|
|
1945. április 1. húsvétvasárnap
Kellemes, enyhe idő. Hál’ Istennek, sokan jöttek szentmisékre. Állandóan, egyfolytában gyóntattunk 10 óráig, úgy hogy a szentbeszédet is későn kezdhettem.
Szentmise után keresett fel Szabó Imre városi főmérnök, és említi, hogy a városházán a kistanácsterem, most polgármesteri hivatali előszoba falán lévő, és régebben a bírói szobában függött feszületet át akarja helyeztetni dr. Szűcs Zoltán h. polgármester a főmérnöki szobába. Nem hiába, református, ezért nem tűri a feszületet, pedig ügye még nem tisztázódott, és békét hagyhatna, ha ő mint református nem is tűri a feszületet, mint történelmi emléknek, azzal a két régi képpel (Szent István és Szent László) együtt, amelyek még dr. Nikelszky polgármester idejében is ennek szobájában, irodájában függtek a falon. S ezek a képek már nincsenek a feszület mellett.
Ekkor hallom, hogy dr. Bécsy Bertalan a polgármester is Makón van: állítólag deszki birtokáról hozta be, s tartja fogva a rendőrség.
A kórházi nővérek mondták dr. Uray Vilmos főorvosról, hogy a rendőrség felszabadítottnak nyilvánította, aminek örül, és így kedélyvilága nyugodtabb, bár még nem gyógyult föl.
Holnapra várják a kommunisták Makóra Rákosi Mátyást, aki nagy beszédet – népgyűlés keretében – szándékozik mondani. Egyébként csodálatos jelenség, hogy a makói lakosság nem törtet a földosztás után. Ezt az újság fel is panaszolja. Okát nem tudják. Ennek – véleményem szerint – egészséges néplélektani oka is lehet: a dolgos nép tudja, hogy a föld művelése sok akadályba ütközik, és a városi ember (gyári munkás) életszintjéhez szoktatott (izgatás) vidéki ember igényét annyira felcsigázták, hogy ez nem is annyira a föld, mint a könnyebb megélhetés után sóvárog, melyet a nagy városok ipartelepein lévő munkaalkalomban remél feltalálni, és adott alkalomvárással itt fogja hagyni Makót is. Így történt ez a nyugati államokban a múlt században és még előbb. A történelem ismétlődik!
Délután Gy. Varga Lajos és Kocsis János jöttek Újvárosról, hogy élőszóval is elmondják azt, amiről Lakos Endre koadjutor ebéd közben vett levélben tudósít. Ma délelőtt harangozás közben egy Hadár nevű IV. elemi iskolai tanuló lezuhant a toronyban a templompadlásra, kórházba került, de nem tudják megállapítani sérülését, mert nincs villanyáram a röntgenhez. A baj szerintük onnan származik, hogy a harangok alatt lévő padozat helytelen és hiányos, ezen segíteni kellene. Azt mondtam, kiküldöm a főgondnokot, és amennyire lehet, intézkedem, de a fő az volna, hogy ne fönt, hanem a padlásról harangozzanak, amihez természetesen hosszú kötelek valók. Beszéltek még az ottani állapotokról a plébános személyében, szükséges változásról, a kántori teendők végzéséről (Marycz Emil tanítónk ellenkezése és követelődzése, lakbér-követelése visszamenően). Annyit mondtam, hogy mindez a püspök úr elhatározásától függ, aki bizonyára tudja, mit, mikor kell foganatosítani.
Meglátogattam Árva János vármegyei főlevéltárost és Brommer Ödön volt törvényszéki elnököt, utóbbinál volt násza, dr. Stenszky József ügyvéd, aki a napokban került ki a rendőrség fogságából (Etelközi társasági tag!) és fia Brommernek [Brommer~Olgyai Andor] Budapestről feleségével. Árva elmondta, hogy értékes jegyzeteiből, feljegyzéseiből semmi sem maradt, mind megsemmisítették. Brommeréknál a mai helyzetről és a földosztásról beszéltünk, kiterjeszkedve a szociális oldalon túl a gazdasági érdekre, az elveszendő munkateljesítményre, ha az új földtulajdonos elpiszmog néhány hold földjén, és nem termel többet, mint ami saját háza népének elegendő lesz, és nem bírja az adókat sem fizetni. Aki közülük józan és gondolkozik ezeken, nem is fut a földosztás után.
1945. április 2. húsvéthétfő
Mint tegnap, szép, verőfényes, enyhe nap.
Szentmise után (11 óra után) várt Návay Aranka óföldeáki birtokosnő, aki nem régen jött meg Budapestről. Az óföldeáki templomjavítás kérdését hozta fel: egy mester költségvetése 10 ezer pengőről szól, mondta. Ajánlottam, hogy ezt nem kell most foganatosítani; ha majd nyugodtabbak lesznek a viszonyok. Egyelőre kész a tető, a falat berakták az átlőtt helyen, a torony is szilárdan áll. Említé még az iskolások hittanoktatását és az elsőáldozók előkészítését, mert ezeket készséggel végezné. Örömmel kértem ezek teljesítésére, hisz’ úgyis szívesen foglalkozik az ottaniakkal. Megemlítette még Helter László lelkész úr jó tulajdonságait (szerény, a szegényekkel együtt érez), és hogy szívesen várják haza. Nem úgy a földeákiak Virág Sándor plébánost, akinél figyelembe kellene venni, hogy édesanyja ápolása végett volt a plébánián unokahúga, Holischné. Jelenleg Eckhardt Tibor édesanyjának kocsiján jött be, vele Pártos József úr is, aki Rátky István állami iskolai igazgatónak lakásán van, aki rokona, és állítólag holnap megy vissza Szegedre.
Szabó Árpád medgyesegyházi plébános küldönc útján (aki a délutáni Rákosi Mátyás-féle beszédre jött be onnan, mint az ottani Nemzeti Bizottság elnöke) leveleket küldött a KALOT- és KALÁSZ-egyletek üléseinek stb. tartása végett: ki is adom ezekre engedélyt. A magyarbánhegyesi plébános pedig misebort szeretne, ha tudnék szerezni részükre.
Délután meglátogattam dr. Uray Vilmos főorvost, jobban van, felesége is megerősítette a hírt, hogy férjét a rendőrség felszabadította, visszahelyezi előbbi állásába, de előzetesen ki kell mennie Kiszomborra, ha felgyógyul, orvosi tevékenységet kifejteni; s ezt szívesen teszik.
Este elmondta dr. Szilas József hittanár – aki elment a nagy népgyűlésre –, hogy Rákosi Mátyás és Erdei Ferenc miniszter beszédeit meghallgatta. Előbbi (minden harmadik szó után megáll beszédében, és semmi különös, inkább untató beszédmodorban szólt, vagyis nem ragadta magával hallgatóit) szólt az egyháziaknak is juttatandó földről, mert a szegény lelkészeken segíteni akar a kommunizmus. Erdei beszéde is nagyon egyhangú volt. Most többen voltak a hallgatók, mint a múltkor; nem csoda, hisz’ mára az egész vármegyéből berendelték a pártok tagjait. Földeákról – hívek mondták – vörös zászló alatt énekelve vonultak be a Vásárhelyi utcán, nagyrészt fiatalság: lányok, legények.
1945. április 3. kedd
Szentmise után felkeresett Csillag Sándor mérnök, a vármegyei földosztó tanács tagja azzal, hogy ma reggel már kiment a bizottság a lelei uradalomba, hogy a földigénylőket birtokba helyezze okiratilag is. Nem tudja elképzelni ő sem, miként foganatosíthatják ezt, amikor még kimérni sem kezdték, és őt arra külön fel nem hívták, ő pedig csak úgy magától, figyelemmel a püspöki birtokra, nem ment ki. Ezt bizalmasan közölte velem, jelezvén, hogy a tanács ma reggel már összeült, mert az államtitkár (melyik, nem mondta) tegnapeste a gyűlés után meghagyta, hogy ma haladéktalanul kezdjék meg a földosztást. Erre én telefonon felhívtam a lelei uradalmat, hogy a bizottság kiszállását és a földosztás megkezdését jelezzem, annál inkább, ha a püspök úr még ott van. Mécs József számtartó jelentkezett, és kérdésemre közölte, hogy a püspök úr még Lelén van, most jött szentmiséről és reggelizik. Kívánok-e vele beszélni – kérdi. Nem, mondtam; hanem csak jelezni akartam, hogy innen egy bizottság indul ki a birtok szétosztására, hogy az ellenőrző egyének félre ne magyarázzák, és kértem ezt a püspök úr tudomására hozni és vigyázzanak. Csillag még közölte a felesége és Csorba György közt fennálló viszonyt: a férfi ki akar bújni minden további kötelezettség alól, jóllehet két év óta hitegeti az asszonyt.
Elmentem Bogsán Károly főgondnok és Biró Albert egyházközségi pénztárossal a pénzügyigazgatóságnál Soltész István tanácsoshoz, hogy az egyházközségi adó-együttes kezelési ügyét rendezzük. Nincs más mód az idén sem, és amit tavaly megtettünk, meg kell tenni az idén is, és a mellékelt pontok szerint a pénzügyminiszterhez kell felterjesztést, kellő indokolással beterjeszteni. Ehhez ideadta a múlt évi leírtak fogalmazványát használatra. Onnan kimentünk Újvárosra megtudakolandók a toronyból lezuhant gyerek állapotát. Megtudtuk, hogy törés nincs, és angyali karok tartották fel a gyermeket. Meghagytam, hogy hosszú harangköteleket szerezzenek, és lent, a padláson harangozzanak. Megnéztük a templomot és a szószék elhelyezését; visszatettük a stalum-székek elé azt a bizonyos vörös kókuszszőnyeget, amelyet Szabó Péter annyira felhányt. Bementünk az elemi iskola III. vegyes osztályába is; M. Bernardin tanított. Átmentünk a fiúiskolába is megnézni az épületet.
Délben Szakács József apátfalvai káplán és Rusk György szegedi hitoktató jelent meg, és maradt ebédre. Előbbi a múlt szeptembertől nálunk elrejtve őrzött kerékpárjáért jött, utóbbi pedig délután utazik Elekre, szüleihez. Délelőtt még itt járt Havadi Ferenc plébános és Weber Mihály kúnágotai káplán, aki a napokban jött haza a Duna mellékéről, és akit a püspök úr visszaküld Kunágotára, régi állomására; most Földeákra megy, szüleihez. Délután Nagymiklósi János vármegyei számvevőségi tanácsos a vármegyei gyümölcsészeti egyesület részéről megőrzésre ismét nagyobb összeget hoz, ami legújabban a csemeték eladásából folyt be. Ajánlottam is ingatlanba való fektetését felesleges pénzünknek; ilyennek mondott egy háztelket a Kígyó utcában.
1945. április 4. szerda
A mai újság hozta Rákosi Mátyás beszéde során azt a kijelentését, mely szerint a szegényebb plébániák lelkészei részére a földbirtokrendezés során javadalmi ingatlan igényelhető. Erre támaszkodva a makói esperesi kerület ilyen plébániái (Magyarcsanád, Óföldeák, Királyhegyes, Kövegy és Bogárzó-tanya) számára földet kérek, mint esperes külön megindokolt beadványban a Városi Földbirtokrendező Tanácshoz címezve, melyet Bogsán Károly főgondnok és Havadi Ferenc társaságában felvittem az alispán úrhoz, ahol Édenburg dr. főügyész épp Farkas Imre és Burunkai Sándor társaságában megbeszéltük a kérdést. A tanácshoz felvitte a kérvényt dr. Édenburg főügyész. – Ott szó esett a helyzetről és a háború befejezése után következő állapotokról: csak mi magunk lehetünk azok, akik talpra állítjuk nemzetünket, külföldi támaszra alig számíthatni. Farkas szerint a mezőhegyesi, sőt még a bánkúti uradalmat, melyek mintagazdaságok, kár volna megbolygatni.
Délután még Gangyi plébános-helyettes érkezett Csanádpalotáról, ügyeit intézte, és hozta a bérleti összeget az ottani és kövegyi bérlőktől. Még délelőtt jött Marycz Győző mezőkovácsházi esperes-plébános, akit a rendőrség idézett be egy, a missziók alatt az ő kértére elmaradt táncmulatság miatt, de amelyet kedvezően intézett el vele a rendőrség, ámbár hangsúlyozta mind a négy kihallgató, hogy ezért, amivel vádolva van, félévi börtön járna. Havadi is elutazott délután, és ő is kérvényezni fog javadalmi földet.
Tegnap este kaptuk a hírt, hogy Serédi Jusztinián hercegprímást húsvétnapján temette a pápai követ (kiről az a hír járta, hogy elfogták, kiutasították!). Úgy látszik, nagyon megviselte a hercegprímást Esztergom és az egész ország pusztulása, és érzékenysége áldozata lett. Kár haláláért, mert e nehéz időkben, az utóbbi évek válságai közt, derekasan megállotta helyét. Nyugodjon békében!]
1945. április 5. csütörtök
Dr. Kovács Margit makói származású (Hollósy Kornélia u.) nő jött Budapestről a vöröskereszt megbízásából, hogy a budapesti kiéhezett gyermekek itteni elhelyezése iránt a vezetőségekkel (egyházzal is) lépjen érintkezésbe. Elmondtam, hogy részünkről – a püspök úr felhívására – megtörtént a gyűjtés a családokra nézve, és az így elkészített névsort beküldtük a püspök úrhoz. Mivel azonban a Szegedre és Mezőkovácsházára küldött gyermekek kevés kivétellel nem keresztények voltak, híveink keresztényeket akarnak, jelentés ment a püspök úrhoz, kit kértünk, hogy irányadó helyen tegyen lépéseket eziránt, hogy keresztény gyermekek jöjjenek. Erre meghagyta a püspök úr, hogy nyugtassuk meg a híveket, és türelemre hívjuk fel őket. Ezek után kezdte meg a vármegye ugyanezt, és az egyes plébániák adatait a községektől kérte be. Miért is e nőt az alispán úrhoz irányítottam. Mi a magunk részéről a mozgalmat támogatni fogjuk, és a gyermekek lelki ügyeit szívünkön viseljük.
Déli 11-kor Reibel Mihály eleki esperes-plébános jött, aki délután Szegedre utazik. Segített az iskolások gyóntatásánál. Később pedig Fodor György mezőhegyesi segédlelkész Szegedről jövet tért be, ebédre itt maradt. Hírét hozta, hogy a hercegprímás úr nagycsütörtökön délben hirtelen, ebéd közben halt meg. A pápai nunciusról elmondta: az oroszok teljesen kifosztották, gyűrűjét, keresztjét is elvették, és megmaradt irattárával együtt beszállították egy pesti zárdába.
Leléről P. Balogh Sándor levelet küldött dr. Édenburg vármegyei ügyészhez, melyben a püspök úr a lelei uradalomföldből célvagyon címén igényel megfelelő részt, amely tehát nem osztható fel. Felsorol 16 intézményt és okot, kimutatva mindennek rendeltetését. Hogy lesz-e foganatja, nem tudni! P. Balgoh is számol levelében azzal, hogy mindössze száz holdat hagynak, és akkor a magtár környékét és a XV.–XVI-os parcellákat kívánják meghagyatni. Úgy látszik, az utóbbiakban van a nem régen telepített gyümölcsös. Megemlíti levelében, hogy a földosztók kedden bemutatót tartottak, elvittek a püspök úrtól egy 257 kg súlyú tinót, és a murira meghívták az ott helyi h. plébánost, Nagy Jánost, aki volt oly elővigyázatlan, hogy megjelent a földosztók közt, és még beszédet is mondott, amelybe azonban belekiabáltak a jelenvoltak. Egyébként jelzi, hogy a földosztás után az ő lelei működése nem lesz hosszú. Sajnálni lehet, hogy a magyar kormány mostani tagjai így herdálják el a nemzeti vagyont olyanoknak való kiosztással, akik nem szolgáltak rá, és a dolgos népet megfosztják keservesen összekuporgatott vagyonától, mert az ilyeneknek lesz ezután nehéz az élet! Isten irgalmazzon nekünk!
A mai helyi lap közli dr. Erdei Ferenc belügyminiszter hétfői beszédjét, melyben véres szájjal szinte uszítja az embereket mások vagyonának elrablására. Azt hiszi a szerencsétlen, hogy a most kiosztandó földdel boldogítani fogja a dologkerülő egyéneket (ilyen az apja is). Örök szégyene a magyarságnak, hogy az ilyen egyének alá is a Rákosi Mátyás-félék adják a lovat, semmi különbség az 1919-es Kun Béla-féle idők és a maiak között. Most már annyival haladtak előbbre, hogy osztják mások vagyonát, akkor csak Károlyi Mihályét kezdték. Szegény hazánk, minő sorsra jutottál!
Délután Horváth Mihály gondnok hozta hírül, hogy az oroszok tovább mennek, és állítólag három marad itt, akik az élelmiszer- és állatszállítást irányítják. Mi lesz ennek a vége? Bizonyára teljes kifosztásunk.
1945. április 6. péntek
Első péntek lévén, kora reggeltől gyóntattunk, a hívek szép számmal járultak a szentségekhez. Délelőtt az egyházközségi adó együttes kezelés bevételi kérvényt és adatait szerkesztettem: nagyobb lévén az adóalap, meg kell indokolni, miért nem szállítjuk le az adókulcsot? (Drágulás, tanerők illetményeinek bekövetkező felemelése.)
Itt járt a Wittmann fiú, nem kapott még értesítést öccsétől, megérkezett-e Kalocsára? Továbbá nem tudja, mitévő legyen a sorozás miatt! Nem akarna harcolni a németek ellen, akik között van bátyja. Visszamenne Elekre, ha ott bírna valamivel foglalkozni gazdaságukban. Feri nagybátyja itt járt a múlt napokban, és kifejezte rosszallását, mert nem őt kérték gyámapjuknak.
Délután megjött Reibel Mihály úr Szegedről, de lekéste a vonatot; hozott a helybeli és környékbeli lelkészek részére a püspök úrtól congrua és korpótlék-segélyt kiosztásra. Kendrella József magyarcsanádi plébános is itt járt, megkapta az elszámolást a nálam kezelt összegekről, náluk az emberek izgulnak a földosztási lázban, és egy részük el akar menni Mezőhegyesre, ahol földet kapnának, másrészüket a hatóság Elekre akarja telepíteni, ahol a bundisták házát és földjét kapnák meg. Különben a plébánialak egy részének teljes befejezését sürgeti az építőmesternél, hogy beköltözhessen a lakásba, mert házigazdája áthelyezést kapott, és szüksége van a házra. Szegedről a püspök úr építési segéllyel biztatja, evégett hétfőn utazik Szegedre.
Este 6-kor Credo-választmányiülést tartottunk a Katolikus Körben (ahol múlt ősze óta nem voltam!), és a jövő vasárnaptól kezdve megtartjuk havi gyűlésünket. Reibel úr hozta a hírt, hogy Shvoy Lajos székesfehérvári püspök bombatámadás alatt meghalt. Madarász kassai püspököt a csehek Kassáról kiutasították, és aki agyvérzés következtében mereven halálos ágyon fekszik. Csepella András jobban van, Martin Aurél még nem távozhat Szegedről, mert a kétegyházi Czigler zsidó kereskedő feljelentése miatt nyilvántartják, a püspöki palotából nem távozhat, és a kétegyházi plébánián lévő bútorait – nehogy elkobozzák – a plébániára hagyta, ill. a püspök úr rendelkezésére bocsátotta. Ezt írásban elfogadta a püspök úr, és ezzel fogja igazolni Reibel úr, hogy a bútorok már nem Martinné. Viszi egyben a püspök úr leveleit az eleki és kétegyházi kegyúri terhek és kötelezettségei végett az illetékes földbirtokrendező bizottságokhoz földigénylése végett. Ma azt is hallottam, az oroszokat csak kicserélik, tehát nem hagyják el a várost.
A Katolikus Kör szolgája, Mészáros, aki megkapta az Ipartestületi italmérését, felmondott, és április 20-án el akar menni. Ezzel kapcsolatosan választmányi ülést kell tartanunk, de nem osztom Kökényessy Géza háznagy véleményét, hogy a hétezer pengős banktartozás miatt ki kell adnunk bérbe a kört. Azt mondtam Bogság Károly főgondnok-alelnöknek, hogy az adósság törlesztésére a tagok hozzájárulását vélem célravezetőnek: a búza árának emelkedésével szeretném, ha a tagok (gazdálkodók) vállalnának adományt adni, s akkor 50–60 mázsa árából ki tudjuk ősszel fizetni az adósságot; másként nem látom a megoldási lehetőséget. Szolgaválasztásra ki kell írni a pályázatot. Meglátjuk, kik pályáznak?
1945. április 7. szombat
Reggel 6-kor mondja dr. Szilas József, hogy a rendőrségtől ma ½6-kor idézőt kapott, hogy de. 10-kor jelentkezzék. Nem tudja, miről van szó. Szentmise után figyelmeztettem, hogy ha kérdik, ill. ellene vádakat hoznak fel, követelje a feljelentőkkel való szembesítését, és addig nem adjon semmi felvilágosítást. ½11-kor telefon közli, hogy már túl van a kihallgatáson, és nem történt semmi. – Fent jártam a városházán Gál Sándor hagyatéki ügyében a leltár felvétele végett.
Bementem az anyakönyvi hivatalba, ahol a dévaványai plébános részéről intézett levél alapján tudakoltam az 1944. október 7-én elhunyt Papp Ferenc Béla honvéd halálozási körülményeit és sírhelyét stb. Megtalálták a feljegyzettek közt. Kiss János Ugar 27/5. sz. tanya mellett van a sírja. Nála talált és a városházán őrzött tárgyak: munkakönyvének egyes lapjai, iskolai bizonyítvány, naptár, 1 db 1 pengős, 1 db 3 kopekos, 2 db fénykép, 1 db szentkép; egyes sírban fekszik.
A mérnöki hivatalban érdeklődtem tégla iránt a temetőkerítéshez; a 365 ezerből a kimutatás szerint nem sok ment ki a gyárból, úgy hogy valószínűleg kaphatunk 15-20 ezret; annyi kellene a kerítésekhez, mert alig remélhető, hogy hamarosan elkészül az utcanyitás (Fűtő u.) és a kerítésünk kiegyenesítése.
Délben 1 óra előtt hazaérve közli Szűcs György káplán, hogy P. Bonajunkta szervita atya itt járt Szegedről, őket kapcsolták a püspöki hivatal felhívására – miután a plébániát sem tegnap, sem ma nem kapták meg (pedig tegnap esti 6 óráig itt voltam!!). Meghagyták, hívjam fel mielőbb Sopsich János prelátus urat. Közölte Szűcs, hogy Kleitsch esperes unokaöccse, a kiszombori gyógyszerész megmérgezte magát, és behozták a kórházba. Felhívtam Szegedet és hamarosan kaptunk kapcsolást. Sopsich úr kérdi, beadtam-e a földigénylési kérvényt, mert püspök úr kérdi ezt? Igen, feleltem, még csütörtökön az övét, én pedig a kerületbeli szegény lelkészségek részére szóló igénylést még szerdán. Elmondta az után, hogy a hétfői káptalani ülést azért hívják össze, mert még az őszi bombázás idején megrongált káptalani ház javítására akkor felvett 10 ezer P kölcsönhöz újabb kölcsönt akarnak felvenni ugyanazon, egyik bérlőtől (cukrász), kinek megrongált üzletét kellene kijavítani, és ehhez – csak hozzávetőleges számítással – 20 ezer újabb kölcsön volna szükséges, ha nem több. Ő helyteleníti ezt a kölcsönt, tekintve a magas anyagárakat és munkadíjakat. Azt feleltem, hogy én nem mehetek be, a vonat későn érne oda, és bizonytalan az utazás; de szintén ellene vagyok a kölcsön felvételének, és azt tartom én is, hogy várjuk meg a helyzet megállapodását, amikor lehet költségvetést készíteni. Azt mondta, hogy távolmaradásomat és felfogásomat küldjem be írásban Raskó S. nagyprépost úrnak.
Reibel Mihály esperes délután elutazott Elekre. Telefonálni akart Eleken keresztül Kétegyházára és Dobozra, hogy az ottani lelkészek jelentsenek be még ma igényt 91,5 és 21 kat. holdra (egyház és iskola), Doboz pedig Elek részére 116,5 kat. holdra kegyúri teher címén, az eleki káplánoknak 15–15 holdat igényelve.
Ma délelőtt vitte be a pénzügyigazgatósághoz Bogsán Károly főgondnok úr az egyházközségi adó együttes kezelésére vonatkozó kérvényt 3 csatolmányával (2 költségvetés 1944–1945-ről és Szabályzat), továbbá az öt kerületben kivetett adók összeírásaival együtt.
Este dr. Szilas elmondotta kihallgatása lefolyását egy kerekképű egyén előtt, akinek nevét nem tudja, s aki a bemenetel után azzal fogadta, hogy „nem fél”? Nem, felelte. Azután magával szemben leültette, és bár Szilas kérte, hogy konkrét adatokat olvasson fel a feljelentésből, mely őt veszélyesnek mondja, ezt nem tette, s felemlítette, hogy lojálisabbnak kell lennie mindenkivel, és tantárgyaiba ne vigyen be politikát (pl. a matematikába!!), és jóindulatúan (?!) figyelmezteti dr. Szilast.
Ugyancsak dr. Szilas említi, hogy hallomása szerint Gajdi István bement dr. Diószeghy András igazgatóhoz a börtönbe, mivel neki – úgymond – megengedték, hogy látogassa meg, és azzal kezdte, hogy ugy-e, igazgató úr, az a dr. Balogh Ányos tankerületi főigazgató igazságtalan, durva stb., csak nem jó ember. És mikor dr. Diószeghy – nem tudni mitől vezérelve – ilyen hangnemben kibeszélte magát, akkor Gajdi állítólag ezt írásba foglalta, Diószeghyvel aláíratta, és ezt az írást elküldte Szegedre, ahol felhasználják Balogh Ányos főigazgató igazolásánál. Hát ilyen alávaló ez a kicsapott diákból kapaszkodó egyén, és oktatni kész, tanulatlan teremtése Istennek! Elég szomorú volna, ha Diószeghy ily módon följebbvalójának ócsárolásával akarna a saját bajából kiszabadulni!
¼5-kor kaptam telefonösszeköttetést Elekkel, ahová leadtam a három üzenetet Reibel Mihály úrtól a földigénylésre. Később jött Kleitsch László felesége a hírrel, hogy ma du. 2-kor meghalt férje. Ő künn járt mint tisztviselőnő Klárafalván, és ott vette hírét férje mérgezésének. Ajánlottam neki, hogy a temetkezési vállalkozóval lépjen érintkezésbe a teendők iránt. Sajnálom őt.
1945. április 8. vasárnap
De. 10 óra után jött Kleitschné kis lányukkal és közölte, hogy valószínűen holnap lesz a temetés 2-kor délután, és mellőzik a boncolást.
11-kor a Credo-gyűlést megtartottuk a Katolikus Körben. Nem sokan voltunk. Hat hónap után most, először jöttünk össze.
Délben hozza hírét dr. Szilas József, hogy Purgly Emil volt főispán és miniszter Makón tartózkodik, és állítólag három angollal jött, és erre tekintettel a rendőrség nem meri letartóztatni. Pedig éppen a mai itteni újság hozza hírét, hogy a birtokát (Tompapuszta) elkobozzák és felosztják.
A Szegeden április 15-én megjelenő „Hitvallás” c. hetilap terjesztése és ismertetése iránt tettem lépéseket, hirdeti meg ezt Kiss Ferenc úr a Rózsafüzér-társaság mai ülésén. A „Szív” újság terjesztői révén – gondolom – ennek eredményes terjesztését. Írok is ma levelet Szegedre, hogy küldjenek mutatványszámot.
Ugyancsak levelet írok Fiedler István püspök úrnak Nagyváradra M. Conrada nővér érdekében, aki 1944. szeptember 17-én érkezett ide Zsellér Gábor kísértében, és eddig nem tudott visszatérni. Illetékes helyen magyarázza meg, hogy e nővér nem jószántából nem ment eddig vissza.
Bogsán főgondnok úr hozta délután ½4 óra körül a hírt, melyet Csillag Sándor mérnöktől hallott (tagja a földbirtokrendező bizottságnak a vármegyén), hogy Debrecenből a püspöki uradalom ügyében kedvező hír érkezett, és hogy ez ügyben a továbbiakat Budapestről várják. Estefelé látogatást tettem dr. Páll Endre alispán és Édenburg Andor vármegyei ügyésznél, ahol rádióhírt hallottam Moszkvából magyar nyelven (tipikus zsidó kiejtéssel) az elért sikerekről – amelyeket a dicsőséges Vörös Hadsereg ért el a magyarok felszabadításával.
Este nyolc óra után kopogtatott be Bugyán Imre vármegyei tisztviselő (volt asztalos, Kucses Imre veje), Győrből jött, honnan múlt szerdán hajnalban indult Hidasi József Ardics u. szatócs III. éves tanítóképzős fiával. Püspöklelén keresztül jött, hol sógorával, Mécs József számtartóval beszélt, aki őt a makói helyzetről tájékoztatta. De mert egyéb rémhírekkel is ijesztették. Jött hozzám: fél a rendőrségtől, mert ha bántalmaznák, nem tudná túlélni; családját ott hagyta, tőlük el sem búcsúzott. Ugyanis az oroszok nagypénteken érkeztek be Győrbe, és foglalták el a várost, br. Apor Vilmos püspök és százon felül a hívek, százával voltak a káptalandomb óvóhelyein. Az oroszok ebben az óvóhelyben, hol a püspök úr volt, lányokat követeltek. A püspök úr és kanonokjainak egyike a bejárat elé állott, és nem akarták beengedni az oroszokat. Amikor ezek erőszakoskodtak, a püspök úr levette nyakláncát és keresztjét, és odadobta az oroszok felé, hátha ezzel kielégíti őket. De ezek lőttek, és a kanonok azonnal meghalt, a püspök úr haslövést kapott, kórházba vitték, és húsvét keddjén meghalt. Bugyán hírt hozott Mahalek Sámuel vármegyei irodaigazgató felől is feleségének, sőt kétezer pengőt (két db ezerpengőst) is, amelyet átadott, hogy kézbesítsem Huszár u. 18/b. szám alatt lévő lakásán. Itt hagyta még megőrzésre karkötőóráját és 600 pengőt, nehogy ezeket a rendőrségen elvegyék tőle. Azután elmondta, hogy két embertől fél, hogy azok őt a rendőrségen vádolni fogják: Dózsa Andor az egyik, a másik Kallós Lajos asztalos (fő kommunista, a mezőhegyesi uradalom vezetője !?!). Ajánlottam, hogy holnap reggel keresse fel Zombori Lajos asztalost és Könyves-Kolonics ügyvédet, jóakaróit, mielőtt a rendőrségen jelentkeznék. Elmondta azt is, hogy ő szeptember 24-én este, az utolsó szerelvénnyel ment vasúton a vármegye levéltári és egyéb értékeivel. Horvátországon keresztül (!!) jutott Kiskunfélegyházára, ahová őt irányították. De amikor odaért, az ottani polgármester nem fogadta el a küldeményt, amire ő családjával együtt elment Kiskörösre, a szállítmányt Félegyházán hagyva, ott szüretelési munkába álltak, hogy kereshessenek. Azután Székesfehérvár és utóbb Veszprémen át jutottak Győrbe. Itt a vármegye alispánja őt és Machaleket is a vármegye szolgálatába állította március 15-én kelt rendeletével. De ő az utóbbi időben a vágóhídon béltisztító-munkában foglalatoskodott. Nem régen felkereste őt sógora, Kucses Imre, aki Sopronból, hol mint sebesült katona, kórházban volt (átlőtt baltenyerével !). Bátorítottam és ígértem, hogy Dózsa Andorral beszélni fogok.
1945. április 9. hétfő
Szentmise után Csillag Sándor mérnököt kerestem fel, lakásán nem találva a megyeházára mentem, hogy a földbirtokrendező bizottságban dolgozott. Megkérdeztem a tegnapi üzenet felől, és azt mondta, igen, távirat jött Debrecenből, mely szerint: a ’mintagazdaságok kiemelendők’, ha nincsenek, létesítendők! Ezt azért akarta megtudni, hogy pontos hírt közölhessek a püspök úrral. Hazajövet megírtam a levelet.
Közben jött dr. Hunya KALOT-titkár, és hozott a püspök úrtól felhívást, gyűjtőíveket a pápai nuncius úr által megindítandó segély (élelmezési) mozgalom javára, ami élelmiszerekből álljon. A Szentatyától ez idő szerint nem jöhet segítség, tehát helyben kell megkezdenünk ezt. Elmondta, hogy a mezőkovácsházi árvaházzal eddig is jó eredményt értek el, és az apácák kaptak a szegedi kir. tanfelügyelőség főigazgatójától megbízást az ottani, környékbeli elemi iskolások tanítására. Levelemet a püspök úrhoz elvitte. Megemlítem még, hogy ma a vármegyeházán mondta Ladányi Ferenc – dr. Löwinger György ügyvéd a földbirtok-rendező bizottság ügyészének fivére –, hogy bátyja a bizottságban az egyház ügyét pártolja. Megköszöntem.
Ma délelőtt elvittem a kétezer pengőt Machaleknének, átadtam elismervény ellenében, és amit férjéről Bugyán Imre mondott, közöltem vele; de Bugyánt nem említettem. Őtőle tudtam meg, hogy e pénzre nagyon rászorul, eddig ura távolléte óta a vármegyétől egy fillért sem kapott, bútorai feleslegét adta el, hogy élhessen!
Délután városi közgyűlés volt, ahol feszelegtek a kommunisták, és a jelenvolt Szűcs Imre és Kádár Ferenc rendőrök. A hídvámdíjak rendezésénél törölték a kerékpárok és talicskák vámdíjait, amit már régen hangsúlyoztam én is. A városi takarékbetéti könyvecskék ügyének tárgyalását levették a napirendről addig, amíg más idők nem jönnek. (Ez összefügg dr. Szűcs Zoltán főjegyző igazolási ügyével.) Este közöltem káplánjaimmal br. Apor püspök úr halálát.
Ma még katolikus köri választási ülést is tartottunk a köri szolgai állás betöltése iránt. Pályázat kiírása április 20-ig, és irányelvek megállapítása a jövőre nézve. – Este 8 óra körül jött dr. Löwinger György és Kőszegi állami elemi iskola ny. tanító. Előbbi a földbirtokrendezés körül akarta megtudni a kincstári volt kegyúri plébániák terhei megváltására adott ingatlanok természetét és a rendeltetést. Megmagyaráztam. De ő azt mondta, mivel ilyen föld egy helyen 110 kat. hold, ebből valószínűen le kell adni 10 holdat. Sok egyébről is szó esett, és tőle tudtam meg, hogy a Schwarcz és Pollák fakereskedő cég üzemének vezetése körül a megbízott Kiss és a polgármester, súlyos ezreket kezeltek, amelyekről elszámolás nincs. És ezeket róják fel Bécsy [Bertalan] polgármesternek. Löwinger jóindulatot ígért ügyeink kezelése körül.
Gorcsa Péter főjegyző említé, hogy dr. Nikelszky Jenő ny. polgármester is hazajött Budapestről; P. Balogh Sándor közölte, hogy Szirányi Gyula uradalmi igazgató a püspök úrnál járt Szegeden.
1945. április 10. kedd
Újsághirdetéseket (katolikus köri szolgai állás és Lelére uradalmi bognár) adtam át Bogsán Károly úrnak, akivel közöltem br. Apor Vilmos püspök úr halálát.
Felkeresett P. Vág jezsuita, aki az Actio Catholica központjából jött, és a vidéki tevékenység iránt érdeklődött. Azt mondja, hogy a Szív-újság Budapesten már megjelent, de a vidékre bajos még küldeni. Úgy mondta, hogyha szükséges volna, a központból a jövő hónapban lejönnének szónokok a lelkek felrázására. Ez utóbbit egyelőre nem tartom nálunk szükségesnek.
Ma jövedelem- és vagyonadó-bevallást is készítettem, hangsúlyozva a feles bérletben szenvedett károkat és tolvajlásokat Halason is. Felemlítendőnek tartom, hogy az egyszerű dolgos nép, hogy gondolkozik a földosztásról. Egy anya volt nálam, hat gyermekük van, szegény fuvaros férjével dolgoznak, de nem kértek földet, mert, amit mástól úgy vesznek el, azon úgy sem lesz Isten áldása! A másik egy református vallású vőlegény, aki anyjával jár zöldséggel saját kocsijukon, és boldogok, mert keresnek, és nem kell nekik az ilyen föld. Ennek is több testvére van. – Dr. Löwinger György ügyvéd említé tegnap este, hogy a lelei földosztás ilyen módon történt végrehajtásának dr. Szőke Gyula, Glattfelder püspök úr sógora és uradalmi jogtanácsos is az oka, aki éveken keresztül durván bánt a hagymaföld-bérlőkkel (nagyrészt makóiak), és így készítették elő a hangulatot.
1945. április 11. szerda
Délelőtt folyamán értesültem, hogy Bécsy [Bertalan] polgármester és fia, továbbá dr. Diószeghy András igazgató, dr. Domokos László járásbírósági elnök, Hervay Kálmán és Szilágyi főbírák, Szirányi Gyula püspöki uradalmi igazgató (akit Lelére utaztában gyalog jött Szegedről a Maros töltésén, elfogták a rendőrök és behozták Makóra) a Teleki utcát söprik. Hát a rendőrség gonosz indulattal így akarja őket pellengére állítani, hogy éppen hetipiac napján, amikor oly sokan járnak az utcán, foglalkoztatják ezeket a vezető tisztviselőket. Éppen erre való tekintettel nem mentem a Teleki utcán át Újvárosra keresztlevelek kiírása végett, hanem a kórház felé, a Kálvária utcán, és inkább visszafelé tettem meg egy kis úttöbbletet, hogy Kotsis István ny. uradalmi főszámvevőnek beadjam nyugdíját, melyet P. Balogh Sándor bízott rám. – Délben meghozta Szegedről Lakos Endre koadjutor úr a „Hitvallás” első számát 250 példányban, az ára 80 fillér! Délután jött Bogsán Károly főgondnok, aki elmondta, hogy Bécsy polgármester ma intett neki; mert a rendőrség állandó nyomukban van, és velük nem lehet beszélni munkaközben, hogy éheznek, és fia részére jelekkel kért ennivalót. Bogsán úr el is küldött feleségével kalácsot, de nem tudta átadni, a rendőr folyton sarkukban volt. Szóvá tette, nem járnék-e közben érdekükben? Még pedig esetleg a főispán úrnál. Erre elmondtam, hogy a főispán úrral ilyenről már azért sem tárgyalhatok, mert vele ún. jó viszonyban nem vagyok. De alig is lehetek olyan emberrel, mint ő, aki tegnapelőtt is, amint a vármegyeházán a birtokrendező bizottság előszobájában találkozom vele, s köszöntöm, a „méltóságod” szót használva, mintegy haragosan mondja, nincs méltóságos, és láttam távoztában, hogy neheztel. Pedig, ha bármily demokratikus világ is legyen, neki mint általános műveltségű embernek, nem volna szabad – úgy vélem – így visszautasítani a régi módon való megszólítást, amikor ezt iránta való megbecsülésből használja valaki. Ezek után – mondtam – érthető, hogy nála eredményesen nem emelhetek szót, sőt közbenjárásomat félremagyarázhatnák. Pedig nekem most különösen a hívek összességének java szempontjából fenn kell tartani a jó viszonyt, hogy ne ártsanak miattam a híveknek.
Meglátogattam estefelé Teszling József ny. ezredest, és vele beszélgettünk a helyzetről, az itt felállítandó katonai keretről, a már toborzott, önként jelentkezett újoncokról (ezek kommunisták, hogyha fegyvert kapnak, legyen erejük ellenállani minden jobb megmozdulásnak!), Krausz századosról, a magyar katonai parancsnokról mondta, hogy felesége zsidó volt, és ezért kellett régebben ott hagynia a katonaságot, és Battonyán autófuvarozó volt. Teszling szerint hinni kell a szervezendő magyar hadseregben, amely rendet fog tartani.
Hazajövet Csillag Sándor mérnök említé, hogy Mezőhegyest érintően imperatív-sürgöny jött Debrecenből, hogy 10 ezer holdat nem szabad felosztani, hanem meg kell tartani mintagazdaságnak. Ilyen imperatív, csak távirat is, elegendő volna, hogy a lelei uradalomból meghagyjanak, mintagazdaság címén, de ezt mielőbb foganatosítani kellene.
Este beszéltünk a káplán urakkal a Hitvallás c. folyóirat terjesztési lehetőségéről, és a magyar hadseregbe jelentkezettek (vidéki ifjak, jórészt kommunisták, akik bizonyos célzattal léptek be, mint Teszling ezredes mondta, hogy ha fegyvert kapnak, készen legyenek elveik mellett harcolni a konzervatív magyarok ellen!!) felfogásáról, melyet a katonai (magyar) parancsnokság tudomására hozni kellene, legyenek elővigyázatosak, esetleg az egyes községekben tudakozódjanak az eddig jelentkezőknek kiléte, családjuk mostani magatartása felől.
1945. április 12. csütörtök
Mag Béla tanyai lelkész bejött sorozásra. Lélek Gábor szegedi börtönlelkész fivérénél látogatóban, szentmisét mondott. Utána elmondta, hogy az oroszok elől a múlt ősszel (október) Vácra költözött az egész Csillagbörtön. Amikor az oroszok Vác elé értek, a németek kiadták a parancsot, hogy másnap de. 11-ig ürítsék ki a fegyházat, mert ha nem, a bent lévő magyarokat mind agyonlövik, nehogy az oroszok oldalán ellenük harcoljanak. S ezt az igazgató nem közölte mindjárt vele s a tisztviselőkarral, hanem sürgönyileg kért utasítást Budapestről az igazságügyi minisztertől, de nem jött semmi. Nagy nehezen, késő este megtudták a németek szándékát, és ő különösen hivatkozva arra, hogy a halálra ítélt mellé is kirendelik a lelkészt, legalább neki tudnia kellett volna erről már előbb, hogy veszi – úgymond – az igazgató lelkére annyi ember lelki üdvét. Tisztviselőtársaival hozzálátott, és másnap déli 11-re elkészítették az összesek személyi lapját (előbb is bocsátottak el politikai foglyokat), és elbocsátották az egészségeseket. 90 beteg azonban bent maradt, ezeket az oroszok kidobálták, és lefoglalták az egész épületet. Ő három hét előtt jött Szegedre.
Elvittem Gál Sándor bácsi végrendeletét dr. Demkó Pál kir. közjegyző irodájába, hogy kihirdethessék. Tudomásul vették, hogy én fogom képviselni az egyházat, mint esperes is, miután az örökös az egyház.
Visszatérőben dr. Klein József elhurcolt orvos feleségével beszéltem, aki Krausz Herman fiával beszélgetett a gr. Apponyi Albert utca végén; utóbbi említette, hogy a németek az elhurcolt makói zsidók közül Kárpáti Lajos ügyvédet és Fehér Mór ügyvédet és családjaikat a gázkamrában elégették lengyel földön.
Mag Béla lelkészt alkalmasnak találták ugyan katonai szolgálatra, de ő, mert tanítóként is működik, a kir. tanfelügyelőség révén kéri mentesítését, amit a tanfelügyelőségen bejelentett.
Bugyán Imre keresett fel délben; hétfőn járt a rendőrségen, kapott cédulát erről, de azt mondták, legyen nyugodt, amíg be nem szólítják. Elmondta azonban, hogy egy Szántó Mihály nevű asztalos, aki Nacsa János asztalosnál volt nem régen inas, mily fölényesen kezelte a rendőrségi folyosón, továbbá, hogy a vármegyén Boros Zoltán is nagy hangon szólott vele, eleinte, mintha nem is ismerte volna. Ezt azért is tehette így, mert fél, hogy Machalek Sámuel irodaigazgató hazajön, és Boros ennek helyét tölti be most! Ilyenek az ilyen kis értékű emberek! Pedig Bugyán, mint említette, annakidején, amikor Borosnak zsidószármazása miatt (apja volt zsidó) baja volt, éppen ő volt segítségére. Bugyán járt hétfőn reggel Zombori Lajos asztalosnál is, aki úgy nyilatkozott káromkodva, hogy a régi rendszert visszajönni nem engedik! Ebből ő sokat értett. Elmondta még, hogy Győrben, az óvóhelyen összejött azzal a bencés tanárral, aki annakidején Funchalban Ottó király nevelője volt. Ez beszélt arról, hogy Magyarországot az angolok és amerikaiak teljesen visszaadatják, és hogy Ausztria, Bajorország és Csehországgal együtt egy uralkodó (Ottó) alatt erős monarchiát tartják fent. Adná Isten! Az orosz – úgy hallotta – Linzig nyomul előre ezen a részen, a felső porosz részen mennek tovább. De hogy mikor és merre vonulnak vissza, nem tudni! Lehet, hogy errefelé, és akkor még ki lehetünk téve a fosztogatásnak.
Tegnap rendelet jelent meg (polgármesteri) a fejadagok (búza, liszt) leszállításáról, havi 10 kg-ra (jan.-ig 20 volt, utána márc.-ig már 15 és most, amikor a legnagyobb munkaidő kezdődik, leszállítják havi 10 kg-ra). Nem másért valószínűleg, mint hogy az oroszt kielégítsék, aki amúgy is mindent elvisz ezután is. Jaj a legyőzötteknek!
A villanyvilágítással baj van: nincs olajuk a gép hajtására, és valószínű, hogy maholnap nem lesz világítás. Szegedről nem jön áram, az oroszok nem adnak olajat a gépek hajtására. Egyik baj szüli a másikat!
1945. április 13. péntek
Borús, hűvös idő.
A „Hitvallás” című lapot kiadtam elhelyezésre a híveknél: Molnár Mária elvitt 150 db-ot, Tamás Mária részére kiosztásra 50 db, a többit iskolásaink révén. Úgy mondtam, hogy egyszerre 5 szám árát (à 80 fillér) szedjék be, így legalább kerekben kapnak 4 pengőt. Aprópénz úgyis kevés van forgalomban.
Özv. Vajda Istvánné (Lonovics sugárút 15. sz.) volt gondviselője, László Ágoston kovácsné járt itt, és említé, hogy nevezett elhunytnak régebbi végakarata, hogy 1 hold földet hagy az itteni egyháznak, érvényben van, mert újabb keletű végrendeletében ezt fenntartotta. Ez értük szentmise alapítványul szolgál. Gondviselője előbb háztartási alkalmazottja, becsülettel gondozta.
Lélek Gábor ma is misézett nálunk. Ma utazik vissza Szegedre; küldök tőle hivatalos iratot és 420 pengőt, amit személyesen vittem el és adtam át Bogsán főgondnok lakásán.
Hazatérőben Szilágyi-Staud Pál battonyai főbíró feleségével találkoztam, aki a rendőrségen letartóztatott férjéhez tartott, ha vele beszélhet.
Estefelé Szirbik Sándor református lelkészhez mentem, hogy megmutassam a minisztériumnak a földosztásra április 4-ről kiadott rendeletének azt a részét, melyben a parasztbirtokot elvenni nem engedik, ha a gazda béreseivel netán szigorúan bánt volna, vagy talán bérét nem adta ki. De csak a feleségét találtam otthon, kivel a fentieket közöltem. Szerinte az ő birtokuk nem parasztbirtok.
Utána meglátogattam Szabó Imre főmérnök családját, aki sok gonddal teli, fáradt. Vigasztaltam, hogy lelje örömét családján, és dolgozzék tovább. Este nem volt villanyvilágítás, nincs olaj!
1945. április 14. szombat
P. Károlyi Bernát ferences atya és kecskeméti házfőnök misézni jött; egyébként tegnap este 9 óra után érkezett, és Kiss Ferenc segédlelkésznél aludt, mert mi már akkor lefeküdtünk, nem lévén villany. Szentmise után civil kísérőjével együtt itt reggeliztek nálam. Vasúti összeköttetésük csak holnap lesz Szeged felé, ezért ma nem utazik el. Kísérője a vasúti épületben kapott lakást mint tisztviselő. P. Bernáttal beszélgetve megerősítette azt a hírt, melyet Monori Mihály eleki férfi – kinek fia Kecskeméten a zárdában van, mint tanuló – közölt velem bizalmasan arról, hogy a múlt őszi harcok idején Vörös János tábornok és neje az ottani zárdában rejtőzködött, míg elmenekülhetett, és jobb irányba terelődött az ország ügye. Elmondta az atya Kecskemét pusztulását, és hogy zárdájuk most a világi papság (Baranyi apátplébános és káplánjai, akik elmenekültek Vácra) és a piaristák zárdájuk vendégei, mert mindenükből kifosztották azokat, épületüket oroszkórháznak lefoglalva tartják, míg a ferences zárda részben kórház is most még. Szólott még a kínai állapotokról. Délután elmentem velük a temetőbe, s elvezettem a szervita atyákhoz is az általuk vezetett Szent Gellért Konviktusba. Egyben felkértem az atyát, hogy holnap lenne a III. rendiek havi gyűlése, tartaná meg ő 8 órakor a Mária-kápolnában, és Somodinéval értekezvén, a fogadalomújítás napja e hó 16-án lévén, azt is végezze el, amit szívesen vállal. A rendi testvéreknek üzenetet küldtem a fenti értelemben.
Tegnap délután felkerestem Krausz százados honvédparancsnokot, és a holnapi szentmiséről tájékoztattam: elején Vidi aquam és Te Deum lesz, utána énekes mise. Majd megemlítettem a mellette szolgálatot teljesítő egyik főhadnagynak, hogy a vidékről bejött, önként jelentkezett újoncokra vigyázzanak, mert – mint Teszling ezredes mondta –ezek kommunisták, és arra várnak, hogy fegyvert adjanak kezükbe. Ez pedig veszedelmet hoz reánk. Kértem, ezt hozza Krause százados tudomására, és megbízható egyének révén szerezzenek információt az egyes újoncok családjairól.
Este még azt is megtudtuk P. Bernáttól, hogy Kecskeméten a tanyai hét lelkész közül ott maradt a hívekkel. Továbbá, hogy a ferences zárda népkonyhaszerűen élelmez sok családot, akárcsak a budai ház, ahová anyagilag tönkrement kegyelmes urak és asszonyok is járnak fazekakkal, bögrékkel. Pedig a budai rendház is sokat szenvedett!
Este hallottam a káplán uraktól, hogy Zsilkó József tanítónk már a múlt csütörtök este, 12-én hazaérkezett. Ma estére 10 órától lesz villanyvilágítás, leginkább a kórházért.
1945. április 15. vasárnap
8 óra után P. Bernát a III. rendiekkel gyűlést és fogadalomújítást tartott a Mária-kápolnában, hová bevonultak a rendi tagok. Ez eltartott 9 óráig. – 10-kor jött a katonaság a nagymisére, melyet Vidi aquam és evangéliumolvasás után rövid beszédben részesítettem, a haza iránt való komoly kötelességre figyelmeztetve. A szentmisét Te-Deum-mal kezdtük.
Utána lementem a Kossuth-szobrot övező térre, ahol akkor már egy zászlós beszélt (éltetve Sztálin marsallt, a Vörös Hadsereget stb.), utána egy ifjú Petőfi „Magyarok Istene” c. versét szavalva, s utána Farkas Imre a nemzeti bizottság elnöke (cipész) hordott össze hetet-havat beszédében, hogy le ezzel és azzal, és hogy Magyarország boldogsága nem határai nagyságától függ!
Ebéd alatt P. Bernát a kínaiak életéről és vendégszeretetéről beszélt. Elkísértem őt azután a Maros-hídon túl lévő állomásig, ahol már csomagjaikkal várta útitársa, Nádas. A vonat sokáig megvárakoztatott, mert a rengeteg utas leszállása után visszament a szerelvény Kiszomborra; innen is sokan (zsidók nagyszámban) mentek Budapestre, valamennyi batyuval. Köztük Návay Ilona Óföldeákról, Návay György nővére, aki vöröskeresztes önkéntes ápolónő. Ezzel a vonattal ment Miski István református tanyai igazgató görög katolikus feleségének unokaöccse is, aki papnövendék Budapesten, és akit kifosztottak minden ruhájából, és úgy jött nagynénjéhez fehérneműért; kapott is. Onnan bementem szugolyi szőlőmbe, ahol kapásomat is találtam. A gyümölcsfák gyönyörű virágzásban, a szőlő jól telelt, s metszés előtt áll: kis faházikómat kirabolták ugyan az őszi harcok alatt, de nagy kárt nem okoztak az épületben. A felrobbantott két hidat most láttam először, borzalmas kép, melyet kijavítani nagy munka és áldozat lesz. SZCSV-műhely most azon dolgozik, hogy a Maros mederbe lezuhant részt felemeljék a rendes magasságig legalább is. Ezután szét kell a lebillent részt szedni, s újra öntve felrakni, mert minden egyes darab szegecselve van a másikhoz, nem pedig csavarokkal van összeerősítve. Az időjárás napos, de szeles és hűvös volt. Elekiek is utaztak Szeged felé; ezek mondták, hogy most érkezett Péczely Lajos, eleki főjegyző és felesége, utaznak Elekre.
Ma délután volt Kéthly Anna zsidó hölgy beszéde Makón; lehet, hogy most érkezett a vonattal a sok zsidó között.
1945. április 16. hétfő
Az éjjel fagy volt. Az újvárosi elemi iskoláknál látogattam az osztályokat, ott hallottam, hogy a fagy nagy kárt tett a gyümölcsösben és veteményben is. Pl. a mák bírja bizonyos fokig a hideget, de az éjjel megfagyott jó része. Nagy kár ez, amikor a népélelmezésben oly nagy szerepe van a gyümölcsnek. – Szabó Ferenc újvárosi plébánosnak kongrua- és korpótlék-segélyét vittem ki, s elmondta, hogy a honvédi kápolnának 2500 pengő körül van megtakarított pénze, kérdezte, elhelyezheti-e takarékpénztárban, mert bővíteni szeretné a kápolnát, kicsi a hely. Azt mondtam, hogy most nem lehet építeni, s tegye be takarékba. Egyébként megmondtam a régi tervet, mely az ottani két ház és telek vételénél vezetett: a báró Erdélyi utca tengelyére merőlegesen építeni egy nagyobb termet, mely iskola is lenne, végében kápolnaszentéllyel. Ha az idők megengedik, idővel ezt kell megvalósítani, s most az összegyűjtött pénzt esetleg fel lehetne használni az ottani épületek utcavonali kerítésének az emelésére. – Délben említé dr. Szilas József, hogy Zsilkó József tanító lányától értesült, hogy apja mint volt tartalékos tiszt ellen az itteni igazoló bizottságnál az alatta szolgált legénység panaszt emelt volna. Nem tudom, feleltem, de nem is tudom elképzelni, hogy Zsilkó ilyen lett volna. Esetleg összetévesztik Perjéssel, aki szintén tanítónk volt régebben. – Délután Szabó Imre főmérnök keresett fel, Kiss János polgári iskolai tanár helyzetét tárta fel, akit sógorai, a két Szűcs a városházán, és reájuk való tekintettel az anyós keserít el, mert Kiss János jellemes ember lévén, nem űzi azt a politikát, melyet a két Szűcs [Zoltán, László] űz. Kér, beszéljek Kiss Jánossal, és bátorítsam, nehogy kislelkűségében feleségét elbocsássa.
1945. április 17. kedd
P. Balogh bejött, sok elintézni valója van, különösen a főispáni hivatalban a földosztással kapcsolatban. Elolvasásra átadta Grősz József kalocsai érsek felterjesztését a miniszterelnökhöz a földreform ügyében, erős hangon figyelmeztetve a célvagyon jellegre, s arra, hogy ilyen ügyet, egy ideiglenes nemzetgyűlés és ideiglenes kormány az érdekeltek megkérdezése, s a velük való tárgyalás nélkül jogosan el nem intézhet. A püspöki kar nem volt ellene az ésszerű földhöz juttatásnak; különösen tiltakozik az egyház által fenntartott intézményekről való gondoskodás figyelmen kívül hagyása ellen, valamint, hogy az erdőbirtokokat államikká akarják nyilvánítani.
Ma voltam Gál Sándor hagyatéki tárgyalásán a kir. közjegyzői hivatalban. A végrendelet érvényes, és az özvegy halála után a ház az itteni plébánia egyházra száll. Utána a vármegyén, az alispáni hivatalban tárgyaltam a városi közkórházban elhalt vidékiek temetőjéről, amint régebben is kértem a kórházi bizottságtól, s újabban is. Mert tegnap Szabó [Imre] főmérnök említette, hogy a kórház mögötti részt kisajátítják, és e helyett máshol adnak földet, kértem a kérdés rendezését. Burunkai Sándor az Aradi utca végén, a városi téglagyárral szemben a református új temetőhelyen túl a vasútig terjedő néhány holdat ajánlotta, és szó esett a vásártér felső (déli) részén a felekezetnélküliek sírhelyeinél lévő területről is. De azt hangsúlyoztam, ne legyen túl messze, és országút mellett adják, ahová el lehet jutni. S ha köztemető lesz, ott is külön-külön temetkezzenek a katolikusok és protestánsok. Szó esett arról, hogy mivel a görög katolikus temető úgyis nagy a még meglévő görög katolikusok lélekszámához, esetleg abból hasítsanak ki ilyen temető részére, s adjanak helyébe sokkal nagyobb területet. Ezt azonban beszéljék meg dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános úrral, és azután közösen tárgyaljuk meg ezt. Elég jóindulattal fogadták az ügyet.
Odamenet és visszajövet fájdalommal láttam, hogy Návay Lajos volt alispán, és a nép ügyeivel foglalkozó birtokos (agyonlőtték 1919. IV. 29-én Kiskunfélegyházán a vörösök) szobrát, mely a megyeháza előtt állott, már levették helyéről, és kezdették szétszedni. Helyébe állítólag Dózsa György szobrát akarják állítani a kommunisták. S ezt a mozgalmat a szobor eltávolítása iránt a nyomorult Demokratikus Ifjúsági Szövetségben [DISZ] kezdték Bólya Ervin elnöklete alatt. Ez az éretlen, fekete lelkű ifjonc most már mosakodik, és itt akarja hagyni a felizgatott tömegből álló társaságot. Pedig rászolgált, hogy ne engedjék el, és felakasszák.
Délután Elekről Dunai Éva jött meg egy gyámügyben, hogy beszélhessen dr. Magyary László vármegyei árvaszéki elnökkel, aki éppen a szomszédságban volt apósánál, és kértem, jöjjön át, és megbeszélték az eljárás módját. – Majd Wittmann Gyula jött, aki hírül hozta, hogy Iván fivérétől e hó 8-ról keltezett levlapot kapott Kalocsáról, tehát megérkezett, és készül érettségire. Hál’ Istennek, hogy odaért szerencsésen. Gyuszi holnap Elekre megy sorozásra is, és hogy gyámjukkal, Strifler Vilmossal beszélhessen, a gazdaságban esetleg segíthessen, mert a traktorok kezelését érti. – Közben meglátogatott dr. Sárközy kir. tanfelügyelő fogalmazó, aki 1943. óta katona volt, és szombaton este ért haza. Derék férfi, felesége állami tanítónő. P. Ferenc szervita atyától értesültem, hogy P. Lőrincz nagyon komoly beteg, és tejet juttatunk táplálására, mert nem kapnak máshonnan.
Székely Nándor igazgatónak említé, hogy hazaérkezett Loós János ipariskolai igazgató is, aki polgári iskolánknál rajzot tanított (felesége zsidó származású).
Ma délelőtt jött jelentkezni Zsilkó József tanítónk, aki úgy mondta, hogy már kétszer is járt itt, de nem talált. Elmondta, hogy Zalaegerszeg alól jött haza századával, ill. az erről a vidékről való katonákkal egész Soltvadkertig szekerekkel (ökrökkel) jöttek, a kommunisták ruháikon kívül mindent elszedtek tőlük. Itt a rendőrségen több oldalra terjedően panaszt olvastak fel előtte, mintha ő a legénységgel rosszul bánt volna. Ennek valótlanságát hangoztatta – helyesen – kérte a panaszt tevőkkel való szembesítést. Mégis hallatlan, hogy ezek a nyomorult rendőrök mással nem foglalkoznak, mint hogy mindenki ellen panaszokat költessenek és gyűjtsenek, ahelyett, hogyha már a népgondozás idejét éppen ők hozták meg, a jólétről (petróleum, só, villany, jó közlekedés, gyufa stb.) gondoskodjanak. Nem! Előttük csak a becsvágy a fő, s ezért utáltatják meg magukat mindenfelől. Zsilkó egyébként – vett hírek után – sokkal jobb helyzetben találta családját, mint gondolta volna. Holnaptól kezdve erdőbe megy fakitermelésre.
1945. április 18. szerda
Borús reggel, esőre álló idő!
Szentmise után közli Balga Zsófia ny. óvónő a hírt, hogy nevelt leányának férje, Márton Ferenc rendőrségi főfelügyelő, aki Zalaegerszegen volt hivatalban, az oroszok múlt hetekben való átvonulása után is hivatalában maradt, az ottani helyzet, hír szerint, nem vigasztalan. Nevezettet az utóbbi időben előléptették. E hírből megállapítható, hogy Dunántúl a helyzet rendőri szempontból sem az, mint nálunk, ahol a hivatásos rendőröket nem is engedik szolgálni, hanem az itthon maradtakat, és időközben visszatérteket, igazolás után is kiküldik vidékre, s ők maguk akarnak itt garázdálkodni. Sőt a szervezés alatt álló, és Makón tartózkodó katonáinkat is gúnyolják, hogy nincs fegyverük, mert ők (a rendőrök) nem adnak kezükbe fegyvert!
Kubinyi Zoltán polgári iskolánk igazgatója egyik tanerő alkalmazása végett jött. Kőszegi Márton ny. elemi iskolai tanítót akarná alkalmazni 10 óra adásával, mivel neki sok dolga van. Erre azt feleltem: megjött Zsilkó József tanítónk, és mert most nem választjuk ketté az V–VI. osztályt, neki nem volna osztálya – ezért őt osztjuk be a polgárihoz, ő a mi tanítónk, és fog tanítani. Továbbiakban, pedig bár megjött Loós János, aki azelőtt rajzot tanított, most maradjon az ipariskolánál, ahonnan vitéz Csaba László átmegy a leánykatonákhoz, lesz ott elegendő tennivalója, s a rajzot tanítsa egyöntetűség kedvéért Ecsődy Ákos gimnáziumi rajztanár. Ebbe Kubinyi belenyugodott.
P. Balogh Sándor délután tojás és nádméz, cirokmag után járt, előbbieket Szegedre, a püspöki intézmények részére vásárolta, továbbá mákért sót cserélt a közjóléti szövetkezetnél Bogsán főgondnok útján. Délután elutazott Dunai Éva Elekre. Tőle küldtem azt a két liter bort misebornak Magyarbánhegyesre, melyet tegnapelőtt Vargáné (Tavasz u.) hozott ajándékba. Estefelé pedig meglátogatott Szántó, újonnan idekerült gimnáziumi tanár a feleségével, akik Budapestről jöttek néhány hét előtt. Becker Vendel szegedi főigazgató irányította ide. A férfi néhány év előtt már Aradon a katolikus gimnáziumnál tanított. Elmondták a budapesti terhes napokat az orosz támadás alatt, és hogyan pusztult el mindenük egy Mária-szobor kivételével. Beszédmodora után ítélve nagy a gyanúm, hogy a férfi zsidó származású, vagy ha nem, akkor nyegle. Felesége szerényebb, azelőtt hivatalnoknő volt. Lakásuk S. Bálint György Hold u. háza, ahol a házigazda fia kezükre jár mindenben.
Ma este sem volt villanyvilágítás. Délután 6 óra előtt nagy villámlás, mennydörgés és áldásos eső.
1945. április 19. csütörtök
Borús, enyhe időre virradtunk. Molnár Mária számolt el a „Hitvallás” c. folyóirat előfizetési árával, öt számra előre befizetvén azt.
Ma délelőtt ½12-re a város h. polgármestere közegészségügyi tárgyalásra hívott meg, feltétlen megjelenést kérve. Hogy miről lesz szó, nem tudom. Ha a Gy. Varga-féle fürdőről, javasolni fogom, hogy vegye át kezelésre a város, vagy pedig a Szöllősi-féle bormérés helyiségeit alakítsák vissza fürdőnek, ami az eredetileg is volt. Szégyene Makónak, hogy közfürdője nincs. Délben több mint egy teljes órát kellett várni a városházán, ahová hivatalos volt kívülem a görög katolikus és református vezető lelkész, továbbá a pártok elnökei, ill. képviselete – míg a főjegyző hivatta Tóth Zoltán dr. főorvost, aki elmondta, hogy kormányrendeletre mielőbb ki kell venni mostani, szétszórt sírjaikból a katonákat, és temetőkben kell őket eltemetni, esetleg tömegsírban, amint férnek, és ennek május 1-ig be kell fejeződni. Száztizennégy ilyen sír van nyilvántartásban, és felekezetek szerint kell őket elosztani. Kiszállításuk koporsóban történik, de a sírnál már csak befordítják a koporsóból a holttestet, mert koporsókkal nem győznénk. Azt kértem, hogy idejében közöljék velünk a névsort, amelyből látni fogjuk, ki milyen vallású, és ennek megfelelvén kell a sírt megásatni, természetesen nem a temetőőrt kötelezték erre, viszont olyan egyéneket, akiknek lehet parancsolni. A temetési szertartás akkor végzendő, ha valamennyi már a sírban nyugszik. Ehhez hozzájárultunk. Szabó Jánosné kommunista a hely kijelölésénél – szó esett arról, hogy a városban lévő temetők városfejlesztés gátlói – mondta. Vitéz Erdei János polgári (református) iskolai igazgató azt hozta fel, úgyis nemsokára halottégetés lesz, akkor nem lesz a temetőkre szükség, sok helyet lehet megtakarítani, s már Debrecenben van ilyen égető, csak még nem működik. Erre közbeszólok, mondván: arra nem kerül sor, mert az ellenkezik minden keresztény felfogással. Nem hagyta abba a beszédet Szabóné, mert hát ő már járt Debrecenben – mint Makó képviselője –, s fődolga volt, mint vérbeli kommunistának, ezt az égetőkemencét is megnézni, s feldicsérve az égetést kívánni. Bár égetnék meg mielőbb!
Ebéd végén ¾2-kor egy szuronyos rendőr és a lelei uradalom egyik kocsisa jelenik meg, és jelentik, hogy dr. Balogh Sándor atyát a makói rendőrség parancsára a makói rendőrségre hozták. Hat egyén emelt ellene panaszt, amiről az ottani rendőrségen jegyzőkönyvet vettek fel, de lényeges panasz nincs. A panaszt tevők leleiek, köztük cselédje az uradalomnak. Érdekében telefonálni akartam a vármegyén Farkas Imrének, de már nem volt a hivatalban. Három óra előtt lakásán kerestem, de a felesége szerint ma a rendőrségen ebédel, nem megy vissza a vármegyeházára. Így tehát levélben kértem, szóljon a páter érdekében, hogy mielőbb hallgassák ki. A levelet a harangozó személyesen adta át Farkasnak.
Szegedről pedig P. Bonajunkta szervita atya hozott püspök úrtól leveleket, ezek közt egyet a rendőrség politikai osztályvezetőjének, melyben a püspök úr kéri Szirányi Gyula és Fekete Aladár uradalmi tisztek elbocsátását a rendőrség fogságából, kiemelve előbbinek néhány jó tulajdonságát, de el nem hallgatva utóbbi hibáit, kit egyébként a püspök úr el is bocsátott az uradalom szolgálatából. S ezt a levelet én vagy egyik káplán úr vigye el.
Estefelé Szundy Jenő gyümölcsészeti igazgatót kerestem fel, hogy P. Balogh Sándor tegnapi kértére az uradalom gyümölcsös fáinak tavaszi permetezési ügyét beszéljem meg vele, hogy t. i. mikor mehet ki Lelére? Ugyanakkor említettem meg P. Balogh Sándor esetét, és mert ő ismerős az egyik Szűcs [Imre] nevű parancsnokkal, szívesen szól holnap Szűcsnek a páter érdekében, kiemelve, hogy a páter jelenléte nélkül a termelés hátrányt szenved.
Szundyt érintően megemlítém, hogy tegnapelőtt Jenővári medgyesegyházai tanító járt itt, aki elmondta, hogy az ottani 70 holdas gyümölcsöst is kezdik a földigénylők osztani, s ebben érdekelt Szundy úr is. Ez a gyümölcsös pedig tulajdona a csabai katolikus egyháznak, és a 300 holdból 70 hold képezi a gyümölcsöst 20 évi bérlettel; többen építkeztek is, és berendezkedtek. Szundy lenne szíves kimenni, s illetékes helyen járjanak el. Erre Szundy feleli: lehet, hogy azoktól akarják elvenni a földet és bérletet, akik nem laknak tartósan ott, és nem maguk művelik azt. Ebben Jenővári s néhány tisztviselő is részes, akiktől elveszik esetleg a gyümölcsöst. Ezért el is megy Medgyesegyházára ezt rendezni. Hazatérőben az Árpád utcában találkoztam az alispánnal és dr. Édenburg Andor vármegyei ügyésszel, akik nálam jártak, de nem találtak. Röviden elmondtam nekik P. Balogh Sándor letartóztatását, amin ők is csodálkoztak. Ők segíteni sajnos nem tudnak, és szerintük is egyedül Farkas Imre szólhat érdekében.
Délben jött Szegedről Pártos József hittanár, akit a püspök úr Makó-Újvárosra küldött koadjutornak Szabó Ferenc plébános mellé Lakos Endre helyébe, akit Szeged–Mórába [Móraváros] helyezett át káplánnak. Ebéd után Pártos urat tájékoztattam az újvárosi helyzetről, kértem, hogy egy hónapig csak figyelője legyen az eseményeknek – bár a püspök úr őt kemény paranccsal küldi –, de mindent pontosan és szeretettel végezzen.
1945. április 20. péntek
Elkészítettem a közmunkaszolgálat alól való felmentési kérvényt a vonatkozó bizottsághoz (polgármester elnöklete alatt), hogy beadjam a városnál. Elvittem egyúttal a püspök úr levelét a rendőrségre, hogy átadjam a politikai osztályvezetőnek, aki Kádár Ferenc. Várnom kellett a tömeggel, mely a 34-es szoba előtt állott (köztük Fóris a hitelszövetkezeti könyvelő és Hervay Lili főbíróné), mígnem Kovács Sándor rendőrségi főtiszt jött, és beirányított Kádárhoz, kinél csak három írnoka volt bent. Átadtam a püspök úr levelét, mire a fiatalok székkel kínáltak meg. Leültem. Kádár jó hosszan olvasta a levelet, s a végén azt mondta, hogy a kapitányság elé tartozik az ügy, és ha van ok, a bíróság fog ítélkezni. Erre azt feleltem, hogy nekem csak azt kell jelentenem, hogy a levelet átadtam. Mire kezet nyújtott Kádár, és otthagytam irodáját.
Onnan a városházára mentem, és a főjegyzői (h. polgármester) iroda előszobájában a gépírónő azt mondta, bemehetek, mert éppen az ilyen ügyekben tárgyal a bizottság. Beköszöntöttem és átadtam kérésemet, melyhez a névsort kell csatolni, és megmondtam, hogy tárgyalják le ezt is elvben a református és görög katolikus kérelmekkel, és vegyék figyelembe, hogy mindannyian szociális tevékenységet fejtünk ki.
Hazajövet a Szegedi utca elején találkoztam dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébánossal, aki közli, hogy a mai újság szerint a földbirtok-rendező megyei tanács az egyházak vagyonát egybeveszi, és 100 holdon felüli részeit felosztja. Ő már megírta fellebbezését, ill. kérelmét, hogy ha elveszik a kántori, tanítói, harangozói földeket, ezeket igénylésre adják vissza az illetőknek, mint amely ingatlanokból élnek. Nem veszik tehát figyelembe a célvagyonjelleget, hanem a telekkönyv után ítélve – tulajdonos az egyház, és mint haszonélvező a javadalmas lelkész, kántor, ott – a telekkönyvi tulajdonostól veszik el a 100 holdon felüli részt. Kivétel az újvárosi római katolikus plébánia, mely külön telekkönyvben szerepel. Elkértem tőle beadványának fogalmazványát, hogy én is eszerint adjak be kérvényt.
Délben telefonáltam Lelére Mécs József számtartóhoz Galambné bérlőjük ügyében, és csak annyit mondhatott Mécs – figyelemmel P. Balogh Sándor távollétére –, hogy rendületlenül viszik az ügyeket tovább. Érdeklődtem P. Baloghra nézve, lehet-e részére ételt beküldeni, amire a válasz: csakis fehérneműt, egyebet nem. Sajnáltam. Emberük is bejött, de csak azt üzenhettem Hitel Oszkár főintézőnek, hogy semmi újat nem tudok a páterről, bár már tegnap tettem lépéseket érdekében.
Délután tanulmányoztam földjeink kataszteri birtokívét, és az összes terület mennyi is az, amit esetleg át kell adnunk? Közben dr. Becker Vendel küldé be a tanítóképezdei altisztet, szóljak a verdesházi ingatlan kimérése végett, mert ott 50 holdat akarnak meghagyni, míg a többit, bár alapítványi föld (képesek fenntartására). Néhány sorban értesítem, hogy fellebbezze meg, ugyanakkor küldök levelet püspök úrnak, hogy Kádárnak kézbesítettem a levelet; P. Balogh Sándort letartóztatták, és hogy földjeink egy részét kiosztásra ítélték.
Estefelé megérkezett Szegedről Csonka Ferenc felsőtanyai káplán, akit a püspökúr Dombiratosra küld helyettesnek, mert a plébános még nem tért vissza. Azonban nem utazhat, mert a vonat nem indul, nincs szén a mozdony fűtésére. Így hát néhány napig itt marad. Délután még az újvárosi leltárt egyeztettük Lakos Endre koadjutorral, mielőtt az átadást folyamatosítanók Pártos úrral. Lakos egyébként is csak a jövő héten indulhat új állomáshelyére. Nagy eltérés nincs a két leltár adatai között. Említé, hogy Pártos úr úgy nyilatkozott, mintha ő Szegeden még abban a meggyőződésben élt, hogy makói kiküldetése csak rövid lesz; ágyneműje nincs két lepedőn kívül, ellopták távollétében az oroszok, és így másokra szorul ebben is.
Estefelé két levelet vittem el: egyiket Zircről hozta dr. Sárközy kir. tanfelügyelő fogalmazó Rakonczai M. Beáta nővértől Árva A. részére (Sz. Gellért u. 11. sz.), a másikat tegnap kaptam Fiedler István püspök úrtól Nagyváradról, melyben M. Konrád nővér visszatértét sürgeti, akit főnöknője szeretettel vár, engem pedig hív, hogy a püspök- ill. Felix-fürdőt használandó, lakjam nála, s így járjak ki a fürdőbe. Ez utóbbi levélnek M. Konráda nagyon megörült, és a jövő hét végén útnak indul, addig kisegíti éjjeli szolgálattal a kórházi nővéreket. – P. Lőrincz szervita atya jobban van. Hála Istennek!
1945. április 21. szombat
Igyekeztem eleget tenni P. Balogh Sándor ma reggel 6 órakor a rendőrségi börtönből az onnan jött borbélyfiú útján küldött kérelmének, hogy különféle tárgyakat küldjek be neki az ennivalóval együtt. Ezért a szentmise után telefonon beszéltem Mécs József uradalmi számtartóval, hogy ruhafélét és takarókat, orosz nyelvtant küldjön be P. Balogh Sándor részére. Mécs közölte, hogy az uradalomban dolgoznak; holnap Szegedre utazik, hogy a püspök úrnak az uradalom munkájáról jelentést adjon. Utána elmentem a telekkönyvi hivatalba, hogy megnézzem a plébániai, kántori stb. betéteket. Itt találkoztam dr. Édenburg ügyésszel, kinek elmondtam, miről van szó, és ő ajánlotta, hogy külön bizonyítvánnyal igazolja az egyháztanács, hogy a használatban lévő temetőn kívül van még két db ingatlan (Sovány és Megyekert), amelyek idővel temetők lesznek. Továbbá, hogy ne csupán a városi földigénylő bizottsághoz, hanem a városi földbirtok-rendező tanácshoz is nyújtsam be a rektifikáló felterjesztést, kiemelve a célvagyon jellegét a három javadalmi földnek. Délben Gyurkovics Béla kisteleki káplán jött, aki Kétegyházára akarna menni szülei látogatására, de a vonat Kétegyháza felé most nem közlekedik; azért is itt marad addig, amíg meg nem indul a vonat.
Délután elkészítettem a beadvány és melléklete 2-2 példányát, a csatolmányt aláírattam Kotsis István világi elnökkel, azután felvittem Bogsán Károly főgondnokhoz, kérve, hogy aláírása után vigye el mielőbb a városhoz és a megyeházára. Tőle hazatérőben vele együtt meglátogattam dr. Nikelszky Jenő ny. polgármestert lakásán, gyenge állapotban van. Egy szobában lakik alkalmazottaival, mert lakásának nagyobb felét utcanyitás miatt lerombolták.
Ma délelőtt a vármegyeházán Farkas Imrét kértem, aki éppen menendő volt felülvizsgálni a rendőrségi börtönt, hogy P. Balogh Sándor részére engedélyt eszközöljek ki, hogy ételt vitethessek be hozzá, és hogy ügyét intézzék el. Megígérte azzal, hogy azonnal telefonál, és vitethetek be már ma ebédet. Vitt is délben a harangozó, de sokáig kellett várnia, míg Farkas kértére kiadták az engedélyt. A mosdótálat nem engedték bevinni, s feljegyezték azt is, hogy hány pengőt küldtem (borbélyt fizetni kérte P. Balogh). Legközelebb két nap múlva szabad ételt vinni! Estefelé hoztak Leléről (Kiss Károly fakereskedő hozta, aki jött Lelén keresztül Szegedről) ruhát és takarókat, amelyeket bevitt a harangozó. Vacsoránk közben telefonál P. Balogh Sándor, hogy Szűcs Ferenc főfelügyelő megengedte, hogy bent misézhet, amit a társak is kívántak. Erre, figyelemmel helyzetükre, megengedtem, azzal, hogy holnap beküldök mindent a meghatározott 8 órára: oltárkövet, felszerelést. Ennek bizonyára örülni fognak a többi letartóztatottak is. P. Balogh Sándor kért papírt, borítékot, ceruzát levélírás végett.
1945. április 22. vasárnap
Esőre virradtunk. Szentmise előtt P. Balogh Sándor részére a rendőrségi fogházba készítettem a misézéshez való felszerelést, hogy idejében odaérjen a harangozó! Szentmise végén, 8-kor tér vissza a harangozó azzal, hogy Igaz Lajos rendőrparancsnok nem engedte a szentmise tartását. Külön szobában van a páter, imádkozzék ott. Később azt is mondta a harangozó, hogy Igaz azzal utasította el, hogyha majd elkészül a kápolna, lehet ott misézni! P. Balogh részére otthagyta az orosz nyelvtanát, egyebet nem; ebédet is csak holnap vihet be.
Felkeresett a Katolikus Kör egyik háznagya, Kökényesy Géza, hozta két pályázó zárt borítékba tett kérvényét a köri szolgai állásra. Ezt a 24-én tartandó választmányi ülésen bontjuk fel, és tárgyaljuk meg. Baj van azonban az ott lakó Bellán Oszkár nevű orvhalásszal, akit a múlt őszön eresztettek be – tudtom nélkül –, mint bombakárosultat, és aki most nem akar kimenni. Mint kommunista nagy barátságban van Szűcs Imre rendőrrel, és erre hivatkozva feszeleg. Meghagytam a háznagynak, hogy holnap menjen fel a lakáshivatalba, s szerezzen az Bellánnak lakást, mert nekünk az új szolga behelyezésével utunkban lenne.
Délután felkerestem Broda Béla polgári leányiskolai igazgatót, osztálytársamat, kit holnapi névnapja alkalmából üdvözöltem (beteg, idegbajos feleséggel). Éppen nála volt Szirányi Miklós dr. kir. járásbíró, dr. Tarnay László főgimnáziumi igazgató, mindkettő feleségével, később jött Szabó István főtrafikos. Beszélgettünk a mai helyzetről, és elmondtam nekik, mi történt P. Baloghgal. Utána pedig Sziebig Béla vasúti főintézőt kerestem fel lakásán, aki a Credo egylet tagja is, szintén köszöntés indokából. Siratja feleségével együtt két fiát, akikről semmi hírt sem hallanak. Mindkettő állítólag német földre ment. Ugyanott találtam Lugosi Béla pénzügyőri főnököt. Itt is szóba került szegény hazánk sorsa. De bízunk Isten segítségében, aki nem hagyja el híveit. – Este nem volt villany.
1945. április 23. hétfő
Hűvös reggel, nagy széllel. 9 óra körül jött Mécs József lelei uradalmi számtartó, tegnap járt püspök úrnál Szegeden. Tőle vette hírét, hogy Szegedre már leérkezett Budapestről a kormányrendelet, mely szerint a cél-vagyonokat össze kell írni, és hogy az uradalom érdekében legközelebb Budapestre fog utazni Sopsich János prelátus. Kérdezte, nem írják-e itt is össze az ilyen rendelet alapján a célvagyont? Nem, feleltem, és felemlítém, hogy javadalmi földjeink bajban vannak. Később átmentem a polgári fiúiskolába, hogy Kiss János tanárt megkérjem, beszéljen javadalmi földjeink felosztási ügyében javunkra a főispánnal, aki vele jó viszonyban van. De más is vezetett, hogy vele beszéljek: ma a szentmise előtt jött Szalkai Sándorné azzal, hogy valaki a rendőrségen azt hallotta, hogy éppen Kiss János tanárunk feljelentette volna Kubinyi Zoltán igazgatónkat a rendőrségen, valami ürügy alatt, csakhogy helyébe kerüljön, mint igazgató, pedig Kubinyi Zoltán öt gyermekes apa. (Felemlítette Fóris hitelszövetkezeti igazgató esetét, aki hazajött feleségével, igazolták is őt, sőt, most kapta volna vissza lakóházát, és saját tisztviselőtársai feljelentésére – Biró Ferenc pénztáros, Mátrai könyvelő és egy leányzó, írnok – lefogták és 6 hónapi munkára ítélték Mezőhegyesre.) Utóbbira nézve is kértem, hogy tudakozódjon, és szóljon Kubinyi Zoltán érdekében. Előbb ott találtam azt a Fülöp tanárt, akit nem szeretnék addig alkalmazni iskolánknál, amíg nem szerzünk kilétéről biztos értesítést Tótkomlósról.
Később indultam Újvárosra, hogy a plébánia átadását Pártos József részére foganatosítsuk. Miután Lakos Endrét katonai szolgálatra is behívták, tehát a szeged-móravárosi kápláni állást nem foglalhatja el. Bogsán főgondnok is velem jött. Útközben meglátogattam Jeck Kálmánnét, akinek karja törött néhány hét előtt, és már kijött a kórházból. Az átadáson jelen volt Gy. Varga Lajos egyházközségi-képviselőtag, aki Lakos mellett a templompénztár kezelésében segédkezett, és a pénzt őrizte. Ennek befejeztével Szabó Ferenc plébános úr az ablakon kiszólva hívott, hogy valamit mondani akar. Visszatérve mondja, hogy velem beszélni szeretne hosszabban, mondtam, jöjjön be, csak előzetesen telefonáljon, mert mostanában iskolalátogatást is végzek. De már ekkor említé, hogy a mostani helyzet – koadjutor – egész beteggé teszi, és az idős apjára is kihatással van. Említé továbbá a Zeitler Gusztáv-családról, ahová Lakos koadjutor kijárt, papi tivornyák voltak stb.
Visszatérőben a városháza előtt találkoztam P. Erdélyi Ferenc, szervita atyával, aki Lőrincz atyáról mondja, hogy ha az ápolónővérek nincsenek, a jó Isten segítségén kívül – a páter már halott volna. Dr. Kolonics László orvos olyan adag morfiumot akart adni, ill. rendelt részére, hogyha beadták volna a nővérek, halálát okozta volna, mert az orvos a rendeléskor megengedte magának azt a kijelentést, (nem vette észre, hogy a nővérek meghallják!), hogy minek ez a sok pap, adjunk neki megfelelő mennyiséget!
Délben a harangozó ebédet vitt P. Balogh Sándor részére, de visszahozta, mert azt mondták neki, hogy elvitték Mezőhegyesre munkára. Később Nagy Gyula ny. főbíró jött hozzám nejével, hogy ma elhalt fiuk sírhelyéről beszéljenek. Mondta, hogy ő ma de. 10-kor jött ki a rendőrségi fogházból (találkoztam is vele a pénzügy-igazgatósági palota sarkán), és akkor még ott hámozta a páter a burgonyát. Nem tudni tehát, mi az igazság.
5 óra után két kórházi nővér keresett fel, és hírét hozták, hogy valaki a rendőri fogházban felakasztotta magát, de életben hozták még a kórházba. Nevét nem tudták megmondani (nem Bécsy Bertalan polgármester). Ugyanők mondták el, hogy Rácz, aki a fogház rettegett felügyelője, betegen, már kétízben is (gyomorvérzéssel) ápolás alatt volt, és annyira gonosz, hogy a szokásos imádságok végzését is letiltotta azon az osztályon, hol ő feküdt, és mikor másodszor bekerült nem régen, az előbb használt ágyat kellett neki átengedni, az abban feküdt beteget ki kellett rakni más ágyba. Ezen kívül még fenyegetődzött is, hogy majd ő megtanítja a nővéreket.
Megjelent három óra után Kereső mester is, a temetőőr apja azzal a hírrel, hogy ma délelőtt a várostól emberek jöttek a temetőbe, hogy az exhumálandó katonák sírjait megássák, és mert nem tudják, hogy hány sírt ássanak, tétlenül vannak ott. A gondnok se tud semmi intézkedést adni, s engem ma már Újvároson is keresett. Erre azt mondtam: még a múlt szombaton kértem dr. Szentpéteri Sámuel urat, aki ezeket a katonákat nyilvántartja, közölje velem, hány római katolikus vallású van, hogy sírjukat megásassuk, de a mai napig nem közölte, s így nem tudni, hogy a százon felüliekből hány kerülne a mi temetőnkbe; telefonon kerestem, de azt a választ adták, hogy ma délután nincs hivatal. Erre azzal küldtem el Keresőt a gondnokhoz, menjenek ki a temetőbe, a kijelölt helyen ássanak egyelőre öt méter hosszúságban, és holnap reggel megtudom pontosan a halottak számát, akkor folytatják a munkát.
Érdekes dolgot hallottam ma: Bécsy Bertalan polgármester fia is fogoly a rendőrségen apjával együtt, és nem régen lakásuk ablakából, mely a pénzügyi palota udvarkertjére néz, lekiáltott az ott foglalatoskodó altisztnének, hogy már szabad ételt bevinni részükre, és ezért az asszonyt is bevitték! A másik esetet Nagy Gyula mondta el: Nyomárkai István vármegyei gazdasági felügyelő hivatalos úton egyik községben látva, hogy annyi ember ténfereg a községháza körül, és mert a határban alig van valami felszántva és vetve; mondja az embereknek, hogy inkább menjenek és dolgozzanak, mintsem, hogy itt álljanak, mert hiszen ebből nagy kára lesz az országnak. Behozták Nyomárkait is a rendőrségre. Bizonyára feljelentették, mintha biztató szavaival a munkára izgatni akart volna a mostani munka-kor ellen. Hát ilyen a munkakorszak. – Este nem volt villany.
1945. április 24. kedd
Egész éjjel esős viharszerű szél; talán elűzte a fagyot, mely a múlt hétfőre virradóra oly sokat ártott.
9 óra előtt telefonáltam dr. Szentpéteri Sámuelnek, és megmondta, hogy a százon felül lévő nyilvántartott katonákból megállapíthatóan 39 római katolikus vallású, míg a többinek vallását nem tudják. Ezért – mert nem volt még hivatalban dr. Tóth Zoltán tiszti főorvos – felmentem hozzá 10 óra körül a városházára, s megállapodtunk abban, hogy a 39 római katolikust az 5 méteres közös sírban úgy helyezzük el, hogy négy ilyen méretű sírt ásatunk a régi hősök temetőjének szomszédságában, egy-egy ilyen sírba tíz halottat helyezünk, és a többiből legföljebb húsz halottat hozzanak hozzánk, míg a többit osszák el a másvallásúak temetőjében. Így hozzánk majdnem hatvan katona kerül, tehát több mint az egésznek fele. Ezt közöltem dr. Szentpéterivel, később gondnokunkkal.
Előzetesen a Makói Népbankban helyeztem el azt az összeget, melyet P. Balogh Sándor adott át a múlt héten, és amelyet Mécs számtartó kiegészített tegnap ötvenezer napi árfolyamon, és amely kötvényeztetvén, csakis aláírásommal adnak ki belőle, bármikor. Volt közte néhány darab nagyobb címletű, szakadt, hiányos bankjegy, de azt is elfogadták, és legföljebb később fognak leszámítani valamit, ha illetékes helyen másképp nem fogadnák el azokat, hanem csak levonással.
Horváth Gyula dr. ez idő szerint a gazdasági hivatal vezetője a városnál, említést tett arról, hogy a 1945. április 24-én részemre a várostól járó fajárandóságból (évi 120 mázsa) küldeni akart 20 mázsát; de ezt először valami Szél nevű kezelő, később Szopori nehezményezte, sőt utóbbi egyszerűen nem engedte elszállítani. Pedig megmagyarázta Horváth, hogy ez fizetésjellegű, és ezt a mostani képviselő-testület elődje kiadni határozott. Hát ilyen a mostani felfogás! Ezért mondta Horváth, szóljak a h. polgármesternek, hogy az rendelkezzen.
Ma délelőtt az utcán tartott fel egy menekült férfi, aki állítólag Marycz Emil újvárosi tanítónk ajánlatára újvárosi iskolaszolgául és harangozóul kínálkozott. Ugyanez ügyben telefonált később Szabó plébános, majd ennek nővére, később Gy. Vargáék és Domokos József szatócsné. Megérttettem velük, hogy amíg az iskolaépületben nem fog tanító lakni, oda nem engedhetünk senkit, mert azok csak rongálnak és ártanak. Egyébként azt se tudjuk, milyen ez a kínálkozó egyén.
Délelőtt itt járt Wittmann Gyuszi, aki Eleken volt, és utánanézett gazdaságuknak. Sok a kár, de a gazdasági eszközeik majdnem egészükben megmaradtak. Maradt még tengeri is, állatállomány semmi, traktorjukat mások földjének szántására használják. Ő most felutazik Budapestre, ahol egyetemi tanulmányait folytatni fogja, mert unokabátyja őt beíratta, és mint ilyen szerepel mindenfelé, ami őt igazolja, hogy nem tekintik menekültnek. [...]
Délután 6 órakor a Katolikus Kör választmányi ülése volt a köri szolga személyváltozása alkalmából. Kérelmező kettő volt, megbeszélés oda irányult, hogyha a kör is hozzájárul a beszerzések (italok) vételárához, akkor nagy körültekintésre van szükség. Bankkölcsönt nem vehetünk fel, mert fennáll az oroszok által elvitt bor (több mint 20 hl) ára, amely 7 ezer pengő. Talán úgy oldhatnók meg a kérdést, hogy a tagok kölcsönt adnak, és legalább ötezer pengővel járulnánk az italbeszerzéshez, amely azután forgótőke lenne, s ennyit adna bele a kezelő szolga is. Az eszmét nagyjából elfogadták. Azután tisztáztuk a lakás és az ott ősz óta lakó család ügyét. Ezek lakására nézve Bogsán főgondnok urat kértük, járjon el a lakáshivatalban; az asszony is menjen fel holnap. A cserkészek is kapnak egy szobát, de gondos felügyelettel.
1945. április 25. szerda
A hideg időjárás miatt a búzaszentelés szertartását a templomban végeztük. Utána jött Marycz János királyhegyesi plébános. Náluk a helyzet javul, de a Blaskovics-uradalom felosztása folyik, és május 2-án ünnepséget terveznek, melyre Rákosi Mátyás földosztót is ki akarják vinni Makóról. Úgy hírlik, mondja, hogy 1-jén akarják kikiáltani a szovjethatalmat! Egyébként a zavartlelkű Szekeres már közeledik Marycz plébános felé, miután az elköltöző főjegyzőnével ellenséges viszonyba került; őt is hívták a május 2-iki ünnepségre. Azt mondám neki, hogy meg ne jelenjék, ilyenen pap nem vehet részt. Példa a püspöklelei eset.
Elmentem 11 órára Nagy Gyula főbíró fiának temetésére, onnan a városházára. Útközben az elmenekült dr. Szirmai József ügyvédné elmondta, hogy férje ellen Kiss János polgári iskolai tanárunk vádaskodott, és bundistának mondta, ami pedig nem felel meg a valóságnak, és ezért Isten legyen neki irgalmas, mert ezért férje bosszút áll rajta.
A városházán téglát kértem a temetőkerítéshez (tízezer), hogy a kártevőket távoltartsuk. Dr. Szűcs Zoltán főjegyző, amennyiben az építésnek nem akadálya a házhelyrendezés, kiadhatónak mondta Szabó Imre főmérnök jelenlétében.
Délben Elekről jött Teréz nővér, aki sok ügyben Szegedre akar utazni, de vonatja csak pénteken indul innen, vele jött Dunai Éva az örökbefogadás ügyét rendezni a vármegyei árvaszéknél. Előbbi az eleki helyzetről szólt azzal, hogy Reibel esperes még a múlt hét elején elutazott Budapestre, azóta felőle semmi hír. [...]
Este megérkezett Reibel esperes egy eleki asszonnyal (Wittmann György leánya), aki beteg leányát vitte a múlt héten Budapestre, a klinikára. Reibel úr elmondta, hogy a főváros olyannyira lerombolt, hogy orosz katonák kijelentése szerint Sztálingrádot jóval felülmúlja, a kir. várból csak az üszkös falak merednek ég felé, a Mátyás templom áll, de a környéke romhalom, a hidak felrobbantván. Elmondta, hogy Mindszenty veszprémi és Shvoy székesfehérvári püspököket elhurcolták, és nem tudni, hol vannak, most utánuk kutatnak. A hercegprímás ebédje után szobájába vonulva kérte oda a kávét, és mire visszatért, meghalt. (Ezt Mihálovits Zs[igmond] kanonok mondta el, aki ott volt ebéden.) Utódául Márton Áron erdélyi püspököt emlegetik. A pápai nunciusnak el kellett hagynia hazánkat, mert az oroszok, ahol bent vannak – mondták – nem kérik a pápa követét. Elmondta Reibel [Mihály], hogy a kultuszminiszter helyzete jó, erőskezű, és nem enged.
1945. április 26. csütörtök
Szűcs Zoltán dr. főjegyző keresett fel, és kb. két órán át helyzetét mondta el, melybe sógora, Kiss János polgári iskolai tanárunk feljelentései nyomán került, aki a rendőrségen is állandóan ágál ellene. Úgy érzi, hogy emiatt állásából is felmentik addig is, amíg ügye a bíróság előtt nem tisztázódik. Pedig – úgymond – ő eddig is, nehéz körülmények között, megállta helyét, és bízik igazában. De fáj, hogy édesanyját ez súlyosan érinti, aki nemrég agyvérzést kapott.
Dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános azzal keresett fel, hogy újabb felhívás szerint be kell jelentenünk a javadalmi földeket. Itt is hagyta kimutatásának fogalmazványát, melyen fel kell tüntetni a földeket termelési ág szerint a kataszteri tiszta jövedelemmel együtt. Úgy látszik, ez az a rendelet, melyről Mécs József számtartó mondta, hogy Szegedre már múlt vasárnap előtt leérkezett a célvagyonok összeírása miatt is. Délben az Arad–Csanádi Gazdasági Takarékpénztár közgyűlése lett volna, de kevesen jelentek meg, és el kellett halasztani május 5-re. Ennek végén Reicher László úr – beszélve dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyzővel – újságolja, hogy magyar csapatok Dániában a németek ellen harcolnak.
Reibel Mihály esperes délután Elekre elutazott, és az állomásról üzenetet küld: P. Balogh atyát most szállitják Mezőhegyesre, aki kéri, hogy talárisát küldjék utána. Ugyancsak kér Reibel, hogy Singer Mihály és Durst Ferenc eleki férfiak ügyét –, akik a katonaságtól tértek haza, és sem bundisták, sem németek által besorozott katonák nem voltak, de mégis beküldék Elekről őket, miután az ottaniak még be sem engedik őket a saját földjükre – adjam át védelemre ügyvédnek. Ez irányban el is jártam dr. Kapus István ügyvédnél, aki jóban van a rendőrséggel. Ma ugyanis Singernek felesége itt járt, és Reibel közbenjárására megengedték (előtte elutasították), hogy urával beszéljen, és így kérte Reibel úr az ügyvéd felkérését. Este levelet írtam Mécs József lelei számtartónak P. Balogh Sándor elhurcoltatásáról és kérelméről. – Este csak 7-től 8 óráig volt villany.
1945. április 27. péntek
Borús, kis esővel.
Püspök úrtól tegnapról kelt leveleket hoztak Lelén át a fő- és alispán uraknak, földbirtokrendező tanácsnak az uradalom ügyében, részben P. Balogh Sándor kiszabadításáért és a Sándor-majorból 20 vagon tűzifa felszabadításáért, melyből Szegedre 12 vagont kell szállítani, s ezt a szükségletet igazolja Szeged város. Ezekre a levelekre választ kér püspök úr, el is viszem rendeltetési helyükre személyesen. A vármegyeház közelében találkoztam Micsák Márton volt itteni kir. tanfelügyelő, később Ungvárott tanügyi főigazgatóval, aki tegnapelőtt ért Makóra, és házába beköltözhet, de ezt, mint őket menekülésük idején, kifosztották. A főispán úrral beszéltem, kértem P. Balogh iránt jóindulatát. Azt felelte, ha tehet érdekében, megteszi; őt okos embernek ismeri, de most nem lehet mindenben elérni azt, amit akarunk, önfékezés szükséges. Azt kértem még, hogy válaszát a püspök úr leveleire küldje hozzám továbbítás végett. Hazajövet megírtam eljárásom eredményét a püspök úrnak, és levelemet elviszi ma délután Szilvásy volt állomásfőnök orvosnövendék fia [László], aki már felépült betegségéből, és ma utazik Szegedre a Szent Imre-kollégiumba, melynek növendéke. Értesítettem a püspök urat P. Balogh helyzetéről (elhurcoltatásáról), és a javadalmi földek ügyében tett lépésekről.
Délután jött egy katona a városi vezetőség határozatával, mely szerint a Katolikus Kört lefoglalják a 17. honvédportyázó század 5. sz. őrs részére, mégpedig négy szobát, konyhát. Hivattam Kökényesy Géza háznagyot, mert a katona azzal jött, hogy még ma akarnának jönni, s délután már rendezkedni szeretnének. Mivel azonban a határozatot nekem nem kézbesítették, és nem megy oly gyorsan ügyeink elrendezése, Kökényessy pedig éppen a jövő vasárnap délután veszi át a távozott szolgától leltár mellett a kör ingóságait, azzal bocsátottuk el a katonát, hogy vasárnap előtt átadni nem lehet a kört. Hozzá még a cserkészeknek is ki kell onnan költözniük, akik pedig a napokban jöttek oda.
Ebéd után jött meg Mezőhegyesen lakó szüleitől Szeles Sándor deszki káplán, és hírét hozta, hogy P. Balogh Sándort a kertészetbe osztották be, Fekete Aladár intéző is ott van, P. Balogh csajka-féle edényt kért a plébánián és reverendáját. Helye jó lesz, mert a kertész nagyon jó ember. Ő is megemlítette, mint e hó 25-én mondta Fodor György mezőhegyesi káplán úr itt jártában, hogy a mezőhegyesi uradalmat tulajdonképpen Sztachó Jenő nevű kormányküldötte szakember vezeti (aki évekkel ezelőtt ott működött, és ismeri az uradalmat). Kallós Lajost nem engedte el – mondta – már Fodor Gy. azzal az indoklással, hogy amíg ő oda nem jött, Kallós sokat rontott, tehát ha valami baj lesz, Kallós legyen kéznél, s feleljen a bajokért. Sztachó a plébánián lakik, családja még nincs Mezőhegyesen. Szeles hallotta, hogy az uradalom területéről elviszik a polgári rendőröket, és katonák kerülnek oda.
Délután 4 órakor egy vasutas levelet hozott Mezőhegyesről Mécs József lelei számtartó részére P. Baloghtól, melyet sürgősnek jelzett. Éppen erre következően jött meg Szundy Jenő igazgató Leléről, ő pedig nekem hozott leveleket Mécstől, megkérve, hogy két számlát egyenlítsenek ki Károlyi és Brútyó-cégnél (kb. 9 ezer P). Jelzi Mécs, hogy Szeged még nem intézkedett, és nem tudni, marad-e meg több az eddig emlegetett 100 holdnál. P. Balogh levelét elvittem Törőcsik nevű ember lakására (Ószegedi út 6. sz.), ahol a lelei kocsis lovát hagyta, s megkértem, adja át a kocsisnak, és még ma adják át Mécs számtartónak. A két számla kiegyenlítését Szundy úr vállalta. Estefelé jött dr. Diószeghy András igazgató leánya, s egy levelet hozott, melyben még tegnapról kérelem volt P. Baloghtól.
A Katolikus Kört a katonaság részére igénybevevő városi határozatot ¼3-kor kézbesítették.
1945. április 28. szombat
Dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános keresett fel házassági ügyben. Szóba került a javadalmi földek kisajátítása; ugyanez ügyben telefonált Szabó József református lelkész, és a földek eredete felől kérdezősködött. Dr. Rohály érdeklődött még a püspöki kar által annak idején az orosz megszállás esetére kiadott rendelkezések iránt.
Ez alatt meglátogatott Makár, volt rendőrkapitány, akit visszatérte után Budapesten három hétig fogva tartottak a rendőrség emberei. Említést tett arról, hogy a mostani főispánt [dr. Nagy Zoltánt] kiskora óta ismeri, apja tordai református lelkész volt, és a főispán bizalmas beszélgetés során közölte vele, amikor figyelmeztette, miért nem parancsol a rendőrségnek, hogy neki nincs hatalma a rendőrök felett. Makárnak az a véleménye, hogy akkor a főispánnak el kellene hagyni hivatalát.
Délután hivatott P. Lőrincz, hogy szentgyónását elvégezze a kórházban. Állapota, Istennek hála, már javult; felkerestem. Ugyanott (fertőző oszt.) meglátogattam Némethné és Komárominé ápolónőket, akik kiütéses tífuszt kaptak a fogoly katonák ápolása közben. Este érdeklődésemre hírt kaptam arról, hogy a rendőrség már átadta a katonai (magyar) parancsnokságnak néhány nappal ezelőtt az összes lőszert. Egyesek szerint május elején lenne a nap, amikor a rendőrséget a katonaság váltja fel; más hír, hogy puccs készül (Sípos ügyvéd). A lőszer kezelése körül szerepe volt Balázs Lajosnak, akit most a lovas rendőrök parancsnokává nevezett ki Igaz Lajos. Állítólag Balázs mellett teljesít – mint lóápoló – szolgálatot Bécsy polgármester.
Este említi dr. Szilas, hogy a május 1-jei ünnepségre a lúdvári erdőbe a tanulóifjúság felső osztályai mennek ki. Ajánlottam Szilasnak, hogy az alsó osztályokkal menjenek ki más irányban kirándulásra, pl. Lele felé a töltés melletti erdőbe.
Ma hozták hírét, hogy Kelemen Ferenc polgári leányiskolai igazgató és neje hazatértek (Sopronból, hazahozták mindenüket, ott Kelemen tanárkodott; itthon lakásuk megmaradt, mert azt sógornője, Kotsis Berta vette át – látszólag.)
1945. április 29. vasárnap
Hajnalban is esett az este megindult csendes eső.
A 7 órai szentmise után közölte velem a sekrestyében Tóth Arisztid vármegyei gazdasági egyesületi igazgató, hogy a főispán úr tegnap mondta, hogy a németek feltétel nélkül letették a fegyvert. Ha ez igaz, akkor talán vége az öldöklésnek, és a férfiak haza fognak térni a békés munka végzésére.
10 óra előtt Szűcs István gondnok beszélt velem az óföldeáki templom és plébánialak ügyében. Közölte, hogy egy hét előtt hazatért Návay László is; ő is úgy látja, hogy most – a magas munkabér és anyaghiány miatt – nem lehet kijavíttatni a templomot, csak toronysisakját kell befedetni cseréppel. Mondtam neki, hogy húsvét hétfőn ez irányban beszéltem Návay Aranka nagyságával is. Egyben mondtam, hogy a templom és lelkészlak fenntartására a helyi földigénylő bizottságnál járjanak el. – Ugyancsak akkor jött be a sekrestyébe Papp Gyula géplakatos, aki már javította a toronyórát, hogy azt most is hajlandó elvégezni. Megbíztam, hogy nézze meg e napokban, és mondja meg, mi a teendő?
M. Teréz eleki nővér megjött vonattal Szegedről. Becker Vendel főigazgató ellen nagy a gyűlölet (szítja a tanítók szakszervezetében Bakó református lelkész) és nemsokára bekerülhet a Béke utcába, ahol Balogh Ányos főigazgató is volt, és ahol nagyon megverték, úgyhogy most orvosi kezelés alatt áll. Ennek a kezelőorvosnak felesége súgta meg bizalmasan a nővérnek, nem lehetetlen, hogy maholnap a püspök urat is odaviszik. Általában eddig nagyon verték a letartóztatottakat, és most ezt megtiltották. Ha igaz! Délben azt a hírt hozta Szűcs káplán, hogy a németek fegyverletétele nem biztos, mert hír szerint az SS-es csapatok azt mondták, hogy ők tovább harcolnak (akárcsak nálunk Szöllősi–Szálasiék), és hogy állítólag csak az angol–amerikaiakkal akartak volna a németek fegyverletételt.
Délután meglátogattam Munkácsy Gyula vasúti tisztviselőt házukban; felesége nem régen jött haza Rákospalotáról; utána Micsák Márton kir. kormánybiztost, aki elmondta komáromi tartózkodásának szenvedéseit, s hogy az oroszok, miután csomagukban feszületet láttak, és velük beszélni tudott, mily kíméletesen bántak velük. – Este dr. Szilas elmondta, hogy a Katolikus Kör leltározása megtörtént, de a katonaság részéről nem volt ott senki; szerinte a város négy helyiséget foglal le a Szent István tér felől, tehát ebben nincs a nagyterem, amit esetleg mentesíteni lehet, különösen, ha a tekepálya elejét adják át a katonaságnak konyha céljaira. Rájuk bízom.
1945. április 30. hétfő
Iskolákat látogatni mentem. A gimnáziumba 10 órakor kézbesítik a helyi földbirtokosztó bizottság (Diós Sándor aláírással) ma hozott végzését, melyben ez az 5-ös bizottság közli a vármegyei tanács határozatát. Felosztásra kerül a 100 holdon felüli ingatlan (tekintet nélkül arra, hogy lelkészi vagy más javadalom), és három napon belül jelentsem, mely ingatlanokat akarjuk megtartani?
Elmentem délben a vármegyeházra, és megkérdeztem dr. Édenburg ügyész urat, aki tanácsolta, kérvényben jelentsem be azt, hogy mint célvagyont teljes egészében mentesítsék, és a végén adjam meg, mit tartunk meg? Délelőtt eljártam a vármegyei árvaszéknél (dr. Magyary László elnöknél) Dunai Éva eleki örökbefogadása ügyében. Visszajövet délben közölte Klein Imre látszerész a rádiós hírt, hogy Hitler tegnap dél óta halott. Göbbelst és Rosenberget agyonlőtték, és Himmler keddig a fegyverletételt foganatosítja.
Délután elkésztettem a beadványt a javadalmi földek ügyében, és magammal vittem – aláíratván Bogsán Károly főgondnokkal is –, hogy beterjesztés előtt megmutassam dr. Édenburg ügyész úrnak.
Közben 5-kor volt a vármegyén az a bizonyos segélyügyi ülés, melyen Farkas Imre elnökölt (jelen voltak a pártok képviselői, kivéve a kommunista pártot és szakszervezetet, de ott voltak az ifjak éretlen képviselői is; Szirbik Sándor református lelkész is, továbbá dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos és Kallós Lajos asztalos), és felolvasták a Budapestről leküldött szervezési útmutatást, hogy vidékenként a gyűjtési mozgalmat megszervezzék főként a főváros felsegítésére élelemmel és ruhaneművel. A megállapodás: az öt párt és az ifjak társaságából 22 tag és mi, lelkészek szervezzük meg az igazgatótanácsot, mely hetenként fog ülésezni, választandó háromtagú titkárság, mely állandóan munkában áll. Gyűjtés mellett tagsági díjakból kerül ki az adomány, mely felküldendő. Természetesen nők is lesznek az intézők között, sőt Kallós kiemelte, hogy nálunk mily szépen volt a szervezés a szegénygondozásban. Említettem az utcánként való gyűjtési szervezést.
Gyűlés után felkerestem dr. Édenburg Andor urat, de nem mehettem be hozzá, mert más ügye volt. Elmentem azonban dr. Löwinger György ügyvédhez, és megmutattam a beadványt. Nem biztatott a célvagyon kiemeléssel, mert szerinte a bizottság egy Budapestről két hét előtt bent járt egyén utasítására – miután Budapesten az országos bizottságban is ez a felfogás – minden egyházi vagyont egybevétetni rendelt, és így nálunk sincs remény, hogy a kántori és harangozói javadalmi földeket külön fogják venni, s így legföljebb tőlem vesznek el néhány holdat.
A püspök úrtól is jött ma levél ez irányban, és a fellebbezésnél az országos bizottsághoz meghagyja a Canonica Visitatio vonatkozó részének csatolását hiteles fordítással, másolatban.
Délután Mécs József lelei számtartó felesége is járt itt, és P. Baloghnak küldendő csomag iránt érdeklődött, ami nagy nehézséggel jár. Ma reggel egyébként levelet kaptam P. Baloghtól, akinek nem a dolog fáj, hanem hogy nem misézhet, sem templomba nem eresztik őket.
Ugyancsak ma délután jött Antal határvadász századbeli hadnagy, és a Katolikus Kört átvette katonái részére a nagyterem és a szolgalakás kivételével. De azt mondta, hogyha bérelhet máshol valami egyszerű házat, azonnal kiköltöznek. Gondoskodni fog arról, hogy az ott lakó Bellán-családot onnan kitelepítsék más lakásba.
Feljegyzésre érdemes: ma, amikor jöttem délben a megyeházáról, velem jött a rendőrségig Dragon János pénzügyi tisztviselő, aki eleinte nagy szerepet játszott az új rendszerben, és keservesen panaszkodott a kommunisták s különösen a rendőrség túlkapásai, önző magatartása ellen. Főképp, hogy ezek felelősség nélkül a szellemi képzettséget semmibe nem veszik, pedig – úgymond – a nélkül nem lehet igazságosan eljárni, s felpanaszolta, hogy míg a rendőrség minden módon megszerzi a húst, ez évben ő még nem jutott mészárszékből húshoz. Viszont megemlítettem neki azt, hogy hónapokkal ezelőtt gondolkoztam a felől, hogy felmegyek a rendőrségre, s megmondom a vezetőségnek, változtassanak eddig követett eljárásmódjukon, mert lejáratják magukat; de nem mertem felmenni, nehogy értelmetlenségükön jó szándékú figyelmeztetésem hajótörést szenvedjen, és még kegyetlenebbek legyenek. Gerzanits Imre dr. birtokossal is találkoztam ma, aki miután panaszolta, hogy a rendőrség tőle már sok juhot és összes bárányát elvitte részint a közös élelmezéshez, részint a nála egyenkint, de két-hármas csoportban éjjeli szállásra és étkezésre jelentkező egyének vittek bárányokat, nem győzik őket kiszolgálni.
|
|