Előző fejezet Következő fejezet

1944. december

 

1944. december 1. péntek

Első péntek. Sok gyónó és áldozó, tartották a hívek a Jézus-Szíve kilencedet. Sokan maradtak a nagymise után gyónni, mert két káplán iskolába ment 8-ra, órájuk volt, és magam voltam, Szűcs Zoltán Földeákon. – Borús, nyirkos, hűvös időjárás.

Délután Bogsán Károly főgondnok jelentette, hogy nagy nehezen, de sikerült telefonon beszélni Mécs József lelei számtartóval, mert P. Balogh Sándor künn járt a fakitermelésnél az erdőben, holnap kimegy lórén a fa megmérése végett, közölte a számtartóval, hogy e hó 7-én de. 11-kor az ottani plébánián fognak tárgyalni a mezőhegyesiekkel a cukorrépa átvételéről. Makóra pedig másnap érkezett a Maros hídjáig az apátfalvai uszály a fa szállításához, a vállalkozóval most írják alá a városnál a szerződést, és az orosz parancsnok adja meg az engedélyt, hogy leereszthessék Leléig az uszályt.

Soós M. tett említést a Metesz-szárító üzemnél elkövetett üzelmekről (17 ezer pengő elveszett; orosz tiszt a vezető, nők kaptak két ezer pengőket).

Szundy Jenő vármegyei gyümölcsészeti egyesületi igazgató pedig, aki a múlt hét szerdáján történt vasúti szerencsétlenségnél szintén utazott, a borzalmas eset részleteit vázolta. Ugyancsak ő jelentette, hogy az egyesület faiskolájában a jövő tavaszon hétezer I. és háromezer II. rendű nemes oltvány kerülhet eladásra, míg az elmúlt augusztus és szeptember hónapokban hatvanezer szemzést végeztek a telepen. Így gondoskodunk gyümölcsoltványokról, ha a jó Isten békés időket enged megérnünk. A telepen nem történt semmi rongálás, csak az a baj, hogy a kezelő férfi nincs itthon, és családja a felügyeletnek kis részét teljesítheti. Még arról esett szó, hogyha az összes csemeték (tízezer) eladásra kerül, esetleg befolyó összegen vásárolhatunk ingatlant (házat), ahogy a múlt évben vásároltunk hat parcella tehénjárást.

1944. december 2. szombat

Dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános keresett fel iskolaügyben. Közöltem vele a püspök úr rendelkezését az éjféli mise előzetes megtartásáról (úgy határoztam, hogy délután öt órakor), valamint a bizalmas tájékoztatás a kommunista egyesületbe való beiratkozásról, mint itt-ott hangsúlyozott kényszerről, ami nem áll fönn. Ha pedig a híveket bizonyos kényszer elé állítják, ha be kellene lépniük, viselkedjenek passzívan. A görög katolikus püspöki hatóság – panaszolta Rohály úr – eddig semmiféle rendelkezést sem adott ki papjai s hívei részére. Mondtam neki, alkalmazkodjék hozzánk. A december 6-iki (kormányzói névnap) szentmisére nézve azt mondtam, hogy nem hirdetem, és nem tartjuk, mert nincs is tulajdonképpen kit meghívni, iskoláinkban tanítás lesz. Eddig ugyanis nem jött semmi intézkedés a szünetre nézve.

Délután 3 óra előtt egy fiatal tanító, deszki igazgatónak mutatkozott be, levelet hozott dr. Becker Vendel apátkanonok, mint tankerületi kir. főigazgatótól, melyben jelzi, hogy megbízást nyert a tankerület vezetésére, s kéri az alispán úrhoz intézett levél és melléklete pártoló továbbítását a tanügynek a vármegyében való felkarolásánál. Minthogy éppen tanügyi bizottsági ülésre kellett indulnom, röviden mondtam el, hogy nálunk dr. Buday Géza ny. kir. tankerületi főigazgató vezetése alatt már október közepétől fennáll az iskolaügy hasonló szerve az orosz katonai és városi parancsnokság jóváhagyásával, ezt közölje élőszóval Szegeden, és az iskolában a tanítást (ott öt tanerő lesz) kezdjék meg annál is inkább, mert fáról gondoskodnak, de úgy tanítsanak, mint nálunk, továbbá írjon a szomszédos községekhez is a tanítás megkezdése iránt; fizetésüket az adóhivatal folyósítja. Erről szó esett a tanügyi bizottsági ülésén, és dr. Buday Géza felolvastatván dr. Beckernek az alispánhoz címzett levelét és csatolmányát a tanítás követendő elveiről, melyek a mieinknek teljesen megfelelnek – vállalta, hogy átír dr. Beckernek. Egyébként a kir. tanfelügyelő-helyettes jelentése kapcsán már szó esett arról, hogy a vármegye összes iskolái kaptak felhívást a tanítók száma, osztályok, tanítás megkezdése, fizetés stb. tekintetében teendő jelentéstételre. A bizottsági ülésen tárgyalás alá került a tanyai iskolák tanítási rendje, tüzelőanyag, áthelyezés, kirendelés, helyettesítési díjak ügye; az állami gazdasági népiskola ellátása (nagy hiány: a Bonczos-telepi szomszédok (!) vittek el sok mindent), és Szundy György és 45 társának (férfiak, nők) kérelme felnőttek kereskedelmi iskolájának engedélyezése iránt: elvben hozzájárul a bizottság, ha gondoskodni tudnak tanerőről és fűtésről, tanárokról, és kijelentik írásban, hogy ha az illetékes kormányhatóság ezt az iskolát nem engedélyezi, visszalépnek. – Meg kell jegyeznem, hogy a városi számvevőség feje, Pusztai Sebestyén tanácsos a helyettes tanerők tiszteletdíjának és a tanfelügyelő, valamint iskolalátogatói díjak kiutalványozását abból a 20 ezer pengőből mondotta fedezni, amellyel a város hozzájárul az állami iskolák fenntartásához évenként. A tűzifáról azt említé, hogy nagy iramban folyik, és lesz elegendő. De az volt a vélemény, hogy mindenáron tanítani kell, és nem szabad kemény hideg esetén sem szünetet tartani, hanem járjon az ifjúság iskolába.

Tanácskozás végén a kommunista párt jelen volt képviselője, Szabó József cipész említé, hogy Horthy kormányzó úr nyugalomban van, és kilátás van arra, hogy Vörös János volt hadügyminiszter, aki künn tárgyal Moszkvában, intézkedik magyar kormány szervezéséről Szegeden vagy Debrecenben (ehhez a jelenvoltak közül éljeneztek). – Szó esett még a pitvarosi elemi iskolai tanításról, a tótok nem akarnak hallani sem magyarnyelvű tanításról vagy tanítóról, az orosz katonai parancsnok pedig nem enged csak magyar vagy orosz tanítást. Szabó Józsefék a múlt vasárnap künn jártak, és szerinte az ottani luteránus lelkész izgat ott és a szomszédos tót falvakban. A bizottság álláspontja: mivel a régebbi időkben a község a magyarnyelvű tanítás mellett határozott, most sem lehet más.

1944. december 3. vasárnap

A mostani helyzetre tekintettel a hajnali misét ma és ezentúl az idén 7 órakor tartottuk. Sokan jöttek a hívek, sok gyónó és áldozó volt minden szentmise alatt.

Reggeli szentmise után említette Bogsán Károly főgondnok, hogy tegnap künn járt Lelén, de a fát nem mázsálhatták meg, mert erre nem tették meg az előkészületet. Dr. Balogh Sándor úr a napokban ismét bemegy Szegedre a püspök úrhoz. Főgondnok és az itteni ház részére, tüzelőhiányra való tekintettel, a számtartó úr fog a napokban néhány mázsa fát küldeni. Idők jele: rászorulunk!

Délután a plébánia javadalmi föld (tanya) feles bérlőjének levelet írva azt kézbesítés végett – mert nem jön hozzám –, elvittem a Királyhegyesi u. 24. sz. a. lakó Marycz Emil tanítónkhoz; onnan visszatérőben a Toldy u. 1. sz. alatt lakó Teszling József ny. ezredest látogattam meg, akiről csak egy héttel ezelőtt tudtam meg (a görög katolikus templomban volt szentmisén), hogy itthon volt és van. Azt hittem, hogy elment az oroszok bejövetele előtt. Elmondta, hogy az elmúlt hét szerdáján (szeptember 29.) az orosz parancsnokság lefogatta, 24 óráig lezárva volt, és az Arad–Csanádi Takarékpénztár pincéjében két orosz katonával együtt (ahol szükségüket is végezniük kellett, földön fekhettek, ételt nem volt szabad beadni). A kihallgatásnál Háló József makói ember volt a tolmács, aki rosszakaratúan azt magyarázta a parancsnoknak, mintha Teszling leventeparancsnok lett volna, aki pedig nem volt. Másnap valami ismerőse a Toldy utcából, akinek sógora egy orosz tiszt, jóindulattal érttette meg a parancsnokkal, hogy Teszling 24 éve nyugdíjas, és ha itt maradt, annak jele, hogy semmi olyant nem követett el, ami miatt az oroszok megbüntethetnék. Azt is felrótta neki – úgymond – a parancsnok, hogy mint volt katonának jelentkeznie kellett volna nála. Erre Teszling azt felelte, hogy ezt ő jól tudja, de mert a zavaros napok miatt az volt a jelszó, hogy ne járkáljanak, maradt otthon. Teszling kérdésére, hogy járkálhat-e ő ezentúl a városban, az orosz azt felelte, igen. De amíg lefogva volt, lakását egy tiszt és másik orosz katona feldúlták, ruháit nagyrészt elvitték.

Bogsán Károly főgondnok értesített, hogy ma ismét nagy propagandagyűlés volt (plakáton hirdetmény), melyet Szűcs Zoltán h. polgármester nyitott meg. Reiner Károly  kántor pedig azt újságolta, hogy Kurusa András felesem is le volt zárva egy hétig. Erről Gorcsa Péter ny. főjegyző azt mondta, hogy a rendőrségen, mert valami baj volt Kurusával kiszólás és lovak rejtegetése miatt. Ez valószínű. (Nővérem meg e héten úgy mondta hallomás után, hogy Kurusát ott hagyta hites felesége, aki már nem bírta férje magaviseletét. Valami asszony miatt. Szerencsétlen!)

Megtartottuk templomunkban az engesztelő ájtatosságot. Mint a szomorú idők jelenségeit, fel kell jegyeznem: Az Úri Kaszinó helyiségeiben kéjelgő egyik párt (szociáldemokrata-frakció) mulatozik. Ma is délután arrafelé jövet hallom az emeleti helyiségből a pogány zenét, és tódul a fiatalság oda. Alighanem ismét bálféle mulatság, mint nem régen is, lesz.

A „cirkuszt és kenyeret” megismétlődése! Ezek nem törődnek a haza szomorú sorsával, csakhogy legyen mit enni s mulatoznak! Pedig minő szomorú jövő elé nézünk, amikor nincs elegendő búzavetés, nincs állatállomány, mert elvitték az oroszok. A másik: állandó vendégeskedés a város vezetősége egy részén. Hajdú János ny. főszámvevő rendezi (most behívták szolgálatra és a közélelmezés ügyeit intézi), és több családhoz meghívatják magukat (sajnos dr. Mészáros Sándor adóügyi tanácsnok a legtöbbször az áldozat; de ott van Varga Lajos vaskereskedő, dr. Sipos József mostani városi ügyész, Rákos Andor mészáros), ahová családjukkal együtt mennek, Pusztai Sebestyén számvevőségi főnök; dr. Könyves-Kolonics József ügyvéd, városparancsnok, dr. Szűcs Zoltán is, tehát az érdekelt vezetők. Különös, hogy Szabó Imre városi főmérnök nincs közöttük az ilyen barátságos összejöveteleken. Ez ti. komoly munkása a városnak, szép családi életet él, és számol a mai nehéz helyzettel, amely tiltja a dőzsölést.

Van még egy jelenség, az Ardics utcai Hidasi József szatócshoz mára ebédre volt hivatalos egyik orosz tiszt, aki az engedélyeket adja a Szegedről hozandó árukért innen induló autóhoz. Nem lehetetlen, hogy Hidasinak ügyei lehetnek – kereskedő vagy más irányú –, amelyeknek barátságos elintézése jutalmául adja az ebédet. De bármint álljon is a helyzet, különösnek kell tartanunk, hogy egy tiszt ilyen helyekre jár ebédre.

1944. december 4. hétfő

Az éjjeli eső reggelre elállott, borús, nyirkos időre virradtunk. – Gál Sándor bácsitól vásárolt harmónium ára törlesztésére Nagymiklósi Ferenc tanítójelölt száz pengőt adott át, melyet Szalkaiéknak fogok átadni megőrzésre, lévén még a kórházban az özvegy. Szalkai Sándor felkeresett, mert megkapta temetési segélyt (100 P), melyet náluk hagytam megőrzésre, az előbbi összeget magamnál tartván úgy, hogy a temetési költség hátralévő részét kiegyenlíthessem. Délután pedig lementem hozzájuk, hogy a leltározott ruhák jegyzékét átnézve juttathassak néhány szegénynek is valami ruhadarabot (Furák István kispapnak cipőt és talán kabátot, károsult Mihály harangozónak is valamit, Juhász Antalnak nadrágot). Fehérnemű és egyéb felszerelés megőrzendő, mert az özvegy még él. Süki lakónak a téli kabát és több férfiruha. Ezekkel meg lehetnek elégedve ők is.                                     

1944. december 5. kedd

Dr. Szilas József hittanár lemásolta a Németh – dr. Bálint-féle köteléki pernek általa összeállított ítéletszövegét hat példányban, amelyeket a bírákkal alá kell íratni, hogy Szegedre küldhessük.

Gál Sándor ruháinak egy részéből juttattam Furák István teológusnak és két szegénynek. Elég viseltesek.

Délelőtt az egyházközség jövő évi költségelőirányzatának összeállításán dolgoztam, tekintve, hogy az egyházközségi jegyző katona, és nincs alkalmas egyén ennek elkészítésére. Főpásztori parancs is jött a költségvetés letárgyalására, tehát ezzel hovahamar foglalkozni kell. Az egyes tételeken nem igen lehet változtatni. Csak az a baj, hogy a polgári iskolai tanárok közül öt oda van, úgyszintén három tanítónk.

Délután Battonyáról járt itt egy férfi, aki szerint Mezőhegyesen át Battonya felé Aradnak hosszú sebesült orosz vonat haladt jórészt kézen és elölről sebesültekkel. Ezeket felülről hozták, Orosháza felől. Kiss Ferenc segédlelkész pedig hírét hozta, hogy az elmúlt éjjel 14 orosz szállásolta be magát Szabó Imre főmérnök úrékhoz; állítólag szálláscsinálók. Tehát még jöhetnek nagy számban utánuk. A battonyai férfi szerint Arad felől sok vasúti kocsin hoztak az oroszok ágyúkat és lőszert. Ma déltől kezdve ismét esik az eső.

Klivényi Lajos prépost Battonyáról levelet küldött, mint fentebb említém, és ebben szól arról, hogy a dombegyházi és dombiratosi helyettes lelkész urakat kölcsönösen áthelyezte, mert Fodor György már működött Dombegyházán, Szilágyi Antal pedig közelebb esik Kevermeshez, ahol, mint káplán volna állomáson.

Ugyancsak délben járt itt Havadi Ferenc medgyesegyházi lelkész az ottani polgári iskolai tanulók – 32 leány, 28 fiú – tanítása ügyében. Kért, írjak Szegedre az eleki iskolanővérek tartomány-főnöknőjének, engedje meg, hogy két nővér addig, amíg a vasúti forgalom helyreáll, Medgyesegyházára jöhessen (lakás és tantermek Welther Dezső plébános anyjának üres lakásán). Havadi úr hozta az 1870-ben kiadott Papok tükre c. könyvet Corvin-nevű német írótól magyar fordításban, melyet a kígyósi Wenckheim grófi kastély mellett szétszórt (oroszok munkája s valószínűen az uradalmi cselédségé!) könyvek közül felszedtek Békéscsabán járt medgyesegyháziak, ezt egy leány hozta hozzá. Azért hozta ezt a könyvet, hogy alkalmilag bevigye püspök úrhoz, hogy lássa, hogy a jó katolikus főuraink könyvtárában milyen szenny- és valláserkölcs-ellenes könyvek vannak. De ezen nem lehet csodálkozni, abban az időben a szabadgondolat terjesztése ülte orgiáit, és ez alól sokan – talán jóhiszeműen – ki nem vonhatták magukat. A könyv förtelmes dolgokat közöl!

1944. december 6. szerda

Bizonytalanság lévén a mai napon [Horthy Miklós névnapja] iskoláinkban van tanítás. Csak a református lelkész hirdetett az ő iskoláikban (polgári fiúban is) szünetet.

Reggel Bogsán Károly főgondnok jelentette, hogy a város vezetősége a megbeszélt módon nem akarja megejteni a kitermelt tűzifa próbamérését a helyszínen, tegnap beszélt Mécs József lelei uradalmi számvevővel, aki helyesen kívánta, hogy a város előzetesen tudassa, mikorra mennek ki, hogy ők előkészítsék a mázsát stb. Egy városi tisztviselő úgy mondta: egy köbméter fa öt mázsa, ők eszerint számítanak. Azonban a fának súlya ennek mineműsége szerint változik, és az uradalomnak nem mindegy, hogy az akácfa köbmétere öt vagy hat mázsa-e? Épp azért, mert a főjegyző (dr. Szűcs Zoltán) és Kiss Imre most akarnak kimenni Lelére, elküldtem Bogsán urat, menjen és telefonáljon Mécs számtartónak, és közölje vele ezeket, készüljön próbamérésre, esetleg ő is menjen ki Lelére.

Levelet írtam a szegedi tartományfőnöknőnek a medgyesegyházi polgári iskolai tanulók tanítása ügyében, ajánlván a kérelem teljesítését az ügy érdekében: a tisztelendő nővérek ezzel nagy szolgálatot tesznek az ügynek.

Idők jele: nincs a városban konyhasó, embereink bejárnak Szegedre, ahol egy kiló zsírnak való szalonnáért kapnak két kiló sót; annak ára kéz alatt tíz pengő volt. S a szegény emberek Püspöklelén át mennek gyalogszerrel, mert Kiszomboron át, az országúton nem mernek menni, mivel Deszken az ottani rácok (ezek ott az oroszok bizalmasai) kifosztják őket. És mennek az embereink – férfiak, nők – százával térdig érő sárban is az Istenadták, mert kénytelenek, különben sertésvágásnál nem bírnak semmit sem elkészíteni só híján. Ezért szükség volna megszervezni kormányhatóságilag a kereskedelmet. De mikor lesz ez? Hír szerint az oroszok már Budapest körül volnának, ami kétséges. Az út azonban az erdélyi sóbányák felé nyitva volna, azonban hol vannak a vállalkozó kereskedők, akik szállítanák ezt és egyebeket? Az orosznak van, mert ahol talál, elviszi.

Estefelé átmentem Gorcsa Péter főjegyzőhöz, aki éppen akkor érkezett Szegedről, hová a város fogatán ment be dr. Szűcs László városbíróval. Menet és jövet is rettegtek, nehogy a lovakat elvegyék. De hál’ Istennek, nem történt bajuk. Szegeden sok az orosz, és üzletekben nem veszik el áru ellenében az orosz pénzt, csak a magyart; csak ha valamelyik orosznak szólnak a vevők, kénytelenek a kereskedők elfogadni. Ahol Gorcsa leánya van (Pultz utcai idegklinika), onnan is elment a vezető főorvos. A vezetés segédorvosokkal összevonva történik, és az orvosok (4 család) egy szobában húzódnak meg. Az ellátás kielégítő. A kocsiközlekedés új hídon, Somogyi-telep felé történik, amely magas építésű.

1944. december 7. csütörtök

Délelőtt bejött dr. Balogh Sándor úr Leléről, hogy tárgyaljon a cukorgyári megbízottal, dr. Falvayval, eljön Bogsán Károly főgondnok és a SZCSV megbízottjai. A tárgyalás úgyszólván eredménytelen, mert dr. Falvait, mint a Georgia megbízottját a cukorgyártás megkezdését intéző orosz parancsnok semmiféle tevékenységhez nem engedi. Ők pedig nem értvén semmihez, vaktában dolgoznak (pl. ahol 500 mázsa szénnel lehetne dolgozni 1000 mázsával dolgozik, mert nem áll rendelkezésre kiszedett répamennyiség. Oka: a szomszédos falvakból kirendelt, ingyen munkásokkal dolgoznak (akik ruhátlanok, éhesek), és az orosz parancsnok nem enged felvilágosítást mástól. Dr. Falvay szerint csak akkor lehet valamit elérni, ha magyar kormány alakul megbízható politikusokból, akiknek gyakorlati érzéke tud lavírozni az oroszokkal. A gyár üzembe helyezésénél nincsenek ugyan szakemberek (mérnökök), de a munkavezetők gyakorlati ismerettel vezetnek mindent. Kihívtak vegyészeket Szegedről, de ezek csak nehezen jöttek bele az irányításba, talált jegyzetek alapján indultak el. Javaslata: az uradalom szedesse ki a répa felét, és vermelje; a másikat hagyják a földben, és ha el is vész a fagy miatt az egyik, a másikat megmentik. Most úgy sem tudnák pénzen átadni a gyárnak, és ha változnak a viszonyok, legalább kapni fog árat az uradalom. Ha pedig az orosz el akarja vinni, szedesse ki, amire az uradalomnak nincs pénze (hetvenezer pengőbe kerülne a kiszedetés).

Később megérkezett a kendergyár (Nagylak) megbízottja is. Szerinte a gyárat is kifosztották (a munkások is, akiknél sok felraktározott élelmiszereikből találtak!), és az oroszok elvitték, tönkretették összes irataikat, sárba hányták, gépet elvittek. A Pannonia-gyár átveszi a kendert és a lent, vágassák le és rakják kazlakba. A jó minőségűt okvetlenül átveszik. Azonban megtekinteni ki fog menni a helyszínére, s később két embert bocsát a gyár rendelkezésére, hogy a kazlakat ügyesen rakják. De a gyár, ha Budapesttel meglesz a kapcsolat, fizetni fog (Hitelbank). Szívesen átveszik a lent is, jóllehet Nagylaknak nincs erre szerződése az uradalommal.

Délben megjött Battonyáról az ottani adóügyi jegyző (Lutz), aki feleségéhez és családjához igyekszik Szegedre, s aki elviszi a püspök úrhoz a Németh–dr. Bálint-féle köteléki per. I. fokú ítéletét az ügyiratokkal, valamint 2050 pengőt (naptárak ára, kegyes adományok, nyugdíj, továbbá kiszombori hasonló összeg).

Délre megjött Földeákról Szűcs György káplán is, miután Ratkai Ödön helyettes plébános visszatért Szegedről, hol beteg atyjának állapotában változás, javulás állott be. Hozott leveleket püspök úrtól: naptárak árát be kell fizetni, kongruasegély nem érkezett meg, plébánosok kicserélése, újvárosi koadjutor kinevezése (Lakos E.). Szűcs György káplán künn járt Óföldeákon is, ahol a templom nagyon megrongálódott: tornyán, tetején. Kár, hogy ezt a helyettes plébános elmulasztotta jelenteni előbb, amikor még alkalmas volt az idő a helyreállításra. De mert Szűcs István ottani templomgondnok már hazajött, ezt fogom hivatni, hogy a javítást mielőbb foganatosítsák, ha másként nem, egyik uradalmi melléképület dupla cserépfedését szimplán hagyják, és a templomtetőt rendesen befedik. E nélkül a deszkamennyezet elkorhad.

Estefelé Lakos Endre jelent meg. Figyelmeztettem nyugodt magatartásra, s a plébánia iroda átadásához a leltárak elkészítésére, értékek átvételére; a templomiakról is kell készíteni leltárt. A szentmisék rendjében nem akar változtatást, hivatkozva arra, hogy neki a püspök úr három misézést adott, tehát ezzel élni akar. Ráhagytam azzal, hogyha igen kevesen jönnek – mint eddig – a 7 órai szentmisére, újévtől kezdve csak 2 szentmisét tart. A honvédi kápolnában a szentmiséket Szabó Ferenc plébános köteles végezni. Figyelmeztettem, hogy az irodában tartózkodjék, és ha valahová elmegy, írja ki ajtajára, hol van, a betegekhez nyilvánosan vigyen oltáriszentséget; a fűtéssel takarékos legyen. Szó esett még a templomgondnok személyéről is, ami megfontolást igényel, tehát erre nézve gondolkozzék.

1944. december 8. péntek

Nagymise végén, templomból jövet, idehallatszott a vonat füttye: tegnaptól kezdve vonat jár Szegedig úgy, hogy a Maros-hídig itt és túl rajta Kiszombor felől közlekednek, a Maros-hídján át kell menni gyalog. Bizonyos mértékben megnyugtató, talán közeledik a megállapodottság, jobban mondva: távolabb húzódik a harctér, és felvehetjük az érintkezést Szegeden túli testvéreinkkel is. Amit Isten engedjen meg.

Egyébként napsütéses, enyhébb időjárás. Szentmisére sokan jöttek. – Délután 3 óra után Ament Antal eleki kereskedő (neje Strifler Anna) állít be hátizsákkal. Szegeden járt, ahová felesége leányához ment még augusztusban (szülés előtt állott), és ott rekedt. Nem győzte már várni a hírt felőlük, Makóig jött vonaton, innen ment és jött gyalog, sárban, vízben. Szállást adtam neki.

Meglátogattam Tamasi Lajos volt kovácsházi esperesplébános nővérét, özv. Gerőczinét, aki beteg, utána Szabó Imre főmérnökéket vigasztalásképpen. Ott hallottam, hogy dr. Galambos Emil ügyvéd egy héttel ezelőtt Makón járt (elmenekült egész családjával), de nem engedték be lakásába. Kár, hogy elmentek, ő, aki vagyonos, tekintélyes ember, így tönkremegy.

Este Ament Antal bővebben beszélt az eleki helyzetről, amely nem különb, mint az itteni: ott is tönkretettek és elvittek azoktól is mindent, akik elmentek hazulról, bár okuk nem volt rá. De a csőcselék szerinte is garázdálkodott nagy mértékben. Vetés ott is nagyon gyér, férfiak hiányoznak a gazdaságban, és nem lesz növekedés az állatállományban. 

1944. december 9. szombat

Tegnap estétől ma reggelig erős déli szél, mely 8 órára esőt hozott. – Dózsa Andor kereskedő keresett fel, és említést tett arról, hogy a kísérletet tett orosz tiszt jóvoltából Budapestre utazni, de csak Kecskemétig jutott, tovább nem lehet utazni. Így hát apósát nem kereshette fel. Budapest körül van zárva orosszal, és úgy tudja, az oroszok nem fogják összelőni a fővárost, mert ez esetben nem lesz abból hasznuk. Így pedig mindent elvihetnek épségben, amit ott találnak; mert ezek mindent elvisznek, sajnos. Erre el kell készülnünk! Szólt még a kereskedelem nehézségeiről, a visszaélésekről; sőt, gyufát hozhatna pl. ő is, a szegedi orosz parancsnokság engedélyével (600 vagon van Szegeden, melyet a békési orosz parancsnok utalhat ki), de az itteni vezetőség (rendőri és városi) egy-két kereskedőnek juttatja, akik pl. a sót kilónként tizenöt, a gyufát dobozonként 1,60 pengőért adják. Lehetne tűzifát is szállítani Brádról, csak az orosz katonai parancsnokság engedje meg, ami iránt már tettek lépéseket egyesek. Különben szerinte egyik orosz tiszt úgy nyilatkozott: minek a tűzifa, ők már két télen is künn tartózkodnak, és nem voltak fedél alatt, nem fűtöttek! Dózsa Andor kereskedő kapcsolatot keres Arad és Temesvárral (ahol nem régen járt, és óriási drágaság van: egy kiló csokoládé ezer pengő!). A makói vezetőségnél ő is az értelmetlenséget hibáztatja.

Délben Köller Rezső végegyházi lelkész úr nézett be a plébániára: Makón volt elintézendő ügye (a szervita atyáknál járt), vonatja 11 órakor ért be, s most 1-kor megy vissza. Egészségi állapota kielégítő; de öregszik. Nem csoda! Szeniorja egyházmegyénknek. – Ament Antal is ekkor ment el; levelet tőlem és az apácáktól karácsonyi színdarabokat vitt az eleki zárda részére.

Délután tantestületi gyűlés, megbeszélés. A cipőkre nézve rendelkezés (két nővérnek is juttattam, mert az újvárosiakét elvitték az oroszok; néhány pár nagyobb cipőnk van, nem gyerekeknek való). Általában van cipője a legtöbb gyermeknek. Szó esett a fűtőanyagról: eddig a belvárosi gyerekek naponkint hoztak néhány db fát, de már kifogytak. Most az iskolánkban kerül kivágásra négy akácfa. Amíg ezekben tart, lehet tanítani. Csak az a különös, hogy a város ígért fát az iskoláknak, és most nekünk, katolikusoknak nem hajlandó adni.

Gyűlés után említi Marycz Emil tanító, hogy a pénzügy-igazgatóságnál egy városi tisztviselő arról tárgyalt, hogyha a város átveszi a püspöki uradalomtól a fát, ennek árát ne fizessék ki az uradalomnak, hanem foglalják le azonnal bizonyos adók fejében. Nem hiszem, hogy az uradalom hátralékban volna, s ezért hallatlan, hogy ezek így kikezdenek a katolikus püspök birtokával. Nem elég, hogy most erdejét letarolják a kommunista városbelieknek (iskolánknak nem akarnak juttatni), most még azt a csekély összegű árát sem akarják kézbe adni!

1944. december 10. vasárnap

A reggeli szentmise után közöltem Bogsán Károly főgondnokkal a tegnap hallottakat a püspöki uradalomból kitermelés alatt álló fa árának tervezett visszatartásáról. Bogsán szerint Mécs uradalmi számtartó említette már, hogy mihelyt pénzt kapnak a fáért, a fennálló illeték egyenértéket (négyezer pengő körül) akarják kifizetni az adóhivatalnál. Valószínűen erről van szó, de adja ki a város a pénzt, és ők kiegyenlítik a tartozást. Még valamit akart közölni a város vezetőségét illetően, mit észlelt a napokban. Őt is úgy kezdik már nézni ott, mintha valamelyiküket meg akarná gyilkolni, pedig csak javukra van, ha az uradalom képviseletében náluk eljár. Bővebben más alkalommal mondja el. Kértem egyben, hogy a fentiekről kedden küldjön értesítést az uradalom vezetőségének.

Egész éjjel és ma délutánig esett az eső.

Elolvastam a Szegeden megjelenő Délmagyarország (Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt lapja) f. hó 13. és 14-iki számait, amelyekben szó van a kisgazda, paraszt, kommunista, szociáldemokrata és szakszervezetek pártjának összefogásáról és közös működésükről a magyar jövő kialakításáért. A kisgazdapártot dr. Balogh István alsótanyai plébános képviseli, az övé volt a most újból megindult lap. Előbbi számban adják a közös programot, utóbbiban nagy beszédeik vannak. A parasztpárt nevében Erdei Ferenc makói református nép-író szól tisztátalan szájjal, pufogtató frázisokkal (elnyomott parasztság, feudalizmus stb.). A szociáldemokrata pártot a mostani polgármester, dr. Valentiny Ágoston képviseli, és szólott majdnem hasonlóan. Ezek a beszédek, mint rendesen – a Baloghét kivéve – felhányják az 1919. forradalom elfojtását, mintha azóta semmi nem történt volna a magyarság érdekében, és a népet elnyomták volna. Tagadhatatlan, hogy egyesek részéről nagy igazságtalanságok, önös visszaélések történtek (központosítás, jegyrendszer, irányított gazdálkodás, csúszás-mászás, protekció stb.), amiket el kellett ítélni minden lelkiismeretes embernek. De törekedtek ezeknek elsimítására az ONCSA-házakkal, kiházasítási és önállósítási kölcsönökkel, előbb tyúkfarm- és hízlalási előlegekkel a népen jórészt segíteni! S ha hozzávesszük azt, hogy a különösen ipari munkadíjak felemelése a minisztérium részéről is ez irányban történt, és ez rontotta meg a földműves munkást is (mert csak magas bérért akart elszegődni), és nem lehetett hatóságilag megfékezni, munkára kényszeríteni, akkor hazugság e szónokok részéről a közelmúltnak felhányása. Erdei pedig a zsidószerkesztők által néhány évvel ezelőtt megfizetett népi író ne beszéljen, mert ha nem tud tárgyilagosan ítélni, ne tanítson egyoldalúan, mert ugyanabba a hibába esik, mint amelyet ostorozni akar. Nem más ez részéről, minthogy valami akar lenni (két cső kukorica egy zsákban – a helyi közmondás szerint).

1944. december 11. hétfő

Bogsán Kálmán főgondnok a pénzügyigazgatóság vezetőjével beszélt, utána elmondta ennek nyilatkozatát a püspöki javadalmi erdőből kitermelendő fa árának lefoglalásáról. Nekik Szegedről jött rendelkezés, mely szerint mintegy 300 ezernyi illetéktartozásról volna szó, és nincs az az égi vagy pokoli hatalom, amely a fenti összeg lefoglalását meggátolná! Bogsán Kálmán említette neki, ha az egész (600 vagon) fát leszállítja az uradalom, akkor is legföljebb 200 ezer pengő folyik be, és az uradalomnak kész kiadásai is vannak a fakitermeléssel. Ez sem számít, mondta Buday Mihály főnök, és ő ma kerékpáron ki fog menni Lelére. Ezt levélbe foglaltam, és közöltem P. Balogh Sándor úrnak, ha netán nem menne ki Buday ma, a levelet holnap viszik ki. Lehet, hogy ez az illeték Glattfelder Gyula püspök úr hagyatéka után esedékes. De bármint van is, figyelemmel kellene lenni az oroszok okozta kifosztásra, állatok elhajtására, a termények be nem takarítására stb. Ezért püspök úrnak kell Szegeden ez irányban eljárni.

Déli 11-kor kereskedelmi iskola igazgatói-tanácsülés, tandíjkedvezmény és tanári ügyek elintézése. 50 leány és 29 fiú jár, beiratkozott azonban 235 tanuló. A hiányzók vidékiek, és most nem járhatnak be a vonatközlekedés szünetelése miat­t.

Beszéltem dr. Szűcs Zoltán főjegyzővel az egyházközségi adóalapok kiírása miatt. Ott volt dr. Mészáros Sándor adóügyi tanácsnok is, és szerintük az egyes adókerületek vezetői vállalják a kiírást, mert ezért külön díjazást kapnak az egyházközségtől. Így hát dr. Diósszilágyi Lászlót nem alkalmazhatjuk.

Délután megjelentem az újvárosi plébánián, hogy a hivatal átadassék a koadjutornak. Szabó Ferenc plébános elkeseredett hangon beszélt a rendelkezésről, be fog menni a püspök úrhoz, és előadja, mit tett ő 25 év alatt. Hazatérőben Panni nevű húga fogott el az utcán, és firtatta a fivérével történt méltánytalanság okát és okozóit, és hogy ennek nem jó vége lesz. Hiába hivatkoztam arra, hogy a püspök úr azt akarja, hogy a plébános úr gondozza egészségét, ő azonban ezt a papság részéről jövő rosszakaratnak minősíti. Mondtam, olvassa el püspök úr rendeletét, annak tartalma megmagyaráz mindent. Meg kell jegyeznem, nehézséget okoz, hogy az irodában – most tudtam meg – nincs bútor, semmi sincs. Eddig azt hittem, hogy a beszerzéseket a templompénztárból fedezte a plébános úr.

Ugyancsak délután jött Szűcs István óföldeáki templomgondnok, akivel az ottani bombakárt szenvedett templom helyreállítását beszéltem meg. Már ők is – úgymond – tárgyaltak erről, és holnap, kedden szándékoznak megbeszélni a továbbiakat. Mivel az anyag egy részét (cserepet) az egyik uradalom (Návay György) tisztje kölcsönadni hajlandó, lécet pedig Návay László padlásán találnak, könnyebb a javítás eszközlése. Abban állapodtunk meg, hogy Makóról egy ácsmester megy ki, hogy a torony lelőtt egyik sarkát szakszerűen helyreállítsa annak tetejével együtt. Segéderőt és egyebet ők adnak.

1944. december 12. kedd

Reggel közölte Kereső István mester, hogy az ács, akiről beszéltünk, hogy ma vagy legközelebb kimegy Óföldeákra, erre nem vállalkozik. Részben, mert csakis gyalog mehetne (kerékpár és kocsi nincs), részben, mert – szerinte – Földeákon, tehát közelebb is van ács. De azért Kereső utána néz, hátha egy másik ács kimenne!

Bogsán Károly főgondnok kiment az állomásra, hogy a nagylaki kendergyár intézőjét (Kádi) megvárja, s tőle, aki Lelére megy lórén az uradalom kenderének átvételét megtárgyalni, tegnap írt levelemet kiküldje, s ha netán hoznának valami üzenetet, átvegye. Később jött, nem üzentek semmit; majd délután 3-kor a kocsis érkezett meg a lóréval jövet, hogy már vissza is hozta a kendergyári kiküldötteket, akik megnézték a lent és kendert. A kocsis említé, hogy az elmúlt éjjel, valószínűen falubeliek, betörtek a jószágigazgató lakásánál lévő kocsiszínbe, s a püspök úrnak ott lévő három hintajának bőr üléseit és belső bőrborításait leszedve elvitték. Ilyenek most a zabolátlan emberek!

A múlt napokban összeállítottam a jövő, 1945. évi egyházközség költségelőirányzatot, ma pedig a folyó évben a mai napig eszközölt kiadásokat összegeztem a zárszámadás számára. Látni akartam, hogy is áll az egyházközségi pénzkezelés? Takarékbetétünk is van, de ezt most nem használhatjuk, mert nem működnek még a pénzintézetek.

Katonák szállingóznak haza a Dunántúlról a szerint, amint előre haladnak az oroszok. Állítólag ott van minden, és nincs drágaság.

1944. december 13. szerda

Bogsán Károly főgondnok értesülése Leléről, hogy a nagylaki kendergyár kiküldöttének megállapítása: néhány tábla lábon álló kender csak tűzre való (nem is csoda, eső, szél tönkretette, föl kellett volna még augusztusban nyűni), és csak a len kitűnő, 50–60 vagonnyi, s a kiküldött azon lesz, mihelyt Budapestre utazhat, hogy ezt a központ átvegye, s árát az uradalom kézhez kapja (a fináncok megkerülésével, nehogy erre is kezüket tegyék, mint a fa árával teszik!).

Biró Albert egyházközségi helyettes pénztárosnak megmondottam az egyházközségi adóalanyok kiírására vonatkozó tárgyalás eredményét, és meghagytam, menjen be dr. Mészáros Sándor adóügyi tanácsnokhoz, közölje vele, az hozza tudomásukra az adókerületek tisztségviselőinek, hogy az öt kerület katolikus adózói névsorának kiírásáért kereken ezer pengőt adunk. A tavalyi (1944. évi) drága volt – tételenként 20 fillér, összesen 1940 pengő körül, ennyit nem bír el pénztárunk. Tegnap éjjel, éjfél körül a közelben, Nyugaton nagy ágyúzás vagy bombázás hallatszott, tegnap este és ma repülő vonult el a város felett. Ma is hallatszott Nyugat felől messziről ágyúzás vagy bombázás dübörgése. 

Estefelé városi közgyűlési meghívó egyik pontja Bécsy Bertalan polgármesternek (elment szeptember 24-én) állásától való megfosztása. Javasolja Dragon János, akit annakidején, az elmúlt tavaszon a többi gyanús egyénnel együtt internálótáborba vitettek el. Ez bosszú műve akar lenni, pedig azt hangoztatták ezek a most uralmon lévők, hogy ők nem állnak bosszút senkin. Természetes, hogy ezek nem tudják megvárni a rend helyreállítását, és a Budapesten megalakuló kormányt, tehát ki akarják használni az első kedvező alkalmat. Mind többen jönnek haza a Dunántúlról; állítólag a pénzügyi tisztviselők is jönnek.

A belvárosi iskola tanulói hozzák darabonkint a tűzifát, és így a tanítás menetében nincs fennakadás.

Marycz Emil tanító járt a városházán, honnan intézkedés történik, hogy a Szent Anna u. 16. sz. a. Petőfi Ferenc-féle lakástól adni fognak néhány mázsa lignit-féle tüzelőt a belvárosi iskolának. Különös, hogy a város vezetősége iskolánknak nem hajlandó adni tűzifát a püspöki uradalmi erdőből kitermelt fából, pedig a tanügyi bizottság első ülésén a város képviseletének jelenlétében határozat történt ígérettel, hogy minden iskola fog kapni tüzelőt! Mi ezt a hat mázsát is drágán fizettük meg, melyet eddig nagy kegyesen adott a város két iskolánknak.

1944. december 14. csütörtök

Tegnap délután értesített Tusz Pál battonyai adóügyi jegyző, aki e hó 7-én hivatalos iratokat és kegyes adományok összegét stb. vitt Szegedre, hogy azokat átadta s csatolta a püspöki hivatal elismervényét.

Délután 2-kor megjött P. Balogh Sándor, aki eddig az orosz parancsnokságon járt. Háromezer mázsa szénát visznek el az uradalomból, melyet künn fognak préselni (ehhez üzemanyagot adnak, de a traktort az uradalomtól veszik igénybe). Azért kilincselt, hogy adjanak térítést, mert a széna pénzébe van az uradalomnak.

Az elmúlt héten olaj után járt, a csongrádi takarékpénztár szőregi téglagyárának megtakarított üzemanyagából kapnak kölcsön (szántani kell érte), amelyet nagy óvatossággal lehet Ferencszállásnál a Maroson csónakon átvinni, és otthon eldugják, nehogy az oroszok ráakadjanak.

Az ellopott kocsiülés bőrtolvajainak nyomában vannak, az elmúlt éjjel két méhcsaládot loptak el; a rendőrség nyomoz. Fekete Aladár intéző csak terhére van az uradalomnak, bajt csinál (megvert a napokban véresre egy kanászgyereket; két fogatos kocsin jár, gyalog nem tesz egy lépést sem; kevesli a lecsökkentett fél fizetést).

Mécs József számtartó levele szerint az uradalom adótartozása nem százezer, de még ez egyszázra sem rúg, amit a nagyhangú Buday Mihály makói pénzügyigazgatósági főnöknek személyesen – hétfőn künn járt – kimutatott. És ha az idei kárbecslési kérelmet elintézi, a pénzügyigazgatóságtól még az uradalom kap sokra rugó visszatérítést. Természetesen ezek a jó urak handabandáznak.

Balogh úr kért, járjak el Kovács József főbírónál megtudakolandó, mi most az eljárás a cselédfelmondás körül? És hogy mi a főbíró úr véleménye, tapasztalata alapján, az uradalom vezetéséről (hibák, eljárási mód csalárdsággal).

Hír szerint az oroszokat Budapest fölött 50 km-re visszaszorították, és emiatt is a szeged–ceglédi vonatközlekedést nem indítják meg.

1944. december 15. péntek

A földeáki tanítás és az óföldeáki templomjavítás ügyében (hogy az ácsmesterek Makóról nem mennek ki) értesítést küldök leiratban. Ez utóbbit sajnálom; de Molnár Péter ács is máshol van dologban, jóllehet inkább azért nem megy, mert kisszerű javításról van szó reá nézve, de az egyháznak igen fontos volna, és hogy nem bír az egyház sokat áldozni, s ott az emberek önként, ingyen dolgoznának vele.

Újvárosi iskolánk négy és a belvárosiból egy gyermek részére kiadandó cipőket ugyanúgy adattam az újvárosi Mária Bernardin nővérnek is a nagyobbakból, mert neki csak rossz cipője van. Szegények, őket az oroszok és rossz emberek kifosztották.

Délután városi képviselő-bizottsági ülés. A lelei uradalmi erdőből kitermelés alatt lévő tűzifa árát le akarja szállíttatni az elnöklő főjegyző, javaslatára a gyűlés a megállapodás többi pontját elfogadta. Oka: a kitermelők részének (gally, tuskó) hazaszállítása nagy költséget igényel, amiben ráfizetne a város. A SZCSV-vezetőség kölcsönt kér a munkások búzavásárlásra. Ez utóbbit megszavaztuk, előbbire nézve tárgyalás. A polgármester (dr. Bécsy Bertalan) lemondatási javaslatának tárgyalását nem várhattam meg, egyesektől azt hallottam, visszavonták volna (beadta Dragon János kommunista); mások szerint is ez tárgyalás alá nem kerülhet, mert hiszen sokan elmentek.

1944. december 16. szombat

Délben megérkezett Lakos Endre újvárosi koadjutor, aki jelentette, hogy a plébánia átadásánál a templompénztárban lévő adatok, ill. a napló adatai nem helyesek, egyes tételeket kétszer írták. Nem adta még át Szabó Ferenc plébános a perselyek kulcsait, sem a perselyek egyes alkalmi kiürítését bizonyító naplót, sem a leltározás nem kezdődött meg. Utasítottam, hogy a részemről összeállított és aláírásra neki átadott jegyzőkönyvet írják alá, s a fentiekben előadott észrevételeit foglalja hozzám küldendő jelentésébe,  és a leltározást a templomi felszerelésekről kezdje meg, hívja el ehhez a templomgondnokot is. Megemlíté továbbá, hogy – mint ő hiszi – a plébános megbízásából vagy biztatására Horváth Jenő, aki a papneveldében inas volt valamikor, megjelent nála olyan kijelentéssel, mely szerint a munkás plébánost most elbocsátják, nem tudják kinek a keze van ebben, de a hívek eljönnek ide hozzám, és ha nem használ ez, tovább is fognak menni stb. Figyelmét felhívtam ennek a Horváthnak kilétére, s azt ajánlottam Lakosnak, hogy az ilyen egyénekkel szelíden bánjon, előttük ne nyilatkozzék semmiképpen, és küldje el azzal, hogy az intézkedés a püspök úrtól jött. Szó esett még a kántori teendőkről is, melyet most részben az apácák vezetése mellett az iskolások, és az orgonálást Zeitler-leány [Magdolna] végzi. Ajánlottam, a külső teendőkről (temetés) és vasárnapokon a diákmiséről (orgonakíséret) beszéljen Marycz Emil tanítóval, és ha vállalja, a kántori illetményt (havi 80 P) megosztjuk közöttük. Én is szóltam erről a nálam megjelent Marycz tanítóval, aki késznek nyilatkozott az ének kísérésére orgonán; a másikra nézve nehézség lakásának távolsága a templomtól.

Délután érkezett Varga Ferenc dombegyházi plébános Szegedről a püspöktől jövet. Nem lévén holnap reggelig vonatja, itt marad nálam. Szívesen fogadtam. Jászalsósztgyörgyön, szüleinél volt, szeptember 24-én ment el Dombegyházáról, aznap Kisdombegyházán misézett, de mert már nem mehetett vissza az oroszok közelsége miatt, kocsival (tehát szándéka volt elhagyni a plébániát, mert házvezetőnője s kocsisa is vele ment már a fiókegyházba is) tovább ment Kunágotára, majd Magyarbánhegyesre, onnan szüleihez, ahová szeptember 29-re (péntek) érkeztek meg (ott találta a beteg dr. Bodor volt kevermesi ny. plébánost, kinek állapotában javulás nincs, nem tud írni s akadozva beszél). Ott is hasonló sorsban volt részük az oroszoktól szülei s testvéreinek, mindenét elvitték; de idehaza is, ahová e hó 11-én érkezett. Plébániáján a „hívek” is sokat elvittek, de mint tapasztalta, egyesek nem csak „megőrzésre”, hanem tulajdonul is! Sajnos ez sok helyen így volt! Lovait és kocsiját elvitték az oroszok, és vasúton jött Lőkösházáig, onnan gyalog Kevermesen át. A kunágotai plébános (Borsoviczky Lajos) annakidején, ottlétekor úgy nyilatkozott, hogy nem hagyja el plébániáját, de úgy látszik – mondja – mégis félt, és elment, nem tudja merre.

1944. december 17. vasárnap

Reggel ¾7-re járt az idő, amikor a sekrestyébe a várostól meghívót hoztak 9 órai kezdetű értekezletre, nemzetgyűlésbe választandó képviselők jelölése tárgyában okvetlenül való megjelenést jelezve. Minthogy vasárnap nem mehetek ilyen időben a templomból, nem is mentem. Délben jött Szabó Imre városi főmérnök, és elmondta, hogy a mellékelt röpcédulán jelzett ügy tárgyalását megelőzően tegnap délben jött Makóra dr. Erdei Ferenc Szegedről, és tárgyalták le az ügyet. Délutánra (tegnap) szűkebb körű bizottság foglalkozott e kérdéssel; Erdei elmondta, hogy Makó 12 képviselőt küld, (Szeged 23-at), mert Makón a demokratikus eszme nagyon fejlett, és képviseli az egész vármegyét; jelölték a 12 közé: dr. Könyves-Kolonics József ügyvéd-városparancsnokot, Kiss Ernő (cipész), Kiss Imre (géplakatos), Szabó János, Dragon János pénzügyi tisztviselőt, Galamb Ferenc (kovács), Széll István, Lukács Pál (üveges), Biró Sándor földműves és még a többi közt Farkas Imre (cipész) vármegyei parancsnokot. Amikor a jelölésen Tóth János vármegyei gazdasági tanácsos felszólalt, hogy Makó földműves város, és nincs arányban a lakosság többségéhez a jelölés, kérte, hogy még legalább egyet közülük jelöljenek. Farkas Imre is emellett szólalt fel, és a saját jelölését nem fogadta el. Azonban Tóth János sem nyert, mert más földművest nem jelöltek. Miután az elnök (Szűcs Zoltán dr.) szerint a gazdák eddig nem szervezkedtek kisgazdapártba, tehát nem kapnak több képviseletet. Ma délelőtt Szegedről Komócsin Mihály pártszervezeti vezető jelent meg a városházán, és elmondta, hogy a jövő csütörtökre, november 21-re Debrecenben gyűlik össze a nemzetgyűlés képviselete, és ott a református kollégium ősi termében tartja ülését: a kiküldött képviselők a Bika-szállóban fognak lakni s étkezni, ott maradnak szombatig. (Hogy mennek és jönnek, arról szó nem esett; csak azt hányta fel Komócsin, hogy Debrecenben az oroszok rendelkezésükre bocsátanak járműveket és kezükre jártak.)

Déli 11-kor pedig népgyűlés volt, bizonyára a fenti jelöltek megválasztására, a pénteki gyűlésen a városi képviselő-testület helyett. A bizottság dr. Bécsy Bertalan polgármestert csak felfüggesztette (tehát még nem csapta el), és ellene a fegyelmi eljárást rendelte el.

Az a hír terjedt el, hogy az új kormány sorozást akar elrendelni, s akkor a magyarok az oroszokkal együtt fognak harcolni a németek és a Szálasiék vezette magyarok ellen. Hát még csak ez hiányzik! (Nem elég, hogy eddig már tönkre tettek itteni részeken mindenkit anyagilag, most még vérileg is kiirtanak. Szomorú!)

1944. december 18. hétfő

A szentmise után Balga Zsófia óvónő értesít, hogy tegnap este dr. Judik Ferenc kir. tanfelügyelő neje, kisfiuk, nővére s anyja Mindszent felől (Tömörkényben voltak) ideérkezett két kocsin (amelyek szánalmasan néztek ki, orosz kocsik!). A férjről nem tudnak semmit. Lakásukba nem mehettek, a tüzelő hiánya miatt ő sem fogadhatta őket; így egy részük Velcsov-szomszédhoz, másik Csaba László állami igazgatóhoz ment el. Kevés batyut hoztak magukkal; az itt hagyottakat pedig elhurcolták.

Később Székely Nándor igazgatóné tett panaszt Nacsa Mihály iskolaszolgánkról, aki különös érzelmű rémhírekkel nyugtalanítja őket, visszaél sok jóságukkal, pedig tavaly is férje mentette fel a katonai behívástól. Vigasztaltam azzal, hogy az ilyen egyszerű, műveletlen ember felül minden hallott hírnek, és a maga módján terjeszti azokat.

Délelőtt ¼11-kor a Szent István tér 19. sz. a. ház előtt Lele felé egy falka borjút, tinót és tehenet hajtott négy magyar, miután egy orosz bizonyos utasítást adott nekik. Lehet, hogy Szegedre hajtják, és lopott jószágok lehetnek, mert bizonyára úgy vették el szegény magyarjainktól. Ez a háborús áldozat. Amint megtudtam, ezeket a jószágokat a lelei útfélen lévő Domonkos féle tanyán gyűjtik.

Később felmentem Kovács József főbíró úrhoz megtudakolni P. Balogh Sándor kérésére a cselédfelmondás mai módját, ahol megtudtam, hogy a régi rend áll fent: 60 napi felmondás, írásban. Ezen felül kértem bizalmas észrevételt az uradalmi alkalmazott urak és a vezetés tekintetében. Megadta. Ezt közöltem is írásban P. Balogh Sándor úrral, fenntartván élőszóval elmondandónak egyik alantas alkalmazottra nézve egyet s mást.

Útközben P. Erdélyi Ferenc szervita házfőnök tartóztatott fel, és kért, hogy a készülőfélben lévő márvány-oltárukat áldjam meg a jövő szombaton, esetleg vasárnap. Megtudtam, hogy a menzalap-deszka, mert nem tudták Szegeden kifűrészelni a tömbből, amelyet tehát később fognak az oltárra alkalmazni. Egyébként ment Kiss Ernő jogásszal, hogy megtekintsék a Goltner Lajos-féle orgonaharmóniumot megvételre, amely felett Fülöp Béla ny. tanár veje rendelkezik. Jónak találták. Előzetesen említettem nekik, hogy Goltner Lajos (énektanárom volt 1888–1892-ben) művész volt, és csak jó hangszere lehetett.

Gorcsa Péter főjegyző említette, hogy dr. Bécsy Bertalan polgármesternek a múlt pénteken történt felfüggesztési és fegyelmi indítási javaslata vagy indítványa Dragon János részéről abban leli magyarázatát, hogy Bécsy 200 ezer pengőt – állítólag államsegély volt, és Cserzy pénzügyi ellenőr parancsára – még elmenetele előtt Sopronba utaltatott át, valószínűen tisztviselők (menekültek fizetésére). De azt is mondta Gorcsa főjegyző, hogy Schwarcz (fakereskedő), aki mint zsidó munkaszolgálatos volt, de visszajött, (nálam is járt négy héttel ezelőtt) – mint izraelita hitközségi elnök és a hazatért izraelita férfiak megbízottja – azt mondta Bécsy polgármesterről, hogy a városi közjóléti szövetkezet Kiss-nevű vezetője révén nagy összegeket tulajdonított el, a Schwarcz-féle fatelep eladmányáról kétféle könyvet vezettek: a megállapított árat rendesen könyvelték el, és a felárat valami noteszbe jegyezték. Ez utóbbiról ugyan Dragon János nem tud, de Schwarcz ezt a városházán dr. Szűcs Zoltán és Pusztai Sebestyén tanácsos jelenlétében mondta, és ez utóbbi ezt a kijelentést írásba foglalta. Ha ez igaz – Gorcsa szerint – Bécsy börtönbe fog kerülni. Schwarcz azt is állította, hogy amikor 1944. június 16-án az izraelita nőket átkutatták a zsinagógában, Bécsy polgármester ezt végignézte a zsinagóga karzatáról. Erről nem tudok én semmit, feleltem Gorcsának, csak az volt szégyenteljes, hogy két székely, magát nagy magyarnak tartó orvos, Bogdán József és Mihalovits Sándor fogorvosok voltak jelen a zsinagógában a nők (altesteinek is) átkutatásánál az elrejtett ékszerek és pénz miatt.

Az ideiglenes nemzetgyűlésbe kiküldött 12 makói férfit illetően Gorcsa azt mondta, hogy ezek közt van dr. Erdei Ferenc falukutató is – mint akinek saját állítása Erdeinek – országos tekintélye van, és ő más városok képviseletében is megjelenik ott, de apját is beválaszttatta a makóiak csoportjába. Köztük négy katolikus vallású van (dr. Könyves-Kolonics József, Zombori Lajos asztalos, Dragon János forgalmi adótiszt és Kiss Ernő); a többi református.

Holnap reggel 7,20-kor indul az első vonat a Maros kiszombori partjától Szegedre, délután jön vissza. Ezzel utazik Szűcs György káplán úr édesanyjához látogatóba. Mivel pedig Püspökatyánk – dr. Balogh szerint e hó 21-én kijönni szándékozik Lelére – Szűcs úr révén közöltetem Havass Géza püspöki titkárral, hogy a Kegyelmes Úr esetleg jöjjön Makóig vonattal, és innen jó bundában lórén Lelére, nehogy nagy utat kelljen megtennie Szegedre is gyalog ebben a téli időben.

Gorcsa főjegyző Schwarcz szerint azt is mondta, hogy a városi Közjóléti Szövetkezetet vezető Kiss a polgármesternek havanként 1000–1200 pengőt volt köteles beszolgáltatni, s ezt a zsidóktól szedte be (amíg itthon voltak). Gorcsa szerint ez annyiban feltűnő, mert Bécsynek több száz hold ingatlana van Deszken, és adósságát földeladással a tavaszon rendezte.

Egy másik jelenségről tett említést Gorcsa főjegyző. Ma a városházán egy jóképű, fiatal, szimpatikus repülőtiszttel találkozott dr. Könyves-Kolonics városparancsnok irodájában. Ettől tolmács útján megkérdezte kilétét stb. Ez elmondta, hogy ortodox-pravoszláv, meg van keresztelve, 23 éves, Moszkvától 50 km távolságra van szülőhelye, s náluk van istentisztelet, püspökség, püspök stb. Szerinte csak eleinte voltak istentelenek, de később rájöttek a vezetők is, hogy az istenség fogalma s tisztelete nélkül nem lehet el az emberiség. Ez arra látszik mutatni, hogy az orosz kommunizmus ridegségéből sokat engedett, és a szociáldemokratizmushoz közelebb áll, mint azt eddig felőlük gondoltuk. A róluk terjesztett hírek tehát nem egészen valók. Különben Isten tudja, mit hoz ránk a jövő, ha ők maradnak urak országunk felett.

1944. december 19. kedd

Derült reggel, fagyos éj után, napsütéssel. – Egyháztanács- és iskolaszéki-ülést hívok össze folyó hó 21-re, amelyen a jövő évi költségvetést tárgyaljuk le, s egy hét múlva egyházközségi képviselő-testületi gyűlés elé terjesztjük elfogadás végett. Már a múlt héten összeállítottam a költségelőirányzatot, és tárgyaltam erről a főgondnokkal, és egyházközségi pénztárossal is. A tanári és tanítói illetmények azonosak a folyó évivel, természetesen az egyházi alkalmazottakéi is maradnak. Előnyünk lenne, hogyha a bankok működése megkezdődnék, a bent lévő készpénzből (befolyt egyházközségi adó) tudnánk törleszteni az iskolaépítési kölcsönbe jelentős összeget, miután az utóbbi időben folyt be adó. A megtakarítás onnan is származik, hogy nem volt módunk tüzelőanyagot úgy beszerezni (drága áron), mint más években, ami különben nagy baj. Továbbá, hogy Bugyi Gyula tanár nem nyert alkalmaztatást, és általában a polgári fiúiskola fenntartása most takarékosabb.

Délben jött Lakos Endre újvárosi koadjutor azzal, hogy szeretné felfogadni sekrestyésnek Kasza Pált, aki előbb is szolgált ilyen minőségben; de tudni akarná, mennyi lenne az illetménye, s vajon nem lehetne-e elvállalnia az iskolatakarítást is. Így jobb megélhetése lenne. Felvilágosítottam, hogy a mostani iskolai takarításért havi 100 pengőt fizettünk, figyelemmel a nyári munkák miatt fennállott magasabb napszámra. De tulajdonképpen havi 60 pengőt adunk (előirányzott összeg) a két iskolai takarításért. Ha ezek ellenében elvállalja, s eleget tehet mindkét helyen, fogadja fel. A templompénztárral kapcsolatosan elmondta, hogy az nem helyes, mert hiány több van, bizonyos bevétel kétszer is szerepel, és legújabban, december 6-án 500 pengős adomány nincs bevételezve. Erről az adományozó által fenti napról kiállított iratot mutatott fel, az illető Kiss István MÁV-tiszt annak hálájából adta Szabó Ferenc plébánosnak, hogy egészségben hazajöhetett a háborúból. Említi továbbá, hogy a pénztári kisnaplót sem adhatja elő plébános úr, mert szerinte elveszett, általában nagy hiányosság mutatkozik a számadás vezetésében. A kántori teendőkre nézve, miután Marycz Emil tanító neki is említést tett az egyházközséghez beadott kívánságáról (négy évi lakbért követel), azt mondtam, nem vesszük igénybe szolgálatát, mert ott ellátják az apácák és iskolások a Zeitler Magdolna a orgonálása mellett a kántori teendőket, ha pedig valaki temetésekhez kér kántort, itt van a Nagymiklósi Ferenc tanítóképzős. Ezt említse Marycznak, ha a kérdést ő szóba hozza.

Napok óta várok a lelei uradalom küldöncre, hogy fontos leveleket küldjek P. Balogh Sándornak, de nem jön. Erre Bogsán Károly főgondnok úr vállalkozott, hogy holnap reggel ő kimegy lórén, megnézi a fakitermelést, és eljár az uradalomnál.

Déli 1 óra körül nyugatról nagy bombázás vagy ágyúzás hangja hallatszott. Ki tudja, nem a vonatot bombázzák-e a németek?

Este 7 óra előtt állít be hozzám Post József volt battonyai káplán (eleki fiú, nagy bundista volt a szerencsétlen!), jött állomáshelyére menendő, Battonyára. Járt a püspök úrnál, aki azt mondta neki, hogy rendelkezzék felette Klivényi Lajos prépost, mint helynök, vagy a másik ottani káplán felett, küldje oda, ahol legszükségesebb a lelkipásztor. Amikor pedig ezt megelőzően mondtam, hogy ő, mint német, mehet éppen Almáskamarásra, ahová még nem ment P. Alaker, ahogy azt most vett levelében írja Havadi Ferenc medgyesegyházi lelkész, – azt feleli Post, hogy a püspök úr Varga Ferenc dombegyházi plébánost küldte oda, de amint azt már levélileg közölte Klivényivel is. Tehát nem ok nélkül mondta ezt az elmúlt napokban maga Varga plébános is, hogy a püspök úr neki Almáskamarást ajánlotta fel. Post egyébként Fehér megyében, Sárszentmihályon lakó nagybátyjánál tartózkodott, közben volt Zala és Vas megyékben, Veszprém környékén és Budapesten e hó elején; itt találkozott Reibel eleki esperessel, ott van dr. Martin Aurél kétegyházi plébános, Leimeter János almáskamarási plébános, Borsoviczky Lajos kunágotai plébános, katonalelkész; Wéber Mihály, mint káplán a Duna mellett egy kis  községben káplánkodik. Azon a vidéken is fosztogatnak az oroszok; a kiürített helységekben németek visznek el mindent, sőt a leventéket is kezdték összeszedni, falvanként, és szállítani akarták Németországba, de nem sikerült úgy, ahogy elgondolták. Mert nekik az volt a módszerük, hogy a leventéket berendelték előadástartásnak örve alatt, és amikor együtt voltak, egyszerűen körülfogták őket, és szállították ki Németországba. Amint ennek híre ment, a leventék kivonultak a kukoricaföldekre, s ott táplálták őket, amíg csak el nem vonultak a németek. Székesfehérvárott az állomás környékét bombázták agyon, tüzet fogott a Prohászka-emléktemplom (kupolájának külső része leégett), ott még harcok voltak. Postnak Szegeden lakó fivérétől (aki orosz fogságból ügyesen szökött meg, nem régen a nagyszalonta–kisjenői vasúti vonalon a vasúti kocsiból) tudomása van az eleki helyzetről. Említette még egyik nő rokonától vett értesülés alapján, hogy egy orosz tiszt úgy nyilatkozott, miszerint Sztálin őket azért küldte a magyarokhoz, hogy azokat az elnyomás alól felszabadítsa. Pedig itt van csak paradicsom és szabadság, nem pedig náluk, oroszoknál, mert itt a szegény embernél is talál padolt szobát, mindenük van a magyaroknak. Ez is megerősíti azt a kijelentést, melyet egy másik orosz tiszt tett Lüke (Sípos) Tóni iskolaszolga előtt Makón, hasonló értelemben, melyet fentebb jegyeztem fel. Ami annyit jelent, hogy ugratni akarták az oroszokat, csakhogy mennél jobb kedvvel menjenek harcba, mint felszabadítók. Ezek most látnak kultúrát, és aligha fognak otthon, ha visszatérhetnek, a régi nyomokon haladni, nem engedik magukat elnyomatni.

1944. december 20. szerda

Szűcs György káplán tegnap este nem jött haza. Lehet, hogy lekéste a vonatot vagy apjával idejében nem találkozott. – Post Lajos reggel elment Battonyára; figyelmeztettem, hogy jól viselkedjék. De kértem, írjon Elekről Reibel esperes hol- és hogylétéről.

Óföldeákról Szűcs István templomgondnok jött jelenteni, hogy a templomtetőt helyreállították közös akarattal, anyag rendelkezésre állott. A torony megmaradhat úgy, ahogy van, veszély nem fenyeget, hogy ledől. A falakon mutatkozó hiányokra nézve egy kőműves szerint ezer tégla szükséges, amelyet az ONCSA-házakból fennmaradt mennyiségből venne át. Megbíztam, vegye át, és a vármegyénél eljárok, hogy vagy engedjék át ingyen, vagy pedig előlegezem az árát (állítólag 200 pengő). Fölvilágosítást kért még arra nézve, minő magatartást tanúsítsanak a kommunista párti szervezkedéssel szemben ők, mint gazdák? Mert azzal fenyegetőznek, hogy akik nem lépnek be, nem kapnak semmit, és nem lesz piaca áruiknak. Megadtam a felvilágosítást a püspök úr bizalmas leirata szerint, megtoldván azzal, hogy ők, mint kisgazdapárti érzelműek, megvárják a most összeülő nemzetgyűlés határozatát és irányítását. Scheffer Ferenc mezőhegyesi plébános és Gangyi Ferenc csanádpalotai koadjutor jött még hozzám, akiknek jelenlétében beszéltem Szűcs István gondnokkal, szólván arról az oroszok adta kijelentésről, Sztálin utasításával és a magyar felszabadítással kapcsolatban. Megemlítettem nekik a Post által hozott híreket is egyházmegyénk papjairól és a dunántúli helyzetről. Scheffler plébános átadott a főhatósághoz leendő származtatás végett 340 pengőt a hozzá juttatott és kiosztott egyházmegyei naptárak ára fejében.

Délután érkezett a lelei kocsis, keresve dr. Balogh Sándor urat, aki szintén bent van; később jött Bogsán Károly főgondnok is jelezve, hogy P. Balogh Sándor a vármegyeházára ment, miután dr. Szűcs Zoltán valami orosz tiszttel le van foglalva, nem is fogadta. De bent van a lelei helyettes plébános is. Megérkezvén P. Balogh Sándor, megebédelt és felemlíté, hogy a püspök úr csak újév után jön ki Lelére. A hozzá intézett levelemből megértette a város szándékát a kitermelt és kitermelendő fa árát érintvén, és véleménye az, hogy a már megállapított árból nem enged. Az állami főerdőmérnök is úgy mondta, hogy nagyon előzékeny volt az uradalom a várossal. Az uradalmi alkalmazottakra vonatkozó élőszóbeli észrevételeket, melyeket Kovács József főbíró mondott bizalmasan, közöltem vele. Minthogy pedig délután későre végezte el teendőit az állatorvossal (dr. Berke István) az uradalmi cselédség sertései közt fellépett vész (pestis) tekintetében, itt maradt éjszakára is.

Beszélgetéseink során szóba került a most Makón időző angol katonai küldöttség (állítólag repülőtisztek, akik kényszerleszállás következtében vetődtek Makóra Földeák határából) és hogy velök beszélhessen a való tényt feltárva dr. Balogh, aki beszéli az angol nyelvet, ajánlottam, hívja meg őket vadászatra Lelére, ahol különben is sok őz, nyúl, fácán és fogoly van, előbbiek sok kárt tehetnek a jövő évi erdősítésben, tehát ritkítani úgy is kell a vadat, jónak találta. Ezért holnap Bogsán Károly úr révén megtudakoljuk, ki a tolmácsuk (mert az orosz parancsnok csak oroszul beszél, hacsak nem németül is, lévén Freywirth nevű, valószínűen zsidó), és ennek megmondja a meghívási szándékot, s ha elfogadják, meghívja őket személyesen, természetesen a két orosz parancsnokot is.

Megemlíté P. Balogh Sándor, hogy a püspök úr nem küldet misézőt Ferencszállásra, de ő, miután Klárafalván úgyis misézni fog, átmehet onnan, ahol 10-kor lesz a nagymise szentbeszéddel. Abban állapodtunk meg, hogy Klárafalváról reggel átsétál Ferencszállásra, s ott 8-kor mond csendes misét, utána visszamegy. Ezt közlöm is Kleitsch esperes úrral Kiszomborra, hogy tudassa a ferencszállásiakkal miheztartás végett, de írja meg Klárafalvára is a bírónak, akinél Balogh szállást és ellátást kap.

Szűcs György káplán ma délelőtt nagy késéssel érkezett vissza. Levelet hozott Battonyának és Nagykamarásnak is. Előbbiben Klivényi főesperesre bízza, hogy Varga Ferenc plébánost vagy az ott helyettesítő Fodor Györgyöt küldje Almáskamarásra, ahová nem mehetett P. Alaker jezsuita. Ma Havadi Ferenc medgyesegyházi lelkésztől is jött levél, mely jelezte, hogy Almáskamaráson még nincs helyettes, és hogy a bánkúti főhercegi uradalomban garázdálkodó orosz katonai parancsnok is sürgeti a szentmise tartását. Bajcsi beteg, nem lehet felkérni kisegítésre. Ha még jönni fog haza valaki, lehet vele rendelkezni. Ezt megírom Havadi Ferencnek.

1944. december 21. csütörtök

Reggel a vasutasok útján továbbítottuk a leveleket Kelet-Csanádba, fiú révén Kiszomborra. Délelőtt felkeresett Lakos Endre újvárosi koadjutor, aki a templompénztár hiányaira tekintettel az egyházközségtől kölcsönt kér, felpanaszolja a betört ablakok üvegezését és a zárakat. Ablakok, zárak költségeit – mondtam – ki fogjuk fizetni, a kölcsönre nézve határozni kell az egyházközségnek.

Felkeresett Kelemen András apátfalvai plébános, aki Kelemen Ferenc nevű fivéréről (polgári leányiskolai igazgató) kapott hírt, akivel az illető hírhozó Enyingen találkozott, jól vannak, és tovább mentek Veszprém felé.

Dr. Tihanyi Béla ügyvéd nővére szintén hírt hozott fivéréről, aki a Balaton mellett végzett árokásást többedmagával, és haza azért sem mert jönni, mert – úgy mondta – esküt tett, ezt ő megtartja. Egyébként saját (nem katonai) ruhájában dolgozott. Felesége a múlt hétfőn jött haza Fejér megyéből; gyermekeivel együtt 5 napi út után érkezett Kiszomborra. Paksnál keltek át a Dunán és Kalocsán át jöttek kb. húszan; a gyermekek a kocsikon, a felnőttek gyalog. Ott az oroszok bejövetele előtt róluk a svéd vöröskereszt gondoskodott, de az oroszok később elvették ruháikat, takaróikat, és így védelem nélkül lévén, indultak haza. Tihanyiné az itteni helyzetet rosszabbnak gondolta, mint ahogy találta.

Délután egyháztanács és iskolaszéki gyűlés volt, melyen letárgyaltuk a jövő 1945. évi egyházközségi költségvetést, melyet a 28-iki képviselőgyűlés elé terjesztünk elfogadás végett. Ezt követték az iskolai jelentések. Fájdalommal állapítottuk meg, hogy tüzelőt nem ad a város vezetősége, s így nincs mivel begyújtani a kályhákba, bár szenünk volna. Felkértük Bogsán Károly főgondnokot, hogy Marycz Emil tanítóval eljárjon ez ügyben. Adóelengedési kérvényeket is terjesztett elő Biró Albert h. pénztáros.

Utána megbeszéltem Bogsán úrral a lelei vadászat tervét, hogy az angolok tolmácsával (Horváth Ferenc könyvkereskedőnek közgazdászvégzett fia, Zoltán) beszélje meg, tudakolja meg, meddig lesznek Makón, és vesse fel előttük a vadászatot. Ha kedvük lesz, értesítjük P. Balogh Sándort, aki mint jól beszélő angol nyelven, bejön, és meghívja őket és a két orosz parancsnokot.

1944. december 22. péntek

A kórházban szülöttek és a szervita atyák által kereszteltek anyakönyvi tisztázását végeztem, rendeztem, írtam át az újvárosiakhoz a tévesen feljegyzetteket.

Valószínű, hogy hívei ügyes bajos dolgait saját módján, azaz néha meggondolatlanul sokat fogva Egy nő hozott levelet Kevermesről a káplán uraknak Farsang László plébánostól. Említé, hogy a plébánosnak sok baja van, az oroszok mindenfelé húzgálják. intézendő, számon kérik, ott még sok orosz van.

Délután ¼4-körül megáldottam a püspökházban (Szent Gellért Konviktus) a szervita atyák által a bővített kápolnának rendelt márványoltárát (benedictio taberaculi). Onnan Újvárosra mentem keresztlevelet kiírni az anyakönyvből. Visszatérve meglátogattam a kántorházban betegen fekvő Reiner Károlyt, a kántor (Héber János) apósát, akiről hozzátartozói mondták, hogy orvos szerint állapota aggodalomra ad okot. Vigasztaltam és vasárnap reggel szentgyónását jelentettem be neki, aminek örült.

Hazajövet Réthy Bella tanárnő keresett fel. Elmondta, hogy sógora, vitéz dr. Galamb Sándor battonyai kir. közjegyző, aki elmenekült nejével együtt, nagyon rosszul járt, mert lakását teljesen feldúlták és  kifosztották. Oka nem volt az elmenekülésre. De bizonyára dr. Galambos Emil ügyvéd nászának rábeszélésére ment el. Galambosról mondta Réthy tanárnő, hogy nem jöhet többé Makóra, mert Szöllősi Jenő főnyilas sógora lévén, éppen ezért halál fia. Valószínű, Réthy Károly takarékpénztári vezérigazgatóra is ez várna, ha hazajönne. Az oroszok szándéka ez.

Battonyán a főbírót, Szilágyi-Staud Pált is halálra keresik nem mások, mint a helybeli rácok szövetkezve az oroszokkal, mert a tavaszon több ottani rácot, mint politikailag veszélyes egyént, internálótáborba vitetett. Ilyen ez a világ. Szilágyi felesége (Hervay-leány, beteg) nem mehet be a saját lakásába, lefoglalták oroszoknak.

1944. december 23. szombat

Délelőtt 10-kor városi képviselő-testületet helyettesítő bizottsági ülés a városházán megszavaztatva a kölcsönnek a SZCSV munkások és alkalmazottak illetményi kifizetésére, miután a vasútnak még nem állott helyre a forgalma. Kotormán nevű egyén ellene volt ennek, hogy az összegből a feleslegesnek mondott – szerinte – tisztviselőket fizessék, és követelte, hasson oda a város, hogy a nyilas tisztviselőket kutassák ki, kik azok, mert szerinte, még most is űznek propagandát ilyenek köztük. Az előterjesztést végül is egyhangúan elfogadták, különösen, mikor az elnöklő h. polgármester, dr. Szűcs Zoltán főjegyző elmondta, hogy a SZCSV-műhely dolgozik a Maros-híd helyreállításán, ami a városnak haszon, és tulajdonképpen a kölcsönt ledolgozzák (eddig 30 ezer pengőt). Karácsonyi ünnepi kívánat után lementem a megyeházára, s ott Páll Endre h. alispánnak és Farkas Imrének, a vármegye parancsnoknak kívántam – régi szokásom szerint – boldog ünnepeket. Ott találkoztam nagykamarási küldöttséggel (elmenekült, de visszatért jegyző, tanító és mások, akik panaszokkal jöttek a h. alispánhoz).

A vármegyeház udvarán roppant sok akácrönköt láttam. Ezeket a törvényhatósági utak mellől vágatták ki, mert egyrészt kell a vármegyének, de az emberek már kezdték ellopni az útszélről. Ebből igényelt a város eleinte, hogy a tisztviselők közül azok kapjanak, akiknek nincs tüzelőjük, de ezt a h. polgármester megváltoztatta: felajánlotta a pékeknek, akik azonban nem vették igénybe, erre kiosztatni rendelték ötvenkilónként embereknek. Megjegyzendő, ezt kölcsön kérte, és írásba foglalva kapta a város a vármegyétől, hogy visszaadja, ha Leléről később fát hoznak be bővebben.

Hazatérőben hallottam egy Berta Lajos nevű férfitól itt a plébánia közelében, hogy ő a szegedi 5-ös honvédeknél szolgált, a napokban jött haza Dunántúlról, ahol századukat – mert parancsnokuk őket támadásra vezényelte – szétlőtték, kevesük kivételével, az oroszok. Ott esett el Mihalovits Sándor dr. fogorvos is, kinek családja ott volt a Dunántúlon.

Délben levelet vettem a csanádpalotai helyettes plébánostól arról, hogy a pitvarosi főjegyzőt, becsületes katolikus ember, a pitvarosi tótok elvitették, állítólag az oroszok Kecskemétre az orosz parancsnoksághoz: közbenjárást kér érdekében.

Estefelé dr. Páll Endre h. alispán és dr. Édenburg Andor ügyvéd kerestek fel jó kívánatokat viszonozni. Elbeszélgettünk a mostani helyzetről és a kormányzás nehézségeiről. Szerintük Debrecenből már megjöttek a nemzetgyűlési kiküldöttek, és hogy miniszterelnök Dálnoki Miklós Béla, kultuszminiszter gr. Teleki Géza (Teleki Pál fia), honvédelmi miniszter Vörös János vezérezredes, állítólag belügyminiszter lenne dr. Erdei Ferenc, ez a meggondolatlan akarnok, a népiség terén pénzelt író. Mit fog ez tudni tenni a csendőrség és rendőrség szervezése körül? Általában úgy látják ezek az urak, hogy hír szerint a miniszterek nagy része komoly, és nem kommunista érzelmű. Talán ezek tudnak valamit tenni a haza érdekében, hacsak ki nem buktatják őket a szélsőséges elemek, és akkor jön a tetemrehívás.

Itt járt Csillag Sándor mérnök is, akit a városparancsnok megbízott az államépítészeti hivatal vezetésével (régebben ott működött, csak legújabban dolgozott a városi mérnöki hivatalban). Kértem, hogyha ott marad, és útépítésre kerül a sor, vegye legelőször is sorba a bogárzói bekötő utat, melynek fedanyaga jórészt már ott van (de szerinte ennek egy részét elvitték az oroszok Tótkomlósra, felhasználták repülőtér berendezéshez). Megígérte, s ha szükség lesz rá, a rákosi központnál tárolt fedanyagból pótolják a hiányt.

Megírtam a f. hó 21-iki egyháztanács-iskolaszéki gyűlés (költségvetés 1945-re) jegyzőkönyvét.

1944. december 24. vasárnap

Délben bővebb hírét vettem a debreceni nemzetgyűlésen kijelölt ideiglenes kormánynak, mely hírt dr. Könyves-Kolonics József városparancsnok veje, Makláry főhadnagy (százados?) hozott. De az egész kabinet tagjainak nevét nem tudta ő sem. Dr. Erdei Ferenc belügyminiszterségére véleménye szintén az, hogy nem lévén közigazgatási gyakorlata, bizonyára azért kívánta ezt a minisztertárcát, mert életében a rendőrséggel-csendőrséggel (felforgató tanai s elvei miatt) sok érintkezése volt; vagy pedig így akarja megbosszulni a magán tapasztaltakat, ami azonban nemtelen eljárás lenne, s reá, jellemére vall.

Délután 3 órára bementem a kórházba karácsonyfa-ünnepélyre, melyre tegnap meghívott dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos. Meghívta az orosz parancsnokot is azzal a célzattal, hogy így talán könnyebben jut általa előnyökhöz (szén, cukor stb.) a kórház részére. De biz elmúlt ½4 óra, amikor a főorvos megjött dr. Páll Endre alispán-helyettessel, de a parancsnok nem jött, mert az angol repülőkkel volt dolga.

A szentmisét ½5-kor megtartottuk, előtte szentbeszédet intéztem híveinkhez, akik szép számmal jöttek. Az éneket és orgonálást Béres Ida tanítónő és Emilia nővér [Zsiros Mária] növendékeikkel látták el szép rendben.

Este Lakos Endre adjutor úr jött, misézőt kért kisegítésképp holnap reggel 7-re, mert most misézett ő is, és három szentmise van ott; Szabó Ferenc plébánosra nem számíthat. Elmondta, hogy Szabó plébános holnaputánra a katolikus körbe ülést hívott össze (tagokat); szerinte ez is ágálás lenne Szabó részéről. Azt mondtam neki, ez ne aggassza, mert legföljebb búcsúzik Szabó plébános, és nem tehetnek úgysem püspök úr szándékai és elhatározása ellen. Ugyanakkor említé, hogy Szabó plébános Sándor nevű öccse bent járt püspök urunknál. Ez se okozzon gondot, feleltem. Havass Géza titkár úr úgysem engedi a püspök úr elé. Később Szűcs György káplán mondta, hogy ő hozta Szegedről szerdán a választ arra a beadványra, melyet Szabó plébános küldött öccse révén valószínűen hétfőn, mert a választ kedden kapta a püspök úrtól.

A szenteste különben csendben telt el; gondolataink a magyar jövőbe – aggódó tekintettel – szállnak: mit hoz szegény hazánkra s lakóira a mai összetételű kormány társulva és támaszkodva az oroszra? Nem látjuk a kimenetelét a túlságosan hangoztatott demokratikus világfelfogási fogadkozásoknak. A debreceni kormány programja nem volna olyan sötét magában véve. De nem lehet a kabinet minden tagjában bízni, akiket – nem is valamennyit ugyan – vezethet tudatlanság, részrehajlás vagy pártoskodás, régi átkunk nyomásával, és akkor vége minden megújítási szándéknak, ami csak hamis, s megtévesztő ígéret volt.

Megjegyzendő a Délmagyarország c. szegedi lapban megjelent nyilatkozata Révész Imre debreceni szuperintendensnek az egyházról, vallásról és iskoláról az új irányzat korában: szabad vallásgyakorlás, mint Amerikában; az iskolákhoz joga maradjon meg minden felekezetnek.

Egyébként a kormányprogramban a földosztás lesz a legelső teendő (nyilasok, bundisták, hazaárulók földjei), a mezőgazdaságban a szabadság (talán vége a Jurcsek Béla-féle pontbeszolgáltatásnak és irányított gazdálkodásnak), iparosok felkarolása; vármegyék, városok és községek autonómiájának visszaállítása. Ezek a pontok magukban véve üdvösek, ha lesz idejük, erejük a megvalósításukra. Egy azonban aggasztó: hogy gondolja a kormány a földosztás során felszereléssel ellátni a földhöz juttatandókat, mikor kifosztottak mindenből (állat, felszerelés és ezután jön a termény) az oroszok és tőlünk nyugatra a németek! S hozzá még ígérte a kormányprogram az okozott károk helyreállítását is. De miből? Az ország annyira leszegényedett (hidainkat felrobbantották, gyárainkat szétbombázták, városainkat hasonlóképpen), hosszú évtizedekre van szükség, hogy az ipar, a kereskedelem és mezőgazdaság terén a rendes kerékvágásba jussunk, és az élet vérkeringése meginduljon. Ehhez Széchenyiek elgondolásai volnának szüksé­gesek.

1944. december 25. hétfő

Szentkarácsony ünnepe. Fekete karácsony, nagy hideggel. A hívek mégis szép számmal jöttek szentmisére, és sokan járultak a szentáldozáshoz. Gyónó is szép számmal volt.

P. Ferenc szervita házfőnök keresett fel; ő a kórházban éjféli szentmisét mondott, melyen jelen volt egy orosz kapitány is, aki autószerencsétlenségben szerzett agyrázkódással áll kezelés alatt. Nem akar visszamenni a harcban álló csapatához, és dr. Árva József orvos visszatartja a kórházban addig, amíg csak lehet. Mellette van egy Szergej nevű segédtisztje, aki elmondta, hogy ő már kommunista módon nevelkedett; elemi iskolában tanításukat a fegyverek (puska, ágyú) kezelésének ismertetésével kezdték. Istenről, vallásról semmit nem hallottak. Amikor azonban Sztálingrád ostrománál a németek ellen harcolt, a nagy veszedelemben fogadkozott, hogyha csakugyan van Isten, akiről szüleitől egyet s mást hallott, és ha ő megmenekül, hívő lesz; tényleg megmenekült csodálatosan, mert mellette pajtásai mind meghaltak, és őt még egy szilánk sem érte. Azóta hisz Istenben. De – mondtam a páternek – kérdés, meg van-e keresztelve? Biztattam, keresztelje meg annál is inkább, mert mint mondta a páter, minden szentmisén jelen van.

Felkeresett dr. Tihanyi Béla ügyvéd felesége s elmondta távollétük körülményeit; ő nem akarta itt hagyni otthonukat, csak férjének nagy biztatására, nehogy gyermekeiket – úgy hírlett a propaganda nyomán – elvigyék tőlük az oroszok. Vajtha nevű gr. Zichy-féle birtokon voltak, ahová három uraság értékeit hozták össze azzal, hogy ez a kastély svéd vöröskereszt védelme alatt állván, mindenki biztonságban lesz.  De biz’ az oroszok ezt semmibe vették, és mindent felforgattak, és mit ők el nem vittek, azt kiosztották a lakosságnak.

Szabó Imre városi főmérnök említette, hogy a Debrecenbe felment makói 12 küldött, és a hasonló küldöttek ott úgy szerepeltek, mint a nemzetgyűlési képviselők választóinak kiküldöttei, és ott választották meg a tulajdonképpeni képviselőt, Makóét Zombori Lajos asztalos személyében. Állítólag van már főispánja is megyénknek, csakhogy ennek nevét [Nagy Zoltán] még nem tették közzé, mintha dr. Szűcs Zoltán h. polgármester már tudja is nevét, de nem árulta még el. Azt is említé, hogy az orosz parancsnok és dr. Szűcs Zoltán kölcsönösen értékes ajándékokkal lepték meg egymást, mert a két Szűcs testvérnél minden van bőségesen (egyik rokonuknak a Kossuth szoborral szemben elsőrangú gyümölcskereskedése van, hol minden kapható, Szűcs tortát kapott, ő viszont szivarokat küldött, miket most nem lehet kapni, de neki van, úgy látszik raktáron). A dr. Tamásy Aladár féle házban lakik egy orosz tiszt, akinél az elmúlt éjjel (szenteste) nagy mulatozás folyt reggelig, amikor úgy vitték el őket autóval részegen; ma pedig 30–40 gyerekre (honvédiek) számítva valami  ajándékozási ünnepség lesz, hogy a gyermekek egyebeken kívül 50–50 pengőt is kapnak fejenként.

Bogsán Károly főgondnok szerint tegnap délelőtt az orosz parancsnok Lelén járt vadászni. Lehet. De hogy nem hívásra ment, valószínű. Vagy más tervei voltak: hozni!

1944. december 26. kedd

Intézkedtem, hogy Biró Albert h. egyházközségi pénztáros kiadásba helyezze a kultúrcélra (750 P) és katolikus diákotthonra (1750 P) esedékes évi összeget, melyet holnap Kiss Ferenc segédlelkész úr bevisz Szegedre a püspöki hatósághoz. Ugyanakkor viszi be a szervita atyáknál befizetett, de el nem végezhető szentmisék stipendiumát is.

Szabó Imre főmérnök úgy hallotta, hogy január 1-re valami újabb segélyakciót (jutalmazás és ünnepség) terveznek az orosz parancsnokság és városvezetőség; ő csak attól fél, hogy ez is reggelig tartó mulatozással jár, ami ma nem helyénvaló. Azt is mondta, hogy a Debrecenben járt egyének szerint Makón nincs olyan mérvű oroszok okozta rombolás épületekben, mint a Duna–Tisza közén és Debrecenben, ahol a református nagytemplom egyik tornya ledőlt, a mennyezeten bomba vagy ágyútalálat okozta bedőlés, az egyik katolikus templomon is nagy sérülés, kevés ház ép és sértetlen.

Klivényi Lajos battonyai préposttól levél, melyben Post káplánról ír, akit komolyan figyelmeztetett bizonyos irányban. Varga Ferenc dombegyházi plébános Almáskamarásra ment át, és ha híveinek lesz kifogása visszatérése ellen, nem is jön vissza.

Levelet küldtem a püspök úrnak, felhívtam figyelmét a tüzelőhiányra, nehogy tervbe vett január havi plébániai látogatásai során nálunk betegséget (kihűlés) szerezzen. Inkább halassza el ezt március hónapra. Mert a plébániákon nagyon takarékosan fűtünk (csak iroda), hogy legalább a főzéshez legyen tüzelőnk. Ez is milyen?!

Délben hozta hírül Székely Nándor iskolaigazgató felesége, hogy hazajött Tótmegyerről (Érsekújvár felett) Pósa Lajos újvárosi borbély, ott van férje is kórháznál, melynek Pallagi (volt tanító) a parancsnoka; ott van Takács Imre is, aki szolga a városi mérnöki hivatalnál. Pósa 5 napig jött gyalog, ott van Kadlecz üveges István fia is (ezek szerint ott kell lennie Pintér János egyházközségi pénztárosunknak is, mert Szegeden ennél a kórháznál volt az élelmezési irodában Pallagi parancsnoksága alatt). Székely nem katonai, hanem polgári ruhában van alkalmazásban. (Most az a kérdés: ez a kórház hová tartozik? Szálasiékhoz vagy a még kormányzó-hű részhez? Majd elválik!) – Este hozták hírül, hogy Génes István bogárzói tanító Csepelnél orosz fogságba esett, és Battonyán keresztül szállították Arad felé; Battonyán sikerült atyjának üzenetet küldeni, tőle a fiú csomagot kaphatott, a fiú pedig levelet juttatott apjának. Sajnálom a derék tanítót, akinek évek óta beteg menyasszonya Szeged-alsótanyán fekszik az oda költöztetett klinikán. Bár sikerülne valahogyan szökése!

1944. december 27. szerda

Délelőtt megérkezett P. Balogh Sándor Leléről, aki a tűzifa ügyében jár el ismét. Kifizették kölcsönpénzzel az adót, tehát a város köteles most már nekik fizetni, s nem marad joga letiltással visszatartani semmit. Most megy az illeték-egyenértéket kiegyenlíteni. Karácsony böjtjén, vasárnap délután nem mehetett át a Maroson Klárafalvára, mert jégzajlás volt. Makón átment gyalog, és 6 órára ért Ferencszállásra, tehát szentmisét 4-kor nem mondhatott. Visszafelé tegnap, kedden, már a Maros jegén átment ügyesen, bár itt-ott ropogott alatta. Mivel azonban, mint ügyes korcsolyázó tudja, mit kell ilyenkor tenni, így sikerült átjutnia. A püspök úr pedig e hét szombatján reggel jön vonattal ide, s innen lórén Lelére. Bejönnek a plébániára is, ő holnap este bejön hozzám, és pénteken reggel megy be Szegedre, hogy szombaton a püspök úrral együtt jöhessen. Figyelmeztettem, hogy meleg bundákkal felszerelve várják a püspök urat. Ma délutánig vártuk (ebéddel is) de csak 4 óra után ért ide. Hosszan tárgyaltak Bogsán Károly főgondnok társaságában a polgármesterrel, dr. Szűcs Zoltánnal és másokkal, akik mindenáron levonják a fa árát, hivatkozva súly és egyéb veszteségekre. Dr. Balogh úr azonban nem akar engedni, hivatkozva most is az erdőfőmérnök kijelentésére, egyébként – úgymond – tárgyaljanak a püspök úrral, ő künn lesz.

Értesültem, hogy Buday Mihály eddig adóhivatali főnököt és többeket letartóztattak, mint gyanúsokat abban, hogy az oroszok által lefoglalt lakásait az eltávozott tisztviselőknek felnyitották, értékeket vittek el, Buday pedig a pénzügyigazgatósági épületben elfalazott zsidó értékeket akart a fal kibontásával kiszedni, de ezt a rendőrség észrevette. S ebben az ügyben benne van Rácz Sándor városi levéltáros két fia, Pusztai Sebestyén számvevőségi tanácsos fia is. Ma a városházán kértem és kaptam a gazdasági hivatalban a főjegyző úr útján öt liter petróleumot az örökmécshez. Ennek örülök, és meg is köszöntem.

Wittenberg asztalos, aki nem régen jött haza Dunántúlról, mondotta el nálam, hogy a rendőrségen lévő alkalmazottak (köztük egy nála dolgozott, haszontalan segéd, akit könyörületből foglalkoztatott, ruhával, tüzelővel ellátott, de egyébként hét évig raboskodott!). Őt és más mestereket, az állomásfőnököt, műhelyfőnököt, SZCSV tisztviselőket a karácsonyi szent ünnepeken kirendeltek – szuronyos oroszok által idézve – a SZCSV állomásra szénát rakni a vagonokba. S a kirendeltek valamennyien jókedvvel végezték ezt a munkát is. Bezzeg a sok léhűtő Vertán-telepit és honvédit nem rendelték ki, azok mulathattak kedvükre, s mehettek a gyűlésekre. Itt látszik, mondta, hogy akik a mostani élen vannak, kik és mik? Minő lélek vezeti őket! Igaza van: ezek most éreztetni akarják vélt hatalmukat, és bizonyságot tesznek arról, hogy Isten mentse meg az emberiséget ezek hosszantartó uralmától. Wittenberg mestert újra kirendelték (fűrésszel, kalapáccsal) három napra csomagoláshoz a Korona-vendéglőbe, ahol oroszok laknak; úgy látszik, szállításra várnak holmik, tőlünk! (Azt is említé Wittenberg, hogyha a helyzet megváltozik, ezt a Ráczot harapófogóval fogja ízekre szedni hálátlanságáért. Lecsillapítottam, hogy ne mocskolja be kezét az ilyen rongy egyénnel, nem érdemes, még erre sem; majd megbünteti őt az Isten.) – Ez a világ sora, ha értelmetlen emberek kerítik kezükbe a hatalmat, mellyel – kevés kivétellel – csak visszaélni, de nem élni – tudnak.

1944. december 28. csütörtök

Lábfájással keltem, de Istennek hála, misézhettem a mellékoltárnál. Délután egyházképviselő-testületi gyűlésen 1945. évi költségvetés letárgyalása. Este megérkezett P. Balogh Sándor, hogy az éjt itt töltve holnap reggel Szegedre utazhasson, és jöjjenek szombaton a Kegyelmes úrral, aki lórén megy ki Lelére. P. Balogh Sándor elmondta, hogy a múlt vasárnap (karácsony előestéje) nem mehetett át csónakon Klárafalvára, mert a Maroson megindult a jégzajlás. Visszafelé karácsony másodünnepén pedig a jégen (befagyott a Maros) nagy ügyességgel jutott át, mert recsegett lábai alatt a még nem erős jég. Elmondta, hogy az oroszok nem visznek el az uradalomból szénát, hanem mint hallja, jószágot visznek eltartásra. Jó is lesz, ha, mint hírlik, negyven fejőstehenet is visznek, ezeken kívül ökröket, melyeket szántásra fognak használni. A tehenek hasznának egy részét megtartják, a trágyának pedig hasznát látja a gazdaság.

1944. december 29. péntek

A hideg tovább tart, a hó napközben szállingózott, borult, komor idő.

Kegyelmes úrtól levelet kaptam postán tegnapi kelettel. Makói tartózkodását – írja – rövidre gondolta, máshová nem volt szándéka most menni.

Szegedről érkezett Gangyi Miklós mezőhegyesei plébános és Szakács József káplán. Hírét kapták, hogy dr. Balogh István szeged-alsótanyai plébános tényleg miniszterelnökségi államtitkár, és a béke-, ill. fegyverszüneti tárgyalásokra a kormánnyal Moszkvába utazott, amihez főpásztori engedélyt kért és kapott. (Elkészítettem téli utazási bundámat, hogy holnap a püspök úr rendelkezésére bocsássam, ha lórén megy ki Lelére, nehogy meghűljön.)

Ma elkészítettem az egyházközségi költségvetés letisztázását és a tegnapi gyűlés jegyzőkönyveit, miután jegyzőnk hadbavonult, és más alkalmas ember erre nincs.

1944. december 30. szombat

Püspökatyánk ½9 óra körül beérkezett a plébániára P. Balogh Sándor atyával, és utána mindjárt szentmisét mondott; dr. Szilas József és Szűcs György urak ministráltak. Reggeli vétele után szó esett többek közt arról, hogy Sopsich János prelátus úr október 8-án, vasárnap indult útnak tizenkét bőrönddel, melyekben értékeket (betéti könyvek, értékpapírok, keresztek, gyűrűk) vitt magával, és Budapest-Krisztinavárosban helyezte el azokat a plébánosnál. Hogyha az oroszok odaének, mi lesz ezekkel – úgymond – nem tudni. Elmondta, hogy a kormányzó úr (Horthy Miklós) október 18-án akarta közhírré tenni a fegyverszüneti tárgyalásra vonatkozó elhatározását, de ezt árulás folytán a németek megtudták már 15-én, amikor is fiát, aki a Lánchídon bizonyos küldetésben autón át akart menni, a németek hasba lőtték, mire a kormányzó úr rádióba mondotta proklamációját, és lemondott. A németek őt és családját elhurcolták. Szálasi pedig Veesenmayer német parancsnokra támaszkodva átvette az ország vezetését, amire joga nincs, miután ilyen esetre un. Kormányzótanács veszi át az ország ügyeinek intézését, melynek tagja a bíboros hercegprímás is. S amikor Szálasi megjelent a hercegprímás úrnál, joggal és komolyan kérdezte Szálasit, hogy minő jogon, kinek felhatalmazására tolja fel magát kormányzó-helyettesnek? Mire Szálasi csak makogott.

Elmondta, hogy a németek a veszprémi püspököt (Mindszenty József, azelőtt Pehm nevű) letartóztatták, aki négy udvari papjával vonult a börtönbe, hová senkit sem engedtek, míg csak a pápai nuncius úr kapott engedéllyel fel nem kereste börtönében, ahol őr jelenlétében beszélgettek, és egyházmegyéjét érintően tanácskoztak.

Reibel Mihály eleki esperesplébános, országgyűlési képviselőnek Budapesten menekülni kellett a németek elől, akik (Szálasiék) uralomra kerülvén felhívták, csatlakozzék hozzájuk. De ezt Reibel nem tette, ezért halálra keresik.

A lelei uradalomtól elhurcolt állatállományra nézve úgy nyilatkozott, hogy azt, mint Glattfelder püspök úr hagyatékát, ő nem vette át, hanem megállapodás szerint kamatokat fizetni kötelezte magát azok használatáért. Mivel pedig az állatokat elvitték, tulajdonképpen a hagyaték szenvedett kárt. Szó esett továbbá a gazdaság további vezetésének módjáról. (P. Balogh Sándort kérni fogja három évre a rendtől, rábízza a fővezetést, utána szintén egyházi férfiúra gondol, mint vezetőre, mert világiakkal egyházi vagyont jól nehezen vezethetni. Ezek a nehéz napok – úgymond – sok mindent megismertettek vele a gazdaság körül, mint különben csak az uradalmi tiszteken keresztül láthatott volna.) Szegeden is összefogdossák a német eredetűeket, de éppen ma veszi dr. Valentiny Ágoston új igazságügyi miniszter a püspök úr levelét, melyben ennek megszüntetésére kéri. (Makón is letartóztattak nőket, Jeck Kálmán feleségét, aki makói magyar nő, F. Kiss Hilda leányt, akinek anyja bécsi származású.)

Gondolva az állomáshelyükről eltávozott lelkipásztorokra, több fontos körülmény feltárásával jegyzéket állítottam össze, s nyújtottam át Püspök atyánknak, melyben személyek megnevezésével nyilvánítottam véleményt, ki hová volna alkalmas? Nem marad ki Makó–Újváros sem az adott helyzetre való tekintettel. A püspök úr átment velem a zárdába is, meglátogatni az iskolanővéreket, ott volt az eleki és csorvási főnöknő is, ezek is Szegedről jöttek ma. Elmondták, miként élték át az orosz megszállást, püspök úr is elmondta a szegedi eseteket (dr. Mester János professzor), a fosztogatásokat. Idehívatta Szabó Ferenc újvárosi plébános urat is, kivel külön hosszasabban beszélt. Távozása után figyelmeztetni kérte Lakos Endrét, hogy nyugodtan kezelje az ügyeket, és ha van valami mondanivalója, menjen be alkalmilag Szegedre. Déli ¼12 körül mentek el püspök úr és P. Balogh Sándor a lóréhoz, hogy kimenjenek Lelére, hová téli nagy bundámat bocsátottam rendelkezésére, nehogy meghűljön a püspök úr.

Havadi Ferenc medgyesegyházi lelkész is jött, Szegeden elintézte az odavaló polgári iskolai tanulók tanítási módját: a tartományfőnöknő beleegyezett abba, hogy Elekről két nővér kiköltözzék, és nála a plébánián lakjék, étkezhessenek ott, és foglalkoznak a tanulókkal (60 körül vannak). Közben megjelent Koczkás S., aki is múlt napokban Újvároson kellemetlenkedett Lakos koadjutorral; eljött, hogy mámoros állapotát hozván fel, bocsánatot kérjen. – Azt mondtam neki, hogy ezt személyesen tegye, s mert Lakos épp itt járt a plébánián, meg is tette; de Lakos előtt bevallotta, hogy Szabó plébános Sándor nevű öccsének biztatására merészkedett ennyire. Lakosnak azt is elárulta, hogy az a bizonyos Horváth Jenő görög katolikus jósló, kuruzsló, fajtalankodó egyén záptojással készül Lakos ellen. Lakosnak azt mondtam, hogy ezt kedélyesen fogja fel, s mondja nekik: de kár ezekért a tojásokért, adják inkább neki, hogy elkészíthesse rántottának! Így lehet ezeket leszerelni, nem pedig fenyegetőzéssel. A templomban pedig sem a gyóntatószékeket, sem a két hátsó oltárt nem szabad elmozdítania helyükről; jól vannak azok ott, ahol vannak!

A beszélgetés során kérdi a püspök úr, tudok-e arról, hogy a debreceni kormány belügyminisztere, dr. Erdei Ferenc makói népíró nála járt, és szóvá tette, hogy engem bevinne a nemzetgyűlésbe képviselőnek. Nem tudok erről, feleltem; de nem is vállaltam volna, mert a politikába nem avatkozom. Ezzel erről a témáról más szó nem esett. Bizonyára azért járt fent Erdei Ferenc a püspök úrnál, mert tudta, hogy ilyet papi ember főpásztora engedélye nélkül nem vállalhat. Nem való ez nekem!

Dr. Szilas hittanár értesülése szerint Buday Mihály adóhivatali főnök és társai a zsidó értékekből egyes tárgyakat megőrzésre kaptak, és rejtegettek el, illetve őriztek saját lakásukon, és így Buday saját lakásán találtak volna – bizonyára besúgásra – egyes tárgyakat. Ezért vitték a rendőrségre. Hitelesség a szerzőnél!

Híre járt, hogy egyes, német családbelieket: nőket, férfiakat, az oroszok elvisznek.

1944. december 31. vasárnap

Délben értesít P. Erdélyi M. Ferenc szervita atya a kórházból, hogy tegnap a kórházba hozták Farsang László kevermesi plébánost, jobb hüvelykujja mérgezést kapott, és amputálni kellett. Szegény ember, még majd nem is misézhet. – Délben bővebb értesülés, hogy tényleg több fiatal nőt, leányt és a Schelb-fiút (Somlai kertész veje) elvitték az oroszok. Ezek: F. Kiss Hilda (anyja osztrák), Jeck leány (apja György) a szegedi utcai trafikos nő (nyilas), valami Schulz-leány a Vertán-telepről. A Schelb-fiún kívül, hogy más fiú kicsoda, nem tudni. Estefelé hozza hírét dr. Szilas, hogy ezek két pár nyári és két pár téli ruhát, kétheti élelmet vihettek magukkal; egyelőre Szegedre.

Hálaadó ájtatosságunkhoz szép számú hívek voltak, utána kezdett havazni.

Ma délután járt itt Kocsis János újvárosi kovács, és érdeklődött, működhet-e az ottani katolikus kör? Mert Szabó plébános úr három hét előtt azzal tartott velük külön közgyűlést, hogy mivel a köri alapszabályokat a belügyminiszter úr hagyta jóvá, őt pedig ez nevezte ki elnökké, ő ezt vezeti tovább, ha nem is ő végzi most már a plébánosi teendőket (!!). Azt feleltem: a belvárosi kör is szünetel most, mert az egyesületi élet nem megengedett egyelőre, kivéve a kommunistákét és szociáldemokratákét; szüneteljenek ők is. A szolga pedig, mint a belvárosinál, most csak lakást élvez, de nincs jövedelme. Az újvárosi sem lakik ott, nézzen utána naponta a körnek, és ha békésebb idők következnek, működésbe lép, és lesz fizetése. Hát ily fifikával dolgozik még mindig Szabó Ferenc úr. Nemhogy belenyugodnék a főpásztori rendelkezésbe, és ne izgatná feleslegesen a kedélyeket

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet