Előző fejezet Következő fejezet

1945. február

 

1945. február 1. csütörtök

Budapest lakosainak élelmezésére szalonnát és babot küldök a városházi gyűjtőhelyre.

9 óra után Ambil Károly, Kiss János rokkant és Péli Illés újvárosi katolikus köri elöljárók és tagok kerestek fel, előadván panaszukat a Lakos Endre koadjutor részéről ért sérelmezés és bizalmatlanság miatt, továbbá a szén ügyében, melyet a kör szerzett be, hogy miért kellett azt tőlük elvenni? Felpanaszolták, hogy miért vitte Lakos úr a kör pénztári könyvét éppen Gy. Varga Lajoshoz, aki évek óta nem törődik a kör ügyeivel, miért kellett Szabó Ferenc plébánost tolvajnak, sikkasztónak kikiáltani! Tagadják, hogy december 26-án Szabó Ferenc úgy értelmezte volna az ő elnökségét, mintha őt a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályok értelmében feljogosított elnököt senki el nem bocsáthatja, sőt nem akarják elismerni, hogy ezt a gyűlést Szabó Ferenc megtartotta, és azt akarták elhitetni, hogy erre a gyűlésre meghívták Lakos Endrét is. Péli elmondta, hogy ez a Gera-nevű ifjú köri ifjúsági egyleti tag, és csak azért rendeztek és rendezik a vasárnapi táncmulatságot, hogy a kommunista ifjak ne férkőzhessenek a körhöz. Járt ő Kiss Ernőnél, aki eljárásukat helyeselte, s azt mondta, neki s a szociáldemokrata pártnak sem szándéka a nagyböjtben táncmulatságot rendezni. Azt tanácsoltam Pélinek, mint háznagynak, hogy a nagyböjti vasárnapokra szervezzenek kultúrelőadásokat, vonják bele az ifjúságot és iskolásokat is. Erre az időre visszakapnak a zárdaiskolától öt mázsa szenet. Sok másról is folyt még a beszéd, amiknek értelme: helyezze vissza a püspök úr Szabó Ferenc plébánost, aki a múlt háborúban annyi kitüntetést kapott, és nem munkaképtelen, másként nem lesz ott béke. Továbbá, hogy Lakos Endre nem tudja őket pártatlanul vezetni, mert olyanoktól kér tanácsot, akik őt félrevezetik (Gy. Varga Lajos és mások). Felemlítettem, hogy a 11 év óta, hogy a plébános mellé káplán került, és már 8 káplánja volt, eggyel sem tudott kijönni. Hibáztattam, hogy elmulaszthatta káplánjait helyes irányban figyelmeztetni, kikkel társalogjanak, kiknek támogatását kerüljék (nem mondtam azonban azt a tényt – elég szomorú –, hogy legelső káplánját is – Majthényi Béla – lebeszélte arról, hogy a belvárosi plébániát felkeresse, s csak négy hónap múlva vallotta be a káplán ezt, amikor már tarthatatlanná vált helyzete Szabó Ferenc mellett. Ezt folytatta többi káplánjainál is.) Végül kértem őket, foglalkozzanak a kör ügyeivel továbbra is, mert csak így lehet a fiatalságot és öregeket a hitben megerősíteni.

Utánuk Kelemen András apátfalvai kanonok-plébános jött a nála is tartandó tavaszi triduum ügyében, melyet Kiss Ferenc káplán úr szervez. Ugyanő elmondta kántoruk (Juhász) szereplését a község mostani vezetésében. A kántor két hét előtt jött haza Tótkomlósról, hová azelőtt, mint katonaszökevény érkezett Endrődön át (hol felesége tartózkodott; őt augusztus 7-én hívták be a katonasághoz, és el is ment). Felesége átjött Tótkomlósról, beszélt a kommunista községi vezetőséggel, és tőlük szerzett igazolás után megjött, átvette a vezetést a községben, és meg akarja bosszulni azokat, akik az ő ügyében (bírósági ügy, még függőben) ellene vallottak, sőt Kovács főbírót is meneszteni akarja (!?). S amikor Kelemen úr erre jóakaratúlag figyelmeztette, hogy azt ne tegye, bosszút ne álljon, a kántor felelete: ő nem fog tenni semmit (vagyis mosakodik és mással hajtatja végre). De ő tanító is akar lenni, és Csikota tanítóéknak nem is lesz jó visszajönni.

Délután Süki-család (férj, feleség) jelent meg. Özv. Gál Sándorné gondozásáról beszéltek, ha kijön a kórházból, melyet úgy vállalnának, hogyha a nyugdíj mellett még megkapnák az összes berendezést (bútorokat). Azt mondtam, hogy ezt meg kell beszélni Szalkaiékkal. Igazat szólva ezt így nem lehet teljesíteni; mert ha elfogadnók, a bútort és berendezést elosztják gyermekeik között – amit ki is jelentettek – és ha néhány hónapon belül elhal Gálné, nagyon drágán gondoznák, vagy ha ők elmennének, mint gondozók, nem adnák vissza azokat. A férfi pl. azt említette, hogy vannak ott szentképek, ki veszi meg a mostani időkben azokat, tehát értéktelenek! Ilyen felfogás mellett kételkedni kell jóhiszeműségükben. De az is igaz, hogy Gálné gondozása nagy feladat és kérdés, hogy oldható meg?

Sopsich István a rokkantegyesület által a püspöki uradalomtól bérelt 124 hold bérösszegét a most esedékes évnegyedre (1945. I–III.) hozta átadás végett (3194 pengő) a lelei uradalom vezetőségének. Átvettem.

1945. február 2. péntek

Az éjjel eső, reggelre nagyon síkos az úttest, bajos volt a közlekedés. Első péntek lévén, kevesen jöttek a hívek a síkos út miatt. Később verőfény és olvadni kezdett a hó, enyhe.

Halálhírét hozták a hozzátartozók Fülöp Béla ny. gimnáziumi tanárnak, aki betegeskedett ugyan, de még tegnap délelőtt magántanulóival foglalkozott, és estefelé elhunyt. Sajnálom, buzgó tagja volt a Credo-férfiegyesületnek. A múlt (első) világháború után fiatalon küldték nyugdíjba tanártársai szeretetlensége folytán, akik az igazoltatás során ellene vallottak, pedig nagyon konzervatív és igazságos ember volt. Helyzetét nagy megadással viselte, bár nélkülözött és csekély nyugdíja mellett priváttanítással foglalkozott, egyik fiát mérnöknek, másikat kertésznek (jan. 17-én mint foglyot szállították az oroszok Szegeden át Temesvár felé), leányát tanítónőnek nevelte; felesége korán elhalt. Erről délután személyesen értesítettem Bogsán Károly urat, a Credo-egyesület alelnökét, hogy holnap délután tartandó temetésen részt vegyen.

Elmentem Gorcsa Péter főjegyzőhöz is, akinek a múlt napokban találkoznia kellett volna a főispán úrral, de mert hosszú ideig nem jött a megbeszélt helyre, eljött. Értesült azonban, hogy arról akart a főispán úr vele eszmecserét folytatni, hogy miután a kommunisták az igazolóbizottság elnökét, Kiss Ernő szociáldemokrata pártit kimarták, és lemondani kényszerült, meg akarta kérdezni Gorcsa főjegyzőt, kit nevezzen ki helyébe? A kisgazdapárt szerette volna Gorcsa főjegyzőt, de ő ezt úgysem vállalta volna, s így a főispán kinevezte dr. Könyves-Kolonics Józsefet, ami azért is jó, hogy ez a tisztviselőket az igazoltatásnál oltalmába veszi. A vármegyei törvényhatósági-bizottságot pótló ideiglenes bizottságot is megalakítja a főispán: az öt párt 20–20 tagot küld, a főispán 20 tagot nevez ki; köztük a helybeli két egyházközség (róm. kat. és ref.) vezető lelkészeit. Egyébként a kisgazdapárt erősen szervezkedik.

Ma értesültem, hogy Korchmáros Imre Apaffy u. 7. sz. a. lakos, birtokos, aki Dunántúlra menekült, feleségével együtt meghalt. Gorcsa főjegyző szerint a nő meghalt természetes halállal, a férfi öngyilkos lett volna. Pedig két fia állítólag most üzent, hogy jönnek haza. Itt hagyott húgukat pedig volt cselédjük fosztotta ki, hordott el mindent másokkal egyetértésben, és ahogy értesült fiúk hazatértéről, elment a háztól.

Este dr. Szilas József hittanár a távolbalátó gyermekekről beszélt, akik körmükre szentolajt (!!) csöppentve az illető fényképének felmutatásával megmondják, hogy az illető ekkor hol van, és mit csinál! Óva intettem, hogy az ilyesmivel törődjenek, és arra adjanak valamit. De ő erősítette ennek valóságát. Szűcs György káplán pedig erősítette, hogy Prohászka Ottokár püspök úr írásai közt is van erről szó. Ezt azért is mondta dr. Szilas József, hogy a szentolajokra vigyázzunk, nehogy azokkal visszaélés történjék. Vigyázni fogunk!

1945. február 3. szombat

Délelőtt felmentem a városházára, az egyházközségi pénztárba a szokásos adófőkönyv egyeztetésre az okmányok alapján.

Délután végeztem Fülöp Béla tanár temetését, és Újvároson jártam keresztlevelek kiállítása céljából. Este hazaérve találtam egy apácát (Emerika nővér) – Elekről – Zöllner Józsefnéval, kinek leánya Szegeden szintén apáca, és akik ott voltak Zöllerné leányát meglátogatni. Az anya nyugtalan volt leánya miatt. Most már hazatérőben vannak. A nővér a belvárosi zárdában, Zöllerné nálam, a plébánián maradt. Sokat beszélt az ottani helyzetről, a megpróbáltatásról, melyen keresztülmentek, fia katona a magyar hadseregben, két leányát elvitték az oroszok a többi elekivel.

1945. február 4. vasárnap

Nagymise után elmentem a kórházba, a kis Wittmann Klárikáról akartam tudósítani nagyanyját és a két fiúról, melyet az eleki zárdafőnöknőhöz intézendő levélben akartam megírni. A fiúk még bent vannak, de már majdnem teljesen jól, Klárika még kissé lázas – mint Aratóné mondta, akik öten bent vannak, zár alatt, és így nem vihetik közéjük. Aratóné ígérte, hogyha ők kikerülnek a kórházból, Klárikát magukkal viszik, és utána, ha kissé erőre kapott, ő fogja Elekre vinni nagyanyjához; mert elmenni szándékozik saját édesanyja meglátogatására. Ezeket levélbe foglaltam, és elviszi a levelet az eleki nővér.

Egyúttal vitt levelet Havadi Ferenc medgyesegyházi lelkésznek (Orvos György tanuló ügyében is), aki a püspök úrhoz küldendő hivatalos iratokat juttatott hozzám továbbításra. Egyébként ma délig verőfény, délben borús, olvadás.

Fel kell jegyeznem, hogy tegnapra virradóra a fákon elolvadt hó megfagyott és szinte csüngött a gyümölcsfák rügyeiről. Ha nem hirtelen fagyott, befolyással lehet az idei gyümölcstermésre. Délután ismét napsütés.

1945. február 5. hétfő

Püspöklelén át püspök úr levelet küldött dr. Páll Endre alispánnak; elvittem és a megyeházán hallottam, hogy dr. Erdei Ferenc belügyminiszter fent tárgyal a fő- és alispánnal.

Később a városházán említé dr. Szűcs Zoltán h. polgármester, hogy ő is ott volt a tárgyaláson, és hogy megszüntették itt a zsidók külön tanácsát, mert az olyan volna, mint állam az államban.

Ma reggel közölték a kórházból, hogy özv. Gál Sándornét szállítsuk haza saját otthonába. Levelet írtam ez ügyben Szalkainénak, hogy beszélje meg Sükiékkel a tartás és gondozás ügyét, de úgy, hogy készpénzt fognak kapni, vagyis a nyugdíjat kiegészítjük 140–150 pengőre, és a berendezést nem adjuk oda; ki tudja, mert úgy gondolják, s nem kell-e esetleg elküldeni őket, és akkor nem lehet tőlük visszaszerezni, és esetleg gyermekeik között felosztott bútort, amiről Süki nálam a múlt napokban beszélt. Elküldtem a harangozót a kocsi végett is, hogy délután hazaszállítsák. Délután hazajövet beszéltem a kocsissal, és két óra körül már el is szállították haza. Felkeresett Szalkainé is, elmondta, hogy Sükiékkel megegyezett havi 140 pengőben. Helyeseltem; így legalább tisztában vagyunk, mit kell adni, s ha nem felelnek meg, nem marad semmiféle kötelezettség velük szemben és viszont.

Este hallottam Gorcsa Péter főjegyzőtől, hogy dr. Könyves-Kolonics ismét „fúrt” hátulról mellbe: dr. Édenburg Andor ügyvédet kiemeltette az igazolóbizottságból, és dr. Sonkovics Mihály (református) és dr. Kapus István ügyvédek kerültek helyébe. Ez a Kolonics nagyon alattomos, és így akarja magát felszínen tartani (amíg rajta nem veszt!). Másik hír: dr. Csorba János ügyvéd, volt kisgazdapárti képviselő lett Budapest polgármestere. Ez múlt évi március óta nem volt itthon; állítólag bujkált még az oroszok bejövetele előtt, amíg végre előkerült. Talán jobb, mintha a kommunisták kerültek volna a főváros élére.

Hazajött dr. Joó Imre vármegyei főorvos is, a nagy statisztikázó a közigazgatási bizottsági üléseken (nagyot mutató lendülettel, de kevés szakértelemmel saját hivatásában). Bizonyosra vehető, hogy ez visszakerül a vármegyéhez, mert érti a köpenyegfordítást, nem csupán önmagán a forgatást, hogy mást magának megnyerhessen, annyit beszél, hogy aki nem lát a veséjébe, utána indul és leszerelődik.

Másik jelenség: dr. vitéz Erdei János református polgári iskolai igazgató felcsapott tanári szakszervezeti irányítónak, új tervekkel, reformokkal a középiskolák, de az elemi iskolák terén is. Épp ezért a napokban háza falára reggelre egy szép napon falragaszon, kis cédulákon ilyesféle „hirdetés” Szűrszabó intézet olcsó áron, és aláírás: Erdei János köpenyegforgató. S egy másik: Hogyan egyezteti össze az oroszok bejövetele előtt követett partizán szervező magatartását mostani magatartásával? (Az őszön ugyanis ő szervezte a leventéket, mint partizánokat az ellenség ellen, amint mondják.) Különben javaslatában van az, hogy szüntessék meg a hitvallásos (felekezeti iskolákat, amilyennél most ő is kenyerét kapja), legyen nyolcosztályú elemi iskola, és 28 éves korban jusson a lateiner ember álláshoz! De falragasz került tegnap este a Demokrata Ifjúsági Szövetség által rendezett bálterem (Gazdasági Egyesület) falaira is az alatt, amíg a villanyvilágítás rövidzárlat (!) következtében elakadt, és sötétség volt, oly szöveggel, hogy miután az oroszok a zsidósággal tartanak, ne menjen senki harcolni a németek ellen. Ilyesféle falragasz volt állítólag a városban is több helyen.

Ma azt a hírt hozta Horváth Mihály templomgondnok, hogy a toborzási felhívásra (8-áig önkéntes jelentkezéssel!) a múlt péntekig nő 130 körül, férfi alig néhány jelentkezett. Ha nem jelentkeznek a férfiak, majd sorozzák őket. Hisz’ ebben nagy már a gyakorlat!

1945. február 6. kedd

Sarnyai András építési vállalkozó (1907. V. 12. született) jött keresztlevelekért, házasodni fog Budapesten. A múlt szerdán indult haza. Elmondta, hogy a németek 26 hadosztállyal Budán vannak (főfészkük a Gellérthegy), a pesti oldalon 2 ½ millió orosszal birkóznak, Budára nem lehet átmenni. Ő, mint vállalkozó kapott 17 házat helyreállítani olyan házak anyagából, amelyeket nem lehetne kijavítani, hanem le kell bontani. Az oroszoknak ott nem szabad erőszakoskodni, a lakosság részére nagyon sok élelmiszer volt felhalmozva, de az orosz rájött, mert látva, hogy a lakosság megpakolva jön, utánuk ment, ahová igyekeztek, és úgy a Hangya és egyéb közraktárakból elvitte a sok élelmiszert; nőkkel fajtalankodniuk nem volt szabad, és állítólag ilyenben erőszakoskodó katonát agyonüthette a lakosság. Felkértem, hogyha holnap visszautazik Budapestre, érdeklődjön és hozzon hírt Sopsich János prelátusról, aki a krisztinavárosi plébánián tartózkodik. De Sarnyai szerint nem lehet közlekedni Budával; ha azonban átmehet, megteszi. Említé még, hogy vele együtt jött vissza dr. Joó Imre vármegyei főorvos, kinek csomagjait Kecskeméten ő segített feladni a vasútra.

Itt járt délelőtt Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgató is, akivel iskolai ügyekről, és a németek által annakidején átalakításokkal megrongált iskolánk tornaterméről és több helyen a tantermekben is felállított papír-falak lebontásáról, a fertőtlenítő kemencének meghagyásáról, és a tornaterem esetleges fűtésére leendő felhasználásáról tárgyaltunk. Özv. Tarnay Ivorné ny. alispánné édesanyjának sz. Dedinszky Ilonának, derék jó hívemnek elhunytáról értesített, aki kb. két hónap előtt halt el. Elment Tarnayné leányával, aki férje s két gyermekével távozott el az oroszok elől a bizonytalanságba. A halálhírt Szekszárdon lakó Petrovics-Makay György volt makói polgármester küldte, aki szintén Szekszárdon lakik legidősebb leányánál. Elmondta Tarnayné, hogy nála az oroszok sok kárt tettek, és a férjének ruháit, cipőit, női ruhákat vittek el ismételten betörve.

Délben Havadi Ferenc medgyesegyházi lelkész érkezett; az ottani iskoláról és a községbeliek magatartásáról, a főjegyző ellen mondott el szomorú, lehangoló részleteket. (A Telbisz-kastélyból vonult fel az éretlen tacskók csoportja feliratos táblákkal a községházához, és a főjegyzőt, aki hazatért meneküléséből halálra: „a népnek kenyeret, Zátonyinak kötelet” – ordítozott.) Ezt egy Mellisch nevű, Hrivnyák evangélikus lelkész veje, a most behelyettesített jegyző, egyébiránt forgalmi adóhivatali alkalmazott szervezte.

Délután tanügyi bizottsági ülés volt. Broda Béla felvetette a kérdést, hogy bizottságunk mennyiben függ a szegedi tankerületi főigazgatóságtól? Ez tisztázandó, a bizottság kérdést intéz hozzá, nehogy a vármegyei vagy helyi nemzeti bizottságok kénye-kedvétől függjön a nevelésügy, tanítói állások ügye. Az óvodák ügyét sem hagyjuk figyelmen kívül addig sem, amíg a visszatért vármegyei főorvos, dr. Joó Imre, mint az óvodai ügyek intézője hivatalát átveszi, sőt tovább is a tanügyi bizottság fog kezére járni.

Egész nap enyhe, ködös, olvadással, de egészségtelen időjárás.

1945. február 7. szerda

Sokan jártak ma a plébánián: Szűcs István óföldeáki gondnok, akivel a megrongált templomról és a lelkészi javadalom jövedelmeiről (63 mázsa búza és egyéb haszonbérek) beszéltünk. A templom javításához múltkori biztatásra vett 1000 téglát, melynek árát (200 P) előlegeztem, és a helyreállításra nézve mondtam, hogy a tavasz beálltával intézkedünk; a h. lelkész jutalmazandó. Beszélt arról is, hogy a Návay György-uradalom cselédsége, jóllehet Földeákról földosztók biztatják őket, hogy írassanak földet, egyáltalán nem hajlandók ebbe belemenni. Úgy látszik, a józan gondolkozás tartja őket vissza. Földeákon pedig egy Rajki-nevű evangélikus egyén, azelőtt malmos, még előbb rőfös a mozgatója minden felforgató intézkedésnek (ezt a családot Mátyás plébános portálta).

Apátfalváról Szakács József káplán és Juhász kántor jött, a főispán úrnál jártak ökrök irányában a lakosság részére Mezőhegyesről, de a főispán úr úgy nyilatkozott, hogy ő nem tehet semmit (hasonlóképpen mondta Szűcs Istvánnak is, aki lovak irányában kérte volna rendelkezését; azt felelvén Szűcsnek, hogy neki nincs semmi végrehajtó hatalma és rendelkezési joga. Úgy látszik itt is igazolódik, amit P. Balogh Sándornak mondott, hogy Makón is a rendőrség ragadta magához a hatalmat).

Hitel Oszkár püspöki uradalmi főintéző kérdezősködött, nincs-e valami küldemény Szegedre? Átadtam a kiszombori és medgyesegyházai leveleket és pénzt. Említé, hogy még mindig hurcolkodnak az oroszok. P. Balogh vasárnap Szegedre ment.

A rákosi központtól Bősze István gondnok felesége jött az oltárfelszerelésért, melyet már egy ízben kért: később fogja megkapni.

Délután lementem a kórházba érdeklődni a kis Wittmann Klári állapota felől, mert az eleki zárdafőnöknőtől vett levél szerint már holnap, csütörtökön jönni akarnak, hogy vigyék. De Aratóék úgy hallották a főorvostól és a nővérektől, hogy még lázas, és tulajdonképpen nem is tudják, mi a baja? Erre telefonáltam a község útján (Elekre), hogy a betegről üzenjék meg a zárdába, hogy nem szállítható, tehát ne jöjjenek addig, amíg nem fogok erről írni. (Bakos, alias Butzik Ferenc beszélt, aki készséggel vállalta a közvetítést.) Arató Ferencék megvannak, fáznak a fűtetlen szobában.

Most délután temettük azt a Faragó Ferenc lovas csendőrt, akit e hó 4-én a kiszombori oláh határ közelében agyonlőttek vagy az oláhok vagy az üldözött csempészek. E temetésről mondta az azt végzett Szűcs György káplán úr, hogy nagy tömeg vett azon részt, volt 8-10 orosz katona is, akik díszlövést is adtak. Volt két búcsúztató is, óriási koszorúk nemzetiszínű (piros-fehér-zöld) és piros-kék (városi) színű szalagokkal. A hősök temetőrészébe temették.

1945. február 8. csütörtök

Szentmise után Baróczi Munkácsy u. 4. szám alatti csizmadiával beszéltünk helyzetéről, mint ment át nagy megpróbáltatáson, házkutatásokon, míg a rendőrség meg nem győződött, hogy nincs tilosan rejtett vagy lopott anyagkészlete, és hogyan jött hozzá Igaz Lajos [rendőrparancsnok] is csizmát csináltatni, és miként kapta meg maximális áron (ez 147 pengő volt, de nagy kegyesen adott Igaz 160 pengőt ezért az árúért, melynek ára 700 pengő!). 

Később felmentem a vármegyeházára Páll Endre alispán úrhoz, átadtam a csanádpalotai segédlelkész beadványát aziránt, hogy az ottani római katolikus ifjúsági egyesületek (KALOT, KALÁSZ) működésbe lépnek. Éppen ott volt Csanádpalotáról Lasztóczy ny. főjegyző, s ezelőtt kijelentette az alispán úr (jelenvolt Burunkai Sándor megbízott is), hogy az engedélyt írásban is megkapják. Így hát elviszi már most a főjegyző e hírt. Ugyanakkor bejelentettem Kubinyi Zoltán és Székely Nándor igazgatók hazaérkeztét; akik azelőtt se voltak nyilasok vagy más, romboló szándékú egyesület tagjai, hanem megvárták az oroszok elvonultát tartózkodási helyükön, és hazaértek január 27-én, este. Tudomásul vette az alispán úr is azzal, hogy ők az iskolafenntartó egyházközség alkalmazottai, amely rendelkezik velük. Tőle hallottam, hogy dr. Návay Zoltán árvaszéki ülnök tegnap este 7-kor szintén hazajött Budapestről. Hírét hozta özv. Hervay Istvánné (volt alispán és egyházközségi világi elnökünk neje) halálának, aki Purgly Jánosné mezőkovácsházi birtokosnéval együtt bomba áldozatává lett.

Délután a vármegyei gyümölcsészeti egyesületnek volt választási ülése a megyeházán, melyen szó volt az egyesület csemete-értékesítéséről, a bérelt kert kihasználásáról, tájékoztató előadások tartásáról (ilyet kért a kommunista-egyesület vagy párt vezetősége is tartatni; ha adnak fűtött helyiséget, 3–4 előadást kapnak a legszükségesebb tudnivalókról, mint: tájékoztató a talaj-előkészítésről, csemeteültetés és ápolás). Az egyesület vagyonilag jól áll, mert a mostani tavaszon is van 6-7 ezer eladó csemete, és több mint 20 ezer kerül ki egy év múlva, de van ingatlana és készpénze is a folyó munkadíjaira.

Menetközben értesültem Kadlecz István üvegesnétől, hogy István nevű fia (autóján fuvarozott ki a tanyai hívek ellátására éveken át szervitákat, más egyháziakat) most délben érkezett haza Budapestről, de a rendőrség azonnal elvitte kihallgatásra; aggódott miatta. Vigasztaltam, és amikor a gyűlésről másfél óra múlva jöttem, már a Hunyadi utcán találtam őt és szüleit, amint házukba tértek boldogan. A fiú összetörten, de másképp épen tért haza.

Felkeresett Soós Margit, aki a nagytrafikban van alkalmazásban, és említi, hogy finánc járt az üzletben, és közölte, hogy a dohánygyárak megkezdik az üzemet, és ötféle dohány kerül forgalomba; amellett mától kezdve (déltől) a postai forgalomban a régi rend szerint levlap 18, levél 30 filléres bélyeggel látandó el (legújabban: 40, ill. 80 fillér lett!).

A két Wittmann-fiú ma járt a plébánián, és nővéremnél lévő fehérneműt szerette volna átvenni, miután már nincsenek a kórházban. Mivel azonban a rendőrség még egy héttel meghosszabbította a zárlatot, a padláson lévő ruhaneműt nem lehet átadni, csak élelmiszert (kolbász, szalonna) kaptak. Mindkettőt megviselte a betegség, lesoványodtak. Lehangoltak, ami nem csoda: édes szüleiket elvesztették.

Este dr. Szilas József elmondta, hogy diákjai, akiket a rendőrség lezárt a bál alkalmával történt falragaszok miatt, nagyon komikusan fogták fel helyzetüket: a felvigyázó rendőrt bosszantották énekükkel, étel után való érdeklődésükkel. Természetes, hogy nem tudtak rájuk bizonyítani semmit, és estefelé, kihallgatás után hamarosan kiszabadultak fogságukból.

1945. február 9. péntek

Felkelés után jobb lábamon erős hasogatást éreztem, és mosakodás végeztével, felöltöztem ugyan, de szentmisét nem mondhattam. Ezért Kiss Ferenc segédlelkész nem is mehetett a szegényházba misézni.

Később jött hozzám dr. Nikelszky Jenő volt polgármester takarítónője (Gazdagné), és gazdájáért, aki Budapesten van, és hadbavonult gyermekeiért miséket kért. Elmondta, hogy a polgármester úr annakidején tétovázott: elmenjen-e vagy maradjon? Itt hagyott bútora és ruhái veszedelemben forogtak a ház felének lebontása után (utcanyitás!) Dezső csendőrné feljelentése alapján. Ez a nő Szegedről menekült ide, és jónak látta a mostani rendőrségnek bejelenteni, hogy ott van a ny. polgármester úrnak és a háztulajdonos, özv. Nagy Sándornénak bútora. A rendőrség ki is ment, és őket befogták börtönbe. Bár nem vitték el a bútort, de a rendőrök megdézsmálták a ny. polgármester úr fehérneműjét, megfenyegetve a közben kiszabadult takarítóékat, hogyha erről feljelentést tesznek Igaz Lajosnál [rendőrparancsnok], meg fogják emlegetni! Ami azt jelenti, hogy a rendőrök fenyegetőznek és lopnak. Máskülönben ők (takarítók) látják napról-napra, mi folyik a rendőrségen, és hogy az így szerzett holmit felosztva maguk között, mint viszik a moziba, s onnan elosztva, elajándékozva haza! Szomorú valóság ez! És nincs egyelőre ellene orvoslás. A takarítóné szerint várják haza a ny. polgármester urat, mert állítólag kineveznék a rendőrség élére, mint olyat, aki polgármestersége előtt, 1920 után itt rendőrkapitány volt. Ez valószínű.

A két Wittmann fiú keresett fel. Szüleik haláláról, temetkezési helyükről és a fiatalabb iskolába járásáról (Kalocsán) beszéltem velük és arról, hogy kishúguk ügyét Arató Ferencékkel egyetértésben intézzük el, elszállításáról gondoskodni fogunk, mihelyt egészsége helyreáll, és Aratóéknál kissé erőre kap.

Kendrella József magyarcsanádi plébános az ottani rác lakosság mozgolódásáról és terveiről (magyarellenesen inkább Tito alá akarnak tartozni, mert eddig elnyomták őket, földet nem vehettek – ami szemenszedett hazugság), akik a szlovákokkal (Nagylak, Pitvaros, Csanádalberti) egyesülve gyűléseznek. Fájdalom, ezt a folyamatot egyelőre nem lehet megakasztani, amíg nem lesz katonai és rendőri karhatalom magyar törvényeink szerint. Csak ez ne késsen sokáig!

Délután felkeresett Eichhardt, a Arad–Csanádi Gazdasági Takarékpénztár cégvezetője, s a most már működő intézet vezetője, s jelentette, hogy a dombegyházi Filpergerné-féle kenderfeldolgozó üzemnél (melyre a takarékpénztár 700 ezer pengőt adott kölcsön részben berendezés, gépek és áztatók céljaira) a gépek megvannak, csak az akkumulátort és a kb. 50 ezer pengő értékű feldolgozott árut vitték el az oroszok, és a kender nyersen megvan, csakhogy nincs nyoma, ki mennyit szállított be a szerződéses termelőktől, és hogy ki kapott meg mindent, vagy egyáltalán valamit a  termelők közül a beszállított kenderért? Biztonság kedvéért a 150 kat. hold ingatlanra már bekebeleztetett a telekkönyvnél 150 ezer P-t és most még 100 ezret akar bekebeleztetni. Az üzem megindítása most – megbízhatatlan vezető híján – nem tanácsos. Amíg a tulajdonos el nem ment, (szept. 20. körül) mindent helyesen könyvelt el Eichhardt, de hogy a könyvek hol vannak, nem tudni. Ugyanúgy szólt a Rátky–Galambos–(Szöllősi)-féle sörraktár és borkereskedés kölcsönéről, amelyből 150 ezer pengő erejéig kebeleztetett be telekkönyvileg a Galambos-féle ingatlanra, annál is inkább, mert az elmenekült Galambos-család házába bemenni a tulajdonosnak nem is lehetne, még ha vissza is térnének, így legalább az ingatlant megterhelve találja jogos követeléssel az elkobzó hatóság. Említé azt is, hogy a napokban innen eltávozott Volkov-nevű orosz parancsnok, nagy értékű bútort és felszerelési tárgyakat vitt el úgy a bérházból Tomes és Bory-család felszereléseiből, valamint a Korona-vendéglőben felhalmozottakból. Ilyenek ezek: erőszakoskodnak, és elvisznek minden elemelhetőt. Úgy látszik, így kárpótolják magukat a tőlük, oroszoktól a németek (és Petőfi Ferenc, Thurzó, Vida István-féle magyarok) által elhurcolt holmikért. De hogy ezeket el tudják-e szállítani orosz földre, nagy kérdés. – Máskülönben – mondotta – a SZCSV-esek követelését (betét) – 64 ezer pengő, már vissza tudta fizetni a befolyt kamatokból és visszafizetett törlesztésekből; Gyüge Árpád is követelne (170 ezer pengő folyószámlája volna), de mert csak ezres bankók vannak, ezeket még nem akarja elfogadni. Nagy baj, hogy csakis ilyen nagy címletek vannak, nincs kisebb váltópénz forgalomban (pl. Csanádpalotán 1000 pengős bankót 600 pengőért lehet vásárolni!) – Felemlítettem, hogy az elmúlt hétfőn itt járt [Erdei Ferenc] belügyminiszter úr kilátásba helyezte a h. polgármesternek – tőle hallottam –, hogy rendelkezésére bocsátanak a városnak kisebb címletű váltópénzt.

1945. február 10. szombat

A mai napon szentmisém után ért el a nagy lábfájás a sekrestyében. Hál’ Istennek, hogy így történt, legalább elvégezhettem.

Délelőtt levelet írtam Kalocsára, a jezsuiták konviktusába a Wittmann fiú érdekében: ha ott nem működnek, biztosítsanak valamely jó családnál részére helyet. Halasra saját ügyemben írtam felesemnek, írja meg, mi ott a helyzet, és ha lehet, vásároljon az ottani kertészettől 80-100 db kíferkörte és rózsabarack-csemetét elültetésre azok helyére, amelyek a vizes években kipusztultak.

Délután Szabó Imre városi főmérnök úr jött, és elmondta, mit tapasztalt tegnapelőtt a tanyák közt, amikor künn járt? Leginkább a rákosi központ pusztulását mondta nagynak, ahol a Hangya szövetkezet házának teljes pusztulása mellett (gyújtó bombákkal tettek tönkre a németek több nagy orosz tankot) és ezekből a bombákból esett a szövetkezetre is. A református új imaház is nagyon megsérült, benne sok szárnyas bomba (kicsinyek) és gránát van, de kívüle is a szántóföldeken százával. A malom belső berendezése nem sérült meg, és kis erővel helyreállítható. A környékbeli tanyákat a lakosság a Hangya-épület részeiből javította ki. Az iskolánál a református lelkész tanítja az iskolásokat, mint a Bogárzóban Mag Béla lelkészünk is tanít. Erre való tekintettel is mondtam, hogy a lelkészünknek lovat kell kérnünk. Elmondtam eddigi eljárásomat, és ő ígérte, hogy a jövő héten ő is sürgeti ez ügynek kedvező elintézését, mert tapasztalja, hogy a tanyai néppel foglalkozni kell, és azoknak jól esik az ügyeik iránt való érdeklődés. Megemlíté még, hogy az államigazgatási-hivatalnál alkalmazott dr. Gedeon László tanár, mint kisegítő asztalán ma egy oláh és szláv nyelven írt könyvet talált, amelyet dr. Rohály Ferenc görög katolikus helyi lelkész adott át Gedeonnak annak megállapítása végett, hogy ez a könyv milyen nyelven íródott. Azt mondta Gedeon, hogy ezt és több ilyet dr. Rohály Ferenc a templomuk kórusán (vagy padlásán) talált, és el akarja küldeni püspökükhöz, Nyíregyházára. De a főmérnök [Szabó Imre] szerint is, miután a könyvek az 1700-as évek elejéről valók, történeti értékűek lehetnek abban az értelemben, hogy a görög katolikusok tulajdonképpen oroszok és oláhok lehettek akkor, amikor Makóra telepedtek. Innen származik a nép közt elnevezésük: oroszok, oláhok! Kért, hogy lépjek érintkezésbe a görög katolikus lelkész úrral ez irányban. Szóbahozta még, hogy a mérnöki hivatal szolgája, Takács Imre, aki a szegedi katonai kórháznál teljesített ápolói szolgálatot, és aki együtt volt Pintér egyházközségi pénztárossal (ott volt Székely Nándor igazgató is, amíg Fehér megyéből el nem vitték a kórházat Tótmegyerre) és dr. Pallagi György, volt tanító parancsnokoskodott felettük, szintén hazajött (Pallagi Sámuel dr. is), mert a kórházukat a németek minden felszerelésükkel együtt elszállították német földre. Pintérről nem tett említést.

Később P. Erdélyi Ferenc szervita házfőnök jött; említést tett arról, hogy a demokratikus ifjak [MADISZ] a konviktusi tanulók előtt szóba hozták az internátusunk lefoglalását (!!), amire a bentlakók rájuk támadtak. Azt mondtam a páternek, hogyha ezek valamelyike oda menne, csak küldje őket hozzám lévén az internátus egyházközségi, amely itt van, és fenntartja az, majd megfelelek én nekik. De azt is említé, hogy Zombori Lajos asztalos az elmúlt hétfőn a Makón tartózkodó [Erdei Ferenc] belügyminiszternél kihallgatáson volt, és elmondott minden panaszt az itteni rendőrségről, de másoktól is ugyanezt hallotta a miniszter, aki mindent jegyzett, és ígérte, hogy ide kiképzett rendőrség és katonaság fog jönni legközelebb. Ezen kívül Zombori értesülései alapján közölte, hogy Rákosi Mátyás Oroszországból 500 kommunistával jön Magyarországba, s félni lehet, hogy ha ezeknek nem vetnek gátat, nagy rombolást fognak végbevinni.

1945. február 11. vasárnap

Ma hirdettük a szentmisék alatt, hogy a szokásos 3 napi farsangi szentségimádást nem tartjuk meg a mostani helyzetre való tekintettel (hideg, ruhátlanság), és helyette mindhárom nap du. 4–5-ig engesztelő ájtatosság lesz szentségkitétellel. Egyébként ködös, nyirkos időjárás délelőtt.

Déli 12 után telefonon közli P Erdélyi Ferenc szervita rendfőnök, hogy a demokrata diákszövetség két vezetője épp most ment el tőle, s az internátusi fiúk bevonását kérik mozgalmukba, hangoztatva a fegyelmet, melyet ők is fenntartani akarnak (?!) az ifjúság körében. A páter hangsúlyozta azonban, hogy az intézeti fegyelmet nem lehet felborítani, tehát a növendékeket nem lehet kedvük szerint kiengedni, mert tanulniuk is kell. Mire azok azt felelték, hogy ők is azon vannak, hogy tanulmányaikat komolyan folytassák. A másik kérdésről (lefoglalni s elvenni az intézetet) előtte nem nyilatkoztak. A páter szerint az illetők hozzám indultak tőle. Várom őket, feleltem. – De nem jöttek estig. – Délután az újvárosi helyzetre vonatkozó ügyekkel foglalkoztam: jelentések a püspök úrhoz (leltár, Katolikus Kör, végrendelet, hagyomány, javaslat). Lábfájásom kínzott, hál’ Istennek, hogy reggel tudtam szentmisét mondani s gyóntattam 10 óra utánig. – Délben itt járt Tóth Arisztid gazdasági egyesületi igazgató, és jelenté, hogy a mészárosok ígértek faggyút a gyertyaöntéshez!

1945. február 12. hétfő

Délelőtt Debreczeni, a megyekert melletti bolgárkertészet asszony-tulajdonosa keresett fel a gyümölcsészeti egyesülettől bérelt terület iránt, hogy az ne csökkentessék, miután testvére 4 családjával odaköltözött, és így lesz elegendő munkaereje. Debreczenit az őszi harcok idején bomba érte és meghalt. Azt mondtam neki, adjon be ezzel az indoklással kérelmet az egyesület választmányához, a jövő héten, február 20-án lesz közgyűlés, és ott letárgyalható ez is. Ugyanő mondta, hogy ma a rendőrségen járt, ahol részegen találta a rend őreit, és olyan hangnemben beszélnek mindenkivel, amit máshol nem is mernének megereszteni!

P. Balogh Sándor jött Leléről, sok elintézni valója van, és azonnal ment a városba. Leveleket hozott különféle plébániák részére Szegedről a püspökúrtól. Dél-felé telefonon beszéltem Sági István h. kir. tanfelügyelő úrral az új igazoltatásról, ő átadta illetékes helyen az iratokat, hiszi, hogy ez rendben lesz, és nem kell egyelőre más lépést tenni. Ezt közöltem Szabó József református lelkész úrral is, hogy ne menjünk a főispán úrhoz.

Délután városi képviselő-testületi pótló-bizottsági ülés, amelyen legfontosabb tárgy volt az utcanyitás költsége a Rákosi Jenő [ma Szép] u. felé két ház egy részének lebontásával; még kellene 17 ezer pengő (az eddigi felhasznált 35 ezren felül!). A kommunista pártbeliek nagyon pattogtak ez ellen (mert a szociáldemokrata pártbeli Kiss Ernő rendelte el, mint akkori polgármester [h. városparancsnok]), de ezért megszavazták az említett összeget, azután a sámson–apátfalvai csatorna felrobbantott hídjának helyreállítását (előlegezze a költségeket a város a társulat terhére, és az adóból egyszerűen vonja le a város az előleget); továbbá a rendőrlegénység napidíjának 10-ről 15 pengőre való – egyhangú – felemelését. A h. polgármester-főjegyző a Hivatalos Közlöny szerint olvasta fel, és adta elő, hogy legközelebb a képviselő-testület tagjainak száma felemeltetik a régi arányra, s talán ma volt ez a bizottsági ülés az utolsó mai összejövetelében.

Ma értesültem arról, hogy Szirbik Sándor belvárosi református lelkész szombaton hazajött családjával a Dunántúlról (Veszprém megye). Állítólag előnyösebb elbánásban volt része az oroszok részéről. Bizonyára, mert tudott velük beszélni, értvén tótul, tehát szlávnyelven beszélt velük. Gorcsa Péter főjegyző szerint, aki szombaton a szegedi kompnál találkozott vele, nagy szakállal és saját kocsiján jött Szirbik Sándor, aki – Gorcsa főjegyző szerint – lovakkal kereskedett.

Este 7-kor köszöntött be P. Hunya Dániel KALOT-ifjúsági egyházmegyei szervező titkár, aki Mezőkovácsházáról hozott két szerzetes nőt; szállást kért holnap reggelig, mert a két nővérrel Hódmezővásárhelyen át utazik Szegedre. Kiss Ferenc úr szobájában helyeződött el. Vacsora alatt és után nagy vita folyt vele a földreform kérdéséről. Ő nagyon az elmélet jegyében véli jól megoldhatni e nagyfontosságú kérdést. Elmondta a szegedi diákság mozgalmát is, amely terrorizál ott is. Egy III. éves orvostanhallgató a véresszájú vezér. – Dr. Balogh István alsótanyai plébános, ki a miniszterelnökségen államtitkár, nagy reménységgel van a jövő iránt, szerencsésen járta meg Moszkvát.

Dr. Szilas József azt említé, hogy Koncsek László, volt egyházmegyei papunk, aki az itteni kórházi gondnok (Kürthi – Künsttinger – Galambos) feleségével aposztatált, a múlt héten Makóra jött saját anyjával, asszonyával és egy gyerekkel az anyóshoz; ma fent járt a gimnázium tanári szobájában, a szintén aposztata református hitoktatóval [dr. Bánáthy Péter] barátkozott, és az a híre, hogy a makói újságnál fog a szerkesztőségben dolgozni! Koncsek járt Takács Bálint temetőgondnoknál, régi házigazdájánál is, kinek elmondta, hogy ő és asszonya úgy húzták kocsin édesanyját és a gyereket Szegedig, onnan már más járművön tették meg az utat. Félő, hogy ellenünk fog írni az újságban.

Ennek a P. Hunyának kijelentései a földbirtokreformról nagy aggodalommal töltenek el. Úgy beszél, mint évekkel ezelőtt egyik ifjú óriásuk a KALOT-ból, Ugrin József az itteni Katolikus Körben szónokolt, hogy majd ők fogják kielégíteni a földéhes népet a nagybirtokokból. És most Hunya arról szónokolt elég hevesen, hogy majd szakértő gazdatisztek, mint vezetők fogják oktatni, kitanítani, bevezetni az egyszerű embereket a szakszerű gazdálkodásba, s majd akkor a kitanított földműves nem 3 pengős búzát, hanem magvakat fog termelni a külföldnek! P. Hunya szerint lateiner embernek legföljebb kisebb területű gyümölcsöse lehet, és eltelhet 30 év is, amikorra kipróbálják a földhöz juttatottakat, vajon jól megtanulták-e már a föld szakszerű művelését, s akkor kapják meg az ingatlant. De már az őszre ki akarják osztani a földet, másrészt termelőszövetkezeteket (kolhoz, orosz mintára) alakítanak.

1945. február 13. kedd

Gyenge időjárás mellett reggelre havazott, délfelé elolvad kis napsütésre. – P. Bonajunkta szervita atya jött, és hozta azt a bizonyos szabályzatot, melyet a konviktusi növendékei a demokratikus ifjúsági szövetséghez való csatlakozás alkalmából és a múlt vasárnapi Tildy Zoltán-féle látolgatás után állítottak össze. Hinkó Vilmos komoly fiú volna az intézeti vezető. Átnéztem és kellő formában átdolgozva hivatkozással mindenütt az illető iskolák (tanintézetek) fegyelmi szabályzatára, hogy így ezek legyenek irányadók, ne egyedül a konviktusé – mondtam, hogy beszélje meg velük. – Ezeket mondta el a páter: egyik volt makói tanítványát és társát, akik a pénzügynél vannak alkalmazásban, a múlt karácsonykor a rendőrség beidézte, és korbácsütések mellett vallatták, mit tudnak a volt pénzügyigazgatóról és helyetteséről a zsidó vagyonnal kapcsolatban? Utána alsóruháikban tartották lezárva és 3 hétig nem bocsátották el őket. Ilyen karácsonya, mondotta, még nem volt a fiúknak! Hát így fest a demokratikus igazságkeresés és szolgáltatás! – Délelőtt 11 óra körül küldte ide Szabó Ferenc újvárosi plébános a postán alkalmazott nővére útján, de a postai kézbesítő (levélhordó) által a templomi leltár 1 példányát január 25-iki keltezéssel, de csak a saját aláírásával. Tehát mintha nem történt volna átadás! És éppen ezt megelőzően kézbesíttettem felhívást a leltárakért úgy hozzá, mint Lakos Endre koadjutorhoz.

1945. február 14. hamvazószerda

Hajnalban nagy hátfájással kínlódtam, nem kelhetek fel. – Délelőtt telefonon közli a gimnáziumból dr. Szilas József hittanár Kiss Ferenc úrral, hozza kíméletesen tudomásomra, hogy az éjjel dr. Mészáros Sándor városi adóügyi tanácsnok és neje megmérgezték magukat, és meghaltak. E hír közlésének végén jön Szabó Imre városi főmérnök ugyanezzel a hírrel hozzáfűzvén, hogy ez a jövő szombati városi tisztviselői igazoltatásokkal is némi összefüggésben van. De nem mintha Mészáros körül volnának szabálytalanságok, egészen mások az okok. – Délben dr. Szilas József elmondta, hogy Sinály Károly tanár említette, hogy Mészárosné tegnap délután náluk járt, és sok mindent elmondott félve, hogy bizonyos aknamunka miatt, melyet a város vezetősége férje ellen indított, férjét a GPU emberei elviszik és bezárják. Sinály megnyugtatta, hogy bizonyos irányban kezükre jár. Sinály szándékozott elmenni – úgymond – Mészárosékhoz, de orosz részről munkával bízták meg, ezt esti 10-kor végezte el, és így ily későn nem akarta őket zavarni. Pedig mily jó lett volna, talán megmentette volna őket.

Bogsán Károly főgondnok jön, közlöm vele Mészárosék esetét, ugyanakkor Fodor cipész, Mészárosék rokona, aki a sírhelyekről akar felvilágosítást, ajánljuk a közös kriptákat, de Fodor a nagyszülők mellett is említ helyet, de megbeszéli a rokonokkal; temetést szeretnék, ha katolikus szertartás szerint menne mindkettő – megmondtam, hogy harangozás nélkül, karingben, latin szöveggel – és bár a nő református, maradhat el a református szertartás.  Mondtam, ezt intézzék el kellően értelmezve, a református lelkész úrral. – Délután nővérem jön, akinél Wittmannék laktak, és utánuk fertőtlenítés volt háromheti zárlattal, most szabadult fel. Fájdalommal említi Wittmannék ékszereit, különösen egy briliáns családi gyűrű eltűnését. Ezt állítólag az egyikük kabátjának ujjában rejtették el, de nem tudják kiében? Ezeket nővérem nem látta, ami értéket átadott Wittmanné a kórházba történt szállításkor, azt hozzám hozta. Ezt mondta a két fiúnak. – Gorcsa Péter főjegyző látogat meg. Utána Kiss János polgári iskolai tanár, aki előadja, hogy Mészáros Sándor egy kis cédulán őt kérte fel felesége kívánságával egyöntetűen gyermekei gyámjául. Ő vállalja a gyámságot, de Szűcs László városi közgyám akarja ezt megszerezni önmagának: beköltözni a lakásba (most a Hetényi Sándor-féle zsidólakásban lakik, melyet múlt évi júniusban lefoglalt bútorostul!) és kezelni a vagyont (60 hold szántó négy darab szőlőföld). Gyulai h. közgyám vette fel a jegyzőkönyvet, és bár eleinte ellenkezett (Szűcs befolyása), később hozzájárult, tudomásul véve a kívánságot. Ezeket Kiss János közölte a főispánnal annak kíséretében, hogy a múlt szombaton dr. Mészáros a rendőrségen is tett  bejelentést írásban, melyet megtaláltak zsebében dr. Szűcs Zoltánról, aki múlt évi szeptember 24-iki menekülésekor a városi pénztárban őrzött takarékpénztári betéti könyvecskéket kb. 400 ezer pengőről, a makói takarékpénztárakban magához vette, erről a pénztárosnak egy papírlapon elismervényt adott, és ezekből a könyvecskékből 40 db (összesen 100 db volt) hiányzik; Szűcs szerint azok elvesztek az országúti árokban Földeák közelében, mikor menekülésük idején az oroszok feltartóztatták őket. De ami különös, erről a múlt szombatig, tehát amíg a kérdést a rendőrség nem feszegette, Szűcs Zoltán nem tett jelentést a vármegyén, sem az elveszett könyvecskék megsemmisítése iránt eljárást nem indított. Mondtam Kissnek, hogy a Mészáros-féle iratokból közjegyzői másolatokat készíttessen, és az eredetieket gondosan őrizze. A főispán bizalmasan sok mindent közölt vele, s hogy a mai helyzettel és vezetőséggel elégedetlen.

Délben jött Horváth Lajosné, mezőkovácsházi főjegyzőné P. Erdélyi Ferenc házfőnökkel; múlt vasárnap-délután érkeztek Mezőkovácsházára Budapestről (kis szánkón húzták holmijukat, tehát gyalog), már aznap délután az ottani községházán valami Tóth nevű vezetőember, aki internálva volt, jegyzőkönyvet vett fel vele, másnap vallatása tovább folyt, velük durván bánt, mert Tóth szerint őt is a főjegyző vitette internáló táborba, ahol ő is szenvedett, és aznap Makóra hozták az itteni rendőrségre, ahol ma külön engedély mellett beszélhetett férjével. Fő- és alispán úrnál volt, de ezek sem segítenek rajta, most úgy gondolják, orvosi vizsgálat után bizonyítvánnyal beutaltatják a kórházba, hiszen beteg férje, s lábai dagadnak. Házukat teljesen kifosztották. Sajnálom őket, hisz e nő a KALÁSZ-leányegyletek egyházi vezetője, derék, szép családi élettel.

Este Szikora Károly szegedi hitoktató jön, megy Kevermesre missziós triduum tartására; itt marad holnap reggelig, míg a vonat indul. Szegeden 40 ezer sebesült és beteg orosz van, akik közül a lábadozók – mert fegyverük nincs – 8-10-es csoportot alkotva mennek be a házakba, és ott lopnak, erőszakoskodnak. – Este még Ament Antal eleki férfi jön Czene SZCSV-műhelyi munkással, megy Szegedre, s érdeklődik a konviktusba való felvétel után az Elekre visszatért tanulók érdekében.

1945. február 15. csütörtök

Éjfél utánig felsőtestem – ritka eset nálam – izzadt, reggelre elmúlt. – Délelőtt eső, délben napsütés. – Délben a Mészáros-család Fodor nevű és ifj. Mészáros János-nevű rokonai, továbbá Szabó József református lelkész jönnek megbeszélendő a holnapi temetést. A református lelkész arra való figyelemmel, hogy a nő kiterjedt rokonsága is ott lesz, amely náluk tekintélyes, úgy gondolja, ő is végez szertartást. De mert náluk nincs ilyen esetben harangozás, az eljárás csak a sírba tett koporsó felett való könyörgés, és ezt a jelen esetben akkor végezné, amikor a nő koporsóját behelyezték a kriptafülkébe. Ezek szerint – mondtam – mi a ravatalozóban elvégezzük a szokásos szertartást latinul, leviszik a két koporsót, lent is elvégezzük, ami szükséges, amikor a végén három Miatyánkunk elhangzott, a pap leveszi stóláját, karingét, és ő elvégzi a nő felett a Hiszekegy után a könyörgést. Szabó lelkész úr úgy nyilatkozott, hogyha nem e családról volna szó, szívesen engedte volna az itteni szertartás végzését mindkettő felett.  Egyébként megértették, hogy a harangszó elmaradása mit jelent (a reformátusoknál nincs ilyen esetben már három év óta. Nagy haladás!).

Délután Szalkai Sándor jött, hogy közölje a fiaitól kapott levélbeli értesülést, hogy együtt vannak Balassagyarmaton, a tanár is, most a levéltárat rendezik. Megkapta Gál Sándor utolsó, teljes nyugdíját az özvegy részére, ezután csak felét kapja.  Így a nálam lévő összeggel a havi 90 pengőt kiegészítjük több hónapon át, és eltartásában nem lesz fennakadás.

Tóth Arisztid vármegyei gazdasági egyesületi igazgató a város részéről meg nem szavazott kölcsön ügyét hozta fel, sajnálkozva, és adta át olvasásra több írását a gazdaság köréből, amelyek közérdekűek. – Gorcsa Péter főjegyző is jött; kért, szóljak Kiss János tanárnak, ne maradjon az igazolóbizottságban, és most is ócsárolta, természetesen a két Szűcs [Zoltán, László] testvér kijelentései miatt, akik bár sógorai, mégis üzelmeik miatt haragusznak rá; úgyszintén Mészáros Sándorról és nejéről is elítélően szólt; a férfi dologtalan és megbízhatatlan, a felesége nagyszájú és olyan volt, aki felhányta, hogy annyi vendég jár hozzájuk potyára! Tehát alpári lett volna az asszony. – Farsang László kevermesi plébános elmondta, hogy ő a múlt szombaton volt ebédre hivatalos Mészárosékhoz, a férfi későn jött haza, elfoglaltságára (aláírások, statisztikai kimutatások) hivatkozott, nagyon lehangolt volt. – Este levél jött Lakos Endrétől az újvárosi leltárak ügyében, de furcsa fogalmazásban. Látszik, hogy tapasztalatlan. – P. Bonajunkta szervita pedig a konviktusi tartásdíjakról jelent: most havi 160 P, 1 kg zsír és eddig a havi lisztadat: 12 kg főző és 8 kg nullás liszt. – Az eleki fiúkat, ha be voltak iratkozva szeptemberben, a gimnáziumigazgató felveszi, csak jöjjenek.

1945. február 16. péntek

Az éjjel itt hált Gangyi Ferenc csanádpalotai adjutor, a kir. tanfelügyelőnél intézett iskolai ügyeket (egy kellemetlenkedő ottani ruszin eredetű állami tanító, aki a kommunistákkal tart, és rendelkezni akarna, mint igazgató). Gangyi tegnap Szegeden járt a missziós triduumok ügyében. – Ma reggel enyhe, napos idő. – Dr. Szilas József útján üzentem Kiss Jánosnak, kérjen az igazgatói bizottság elnökétől 3–4 napi szabadságot, amíg ti. a Szűcs-testvérek igazolásán túl lesznek, nehogy így őt elfogultnak minősítsék, és kárára legyen a saját igazolásánál.

Takács Bálint temetőgondnok jön a hírrel, hogy vejét, Tamasi Jánost a rendőrség lezárta kb. 100 társával, és állítólag Mezőhegyesre vitték őket munkára, köztük Oláh Istvánt is. Ennek magyarázata: már szerdán délben említette P. Ferenc és Horváthné, hogy amikor a rendőrségen voltak, Kádár Ferenc irodájában látták, hogy a rendőrség a nyilasok kartotéklapjait rendezi, amelyeken sajátkezű aláírása látható minden párttagnak, tehát le sem tagadhatják a belépést. És most ezek alapján szedik össze az embereket. Ezek a lapok a városházán voltak őrizetben, és valamelyik tisztviselő adhatta ki. Talán akinek érdekében állott, hogy saját szennyesét ezzel is takargassa!  – Egyébként többször és évek óta figyelmeztettem Tamasit és Kurusa András felesemet, ne tartsanak Szöllősivel, a nyilas párti képviselővel. Előttem tagadták, hogy tagjai a pártnak.

Szabó Imre főmérnök jött, akit Szűcs Zoltán h. polgármester bízott meg, hogy a temetésen búcsúztassa el a városi tisztviselőktől Mészáros Sándort. A beszédet elolvasásra ideadta. Kerek, komolyan tartott beszéd, néhány szót változtattam rajta, nehogy egyesek érzékenységét sértse, s félremagyarázzák szavait. Szabó Imre főmérnök elmondta a városi takarékpénztári betéti könyvecskékről, hogy Szűcsék szerint azokat ott találták meg (egy százados hadbíró, magyar) az útszéli árokban, és egy részüket Esztergomba vitte volna. Hogy a városnak van betétje a takarékban, úgy jött rá Mészáros, hogy a makói takarékpénztár cégjegyzője, Eisler Ferencnél érdeklődött, kaphatna-e a város kölcsönt, hogy a tisztviselőket 1-jén ki tudja fizetni? Erre Eisler: nem szükséges, hisz a városnak van betétje, csak hozzák el a könyvecskéket. Mészáros ennek alapján ment fel Szűcs Zoltánhoz, de előbb a pénztárost kérdezte meg, aki szerint a könyvecskéket szept. 24-ike előtt Szűcs Zoltán egy papírlapra jegyzett elismervény ellenében kivette a pénztárból, magával vitte. Így kezdődött az ellentét Mészáros és Szűcs között. E tény után, tehát néhány nap előtt ment fel Szűcs a vármegyére, s csak most tett jelentést a betétkönyvecskék egy részének eltűnéséről. Azt is mondta még Szabó Imre főmérnök, hogy Mészáros említést nem téve a névről, kérdezte Cser József cipészt, aki fő kommunista, hogy mi történhet azzal, aki a város pénzének letéti könyvecskéjét eltulajdonítja? Cser feleli: lezárják és megbüntetik. Szabó főmérnök említi, hogy Mészárosné hétfőn délután a városi közgyűlés idején járt náluk is, de feleségét nem találta otthon. Talán jó is volt így, mert bizonyára felizgatta volna az a szegény nő, aki úgy látszik nagyon nyugtalan volt, és nem találta helyét. Kért egyben, figyelmeztessem néha, néha Kiss Jánost, hogy nyugodtan viselkedjék, és mint a Mészáros gyermekek jövendő gyámja, lakását helyezze át az árvákhoz, akik ott maradjanak örökségükben.

Szabó Imre főmérnökkel beszéltem még a városi téglagyárból igénylendő kövezet-tégláról a templom főbejárata elé, és épülettéglából a temetőbe. Most a megrongált házakról kell gondoskodni, úgymond, és csak később adhatnak nekünk. Lakos Endre urat a leltárak elkészítésére biztattam, hogy két apáca társaságában járjon el, és meggondoltan cselekedjék; a Katolikus Kört a vezetőség régi tagjaival egyetértésben irányítsa. – Délután megjött P. Balogh Sándor, aki délelőtt különböző ügyekben járt el, hogy a cukorrépát feldolgozhassák szörp vagy szesz és cipőkrém céljaira; a szörp előállítása 4 P-be kerül és 12 P-ért adnák el. Szegedre való szállítása nehézséggel járna, szívesebben szállítanák Makóra, csak legyen, aki ezt azután egyben átvenné. Említé, hogy fejősteheneket Lele nem kap, hanem a földeáki Návay-uradalom, és oda Leléről viszik át a szénát is, így megfosztják az uradalmat Lelén a trágyától is. Holnap megy ki Lelére Szundy Jenő, hogy a gyümölcsös tekintetében tanácsot adjon, s beszéljenek a meglévő dohányszár hasznosításáról, esetleg nikotin előállítására, fák permetezésére.

Délután 3-kor Mészárosék temetése, melyet dr. Szilas József hittanár végzett. Szabó Imre főmérnök búcsúztatója simán ment; a református lelkész röviden végezte teendőit; a két árva közül a kisleány zokogott. Kiss János a temetés után eljött, és elmondta, hogy ma korán reggel járt a főispán úrnál, és vele sok mindent megbeszélt. A temetésen a két Szűcs [Zoltán, László] ott volt; László, aki törekszik a gyámság megszerzésére, nagy büszkén állt ott. Azért is járt a főispán úrnál, hogy megakadályozza Mészárosék lakásának feldúlását a rendőrség által holmi bűnjel után, és nem volt-e Mészáros tagja valami fasiszta alakulatnak? Kiss János úgy véli e házkutatás alatt csempészhettek volna a Szűcsök takarékpénztári könyvecskéket Mészáros holmija közé, elterelendő magukról egyet mást. Jelenvolt kívüle a fiú, Mészáros János és egy rokon, így nem túrták fel a lakást, és nem találtak semmi különöset. De ugyanekkor mutatott egy 1000 (Ezer) P-ről szóló elismervényt Mészáros János gazdálkodó, amelyet Igaz Lajos rendőrparancsnok írt alá, s amelyet Mészáros egy vagon búzán felül adott a rendőrségnek, juttatott adomány címén azért, mert őt is lefogatta, a rendőrségen lezáratta a rendőrség. Így tesznek a jobb emberekkel, hogy őket megkopasszák! Ez is az idők jele!

1945. február 17. szombat

Délelőtt jött Arató Ferenc, családja kikerült vele együtt a kórházi megfigyelés alól, de a kis Wittmann Klári is velük jött ki, miután láza nincs három nap óta, csak nagyon legyengült. Ha megerősödik, a jövő héten Elekre viszi a nagyanyjához. Elmondta Arató, hogy őt a rendőrség kihallgatni akarta; felhívta a rendőrséget, honnan Opre vármegyei főispáni titkárra nézve kérdezősködnek, de lehetetlen irányú kérdezősködés után: letegye-e, vagy ne feleljen, jobbnak látta letenni a kagylót; amit nem tud, és nem hallott – úgymond – felőle, hát nem tudja. Kurusa András feles bérlőm fia járt bent (hozott 2,5 q csöves kukoricát, kevés szalmát és szárat), és említé, hogy apját is elvitték Mezőhegyesre, őt és lovaikat is folyton kirendelik robotmunkára. Így hát a gazdaság visszamarad, megrövidülök én is, szántatlan, vetetlen marad a föld nagyobb része, hacsak másként nem gondoskodom. – Itt járt a Wittmann fiú is, levelet küldtek nagyanyjukhoz Elekre attól a Kovács-nevű szegedi teológustól, aki nálunk hált a múlt éjjel (elhelyezése körül Kiss Ferenc káplán úr nagyon furcsán – más szót nem akarok papírra vetni – viselkedett!!) és a szegedi lelki igazgató megbízásából utazott. – P. Balogh kért, rendeljük meg a püspöki uradalom részére is a helyi lapot a közzétett hirdetések végett; ide irányította a hivatalos közlönyt is, továbbításra. – Megérkezett Ament Antal eleki és vele Somogyi-telepről Selmecziné Reisz Rózsi gyógyszerészné, aki Elekre megy Amenttel; nálunk ebédeltek. Értesítést küldök a konviktusba s gimnáziumba szándékozó tanulókra nézve, felvétetnek mindkét helyre. – Meglátogat özv. Nagy Imréné és a nála tartózkodó M. Konráda nővér, aki szeretne visszamenni Nagyváradra, de még bizonytalan az út, nincs vasúti közlekedés. Így hát marad továbbra is.

1945. február 18. vasárnap

Isten segítségével felkeltem, és a 7 órai szentmisét és szentbeszédet elmondhattam. Tegnap este megbeszéltem a három lelkész úrral a püspök úr meghagyása alapján a budapesti gyermekek elhelyezésére vonatkozó felhívás kihirdetését, valamint a nagyböjtben tartandó szerdai napi házi ájtatosságot is egyes családoknál a város különböző részeiben. – Éjjel kisebb fagy volt, napközben bujkáló napsütés. – Ma megbeszélést folytattam Bogsán Károly főgondnokkal a Lelén előállítandó szörp árusítása iránt. Az ő véleménye, hogy ezt Lélek István cukrász kapja meg, aki nagyrészt maga dolgozza fel azt, és a felesleget árusítja szörp gyanánt. Én gondoltam a gyümölcsárus Szatinszkynéra is, de Bogsán nem javasolta. Csak az a fő, hogy mielőbb mintát küldjenek. A hozzám hozott szörpöt Bogsán úr megízlelte, és nagyon jónak találta.

A helyi újság mai száma egész terjedelmében hozza a kommunista fővezér, Rákosi Mátyás Debrecenben mondott beszédét, amely a jövő terveiről szól. Ígér, de a múlt intézkedést és vezetést, vezetőket megtorló cselekményeket nem hagyja figyelmen kívül, hangsúlyozza a 8. hadosztály felállítását, a földreform végrehajtásának sürgősségét, de a földmunkák elvégzését is, mert különben nem lesz kenyér! Ne várjunk segítséget mástól.

Bogsán főgondnokkal a lelei cukorrépa-szörp elhelyezéséről beszélünk, hogy holnap Mécs József számtartóhoz fog telefonálni. – Gorcsa főjegyző elmondja a Nemzetvédelmi Bizottsági ülés lefolyását, melynek tagja, s amelyen dr. Báron Ferenc zsidó ügyvéd az egyik tag, mint jegyző. Kellemetlenkedő. Szűcs Imre rendőr és Diós Ferenc, akik a KALOT ifj. egylet ellen ágáltak, az iskolákban a keresztet nem kifogásolják. – Az igazgatósági bizottságban Kovács főbíró és Opre titkár ellen van még kivizsgálni való. Gorcsa Péter még mindig szól Kiss János ellen Eislerrel kapcsolatban. Nem Mészáros kért kölcsönt, hanem Eisler kínálta fel. Az elveszett betétikönyvecskék megsemmisítése iránt az eljárást még nem indították meg. Elismeri Gorcsa is, hogy itt a hiba: amíg Mészáros nem kereste a könyvecskéket, Szűcs Zoltán egy lépést sem tett, sem nem jelentette, hol van a többi! – Este Kendrella plébános jött Szegedről, itt hált. Elmondta, hogy püspök úr vendége Szegeden Dálnoki Nagy Miklós miniszterelnök. Szegeden, az utcákon részeg katonák fetrengenek; Szőregen pedig Temesvár felé szintén orosz férfi és nők, katonák jó ruhában óriási utazótáskákkal (rablott tárgyakkal) vígan utaztak. – Szikora Károly szegedi hitoktatót vártuk Kevermesről, de nem érkezett meg.

1945. február 19. hétfő

A tegnap kezdődött szeles idő reggelre fagyot hozott. – Kendrella József elutazott haza; e héten szerdán Elekre megy, hogy ott nőknek lelkigyakorlatot tartson. Elekről egy apáca jött (tegnap este 5 órai késéssel érkeztek motorhiba miatt) levéllel zárdafőnöknőtől (német nyelven tanítás polgáriban és osztályozás) és Wittmann Ferenctől (úrlovas, tönkrement birtokos), aki nagybátyjuk az itt lévő Wittmann-árváknak, és mert nem régen jött haza Budapestről, 6 napon át jelentkeznie kell az ottani orosz parancsnokságon, tehát nem jöhet rokonai látogatására. Jobb is, ha nem jön; a gyámi megbízatást nem jó lesz neki adni. – Zárdafőnöknő félti az elekieket újabb deportálástól, ti. a volt bundisták családjainak elhurcolásáról beszélnek. – Bogsán Károly főgondnok telefonál Lelére a szörp és cukorrépa ügyében, valamint  szó esik a lóré-állomáson tárolt borsó eladásáról, amely lehet 70–80 q. – Farsang László plébános hozza a püspök úr engedélyét a misézéshez, ami örvendetes. Biztatom az újvárosi iskolásaink részére tartandó lelkigyakorlat vállalására, de ódzkodik, nehogy a gyermekek fennakadjanak azon, hogy jobb keze hüvelykujja le van kötve. Ilyen kicsinyeskedés! – Szűcs István óföldeáki gondnok jelenti, hogy a lelkésznek a Návay-uradalomtól járó évi 60 q búza megfelelő negyedévi hányadát a kommunista vezetőség (feje Földeákon Rajki, volt rőfös és malmos) nem utalja ki. Elmondja, hogy Návay Géza uradalmi vezetője – valami Boldog-nevű – miként garázdálkodik, többek közt az ottani lelkészlakásból főzőnője elvitte a takaréktűzhelyet, melyet utána bevitt saját lakásába, Földeákra. – Korchmáros Imréékről mondja, hogy élnek, és Pál nevű fiuk, állatorvos, aki nemrég jött meg a katonaságtól, makói, kifosztott (saját volt cselédjük), lakásukba, – elment szülei után Dunántúlon Böhönyére. – Szabó Ferenc újvárosi plébános újabb levelet küld, melyben reklamál nyílván rosszakaratból egyes dolgokat, gyanúsít személyeket az elhozott leltározással kapcsolatban: csűrés-csavarás, haszontalan öngyalázás. – Arató Ferenccel a Wittmann-árvák gyámjáról beszélünk, és üzenjük az eleki apáca révén, hogy Wittmann Ferenc ne jöjjön, mert Arató alkalmilag elviszi.

Dr. Szilas József hittanár hozza a hírt, hogy az új orosz katonai parancsnok a német nyelv s tanítására vonatkozóan megkérdeztetvén azt felelte, hogy nem ő tiltotta el, nem is intézkedik; a főispán pedig nem vonja vissza tiltó rendelkezését; tehát nem tanítják, hanem helyette más nyelvet. – Hívattam Szundy Jenő vármegyei gyümölcsészeti egylet igazgatóját, hogy a holnapi közgyűléssel kapcsolatban beszéljek vele a Debreczeni-féle bérletről is.

1945. február 20. kedd

Nagy fagy. – Levelet írok Modok István feles gazdának Halasra, melyet Németh János harangozó visz el, aki holnap reggel indul Benedek halasi születésű, itteni kereskedősegéddel. Meghagyom Modoknak, érdeklődjék csemeték után, és ültessen 150 db-ot.

Felkeresett Miklós István paptársunk deszki volt káplán édesanyja, érdeklődve fia után, akiről mi is hallottunk, hogy Kőbányán volna; vele volt László nevű öccse, aki tavaly tett érettségi vizsgát. Mondtam, írjanak levelet, és ha ott nem volna, kérjék annak továbbítását a többi plébániára; de alkalmi úton is küldjenek felutazó makóiak útján levelet. Az anya – érthetően – aggódik fiaiért.

A makói újság mai száma közli, hogy a székesfővárosi lakosság részére Makón és Orosháza környékén gyűjtött élelmiszer (makói 9 vagon, a többi 14 vagon) megérkezett, és hálával vette a lakosság. Ezt dr. Csorba János makói ügyvéd, aki Budapest főpolgármestere most – külön levélben megköszönte a h. polgármesterhez intézett soraiban.

Itt járt Oláh Antal és Kökényessy Géza, a Katolikus Kör háznagyai, akik a kör életének megindításáról tanácskozni jöttek, nehogy bezárják, és ha nem kezdődik meg az italmérés, ezt a jogot is elveszti a kör. Azt mondtam, ezt beszéljék meg a kör szolgájával, akinek a strandfürdőre szerzett joga, mint vendéglősé, megvan; én nem javaslom, hogy a kör adósságra italt vásároljon, mert elég teher az, hogy az ősszel az oroszok több mint 26 hl bort és egyéb szeszt elvitték. A takarékpénztári 7000 pengős tartozásunk (a bor ára) fennáll, és ezt sem bírja a kör egyhamar kifizetni. Az oroszok most is elvihetik az italt, ha találnak ilyet bárhol.

Szóba került a volt pénztáros, Faragó Mátyás elszámolása, amely iránt érdeklődjenek itthon maradt leányánál (az apa, mint pénzügyi tisztviselő elment). Az elvitt ital után kivethető fogyasztási adó leírása iránt tegyenek lépéseket illetékes helyen, mert nem is fizethetünk.

Farsang László plébános hozott inzulint az eleki Niedermayer-család részére.

Soós Margit révén 4,5 m brokátselymet kínálnak megvételre (esetleg Kaszaper részére vett palásthoz) 450 P áron. Megtekintjük.

Bogsán Károly főgondnokkal a kör fenti ügyét és a polgári fiúiskolai tornateremben a németek által eszközölt átalakítás, beépítés ügyét beszéltem meg, hogy a fertőtlenítő fűtőtestet esetleg meghagyjuk, és a tornaterem fűtésére felhasználjuk. Egyéb helyreállítás a város kötelessége. Bogsán úr szóba hozta az újvárosi Credo ügyét. Mondtam, hogy ott már régen megalakult, de nem tartottak gyűléseket havonként; nincs más teendő, mint hogy a koadjutor a régi névsort keresse elő, hívja össze az itthon lévő tagokat, és működjenek.

Szundy Jenő gyümölcsészeti igazgatóval a közgyűlés tartását beszéltük meg.  Debreczeniné nem kaphat az idén 1600 négyszögölnél többet. Említést tett a lelei uradalmi gyümölcsösről, melyben sok hiba van (mély területen telepítették), helyre kell hozni, és újabb telepítést csak ősszel kezdhetnek, mert most nincs is munkaerő a rigolírozáshoz.

Szilas József dr. hittanár említi, hogy a napokban hazajött Lugosi Béla fő-fináncbiztos, kinek megengedték, hogy a lakását elfoglalja, és most elmegy Barcsra családjáért. Petőfi Ferenc és családja is hazajött Szekszárdról. Ezen nagyon csodálkozom. Mi lesz ezzel? Ugyancsak Szilas úr említi, hogy a szerviták házról-házra járva gyűjtik a családokat, melyek budapesti gyermekeket fogadnak be. Mondtam, üzenjék meg nekik, hogy a jegyzéket ne küldjék el, míg nem beszélek a vármegyén a leszállítás és felülvizsgálás tekintetében (Budapesten kiütéses tífusz van, az úton felszedhetnek tetvekkel betegségeket).

1945. február 21. szerda

Dr. Szilas József hozta a szerviták gyűjtési névjegyzékét, az aláírást folytatják a templomunk környékén lévő házakban is.

Arató Ferenc itt járt, holnap akarja hazavinni a Wittmann leánykát; telefonál, hogy kocsival várják Kétegyházán. Marycz János királyhegyesi plébános jött: panaszkodott az ottani vezetőségre, amely kellemetlenkedik neki (Szekeres a vezető, Boldogasszony anyánk ének miatt!). Jegyzőné is okvetetlenkedik és Barta tanító, de az igazgató hazaérkezett, így hát változás lesz e téren.

Kiss János tanár említi, hogy Mészáros Sándor árváinak gyámsága körül a Szűcs-testvérek mesterkednek, mert segédgyámot akarnak kirendeltetni Fodor csizmadia személyében. Eljárt a vármegyei árvaszéknél, de kért, én is beszéljek dr. Magyary László árvaszéki elnökkel. Kiss János a rendőrséggel lezáratta a lakást, nehogy valamit elvihessenek a rokonok, mert már egyes tárgyak eltűntek. Szűcs László azért is akar gyám lenni, hogy az árvák házába költözhessen, miután a Hetényi zsidóházból ki kellett költöznie. Brommer Ödön törvényszéki elnök Leléről, az uradalomtól tűzifát szeretne szerezni, s kér, szóljak érdekében P. Baloghnak.

Gera Sándor feles bérlet ügyében keres fel: miután Kurusa András felesemet elvitték nyilaspárti volta miatt Mezőhegyesre robotra, és nem tudni, mikor jön haza, nehogy a még szántatlan-vetetlen 50 kat. hold hasznosítatlan maradjon, neki adnék át – illetékes hatósági felhatalmazással a vármegyétől, várostól legalább 30 holdat szintén feles gazdálkodás mellett.

Berecz gazdasági iskolai h. igazgató Csanádpalotáról levelet és pénzt hozott az egyházmegyei hatóság részére (kincstári kegyúri földek bérlete) továbbítás végett (1440 P).

Dr. Magyary László vármegyei árvaszéki elnök jött, vele megtárgyaltam a Wittmann és Mészáros árvák gyámjainak személyi ügyeit, megértéssel fogadta. Igyekezni fog a rokonok meghallgatása mellett őket a tárgyilagos igazságról, és a nevelési elveinek hangoztatásával őket megnyugtatni, ha netán ellenérveik volnának (Wittmann fiúkat apai fivére, elvált ember, nincs vagyona, háztartása; a Mészároséknál iparos, öreg emberek, akik a középiskolába járó fiút és kisleányt nem nevelhetik kellőképpen).

Arató Ferenc értesít, hogy holnap viszi Wittmann Klári kisleányt Elekre. Egyben közli, hogy Elekről vett értesülés szerint Reibel Mihály, ottani esperes-plébános tegnap este érkezett meg Budapestről, ahol múlt évi október óta tartózkodott.

Este érkezett éjjeli szállásra P. Békési jezsuita, aki holnap Kétegyházára utazik triduum tartására.

Dr. Szilas József este említi, hogy Petőfi Sándorékkal együtt érkezett Zimányi finánc is és Szigeti Ferenc adóhivatali igazgató, kinek lakásába múlt évi novemberben Bogsán Károly főgondnok költözött be. Ugyancsak a közelmúlt napokban – említi – érkezett Árva János vármegyei levéltáros családjával (két hónapos gyermekkel is).

1945. február 22. csütörtök

Reggel említi P. Békési, hogy a rend házai Budapesten kevéssé sérültek az ostrom alatt, a Manréza teljesen ép, ott van P. Csávossy, mint elöljáró. Említi, hogy Temesvárról Szegedre állandóan érkeznek vonaton magyar hadifoglyok, akiket a magyar hadseregbe soroznak, mert Szegeden sem jelentkeztek önként katonának; de nincs is, aki jelentkezzen. Jó – mondom –, hogy így magyar katonáink egyelőre nem maradnak orosz fogságban. Eddig szegedi származásúak nem jöttek.

Délfelé Acsay Ilona főiskolai hallgató jön Szegedről, mint a KALÁSZ-leányegylet egyházmegyei vezetőjének, Horváth Lajosnénak püspök úr által megbízott helyettese az újvárosi iskoláknál működő Olga nővérrel. Makón az újvárosi zárdában akarnak a jövő hét végén négynapos lelkigyakorlattal összekötött kurzust tartani KALÁSZ-vezetők részére. A közeli falvakból várnak résztvevőket (Apátfalva, Földeák, Csanádpalota és Püspöklele). Elmondta, hogy az elmúlt napokban Szeged-tanyai leányokkal tartott ilyet szép eredménnyel.

Szundy Jenő gyümölcsészeti egyleti igazgató beszámolt a közgyűlés lefolyásáról, és kérvényt írt az egyesület nevében, melyben dr. Csorba János makói ügyvéd, most budapesti főpolgármesternek permetezőszerek juttatásáért élelmiszer ellenében a fővárosiak részére; aláírtam, és ezt elküldi Szundy igazgató alkalmilag. E kérvényben foglaltakhoz az egyesület nevében Holler György ügyvéd úr a város h. polgármesterénél eljárt.

A kaszaperi palásthoz a selymet elhozták, és Soós Margit kongreganista egy régi palástunkhoz lemérte, hogy elegendő-e? Soós Margit említi, hogy a budapestiek részére itt és Orosháza körül gyűjtött élelmiszer – dr. Sipos József ügyész szerint – megérkezett, azonban a zsírt és szalonnát az oroszok elvették azzal, hogy ezeket a náci pestieknek ők nem adják! Így hát a kenyér, a liszt és főzelékfélék adattak át. Ez, amitől én már előre féltem!

Este 8 óra után pedig – ekkor ért be a vonat – jött Elekről Reibel Mihály esperes-plébános, aki holnap reggel utazik Szegedre a püspök úrhoz. Elmondja budapesti helyzetét, különösen, hogy amikor múlt évi október elején felment Budapestre, a minisztériumban és a képviselő-házban jelentette, mily nyomorúságos helyzetben vannak az oroszokkal szemben harcoló magyar katonáink, nincs lőszerük, élelmezésük nyomorúságos; és hogy különösen Rajniss Ferenc képviselő, mint gúnyolta ki őt félénkséggel vádolván, aki rémeket lát. Október 15-én 120 ezer német katona jelent meg tankok, ágyúk, gépfegyverek százaival, és terrorizálták a kormányzó urat. Szálasi ekkor Pozsonyban tartózkodott; párbeszéde Szöllősivel: ha ti (Szöllősiék) megmentitek a hazát, szobrot kaptok. Erre Szöllősi: ha pedig nem, akkor akasztófát. Természetesen, mondta neki Reibel.

Sopsich János úrral Reibel Mihály úr január első felében a hidak felrobbantása előtt éppen havat söpört és lapátolt, élcelődve mondta Reibel úrnak: megalakítottam a hóseprők egyesületét! És elküldte Reibel urat a budai Szent Imre-kollégiumba, nézzen utána az általa odavitt és ott elhelyezett értékeknek. De Reibel úr nem juthatott oda, mert épp akkor golyózápor hullott Budapestre orosz és magyar részről. Tűzoltó Budapesten sem volt, ők a kispapokkal oltották a tüzeket; ép ház nincs Budapesten.

1945. február 23. péntek

Reibel Mihály Szegedre utazott Hódmezővásárhely felé. – Nagy hideg.

Hírét veszem, hogy Kiss Miklós SZCSV-műhelyfőnököt fegyverrejtegetés miatt (!?) lefogta a rendőrség, vele kegyetlenül bánnak. Azt hiszem, valamelyik munkás, aki helyére szeretne jutni, áskálódott ellene. Mert amikor a rendőrség emberei hozzá mentek, egy munkás előre mondta, hogy miért jönnek, és ahol a fegyver van, azt is mondta. Ebből látszik, hogy valamelyik munkás adta fel a rendőrségen. Állítólag Stumpf György eleki lakatos, aki már 1918–1919-ben is Eleken a vörös katonák közé állott, és most is a műhelybelieket képviseli a városi bizottságban két más társával. Pedig ez képtelen a műhely vezetésére.

Dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános látogatott meg.

Ma ünnepelte az orosz vörös hadsereg megalakulásának 27 éves fordulóját. Erre nagyban készültek itt is: újságban, egyesületekben, pártokban. De az orosz katonai parancsnok az üzleteket kinyittatta, és a hivataloknak működni kellett, és az iskolák nagy része folytatta a tanítást. Felvonulás volt és szónoklatok. Délben nagy ebéd a Korona-vendéglőben vacsorával, hivatalosak voltak a közhivatalok fejei. Este a rendőrség külön közös vacsorát rendezett.

Reibel úr mondta, hogy Horthy Miklós kormányzó úr a németeknél van, beteg és állítólag haza, a magyar földre akarják szállítani a németek, nehogy rájuk fogják, mintha ők tették volna el láb alól. Továbbá említé, a mostani magyar minisztériumban három tábornok foglal helyet, és ezek mindegyike országfő akarna lenni. Borzasztó! Vetélkednek, és majd egy harmadik vagy negyedik, nem kívánatos egyén kerül az ország élére. De így volt ez nálunk évszázadok óta, nem tudunk a bajokban önzetlenül megegyezni. Folytatta Reibel: a budapesti rendőrségen sok a zsidó, ezek egy részét kihelyezik a vidékre. A budapesti szociáldemokraták nem tartanak velük annyira, mint a kommunisták.

Nagy Imrénével megbeszéltem a 4,5 méter selyem vételét; ha nem felel meg Kaszapernek, megtartjuk nekünk. Reibel úr, aki a közeljövőben Budapestre megy, megbízást kap tőlem, hogy a két dalmatikát, melyre Oberbauer már tett árajánlatot múlt évi augusztusban, rendelje meg templomunk számára, melyre lesz fedezet.

1945. február 24. szombat

Szentmisét mondtam – apostoli nap lévén – híveimért. – Nem éreztem fájdalmat.

Reibel Mihály esperes reggel 7 órára jött meg Kiszomborról, ahová tegnap este 9 után érkezett, és nem tudott átjönni. Misét mondott, és utána sietett a vonathoz, hogy hazaérjen. Püspök úrtól hallotta, hogy a németek elhurcolását orosz földre a katonaság rendelte el, nehogy mint partizánok hátba támadják a harcoló katonákat. Ezt a miniszterelnöki futár útján közölte vele arra a levélre, melyet püspök úr hozzá intézett, amikor a németeket kezdték elhurcolni, és hogy ezeket vissza fogják szállítani. Azt is említé a püspök úr, hogy egyházmegyénkben az oroszok két apácát ejtettek teherbe; ezekre s a világiak közül hasonló sorsra jutottakra nézve püspök úr véleménye, hogy születés után ezeket, mint talált gyermekeket, név nélkül anyakönyvezzék, és külön árvaházban neveljék fel.

Továbbá: az eltávozott és visszatérő plébánosok elmozdíthatását érintően a pápai nuncius úrtól kér felhatalmazást, de még eddig nem tudott vele érintkezni. Miután pedig Leimeter János plébános visszatért a német Almáskamarásra, Varga Ferencet egyelőre visszarendeli Dombegyházára, ahol plébános tulajdonképpen.

Megkértem Reibel urat, hogyha felutazik Budapestre, járjon el Oberbauernél a két dalmatika megrendelési ügyében levelem és árajánlata értelmében. Reibel úr szerint a Bittner- és Szabó-cégek tönkrementek. Talán Oberbauer tudott valamit megmenteni és dolgoztathat. Kértem arra is, hogy a Wittmann-fiúk gyámságának ügyét támogassa, és ha később az elhurcolt elekiek visszajönnek orosz földről, ügyeljenek lelkületükre, nehogy ismét elcsavarják fejöket. Nagy Imréné áthozta a Rózsafüzér-társulat adományaként a 400 pengőt a selyemre.

De. 11 óra után értesítést vettem a vármegyei nemzeti bizottságtól, amely az újonnan szervezendő városi képviselő-testületbe a római katolikus egyházközség képviseletében tagként meghív.

Rozsán Mihály görög katolikus teológus, aki Budapesten folytatta tanulmányait ebben az iskolaévben, és néhány nap előtt jött haza élelmezésre, dalmatikákat kért a holnapi ünnepükre piros színben, és elmondta pesti életüket az ostrom alatt (tűzoltás). E hó 16-án ért haza, a központi papnövelde épületét nagy kár érte.

Bogsán Károly főgondnok tegnap Lelén járt, beszámol a cukorrépa kitermeléséről, volna eladó, de nincs iga a beszállításra, kérni fog a városi közélelmezési hivatal útján lovakat. Szörp Szegedre is kellene, oda is szállítanak.

Farsang László plébános ebédre jön hozzánk.

Délután dr. Tarnay László és Kovalik Antal gimnáziumi igazgatók látogattak meg; beszélgetés a budapesti helyzetről és hazatértekről.

Esős idő, erős széllel egész éjen át, holdvilágos éjszaka.

1945. február 25. vasárnap

Szentmisét mondtam szentbeszéddel. Ott maradtam gyóntatni 10-ig.

Meglátogat Reiner Károly karnagy, aki szintén lábadozó, fájdalmakkal, szintén súzos bántalmak felső testében. Sír veje (Héber János kántor) után, kiről semmi hír nem érkezik.

Ebéd közben szóba kerül az apátfalvai missió-triduum: biztatom Szűcs György káplán urat, hogy készüljön erre, s vegye ki részét a munkából. Ebéd után ágyba kerülök, és folytatom a meleg borogatást a lábra.

Elekről hazaérkezett Arató Ferenc, a kisleányt [Wittmann Klári] szerencsésen hazavitte, s nagyanyja mellett megjött a beszédkedve. A gyámügyben beszélt a község vezetőjével (dr. Braun ügyvéd), aki ellene van annak, hogy Wittmann Ferenc legyen a gyám; Stifler Vilmossal is beszélt, aki hajlandó vállalni a gyámságot. Az eleki lakosság nyugodtabb, de a bundisták vezető asszonyai: (Dorai, Posta és Post orvosné) nagyon kihívóan viselkednek. Nagy népszerűségnek örvend Csepregi József lelkész, és nem szeretnék a hívek, ha onnan elhelyeznék, mert a nehéz napokban kitartott mellettük, és érdekükben sok jót művelt.

1945. február 26. hétfő

Szentmisét mondtam. – Felkeresett Bálintné és Szalkainé †Gál Sándor tartozásának törlesztése ügyében (400 pengőt kért a bank törleszteni a kamaton kívül).

Krajnai-Kudlin Lajos csanádpalotai káplán úr Budapestre akar utazni szüleit meglátogatni, és helyettest kér. Utasítottam, forduljon Elekre, s onnan kérje Iharos (Niedermayer) Ferencet, aki nem régen jött meg Budapestről. Beszél a csanádpalotai és kövegyi helyzetről (utóbbi helyen az emberek nem akartak tudni a kommunista elvekről és vezetésről, és úgy kellett rájuk parancsolni, hogy legalább névleg vállalják. Egészséges magyar gondolkozás a földműves nép körében, melyet az iparos osztály eltévelyedett felfogása még nem mételyezett meg!).

Dél felé Elekről Wittmann Ferenc érkezett ide, egy öltözet felsőruhát hozott egyik unokaöccsének és pénzt is, melyre – feleltem – nincs szükség. Említi, hogy az értékes (briliáns) gyűrű megkerült. A kisleány kabátjának ujjában találta meg. Nagy öröm ez a nővéremnek is, aki a gyűrű miatt nagyon aggódott, amióta a két fiú ezt kereste, és itt lévő ruháikban nem találták meg. Ezt a gyűrűt Wittmann János – Irén apja – kapta, amikor 1909 körül a temesvári Bauerverein bankja a zágrábi érseki és káptalani birtokot (Perjámos, Sándorháza) parcellázta, és Wittmann János mint elnök járt el ez ügyben, és az eladók és vevők ajándéka e gyűrű. Elmondtam Wittmann Ferencnek öccse és a családja tragikus esetét halálakor és a temetést. Ő viszont saját budapesti életéről szólt, a mai nehéz munkaviszonyokról. A gyámsággal kapcsolatban mondtam, hogy Arató Ferenc már vitt halott-leveleket Elekre, s átadta dr. Braun Ferencnek, és hogy ő mostani biztos állását ne hagyja el a bizonytalan gyámi megbízatásért, számolva a közeli, kétes földreformmal, hátha minden földet elvesznek az árváktól. Tőlem Arató Ferencékhez indult, utána a konviktusba a fiúkhoz és dr. Magyary László vármegyei árvaszéki elnökhöz szándékozott menni.

Megérkezett P. Balogh Sándor atya, és elmondta, hogy a cukorrépából szeszt főztek, hozta a mintát is, melyet vitt magával az alispán úrhoz, hogy bemutassa, mert ez kórházak és gyógyszertárak részére most nagyon szükséges és keresett áru.

Bogsán Károly főgondnok is jött, aki a kilós borsót eladta egy zsidónak. Lelén még nagy gondban élnek. A szeszt használhatják traktorok begyújtására, mert jól ég; pedig csak kétszer eresztették le. Ebédre nagyon későn érkezett (4 óra után), mert bizonyos igazoltatási eljárást is foganatosítottak vele szemben, lévén most bizonyos mérvben közhivatala! Cukorrépának lórén való leszállításához város ad két lovat, melyek után mázsánként 4–4 pengőt kap a város. Dr. Falvay Mezőhegyesről nem jött, akivel szintén cukorrépáról kellett volna tárgyalni.

1945. február 27. kedd

Szentmisét mondtam édesatyám lelki üdvéért.

Szalkai Sándor keresett fel azzal, hogy a takarékpénztár jobbnak látná, s ő úgy véli szintén, hogy fizessük le az egész tartozást (888 P), és akkor megszűnik a kötelezettség, a betáblázás nem lesz tehertétel. Gál Sándor bácsiék házára az özvegyi nyugdíját pótolni tudná még négy teljes hónapig, utána pedig gondoskodni fognak, hisz éppen ehhez a törlesztéshez juttat minket Bálintné, aki 2 párnáért és 1 paplanért 400 pengőt adott. Hozzájárultam, sőt kértem, hogy járjon el a tartozás telekkönyvi törlése körül is.

Vármegyén az alispán úrnál jártam, kérdést intéztem, hogyha már felesem, Kurusa András tartósan robotmunkát fog végezni, s fiát és igáját állandóan veszik igénybe, nehogy a javadalmi föld nagy része vetetlen maradjon, van-e jogom egy jórészét (20–30 holdat) másnak feles haszonbérbe adni anélkül, hogy Kurusa ellenem vagy az illető ellen követeléssel lépjen fel? Dr. Édenburg Andor ügyész és a jelenvoltak szerint az lehetséges, csak írásban kell kérnem. Mégis Farkas Imre vármegyei parancsnok holnapra érdeklődni fog a rendőrségen, nem fogják-e Kurusát hamarább hazabocsátani? Ezért holnap reggel értesítést adnak. Szóvá tettem a budapesti gyermekek lehozatalát, ill. az a körül követendő eljárást. Éppen ott volt dr. Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvos, aki osztotta nézetemet: a gyermekeket meg kell vizsgálni, legjobb lenne erre a tüdőgondozó, s onnan kapnák meg a családok a gyermekeket.

Délután Kiss Imre kommunista párttitkár jött, és hosszan beszélt Olga nővérnek elítélendő eljárásáról, aki fiát tanítja. Nem a tanítás ellen volna észrevétele, hanem hogy fiát, aki okos, bizonyos célzatos kérdezősködésekkel csipkedi: „No, te mindentudó, mondd meg ezt és ezt”, vagy „mi most az újság?” Az ifjúság nevelésénél iparkodtam megértetni vele, hogy mi nem izgatunk ellenük, de elveink szerint erkölcsi alapot akarunk nekik adni.

Dr. Diósszilágyi Sámuel főorvosné két gyermeket (testvért, fiút és leányt vagy két leányt) íratott a budapesti gyermekek sorából. Elmondta, hogy dr. Erdei Ferenc mostani belügyminiszter, falukutató-író, nem vált el feleségétől, az ő leányától; de nem bírta tűrni, hogy dr. Erdei a saját apját, aki állandóan követelt fiától pénzt, és rossz ember, mód felett segítse, végre most dr. Erdei egy nővel [Majlát Jolán], aki szintén népi-író, tartott. Most járt leányánál, de ez azt mondta neki, ne gondolja dr. Erdei, hogy mert most miniszter lett, visszamegy hozzá.

Este Hammer Antal és Mosonyi József eleki tanító jött. Mint tiszteket rendelték be megbeszélésre. Előbbi kért, hassak oda, hogy Csepregi József eleki segédlelkészt a püspök úr ne helyezze el onnan; annyira szeretik, hogy ő és más gazdatársai szívesen áldoznának meggyógyításáért is (szívbajos). Hammer Antalékhoz ment éjjeli szállásra, Mosonyi tanító nálam vacsorázott, és a plébánián hált.

Később Árnyas Gyula és Csepella Andor szegedi paptársaink köszöntöttek be, akik mennek Kelet–Csanádba missziós triduumokra. Csepella itt aludt.

1945. február 28. szerda

A vendégek reggel miséztek és elmentek.

Bogsán Károly főgondnok a püspöki uradalmi lóré-állomás körüli lenszalma eltakarítását ajánlotta, ami jó fűtőanyag volna kemencébe. E felett az uradalom intézkedjen.

P. Perényi József jezsuita atya látogat meg, most jön édesanyja látogatására Budapestről. Sopsich János prépost-kanonokról hozza a hírt, hogy Budapesten, a Krisztinavárosban lenni tudja. – Nagy János, lelei adiutor jött egyházi ügyekkel. Tőle küldök néhány soros értesítést P. Balogh Sándor úrnak a mészről (mely még nem kapható), és a vármegye részére cukorrépáról szerződésre.

Ma délután érkezett meg Németh János harangozó Halasról. A múlt pénteken (február 23.) mint befordult az országútról a dűlőútra, tanyáinkhoz, fordult kifelé egy orosz teherautó, amely tőlem – pincém feltörése után, elvitte a borkészlet ⅔ részét (12 hl), hiányzik a palackbor, hordók stb., betörtek a lakásba is. Modok István feles gazda felesége karácsonykor meghalt; két fia katona, otthon lévő Sándor nevű dologtalan fia nem dolgozik, apja nem bír vele, mostohaleánya, bizonyos nézeteltérések miatt, eltávozott. Két lovát elvitték, juhaiból is, helyzete a férfinak bizonytalan. Kér, hogy vegyek neki lovat a gazdaságba! Egyébként Halas tele van oroszokkal, akik Budapest bevétele után húzódtak le, és állandóan fosztogatnak a városban és tanyákon. Említette, hogy gyümölcsfa-csemetéket lehetne vásárolni a faiskolában darabonként 10 (tíz) pengőért. De én arról leteszek: miután a bort, melyet eladni akartam erre a célra, az oroszok elrabolták. Modok különben vágott sertéseket, gabonája van. A megmaradt borokból (új és óbor) vegyesen két hordóval elástak a homokba. Mi lesz ebből? Modok fák nyesésével foglalkozik. Felszereléseim (ágyneműk) eddig még megvannak, a betörésnél egy üvegajtó alsó részét törték be az oroszok, ott bújtak be a szobába. Sajnálom, hogy nem tudok dolgoztatni, fákat ültettetni. Erre a bor árát szántam, ami már nincs!

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet