Előző fejezet Következő fejezet

1944. október

 

1944. október 1. vasárnap

Szentmisét 7, 8 és 9-kor mondhattunk, de csak az elsőn voltak nagyobb számban. Közelünkben volt az ágyú, mely tüzelt, de magyar részről belőtték, és így elment innen. Gránátok süvítettek a templomon keresztül. Déli 12 után jött a plébániára a Szent Gellért u. 30. számú ház népe (most Dorfinger, volt püspöki inas, később lelei ispán házából), hogy tegnap 8 óra óta iszonyú rettegésben éltek, házuk előtt állott a legnagyobb orosz tank, amely szórta a golyót a már odaért magyar katonákra – így azok kifelé, visszamenekültek. A magyar tüzérség belőtte a tankot, és így elment onnan, azonban a házat teljesen szétlőtték. Azon a tájon nincs ház, melyen kár ne volna. Kiss Ferenc segédlelkészt nem eresztették az oroszok a görög katolikus templomhoz, P. Bonajunkta szervita atyát, pedig a szegényházba misézni. Ugyanők hozták hírét, hogy a Honvéd-városrészt kitelepítette a hatóság, mert állítólag ott fog lefolyni a harc. Jöttek a szegény családok, de a görög katolikus templomon túlra, befelé nem engedték őket. A Kesztner családdal idejött kiszombori tanítónő mondta, hogy a Maros-hídnak Kiszombor felé eső részét (az I. pillérig) az elmúlt csütörtökön, szeptember 28-án robbantották fel, ő az utolsók közt volt, akik még átjöttek a hídon. Az ágyúzás délután folytatódott. Este lehúzódtunk a pincébe, s ott virrasztottunk. Félelmes volt: de 11 óra után mintha kihalt volna a város, csend. A plébánialak udvarának hosszában, a kántorház felé málhás kocsik állottak hajnali 3-ig, ekkor elmentek.

1944. október 2. hétfő

Hétfőn reggel, mikorra véltük, hogy elmentek, újra kezdődött a lövöldözés, ágyúzás. A toronyba figyelőt rendeztek be huzallal, bizonyára távbeszélővel. Talán ebből következik a mi pusztulásunk, ha a mieink tudomást szereznek erről.

A délelőtt folyamán be kellett szolgáltatni a rádiókat a városházára. Ugyancsak az orosz katonaság eltanácsolta a Kölcsey utcától a szőlők felé terülő városrész lakosságát befelé, mert állítólag ott fog a harc folyni. Így iskolánk és a Katolikus Kör is megtelt szegény emberekkel. Délután ismét ágyúzás, az orosz nagy tank kifelé robogott, Lele felé délelőtt, de 1 óra után bejött. Isten tudja, mit tesz. Irgalmazzon nekünk. A városházán egyébként nincs hivatal, a rádiókat gyerkőcök a külső városrészekből veszik át, írják be a tulajdonos nevét, de elismervényt nem adnak. ½ 5-kor kezdődik orosz részről a nagy ágyúzás kifelé kezdődik orosz részről, (ágyú az Iskola utca külső részén). A toronyból lejövet két tiszt (valami főhadnagy és adjutánsa) végignézték a plébánialakást, éléskamrát, és megértettük velük, hogy mint vikáriusnak lakása ez hat személy részére (az apátfalvi plébánossal és Bonajunkta szervita atyával).

Átmentek a kápláni részre is dr. Szilassal. Akik ma bent jártak innen a város közepén, mondják, siralmas látvány tárul az ember elé. Szent János téren, a kövezeten (gyalogjárón) kocsik és lovak, udvarokban piszok, rendetlenség, szóval háborús állapot. Ugyancsak járt két orosz iskolánkban is, ahová a tanterembe bizonyára katonákat fognak beszállásolni. Szegény apácákat akkor ki kell onnan telepíteni valami alkalmas helyre.

1944. október 3. kedd

Ágyban kellett maradnom reumás lábfájás miatt: Napközben ismét megfigyelők a toronyban. A mieink ezt megtudván a tornyot lőtték, és megzavarták őket. Végül hárman jöttek, és a megfigyelőik elárulóit keresték. Mindazonáltal semmi rosszat nem tettek.

Este 10 óra után borzalmas lövöldözés Lele felől és ágyúzás a templomra, ami éjfél utánig tartott. Istennek hála, kárunk nem történt.  

1944. október 4. szerda

Előbbi délelőtti, sőt délutáni megfigyelők a toronyban.

Ma azonban hatan jöttek be, és kutattak rádió és telefon után, mert ismét belőtték a tornyot a mieink. Még a padlást is átkutatták, a templomot sekrestyepadlással. Éjjel újból kezdődött a borzalmas golyózás, ágyúzás, úgyhogy leszorultunk a pincébe valamennyien a menekültekkel, akik éppen lent voltak a pincében, azokat is feltalálták, de nem történt velük semmi. Sírnak, reszketnek az asszonyok és a lányok, mindenütt kitéve a katonák paráznaságának, megkülönböztetés nélkül még az idősek is. A civil hatóságok részéről semmi orvoslat. A nép tehát érzéketlenül kiszolgáltatja saját sorstársait az ellenségnek, az erőszak részeseként.

E napon, szerdán, délelőtt 11 óra előtt indult el Kelemen András plébános úr Kiss Ferenc segédlelkész kíséretében Apátfalvára, hátha sikerül hazajutnia! Estig nem tért vissza Kiss Ferenc.

1944. október 5. csütörtök

Reggel holdvilágos, tiszta égbolt, hűvös. Repülőleszállás délelőtt ágyúzással, puskalövéssel. Dr. Szilas József hittanár hasznos szolgálatokat teljesít, amennyiben érzékkel érdeklődik minden iránt, kérdez, magyaráz, és jegyzi az idegen szavakat, elmegy velük, és rendelkezésre áll szakadatlanul. Töri a német nyelvet, és így érdeklődik. Sok bajt elhárít, mert folyton talpon van. Éjjel is, ha lent vagyunk az óvóhelyen, ő megy előre, s beszél, hárít el félelmet a lent lévőkről, ami nagy megnyugvás. A déli órák furcsák voltak, káplán úr (dr. Szilas J.) ebédelt (P. Bonajunkta elment a konviktusba), amikor egy oroszt tiszt és négy-öt társa megjelenik. Először azt hitte dr. Szilas, hogy a náluk lévő fonott üvegbe bort kérnek, de mert az már tele volt, ebédelni akartak. Kaptak húst és tökfőzeléket, melyhez nem is nyúltak, hanem egy legény egy nagy tál rántottát szolgált fel nekik, melyből közösen ettek, ittak, és közben megmérték kétszer is az egész lakást. Engem ágyban találtak. Jó hosszú ideig zajongtak, dalolva is, amikor nagy lövés a templomra felriasztotta őket, és elmentek. Utána nagy lövöldözés következett. Ebédre a Kesztner család már nem jelent meg a pincében. De kértünkre itt maradt Balla tisztviselő családja. Mivel a Webel-család (dr. Megyeri László családja is) és leányaik miatt a nappali erőszakoskodások miatt oroszok részéről nagy félelemben voltak, úgy határoztak, hogy az öregek Reiner Károly kántoréknál maradnak, a lányok pedig hozzánk jönnek. Emiatt nagy aggodalmaim voltak, de nem tudtam rajta változtatni különösen, amikor gyertyagyújtáskor lakást foglalni jöttek marcona katonák több tiszt részére. Balla is úgy látta, hogy itt komoly bajok fordulhatnak elő az éjjel, és így nekem ide kell mennem a pincébe. A szálláscsinálók átvizsgálták az egész épületet, és csak az isteni irgalomnak tulajdonítható, hogy a lányokat tüzetesebben nem keresték, akik az asszonyok mögött bújtak le. A lent lét alatt halotti csönd a városban, puskalövés sem hallatszott, nagy sürgés-forgás, de csöndben, mintha készülne valami. Éjfélkor a Szegedi utcán a városháza felé hosszú kocsisor dübörgése, később messze, Földeák irányában ágyúzás. Azt lehetett volna hinni, hogy ott akarnak az oroszok a magyar frontot áttörve előre haladni. A házban lakó tisztek és embereik is egymás után mozgolódtak, elmentek.

1944. október 6. péntek 

Reggel tudtuk meg, hogy az oroszok nem mentek el, sőt igen sok katona fordult meg már korán reggel a házban. Aggodalmam a lányok és asszonyok miatt még inkább fokozódott, hogyan hagyhatják el ezek feltűnés nélkül a házat, mikor az elmúlt éjjel is három ízben jöttek le villanylámpával, és csak az Isten őrzött meg bennünket, hogy észre nem vették őket. Végre reggel (amikor már emberek is jártak az utcákon) ment el a kb. tíz asszonyszemély. Fel is tettem magamban, hogy ezt megismételni nem engedem meg többé.

Jézus Szíve első péntekje lévén, szép számmal jöttek a hívek a szentmisére. Nagy bombázás volt egész délelőtt, kora reggeltől. Templomunkat is egymás után érték a golyók és szilánkok, amelyeket magyar részről lőttek a Maros felől, a plébánián és mögötte szintén a toronyból eszközölt megfigyelés alapján, orosz részről. Polgári házak ablakaiban is sok a kár, a templom déli ablakai is betörtek. Megsebesülve a templomhoz ért Papós M., 79 éves (ferde arcú) nő, aki erős szilánkütést kapott egyik lábán. Tegnap pedig de. 11 órakor Szent Anna u. 31. szám alatt Takács Imréné házába csapott le az ereszetre egy ágyúgolyó, amely az anyát és menyecske lányát halálra sebesítette. Meghaltak.

Kiss Ferenc káplán úr még nem jött meg Apátfalváról. Komoly aggodalmat kelt kimaradása, mi történhetett velük, elértek-e Apátfalvára, vagy talán csak ő nem jöhet vissza?  – Egyébként nap-nap után költözködnek a város szélén lakó emberek talicskán, kézben kis batyukkal befelé a városba. Úgy látszik, veszedelem van feléjük, és biztonságot beljebb remélnek. A várost mind nagyobb aggodalom tölti el, nem tudni, mit rejt magában a jövő? S ez bizonytalan. (Nálam a házban a tisztekkel, rádiótelefont kezelő legénység az éjjel és ma reggel felforgatott sok mindent a lakásban, egyes tárgyak eltűntek. Éppen az irodában, az íróasztal körül operált kettő, mikor dr. Szilas megérttette az egyik jobbindulatú tiszttel, hogy itt hivatalos iratokról van szó, s akkor az kivitette a rádiót a káplánlakáshoz. De a többiek maradtak. Még a könyvtáramban lévő könyvek közt is kutattak. (Talán Isten megóv nagyobb bajtól!) Bonajunkta itt tartózkodik a plébánián, és segítségünkre van.

1944. október 7. szombat

Éjjel fent aludtunk valamennyien, miután a nálunk lévő parancsnok estefelé nagy előzékenységgel az én hálószobám és a mellette lévő szoba, mint parancsnoki lakás kivételével a lakásban körüljárva, minden szobát lezáratott, nehogy katonái, akiket itt visszatartanak a telefonnál, behatoljanak. Így hát lezártuk a pincét is. Reggel napsütés. Szentmisét mondtam a Mária-kápolnában. Az ágyúzás elég korán kezdődött. 8 óra után a toronyból jövet mondta a házban lévő parancsnok egy szokatlan ágyúdörgés után, hogy „Ruskice Reskuti”. Később értelmezték, hogy messze hordó s talán gyújtó agyú, amely Szegedig hatol. Mintha azt vette volna ki dr. Szilas a beszédjükből, akikkel magyaráztatott, hogy a magyarok visszavonultak, és még ma tovább mennek az oroszok Szeged felé. Helybeli hír szerint magyarok bent voltak az éjjel a Révész utcáig (ide 500 m), de visszaverték őket, és 150 foglyul esett közülük. Ma reggel hozták a Szent Anna u. 31. szám alatti házban meghalt négy személy halottleveleit, akiket ma du. 4-kor temetünk. A halottkém nem is ment ki a halottakat megvizsgálni, és a városházán az anyakönyvi hivatalban nem férfi, hanem Takácsné írnoknő végzi a munkát. Mindkét eset jellemző! (Hír szerint Újvároson is van valahol több bombatalálati halott, és ezeknél sem volt kinn orvos (halottkém), és temetetlenül feküsznek halálok helyén. Nyomasztó érzés mindenkin. Bárcsak elvezetne mindnyájunkat az igaz és üdvös bűnbánatra.

Iskolánkban folyton szaporodnak a menekültek gyermekeikkel (százon felül). Az iskolanővéreket, kik velük imádkoznak, biztattam, hogy szenteljenek nekik minden percet; mosdásukat, gyerekek fürdetését tegyék lehetővé, hogy így lássák a szegény emberek, hogy az irgalmasságot is gyakoroljuk rettegés nélkül. Ma láttam a szentmise után, hogy templomunk déli oldalán a hajó három ablaka betörött, s kerítés egy helyen, a déli kapu nyugati oldalán (ágyútalálat) bedőlt. A szentély és a Mária-kápolna falait még csak golyótalálat sem érte eddig. Így segít Mária, kinek ősrégi képét őrizzük.

½12-kor jön Bogsán Károly főgondnok neje, és Márta lánya, hogy apja ma délelőtt összeveszett egy orosszal, aki be akart a házba menni. Egymást leteperték az utca közepén, Bogsán el akarta venni az orosz fegyverét stb. Kihallgatták a városházán, és dr. Tóth Zoltán orvos tanácsolta, hogy Boksán menjen be a kórházba, de Boksán nem akar. Írtam hát neki néhány sort, hogy azonnal menjen a kórházba, ahová saját lábán tud bemenni.  Szerintük a Szegedi utcán vonulnak már az oroszok, és dr. Könyves-Kolonics József városparancsnok szerint orosz nők fognak jönni, mint megszálló csapat. ¾12-kor erről a tájról is vonulnak, a helybeli parancsnok is elment a kis tolmáccsal, miután a telefonnál itt maradt két embernek kiadta a parancsot.

Déli 12-kor verőfényes meleg napsütés!  Ezzel is éreztetni akarta az Úr Jézus könyörületét rajtunk, hogy egyelőre elvette a rettegés iszonyát. De büntetése még jöhet a megszállóktól.

Délben hozza hírét P. Bonajunkta, hogy tegnap, péntek este 10-kor dr. Bogdán József fogorvost elvitték a megszállók parancsnokságára (Arad–Csanádi Takarékpénztár), ahol többek közt dr. Vajda Ferenc orvos is lett volna, s ahol egy szót sem válthattak egymással a sötétben. Reggel azután megrugdosva kibocsátották. Úgy látszik, feljelentették őket, miként nyilatkoztak az oroszokról (németek pártján).

A másik hír: Dániel-féle sörraktár (gr. Apponyi Albert és Kazinczy u. sarok) éjjel pincéjébe gyűjtötte a szomszédokat a bombák elől. Ott volt Uborka Dezső késes és Zuber Gyula mézeskalácsos is családjával. Bevágott egy ágyúgolyó, és többen meghaltak. Zuberné holttestét széttépte a golyó, nem találják.  – P. Bonajunkta szerint a Dessewffy-téren [Csanád vezér tér] kivonuló oroszok sok magyar foglyot és málhájukat is viszik magukkal. Valószínű, hogy Földeák alatt hadakoztak az elmúlt éjjel, és zsákmányolva győztek, mint tegnapelőtt éjjel is sejtettem.  – Battonyán szintén ejtettek foglyokat, akik közül egy makói megszökött, könnyen tartják őket, és ez hozta volna hírét ennek.

A plébániáról állítólag este 7-kor viszik el a telefont, tehát a parancsnokok és embereik itt maradnak addig. A délután folyamán nemcsak a helybeliek (városiak), hanem bizonyára a határban künn volt csapatok is vonultak át a városon konyhával és legénységgel. 3 óra után repülő szállott a város felett, nyugaton ágyúzás és egy tank Lele felől robogott a Szent István téri Mária-szobor szomszédságában. Innen történt azután lövöldözés; kézi fegyverből a Kálvária utcában lövöldöztek, később a Szent István téren is.  – Temetésre menet (a Kálvária és Lonovics László [ma József Attila] u. közelében) találkoztam Pusztai (Fuzák) Sebestyén számvevőségi tanácsos és dr. Szűcs Zoltán városi főjegyzővel, aki mondja, hogy hívatják a városházára, mintha valami hirdetményt kellene megszövegezni, állítólag az angolokkal kötendő béketárgyalásról. A temetést elvégeztem (beszentelés, mert a rokonok nem vártak, és már elhantolták a sírokat).

Kiss Ferenc segédlelkész úr ma du. 3 óra előtt visszaérkezett Apátfalváról. Elmondta, hogy szerdán alig értek a város végén túl, amikor az oroszok elfogták mindkettőjüket, és a közeli tanyába kísérték, elvették Kelemen András plébános úr aranyóráját és pénzét, mely utóbbit hiánytalanul visszaadták. Apátfalván nagy harc volt tegnap, s magyarok kiverték az oroszt, ma azonban fordítva történt. Ezért is nem a templomban, hanem Lukács Béla ny. főjegyző házában, ahol a papság is tartózkodik, mondták a szentmisét. Szakács József káplán megvan. Kiss Ferencnél motozásnál nem találtak semmi értéket, mert ilyet nem vitt magával. Hál’ Istennek, hogy bajuk egyébként nem esett. Ezt a hírt megvittem Kelemen plébános úr nővérének a temetésről jövet, aki Kocsis István egyházközségi világi elnök családjánál tartózkodik. Az emberek már különben az utcán szomorúan állnak vagy mennek, tele gondokkal, fájdalommal, ami érthető is, nemcsak anyagi, de erkölcsi tekintetből is. Szerencsétlen hazánk!

Este 7 körül mentek ki az orosz katonák, akik a vezetéket leszerelték a toronyból is. Nagyon lassan mozogtak. Az éjszakának bizonytalanságban mentünk, miután Kiss Ferenc úr bőven elmondta útjuk lefolyását, és igazoltatásuk módját különösen Apátfalván. Említette, hogy visszajövet maguk az oroszok, akik szintén errefelé tartottak, biztatták, hogy jöhet. Sok katonát (magyar foglyok) hoztak magukkal; az útfélen roppant nagy mennyiségben elhányt löveg, autóalkatrész, gumi stb.

1944. október 8. vasárnap

Szentmiséink egymás után, de a későbbieken kevesebb hívő vesz részt. Sokat a félelem tart vissza, nem mernek kijönni, mert az oroszok nem vonultak ki teljesen, a város szélen (Lele felé) még itt vannak, és Újváros felé vonulnak a Vásárhelyi utcán át, Kossuth utcában, tehát még bent vannak. Az elmúlt éjjel ismét behatoltak a házakba rabolni, fajtalankodni erőszakkal. Borzasztó ez! (Szegény Ignácz Ágnes 53 éves óvónőnél állítólag húsz egyén járt, és követett el rajta erőszakot, mire ő megmérgezte magát.) Délben két alak fegyveresen és egy helybeli legény állított be a plébániára, és le a pincébe mentek bort követelve. Dr. Szilas után én is lementem, és mondtam, melyik hordóból adjanak, de a fegyveres alak visszaparancsolt, hogy hagyjam rájuk az egészet. De ott lent hallottam, hogy a pálinkás nagy üveget földre ejtették; eltörött, és kiömlött hatliternyi; tehát az egész. Ezt már nem vihették el. A borral meg úgy jártak, hogy már néhány üveg ecetesedett bor lévén egyik polcon, abból itatták, mely nem ízlett neki, s kiköpte, utána a hordóból vettek ki, ezt meg dr. Szilas és a makói fiatalember kóstolván, köpték ki, bizonyítván, hogy most meg ez sem jó, bár az ellenkezője áll. Erre az oroszok elhagyták a pincét, elvitték a pince külső kulcsát. Feljöttek az irodába, szétnéztek, átmentek a kápláni részre, s ott Szűcs káplán úr szobájába, mely nyitva áll, ott volt a másik parancsnoki főfészek, be akartak menni a középső szobába is, de zárva lévén, eltávoztak. Félő, hogy éjjel betörnek. Különös, dr. Szilas a kápláni lakás folyosóján egy köteg kulcsot láncon talált. Úgy látszik, ezek ilyenekkel felszerelve garázdálkodnak, mert tőlem is elvittek egy ilyen, bár kisebb méretű zárak kulcsát.

Délután temetni mentem a bombatámadás áldozatait, (Ragyák, Zuber Gyula, Szentirmay Margit, Bagaméri Imre, Uborka Dezső és édesanyja). Ugyanakkor beszéltük meg Takács Bálint temetőgondnokkal, hogy a Makó környékén elhalt magyar katonákat mely helyre temessék, miután már ezután érdeklődés hírét vettük a város vezetősége részéről.

Egész napon át egyébként déli részeken (Marostól délre) ágyúzás hallatszik, bent orosz katonák vonulnak Újvároson át Hódmezővásárhely felé valószínűen; elvétve lövöldözés. A Katolikus Körből a borkészletnek (30 hl volt) utolsó részét viszik autón az orosz katonák, ennek reményében bizakodott Faragó Mátyás köri pénztáros, hogy a hétezer pengős takarékpénztári kölcsönnek megvan a biztos fedezete! Elitták az oroszok!

A Szent Gellért Konviktussal szemben lévő téren ma délelőtt magyar hadifoglyok tanyáztak orosz őrség mellett, amely tűrte, hogy a makóiak élelmiszert adjanak a foglyoknak; ezek pedig kérték, hogy a mieink, a makóiak, küldjenek üzenetet hozzátartozóiknak Magyarország különböző helységeibe, ami szoros kötelesség is.

Kiss Ferenc segédlelkész, aki ma a görög katolikus templomban is misézett, elmondta, beszélt dr. Rohály Ferenc plébánossal, akinek felesége éjjelenkint szintén menekülni kénytelen a görög katolikus plébániát is felkereső oroszok elől, sokszor a kerteken át.

1944. október 9. hétfő

Előző este 9 óra előtt déli irányból óriási két robbanás. Az éjjel nyugodt a plébánialak körül. Reggel szentmiséket végeztünk, P. Bonajunkta a konviktusi kápolnában. Folytonos ágyúzás zaja délről és nyugat felől. Állítólag Újszegedet felgyújtották az oroszok. Makón a SZECSEV állomás környékén nagyon sok az orosz katona. – Gál Sándor bácsit felvétettük a kórházba, ahol sebesült felesége van a múlt péntek óta, mert Bálint János ny. posta-főfelügyelő, aki tegnap saját lakásába vitette – nem bírja gondozni, lévén ő és neje is tehetetlen. Kis kocsin két teológusunk és egy gimnáziumi tanuló fogják beszállítani (húzni), mert más alkalmatosság nincs. Szerencse, hogy dr. Juhász István orvos úr felvette a kórházba! Miután templomunk déli részén a hajó négy ablaka betörött, és ma szeles idő lévén, a még bent maradt üvegcserepek egymás után hullottak a padokra, hívattam az asztalost, és megállapodtam vele, hogy az ablakrámákat kiveszi, s az egész ablakot bedeszkázza. Szerencsére van hozzá gyalulatlan deszkánk a kóruson, mely eddig az énekkar kedvéért szolgált hangfogóul. Ezt nélkülözhetjük addig, amíg üvegünk lesz. Nagy baj a templom- és iskolatetőn esett kár, különösen, ha hamarosan, esős idők beállta előtt, ki nem tudjuk javíttatni. A mester nem mert hazulról elmozdulni (Ardics u. 25. sz.), miután ott tanyáznak a ház körül a Püspöklele felé tartó, s ott harcoló oroszok. Délben átlátogattam iskolánk épületébe, ahol még szomszédok és más családok tartózkodnak a szuterénben, inkább a folyosón a bombatámadások és károk miatt.

Ekkor jön híre, hogy az oláhok, mint megszállók, már megérkeztek, elszállásolásuk most van folyamatban. Iskolánkat éppen az előbb említettem körülmény miatt (tele van menekültekkel), talán nem foglalják le a megszállók. A Szent Gellért Konviktus elöljárói szobáit azonban lefoglalták, hová 14 tisztet szállásolnak el. Erre nézve P. Bonajunkta lépéseket akar tenni, hogy hagyják az intézetet, de miután egy magyarul jól beszélő oláh alhadnaggyal találkozott, aki megmagyarázta, hogy ittlétük 5-6 nap, tehát átmeneti, s aki mint temesvári gimnáziumi tanár nagyon ígérte, hogy semmi tekintetben nincs ok a tőlük való félelemre, megnyugodott és az ágyakat elkészítették számukra. Ugyancsak félelmet véve észre nyugtatta meg a nővéreket egy másik tiszt, mert ők – úgymond – semmihez nem nyúlhatnak. Úgy látszik tehát, hogy nem úgy fognak viselkedni, mint az oroszok.

Egyébként hírként emlegették, hogy Horthy kormányzó úr néhány nap előtt elmenekült az országból, Lakatos Géza miniszterelnök agyonlőtte magát, és hogy a németek vezére sem él már. Annyi bizonytalanság van most, nem lévén újság, sem rádióhíradás, mintha vaskorban élnénk. Késő este kétszer is megrázkódott az épület, bizonyára bombázás következtében.

1944. október 10. kedd

Az éjjel nyugodt, legalábbis nem hallottunk semmi különöset. Csak reggel 7 órakor jött két orosz, és erővel vitt szárnyasokat. Végigjárták az egész épületet, természetesen a majorsági udvaron törtek be. Ugyanezek voltak itt tegnap tojásért.

Később jött az újvárosi zárdafőnöknő panasszal, hogy bár már nincsenek oroszok a teljesen kifosztott s felforgatott lakás- és iskolában (eddig csak a lisztkészletet hagyták érintetlenül), nem mernek beköltözni. Írtam a városházára a lakásügyeket intéző Kiss Imre városi tisztviselőnek, adjon oda valami román lakót, a nővérek az iskola részén szívesen rendeznek be egy szobát – tiszt részére –, akire való tekintettel talán nem zaklatják őket. De kértem így egyet az itteni plébániára is Szűcs káplán úr szobájába, hogy így minket is kíméljenek az oroszok, tudván, hogy itt lakik oláh tiszt.

De. 10 óra után megérkezik Püspökleléről Nagy János instruktor, felmutatván (detto. 24. IX. 1944.) főpásztorunk Őméltóságának rendelkezését a lelei plébánia vezetésére. Kerékpáron jött be, ott is oroszok vannak, a püspöki uradalmi tisztek közül csak a számtartó Mécs József és családja maradt helyén, Szirányi Gyula igazgató, Hitel Oszkár és Fekete Aladár intéző elmentek. Ez utóbbiak lakásait a helybeliek (csőcselék), tehát jórészt uradalmi alkalmazottak fosztogatják. A plébániát eddig megkímélték, ahol egyébként Kardos plébános hozzátartozóiból senki sem maradt.

Ugyancsak itt járt dr. Rohály Ferenc görög katolikus lelkész úr, akihez szintén szállásoltak be egy oláh tisztet, így védelmet remélnek, és nyugodtabb napok elé vélnek nézni. – P. Bonajunkta hozta hírét, hogy Makóról a GPU-orosz szervezet 90 férfit – köztük dr. Bogdán József fogorvost – szállított el tegnap. Mi lesz ezek sorsa, Isten tudja. Úgy látszik, feljelentéseket tehettek a helybeli kommunista érzelműek olyanokról, akik régebben exponálták magukat az orosz eljárások miatt. Bogdánt állítólag azért, mert amikor hazajött az orosz harctérről, cikket írt élményeiről.

A délután folyamán Gorcsa Péter ny. város főjegyzőt az oroszok fényes nappal kifosztották. Egyszerűen odaállítottak kocsival, és egymás után rakták fel ruháikat, bort, ezüstneműeket. Szomorú jelenség, mely ellen védekezni nem lehet, és szabad lévén, a közönség fegyveres védelem nélkül. Ez várhat maholnap ránk is sorban. P. Bonajunkta hozta hírét, hogy délután 5 óra körül az Aradi utca felől Földeák felé roppant tömegben vonult át a városon az orosz katonaság: gyalogosok, lovasok, szekerek. A tegnap ideérkezett oláh katonaság állítólag tovább vonult, de hogy merre, nem tudni!

A harci tevékenység ma abban állott, hogy ágyúztak a Maros mindkét partján. Lehet, hogy a németek erőlködnek és áttörni akarnak. De ha netán átjönnek a Maroson (tehát nem Zenta felé a Tiszán át a Dunántúl felé), akkor esetleg városun­kat teljesen tönkre teszik útjukban a Tisza mentén felfelé. Mert itt akkor már a bosszúállás fűti őket, és nem kímélnek semmit és senkit. – A tótkomlósi út mentéről, közel a Rákos tanyaközponthoz, több mint kétheti künn tartózkodás után hazajött Tamasi János elmondta, hogy azon a környéken az átvonuló és harcoló csapatok mindent letaroltak. A városhoz közel nincs semmi kár. Úgyszintén az utóbbi a helyzet a várost környező, távolabbi szőlőkben, ahol nem szüretelének eddig, de a szőlő rothad. A gyümölcs egy része megmaradt.

Balga Zsófia óvónő említé ma, mint hiteles tényt, hogy Ignácz Ágnes óvónőt nem becstelenítették meg, mert más alkalmakkor nem volt éjjel lakásán. Amikor megmérgezte magát, szobájába bezárkózva, felöltözve ült a székben. Ajtaját feszegették a betörő oroszok, de nem bírtak behatolni. Ezalatt vette magához a nikotinoldatot, melynek egy részét az üveggel átadta dadájának, hogy igya meg, mert jó. Erre a dada nem hallgatott, nem ivott az üvegből, hanem hallván az óvónő hörgését, erre már el is távoztak a betörők, bizonyára gyertyát gyújtva, látta a kínlódó kiszenvedését. Este 8 után villámlás, dörgés, jégesővel.

1944. október 11. szerda.

Félelemmel és aggódással telt éjszaka után borús reggelre ébredtünk. Szentmise után jött Szabó Imre főmérnök úr, hogy a templom és iskola ablaküveg mennyiségét hivatalosan is megállapítsuk. Elmondta, hogy az átvonult rengeteg orosszal az itteni Maros-parton volt, oroszokból két század szintén elvonult tegnap este. Hogy mi következik ezután, nem tudni, rádiót az orosz parancsnok kijelentése szerint csakis a megbízható elemeknél hagyhattak, és ezek a volt internáltak és a szakszervezetiek! Tehát a régi kommunista garnitúra! Állítólag messze, Szegeden túl vannak már az oroszok. Azt nem tudta a főmérnök úr, vajon a Maros-hidat teljesen járhatóvá tették-e az oroszok, de azt én tudom, hogy a villanytelepről az ott elraktározott villanyvezetéki oszlopoknak vastagabb és több méteres szálai jórészét elhordták az elmúlt napok alatt, és ezekből csináltatták járhatóvá a hidat. Elmondta a főmérnök, hogy az orosz parancsnok bekérte a várostól a helybeli gyárak és közüzemek jegyzékét, összeállítják a vasúti szerelvényeket, leszerelik a SZCSV-műhely gépeit, esztergapadjait stb. Ebből következik, hogy kifosztanak. Bár meghagynák a malmokat épségben! (Mily jó volna esetleg, ha szélmalmaink üzemben – széllel – maradtak volna! De az újítási szellem az elmúlt évben fosztotta meg vitorláitól a földeáki út felé vezető malmot – Margitai hídnál –, és állította be a motor-hajtóerőt.)

Az újvárosi zárdafőnöknő hozta hírét ma is, hogy egyelőre nem mernek bemenni lakásukba az iskolához, ahol mindent felforgatva és széthányva hagytak az oroszok. A nővérek Isten segítségével a folytonos keresés, üldözés és menekülés ijedtségén kívül nem szenvedtek erkölcsi kárt.

Délben hozza hírét Balla vármegyei tisztviselő, hogy a megyeházán a hivatalokban mindent össze-visszahánytak, túrtak az oroszok, akik elhagyták a várost. A Kir. Járásbíróságon a bírák hivataloskodnak. Egyelőre még nem adnak ki személyre szóló igazolványokat, a polgárőrség emberei járnak-kelnek a városban. – Az elhalt orosz katonákat a hősök és Návay Lajos-szobrok elé hantolták el az oroszok.

Nővérem ma délelőtt átment a Maroson túl fekvő Szugoly nevű szőlőbe természetesen csónakon. De már a város szélét elhagyva, a töltés mentén húzódó füzesből hullaszagot vett észre, látott ott heverő holttesteket. A szőlőben, a Maros-parton fedezékek voltak magyar katonák részére, akik az ő szőlőjében is tanyáztak, a házikót feltörték, az abban lévő tárgyakat, ruhákat használták. Nagyon nem mert széjjelnézni, részben félelemből; nála gránát tölcsér is látható, a lövedék a körzetben mindent leborotvált.

Az oroszok megtalálták a helyi nyilas pártiak névjegyzékét, és ennek birtokában szedték össze, s vitték el az itthon lévő férfiakat. Úgy látszik dr. Bogdán Józsefet is. Egyébként vett hír szerint Szöllősi Jenő nyilasvezér patikáját is feldúlták az oroszok, jóllehet annak kulcsát Zombori Lajos asztalosra – kommunista vezetőségi tag – bízta, leginkább talán azért is, mert Zombori egyik fia Szöllősi patikájában laboráns.

A Szugolyból a házbeliek szerencsésen visszatértek gyümölccsel, átmenni már reggel 6 órától lehet csónakon. Közben orosz katonák is jönnek a csónakon Makóra a zombori oldalról. Dr. Szilas észrevétele szerint a tehénjáráson a katonák holttestei már sírokban pihennek.

Csillag Sándor államépítészeti volt mérnök keresett fel, aki szerint az itt járt oláhokat az oroszok maguk előtt elküldötték mint híradósokat Orosháza felé. Szerinte egy kübekházi ember járt itt, akinek fia útkaparó, s Makón kereste őt az apa, s elmondta, hogy a múlt napokban a német hadsereg az ő nagy tankjaival és egyéb felszerelésével hanyatt-homlok menekült Szegeden át, itt hagyva maga után azt a vidéket, ahol semmi felfordulás nem volt. Úgy látszik, a Bánátban, a „senki”-földjén nincs ellenség! Hacsak a rácok nem nyomulnak előre, fölfelé a Bácskában. Abból pedig, amit dr. Szilas mondott, hogy orosz katonák járnak át a Maroson, és a híd mentén elhúzódó távirda- és távbeszélő huzalokat leszerelik, következtetni lehet, hogy tőlük még nem vagyunk mentesek, és ki lehetünk téve további rablásoknak és egyebeknek. Isten kegyelmezzen nekünk!

1944. október 12. csütörtök

Tóth László vasúti intéző hozta hírét, hogy az oroszok Aradig helyreállítatják a távíró stb. vezetéket, tehát a Maros-hídon is evégett babráltak tegnap a huzalok körül. Tárgyaltak már a vasútforgalom dolgában is, és úgy látja, hogy ez nemsokára megkezdődik. A kisebb felrobbantott hidakat pedig fahidakkal pótolják. Máskülönben a vasúti indóházban rongálás és rablás történt az oroszok részéről. Az állomásra (épület) nem esett bomba, csak a területre, sínekre, raktárra, de nem jelentékeny kárral, dacára, hogy a két arcvonal tülekedése ott folyt le a motorműhely mögött. A vasút vezetősége helyben maradt, és a szerelvények összeírása, állítása megkezdődött. Az elmúlt éjszaka már volt villanyvilágításunk, amit eddig nélkülöztünk két hét óta, amikor az ágyúzások a vezetéket megrongálták. A villanyt azonban a telep állította elő, mert a Szeged felől való vezeték megrongálódott, ámbár Tóth László szerint a Makótól kelet felé való áramszolgáltatás miatt helyre kell mielőbb állítaniuk.

10 óra körül megjelent Marycz János királyhegyesi plébános, aki tegnap este jött be gyalog a dáli tanyai részen át. A [Sámson–apátfalvi] csatornán ez irányban is felrobbantották a hidat, úgyhogy a víz fölé közvetlenül lefektetett két szálfán lehet átjárni gyalog. Náluk harc volt, és először a magyarok hadiszállása volt ott. Templomának szentélyfalát – keletről – nagy ágyúgolyó ütötte át ajtónyi magasságban, az ablakok mind betörtek, de más fal vagy tetőrészt nem ért kár. Náluk is fosztogattak az oroszok, nála is a plébánián. Minthogy neki van detektoros rádiója, ezen át hallgatta a közeli napokban a hercegprímás úr parancsát, amely szerint a papságnak nem szabad elhagynia állomáshelyét, amíg egy híve is van a plébánia területén. (Elég baj, hogy ez irányban előbb nem rendelkeztek, mert hiszen a nyájat pásztor nélkül nem szabad hagyni. Krisztus mondotta: Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak...)

Ugyancsak itt járt Jáksó Döme püspöklelei bíró, akit az oroszok a püspöki uradalomban dolgozó ruszin munkásnők vezetésével mindenéből kifosztottak; bejött, hogy a városparancsnoktól (dr. Könyves-Kolonics) valami irányítást kapjon, mit tegyenek, hogy az orosz garázdálkodást fékezzék, ill. a helybelieket visszatartsák a lakosság fosztogatásától. Azt is mondta, hogy a rablott holmikat kezdik már visszaszállítani a fosztogatók, de – úgymond – hogy és mit fognak azok visszavinni Szirányi Gyula s a többi tisztekhez!

Délelőtt újra írtam a toronyablakok üvegezése miatt a városi főmérnök úrnak; az üveget azonban Joó Sándor nevű üveges adja ki holnap, pénteken és kitt híján, lécekkel kell az egyes táblákat beerősíteni. Ez is jó lesz, csak adják ki az üveget. A harangozó azt a hírt hozta Szabó Imre főmérnökékről, hogy őket az orosz tisztek kitették lakásukból, lefoglalták maguknak, és most az egész család (három gyermek, apa, anya) a városházán húzódtak meg a főmérnöki irodában. Ha ez megtörténhetett, akkor senki nincs biztonságban, bármikor kitehetik az utcára. Isten kegyelmezzen nekünk!

Délután vett értesítés szerint ez azért történt így, mert a főmérnöki ház tőszomszédságában lévő iparostanonc-iskola lesz az orosz csendőrség laktanyája, s mert a főmérnöki házból átjárót csináltak már előbb is, határozhattak így a kommunista érzelmű városvezetők is.

Délután Lakos Endre újvárosi segédlelkész köszöntött be, aki Földeákon látta el a lelkészi teendőket, miután a plébános onnan elment, és az odahelyezett káplán nem tudott előbb, mint a napokban odajutni. Elmondta, hogy az oroszok bevonulásakor a csőcselék biztatására a nép által nem kedvelt Virág Sándor plébánost napokon át, és minden pincében halálra keresték. A templomot belül feldúlták, a plébániaházat is. Az apácáknak nem történt semmi bántódásuk, míg oroszok voltak ott, sőt a parancsnok adta írást szegezték a zárdaiskola kapujára, hogy ott monasztir, zárda van. De most oláhok jöttek utánuk, és ezek fosztogatnak még a zárdában is. Utána elmondta, mint találta az újvárosi templomot (felforgatva, környéke piszokkal tele), a plébánián a plébánosék már részben rendet csináltak, de a plébánost nem találta ott; az ő szobájában is felfordulás, de csak kisebb tárgyak hiányoznak. Hogy pedig a segédlelkész megkezdhesse a lelkipásztori teendőket legalább most már (mert eddig még a plébános nem is misézett) mint püspöki helynök leiratot intéztem Szabó Ferenc plébánoshoz, és felhívtam, hogy segédlelkészét [Lakos Endre] utasítása mellett engedje végezni a lelkipásztori teendőket, aki lakjék a plébánia házban, és róla szokásos módon gondoskodás történjék.

Estefelé két pénzügyi tisztviselő járt itt azzal, hogy az állami tisztviselők és akik az illetmény hivataltól kapják fizetésüket, ezeket az állami adóhivatalnál felvehetik (zsidó  holmikat adnak el, ezeknek árából csinálnak pénzt). Így tanítóink is megkapják fizetésüket. Jött a várostól felhívás (polgármester hivatal; aláírva dr. Szűcs Zoltán dettó 4. okt.) aziránt, hogy a város polgárai adjanak kölcsönt a városnak, hogy így a hajléktalanná vált és élelemmel nem rendelkező lakosságon segíthessenek. (Észrevételem erre: aki akarna keresni, még bő alkalma van, mert hiszen a kukoricatermés künn van, nincs, aki leszedje, és így a búzavetés alá szánthassanak; nagyon jó napszámot fizetnének a szedőknek, és ezt asszonyok, lányok is végezhetnék, bár lassabban, mint a férfiak. A házakat helyreállítani nem is lehet, nincs hozzá anyag.) Vér János gabonakereskedő szerint a város vezetősége úgy határozott, hogy mindenki vehet búzát, kenyérjegyesek is abból a készletből, amely a bizományosok raktáraiban van, de a bizományosok egyelőre újabb vásárlásokat nem eszközölhetnek. Majd elválik ez a rendszer is, és a felajánlandó kölcsön!  

Este 11 óra körül óriási detonációval megmozdult ágyunk alatt a talaj: bombázás a közelben. Nem tudtuk megállapítani a távolságot, csak az irányt: észak felé a plébánialaktól.

1944. október 13. péntek

Reggel megtudjuk, hogy a repülőről való bombázás a pénzügyi palota szomszédságban lévő Ollexik-féle házat és a Teleki utcai gazdasági egylet kertjét érte; előbbi házat szétrombolta, de állítólag embert nem ért. A Nagyér választja el ezt a házat a csendőrségi és rendőrségi laktanyáktól. Úgy látszik, a németek jönnek bombázni a várost.

Ma délelőtt intéztem kérelmet a rendőrséghez az újvárosi zárdaiskola s a nővérek el nem vitt holmijainak megvédése érdekében (most már a helybeliek fosztogatnak), és a polgármesteri hivatalhoz a harangozás megkezdése iránt, hogy így a közönség tájékoztatva legyen az időről, amely most már a téli időszámítás. Templomunk tetőzete ma teljesen kijavítódik; tegnap a belvárosi iskola készült el.

Délben felkeresett Szabó Imre főmérnök, aki családjának dr. Mészáros Sándor városi tanácsnokéknál kapott lakást. Szerinte az orosz csendőrség tegnapelőtt este erélyesen követelte, hogy lakását azonnal hagyja el. Állítólag nem hosszú ideig lesz itt a tábori csendőrség (ez a II. alakulat, utánuk jön a tulajdonképpeni megszálló csapat), és így ők is megnyugodva fogadták ezt. Felkínáltak ugyan nekik más lakásokat, de jobbnak látták a fenti megoldást.

Marycz Emil tanító jött el, kinek kellő útbaigazítást adtam az elemi iskolai teendők körül Biró Albert ny. igazgatóval egyetértésben; később az újvárosi apácák ügyének rendezéséről adnak jelentést (elhelyezkedhetnek néhány napra a városi szegényházban takarításra, kapnak segélyt stb.) és dr. Szilas hittanár a mai értekezlet eredményéről számolt be, mely szerint iskoláinkat a jövő héten megnyitják különböző összevonásokkal, épületek fenntartásával a katonaság számára.

Értesültem, hogy a tegnap esti bombázás a csendőr és rendőrségi épületeknek szólt, mert előbbi előtt az út közepén három időzített bomba fekszik, a közlekedést is elzárták. Állítólag 8 napig várnak, mi történik a bombákkal. Veszedelmes tehát nemcsak a járás-kelés ott, hanem a lakóknak is abban az utcában. Állítólag tegnap este éppen nagy mulatozás volt a csendőrségi laktanyában, orosz tisztek és nők csapata volt stb., de a repülőtámadás után szétrebbentek. A mai nap folyamán három ízben járt a város felett repülőgép, lehet, hogy ma este ismét jönni fog.

Dr. Bogdán fogorvost – hírlik – hazabocsátották az orosz hadbíróságtól, ahol kihallgatták, és elbocsátáskor egyik orosz tiszt állítólag azt mondta volna neki, hogy csodálkozik, hogy nem oláh, hanem magyar ember jelentette fel őt; egyébként nem bántalmazták letartóztatása alatt. Este repülőgép búgását hallottuk, az éjszaka csendes volt.

1944. október 14. szombat

Reggel enyhe. Szentmise után említé Balga Zsófia ny. óvónő, hogy a Rákos központnál az első hét (szeptember 28. körül), utolsó napjaiban orosz és magyar hadsereg váltakozott, a szélmalomból átalakított motoros malom megfigyelő lévén, összelőtték, a Hangya-üzlet leégett, a környéken sok halott és elhullott állat hullája. – Más hír szerint Tamasi Jánosné tanyáján oláh katonák sáncolták el magukat, pusztítanak, felélnek mindent, lovakat elvisznek.

A reggel folyamán Kiss András és Ecsédi Marcel bádogos költségvetést adott a templomtorony, az óra és villámhárító kijavításáról. Anyaggal és állványozással ezerháromszáz pengőbe kerül. Horganyzott bádoglemezről van szó, amelyre jónak mondja a festést mínium nélkül. Azt mondtam nekik, hogy meg kell beszélnem Szabó Imre főmérnök és Bogsán Károly főgondnok urakkal, és holnap nyilatkozunk. Meghozták az üvegeket a templom és plébánia ablakaihoz.

Lakos Endre újvárosi segédlelkész jelent meg tele panasszal, hogy plébánosával nem tud dűlőre jutni, részben az istentiszteleti, részben a házi ügyekre nézve. Kisül, hogy reverendái megvannak, és nagyon nagy kára mégsem lehetett. Eddig nem misézett, és állítólag nincsenek meg a templom kulcsai, de nem gondoskodott újak készítéséről. Élelmezéssel nem látja el, hanem a szervitákhoz utasította őt. Egyébként szeptember 24-én azt mondta volna a püspökatyánk a segédlelkésznek, hogy plébános mellé koadjutort rendel lelkiekben, ami legjobb megoldás is lesz.

Megjelent ugyancsak dr. Erdei János református polgári fiúiskolai igazgató és Kiss János polgári iskolánk tanára, elmondták a tanításra vonatkozó terveket a tegnapi s mai megállapodások alapján. Az orosz parancsnok egyetemi tanár, kívánatosnak tartja a tanítás megkezdését a régi itteni alapokon, csak azt követeli, hogy a szovjetről ne mondjanak semmit. Ugyancsak dr. Erdei mondta azok állítása nyomán, akik rádiót hallgathatnak, hogy Budapesten új kormány van: Imrédy Béla elnöklete alatt; Szálasi Ferenc és Szöllősi Jenő is (makói nyilas képviselő) miniszterek. Ez arra vallana, hogy a németek erős befolyása alatt áll a magyarság, és ezek a miniszterek a nemzetet mészárszékre viszik, lévén mindegyike a kormánynak németpárti. Jaj nekünk!

Más hír szerint a Dunántúl összes lakóit kitelepítették (de hova?), és ott az orosz nem talál senkit és semmit, és ott akar a német megütközni az orosszal, aki azután visszatérőben pusztítja el ezt az országrészt is. Ki tudja, nem így lesz-e?

Hívattam Horváth Mihály templomgondnokot, és közöltem vele a torony- és órajavítási árajánlatot, hogy a templom és más pénztárból a fedezetről előre gondoskodhassunk.

Az iskolanővérek is itt jártak, szóltunk a tanítás megkezdéséről, és arról, hogy az újvárosi nővérek nem mernek ott lakni az iskolaépületben (ott járnak Hódmezővásárhely felé az átvonuló összes katonák, és éjjel zavarhatnák őket), hanem a Kálvária-u. 61. szám alatt, Börcsök Etelkánál kérnek lakást. Helyeseltem. Az iskolánál pedig két szegényházi férfi laknék.

Délben meghozta dr. Szilas József hittanár a várostól a harangozási és szentmisék tartási engedélyt (22608/1944) az újvárosi plébánia részére is. Mégis úgy határoztam, hogy a sötétítés és reggeli szabadjárás miatt csak délben harangozunk Ave Máriára. Ezt közöltem a görög katolikus lelkész úrral is.

Délután P. Erdélyi Ferenc szervita házfőnök járt itt, akinek szintén elmondtam a fenti engedély tartalmát. Náluk ma járt egy orosz és két honvéd, magyar alak, és szétnéztek, helyet keresnek a magyar hadifoglyoknak.

Szijjártó asztalos estig csak három ablak üvegjét rakta be (csak szögecsezte, nem lévén kence a kitt készítéséhez), és az ablakokat csak holnap kora reggel fogja felrakni, miután, este már nem lát dolgozni a templomban.

1944. október 15. vasárnap

Az éjjel nyugodtan telt el, reggel ½7-kor a 7 órai szentmisére első harangozás. Két ablakot helyezett el az asztalos. Szentmiséken sok hívő vett részt; hirdettük a misék rendjét. Délben Püspöklele felől ágyúszó hallatszik.

Magyary István dr. ny. vármegyei árvaszéki elnök hozza hírét, hogy a vármegyei vezetés visszaállításával is kísérleteznek. Dr. Páll Endre árvaszéki II. elnököt bízták meg a szervezéssel, mely fölött négy kommunista tanácstag állana. De vezető, azaz tisztviselő tulajdonképpen, aki itt maradt még kívüle, Vajda Jenő dr., Boros Zoltán kezelő. Elmondta, hogy az alispán lakásában mindent összeromboltak, összehánytak. Biztattam, hogy aki mint nyugdíjas, álljon munkába és igazgassanak.

A város központjában orosz és oláh tisztek között szóváltás, majd fegyverhasználat is volt halálos esettel.

Délután Püspöklele felől kocsikon érkeztek zsidók és keresztények (újonnan kereszteltek), akiket az év elején munkaszolgálatra vittek el Hódmezővásárhelyre, később Szegedre. Állítólag ötszázan jöttek meg, és bizonyos gúnnyal emlegetik a családjaiktól elvett bútorokat és értékeket, amelyeket láttak az egyes zsidó házak udvarain szanaszét, összetörve stb. Ez hát – mondják – a nemzeti vagyon? Állítólag az elszedett arany- és ezüstneműeket sem szállíttatta el Abaházy János pénzügyigazgató, hanem most az oroszok vitték volna el. (Én ugyan már jóval ezelőtt hallottam Faragó Mátyás pénzügyi tisztviselőtől, hogy elszállították Budapestre. Most hát mi az igazság?) Tény, hogy Buday Mihály nevű, itt maradt pénzügyi tisztviselő órát adott el, amely zsidók tulajdona volt. Ez is jellemző tünet, ill. tény!

Az orosz csendőrség elment Makóról, mert Szabó Imre főmérnök is visszaköltözhet lakásába. Ma 5 óra után újabb orosz katonaság vonult át Földeák felé a főtéren át.

Általánosan meg vannak döbbenve a makóiak arra a hírre, hogy állítólag nyilas kormány van Budapesten, és ebben helyet foglal Szöllősi Jenő makói képviselő is. Ezek a nemzetet mészárszékre viszik.

1944. október 16. hétfő

Éjszaka nem hallottunk semmi különöset, de a Kölcsey u. 5. szám alá 10 óra körül bement valami gépi járművel néhány orosz (ott laknak a Horváth törpe-testvérek), és szállást kerestek. Egynéhány közülük a szomszédba ment át, ahol senki sem volt odahaza. Szerencséje volt a két törpének, hogy egy szomszédasszony hált náluk, és így nem voltak egyedül. Nem tudjuk, mi vár még reánk.

Dózsa Andor megkeresztelt és Szegeden munkásosztagba beosztott férfi – tegnap jött haza – keresett fel, és elmondta, hogyan szabadult meg e hó 8-án, amikor őket lefelé vezényelték volna az oroszok elől a Bácskába. Húsz társával együtt még Szegeden menet kezdetén jelentették, hogy nem bírják a gyaloglást, leültek a fürdő közelében, ott maradtak estig, és akkor kaptak igazolást. Az oroszok bevonulása Szegedre október 10-én volt, rájuk tüzeltek a magyar csapatok, de ezek nem lőttek. Bevonulás után 24 órán át fosztogatási engedély, erkölcsiekben ott is olyan veszély, mint nálunk; azóta tovább vonultak Budapest felé. Édesanyjától és nővérétől (dr. Szamekné) szeptember közepén rótt sorokat vett Sz. Valentin mellől.

Ugyancsak délben hozta hírül dr. Szilas, aki Könyves-Kolonics parancsnokkal beszélt, hogy most már biztos, hogy a magyarok letették a fegyvert (csak a Dunántúl állítólag Szálasi a kormányzó, és a németekkel tart). Makón is nemzetiszínű zászló van a városházán és középületeken annak jeléül, holnap magas rangú orosz tiszt jön ide, s magyarul fogja kiadni rendelkezéseit, utána bejárja a vármegyét, számon kéri az oláhok által okozott károkat stb., és holnaptól kezdve a polgárőrség fegyvert kap, tehát nagyobb lesz a közbiztonság.

Mag Béla tanyai lelkész is levelet írt október 13-áról, melyben jelzi, hogy megvan, és épületekben kár nem esett. Fizetését kéri, s kérdi, lehet-e Kevermes felé utazni?

Levélben jelentést teszek röviden az egyházmegyei főhatóságnak az elmúlt három hét eseményeiről, a helyzetről. Írok Sopsich János prelátusnak is hasonlóképpen, jelentvén a szomszédos plébániák helyzetét, lelkészek távollétét (Óföldeák, Földeák, Püspöklele). A leveleket Dózsa Andor fogja elvinni, aki holnap reggel kocsin utazik Szegedre holmijáért, és magával hozza szomszédját, vármegyei tisztviselő Balázs Antalt, aki a többivel elment szeptember 24-én, de Szegeden ragadt.

Ma estefelé a várostól itt járt egy ideiglenes tisztviselő a fakészlet (tűzifa) összeírása iránt. Különösnek tartom ezt, amikor a hatóság eddig sem tudott már harmadik éve gondoskodni tüzelőanyagról, mert a háború (németek) lefoglalták a vasúti kocsikat, elvitték a hadszíntérre a munkásokat és járműveket, lovakat, a teherautókat, és a lakosságnak nem jutott úgyszólván semmi. A szenet és egyebet felhasználták a hadiüzemek.

Ugyancsak itt járt a plébániai javadalmi föld felese, Kurusa András, aki elmondta, hogy nála, a dáli tanyán, nem annyira az oroszok, mint a mai napig az oláh katonák garázdálkodnak, visznek el mindent (szerszámot, kocsikat, takarmányt, élelmiszert). Lovait úgy tudta eddig megtartani, hogy a le nem tört kukoricásban rejtegeti, őrzi. Munkásokat ajánlottam neki: kórházból kikerülő magyar katonákat, akiknek számára P. Ferenc szervita atya szerzett polgári ruhát. És mert tegnap nem találta a pátert, holnap, kedden reggel jön be ismét gyalog a tanyáról evégett.

1944. október 17. kedd

Verőfényes, de szeles nap virradt ránk. Szentmise után segítettünk levenni a Szent József oltár felett lévő ablakrámákat, hogy beüvegezze az asztalos, mert a szél nagyon érzik a templomban, jóllehet a másik három ablak már kész van. Kelemen András plébános nővére a plébánosnak itt lévő reverendáját és egyéb holmiját kéri tőlünk, hogy e napokban elvigye Apátfalvára. Ezeket itt hagyta, mikor hazament. Tegnap este megtaláltuk a pincében Szakács József apátfalvai káplán ingeit és kézitáskáját, amelyeket annakidején ide mentett, és távozáskor itt hagyott.

Délben Gangyi Ferenc csanádpalotai koadjutor jelent meg, gyalog jött akadály nélkül. Jelentette, hogy ő és Krajnai-Kudlin Lajos segédlelkész állomásukon maradtak, Dávid segédlelkészt szeptember 24-én Szegedre küldték Pitvarosról, mert amikor e helyről hazaért volna délben, már Csanádpalotán ott voltak az oroszok. A templomon nem esett nagyobb kár, sem a plébánián, csak az utóbbiban is fosztogattak, mert ők nem aludtak otthon (ez kár volt), és a volt plébános hagyatékát, ruháit, evőeszközöket stb. elvitték, úgyhogy ezekkel nem tud beszámolni a hagyatéki tárgyalásnál. Egyházi pénzből készpénzt elvittek 430 pengő körül. Saját ruháikból is vittek el, ami nem csoda, mert nem voltak odahaza. Az irodában turkáltak, de az anyakönyvek sértetlenek. Nem maradt otthon a főbíró és községi jegyző. Valami Kriván nevű kőműves, aki beszél oroszul, férkőzött az orosz parancsnok mellé, és kommunista alapon akarja az ügyeket irányíttatni, jóllehet a volt jegyző, Lasztóczy került a községházára vezetőül. A templomi ruhákból is vittek el, helybeliek is. Kövegy község lelkésze, Vörösvári Nándor is elhagyta állomását még szeptember 23-án, lakását feldúlták és kifosztották, részben helybeliek. Ennek lelki ellátását kéri Krajnai-Kudlin csanádpalotai káplánra bízni. Itt a templom körül és ruháiban nem történt baj. Jegyző ott sincs.

Felkeresett a déli órákban Szabó József református elnöklelkész, és az iskolai tanítás és tanítók illetményéről tárgyalván. Ő is helyteleníti, hogy a város vezetősége az iskolafenntartó egyházközségek megkérdezése nélkül határoz iskoláinkról, tanításról. Délután 3 óra után temettük el dr. Szőnyey Károly volt rendőrtanácsost, akinek holttestét ma hozták be a földeáki határból, ahol szeptember 24-e óta temetetlenül feküdt. Különös, hogy senki sem vetett rá ügyet, mert hiszen kiskorú, árva fia ezzel nem törődhetett. De sem a rendőrség, sem a város ügyet nem vetett rá. S ma is két tűzoltót küldtek ki, hogy a holttest azonosságát megállapítsák, tehát még orvost vagy rendőrségi tisztviselőt sem küldtek ki érte. Ennyire sem érdemesítették! Elhelyeztük holttestét felesége mellé a közös sírboltokba, ahol éppen volt még üres fülke (30. számú).

Ismét vonultak át oroszok és oláhok a városon, utóbbiak be akarták magukat szállásolni a belvárosi iskolába is. De sikerült az orosz parancsnokság útján iskolánkat felszabadítani, amelyet különben takarítanak, hogy 19-én megkezdhessék a tanítást. Tűzifát kértek ma az apácák: a város vezetősége azt válaszolta, hogy elmaradt tűzifa-illetményüket nem adják ki, s ha kapni akarnak, hetenként szerdán és szombaton 20–20 kg-ot kaphatnak. De honnan? Ha a város erdejéből, akkor az elfogy, mielőtt a tél beállna, s akkor az iskolák se kapnak tüzelőanyagot. Lehet, hogy így a tél végez velünk.

Bent járt a plébánián Püspökleléről egy jezsuita szerzetes, aki oroszul beszél, és úgy adta elő dr. Szilas hittanárnak, hogy őt a püspök úr megbízta, hogy a püspöki uradalom ügyeit Leléről és Makón intézze. Itt akart maradni, de úgy látszik, ügyeit elvégezvén kocsin visszatért Püspöklelére.

Este mondta el Gangyi Ferenc helyettes plébános, hogy a mezőhegyesi plébános, Scheffer Ferenc az oroszokat bevonulásuk napján megvendégelte, de akik ebéd után összeköpdösték a szobát; edényt, üvegeket összetörtek, szőnyegeket szétszaggattak, és őt kiűzték lakásából mondván, hogy Mezőhegyes hadszíntér lesz, és onnan mindenkinek távoznia kell. Így azután tanyákon bujdosott plébános bement Csanádpalotára is, és ott mondta el a fentieket. Scheffer plébános káplánjait elküldte onnan előző napon, úgy hogy azok nem voltak ott akkor.

1944. október 18. szerda

Ecsédi Marcel bádogosmester vállalkozóhoz levelet írtam – Bogsán főgondnok tanácsára – oly irányban, hogy árajánlatát elfogadjuk, azonban felelősséget nem vállalunk netán előforduló balesetekért, és hogy a tetőn s csatornákon a bádogjavítást anyag hozzáadásával szintén teljesítik. Meg is jelentek 9 óra körül, és a levelet átvéve készülődnek a munkához. A bádoglemezt Bogsán úr megnézte, és az 18-as.

Levelet írtam a csanádpalotai helyettes plébánoshoz, és átadtam neki, melyben a püspök úr további rendelkezéséig a kövegyi lelkészi teendők végzésével megbízom az ottani (csanádpalotai) segédlelkészt, Krajnai-Kudlin Lajost, kötelességévé tévén az irattár és plébániai házi bútorok rendezését, megőrzését, az egyházközségi ügyek intézését megbízható emberekkel.

Ugyancsak itt járt dr. Szirányi Miklós kir. járásbíró, akinek fivére a püspöklelei uradalom igazgatója, s érdeklődött az iránt, tudjuk-e mi történt fivérével, aki annakidején az ő és családjai ruhaneműit magával vitte a püspöklelei lakására azzal, hogy elviszi a sajátjaival együtt. De mert a lelei uradalmi tiszti lakásokat kifosztották, tudni akarná, mi történt az ő (járásbíró) holmijával. Magával vitte-e bátyja, aki még szeptember 29-én ki- s bejárt Szegedről Püspöklelére. Megemlítettük neki a tegnap itt járt jezsuita atyát, de a leírásból következtetve az nem az ő, szintén jezsuita rokonuk, aki egyébként említette szintén a lakások kifosztását. Helybeli állapot mára virradóra: a villanytelep és töltés környékén ismét fosztogattak. Kevés eső, utána napsütés délelőtt.

Délután kimentem Újvárosra, megnéztem a zárdaiskola takarítását, a feldúlt plébánosi lakást és a templomot, melybe szintén behatoltak a torony- és kórusfeljárón át kötélen leereszkedve a templomba, s onnan betörtek a sekrestyébe. A kóruson az orgonát is átkutatták, és a homlokzati sípokból is leszedtek néhányat, melyek egy részét künn találták meg. A templom közvetlen közelében kocsik és lovak voltak, amelyek után sok piszok maradt.

Szijjártó asztalos ma feltette a negyedik beüvegezett ablakot is a templomra, összesen 26 m2 üveget használt fel az iskola és plébániaház betört ablakaihoz (m2-ként 10 pengő az ára).

Estefelé érkezett hír Püspökleléről, Mécs József uradalmi számtartótól, hogy a makói kórházhoz, ennek kocsiján szállít az uradalom tejet és külön a plébániának is, amelyet a kórháztól kell elhozni. Egyben azt is közölték, hogy a püspök úr olyan kijelentést tett, miután az uradalom összes lovát elvitték, és csak az ökröket hagyták, hogy a püspök úr milyen szegénnyé lett, és elhagyták volt mostani helyzetében tisztjei (Mécs kivételével). A kukorica künn a földön, és a búzaosztagok csépeletlenül kizöldülnek, a ruszin munkások nagy károkat okoztak, összejátszottak a helybeli béresekkel (kommunistákkal) és leleiekkel és fosztogattak, dolgozni nem akartak. Mécs számtartó ezért sem mozdulhat onnan, mert betörnének élelmiszer-raktárába, amint egy ízben meg is kísérelték a ruszinok és helybeliek. Sajnos, ez a néplélek a mai felszabadító, totális, erkölcsileg és lelkileg üres háborús világban! Hová fog ez vezetni?

Híre van, hogy a Maros-hidat az oroszok helyreállítják, és már dolgoznak rajta. A vasúti hidat is helyreállítják, mert ennek vasalkatrészét csak felemelni kell; előbbit fából fogják elkészíteni. Nagy előny lesz ez a közlekedés és áruszállítás szempontjából.

P. Bonajunkta említé, hogy ma reggel ½6 órakor a Szent Gellért Konviktusból több mint 40 szalmazsákot, a jobbakat, elvitték az orosz katonák. P. Ferenc és Sinály Károly tanár (kitűnően beszél oroszul) felmentek az orosz parancsnoksághoz, de hogy mit érnek el, nem tudni!

A napokban hallottam, hogy az itt is járt orosz katonaság tulajdonképpen nem is kap zsoldot, felszerelése a fegyver és töltény, ruházata és zsoldja az, amit „szerez”. Ezért a fosztogatás állandóan, még élelmezésre is. Egyik tisztjük kijelentése szerint ezen a világjárók azután 90%-ban nem is kerülnek hazájukba vissza, nagyrészt elpusztulnak.

1944. október 19. csütörtök

A mai napon megkezdődik iskolánkban a tanítás. A múlt hétfőn Szegedre gyalog elment Cserha József papnövendék, és tegnap este megérkezve, ma templomba jött. Szentmise után bejött, és püspökatyánktól levelet hozott, melyet azelőtt írt, mint az én levelemet megkapta volna. Ebben érinti a nehéz helyzetet, és bizalomra az isteni gondviselésben int, kérve, hogy imádkozzunk érte is. Cserha elmondta az ottani állapotokat, hogy a püspök úrtól is elvették az órát, az élelmiszerraktárát kifosztották, a székesegyház Tisza felé eső oldalán nagy sérülések vannak, még a tornyon is, és hogy az apácák ott is nagy veszedelemben voltak. A kompot a Tiszán felrobbantották, és az a Tiszába süllyedt, így hát csónakon lehet átkelni; a püspöki házba költözött dr. Becker Vendel, Mester János, Horváth, Pongrácz Loránd és a jezsuiták közül is, hogy kisebb helyen legyenek. Dr. Mestert, aki közbelépett valamiért, székkel meg is sebesítették. Az utcákon nagyon sok orosz jár-kel, mindenfelé katonaság, és a járókelőket munkára hajtják az oroszok. Visszafelé már akadály nélkül jött. A Szent István tér 27. szám alatti házban lakó özv. Strausz Gyulánét tegnap délután és ma reggel ismét kifosztották, elvitték az ő és fia ruháit. És ez ellen, úgy látszik, nincs védekezésnek helye, sajnos! – A mai nap délelőttje szeles, borús, esőre hajló. Felettünk repülők jártak, alacsonyan.

Délben dr. Szilas hittanár hírét hozza, hogy ma du. háromkor a gimnáziumban gyűlés lesz, még pedig az iskolák ügyében, melyre engem is meghívtak. Megjelentem. Jelenvoltak még: dr. Buday Géza ny. főigazgató, Broda Béla ny. igazgató, Maros István ny. gimnáziumi tanár, dr. Erdei János református polgári iskolai igazgató, Miski István tanyai állami elemi iskolai igazgató, vitéz Csaba László állami elemi iskolaigazgató, Pusztai Sebestyén számvevőségi tanácsos, Szabó József református lelkész, a városparancsnokság részéről Szabó János cipész és valami Szűcs [Pál] nevű egyén, később jött dr. Könyves-Kolonics József városparancsnok. Több kérdés került szőnyegre, amíg végre megalakult „tanügyi bizottság”-néven az az intéző szerv, mely az összes iskolák felett gyakorol felügyeletet tanügyi, anyagi és fegyelmi tekintetben mindaddig, amíg Budapestről vagy a szegedi főigazgatóságtól nem jön irányítás. Ennek elnökéül – javaslatomra – dr. Buday Géza, alelnökéül Broda Béla, továbbá jegyzőül – miután Erdei János igazgató nem vállalkozott – Miski elemi iskolaigazgató választatott. Ezután Buday Géza elnök szólt, majd tudomásul vétetett az egyes igazgatók részéről, hogy minden iskolában ma megkezdődött a tanítás a tanyai iskolák kivételével, ahonnan Miski nem tud biztos értesülést venni, miért is meghagyatott neki, hogy a várostól nyerendő járművel mielőbb menjen ki a helyszínére, s tegyen jelentést. Szóba került a tanerők illetményügye, a város átadja a befolyt adók 73%-át az adóhivatalnak, ahonnan az állampénztárból folyósított fizetések kifizettetnek, a polgári iskolák tandíjaiból, mint eddig, fizetik az iskolafenntartók a tanárokat, a katolikus tanítók, mint akik az illetményhivatal útján kapták az adók együttes kezelése folytán fizetésüket, szintén az adóhivataltól. Vita tárgyát képezte az óraadó tanerők illetményeinek megállapítása s kiegyenlítése: erről az egyházközségek elnökei és a városi számvevőség tárgyalni fog. E bizottság irodája a gimnázium igazgatói iroda, s tárgyalásai az elnök összehívására esetről-esetre.  Az alakuló ülés előtt és alatt Szabó János kiküldött szóvá tette, hogy az iskolákban tanítsák a szovjet történetét. Erre dr. Buday elnök helyesen mondta: nem ismerjük ezt, tehát nem is taníthatják, adják írásba, hogyha kell tanítani, a tanerők ismerjék. Ugyanez az egyén azt is mondta, hogy ne izgassanak – mint eddig (??!) ellenük és az ifjúságot ne befolyásolják, ami ellen minden jelenlévő, kívüle, tiltakozott, mert a nyilasokat is emlegette, amire jogosan lehetett volna szemébe vágni, hogy épp a kommunisták lettek nyilas pártiak, mert ebben a pártban áltatták a dolgozni nem akaró tömeget földosztással. Mert – úgymond Szabó – őket, kommunistákat és szociáldemokratákat eddig a hatalmon lévők üldözték, ők azonban most a szovjet támogatásával sem akarják ezt embereken megbosszulni. Könyves-Kolonics hangsúlyozta, hogy minden az emberszeretet jegyében irányíttassék, és a város a maga részéről minden lehetőt megtesz a tanügy érdekében, menjen minden a régi törvények szerint.

Délután megérkezett Kiss Ferenc káplán; Szűcs György Kiszomboron maradt, mert azt hitte, hogy a Marosnál nem lehet csónakon átjutni. Kiss Ferenc azt is elmondta, hogy a deszki, szőregi és újszegedi templomokat kifosztották. Deszken a miseruhákat összeszaggatták, a plébániákat is fosztogatták. Szegeden nagyon erős hidat vertek az oroszok a gyalogjáró híd mellé, amelyen háromféle közlekedést bonyolítanak le.

1944. október 20. péntek

Reggel 6 óra után dr. Merényi Elemér ügyvédjelölt keresett fel: Szegedről jött haza inkognitóban, mint Szeged város tisztviselője vörös karszalaggal, kordén, anyja látogatására legényével. Egyébként a Makó körül folyt harcosok között volt, hol Zomboron, hol Földeákon, a püspök úrnak akar hírt vinni az itteni plébániáról. Ő is említette a szőregi esetet. – Délelőtt felhős, hűvös időjárás.

Felkerestek a kórházi nővérek. Ajánlottam, hogy egyelőre úgy öltözködjenek, mint most vannak, csak türelemmel végezzék szeretet-kötelmeiket. Megemlítették, hogy annakidején a vármegye figyelmeztetésére műszereket, kötszereket és öt mázsa rizst kivittek a földeáki Návay-uradalomba; azonban az ottani lakosság, uradalmi cselédség elvitte a rizst, a műszereket szintén, a finom fűrészekkel gyerekek fákat nyesnek. Itt is látszik a nép felszabadított féktelensége. Arról is említést tettek a kórházi nővérek, hogy a kórházban lévő orvosok (egy bolgár és egy Nagy nevezetű) elégedetlenkednek az ellátással, naponta húst – ami nincs – követelnek, és a fent említett rizzsel kapcsolatban nem hiszik el, hogy nincs, hanem, hogy a nővérek eladták előlük. Elmondták, hogy a tüdőotthon felszerelését is széthordták, részben összerombolták, nagy nehezen tudtak átmenteni a kórházba egyet s mást.

Felkeresett Bogsán Károly főgondnok, aki tegnap Mezőhegyesen járt, beszélt Scheffer Ferenc plébánossal, aki vasutas ruhában jött ki hozzá, mert Bogsán kérette őt. Elmondta, hogy templomát és őt is kifosztották, nincs misézéshez fehérneműje s szentolajok kereszteléshez. Oltárterítők sincsenek, ezeket és maga számára nadrágot kér. Ezeket szívesen bocsátom rendelkezésére, talán a nadrág kivételével (mert én rövidet hordok), csak legyen, aki vasárnapig elvigye. Ugyancsak Bogsán mondta, hogy a mezőhegyesi cukorgyárban 53 vagon cukorkészlet van a raktárakban, és ezt az oláhok kezdik elszállítani. Ő felmegy most a városparancsnoksághoz, hogy beszéljen az oroszokkal, és hozzanak Makóra is cukrot, hiszen itt nincs semmi. Szomorú, hogy itt volt a cukorkészlet közelünkben, és a bevonulás előtt nem tudták elszállítani oda, ahol arra szükség volt. Pedig volt idő, amikor hónapokon keresztül nem kaptunk cukrot.

Hír szerint a megyei tisztviselők Kiskunfélegyházára kaptak irányítást, és ott volnának. Hát biz’ ez nekünk nem biztonság. Délben beköszöntött P. Balogh Sándor jezsuita, aki Püspöklelén az uradalmi ügyeket intézi Mécs József számtartóval, a városban van ügye a parancsnokságon, kér éjjeli szállást is. Panaszkodik a nagy veszteségről és a kárról, melyet a ruszin munkások azáltal okoztak, hogy nem dolgoztak, de a helybeliek is gonoszul viselkedtek.

Ma reggel a bádogosok megkezdték a toronyjavítást. Délre megjött Kiszomborról Szűcs Gy[örgy] káplán is, Marycz Emil tanító pedig az újvárosi iskoláról, és arról szólt, hogy Neiszer Péter tanítónak szénkészlete van, és azt az anyósa szerint az egyházközség részére átengedettnek mondja. Helybenhagytam azzal, hogy kérdezze meg a mennyiséget és árát, és ha van nála pénz, azonnal fizesse ki nyugta ellenében. Ezzel a szénnel, szerinte, ki lehet a telet húzni, és iskolába jöhetnek tanulóink. Neiszer helyett oda Sági István ny. igazgató nyert beosztást, ami örvendetes tény.

Délután Szabó Imre főmérnök jött, és elmondta, hogy ma Vas Zoltán nevű orosz megbízott (ez járt Szegeden püspök urunknál is) előadást tartott a Gazdasági Egyesületben a szovjet irányzatról. Kitért arra, hogy ő 15 évig Vácott volt a fegyházban; és ő mondta, hogy Horthy Miklós kormányzónk két ízben csapta be a nemzetet: március 15-én és a múlt héten, amikor a fegyverletételt proklamálta, s rá három órára a németek szájíze szerint visszavonja intézkedését, (mire őt a németek Berlinbe vitték), és Szálasi intézkedik, harcban áll az oroszokkal. Említést tett a tisztviselők kicseréléséről is. Az előadást igen sokan hallgatták meg.

Estefelé nagy tömegű oroszt szállásoltak be a Szent István téri házakba is. Állítólag ezek a hidak helyreállításánál dolgoznak. A mai napon már nem engednek embereket a javítás alatt álló Maros-híd közelébe; az átkelés is messze onnan történik. Úgy mondják, a németek a Tisza-hídjait állandóan bombázzák, állandóan rombolják repülőgépről. De a helyreállítást az oroszok állítólag gyorsan foganatosítják. Bizonyos aggodalommal tértünk nyugovóra a közelben tanyázó új orosz csoportok miatt. Isten irgalmazzon nekünk!

1944. október 21. szombat

Nyugodtan telt el minden: szentmiséinket megtartottuk. P. Balogh Sándor bement a városba ügyeit intézni (felajánlott misebort – Mécs József úrral történt megállapodás szerint, mert egy kevés bort bírtak megmenteni, megköszöntem egyelőre). 11 óra körül visszatért és elmondta, útja sikerrel járt, az orosz katonai parancsnok adott neki figyelmeztető orosz és magyar szövegű hirdetményt a lakosság magatartásáról, melynek 4. pontja, hogy az istentiszteletek szabadon tarthatók a templomokban és kápolnákban, továbbá, hogy a közlekedés reggeli 5-től esti 9-ig engedélyezett. Egyébként holnap a parancsnok kimegy harmadmagával lelei pusztára – ebédre is. (P. Balogh Sándor kért cigarettát részükre holnapra; adtam egy kis húszas dobozt, melyet nem vittek el tőlem.) Levelet (két hivatalos) adtam át, hogy P. Balogh Sándor a jövő hétfőn vigye el püspökatyánknak Szegedre, mert ő be fog oda menni.

Tegnap említé Szücs György káplán, hogy a halottnak hirdetett Dávid József ezredes él, és családjával együtt Szegeden tartózkodott, velök többször beszélt, és később Kiskunfélegyházára kapott beosztást, este költöztek Szegedről. P. Balogh Sándor délben kimegy lórén Püspöklelére. Elkísértem déli ¼1 órakor; a kocsi már ott várta, s azonnal indult.

Délután a Szegényházba mentem, hogy Gál Sándor és neje (gránátszilánk-sérült, mindketten kórházban vannak, de ott már nem tartják őket) felvétessék; tartásdíjul pedig átengedi nyugdíját (80 P havi), és ott legalább lesz téli időben fűtés, rendes főzés és tisztán tartják őket a nővérek. A főnöknő és nővérek elfogadják őket, a jövő hétfőn fogjuk őket beszállítani s ami ágyneműt a nővérek bevinni rendelnek, beviszik velük. Lakásukba már előbb Süki-nevű SZCSV-műhelyi kazánkovács családját engedték Szalkaiék, mert nevezettek bombakárosultak voltak. Egyébként nagyon becsületesnek mondják őket, akik a házat már rendbe hozták, és tisztán tartják, a bombakár következtében betört ablakokat beüvegezik stb. Szalkaiékkal közöltem ezt, ők fogják Gál Sándor bácsi nyugdíjjárulékát, ill. illetményét felvenni, s átadni a nővéreknek. Még mindig történnek nappal lakásfosztogatások, amelyeket úgy látszik, megállítani nem lehet (Vörösmarty u. 2. sz. Sárközy kir. tanfelügyelőségi fogalmazó, hadbavonultnál, felesége van itt).

1944. október 22. vasárnap

A templomkörnyéki férfiakat kirendelték a Maros-híd munkálataihoz reggel 7 órára. A szomszéd házakba beszállásolt sok orosz katona és szekerek még itt vannak, a szállásadókkal szolgáltatják ki magukat, eszik jórészt jószágaikat; vannak velük női személyek is. Szentmiséink tartásában akadály nem volt.

Ma délután kerül temetésre Petrovics Erneszt battonyai szolgabírósági irodatiszt, akit még a szeptember hó elején Battonyára történt oláh bombázás sebesített meg lábán, bekerült az itteni kórházba, pénteken meghalt. Ideiglenesen helyezzük a közös kripta egyik fülkéjébe, mert haza akarják szállítani a családi sírboltba; vele volt itt a kórházban nagyon nagyothalló nővére, aki egy ideig Gorcsa Péter főjegyzőéknél tartózkodott, de igen igényes volt, és nem bírták kielégíteni. Az ismeretség onnan, hogy az elhunytnak fivére Makay Petrovics György dr. makói polgármester volt, tehát főnöke Gorcsa főjegyzőnek.

Eickhardt Arad–Csanádi Takarékpénztári cégvezető keresett fel azzal, hogy az orosz parancsnokság rendelete értelmében a hivatalok kezdjék meg és folytassák működésüket. A takarékpénztárt is meg kellene nyitni, de az eredeti helyiségben nem lehet, miután éppen a bejárati ajtó előtt áll az ottani emeleten székelő parancsnok őre, orosz katona, aki senkit sem bocsát be. Több oldalról akarnak törleszteni az adósok, kamatot is fizetnének, és a város kéri az adót stb. Ehhez járul, hogy a SZCSV-nek több mint hétezer pengő letétje van, és ezt az igazgatóság kéri, hogy alkalmazottait fizethesse ebből, mert  nincs üzemben a vasút, nincs jövedelem. Bejött a déli szentmise végén Reicher László SZCSV-igazgató és takarékpénztári igazgatótag, velem együtt és hárman abban állapodtunk meg, hogy holnap Eichhardt felmegy az orosz parancsnokhoz kihallgatásra, és bejelenti az üzembehelyezést, de nem a rendes helyiségben, hanem egyik bérirodában (Hazai Biztosító), ahol egy tisztviselővel együtt – új főkönyv felfektetésével, hogy a régieket ki se kelljen venni helyükről – kezdik meg a hivatalt, a napi bevételt pedig részben adóba, részben a vasútnak déli 12 órakor átadja, hogy bent ne legyen egy fillér sem, és a főkönyvet magával viszi lakásába. Ezzel elejét akarja venni annak, hogy pénzt el ne vigyenek az oroszok.

A Petrovics-féle temetés után az utcán találkoztam Balázs Antal vármegyei tisztviselővel, aki menekült ugyan, de Szegednél tovább nem jutott. Elmondta azt is, hogy amíg az oroszok Szegedre nem jöttek, Szegeden találkozott Issekutz Béla vármegyei főjegyzővel, aki, mint a vármegye többi tisztviselője, a főispánnál tartózkodott tiszavárkonyi birtokán, és Issekutz le le rándult autón megtudni, mi a helyzet erre. Őt is (Balázst) biztatta, hogy menjen tovább, de nem mozdult Szegedről és az elmúlt pénteken csomagjaival együtt (nagy nehezen jutott kocsihoz) megjött.

Felkerestem Erdélyi Antal ny. SZCSV-főfelügyelőt, aki a szegénygondozó ügyvezető elnöke lakásán, ahol nála volt leánya s családja (kiszombori állomásfőnökné). Benéztem volna Tóth Károly ágostai evangélikus lelkészhez, de ezt sem tudtam, mert még szeptember 24. előtt felkísérte leányát Budapestre, de már nem térhetett vissza, és így hívei a reformátusokhoz járnak istentiszteletre, amint mondják, sem házában, sem a templomukban kár vagy fosztogatás nem történt.

Dr. Mészáros Sándor városi tanácsnoknál találtam dr. Berke István vármegyei főállatorvost, aki ugyan elment szeptember 22-én Hódmezővásárhelyre, de visszatért idejében, és itt maradt. Véleménye: remélhetőleg a vezetőréteg közeledése a néphez el fog következni. Majd meglátjuk!

Landesmann izraelita malomtulajdonos, akinek házába dr. Judik Ferenc kir. tanfelügyelő költözött be, de elment és itt hagyta bútorát. Mint munkaszolgálatos Szegedről került haza a múlt vasárnap, vele találkozva mondta, hogy saját lakásába nem költözik, mert ott vannak a kir. tanfelügyelő bútorai. (Szép jellemvonás, inkább másnál húzódik meg, de idegen bútort nem használ, sem helyéből ki nem vitet.) Gőzmalma üzemben van valami bérlőnél.

Dr. Szilas hittanár hozza hírét, hogy az eltávozott tisztviselők névsorát bekérték az oroszok, és ezek lakásait teljesen kifosztják, tönkreteszik. Ezek közül Petőfi Ferenc nevű (Szent Anna u. 16. sz.) pénzügyi tisztviselőnél ma délután meg is tették ezt, akit különben egy kievi orosz tiszt halálra keres, mert Petőfi az ő szüleit, családját Kievben megölte; ez tudja is, hogy Petőfi Halason van, és ott végezni akar velük. Azt mondják a makóiak Petőfiről, hogy amikor künn szolgált hosszú ideig Kievben, onnan nagyon finom bundákat, fehér halina-csizmákat és egyebeket szállított Makóra családjának, ami feltűnő is volt. Ha ez így van, akkor az elmenekültek nem jól járnak, mert ahol őket elérik az oroszok, még ráadásul el is hurcolhatják őket fogolyként, vagyis jobb volna mindenkinek helyén maradni, várva azt, amit Isten ránk bocsát megpróbáltatásként.

Minthogy az iskolai tanításra való tekintettel a káplán urak délután 2 óráig vannak az iskolában, a déli étkezés a holnapi naptól 2-kor lesz. Ha tanerők jönnek vissza, megváltoztatjuk.

1944. október 23. hétfő

Reggel 8-kor gyászmisét mondtam dr. Szőnyey Károly agyonlőtt rendőrkapitányért, aki szeptember 24-én kiszenvedett, mint mondják az országúton történt lövetése után még kb. 600 m-re bevánszorgott egy tanyára, ahol senki sem volt, és összeesve ott feküdt holtteste, amíg az elmúlt héten ráakadtak, és haza szállítva eltemettük.

Bogsán Károly főgondnok utánanézett a templomtorony javításának. A mesterek úgy mondták, a napokban már elkészülnek az órajavítással is. Kértem, nézzen utána mindennek, hogy jó munkát végezzenek. Felesége és a SZCSV-től Sándor Zsigmond főfelügyelő e héten megy ki Mezőhegyesre, ahová Scheffer plébános részére a kért ruhákat és szentolajokat velük kiküldtem. Említést tettem, hogy szeretnék kimenni Apátfalvára s Csanádra azokkal a munkásokkal, akik a Szárazér-hídján dolgoznak, és ahová reggel viszik ki motorossal őket, onnan gyalog nem messze van Apátfalva. Bogsán szerint reggel 6-kor mennek a munkások.

Felkeresett Marycz Emil tanító, aki átvette Neiszer Péter tanító szenét, amelyet 50 mázsára becsültek, 100 P-vel számítva. Ennek felét átszállíttatta a zárdaiskolához, ahol a színre ajtót kell csináltatni, miután azt az oroszok elvitték. A tanítást a zárdaiskolánál végzik, a fiúiskolát fenntartják átvonuló csapatoknak, így használták magyar hadifoglyok számára tegnapra virradó éjjel (közülük egy magyar a szomszédos tanterem ablakán megszökött). Felkeresett a földeáki zárdaiskola főnöknője, elmondta, az ott átélt napokat, az orosz generálistól kapott oltalomlevelet, és hogy Virág Sándor plébánost halálba vitték volna az első napon, mert a helyi csőcselék felbiztatta az oroszokat. Virág plébánosék egyébként Holics rokonukkal öt kocsisszekérrel mentek el, útjuk célja Fonyód, valószínűen az apácák ottani intézetébe.

Scheffer mezőhegyesi plébános nővére (Újvároson laknak) érdeklődött bátyja után, mert ők felőle semmi hírt nem hallottak. Megmutattam neki az oda szánt csomagot, és röviden, kímélettel a hallott hírt azzal, hogy életben van. Schefferék itt sokat szenvednek, különösen egyik Magyarbánhegyesről (ott tanítónő) hazajött nővére, akinek néhány hónapos gyermeke van, akit a jó Isten őrzött meg az erőszaktól.

A bogárzó-tanyai lelkész úr küldönce ismét a Battonya felé vezető út lehetőségéről érdeklődött, mert Kevermesről kapják a lisztet! Üzentem, hogy nincs közlekedés, utazni nem tanácsos, és szerezzenek a tanyaiaktól lisztet. Püspökleléről pedig a helyettes lelkész a mai napra azért, mert ő Szegedre ment be ruháiért, innen kérte helyettes kiküldését. Nem lévén ott temetés vagy más azonnal végzendő teendő, azt mondtam, hogy a mai körülmények közt nincs szükség a helyettes kiküldésére. A lelei küldönc említé, hogy Fekete Aladár intéző ma kijön a szegedi klinikáról, ahol kéztörésével ápolás alatt állott. Onnan, a majorból most vitték el az ott eddig meghagyott nyolc lovat, tehát ismét kevesebb igavonójuk maradt, ló csak két darab.

Kárpáti Béla állami elemi iskolai tanítóval, aki iskolánkban tanítja a most idejáró Szegedi utcai iskolásokat, a mai helyzetről és a nevelés irányzatáról váltottunk szót. Az ő véleménye az, hogy igaza volt néhai gr. Klebelsberg Kunónak, akinek elve volt, hogy nem a sok tudás közlésével, hanem a neveléssel, jellemképzéssel fogjuk a népet boldogítani, ezért az ő elve az volt mindig, hogy ne a külcsínre, hanem a tanítás elmélyítésére törekedjenek a nevelők, és a szülőkhöz közelebb kell férkőzni a tanítónak is.

Gera Sándor egyik bérlő (Papháti föld) jelentette, hogy a tanyája körül lefolyt harcok alatt (oroszok és magyarok közt) sokat szenvedtek, őket is kifosztották, megnyomorították. Gyenge csikóival kénytelen szántani, de terményt hordani nem bír. Biztattam, hogy minél több búzát vessenek, és ha alkalmas talajú szántója van, búza alá vessenek búzát, mert amit elvetnek, az után Istentől remélhetnek jövőre kenyérmagvat. Tőle készpénzben is sok száz pengőt vittek el akkor, amikor a harc miatt tanyáikról el kellett távozniuk, és mikor házukban mindent felforgattak.

Estefelé P. Balogh Sándor jezsuita atya jött be Makóra az orosz parancsnoksághoz (a parancsnok tegnap nem volt Lelén, máshol volt teendője). Ma nyolc lovon kívül nyolc ökröt és két kövér sertést is elvittek, ezeket – szerinte – a ruszinok munkavezetőjének biztatására viszik el. Továbbá tegnap az egész környék: Makó, Hódmezővásárhely, Földeák és helybeliek viszik a dohányt, és még nekik áll följebb, ha szól ez ellen. Mivel pedig a ruszinokkal nem bír, őrséget kér, és evégett a parancsnok holnap reggel ígérte, hogy kimegy Lelére, miért is ő innen ½6-kor gyalog elindult, hogy holnap reggel otthon találja őt a parancsnok.

Ugyancsak itt járt Dózsa Andor, aki utána járt nővére és sógora, valamint az ő bútorainak, amelyek a Leipnik-féle házban voltak. A bútorok megvannak, de az Almási nevű családra bízott iratok szétszórva, földön hevertek. Ezeket összeszedte, s elvitte, de a rájuk bízott ruhaneműekről azt mondták először, hogy azokat elvitték az oroszok. De amikor azt mondta nekik, hogy feljelentést tesz az orosz parancsnokságon és a városi parancsnokságnál, akkor azt kérdezték, hol van lakása, és másnap reggel odavitték a ruhaneműeket. Ilyen a világ!

Ma este levélben – alkalmi – értesítés Csanádpalotáról és a mezőhegyesi helyzetet is érintve; utóbbi helyen a plébánosnak a hívektől juttatott ágyneműt ismételten elvették, télikabátot szerzett részére, s alkalmilag eljuttatja hozzá, amint miseruhát és felszerelést is küldött át.

Este ½8 után erős bombázás repülőről, amely az ajtókat megrázta. Hogy hol lehetett, nem tudni még. Lehet, hogy a Maros-híd készülőfélben lévő részét bombázták a németek. Ugyanis ma reggel azt hallottam, hogy holnapra elkészül, és azon bonyolítják le a kocsi és gyalogközlekedést.

1944. október 24. szerda

Éjjel nagy eső, hajnali 3-kor ismét robbanás. – Reggel ½9 után dr. Szűcs Zoltán városi főjegyző érdeklődik dr. Szőnyey Károly rendőrkapitány temetési költségei után. Értesítem, hogy ezek után stólát nem igénylek; tiszteletből végeztem a szentmisét is. A kripta végett pedig a temetőgondnokhoz forduljon, mondtam, miután megtudtam, hogy ennek árára van fedezet (de amelyről – úgymond a városi hajdú, Nacsa Lajosné, másnak tudni nem lehet). Ugyanettől a városi hajdútól hallottam, hogy a tegnap esti robbanás nem a hídon, hanem Kiszomboron történt, ahol kivilágított autók voltak, bizonyára átvonuló csapattal. Reiner Károly kántor azt említé ugyanakkor, hogy ma reggel 5 órakor a templom környéken beszállásolt oroszok nagy lármával eltávoztak.

Balga Zsófia szentmise után említé, hogy Szegedről vasutasok Szegedi Népakarat c. újságot hoztak (I. évf. 2. sz.), melyben leírják Szegedre való bevonulását a szovjet csapatoknak; a szegedi keresztény gondolattal szemben a most hozott ideális felfogást, a nép boldogítását.

Marycz János királyhegyesi plébános jött Apátfalván keresztül, ahol a plébános és káplánja még mindig Lukács Béla főjegyzőnél tartózkodnak, leszámítva a délelőtt néhány óráját a szentmise után, amikor az irodában tartózkodik. Ezt nem jól teszik, mert bár sok minden hiányzik a plébánián (takaréktűzhely fedele, sütője, fazekak stb.), mégis jobb volna, ha híveinek segítését (ami bizonyára megvan és mentettek is meg egyet s mást) otthon venné igénybe – véleményem szerint. Királyhegyesen csak átmenetileg van orosz, a főjegyző vezeti a község ügyeit.

Tornyunkat ma befejezik javítással a mesterek, az órajavítás folyik, amint ezt Bogsán Károly főgondnok jelenlétében mondták a mesterek. – Bogsán főgondnok hozta hírét, hogy nem Sándor Zsigmond, hanem Szathmáry Béla felügyelő ment ma Mezőhegyes felé, Battonyára és Elekre is, de feleségének sem nyílt alkalma vele menni, mert Szathmáry nem szólt; így hát Scheffer plébános részére a küldeményt nem továbbíthatjuk. Vállalkozott azonban a toronyjavító csanádpalotai bádogos, hogy holnap elviszi, és Csanádpalotáról a plébánia továbbíthatja. Befejeztetvén a toronyjavítás, a mestereknek a vállalati összeget, ezer pengőt a templompénztárból kifizettem azzal a reménnyel, hogy a mesterek jó munkát végeztek, de a plébániaház bejáratánál a lefolyó csatornát nem javíthatták meg, mert – szerintük – ezen a részen az egész csatornatest lesüllyedt, és így külön levezető-csatorna készítendő; ehhez azonban most nincs bádog. Ha lesz, esetleg használt, megcsinálják. Az órajavítás folyamatban van, és Kiss András úgy mondja, hogy a szerkezethez csupán egy kis újabb kerék készítése van munkában, a többi rész jó.  Ecsédi Marcell bádogos elvitte továbbítás végett a Mezőhegyesnek szánt csomagot Csanádpalotára, a plébániára.

Kiss Ferenc káplán ma délután gyalog átment a kijavított Maros-hídon Kiszomborra, ahol tegnapeste a robbanás azért történt, mert a falu alatt átvonuló orosz csapat autója egyikének baja történt, ezt javították, világítottak, és egy közeli házban is világítás volt. Többen meghaltak, egy férfi súlyos sebekkel bekerült a makói kórházba. Ott most sok orosz van, a falu körül lövészárkokat ásnak, Kleitsch esperes megvan. A falubeliek is félnek a harctól.

A Balga Zsófia útján olvasásra átengedett „Szegedi Népakarat” c. lap 3. oldalán van Vas Zoltán Makón is előadást tartott bolsevik szónok beszéde (I. évf. 2. sz.), melyet Szegeden tartott (a lap X. 19-iki száma), a következő kijelentéssel: „A bolsevista rendszer nem akarja bántani a papokat, az egyházat, a vallást. Éljen a magyar nép olyan társadalmi rendben, amilyenben akar.” Emlékezésért jegyeztem ide szóról-szóra.

1944. október 25. szerda

A reggeli órákban dél felől, messzebbről ágyúzás hallatszott. Egyébként enyhén borús idő.

Tegnap este itt járt Lakos Endre újvárosi káplán, és panaszkodott az ottani plébániai tarthatatlan helyzetről: plébánosa nyugtalan, össze-vissza intézkedik, sekrestyése nincs, holmi gyerkőcökkel végezteti a templomi munkát, akik tiszteletlenek nemcsak vele, de a templomban is, nem lakik a plébános otthon. Megérttettem vele, hogy a plébános beteg, és tűrje a helyzetet, amíg a kegyelmes úr nem intézkedik. Ezzel kapcsolatban elgondoltam, hogyha a kegyelmes úr valami változtatást akarna, most volna legjobb alkalom koadjutor kirendelésére, amikor a plébános nem vezet háztartást, mert feldúlták és kifosztották az oroszok (káplánja a szervita atyáknál étkezik), és apja házában tartózkodik, tehát csak hivataloskodni van a plébánián. Ki lehetne jelölni a koadjutor részére egy szobát, melyet legutóbb raktárnak használtak, így talán fel lehet lendíteni a hitéletet, hacsak nem fog a plébános ez ellen is a híveknél szót emelni, őket a koadjutor ellen hangolni. Nagyon kényes kérdés ez, de valamit kell tenni, nehogy elmérgesedjen a helyzet a hívek és egyház kárára. Írásba foglalt egyéb jelentéssel ezt is jelentem a kegyelmes úrnak, mely levelet alkalmilag küldöm Szegedre.

Felkeresett Kendrella József magyarcsanádi plébános, aki bejött Magyarcsanádról alkalmi kocsin. Elmondta, hogy kifosztották, motorkerékpárját is elvitték. Templomának keleti oldalán és a tornyán vannak kisebb sérülések az ablakokon kívül. Elvitték kórházi ágyak készítésére – az ottani szerb pópa ajánlása folytán, mint mondja – az épülő lelkészlakás padlódeszkáit, azok egy részét elfűrészelték, eltüzelték úgy, hogy csak a felét és azt is azért tudták megmenteni, mert a kórházat nem nyitották meg. Őscsanádról a plébánostól (aki ott maradt) értesült, hogy ott a németek házaiban nagy pusztítást vittek véghez, gyilkoltak is, de a templom épen maradt. A magyarcsanádi rác templomba gyújtóbomba esett, és így teteje, toronysisakja leégett. Tőle üzenetet küldtem az apátfalvai plébánosnak, hogy a Bálint-féle köteléki per ügyiratait juttassa hozzám, legalkalmasabban úgy, hogy kiküldi a Szárazéri kishídnál dolgozó SZCSV-munkásokhoz, akik délután motorral bejönnek a munkából, és behozzák.

Bugyi Gyula tanár (polgári iskolánknál óraadó) követelőző magatartásáról szólt Szilas dr. Díjlevelet és egész tanári fizetést akar tőlünk, és ezen felül a református iskolások tanítása után külön óradíjakat, mert ő így nem tud magántanulókkal foglalkozni, s most a vonat nem közlekedik, bent kell lakni Makón (ide menekült szeptember 24-én, és Korchmáros Imre Apaffy utcai házában lakik). Arra tekintettel, hogy a polgári leányiskolához bejött a napokban Abonyi Erzsébet tanárnő, ez fog tanítani német nyelvet, és így Bugyi Gyulát elbocsátjuk. Ezt meg kell beszélni Erdei János igazgató és Szabó József református elnöklelkésszel. – Nagy a sóhiány a városban; állítólag 10 dekánként adnak jegyet a vásárlásra. E nélkül, pedig kenyeret sem lehet sütni. Ilyen következményekkel jár a totális háború!

1944. október 26. csütörtök

Kiss Ferenc káplán említé, hogy Makón járt Szabolcsi Gábor főiskolai hallgató, állami iskolai tanító fia vasutas ruhában, mert három hónap óta a vasútnál van alkalmazásban Szegeden. Szerinte az oroszok már bent vannak Kiskunhalason, és Szegedről Félegyházáig közlekednek orosz vonatok, amelyeket Szegedről ők (MÁV-isták) továbbítanak. Szabolcsi még nem volt Félegyházán ezzel a vonattal, de – úgy mondta – legföljebb, mint fékező mehetne el.

Lakos Endre újvárosi káplán tegnap délután nekiindult Szegednek gyalog Kiszomboron át, de nem jött be, s így a levelet a püspök úrhoz vele nem továbbíthattam. Ma akar azonban két papnövendék Szegedre menni, szintén gyalogszerrel, ezekkel állapodtam meg, hogy beviszik. Ezek kísérleteznek egy itteni parancsnokságtól útlevelet kérni arra való tekintettel, hogy Szegedről ruháikat hoznák el, hogy azokat útközben ne vegyék el az oroszok.

Gál Sándor ny. kántor nem akar maradni a Szegényházban, ahová azért tettük be, mert havi 80 pengő nyugdíjából őt feleségével (aki még kórházban van bombaszilánk-sebesüléssel) és a melléjük fogadandó ápolóval élelmezni, ezt fizetni s fűtőanyagot beszerezni (ami nincs!) nem lehet. Ezt Gál Sándor nem akarja megérteni, sem azt nem, hogy ő is tehetetlen lévén, másra szorul, ott pedig szegénygondozó nővérek irgalomból gondolnak vele, s naponkint tisztába teszik, mert e tekintetben is beteg, amit még fogadott ápoló se igen tenne meg vele. Feleségét még tartja a kórház, mivel sebét kötözni kell gyakrabban, és az nála – 80 éven felül van –, nehezen gyógyul.

Erdélyi Antal ny. SZCSV-főfelügyelő, a Szegénygondozó ügyvezető elnöke keresett fel; elmondta, hogy Árva János vármegyei főlevéltáros visszatért, de nem mutatkozik az utcán (elmenekült a vármegyével). A földeáki két jegyzőt pedig az oroszok hazaküldték (valahonnan, ahová elmentek), hogy vezessék a községet (kár volt elmenniük!).

Elmentem dr. Erdei János református polgári iskolai igazgatóhoz, hogy vele megbeszéljük Bugyi Gyula tanár ügyét. Később jött a városházáról, ahol a tűzifa ügyében tárgyalt: a polgári iskolásokkal kimegy a Lúdvári-erdőbe fát kitermelni, de ennek hazaszállítását, továbbá ennek biztosítását kéri, hogy azt ne vigyék el. Ott volt Szabó József református elnöklelkész is. Így hát megbeszélhettük az ügyet. Kiss Ferenc káplár úrnak kell akkor átvenni a 22 órát, és Szűcs káplán úr tanítja a hittant a polgáriban fiúknál, leányoknál. Szóba került az óraadó-helyettesek díjazása, ami nem kis feladat; mi, római katolikus egyházközség, bizonyos mértékben fizetni tartozunk az iskolaszolgát, mert az övék tesz szolgálatot. Az államsegélyeket pedig igényelni, ill. kifizettetni kell az államsegélyes tanárok után a pénzügyigazgatóságtól; a tandíjakat külön kezeli a két egyházközség. Azt ígértem, hogy az óraadó-kérdést holnapig megbeszélem.

Hazajövet 2 óra előtt a Páva utca végén és a Katolikus Kör előtt négy, illetve három apátfalvai férfival találkoztam. Kérdésemre elmondták, hogy Kiskunhalasról jönnek. Mint 18–50 év közöttieket hajtották Halasig, de a múlt vasárnap este odaértek az oroszok, hétfőn a város megadta magát, és ők most igyekeznek haza. Makóiak is jönnek; az oroszok Soltvadkert és Kecel felé mentek (errefelé esik az én földem); ők a kompon jöttek át Szegedről.

Itthon éppen akkor jött P. Balogh Sándor atya, aki Püspökleléről jött az uradalom ügyeit intézni, mert az orosz parancsnok még mindig nem ért rá kimenni (hacsak nem szándékos a halogatás, hogy annál több mindent vihessenek el az oroszok?).

Délután 5 óra előtt az Árpád u. 5. sz. ház előtt találkoztam Klein Imre látszerésszel, aki megúszta. Mint munkaszolgálatos tovább kerültek Szegedről az oroszok bevonulása elől. Amikor Bajáig értek, és ott át kellett volna menniük a Dunántúlra, ő és társai nem akartak a németekhez kerülni, lemaradtak, és hazajöttek gyalog.

Jön Eisler Ferenc takarékpénztári cégjegyző is; elmondtam, hogy felesége Eislernénál élte át, nagyobb baj nélkül a nehéz napokat, s hogy a múlt héten sok orosz járt az üzletében, amint hallottam, szemüveget vásárolni.

P. Balogh Sándor ugyanekkor ment a lóréhoz dolgait végezve.  Említést tett az örökmécs-olajról, mert repcéből üttetnek a Gőzmalom-utcai olaj sutúban legközelebb. Én elsősorban a templomablakok bekitteléséhez kértem tőle ruskós olajat, de a másikból is, ha lehet 4-5 litert.

Este megbeszéltük káplánjaimmal a polgári iskolai tanítás kérdését: Kiss Ferenc úr veszi át Bugyi Gyula tanár hittan óráit, de a véglegeset holnap beszéli meg dr. Szilas hittanár dr. Erdei János igazgatóval, mert állítólag dr. Szilast a jövő héten mentesítik a civiltárgyak egy részének tanítása alól (valószínűen csak a református polgárikban), és így ő is taníthatna egyes tárgyakat Bugyi Gyula óráiból.

1944. október 27. péntek

Szentmise után egy kevermesi asszony jelent meg, aki tegnap este jött kocsin a kórházban ápolt leányát hazaviendő. Elmondta, hogy Farsang László plébános már otthon van Kaszaperről, ahová elmenekült, amikor az orosz közeledés hírét vette. Amikor az oroszok bevonultak, kérdezték, hol a plébános, és úgy nyilatkoztak, hogy kár volt elmennie, hiszen ők is hisznek Istenben. Természetes, hogy távolléte nem volt javára sem a jó ügynek, sem híveinek – bár amint az asszony mondta – a templomban hívei előtt felvetette a kérdést, elmenjen-e vagy sem, és mégis elment Kaszaperre. Ott is átmentek az oroszok. Ő azonban rosszul járt, mert távollétében nem lévén senki a házban, káplán sem, teljesen kifosztották; levelet kér tőlünk. Írt neki Szücs György káplán, de én is figyelmeztetve, hogy hasonló esetben ne hagyja el híveit, akikkel meg kell osztani a megpróbáltatásokat. De egyúttal, mert Mezőhegyesen és Battonyán is átmennek ezek a kevermesiek, leveleket írtam e két hely plébánosainak is az itteni és a szomszédos papságról, püspökatyánkról. – Bent járt egy apátfalvai asszony is, akitől azt a hírt vettem, hogy Kelemen András plébános úr megvan, de még nem lakik a plébánián, mert jórészt ottaniak – mondta – fosztották ki mindenéből (amit már úgyis tudunk!). Ott is hordják már vissza egyesek az eltulajdonított párnákat, dunyhákat stb. – Délután 3 óra előtt érkezik a plébániára Szilágyi Antal kevermesi segédlelkész, aki a püspök úrtól körlevelet is hoz a papság és hívek részére; gyalog igyekszik Kevermesre (bár jött volna délelőtt – mondtuk, hogy kocsin mehetett volna). Ő előbb ment el hazulról, mint plébánosa, a püspök úr annakidején azt mondta neki, hogy amíg a helyzet le nem csendesedik, maradjon Szegeden. Megemlíté, hogy Lakos Endre újvárosi segédlelkészt és Furák István teológust, akik tegnapelőtt Kiszomboron át igyekeztek Szegedre, Deszknél a rác partizánok elfogták, valami levél miatt pénzüket elvették, és egy napig ott tartották. A levelet Szűcs György itteni káplán küldte atyjának. Elindult, és legalább Kövegyig iparkodik ma, holnap tovább. Esetleg be tudna ma menni valami orosz autón Mezőhegyesre, s ott holnap elérheti a kevermesi kocsi, amely tőlem levelet vitt a plébános úrhoz.

Utána Szathmáry Béla SZCSV-főintéző keresett fel, aki a napokban Eleken és Battonyán is járt vizsgálni a vonalat. Előbbi helyen nem volt nagyobb baj, és a németeket különösebben nem bántották az oroszok, utóbbi községben nyugodtabbak a viszonyok, mint nálunk; egyben tolmácsolta ő is Scheffer mezőhegyesi plébános kérelmét. Közöltem vele, hogy még a múlt héten elkészítettem a csomagot, de csak tegnapelőtt továbbíthattam Csanádpalota útján; valószínű, hogy már megkapta.

Kiss János polgári iskolai tanár és Szilas dr. a polgári iskolai tanári teendők ellátásáról tárgyaltak. Miután Kiss Ferenc segédlelkész ma már munkába állott, és Bugyi Gyula helyett tanít, abban állapodtunk meg, hogy Bugyit értesítem felmentéséről, figyelemmel arra különösen, hogy Apátfalváról nem közlekedik vonat, és nem lehet kívánni, hogy Makón lakjon. Ily értelemben levelet is írok neki, és az eddigi óraadásért kap az egyházközségtől 100 pengőt. Este még bővebben megtárgyaltuk a polgári iskolai tanítás, ill. helyettesítés ügyét. Az ipariskolában tanítani fog hittant P. Bonajunkta szervita atya, ha úgy kívántatódik, az Almási utcai állami elemi iskolában Németh Imre papnövendék.

1944. október 28. szombat

Az elmúlt éjjel nagy zaj hallatszott a Szegedi utca felől; valószínűen a Maros hídján át orosz csapatok vonultak. Reggel 6 óra után roppant sok fekete varjú repült északról dél felé; napsütéses reggel az éjjeli esőzés után, bár este holdvilág, reggel felé csillagos volt az ég.

Cserha József papnövendék útján elküldtem Apátfalvára Kelemen András plébános úrhoz a neki s Magyarcsanádnak szóló főpásztori körlevelet, továbbá a Bugyi Gyula helyettes tanárnak szóló iratot, melyet előzetesen elolvasott az itt járt Kiss János tanár.

Gorcsa Péter főjegyző a városházán járta után felkeresett, a helyzetről szólt, különösen, hogy az itteni magyar városvezetőség lapot akart kiadni, a közlendő cikkeket már kiszedték a nyomdában, de nem kértek engedélyt az orosz parancsnokságtól (!), ami felett csodálkozni lehet, mert hiszen ügyvéd (dr. Könyves-Kolonics József) lévén a parancsnok, ezt tudnia kellett volna. S addig nem kaphatják meg, amíg itt nem lesz a cenzor. Azt is mondta, hogy a magyar vezetőségben a legértelmesebb Dragon János itteni forgalmi adótiszt, aki a többiek eljárását igen sokban nem helyesli, de nem hagyja itt őket, nehogy bajokat csináljanak. Gorcsa főjegyző is sokallja a vezetőknek napidíját (húsz pengő, tehát havi 600), amelyet ők maguknak állapítottak meg. Mondtam is: ez az önzetlen munkálkodás a közért!

Felkerestek a szegénygondozó-nővérek azzal, hogy Gál Sándor bácsi ma reggel otthagyta őket, és visszament házába, mert őt – úgymond – eltartják saját házában. (Szegény feje eladta harmóniumát, és gondolja, hogy ennek árából be tud szerezni mindent. Pedig olyan a helyzet, hogy pl. tűzifa egyáltalán nem kapható, sem szén, és szükséget szenvedünk sóban, gyufában. Sajnálom szegényt, mert így nem lesz gondozója, ilyet felfogadni mellé és élelmezni lehetetlen még drága pénzen sem.)

Délben közölték velem dr. Szilas és Kiss Ferenc, hogy a polgári iskolánál sikerült úgy elrendezni az óráikat, hogy kívülük a római katolikus polgáriban tanít Magyary Erzsébet is, továbbá Kiss János tanárunk. Ecsődi Ákos gimnáziumi tanár rajzot és Stróhner József református tanítójelölt kézimunkát. Erre nézve az órarendet délután állítják össze. A református polgári iskolára vonatkozóan nagyon érvényesítették a református szellemet, csupa reformátusokkal, kivéve néhány órát (német, fizika, vegytan).

Szabó Imre főmérnök értesített néhány városi ügyről: dr. Sípos József városi ügyész javasolta, hogy mindazoknak a gazdáknak birtokát, akik elmentek hazulról, terhelje meg a város, vegyen fel azokra kölcsönt, hogy így pénzhez jusson, tábláztassa be a telekkönyvnél. De a szerencsétlen nem gondolt arra, hogy a takarékpénztárak nem működnek, és nincs pénz. Erre a felett tanácskoztak, hogy Makó nyomasson külön pénzt. Azonban ezeket a javaslatokat egyelőre a többség leszavazta. A pénznyomatás eszméjét állítólag Dragon János forgalmi adóhivatali tisztviselő vetette fel.

Estefelé megérkezett Szegedről Lakos Endre újvárosi segédlelkész levelekkel a püspök úrtól az újvárosi koadjutor kirendelése iránt. Nehéz feladat. De meg kell oldani. A levelekben említetten kívül élőszóval Havass Géza püspöki titkár Mag Béla személyét is említette a püspök úr szándékaként – Lakos szerint. Ezt azonban elejtendőnek mondtam éppen a fontos szerepre nézve, melyet Mag Bélának a tanyai hívek körében kifejteni kell. Legjobb lesz az itteni papság köréből érett megfontolás után kijelölni addig, amíg ezt a püspök úr, mint írja, véglegesen, a nyugodtabb időkben rendezni fogja. Ez annyit is jelent, hogy eddigi illetményei mellett kell a koadjutornak ott a stóla jövedelemtöbbletért – a teljes ellátáson kívül, melyet Szabó Ferenc újvárosi plébános köteles adni – itteni működésében in spiritualibus teljes joghatósággal eljárni.

Közben megjelent Rátkai Ödön földeáki helyettes lelkész, aki óföldeáki működésére (misézés legfőképpen) kért útbaigazítást. Mivel Földeákon két szentmisét kell mondania, a püspök úrtól most kapott felhatalmazás erejével a „de praecepto” ünnepekre ezúttal megadtam neki a trinálási engedélyt.

Lakos Endre hazajövet Püspöklelén is volt, ahol éppen akkor hajtották el az oroszok az uradalom még el nem hajtott jószágállományát (1000 juh, a ménes, ökrök, borjak, csikók Földeák felé). Így hát püspökatyánk teljesen szegénnyé lett. Lakos szerint csak néhány pár ökröt hagytak. Ezek szerint a püspöki uradalomban a munka megáll, szántás-vetésről szó sem lehet. Hogy mit fognak most kezdeni, Isten tudja! Ez is a totális háború keserű gyümölcse!

Németh János harangozónk ma délután hazajött; az utolsó tíz nap Kiskunhalason (ingatlanomon) tartózkodott, és a szüreten közreműködött, ott lévő ruháimat elrakta, nehogy valaki eltulajdonítsa. Gyalog jött három napig.

1944. október 29. vasárnap

Krisztus király ünnepe. Felolvastuk püspök atyánk körlevelét a híveknek. Szentmise után délben jött be kocsi a kórházi egyik nővérrel Püspökleléről, és tőle megerősíteni hallottam a hírt, hogy tényleg elvitték a püspöki uradalom jószágállományát, és szerinte csak öt fejőstehenet hagytak, hogy legyen a cselédségnek kiadni miből a konvenciós tejet, de – úgymond – annyi tehén teje még erre sem elég!

Előbb az iparostanonc-iskolai felügyelő-bizottsági ülésen hallottam, hogy a múlt napokban Királyhegyesről a Blaskovics-uradalom marháit és egyéb jószágait hajtották el az oroszok Békéscsabára, s már akkor hallatszott, hogy utána a püspökségét hajtják el állítólag azért, mert az oroszoktól meg az oláhok hajtották volna el annakidején. Amit az oláhok ott műveltek, azért most mi fizessünk! Totális háború! Szó esett ott arról is, hogy sok orosz katona váltotta át ruháját Makón polgári ruhává, s ezek eltűnnek. Állítólag mérnökök, orvosok a legtöbben. De hallomás szerint garázdálkodók is akadnak, akik így rémítgetik a lakosságot fegyverrel, akárcsak a betyárvilágban.

Délután meglátogattam a fáradságtól kimerült és gyomorbajos Németh János harangozót, aki elmondta, hogy annakidején Sándorfalváról őket Szatymazra, onnan Budapestre, majd Szolnok, Hatvan, ismét Budapestre vitték vonaton, ahonnét Komárom lett volna az útirány. De mert őt orvos megvizsgálta, ajánlotta, hogy maradjon le. Patkós Béla nevű makói pénzügyigazgatósági altiszttel jegyet váltott a vasúton Kiskörösre, ahová több társa igyekezett, és onnan Kiskunhalasra gyalog jöttek, és nálam kötöttek ki, ahol tíz napig dolgoztak, leszüreteltek, miután az ottani embereket elhajtotta a hatóság fuvarra kocsistul-lovastul a Dunántúlra, ahová tisztviselőket szállított. Egyik lovát elvették, és így csak egy maradt, tehenét nem bántották eddig. A harctér ott van: Halason az orosz, Kecelnél a magyar arcvonal. Ruháimat és a felszerelést lakásomból a szomszédhoz vitték át megőrzésre. Az elvetett rozs szép, de még vetni kellene, a borokat elrendezték a pincében.

Meglátogattam a Szent Gellért és Szent Anna utcát, megnéztem az ágyúzás okozta károkat. Bizony ez nagy csapás a szegény emberekre! – Esti ájtatosságunk a felajánlással, főpásztori szózat felolvasásával megvolt; a hívek szép számban vettek részt.

Mai keltezésű levelet kaptam Scheffer mezőhegyesi plébánostól, aki megkapta Csanádpalotán át az innen küldött szentolajokat, a többit egyelőre nem merték továbbítani, köszön mindent. Kéri édesanyját és nővéreit értesíteni, hogy egészségesek.

Tegnap Cserha József teológus szerencsésen járt Apátfalván, a leveleket kézbesítette a plébánián. Már ott lakik a plébános úr és káplánja, ami annak jele, hogy nyugodtabb napjaik vannak.

Ugyancsak hírét vettem, hogy a dáli tanya felesének tegnap öt lovát és néhány sertését vitték el az oroszok, és hogy a kukoricatöréssel nem végeztek. Istenem, mennyi baj lesz a vetéssel, ha nincs iga! De ott másokkal is így cselekedtek.

Este 7 órakor Szijjártó asztalos hozza a hírt, hogy a Szent Anna u. 3. sz. alatt lakó s már akkor nálam tartózkodó nővéremhez orosz katonák bemásztak a falon, és hurcolkodnak. Kiss Ferenc káplán úr azonnal a katonai (orosz) parancsnokságra, dr. Szilas úr pedig a rendőrségre sietett, miután ilyen esetekben védelmére kelnek a lakosságnak. Kiss Ferenc éppen a rendőrségen túl, az utcán találkozott egy orosz katonával, aki a parancsnoksághoz tartozik, és futólépésben jöttek, találva útközben dr. Szilas urat, mert megérttették valahogyan, hogy miről is volna szó! Bementek nővéremmel együtt, de nem volt ott már a betörőbanda. Megállapították, hogy néhány tyúkot, a felfeszített konyhából ennivalót és konyharuhákat vittek el, egyikük ivott a borecetből és a másik ecetből is. A szobákban nem járhatott, legalább nem vették észre, hogy valami hiányoznék. Ezek a betörők a kerteken át jöhettek és távoztak a Pázmány utcán keresztül a Kölcsey utca felé. Nyomukra nem akadtak, bár kereste a segítségül hívott katona s később egy tiszt is.

1944. október 30. hétfő

A reggeli szentmise után Kiss János polgári iskolai tanár közölte, hogy holnap a reformátusoknak rendtartási szünete lévén – tekintve, hogy mi most az ő iskolájukban tanítjuk a polgári iskolai tanulókat – jónak tartaná, hogy holnap a mi iskolásaink se jöjjenek tanításra. Szünettel ugyan, de felrendeli a nagyobbakat, és kimegy velük a temetőbe a hősök sírjainak rendbe hozására, mert ott rendet kell csinálni; a sírokat a gaztól megtisztítani. Szándékát helyeseltem, és mert halottak napján nincs rendtartási szünet, e napon tanítsanak ők is.

Biró Albert ny. igazgató, egyházközség h. pénztárossal a tanítók részére felveendő és felvett illetményre nézve állapodtam meg. Miután mi októberre előlegeztünk nekik, és csak az elmúlt szombaton kaphatta meg az iskola tanítósága az adóhivatalnál az október havi illetményt, bár nem teljesen, mert néhány tanító, akik a katonasághoz vonultak be, részben bárhol felvehették illetményüket. Szó esett a városi adóhivatal részéről követelt adókról, melyeket a város felhívások útján akar befizettetni, de nagyon felemelt összegben. Ha kap az egyházközség adórészesedést, fizetünk.

Somodi Józsefné, aki az ostyákat süti, tűzifát kér igényelni a várostól. Nagy gond ez, és nem tudom, érünk-e el eredményt, amikor fuvar sincs, amivel behozathatnók!

Délután temetést végezve szétnéztem a temetőben, minő a rend? Sokan rendezik szeretteik sírhalmát. Szép, enyhe az időjárás, virágok pompáznak, eddig nem volt – Istennek hála – dér sem, ami a fahiány miatt nagy áldás ránk. A hősök sírjainak egy részét a hozzátartozók rendbe hozták.

1944. október 31. kedd

Hoffmann Irén (állami) tanítónő, akinek atyja az Iskola utcában lakik (háza nagyon rég a püspöki uradalom épülete volt, alatta erős pincével), meszet kért, hogy a pince ablakait (szellőztetőit)  téglával rendesen berakathassák, mert nem lévén tűzifa, oda akarnak télire levonulni a hideg elől, atyja is öreg ember, fázékony. Azt mondtam, hogy a temetőnek van oltott mesze, de el nem adunk, legföljebb néhány vödörrel kölcsönbe. Nekünk ugyanis tartalékolni kell a közös kripták befalazásánál, ha oda temetkeznek és általában az egyházközségnek. Milyen jó is, hogy annak idején vettünk meszet, és beoltva tartalékoljuk. Most nincs a városban mész sem. (Hasonlóképpen sok egyéb nincs, mert nincs forgalom vasúton, de fuvaron sem!) A temetőben jártam, a hősök sírjait a polgári fiúiskolai tanulók rendbe hozták.

Előzetesen Bogsán Károly főgondnok volt nálam, tegnap Mezőhegyesen járt, beszélt Scheffer plébánossal is, aki most már reverendában jár. Ott a forgalom megvan Arad felől. Az oroszok meg akarják indítani a cukorgyári üzemet, de nincsenek gépszíjak állítólag, hozni akarnak másfelől. Ha ugyan egyáltalán találhat még valahol, amerre ők és az oláhok jártak. Továbbá: Mezőhegyes és Apátfalva közt meg akarják a forgalmat indítani gőzmozdonnyal, a Csorgóig gyalog kell közlekedni, és Makótól a Csorgóig (Szárzér) motor fog járni. Hódmezővásárhely és Makó–Kákás közt ma indult meg a vasúti közlekedés teljesáru-jegyekkel két-kétszer. De ez eddig úgy közlekedik, hogy a földeáki tanulók nem használhatják.

A kórházba is bementem meglátogatni Gál Sándornét és Kiss Pál ny. pénzügyigazgatósági tisztviselőt (hasában lőtték meg, mikor leányait védte az oroszok elől). Dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos, aki itt maradt, bevezetett a sérült magyar katonákhoz. Két kórteremben vannak, köztük egy budapesti orvos, akit gyógyulása után Földeákra küld, ahol nincs orvos, de van gyógyszertár. Ezek gyógyulófélben vannak, az ország minden részéből valók. Az orvos tolmácsolni kérte híveim előtt hálás köszönetüket, azért a sok jóért, amellyel a makóiak őket elhalmozzák. A napokban kaptak – úgymond a főorvos – egy 50-60 kg súlyú sertést is. Jól esett látnom, hogy a kórház gondosan kezeli ezeket a fiatal sebesültjeinket.

A Szent Gellért Konviktus nővérei szeretnének már rendi ruháikban járni, s ezért tanácsot kérve felkerestek. Minthogy a kórházi nővérek nem járnak még künn, de bent sem teljesen rendi ruhájukban, türelemre intettem őket, akiket a jó Jézus oltalmazott meg nagyobb bajtól.

Délben még Lakos Endre újvárosi káplán érdeklődött az ottani ügyek rendezése felől. Megnyugtattam, hogy a kérdés súlyosságára való tekintettel nem lehet elhamarkodva intézkedni. Megfontolandó ellátás szempontjából is e kérdés, a kongrua-kiegészítés egyelőre elmarad, ami a plébános fizetés egy jó része. Ha nem lakik ott a koadjutor, a misézésben fennakadás lehet; de a helyben lakás nagy kérdés, hogy a hívek között legyen a plébánia vezetője. Ő azt jegyezte meg – helyesen –, hogyha Szabó Ferenc plébános úr nem fungál, képes lesz az ő kedvéért templomba járó híveket elriasztani a templomtól, és akkor újra kell kezdeni mindent. Tehát ezért is nagyon óvatosan kell az intézkedést megtenni. Megnyugodott, miután azt is megérttettem vele, hogy ott tulajdonképpen négy szentmiséről kell gondoskodni, s ha ő a kegyelmes úrtól – úgy mondta – kapott trinálási engedélyt, igénybe venné is mind, Szabó plébános miséjére nem lehet számítani. A honvédi kápolnába nem mehetne ki, mert bent három szentmisének kell lenni, mondotta.

Napközben Szeged felől ágyúzások hallatszottak. Verőfényes, enyhe nap volt egész napon át. Kell is ez, részben a mezei munkák, részben a tűzifahiány miatt.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet