyíthatatlan betegségben, tragikus körülmények között halt meg.
1946–1947
Szent István király cserkészcsapat 1946. október hónapban Kiss Ferenc parancsnokságával az újjáalakult Magyar Cserkészfiúk Szövetsége alapszabályai szerint kezdte meg munkáját. A csapatvezetők Harcsár Pál, Gerlach János, Majsay Gyula és Erdei Antal voltak. Az őszi táborozáskor 21 jelölt kapcsolódott be a munkába. A téli összejöveteleken az őrs készülődött a gyakorlati cserkészetre. A vezető és regős cserkészek bekapcsolódtak a szabadművelődési munkába. A város külső iskoláiban regős és furulya tanfolyamot tartottak, és szabadművelési esteket rendeztek. A fiúk fáradtságot nem ismerve minden alkalommal kivették részüket az UNRA és Nemzeti Segély adományainak széthordásában. Tavasszal a csapat életében a csapat- és őrsi kirándulások, a próbatábor, a fogadalomtétel, a szülői értekezletek, a portyák, az őrsvezetői és jamboree válogatótábor jelentett lüktető életet. A nyári nagytábort a Balaton melletti Akalin 40 cserkész részvételével tartották meg. A csapatot Erdei Antal (Tonó) vezette, majd Kiss Ferenc csapatparancsnok is követte őket.
1947–1948
1947-ben rövid hír jelent meg, hogy a moissoni jamboreeről a magyar cserkész küldöttség szerencsés hazaérkezéséről. Fogadásukra a pályaudvaron megjelent Nagy Miklós államtitkár, Mező Ferenc olimpikon, Karácsony Sándor, a Magyar Cserkészfiúk Szövetségének országos tiszteletbeli elnöke és Nonn György, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa főtitkára.
A cserkészek ősszel folytatták az akali tábor utáni életüket, de közben már ácsolták a cserkészet koporsóját. Kulcsár Sándor elmondása szerint a csapat vezetője 1948 májusában idézést kapott a szegedi cserkészkerülettől Szegedre. Őt és Gerlach Jánost bízták meg, hogy a csapat nevében megjelenjenek. Azzal a jelentéssel jöttek haza, hogy úttörő csapattá kell alakulni. A cserkészekkel ezt nem ismertették.
Az utolsó táborozást a magyar cserkészet megszűnésének évében, 1948. július 11–28-ig Nagyvisnyón tartották. Vezetője Harcsár Pál, Gerlach János és Mészáros István. Szívvel-lélekkel cserkészek voltak, és mindent megtettek, hogy egész életükben maradandó emlék legyen a táborozás és a cserkészélet. Így búcsúztak el a cserkészélettől, letéve a jelvényt, a búrkalapot, a cserkészfölszereléseket. Ezzel a táborral ért véget a gazdag múltú cserkészcsapat élete.
*
Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akik munkámban segítségemre voltak. Mindenekelőtt a körünkből eltávozott Erdei Antalnak, a József Attila Múzeum Igazgatóságának, dr. Kulcsár Sándornak, Sonkovics Lászlónak és Karsai Andrásnak.
Lábjegyzetek::
| |