Előző fejezet Következő fejezet

1944. szeptember

 

1944. szeptember 21. csütörtök

Este érkezik Makóra Farsang László kevermesi plébános édesanyja Fekete Elemér nevű unokájával; menekülnek, mert szerintük az oroszok 8 km-re vannak tőlük Kelet felé, és haladnak errefelé. Jövet Bánkútról, látták a nagy tüzet Békéscsabán, amelyet repülők gyújtottak fel, mert ma tényleg nagy angolszászrepülők vonultak el Makó felett is. 

1944. szeptember 22. péntek

Reggel 8 órakor a belvárosi zárdafőnöknő jön a plébániára az aradi zárdafőnöknővel, aki még kilenc nővérrel menekül (tizenhárom ott maradt) az oroszok elöl, akik újra bevonultak Aradra (amely előző napokban került magyar kézre). Alispántól az aradiak részére kivételképpen kértem és kaptam utazási engedélyt Földeák–Hódmezővásárhelyen át Szegedre. E nap este Stéger Gyula Gellért gyulavarsándi és fivére, Sándor, zinandújfalui plébánosok menekülők az oroszok elől, jelentek meg, és maradtak itt éjjelre. Másnap, szombat reggel, ezek is Szegedre utaztak.

1944. szeptember 23. szombat

Szombaton még hírek érkeztek arról, hogy Arad ismét a miénk, és este, hogy csapataink Temesvár felé nyomják vissza az oroszokat. De erre reácáfolt, hogy este Elekről megérkezett Reibel Mihály esperes unokaöccse, s vele a magyarbánhegyesi lelkész a plébános nővérével, aki három kisgyermekével menekült. Elmondta Reibel, hogy Békéscsabát a hét csütörtökén csúnyául összebombázták az angolszászok, és hogy az orosz Pusztaottlaka határában, alig egy km távolságban van Elektől.

1944. szeptember 24. vasárnap

Délig nyugalom, bombázó repülőgépek nem zavarták a szentmiséket. Este azonban idemenekül Kelemen András apátfalvi plébános káplánja nélkül, de nővérével, mert az orosz partizánok alig nyolc kilométer távolságra vannak, már bevonultak Csanádpalotára, s közelednek Királyhegyeshez. 8 óra után érkezik a káplán is.  6 órakor tartott engesztelő ájtatosságunk idején felkeresett dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános, és mivel neki, mint tartalékos tábori lelkésznek behívás folytán a katonasághoz kell bevonulni, a lelkiekben megbíz a görög katolikus hívek gondozásával. Segédlelkésze ugyanis elmenekült egy időre, itt hagyva nagyszámú családját, feleségét. E napon délután az anyakönyvek, Historia Domus és egyéb ilyen tárgyú jegyzeteimet, feljegyzéseimet, csomagoltam és küldtem el megőrzésre a Bárány u. 31. szám alá unokanővéremhez, özv. Katona M.-néhoz, amint ezt vele előre megbeszéltem.

1944. szeptember 25. hétfő

Délelőtt folytattam az anyakönyvek elhelyezését, délután pedig alkalmas helyen, a plébánián kívül, ahová az Egri Norma-nővérek hasonló felszerelései kerültek. E nap reggelén vettük hírét, hogy a megye vezetősége (fő- és alispán, főjegyző, árvaszéki elnök, levéltáros stb. elmentek; úgyszintén a polgármester, de a városi főszámvevő, főjegyző is, akikkel együtt ment dr. Szőnyey Károly rendőrkapitány és fia). Ez utóbbiak este menekültek, de Földeák előtt már észrevették őket a már odáig (a rákosi csárda felé mentek az un. battonyai úton) elért oroszok, az autókat (városi nagy tűzoltók kocsija) feltartóztatták, és mert Szőnyey kapitány lőtt, gépfegyverrel az oroszok őt és társait összelőtték, a második kocsi benzintartálya felrobbant, Bugyi Ilona vármegyei hajdú leánya összeégett, és egy orosz őt kínlódásában agyonlőtte, hogy a szenvedéstől megszabadítsa. – Az éj folyamán az orosz katonaság bevonult a városba, amit az jelzett, hogy folytonosan lövöldöztek, úgy hogy alig lehetett járni az utcán. A szentmiséket rendes időben megtartottuk, reverendában voltunk mindkét káplánnal (dr. Szilas József, Kiss Ferenc).

1944. szeptember 26. kedd

A délelőtt folyamán még lehetett helyben telefonálni. Így tudtam meg, hogy az újvárosi plébánián de. 10 óra tájban orosz tisztek vannak, fent a toronyban körülnéznek, és figyelőt állítanak; plébános reverendában jár köztük. Ez utóbbit vigasztalásul mindjárt közlöm Kelemen András plébános úrral és káplánjával. Ebédünk végén, ¾2 óra körül három orosz jön be, s fel akarnak menni a toronyba, amit nagy nehezen értettünk meg, nem értvén nyelvüket; néhány szót mondott Kelemen úr, aki bunyevácul tudott valamikor. A toronyból lejövet (velük ment fel dr. Szilas és Kiss Ferenc) bejöttek – hívásra – az ebédlőbe, s megkínáltam őket itallal, gyümölccsel és szivarkával. Őrnagy, főhadnagy és altiszt, továbbá később a kocsivezető voltak. Elmondták, hogy céljuk Budapest és Berlin Hitler megölésével, és hogy ők a magyarokat nem bántják, tíz nap múlva az orosz a magyarral békét köt.

E napnak szomorú eseménye, hogy a katonák kétórai szabadlopásra kaptak engedélyt, és a főtéri üzleteket az oroszok feltörték, a Vertán-telepi és honvédi csőcseléknek szabad prédára átengedték. Így egyesek több pár lábbelit, sok fehérneműt stb. raboltak. Eljutottak a kincstár javára beraktározott holmikhoz is, amelyekben garázdálkodtak. Sokan több pár lábbelit cipeltek el. S nemcsak a szegényebbek, de tehetősebbek is raboltak. Vittek a zsidók holmijaiból a sok alsó- és felsőruhát, tollat stb. De betörték bevonult katonák üzleteit is (Sánta János órás, Tomes Zoltán rövidáru) és az órákat adták suhancoknak is. Szomorú jelenség! Az éjszakát izgalmak közt töltöttük, félve az oroszok garázdálkodásától is. Ez azonban a plébánián – Istennek hála – nem következett be.

1944. szeptember 27. szerda

Szentmise rendesen, de ma is orgonaszó nélkül. Ma reggel már nem volt lövöldözés az utcákon, de mintha kihalt volna a város. Délelőtt jön P. Bonajunkta szervita atya a hírrel, hogy tegnap este 9 óra után több orosz tiszt és egy amazon (!) nő tört be a konviktusba, ahol azután ő és a három civilbe öltözött apáca etette-itatta őket, akik elhelyeződtek a páterek szobáiban. Kényszeríttették az apácákat is, hogy igyanak, sőt egyik közülük az egyik apácán erőszakot akart elkövetni, amit ez nem engedett, és jajveszékelések után szabadult karmai közül, mire a páter az apácákat külön szobába csukta, ahol rettegésben töltötték az éjt. Az is hiba volt, hogy a páter és az apácák világi ruhában voltak.

Értesültünk, hogy a város parancsnoka dr. Könyves-Kolonics József ügyvéd, volt városi ügyész lett több szociáldemokrata volt városi képviselővel, akik 1919-ben is ilyen szerepet vittek. A rendőrség vezetését Bólya Imre detektívre bízták. Pusztai (Fuzák) Sebestyén kisebb fiától értesültem du. 4 óra tájban, hogy apja él, tehát csak Szőnyey kapitányt és fiát lőtték agyon az oroszok, és a Bugyi-lány halt meg, és hogy az élők künn vannak egy tanyán. Szabó Imre főmérnök úrtól azt a hírt kaptam, mintha ezek az oroszok ma éjjel vagy holnap délelőtt elmennének tovább Szeged irányába, mely ma reggel szintén megadta magát, mert nagy előkészületeket tettek; jönnek azonban utánuk a megszállók, akik oláhok is lehetnek.  

Ma délután jelent meg az új városparancsnok rendelete, mely szerint az iskolában a tanítás folytatandó, és a felekezetek szabadon tarthatják istentiszteleteiket, és hogy a rablást szigorúan fogják büntetni. Az éjszaka elé aggodalommal néztünk, és fel is hívtam a két káplán úr figyelmét, segítsenek a vigilálásban, én éjfélig fent leszek, ők pedig utána felváltva legyenek fent. Egyébként a jó Isten oltalmába ajánlottan térek nyugovóra. Megjegyzem még, hogy a kórházban P. Erdélyi Ferenc szervita házfőnökkel beszéltem, aki ott szintén világi ápolói öltözékben van, hogy holnap mondjon ott a kápolnában szentmisét, és járjon reverendában. Az eddigiek szerint emiatt nincs bántódásunk, sőt talán ezt is respektálják bennünk, papokban.

1944. szeptember 28. csütörtök

Aggodalom az egész városban; katonák egyes házakban erőszakoskodnak a nőkkel, üvöltve követelnek értéktárgyakat (gyűrű, óra), ruhaneműt és italt.

1944. szeptember 29. péntek

Kiss Ferenc segédlelkész és Szakács József apátfalvai segédlelkész nekivágnak Apátfalvának, ahol ma búcsúnap volna, annál is inkább, mert értesülés jött, hogy a plébániát kifosztotta a helybeli csőcselék. Elindultak 6 óra után gyalogszerrel, miután azt a hírt és biztatást adták orosz részről is, hogy lehet menni.  

Napközben ágyúzás, repülők bombavetése, oroszok behúzódása s híre errefelé, hogy Újvároson telitalálat érte az Emília-malmot – ahol tisztek tanyáztak – és a Hosszú utca tájékát, ágyúkat, házakat. Takács Bálint Szent István tér 6. szám alatti lakos, temetőgondnokot orosz katonák tegnapra, s másodízben mára virradóra kifosztották, ruhát és pénzt követeltek és vittek el. De ez történt más házaknál is. Az éjt aggodalommal várjuk.  

Kiss lelkész délután 4 óra körül szerencsésen visszaérkezett Apátfalváról, hová részben gyalog, részben magyar kocsin és orosz autón értek. Szentmisét csak csendben és kevés számú hívő jelenléte nélkül volt szabad tartani, amire őket figyelmeztették. A plébánián az iratok széthányva, éléskamra tartalma majdnem teljesen hiányzik. A háztartási alkalmazott sok mindent meg tudott menteni. Egyébként a falu utcái tele ágyúkkal. Kelemen András plébános úgy határozott, hogy ha lehet, holnap útnak indul, és elkíséri őt egy darabig Kiss Ferenc úr, aki valami járműre felteszi.  – Estefelé magyar repülő bombákat dobott a városra; állítólag sikeres támadással, de megrongálódott a villanyvezeték is. Pincénkben töltötték az éjszakát a kántorék és Wébelék. De hál’ Istennek, nem történt semmi baj a félelmen kívül.

Hírt kaptam: rabló katonák házról házra járnak, itt és most megkímélve a lakosokat, de mindenütt fiatal nők után kérdezősködnek, paráználkodás végett.

1944. szeptember 30. szombat

Esős nap, délelőtt 11 óra felé jár az idő, és nagy a csend. De az elmúlt éjjel a tankokat nagy számban a lelei úton kifelé irányították. Lehet, hogy eső elálltával megkezdődik a csata. Isten irgalmazzon! A legnagyobb baj, hogy a kukoricatermést nem tudták betakarítani, és a búza alá nem bírnak embereink (akik nagyrészt oda vannak a Tiszán túl) szántani. Így nagy ínség előtt állhat az ország.  – 4 óra után mozgás Lele felé, este megkezdődött a további, de igazában csak éjféli ½1-kor, amely nemcsak reggelig, hanem 9 órától ½ 12 utánig borzalmasan mindkét részről.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet