Előző fejezet Következő fejezet

1945. március

 

1945. március 1. csütörtök

Kiss János tanár jött és a Mészáros-árvák gyámügyében folytattunk megbeszélést jó ideig. Elhozta a megyei árvaszék döntését, mely őt jelöli ki gyámnak, és felhívja, nyújtson be tervezetet a vagyonkezelésre stb.

Alispán úr telefonon közli, hogy rendeletet kaptak, és a megye is bekapcsolódik a budapesti gyermekek elhelyezési mozgalmába, és kéri, hány gyermek elhelyezésére jelentkeztek nálam. Felvilágosítom, hogy az egyes plébániák a püspök úrhoz tesznek jelentést, Makóról holnap közölhetem a számokat.

1945. március 2. péntek

Első péntek, hosszú ideig gyóntatás. – 9 óra után szentmisém előtt jön hozzám, a sekrestyébe egy asszony jelenteni, hogy fia a rendőrségről hozza a hírt az egyik csanádapácai tisztelendő úrról, hogy bent van a rendőrségen, és kér ebédet! Elküldtem Kiss Ferenc s. lelkész urat, tudakozódjék, bizonyára a KALOT-egylet miatt hozta be a rendőrség Gönczi Károly esperest. Kiss Ferenc később közli, hogy Gönczi úr van itt, de nem lehet vele beszélni, még nem hallgatták ki.

A két Wittmann fiú jött, el akarják rendezni a katonai jelentkezésüket. Ezzel Arató Ferenchez utasítottam őket, járjon kezükre, az idősebb állást akar szerezni Mezőhegyesen vagy Hammer Antal mellett, ha mint katona Hammer Eleken parancsnoki minőségben fog működni.

Jeleztem délben alispán úrnak, hogy Makóról, tanyát is (Bogárzó) beleszámítva, eddig 158 gyermek elhelyezésére jelentkeztek a családok. Megemlítem Gönczi esperes esetét, mire alispán úr feleli: épp most érkezett a főbíró jelentése, mely szerint Csanádapácán a hívek és lelkész között a legnagyobb egyetértés uralkodik, de – úgymond – azonnal telefonáltatok Farkas Imre úrral (vármegyei parancsnok) a rendőrségre.  Délben ebédet küldetek Gönczi úrnak. – Délután 5 órakor távirat érkezik püspök úrtól Szegedről: Gönczit Csanádapácáról állítólag Makóra vitték. Erre egyelőre nem küldök választ, megvárom a holnapi napot, miután ma délig még nem hallgatták ki.

Szabó Imre városi főmérnök jött, vele többféle ügyről beszélgettünk, melyek furcsán folynak.

Felkerestem Szirbik Sándor református lelkészt, aki február 10-én érkezett vissza Dunántúlról. Elbeszélte viszontagságos életüket; de hat lóval jött haza, amelyeket elhelyezett zombori és makói gazdaságaiban. Élménye: Istenbe vetett hit erősítése, és hogy az orosz katonákon tapasztalta (tudott velük beszélni) az igénytelenséget, mert azok jórészt tudják, hogy öregségükben nem maradnak segély nélkül. (Ezt azonban – úgy hiszem – az idő fogja megmutatni. Ígérhetnek most sok mindent, de kérdés, megadják-e ezt annakidején.) Szirbik Sándor úgy hallotta az oroszokról, hogy háztulajdont mindenki szerezhet, tehát otthona lehet a családoknak. Nem firtattam tovább, csak gondoltam, mire gondolni kell, ha nincs meg a takarékossági lehetőség, és ennek nyomán valami kis ingatlan (kert, veteményföld) szerzési lehetősége, úgy járnak ezek is, mint nálunk a nyugdíjasok nagy része, számolva a nyugdíjjal, flottul élnek, és ruházkodásra (nők) pocsékolják el a szolgálati idő alatt járó fizetést, gondolván, hogy öregségükben úgyis fogják a nyugdíjat kapni! Ez nemzetgazdasági szempontból hátrányos, maholnap az állam sem bírja fizetni a nyugdíjasok járulékait. Példa vármegyénk, melyben a tényleges tisztviselők illetményeinél másfélszer magasabb volt a nyugdíjasok illetménye. Nem is csoda! Mert igen sok nyugdíjas bírna még szolgálatot teljesíteni!

1945. március 3. szombat

Gönczi Károly esperesnek reggelire tejet vittek tőlem; de ő 8 óra után már kiszabadult, és a plébánián megjelent, utazik haza, holnap kezdődik nála a missziós-triduum. Röviden elmondta, hogy csütörtök hajnalban megjelentek lakásán a helyi rendőrség emberei Kádár-nevű rendőrségi ember parancsával, hogy őt azonnal hozzák Makóra, az ügy a KALOT-ügy volt, ő kihallgatáskor megmondta, hogy a főbíró alispán engedélyével vezeti az ifjúsági egyesületet, nem bántalmazták. Kiszabadulásáról táviratot küldtem de. 11-kor püspök úrnak.

Délfelé jött két teológus Csanádpalotáról, akik Budapesten tanultak ősz óta, s most szüleiktől – kikhez múlt héten érkeztek vonat tetején utazva – Szegedre mennek a szemináriumba (V. és IV. évesek). Nálam kaptak ebédet, vasúton mentek tovább a Maros-híd zombori oldalától. Tőlük levelet küldtem püspök úrnak különféle ügyekben, Gön­czi­ről is.

P. Balogh Sándor jött még és Bogsán Károly úr. P. Balogh szörp-mintákat hozott dr. Szirányi Miklós járásbírónénak szintén adományként, aki később személyesen vitte el, elmondván helyzetüket az oroszok bejövetelekor (gyermekeire való tekintettel nyert kíméletet!), és azóta, mert ruháikat Lelén sógorára bízták, és ezek elvesztek. Bogsán úrnak P. Balogh megbízást adott mák ellenében só beszerzésére a tisztviselők boltjából.

Dr. Juhász István orvosné kereste, s délután beszélt is P. Baloghgal szörp és szesz irányában.

Királyhegyesről Szekeres jött (makói származású földműves), akinek üzelmeiről Marycz Győző plébános a közelmúltban panaszkodott. Ez sok rosszat fogott a plébánosra, különösen, hogy ő árulta el a főjegyzőéket, hogy van náluk szesz, és az oroszok így törtek rájuk, továbbá, hogy a plébános nem otthon, hanem egy fiatalabb házaspárnál (földműves) tartózkodik állandóan, nem törődik híveivel, nem prédikál illő módon, hanem a templomban a spicli kommunistákról beszél; ő (Szekeres) pedig jó katolikus, és nem akar botrányt, de ha el nem viszik onnan Marycz plébánost, nem áll jót a rendért (Szekeres a kommunisták parancsnoka). Azzal bocsátottam el, hogy ő, mint jó katolikus és most vezető férfiú, hasson oda, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, én figyelemmel kísérem a plébános úr működését.

Hírét vettem annak, hogy valami Etelközi társasági tagság miatt több férfit letartóztatott a rendőrség (Broda Béla polgári leányiskolai igazgató, Erdélyi Antal ny. SZCSV-főfelügyelő, dr. Stenszky József és dr. Sipos József ügyvédek, dr. Joó Imre főorvos, dr. Tóth Zoltán főorvos, dr. Magyar József gimnáziumi igazgató, Árva János vármegyei levéltáros, Szabó István főtrafikos).

P. Balogh közli, hogy hallomása szerint a mezőhegyesi állami birtok kezelését a kommunisták Kallós Lajos nevű makói asztalosra bízták! Érthető, milyen lesz ott a szakszerű gazdálkodás!

1945. március 4. vasárnap

Szentmise után ott maradtam gyóntatni, és mert Szűcs [György] káplán úr Apátfalván volt, két szentmisét mondtam. 10 óra után jöttem vissza.

Felkeres Székely Nándor elemi iskolai igazgató, és rémülve mondja el saját esetét, melyet az iskolaszolga tárt eléje: mintha az ő neve is szerepelne sajátkezű aláírásával bizonyos társaság névsorában, pedig ő nem tagja egy ilyen társaságnak sem. Vigasztaltam, ne ijedjen meg (gyávaságában azt monda: jobb lett volna, ha nem jött volna haza!), ha pedig kihallgatják, mondja, jöjjenek a tanúk, akik őt látták akármelyik olyan társaságban.

Soós Margit – kinek munkaadója Szabó István főtrafikos – elmondja, hogy gazdája feljárt 2-3 hónapban egyszer a főispán úrhoz úgy du. 5 óra körül, de hogy miről tárgyaltak, nem tudja. Említést tesz arról a gyűlöletről, mellyel Szabó főtrafikos ellen viseltetik egyik volt nőalkalmazottja, Balázs V., aki kárörömmel szól mostani letartóztatásáról (pedig szánalomra méltó, mert amikor most letartóztatták, éjjel mentek érte a rendőrség emberei, s annyi időt sem engedtek neki, hogy műlábát felerősítse, s mankóval kellett mennie a rendőrségre) és fivére révén, aki rendőrségen aknavetői megbízást is visel, képes volna egy aknával elpusztítani! Pedig mindkettőnek sok van a füle mögött! Soós Margit szerint az orvosokat és Reicher László SZCSV-üzemvezető igazgatót szabadon bocsátotta a rendőrség, mert ezekre szükség van. De Reichernét kirendelték folyosósúrolására.

Batka István orvos is hazajött, de egyik leányát Petőfi Ferenc fia vette feleségül, állítólag katolikus templomban esküdtek.

Szundy Jenő gyümölcsészeti egyleti igazgató a Debreczeni-féle bérletről beszél, és mert dr. Kapus István ügyvéd figyelmeztette, hogy ne akadékoskodjon az egyesület, és adja oda a 800 négyszögölet is, tekintve, hogy Debreczeniéket bombakár is érte, – adják oda, bár erre a területre szükség volna. Jó, mondtam, ezt csak rá kell vezetni a szerződés hátuljára, melyet Debreczeni asszony bár még nem írt alá, mégis már tegnapelőtt 400 P haszonbért küldött. De Szundy reméli, hogy aláírja így is a szerződést. Ekkor elmondtam Szundynak, hogy tegnap egy nő azzal a figyelmeztetéssel jött hozzám, mint a vármegyei gyümölcs egyesület elnökéhez, hogy hallott beszélgetést erről, és valami Szántó-nevű rendőrségi vezető mondta volna, ha Csepregi nem adta oda a 800 ölet, majd odaadatjuk mi úgy, hogy Csepreginek magának kell azt felásni! Ehhez hozzáfűztem: ha megidéznek, és kihallgatnak, azt felelem: én mint az egyesület elnöke írtam alá a választmány és közgyűlés határozatát; de ha elítélnek, és nekem kell felásnom, ha ezt a szégyent magára vállalja a makói rendőrség, megteszem, és fel fogom azt ásni! Mit felelhetnék egyebet ilyen ítélkezők előtt?

Délután Újvárosra mentem, ahol a KALÁSZ-kurzus befejező ünnepsége volt. Résztvett néhány vidékivel együtt 45 leány.

Meglátogattam Kovalik Antal gimnáziumi c. igazgatót, aki elmondta, hogy dr. Joó Imrétől az ún. Etelközi társaságról azt hallotta, hogy az Magyar Tudományos Fajvédők Egylete volt. Amikor Árva Jánost kihallgatták, ez elmondta, hogy a belügyminiszteri engedélyével működnek, és ez az engedély a Hivatalos Közlönyben is megjelent, és amikor ennek a vonatkozó számát otthon a levéltárban kereste, vele volt egy rendőr is, keresés közben került elő a tagok névsora, s így került ez a rendőrség kezébe. (Elég balga volt Árva, hogy kutatásánál odaengedte a rendőrt, mert kellett volna annyi elővigyázattal élnie, hogy ezt ne szolgáltassa ki.)

Meglátogattam Kotsis István egyházközségi világi elnököt is, aki sokat szenved arc-zsábájával, néha nem is bír beszélni. 

Este dr. Szilas József átad 250 pengőt, melyet Varga Lajos vaskereskedő neje ad a templomnak hálából, hogy egyik fia hazaérkezett szerencsésen.

1945. március 5. hétfő

P. Erdélyi házfőnök mondja el, mily keserves állapotban érkeztek ide azok a magyar hadifoglyok – 56 –, akiket tegnap este hoztak a szegedi Csillag-börtönből lesoványodva 30 kg súlyig, ruhátlanul, elgémberedve, kivetkőzve emberi formáikból. Amikor a makóiak ki akarták hozni őket a börtönből (ahol kis lyukakban 50-60 ember egymás hátán szorongott, megüvegesedett szemekkel, réveteg tekintettel), nem akarták hinni, hogy magyar földön, és Szegeden vannak! Borzasztó, hogy így nem törődnek véreinkkel. Ha – mint mondják – az oroszok nem engedik a magyarokat, hogy véreinkhez férkőzhessünk, a hatóság erre használja fel befolyását, és ne a vidék kommunizálásába, ahol dúskálkodnak a rendőrségi közegek. Ajánlottam, hogy a volt tüdőgondozói nővéreket a kórházból rendeljék vissza ezeknek a szegény betegeknek ápolására, mert az önkéntes világi ápolónők nem bírnak ilyen esetben megfelelni. Különben felmegyek az alispánhoz ennek megbeszélésére, a betegek részére pedig gyűjtést ajánlok a híveknek, az ételneműket pedig özv. Nagy Imrénéhez kérem vitetni, honnan a nővéreknek viszik el.

Székely Nándor igazgató jött, mert ma nincs robotmunkájuk vasúti kocsi híján, most hagymát kellene zsákolniuk. Elmondtam neki, amit hallottam Kovalik Antal úrtól az Etelközi társaságról, és hogy abban ő nem lehet, mint tag. Megnyugodott. Vármegyére mentem, hol alispán urat nem találtam; elmondtam Burunkai Sándornak, kérve, közölje alispán úrral a nővérekre vonatkozó rendelkezést, ami nagyon kívánatos; azt is mondtam, hogy a katonák részére foglalják le, s rendezzék be a Tüdőgondozó mellett lévő új épületet, bár még nem vették át, és nincs ott villanyvezeték. De legalább, mondtam, tiszta helyre kerülnek szegény katonáink. Elfogadta. Közben bejöttek Bálint János, Balla és Katona honvédtisztek katonaruhában, velük dr. Kiss Jenő és Perjés Kálmán civilben, mint a jövő katonai alakulat tagjai. Egy-két bizalmas szó a jövő teendőkről, melyek rájuk háramlanak, követendő eljárásukról, melyre hivatottak.

1945. március 6. kedd

Elszámolást készítek a város polgármesteri hivatalának felhívására arról a háromezer pengőről, melyet múlt évben kaptam a várostól, mint a város történelmének megírására kiküldött munkatársi bizottság elnöke a szerkesztők kutatási és útiköltségeinek fedezésére. Ebből 680 pengőt adtam ki dr. Eperjessy Kálmán és dr. Juhász Kálmán uraknak, a többit készpénzben visszaszolgáltatom a város pénztárába. E tehertől így megszabadulok. S ki tudja, mikor, és ki fogja ezt a kérdést legközelebb felvetni, s a város történetét ki fogja megírni! A városi számvevőség a számfejtést elvégezte, de a pénztárba már nem tudtam befizetni az összeget. Ez holnapra marad!

Itt járt a királyhegyesi jegyző, aki most az Apátfalvára kerülő főjegyző helyett vezeti a község ügyeit. Eljött, hogy elmondja, mit mondott Szekeres: el fogja az oroszokkal távolíttatni Marycz Győző plébánost a községből! S mindezt a távozó főjegyző feleségének biztatására teszi, aki nem tudja megbocsátani plébánosnak azt a pálinka-esetet, mintha Marycz szándékosan és rosszindulatból küldte volna oda az oroszokat. Pedig úgy igaz, mint plébános nekem is elmondta. Az pedig, hogy a plébános nem alszik a plébánián, azóta van, hogy egy németül is beszélő orosz tiszt ajánlotta plébánosnak, hogy az éjjeli zaklatásoknak kitéve ne legyen, és menjen máshová aludni, a plébános elment a feles-bérlőjéhez, akivel együtt dolgozott kinn a földön, szántott, vetett, kukoricát tört, és ezen más falubeliek közül nem botránkozik meg, csak Szekeres és a főjegyzőné. Ajánlottam, ne szóljon erről plébánosnak, de Szekerest figyelmeztesse, mint jó katolikust, hogy mint ilyen, csak nem akarhatja ezt a szégyent hozni a fejére.

Bent járt Kendrella József plébános Magyarcsanádról és közli, hogy nem jöhet a középiskolás lányok lelkigyakorlata megtartására, mert a híveket nem hagyhatja pásztor nélkül, miután az átvonuló orosz katonák állandóan rabolnak, fosztogatják a lakosságot (Apátfalván az elmúlt éjjel úgy, hogy Makóról mentek ki megfékezésükre; ruhát, szalonnát, húst vitték). Rátkai Ödön földeáki h. plébános jött, és az ottani helyzetről (plébánia javadalma és kántori földek felosztási szándéka) beszélt. Virág Sándor plébános még Alcsúton tartózkodik.

Délután Kiss János tanárral tárgyaltuk meg a Mészáros-árvák gyámügyét, a vagyonkezelés módját és hasznosítását. Este bizalmas értesülés, hogy a rendőrségen Szűcs Imre nevű vezető dr. Szilas József hittanár iránt érdeklődési szándékot nyilvánított, ami esetleges elővezetésével fog járni. Figyelmeztetendő.   

1945. március 7. szerda

Árnyas Gyula segédlelkész tegnap este megjött Dombiratosról; rokonánál aludt, szentmise után elmondta élményeit a jó magyar nép között, mely nem kívánkozik vissza az orosz boldogítás után, mert megtapasztalta saját magán ezt a bevonulás és fosztogatás során. Miklós József asztalos, volt cserkész neje jött Halasról, és elmondta ottani életmódjukat, rettegésüket a mai napig is a sok orosz miatt. De boldogok, mert tudnak dolgozni, s két kis gyermekükre való tekintettel megkímélték lakásukat. Sok haszontalan ember van ott is, aki gazdája elrejtett holmiját elárulta, és átszolgáltatta az orosznak.

Délután Szabó Imre főmérnök jött, és különféle ügyekről szóltunk. A városházán fel-fel üti magát a bizonytalanság okozta nyugtalanság. Március 15-én ünnepség lesz, de nincs vállalkozó az ülésen való elnöklésre. Szűcs Zoltán dr. ügye függőben, dr. Fodor Sándor nem vállalja a polgármesteri állást; valami asztalosmestert emleget a kommunista párt! Nincs kellő irányítás a hadifogoly-kórházban, ezt is reá bízták, most pedig van ott már ráérő férfi is.

Este megbeszéltük a káplán urakkal a lelkigyakorlatok ügyét. Félek, hogy kevés férfihallgató lesz, ezért összefogni akarom a nőkével.

Még megemlítem, hogy február 27-én felkeresett dr. Adler Péter orvos, aki Kassán volt, mint munkaszolgálatos zsidó a fogolytáborban. Elmondta megpróbáltatásaikat, és hogy az oroszok bejövetelekor, mint kiütéses tífuszos betegek (108), külön kórházakban voltak, bejárt hozzájuk Pfeiffer Miklós kassai nagyprépost, akinek buzgólkodására élelmezték őket a kassai hívek. Ennek folyományaként ő is megkeresztelkedett, és mint ilyen, jelentkezik nálam. Most dr. Diósszilágyi Sámuel főorvosnál van szálláson, miután édesanyját még múlt évi június közepén elvitték. Áldja nevezett nagyprépostot, aki mindenkivel atyailag bánt, és a ragályveszély dacára kereste fel őket.

Azt is megemlítem, hogy február 28-án fejeztem be Maurice Paléologue volt orosz nagykövet (francia) emlékiratát, jobban mondva, magyarra fordított naplóját az 1914. évi világháború kitörésétől 1917. május 17-ig, amikor az orosz forradalom kitörése miatt elhagyta Szentpétervárt, és visszament hazájába. Élénk színekkel, de tárgyilagosan írja le az akkori európai helyzetre vonatkozó mesterkedéseket a diplomácia boszorkányhájában. Kár, hogy ezt a könyvet előbb nem kaphattam meg olvasásra.

1945. március 8. csütörtök

Éjjel, tegnap is, ismét hideg havazás. Délben érkeztek meg a jezsuiták (egy páter és egy magister) a középiskolai tanulók lelkigyakorlatainak tartására. Püspök úrtól levél, melyben felhív, hogy a vármegyei nemzeti szövetségnek hozzá tett panaszára a KALOT–KALÁSZ-egyletekre nézve járjak el, és értessem meg, hogy ezek a miniszterelnök úr kijelentése szerint, szabadon működhetnek, és ha van, adják elő a konkrét panaszokat. A budapesti gyermekek lehozatala kissé késni fog, intsük türelemre a híveket. Délután hallom, hogy Szabó István főtrafikost már hétfőn este, Broda Béla és Magyar József tanárokat, igazgatókat ma engedték ki a rendőrségről.

Levelet írtam Felsőszentivánra az itt elesett Sztánkó Sándor honvédról, aki a töltésoldalban levő sírban nyugszik két más társával és Fiedler István püspök úrnak M. Konráda nővérről, hogy nem mehetett el innen eddig, és értesse meg a rendi elöljáróival, hogy a vis major tartja vissza, hiszen ő már régen elment volna. A nagyváradi nővéreknek idevonatkozó levele meg nem értése a mai helyzetnek, és a rendi szabályoknak félremagyarázása! Hosszú haj!

1945. március 9. péntek

Lelkigyakorlat a tanulóifjúság részére folytatódik.

Felmentem a vármegyére és a Nemzeti Szövetség elnökével, Farkas Imrével beszéltem erről, aki megértéssel nyugtatott meg: amíg ő vezeti az ügyeket, kilengéseket nem enged meg a vallás és papság ellen. Ennek bizonyítéka, hogy a múlt héten a Gönczi Károly esperes esetével kapcsolatosan azonnal felment a rendőrségre, és még a pitvarosi pánszláv evangélikus lelkészt is, bár egy szeparatisztikus elvekért került be – kibocsáttatta, hangsúlyozván, hogy ez a népben rossz vért szül. Ennek alapján teszek jelentést a püspök úrnak, szólván a kunágotai és csanádpalotai esetekről is, ahol a helyi rendőrség túlzásai mérgesítették el a helyzetet.

Ugyanott az alispán úrral szóltam a tüdőgondozóban Szegedről elhelyezett magyar hadifoglyok kezeléséről. Hívatta Leitner tisztviselőt, aki gondnoki tisztet lát el ott, és megmondta neki, hogy apácák is kerülnek oda; ez akkor elfogadni látszott az utasítást, de utána ő hívta fel a három világi vöröskeresztes ápolónőt, és ezek erre kijelentették, hogy ők apácákat maguk felett nem tűrnek. Pedig ebbe dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos is beleegyezett. Kért az alispán úr, intézzem el ezt az apácákkal, hogy közülük a megfelelő számban kiküldendőkről gondoskodás történjék, és akkor alispán úr a világiakat elbocsátja. Szólt még az Etelközi társaságról és annak tagjairól, akik évek óta complottot alkottak (főispánok 10 év óta csak felfelé buktak!).

Délután P. Balogh Sándor említé, hogy Gy. Varga Lajos újvárosi malomtulajdonos szóvá tette az ottani áldatlan állapotot Szabó Ferenc plébános miatt, és úgy említette, mintha én sem mernék erélyesen fellépni, hogy a kérdés nyugvópontra jusson, mert Szabónak onnan el kell kerülni a mostani személyváltozások során. Megnyugtattam, hogy e tekintetben írtam a püspök úrnak, egyébként tegyen ő is említést Szegeden a Gy. Vargával történt beszélgetésről.

Estefelé Szirbik Sándor református lelkész látogatott ide. Szóba hozta távolléte alatt tett tapasztalatait az isteni gondviselésről; egyházi hierarchiánk (katolikus) erősségéről – a pápaság, mint központ irányító jóságáról, az övékkel szemben, amikor most Révész Imre püspökük is a jövőt érintvén olyan ésszerűtlenül nyilatkozott a hívek és lelkészeik egymáshoz való viszonyáról. A csettei uradalom tisztjének (Vásárhelyi) kijelentéséről, aki neki felkínálta az ottani uradalom vezetését, miután ő (Vásárhelyi) ott nem maradhat, mint aki Mocsár Andrással igen sokszor volt együtt (bizonyára ez is az Etelközi társaságban volt főmufti, s vele Vásárhelyi, mint szintén tag) és érezte a következményeket, melyeken keresztül mennek az itteniek, Szirbik Sándor úr szerint az alapszabályokat, ill. a névsort a tagokról Pfadler Lajos és Szilágyi Sámuel vármegyei tisztviselők szolgáltatták ki.

Uray Vilmos dr. kórházi igazgató-főorvos és családja, valamint Korchmáros Imréék hazajöttek.

1945. március 10. szombat

Nagy hideg, havazás, szél. Délelőtt megkezdtük a tanulók gyóntatását.

P. Erdélyi Ferenc szervita házfőnökkel megbeszéltem az apácák ügyét, akik átvennék a hadifogolybetegek gondozását, kérve, hogy a megállapodást, előzetes közléssel dr. Diósszilágyi főorvossal, jelentse alispán úrnak. Ő mondta el, hogy az elmúlt napokban az itteni rendőrség még a katonai parancsnokot (Krausz százados Battonyáról) is letartóztatta, amiről ez jelentést tett a szegedi hadtestnek és Debrecenbe a hadügyminiszternek. Ugyanígy ment jelentés arról, hogy amikor két hadnagy a rendőrségen elraktározott honvéd ruhákat és fegyvereket kérte, Igaz Lajos parancsnok nemcsak nem adott át semmit, hanem még a magyar hadsereget is gyalázó szavakkal illette. Ezt jegyzőkönyvbe foglalták a megjelentek.

Szóltunk arról, hogy a budapesti gyermekek ‘Nemzeti Segély’-intézősége a zsidó gyerekeket helyezi el (Szegedre 1500-ból csak kevés a keresztény), a püspök úrnak is írok erről levelet; kérve, hasson oda, hogy hozzánk keresztény gyerekeket küldjenek, különben híveink a szegény katonákat juttassák adományaikhoz.

P. Balogh Sándor az elmúlt éjjel a szervita atyáknál aludt, lévén nála nagyobb összeg, nem tartotta tanácsosnak késő este utcán járni. Ma az orosz katonai parancsnoknál járt, és kapott utalványt Szőregen olaj szerzésére, ami kell a traktorokhoz szántásra. Panaszkodik a cselédségre; az asszonyok nem akarnak dolgozni, béremelésükre nézve (terményekben) javaslatot tesz a püspök úrnak. A város még több fát akar kitermeltetni az uradalom erdőiből, de már nincs mit, hacsak a szerszámfának valókat (kőris és gyertyánfa) nem vágják ki. Az ő elve: március 15-én ki kell menni minden embernek az erdőből.

Délután befejeztük a gyóntatást. – Erős déli szél, esővel, olvadás.

1945. március 11. vasárnap

Egész éjjel orkán vonult át városunkon, de nem fagyot, hanem csak hűvös időt hozott reggelre. Féltem, hogy ólmos esővel jár, és a híveket gátolja a templomba-jövetelben. De hál’ Istennek elég szép számban jöttek, és a lelkigyakorlatozó tanulók napsütés mellett jelentek meg a szentmisén, és részesültek szentáldozásban.

Nagymise előtt a sekrestyében Munkácsy-családfő és feleség kértek, hogy huszonötéves házasságuk megáldását e hó 13-án, kedden végezzem. Megígértem, figyelmeztetve a szentségekkel való megerősödésre előzetesen. A férj vasúti tisztviselő, aki itt maradt, de a feleség csak most jött meg a közelmúlt napokban megtörve, de jólélekkel.

Ugyancsak várt Tarnay Ákos ny. árvaszéki elnök, aki szintén most jött meg Budapestről, ahová szeptember 23-án utazott; nővérénél tartózkodott nejével együtt, sokáig óvóhelyen tartózkodtak, szenvedtek, de hitben megerősödött; a szentgyónást ma is elvégezte.

A két jezsuita elment a szervitákhoz, hogy szerezzenek rózsafüzéreket, mert ilyeneket Szegeden nem lehet kapni.

Csorba árpádközponti tanító neje (Tengerits-leány) kért, hogy P. Sas [Sass Imre jezsuita] nézzen be hozzájuk, mert az állomásra házuk előtt mennek el, kérdezősködni akar tőle, nincs-e férje, mint hadifogoly Szegeden Csorbáéknál ti. P. Sas sokszor megfordult, amikor kijártak Árpád-központra a hívek ellátására, és Csorba kántoroskodott nekik a szentmisék alatt. Innen az ismeretség. A páterektől levelet küldök a püspök úrnak Szegedre. Honorárium gyanánt fáradságukért 250 pengőt juttatok nekik.

Ma reggel Kiss Ferenc Püspöklelére ment kerékpáron, hogy helyettesítse a Földeákon missziós triduumot tartó lelkészt. Ebéd után elkísértem őket a Maros innenső szárazhídjáig, útba ejtvén Csorba tanítóné szülőházát, hol P. Sas beszélt vele.

Este átnéztem Gorcsa Péter főjegyzőékhez, aki panaszkodott a múlt hó 10-én Szegedről haza hozott leányára (idegbeteg), aki egy hétig nyugodt volt, azóta nem bírnak vele; vissza nem lehet szállítani, így kénytelenek szenvedni nyugtalansága miatt.

Este, vacsora közben jött a plébániára Magyar Károly szegedi hitoktató Mezőkovácsházáról, ahol missziós triduumot tartott szép eredménnyel; holnap reggel utazik Szegedre Hódmezővásárhelyen át, nálunk kapott vacsorát, szállást.

1945. március 12. hétfő

Éjjeli erős fagy.

Délelőtt jött Kurusa András, a javadalmi föld felese, aki előadta, hogy az elmúlt pénteken jött meg a robotmunkából huszadmagával Mezőhegyesről. Tudomására hoztam, hogy február 27-én jártam a vármegyeházán, az alispáni hivatalban, és mert nem tudtam, meddig tartják őt ott, nehogy a javadalmi föld – a köz szempontjából is véve – nagy részben műveletlenül maradjon, abból 30 holdat másnak akartam felesbe adni a vármegye illetékes hatóságának engedélyével biztosítva magamat is peres eljárástól. Akkor megtárgyalta Farkas Imre az ügyet, azt a biztatást kaptam február 28-án, hogy őt (Kurusát) hazaengedik. Erre Kurusa is elmondta, hogy Farkas künn járt, és megmondta, hogy őt, mert nagy darab földről van szó, hamarosan hazaengedik. Ezt megköszönte. Ezután említé, hogy ő Mezőhegyesen is dolgozott, és őt nem kellett biztatni. Ott különben roppant sok ökör van, hizlalják, de munkába állítani (szántani, fuvarozni) nem engedi az orosz parancsnok. Utána a javadalmi föld megmunkálásáról állapodtunk meg: van több mint 20 hold búza- és őszi árpavetés; szántva tavaszi alá eddig 5 hold, melyhez még jön 1-2 hold tavaszi árpa alá; 10 holdba vetni fog zabot, 15 hold kukoricát, felesbe ad 4–5 holdat burgonya alá, vetni fog lapos helyre kölest, és legalább egy holdnyi sütőtököt vetni, mondtam neki, mert erre is szükség lesz; ha akad valaki, aki fészkelne dinnyét felesbe, erre is adjon földet. A kivágott akácfákról mondta, hogy felhasználták nagy részben a Csorgó-hídhoz a város emberei, akik azt mondták, hogy tőlem engedélyt kaptak, amit nem kaptak. Erre azt hagytam meg Kurusának, menjen fel a mérnöki hivatalba, s jelentse be az igénybe vett fának megtérítését természetben; száraz fában való követelésemet, annál inkább, mert még ki is vágtak fákat az út mellől tetszésük szerint; nekem nem pénz, hanem fa kell.

Délben Csepella András szegedi segédlelkész jött, aki Magyarbánhegyesen és Csanádapácán tartott missziós triduumokat, később Reibel eleki esperes-plébános jött, aki szintén megy Szegedre. A vármegyén is járt, holnap jön vissza, s vele megy Kiss Ferenc segédlelkész, hogy Eleken missziós triduumot tartson; Csepregi József ottani segédlelkész beteg.

Gorcsa Péter főjegyzővel a városi képviselő-testületi gyűlésre mentünk, amely  újjáalakult, és most lesz első ülése. Fel is vonultak az új tagok majdnem kivétel nélkül. Elnöki megnyitót Farkas Imre, a Nemzeti Bizottság elnöke mondott, majd átadta a szót dr. Könyves-Kolonics Józsefnek, aki a bizottságok megalakulásának kimondását vezette le, miután a városnál üresedésben lévő állások betöltése iránt az alispán urat kéri fel a képviselő-testület. Farkasnak megköszöntem Kurusa hazabocsátását. Egyébként Kurusa mondta, hogy vele jött haza Tamasi János is. Gorcsa említette, hogy az Etelközi társaságban benne voltak az iskolai (állami) gondnoksági tagok az ő és a lelkészek kivételével (ami nagyon is jó volt!). Kovács főbíró is benne volt, bár a neve nem fordul elő a névjegyzékben. Kovácsot is felfüggesztik állásától a népbírósági ítélethozatalig.

Hazajövet felkerestem Korchmáros Imre (Apaffy u. 7. sz.) családját, akik múlt pénteken jöttek meg vonaton, egyikben velük Tarnay Ákosék és dr. Uray Vilmos főorvosék. Megtörve mindkét öreg. Panni leányuk éppen most volt a rendőrségen. Mert a lányuk postatiszt, Budapesten a postakocsiban kaptak helyet, ahová engedélyt kért leányuk Urayék befogadására is, és így kényelmesebben, részben fűtött kocsiban jöttek; ők Tápéről Kiskunhalasra, onnan Dunaföldvárra, majd Fehér és Tolna-megyébe mentek, Cecén és Dégen is voltak. Visszajövet kocsijukat és két lovukat Budapesten átadták használatra (!!) dr. Csorba János főpolgármesternek, ill. a városnak, és remélik, hogy visszakapják. Pali nevű állatorvos fiukkal nem találkoztak; alighanem elfogták őt az oroszok, és besorozták a hadseregbe. Sajnálják, hogy elmentek. Megemlítettem, hogy hallomás szerint házukból sok mindent volt cselédjük szállított el, aki nem sokkal Pali fiuk hazaérkezte előtt hagyta itt a házat.

Egész nap hideg, borús.

1945. március 13. kedd

Reggel 6 óra után P. Békési jezsuita atya érkezett gyalog Püspöklelén keresztül, megy Battonyára missziós triduumra; szentmisét mond.

Az egyházközségi adóelőírási-ívek elkészültek, aláírva be kell adnunk a kir. pénzügyigazgatósághoz.

Újvárosról Péli Illés katolikus köri háznagy jön, és több mint két órán keresztül panaszokkal áll elő. Ha nem viszik el Újvárosról Olga nővért és Lakos Endre urat, nem áll jót a békéért, mert ő mögötte 236 ember áll! És Szabó plébánost nem lehet onnan elvinni anélkül, hogy nagy darázsfészekbe ne nyúljanak! Mert bár ő ismeri Szabó plébános urat, mégsem lehet őt elmozdítani, mert más papnak is van bűne! Felpanaszolta a Katolikus Kör szenét, amelyet ki kellett volna osztanom (tehát nekem!) a kórház részére, ahol a február 18-iki újság szerint az újszülött csecsemők megfagytak, mert nem volt mivel fűteni, és nem lett volna szabad adni abból Biró Albert igazgatónak az egyházközségi pénztár fűtésére, és hogy miért ül éppen ez az öreg ember a pénztárban, amikor annyi fiatal ember is elvégezhetné azt a munkát, és hogy ma a nép akaratát kell teljesíteni. Továbbá: a püspök úr csak egyoldalú információ után indul, nem lett volna szabad ilyen fiatal papra bízni a plébániát; ha ő elmenne a püspök úrhoz, majd megmondaná az igazságot stb. Kifogásolja, hogy Gy. Varga Lajosnál tanulják a nagyhéti énekeket olyan öregek, akik nem is tudnak énekelni. Nem lehet ezt az embert meggyőzni, aki bár szóval mondta, hogy először hozzám jött, és nem akar a nyilvánosság elé lépni (újság, nemzeti bizottsági igazoltatás), ha nem segítenek az ottani helyzeten, akkor ő kilép az egyházból, bár tudja, hogy akkor neki itt többé nincs helye. A szén miatt Marycz Emil tanítót is kárhoztatta, s alighanem igazoltatása során panaszt emel ellene. Nem ért semmit, amikor megnyugtatni akartam, hogy a püspök úr tudja, mit tesz, és csak várják türelemmel intézkedését, amelyet nem végezhet máról-holnapra.

Dr. Firneisz nevű középiskolai tanár jött, aki Budapestről érkezett Makóra családjával, és elhelyeződést keres, esetleg polgári iskolánknál. Azzal bocsátottam el, hogy az igazoltatások után a tanári testület dönthet alkalmazhatják-e őt (számtan, fizika szakos).

Utána Eichhardt takarékpénztári cégjegyző érkezett azzal a hírrel, hogy az orosz katonai parancsnokság teljesen lefoglalta a bankházát, csak a két páncélszekrényt hagyták meg a régi helyén, és így a bank a belvárosi takarékpénztár épületébe ment át, őt pedig dr. Demkó Pál kir. közjegyző házába költöztették. Most arról van szó, hogy dr. Kapus István ügyvéd útján figyelmeztetést adnak (ki és miért – nem tudni!), hogy esetleg bezárják a bankot, nem működhet; vagy talán igazoltatás alá fogják, nem nyilas irányú-e? Egyébként visszafizetések történnek (100 ezer P), de betétek alig vannak; nem tudja mi fog történni, ha így megy tovább a beavatkozás. Ezért holnap tanácskozásra hívja az igazgatóság tagjait (kívülem Reicher László és Szirbik Sándor) a bankba du. 4 órára, ahová dr. Kapus ügyvéd is eljön, és elmagyarázza, miről van szó, és mi a teendő.

Meghívást kaptam a neológ izraelita hitközségtől, amely a megbecstelenített zsinagógában március 15-én kezdi meg az istentiszteletet. Az egyházközség képviseletében el fogom küldeni Bogsán Károly főgondnok urat és még valakit az egyháztanácsból.

Délután utazik Kiss Ferenc segédlelkész úr Elekre missziós triduumra; vele püspökhatósági leveleket küldetek az egész vonal plébániáira.

Ugyancsak délután 3-kor tanügyi bizottsági ülésre meghívás. Legfontosabb tárgya a szegedi kir. főigazgatóság átirata, hogy tanügyi bizottságunk a személyi ügyek kivételével, intézze tovább az ügyeket. Szó esett a tűzifáról, melynek a középiskolák, jelesen a polgári iskolák részére, sőt a pékek részére való kitermelésére dr. Erdei János javasolta, hogy a gimnázium és kereskedelmi iskolák is vezényeljék ki a tanulókat a húsvéti szünetben. Megtárgyalandó a nemzeti bizottságban. Tanítók helyettesítése is szóba került, tanyaiak behozatala.

Utána felmentem Bogsán Károly főgondnokhoz, átadva neki tájékoztatókat a lelkigyakorlatra, hogy ossza ki a vasútnál és más tisztviselők között, és hogy március 15-én az egyházközség képviseletében jelenjen meg Horváth Mihály és Oláh Antal egyháztanácstagokkal az izraelita neológ hitközség nemzeti ünnepi istentiszteletén.

Délután borús, kissé enyhe. Meg kell említenem: ma vett hír szerint a tüdőgondozót az oroszok lefoglalták kórház számára. Így hát szegény magyar hadifoglyainkat onnan ki kell telepíteni, és átszállítják a polgári leány és Szegedi utcai elemi iskolába. Újabb felszerelés és egyebek. Így megy ez az egész vonalon. Továbbá: a március 15-iki nemzeti ünnep alkalmából szentmisére meghívtam szokás szerint a hatóságok, hivatalok stb. vezetőit, közöttük az orosz katonai parancsnokságot is. Amikor a harangozó (Cseh Mihály) felment a meghívó ívvel, az ott lévő egyik magyar, aki tolmács szerepét viszi, összeszidta a harangozót, hogy nekik nem kell meghívás, templom, papok stb., és nem vitte be a parancsnokhoz az ívet aláírásra.

1945. március 14. szerda

Nagy köd, nyirkos idő.

Aggodalmam és fájdalmam az újvárosi helyzet miatt a tegnapi beszélgetés nyomán, melyet itt Péli Illés, ez a nézetem szerint felbérelt egyén megengedett magának pökhendi, kihívó, sőt fenyegető magaviseletével! Hiába Szabó Ferenc plébános úr nem nyugszik, és állandóan izgat. Lehet, hogy érzi, hogy lesz, aki nagyon pártját fogja!

Tegnap este felemlíté Szűcs György káplán úr, hogy Szegeden hallotta Sopsich János prelátus és Polyák Károly hitoktató hazaérkeztét a múlt hét végén Budapestről. Ezek is megbánhatták, hogy könnyelműen elmentek otthonukból.

Kimentem Újvárosba, hogy Olga nővérrel megértessem, a gyermekekkel ne tárgyaljon a napi eseményekről, különösen Kiss Imre fiával ne éreztessen semmit, miután tőle se kérdezzen semmit a mai helyzetről. Ne tegyen vele kivételt, de ne is mellőzze, tudva, hogy édesatyja kicsoda, és mint magyarázhatja félre szándékait. Nekünk fontos, hogy iskolánk és a tisztelendő nővérek ellen kifogást ne emeljenek. S amint a Katolikus Kör elé érek, egy úrinőtől hallom a megdöbbentő hírt, hogy dr. Uray Vilmos kórházi igazgató-főorvos, akit a rendőrség fogva tartott, ma felvágta ereit, és most szállították kórházba mentőkocsin.

Elvégezve dolgomat Újvároson, ahol a nővérekkel beszéltem, visszatérőben bementem a kórházba, s ott dr. Könyves-Kolonics László orvostól vettem a hírt, hogy dr. Uraynak vérátömlesztést adtak, és talán meg tudják menteni az életnek. Délután Bogsán Károly főgondnok jött, és az uradalom borsóátadásáról számolt el.

Utána takarékpénztári ülésre mentem, hol arról volt szó, hogy felülvizsgálás alá kerül a vezetőség, és tanácsos az Etelközi társágban lévő Rátkay vezérigazgató és dr. Demkó Pál, valamint a felügyelő bizottságban volt Broda Béla helyett más tagokat választani, és ezt közgyűlés keretében. Legjobb volna, ha azok lemondanának – különösen a két előbbi – állásukról. Kapus István ügyvéd ajánlotta is, hogy minden gyanú elhárítása céljából is, vegyünk be két zsidót: Landesmant most igazgatósági tagként és Weinbergert vagy Schwarczot felügyelő-bizottsági tagként, előbbibe meg Zombori Lajos asztalost. Természetesen ezekre nézve érdeklődik illetékes helyeken, és őket is megkérdi, vállalják-e?

Hallottam, hogy hazajöttek dr. Nagy Béla volt főbíró és fia, dr. Hervay Kálmán és Szilágyi (Staud) Pál főbírák, de bevitték őket is a rendőrségre. (Ott tartják még Árva Jánost, dr. Stenszky József és dr. Sípos József ügyvédeket, ki tudja meddig?)

Visszajövet ezekre a kegyetlenségekre gondolva, amelyeket a rendőrségvezető embereinkkel szemben űz – mondtam Reicher László és Szirbik Sándor uraknak – sokat gondolkoztam a felett, felmenjek-e a rendőrségre, s megmondjam, hagyjanak fel ezzel a bánásmóddal, mert hisz ezzel csak maguk hírnevének ártanak, és azokat, akik eddig a közt szolgálták, hagyják békében; de nem merek – mondtam – felmenni, mert ezek nem értenek meg. – Dr. Szilas József hozta hírét a kórházak elrendezésének: a magyar hadifoglyok helyére oroszokat hoznak, polgári fiúiskolánkat is felhasználják állítólag magyar katonák kaszárnyájának.

Este ½7-kor ismét bementem a kórházba dr. Uray Vilmos után érdeklődni: új vérátömlesztés és jobban van.

1945. március 15. csütörtök

Szentmise, melyre a hatóságok közül a rendőrségtől nem jött senki; jellemző. Utána a városházán ünnepi közgyűlés; volt közönség is elég. A gyűlést Páll Endre dr. alispán úr vezette, és rövid, odavaló beszédet mondott. Az ünnepi szónok (dr. Könyves-Kolonics László orvos) már az új szellemben pattogott. Még inkább künn a Kossuth-szobornál két egyén: az egyik szónokolt, valami Szűcs Ferenc nevű gazdasági egyetemet végző (feudalizmus, elnyomás, nem értünk dolgoztak eddig, a nép fiai nem intézték saját sorsukat) és egy Szőnyi nevű (apja iszákos tisztviselő-féle volt a városnál) szavalta Ady-nak egy versét (Verjen meg az Isten); Farkas Imrének beszéde majdnem sületlenség volt. Nagy tömeg vett részt napsütés mellett, nem volt hideg. Éppen előttem állott egy szakasz fegyveres rendőr katonaruhában; szánalom volt rájuk nézni, olyan semmitmondó 25-30 egyén. Parancsnokaik közül kettő ott settenkedett a megjelent oroszok körül, akik közé később is jött három autón valahonnan! Sinály Károly tanár velük, mint tolmács. A főispán úr csak a közgyűlésen jelent meg; visszament a megyeházára. (Dr. Magyary László vármegyei árvaszéki elnökkel beszéltem, aki említé, hogy Kiss János gyámi megbízatását a Mészáros-árvák felett megfellebbezték. Kérdé tőlem, igaz-e, hogy Kiss János kommunista? Mert őt úgy értesítették. Megmondtam, hogy ennek terjesztői az érdekelt Szűcs-család, és éppen az ellenkezője áll Kiss felől. Különben a főispán úr ismeri Kiss Jánost, és nyugodtan bízhatók rá az árvák.)

Felmentem a kórházba, meglátogattam dr. Uray Vilmos urat, aki lényegesen jobban van; bátorítottam megtört feleségét is. Ugyanott megnéztem dr. Bogdán Józsefnét, aki súlyos beteg, és találkoztam dr. Vincze főbíróval, aki cukorbajával vetette fel magát a rendőrségi jelentkezés után a kórházba (nehogy ott kelljen ülnie rendőrségen! Okosan tette!). 

Délben meglátogatott P. Héder László szervita tartományfőnök, aki tegnapelőtt hozta magával Budapestről P. Lőrincz és P. Cypriánt, akik itt maradnak Makón. Megjött Gangyi Ferenc h. plébános is, aki a nők lelkigyakorlatát tartja nálunk három napon át.

Reiner Károly karnagy látogatott az irodában. Fent jár ugyan, de éjjel nem tud aludni, érzi testén a viszketegséget, ami kínozza. Ő mondja, hogy hír szerint egyesek reménykedtek a proletárdiktatúra mai kikiáltásának az egész országban, ami Makón is meg lett volna; de nem lett meg. Ugyancsak ő mondja, hogy a zsinagógában volt ma délben, ahol Schwarz-nevű férfi mondott rövid hazafias beszédet; ott volt a vármegye (fő- és alispán), város és hatósága képviselete, sok iparos és kereskedő; egyházközségünket képviselte Bogsán Károly főgondnok, Horváth Mihály s Oláh Antal.

A nők lelkigyakorlatán (a szentbeszéd egy óra hosszáig tartott) elég szép számmal voltak, utána Sz. József-litániáját recitálva mondtam el végén szentségi áldás ciboriummal.

1945. március 16. péntek

Szorongó érzés fog el, mert azt a hírt kaptam tegnap este helybeliektől, hogy városunkba nemcsak sebesült oroszokat hoznak, hanem egészségeseket is szállásolnak el magánházakban. Ezzel újra kezdődik a fosztogatás, erőszakoskodás családjainkban. Ez annál aggasztóbb lenne, mert az itthon lévő asszonyok és lányok elfoglalva lennének a tavaszi munkákkal, tehát nem érnének rá itthon kiszolgálni a beszállásolt oroszokat. Ha pedig nem mennek ki veteményes földjeik megmunkálására, ezek vetetlenül maradnak; távollétükben másrészről elhurcolnak mindent.

Értesítem özv. Hain Andorné posta-tisztviselőnőt, hogy a tanyai lelkész úrnak felajánlott 6 kat. hold szántóját nem veheti ki harmados haszonbérbe, mert nem kap embert, aki felszántja, nem lévén elegendő iga ott a tanyák közt: elvitték az oroszok, oláhok a lovakat. és most viszik a teheneket is! Ez a kezdete annak, amiről harsognak a felelőtlen elemek, hogy minden talpalatnyi földet meg kell művelni! De hogyan?

Marycz János királyhegyesi plébános jött, hozta az anyakönyvi másodpéldányokat, haszonbért a főhatósághoz a kegyúri alap földje után, és jelezte, mikor menjen ki hozzá Kiss Ferenc missziós szentbeszédtartásra. Csitítottam a főjegyzőné ellen való viselkedésnél (Szekeres!). 

Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgató az iskola átengedéséről szólt, melyet a katonaság foglalna le. Bogsán Károly főgondnok és Székely Nándor igazgató az egyházközség folyó évre szóló adókivetés (együttes kezelés) lajstromait a pénzügyigazgatósághoz vitték fel kísérőlevéllel. Bogsán főgondnok tegnap járt Mezőhegyesen, és érdeklődött a cukorgyárnál cukorrépamag iránt Lele részére. Azt a választ kapta, hogy adnak holdanként 15 kg-ot. De a répát le kell kötni szerződésileg. Ezt telefonon közöltem a lelei számtartó úr útján dr. Balogh úrral, de választ nem kaptam.

Napos, enyhe idő volt. Az idehozott hadifoglyok közül három halálozási adatát közölték, kiknek temetése vasárnap lesz: 1.) Somogyi Ferenc 33 éves, budafoki gépkezelő Sáfrány Julianna férje; 2.) Czeisz István mészáros, Érdre való, 36 éves, Törökbálinton született; 3.) Varga János 34 éves, Pázd-ról, (szülei: V. János és Puhlmann Mária). Temetésük vasárnap lesz. Szegények az éhségtől gyengültek el halálra.

1945. március 17. szombat

Enyhébb napra virradtunk. Betegellátás után Gertnerné keresett fel panaszával eltartója s gondozója (Juhász Nagy József) ellen, aki másfél évvel ezelőtt kir. közjegyzői okirattal ingatlanát (házát, esetleg földjét is) átíratta nevére, s azóta a gondozást nem úgy teljesíti, mint várható volna. Fél, hogy nem bírja ki, mert már a temetési költségekről is furcsán nyilatkozik. Egyes felszerelési tárgyakat, ingóságokat már el is vittek tőle. Ígértem, hogy a telekkönyvnél utána nézek, vajon két db. szántója nem foglaltatik-e benne abban a közjegyzői okiratban. Mert a telekkönyvi végzés csak ingatlanról szól. Szeretne sírgondozási alapítványt tenni, s azt mondtam, hogy kisebb területű (150 négyszögöl) tömpösi földje is szolgálhatná e célt. Juhászék egyébként, mint távoli rokonok, nem bánnak vele úgy, mint kellene. Annakidején a kir. közjegyzőt is úgy hozták hozzá meglepetésszerűen, nem is tudta, mit akarnak Juhászék, és kész okiratot hozott magával aláírásra, tanúk nélkül. Ilyen szomorú esetek fordulnak elő, mert az emberek kapzsisága nagy.

P. Balogh Sándor bejött és a vármegyére ment, hogy küzdjön az erdőnek további irtása ellen. A város ugyanis (vagy a „Nemzeti Bizottság”?) elhatározta, hogy az erdőfelügyelőség tiltó rendelkezése dacára onnan vágatja ki a fát a közönség részére. De felvetődik a kérdés: mi lesz a jövő télen, ha már most kivágják a fennmaradt kisebb erdőrészt? Természetes, hogy ez könnyebb megoldás, mint kereskedőkkel üzletet kötni, akik Erdélyből szállítanák a jó száraz tüzelőt. De ehhez ki kellene eszközölni az oroszok és oláhok engedélyét. Sajnálni lehet az uradalmat, melyet ezúton is megnyomorítanak. P. Balogh elmondta, kísérletet tett, hogy az erdőt megkímélje, feláldozná az uradalom útjai szegélyén lévő összes akácfát. Talán így a szerszámfák erdejét nem veszik igénybe. Átadtam neki a borsó árát (2640 pengőt). Elmondta, hogy a főispán úr biztatta, hogy vessenek be mindent, mert a földbirtokreform úgysem hajtható végre oly hamar. Kapott olajat is – úgyhogy a tavaszi munkákat már el bírják végezni a traktorokkal – és 8 vagon szenet is, reméli, fognak kapni, s akkor a búzát is elcsépelhetik. Most a legfőbb gond, hogy a püspök házát és papneveldét – 70 személyt – ellássák élelemmel októberig. Ezért már holnap is szállítanak élelmet.

Itt is meg kell említenem, hogy a kommunisták eltökélt szándéka volt március 15-re az egész országban kikiáltani s bevezetni a proletárdiktatúrát, és ezt – úgy hallik – az oroszok nem engedték.

1945. március 18. vasárnap

A lelkigyakorlat (nőké) befejezése; szép, napfényes idő. Délelőtt megérkezett Battonyáról P. Békési, aki a férfiak részére ma délután kezdi a lelkigyakorlatot. Déli 11-kor felkerestem a szervita tartományfőnököt, Héder Lászlót, aki holnap utazik vissza Budapestre; vele megy P. Bonajunkta, aki élelmiszert visz a kiéhezett anyaháznak.

Szabó Imre főmérnök említést tett arról, hogy iskoláinkat fel akarják használni katonák elhelyezésére: oroszok kórháznak vagy magyarok kaszárnyának. Legjobbnak vélné, ha odaköltözne a polgári fiúiskola és esetleg a polgári leányiskola is; beszéljük meg ezt Broda Béla leányiskolai igazgatóval. A magyar katonai parancsnokság éppen ma költözött át a megyei történeti és régészeti társaság házából [DMKE] a dr. Galambos Emil ügyvédféle lakásba. Ezekhez legközelebb, mint kaszárnya a polgári leány- és Szegedi utcai állami elemi iskola lenne.

Szirbik Sándor református lelkésszel arról szóltam, hogy a takarékpénztár igazgatósági elnökségét véleményem szerint Reicher László SZCSV-üzemvezető igazgató láthatná el legalkalmasabban; mi papok ne elegyedjünk bele annyira a pénzügyekbe. Ő helyeselte, és elmondta, hogy az igazgatóságba legjobbnak látná, ha dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos kerülne be, aki a ma embere! Jó volna, mondtam, nekem is megfelel.

P. Erdélyi [Ferenc] szervita atya temeti ma délután a három magyar hadifoglyot; elmondta, hogy ismét kettő halt meg. Átköltöztetésük ma is folyt, sikerült áthurcolásukkal egyidejűen több felszerelést részükre átmenteni; úgyhogy az oroszoknak a tüdőgondozóban csak száz személy részére hagytak felszerelést.

A férfiak lelkigyakorlatán 150-160 férfi vett részt; a beszéd ötnegyed órás volt; utána Sz. József-litánia, szentséggel áldás. 

1945. március 19. hétfő

Árnyas Gyula Somogyi-telepi segédlelkész keresett fel, aki Almáskamaráson volt triduumot tartani. Elmondta élményeit: Leimeter plébános tartózkodó, sőt félénk magatartása, harangozójával nem megértő felfogása (per!); Klinger ny. kántortanító feltűnő, vallásellenes viselkedése a demokratakörben.

Felkeresett Ludányi Ferenc banktisztviselő, aki oláhföldről jött mint volt munkaszolgálatos, és elmondta mint menekülhettek meg az oroszok elől. Fivérével együtt (ügyvéd) lakik, míg ennek elhurcolt családja vissza fog térni; anyja is így van távol; de talán Svájc útján hazatérhetnek, mert a Vöröskereszt révén gyógyszer ellenében csereeljárás volt folyamatban.

Később Gedeon István dr. postatiszt keresett fel, aki első, református polgári nejétől válik, és bemutatta római katolikus menyasszonyát; válópere most fog végződni, s itt kell rendeznünk házasság ügyét. Elmondta budapesti helyzetüket az ostrom alatt.

Meglátogattam dr. Uray Vilmos főorvost és dr. Bogdán Józsefnét a kórházban a déli órákban; mindkettő jobban van, úgyszintén dr. Bánffy József ny. vármegyei főügyészt, aki tuberkulózisban szenved; lázas, izzad éjjelenkint. Köszöntöttem Szilvásy József állomásfőnököt, akit áthelyeztek az üzemvezetőséghez, feleségét megnyugtattam, hogy bízzék Istenben, aki nem hagyja el őket.

Útközben találkoztam Tarnay Ivornéval, aki újságolta, hogy leánya és veje a két kis gyermekkel szerencsésen hazajött, vejének jelentkeznie kell többször a rendőrségen, ahol egyébként nem tartóztatták. Ez érthető is, mert a volt vármegyei vezetőség küldte nyugdíjba Tarnay Ivort, mint ellenzéki férfiút. És ezt méltányolja vejében is a mostani vezetőség!

Holnapra ismét három hadifogoly-katona temetése lesz. Szegény, kiéhezett véreink így pusztulnak!

Kiss Ferenc segédlelkész úr tegnap este hazaérkezett Elekről, ahol szentbeszédeket tartott magyarul; sokan vettek részt férfiak és nők is.

Ma P. Békési jezsuita atya az elemi iskolai tanulókkal foglalkozik, délután gyóntatásuk lesz, holnap reggel közös szentáldozásuk. Az esti szentbeszéden a férfiak százon felül voltak.

1945. március  20. kedd

Az iskolások közös szentáldozása.

Székely Nándor elemi iskolai igazgatót tegnap este behívattak háromnapi munkára a rendőrség vezetőjének (Igaz Lajos) aláírásával, és akinek részére még tegnap este igazolást adtam, hogy tanít, tehát népnevelői munkát végez, és helyettese nincs, megszabadult a kötelezettségtől. Fent járt a parancsnoknál, és elbocsátotta.

Ma a délutáni órákban az iparos és kereskedelmi tanoncokat készítik elő a hitoktató urak a szentgyónás és áldozásra.

Tegnap este nagy kérdés elé állított a földeáki helyettesítés: az ottani h. plébánosnak – bizonyára beteg atyjához, ha nem halálos ágyához – el kellett utaznia Szegedre. Csütörtökön Szűcs György úr megy ki; holnap pedig, szerdán, nem lesz szentmiséjük; mára Lakos Endre újvárosi koadjutor megy ki, mert nála Mag Béla úr tart lelkigyakorlatot, tehát van miséző. Bizony néha torlódás miatt egy áldozópap sem nélkülözhető. Soron vannak a szegényháziak is, ma és holnap, ahol szintén helyt kell állnunk.

Levelet küldtem ma püspök úrnak a kinevezendő négy szentszéki bírót érintően (C. Can. 1574.§  1. és 386. §. 1.), és a húsvéti ünnepek alkalmából a kerületi papság és hívek jó kívánatait tolmácsolom, nem tudván, nem lesz-e akadálya újabb levélküldésnek.

Délután férfiak gyóntatása ájtatosság előtt és után. Páternek honoráriumképpen 120 pengő.

1945. március 21. szerda

P. Békési mondta a szentmisét a közös áldás alkalmával, szentbeszéddel. Reggel is gyóntattunk, a páter 8 óra után Püspöklele felé vette útját Szegedre.

Délelőtt kereskedelmi iskolai felügyelőségi bizottsági ülés. Utána a gazdasági hivatalban kértük dr. Rohály Ferenc úrral együtt, hogy a várostól járó failletményünkből még adjanak természetben (nekem 120 mázsa járna, s eddig kaptam 26 mázsát), majd felmentem a megyeházára, hogy Kubinyi Zoltán és Székely Nándor igazgatók igazoltatását szorgalmazzam, hogy így munkába álljanak az iskolákban. Dr. Édenburg Andor főügyész szíves volt az igazgatói-bizottság jegyzőjét (dr. Szűcs László) hívni, s kértem a fentire. Azt felelte, hogy nevezetteket holnapra már behívta, kértem jóindulatú elintézést. Ígérte.

Édenburg főügyész említé, hogy fia, aki Gödöllőn orosz fogságba esett, útban Temesvár felé küldött hírt életben létéről. Ajánlottam, utazzon le hozzá.

Itthon vettem a meghívót a vármegyei törvényhatósági bizottsági ülésre, mely március 26-án délelőtt lesz, mely közben a főispán úr esküt tesz. Tehát ebbe a bizottságba is meghívtak az egyház képviseletében.

Felkeresett öreg Jáksó István Szúnyog u. 18. szám alatti lakos. Kifejezte szándékát, hogy a viszke-szentlőrinci szőlőkben (utcája végén) lévő 400 négyszögölnyi ingatlanát (gyümölcsfákkal) az egyházra hagyja (ma délután megy íratni dr. Sonkovics Mihály ügyvédhez) azzal, hogy ebbe a szőlőbe fakereszt (útszéli kereszt) állíttassék, és holta után önmagáért és nejéért (Dávid Krisztina) egy gyászmise mondassék. Az ingatlant életében még haszonélvezi. Három fia elhunyt az előző világháborúban, most egy unokájára van utalva, aki református, és vele nem jól bánik. Egyébként már túlhaladta a 90 évet.

Meghalt ma délelőtt Cserha József papnövendékünk édesapja (gyomorrák). Ma délután ismét hadifogoly katonáink közül temetünk. A szertartást a szerviták végzik. – Ma megy Kiss Ferenc Kiszomborra, Szűcs György pedig Földeákra; előbbi szentbeszédek tartására.

Amint tegnap megtudtuk, a földeáki h. plébánost azért kell helyettesíteni, mert őt Virág Sándor plébános hazatérőben Kecskemétről táviratilag kérte Szegedre tájékoztatásra a földeáki helyzetről, nehogy kellemetlenségei legyenek, ha hazaérkezik.

Esti 5-kor házi ájtatosság tartására megyek a Fiumei utcába Kiss Ferenc helyett. Ide is szép számmal gyűlnek össze a hívek.

Ma vettem hírét, hogy Kiss Béla postafőnök és dr. Szirmai József ügyvéd és családjaik is megjöttek Budapestről. Lassanként megjönnek az eltávozottak.

1945. március 22. csütörtök

Reggel telefonált P. Balogh Sándor Leléről, hogy holnap bejön ügyek intézésére, és kért Szundy Jenő úr részére adjak üzenetet, hogy tegnap helyett e hó 27-én, a jövő kedden menjen ki Lelére, kocsi jön érte, azután szóljak Pintér Gyula vaskereskedőnek a mák-só-csere iránt; ha nem tud sót adni, akkor másnál fogja elcserélni.

Jött Jáksó István: tegnap nem mentek semmire – úgymond az ügyvédnél, mert az unoka ellenzi a szőlőföldnek átengedését az egyház részére, de ő nem írt alá semmit, és kért, beszéljek az ügyvéd úrral. Meg kell ezt tudnom már csak megnyugtatása végett is. Azonban, ha akadályai lesznek, inkább maradjon az unokának.

Eljártam Pintérnél, aki várja a sóval az illető kereskedőt minden nap. Szundy úr feleségével közöltem az üzenetet. Ladányi Ferencnek átadtam a nálam őrizetben lévő okmányait, és hazatérőben felkerestem Kiss Béla postafőnököt, aki egyelőre nem mehet be lakásába, és Tarnovszky Ferenc tanítónál (Vörösmarty u. 7. szám alatt) tartózkodik családjával. Innen kijövet közölte velem dr. Könyves-Kolonics József vármegyei igazoló bizottsági elnök, hogy ma délután 4-kor tanítóink és Kubinyi Zoltán igazgató igazolásához engem is behívtak (ezt már előbb telefonon közölte velem B. Szűcs bizottsági jegyző), és mondjam meg a jegyzőnek, állítsa ki részemre az igazolási iratot, egyébként – ha engem behívtak – azt jelenti, hogy igazoltnak tekintenek. Kolonics úr különben ma délután Budapestre utazik.

Ma reggel vettem hírét, hogy a kommunista párt tegnap este a Hagymaházban összejövetelt tartott, vacsorát rendezett, melyre csak úgy tódultak az emberek! Nem csoda, hisz hír szerint hízott ökröt vágtak, és ezt el kellett fogyasztani. Tegnap volt az 1919. évi proletárdiktatúra kikiáltásának évfordulója, s ezt ünnepelték vacsora keretében. Hál’ Istennek, hogy egyéb nem történt.

A két igazgató igazolására felmentem a vármegyeházhoz; 4 órától ¾7-ig kellett várnunk, előttünk az államépítészeti hivatalbeliek (Gazdapusztai) igazoltatása folyt, amelyhez az összes útkaparót (legújabban: útőrök!) berendelték. Amikor sorra kerültünk, engem, mint aki az igazolóbizottságban is részt veszek, feleskettek; utána Székely Nándor, majd Kubinyi Zoltán jött a bizottság elé, s felolvasták írásos beadványaikat, amelynek befejeztével Dragon János elnök és egyik tag (Weszelei) intézett kérdést, lényegtelent, és mindkettőt igazoltnak jelentették ki. Hazajövet mondta Kubinyi, hogy holnap már tanítani fog, és hogy Kiss János tanárral megállapodott abban, holnap visszajönnek a református iskolából saját iskolánkba. Mondtam neki, hogy most több órát kell adnia, mert dr. Szilas József sem jöhet a gimnáziumtól más beosztása miatt.

A vármegyeházán tartott ülést a Nemzeti Bizottság is; ebből kiszivárgott a hír (Gorcsa Péter mondta folyosón), hogy a Demokrata Ifjúsági Szövetség (éretlen tacskók) indítványára tárgyalták Návay Lajos-szobor eltávolítását. Gorcsa iparkodott közbevetett indítványt tenni: terjesszék az ügyet illetékes minisztériumokhoz. Hogy mennyiben sikerül, nem tudni előre! Természetes, hogy ezek az éretlen ifjak nem tudják, hogy Návay Lajos szociális érzésű ember volt, a népért élt, és mint túszt hurcolták el, útközben felelőtlen elemek lőtték agyon Kiskunfélegyházán.   

1945. március 23. péntek

P. Balogh Sándor bejött Leléről és közölte, hogy a püspök úr húsvétvasárnap délután jön ki Lelére, s ott marad néhány napig. Biztattam, hogy püspök úrral beszélje meg hosszabb ottani tartózkodását, hogy hétköznapi munkájában is lássa az uradalom alkalmazottait. Szó esett arról, hogy Fekete Aladár intézőt betegsége miatt nem lehet használni, s inkább nyugdíjazandó, s ha P. Balogh maga mellé kapna új plébános személyében alkalmas segítséget, aki a püspöki udvarba szállítandó élelmiszereket elintézné, akkor Mécs József és Hitel Oszkár gazdatisztekkel elláthatnák a teendőket. Megemlítettem az új plébános személyét is, aki megfelelő érzékkel bír erre.

A püspök úrtól alkalmi levél érkezett, hogy sikerült olajat szereznie, s így nagycsütörtöki olajszentelés után az esperesek megkaphatják a kellő mennyiséget szétosztásra. Kiss Ferenc tanítás végzésére megjött Kiszomborból, hová délután visszatér, hogy a lelkigyakorlatot folytassa.

P. Balogh Sándor szerint az erdőkitermelés folytatódik Lelén makóiak részére. Az új földbirtokreform érinti a püspöki uradalmat is, ennek intézéséhez ügyvédre is szükség lesz, és kérdezte P. Balogh, kit ajánlanék? Miután dr. Galambos Emil nem jött még haza, dr. Édenburg Andor mostani vármegyei főügyészt, akit P. Balogh az uradalom iránt is jóindulatáról ismer, ajánlottam, és említém, beszéljen erről vele személyesen.

Déli ¼1 óra után néhány perccel telefonon értesítenek Csanádpalotáról, hogy tegnap este kezdte ott a triduumot Szikora Károly szegedi hitoktató, és valami kitételt használt, ami miatt lefogta a rendőrség, és most hozza Makóra, két órára ide is érnek vele, és hogy tegyek valamit érdekében. Kérdésemre, mit mondott, válaszolják, hogy azt mondta volna: inkább hallgatnátok a templomban Isten igéjét, mint Rákosi Mátyás beszédét. Elmentem azonnal a vármegyére, s ott az alispán, Burunkai Sándor, dr. Édenburg és dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos előtt elmondtam az esetet, várva Farkas Imrét, aki a városházán volt. Mikor megjött, kértem, szóljon Szikora érdekében, legjobbnak találnám, ha kiutasítanák azzal, hogy a vármegye területére ne lépjen be; ez neki jó lecke volna. Megígérte, hogy ma délután a rendőrségen utána néz az ügynek.

Cserha József papnövendék atyjának temetését végeztem. Hazajövet meglátogattam Uray Vilmos főorvost. Ott találkoztam dr. Tóth Aladár gégefőorvos feleségével, aki férjénél fent járt Budán, jobban van.

Este levelet írtam a csanádpalotai plébániára figyelmeztetve a Kövegyre kijáró Krajnai-Kudlin segédlelkészt, különösen, hogy az egyleti vezetésnél óvatos legyen, és ne emlegesse az új alakulatot. Csináljanak, amit akarnak, de ő tanítson, és tartsa össze a meglévő tagokat.

Az elmúlt éjjel a város különböző részeiben a rendőrség az oroszokkal karöltve bement a házakhoz, és átnézték a lakásokat keresve üzéreket és csempészeket. Találtak.

1945. március 24. szombat

Délelőtt kísérletet tettem arra, hogy a nagyheti szertartásoknál Kiss Ernő, amennyire lehet, segítsen ki a kántoriakban, miután Reiner Károly még gyengélkedik. A szervitaházfőnök azonban érthetetlen nehézségeket támasztott, úgyhogy azt mondtam neki, hogy csak maradjon náluk Kiss, mi majd elvégezzük valahogyan. Ezt azért is mondanom kellett, mert a házfőnök jónak látta kiemelni, hogyhát a fizetséget mint kántor Kiss tőlük kapja. Ez igaz, de a szertartásbeli kisegítés az övék mellett történt volna, annál is inkább, mert P. Lőrincz el tudná látni most a teendőket. Később Kiss maga is eljött, de neki ugyanazt mondtam, és megköszöntem közreműködését; felszólítván, mondja meg, hány fizetett énekes misén énekelt, hogy annak díját kiadjam, nehogy adósa legyek.

Délután megérkezett ide Pártos József szegedi hittanár, akit a püspök úr Földeákra küld bizonyára Óföldeákon leendő működés céljából. Jármű után néztünk, de az a kocsi, amelyen Szűcs György délelőtt hazajött, már elment. Végre délután a telefonösszeköttetés sikerült Földeákkal, és Rátkai Ödön helyettes plébános szerint Pártos József úr Óföldeákra megy, ma nem lehet már kocsit szereznie. Tehát háljon nálam, és holnap 7–8 óra között itt lesz a fogat; 10-kor kezdődik a szertartás. Návay Aranka úrnőnek van háztartása, és Pártos urat ellátja, lakása a plébánián lesz. Így hát ez elrendeződik.

Délben említé Szűcs káplán úr, hogy püspök úr – Rátkai Ödön hozta Szegedről a hírt – Virág Sándor plébánosnak (kinek anyja Kecskeméten gyomorvérzéssel kórházban fekszik, ahol voltak Felcsúton, nagy bajban éltek, földön, kis szobában, szalmazsákon háltak) felajánlotta a kétegyházi és dombegyházi plébániát, de ő Kunágotát kérte, ezt a püspök úr nem akarja. Mire Virág Sándor azt mondta, hogy inkább Egerbe megy Czapik Gyula érsek úr egyházmegyéjébe, amiről állítólag már tárgyalt volna. De a püspök úr nem egyezett volna bele elmenetelébe. Virág Sándor már nem is jön vissza Földeákra, s egyes holmiját Rátkai Ödön fogja elszállítani.

Délután Marycz János királyhegyesi plébános is telefonált, és szerinte már ma kezdődött volna a lelkigyakorlat; azt mondtam, hogy csak holnap délben ér oda, ami szerinte ½2 legyen legkésőbb.

Estefelé dr. Návay Zoltán vármegyei árvaszéki ülnök keresett fel, és beszélt távollétéről, a megszállás előtti vármegyei és városi ügyvitelről stb. Szerinte a vármegye és város eltávozott két vezetője [Fejér Miklós, Bécsy Bertalan] Budapesten előtte úgy nyilatkozott, hogy ők tiszták lelkiismeretben, és soha senki ellen nem tettek semmit, sőt inkább jót műveltek. A mostani orosz megszállás és az orosz katonák viselkedése, erőszakossága kapcsán mondta, mint aki a múlt évben az orosz fronton katonáskodott, hogy a magyar katonák se voltak különbek, úgy erőszakoskodtak és raboltak. Ami a katyni tömegsírt (lengyel tisztek) illeti, ukrán földművesek kijelentése szerint az öldöklést nem az oroszok hajtották végre, mert mint mondták, a felfedezés után a holttesteken alig volt feloszlás jele, és így a már régen onnan visszavonult oroszok után ott járt egyének (németek) voltak a gyilkosok, akik így akartak az oroszok ellen propagandát kifejteni. Isten tudja!

1945. március 25. virágvasárnap

Szép idő mellett folyt le a szertartás. A barkaszentelésre mégis – bár feleslegesen – lejött Kiss Ernő, mert Székely Nándor és Kubinyi Zoltán ottmaradtak énekelni. A 9 órai deákmisét Csipek kanonok, csikszeredai gimnáziumi igazgató mondotta, akit meghívtam ebédre. Ő Budapesten tartózkodott a múlt ősz óta, és most van hazatérőben. Az erdélyi részen őket annakidején a németek küldték el, mindenkinek el kellett hagynia a városokat, falvakat. Délután Kiss Ferenc Királyhegyesre, Szűcs György pedig Borgárzóba ment szentbeszéd tartására.

Felkeresett Csillag Sándor mérnök, aki tagja lett a vármegyei földosztó tanácsnak. Közölte, hogy ma alakult meg a tanács, de már tárgyalni kezdte a földosztást. Így szó esett a püspöki uradalomról is, és úgy látja, hogy a radikális elemek nem fognak kíméletet ismerni. Ezért jónak látná, ha a püspöki uradalom mielőbb beadványt intézne a tanácshoz, kifejtve a javadalom cél-vagyon jellegét. (Mezőhegyesen a 34 ezer holdból 5 ezer holdat akarnak meghagyni). Írtam P. Baloghnak erről, és talán holnap ki tudom küldeni a levelet.

1945. március 26. hétfő

Vármegyei alakuló közgyűlés. Előtte kérdeztem dr. Diósszilágyi Sámuel főorvost a tegnapi népgyűlésről, melyen veje, dr. Erdei Ferenc belügyminiszter is résztvett, milyen lefolyású és látogatott volt? Szerinte ezer lélek körül lehettek, jobbára a tisztviselői rendből, tehát a nép nem látszott érdeklődni a beszédek iránt. A miniszter ma hajnalban utazott el autóval (egész éjjel eszkábálták, rosszak a gumiabroncsok) Békésre, ahol Veres Péterrel találkozik, és együtt utaznak Debrecenbe.

A vármegyei gyűlés kezdete húzódott, mert várták a kelet-csanádiakat vonattal, amely késett. Főispán eskütétele és beszéde volt (kormányprogram felolvasása), felszólaltak a pártok; elsőnek a kisgazdapárté, Szőnyi Imre elnök, rövid okos szóval. A törvényhatósági bizottságban kabátos ember azokon kívül, akik mint hivatalfőnökök szerepelnek, alig van: dr. Horváth (könyvkereskedő fia, Zoltán), Kiss János (polgári iskolánk tanára), dr. Sonkovics Mihály (ügyvéd), Kovács Ágoston és dr. Vertán, dr. Rédai főbírák, Reicher László a vasút, Szabó Imre városi főmérnök, az államépítészeti hivatal, Nagymiklósi János a vármegyei számvevő, dr. Gulácsy az OTI, dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos a kórház részéről, dr. Édenburg Andor és dr. Könyves-Kolonics József keresztény, dr. Báron Ferenc zsidó ügyvédek; a többi iparos, napszámos és földműves; utóbbiak közt Gorcsa Péter ny. főjegyző.

Gyűlés előtt beszéltem dr. Sonkovics Mihály ügyvéddel a Jáksó-féle szőlő-földről: az ingatlanok már az unoka nevére írattak telekkönyvileg, aki a szőlőt nem akarja átíratni; jóllehet ő már ily irányban, három példányban megcsinálta az okiratot. Talán sikerül az, hogy annak értékét adják misealapítványra; az öreg egyébként napról-napra gyengébb állapotban van. Megköszöntem a felvilágosítást.

A gyűlésen Elekről Reisz György Márton, volt községi bíró, földműves, mint az ottani kisgazdapárt elnöke volt itt. Vele beszélt dr. Magyary László vármegyei árvaszéki elnök a Wittmann-fiúk gyámjának kirendeléséről is.

Ma délelőtt itt járt Földeákról a helyettes plébános, aki elmondta találkozását Szegeden Virág Sándor plébános úrral. Egyházmegyénkből el akar menni Egerbe, Czapik Gyula érsek úrral már levelezett, és hittanár akarna lenni. Püspök úr először Kétegyházát, majd Dombegyházát kínálta neki, de Virág Sándor Kunágotát kérte, s mert a püspök úr nem adta, jelentette be átmenetét Egerbe, amit a püspök úr nem akar. Egyébként Sopsich János prelátus úr mondta volna  Rátkai Ödönnek, hogyha itt is marad Virág úr, a Holisch-család nemcsak a plébánián, de még abban a községben sem maradhat, ahol Virág úr plébános lenne. S úgy látszik, ezért akar Virág úr mindenáron elmenni Egerbe.

A püspök úr megtudta Helter [László] óföldeáki lelkész tartózkodási helyét is (Budapest), aki úgy mondta volna, hogy addig nem tér vissza, míg Sümeg valamiképp meg nem közelíthető, hogy szüleivel érintkezhessen, de püspök úr fel fogja szólítani, hogy térjen vissza. Rátkai Ödön szerint a földeáki hívek semmi áron sem akarnak tudni arról, hogy Virág úr vagy Holischék visszatérjenek. Szerencsétlen helyzet, s mindez akkor kezdődött, amikor Virág úr a Sz. Vince-egyletet, Návay Aranka pedig a vármegye nyomására és szereplési vágyból a MANSZ-ot létesítette, melynek élére az akkori főjegyző, Tass felesége és a református tanító, Csató félesége került. Ezért intette Rátkait is, nehogy hasonló hibába essék valaha! Virág plébánost különben sajnálom, kár, hogy elmegy, hacsak meg nem gondolja még, és maradni fog.

Dr. Szilas József hittanár úr még délben tett említést Gyimesi Imre volt bankigazgató fiáról, Andrásról, aki anyjával együtt keresztelkedett meg a múlt évi augusztusban Budapesten, és most a gimnázium V. osztályába iratkozott, Budapestről jött anyjával és bátyjával, Józseffel. A kérdés a körül fordul meg, hogy a 18 éven aluli fiú gyámhatósági engedély mellett vette-e fel a keresztséget? Budapesten ti. a múlt évi augusztusban ott maradtak a zsidók, és kérdés, nem volt-e a polgári hatóság részéről tiltó rendelkezés az áttérésre! Azt tanácsoltam, a kérdést beszélje meg dr. Szilas József úr előzetesen a városi árvaszéki elnökkel, és csak azután a városival.

1945. március 27. kedd

Ponyecz Karolina szegénygondozott lakásügyét igyekeztem rendezni, aki a Pázmány utcai Varga-féle házban lakott, és házigazdája állítólag nem akarja ott tűrni, de aki jelenleg tanyán lakik.

Felkeresett Árva János vármegyei főlevéltáros, aki kikerült a rendőrségi fogságból, de jelentkeznie kell naponként. Elmondta, hogy Budapesten a Domonkosok templomához közel, Pál, Pest megye főlevéltárosa szomszédságában, egy kis családi házban laktak, ott született két hónap előtt kisfia, negyedik gyermeke, akinek az egész család annyira örül. Egyébként tapasztalták ottlétük alatt is Isten gondviselését. Szóba került a múlt sok ferdesége? A vezetők lelkülete és felfogása, közöttük a jellemszilárdság hiánya és anyagiasság. Ha nem is kerül vissza – úgymond – régi hivatalába, Isten segítségével meg fog élni; felesége már fogsága alatt bérelt a vasút mellett 200 négyszögölnyi szőlő- és veteményföldet, ezt ássa most és veteményezi. Említést tett arról is, hogy az őt kihallgató Kádár Sándor nevű rendőrrel vitája is volt világnézeti kérdésekről, melyek nevezettet szűk látókörű és elfogult egyénként jellemzik. Nem is lehet más egy tanulatlan, önös és anyagias egyén.

Délelőtt elmentem a telekkönyvi hivatalba, s utána néztem özv. Gertnerné ügyének, csak a házát írták át Juhász Nagy és neje nevére, a haszonélvezet megmaradt özv. Gertnernének telekkönyvileg biztosítva. A tömpösi 144 négyszögöl szőlőföld és 1 hold 910 négyszögöl szántó saját nevén, tehát ezt nem birtokolja más telekkönyvileg.

Hazajövet kisebb szédülést éreztem az utcán, de csak néhány lépésnél, tántorgással. Ez már az öregség jele!

Délután Csanádpalota és Magyarbánhegyes küldötte be edényeit a szentolajért, utóbbi a felsőcsanádi esperesi kerület plébániái részére.

Este gyóntatás a KALÁSZ-leányok lelkigyakorlata végén, melyet dr. Szilas József tartott vasárnap óta.

Szundy Jenő gyümölcsészeti egyleti igazgató megjött Leléről délután, és tárgyaltunk az egylet vagyonáról; bevétel most a csemeték eladása után szaporodott, és ő gondolt házvételre, hogy a pénzt valamibe fektessük, de közvetítő szerint most a kis házak ára is 50 ezernél kezdődik. Azt tanácsolom, hogy legföljebb szántót vennénk, melyet szükséghez mérten könnyebb lenne eladni, ha munkadíjra később szükség lesz. – Említette, hogy a lelei uradalom gyümölcskertjében a fákat nagyon elhanyagolták a múlt évben, és a most ültetett csemeték – Szőregről – nagyon gyengék. Kár, hogy előbb nem készítették elő a talajt, és erősebbeket ültettek volna, ezek kezelésére pedig szakembert kell alkalmazni.   

1945. március 28. szerda

Dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános a lelkészi javadalmi földekre nézve kérdezősködött, nem esnek-e igénybevétel alá a földreform-rendelet értelmében? Azt feleltem, hogy ezek, mint különálló célvagyonok – úgy tudom – érintetlenek.

Lakos Endre újvárosi koadjutor az ottani ifjúságból (a Katolikus Kör tagjai sorába Szabó Ferenc plébános református ifjakat is vett fel, sőt annyira nincs ott rend, hogy az elemi iskola VI. osztályába járó fiúk ott kártyáznak!). A fiúiskolai un. legénylakásban cserkészotthont akarnak (újvárosi csoportként) berendezni. Ehhez kért engedélyt. Azt mondtam, hogy óvatosak legyenek, mint általában, nehogy az új alakulatok vezetői ránk támadjanak túlzott taggyűjtés örve alatt. És elmondtam neki a múlt heti esetet Szikora Károly úrral Csanádpalotáról. 

Ugyancsak felkeresett Gera Sándor bérlőm kérdezve, nem esik-e az általa bérelt terület igénybevétel alá?

Makói teológusaink ma délután utaznak Szegedre, hogy tanulmányaikat folytassák. Tőlük küldöm be a szentolajos edényeket az itteni és felsőcsanádi esperesi kerület plébániai részére. Délre azonban megjött Királyhegyesről Kiss Ferenc, és úgy döntöttünk, hogy ő megy be kerékpáron (édesanyját meglátogatva Szőregen), és már holnap kihozza az olajokat.

Hírét vettük, hogy Szegedre nem engedik be az utasokat a tífuszjárvány miatt. Ebbe fekszik állítólag halálos ágyon Csepella András volt makói káplánom. Sajnálnám, ha nem épülne fel. Mag Béla tanyai lelkész kért ostyákat és misebort, Varga János szomszéd családja útján küldtem. Egyébként Székely Nándor igazgató tegnap két liter óbort ajándékozott, melyet néhány év előtt szüleinek martonosi szőlejéből kapott hálából, hogy egészségben ért haza Budapestről, misebor gyanánt. Ezt használjuk már részben a húsvéti ünnepek során. Estefelé egy Varró-nevű, budapesti ügyvéd leánya, aki nagynénjével jött Makóra és Hubert Mihály dr. házában lakik, jött és elmondta, hogy szülei megkeresztelkedtek augusztusban, és ő, bár tanult három hónapig hittant, de a gyámhatósági hozzájárulás iratát az ő részére már nem tudták kikézbesíteni, és most a gimnázium VI. osztályába jár, szeretné a katolikus hittanórákat látogatni. Azt mondtam, írjon atyjának Budapestre, és küldjék le a gyámhatósági engedélyt, vizsgálat után azonnal megkeresztelem; addig is járhat hittanórára.

1945. március 29. nagycsütörtök

Gyóntatás a ½9 órai szentmiséig, csak ketten voltunk dr. Szilassal.

Délelőtt megjött Elekről Csepregi József segédlelkész, hogy Szegedre utazzék a szentolajokért. De mert a vonatközlekedés zavart, és Kiss Ferenc segédlelkész bent van ugyanaz ügyben, táviratilag kértem a püspöki hivatal útján, hogy Kiss Ferenc hozzon az eleki kerület részére külön edényekben szentolajokat.

Ma délelőtt két csanádpalotai katonatiszttel találkoztam a Páva utcában, és tőlük megtudtam, hogy ma egy hete behozták a rendőrparancsnokságra Szikora Károly hitoktatót Csanádpalotáról, de utána azonnal vissza is bocsátották Makóról, úgyhogy este már megtarthatta a szentbeszédet, és így kiszólását nem találták veszélyesnek, ami feljelentőinek szolgált megszégyenítésül. Azonban – amit nagyon helytelenül tett – a vasárnapi befejező beszédben szóvá tette azt a templomban. Tehát nem fér a bőrében! Felmentem a honvéd katonai parancsnokságra, s Krausz századost és a katonaságot általában meghívtam a feltámadási körmenetre, amit szívesen vett. Nem hivatalos kivonulásról, hanem csak a tisztikar és legénység képviseletéről van szó. Krausz Battonyára utazik, tehát távol lesz. Megemlítette, hogy a dr. Galambos Emil tulajdonát képező házban [Szent János tér 4.], hol a parancsnokság van, minő rombolást vittek véghez az oroszok és utánuk s talán velük mások.  Itt találkoztam dr. Pallagi főhadnaggyal, aki említést tett Pintér Jánosról, aki vele volt, és csak azért ment tovább a kórházzal, mert Sóki-nevű vejét nem akarta magára hagyni.

Találkoztam az utcán Tarnay Ivor volt alispán vejével, aki Révész utcai, volt munkaszolgálatos zsidóval ment, érdeklődtem állapotukról. Délben beszélt velem Ruszthi Etelka, Kiszomborról jött át; sok bajon esett át, kifosztották őt is.  Vigasztaltam, hogy bizalmát Istenben ne veszítse el. 

Délután P. Jaeger Ottokár szalvatoriánus atya, aki Eleken van, jött meg Szegedről, és hírét hozta, hogy Kiss Ferenc előbb nem indult ugyan (Jaeger orosz autóval jött), de azt mondta, hogy Kiss előbb ért volna haza kerékpáron. Eszerint a délben küldött táviratot már nem kaphatta meg, és így aligha hoz szentelési olajat külön Eleknek. Délután 4-kor jött meg a plébániára P. Balogh, kinek kocsiját a piactéren a rendőrök lefoglalták, és szalmahordásra igénybe vették két óráig. De mert a kocsi még nem érkezett ide 4-kor, mindenfelé telefonáltunk, és végre a rendőrség mondta, hogy 6 óra körül lesz szabaddá, mert a városon kívül teljesít fuvart. P. Balogh elmondta, hogy a püspök úrnál járt tegnap, de a püspök úr terve a visszahagyandó birtoktestre nézve elüt attól a számítástól, melyet ő terjesztett be, és amelyről ma beszélt dr. Édenburg Andor vármegyei főügyésszel. Szegeden Sopsich prelátus készíthette a püspök úr tervezetét, amely téves. Dr. Édenburg azt mondta, adják be a püspök úr készítette tervet is, hogy összehasonlítás mellett legyen világos látásuk, és esetleg a bizottság felemelheti a meghagyandó célvagyon jellegű földterületet (100–100 holdat). P. Balogh úr 1720 holdat hozott össze, míg a püspök úr számítása 1500 hold.

Szóltunk még arról a könnyelműségről, hogy Szegeden a papság derűre-borúra jár a járványos betegekhez, és ezért kapják meg a betegséget, szeszt nem isznak, ami a bacilusok hatékonyságát csökkentené stb.

Csepregi József említé, hogy dr. Martin Aurél kétegyházi plébánost a szegedi rendőrség befogta, a püspök úr közbenjárására kiengedték ugyan, de a püspöki palotából ki nem mehet. Nem tudni, mi bűne lehet? Már előbb hallottam, mintha német-barát nyilatkozatot tett volna régebben. Lehet, hogy erről a kétegyházi oláh és baptista lelkészek, a mostani vezetőség tagjai tettek ellene feljelentést. Ugyancsak ő mondta, hogy a kétegyházi grófi uradalom tulajdonosa, gróf Almásy Alajos, akit teljesen kifosztottak, és Gyulán robotol – úgy nyilatkozott –, hogy többé nem jön Kétegyházára. Így pusztulnak ki a történelmi családok, és mennek tönkre birtokaik, amelyeken oly sokat termeltek a köznek, és ahol annyi száz család találta munkaalkalmát, kapott segítséget. Mit hoz a jövő, ha ezt a birtokot oláhoknak osztják ki? Rövidlátó politika!

1945. március 30. nagypéntek

Délelőtt P. Jaeger Ottokár mondott szentbeszédet: kik voltak Krisztus gyilkosai?

Enyhe időjárás mellett körmenettel mehettünk délután a kálváriához, ahová Lakos Endre koadjutor is megjött a hívekkel.

Ma érkezett a püspök úrtól rendelkezés a földbirtokreform során megindult mozgalommal kapcsolatosan, hogy ahol kegyurasági érdekeltség van, a vármegyei tanácshoz beadvány nyújtandó be kellő indoklással, felszámítva a fenntartási és újjáépítési költségeket, és azokat földre átszámítva. Makóra, mint püspöki kegyuraságra nézve, a püspök úr maga él – írja – feterjesztéssel. 

Ma reggel megérkezett Szűcs György is Bogárzó-tanyáról, ahol Mag Béla lelkész eljárt Héjjaséknál a templomablakra megajánlott, de eddig át nem adott összegre nézve, melyet mint mondta Héjjasné, ha majd bejön a városba, rendezni fog.

Jeremiás siralmai után a templomkertben jött hozzám Horák Sándor rozsnyó-egyhámegyei pap, a szlovák Albertina-könyvkiadó s terjesztő budapesti társulat igazgatója civil ruhában, és előadta, hogy élelmiszert vásárolni jött, és Gombkötő István cipésznél van szálláson egy társával. De mert az autójuk javításra szorul, nem tudja, mikor mehetnek el. Egyébként az oroszok kezére járnak, és a vett élelmiszert megosztják, ők az oroszoktól benzint kapnak cserébe. Ha itt lesz még vasárnap, akkor misézni fog nálunk. Azt mondta, hogy Kassán már csehszlovákok vannak, és ez az országrész elveszett ismét. Hiába, ezekben a szlávokban nem lehet bízni! Tiso államfőjük állítólag lemondott, az oroszok bratyiznak velük. Nem csoda!

1945. március 31. nagyszombat

A szertartásokat elvégeztük; szeles, de napsütéses időjárás. Talán meg tudjuk tartani a feltámadási körmenetet, amely tavaly a bombatámadások veszedelme miatt elmaradt.

Délben felkerestem régi szokás szerint a fő- és alispán urakat a vármegyén (ott találkoztam dr. Diósszilágyi József, volt beregszászi ügyészségi elnökkel, aki szintén hazajött, és lakásában lakik vejével, dr. Hencz Aurél kir. tanfelügyelővel, aki szintén nem rég jött Makóra), a városházán dr. Könyves-Kolonics József és dr. Szűcs Zoltán h. polgármestert köszöntöttem a húsvéti ünnepek alkalmából. Dr. Könyves-Kolonics említé, hogy szellemi felelősség és jogérzet nélkül nem lehet embereket vezetni (utal a kommunista felfogásra), és erről fog írni cikket a holnapi újságba. Természetes is ez, hisz másképp felfordul a világrend. Csakhogy ezt – mondta ő is – nem lehet nyíltan és mindenkor hangoztatni. Főispán úrnak sok baja van a földosztással, és ebbe, mint a vármegyén, mondta az alispán úr, beleavatkozik az orosz katonai parancsnokság is, fűztem hozzá én: illetéktelenül! A pénzügyigazgatónál kerestem Pataky h. főnököt, de még tegnap elutazott szabadságra családjához.

Kiss Ferenc segédlelkész délután megjött Kiszomborról, hová a jövő hét szerda és csütörtökén át kell menni, amikor is Kleitsch esperes-plébános mint paróchus consultor Szegedre utazik. A feltámadási körmenetet hál’ Istennek – kedvező időjárás mellett – megtartottuk 6 órakor. Sokan vettek részt azon, vármegye részéről dr. Páll Endre alispán, de itt voltak az orosz katonai parancsnokságról is, de a menetben nem jöttek, bent maradtak a templomban a Te Deum-ig. A magyar katonaság részéről tiszti küldöttség (a legénységnek még nincs megfelelő s rendes ruhája!).

Este említi dr. Szilas József, hogy dr. Diószeghy András, a kereskedelmi iskola igazgatója is hazajött családjával együtt.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet