Előző fejezet Következő fejezet

1945. május

 

1945. május 1. kedd

Napos reggel; 5 óra után hallatszott a városban a zene, a vörös május ébresztője. Ma vonulnak ki a ludvári erdőbe ünnepelni. Újságjuk is vörös felírással jelent meg különös közleményekkel, de nem biztató kedélycsillapítással. Közli Hitler halálhírét és Mussolini kivégeztetését.

Minthogy alkalom nyílik, néhány sor írás mellett küldök P. Baloghnak Mezőhegyesre egy kis élelmet, kérem alsóruháit mosásra, ha ott nem mosnak rá! Dr. Szilas hittanár a tanítók és tanárok szakszervezetének tagjaként részt vett a felvonulásban, mely a városházától a Kossuth–Vásárhelyi és gr. Apponyi Albert [Úri] utcákon át vonult, vissza a városháza elé – roppant sok emberrel, gyerekkel, fiúk és lányokkal. Farkas Imre nyitotta meg a szónoklást, utána Szabó József cipész, kommunista párttitkár és Szabó Jánosné szónokolt általános frázisokban. Ezután sokan szétszéledtek, mások kivonultak a Maros mellé. Természetesen vörös zászlók alatt, a városháza erkélyén Sztálin-képpel!

Itt jártak délelőtt a szegénygondozó nővérek, akikkel közöltem a tegnapi segély-ügyet azzal, hogyha arra kerül a sor, tevékeny részt vegyenek abban. Szóltak Cser József cipész és Rácz Sándor asztalos ferde, káromkodó felfogásáról, amelyek ismeretesek.

Szegedről jött P. Békési jezsuita atya, aki Mezőhegyesre igyekszik, felkeresi P. Baloghot is; levelet hozott a püspök úrtól a javadalmi föld kisajátításáról; addig ne tegyünk semmit, amíg végleges határozat nincs, és csak akkor fellebbezünk az Országos Tanácshoz.

Később jött Kendrella József magyarcsanádi plébános, kivel az ottani lelkészlak építéséről és annak befejezéséről tárgyaltunk. Délben elvitte Galamb István lánya a csomagot Mezőhegyesre, ahol apja is letartóztatva van. Átutazott Szakács József apátfalvai és Fodor György mezőhegyesi káplán, akik Szegedre utaznak. Utóbbi említé, hogy P. Balogh Sándor nem a kertészetben dolgozik; részére Szegedről egyet, mást hozni fog.

Ma volt az első májusi ájtatosság; a hívek nagy számban jelentek meg. 7-kor Angelusra harangoztunk, első ízben múlt szerda óta; holnap reggel 5-kor és ezután 3-szor naponta.

1945. május 2. szerda

P. Békési jött meg Mezőhegyesről, és megy Lelén keresztül Szegedre. P. Balogh Sándort elég jól találta; visszajövet Makón fent járt a rendőrségen, kereste Igaz Lajos parancsnokot, de csak Kádár Ferenccel beszélt, kérve P. Balogh elbocsátását. De ez azt felelte: többször figyelmeztette P. Balogh Sándort, hogy türtőztesse magát. 

Újvárosra menet átadtam beadványaimat a városi ötös földigénylő és a vármegyei birtokrendező bizottsághoz való kézbesítésre Bogsán Károly főgondnoknak és igénylést Mag Béla és Szabó Ferenc plébános részére (utóbbinál a Megyekertre, mely javadalmát képezi) szerkesztettem; utóbbit személyesen vittem, és megmagyaráztam, mit tegyen?

Délután Micsák Márton úr keresett fel, és élményeit, benyomásait mondta el (Ottó király és Eckhardt Tibor szerepe Amerikával és Angliával; az orosz utánpótlás: gyenge haderő, ruhátlan, fegyvertelen tömeg; Komárom körül nagy vesztesége az orosznak; Ausztria felől roppant sok sebesült szállítás). Szabó Imre főmérnök is jött, és Kiss János tanárral kapcsolatban mondott el több észrevételt.

1945. május 3. csütörtök

A telekkönyvi hivatalba mentem fel 5-kor Bogsán Károly úrral, hogy kiírjam pontosan, ill. lemásoljam fellebbezés végett; miután a helyi két bizottság egybeveszi ingatlanainkat. Maraczky vezető úr előzékenyen kezünkre jár, délig majdnem elkészültem, holnap folytatom. Itthon, délután sok a teendő, gyóntatás első péntek előtt. P. Balogh Sándor levelet (és fehérneműjét mosásra) küldte Mezőhegyesről; említi az ottani május 1-i felvonulást, ebédhez a tömeg részére ők hámozták a négy mázsa burgonyát, de a négy mázsa húsból csak a levágott ökrök 2–2 fejét és első lábát kapta a tömeg!

1945. május 4. péntek

Folytattuk a telekkönyvi kiírást, mely el is készült délig. Bejött Leléről Mécs József számtartó, különféle ügyeket intéz a vármegyén. Bejött délután is, és bizony sok bajról tett említést, amik Lelén folynak.

1945. május 5. szombat

Délben takarékpénztári közgyűlés, melyen az igazgatóság két tagjának: dr. Demkó Pál kir. közjegyző és Rátky Jenő vezérigazgató lemondatása múltban követett magatartásuk miatt következett be (előadó dr. Kapus István ügyvéd) és megválasztása dr. Diósszilágyi Sámuel főorvosnak és Zombori Lajos asztalosnak a felügyelő bizottságba, amelynél lemondott Broda Béla; két tag választása: dr. Zsiga Gyula és Iványi Imre. Ott esett szó Szirbik Sándor református lelkésszel a jövő vallásosságának kialakulásáról: szerinte, ha a mostani generáció le is csúszik, de jönni kell a legközelebbinek, amely nem marad Istenhit és Krisztus tanítása nélkül. Példát hozott fel: Gyulán Schneider József ecetgyártónál (rokona feleségének) volt egy igen művelt orosz tiszt, aki németül beszélt, és meg tudta magát értetni; ez amikor látta Schneiderék házában a vallásosságot, fájdalommal mondta, hogy ő is szeretne, de nem tud már hinni; érzi azonban, hogy hit nélkül nem lehet élni; ezért nem akarja, hogy fia hitetlen legyen. Ebből következtetve mondta Szirbik, hogy az orosz mentalitás (hitetlenség) sem maradhat fenn. Szó esett a közgyűlésen a takarékpénztár pénzkészletéről, melyet most nem lehet Budapestre küldeni, s el kellene helyezni valami hasznot hajtó ingatlanba. Reicher László SZCSV-igazgató említést tett arról, hogy a Maros vasúti hídját a vasúti üzem műhelye emeli ki. A város, de más munkákért még az orosz sem fizet, és ezt a munkadíjat is nyilvántartják, hogy a jóvátételi elszámolás során beszámíthassák.

Délután folytattam és befejeztem a telekkönyvi-kivonat lemásolását három példányban. Tegnap a városi birtoknyilvántartó hivatalban sikerült megtalálni azt a régi kataszteri birtokívet, amelyben a Megyekert (Jángor) úgy van feltüntetve, mint eredeti rendeltetése; „temető”! Ezt másolatban kértem három példányban, hogy fellebbezésünknél a földosztás és ingatlanminősítés során felhasználhassuk.

1945. május 6. vasárnap

Délben Credo-egyesületi ülés a polgári fiúiskola egyik tantermében. Kevés férfi jelent meg. Délután Szabolcsi Gábor főiskolai hallgató és Szegeden h. gimnáziumi tanár keresett fel, és a Keresztény Demokratikus Párt szervezése iránt folytatott eszmecserét: a három plébánia területén (ideszámítva a görög katolikust is) 5–5 férfival (földműves, értelmiség, napszámos, iparos és kereskedő) akar dr. Hunya Benedek e hó 9-én délben tanácskozni. A kormány elismerte e pártot (támadják is a kommunisták!), de a közeli választásban külön nem szerepel, és jelöltet nem állit, nem is akar részt az előfordulható kellemetlenkedésekből, csak a választás után működik erősebben; ennek élén Pálfy József [Apor Vilmos győri megyés püspök unokaöccse] gróf áll (ezt már előbb is mondta Reibel esperes-plébános). Megneveztem néhány férfit, akiket felkeres Szabolcsi; közbe jött Németh Ferenc tanárjelölt is, aki e pártban van.

Ma érkezett dr. Hunyától értesítés, hogy Budapestről a nemzeti segély címe alatt az Actio Catholica szervezte gyermekelhelyezés megindul; e napokban Hódmezővásárhelyen át 300 gyermek – mind keresztény – fog érkezni, s ha itt nem helyezhetők el, küldessenek a szomszédos falvakba. Erről értesítettem P. Erdélyi Ferenc szervita atyát, akivel a továbbiak felől megbeszélést folytattam (egyéni lapok; mellé Szűcs György káplán urat jelöltem ki; értesítette dr. Diósszilágyi Sámuel főorvost), és értesítettük Újvárost is. Ezt a hírt közöltettem ma a Rózsafüzér-társulati havi gyűlésen is.

Ma azt a hírt kapták a káplán urak, hogy az orosz katonai parancsnokság a helyi rendőrségből tíz férfit és velük egy nőt letartóztatott; állítólag az Iritz-udvarban tolvajlást követtek el. Talán így előbb veszik ki kezükből a hatalmat, mellyel visszaéltek.

A múlt pénteken Papp Gyula géplakatos utánanézett a toronyórának, és azt mondta, sok a baja, ezért helyreállítása 2500 pengő. Próbáltam lealkudni ebből, de nem engedett. Erre azt mondtam, nyújtson be írásos árajánlatot, és akkor megkezdheti a javítást. Úgy gondoltam, hogy az óra helyreállítása nagyon szükséges. Ma este hosszú ideig volt villanyvilágítás.

1945. május 7. hétfő 

A keresztjáró napi körmenet alatt jó záporeső jött. Bogsán úr elvitte a telekkönyvi másolatokat hitelesítésre.

Délután városnál közgyűlés, melyen dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyző elnökölt. Sok szó esett az élelmiszerekre kivetendő külön városi adóról és más illetékek (járlat) kiszabásáról, emeléséről, és hogy a város földjei közül melyek maradjanak meg? Az utóbbiak során Diós Sándor, a vármegyei földosztó tanács egyik tagja nyíltan kimondta, hogy az egyházak földjeit is, tekintet nélkül a különálló javadalmasokra, egybefoglalják, és 100 holdon felül elvesznek mindent. 

Utána 5-kor a vármegyén volt Nemzeti Segély bizottsági ülés, melyen Farkas Imre kiküldöttek előtt ismertette a teendőket, és tárgyaltunk a 4-es titkárságról, ki legyen rátermett vezető; megegyeztünk abban, hogy helye a vármegyeházán lesz (iroda, raktár), és hogy vezetőként Erdélyi Antal jöhetne számításba, hacsak azt nem kifogásolják a pártok, hogy Etelközi társaságbeli volt. A jelenvoltak részéről nagy ellentmondás nem nyilvánult meg, és Farkas megkísérli elsimítani a hibákat körülötte, mert ő volna oda is a legalkalmasabb, mint volt a szegénygondozásnál. Szirbik Sándor lelkész Erdei Kató néni aggszűz hívét ajánlotta, aki kézimunkával tartja fent magát és a Béke utcában (6. sz.) lakik. Legközelebbi összejövetelünk szerdán du. 3-kor.

E gyűlés alatt jött Farkas Imre részére az oroszparancsnoktól telefonértesítés arról, hogy a németek ma du. 2 órakor letették a fegyvert. Ennek nyomán a városházáról felhívás jött a plébániára, – felvette Szűcs György káplán úr –, hogy 7 órától félórán át harangozzunk. A többi toronyban is harangoztak.

Múlt szombaton délután Dombegyházáról négy férfi jelent meg (kisgazdapártiak), és érdeklődtek a KALOT, KALÁSZ egyletek működési lehetősége felől; náluk Farkas György káplán nagyon jól vezette a fiatalságot, ezért a kommunista ifjúsági egyletbe nem akarnak beiratkozni. Intettem általuk az ifjúságot, hogy ne vitatkozzanak, de meg se ijedjenek.

Ma, pedig Földeákról egy Kissné nevű földműves asszony jött. Félnek, hogy Virág Sándor plébános visszamegy, ami ellen az egész falu tiltakozik. Megnyugtattam, hogy a püspök úr máshová küldé őt; de kívánják, hogy Rátkai Ödön ott maradjon, mert atyailag gondoskodik a hívekről, nagyon sokan járnak a templomba, ami buzgóságára vall.

Ma du. 7 óra körül mennydörgés után hirtelen záporeső jött a délkeleti égbolton a föld két szélétől felfelé félkör alakban szivárvánnyal. Gyönyörű látvány! Bár jele lenne az emberiség megbékélésének és a háború végének!

1945. május 8. kedd

8 óra után néhány perccel telefonál P. Erdélyi Ferenc szervita atya, hogy értesülést vett a budapesti gyermekek jöveteléről, akik felől az újvárosi állomásfőnök azt mondta, hogy ma 7 órakor indultak Hódmezővásárhelyről, szám szerint 404-en. Kérdezte, mitévő legyen? Mondtam, beszéljen alispán úrral, Farkas Imrével, polgármester-helyettessel, és hogy az itt jegyzetteken felülieket irányítsák Kelet–Csanádra. Azután átmentem Székely Nándor igazgatóhoz, és kértem tíz fiút, akik az állomásra kimenjenek, és az itteni környékre való húsz gyermeket bekalauzolják.

Alig múlt el 9 óra, amikor kocsi áll meg a plébánia előtt: püspök atyánk és Zichy grófnő jön meg a város kocsiján dr. Szentpéteri Sámuel városi aljegyzővel, akik most jöttek az állomásról. Ide 326 gyermek érkezett, tehát 150 megy tovább. Beszéltem erre nézve alispán úrral is, kérve, hogy a Makón el nem helyezhető gyermekeket vasúti kocsik biztosításával a szomszédos községekbe irányítsa. Megígérte. P. Vári Bonajunkta szervita atyával az ebéd felől beszéltem, hogy a szervita nővérek a konviktusban készítsenek valami főzeléket (babot) 1 óra előtt. A grófnő szerint is azok a gyermekek hagyandók itt, akik középiskolások, az elemisták menjenek falvakba.

Nemsokára telefonon beszéltem Mécs József lelei számtartóval, közölvén, hogy püspök úr ma ki akar menni Lelére összes csomagjaival (amelyeket elvittek az oroszok elől szeptemberben) és onnan Szegedre két nővérével. De Mécs szerint, miután Szirányi Gyula felesége már ott van, nem adhatna éjjeli szállást, de fuvart sem ma, mert fogatjuk Szegeden van; csak holnap reggel, amikor ő lován bejön, és akkor kimehetnek, e lovak ma este megjönnek Szegedről, holnap pihenve útnak indulhatnak Szegedre. Püspök úr nővérei azután meg is érkeztek (szamár vontatta kocsin, lovak hiányában) a csomagok egy részével, utánuk a püspök úr; elmondta, hogy a gyerekek részére a város zsírt, tojást juttat, úgyhogy a szervitáknál rendbe jönnek.

Közöltem püspök úrral a lelei hírt, és hogy itt maradnak éjjeli szállásra. Elmondta azután, hogy Esztergomban is járt, ahol a prímási palota szenvedett legtöbbet. A bazilika kupoláján helyreállítható károk vannak (statikailag nincs baj, mérnökök szerint). A kincstárt, mely el volt falazva, megmentették az oroszok elől, jóllehet, az a kőműves, aki ezt csinálta, elárulta az orosznak, de idején megtudták ezt, és más hová rejtve azzal szabadultak az orosztól, hogy „a németek már elvitték”. Beszélt Budapesten Grősz József érsek és Mindszenty József veszprémi püspökkel. E hó végén lesz püspöki konferencia; közös főpásztori körlevél akart lenni, de ennek irányát püspök urunk nem helyeselte mindenben. Dr. Balogh István államtitkár Mindszentyvel köszönőlevelet akart intéztetni Vorosilov orosz parancsnokhoz, hogy kiszabadította őket (Shvoyt is) a fogságból, mire Mindszenty azt válaszolta, hogy őt a vörös hadsereg nem szabadította ki, ő „megszabadult”. Egyébként dr. Balogh plébános, mint államtitkár eljárását, – szabadosságát beszédeiben püspök úr is elítéli, de egyelőre, ezt a benyomást vettem ki szavaiból, nem rendelheti vissza plébániájára Szeged-alsótanyára. Esztergomból püspök úr meghozta az egyházmegye részére a congrua-kiegészítést is. A grófnő aggályoskodott a gyermekek elhelyezése felől (nem lehet elkészülni a kartoték-lapokkal, melyeket magával akar vinni), és hogy nekik már holnap reggel 8-kor el kell utazniuk a külön vonattal, mert máskülönben kiteszik magukat annak, hogy vasúti kocsi tetején utaznak, és az oroszok kirabolják őket. Püspök úr is megnyugtatta, hogy ad neki írást, hogy a gyermekek itt vannak, és a kartoték-lapokat néhány nap múlva küldik, melyeken jelezve lesz a szülők foglalkozása is.

Érdeklődtem az alispán úrnál a vasúti kocsi iránt; üzente, hogy 70 gyermek menjen Apátfalvára, a többi Kiszomborba. Előbbiekre nézve az állomásfőnök megnyugtatott, hogy ½3-ra külön kocsit tart fent a 90 gyermek részére. Püspök úr megbízásából telefonáltam Szegedre Sopsich prelátusnak, hogy püspök úr holnap délután fog odaérkezni, és vele nővérei a megmentett csomagokkal. Viszont ő jelezte, hogy csütörtökön (áldozócsütörtök) Szegeden „Te Deum” lesz a háború befejezésére, melyet püspök úr tart. Itt mi is tartsunk, ha kérik. Jelentettem püspök úrnak, aki a vidéken körtelefon-értesítést ajánlott a plébániákra.

Délutánra hívatta püspök úr Szabó Ferenc újvárosi plébános urat, de nővérétől vett értesítés szerint ma Szegeden van, és csak holnap jön haza. Gy. Varga Lajost a püspök úr, aki ma a szentbeszédet és májusi ájtatosságot végzi, ennek utána fogadja. Gy. Varga Lajos az újvárosi ügyekben jön jelenteni, minő ott a helyzet.

3 óra után lekísértem a püspök urat a gyermekekhez a Horthy-parkba. Útközben Kleitsch kiszombori esperes-plébánossal találkoztunk, ki szintén gyermekekért jött. A parkban való ünnepség után hazatértünk; püspök úr tartotta a májusi ájtatosságot, szentbeszéddel. Ennek befejeztével fogadta Gy. Varga Lajost, aki az újvárosi ügyekről tett jelentést, majd Miklós István, volt deszki káplán édesanyja volt nála, aki bizonyára távollévő fiáról akart valamit kérdezni, akiről semmi hír sincs. – Este nem volt villanyvilágítás, úgyhogy gyertya mellett voltunk.

A mai napon 79 gyermek ment Kiszomborra (hat kocsi jött értük), éjjeli szállást kapott minden kísérő és Szűcs káplán úr szerint csak 30 középiskolás tanuló vár még elhelyezésre, akik itt maradnának, hogy a tanévet befejezhessék. Szentbeszéd végén a püspök úr is kihirdette az éjjeli szállás ügyét, de erre már nem volt szükség, mert mindenkit elhelyeztek. Vacsoránk végén Zichy grófnő jött elköszönni püspök úrtól.

1945. május. 9. szerda

Püspök úr 7-kor misézett a Szent Ferenc-oltárnál, 8-kor már itt jelentkezett nála Mécs József uradalmi számtartó, aki ügyeket intézni elment a vármegyére. Püspök úrral még egyes egyházmegyei ügyeket beszéltünk meg. Ma is kértem, hogy a földeákiak és elekiek kívánsága szerint hagyja ott továbbra is Rátkai Ödön, ill. Csepregi József segédlelkészeket. Majd 10-kor jött Mécs számtartó, és így elkísértem püspök úrékat a lóréig (Ószegedi út eleje), ahová csomagjaikat előbb fuvarozták ki, s akkor ment ki oda egyik nővére. Szundy Jenő gyümölcsészet egyleti igazgató is odajött, és egyes kérdéseket megbeszélt Mécs József úrral a permetezés dolgában. Visszatérve felmentem a takarékpénztárba, és elhelyeztem a múlt héten Mécs úr által itt hagyott összeget, aláírattam Papp János alelnökkel a Megyekert bérletére vonatkozó bizonyítványt a földbirtokrendező tanács határozata ellen benyújtandó fellebbezés mellékleteként.

Hazafelé értésit városházáról dr. Horváth Gyula aljegyző, hogy a főispán úr elnöklete alatt ülésező pártközi értekezleten határozatba ment, hogy a templomokban ma este ½7-től ½9-ig harangoztatnak. Ugyanekkor közöltem vele a főispán úrnak is teendő jelentés végett, hogy mi katolikusok az ilyen ünnepséget „Te Deum”-mal tartjuk, és szándékom erre a hatóságok fejeit is meghívni, s ez a jövő vasárnap 10-kor lesz.

Délután 3-ra felmentem a megyeházára a Nemzeti Segély-ülésre, melyre a pártok kiküldöttei jelentek meg, kivéve a szakszervezetek képviselőit. Ezek állítólag nem érnek rá eljönni. Az elnök – Farkas Imre – későn jött. Megjelent Erdei Kató, aki a hadifogoly-kórházban ápolt katonáink mentora, egyébként iparművész, csipkéi híresek. Nehéz körülmények közt él, de nagyon sokat tesz védencei érdekében, sokat gyűjttet, rábeszéléssel, munkatársakat szerez. Következett a titkársági személyek kiküldése, végül az elnök megválasztása. Farkas ajánlotta Boros Zoltán, vármegyei tisztviselőt, aki mint a kommunista párt kiküldöttje szerepelt eddig. Ígérte, hogy az egyházat és a katolikus vallást – ezt nekem mondá – nem hagyja. Közöltem vele, a budapesti gyermekekkel itt maradt három vezetőnő ügyét. Használja fel a segély-vezetőség őket is közös munkára, s kapcsolja be az ellenőrzésen kívül a vezetőség munkáiba.

Onnan elmentem Kiss János tanárhoz, a Mészáros-árvák gyámjához a Micsák úr részére szőlőföld bérletére nézve kérvén felvilágosítást. Egyelőre maguk műveltetik. Vele elmentem a Mészáros-házba is. Hazatérőben láttam, mint gyülekezik a tömeg a ma esti tüntető menetre, s ½7-kor megkezdődött a harangozás.

Este jött Szabolcsi Gábor jelenteni, hogy ma délben itt járt dr. Hunya Dániel, és a meghívottaknak megtartotta a demokratikus néppárt ismertetését. Két meghívott nem jelent meg (Somodi András és Kásszián); ott voltak Ecsődi Ákos tanár, Szabolcsi Gábor tanító és fia, Gábor, Oláh Antal, Gy. Varga Lajos, Zeitler Gusztáv kereskedő. Nemsokára megindul a munka, de nem nyilvánosan.

Később Szegedről jött nővér keresett fel a belvárosi főnöknővel, aki gyűjteni akar a kezelésükben lévő 1000 hadifogoly számára. A város nem győzi élelmezésüket, és napról napra élnek. Leléről szoktak kapni valamit. Amikor megtudta, hogy nálunk is vannak (most 170), letett a gyűjtésről. Szűcs káplán úr jelenté, hogy még három gyermek vár elhelyezésre, és a három vezetőnőnek kell élelmét biztosítani.

1945. május 10. áldozócsütörtök

Az elmúlt éjfél után több lövést hallottam, mintha bombázások lettek volna. Nem tudom, mi lehetett? Villany ½3-kor még volt. Bizonyára a bál miatt, melyet az éjjel tartottak. 

Nagymise után jött Nagymiklósi János vármegyei számvevőségi tanácsos, hogy a gyümölcsészeti egyletnek nálam őrzött pénzét (16 ezer) elvigye, és takarékpénztárba helyezze. Hallatszik, mint mondja, hogy a pénzben változás lesz; legalább így bent lesz, ahol pengőben számolják el javunkra a betétet. Úgy gondolja, hogy több takarékpénztárban helyezi el. Ajánlottam, hogy fenntartással, és csakis meghatalmazott vehesse fel.

Utána jött az a három gondozónő, akik a budapesti és környéki gyermekek felügyeletére maradtak itt: élelmezés- és lakásügyüket rendezendők. A szervitáknál kapnak egyelőre étkezést, amíg nem beszélek a városi közjóléti hivatal vezetőjével, hogy a napközi otthonban kapják ellátásukat, melyet a város szervez; vezetője Bandúr András, és ott van Béres Irén is.

Marycz Emil tanítónak alkalmazottja, éppen mikor a gondozónők itt voltak, hozta vissza a náluk elhelyezett pestsztlőrinci kislányt: kiütései és tetűje van (fejében). Megvizsgálás végett elküldtük egyik nő kíséretében Tóth Zoltán főorvoshoz, hogy vizsgálja meg, és meggyógyulásáig utalja kórházba; Marycz úr egy polgári iskolai tanuló fiút kap helyette.

Takács Bálint temetőgondnok szomorú hírrel jött: megkezdték a város körüli harcokban elesett magyar katonáink exhumálását, és temetőnkbe szállítását. De aminő módon ez történik, felháborító és kegyeletsértő. A munkával helybeli katonákat bíztak meg, ezek egyszerűen, egymás tetejére hányják a holttesteket, amelyek katonai ruháikban vannak, és még nem indultak oszlásnak. Nem törődnek, hogy dobják be őket a sírba, s az öt méteres sírok elsejében már 14 holttestet hánytak be, s még ugyanannyit behelyezhetnek. Nem sorban, egymás mellé helyezik őket, a figyelmeztetést a gondnoktól semmibe veszik. Egy zászlós holttestét a künn járt egyik hadnagy felismerte, s külön ásott sírba temettette. S azt mondták, hogy valamennyit a mi temetőnkbe hozzák nyolc kivételével, akik részére a református temetőben egyes sírokat ástak. Erre nézve holnap eljárok Tóth Zoltán főorvosnál, hogy hozzánk a 39 katonán felül legföljebb húszat hozzanak még.

Jött még Somodi András Vertán-telepi férfi, aki tegnap nem jöhetett a dr. Hunya-féle demokrata keresztény néppárti megbeszélésre. Bővebb felvilágosítás végett Oláh Antalhoz utasítottam. Ő hozta hírét, hogy tegnap este Szegeden a városi lakosság nagy felvonulásban az orosz katonai parancsnokság elé ment, és követelte, hogy a hadifoglyokkal emberségesen bánjanak, mert naponkint egy cső kukoricán nem lehet élni; állítólag javulást ígért. A tömeg, pedig éltette Károlyi Mihályt.

Délután dr. Papp Béla szegedi hitoktató jött, akinek a vármegyei földbirtok-rendező tanácsnál van dolga, mert Deszken 14 hold földje veszélyben forog. Ezt 1943-ban vásárolta Balaton mellett eladott házuk árán. Vele azután elmentem a SZCSV-állomás mellett levő Mészáros-fatelepre: valami megbízást közvetített. Onnan, pedig Szugolyba mentünk, szőlőmbe, ahol most minden üdeszép még eddig, Istennek hála, semmi hiba sem mutatkozik, szőlő is ígérkezik.

Ájtatosság után Bandúr András, a városi közjóléti intézmény vezetőjével tárgyaltam a budapesti gyermekek három kísérőjének élelmezéséről. Ezt sikerült megoldani, mert ez az intézmény a Nemzeti Segélytől is kap támogatást, és így a Nemzeti Segély égisze alatt lehozott gyermekek felügyelőjeként itt maradt három nő – ajánlatomra – segédkezni fog a gyermekek étkezése idején, és ezúton napi négy pengőért kapnak élelmezést, ami ott nagyon kielégítő (pl. naponkint az eddigi 65 gyerek részére 50 liter tejet kapnak; van hús is kétszer hetenként, lekvár, vaj stb., ami sok házban nincs). Holnap du. ½12-re kérte Bandúr András a három nőt irodájába, hogy kivezethesse őket a napközi otthonba, mint amelyről szó van, melynek vezetője Bandúr. Ezt a Vertán-telepen a makóiak szegény gyermekei részére folytatják (azelőtt is megvolt), ahová reggel beviszik a munkára induló szülők gyermekeiket és napi 1 P 50 fillér ellenében látják el őket.

Még feljegyzem, hogy dr. Papp Béla szerint a Somodi András említette szegedi tüntetés, tudomása szerint, nem este volt, hanem tegnap és tegnapelőtt holmi gyűlések alkalmával, ahol az egybegyűlt tömeg követelte, közbekiáltásokkal, a hadifoglyok kiszabadítását.  Ő is elítéli, hogy dr. Balogh Ányos főigazgatót véresre verték, mert ő rendeztette az antibolsevista kiállítást; természetesen VKM-parancsra annakidején. Hát így van ez!

1945. május 11. péntek

Az elmúlt éjjel nem volt villany; úgy látszik, az előző éjjelre való tekintettel, amikor a bálokon sokat használtak el virradatig! Ez is az idők jele: Panem et circenses! Kenyeret és cirkuszi játékokat! Amint volt régebben.

Délelőtt folyamán több helyen elhelyezett gyermek ügyét kellett intéznem (áthelyezés), miután a három gondozónőt nem sikerült megtalálnom. Végre 11 óra után megjöttek: közöltem velük az étkezési lehetőséget Bandúr Andrással történt megbeszélés szerint, amiről távbeszélőn már értesítettem P. Ferenc szervita atyát is. El is mentem velük a Közjóléti Szövetkezet vezetőségi irodájába, ahol Bandúr nem lévén, ott hagytam őket, és arra kértem őket, naponként reggel 8 óra után találnak itthon legalkalmasabban, hogy így többször egyet, mást megtudjak tőlük. Lehet, holnap már elmegyek velük a vármegyeházra Boros Zoltán, Nemzeti Segély-tanács elnökhöz, kérve e három nő bekapcsolását a meginduló munkába, ahová a gyermekelhelyezés is tartozik.

Elekről megjött Reibel esperes-plébános úr is, kinek szintén a fölbirtok-rendező bizottságnál van dolga. Felkeresett két szegénygondozó nővér is: Zsigmond Piroska makói és Müllek Franciska eleki származású, de most Szolnok, ill. Jászberényben működő nővérek. Jöttek élelmet vásárolni, ha kapnak, mert náluk nagy az ínség.

Délben megjött dr. Papp Béla, akit felkértem, hogy a Wittmann Iván után fizetendő 2200 pengő kalocsai konviktusi díjat vigye be dr. Fábry Antal jezsuita házfőnöknek, akit levélben kértem az összegnek valami módon Kalocsára való juttatására, miután nekem ez most nem lehetséges, postán nem lehet küldeni, ember nincs, aki elvinné. Reibel Mihály is küld pénzt tőle, melyet még Sopsich János úr Budapesten bízott rá, az egyházmegyei főhatóság tulajdonát. Ő elutazott. Elmondta egyébként, hogy Csepregi József, ottani segédlelkész vért hányt a múlt napokban, és nagyon legyengült; szüksége volna pihenésre; Hammer hívta is ki a tanyájára, de eddig nem volt hajlandó elfogadni; szanatóriumba nem mer menni az élelmezési nehézségek miatt. Dr. Martin Aurél kétegyházi plébánost a múlt vasárnap két szuronyos polgárőr vitte haza Szegedről annak a Czigler zsidónak, mint községi mindenható parancsnoknak megbízásából, akinek feljelentésére Szegeden is kellemetlenkedtek neki. De tisztázta magát Czigler előtt is, úgyhogy éjjeli szállását is a plébánián vehette igénybe. – Panaszkodott Reibel úr ottani Iharos nevű káplánjára, aki úgyszólván nem tesz semmit, és csak megakasztja az üdvös és most megkívántató lelkipásztori működést; ezért kérni is fogja elhelyeztetését. 

A f. hó 13-án tartandó „Te Deum”-ra szóló meghívót az orosz parancsnokság most sem fogadta el, ill. nem írták alá az ívet. A kir. járásbíróság és kir. adóhivatalnál kifogásolták a „kir.”-jelzést, sőt azt is mondták – állítólag – a harangozónak, hogy így ne írjam, mert még meg is büntethetnek!

Délután S. Bálint György felsőházi tag leányának kértére felkerestem házukban ez elvált nőt, aki szüleivel Kálvin u. 3. szám alatt lakó nagynénjüknél kapott szállást, miután Hold utcai házukban Szántó gimnáziumi tanár lakik. Aziránt kérdeztek, emlékszem-e, hogy a múlt évi egyik közigazgatási bizottsági ülésen, a vármegyén felszólalt atyja, s kikelt azok ellen a zsidók ellen, akik a sárga csillagot kihívóan viselik, és hogy erről a makói újság akkori szerkesztője éles hangon írt, melyet a valóságnak meg nem felelő közlésként kifogásolt annakidején édesatyja, de most ezt az itteni, hazatért zsidók ellene használják vádként. – Azt, amit tudtam emlékezetből, elmondtam, de reá nézve most (letartóztatták a rendőrségen), ami mentségül szolgálna, nem tudok semmit sem. Hogy addig azokról biztos tudomást szerezhessenek, kik voltak jelen a múlt évi május–június havi közigazgatási bizottsági gyűlésen, utána kellene nézni a vármegyén a jegyzőköveknek. Ezt próbálják meg dr. Magyary László árvaszéki elnök úr útján, aki bizonyára megteszi ezt.

Este Mécs József lelei uradalmi számtartó sógornőjétől pénzt küldött takarékpénztárba teendő helyezésre (tengerit adtak el, előleget kaptak). Délután dr. Balogh Sándor Mezőhegyesről csomagot és levelet küldött Mécs számtartó részére.

1945. május 12. szombat

Szentmise után még a sekrestyében említé Szirányi Gyula püspöki uradalmi igazgató neje, hogy súlyos a helyzetük Lelén, férjét még Makón tartja a rendőrség, és ő is fél, hogy hamis vádak alapján kiutasítják Leléről, vagyonukat elkobozzák. Ajánlottam, hogy sógora, dr. Szirányi Miklós kir. járásbíróval próbáljon felmenni Kádár Ferenc parancsnokhoz a rendőrségen.

A budapesti gyermekek három felügyelőjét kértem, jöjjenek el ma délelőtt, hogy bemutassam őket a vármegyén a Nemzeti Segély vezetőségének: ők jöttek és 10 óra előtt elindultunk. Boros Zoltán fogadta őket, meghívta a du. 4-kor tartandó titkársági megbeszélésre; utána felvezette őket az új hivatali helyiségbe (alispáni hivatal, előszobával az emeleten), majd lejövet találtuk bejönni Farkas Imrét, a Nemzeti Bizottság elnökét, akivel a három vezető bement Farkas irodájába. Egy ideig vártam rájuk, de mert sokáig bent voltak, a takarékpénztárba mentem, hogy a lelei pénzt elhelyezzem. Eközben a városházán felkerestem az egyházközségi pénztárt, majd dr. Szentpétery Sámuel aljegyző irodáját, hogy az utóbbiban a katonák exhumálása körül tapasztalt (hallott) szabálytalanságokra figyelmeztessem őket, de csak az irodai leány volt ott, aki említé; tegnap úgy értesült dr. Szentpéterytől, mintha az exhumálást beszüntették volna Zelinka orosz parancsára. Ami szerintem helyénvaló. Onnan felmentem a gimnáziumba, hol a VIII. osztálynak volt hittanórája. Ennek végén mondja dr. Szilas hittanár, hogy most 12-kor Dózsa György-ünnepély lesz a gimnáziumban. Hogy ki tartja a beszédet, nem tudta megmondani! Idők jele!

Itthon Kendrella, magyarcsanádi plébános keresett fel, szorgalmazva a lelkészlak építésére a főhatósági segély (még kb. 15 ezer pengő hiányzik) kiutalását.

A vármegyeházán említette Boros Zoltán, hogy a vármegye súlyos feladat előtt áll: az orosz gabonát, élelmiszert követel olyan mennyiségben, amit aligha tudunk teljesíteni, s azt mondják, azt fogják beszámítani a jóvátételbe (hát az eddig elvitteket, gabonát, jószágot stb. semmibe veszik??). Tehát még nagyon nehéz napok elé nézünk.

Bent járt Mag Béla tanyai lelkész; meghozta Héja Benedekéktől az ezer pengőt, melyet előlegeztem a múlt évben a templomablakokra Bogárzóban. Ezek szerint az az összeg, melyet múltkor behozott Mag úr, mint a hívek adománya a templomra, betehető a takarékpénztárba. Még van – úgymond – 600 pengőnyi újabb adománya templomra a hívektől.

Híre jött, hogy Gerzanits Imre dr. tanyájának környékén a város alatt, a királyhegyesi útfélen, az elmúlt éjszaka orosz katonák betörtek sok tanyába, s mindent elraboltak. Természetesen a szabadság és felszabadítás örve alatt, mint felszabadító vörös hadsereg tagjai. Mi vár még ránk!

Nagymiklósi János, a vármegyei gyümölcsészeti egyesület pénztárosa adott felvilágosítást a Megyekertben termett gyümölcsrészesedésről, melyet az újvárosi plébános, Szabó Ferenc úr kapott. Ennek nyomán teszek jelentést a főhatóságnak.

Estefelé P. Virág jezsuita atya jött, mint Actio Catholica központi kiküldöttje érdeklődni a jövő kialakulása szempontjából: ha netán komoly változás következnék reánk és az egyházra károsan. Van-e lehetősége az egyházközségnek, hogy a.) hitoktatást végezhessen; b.) leányifjúságunkat internátusszerűen összetartsák az apácák civil ruhában és c./ van-e erre helyiségünk? Elmondtam a helyzet itteni állását, ami kedvező, lévén itt fiúkonviktusunk is és katolikus iskolánk. Innen még átment az apácákhoz, hogy beszéljen egy Szegeden tervezett Szívgárda-vezető tanfolyamról (ezt én feleslegesnek tartom). Azután benézett Újvárosra, onnan szándékozott Földeákra, majd holnap Hódmezővásárhelyre menni hasonló okból.

Este 9 óra körül jött Németh János harangozó, aki Kiskunhalason volt, és a katonaság részére megkapták ott homokba elrejtett két hordó boromat (5 hl körül), melyből egy részt megtartok jövőre misebor gyanánt. Hozott még 1–1 bárányt, ő az egyiket vette 400 P-ért. Elmondta útjuk nehézségeit (egyik katonát az oroszok leszerelték, állítólag nem volt írása. Két helyen 10–10 liter bort kell leadniuk). A bor nagyon zavaros, de mondja, elég jó.

1945. május 13. vasárnap

Megtartottuk a Te Deumot; kevés ember – hivatalos is – volt jelen, sajnos. Rövid intelmet is intéztem a megjelentekhez.

Utána P. Héder M. László szervita provinciális keresett fel P. Ferenc priorukkal. A budapesti helyzet nyugodtabb, mint nálunk, mert ott már működik a rendőrség. P. Ferenc pedig felemlíté, hogy itt a hadifogoly-kórházban a felügyeletet a rendőrség vette át a katonaságtól, és ma már valami Kádár Ferenc nevű rendőr (lehetetlen alak!) csak nagy kérésre és csak kivételesen engedte meg a szentmise tartását. Amikor pedig ezt megtudták a szegény hadifogoly magyar véreink, felháborodtak. Nem is csoda. De hogy úgy bánnak velük, az mégis hallatlan, amint a házfőnök mondja, a volt konyhaszemélyzet felmondott, három ápolónő maradt, és durván bánnak a katonákkal. Ez a rendőrségi szellem és megbecsülése szegény véreinknek? Hol kellene itt megfognunk a segítség szalmaszálát?

Zsilkó József tanító urat kértem, keresse ki a régi egyháztanácsi és iskolaszéki gyűléseink jegyzőkönyvében azokat a határozatokat, amelyek szerint a Sovány-szőlőföldből egyes részeket temetőbővítésre vásárolt az egyház, erre a földosztóknál lesz szükség, mint hiteles bizonyítékra.

Délben Post József kevermesi káplán jelentkezett; jött Szegedről, haza tart, itt ebédel.  Délután pedig az a Lazarista-atya, aki a budapesti gyerekekkel jött és Kiszomborra költözött; most Szegedről érkezett, ahol ügyeit intézte; holnap, de ma is az itteni gondozónőkkel tárgyal. Nálam kap éjjeli szállást és ellátást.

Elmentem Micsák Márton úrékhoz látogatóba.

1945. május 14. hétfő

A helybeli gyermekek ügyéről is kellett tárgyalnom részben a páterrel és a gondozónők egyikével. A szervita nővérek főnöknője P. Lőrincz részére kért tejet legalább két hétig; mert a páter nagyon gyenge, és máshol nem kapnak tejet. Meghagyjuk esténként, csak küldenének érte valakit, inkább megvonjuk magunktól, csakhogy a páter egészséges legyen.

Szűcs György káplán úr érzékenykedett. Tegnap délután az elemi iskolai gárdistákkal kirándulást szervezett a töltés melletti füzesbe. Hazaérve, a zárdafőnöknő arra való tekintettel, hogy a gyerekek megizzadtak, kimelegedtek, hazaküldte a IV. osztálybelieket, tehát ezek nem voltak a májusi ájtatosságon, holott abban állapodtak meg, hogy ezek is bejöjjenek. Így hát – szerinte – az ő tekintélye az osztály előtt sérelmet szenved, és nem akar ezentúl a főnöknő osztályában hittant tanítani. Elégtételt is kér?! Azt mondtam neki, hogy nem szenvedett csorbát tekintélye, s a főnöknő nem akarhatott ellene véteni, csak gondosságból küldte haza a gyermekeket. Még azt is emlegette Szűcs úr, hogyha én nem szerzek neki elégtételt, akkor följebb megy! Elég meggondolatlanság, és ok nélküli sértődöttség tőle.

Délután elment a Lazarista atya Kiszomborra. – Megjelent nálam Johonyákné, aki a honvédi kápolnánál lakik, és lakás ellenében – Szabó Ferenc plébános úr intézkedésére – takarítja a kápolnát, azzal, hogy fia Szőregen a MÁV állomáson dolgozik, és mint ilyennek, szabad a vasúti kocsik körül forgolódni. Így a Temesvár felé irányított magyar hadifoglyok általa üzenetet küldenek. Most is ilyeneket hoz: fia felírta. A vidékiekét (Dunántúl) levélben küldi el, a helybeliekhez elmegy; a Pázmány u. 5. sz. Tóth János fiai, Ernő és Józsefről való hírt én viszem el. Kovács Ágoston főbíró fiáról, Tiborról is visz hírt, nekem pedig Pap Sándor nevű férfi üzen, de egyelőre gondolkozni kell, ki is ez?

Ma délelőtt fejtette le Németh János harangozó a Halasról hozott bort, és hozott hozzá 110 litert misebornak; a többit a katonaság vette át. Bizonyára jól járnak vele.

Ma folytattam az egyházközségi jegyzőkönyvekben a kutatást a temetőföldekre vonatkozóan a földbirtok-rendező tanács határozatával kapcsolatban, amelyeket lemásolunk, és csatoljuk a fellebbezéshez.

Munkácsy SZCSV-tisztviselő és Mécs József lelei számtartó kerestek fel. Előbbi említette, hogy dr. Diószeghy András igazgató tényleg kikerült a rendőrség fogházából, és nem mutatkozik emberek között, ami jó is. Mécs szerint az orosz parancsnokságról betekintést szereztek dr. Balogh ügyének rendőrségi irataiba, és eszerint izgatásért büntetése 30 nap volna Mezőhegyesen; ez pedig – ha beszámítják makói napjait, e hó 18-án letelne. Bárcsak engedné Isten!

Mécs szerint a termények eladását, ami megvan, biztosította. Még fa iránt tesz lépéseket a lelei kommunista-párt révén, mert így kapna a község is.

Felkeresett Eckhardt Tibor édesanyja, aki Óföldeákon lakik; lakását összebombázták, de kijavíttatja: kisebbé alakítják. Fiáról nem tud közelebbit, de ő is remél és bízik. Megtört nő, de teljes szellemi és lelki frissességgel. Návay Arankáékkal, mint szomszéd és lelki közösségben élő művelt nő, sok jót tett életében.

Utána Ratkay földeáki jegyző felesége keresett fel, aki öt kisgyerekkel nem régen jött haza Dunántúlról. Nem mehet egyelőre Földeákra, ahol kifosztották lakásukat, és Rajki nevű egyén nagyon feni rájuk a fogát. Gonosz ember! Ratkay állítólag hadifogoly, és Békésből kaptak hírt felőle: valami cédulát dobott a vonatból, mely őket oláh terület felé vitte volna, ha igaz. 

Megkaptuk az itteni vármegyei földbirtok-rendező tanács határozatát a Nagybánhegyes határában lévő kegyúri (kincstári) 56 hold földről, melyet nem engednek kisajátítani. Ezt a végzést alkalmilag el kell küldenem Szegedre.

Este volt villany, lehetett foglalkozni. De az oroszok ittlétéről való hír – átmenetileg tartózkodnak a városban, visszavonulóban – félelemmel tölt el, mert rabolnak.

1945. május 15. kedd

A szentmise után Bálint János főhadnagy keresett fel. Beszélgettünk többek közt a helyzetről is, amely vigasztalannak látszik. A halasi borból átvett mennyiséggel meg vannak elégedve.

Zsilkó József tanítónk leánya jött jelenteni, hogy atyja tegnap táviratot kapott Battonyáról, hol nagyanyjuk elköltözött az élők sorából, atyja elutazott a temetésre, ezért nem jött hozzám gépírásra. Nyugodjon békében! Ezért magam fogtam hozzá s délig lemásoltam az egyháztanácsi stb. határozatokat, amelyek a temetőföldeknek ilyen jellegére vonatkoznak.

Dél felé megjött Reibel Mihály eleki esperes-plébános, kinek ügye van a földbirtok-rendező tanácsnál, itt írt megfelelő beadványt, azt elvitte a vármegyére, s délután Szegedre utazik. Tőle küldök levelet, melyet dr. Balogh Sándor írt püspök úrnak és a bánhegyesi kegyúri váltságföldek tegnap vett meghagyási végzését. Délben jött Szabó Imre főmérnök úr, elmondta, hogy múlt pénteken a főispán úr elnöklete alatt a városházán tartott pártértekezleten a főispán úr nagyon erélyesen szólt (Széll nevű kommunistával szemben) a fegyelemről, a földosztásról. Úgy hallotta, hogy mielőtt ő odament volna, szó esett a javadalmi földek megkíméléséről is. Megemlíté a közeli tisztviselői választásokat (két jelölt a polgármesteri állásra, cipész és géplakatos, mert állítólag kivételesen itt és most nem kötik iskolákhoz az állást). Ügyészi állásra pályázik dr. Kapus István ügyvéd, keresztény; tanácsnokira dr. Kiss Károly, Kovács József főbíró veje, aki Máramarosban megyei főjegyző volt. A rendőrségi parancsnok már nem Igaz Lajos bognár, hanem Szabó József cipész, kommunista párttitkár. Egyébként – úgymond – a pártok között nincs meg a harmónia.

Délután megkaptam az újvárosi plébánia létesítési okmányát, és abból lemásoltam a javadalom alapját képező két ingatlanra vonatkozó részt. A Pusztán 13 hold és a Megyekert 11 hold. De Szabó Ferenc plébános úr még délelőtt jelezte, hogy előbbire nézve nincs külön bejegyzése az ő birtokívén, amely csak azt a 6 holdat tünteti fel, mely a Megyekert mellett van, de az adózást érintvén nincs feljegyzés. Különös: a kataszteri birtokívben azonban ez a 13 hold úgy szerepel, mint újvárosi plébánia javadalma.

Délután jött Bálint János főhadnagy, és elintézte a halasi ügyet.

Délután jött Reibel Mihály úr a vármegyéről, és elutazott Szegedre. Róla igaztalan híreket közöltek a földbirtok-rendező tanácsnál, nem tudja, kitől erednek, de biztatták, hogy kutassa ki azok szerzőjét és perelje.

1945. május 16. szerda

Körmenet ment a Nepomuki Szent János kápolnához, ahol szentmise is volt.

Iskolát (gimnázium) látogatni mentem, közben a Takarékpénztárban is érdeklődtem ügyek iránt (a város lebontatja az u. n. tésztaudvar egy részét, mely a takarékpénztár tulajdona, tér-nyerés indokából, erre fedezet nincs; ajánlottam, először fel kell értékelni a lebontandó épületet, mennyi és mily értéket képviselő anyag kerül ki abból, elég lesz-e a kerítéshez, és nem lesz-e jobb az egész barakképületet átadni a vállalkozónak, aki a kerítést felépíti, miután a munkadíjak magasak, és pl. mész alig szerezhető; ajánlottam Bogsán Károly főgondnokot ezzel megbízni). Elmentem még dr. Bogdán József fogorvoshoz, kinek felesége beteg, és már otthon van. (Férje letartóztatásban a rendőrségen újságcikk miatt az orosz viszonyokról); fia, VIII. o. gimnáziumi tanuló, tegnap jött haza Kőszegről, ahol járt iskolába, s nagyon dicsérte a bencés tanárokat, akik őt felkarolták; már be is írták az itteni gimnáziumba, miután eddig Kőszegen rendesen járt előadásokra. Anyja szerint a fiú sokféle foglalkozást is űzött vándorlása alatt.

Mielőtt iskolába mentem volna, az újvárosi koadjutor úr sürgős intézkedést kért sekrestyés ügyben: két középiskolás tanuló (battonyaiak) a jövő héttől kezdve (reggel 7-kor kezdik az előadást), elmennek korán, tehát nem lesz sekrestyés, és így én állítsak sekrestyést! Közöltem, ezt ott kell elintézni sürgősen, ha tenni kell, kérje fel kisegítésre valameddig a volt sekrestyést, Kasza Pált, takarításra az apácákat.

A budapesti gyermekkel sok baj van; nyugtalanok.

1945. május 17. csütörtök

Zsilkó József megjött Battonyáról, hol atyját temették; azt a hírt hozta, hogy ott a kommunista községi vezetőség (oláh és rác) nem engedi, hogy a halottakat a községen keresztül menetben vigyék, és katolikus pap kísérje, vagy hogy ilyenkor nálunk harangozzanak; a görög keleti vallásúaknak megengedték.

Kelemen András apátfalvai kanonok-plébános úr jött; pünkösdhétfőn náluk katolikus napot rendeznek, melyre püspök úr és Halász Pál kanonok, mint az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója is – kocsin Szegedről – kimegy; szerepel a kántor is, mint a helyi nemzeti bizottság elnöke is. Kocsival (a község fogatán) Erdélyi új községi főjegyző megy előző nap Szegedre, hol csak vasárnap lesz bérmálás. Kelemen úrnak nagy gondot okoz az ellátás, miután nála nagy kárt okoztak az oroszok és helybeliek. Ajánlottam, hogy ne hívjon meg senkit, legföljebb a főbírót Makóról és a helyi községi jegyzőt, aki elhozza a püspök urat; ma nem lehet vendégeskedni (edénnyel is Lukáts Béla volt főjegyző segíti ki őt, mert tőle ezeket is elvitték, sőt két liter óbort is ő ad püspök úr tiszteletére). Azt mondtam, éppen ezért én sem megyek ki; nem is tudnék aznap visszajönni; nála nem lehetne szállásom, mert hiányos a felszerelése.

Beszéltünk még az esperesi látogatásról, és a nálam szándékolt kerületi esperesi gyűlésről, melyet böjtős ebéddel – de csak a vidékiek részére – tervezek, miután húst nem lehet szerezni. Ezeket délben megemlítettem a káplán uraknak is, közölvén velük a kongrua-segélyt, melyet megkapnak az arra illetékesek.

Délután Rátkai Ödön földeáki helyettes plébános keresett fel, az ottani helyzetről beszélt (megjött Benkóczy Antal tanítónk, aki kántorkodik is; Kilár Károly, volt tanító, aki Bácskában tanított, mint állami tanító. Virág Sándor plébános úr különös hangú leveleket ír különböző személyeknek; Rajki, volt nemzeti bizottsági ottani elnök átvette Óföldeákon a Návay György-uradalom kenderfeldolgozó vezetését, ami jól jövedelmez; Návay László úr gyakran járul a szentségekhez, amióta visszatért a Dunántúlról); felemlítettem előtte a kerületi gyűlést, és látogatásomat annakidején.

Később Balla Endre volt tisztviselő jött, aki fiánál járt Mezőhegyesen, aki szintén ott van, ahol dr. Balogh Sándor, tőle részemre levelet hozott, kér misekönyvet, breviáriumát stb. Balla szerint P. Balogh nagyon jó hatással van az ott lévőkre.

Májusi ájtatosság után beszéltem Tóth László vasúti főintézővel arról, hogy ha kimennék Apátfalvára hétfőn, amikor ott lesz a püspök úr, megkaphatnák-e a vasúti hajtányt, hogy hazajöhessünk? Azt ígérte, hogy eljár ebben, csak szükséges, hogy legalább négy férfi legyen, akik hajtják, mert egy óráig tartón kell hajtani; az pedig nem könnyű.

1945. május 18. péntek

Elmentem az első két órában a gimnáziumba hittanórát ellenőrizni, látogatni az I. és IV. osztálybelieket. Hazajövet előtt bementem Tarnay László gimnáziumi igazgató úrhoz, akitől megtudtam, hogy az érettségi július közepén lesz (szóbeli), és elnök dr. Buday Géza ny. tankerületi főigazgató (Tarnay a kereskedelmi iskolában lesz elnök). Beszélgettünk a helyzetről, dr. Balogh Ányos letartóztatásáról Szegeden, aki mint tankerületi főigazgató bizony igaztalanul járt el, és pap létére rosszabb volt egy világi férfiúnál. Ezért – mondta – jogosan bűnhődik. Úgyszintén dr. Diószeghy András kereskedelmi iskolai igazgató is rászolgált arra, hogy ne tanítson, mert ő is durván bánt kartársaival és a növendékekkel. Így Tarnay úr!

Itthon Székely Nándor elemi iskolai igazgató jelentette, hogy az iskolákban pünkösd előtt és után egy-egy nap szünet, az iskolai tanítás csak szerdán kezdődik; az V–VI. osztályúak vizsgáját június elejéig, május végén kell megtartani; az első négy osztály július 7-ig jár iskolába.

Bogsán Károly főgondnok érkezett meg Elekről (méhesemet kirabolták, a tartalékmézet elvitte valami szakértő, ezért 140 kiló mézet kellett beadni a méheknek; a mostani nagy melegben az akácvirág elfonnyadva lehull, és így a méhek nem hordhatnak; a nővérek tanyája körül bajok vannak, amelyeket nehéz pótolni). Elmondta a szomorú hírt dr. Martin Aurél kétegyházi plébánosról: amikor a közeli napokban hazaért, a volt községi jegyző, Takács nevű (ezt mi, papok segítettük a jegyzői állásba Kétegyházán!!) újabb feljelentést tett ellene, s így nem volt szabad elhagyni a falut, pedig mondja, ő lett volna a földeáki plébános, ahová akadálytalanul juthatott volna el. S az történt tegnapelőtt dr. Martinnal, hogy idegességében több luminált vett be, mint kellett volna orvosi rendelés szerint. Önkívületi állapotba jutott még aznap (tegnapelőtt) éjjel. Reibel úrért és orvosért jött éjjeli 1 órakor kocsi Elekre. Reibel úr átment, de eszméletlenül találta; tegnap ismét átment, kissé magához tért, de orvosi megállapítás szerint agyvérzése van, elvesztette eszméletét.

Délután 3 óra után Szabó Ferenc újvárosi plébános Szegedről jövet hívásomra bejött, elmagyaráztam neki a javadalmi földek ügyét, hogy az ottaniakat rendezze a kir. telekkönyvi hivatalban. Ígérte. Hírét hozta a püspök úr hétfői apátfalvai útjának, és hogy Sopsich János irodaigazgató úr üzenete szerint püspök úr kedden de. 9-kor ideérkezik, és itt akar tárgyalni Mécs József uradalmi számtartóval. Ma délelőtt akartam telefonálni Mécs úrnak Lelére P. Balogh levele szerint, de úgy látszik, rossz a telefon, nem kaptam kapcsolást.

Délután 4-re felmentem a vármegyeházára, hol a Nemzeti Segély bizottsági ülés volt: beszámolt a titkárság üléséről, a szegedi hölgyek még nem jöttek; kérik a budapesti gyermekek névsorát, orvosi vizsgálatra is bejelentik; irodai berendezkedést javasolnak, kérik a meghirdetést a templomban; általános propaganda röpcédulákkal; taggyűjtés; Erdei Kató előhozta, hogy a hadifoglyok részére összegyűjtött ruhanemű és felszerelések igényelhetők legyenek, ha a hadifoglyok felszabadulnak, javasoltam, hogy ezekre az igényt jelentsék be mielőbb a polgármesteri hivatalban; Kiss Lajos ny. állami elemi iskolai igazgató szerint az adományok hírlapi nyugtázása a legjobb propaganda.

Este borulás, mennydörgés, elkezdett esni az eső. Bárcsak adna Isten jó esőt, mert különben a nagy hőség kiszárít mindent, és nem lesz búza, sem más vetemény. Az eső – villámlás, mennydörgés mellett – szépen lassan esett, és reggelig megáztatta a földet. Talán sokat használt.

1945. május 19. szombat

Keresztvíz-szentelés. Szélcsendes, verőfény. Erdélyi Antal ny. SZCSV-főfelügyelő keresett fel; a temetői kriptában két sírhelyet akar az ő és neje részére; a gondnokhoz utasítottam.

Elmondta Erdélyi Antal úr, hogy Nicsovics György pitvarosi gazdálkodót, már 12 heti robot után elbocsátották Mezőhegyesről, ahol ő és társai tehenek mellett foglalatoskodtak, és derekasan megmutatták, hogy tudnak dolgozni.

Elmondta továbbá, hogy a vasutasok a napokban új választást tartanak a szakszervezetben, és a 20-24 kommunistát ki akarják buktatni. De szerencsétlenségükre ezt elárulták a kommunistáknak, és most nem tudják, mi lesz? Weszelei és társai a legveszedelmesebbek, akik a sport örve alatt feszelegtek eddig, és éppen a sport-telepi építkezésekkel kapcsolatban vitték bajba a vasutat (Várady főmérnök és Szathmáry Béla főfelügyelő). Weszelei egyébként a múlt őszig legvéresebb szájú nyilasként szerepelt, most pedig fő kommunista Stumpf-fal, aki kitúrta Kiss Miklóst is a műhelyvezetésből, és most Mezőhegyesen sinylődik.

Napközben kísérletet tettem, hogy telefonáljak Lelére, de – bár javították a vonalat, járt itt egy szerelő – mégsem sikerült. Délután jött Bogsán Károly főgondnok, és vele az apátfalvai útról beszéltünk. Este ugyanebben az ügyben Tóth László vasúti tisztviselő értesített, hogy hajtánnyal mehetünk. Bogsán Károly úr még arról szólott, hogy ma aradi vasutasok érkeznek (sport), akik közt van ismerőse, s ennek révén Elek részére tömjént hozat. Kértem, rendeljen nekünk is, amennyiben Bogsán úr el akar utazni a közeljövőben Aradra, szintén sportolókkal.

1945. május 20. pünkösdvasárnap

Az éjjel roppant nagy zivatar: mennydörgés, villámlás, nagy csattanásra ébredtem fel, utána elaludtam. Reggel mondtam is (5 óra után mindjárt) a házvezetőnőnek, hogy valahol lecsapott az éjjel a villám, lehet, hogy a templomunk levezette a villámhárítón. Röviddel rá szól a telefon: Szabó Ferenc újvárosi plébános szól, hogy az éjjel 1 órakor becsapott a villám az újvárosi templomba, mert erejét a vezeték nem bírta el, kigyulladt a templomtető, s teljesen leégett, a tetőzeten kívül nincs baj, a mennyezet nem szakadt be, a belsőben nem történt kár, csupán a toronyfeljáró-lépcsőn van valami hiány, igyekeztek kimenteni a felszerelést, úgyhogy belül nem esett kár, és istentiszteletet lehet tartani; a tűzoltók és rendőrség kivonult, de nem tehettek semmit (természetesen fej nélkül, tűzoltószerek hiányában, amelyeket a múlt őszi meneküléskor elvittek a tisztviselők). A plébániának és szomszédos iskolaépületnek nincs kára; ma reggel már, mielőtt nekem telefonált volna, küldött táviratot Szegedre a püspök úrnak; még jó – úgymond –, hogy a templom tűzkár-elleni biztosítását a múlt héten felemeltettem 100%-kal (igen, az összes biztosításokét Sípos ügynök biztatására, tehát ez providenciális is volt; pedig eleinte gondolkoztam, megtegyem-e?).

Sajnálom ezt a kárt, az egyházközségnek nagy kára, mert az anyagot ma be sem lehet szerezni. Hívatni fogom Bogsán Károly főgondnokot és Szabó Imre főmérnök urakat, még ma a reggeli szentmise után szólok Bogsán úrnak, hogy megbeszéljük a közeli teendőket, és talán lehetne Aradon keresztül (Bogsán úr révén) valami faanyagot szerezni, hogy a tetőt elkészíthessük, most különben az esők a rabic mennyezetet tönkre teszik. ½7-kor a sekrestye ajtóban már várt Bogsán Károly főgondnok, közölni akarta velem az újvárosi templomtető leégését. Megmondtam, hogy már tudunk erről. Kértem, hogy a nagymise után 11-kor jöjjön ki velem Újvárosra; megtekintjük a veszedelmet, és kérem ehhez még Szabó főmérnök urat is. Megegyeztünk ebben.

A 8 órai szentmise után Szűcs György káplán úr a gyóntatószékhez jön azzal a hírrel, hogy a hatóság nem engedi meg a veszélyesség miatt az újvárosi templomban a szentmise tartását, és kérnek felhatalmazást, ill. engedélyt az ottani zárdaiskola udvarán tábori mise tartására. Megadtam. 11 óra után Bogsán úrral kimentünk (Szabó főmérnökkel nem beszélhettünk). Leégett teljesen a tető, de a mennyezeten csak itt-ott látszanak vízfoltok a tűzoltás következtében. Egyébként a tüzet az apácák vették észre, ők és Gy. Varga Lajos, Németh Ferenc tanárjelölt, egy nagycsaládos lakó a szomszédos Kristó-féle házban, továbbá két nyugdíjas városi tűzoltó vették ki részüket a mentési és oltási munkából. A hivatásos városi tűzoltók későn érkeztek, nem akarták kihozni a fecskendőt és Hektor-vízgyűjtő motoros kocsit, azt mondván, nincs benzin, mire az egyik nyugdíjas tűzoltó bement a városházára, és kihozta a kocsit, mert volt benne benzin. Egyébként a hivatásos tűzoltók azt hánytorgatták: hadd égjen!

Szabó plébános szerint a villámhárító huzal jó volt, nem volt elszakadva, ami szerinte – most is látható – a padláson. Gy. Varga szerint alig találták meg a sekrestyekulcsokat, a raktárét sem, és így be kellett feszíteni az ajtókat; a ruhák kihordásánál Takács József református segédlelkész is segédkezett. Pártos urat a Szabó család beküldte a plébániára. Leégett a kóruson túl, a toronyba, a harangokhoz vezető fa-lépcső, de a harangoknak nincs bajuk. A tűzoltók ledobálták a gerendákat borító bádoglemezeket, amelyeknek megőrzésére felhívtam a plébános figyelmét. Bogsán Károly úrral tanakodva, arra gondoltam, hogy miután faanyagot itt belátható időn belül beszerezni nem lehet, levélben megkérem Pacha Ágoston temesvári püspök urat, lenne szíves az ottani hatóságok engedélyével fát biztosítani. A méreteket megadjuk, kb. 10–12 vagonnyira lenne szükség; cseréppel fednők, amihez   erősebb fedélszél szükséges.

Délben itthon várt dr. Judik Ferenc menekült kir. tanfelügyelő, aki tegnap jött meg családjához és Loós János ipariskolai igazgató. Judik dr. Szombathelyen tartózkodott legutóbb, ott vezetője volt annak a vöröskeresztes kórháznak, melybe a deportált zsidók kerültek Ausztriából. Levelet is hozott az itteni ortodox izraelita hitközség elnökségének, melyet ígértem, hogy Hetényi Sándor révén illetékes helyre juttatok.

Délután dr. Stenszky József ügyvéd úr keresett fel: Apjokné hívem végrendelkezni akar, és érdeklődött, nincs-e ennek akadálya a földreform mostani végrehajtása miatt? Felfogásom szerint ez – mondtam – nem gátolja a hagyatékot, melynek rendeltetése volna szentmisék tartása és sírgondozás. Ezzel elment, és később visszatért, mondta, hogy egy járandóról van szó (2000 négyszögöl körüli szántó).

A délután folyamán kutattam az itteni irattárban az újvárosi templomépítés tervrajza s költségvetése után, de csak azt a keresztmetszeti rajzot találtam, melynek alapján 1913-ban a villanyvilágítási bevezetés történt.

1945. május 21. pünkösdhétfő

Nagymise után levelet írtam a nagylaki kendergyár igazgatójához, melyben az újvárosi templom rabic-mennyezetének befedésére ponyvákat kértem kölcsön (kb. 1200 m2 területre), melyet ma délután szándékozom átvinni Apátfalvára, s ott átadni egyik csanádpalotai paptársunknak, aki kézbesíteni tudja, lévén Nagylak az ő filiájuk. Utána megírtam a levelet Pacha Ágoston püspök úrnak a fedélszél faanyaga iránt, mely levelet Bogsán Károly úr vendége, az aradi Székely Károly útján továbbítok. Reggel még leveleket írtam Gy. Varga Lajosnak, hogyha jön a püspök úr esetleg ma reggel Apátfalvára, mentében ügyeljen, és adjon felvilágosítást a tűzesetről; ugyanakkor Pártos József vicarius adiutornak, hogyha nem lehet a rendőri tilalom miatt bent a templomban szentmisét mondani, alakítsák át a zárdaiskola egyik tantermét imaházzá, és ott végezzenek mindent. Délután ½2-kor künn voltunk az állomáson, indulásra készen Apátfalvára, a katolikus nap ünnepségeire. (A Tóth és Béres-családon kívül jött még Bogsán és ismerőse Székely [Károly] Aradról, aki levelemet viszi Pacha [Ágoston] püspök úrnak, Szabó Imre főmérnök és Ilona leánya, Gy. Varga Lajos és Németh Ferenc tanárjelölt, dr. Szilas hittanár).

Odaérve megtudtuk, hogy 3-kor májusi ájtatosság lesz, utána a gyűlés kezdete 4-kor. Eközben beszéltünk a püspök úrral is. Sokan voltak jelen a hívek (vidéki pap, Kendrella Magyarcsanádról és Gangyi Csanádpalotáról). Az ünnepség lefolyásának 27 programpontja volt. Beszédeket mondtak a helyi kanonok-plébános, Kelemen András, majd dr. Halász Pál szegedi kanonok-plébános, az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója, négy helyi egyéniség (férfi, feleség, ifjú és hajadon) valamennyi a hithűség jegyében Istenhez és Krisztushoz, továbbá a helyi főjegyző (Erdélyi) és befejezésül a püspök úr. Szép jelenetek voltak az óvódásoktól felfelé, sokáig tartott. A helyi emberek beszédei okosak és határozottak voltak. Amint hazafelé jöttünk, említé dr. Szilas, hogy Makóról ott ült előttem és a helyi plébános mellett két polgári rendőr civilben, ezek bizonyára ellenőrizni küldettek ki a beszédeket. De biz’ azokban nem volt semmi izgató!

Ma délben az egyházközség irattárból Zsilkó József tanító révén kiemeltettem az újvárosi templomtervet és költségvetést, ezek alapján jobban tudtam tájékozódni a helyreállítás kiviteléről és költségéről.

1945. május 22. kedd

9 óra előtt bejött Szabó Ferenc újvárosi plébános, akit a püspök úr előtt való személyes jelentkezésre Sopsich János irodaigazgató utasított főpásztori meghagyásra Szegedről. Utána érkezett Mécs József számtartó, majd Pártos József vicarius adiutor. Mécs József számtartónál érdeklődtem, van-e tetőcserépre kilátás náluk a lelei uradalom téglagyárában? Igen, válaszolta, de nem tudja, mennyi. Megállapodtunk abban, hogy égetni fognak e célra.

Püspök urunk ½10 után érkezett; először Szabó Ferenc, majd Pártos, utána a számtartó úr ment be referálni. Közben beszélgettem a püspök úr kíséretében jött egy apátfalvai orvossal, dr. Halász Pállal és egy apátfalvai férfival, aki mint oroszul beszélő volt Szegeden a püspök úrért, és most visszakíséri a község nevében. Ez utóbbi említé az újvárosi templomhoz szükséges épületfa-szükséglet kapcsán, hogy meg lehetne vásárolni az oláhoktól annak a fahídnak Ócsanád felé eső részét, melyet az oroszok építettek, és amelyből az Apátfalva felé eső fél részt az orosz engedélyével az apátfalvaiak megkapták, és kiosztották a szegények között. Megkértem, járjon el, érdeklődjék ez iránt, és nagyon hálásak lennénk, ha megkaphatnánk, mert ebben a hídban sok faanyag van, le lehetne úsztatni a Maroson, és Makón elfűrészeltethetnénk.

Püspök urat megkértem, vinne fel egy levelet Budapestre (ahová a püspöki konferenciára ma este utazik) a Szív-újsághoz, honnan egyelőre 200 példányt kérek terjesztés végett, figyelemmel arra, hogy a Hitvallás-t 250 példányban már terjesztjük. Püspök úr készségesen fogadta, sőt azt mondta, hogyha a Szív-újság rendszeres postai közlekedéssel eljuthat hozzánk, a Szegeden kiadott Hitvallás c. lapot megszünteti, mert nem az a cél, hogy sokféle lap legyen, hanem egy jól szerkesztett. Egyúttal felemlítém előtte, hogy az újvárosi helyzet a templomtető leégésén súlyosabbá vált és ezért a kisebb rossz megengedésével (amely fennáll Szabó Ferenc plébános jogkörének megszorítása következtében) egy nagyobb rosszat előzne meg püspök úr, ha a templom helyreállítási költségeire való gyűjtési propagandát megadná Szabó Ferenc plébánosnak, nehogy, ha más vezetné ezt, ő és családja útját állják az adakozási készségnek. Püspök úr megértette, s megbízott, hogy főpásztori meghagyásra ezt közöljem vele s Pártos József vicarius adiutorral pedig, hogy némi funkció végzését is engedje meg Szabó Ferencnek a templomban. Előbbinek indoklását püspök úr is akként adta, hogy Szabó Ferenc régebb idő óta itt van, és jobban ismeri a templomot stb.

Utána a megyeházára mentem, és dr. Édenburg Andor ügyvéd úr útján nyújtottam be a földbirtok-rendező tanácshoz intézett ama kérelmét a főhatóságnak, mely az óföldeáki lelkészség részére a Návay-család két tagja által megajánlott évi 65 mázsa búza helyett 12 holdat igényel, a kántori állás után pedig 8 holdat. Egyben elolvasásra átadtam fellebbezésemet és csatolmányait az ellen a határozat ellen, mellyel a javadalmi földjeink összeírása után el akarnak venni több, mint 50 holdat a plébánosi, kántori és harangozói földekből. Ezt megelőzően a püspök úr magához hívatott, és kért, figyelmeztessem a papságot, különösen a fiatalokat, hogy a katolikus ifjúsági egyesületekkel kapcsolatos munkálkodásukban tartózkodjanak a túlzásoktól, mert a most rohanó eszmehordozók nem értik és nem értékelik a komoly és maradandó munkát, legyünk inkább kitartóak, és ne akarjunk mi is azonnal teljes sikert felmutatni. Céloztam a f. hó 24-én történő vármegyei választásoknál szőnyegen lévő közgyűlési és közigazgatási bizottsági tagok kilétére, mire azt válaszolta, hogy a mostani pártküldöttekből kerülnek ki. Hivatkozott nehéz helyzetére, s arra, hogy dr. Balogh érdekében még nem tehet semmit, míg változás nem lesz a rendőrségi vezetésben.

Édenburg ügyész, úgyis, mint dr. Nagy Béla kir. közjegyző helyettese, holnapra rendelt irodájába Vajda Istvánné hagyatéki tárgyalására, aki az egyháznak 1 hold 400 ölet hagyományozott. Erről a hagyományról van tudomásom.

1945. május 23. szerda

Délelőtt elmentem a kir. közjegyzői irodába, ahol felolvasta Édenburg h. közjegyző úr a végrendelet vonatkozó részét. Eszerint az itteni egyház megkapja az ingatlant, melynek ellenében örökhagyó sírját gondozni kell, és a föld hasznának fennmaradó része a katolikus polgári fiúiskola tanulóinak jutalmazására fordítandó.

Onnan hazafelé jövet beszéltem Szabó Imre főmérnök úrral, mennyire becsülhető az újvárosi templom kára, hogy jelenthessünk a biztosító intézetnek. Ő is úgy látja, hogy legalább kettőszázezer pengő, mert az anyag árai bizonytalanok.

Délelőtt felkeresett a földeáki zárdafőnöknő egy nővérrel iskolaügyben. Éppen akkor olvastam Virág Sándor földeáki plébános levelét Kecskemétről, melynek az apácákat érdeklő részét felolvastam előttük, és bizalmasan elmondtak egyet-mást a téves beállítású Virág-féle levél felfogásának cáfolására. Érintették ők is, hogy legtöbbet ártott plébánosnak és édesanyjának volt szakácsnéjuk, aki összekavart mindent, és nem dolgozott semmit akkor, amikor még ott tartózkodott.

Délfelé jött Gangyi Ferenc csanádpalotai adjutor, aki Szegedre utazik. Vele megy ugyanoda Szűcs György káplán úr, akitől levelet küldtem Erdős Ernő megkeresztelési felhatalmazását kérve (s küldtem 300 pengőt ez évi nyugdíjjárulékom fejében), ugyanazt ma megismertettem a keresztelési szertartással.

Felkeresett Oláh Antal katolikus köri egyik háznagy, hozta az értesítést a takarékpénztár – hogy-hogy nem, tévesen vezetett – reánk terhes kimutatásával, mely szerint az oroszok által eltulajdonított több mint 20 hl bor árát, 7500 pengőt rendezni kell. Miből? – mondtam. Végre eszembe ötlött, hogy van zongorája a körnek, ezt nélkülözheti, s talán kapunk ezért több mint húszezer pengőt. Ebből kifizetjük a takarékpénztárt, és a fennmaradó összeggel – ha kivonulnak onnan a katonák – meg lehet kezdeni a kör működését. Ugyanezt megemlítettem este dr. Szilasnak is, hozzáfűzvén, hogy a fennmaradó összeget fel lehet használni másra is, esetleg ki lehet fizetni özv. Ráczné járulékát a tekepályából kifolyóan, vagy építeni lehetne szolgalakást az udvarban, talán lebontván a tekepályát is nagy részében.

Ma levelet írtam Sopronkövesdre, érdeklődvén Réthy Bella tanárnő kértére, az állítólag a 208. sz. a. tartózkodó, menekült dr. Galamb Sándor kir. közjegyző Battonyán, neje, fia s ennek családja iránt; továbbá a három esperesi hivatalnak a főispán úrral tegnapi beszélgetésünk nyomán a KALOT – KALÁSZ-egyesületek vezetését érintően. Holnap a leveleket a megyegyűlésen megjelenő férfiak útján akarom továbbítani.

Gangyi helyettes plébános hozta hírül, hogy a nagylaki kendergyártól valószínűleg kapunk néhány ponyvát, most igen kevés felett rendelkeznek, melyekkel 4-500 m2-t befedhetünk az újvárosi templom rabic-mennyezetén. Így legalább megóvjuk a szentélyt és az orgona feletti részt a beázástól, ha egyebet nem is.

Ugyancsak ma hozta hírül Mag Béla bogárzói lelkész úr unokahúga, hogy tegnap nagy vihar vonult át ott, és a templomtetőt nagyon megrongálta, úgyszintén a melléképületet is. Így jön egyik baj a másik után. Beszéltem később Kereső kőművessel és megbíztam, hogy nézzen utána, s javítsa ki, a hiányzó tetőcserepet vigye ki a temetőben tárolt cserepeinkből. Tárgyaltam vele még más anyag, köztük ereszcsatorna (bádog) vételéről a bogárzói templomhoz, amire szintén nagy szükség volna, hogy így a falakat körül mentesítsük a nedvességtől.

1945. május 24. csütörtök

Takács Bálint temetőgondnok értesített, hogy a temetőfű kaszálását alig akarják vállalni; felibe is odaadná, de alig-alig vállalja valaki. Hivatkoznak a nagy napszámra (napi 100 pengő és élelmezés). Ezt a mai korszellem szüli, az emberek nem akarnak dolgozni, vagy ha igen, nem nézik, honnan jön a magas munkabér?

Délelőtt kezdődött a vármegyén a tisztújító közgyűlés. A nagyterem előtt – lehallott már a földszinti lépcsőházba – zajongó asszonyok tömege, akik azért jöttek, hogy (orosz) hadifogoly férjeiket és fiaikat bocsáttassák haza. Hosszú ideig csillapítgatták tisztviselők, pártemberek; de nem akartak eltávozni; mert úgy látszik, előttük az nem érv, hogy amíg nem tárgyalnak erről a győzők, szó nem lehet hazabocsátásról. Még tartott a gyűlés, amíg zajongtak, és annak kezdetén Kiss Imre kommunista vezér és újságja szerkesztője állt fel, és felszólalt a zajongókkal kapcsolatban. Ő Budapesten járt a napokban, magánál a külügyminiszternél is, de az is azt mondta, amíg a tárgyalások be nem fejeződnek, haza nem engedhetnek senkit. (Tehát nem lehet! És még sem tudják tömegeiket lecsillapítani, s ide hajtják zajongani!!!) Kis szerint a nyilasok és fasiszták izgatják fel a népet? Vagyis megfordítja a gyilkot, azokra hárítván, akik meg se mozdulhatnak, és akikre az ő párthíveik nem is hallgatnak. Ilyen gonoszak ők!

Az alispán, főjegyző, főügyész, árvaszéki elnök és ülnöki állásokra a pártok a közgyűlésen megállapodtak, hogy akiket behelyettesítettek, azok választás helyett megerősíttetnek az illető állásban: alispán: dr. Páll Endre, főjegyző: dr. Fodor Sándor, főügyész: dr. Édenburg Andor, árvaszéki elnök: dr. Návay Zoltán, ülnök dr. Makláry (Kolonics veje). A főbírói állások – ezentúl: járási főjegyzők – betöltését későbbre halasztják, és a járások határozzanak, akarják-e a mostani helyetteseket! Eközben dr. Görög mezőkovácsházi ügyvéd (alispán akart lenni!) biztatására a csanádapácai Mihály János kisgazdapárti ember vihart akart támasztani, hogy hát ők dr. Görögöt akarják, aki mindig ellenzéki ember volt, vele egy másik is szavalt, bizonyos mértékig értelmetlenül. De elhallgattatták.

Kovács Ágoston főszolgabíró közölte velem Ferenczy Béla volt alispán levélbeli üdvözletét. Budán van családjával, csak két leányáról és azok családjáról nem tud. Kovács is kapott hírt katona fiáról: e hó 13-án Brünn alatt haladtak hazafelé, állítólag 25 ezernyi katonaság élén.

Délután a városi közgyűlést megelőzvén jött Gorcsa Péter ny. főjegyző, hogy együtt menjünk a városi közgyűlésre. Előzetesen újból felhozza Kiss János tanár jellemét, melyet előtte – úgymond – komoly emberek sötét, rosszakaratú színben tüntetnek fel. Közlöm vele, hogy ezt sógora, dr. Szűcs Zoltán terjeszti tudatosan. Felemlítem, mit tett érdekében Kiss János akkor, amikor Szűcs orosz harctéren volt, és levelében rimánkodott, hogy eszközölje ki hazahívását, és azt Kiss megtette. Erre Gorcsa úr feleli: akkor bizonyosan tud olyasmit Szűcsről Kiss, ami miatt amaz rosszindulatúan fél Kisstől. S ez – felelem – valószínűen úgy van, mert erre célzást tett előttem Kiss, és legtöbbször asszonyi részről tovább fűzött rémlátások, amiket ráfognak Kissre.

A városi közgyűlésen polgármesterré Kiss Imre kommunista pártelnököt választották (61 szavazattal) a szociáldemokrata Kiss Ernővel szemben (45 szavazat). Nagy mérkőzés volt, a parasztpártiak is a kommunista és szakszervezeti pártiakkal szavazhattak. Az új polgármester csak fogadalmat, nem esküt tett; előbbiben Isten neve nem fordul elő. Köszöntése előtt hosszan beszélt, hogy az ő pártja elveihez hű lesz, dolgozni akar, és a többi pártbeliekkel is közreműködni kíván a város lakosságának érdekében. Majd elválik, miként fogja és tudja pártatlanul szolgálni a lakosság érdekeit!

A többiek választásánál fontos, hogy az ügyészi állásra dr. Kapus Istvánt és az egyik tanácsnoki állásra dr. Horváth Gyulát (Horváth Mihály gondnokunk fia), másikra dr. Szűcs Lászlót választottuk meg. Az ügyészi állást nem a zsidó dr. Báron Ferenc nyerte el. Késő este lett – 8 óra – amikor még néhány állásra történt választás, de nem vártuk meg a végét, haza indultunk Gorcsa főjegyzővel, kivel megállapítottuk, hogy a polgármester személye ilyen formában jó arra, hogy ha valami történik, ami hátrány vagy kár, akkor nem lehet a mai korszellemnek bosszút lehelni senki ellen, mert ők vannak a kormányrúdnál!

1945. május 25. péntek

Orbán napja: tegnap esti hűvös idő után kissé enyhült a levegő.

Nálam járt reggel Strausz Mária zentai tanítónő házának a gondozónője, özv. Széllné, nevezettnek levelezőlapjával, melyben írja, hogy Keszthelyen van, Zentáról történt menekülése után ott kapott beosztást. Tanít, és csak úgy jönne haza az iskola bezárása, év végi tanítás befejezése előtt, ha itt a kir. tanfelügyelő úr beosztaná. Ez – mondtam – alig lehetséges, egyébként menjen fel a tanfelügyelő úrhoz, és kérdezze meg véleményét.

Délután az elemi iskolai tantestületet összehívtam, hogy közöljem velük a vármegyei Nemzeti Segély mibenlétét, az iskolaszékhez érkezett felhívást ismertessem, általuk a tanulóifjúságot és a szülői értekezleten ezeket buzdíthassam az adakozásra, valamint az Actio Catholica leiratában foglaltak alapján tevékenységre indítsam a pünkösdhétfői apátfalvai ünnepség szellemében iskolai évzáró ünnepség rendezésének cégére alatt. Meg is beszéltük és tervbe vette a tantestület ennek megrendezését július első vasárnapján, hanem már Péter-Pál ünnepén. Ugyancsak figyelmeztettem a KALÁSZ-leányegylet vezetőit, hogy más irányú egyesületekről még csak említést se tegyenek, és összejöveteleken a meglévő tagokkal foglalkozzanak. (Itt említé Béres Ida h. tanítónő, hogy őt már éppen ily ügyben, két ízben rendelte maga elé a 34. sz. rendőrségi szobába a helybeli polgári rendőrség, és hamis feljelentés alapján olyasmit akartak rásütni, amiről egyáltalán nem szólt. De a feljelentőt nem nevezték meg azzal indokolva, hogy az illetőnek gyermekét megverné, ha tudná, ki a feljelentő. Béres helyesen védekezett, azzal, hogy ő az iskolában a tanítványai előtt (12 évesek) nem is beszélhetett a Demokratikus Ifjúsági Szövetségbe való belépésről, mert az utóbbiba 15 évesek, tehát már nem iskolakötelesek léphetnek be, neki pedig ilyen tanítványai nincsenek. Hát így állunk! S amint mondta Béres, a rendőrségen holmi ifjoncok is (a Demokratikus Ifjúsági Szövetség mákvirágjai) beleszóltak a kérdések feladásánál ellene. Marycz Emil tanító említést tett arról, hogy az újvárosi fiúiskolánál négy család (40 személy) van, ezek a Bácskából menekültek. Útkaparók, a rácok kizavarták őket, és semmit sem hozhattak magukkal. Sem a vármegye, sem a város nem törődik velük, eddig az iskolánk növendékei látták el őket élelemmel is; de még az államépítészeti hivatal se vette őket pártfogásába. Egyik vezető férfi (Farkas) állítólag azt is mondta, hogy minek mentek le oda? Természetes, hogy ezeknek nem tetszik az, hogy a Bácska visszafoglalása idején a magyar hatóság magyar útkaparókat vitt le a rác vidékre. Ez a Farkas mondta nem régen is, hogy nem az a fontos, hogy mily nagy Magyarország, hanem, hogy mily erős!

Ma itt járt a tűzoltóságtól Farkas Mihály tűzoltó az újvárosi templomon esett tűzkár felvételi jegyzőkönyvével, hogy írjam alá. Előzetesen helyesbítettem egyes tényleírásukat, utána részükről csak 10 ezer pengőre való becsülést 250 ezerre javítottam, és végül kértem, hogy írassa alá Bogsán Károly főgondnokkal is. Ha pedig megkapjuk a ponyvákat Nagylakról, segítenek ezeket elhelyezni a mennyezet fölé. Megígérte.

A tantestületi ülés után tudattam az újvárosi apácákkal, hogy a püspök úr meghagyására Szabó Ferenc plébános fogja a híveket felhívni a templomra való adakozásra, mint aki ismerős a híveknél; a felhívásra befolyó adományösszeget azonban a melléje rendelt paptársával vezetteti be a templompénztárba. Ez meglepte – látszólag – az apácákat, megmondtam azonban, hogy ezt másképp nem is lehetett volna elrendezni. Azt nekik nem mondtam, hogyha ez nem így történik, Szabó Ferenc képes lett volna haragjában meg is akasztani az adományozást a hívek körében.

1945. május 26. szombat

Déli 11 óra után jön Biró Albert egyházközségi helyettes pénztáros a szomorú hírrel, hogy az egyházközségi pénztár helyiségéül szolgáló kis helyiséget a város visszaveszi, s onnan ki kell hurcolkodnunk. De hová?! Ezt a hírt Horváth Gyula tanácsnok közölte vele. Az új polgármester ti. a tisztviselőkkel megbeszélést folytatott, és ennek eredménye a fenti határozat. Ebbe a helyiségbe akarják a takarítónők holmiját – úgymond – elhelyezni napközben! Kért Biró Albert úr, menjek fel azonnal a polgármester úrhoz. Elindultam vele s Bogsán Károly főgondnok úrral, fel is mentünk; de mert a polgármester úr a hadisegély-bizottsággal ülésezett, otthagytam Bogsán Károly urat, kérve, várja ki a tanácskozás végét. Nekem takarékpénztári ülésre kellett mennem, és az egyházközség nevében kérje vissza azt a kis lyukat (mert alig 4 m2 területű) a pénztár részére.

Délután ¼3-kor telefonértesítést küld Singer Ferenc kétegyházi káplán, hogy Eleken összeszedtek hatvan bundistát, és ezekhez letartóztatták Reibel esperest, Jaeger Ottokár szerzetest, Vertán h. főbírót és Péczely főjegyzőt. Az ipartestületben tartják őket, és készen állnak az elhurcolásra. Kér, beszéljek az alispán úrral érdekükben, mert még ki sem hallgatták őket. Az alispáni hivatalban már nem volt senki, ezért telefonon dr. Édenburg főügyész urat hívtam fel, kivel együtt lakik az alispán úr, és általa kértem segítséget; megígérte.

Utána a kórházba mentem, s útközben közöltem ezt Arató Ferenc járási főbírói tisztviselővel, kinek sógornője sok bajnak, a deportálásnak is jórészt szerzője.

A nővérek gyóntatása után látogatást tettem egyik battonyai apácánál, továbbá a politikai foglyoknál. Zaránd detektív és Gerzanits Elemér városi anyakönyvvezetőnél és többeknél. Meg akartam látogatni Uray Vilmos főorvost is lakásán, de hiába csengettem, nem tudtam bejutni, már lakásán van, de nem tudni, mikor teszik ki onnan? A főnöknő beszélt arról, hogy a kórházban is holmi ötös intéző-bizottság alakult az ügyek vezetésére, s a nővéreket folyton biztatják, hogy lépjenek be a szakszervezetbe, amit ők nem akarnak, igen helyesen. Kerestem a kórházban Nagy Ernő birtokost is, aki ma jött meg kocsin Kiskunhalasról betegen, mintha bevitték volna a kórházba (súlyos műtétet hajtottak végre rajta, mondta ma délben Korchmáros Imre násza). De mivel nem volt ott, bementem Korchmárosékhoz, ahol Nagy Ernő felesége, leánya s kis unokájuk, és mondták, hogy a rendőrség lefogta Nagy Ernőt, jóllehet nagy sebe van, és szenved. Erre azt ajánlottam, menjen fel Korchmáros Imre úr azonnal a városi tiszti-főorvoshoz, Tóth Zoltánhoz, vizsgáltassa meg, és utaltassa kórházba. El is ment azonnal. Egyébként Nagy Ernő felesége és leánya nagyon lesoványodva, rossz színben, megtörve vannak; nem csoda, földjüket, házukat elvették.

Hazajövet telefonál Elekről Vertán szolgabíró felesége, hogy férjét, Reibel Mihály esperest és Jaeger pátert (tehát Péczely főjegyzőt nem) ma du. 1-kor gyalog útnak indították hatvan bundistával a GPU-emberei Battonyára (csomagjaikat kocsin), és ma este vagy holnap reggel valami ezredes hallgatja ki őket. Kér, tegyek meg érdekükben mindent Könyves-Kolonics József ügyvéd és Dózsa Andor, esetleg Kapus István ügyvéd útján. Ugyanezt mondja telefonba utána Csepregi József segédlelkész. Telefonáltam azonnal Édenburg Andor főügyész úrnak, aki mondja, hogy nekik is telefonáltak, de ők alispán úrral együtt lépéseket tettek az orosz parancsnokságnál és a rendőrségnél is, előbbi ígért mielőbbi közbenjárást, de ezekről – úgymond – ne értesítsem az elekieket. Megígértem és megköszöntem.

Ezután kaptam meg a várostól az értesítést az egyházközségi helyiség átadásáról, június 1-re, és a vármegyei földbirtok-rendező tanács határozatát az egyházi ingatlanok kisajátításáról, mely szerint a 100 holdon felüli 83 hold 930 ölnyi területet, köztük a belső temető soványi részét is elveszik, meghagyni látszanak a Megyekertet, de elveszik a kántori és harangozói földeket mind. Fellebbezési határidő 8 nap.

Levelet kezdtem írni a városházi pénztárhelyiséget érintvén Kiss Imre városi számvevőnek, mielőtt írásban vettem volna az átadási határozatot, éppen ismeretségünkre hivatkozva, s mert éppen ez a Kiss Imre volt leginkább azon – úgy mondta Szabó Imre főmérnök úr –, hogy kitegyék a pénztárunkat a városházáról, kérve, legyen azon, hogy az évtizedeken át ott helyet kapott (egy iroda valamelyik sarkában) egyházközségi pénztárnak juttassanak helyet ezentúl is; a városházától messze esik a Katolikus Kör, ahol helyiséget kellene vennünk, de meg ezt most azért se tehetjük, mert katonaság foglalta le azt, legrosszabb esetre kértem a városi bérházban bérbe egy kis helyiséget. A levelet elküldtem még ma Kiss lakására. Ma 6 óra után zivatar mellett kis eső volt.

Megemlítendőnek tartom, hogy tegnap a tantestületi ülés után említé az új polgármester fiának tanítónője, Olga nővér, hogy tegnap reggel felment az iskolába a polgármester felesége kimentendő fiát, hogy nem jöhet iskolába, mert tegnap este, a választás után nagy vacsora volt náluk, és fia így későn feküdt le. Azt is mondta az asszony a nővérnek, hogy bár férje most polgármester lett, de ők szegények és egyszerűek maradnak ezen túl is.

Ma még levelet küldtem Pártos József koadjutor úrnak, hogy az úrnapi körmenetre bejöjjenek, és ezt hirdesse ki a templomban már holnap. Este telefonált erre vonatkozóan, és ajánlottam, hogyha egy szervita fog ott misézni, ez vezesse a híveket, és ez esetben, ott künn tarthatnak harmadik szentmisét 10-kor. Egyébként jeleztem, hogy holnap kimegyek oda, s a nagymiséjük után a hívekkel megbeszélést folytatok a gyűjtés iránt, bizottságot kell alakítani, mely az egyházközségi képviselő-testülettel együtt működjön a gyűjtés körül. Pártos szerint is az érdeklődés még most megvan.

Ma délelőtt felkeresett még Szigeti Ferenc állampénztári igazgató, aki menekült volt, de még februárban lefogták a rendőrök, és három hónapig Mezőhegyesen robotoltatták. Pedig neki semmi része sem volt a zsidóügyek intézése körül. Dr. Löwinger György zsidó ügyvéd fogta rá, mintha ő rájuk több adót vetett volna ki, s egy másik zsidó házából lefoglalta előtte bérbe a lakást, holott ezek egyike sem igaz. Hát így!

1945. május 27. vasárnap

Nagymise után Bogsán Károly főgondnok úrral kimentünk Újvárosra; a nagymise még állott. Utána mondtam Pártos úrnak, menjen főgondnokkal, hívják Szabó Ferenc plébános urat is a zárdába, hova átmenni kihirdettem a templomban megjelent híveknek is. Megtelt velük az egyik tanterem. Eléjük tártam a leégést, és biztattam őket az újjáépítéshez való hozzájárulásra. Beleszólt Ambil Károly szódavizes és Kiss János rokkant, mindkettő abban a hangnemben, mint nálam jártukban beszéltek, hogy ti. az ő plébánosukat adják nekik vissza! Egy másik hang (Molnár cipész, menekült) ellenkezvén szólt. Megnyugtattam őket, különösen hazajövet közben Gy. Varga Lajost, hogy Szabó Ferenc plébánosnak megbízatása a gyűjtésre való vonatkozásban azért történt, nehogy a híveket visszatartsa az adakozástól. Kértem, ne vonuljon vissza, hanem Pártos József úrral együtt működjön, püspök urunkat elhatározásában nem lehet gátolni.

Délután Kereső István kőműves mester jelezte, hogy künn járt Bogárzóba, és a tetőkön nem nagy a vihar okozta kár. Kértem, hogy az újvárosi templom rabic-mennyezetének északi részén még a harcok okozta rést javítsa ki óvatosan.

Dolgoztam a fellebbezésen, melyet a földbirtok-rendező tanács véghatározata ellen kell benyújtanunk az Országos Tanácshoz.

Délben dr. Szilas hittanárt Battonyáról egy leány kereste fel – Türner-nevű –, kinek atyját, mintha németbarát lett volna, az oroszok most másodszor lefogták, és viszik Szeged felé erős őrizet alatt; a Maros-hídnál senkinek se szabad a kocsik közelébe menni.

Estefelé pedig jött Bugyán Imre, aki 30 napos robotról szabadult, s szombaton lesz a Nemzeti Bizottság igazoló bizottsága előtt tisztviselői igazolása. Említi, hogy Reibel urat is viszik ugyancsak Szeged felé. Úgy látszik tehát, hogy nem ért semmit a közbelépés érdekükben. Hát így megy ez ezután?! Bugyán Imre jobb szeretne máshol lakni, és szívesen menne P. Balogh Sándorral Olaszországba, ahová a páter menni szeretne. Bátorítottam, hogy egyelőre várjon türelemmel.

Szundy Jenő igazgatónál értesültem, hogy az ő medgyesegyházi faiskoláját és épületeit – mert nem lakik helyben –, szintén elveszik. Állítólag rosszlelkű munkása igényli. Megfellebbezi ezt.

1945. május 28. hétfő

9 órára kimentem a Bajza utcai állami iskolához, ahol az V–VI. oszt. tanulóknak hittanvizsgája volt.

Hazatérőben bementem dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános úrhoz, nem volt otthon. Felesége említé, hogy Oláh Kornél segédlelkész, aki Mezőhegyesen internált, legutóbb azt kérte az oda látogató feleségétől, hogy legközelebbi látogatásakor vigye ki hozzá legnagyobb és legkisebb gyermekét (6 gyermekes apa), mert nem lehetetlen, hogy az oroszok őt, mint marha-hajcsárt fogják küldeni orosz földre – gyalog. [...]

A vármegyeházán dr. Édenburg Andor főügyészt kerestem, vele elmentem lakására, megmutattam a megyei földbirtok-rendező tanács április 17-ei véghatározatát, mely szerint a 137.50. sz. telekjegyzőkönyvben feltüntetett egyházi (lelkészi, kántori és harangozói javadalmi földek) ingatlanokból 83 hold 934 ölet elvesznek, és kértem, a nála átnézés végett hagyott fellebbezésem fogalmazványát, hogy most már véglegesen megfogalmazni, adott néhány jó gondolatot és szövegezési irányítást. Kértem, hogy a végleges fogalmazványt is átnézze, mielőtt letisztáznám. Ajánlotta, hogy a temetőrésznek, melyet a Soványból vett az egyház temető céljaira, igazolását temetkezési célra, kérjem a várostól. Így meg tudjuk menteni. Ugyancsak említé, hogy tegnap az orosz parancsnokság személyesen kiment a vonathoz, amely Reibel úrékat szállította. De a kísérő tiszt azt felelte, nem adhat ki senkit, Szegedet várják meg, ott elintéznek mindent.

Ma reggel levélben kértem a város polgármesterét, adjon helyet a városházán az egyházközségi pénztárnak, amely több évtizeden át elfért ott. Hivatkoztam arra, hogy viszont egyházközségünk adott állandóan iskolaépületeket kórházaknak, katonáknak, mint most is katonák vannak a belvárosi Katolikus Körben.

Délben várt a plébánián Rátkai Ödön földeáki helyettes plébános, hogy el akarják vinni az ottani kommunisták Virág plébános bútorait, és kiosztják a falu népének. Így tettek az elmenekültek bútoraival, kivéve eddig a plébánosét és kántorét. Azt tanácsoltam, beszéljen az ottani vezetőséggel vagy a megyén.

Jött a battonyai zárdafőnöknő is a hírrel, hogy P. Balogh Sándort Mezőhegyesről szintén elvitték tegnap az oroszok. Valami levelet írt a tartomány-főnökének, melyben kérte azt a panasziratot, melyet hozzá tavaly intéztek, amikor ő is kijárt misézni a szegedi tanyákra, és onnan P. Balogh ellen panaszt emeltek, mert erősen kikelt a hitleristák ellen. A levéllel sokat segítene mostani helyzetén. Ezt a levelet Budapestre juttatandó nem a rendőrségen keresztül akarta elküldeni, ezért négy nap előtt meg is verték, Reibel Mihályékkal együtt elhurcolták. Édenburg Andor dr. szerint Reibelt azért vitték el, mert ő bundistaellenes fasiszta! Fából vaskarika! [...]

Délben jött Fodor György mezőhegyesi káplán, ő sem tud többet P. Baloghról, mint fentebb a nővérektől megtudtam; most Szegedre utazik. Tőlem levelet vitt püspök úrhoz, melyben közöltem vele az elekiek esetét. (Egyben kövegyi bérlők haszonbérét küldtem).

Délután a fellebbezésen dolgoztam; este átmentem Szabó Imre főmérnök úrhoz, kérve, hogy a temetői Sovány-résznek temetkezési célra már megkezdett használatáról adjon véleményt, utána a város bizonyítványt.

Ugyanekkor Bugyán Imre elvitte nálam letétbe helyezett részét (6000 P), jegygyűrűjét és vármegyei szolgálati bizonyítványát.

1945. május 29. kedd

Hittanvizsga a Szegedi utcai állami iskola V–VI. osztályában. Onnan a városházára vittem a kérvényt a temetői igazolás végett, majd a megyeházára mentem az alispán úrhoz, kérve 40 ezer tetőcserép kiutalását az újvárosi templomtetőhöz a lelei uradalom téglagyárból, melyet üzembe helyez Mécs József számtartó. Tegnap erről tárgyaltam vele, s ő biztatott a kérvény benyújtására. Ennek alapján nekünk készítik és tárolják a legelső égetést. Alispán úrnál bent volt Nagy Zoltán főispán és Farkas Imre. Mindjárt az elején említi Farkas, hogy a földeáki segédlelkész bent járt Virág plébános bútorai irányában, és ő telefonon kiadta a rendelkezést, hogy ne adjanak ki semmit. Megköszöntem szívességét ez irányban, és – mint mondtam –, magam is kértem volna tőle. Alispán pedig említést tett a KALOT-tal kapcsolatosan, hogy ismét panaszok érkeznek a Kelet-Csanádból. Közöltem, hogy főispán úr is szólott múlt héten, és én már intéztem új leiratot két espereshez: Battonyára és Csanádapácára.

Főmérnöki hivatalba találkoztam Csillag Sándor mérnökkel, aki figyelmeztetett arra, hogy a földek ügyében szerkesztendő fellebbezést legjobb volna Budapesten személyesen mozgatni, mert ott halomszámra feküsznek a fellebbezések, és ha van valaki, aki eljár, azonnal elintézik is.

Hazaérve találtam néhány sor írást Ratkai földeáki helyettes plébánostól, aki közli Farkas Imre eljárása eredményét a bútorokról. Utána jött dr. Papp Antal budapesti központi papneveldei prefektus, tábori lelkész, aki édesanyjához Magyarcsanádra utazik. Tőle ebéd után átküldöm Kendrella plébánosnak az ottani plébánialak építési költségeinek elszámolási ügyiratát, adjon teljes képet a felvett összegekről. Említést tett Papp Antal a budapesti nagy drágaságról (egy pár cipőt 3 ezer pengőért adott el, egy ing 3-400 pengő), élelmiszerhiányról (örülnek, ha paprikás krumplit az ebédnél kétszer vehetnek a tálból, hét deka kenyér egész napra az adag).

Délután egyházközségi számadásainkat 1944-ről vizsgálta meg a zárszámadás elkészítése előtt a bizottság, melyen jelen volt Szigeti Ferenc is, akit mint pénzügyi tisztviselőt Mezőhegyesen foglalkoztatott három hónapon át a rendőrség. Sőt még most is zaklatják újabb igazolással, bizonyos lakásügy miatt, amit felfúj néhány zsidó bosszúból.

Este említi Tóth László SZCSV-főintéző, hogy őt feljelentette a gonosz Stumpf vasúti munkás a múlt évi október elején tett állítólagos németbarát nyilatkozata miatt, melyet nem tett. De ezek csak azért zaklatják, mert nem lép be a kommunista pártba vagy szakszervezetbe! Ilyenek ezek.

1945. május 30. szerda

Elemi iskolánk V–VI. oszt. tanulóinak osztályvizsgája. Tanított Béres Ida h. tanítónő. A gyermekek értelmesen feleltek, foglalkozott velük énekoktatással és Szívgárda-vezetéssel.

Utána Mag János, a bogárzói lelkész bátyja jött. Őt és több kevermesi férfit (orvosokat, tanítókat is) előbb Battonyára, onnan Makóra hozták a rendőrségre. Battonyán is lefogva tartották őket. Makón kikérdezték politikai magatartásukat és három kivételével, akik bevallották nyilas pártiságukat, elbocsátották őket. Az előbbi csoportbelieket azonban állítólag Mezőhegyesre vitték.

Délután – ebédre – megjött Szegedről Fodor György mezőhegyesi segédlelkész, levelet hozott a püspök úrtól (beadvány-mellékletek a püspökség kegyuraságáról három plébánián), hogy azokat adjam be a megyei földbirtok-rendező tanácshoz. Elmondta, hogy Reibel úrékat Budapestre vitték; valami Biró Béla nevű Szeged környéki birtokosról (újkeresztény) mondta, hogy az angolok részére informátor; az angoloknak Szeged, Pécs és még más központokban is kellene már jelen lenniük, azonban egyelőre távol maradnak és adatokat gyűjtenek.

Délután kimentem Újvárosra, ahol vizsga volt (V–VI. o.) Marycz Emil tanító osztályában. Onnan jövet Kiss János tanárt kerestem fel a Mészáros Sándor házban, és kértem, hogy Szigeti Ferenc igazgató és Bugyán Imre igazolásánál legyen figyelemmel ezek jóságára, és ne engedje a tagokat elnyomni, ezeket az embereket, akik jók. Ígérte.

Tőle takarékpénztári igazgatói ülésre siettem, ahol szó volt a barakk-épület lebontásáról és Dragon Kálmán fizetésügyéről. Személyesen is előadta hányattatását. Segély címén kétezer pengőt szavazott meg – javaslatomra – az igazgatóság, figyelemmel arra, hogy fizetésképpen nem adhatja, miután ez precedensül szolgálna. Szóba került agilis vezető alkalmazása (Husztik Lajos), de a kis üzletforgalom ezt nem teszi lehetővé, hanem inkább legyen Husztik az, aki hozni fog (%-ért) ügyfeleket, máshonnan is. Ezt így elfogadták. Átmentem még dr. Édenburg főügyész úrhoz fellebbezésem fogalmazványáért, melyet jónak talált, és hozzáfűzetni kéri Soványból vásárolt temetőrész ilyenként való használásáról a bizonyítvány csatolását, valamint kihangsúlyozását annak, hogy az egyes javadalmakat külön célvagyonoknak minősítsék.

Hazajövet találtam a város polgármesterének értesítését, mely szerint egyházközségi pénztárunknak már csak azért sem adhat helyet a városházán, mert akkor a többi felekezet is kérhetne ilyet! Ha lesz üres helyiség a városi bérpalotákban, vehetünk haszonbérbe.

Este nagy szél, villámlás, mennydörgés; borult égbolt.

1945. május 31. csütörtök, Úrnapja

A körmenet szépen folyt le, bejöttek az újvárosi nagyobb iskolások és hívek Rozsán Mihály görög katolikus teológus vezetésével; megjelent dr. Rohály Ferenc görög katolikus lelkész és P. Czyprián szervita atya.

Délután a földbirtokrendezéssel kapcsolatos fellebbezést készítettem, írtam le. Estefelé nagy eső jött, Isten áldása.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet