Előző fejezet Következő fejezet

Bevezető

 

Csepregi Imre történetírói elhivatottsággal közel nyolc évig, 1944. szeptember 22-től 1953. június 8-ig minden nap eseményét hitelesen megörökítette. A kézirat terjedelme 3363, számítógépen 1700 oldal. Nem magának, hanem az utókornak szánta munkáját, hogy a későbbi korok ismerjék meg az általa átélt diktatúra mindennapjait. A Csepregi napló hiányos kéziratával dr. Szilas József püspöki helynök, egykori hittanárom 1988-ban bemutatott aranymiséje során ajándékozott meg. Szilas atya halála után hagyatékából vált teljessé a kézirat.

A makói szülőház és a paraszti életmód egész életében meghatározó maradt. Gyermekként részt vett mindenféle mezei munkában. Felejthetetlenek maradtak számára a szabad ég alatt töltött nappalok és éjjelek, az esti tűz melletti étkezés, a friss túrós lepény, de szőlőszüret is. A gyermekkorában magába szívott paraszti szemlélet mindvégig elkísérte. Ide vezethető vissza, hogy plébános korában is fontos volt számára az időjárás. Nem véletlen, hogy szobájában barométer is függött. A jó gazda gondosságával törődött saját gazdaságával. Különösen közel állt hozzá a nagyobb deszkakunyhóval ellátott Maros-parti szőleje Szugolyban, amit vincellér művelt, de a munkafolyamat minden fázisára odafigyelt. Rekkenő hőségben is reverendában, gyalog járt ki. Gyakran meghívta szemináriumi barátját, Mester János professzort. Pihenése breviáriumolvasással telt. Halason, tanyás gazdaságában feles művelésben főleg szőlő- és gyümölcstermelés folyt. A várostól tíz kilométerre eső (Dál) javadalmi földet felessel műveltette, akivel hanyagsága miatt elégedetlen volt. Érdeklődéséből kifolyóan a megyei gyümölcsészeti egyesületben elnöki tisztet töltötte be.

Jámborságban atyai nagyanyja volt a példaképe, aki lelkiek terén is ügyelt az unokákra. A pünkösdi és kisasszonynapi búcsúra kocsin zarándokoltak Máriaradnára. Csepregi Imre különös tehetsége iskolás éveiben rendkívüli szorgalommal is párosult. Nevelői az elemi iskolától a legfelsőbb papi intézetekig magas képzettségűek voltak.

Dessewffy Sándor püspök már a diák Csepregi Imrében föfedezte a rendkívüli tehetségét, a nagyra hivatottságát, ezért érettségi után nem a temesvári papneveldébe vetette fel, hanem a bécsi Pázmány intézetbe, ennek végeztével a szintén bécsi felsőbb papképzőbe, az Augustineumba. Az élet mégis úgy hozta, hogy nem szemináriumi tanárként vagy lelki vezetőként hasznosíthatta tehetségét, tudását, elhivatottságát, hanem eleki (1913–1931), majd makói plébánosként (1931–1954).

Káplánja, Kiss Ferenc Csepregi plébánosnak két vonására figyelt föl. Egyik a mélységes hite és eleven kapcsolata az oltáriszentségi Úr Jézussal. Amikor beteghez vitte az Oltáriszentséget, tiszteletet árult el egész lénye. Hajadon fővel, lesütött szemmel, keblén az Oltáriszentséggel – épületes volt látni. Másik pedig híveihez fűzött szeretete, hozzájuk való ragaszkodása. Róluk mindent tudott és számon tartott. Kiss Ferenc szerint mindenre rákérdezett: Meggyógyult-e az ura? Mi van Ancsával? Hány kiscsibe kelt? Olyan pásztor, aki mindig együtt volt nyájával. A naplóírás éveiben különösen szükség volt ilyen papra. Egyik nagyhéten a Jeremiás siralmait zokogva énekelte: idegenek lettek úrrá rajtunk és szolgák lettünk, fánkat, vizünket pénzért kapjuk, az anyák özvegyek, a gyerekek árvák.

Konzervatív gondolkodású volt, de erős nemzeti tudatú. A hitleri időkben angol-barát politikát képviselt, ezért 1944 tavaszán a rendőrség le akarta tartóztatni. Megítélése szerint a németekhez kényszerbarátság kötötte a magyarságot. Hitlert gyáva, haszontalan embernek tartotta. Szöllősi Jenő makói gyógyszerész, a Szálasi kormány miniszterelnök-helyettese – Csepregi szavaival – a nemzet mészárszékre vitte a magyart. Persze az oroszokat sem kedvelte, mivel országunk az ő prédájuk lett.

A zsidóellenes törvényekről úgy nyilatkozott, hogy a németek erőltették ránk. Urbancsok Zsolt kutatásaiból ismert, hogy Csepregi prelátus úr még a gettó fölszámolása előtti napokban is keresztelt és a konvertisták ügyében közbenjárt a polgármesternél. Arra kérte a megye és a város vezetőit, hogy velük szemben, mint keresztényekkel keresztények módján járjanak el. Jellemző eset, hogy pl. Ludányi Ferenc ügyvéd elhurcoltatása előtt Cseprei Imrére bízta iratait. A háború után visszatért zsidósággal tartotta a kapcsolatot, viszont ellenszenvet érzett Sebők László zsidó rendőrségi százados iránt, aki P. Balogh Ferenc atyát úgy megverte, hogy három napig vérben feküdt; a földeáki asszonyokra fegyvert fogott, amikor tiltakoztak a zárda főnöknőjének letartóztatásakor. A belügyminiszter 1946. szeptember 18-án a tisztet Makóról elhelyezte. 

Barátilag megkértük Bálint Lászlót, hogy a Történeti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában kutasson prelátus úr után, amelyet ez úton is köszönünk neki. Nem talált rá terhelő adatot. Dr. Hamvas Endre személyi dossziéjában róla pl. 1948. augusztusában ilyen tényszerű adat fordul elő: „Makói sz. István napi búcsú. F. hó 20.-án a makói belvárosi rk. plébánia búcsút fog tartani. A búcsúra Csepregi Imre r.k. prelátus nagy előkészületeket tesz. Felhívta a környező községek plébánosait, hogy szervezzenek a falvakból búcsújáró csoportokat, akik a búcsún és a körmeneten résztvesznek.”

A millennium idején kezdeményezett szellemi megújhodás a történeti és régészeti társaság 1903. évi megszűnésével zátonyra futott; a Maros-parti Konstantinápolyt teremtő, József Attila költői indulását támogató makói értelmiség tevékenysége Espersit János halálával megszűnt. A gazdasági világválság és a szellemi tespedtség mélypontján, 1931-ben helyezték Makóra Csepregi Imrét, aki sokoldalú munkához látott. A hitélet elmélyítésére szegényházba szegénygondozó, az elemi iskolába iskolanővéreket, a püspöki lakba szervita szerzeteseket hívott, Újvároson plébániát, Bogárzóban külkáplánságot hozott létre. Ugyanakkor minden idők legjelentősebb egyházi építkezését valósította meg. Befejezte a félbehagyott katolikus polgári fiúiskola építését, a lourdeszi Szűzanya szobornak templomkerti barlangot létesített, kezdeményezte a mezőkopáncsi templomrom föltárását és helyreállítását, rekonstruáltatta a templomkerítés bástyatornyait, a temetőben közös kriptát és ravatalozót épített, oldalkápolnát alakított ki a Havi-Boldogasszony képnek, a templomban márvány tabernákulumot csináltatott, a főoltár pilasztereit márvánnyal boríttatta. A történeti búvárkodásokat is fontosnak tartotta. Kutatta Gerolzhofenben az eleki német családok eredetét, megírta németül Elek történetét, földolgozta a makói Havi-Boldogasszony kép történetét, lapot indított Makói Katolikus Tudósító címmel, kezdeményezte régészeti tanulmányok kiadását, újra alakította a megyei történeti és régészeti társaságot, munkaközösséget hozott létre a város történeti monográfiájának megírására. 

Naplójából is kitűnik, hogy mindennél fontosabb volt számára a híveivel való törődés. Segítette, vigasztalta, tanácsokkal látta el őket. Hihetetlen emlékezőtehetségével utca, házszám szerint tudta lakásukat, számon tartotta családjukat, rokonságukat és azok minden gondját, baját. Hivatalos ügyek intézése közben útba eső ismerőseit rendszeresen meglátogatta. Családlátogatáskor ételt nem fogadott el. A plébánia ajtaja mindenki számára nyitva állt, hozzá akár éjszaka is be lehetett kopogni. Bizalmas barátai maradtak egykori iskolatársai. A város különböző felekezetű lelkészeivel szoros kapcsolatot tartott. A tisztviselői kar igen becsülte. Három káplánjával az ebédelés és a vacsora közös volt, utána fél- háromnegyed órát beszélgetéssel töltöttek. Aszkéta egyéniség és puritán lélek volt. A teát pl. meggykocsányból főzette. Szeszes italt sohasem fogyasztott. Ha vendégek ültek asztalánál, koccintott, de az italba bele sem kóstolt, poharát később áttolta káplánjának.

Hihetetlen volt a munkabírása. Az esperesség mellett 1944. szeptember 22-től 1945. július 1-ig Kelet-Csanád püspöki helynöke is. Ennek megszűnte után is – a város megyeszékhelyi szerepe miatt – a plébánosoknak nemcsak hivatalos, de minden ügyes-bajos dolgát intézi. Tagja a megyei és a városi testületnek, sőt a takarékpénztárnak is.

Az orosz megszállás után is megbecsülik és tisztelik. Erdei Ferenc megkereste Hamvas Endre püspököt, javasolván Csepregit országgyűlési képviselőnek, de ő a politikától távol tartja magát. A kezdeti időben a szociáldemokraták bizalmát élvezi. Hivatalos ügyekben legfőbb segítője az alispán és a főügyész, őket lakásukon is fölkeresi. Politikai ügyekben a főispánhoz fordul, a legnehezebbekben a kommunista Farkas Imréhez, aki megnyugtatta, hogy vallási ügyekben kilengéseket nem enged meg. Névnapok és nagyobb ünnepek alkalmából hivatalukban fölköszönti a polgármestert, alispánt, főispánt, akik ezt viszonozzák. Mindenkit magáz és úrnak szólít, de naplójában a kommunista vezetőket foglalkozásuk megjelölésével.

A kéziratot minden változtatás nélkül, hitelesen, de mai helyesírással adjuk közre. Lábjegyzetet sem alkalmazunk.

A Napló megjelentetését dr. Zombori István, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója kezdetektől szívügyének tekintette. Úgy érezte, hogy azzal tudja a kiadását legjobban segíteni, ha vállalja a kézirat számítógépes begépeltetését. Ezzel a szegedi katolikus házban részfoglalkozású adminisztrátorként alkalmazott Saliga Lászlónét bízta meg, aki szívós és elkötelezett munkával ezt sikeresen megoldotta. Zombori István a kiadás során fölmerülő akadályokat is segített elhárítani, folyamatos segítőkészsége nélkül a Napló kiadása sem valósulhatott volna meg.

A Napló kiadásához szakmai segítséget dr. Török Józseftől, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Közép- és Újkori Egyháztörténelem Tanszékének professzorától, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyháztörténeti Kutatócsoportjának elnökétől kaptam. Prelátus úr nagy tisztelőjeként önzetlenül vállalta a lektorálást, a szövegben előforduló latin nyelvű részek fordítását. A korrektori munkát pedig az eleki származású Tóth Istvánné Arató Eszter végezte.

Magam azon kevesek közé tartozom, aki még részesülhetett abban a kegyelemben, hogy prelátus urat ismerhettem, hallgathattam szentbeszédeit, egyetemistaként a katolikus keresztnévadás koronkénti változásának kutatásában segítségében részesülhettem. Nagy ajándék számomra, hogy általa fontosnak tartott várostörténeti kutatásokat folytathattam.

Makó, 2011. húsvét

Tóth Ferenc

 

   
Előző fejezet Következő fejezet