Előző fejezet Következő fejezet

A Marosmenti Mária-napok előkészítése

 

A makói Mária-napok ötlete 1947. augusztus 17-én útban Csongrádról Szegedre fogant meg Hamvas Endre csanádi püspök fejében. Hamvas – Halász Pál apát-kanonok az Actio Catholica egyházmegyei igazgatójának társaságában – a Tiszai Mária-napokról hazatérőben döntött arról, hogy a Csanádi Egyházmegye Mária-napja Makón lesz,1 mert a Maros partján fekvő város bír a legkedvezőbb adottságokkal egy nagyszabású gyűlés megtartásához. A környező falvakban élő hívek ugyanis viszonylag könnyen eljuthatnak oda. Augusztus 23-án Hamvas püspök fogadta Csepregi Imre pápai prelátust, makói plébános-esperest,2 akivel közölte tervét, miszerint „egyházmegyénkben jövő májusban Makón kell megtartani”3 a Mária-ünnepet. A püspök kifejezte szándékát, hogy a makói Mária-napokra egybe kívánja gyűjteni az egyházmegye híveit, s erre az eseményre meghívja Mindszenty József bíborost is. Másnap, 24-én Csepregi tájékoztatta a Makó-belvárosi plébánia káplánjait, Kiss Ferencet és Szakács Józsefet Hamvas Endre makói Mária-napokra vonatkozó elképzeléseiről. A beszélgetésen szóba került, hogy a tervezett tábori mise helyszíne a szervita kápolna4 előtti terület (ma Csanád vezér tér) lehetne. Ez a gondolat szeptember 27-ig tartja magát. Ekkor javasolja Szabó Imre városi főmérnök, hogy az ünnepség színhelye legyen inkább a Szent István tér. Csepregi prelátus elfogadta a szakember érveit. „Itt el lehet helyezni sok embert, és ha le is tapossák a füvet, az nem lesz hátrányos”5 – jegyezte fel naplójába. Csepregi prelátus az esperesi kerület papi gyűlésén szeptember 16-án Kövegyen jelentette be, hogy Hamvas püspök jövő év tavaszán Makón kívánja megrendezni az egyházmegye Boldogasszony-ünnepségét.

„Kedves Testvér! Nagy eseményre készülnek tavaszra a makói katolikusok. Bérmálás lesz, és a Boldogasszony-év emlékére májusban Csanád egyházmegye Makón szándékozik megülni a csanádi Mária-napokat. Nagy kitüntetés ez a makóiak számára. Rajtunk lesz azokban a napokban az egész ország szeme. Hozzánk sereglik a környék 30-40 falujának népe, de jönnek az ország minden részéből. Több püspök, a Bíboros Hercegprímás Úr is részt vesz az ünnepségeken”6 – olvasható a Szent István plébánia október 17-i röplapján. A röplap szerzője, Csepregi Imre ugyanakkor hangsúlyozta, a Mária-ünnep megrendezése  áldozatokat és kötelességeket is ró a makóiakra. Öt pontban vette sorra a teendőket. Elsőként szólt arról, hogy „lelkileg újjá  kell születnie Makónak, Mária városává  kell lennünk.”7 A feladatok közt másodsorban említi, hogy szükség van egy ügyes rendezőgárdára, hiszen „a csongrádi, szombathelyi, egri Mária-napok után sokat várnak a makói Mária-napoktól is, nem maradhatunk ezek mögött.”8 Harmadikként írja, nem vallhatnak szégyent a hívek közös imádságukkal és énekükkel sem, ezért nyomtatásban kiadják majd a közösen végzendő imákat és énekeket. A negyedik pontba sorolja az elvégzendő munkák között a templomi orgona rendbehozatalát. Végül célul tűzte ki, hogy ünneplőbe kell öltöztetni a templomot is. A röplap kiadásának napján megkezdődött az adományok gyűjtése. A templomban az egyik perselyben az orgonára, a másikban a templomfestésre szánt forintokat gyűjtötték.

Október 24-én Csepregi prelátus lemérte a tábori mise helyszíneként szolgáló Szent István tér területét: az árok és cserjék a leszámításával is marad 10 ezer négyzetméter.

Kiss Imre, Makó város kommunista polgármestere november 5-én látogatást tett a plébánián, ahol felvetette a kérdést, Csepregi miben látja akadályát annak, hogy az egyház részéről még nincs meg a teljes egyetértés „irántunk és velünk”? A prelátus válasza: „Mihelyt a hirtelenkedők eltűnnek, könnyebb lesz a megértés.”9

November 6-i keltezésű levelében Halász Pál, az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója közölte, Hamvas püspök a közeljövőben össze fogja hívni az AC egyházmegyei tanácsát, amelyen megállapítandó lenne „legalább nagy  általánosságban” a jövő év májusában Makón megtartandó Mária-napok programja. „A minden tekintetben nagyvonalú készülődést püspök urunk őnagyméltóságának az a reménysége indokolja, hogy a Marosmenti Mária-napok országos jelentőségű manifesztációvá  lesznek, ami bizonnyal maradandó hatással lesz egyházmegyénk, közelebbről pedig Makó és környéke hitéletére és vallásos öntudatára” – írta az egyházmegyei igazgató.10 November 11–12-én Makón tartózkodott Hamvas Endre. A püspök kifejtette: a körmenet „ne legyen olyan hosszú.”11 (Csepregi eredetileg négy és fél kilométeres távolságot tervezett be.) Szó esett a költségekről is: a Mária-ünnepség finanszírozását a kiadandó nyomtatványok (pl. énekfüzet) árusításából fogják biztosítani.

Az pécsi Angster cég november 29-re elkészült az orgona rendbehozatalával. Csepregi tervei között azonban nemcsak az orgona felújítása szerepelt, hanem az is, hogy az addigi fújtatót villanyerővel működő szerkezetre cseréli le. Az Angster villanyfújtatóra tett árajánlatát a prelátus magasnak találta, ezért november 22-én egy Csaba László nevű helyi munkásra bízta annak elkészítését. Ebből később konfliktus támadt, mert kiderült, Csaba László nem hivatalos műszerész. Az iparos szakszervezet december 1-jén küldöttséget menesztett a plébániára, hogy ott tiltakozzanak amiatt, a villanyfújtatót nem hivatalos műszerész készíti. Csaba viszonylag olcsón (5976 forintért) vállalta a munkát – érvelt Csepregi –, ezért kérte meg őt a feladat elvégzésére. Néhány héttel ezután, december 23-án Csaba jelentette Csepreginek, hogy a vasöntő elszámolta magát, emiatt az  ár 600 forinttal drágább lenne. „Nem tartom helyénvalónak az érvelést. Az iparosok kiszámíthatatlanok”12 – jegyezte fel naplójába a prelátus. Az orgona villanyfújtatója 1948. január 17-re készült el.

Az Actio Catholica december 13-án Szegeden megtartott Csanád egyházmegyei tanácsülésén Csepregi prelátus ismertette a makói Mária-napok vázlatos programját, melyet a tanács elfogadott. December 18-án a csanádi püspök közli Csepregivel, hogy megkapta Mindszenty bíboros levelét, melyben az esztergomi érsek arról értesítette Hamvast, miszerint „megfelelő elrendezéssel szabaddá  tudtam tenni május 23-át, mely a makói ünnepségek miatt Excellenciádnak is alkalmasabb. Így tehát örömmel fogok erre a napra május 22-én délután a Marosmenti Mária ünnepek alkalmából Makóra menni.”13 (1. függelék) Hamvas püspök 1948. január 20-én a Mária-napok szervezésére egy bizottság felállítását javasolta, továbbá újra megerősítette: „...a körmenetre vonatkozólag, miként már Makón megegyeztünk, rövidebb kört veszünk.”14 A püspök nem tartotta jónak a körmenet útvonala mentén megafonok felállítását. Mint írta: „sokkal szebb és jobb volt a körmenet Esztergomban és Szombathelyen megafonok nélkül! Az énekkarokat, melyek összejönnek majd a hangversenyekre [...] kell a körmeneten szétosztani és szerepeltetni. Ezek pótolhatják a megafonokat.”15

Szegeden, a Katolikus Házban február 6-án dr. Szegi Endre zeneművész tanár vezetésével megbeszélést tartottak az egyházmegye kántorai a Mária-napok énekrendjéről. Megállapodtak, hogy május 22-én szombaton este legyen az egyházi énekkarok találkozója a templomban. Vasárnap, május 23-án délután pedig „Hódolat a Boldogasszony előtt” címmel a Szent István téren lesz hangverseny, ahová  meghívják Bárdos Lajos zeneszerzőt is.16 (6. függelék) Február 7-én, szombaton délután 4 órára a makó-belvárosi plébániára hívta össze Csepregi prelátus a Mária-nap előkészítésére hivatott bizottság első ülését. A testületnek 12 tagja volt, elnök: Csepregi Imre pápai prelátus, esperes plébános; tagok: Bogsán Károly egyházközségi főgondnok, Brutyó János kereskedő, Gyevi Varga Lajos malomtulajdonos, Halmai Ede temetőgondnok-pénztáros, Héber János karnagy-kántor, Kubinyi Zoltán, a római katolikus polgári fiúiskola igazgatója, Neiszer Péter, az újvárosi katolikus elemi iskola igazgatója, Szabó Imre városi főmérnök, dr. Tóth Aladár kórházi főorvos, dr. Szilas József gimnáziumi hittanár, Csala Ferenc építőmester. A bizottság tudomásul vette, hogy Hamvas püspök túl hosszúnak tartja a körmenet eredetileg tervezett útvonalát (Apaffy – Kálvária – Vásárhelyi – Kossuth – Szegedi – Árpád u.), így „több szempont mérlegelése után” döntött a következő útvonal mellett: Apaffy – Kálvária – Sírkert – Kossuth – Szegedi – Árpád u. Elhatározta továbbá a testület, hogy az elsősegélynyújtás lehetőségét néhány helybéli orvos és cserkész bevonásával szervezik meg.

A ferences atyák részvételével február 29. és március 7. között népmissziót tartottak a makó-belvárosi templomban. „Egyházmegyénk hívei és papjai május hónapban készülnek Mária-napra, melyet városunkban akarnak megtartani. Erre való tekintettel is újuljunk meg lelkünkben, hogy erre a megtiszteltetésre alkalmasak és érdemesek legyünk” –  áll a Szent István plébánia február 22-i – a közelgő népmissziót népszerűsítő – röplapján.17 Csepregi prelátus a tőle megszokott precizitással készítette elő a lelki hetet. A Magyar Államrendőrség makói kapitányának például a következő levelet juttatta el: „A makói rk. Szt. István plébániatemplomban február hó 29-nek (vasárnap) délutánján 5 órakor missziós szentbeszédek kezdődnek az rk. hívek részére, és tartanak március hó 7-ig [...] Amidőn erről értesíteni bátorkodom, egyúttal tisztelettel meghívom a szentbeszédekre.”18

Hamvas püspök március 11-i leiratában közölte; Mindszenty bíboroson kívül meg kívánja hívni a Marosmenti Mária-napra Grősz József kalocsai érseket, Pétery József váci és Kovács Sándor szombathelyi püspököt, valamint Csepregi prelátus kérésének megfelelőnek Czapik egri érseket.19 Március 22-én kelt válaszában Csepregi kifejtette, Czapik Gyula meghívását annak idején azért gondolta, mert szó volt róla, hogy Sziklási István egri egyházmegyés papnövendéket a Mária-nap keretében az egri érsek Makón szentelné pappá.20 Hamvas március 30-án jelezte a prelátusnak, szükségesnek tartja, hogy a makói katolikusok nevében ő is hívja meg az ünnepségre a főpapokat. Csepregi Imre március 31-én készítette el a meghívóleveleket. (2. függelék)

Március 16-án a következő távirat érkezett a makói plébániára: „Levélben részletes programot kér a Magyar Kurír.”21 A prelátus számára udvariatlannak tűnhetett az egysoros felszólítás. Még aznap megfogalmazta a választ: „A Magyar Kurír T. Szerkesztőségének. Ma délben az itteni plébániához a T. Címtől ilyen szövegű távirat érkezett: Levélben részletes programot kér Magyar Kurir. Nem tudom, mire érti ezt a T. Cím. – Ha netán a csanádi egyházmegye főpásztora által Makóra tervezett Márianap ünnepségére, úgy jelezhetem, hogy ez május hó 23-án (vasárnap) tartatnék. Bővebbet csak akkor írhatok, ha tudom, hogy tényleg erről van szó.”22 Március 18-án maga Jámbor Dezső főszerkesztő írt levelet Csepregi Imre plébánosnak: „Mint a félhivatalos katolikus sajtótudósító és mint az Osservatore Romano és az amerikai kat. távirati iroda nevében érdeklődtünk Főtisztelendőségednél a Makón megtartandó Mária ünnepséggel kapcsolatban. Annak részletes programjára volna szükségünk. Nagyon kérem Főtisztelendőségedet, hogy a mellékelt felbélyegzett boríték felhasználásával a Mária-nap részletes programját szerkesztőségünknek [...] megküldeni szíveskedjék és arra is kérem, hogy ha már a megküldött programban valami változás történne, úgy arról is bennünket értesíteni szíveskedjék.”23

Március 17-én özv. dr. Tamásy Andrásné kereste fel hivatalában Csepregi esperest. Kifogásolta, hogy a prelátus el akarja „kerülni a főtéri híveket, s miért lesz az ünnepség a Szent István téren, ahol a bokrok között kényszerülnek majd  állni a nők, a húszforintos drága harisnyájukban.”24 Csepregi válaszként elmondta, ő „hosszabb körmenetet szeretett volna, de a püspök így is sokallja az útvonalat, a főtér azonban nem marad ki.”25 Az öntudatos nő tovább folytatta a replikát: Akkor a kereskedők és ő nem is jön el! Erre a prelátus ekképpen felelt: „Jó, megírom a püspök úrnak, a makóiak nem akarják, hogy őket megtiszteljék, és akkor tartsák Szegeden az ünnepséget.”26 Tamásyné nem hagyta annyiban, március 21-én levelet írt Sopsich János prelátusnak, Hamvas Endre püspök bizalmas munkatársának. Sopsich segítségét kérte, hogy a makói Mária-ünnepség ne csak a templom körüli városrészre szorítódjék, illetve hogy a bíboros beszéde és a körmenet délután legyen. Azt is felvetette az özvegy, hogy „ha a levelem eredménytelen marad, küldöttség megy aláírásos kérvénnyel Püspök Atyánkhoz. Szóval ostromot indítunk, hogy kérésünket meghallgassák”.27

Szilas József gimnáziumi hittanár március 25-én délben hozta a hírt: úgy hallotta, a kommunista párt gyűlésén szóba került a májusi Mária-ünnepség és elhangzott, hogy „jó volna azt megzavarni.”28

Tamásyné Sopsich prelátushoz intézett levele nem érte el a kellő hatást; március végén ugyanis Nacsa István temetkezési vállalkozó feleségének vezetésével makói asszonyok egy csoportja járt benn a püspöknél, hogy protestáljanak a Mária-napok tervezett programja ellen. A nők - immáron a püspök előtt - azt kívánták elérni, ne délelőtt, hanem délután legyen a körmenet, mert vasárnap délelőtt nekik főzniük kell. Hamvas püspök hajlott a kérés elfogadására: „Makói részről kérés érkezett, hogy a körmenetet ne délelőtt tartsuk, mikor az asszonyok közül sokakat visszatart a főzés, hanem délután. Ez esetben az énekesek hódolata délelőttre esnék. Nagyon megfontolandó kérdés, én hajlom a teljesítésre.”29

„Nem értem a püspök urat, nem számol azzal, hogy délutánra nem bírjuk összehozni szép rendre a híveket, akkor már mindenki a visszautazásra gondol”30 – jegyzi fel naplójába Csepregi. Március 31-én fogalmazott levelében pedig így ír Hamvasnak: „... a nők nagyon el vannak foglalva a délelőtti főzéssel, nem lehet irányadó olyan napon, mint aminő a tervezett Márianap [...] Annak pedig, hogy a plébános megkerülésével egyenesen Nagyméltóságodhoz fordultak Makóról, – egészen más oka van. Ennek felfedésétől méltóztassék felmenteni. Híveimnek is 99,99%-a  a legnagyobb megnyugvással veszi a délelőtti körmenetet mint tartozékát a szentmisének.”31

Április elején ismét a püspöknél jártak a makói asszonyok. Erről Hamvas  április 3-i leveléből értesülünk. „Március 31-i sorainak vétele után jelentek meg Makóról Nacsáné és tsa és felvetettek egy gondolatot, mely tetszésemet megnyerte. Eszerint a körmenet a Szent István templomból indulna a Dessewffy-térre és ott volna a prímás beszéde, majd  áldás, utána szétoszlás! A tér széles, nagyon sok ember fér el rajta, és mindenünnen jól látják a prímást. Részletek kidolgozása másodrendű kérdés. A körmenet így nem nyúlna el, ami igen jó hatással volna a népre.”32 Csepregi a püspök  április 3-i keltezésû levelének elolvasása után írta naplójába: „Nagyon meglep a püspök úrnak ez a felfogása, hogy Nacsáné tanácsa után indul [...]”33

Április 9-én Szegeden megállapodnak a Marosmenti Mária-napok hivatalos programjáról. Jelen vannak: Hamvas Endre csanádi püspök, Halász Pál Actio Catholica egyházmegyei igazgató, Inczédy László AC egyházmegyei igazgatóhelyettes, Sopsich János prelátus és Csepregi Imre makói esperes-plébános. A döntés értelmében a tábori misét a Szent István téren tartják meg, a bíboros a szentmise alatt prédikál. A körmenet a misét követően lesz. (A makói asszonyok kezdeményezése tehát sikertelen maradt.) A körmenet útvonala a következő: Apaffy – Kálvária – József Attila u. – Széchenyi tér – Szegedi – Árpád u. A finanszírozás: a jelvények és a nyomtatványok  árusításából. A jelvényt az Actio Catholica, a nyomtatványokat (tájékoztató füzet, énekrend) a makói plébánia intézi.

Hamvas Endre püspök  április 12-én körlevélben hívta fel a papok és a hívek figyelmét a közelgő Marosmenti Mária-napra. „Egyre kevesebb idő választ el bennünket a f. é. május 23-án Makón tartandó Marosmenti Mária-napoktól, s az ünnepségek előkészületei – közvetlen tudomásom szerint – nagy körültekintéssel és serényen folynak. A bizottság mindent megtesz arra nézve, hogy a vasárnap délelőtt megtartandó könyörgő-körmenet minden tekintetben méltó legyen a centenáriumi Mária-évhez. Ehhez azonban múlhatatlanul szükséges Tdő Papságom  állandó érdeklődése és meg nem szűnő buzdítása a hívekhez, hogy ne csak a közeli plébániák hívő népe, de a távollakók is találják meg a módját a kimondottan vallásos jellegű ünnepségbe való bekapcsolódásnak"34 – hangsúlyozta Hamvas. A körlevélben a püspök kérte, hogy a résztvevők várható számát, valamint az érkezés módját (gyalogosan, vasúton, kocsival) a makói plébánián mindenki jelentse. Tájékoztatta az egyházmegye papjait, hogy elegendő vasúti kocsi biztosítására a szükséges lépéseket megtették. „Ha pedig egyes községekből kocsival érkeznek a hívek, úgy azt is mielőbb jelenteni kell, mert a rendezőbizottság gondoskodni kíván a kocsik, illetve lovak beszállásolásáról, és pedig amennyire lehet, az egy községből érkezők számára ugyanabban az utcában kíván férőhelyet biztosítani” – áll a körlevélben 35

Eközben folyamatosan érkeztek a főpapok visszajelzései. Kovács Sándor szombathelyi püspök arról értesítette Csepregi Imrét, hogy nem tud részt venni az ünnepségeken, mert egész májusi és júniusi hónapja le van kötve.36 Czapik Gyula egri érsek elfogadta a meghívást, s jelezte, annak készséggel tesz eleget.37 (4. függelék) Mindszenty József hercegprímás a makói esperesnek írott levelében közölte, május 22-én érkezik a Mária-napra Makóra és a plébánián felajánlott vendégszeretetet fogja igénybe venni. (3. függelék) Grősz József kalocsai érsek azt ígérte, hogy május 22-én délután 5 óra tájban igyekszik Makóra érni. „Remélem, hogy némelykor makacskodó autóm ezúttal megbecsüli magát, s így igyekezetem nem lesz hiábavaló” – írta Grősz József.38 (5. függelék) A kalocsai érsek végül nem lehetett jelen a makói Mária-napokon. Ennek azonban nem „makacskodó” autója volt az oka, hanem egészségi  állapota. Csepregi prelátus május 15-én kapta az értesítést, hogy Grősz érsek beteg, s emiatt nem tud jönni a Mária-ünnepségre. Pétery József váci püspök május 22–23-ára tűzte ki a Tóth Tihamér emléknap megtartását Szolnokon, ezért nem vehetett részt a csanádi egyházmegye Mária-napján.

„Gyulán kikapcsolták a villanyt, hogy a megafonok ne működhessenek! Szerencsére magánosok benzinmotorral hajtott dinamóval pótolták az áramot. Nem kell-e nekünk is ilyesfélére felkészülni?”39 – figyelmeztetett a gyulai Mária-nap (április 25.) tapasztalataira április 28-ai keltezésű levelében Hamvas Endre. (7. függelék) Csepregi prelátus megtette a szükséges intézkedéseket; mint később kiderült, nem hiába, hiszen május 23-án Makón is kikapcsolták az áramot.

Május első felében Hamvas püspök a makói esperesi kerületben járt bérmaúton. Május 2-án Csanádpalotán, 3-án Királyhegyesen, 4-én Kövegyen, 5-én Pitvaroson, 6-án Makó–Belvároson, 7-én Makó–Újvároson, 8-án Makó–Bogárzótanyán, 9-én Földeákon, 10-én Óföldeákon, 11-én Püspöklelén, 12-én Apátfalván, 13-án Magyarcsanádon bérmált. A bérmaút előtt, május 1-én érkezett Makóra a csanádi püspök. Benézett a templomba, s akkor látta meg, hogy festés folyik. Kijövet érdeklődött Csepregitől, hogy mennyibe kerül mindez?

– Sokba, de eddig még hál' Istennek, ki bírtuk fizetni a munkásokat40 – felelte a prelátus. Amint arról már szóltunk, október óta folyt az adományok gyűjtése az orgona javítására és a templomfestésre. Először az orgonát tették rendbe, s látták el villany-fújtatóval, majd tavasszal következett a templomfestés.41 Említésre méltó tény, hogy még Kiss Imre kommunista polgármester is adott 200 forintot a festésre.

Május 3-án Csepregi meglátogatta Kiss Imre polgármestert. Kiss Imre emlékirataiban így emlékezett vissza a találkozásra: „Dr. Csepregi Imre prelátus úr hivatalomban meglátogatott, nagyon nyugtalanul közölte velem, hogy a csanádi püspök, a szokásos bérmálási szertartás lefolytatására meglátogatja a kijelölt községeket, ahol nagy tisztelettel fogadják őt a községek vezetői és hívei. Ez alkalommal Makóra is jön, ahol eddig az volt a szokás, hogy bármely irányból jön is, a város határán fogadta a püspököt és kísérték a város polgármestere vezető munkatársaival együtt, és úgy vonultak be a városba. Nagyon aggódva kérdezte a prelátus úr tőlem, hogy ennek a szép szokásnak eleget tudnák-e (sic!) tenni? Ha igen, akkor ő hivatalos tisztségéből eredően tisztelettel és szeretettel meghív a püspök úr fogadására. Ekkor én határozottan kijelentettem, hogy a püspök úr ilyen fogadtatása kifogásolható lenne a többi egyházak részéről, magam részéről pedig elvi okok miatt nem fogadhatom a püspök urat a város határában. Erre a prelátus úr olyan bánatos lett, hogy alig tudtam őt megvigasztalni, és többek között azt is mondtam, hogy szívesen fogadnám, ha a püspök úr a város népe iránti tisztelete jeléül meglátogatna a városi munkahelyemen.”42 A Csepregi-naplóban e megbeszélésről a következő bejegyzést találtuk: „Kijelentette a polgármester úr, hogy a mai demokratikus világban a régi szerint ő nem fogadhatja a püspök urat, és ő nem hódolhat előtte, mint régen tették, de ha a püspök úr eljön hozzá, szívesen beszélget vele, szeretne is sok mindenről szólni.”43

A polgármester és a püspök találkozójára május 7-én került sor. „Az előszobámban szolgálatot teljesítő altiszt azzal jött be hozzám, hogy több katolikus pap érkezett, és be szeretnének jönni hozzám. Természetesen azonnal fogadtam őket, és ahogy kinyílt az ajtó, elsőként a prelátus úr lépett be, aki ragyogó arccal bólintott felém, és félreállva az ajtó mellett, mélyen meghajolt az őt követő pap felé és együtt elindultak felém, és éppen a nagyméretű szoba közepén találkoztunk, ahol a prelátus bemutatta a püspök urat, akit én szívélyes kézfogással üdvözöltem. A püspök nagyszámú kíséretével együtt 15 percet töltött el szobámban barátságos beszélgetéssel. De nagyon feltűnően hangzott a püspök úr első szava, amit hozzám intézett, mely szerint őszinte megbecsülést érez irántam, amiért nem mentem ki őt fogadni a város határába. Sokkal helyesebbnek tartja ezt a módszert, hogy ő tegyen tisztelgő látogatást a városát képviselő polgármesternél” – jegyezte fel emlékirataiban Kiss polgármester.44

A makói római katolikus egyházközség május 5-én kért engedélyt a polgármestertől a tábori oltár felépítésére. „A szentmise és az énekbemutató szabadban, iskolánk előtt felállítandó oltáron lesz, ennek építéséhez, a mérnöki hivatalban bemutatott terv szerinti kivitelben, 12 méter hosszúsággal és 8 méter szélességgel, – Polgármester Úr engedélyét kérem” – olvasható az iratban.45 Az engedély – amit Szűcs László polgármester-helyettes írt alá – május 10-én érkezett meg. A határozat kimondta: „Az építészeti bizottság véleménye alapján a fenti építkezéshez az engedélyt megadom azzal, hogy az ünnepség elmúltával az emelvényt elbontani és az eredeti  állapotot visszaállítani köteles [...] Tartozik a munkát végrehajtó, építő, kőműves és  ácsmester teljes címmel ellátott cégtábláját az építés színhelyén szembetűnő helyen az építés tartama alatt kifüggesztve tartani.”46 A tábori oltár 18-ára néhány pallódeszka kivételével elkészült.

A makói rendőrkapitányságon Csepregi prelátus május 15-én jelentette be a körmenet útvonalát. Az utat lezárják, hogy a közlekedésben ne okozzon problémát a tömeg. A prelátus megemlítette, hogy Mindszenty bíborost a város határában kerékpáros és lovasmenet várja majd, s kíséri a városba. A rendőrök erre azt felelték, az nem csoportosulás, nem tartozik tehát bejelentési kötelezettséggel. 47

A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt május 17-én megtartott Csanád megyei egyesítő konferenciájának határozata megállapította; „a nép ellenségei” most az egyház palástja mögül igyekeznek támadásba indulni. Ezért a konferencia elhatározta, hogy a szerveződő közös párt „Csanád megyében mindenütt felveszi a harcot ez ellen a veszély ellen, miközben tiszteletben tartja és megköveteli a lelkiismereti és vallásszabadságot, de mindenütt megakadályozza azt, hogy bárki a vallást ellenforradalmi célkitűzéseinek fedezésére használja fel [...] Kijelentjük, hogy erélyesen fellépünk az egyház palástja mögött jelentkező reakciós kísérletekkel szemben, és kíméletlenül leleplezzük azokat.”48

Május 21-én este 7-kor Csepregi látogatást tett a polgármesternél, megköszönte a templomfestésre felajánlott adományát, és meghívta vasárnap délutánra az énekbe-mutatóra. A prelátus külön helyet kívánt biztosítani Kiss Imre és felesége számára. Kiss azonban kijelentette, oda, ahol Mindszenty jelen van, ő nem mehet, mert Mindszentynek más véleménye van a demokráciáról, mint neki. Csepregi a Mária-napot követően tudta meg, a polgármester Mindszenty szentbeszéde alatt ott volt a téren, egy fa alatt.49

 

Lábjegyzetek::

1. A csanádi egyházmegye területe 3 000 km2; 1948-ban 330 ezer lakossal. A katolikusok száma 250 ezer. Az egyházmegye területén van 51 plébánia, 99 templom és kápolna. A világi papság száma 130, a szerzetespapoké 70. A papnövendékeké 22. (Új Ember Almanachja 1948. A Köz- és Gyakorlati Élet Tájékoztatója. Szerkeszti: Nagy Miklós és Saád Béla, 74. p.) Makó város 1948-ban Csanád vármegye székhelye. Az 1949-es népszámlálás szerint Makón 34059 ember élt, 18015 nő és 16044 férfi. (Központi Statisztikai Hivatal 1949 évi népszámlálás. 1. Előzetes adatok. Bp. Állami Nyomda, 1949. XIV. p.) A csanádi egyházmegye 1947-es hivatalos adatai arról tájékoztatnak, hogy Makó város területén ekkor 14971 római katolikus, 1196 görög katolikus, 715 evangélikus, 16791 református, 86 görögkeleti, 2056 zsidó és 184 egyéb vallású személy lakott. A Mária-napok színhelyeként és rendezőjeként kijelölt Makó-Belvárosi Szent István plébánia híveinek lélekszáma 9651 (Schematismus Cleri Dioecesis Csanadiensis Pro Anno Domini 1947. Edito Ordinariatus Csanadiensis Szeged [a továbbiakban Schem Csanad 1947.]. 20. p.) 1947-ben a Makó-Belvárosi templomban a napi  áldozók száma 200-250, a heti  áldozóké 300 körül volt. A plébániára 280 Új Ember és 350 Szív Újság járt. Az egyházközségben működött Credo Egyesület (150 taggal) és Katolikus Népszövetség (350 taggal). A plébánia területén éltek szervita atyák és nővérek, illetve Miasszonyunkról elnevezett Szegény iskolanővérek. A Makó-Belvárosi Szent István templom hosszúsága 80 m, szélessége 16 m, alapterülete 800 m2. A plébánia épület 8 szobából és 4 mellékhelyiségből áll, plusz a káplánlakban 3 szoba. A templomban ekkor hétköznap reggel  1/2 7-kor és este 7-kor, vasárnap reggel 7, 8, valamint 9 órakor van csendes mise, 10 órakor énekes, 1/2 12-kor úgyszintén csendes mise (Makó-Belvárosi Plébánia Irattára [a továbbiakban: MBPI] Kánoni vizsgálat /1947.)

2. Csepregi Imre (1876-1954) életéről: Dr. Csepregi Imre: Önéletrajz. A Makói Keresztény Értelmiségi Szövetség Füzete 3. Makó, 1991; Schem. Csanad, 1947 44.p.

3. Csepregi Imre prelátus naplója (József Attila Múzeum, Makó; leltári szám nélkül) /A továbbiakban: Csn./ 1947. augusztus 23.

4. A kápolnát 1826-ban Kőszeghy László csanádi püspök építtette. 1940-ben szervita atyákat telepítettek oda. 1950 óta az egyházmegyei papság látja el a lelkipásztori szolgálatot. (Csanád Egyházmegye Jubileumi Évkönyve 1980. Felelős kiadó: Dr. Szilas József. Szegedi Nyomda, 1980. 121. p.)

5. Csn. 1947. szeptember 27.

6. A Szent István Plébánia röplapja; Makó, 1947. október 17. (Szabadság Nyomda 32782)

7. Uo.

8. Uo.

9. Csn. 1947. november 5.

10. MBPI 292./1948. cs.; Halász Pál AC egyházmegyei igazgató 1947. november 6-i keltezésű levele (AC169//1947.sz.)

11. Csn. 1947. november 11.

12. Csn. 1947. december 23.

13. MBPI 292/1948. cs.; Hamvas Endre 1947. december 18-i keltezésű levele (2929./1947.)

14. MBPI 292/1948. cs.; Hamvas Endre 1948. január 20-i keltezésű levele (2929./1947.).

15. Uo.

16. MBPI 292./1948. cs. / 63 - 1948. sz.

17. A Szent István Plébánia röplapja; Makó, 1948. február 28. (Kardos Nyomda, Makó, Eötvös u.2.)

18. MBPI 43./ 1948. cs. / 106 - 1948. sz.

19. MBPI 292./1948. cs.; Hamvas Endre 1948. március 11-i keltezésű levele. (2929./1947.)

20. Sziklási István a tárgyalt korszakban egri főegyházmegyés papnövendék. A Csepregi-napló tanúsága szerint a makói származású Sziklási szerette volna, hogy pappá szentelése Makón történjen. (Makó történetében még nem volt papszentelés.) Hamvas Endre csanádi püspök azonban csak akkor lett volna hajlandó a kispapot Makón felszentelni, ha a csanádi egyházmegye kötelékében marad. Sziklási erre nem hajlott, vissza kívánt térni az egri főegyházmegyébe. Ekkor jött az ötlet, hívják meg Makóra Czapik Gyula egri érseket, s szentelje ő pappá  Sziklásit, és ezt esetleg kössék össze a Mária-napokkal. Sziklási papszentelése végülis Egerben történt meg 1948. április 4-én. 

21. MBPI 292./1948. cs.; Távirat a Magyar Kurírtól (1948. március 16.)

22. MBPI 292./1948. cs./ 158 - 1948. sz.

23. MBPI 292/1948. cs.; Jámbor Dezső, a Magyar Kurír főszerkesztője 1948. március 18-i keltezésű levele.

24. Csn. 1948. március 17.

25. Uo.

26. Uo.

27. Szeged-Csanádi Egyházmegye Püspöki Levéltára (a továbbiakban SzCsEPL) Egyházigazgatási iratok. I. 1. a.; 2929/47. szám alatt (Az iratok a 999/48 alatt találhatók). dr. Tamásy Andrásné március 21-i levele.

28. Csn. 1948. március 25.

29. MBPI 292./1948. cs.; Hamvas Endre 1948. március 30-i levele (2929./1947.)

30. Csn. 1948. március 31.

31. MBPI 292./1948. cs. /174 - 1948. sz.

32. MBPI 292./1948. cs.; Hamvas Endre 1948.  április 30-i keltezésű levele (2929./1947.)

33. Csn. 1948. április 7.

34. Circ. Csanad. de anno 1948 1948/III. Körlevél 20. p.

35. Uo.

36. MBPI 292./1948. cs.; Kovács Sándor szombathelyi püspök 1948.  április 5-i keltezésű levele (795./1948.)

37. MBPI 292./1948. cs.; Czapik Gyula egri érsek 1948. április 5-i keltezésű levele (2053./1948.)

38. MBPI 292./1948. cs.; Grősz József kalocsai érsek 1948.  április 16-i keltezésű levele.

39. MBPI 249/1948.; Hamvas Endre 1948. április 28-i keltezésű levele. (999/1948)

40. Csn. 1948. május 1.

41. A „Csanádi egyházmegye Jubileumi Évkönyve 1980.” nem tesz említést az 1948. május 22-23-i Marosmenti Mária-napokról, ugyanakkor szól az 1948-as templomfestésről: "A templom 1948-ban, a Mária-évben kap teljes belső festést." (120. p.)

42. Kiss Imre: Egy munkásháztól a városházáig. Önéletírás. Makó, 1989. 240-241. p.

43. Csn. 1948. május 3.

44. Kiss Imre: Egy munkásháztól a városházáig, 241. p.

45. MBPI 292./1948 cs./ 260 - 1948. sz.

46. MBPI 292/1948. cs.; Szűcs László, Makó város polgármester-helyettesének 1948. május 10-én kelt levele (Makó m. város polgármesterétől 6096./1948. ikt. sz.)

47. Csn. 1948. május 15.

48. Makó az első felszabadult magyar város  II. kötet. A népi demokratikus forradalom győzelme. Szerkesztette: Korom Mihály. Makó Városi Tanács, 1974. 265-266. p.

49. Csn. 1948. május 23.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet