Előző fejezet Következő fejezet

1945. június

 

1945. június 1. péntek

Első péntek lévén, korán kezdtük a gyóntatást és sokáig tartott. A hívek türelmesen vártak. Délfelé felkeresett dr. Révész Géza budapesti ügyvéd, dr. Szamek György ügyvéd fivérének (Békéscsabán lakik) násza. Hírt hozott Szamekékről, élnek hárman Wien-ben, és közelegnek hazafelé, jól vannak, beszélt a budapestiek nehéz helyzetéről. Kitűnt, hogy ennek felesége Schwartz Miksa volt kántortanító leánya, akik a gr. Vay [Síp] és Bolygó u. sarkát laktak.  Folytattam a fellebbezés leírását, közben zavartak, így szokott ez lenni, amikor nyugodt percekre lenne szükség.

Délután jött Saád Béla újságíró Budapestről: alkalmi (postások) kocsiján érkezett, élelmiszerért jött, és érdeklődött szállás után.

4 órakor kereskedelmi iskolai igazgatótanácsi gyűlés, amelyen Loós Jánosné tanárnő visszafogadási ügye került tárgyalás alá, és Batka István orvos iskolaorvosi ügye. Ennek befejezése után Szabó József református és dr. Rohály Ferenc görög katolikus lelkészek társaságában vitattuk a földreform-kérdést, és a közel kialakuló társadalmi kérdést, amik nem bíztatók. Saád és társa részére a kántoréknál érdeklődtem éjjeli szállás után, de nem sikerült. Így Németh János harangozóhoz kísértem el őket, ahol meg is háltak. Sajnálom, hogy nálunk nem lehettek most.

1945. június 2. szombat

Nehezen vártam, hogy megkapjam a várostól annak igazolását Szabó Imre főmérnök fogalmazásában, hogy temetőinknek a Soványból való részében temetkezünk. Már mentem a megyeházára, amikor útban találtam a harangozót. Erre nézve úgy fogalmazta a főmérnök (4 pengős bélyeges igazolás), hogy ebben a részben már sírok is vannak. Édenburg főügyész úr a bizonyítvány szövegezését keveset mondónak találta; átadta a fellebbezést, és azt mondta, mi ügyünket elég kedvezően intézték el már az itteni véghatározattal!? Természetesen ezt a megyei tanácsbeliek után említette így. Megköszöntem fáradozását és előzékenységét annál inkább, mert egyidejűleg nyújtottam be a püspök úr irataihoz, a kegyurasági beadványához csatolandó bizonyítványokat, okmányokat az itteni görög katolikus plébános által az ő Visitatio Canonica-jukból való kivonatot is. Mindkét beadványunk (fellebbezés) iktatási számát is kértem, hogy ezekre hivatkozva az országos tanácsnál az eligazítás könnyebb legyen. Minthogy pedig megtudtam délben, hogy holnap a Nagymiklósi fiú [Ferenc] (képzős) holnap délután Szegedre utazik, s ma vett püspöki leiratok vétele után: (a./ helynöki megbízatásom megszűnt június 1-jével, és csak sürgős esetekben áll fent a felmentés hirdetés alól; b./ Megyekert – ha nem veszik el házhelyeknek, bérletkezelése adassék át az újvárosi plébánosnak; c./ újvárosi harangozó ügye; d./ újvárosi plébános kérte fizetése felemelését párbér-váltság címén 4000 P-re) felterjesztéseket és fellebbezési iratom (mellékletekkel) másolatát kísérőlevéllel ellátott jelentését szerkesztettem a délután folyamán. Kérve, hogyha van alkalmas megbízottja a főhatóságnak, járjanak el fellebbezés kedvező elintézésénél, esetleg dr. Csorba János közigazgatási hivatal elnökön kívül Gimes Gyula honvédelmi minisztérium nevelési osztályfőnök és dr. Balogh István miniszterelnökségi államtitkárok közbenjárásával. Az iratokat – jeleztem – magával viheti Szegedről dr. Papp Antal, amikor Budapestre megy.

1945. június 3. vasárnap

Nagyon sok áldozónk volt. Istennek hála! – Credo-gyűlésen Székely Nándor igazgató hiányzott. – Hogy el ne felejtsem feljegyzem, amit a múlt napokban Szegedről hallottunk, állítólag három püspököt akar meneszteni a kormány: Mindszenty József (Veszprém), Kovács Sándor (Szombathely) és Petró József (Vác). Hogy miért, nem tudni. Az a hír is, hogy dr. Balogh Szeged-alsóközponti plébános, miniszterelnöki államtitkár a budapesti plébániák egyikére kerülne. Ki tudja, mire volna ez jó! – A makói helyzet nyomasztó. 

Tegnap vettem hírét, hogy a Horthy-parkban lévő három ház (Hubai Kálmán, Szűsz Ferenc és Petrovics György) kiürítését az orosz tisztek részére való lakásbiztosítás örve alatt a főispán úr a zsidók nyomására eszközölte ki az orosz katonai parancsnokságon és a zsidók részére, akik hazafelé tartanak a tavalyi deportálásból. Isten tudja! Ezt a hírt dr. Mécs Lászlóné Nagy Ilona orvosnő említette, aki egyben bejár a rendőrségi fogdába felülvizsgálni a letartóztatottakat. Kérdeztem Bécsy Bertalan polgármester állapotáról, megvan – úgymond –, de nagyon éhes, ő szokott neki bevinni szalonnafélét; én is küldeni akartam már neki, de nem adják át. Úgy hallotta, folytatta, hogy Ferenczy Béla alispánt is behozták a rendőrök. De ma kérdezősködött felőle a rendőröknél; azonban semmi választ nem adtak. Ma azonban az előírt hatósági vizsgálat alkalmával megtudja, itt van-e az alispán? Lehet, mondtam, mert a múlt napokban Halász felutazott Budapestre, és azért mehetett, hogy lehozza az alispánt.

Délben említé Arató Ferenc, hogy már itt van a vármegyei rendőrvezető, nevét nem tudja, s valószínű, hogy Makón fog lakni. – Délután levelet írtam dr. Csorba Jánosnak és Gimes Gyulának a fellebbezés ügyét ajánlva jóindulatú támogatásukba az országos földbirtokrendező tanácsnál. A főhatósághoz intézett felterjesztéseimet (köztük a fellebbezés másolatát csatolmányokkal) elvitte a püspök úrhoz a ma Szegedre utazott Nagymiklósi [Ferenc] tanítójelölt.

Később felkeresett Dehény Lajos hódmezővásárhelyi polgári iskolai rajztanár, aki május 8-án érkezett vissza Dunántúlról. Dörgicsén volt családjával, honnan szamárfogaton tért haza. Ott a piaristák birtokán a szegény nép nem igényelt földet (szőlőföld) a rend birtokából, hanem felmentek a földosztókhoz, és kijelentették, hogy ne osszák el a földet, mert ők maradnak úgy, mint eddig, a szőlőföld részes munkásai, nekik nincs edényük, pénzük stb., és meg vannak elégedve helyzetükkel. Beszélt még sokat hányattatásukról, de Isten megóvta őket a veszedelmektől, és épp ezért hálából egy templomba való Mária-képet akar festeni, eziránt jött bejelenteni. A munkához később fog, amikor hozzávalót tud beszerezni. Elfogadtam azzal, hogy amikor sora lesz, értesíteni fogom. Dehény véleménye is az, hogy a Dunántúl népe teljesen elüt gondolkozásban az itteniekétől, és szerinte is onnan várható a helyzet megváltoztatóinak tábora, akárcsak 1920-ban!

Meglátogattam Micsák Márton urat, aki arról szólt, hogy az ukránokkal kapcsolatai voltak a magyar kormánynak Sztálin tudtával, kaptak élelmet, fegyvert tőlünk a németek ellen vívott harcukban. Szerinte az ukránok Ruszinszkóval együtt maradnának a mi fennhatóságunk alatt. Azt is mondta, hogy egyes újságok szerint az oláh kormányelnök nagyon békülékenyen beszélt a magyarokról, vámunióról, határigazolás nélküli közlekedésről. Bárcsak engedné Isten!

Még †Sántha Róbert anyja keresett fel, aki elmondta a földbirtokrendező megyei tanács magatartását a földosztásnál: féktelen rosszindulat, személyeskedés, a zsidó ügyvéd (Löwinger–Ludányi) bosszúja a nyilasoknak kikiáltottakkal szemben. Úgy látszik, mondta, hogy a zsidóság bosszútól liheg a múlt évi deportálásért, pedig ebben nem a magyar volt a hibás, hanem a szövetséges német. Elmondta a mezőhegyesi földhözjuttatottak esetét: megkapták a 3-8 holdat, a férfiak künn dolgoznak, az asszonyok, gyermekek bent lebzselnek, tétlenkednek. S ha majd nem lesz lakásuk, mit fognak ezek csinálni a földdel, ha nem lesz (állat, vetőmag, gazdasági gépek stb.), amelyet meg sem művelhetnek vetőmag és gazdasági felszerelés (állatok, gépek) nélkül. Nem lehetetlen, hogy ilyenek fognak az illető vezetők ellen támadni.

Ma említették a káplán urak, hogy a budapesti s környéki gyermekek három vezetőnője közül egynek étkezését adja a konviktus, kettőjét pedig a kórház, különösen Diósszilágyi Sámuel főorvos leányának (dr. Erdei Ferenc miniszter neje!) buzgólkodására. Így legalább ez is helyes mederbe került.

1945. június 4. hétfő

Meglátogatott dr. Hencz Aurél kir. tanfelügyelő, utána jött Gangyi Ferenc csanádpalotai helyettes plébános, akit kértem, hogy az újvárosi templom mennyezetének befedésére kért ponyvák ügyében lépjen ismét érintkezésbe a nagylaki kendergyár vezetőségével, mert az eső nagyon rongálja azt. – Ígérte. – Meghívókat írtam a f. hó 13-án tartandó esperesi kerületi gyűlésünkre az itteni plébánián. Délután elmentem a polgári leányiskola III. osztály hittanórájára.

Este levelet hozott Kiss Miklósné P. Balogh Sándortól Mezőhegyesről. Hál’ Istennek, hogy ott van. Tehát nem vitték el, csak kihelyezték másik majorba, ahol 140 db birka mellett reverendában juhászpásztori teendőket végez. Írja, hogy megverték. Kissné szerint nagyon szigorúan veszik a levelezést. – Elszámolást készítettem a magyarcsanádi lelkészlak építési költségeiről, miután kezemen ment keresztül 15 ezer pengő! Kiadám azonban 16 ezernél többet!

1945. június 5. kedd

Délelőtt megkezdtem előkészítését az egyházkerületi gyűlésen megvitatandó kérdésnek: ha már elveszik a javadalmi földet a püspök úrtól; a papnevelde és az ő eltartásáról a papságnak kell gondoskodni az egyházi törvények értelmében. 

Délfelé meglátogatott dr. Tóth Aladár kórházi gége- és fülorvos, aki mint katona vonult be a múlt nyáron, Budán súlyos beteg volt, és nemrég jött haza.

Utána Harmat nevű tanítónő jött Mezőhegyesről, aki betegek olaját kérte a plébános részére. Elvitte P. Balogh Sándor részére az én breviáriumom, (régi) pars aestiva-ját, melyet Leléről nem kapott meg. Tőle értesültem, hogy Mezőhegyesen Sztacho Jenő uradalmi főtisztet Kallós Lajos, odaküldött makói kommunista küldette el az oroszokkal, mert neki útban volt. De állítólag kiengedték, Kallóst pedig felrendelték Budapestre. Ma délután ismét a polgári leányiskolában voltam a II., IV. osztályban hittanellenőrzőn. 

Estefelé Szabó Imre főmérnök keresett fel, és elmondta, hogy a szakszervezetek és pártok erősen akarják a házhelyek kérdését elintézni. Kérdezte, nem kellene-e nekünk valahol ilyen célra hely. Ismerem – feleltem – a 2400. számú földművelési miniszteri rendeletet, ennek értelmében hivatkoztam a temetőhelyünkre, és a megváltás ellen benyújtott fellebbezésemben ennek visszaadását kérem, nekünk egyelőre más kérelmünk nincs. Elmondta, hogy a Sovány és Bánom-féle területeket és egyéb, a városban lévő nagyobb házhelyeket fogják igénybe venni, erre árbecslő bizottság (kommunistákból) alakult. Szó van arról is, hogy akik Királyhegyesen, a Blaskovics uradalomból kaptak földet, a rákosi központban kapjanak házhelyet, és így Makóhoz tartozzanak. De az egész kérdés még a kialakulás helyzetében van. Igen – mondtam –, de mivel és hogyan fognak építkezni, amikor nincs anyag. Rájuk hagyják, mondta a főmérnök úr, a fő szerintük az, hogy kapjanak házhelyeket; kérdés még a terület nagysága, s hogy akik a határban földet kapnak, ott lakjanak, és építsenek lakást. Így fest a mostani hirtelen világszemlélet!

1945. június 6. szerda

Klivényi Lajos battonyai prépost-plébános telefonál, és kéri az itteni föllebbezés másolatát a földbirtokrendezés ügyben. 93 holdat akarnak igényelni a Vincze-féle alapítványi földből. Fellebbezést készít, és Szegedről utasították hozzám. Egyébként vasárnap délután ideérkezik Szegedre menendő; meghívtam szállásra.  – Délelőtt itt járt a Rédai-fiú (Munkácsy u. 11.), aki házasodni akar. Említé, hogy apjának a Pincedombon 2500 négyszögöl hosszúbérlete van: fásítás, szőlő és tormával, ezt apja örökföldként igényelni akarta, s alig engednék meg, hogy 1600 négyszögölet megtarthasson, amit nagy erőlködés után (a vármegyén járt el) sikerült elérnie. Ezt az esetet, mint jellemzőt hozom fel, annak igazolására, hogy a földosztók még az olyan embertől is, mint Rédai, aki 6 gyermeket nevelt fel, más földje nincs (egy fia főjegyző), el akarták venni a megélhetésére bérelt és most igényelt földet, tehát a szegény embertől is a kommunista párt! Ilyen igazságosság vezeti ezeket a földosztókat! Sajnos! 

Déli 11-től az érettségizők hittanvizsgáját tartottuk. Ott a gimnáziumban hallottam, hogy a szegedi tankerület élére Jansont nevezték ki, aki azelőtt a főigazgatóságon referens volt (nálam szállt meg ittléte alatt), aki jó gondolkozású, higgadt férfiú, a tanügy élén hosszú szolgálatokat fog tenni az átmeneti időben. Mondtam is az igazgatónak és dr. Bánáthy Péter református hittanárnak, hogy ez nem fog olyan lenni, mint az a Szabó Lóránt evangélikus prédikátor, aki Szegeden kitúrta Becker Vendelt, és magát feltolta a főigazgatói székbe. De hál’ Istennek, nem sokáig feszelgett ott, mert csak néhány hete, hogy főigazgatóként szerepel, természetesen demokratikus ifjúsági szellemben. 

Mécs József számtartó keresett fel este, ma reggel óta sok ügyet, köztük a cséplés és előtte az aratás kérdését, munkások alkalmazását sikerült – Farkas Imre közbenjárásával – elintézni; a termés felett szabadon rendelkeznek, a munkások leleiek lesznek, és hatodában vállalták azt.

1945. június 7. csütörtök

Délfelé jött hozzám Kiss Lajos ny. állami iskolai igazgató két leánya (egyik Szabó Ödön kir. tanfelügyelő felesége Szatmárban) és kért, menjek fel a kir. közjegyzőhöz (dr. Demkó Pál iroda), és nyilatkozzam atyjuknak az egyházzal szemben tanúsított magatartásáról, mert atyjukat népellenességgel és durvasággal vádolják, és emiatt el is vették pincedombi kis gyümölcsösét. Elmentem, és ott Hajdú Gábor református hitoktató-lelkésszel együtt bizonyítottam, hogy 1932-től éveken át előzékeny volt a katolikusokkal szemben, amikor ott tarthattunk az odavaló környéki katolikus híveknek esti és délutáni ájtatosságot, és hogy amikor Görgey István országgyűlési képviselő mellé állott, ezt felhasználta, hogy iskolája szegény tanulói részére tőle cipőt, ruhasegélyt és a szegény embereknek kenyeret kapjanak, amit ismételten kaptak is (bezzeg a nyilas Szöllősitől soha semmit).

Délben hallottam hírét, hogy Bugyi István drogérista felesége és leánya Sopronból kocsijukon hazajött. A férj ottmaradt üzletükben. Az asszony sajnálja, hogy hazajött Battonyára a helyzet miatt, melyet itt talált.

Délután egyháztanácsi iskolai és egyházközségi gyűlésünk volt, melynek első tárgya a múlt évi zárszámadás előterjesztése. Utána a tanítói és tanári fizetések emelése (Héber János és Vida Zoltán feleségei április 1-től előlegként 300–300 pengőt kapnak, nehogy később az elszámolás terhes legyen). Végül bejelentettem, hogy a földosztás során az egyháziaktól és egyháztól 83 holdat vontak megváltás alá, és hogy megfellebbeztem; így ha elveszik, a javadalmasok közül különösen a harangozókat, beleszámítva az újvárosi is, fizetéssel kell ellátni. Az újvárosi templomtető leégését is bejelentettem, és az újvárosi plébános által javaslatba hozottakon kívül az egyházközség részéről kiküldött tíz tagot, külön Szabó Imre főmérnök, Bogsán Károly főgondnok, Csala Ferenc építőmester és Gy. Varga Lajosból álló építőbizottságot küldettem ki. Utána Szabó Ferenc újvárosi plébános gyűjtőíveket íratott alá, amelyeket bemutat a rendőrségnek is. Mondtam, kérje fel Kiss Imre ottani hívét, a polgármestert is adakozásra. Ígérte, hogy elmegy hozzá.

1945. június 8. péntek

Jézus–Szíve-péntek, egyházi ünnep. Gyóntattunk már tegnap és ma reggel. Szentmisén sokan voltak elemi iskolások is. Délelőtt leltárt kezdtem írni főpásztori rendeletre, amelyet esperesi látogatás alkalmával fel kell terjeszteni. Postán jött püspök úr 626/1945. számú, e hó 5-én kelt leiratának másolata, mely Szabó Ferenc újvárosi plébánosnak szól arról, hogy plébánosi jogkörbe visszahelyezi, kivéve az istentiszteletek rendjének megszabását, mely a vicarius coadjutornál marad; biztatja őt a templom restaurálási munkájára kölcsönös erővel.

Sógornőm [Kovács Mihályné] is járt itt Óföldeákról, ő is küzd, darálómalma múlt szeptember óta nem működik, nincs fa, szén. Figyelmeztettem, hogy a gépszíjakat helyezze biztonságba, amelyek eddig megvoltak.

Délután 3 óra után telefonál Szabó Ferenc plébános, hogy itt van a biztosítási intézet megbízottja Budapestről, és menjünk ki. Elindultam, magammal vittem az építési költségvetést és terveket 1912-ből, és jött Bogsán Károly főgondnok. Künn állott malma előtt Gy. Varga Lajos h. gondnok, és őt is hívtam. Később jött. Megtudtam, hogy a templom felemelt biztosítási díja csak 36 ezer pengő (120 ezer a belvárosi iskoláké). Elmondta a megbízott észleleteit, majd jegyzőkönyvet vett fel a kárról, és mégegyszer körülnézett, és holnap délelőtt 9 órára ígérte lejövetelét, akkorra összeállítja a kárösszegre való adatokat, és jön Sípos József helyi ügyvéddel, és főgondnokot is kértem jöjjön hozzám. Szó esett arról, hogy az anyag mily drága most Budapesten. Szerinte a fa m3-ként kétezer pengőig felmegy.

Este jött egy dr. Rohács nevű miniszteri tanácsos az iparügyi minisztériumból Budapestről; Szabó [István] fakereskedőnél szállott meg; küldetése az ipartelepek üzembe helyezése, és ehhez segítés. Érdeklődött egyes vezetők felől, hogy tájékozott legyen. Ígérte, hogy máskor is eljön. Mindenekelőtt ajánlottam, hogy Tóth Ferenc ipartestületi elnökkel lépjen érintkezésbe, aki komoly férfi.

1945. június 9. szombat

Ritter, a Gazdák Biztosító Intézetének kárbecslője megjött 9-re, szerinte az egész templom mai értéke 585 ezer pengő, ennek biztosítási hányada 11 ezer néhány száz pengő, ennél többet nem tud kihozni térítésül. Amikor ezt keveslettük Bogsán Károly főgondnok úrral együtt, és azt mondtam, hogy a kárhoz viszonyítva ezen az összegen még a tetőcserepet se tudjuk ma beszerezni, méltányosságból elfogadta a kérő javaslatot 20 ezer pengőre. A belső károkra nézve írásban küld értesítést.

Dr. Papp Antal érkezett atyjától, és megy vissza Szegeden át Budapestre; elviszi a két levelet Csorba János dr. közigazgatási bírósági elnöknek és Gimes Gyula paptársunknak a Földbirtokrendező Országos Tanácshoz benyújtott fellebbezésünk érdekében, és Szegedről a főhatóságtól elkéri az ott lévő iratmásolatot csatolmányaival együtt.

A városházán Szabó Imre főmérnök urat kértem dr. Szőke Gyula ügyében ősei földműves volta igazolásához bizonyítvány (birtokrajz) kiadására. – Útközben Mallár ny. rendőrkapitány mondja, hogy az itteni rendőrség új parancsnoka egy Tóth-nevű béltisztító lesz (megjegyeztem azonnal: ez legalább érteni fog a kizsigerezésünkhöz, erre jó lesz). 

Megérkezett Kendrella József magyarcsanádi plébános is, aki elmondta, hogy az ottani községi képviselőtestület a szerb pópa és református lelkész közreműködésével, előbbinek javaslatára, a község által részére biztosított évi 1200 P fizetést megvonta, mert népellenes magatartású! Utána az ottani lelkészlak költségeit számoltuk össze (részemről 1000 P-nél többet adtam ki, mint amennyi rendelkezésemre állott). 

Délután Mag Béla úr küldött levelet; jelzi, hogy lelkészi javadalmi föld iránt beadott igénylését azzal utasították el, hogy meghagytak 100 holdat az itteni egyháznak, részesedjen abból! Hát ennyire vagyunk ezekkel a gonosz földosztókkal! Csak elvenni, azt értik, hiába ígérte Róth-Rákosi Manó Mátyásunk a földet a lelkészeknek. Írt még Mag Béla arról, hogy a tanyai hívek szobrokat akarnak beszerezni, ami most lehetetlen.

Később hozzám jött Draskóczy Ede nevű fiatal egyetemi hallgató (Draskóczy volt evangélikus főesperes unokája) és Kroó kormánybiztos (elhagyott és zsidó javak kormánybiztosa) nevében ma estére az ipartestületbe vacsorára azzal, hogy bár ő még nem tehetett látogatást, de azért szívesen lát. Úgy gondoltam, elmegyek, bár az ilyeneket ma nem tartom helyénvalónak.

Késő délután mentem gyűlésre a takarékpénztárba (barakk-épület lebontása). Útközben Hetényi Sándor zsidó hitközségi elnökkel találkoztam. Említé, hogy hallomása szerint dr. Kecskeméti Ármin idevaló rabbi állítólag Svájcban van. A takarékpénztári ülés előtt Zombori Lajos asztalos beszélt a rendőrségről, melynek magatartását elítéli; őt akarták a szociáldemokraták rendőrfőnöknek, de nem fogadja el. 

Délben és este 6 óra után jó eső esett mennydörgés és villámlással. Tekintettel az esőzésre is, este ¾9-kor levelet írtam és küldtem Kroó úrnak, melyben lemondtam a vacsorát; jobb nekem itthon, már a zuhogó eső miatt is. Közben nem volt villanyvilágítás. 

Fel kell jegyeznem, mint fontos tünetet, azt, amit ma a takarékpénztári gyűlés előtt Zombori Lajos, a szociáldemokrata párt feje mondott. A kommunisták mozgatója, Kiss Imre polgármester szerint az ő pártjuknak kell nagyon erősnek lenni. Ezzel szemben Zombori hangoztatja, hogy nem lehetnek vezetők a rendőrség mostani tagjai, akik maguk tolvajok és betörők; továbbá azt fogják Zomboriékra, hogy nagy propagandát fejtenek ki a taggyűjtésben május 1. óta. Holott az igazság: áprilisban 328 új tag, májusban csak 304 új tag lépett be a szociáldemokrata pártba. Ezzel szemben a kommunisták pártjának összes tagjai: 381.

Beszélt még arról, hogy Kiss Ernő cipőfelsőrész-készítő, aki polgármester akart lenni, most a rendőrparancsnokságot nem vállalná, el akart menni Makóról, de ők nem engedik el. Arra a megjegyzésemre, hogy a rendőrség vezetésére is tanult ember való, Zombori felelte: megfelel ott más ember is, csak becsületes legyen!! Zombori beszélt a házhelykérdésről is: véleménye, hogy nem lehet 6-800 négyszögölet adni bent a városban, hanem legföljebb 150-et. Ezt helyeselte dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos is, már a közművek indokából is, amiben teljesen igazuk van.

1945. június 10. vasárnap

Reggelre kitisztult, verőfényes nap a jó, áldásos eső után. Szentmise után délfelé Zömbik Miklós szegedi piarista tanár keresett fel, aki az ottani gimnáziumi tanulók labdarúgó csapatával jött tegnap mérkőzésre; a szervitáknál szálltak, ma délután mennek vissza. Elmondta, hogy az ottani gimnáziumi tanulóik külön ifjúsági szövetségbe tömörültek, hogy így ne kényszeríthessék őket a szélsőségesbe való belépésre. Egyébként Szegeden is a zsidó uralom terjeszkedik, az egész városháza tele van velük, aminek nem jó vége lesz ott sem. 

Délben telefonál Gy. Varga Lajos, hogy a makó-újvárosi templomgondnok, Molnár Gábor egy gyerek révén kérte tőle a perselykulcsokat, amit ő nem teljesített. A templomra való gyűjtés eredményére, annak kezelésére nézve is kérdést intéz. Mondtam, ne adja át a kulcsokat, és Pártos úrral kezeljék az adományokat. (Úgy látom, már kezdi Szabó Ferenc úr a régi eljárási módot: visszaállítani minden rosszat! Pedig kár eltérni a rendtől!)

Este 9 után megérkezett Klivényi Lajos battonyai prépost-plébános. Elmondta helyzetét az ottani rácok áskálódása miatt, és hogy ma is az állomáson, mert az ottani orosz főhadnagynak nem köszönt (állomáson parancsnok), durva megtámadtatásban (szóban) volt része, és értelmetlen rác tolmács lévén, nem akarta az megérteni, hogy ő nem ismeri a főhadnagyot, és a szokás nálunk, hogy akit nem ismerünk, azt nem is köszöntjük. Máskülönben Szilágyi-Staud Pált, ottani főbírót Mezőhegyesen robotolván verik, és ki akarják belőle venni – rácok sugalmazzák – azt, hogy a múltban sok rácot elvitetett internálótáborba, és hogy ezt bizonyos társaság tagjaival együtt tette, s ebben Klivényi úr is benne volna, legalább ezt szeretnék elérni. Egyben említé, hogy tőlük dr. Török István ügyvédet vitték el az oroszok ugyanakkor, amikor Reibel Mihály urat és társait is, és hogy ezek valamennyien Csepelen vannak, (Töröknek nővére Budapestről visz élelmet fivérének, onnan vették hírét), néhány hét múlva visszajönnek (?!), mert rájöttek az oroszok, hogy ok nélkül deportálták őket. Adja Isten, hogy úgy legyen! Beszélt még az ottani gazdasági helyzetről: az oroszok leszegényítik az országot, elvisznek mindent, és így akarják, hogy a nyomorulttá tett magyar maga kívánja utolsó mentségül: jöjj, orosz, ments meg, és akkor a hazai kommunisták vágya teljesül, lesz orosz paradicsom, melyben úszunk!

1945. június 11. hétfő

Egész éjjel, hajnalig, csendes eső, reggel borult; lehűlt a levegő. Újabb eső 7 óra után. 10 óra körül elkísértem Klivényi Lajos urat a vármegyére, hol a földbirtokrendező tanácsnál átadta a fellebbezést a battonyai egyházi földek tekintetében hozott sérelmes véghatározat ellen. Ott találkoztunk dr. Jobbágy járásbíróval, aki Battonyán is volt, mint járási bírósági titkár; többek közt említé, hogy a célvagyonokra nézve remélhető bizonyos fokú kedvező elintézés, melyet három minisztérium kiküldöttei fognak elintézni. Onnan az alispán úrhoz mentünk; majd a gazdasági felügyelővel, Nyomárkay Istvánnal találkoztunk, aki elmondta, hogyan nyilatkozott a honvédelmi miniszteri államtitkár tegnap a kisgazdapárt gyűlésén a belügyminiszterről a rendőrségi visszaélések és bűnügyek miatt. Ezt nem is hinné az ember, ha nem mások szájából hallaná. Mert erről említést tett délelőtt előttem Oláh István földműves is, aki szintén jelen volt a tegnapi gyűlésen (egyénként Oláh igazolást kér arról, hogy a Katolikus Körnek 6 évig háznagya volt, és most alelnöke, tehát megbízható. Ezt szükséges bizonyítania, mert földjét el akarják kobozni, mintha nyilas párti lett volna, pedig nem volt az; ily gyanú alatt tehenet is vittek el tőle). 

Onnan elmentünk dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébánoshoz, de iskolában volt. Utána Klivényi úr Kovács főhadnagyhoz, én pedig dr. Halász István vármegyei pénztároshoz, majd özv. Geránéhoz mentem jelenteni, hogy fivére, Tamasi Lajos egyházfi gyászmiséje e héten szombaton lesz. Hazaérve jött Havadi Ferenc medgyesegyházi plébános, aki Szegedre utazik. Leveleket küldtem be Szegedre: Erdős Ernő házassági ügyében; a „Hitvallás”-ra vonatkozólag, hogy ezen túl csak 60 példányt kérünk, mivel a hívek inkább a Szív-újságot kérik. Ebéd után elkísértem őket az állomásra, közben bementem szugolyi szőlőmbe szétnézni (ahová az orosz katonák, férfiak-nők, bejárnak gyümölcsért, nálam a szomszédnál szedett cseresznyével a bejárati kapu tetején másztak). Itt járt ma délelőtt még Fülöp István h. plébános Kunágotáról, aki levélben kér felvilágosítást az ottani tanyákon működő Halász Ferdinándné házassági ügyéről, és útbaigazítást akar. Bonyolult ez az ügy; de Halásznénak hallgatni kellene és örülni, hogy férje gondoskodik gyermekeiről, és mert távol vannak egymástól, nincsenek egy fedél alatt. Házasságának erőszak és félelem alapján semmissé nyilvánítása problematikus. Ezt meg is írom Fülöp úrnak.

Késő este, 9 óra körül jött hozzám a Kont u. 3. sz. a. ház lakója, özv. Homocsán Jánosné panasszal Németh János harangozó ellen: mert a harangszó után feldühödve rontott be hozzá, és agyonverni akarta, állítása szerint, mert csirkéi a harangozónak nála volnának, pedig mondta az ezeket Kereső harangozónak, hogy nézze meg a kertjében és keresse. Azonban nem kereste, és a különben idegbeteg férjét, a harangozót, ráküldte, s ez magából kikelve, mindennek lehordta. Sőt azzal is fenyegette, hogy holnap bejelenti a rendőrségen és lecsukatja. Védelmet kér, mert mint özvegy, nem tudja, mitevő legyen. Megnyugtattam azzal, hogy holnap szólok a harangozónak. Azonban mást is mondott Homocsánné: A múlt szeptember végén, amikor az oroszok bejöttek, a Kont u. tájékát is érő bomba és ágyúlövések miatt a környékbeliek a Katolikus Körben húzódtak meg, ő is odament, de nem engedték be, hanem a lépcsőn fadarabon foglalt helyet. Látta, hogy a pincéből a kör borát (vörös bor) nemcsak az oroszok viszik, hanem az ott tartózkodók, köztük a harangozóné is kantákkal, Csorba Ferenc és Nacsa-nevű szomszédok hordókkal, amelyeket fejük alatt (a plüss dívány végén) pokróccal letakarva takargattak addig, amíg el nem vitték talicskán (Csorba alig bírta, olyan nagy hordóval vitt). Mészáros köri szolga felesége azoknak, akik bort kértek – neki is – kukoricáért adott bort; ő négy decit vett így! Lám, így tűnt el a Kör 20 hl-nél több bora! Így most törnöm kell a fejemet, hogyan fizessem a bor árából fennmaradt 7000 pengő takarékpénztári kölcsön kamatát, amelyet a bank sürget, nem is szólva a törlesztésről! Azon gondolkozunk, ne adjuk-e el a zongorát, hogy kifizethessük az adóhátralékokat, bankot, villanyszámlákat. Gondolkodóba ejt ez az eset: ha így járt el a köri szolga felesége (a férj egy ideig még távol volt), tehát hűtlenül kezelte az oroszok által megkímélt bort, - nem volna-e helyénvaló vele szemben fellépni követeléssel kártérítés alakjában, mert hiszen Homocsánné szerint bort adott kukoricáért, és ebből a kör nem részesedett? Azután pedig, hogy nem vonhatók-e kártérítési kötelezettség alá azok, akik onnan bort vittek? Hát ilyen a harangozóné is! És még neki áll följebb!

1945. június 12. kedd

Szentmise után Németh János harangozónak annyit mondtam, ne ízetlenkedjetek ott az utcátokban. Erre ő: szándékosan bontja ki a saját kapuja alját, hogy az idegen csirkék bemenjenek. Tavaly is kis libák vesztek el, amikor a menye költözött el tőle stb., és hogy a rendőrség keresni fogja, hogy miből él? Kisvártatva valami Szilágyiné, onnan a szomszédból jött, és a harangozóék érdekében szólt, hibáztatva Homocsánnét.

Kiss Miklósné jött leányával és hozott levelet P. Balogh Sándortól Farkas Imre, nemzeti bizottsági elnök részére. Küldtem P. Baloghnak gyógy- és kötszert lábára, melyeket éppen tegnap hozott be Mécs József számtartó Leléről.

A levelet elvittem a vármegyeházára. P. Balogh levelét pedig, melyben megveretéséről ír, átadtam elolvasásra dr. Édenburg főügyésznek és alispánúrnak. (126,50 pengőt fizettem a tűzifáért – 10 mázsa –, melyet a télen a vármegye juttatott.) Onnan dr. Rohály Ferenc úrhoz mentem, akit meghívtam a holnapi papi gyűlésre.

Visszatérőben a városházán Szabó Imre főmérnök úrhoz tértem be, ahol megtudtam a házhelyek és utcanyitások ügyállását, melyet egy, a pártokból alakított bizottság sürget. Nem akadály pl. az sem, hogy a Barcsay utca meghosszabbítását a mi temetőnkön kell keresztül vezetni. Hasonló út a református ó-temetőn át. Létesíteni kell azon kívül tereket, gyermekek részére játszókertet, fürdőt.

Istók Zoltán mérnök azonban más ügyet közölt. Van a városnak a Vásártéren egy barakk-épülete, melynek két végén van lakóház, míg a közepe 50 m-nél hosszabb, csak szín, eternittel fedve. Elővette mindjárt a tervrajzot, és megállapította, hogy szélessége 10 m-nél nagyobb és 53 m hosszú! Ha ezt a város odaadná kölcsönbe, hogy ti. anyagban adná vissza az egyházközség annakidején; cseréppel kicserélhetnénk már most az eternitet, ami a városnak szolgálna javára. Szeretné, ha ezt ideadná a város, mert a deszkakerítése ennek az épületnek a szegény nép javára koporsókészítésére jó lenne, úgy sincs deszka. Adná Isten, hogy sikerülne, legalább így tetőt kapna az újvárosi templom.

Délben érkezett Szegedről Havadi Ferenc, aki leveleket kapott a püspök úrtól. Havadi ottani mestere készített részünkre ostya-vágót kézi hajtásra. Ennek a fejében adtam neki – ha elég lesz – 400 pengőt.  A három főpásztori leirat közül egyik a javadalmi földek fellebbezése, a másik az újvárosi harangozói állás szervezése, a harmadik a Megyekert kezelése, és ezzel kapcsolatban az újvárosi egyházközség szervezését, és az adózás elválasztását célozza. Ez az utóbbi a legnehezebb, mert ha a tanyavilágot az újvárosi plébániához számítja a főhatóság – így döntött már régen, nem pedig az itthoni lakóházát és házszámát vette alapul – akkor itt nem lesz adóalap. E nélkül, pedig nem lehet a belvárosban lévő polgári- és elemi iskolát fenntartani, a három segédlelkész fizetését biztosítani. Rájuk fogom bízni a megoldást az én elgondolásom előtt, adjanak tervezetet. A másik pedig, hogy az egyik harangozót innen a belvárosból rendeljem ki szolgálattételre, alig valósítható meg: egyiknek a villanytelepen van takarításért lakása, a másiknak itt a közelben háza. Lehetetlen a ki- s bejárás, és ha Szabó Ferenc úr rendelkezik, a készenlétben való állás az ő szeszélye szerint.

Délután jött hozzám, mert kértem, Molnár Péter ácsmester, hogy az újvárosi templomtetőhöz szükséges fedélszék faszükségletét kiszámítsa. Átadtam neki az épület három tetőrajzát. Említettem neki a városi barakk-épületet; ezt ő nem tartja alkalmasnak. Lehet, hogy csak azért is, mert az ócska anyaggal való munkát nem szeretik a mesterek.

1945. június 13. szerda

Meleg, verőfényes nap. Reggel a két harangozó verseng, mert a Katolikus Kör holnapi zárt ülésére szóló meghívót Cseh Mihály vonakodik kivinni, hivatkozva arra, hogy neki a 11 órai szentmisénél van elfoglaltsága. Németh János pedig tegnap este azzal adta vissza dr. Szilas úrnak, hogy legutóbb ő hordta körül, ezt talán végezze most Cseh. Utóbbi Némethet – nem jelenlétemben – durva, sértő szavakkal illette a sekrestyében. Németh ezt kikérte magának. Ezt látva, közöltem velük a püspök úr leiratát az újvárosi harangozói teendők iránt, hogy ti. egyiküknek ott kellene szolgálatot teljesíteni. Utána Némethnek adtam a meghívó kézbesítését, aki feleségének nyomban elmondta, miről van szó, s ez úgy nyilatkozott, hogy hagyja itt férje a harangozói állást, a nélkül megéltek azelőtt, megélnek ezután is. Így az asszony! 

9 óra után főispán úr kérette Kiss János tanárt, elmentem ezt vele közölni (a polgári iskola telefonja nem működik, ide telefonáltak) az iskolában. Itt bizalmasan közölte, hogy Landesmann zsidó a napokban járt a Mészáros-házban, és bizonyos Mészáros Sándorékra bízott ruhaneműeket keresett, amikről Kissnek nem volt tudomása. Utána jött Landesmann felesége is, és Kiss megmutatott nekik mindent, és nem ismertek semmire, miután nekik tudomásuk nincs ilyeneknek Mészárosékra történt bízásáról. A fiú ugyan később említett valamit, hogy édesanyja halála előtt egyes ruhadarabokat, cipőket, vásznat elégetett. Ennyi az egész.  – Kiss még szólott az igazoltatásokról, melyeket a bizottság csak azoknál vesz szigorúan, akiknek gyanús meggazdagodása vagy pazarlása a közpénzekkel nyilvánvaló (így pl. Katona-nevű katonatiszt, akinél 100 ezer pengő elszámolási nehézségeit maguk tiszttársai igazolják, amikor nekik kellett – állítólag – készpénzt, órát és ékszereket átadni a pótlásra).

Az egyházkerületi gyűlés előtt misét mondtam. Az iskolában gyűltünk össze: 18 pap. Gyűlés után találkoztunk a plébánián.

Klivényi prépost most jött Szegedről. Püspök úr minden áron bérmálni megy ősszel az eleki és kiszombori esperesi kerületben, ha lehet. Ebéd aztán Zsilkó József tanító jött, és a múlt heti egyházközségi gyűlések jegyzőkönyveit diktáltam neki írógépbe. Közben jött Mécs József lelei számtartó, aki abban fáradozik, hogy a gabonát biztosítsa az uradalomnak, ill. püspök úrnak. Utána írtam a mai esperesi kerületi gyűlés jegyzőkönyvét.

Este levelezőlapot kaptam Sopronkövesdről a plébános úrtól Galamb Sándor és fia családjairól: ott voltak március 28-ig, amikor az oroszok elől nyugatra mentek, nem tudni, hová. Plébános és a két család házigazdái azt hitték, hogy már itthon vannak régen, de várják őket állandóan. Ezt a levelet elvittem Réthy Bella tanárnő és édesanyja lakására és átadtam nekik.

1945. június 14. csütörtök

A szentmise után a sekrestyében a rákosi központi iskolánál levő kápolnafülke (az iskolában) részére oltárterítőket válogattam (alsó vászon és felső), és egy tálcát vettem el a mi készleteinkből, hogy kiküldjem. Ezeket a múlt év őszén az oroszok elvitték. Kérte az ottani gondnok, Bősze István felesége. Ma ki fogja vinni a tanyai lelkész úr unokahúga. Megjegyzem, hogy ezt felszereléssel pótolni az újvárosi plébánia kötelessége volna. De amint a szervezésnél, ennél is csak akaratosságra találni nála. 

Utána jött Strausz Mária, aki a Bácskából a múlt ősszel menekülni volt kénytelen a rácok elől, és Keszthelyen volt fivérénél, ott volt helyettes tanító, ill. beosztották. Minthogy pedig a keszthelyi Nemzeti Tanács az ott tartózkodó menekülteket kiparancsolta, még egy kis ideig fivérénél tartózkodott, végre hazajött, mert itt háza van. Elhelyezkedni akar, mint állami tanítónő. Azonban Szegeden, a főigazgatóságon Tölgyesy referens azzal utasította a makói kir. tanfelügyelőhöz, hogy ez gondoskodjék elhelyezéséről. Ez azonban azt mondta, hogy ő, miután már felesleges előjegyzés van az üres tanyai állásokra is, nem tehet semmit. Ha elhelyezi a városban, a szakszervezet beleköthet, és – mondja ő – állásába is kerülhet. Erre utasította őt hozzánk, hogy a mi iskolánknál osszuk be. Volt a szakszervezet elnökénél, Erdei János dr. református polgári iskolai igazgatónál is, aki azt felelte, hogy ő nem tehet semmit, mert ha csak egy tag is nyilatkozik ellene, vége mindennek! Ezért Strausz Mária csak tőlünk, egyházközségünktől várja azt, hogy alkalmazzuk, másként elvész lakása is. Arra, hogy tulajdonképpen, mint állami és kiüldözött tanítót a főigazgatóság köteles állami iskolánál elhelyezni – azt felelte –, hogy a főigazgatóság és kir. tanfelügyelőség erről nem gondoskodik, és hagyják pusztulni a menekült tanítókat. Ezt – így – nem akarom elhinni, mert hisz más az, ha valaki elmegy, és más, mint Bácskában, ahonnan kiűzték a rácok a magyar tisztviselőket. Strausz Mária sírva távozott, mert szinte szemrehányóan mondta, hogyha akarnánk, el lehetne őt helyezni iskolánknál úgy, mint ő is volt Keszthelyen a községi iskolánál, ahol 15 felesleges tanerőt osztottak be úgy, hogy még a 27-es létszámú osztályt is három tanerőre bízták, később könyvtár rendezésével bízták meg őket, csakhogy legyen foglalkozásuk. Azt sem akarta megérteni, hogy a hitvallásos iskolánál nem lehet az igazgatót mentesíteni a tanítás alól – mert ez fizetés többlet, amit az egyházközségünk nem bír el, mint az államnál. Szinte azt mondta, hogyha akarnám, lehetne! Erről tegnap már beszéltem Székely Nándor igazgatónkkal, aki ha úgy alkalmaznók is, csakhogy legyen állásban, itt maradna később az egyházközség terhére, s ezt nem tehetjük, mint mondtam Strausz Máriának szemébe, hogy most is felesleges tanerőnk Zsilkó József, akit még nem igazoltak, június 1. óta pedig nem tanít Marycz Emil és Béres Ida, akik az V.-VI. osztályokban tanítottak. Éppen ezért is mondhattam Strausznak, hogy beosztásról szó sem lehet, mikor foglalkoztatás nélküli tanerőink vannak. De a tanyákon két lelkész is helyettesít távollevő tanerőket, így Mag Béla bogárzói lelkészünk, aki tegnap is mondta, hogy ő szívesen hagyná abba a tanítást, ha tanító jönne őt felváltani. De Strausz Mária nem akar kimenni a tanyára, mert akkor – úgymond – mi lesz a lakásával, amelybe idegeneket helyeztek, és nincs most sem sajátjában szobája, valami kamrában kell meghúznia magát. Sajnálom, de úgy látom, hogy az egyházközség ellen tennék, ha alkalmaznánk, amikor nincs osztály, melyet rábízhatnánk. Elhelyezése az állam feladata, úgy hiszem.

Délután ½1 körül Szegedről telefonál Sopsich János prelátus-kanonok, irodaigazgató úr,  hogy az újszegedi kendergyárnál Ugi Géza plébános úr kieszközölte, hogy a Battonyán őrzött 14 ponyvát megkapjuk az újvárosi templom tetejének beborítására. De a levélért, melyben ezt a gyár közli, be kell menni még ma. Hangsúlyozza a ponyvák mai értékét és a felelősséget, és hogy nem lehet laposan fektetni a ponyvákat, nehogy a víz azokon megálljon, és rothadni kezdjenek a drága ponyvák. Említi, hogy a püspök úr nem remélte, hogy megkapjuk a ponyvákat, és ezért levélben írja, fedjük be cirokszárral vagy kukoricaszárral. (Nem lehetne beszerezni egyiket sem, és bajos volna oly nagy terhet a rabic-mennyezetre rakni.) – Németh János harangozót küldtem be egyéb hivatalos iratokkal Szegedre. Kiss Ferenc segédlelkész úr szerzett tömjént: 0,25 kg 120 pengő! De nem lehet kapni, csak kéz alatt. Kénytelenek vagyunk egy keveset beszerezni, legalább a nagy ünnepekre, de nem máshová!

Délután tartottunk válaszmányi ülést a Katolikus Kör adósságai ügyében, amelyek 5000 pengő körül vannak a 7000 pengőn felül, ami a bor ára. Felszaporodott a hátralévő adó, és fogyasztási adót is kellene fizetni az oroszok által elpocsékolt bor után. Elfogadták a javaslatot, hogy áruba bocsássuk a zongorát, mert a másik felvetettem eszmét, adjuk el a tekepálya tetejét alkotó deszkát, – nem találom én sem helyesnek. Megbíztuk dr. Szilas és Béres urakat, hogy ebben eljárjanak.

Bogsán Károly főgondnok úrnak említést tettem a Megyekert és egyházközség elválasztását érintő püspökhatósági leiratokról, amelyek Sopsich János úrnak agyában fogamzottak Szabó Ferenc plébános megmentésére. Kár pedig, mert ezzel nem szolgálja az igaz ügyet. Lelke rajta. 

Szűcs György káplán úr megfenyített testileg egy polgári IV. o. fiút, aki Pestszentlőrincről van itt a nyaraló fiukkal, mert Kiss Lajos ny. igazgatótól elment más helyre, és ezt ismételt figyelmeztetés dacára nem jelentette, hogy hová költözött. És szerencsétlenségére alig egy óra múlva megjött a fiú anyja, aki azután elővette Szűcs urat, és átkokat szórva rá, fenyegetődzött, hogy ezt országos botránnyá fújja fel. Nem akarta elfogadni, hogy fia bűnös mulasztást követett el, akit a rend kedvéért fegyelmezni kell. Az a kár, hogy meg is rúgta a fiút, azt nem lett volna szabad tennie. – Leveleket írok a főhatóságnak.

1945. június 15. péntek

Pénzt helyeztem el Mécs József számtartó úr kértére (orosz pénzt) a Makói Népbankban; de ott most említették, hogy rubelért rubelt fognak elszámolni, s egy ily értelmű nyilatkozatot írattak alá, melyet el kellett fogadnom. Ezt közölni fogom Mécs úrral.

Utána a kir. tanfelügyelő úrhoz mentem Strausz Mária tanítónő ügyében. Nem bírja őt most elhelyezni, de Strausz ne kösse magát Makóhoz; ha most nincs is foglalkoztatva, nem jár reá nézve hátránnyal; igazolása úgyis időt igényel, és ha általános rendelkezés nem jön, őszre kaphat állást, esetleg tanyán; az sem vinné ügyét előbbre, ha mi iskolánknál osztottuk volna be őt, amit tanfelügyelő sem tartott szükségesnek.

Levelet hozott Németh harangozó a ponyvákra nézve a püspöki főhatóságtól, mely szerint ingyen ideadják kölcsön a Battonyán lévő 14 db ponyvát, de felelősséggel. Mert ezek értéke egyenkint 20 000 pengő! Erre való tekintettel addig nem teszek lépést az átvételre, míg az egyházközség ebben nem határoz. Mert, ha ellopják az oroszok, ki fizessen oly nagy összeget? És miből, mikor a tető majdnem kikerülne 300 ezer pengőből! Döntsön a képviselő-testület, és vállalja a felelősséget Újváros.

Folytattam a felterjesztés megírását az újvárosi harangozói állás és egyházközség alakítását érintő püspöki leiratra, kifejtvén az okok felsorakoztatásával utóbbinak felesleges voltát. Este 9 órakor telefonon értesít Szabó Ferenc plébános úr, hogy ma este 8-kor a kereszthajó felett az evangéliumi oldalon a padok előtt lezuhant a mennyezet egy része, kb. egy négyzetméter területen; ezért holnap már az iskolateremben fognak misézni. Helybenhagytam, mert nincs más teendő egyelőre, mint hogy kivonuljanak a veszély elől.

1945. június 16. szombat

Elgondolva az újvárosi templom omladozását a mennyezeten, a képviselő-testületi gyűlést holnap délutánra gondoltam el összehívni. A meghívót megírtam, és kézbesíttettem. 10 óra után telefonál Pártos József vicarius adminisztrátor, hogy ma már az iskolában miséztek, kér meszet, hogy a tantermet az iskolanővérek körülmeszeljék. Később telefonál (½12 körül) Szabó plébános, hogy most újabb rész omlott le a padok egy részének rongálásával, kb. 3-4 m területen már meglazulva omladozik, érdeklődik a teendők iránt, és kér, beszéljek Szabó Imre főmérnök úrral is, mit csináljanak. Szereljék le, mondtam, a szószék felső részét, vigyék be a keresztelő kutat és a szobrokat; a mellékoltárokat egyelőre hagyják, azok a fal mellett nincsenek veszélyben. Megemlítem neki is a holnapi gyűlést, hogy biztosan bejöjjön ő is. Telefonáltam Szabó Imre főmérnök úrnak a helyzetről, aki ígérte, hogy félórán belül felkeres, és tárgyalunk a templom állapota felől.

Előtte itt járt valami Pataky-nevű, budapesti OTI-tisztviselő neje, aki a postán van alkalmazásban, és elmondja, hogy férjét e hó 7-én vitték el fogolyként az oroszok Temesvár felé, és most csempész úton szeretne átmenni a határon. De ehhez pénz kellene; ha ma nem megy át, és előbb felutazik Budapestre, napok telnek el, és ki tudja, nem viszik-e el addig férjét? Ezért kér 2-3000 pengőt kölcsön. Tanácsolom, kérje meg a SZECSEV-istákat, akiknek a labdarugó csapata a jövő vasárnap megy Aradra, hátha velük mehetne, s akkor nagy összeget takaríthatna meg, miután vallomása szerint úgy magyar, mint oláh részen vesztegetnie kellene a katonákat; pénzt nem adhatok neki kölcsön. Megemlíti még, hogy Budapesten még nincs üzemben telefon és távírda, és így nem tud érintkezést hozzátartozóival felvenni. Mert tanácsoltam, kérjen onnan pénzt. Sajnálom, de én pénzzel nem segíthettem rajta. 

Kökényessy Géza köri háznagy esketése után Szabó Imre főmérnök úrral tárgyaltam. Véleménye szerint a víz levezetéséről kell mindenekelőtt gondoskodni, s ennek foganatosítására ajánlja, menjen ki Csala Ferenc építőmester-kőműves, és nézze meg az építkezés menetében előálló lehetőséget, csináljon vízlevezető-lyukakat a felmenő oldalfalakon. Egyébként ő sem ajánlja a ponyvák felterítését, mert azokat biztosan elviszik az oroszok, hanem gondoskodni kell náddal való befedéséről, amely évekig jó lesz, ehhez bárminő faanyagot fel lehet használni, könnyű és kibírja addig, amíg normális viszonyok lesznek. Említettem neki a harangozói állást és az újvárosi egyházközség szervezését célzó főpásztori leiratokat.  – Ebéd után ½2-kor elmentem Csala után, de ahol dolgozni mondta a főmérnök úr, nem tudtam bemenni. Ezért levélben kértem, menjen ki, nézze meg, mit lehet tenni, s tegyen javaslatot esetleg holnap délután a képviselő-testületi gyűlésen. 

5 óra után telefonál Szegedről Sopsich János prelátus úr, hogy hétfőn délelőtt Leléről bejön a püspök úr, el akar menni a vármegyére, a földbirtokrendező tanácshoz, és itt nálam ebédelnék; készítsem elő, hogy 11 óra körül a püspök úr felmehessen; s még kocsi iránt érdeklődik, amire azt feleltem, hogy nem áll rendelkezésre, ami igaz is, mert nincs. Azt ajánlottam, hogy ne vasúton menjenek vissza, hanem lórén Lelére, s úgy Szegedre. De mondja, akkor Tápéról sokat kell gyalogolniuk. Sajnos, nekem kocsi nem áll rendelkezésemre, s a vasúti utat nem ajánlottam a túlzsúfoltság miatt. Mivel pedig hétfőn Csanádpalotára és Kövegyre akartam menni, táviratot küldtem, hogy csak kedden mehetek. Ezek szerint Magyarcsanád marad máskorra, mert szerdán Apátfalvára megyek, csütörtökön pedig a Bajza utcai állami iskolában van vizsga. Csala Ferenc holnap reggel nézi meg az újvárosi templomot, mert ma dolga van, és nem mehet ki. 

Ma reggel keresztlevelekért járt nálam Pernetszky István vendéglős, aki Füleken volt a Hangyánál. Onnan őt az oroszok elvitték robotra Pozsonyba, onnan jött a közelmúltban haza, ahová családja már előbb megérkezett. Őt most a csehszlovákok utasították ki 50 kg súlyú poggyásszal, ott kellett hagyni mindenüket. Amerre járt, mindenhol vándorlás és pusztulás, elégedetlen nép, rablás; egyik a másikától viszi, amit talál! A lelkület egyforma mindenfelé, ezrével hagyták el lakhelyüket az ellenség előtt németek, lengyelek; jöttek-mentek üresen. 

Jellemző a mai korfelfogásra: Kiss Ferenc segédlelkész úr a vezette Szent István cserkészcsapat részére a Maros-menti „Fehérház”-hoz való kiránduláshoz a városházán a polgármesterhez címzett kérvényt adott be a gazdasági hivatalnál. Ott el is készítették az engedélyt, és egy nő bevitte a polgármesterhez aláírás végett. A polgármester (Kiss Imre, kommunista) arra való hivatkozással, hogy a Szent István névvel nem lehet ilyen csapat, az engedélyt megtagadta. Erre Kiss úr a névnek elhagyásával szerkesztette meg a kérvényt, de mégsem adta be, hanem hazajött, és egy jó ötlettel felment a rendőrségre, ahol Tóth (béltisztító) új parancsnok, miután Szűcs Imrét megkérdezte, az engedélyt megadta. Tehát a polgármesternek, aki keresztlevele után katolikus, nem kell Szent István.

Este 8 óra után Kurusa András a javadalmi föld felese a Dáli-tanyán, lélekszakadva jön a hírrel: ott volt most este két ember azzal, hogy ők a plébánosi-földből kapnak igényelt földet, 8-10 holdat. Felesem váltig erősítette, hogy tudomása szerint az enyémből ott nem sajátítanak ki, azok erősítették, hogy ez a hármadik tanya a Csorgó-értől, tehát innen kapnak. Azt mondtam, hogy ez tévedés, és Kurusa is belátta, hogy a 3. tanya a kántori föld, és ezt tényleg kisajátítják. Ezt hallva, eltávozott és megnyugodott.

1945. június 17. vasárnap

Nagymise előtt kijöttem a templomból (a 8 órai szentmise keretében elsőáldozás volt 20 állami iskolás gyereknek) és Bogsán Károly úrral együtt kimentünk Újvárosra megnézni a templom mennyezetét. Ott Szabó Ferenc plébános úrral bementünk, és megnéztük, hogy a kereszthajó feletti nagyobb mezőről csak lehullott a vakolat, de nem a rabic-boltozat maga, amely még sértetlen. Utána felmentünk a tetőre, és ott láttuk, hogy a téglaborítás sértetlen, a kötővasak csavarjaikkal megvannak, a rabic bíróképessége megvan, amelyek tele vannak eternitpala-törmelékkel. Ezeket kell Bogsán úr szerint is legelőbb eltakarítani, a jó palákat elraktározni. A ponyvák külső fele alá valami állványt (pockolást) kell helyezni. Erre mondta Szabó plébános, hogy Kövecs Antal építőmesternél utánanéz, és ha megvannak állványfái és kecskelábai, kölcsön kéri.  – Csak mielőbb, mondtam. Csodálkoztam azon, hogy a harangozáshoz való feljutás oly tökéletlen: az egyik kis toronyból a mászás fel a főtoronyba a padláson keresztül vezet! Ennek lépcsője fából való volt, elégett, és a főtoronyba vezető nyílás vasajtaja nyitva lévén, csapott be a láng az onnan felfelé vezető falépcsőkbe, ezek elégtek, a felette lévő padozat-deszka elégett, tüzet fogtak a kötelek is. Szerencse, hogy a harangláb vasból van, és így a harangok sértetlenek. 

Visszatérőben bementem a kórházba. Ott van már dr. Bogdán József fogorvos (éppen nála járt dr. Batka István, dr. Juhász István, dr. Mécsné orvosok, felesége és fia), ma hozták oda a rendőrségről. Említette, hogy be kellene járni egy papnak is a rendőri fogházba, mert vigasztalás nélkül elszontyolodnak az emberek (dr. Bécsy Bertalan, Szirányi Gyula különösen). Mondtam, erről már esett szó, és ha meglesz a lehetősége, én fogok bejárni. A többiek (Nagy Ernő, Zaránd Emil, Fekete Aladár, Harsányi szolgabíró) megvannak.

Délután 6-kor megtartottuk az egyházközségi képviselő-testületi gyűlést, szép számmal jöttek el (4 tag kivételével). Előadtam a helyszínen tapasztaltakat, amit Kereső István mondott ma nálam (a romok eltakarítását, vaskapcsok, kötővasak összeszedését stb. ő ingyen, segédje csak pénzért végzi). Csala Ferenc kőműves ajánlotta, hogy a város barakkját vegyük meg, ha eladó, Sziebig Béla mondta a ponyvákról, hogy Battonyán pincében vannak, és lehet, hogy elrothadtak, akkor pedig napon szétmállanak, tehát nem ajánlja, hogy igénybe vegyük, különösen mert 300 ezer pengő volna a biztosíték és érték. Szó esett a nádfedésről is. A határozat: nem vesszük igénybe a ponyvákat, a barakkot kérjük (deputációval: Bogsán, Tóth Ferenc, Szabó plébános és Csala) a polgármestertől, és Csala Ferenc érdeklődik nád után (5 ezer kéve kellene). Szó esett a harangozók illetményéről mindhárom részére. Kérünk – javaslatomra – Szegedről értesítést, mit kapnak a szegediek? Őszre aktuális.

1945. június 18. hétfő

Püspökúr 9 óra után megérkezett Sopsich prelátus kíséretében. 11 óra előtt mentünk fel a vármegyére, hol dr. Édenbug Andor úr mondja, hogy a tanácsnál sem a Jobba Gyula bíró, sem dr. Ladányi (Löwinger) ügyvéd nincsenek itthon. Erre tanácsolta, hogy más alkalommal kellene velük értekezni. De mégis elmentünk Édenburg úr lakására, ahol püspökúr megbeszélte vele panaszát, és tanácsát vette. Édenburg úr érdeklődni fog, és tudósít, mikor jöhetne be püspökúr tárgyalni. Onnan az oroszparancsnokságra ment fel püspök úr Mécs József számtartóval, hogy két vagon tengerit adjanak vissza az oroszok, amit meg is kapott, ebből még künn van 150 mázsa, 90 mázsát pedig el kell hozni a vasúttól, és nálam raktározzák el a padláson, mert nem akarják tudatni a leleiekkel. Visszamentünk az alispánúrhoz, a főispánúrnál névjegyet hagyott (Budapesten van), majd elmentünk a kórházba, hol Fekete Aladár intézőt látogatta meg püspök úr (én pedig Nagy Ernővel váltottam néhány szót).

Édenburg Andor úr mondta, hogy az új rendőr-főparancsnok, dr. Zahorán Ákos teljesen átalakítja a rendőrséget (Kádár Ferenc kikerül Battonyára), és dr. Balogh Sándort is kiszabadítja, csak egy kis türelmet kér, nehogy tisztogatása feltűnően gyorsnak tűnjék fel. Egyébként Édenburgéknak az itteni orosz parancsnok tanácsolta, hogy értékeiket rakják rejtekhelyre, mert a mostani átvonulásnál is veszélyben forognak azok. Jellemző ez is! Az angolokról püspök úr mondta, hogy mindenről van tudomásuk, és egyházi ügyeinket éber figyelemmel kísérik (Szegeden a rabokhoz már bejárhat Lélek Gábor, addig a foglyokat apácák áldoztatták!). Ebéd után püspök úr ½3 után lórén visszament Lelére. Sopsich János úrnak átadtam a papság múlt október havi Kongrua-nyugtáit, és tőlem három felterjesztést újvárosi és Megyekert ügyekről.

6 óra körül felkeresett Kiss Miklósné. Mezőhegyesről levelet hozott P. Baloghtól; Mécs számtartótól élelmet kér, nekem pedig megírja kínzóit: Harmann-nevű csepeli munkás – volt nyilas –, a politikai nyomozó és istenkáromló és makói Baranyi és két társa, rendőr, aki megverte. Vele van Károlyi István, Kelemen Ferenc igazgató, Hervay Kálmán főbíró. A 21. sz. majorban most ökröknél foglalkoztatják.

Este 7-kor valami özv. Borkáné Szegedről jött azzal, hogy egyik szegedi újság hirdetése alapján valami Komárominé nevű fiatal nő őt egy makói plébániára felfogadta házvezetőnőnek. Járt Újvároson, és ott Szabó Ferenc plébános nővére szerint nem kell, kérdezte, nem ide szól-e a felfogadása? Mondtam, hogy nem.

Este 8 után pedig Buday Mihály pénzügyi tisztviselő keresett fel, hogy dr. Magyar Elemér helyettes pénzügyi igazgató részére és érdekében szeretne beszélni Kiss János tanárral, aki tompíttatta  az igaztalan vádakon Magyar ellen. Kért, ajánljam Kissnél, hogy őt meghallgassa. Írtam néhány sort ily értelemben. Buday említé, hogy főhadnagy Bálintot lecsukatja, mint aki eláztatta Magyart, most is ellene akar tanúskodni, de zsidó holmik elidegenítéséért lefogatja a rendőrséggel. Hát ilyenek ezek: egyik a másik ellen tanúskodik, vádaskodik, holott Buday úrnak is sok van a füle mögött e tekintetben.

1945. június 19. kedd

Kora reggel utaztam Csanádpalotára, ahol szentmisét mondtam; iskolába mentem a káplán úrral. Déli 11 óra után végeztük a vizsgát, utána hivatalvizsgálatot tartottam, ebéd után folytattuk a vizsgát, majd kimentünk kocsin Krajnai-Kudlin Lajos segédlelkész úrral Kövegyre, ahol szintén hittanvizsga volt. Itt a gyerekek gyengén feleltek, bár Csanádpalotán sem volt néha nagyon fényes eredmény, jobb a helyettes plébánosnál. Ott is megnéztem a templomot, plébánialakot (bútorai jó része a két tanítónő használatában; kertjei feles művelésben), előbbinél a hiányok pótlására utasítást adtam. Visszatérve folytattam a plébániavizsgálatot. (Sajnos, a plébániaházban nagy szerencsétlenség volt, a sertések betegek, egy nagy el is hullott, nincs oltóanyag megfelelő). Este hazautaztam zsúfolt vonaton, nagy késéssel (csupa élelmiszerszállító budapestiek! Ez kell a nagy orosz kivitel mellé!) Itthon asztalomon találtam a Gál Sándor-féle hagyatéki járásbírósági végzést a letárgyalt hagyatékról.

1945. június 20. szerda

Kora reggel utaztam Apátfalvára. Odaérve várakoztam fél hétig, mert a plébániára nem akartam bemenni, nehogy zavarogjak. A sekrestyés jött, és aztán bementem, és rózsafüzért végeztem, mígnem a káplán, majd Kelemen András plébános jött. Szentmise után találkoztam Marycz Győző kovácsházi c. esperes-plébánossal, aki Dunántúlon járt Nagysimonyban, ahol András nevű bátyja hadifogoly az oroszoknál (tanító Apátfalván), tehát nem halt meg, amint előbb felőle hírét hozták. Csakhogy nagy nehezen lehet hozzájuk férkőzni. Sőt a nőket – estére 8 órára rendelték oda az oroszok – megbecstelenítették, és utána elzavarták, tehát nem engedték, hogy a foglyokkal beszéljenek. Azt is mondták az orosz őrök, hogyha el nem mennek a hozzátartozók, őket is beviszik közéjük foglyokként.

Délután átmentem vonattal Csanádra, a plébános (Kendrella József) elém jött gyalog a plébániára: de vele a vonatot több mint egy órás késéssel kellett várnunk. Ott elvégeztem a hivatalos teendőket (az iskolások hittanvizsgáját megtartották tegnap, mert levelemet későn vették, és elhalasztani a vizsgát nem tudták), megtekintettem az új lelkészlakást, mely majdnem készen áll. Bementem a községi főjegyzőhöz, beszéltem Ménesi építőmesterrel, biztatva, hogy a melléképületet is fejezze be. A templomon megtekintettem az ágyúzás nyomait, amelyek nem lényegesek, csak sok ablakszemet nem bírnak pótolni üveghiány miatt. (Csak megjegyzem, hogy ott az őszi harc alatt leégett – kigyulladt – a rác[szerb]templom, és eternit tetőzete leégett, a toronysisakot lelőtték, de a tetőt deszkával és kátránypapírral már befedették, utóbbiakat kapták a helybeli hívektől). – Apátfalván Lukács tanító nagy titkolózással beszélt arról, hogy a kivonuló oroszok beássák (elsáncolják) magukat és ágyúikat a Maros túlsó partján ellenünk, mert az angolok és németek itt veszik fel az orosszal a harcot. Ez azt jelentené, hogy az angol nem tűri még nálunk sem az oroszt. Majd meglátjuk!

Vonatunk ma este is több mint egy órát késett. Apátfalván Juhász Pál kántor és Füchsli tanító tegnap este a Nemzeti Bizottság és szakszervezeti gyűlésen nagyon kikelt dr. Judik Ferenc kir. tanfelügyelő ellen, és mert a tantestület többi tagja – akiknek ügyük nem volt vele – nem tartott e két egyénnel, roppant kiabáltak ellenük. Így van ez: Juhásznak ügye volt Kovács Ágoston főbíróval, neki és Füchslinek Judik kir. tanfelügyelővel, tehát most kihasználják a kommunisták uralmát, melyet támogatnak, és rájuk támaszkodva akarnak ők, a bűnösök másokat megbosszulni.

1945. június 21. csütörtök

Szentmise után Micsák Márton úr a sekrestyében közli, hogy hír szerint nemsokára jönni fognak Budapestről, és az összes kommunistát összeszedik, hogy elvigyék Budapestre, mert itt az igazoltatások körül igaztalanul jártak el. 

Bogsán Károly főgondnokkal megállapodtunk a ma déli ½12 órakor az újvárosi templomtető ügyében a polgármester elé vezetendő öttagú küldöttség értesítése tárgyában, aláírva kérelmünket magába foglaló beadványunkat is. Kimentem a Bajza utcai állami elemi iskolába hittanvizsgára. Visszajövet 11 óra után láttam a főtéren, mint vonultak Arad felé az oroszok, és kocsijaikon a délvidéki svábok, akik a múlt ősszel a bundisták biztatására hagyták el falvaikat. Állítólag őscsanádiak is voltak köztük. 

A városházán megjelentünk a polgármester előtt, kinek írásban is átadtam kérelmünket: megígérte, hogy megbeszéli a főmérnök az üzemi bizottsággal, és amit lehet, megtesz. Magától tett említést az óvóhelyeken beépített faanyagról: ami a városé, azt könnyebben lehetne átadniuk – mondta. A megye faanyagát beszéljük meg az alispán úrral, a magánosokét egyezkedéssel. Általában jóindulatot mutatott.

Onnan Bogsán Károly úrral elmentem a rendőrségre, ahol Bogsán úr veje, Szalamin mezőhegyesi vasutas érdekében akart beszélni dr. Zahorán Ákos rendőrtanácsossal, aki a rendőrség ügyeit rendezi. Felhasználtam az alkalmat megemlíteni, hogyha lehetséges, a foglyokhoz lelkészi teendők ellátása végett bemennék, mint aki nem politizáltam, és ezen túl sem fogok, nehogy azt tételezzék fel rólam bemenetelem céljául. Ő még a gyónást és áldozást emlegette, de én azt mondtam, nem ez az egyedüli cél, hanem prédikáció és oktatás. Feljegyezte nevemet, és megadtam koromat is.

Bogsán Károly úr elmondta neki, hogy veje beiratkozott volt a nyilasok közé, de néhány hónapi tagdíj lefizetése után nem törődött velük, és gyűléseiken részt nem vett. Ezen kijelentések után Zahorán megjegyezte, hogy ez is elég ahhoz, hogy csak részt vett azok munkájában, akik a mai helyzetbe sodorták az országot, akár túlsó jobb, akár baloldaliak voltak. És ebben igaza van. Bogsán úr azt kérte, vizsgálja ki veje ügyét, amit Zahorán fel is jegyzett.

Szabó Ferenc plébános említé a deputációzás után, hogy e napokban az utcán oroszok elvették zsebóráját és pénzét! Tehát cave canem, óvakodj a kutyától. 

Biró Albert egyházközségi pénztáros egyre hajtogatja, hogy mert sok az egyházközségi pénztárban a befolyt adó, emeljük az ő és Zsilkó József egyházközségi jegyző tiszteletdíját, és Bogsán Károly úr előtt még azt is hangoztatta biztatásul, hogy fel kell emelni a káplánok fizetését is. Bementem az egyházközségi pénztárba, és azt mondtam Biró úrnak, gondoljon a tanítók fizetésének az illetményhivatalból történő előlegezésére, amit nekünk vissza kell fizetnünk, tehát nem lehet elpocsékolni a látszólag sok pénzt. És önmagának mond ellent, amikor ezzel szemben panaszkodik, hogy mennyi az egyes adókerületbeliek adóhátraléka. 

Délután 4-kor telefonon értesít a földeáki h. lelkész úr, hogy Helter László óföldeáki lelkész úr hazaérkezett, és állomását elfoglalta. Viszont én tudatom vele, hogy e hó 25-én nem mehetek ki Földeákra, mert Szegeden Gangyi Ferenc plébánosi vizsgáján meg kell jelennem; ennél fogva egy héttel később megyek csak. – Este Micsák úrnál angolok!

1945. június 22. péntek

Délelőtt bent járt Mécs József számtartó úr, rendezte az oroszoktól visszakapott tengeri visszaszállítását (90 mázsa) a vasútról, melyet püspök úr ittléte alatt eszközölt ki. Küldött P. Balogh Sándor részére Mezőhegyesre csomagokat, amelyeket Kiss Miklósné fog holnap magával vinni, mert az ő férje is ott van, ahol P. Balogh.

Délelőtt is repülőgépek keringtek a város felett, munkások mondták, hogy angol gépek. Még bebizonyosodik Micsák úr tegnapi szava: angol repülők figyelik, mennek-e kifelé az oroszok, és nem garázdálkodnak-e? (Utóbbit ugyan nem is láthatják, mert hisz az oroszok ezt vagy éjjel teszik, vagy nagy gyakorlatuk lévén feltűnést kerülve, a községi elöljárók és hatóságok révén.)

Levelet írtam Temesvárra Pacha püspök úrnak az újvárosi templom leégett tetőzetének felépítéséhez szükséges épületfa irányában, melyet Bogsán Károly főgondnok úr fog elvinni a jövő vasárnap; át kíván menni a sportoló vasutasokkal Aradra, és onnan Temesvárra is, valószínűen átmehet. A Nemzeti Segély gyűlése után (a titkárok részére havi 1200–1200 pengő állapíttatott meg!) a városi kereskedelmi iskola igazgatótanácsának volt ülése a városházán Kiss Imre polgármester elnöklete alatt; melyen jelen volt már dr. Szűcs Zoltán főjegyző is, akit a múlt napokban igazoltak! (Ő mutatta a hivatalos közlöny legújabb számában megjelent legújabb kormányrendeletet, mely szerint azok, akik a Duna–Ipoly vonalán túl voltak távol, nem igazolhatók! Nincs szívem – úgymond Szűcs –, hogy ezt most, a tanári állások betöltésénél megemlítsem.) Onnan felmentem Bogsán Károly főgondnokhoz, aki elviendő volt levelemet Temesvárra Pacha püspök úrhoz. De mert útiköltség is kell Aradról Temesvárra való útjára, felmentem a vármegyeházán lévő lakására is dr. Magyary árvaszéki ny. elnöknek, és mert a napokban jött meg Kisjenőből édesanyjától, és tőle hozott (házukat eladván) oláh pénzt, kölcsön, ill. elszámolásra kértem és kaptam 5 ezer lejt (értéke 420 pengő), melyet átadtam Bogsán úrnak (kinek veje, Szalamin vasúti intéző ma délben került ki a rendőrség fogdájából, ügyét Kádár vizsgálta ki, diktálta a felmentő jegyzőkönyvet). 

Hazaérve mondja dr. Szilas, hogy itt járt Szabó Imre városi főmérnök úr azzal a hírrel, hogy a polgármester úr hozzájárul a vásártéri barakképület lebontásához – amit megtárgyal a bizottságokkal –, és főmérnök úr szerint nem bocsátja árverés alá, hanem mi bízzunk meg szakértő mestereket, akik felbecsülik az épület használható anyagát, és tegyünk mi ajánlatot, mennyit adnánk érte? Legjobb volna főmérnök úr szerint, ha az oldalfalakat, alkotó deszkákat is átvennők, és a nekünk nem szükséges anyaggal fizetnők a munkadíjat, lévén ma minden anyag keresett.  Itt is hagyta a főmérnök úr a barakk alaprajzát. Erre úgy gondoltam, felesleges leutazni Bogsán úrnak Temesvárra, elküldtem dr. Szilas urat Bogsán főgondnok úrhoz, hogy ezt közölje vele, s levelemet hozza vissza, ami meg is történt.

Este 8 óra után nagy zivatar, menydörgés és villámlás, esővel. Villanyvilágítás elmarad.

1945. június 23. szombat

Reggel és délelőtt is kevés eső. Szentmise után Kiss János tanár átadta azt a jegyzőkönyvet elolvasásra, melyet e hó 8-án vettek fel a Nemzeti Bizottságban dr. Zahorán Ákos rendőrtanácsos összehívására a rendőrség átszervezéséről. Ez furcsa fényt vet arra a tülekedésre, mely a szociáldemokrata és kommunista párt között folyik a hatalomért. Meglátjuk, talán rövid időn belül, mennyit fognak haladni a rend és fegyelem megszilárdítása terén, és szüntetik meg a rablást, erőszakot, melyet a rendőrség eddig megengedett magának! 

Délután ½5 körül elindultam a vásártérre, hogy a barakképületet megnézzem. A Csokonai és Kálvin utca találkozásánál látom, hogy Csala Ferenc mester biciklin halad hazafelé. Megállítom. Gondoltam, soha jobbkor nem találkozhattam volna vele. Elmondtam, hogy megnézni megyek a barakkot, közlöm, hogyha megfelel, átvesszük az egészet, és a templomhoz nem szükséges deszkákat átadjuk a mestereknek munkadíjba. Ígérte, hogy nemsokára kimegy, és felmér mindent. Ajánlotta az eternit tető leszerelésére Tandori szőregi mestert. Írni fogok a szőregi plébános úrnak ez irányban. Kimentem az Aradi utca felé. Ezen most sok, de sok kocsi (ernyőkkel) vonult erdélyi szászokkal, kiket Hitlerék kizavartak otthonukból, eddig Linz környékén tartózkodtak, most hazamennek, mert hívták őket vissza az oláhok! Megemlítem, hogy ezek munkára kérik őket vissza. Autókkal katonák (oroszok) is állandóan vonultak. Csala Ferenc mester mondta el: Képzeljem, ma reggel 8 órára a városháza udvarára rendeltek – öregebb embereket is – permetezőgéppel, és ezeknek ki kellett menniük Szugolyba, ahol a makói kommunistavezérek a Rónayak szőlőjéből foglaltak le maguknak területeket! És ezek a robot-behívók úgy szóltak, hogy az orosz katonai parancsnokság rendeli ki őket! Hát ilyet – mondja – még csak el is képzelni!  – Igen, feleltem; akik ezelőtt az ellen szavaltak állandóan, hogy a múltban csak robottal nyomorgatták az uraságok és egyház az embereket, most nagyobb mértékben sanyargatják az itthon lévő kevés munkásokat – mert férfiaink többsége fogságban pusztul el –, mint régebben, amikor 1848 előtt ilyen foglalkoztatás is volt. De hát ilyen a világ felfogása! 

A vásártérről visszajövet Czene Mihály vendéglős, volt régi ismerősöm, házába tértem be. Ott hallottam, hogy valami Bojtos nevű rendőr vagy katona temetése lett volna a közelmúlt napokban, és ott a sírnál a mostani polgármester jónak látta búcsúztatót mondani, s többek közt szólott volna akként: nem Isten az, aki elhívja az embert a halálban, mert Isten nincs, hanem csak természet, és így megbotránkoztak ezen az egyszerű emberek is. Igen, ilyen az a polgármester, a kommunista, aki hivatal átvételekor nem esküt tesz – mert ebben Istenre kell hivatkozni –, hanem csak fogadalmat tesz. De Isten tudja ezt!

1945. június 24. vasárnap

Szentmise – 7 órás – után Horváth Mihály templomgondnoknak utasítást adtam a gyertyahulladék átöntetésére Zuber Gyula mézeskalácsosnál: 8-ast öntessen; elengedte a 20%-ot, és így a másik felét kísérelje meg pénzért megvásárolni.

Micsák úr új hírrel szolgált: Hitler szózatot intézett Buenos Airesből (Délamerika) és hogy Moszkvát elfoglalták kínai és japánok, a Vereckei-szorosnál pedig az oroszokat nem engedik át, sőt egy hadosztályukat szétverték volna a ruszinok. Hogy ebből mi a valóság – megmutatja a jövő!  – Verőfényes szép nap, meleg időjárás, aminek örül a természet is, ember is.

Délután Molnár Péter ács hozta el az újvárosi templomtető faanyagának méreteit, külön készített – úgymond – rajzot, az eredetitől eltérőt a fedélszékről, de nem állapította meg, hogy hány köbméter is szükséges? Előtte nem tettem említést a városi barakképület anyagáról. Úgy említettem, hogyha hazajön Bogsán Károly úr, majd ő átköbözi. 

Este Gorcsa Péter főjegyzőhöz mentem át; leányukat e hó 9-én bevitte a szegedi Pulcz utcai ideggyógyintézetbe, mert már nem bírtak vele. Sajnálja lányát, de nem tudott másképp nyugalmat teremteni a házban. Holnap városi kocsin utazik Szegedre megnézendő őt, tartásdíja most napi 50 pengő. Panaszkodott feles bérlőire, akik nem akarják a földet megmunkálni. Ez általános panasz. Egyébként ő a mai s közeljövő helyzetet nagyon pesszimisztikusan ítéli meg, kevés a reménye a javulásra az oroszok átvonulásával kapcsolatban. Fél a fosztogatástól a házakban is, melyek a valószínű beszállásolásokkal járnak. A vezetőség tehetetlen velük.

1945. június 25. hétfő

Ma reggel vitte el a gondnok és harangozó a gyertyahulladékot Zuber Gyula mézeskalácsoshoz átöntésre. Kíváncsi vagyok mennyi, s a részére járó gyertyákért mit kér, ha ugyan nekünk hajlandó visszajuttatni pénzért. 

10-kor érkezett Elekről Reibel Mihály esperes-plébános, aki szombaton este jött Elekre a fogságból. De tegnap, nagymise előtt már hívatta az orosz katonai parancsnok, és furcsán bánt vele; fenyegette, hogy elviteti úgy, hogy soha többé nem jöhet vissza. Arra is akarta bírni, hogy a kommunista pártba lépjen stb., mit visszautasított. Most bejött a főispán úrhoz, onnan – ennek levelével – dr. Zahorán Ákos rendőrtanácsoshoz megy. Püspök úrhoz most csak levelet intéz, később megy be, e héten vidékre fog menni esperesi látogatásra. Jaeger György és Kertész Endre még Csepelen maradt. 

Átmentem a polgári fiúiskolába, ahol magántanulók írásbeli vizsgája folyik. Ott találkoztam Bugyi Gyula volt h. tanárral, kinek tanítványai szintén vizsgáznak.  – Utána a gr. Pálffy [Móra Ferenc] utcai fonoda tulajdonosnője keresett fel. Az ott dolgozó leányok színdarabot akarnak előadni az újvárosi római katolikus templomtető javára, s keresik a nővéreknél lévő A fonóban c. színdarabot. Elmenetem vele [Zsíros] Emília nővérhez az iskolába, hol a nővér rendelkezésére bocsátja azt. 

½12-kor Szegedről telefonál Sopsich János úr, érdeklődik a tengeri felől, elhozták-e az oroszoktól az állomásról, és hogy mikor jöhetne a püspök úr Makóra a megyei földbirtokrendező tanácshoz? Előbbire megnyugtattam, utóbbiról viszek hírt. Közlöm, hogy bemegyek holnap, és kérem Henny Ferenc szeged-rókusi plébános értesítését lakás felől. Tudatom, hogy Reibel Mihály úr itt jár, és kérdezősködik Martin Aurél kétegyházi plébános hogyléte felől. 

Iskolából kijövet vár Reiner Károly h. kántor, és újságolja, hogy dr. Szentpéteri Sámueltől, aki a földbirtokrendező tanácsnál dolgozik, hallotta, hogy javadalmi földjeink felől dr. Ladányi–Löwinger ügyvédnek reánk kedvező véleménye alakult ki fellebbezésünk nyomán! Majd meglátjuk, mondtam.

Vármegyeházán dr. Édenburg főügyész útján átveszem az általa megfogalmazott határozatot, hogy ti. a püspök úr beadványainak elintézésére június 29-én de. 9 órakor Püspöklelén megjelenik a megyei földbirtokrendező tanács, és legyen ott a püspök úr is, csakis így lehet érdemlegesen dönteni. Más napot nem bírtak kitűzni a megyei elfoglaltság miatt.

Dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyző szerint dr. Balogh már nincs Mezőhegyesen, állítólag behozták Makóra, s egyelőre a rendőrségen van.  – Reibel úr ½3 után jött meg a rendőrségről, ahol dr. Zahorán tanácsos úr előzékenyen fogadta, Elekkel érintkezésbe lépett, őket kioktatta. Ma este 7 órára rendelte oda Reibel Mihály urat, hogy addig beszél az orosz parancsnoksággal, és megmondja a továbbiakat. Egyébként a főispán úr – kinél fent járt, és megköszönte közbenjárását (mert ha a főispán úr közbe nem lép, országosan vitték volna ki az ilyen letartóztatottakat Ukrajnába!) – azt ajánlotta, hogy Reibel úr 1-2 hónapra menjen el Elekről, míg ti. a rendőrség kicserélése megtörténik, és akkor nyugodtan visszatérhet. Reibel úr szerint a bundistákat, akik velük voltak (51-ből 39), mind el fogják ítélni hat hónaptól két évig terjedő időre. Lefogva voltak Post orvosné, Dórai jegyzőné és Post tanítóné, a három nagyszájú, gonosz asszony, kiknek gyermekei nincsenek, és Reibel urat is bántalmazták; ott van Motler Szervác cipész is, aki régebben, ottlétünkkor, kellemetlenkedett az egyháznak, jól lehet mint a múlt háború rokkantját, sokban segítettük; de az ottani gonosz ügyvéddel, szomszédjával szövetkezett az egyház ellen. Most elérheti a büntetés a múltért is.  – Délután 4-kor telefonáltam Mécs József számtartó úrnak a 29-iki földbirtokrendező tanács kiszállásáról. Mondtam, hogy a határozatot beviszem püspök úrnak, akinek ki kell jönni Lelére.

Délután 5-kor volt Abonyi Erzsébet polgári leányiskolai tanárnő temetése; tiszteletből elmentem temetésére a református temetőbe. Tanítványai s az egész intézet növendékei, tanári kara ott volt, de előbbiek nem könnyezték meg. Állítólag hideg volt tanítványaihoz; rákbetegségben hunyt el.

Reibel Mihály úr dolgavégezetlen jött dr. Zahorán Ákos úrtól, mert nem tudott beszélni egész délután az orosz katonai parancsnokkal, így csak holnap, a déli órákban kerülhet sor erre, addig itt marad. Később ajánlottam, vonuljon el egy időre Kecskemétre a ferencesekhez, jónak találta ő is.

1945. június 26. kedd

Szentmise után hozta Csala Ferenc kőművesmester a városi barakképület anyagának méretét és mennyiségét. Szabó Imre főmérnök úrral is közölte, és szerinte árajánlatunkat a beadványunkban fel kellene tüntetni már most. A faanyag majdnem teljesen felhasználható, az eternit jó, a deszkákból lehet lécet vágatni. Miután most Szegedre kell utaznom, e kérdés elintézése visszaérkezésemre vár. Az elindulás a Maros túlsó partján lévő őrháztól 12 óra után jóval történt, majd elindulva Kiszomborra, több mint egy óra hosszat kellett rostokolnunk. Újszegeden szálltunk ki (Héber Jánosné és atyja is utazott), és a kis kompon mentünk át a Tiszán, hogy elkerüljük a nagyállomásnál a tetvezést (orvosi vizsgálat). 4 óra elmúlt, amikor beértem a fogadalmi templomba. Megnéztem hiányait: sok ablakának üvege hiányzik, a tornyon délkelet felé nagy hiányok a falban. Onnan a püspöki palotába mentem, és ott kellett maradnom a püspök úr vendégeként. Fel is mentem hozzá, jelentvén a június 29-iki földbirtok-rendezési tárgyalást, és átadtam hivatalos felterjesztéseimet, és jelentést írtam Reibel és P. Balogh Sándorról. Később lementem Alsóvárosba a ferencesekhez, ahol a déli ablakokat csak most üvegezik (sárga festékkel színében tompított üvegekkel, ami igen kellemes színhatást mutat). Este Sopsich János prelátus úrnál beszélgettünk különféle ügyekről. Megtudtam, hogy dr. Kraener kisteleki plébános nem jön vizsgáztatni erkölcstanból (helyette püspök úr fog kérdezni), mert Kistelek környékén a visszavonuló oroszokból sok van, és ilyenkor jó, ha otthon marad a plébános.

1945. június 27. szerda

A püspöki kápolnában miséztem ½7 órakor. 9-kor kezdődött Gangyi Ferenc vizsgáztatása. Jelen volt Raskó Sándor nagyprépost-elnök, dr. Berkes Vendel és P. Fábry Antal S. J., aki dogmatikából vizsgáztatott. 

Utána Raskó úr néhány káptalani ügyet közölt, majd 12 után Sopsich úr címére Kétegyházáról távirat érkezett, mely szerint Reibel úr ne menjen haza, hanem Szeged-alsóvárosba a barátokhoz. Erre Makót hívta fel a püspöki iroda, mert Reibel Mihály úr még itt kellett, hogy legyen, ha a távirat Kétegyházáról jött, és Reibel úrral közölte Tarnainé irodatisztviselő-nő a kétegyházi távirat tartalmát, mire Reibel úr válaszolta, hogy holnap Szegedre utazik. Ebéd után lementem Rókusra dr. Henny Ferenc úrhoz látogatóba. Elmondta az ottani helyzetet; közben jó eső jött – mialatt oroszok vonultak át a városon észak felől. Visszatérve már ott találtam Kleitsch kiszombori esperes-plébánost, aki esperesi látogatásról jött, vacsorára püspök úr vendége. Este ismét Sopsich úrnál voltunk, és Kleitsch Mátyás úr elmondta a szeptember–októberi harcok lefolyását Kiszomborban. Elmondta, hogy Oláh Kornél görög katolikus segédlelkész és két görög katolikus kispap (Rozsán Mihály az egyik) nála volt október 8-ig, amíg a magyar csapatok el nem vonultak, és mert már nem jöhettek vissza Makóra, elvitette őket a magyar tisztekkel Budapestre.

A püspökúrtól értesültem, hogy a földművelési minisztérium a makói javadalmi ingatlanok tekintetében írásban nyilatkozott, hogy az igénylő bizottság és vármegyei tanács helyesen járt el, amikor az összes javadalmi ingatlant egyházi birtoknak minősítette. De ezzel ellentétben püspök úr a miniszterelnökségről felhívást kapott, hogy írjon fel idevonatkozóan, mert amint a földbirtokreform a minisztertanács elhatározásán indult el, úgy e kérdésben is nem az egyes miniszter, hanem a minisztertanács hivatott állást foglalni. Püspök úr reméli a kedvezőbb döntést.

1945. június 28. csütörtök

Szentmise után 8 óra előtt indultam Kleitsch Mátyás úrral az állomásra, de eredetileg mentem előbb az alsóvárosi zárdába, hogy Reibel Mihály úr elhelyeződését P. Schneider Vencel házfőnökkel megbeszéljem. Elvállalja készséggel, úgymond vagy itt vagy Kecskeméten. Nálunk majd adok rá egy barátcsuhát, és itt nem ismeri fel senki. 

Az állomáson sokáig kellett várni, majdnem 11 órakor érkezett be a budapesti vonat (közben, hogy ne kelljen állni, bementünk a vasúti étkezőbe, ahol rántott levest – 10 pengő – vagy kolbászt lehetett kapni; előbbit kértük és kaptuk). Ott találkoztunk Helter László, óföldeáki lelkész úrral, aki tegnap este érkezett, püspök úrral akart beszélni, de nem lehetett; továbbá Lakos Endre volt katonalelkésszel, aki leszerelt, és most Makóra jött. A tegnap esti szegedi vihar után útközben eső esett és megérkezésünkkor, 12 óra után, erős volt. A háznál Szilágyi Antal dombiratosi káplánnal találkoztam. Ő, Helter László és Gangyi Miklós urak voltak ebédre vendégek. Reibel Mihály úrral leszálláskor a vasúton találkoztam, utazik Szegedre, közöltem vele, hogy Alsóvároson lesz helye, ő viszont, hogy Eleken Csepregi József segédlelkész fekvő beteg, ezért Szűcs Görgy káplánom elutazott tegnap délután Elekre. Reibel úr már holnap visszatér, megvárja Szűcsöt, aki élelmet hoz részére, majd Budapestre utazik kezelésre, utána zárdába.

Szilágyi ebéd után elmondta, hogy őt a kevermesi rendőrség el akarja fogatni, ezt bizalmasan tudta meg, ezért a tanyák közt bujkált, majd a főispán úrral akarna beszélni, s védelmet kér, ott a DISZ-fiúk kellemetlenkednek, izgatnak a KALOT – KALÁSZ miatt. Pedig nem történt részükről izgatás. Azonban dühösek az ellenpártiak, mert bizonyára hozzájuk nem megy a fiatalság sem. Főispán úrral akart volna élete biztonsága miatt beszélni, mert a kommunista rendőrség elhurcolja, s ezt meg is mondták. Azt tanácsoltam, hogy szombaton reggel jelentkezzék, ma már úgysem beszélhet a vármegyén; helyettesítésére táviratilag felkértem Weber kunágotai s. lelkészt, ő pedig Szegedre utazik – kerékpáron – szüleihez. 

Négykor Nemzeti Segély-ülésre mentem, hol határozni kellett a zsidók segélyezési kérvénye felett, de mivel 250-300 személy – hazatérők – felsegélyezéséről van szó, és mivel természetbeliekben alig van készlet, nehéz e segítés. A kérvényt dr. Báron Ferenc ügyvéd írta alá! Sokáig hányta-vetette a kérdést Boros Zoltán elnök, és megnyilvánult a ki nem mondott érzés, hogyha a magyarok megtudják (a keresztények), hogy zsidóknak adnak a segélyből, nem fognak adakozni. Ezért abban történt megállapodás, hogy a meglévő raktári készletet (90 kg borsó, 60-70 kg bab, 30-40 kg burgonya) bocsátjuk rendelkezésükre, és lisztet kér a főispán úrtól készpénzért valamelyik malomból (20 mázsát, à 180 P), de újságban nem szabad közzétenni semmit. Ennek magyarázata: a zsidók most nagyon hetvenkednek, és adják a sokat szenvedetteket. Pedig a felsegítés is csak arra vonatkozik, hogy amikor megérkeznek, kapjanak valamelyik konyhán ennivalót. Erre való tekintettel volt az én javaslatom, hogy valamelyik pék kapta volna a lisztet, és kenyeret adott volna az illetőknek, mert bizony ma kenyeret kapni nehéz, és az illetőknek még nincs élelmezési jegyük hazaérkezésükkor mindjárt. De a többség a lisztet tartotta jobbnak. Hát legyen! Szó esett a Nemzeti Segély bevételi forrásairól, július–augusztus havi programról. Dr. Erdei Ferencné júliusra Segély-hetet tervez, Anna-bálat, tingli-tanglit a Horthy-parkban. Boros Zoltán elnök Szent István napi ünnepélyről tesz említést, mire Erdeiné mondja, hogy talán az idén üljük meg mint nemzeti ünnepet utoljára! Úgy látszik, arra céloz, hogy el fogják törölni a kommunisták ezt az ünnepet; Boros említé, hogy talán mégis van értelme és érdeme Szt. Istvánnak, aki a magyarokat megtérítette. Szóval: így közeledik a kommunista-felfogás teljesebb kifejléséhez! S amikor a parasztpártról esett szó, mondja Gubacsy Mihály kisgazdapárti, hogy nem is tudja, mikor alakult a parasztpárt, és ki alakította, – dr. Erdeiné mondja: hát 1939-ben; a rendőrség nem engedélyezte a megalakulási gyűlést, és most itt voltak a fővárosiak, férje, a belügyminiszter, és ők gondoltak egy merészet és nagyot: lementek valamennyien a strandra, Maros fürdőbe, és ott délután 5-től este 10-ig a vízben beszélték meg az ügyet, mondták ki a megalakulást. Tehát 1939 óta van benne a makói köztudatlanságban a párt, melyben akkor részt vett – mondta Erdeiné – dr. Csorba János ügyvéd is, aki ma a közigatási bíróság elnöke, kisgazdapárti eredetileg. Nem tudom, nem volt-e ott akkor Szöllősi is, a nyilasvezér, akit a kisgazdapárt is segített megválasztásában. Mert az is kitelt tőle, s a többiek voltak oly rövidlátóak, hogy Szöllősi Jenőt csak azért, mert ellenzékpárti volt, beavatták titkaikba, s bevonták tanácskozásaikba. 

Onnan jövet dr. Páll Endre alispánnal beszéltem, megemlítvén a dombiratosi Szilágyi Antal lelkész helyzetét. Átadtam neki a DISZ-beli ifjonc gyalázkodó beszédszövegét, melyet útközben elvesztett, és KALOT-fiúk találtak meg. Kértem, fogadja őt szombaton, megígérte.

Künn, a Návay-szoborral szemben találkoztam a főispán úrral. Megköszöntem a püspök úr nevében is Reibel Mihály és P. Balogh Sándor érdekében tett lépéseit. Mondta most is, hogy Reibel úr maradjon távol, amíg a rendőrség kicserélése megtörténik. Közöltem vele, hogy szereztem részére helyet a szegedi barátoknál, amit helyesnek mondott. P. Baloghról mondta, hogy hamarosan kiszabadul, csak még valamit tisztázni akarnak, de – úgymond – Kiss Imre polgármester ellene vallott. Hogy miért, nem közölte. Én sejtem, de nem mondtam, hogy tudniillik P. Balogh akkor, amikor az uradalmi erdő kitermeléséről tárgyaltak, korrektül védte a püspökség érdekeit, Kiss Imre és vele dr. Szűcs Zoltán főjegyző önösen a kommunista gonosz-rabló-elvet vallva, ingyen akarták elvenni a fát, hogy csak mondhassák, ők szerezték ezt a város szegény lakosságának. Hiszen erre vallott a fa-ügyekkel megbízott, haszontalan Lihanecz Sándor-féle magatartás is P. Balogh-gal szemben. 

Bogsán Károly főgondnokhoz mentem, szerdán megérkezett Aradról. A fa ügyében Pacha püspök úr a hozzá pünkösd másnapján intézett levelemet egyik kanonokja révén leküldte Aradra az ottani minorita házfőnöknek, és kérte, járjon kezünkre; ennél is járt Bogsán úr Székely Károly úrral, a levél kézbesítőjével, aki meg is nevezett egy megbízható aradi fakereskedőt, akitől lehet majd épületfát rendelni. Hozott tömjént és gyertyát, de drágán (480-420 pengő à kg, a gyertya még drágább!), utóbbit csak Eleknek, ott nagy a drágaság. Közöltem vele, hogy Csala Ferenc felmérte és becsülte a vásártéri barakképület anyagát, átadtam köbözés végett a Molnár-féle fedélszék fakivonatát. 

Reibel úr a vasútnál említé, hogy Antalfy Lajos eleki főbírót ma a rendőrség szabadon bocsátotta, s holnap eljön hozzám látogatóba. A többiek még maradtak.

1945. június 29. péntek

Esős éj után esős délelőtt. Templomba kevesebb hívő jött. Déli 12-kor jöttem be, s akkor jött Antalffy főbíró nejével; éppen ekkor érkezett Reibel Mihály úr Szegedről; püspök úr Lakos Endrét helyezte Elekre káplánnak; Szegeden az alsóvárosi ferenceseknél szállott meg; voltaképpen Szűcs Györgyöt várja, aki Elekről élelmet hoz holnap, és ő Budapestre utazik, hol megvizsgálják, és állapotáról nyilatkoznak az orvosok.

Antalffy úr mondta, dr. Szilágyi-Staud Pál főbírót és Hervay Kálmán főbírót hivatalvesztésre ítélte az igazolóbizottság, előbbinek felesége (Hervay Lili) fél nyugdíjat kap.  – Reibel úr délután elment Lakos Endre után, hogy közölje vele áthelyezését Elekre (Zeitler Gusztáv-családnál tartózkodik bizonyára, ott szokott lenni a Jókai utcában).

Bogsán Károly főgondnok jött, és hozta az újvárosi templomtető faanyagának kiköbözését: 84 m3 anyag volna szükséges Molnár Péter ács számítása szerint. Hogy pedig a barakképület faanyaga is beszámíttassék, Bogsán Károly úr szerint Molnárnak vele együtt ki kell mennie a helyszínre. Ezért írok Molnárnak, továbbá Tandori Károly újszegedi tetőfedőnek, hogy jöjjön Makóra, nézze meg az épületet, mennyiben használható a barakk eternitpalája? 

Gorcsa Péter főjegyzőt köszöntöttem névnapján; nagyon lehangolt nemcsak leánya, hanem a mai helyzet miatt is. Kevés a reménye, hogy jobb jövőnk lesz. Később jött dr. Magyary László árvaszéki ny. elnök; vele beszéltünk a vármegyeiek múlt szeptemberi elmeneteléről. Felemlítettem neki egy házvételt, de nem mondtam, hol és melyiket? Megtudakoltam először édesanyjának erdőhegyi volt házát. El akartam ti. adni neki a Gál Sándor-féle házat, melybe belefektetheti pénzét, és ha meghal Gálné, az egész ház kezükre megy. Ennek árát most befektethetnénk az újvárosi templom tetőjének faanyagába (városi barakk), így legalább meg lehetne kezdeni az építést. Először azonban a hagyatékügyet megbeszélem dr. Sonkovics Mihály ügyvéd h. közjegyzővel, hogy lehetséges-e? 

Este, vacsora után Reibel Mihály úrral elmentünk Micsák Márton úrhoz, hol ismét újabb híreket mondott török–angol–amerikai lehetőségekről, magyar határbővítéséről, japán repülők röpcéduláinak ledobásáról.  – Tegnap érkezett levél M. K…-tól, aki Nagyváradról Kolozsvárra került, de reméli, hogy visszakerül Váradra. Reibel úr említette, hogy Budapesten beszélt a földbirtokrendező vármegyei tanács egyik tagjával, aki úgy nyilatkozott, hogy a fellebbezéseknél, ha van valami kis támpontja a fellebbezésnek, az ügyet kedvezően intézik el. Adja Isten!

1945. június 30. szombat

Két lazarista atya (budapesti gyerekek felügyelői) mondtak szentmisét. Egyikük állandóan Kiszomboron tartózkodik.

Reibel Mihály esperes úr elutazott Szegedre, s onnan Budapestre. Levelet küldtem tőle dr. Szőke Gyula jogtanácsosnak javadalmi földjeink fellebbezése ügyében, megköszöntem eddigi lépéseit, s kérem a további felvilágosító közbenjárást, hogy megértsék a célvagyon rendeltetését. 

Később jött hozzám dr. Jobba Gyula bíró úr háziasszonya, s említé, hogy a bíró úr elutazott Budapestre, egy nagy köteg földbirtok-rendezési ügyiratot visz az itteni vármegyei tanácstól, és mintha azt is mondta volna, hogy azok közt van a mi fellebbezésünk, és hogy állítólag visszakapja az egyház a földjeit. Adná Isten! Telefonon értésit Püspöklele, hogy Szilágyi Antal dombiratosi helyettes lelkész úr ott van, és csak néhány nap múlva jön Makóra; közöltem, hogy a leveleket (beszédek) átadtam alispán úrnak, és ha jön, egyenesen hozzá menjen. Földeák pedig érdeklődött, kimegyek-e hétfőn? Igen – feleltem –, ha nem telefonálok addig.

Kellemetlen meglepetés: a postahivatal e hó végével a kereskedelmi miniszteri rendeletére felmondja a telefont, hacsak le nem fizetünk 1020 pengőt a berendezés után egyszer s mindenkorra belépési díj és újjáépítési hozzájárulás címén. Hát ennyire vagyunk! Igazán legjobb kedvem volna lemondani, s akkor nyugtom lenne a zavargástól. De a hívek érdeke miatt fel kell újítanom, és le kell fizetnem a templompénztárból, bármily keserves is ezt az összeget előteremteni. Mert bizony ez csak ezer pengő, ha leromlott is értéke! 

Reibel Mihály úr unokaöccse jött meg, aki esperes úrnak csomagot (élelmiszer) hozott, és segített feladni a vasúton, délután utazik vissza Elekre. 

Mag Béla tanyai lelkész úr unokahúga jött, hozta a templompénztári számadás nyomán a pénztárfeleslegét, melynek egy részét (1000 pengőt) az újvárosi templomtetőre juttatunk, és kérte azt az összeget, melyet múlt évben a főhatóság lóra kiutalt (1960 pengő), hogy azt hízónak valóra fordítsa. Rendelkezésére bocsátom.

Estefelé takarékpénztári gyűlés (Husztik Lajos nyugdíjemelése) után elvittem egy kimutatást alispán úrnak, melyet az orosz katonai parancsnokság számára ma délben telefonon kért a vármegyében lévő templomokról és lelkészekről. Megjegyeztem azonban, hogyha egy templomnál több lelkész működik, ez a hitoktatás és a nagyobb lélekszám miatt van, nem úgy, mint a görög keletieknél, ahol annyi lelkész nem szokott lenni. Ott mondta dr. Édenburg Andor főügyész úr, hogy a püspök úrnak tegnapi lelei kinn léte jó eredménnyel járt, és az emberek is megnyugodtak, meghagyták a termést, gyümölcsöst. 

Ma a Szt. János terén és Teleki utcában állottak ernyős kocsik németekkel, ezek Versec környékéről valók voltak, és mennek vissza Ausztriából, az angolok küldik vissza. De másrészt az oroszok nagy raja tanyázik átutazóban a Vásártéren, és veszélyeztetik a környékbeli lakosokat. A városi kertészt és családját kilakoltatták saját lakásukból, melyet teljesen lefoglaltak. Érezhetik most az ottani ONCSA-házbeliek is az orosz erőszakoskodást, melyben részük van! 

Mag Béla úr a tanyai hívek közt egy gyűjtőíven az újvárosi templomra 1610 pengőt gyűjtött.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet