Előző fejezet Következő fejezet

1945. július

 

1945. július 1. vasárnap

Első vasárnap: sok gyónó és áldozó. Délelőtt a polgári iskolai leányok tülekedése a gyóntatószék körül, és rohanása a szentáldozás előtt – fájdalmas! Nem lehet őket arra szoktatni, hogy illő és jámbor módon járjanak a templomban. Tegnap délután kellett volna jönniük a gyónáshoz, de kevesen jöttek, és ma tülekedtek. Még jól voltunk, hogy a 8 órai szentmisét idegen áldozár mondta (lazarista), és így négyen gyóntathattunk.

Enyhe, borongós idő. – Credo-gyűlés.

Tegnap mondta Reicher László SZCSV-üzemvezető igazgató, hogy a műhelyük annyira haladt a Maros vasúti hídnak helyreállításával, hogy a jövő keddre elkészül, s utána Szeged felé az állomásról lehet utazni, és aznap visszafelé is lehet majd jönni. Egyesek közülünk örülnek ennek, mert Reicher szerint az egész országban ez a híd készült el legelőször, de mások aggodalmaskodnak, mert az oroszoknak bővebb alkalmuk kínálkozik a rablott jószágok elszállítására. Azonban Reicher úr szerint a nagy mozdonyok éppen súlyuk miatt – 30-32 tonnások –, nem közlekedhetnek itt a hídon, de a SZCSV-vágányokon sem, mert súlyuk oly nagy, hogy a közönséges vágányokat egyszerűen lelapítanák befelé.

Estefelé temetőből jövet kísértem a Hold utca végéig Micsák Mártonnét, akivel temetésre menet a Kálvária u. 20. sz. háza körül találkoztam, amint az eső elöl meghúzódott egy kapuban. A temetőben egy sírt keresett.

Már a Kálvária utca elején láttam, amint orosz katonák telefonhuzalokat vezetnek az Andrássy [Mikes Kelemen, Kálvin] utca felé, s a Lonovics sugárúton autók állanak; bizonyára beszállásolják magukat a házakhoz. Egyébként a Szegedi utca és Révész utca környékén – úgy hallottam nővéremtől – igen sok orosz katona tanyázik félelemben tartva a város lakosságát. Reiner László kántor pedig újságolta, hogy a közelmúlt napokban Tóth Ferenc hentesnél két tiszt helyeződött el  fiuk szobájában, és másnapra virradóra az oroszok zajtalanul eltűntek, és autóval kimenve magukkal vitték a szobában lévő elmozdítható tárgyakat, szőnyegeket.

Holnap reggel Földeákra utazom vonattal, ezért – ha Isten éltet – kora reggel misézem, hogy a 7-kor induló vonathoz gyalogszerrel kiérjek. 

Ma délután fejeztem be az egyes betűk sorában az egyes családok kiírását 1812-ig, úgy hogy most már az összeállítás következik, ami még elég hosszú munka.

1945. július 2. hétfő

Elutazásom előtt Földeákra – vasúton – 5 órakor szentmisét mondtam. 

Megérkezésem után az iskolákat látogattam. Délután kocsival Óföldeákra mentünk Rátkai Ödön helyettes plébános úrral. Helter László lelkésznél elvégezvén ügyemet, átmentünk Návay Aranka és László birtokosokhoz, a templom jótevőihez és a lelkészség létesítőihez. Ők is különben ennek nyomasztó hatása alatt vannak, hogy még meglévő birtokaikat elveszik tőlük. Velük a megrongált templom helyreállításáról beszéltünk, amelynél legelső a torony sisakjának befedése hódfarkú cseréppel, amint eredetileg volt, vagy pedig a sisak alatt alkotandó új fedél módjára náddal, hogy be ne ázzon.

Hazajövet – esőben mentünk és jöttünk – hírét hozták, hogy oroszok érkeznek Földeákra: 500 kocsit lovakkal, emberekkel – el kell helyezni valami nagy téren: erre kijelölték a Gajdos-felé eső legelőt; azután autóbusszal tiszteket és legénységet szállásolnak el házaknál. Este a plébánián – amíg a helyettes plébános úr másnapra a bogárzói útra kocsi után jár –nagyon zörgettek, bizonyára oroszok, de mert nem volt kapukulcs otthon, magával vitte a helyettes plébános úr, én bizony nem adtam életjelt, rózsafüzért imádkoztam a folyosón le- és fel járkálva. Ez megismétlődött később is, sőt éjjel is kísérleteztek bejönni, kézzel verték a falat, úgyhogy félig felöltözve töltöttem az éjszaka nagy részét, hogyha bejönnek, azonnal papi ruhában várjam őket. Így virradtam.

1945. július 3. kedd

Reggel, amikor a templomtéren körül kellett mennünk, és csak a községháza felől lehetett bemenni a templomba, őr állott a sekrestye felől, mert az éjszaki oldalon sátort vertek az oroszok, és nem volt szabad járkálni a templom körül a parkban. Szentmisém után gyóntattam, és ½9 körül indultunk Bogárzóba, jó lovakkal. Odaérve Mag Béla lelkész urat az iskolában felkerestük, hol hittanból feleltek tanítványai. Megtekintettük a templomot, plébániaházat, és elrendezve mindent, visszatértünk. Elég kellemes időjárás mellett – nem esett az eső – tettük meg az utat, és örvendtem, hogy nem láttunk vetetlen földet; kevés a búzavetés, de a tavasziak jól fejlődnek. A tanyákon van elegendő szalma, ami vigasztaló, mert az idei búza alacsony, kevés lesz a szalma.

Délután elvégeztem a földeáki plébániavizsgálatot és a nővérek évnegyedes gyóntatását. Este már nyugodtabb volt a faluban a hangulat, mert az oroszok egy része már elhagyta a falut, bár jelezték, hogy újabb kétezer jön. A falubeliek rettegve várják őket, mert rabolnak és erőszakoskodnak. Bent járt két tanítónő Óföldeákról, akiknek az oda is érkezett oroszok elől az ablakon keresztül kellett menekülniük. Ez a világboldogítás!

1945. július 4. szerda

Hat óra előtt kimentem Földeákon az állomásra a nyugodtan eltöltött éjjeli pihenés után. Az állomáson közölte az elöljáró, hogy ma már Makón a SZCSV-állomásról közvetlenül lehet utazni Szegedre. Hazafelé jövet láttam a vonatból, mint robognak az orosz teherkocsik Makó felé.

Itthon szentmisét mondtam, és rendben találva mindent, láttam dolgaim után. A főhatóságtól hivatalos irat, hogy az idősebb harangozót át kell engednem az újvárosi templomhoz, és hogy tegyek jelentést, mennyi az egyházközség adóssága, és mikor adatik át a Megyekert kezelése az újvárosi plébániának? Egyébként az egyházközség szétválasztása elmarad! Egyben a püspök úr egy fellebbezése a kir. kincstári plébániák egyik földtagozatának kisajátítása nyomán hozott téves határozat ellen, amelyet felvittem a vármegyei tanácshoz (bár később érkezett, de a postai bélyegző tanúsága szerint – elvittem ugyanis a levélborítékot is – igazolható, hogy július 2-án tették postára), hol dr. Édenburg főügyész úr eligazította az ügyet, és szabályszerű időben benyújtottnak minősítették a fellebbezést. 

Menet a Hunyadi utcában találkoztam a rendőrségen lefogottak egyik munkacsoportjával, akiket fegyveres őr kísért, köztük Szirányi Gyula püspöki uradalmi igazgató, dr. Olajos Dezső pénzügyi tisztviselő, Pintér Gyula vaskereskedő. Visszatérőben pedig az Apaffy és Vörösmarty utca találkozásánál Bécsy Bertalan polgármesterrel, akit fegyveres rendőr kísért, valószínűen a kórházból; Bécsy elég erősnek látszik. Kezet foghattam vele, s örülni látszott a találkozásnak; ezt fejezte ki, mert hiszen ily körülmények közt mást nem is szabad mondani.

Édenburg főügyész említé, hogy dr. Balogh Sándor szabadon bocsátását nemsokára várhatjuk; máskülönben úgy mondta, hogy a rendőrség teljes leváltása várható, és dr. Zahorán Ákos és Jánosy helyzetének megerősítésén fáradoznak, akik alatt sok minden megszilárdul. Adná Isten!

Délben járt itt Szundy Jenő gyümölcsészeti egyesületi igazgató, aki közölte, hogy a Megyekertben az oroszok a kerítésen át behatoltak, és a barackot ellopták, az almát leszedték. Összesen 2 mázsa barackot vihettek el, ami ma 7-8 ezer pengő, és a fákban is kárt tettek. Ez az orosz invázió! Közöltem vele a Megyekert bérletének ügyét, hogy ez ezentúl az újvárosi plébániához tartozik; ő viszont, hogy a vármegye adni akar a községeknek rézgálicot, de ezért sok pénzre volna szükség; lebonyolításáról tárgyaltunk. Figyelmét felhívtam a bérelt Megyekert, mint faiskola megmentésére, mert az egyháztól ezt kisajátításra ítélték, hogy az orosz központ útján tegyünk lépéseket ennek, mint faiskolának megmentésére.

Dr. Szilas beszélt Szántó tanárról, akit elbocsátottak a gimnáziumtól, és most – csak engedélye volt a tanításra a nemzeti tanácstól – felment Budapestre, hogy ott igazolják. Említette még valami Lénárt István személyét, aki mint országos igazgató és a Demokrata Ifjúsági Szövetségi irányító akar itt un. tisztogatást. Érdeklődött dr. Buday Géza ny. főigazgató után is, akivel, mint éretlen tanulónak holmi leányhistóriák miatt ügye volt, de akkor is igen szelíden bánt el vele Buday úr. És ez az alak akarna most bosszút állni a múltért! Ez az, akit Návay Aranka neveltetett és apja mellől, aki Óföldeákon béresük, hozott az istállóból, hogy úrrá neveljék, és akiről annakidején hallottam (1932-ben), hogy mint VI. o. tanuló Návay Arankával szemben zsebpénzét követelődzve lépett fel, hogyha már őt iskoláztatja, lássa is el még zsebpénzzel is! Ez is mutatja, amiről én sokszor szólok urak előtt, a nép fiai közül kitanult és ma kegyetlenkedő, az előbbi időkben durva és fegyelmezetlen urakról; hogy aki hazulról nem hoz magával tekintélytiszteletet, abból lelkiismeretes, hűséges és igazságos tisztviselő vagy vezető nem is lesz!

1945. július 5. csütörtök

Szentmise után várt Bogsán Károly főgondnok úr Csala Ferenc és Molnár Péter mesterekkel, hogy megbeszéljék az újvárosi templomtető helyreállítási lehetőségeit, ha megkapjuk a várostól a barakképületet. Ez: egyszerűbb fedélszék és a kereszthajók fölé csapott tető a tűzfalak helyett. De még így is kell faanyagot szereznünk; amit elérhetünk Török Gyula METESZ-vezető révén, aki hajlandó az ott felesleges faanyag egy részét átengedni. A barakk lebontása 18-20 ezer pengő, és így 50 ezer pengőt ajánlhatunk a városnak két részletben történő lefizetés mellett. Ennek értelmében írtam kérvényt a polgármester úrhoz, melyet a főgondnok elvitt a városházára, hogy Szabó Imre főmérnök úrnak átadja. 

Bogdán József fogorvos (fogva tartott beteg, kórházban) neje keresett fel, hogy ma délután lesz férje igazoltatása, és Kiss János tanárral jelenlétében beszéljek. El is mentem vele a polgári fiúiskolába, hol beszéltünk vele, kérve jóindulatát, mint igazoló bizottsági tagét. Ígérte. Utána délelőtt gyóntattunk, közben az Almási utcai állami elemi iskolásoknál volt hittanvizsga. 

Itt járt dr. Juhász Kálmán kübekházi plébános, aki a Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulat évkönyveiből írt ki egy cikket az egyházmegye történetéhez. 

Délután Kiss Miklósné keresett fel, aki ma jött haza Mezőhegyesről, ott internált férjétől, akit még nem szabadítanak fel, és ezért türelmetlen. Vigasztaltam és bátorítottam a feleséget. Említette, mintha e héten szombaton már összeülne Makón a népbíróság. Ennek egyik tagjaként említé ama Szabolcsi Gábor állami tanító, egy Péntek-nevű görög katolikus volt sekrestyést, aki tolvajlásért büntetve volt. Ilyen tagjai lehetnek a népbíróságnak, akik a polgármester és más tisztviselők felett ítélkeznek! Különben a tegnapi újság közölte a népbírósági tagok névsorát, akiknek legnagyobb része börtönviselt, sötét alak, és úgy látszik, csak a póttagok sorába választottak tisztességesebb egyéneket. Elnök dr. Bozsó Ferenc, volt makói kir. járásbíró.

Este átmentem Horváth Mihály templomgondnokhoz, és közöltem vele elgondolásomat a Katolikus Kör hétezer pengős takarékpénztári tartozásának (az ősszel az oroszok megitták a sok bort) rendezését. Van a Szent Antal perselynek több, mint hétezer pengője, ebből ötnél több takarékban; úgy látszik, jelenleg ezzel nem sokat bírnánk segíteni a pénz elértéktelenedése miatt a szegényeken, és mert nem is igen van rászoruló ember, hogy a körnek adósságait ebből kifizetjük, tehát a kör kölcsönveszi kamatmentesen, és öt év alatt, 1946-tól számítván, visszafizeti lisztben, évenként 5-6 mázsa liszttel. Ezt annakidején kenyér alakjában kioszthatjuk, vagy a lisztet átadjuk a szegénygondozónak. A gondnok jónak találja ezt. Egyébként dr. Szilasnak is említettem, de ő sokallja az évi 5-6 mázsa lisztet, természetesen nem tudja még elbírálni, mit jelent ez, hogyha megmarad a körnek zongorája, és a Szent Antal-persely mily tehertől mentesíti a kört, melynek ma egy fillér jövedelme nincs, és adóssággal küzd, adókkal hátralékban van.

1945. július 6. péntek

Első péntek; sok gyónó és áldozó. Kiss Ferenc és dr. Szilas 7-kor már nem gyóntat, iskolába mentek. 9 óra előtt jöttem a templomból, és siettem a Deák Ferenc utcai állami elemi iskolába, ahol az újvárosi lelkészek helyett Rozsán Mihály görög katolikus teológus tanította a hittant az utóbbi hónapokban, a hittanvizsgára. Elég jól sikerült.

Onnan dr. Rohály Ferenc úrhoz, majd dr. Bánffy József vármegyei ny. főügyészt meglátogatva (súlyos tüdőbeteg, lesoványodott, nem fog soká élni, úgy látszik), dr. Sonkovics Mihály ügyvéd urat (kir. közjegyző-helyettes) kerestem fel, és tanácsát, ill. felvilágosítását kértem a Gál Sándor-féle házra nézve: eladható-e az özvegy jogával, de az átöröklési jognak birtokában. Igenlő válasza mellett mondta, hogy a ház négyezer pengő körüli értéket képvisel. Elmondtam neki, miért érdeklődöm, ti. hogy az újvárosi templomtetőt helyreállíthassuk. A szervita atyákhoz mentem. Útközben láttam, mint vonulnak Kelet felé a városon keresztül az orosz teher- és személyautók! Husztik Lajossal csúzos bántalmaink gyógyításáról szólva emlegettük a tótkomlósi fürdőt, és ha alkalmas lakást kapnánk – ami után érdeklődni fog –, elmegyünk. Ő is sokat szenved lábaiban. 

Délután ülés volt a Nemzeti Segélynél, megbeszélés a július 22–29-re tervezett hét programjáról, megjelent a lazarista atya is, aki Kiszomborban van a budapesti gyermekeknél és az egyik felügyelőnő. Utána találkoztam dr. Magyary László úrral, akinek szántuk a Gál-féle ház eladását, de már vett két járandót, és így aligha vehetné meg a házat is, mert annyi pénze már nincs; de el is adhatná máris nyereséggel.

A plébániával szemben lévő artézi-kút elhomokosodott, most takaríttatja a város Istók Zoltán mérnök úr vezetésével. Elég sok baj van e kúttal, mert úgy látszik, most sem mentek le a furással a kavicsos rétegig!

1945. július 7. szombat

Szentmise után siettem az állami elemi iskolába hittanvizsgára, onnan a városházára a gazdasági hivatalba, hol dr. Horváth Gyula tanácsnok közölte velem, hogy nagy nehezen sikerült részemre kiverekednie a nekem még 1944-re esedékes tűzifa-járandóságból öt mázsát, holott járna kilencvenkét és fél mázsa. Kértem, hogy szállítsák el a házhoz, miután nekem fuvarom nincs. Ígérte.

Délután felkeresett Iritz Sámuel ny. számvevőségi tanácsos, akit mint izraelitát múlt évi június 16-án deportáltak. Két hét előtt jött haza Therezianstadtból. Elmondta, hogy dolgoztak gyárban a fakitermelésnél. Dr. Kecskeméti Ármin rabbi az első 8 nap alatt volt velük, utána, mint beteget a wieni aggok házába szállították, és nem tudni, mi van vele, és hol van. Itthon most – elmondtam neki – nem jól viselkednek a zsidók a keresztényekkel szemben, amit ő is hallott és elítéli. 

Estefelé jött Bogsán Károly főgondnok úr, aki tegnap Újszegeden járt Tandori eternitpala-fedőmesternél, aki hajlandó leszerelni a palát – ha megkapjuk a várostól – a barakképületről m2-ként 6 pengőért, és még három kiló szalonnáért. Utána Szabó Imre főmérnök úr érkezett, és közölte, hogy ma a városi állandó választmányban szó esett kérelmünkről a barakképülettel kapcsolatban, és ott hangok hallatszottak, hogy nem kell eladni, és hogy az oldaldeszkákat át kell adni az asztalosnak. A polgármesterrel nem tudott értekezni az ügyben, de úgy látná jónak, ha árajánlatunkat emelnők vagy a deszkát (500 m2) kikapcsolnók, és meghagynók a városnak; a hétfői közgyűlés előtt közvetlenül lesz az üzemi bizottság ülése, melyen talán más irányban tesznek javaslatot. Lemásoltam részére a Csala Ferenc mester által készített anyagleírást és mennyiségét, hogy legyen minek alapján megmagyarázni, miről van szó. Főmérnök úr érkezte előtt éppen indultunk a METESZ-igazgatóhoz, Török Gyulához, hogy megtekintsük azokat az épületfákat, melyek ott rendelkezésre állanak. De ezt el kellett halasztanunk későbbre. Lemásolva elvittem Szabó Imre főmérnök úrnak az épületanyag-kimutatását még ma este.

Hazajövet láttam, hogy kocsik orosz katonákkal robogtak a megyeháza felé, amelyek Kiszombor felől érkeztek, de egyelőre tovább robogtak. Isten szabadítson meg tőlük!

Ma itt jártában említé Kendrella József magyarcsanádi plébános, hogy Őscsanádon át Apátfalvára 500 magyar érkezett Temesvárról, akik orosz hadifogságban voltak.

1945. július 8. vasárnap

Nagymise előtt említi özv. Nagy Imréné, hogy a nála lévő budapesti leány és társai lopnak. Erről szólt a felügyelőnőnek is, aki nem akarja ezt szellőztetni. Viszont azt mondtam Nagynénak, hogy az ellopott tárgyakat (olvasók, képek) keresse a lánnyal együtt, hátha így felébred benne a lelkiismeret, és visszateszi azokat.

Várt a sekrestyében dr. Rohács miniszteri tanácsos is, aki Kroó, jóvátételi kormánybiztos megbízásából egy aranysujtásos burzát (miseruhához tartozó kehelyabrosz-tartó) adott át templomi használatra. Éppen jó, mondtam, ezt használni fogjuk a főoltáron áldoztatásnál. Bejött velem a plébániára, és beszélgettünk a helyzetről, tapasztalatairól. Véleménye: amíg a békekötés meg nem történik, és idegen tőkét nem kapunk, igazi fejlődést magunk erejéből nem teremthetünk. Fájdalommal említé, hogy az oroszok a mátraházi villanyvezeték tartó vasoszlopait elviszik (le kell vágni a betonalap felett. Hiába kérték, hagyják meg, és adnak helyettük újakat, nem fogadták el), és más gyárakat is leszerelnek (ezek gépei helyett sem fogadnak el újakat, melyeket most rendelnének meg). Szomorúan tapasztalja, hogy a pártrendszer alapján ítélik meg a mai vezetők az embert. Elmondta, hogy a napokban Budapesten járt, és ott hallotta a belügyminiszter nyilatkozatát a rendőrségről. A budapesti és debrecenivel van megelégedve, a többi nem ér semmit, ezért van a többi gyökeres átszervezés alatt.

Szundy Jenő vármegyei gyümölcsészeti egyesületi igazgató jött, és a rézgálic-ügyről beszélt, melyhez nehezen lehet jutni. A vármegyén van még öt mázsa heverő, esetleg ezt veszi át az egyesület, a másik 22 mázsából 11-et kereskedő (Zeitler Gusztáv) révén és a battonyai Csernovszkyval együtt akar lebonyolítani. 

A püspöklelei zárdafőnöknő az ottani napközi-otthon ügyében járt el a vármegyén (fa és élelmezés; földjuttatás a kommunista párt jóindulatú akaratával, a gyümölcsös átadása; tanerő-szaporítás nővérekkel), és kért felvilágosítást. Szerinte az ottani lakosság majdnem teljes egészében sajnálja, hogy az uradalom erre a sorsra jut (földosztás). Igen, mondtam, de ennek jórészt ők az okai, mert nem becsülték meg a múltat.

Délután kimentem a Szugolyba, a Maros hídja mellett lévő szőlőmbe, megnézni, nincs-e baj. Úgy találtam, hogy egyes fürtök megkapták a fürtpenészt, és ezek terjeszkednek is; egyébként a még meglévő gyümölcs – mert éretlen – megvan. Meg fog-e érni számunkra, attól függ, hogy oroszok lesznek-e még itt és átmenőben? 

Vacsora után meglátogattam Micsák Márton úrékat, hol az ő életükbe vágó kérdésekről is szóltunk, belevegyítve azt, ami körülöttünk folyik: az angol–amerikai–japán helyzettel.

1945. július 9. hétfő

Reggel 7 órától déli 1-ig gimnáziumi tanulók és a kereskedelmi iskolások hittanvizsgája. 

Délután jött Bogsán Károly főgondnok úr hozva az üzenetet a városi barakképületről. A városi üzemi bizottság határozata: a város lebontatja, s a nekünk szükséges anyagot az ár-kormánybiztos által meghatározandó áron átadja, a többit eladják árverésen. Így könnyebb nekünk, úgymond, mert a bontást nem nekünk kell végeztetnünk. Erre való tekintettel írtam Tandori Károly újszegedi tetőfedőmesternek, hogy ne jöjjön ki egyelőre. A közgyűlésen délután ily értelemben határoztak. De mert ez az anyagmennyiség nem lesz elég, Burunkai vármegyei megbízott mondta, hogy e napokban dől el a légoltalmi óvóhelyek lebontása, melyekből sok faanyag kerül ki (elosztják ács, asztalos és épületanyagra), ebből is megvehetjük a még hiányzó részt. Tőle tudtam meg azt is, hogy az ár-kormánybiztos valószínűen dr. Rohács. 

A közgyűlésen adóügyek is tárgyaltattak. Dragon János pénzügyi tisztviselő mondta, hogy ma az államnak naponkint hárommillió pengőre van szüksége, de a nyomdák csak egymilliót tudnak nyomni, ezért bizonyára nyomni fognak ezerpengős címleteket is. 

Dr. Erdei János polgári iskolai (református) igazgató a drágasággal kapcsolatban, hogy a város takarékoskodjék is, furcsa javaslattal jött. Szállítsák le a tisztviselők fizetését a felére, de éppen ezért fél hónapot is dolgozzanak a városházán, és a másik felében dolgozzanak másutt. Csak meghallgatták.

A szegényházi és külső szegények díjait felemelték, sőt Cser József, Kádár Ferenc, Szabó József és Burunkai Sándor kommunista pártiakkal tárgyalva megértettem, hogy a drágulás az emelkedő irányzat miatt szükséghez mérten emelni kell azt, és a polgármester úrral beszéljenek ők is ily irányban, ezt jelentsék utólagosan a közgyűlésnek, és megszavazzuk azt, mert a szegényeket nem lehet elsenyvedni hagyni. Megértették és helyeselték. A gyűlés után ezt a polgármester úrnak is mondtam, helyeselte. 

Pusztai (Fuzák) Sebestyén tanácsost most is kértem az egyházközségi-adó irodája ügyében azzal, hogy őszig, amíg a bérpalotában egy üzlethelyiség (jóléti szövetkezet) megüresedik, hagyják mostani helyén; esetleg abba költöztetnek be más hivatalt, de a mi bérletünk az. Estefelé Hajdú János ny. városi főszámvevő, aki a város közélelmezési ügyeit intézi, keresett fel azzal, hogy hallomása szerint a parasztpártból indult volna ki hajsza ellene, mely szerint az ő és Pusztai tanácsos igazoltatását újra előveszik az igazolóbizottságban, és hogy ebben is Kiss János tanár keze működik, mondja. Tudjam meg, Kissnek minő szerepe van ebben? Tartsam őt vissza, mert hisz Kisst ő régebben a városházán sokban segítette. Ígértem, hogy holnap eljárok ebben. 

Késő este Csillag Sándor államépítészeti mérnök keresett fel. Elmondta a vármegyei földbirtokrendező tanács kiszállását Lelére, ahol a püspök úr is megjelent, és dr. Ludányi-Löwinger György ügyvéd eljárási módját sikeresnek említette. Felesége ügyében kért, Szőregen érdeklődjem az ottani plébános úr révén, mi a baja s mi a terve a jövőre? Megindult már a válóper az orosz miatt (őrmester, feleségét ez vitte el bútoraival együtt) és beteg feleségét ennek nővéréhez utalja.

1945. július 10. kedd

Kora reggel misét mondtam, és 7 óra után mentem át a polgári fiúiskolába, hogy a hittanvizsgán jelen legyek. Elég gyengén ment.

Közben beszéltem Kiss János tanárral Hajdú Jánost érintően, és kértem, hagyja őket útjukon Pusztai Sebestyénnel együtt, hadd vigyék tovább az ügyeket, mert hisz ilyenre mostani körülmények között mások nem vállalkoznának. Elmondott néhány jelenséget a deportált zsidókkal kapcsolatban, mint keresnek ezek holmikat ott is, ahol nem is hagytak! Állítólag dr. Löwinger–Ludányi György ügyvéd is rájött erre a turpisságra?!

10-kor elmentem az elemi iskolások záróvizsgájára, ahol a szülők nagy számban jelentek meg, és szép feleletben volt részük. A tanerők (apácák is) derekas munkát fejtettek ki. 

Bogsán Károly főgondnok úr elvitte a Szőregre szánt levelet is Csillag Sándor mérnök kérelme alapján. Délután a polgári leányiskolai tanulók hittanvizsgáján voltam.

Hazaérve vettem P. Balogh levelét a makói rendőrségi börtönből, melyben helyzetéről értésit, papírt, tintát, tollat kér és Mezőhegyesről ott hagyott nadrágját. 

Özv. Vajda Jenőné (Lonovics leány) járt a plébánián, és hírül hozta, hogy e hó 4-én Temesvárott elhunyt Kayser Lajos nagyprépost. Temetése 6-án volt. Nyugodjék békében! Legközelebb meghirdetés mellett gyászmisét tartok lelki üdvéért, mert hiszen elődöm volt. 

Este Majoros Márton postatiszt keresett fel érdeklődve csúza miatt a Császárfürdő iránt. Szó esett a tótkomlósi fürdőről is, hová én is szándékozom menni, ha Husztik Lajos úr kielégítő választ kap lakásról. 

Este egy darabig nem volt villanyvilágítás, később azonban megindult, mert éjfél után 1-kor világosságra ébredtem, a konyha előtti folyosón éles világossággal égett a lámpa.

1945. július 11. szerda

½8-kor Székely Nándor igazgatóval Újvárosra mentünk a vizsgára. Délig tartott. A IV. osztályban megjelent – mert fia odajárt – Kiss Imre, a város mostani polgármestere. Kiss kitartott a végéig. De feltűnő volt, hogy amikor befejezésül a hazáért a „Hiszekegy”-et imádkoztattam a tanulókkal és a jelenvolt katolikus szülők keresztet vetve imádkozták azt, Kiss nem vetett keresztet, sem kezeit imára nem kulcsolta. Rá vall, most kommunista, és már a megválasztásakor is csak fogadalmat tett, tehát Istenre nem esküdött. Egyébként – mert fiát gimnáziumba adja – ajánlottam neki, taníttassa zenére, hegedűre, mert ezzel a gyereket műveli, és bátrabbá teszi, akiről úgy nyilatkozott, hogy bátortalan. 

Utána bementünk (Székely Nándor igazgató, Zsilkó József tanító, Bogsán Károly főgondnok és Gy. Varga Lajos) a plébániára, hogy megtudjam, mennyit gyűjtöttek eddig a templomtetőre. Egyúttal átadtam Gy. Varga úrnak a részemről felajánlott összeget (1500 P), és az itt gyűjtött, valamint a bogárzói lelkész úr által gyűjtött összegeket (1850 és 1650 P). Szabó Ferenc plébános úrnál eddig a Gy. Varga által kezelt összeggel és az általam átadottal összesen 54 ezer pengő gyűlt össze.

Felmentünk ezután a templomtetőre, s megnéztük a letakarítás munkáját (Keserű mester és egy inasa végzi). Megvannak a csavarok és kötővasak, de pala kevés maradt épen. Megtekintettük a harangozási lehetőséget is, amely ha a kórusról történik, hosszú kötelekkel oldható meg.  – Itthon délben üzenetet vettem a rendőrségi fogdából, hogy P. Balogh Sándort és társait ma reggel – ezt Bogsán Károly főgondnok említé ma vizsga előtt már – kirendelték a piactérre söpörni, és mert a páter reverendát visel, és nem akar civilben járni, nem lévén ilyen ruhája, s nem is akar abban járni, hadd lássák, hogy pap. Üzente, hogyha a rendőrség emberei hozzám jönnek, és civil ruhát kérnek, ne adjak. (Azt mondta ugyanis a rendőrség, hogy majd visznek részére tőlem!) Üzenjem meg Mécs József úrnak is, hogy ő sem adjon ilyet. 

Délben értesítést vettem a szegedi római katolikus főtanfelügyelőtől, hogy az elemi iskolai beiratkozásokat az iskolaév végén, tehát már most, lehet végezni, és ha más intézkedés nem jön, a jövő iskolaév szeptember 1-jén kezdődik. 

Ebéd után Mécs József számtartó úr jött, közöltem vele a páter levelét és az üzenetet a ruházatról. Mécs ma küldött neki fehérneműt és ételt, gyümölcsöt, de ezeket ezentúl nem engedik be, és a látogatást sem engedik meg ezentúl.

Mécs József szerint a június 29-iki helyszíni tárgyalás jól sikerült az uradalomra. A múlt évi búzatermést most csépelik, a honvédség Szegeden vette meg a búzát, ezt az oroszok el nem vehetik, és egyéb terményre is a honvédséggel szerződhettek. Csak a jövő évi gazdálkodás bizonytalan. Mécs elment Csillag Sándor mérnökhöz, kinél néhány részletkérdést kell megbeszélnie, amire tegnapelőtt hívta fel figyelmemet, amikor Csillag úr nálam járt. 

Délután, ½6 körül óriási vihar vonult át felettünk esővel.

Utána telefonál a szegénygondozó nővérek főnöknője, tehenet kaptak tartásra hasznáért a várostól, de takarmányról gondoskodniuk kell. Ehhez úgy vélnek jutni, ha a lelei uradalomtól kapnák azokat; ehhez kér segítséget. Kár – feleltem – hogy nem két órával előbb szólt, amikor Mécs számtartó úr éppen nálam járt. Kért, telefonáljak holnap.

Itt járt délután özv. Halasiné bérlőm, aki a búzabér árát akarta kifizetni. De mert nem tudja, mennyi az, későbbre halasztja a fizetést, illetve takarékpénztári betétjét nevemre átíratja. Ez a haszonbér 1944. október–1945. novemberre esedékes, a tengeri részét már előbb kifizette. Említé, hogy kapott a közeli napokban két kétéves csikót, de ezek egyike sánta. Elekről hozta el a fia orosz parancsnokság engedélyével, tehát el nem vehetik tőle. Úgy mondta, hogy a papi javadalmi földön szép volt a búza.

1945. július 12. csütörtök

Délben Fodor Lajosné kértére a takarékpénztárban rendeztem törlesztése kölcsönének kiegyenlítését, mely házára is be van kebelezve (utolsó részlet 150 P volt). De nem akarja most a kikebelezést, hogy így szükség esetén kölcsönt kaphasson.

Később benéztem az Arad–Csanádi Takarékpénztárba, érdeklődtem az ügymenet iránt, amely pang, de a szakszervezetek megállapította fizetésemelés élénken érdekli a tisztviselőket, ezért szombaton délután ez ügyben gyűlés lesz. 

Felmentem még a vármegyére, ahol dr. Édenburg Andor főügyésznek átadtam P. Balogh leveleit, amelyek egyikében, ha ügyét népbíróság elé viszik, őt kéri ügye védőjének. Csodálkozva említé, hogy dr. Zahorán Ákosra hogyan haragusznak a rendőrség emberei, mert Antalfy Lajos főbírót szabadon bocsátotta. Általában dr. Zahoránnak addig, míg meg nem vetheti a lábát erősebben, nagyon óvatosnak kell lennie. 

Délben itt ebédelt Magyar Károly Szegedről és Szakács József apátfalvi segédlelkész, akik fent jártak a főispán úrnál engedélyért, hogy a szegedi püspöki tanoncotthon megnyitásához Apátfalván vásárolt élelmiszert hajón szállíthassák; ha ugyanis nem működik az otthon, lefoglalják vagy az oroszok vagy a kommunista szegediek. Az engedélyt megkapták, és holnap indul a rakomány. Ezt bejelentették az itteni rendőrségen is, nehogy őket a Maros-hídnál feltartóztassák. Délután itt járt Papp határvadász-zászlós, és bejelentette, hogy a Katolikus Körben konyha részére helyiséget igényelnek, miután bent fogják adni az ellátmányt a legénységnek, tehát főzni is fognak központilag.  – Ismét nagy eső jött 4 óra tájban, utána fülledt meleg. 

Délelőtt jött Németh László Szilberekről, a rácok által elűzött állami tanító, aki a németeknél (Morvaország északnyugati részén) dolgozott fairtásban, és orosz fogságba került. Május 20-án vitték Kétegyházán keresztül oláh megszállott területen át Besszarábiába, s onnan most haza engedték. Hazatérőben az oláh lakosság részéről az állomásokon ételt kaptak, onnan eddig három csoportban közel háromezer fogoly tért haza.

1945. július 13. péntek

Verőfényes reggel. Itt járt egy nő – nevét egyelőre nem tudom, de az ipartestületnél van – akinek leánya dr. Sonkovics Mihály ügyvéd úrnál gépíró, és nővére részére, aki Budapesten ápolónő volt, szeretné megvenni a Gál-féle házat. Megmagyaráztam, hogy eladni csak úgy tudjuk, hogy Gál Sándorné ott marad, és ápolni, tartani kell, de ezért fizetnénk. Úgy mondta, hogy erre vállalkoznék nővére is. Nem volna rossz, ha így el tudnók adni, hogy e ház árát is az újvárosi templomtetőre fordíthatnók, és az egyházközség ennek ellenében teljesítené az örökhagyók akaratát, és a szentmiséket évenként elmondatnák. Azt mondtam a nőnek, érdeklődjék meg, mit érne nekik így e ház, és nyilatkozzanak. Akkor írni fogok a püspök úrnak is.

Déli 12 óra előtt jön hozzám dr. Szilas hittanár úr, és jelenti, hogy épp most mentek el tőle a rendőrség emberei (kettő, egyik csanádpalotai, volt játszótársa), akik őt a gimnáziumból hozták haza, és nála egy óráig tartó házkutatást tartottak, iratait összehányták, házi nyomda után érdeklődtek, de nem találtak semmit. Okul ő azt gondolja, hogy a gimnázium falán is találtak röpcédulát Sinály Károly tanárról „huncut, részeges, köpönyegforgató vagyok S. K.” szöveggel. Később, ugyancsak a gimnáziumból jövet mondja, hogy más cédulák is voltak a zsidókról, és hogy a polgári fiúiskolások múlt szombati ballagása idején ezek állítólag irredenta-nótákat is zengtek volna tanáraik – az ő ablakai alatt is –, de ő nem volt itthon, és ezért fiúk a polgáriból is vannak a rendőrségen. Állítólag Weszelei tréner nyilatkozott, mely szerint ez a cédulasor nem a diákoktól származik! Lehet, hogy igaza van. Később azzal jött dr. Szilas úr, hogy egyik diákja hozta a hírt egy másiktól, akit bent tartva faggattak, hogy tulajdonképpen őróla és Sinrályról volt szó. Este még azt a hírt is hozta, hogy Szűcs Imre nevű rendőrfőnök vallásbeli kérdésekről vitázott a diákokkal: imádsággal még nem lehet elérni valamit, mert – úgymond – tegyenek egy búzaszemet üvegbe, abból nem lesz kenyér. Ő – Szűcs – nem istentelen, de … Állítólag Batka fiú [István] védte Szilas urat, hogy a mai politikáról és helyzetről sohasem beszél. Ott terpeszkedett cigarettázva a léhűtő, éretlen Gajdi István gúnyolódva is a „fasiszták” felett! Holnapra is vannak berendelve diákok a rendőrsége.

Estefelé Szabó Árpád plébános Medgyesbodzásról a főhatósághoz továbbítandó hivatalos iratokat küldött egy Deák-nevű ottani férfitól, aki itt a katonai parancsnokságon van alkalmazva. Elmondta, hogy ott türhető a helyzet, munkást nem lehet kapni, ő is édesatyja földjén most aratott. Egyébként Dunántúlról jött haza, a határig kényszeríttették a németek, ott – mert neje szült – nem ment tovább, hanem egy pinkafői ember tanyáján tartózkodva (SS-es fia volt, de aki Budapesten tanult és így bujtatta el, jóindulatúan, tanyájukon). Szabó Árpád plébánossal nagyon meg vannak elégedve, szépen működik. 

Levelet írtam Mécs József számtartó úrnak a szegénygondozó nővérek érdekében takarmány iránt a várostól kapott tehén részére, melyet holnap visz ki Mécs úr fia [József] Lelére.

1945. július 14. szombat

9 óra után gyalog indultam Németh harangozóval együtt a dáli tanyára azzal a célzattal, hogy bemegyek Királyhegyesre az esperesi látogatást is elvégzendő. A Bajza utcában találkoztunk Marycz Emil tanítóval, a plébános fivérével, akitől megtudtuk, hogy a királyhegyesi plébános nincs otthon, így hát ez az út ma elmarad. Künn a határban a 6. km-nél felvett kocsijára Török A. Kálvária utcai hívünk, és elvitt a harangozói földekig. Kiérve éppen malacokat drótozott Kurusa András és emberei; akikről megtudtam, hogy aratómunkások, és éppen befejezték azt a búza és árpatáblát, melyeket kézi kaszával aratni akarok. Még van tavaszi árpa és búza is, melyet aratógéppel fog levágatni. A tengeri táblák szépen állnak, kezdődik a csövezés a korai fehéren; egyéb veteményekre is jó volt a múlt napokban az esőzés. Láttam a búzatáblában lévő kukoricaszárral befedett tengeri rakásokat, amelyeknek nagy része az én tulajdonom, de nem tudta hazaszállítani elfoglaltsága miatt a feles, aki panaszkodott, hogy ismét kirendelték e hó 16-tól harmincnapi robotra, és nagy keservesen eszközölte ki részére az egyelőre való mentesítést dr. Könyves-Kolonics József ügyvéd. Így van ez: szenvednie kell követett politikájáért, és ezt nekem is szenvednem kell, ill. a gazdaságnak.

Emberei ebédje után kocsin jöttünk a Bajza utcáig. Nagy hőség volt, félő, hogy ismét zivatar jön. A kocsin az aratómunkásokkal a helyzetről váltottunk szót, akik komoly, s nem a mai újabb felfogás embereinek látszanak. Fáj nekik a mostani nincstelenség, és ők dolgozva akarnak megélni (Barna és Fehér görög katolikus családok).

Délután 6-kor takarékpénztári igazgatói gyűlés volt. Ezen különféle bankügyek kerültek tárgyalásra, és egyöntetűen foglaltunk állást a Dragon cégvezető által – kereset végett – ajánlott „heti kosztpénzes” kölcsön kifejezés ellen. Ez erkölcsileg rontaná a bank értékét. 

A mai helyzet – pénzügyi – felett váltott eszmecsere során Zombori Lajos asztalos a drágaságra hivatkozva szintén kiemelte, hogy a drágaság a munkabérek emelése miatt van. Az élelmiszerek árának megállapítása volna az egyedüli mód a drágasági folyamat emelkedő volta megállításának. Érdekes volt megjegyzése arról, hogy Kroó kormánybiztos, bár szociáldemokrata volt, átlépett a kommunista pártba, de ezek nem fogadták be! Szólt a nyomda körül folyó kommunista önkényről (Husztik Miklós és emberük, Menyhárt beszorítása!!); de arról is, hogyha a szociáldemokraták meg is állapodnak valamire nézve, a felvett jegyzőkönyvi határozat mindig ellenkezik a megállapodással, a kommunisták maguk hamisítják meg saját javukra! Így fest tehát a pártatlanság és igazságszeretet. Zombori is úgy érzi, hogy nagy katasztrófa szakad ránk.  – Késő este jön Szűcs György káplán úr, és bejelenti, hogy a jövő hétfőn Kiss Ferenc úrral lelkigyakorlatra akar menni. Mehet, mondtam.

1945. július 15. vasárnap

Szép, verőfényes reggel. Jelentkezések a Skapuláre társaság tagjai közé való felvételre ma az esti ájtatosság után.

Tegnap a bankgyűlésről hazajövet Reicher László SZCSV-igazgató jelenlétében Szirbik Sándor református lelkész úr felvetette az eszmét egy nagy templomi hangverseny (orgona és ének) tartására a Nemzeti Segély javára, és úgy gondolná, hogy ezen én is mondanék (bevezető) beszédet, ezen szerepelne Antos Kálmán is, szegedi orgonaművész és karnagy. Részemről mondtam, ennek nincs akadálya, mert hisz ez jótékony célú előadás, és ezen híveink akadálytalanul vehetnek részt. Antos Kálmán urat én kérem fel a szereplés vállalására. 

Délben jött Takács Bálint temetőgondnok, és a sírhelyek felől tárgyaltunk: a fülkés sírhelyek eladását egy időre beszüntetjük, a többi sírhely árát pedig a búza 40 pengős ára arányában emeljük fel. Ugyanakkor látogatott meg Csorba Árpád-központi (Dorozsma mellett) tanító és neje, Tengerics leány. Előbbi három hét előtt jött meg német–orosz fogságból, és vele otthonába való útjáról szóltam, ha járművet kapna, vele tartanék Halas felé, tanyámra.

Meglátogatott dr. Diószeghy András kereskedelmi iskolai igazgató, akit az igazolóbizottság – tegnap tartott ülésében – nyugdíjazásra ítélt. Diószeghy elmondta, hogy a zsidó Löwinger–Ludányi bizottsági ügyvéd egy névtelen levél alapján – melyet a bizottság többi tagjai nem vettek volna figyelembe – bánt vele kíméletlenül, bosszúállóan. Állítólag a Loós Jánosné (zsidószármazású nő) tanárnő néhány év előtti alkalmaztatása, ill. fel nem vétele s Diószeghynek az iparostanonc-iskola igazgatói elnyeréséért pályázata miatt Loóssal szemben. Tehát zsidóérdek itt is! Szólt Diószeghy még múlt szeptember havi eltávozásáról. (Lakitelekre kísérte nejét és leányát, vissza akart jönni, de már nem jöhetett, és így ment Szekszárdra, onnan Budapestre, ahol családjával találkozott, mert fia anyját és nővérét autón felvitte Lakitelekről.) Az ítéletben megnyugszik, úgyhogy 39 évi szolgálata van. Elmondta, hogy Kelemen Ferenc polgári leányiskolai igazgatót tegnap az igazolóbizottság igazolta, de hallomása szerint a rendőrség népbíróság elé akarja állítani.

Szundy Jenő gyümölcsészeti egyesületi igazgató a rézgálic-ügyről tett jelentést: 11 mázsát átvett Zeitler Gusztáv kereskedő megbeszélésünk szerint, a gálic már itt van, ennek előjegyzése július 23-tól vehető át kg-ként 150 P-ért. (holdanként szőlőre 10 kg, meggyfára két deka), ebből Makó 7 mázsát, Kelet-Csanád 11 mázsát (3 járás) és Makó környéke Kiszomborral 5 mázsát kap. A gálic Budapesten 106 P volt, ehhez jön a szállítási költség. Zeitler az alapár 25%-át kapja a kiárusításért és pénze kamatjáért. 

Délben dr. Szilas hittanár nagyon lehangoltan beszélt saját helyzetéről. Olyasfélét hall, hogy a rendőrség le akarja őt tartóztatni. De hogy mi okból, nem tudja; azt véli, hogy Sinály Károly tanár VI. gimnázium osztályos leánya [Marica] az a rossz szellem. Pedig ő jelest adott neki hittanból. Sinály tanár látszat szerint nagyon előzékeny vele. Elmondta még, hogy Tarnay László gimnáziumi igazgató ellen újabb panasz ment az igazolóbizottsághoz, és tegnap őt vezetésre alkalmatlannak minősítették. Ok: Szántó tanár jelentette fel – aki Aradról jött, ill. ott volt néhány év előtt a katolikus gimnáziumnál, és most visszament Budapestre azért, mert Szántót mint h. óraadót alkalmazták, és ezeknek óradíja megállapítva lévén, Tarnay többet nem adhatott (óránként 5 P), amiből Szántó megélni nem tudott, és ezt panaszként vitte az igazolóbizottság elé.  S ezt ok gyanánt fogadták el, hogy Tarnay népellenes.

Délután Kereső István mester számlát nyújtott át az újvárosi templomtető letakarításáról: két hétig dolgozott ő és inasa. Bár ő annakidején ingyen kínálkozott e munkára, mégis heti 50 órát számított önmaga részére is, és így 2089 pengő a díjazásuk. Hát ilyenek ezek a mesterek! Isten őrizzen ma az építtetéstől!

Nővérem különös esetet említett: Paku nevű egyén a Maros-partján lévő (Szugoly) szőlőjének felét három év előtt eladta, hogy ennek árából vízkárosult házát helyreállíthassa. Zeitler Gusztáv kereskedő vette meg, és rá szép kis lakást építtetett, ott töltötte a nyári időt családjával. És most ez a Paku – a kommunisták között valami szerepet tölt be – arra hivatkozva, hogy ő annakidején kényszer hatása alatt adta el a szőlőt, visszakapja azt a párt segítségével potom áron. Még őszig Zeitler használja a termést. De Zeitler az idén – erre való tekintettel – már nem is permetezhet. Hát ilyen ez a gonosz világ! De ilyen ez a Paku is, akinek felesége római katolikus vallású, amikor Pakuhoz ment feleségül, református részre reverzálist adott, fia hozzánk járt elemibe. Akkor ígérte, hogy római katolikusnak neveli fiát, de a református polgári iskolába járatta, utána kereskedelmibe, s ez nem törődött anyja ígéretével, reformátusként él. Az anya útközben, hazugsággal és P. Petruch Antal S. J. útján, ellenkezésünk (mint saját plébános) dacára kapott engedélyt a szentségek felvételére (szentgyónás–áldozás). Fia már törvény szerint is lehetne katolikus, áttérés útján, de úgy látszik, nem törődik ezzel a szenteskedő anya és fenti jellemű apa! Nem is fogja megáldani az Isten az ilyen hamis embert! 

Este meglátogattam Gorcsa Péter főjegyzőt, aki most már jómaga is rájön arra, hogy a sokak által rossznak mondott Kiss János tanár nem rossz, hanem csak a Szűcs-családbeliek kiáltották ki ilyennek, még pedig érdekből. Ő is szólt a zsidóság igazságtalan erőszakoskodásáról.

1945. július 16. hétfő

Nyitray kórházi orvos édesanyja keresett fel, és elmondta, – amit a múlt napokban én is hallottam – a szülészeti osztályra, ahol fia teljesít egy éve szolgálatot, a zsidó Szűsz Ferenc orvost akarják kineveztetni a zsidók nyomására és a Könyves-Kolonics család szándéka szerint, Nyitrayné fiát pedig elbocsátják. Ezek akarják a deportált zsidót kárpótolni, aki 63 éves, 8 éve nem operált. Ez anya kért, ha van ismeretségem a főispán úrnál, beszéljek fia érdekében. Diósszilágyi Sámuel igazgató-főorvos szép bizonyítványt adott fiának, de ezzel nem használ annak, aki állását fogja veszíteni, mert egyébként is Kolonicsék, fiuk mellett és ennek menyasszonyán kívül, aki szintén mint orvos működik a kórházban, még egyik vejét, Csathó Péter volt katonaorvost akarja behozni a kórházba, úgyhogy az nemsokára Kolonics-családi kórház lesz. Amit ajánlhattam, megmondtam, hangsúlyozván, hogy a nevezett urakkal annyira jóban nem vagyok, hogy érdemben beavatkozhatnék javára. Ajánlottam, hogy dr. Erdei Ferenc belügyminiszter neje, Diósszilágyi főorvos úr leánya [Éva] révén  – ha vállalja – írasson a belügyminiszter úrnak, aki bizonyára ismeri a Szűsz Ferenc orvost és múltját, – amit e nő előtt nem fedtem fel (angyalcsináló és a hozzá kezelésre forduló nőket megbecstelenítette). Kár, hogy ezt az orvost beengedik a kórházba. Nem lehetetlen, hogy miatta elnéptelenedik a szülészeti osztály, ami kívánatos volna, nehogy ott űzhesse gonosz munkáját e lelkiismeretlen zsidó. 

½11-kor Réthy Bella tanárnő jött, levelezőlapot kapott nővére fiától Völklabruck-ból e hó 10-ről, hogy jönnek Makóra (a fia itt járt I. osztályban, a mi iskolánkban); a levelezőlapot Sopronban adták postára. Ugyanakkor egy Váradi nevű munkásnő, kinek fia s leánykája Kiszomborban van, Csepelről jött, és kereste a lazarista atyát; ez állítólag Makóra jött át Kiszomborról, és csak pénteken tér vissza. Érdeklődésemre elmondta, hogy Csepelen nehezen indul meg a gyári üzem, csak egyes műhelyekben dolgoznak, amint anyaghoz jutnak.

Kiss Ferenc és Szűcs György káplán urak ma elutaztak Szegedre lelkigyakorlatot tartani.

Délben említett Szilas hittanár a tegnapi nap eseményéről: innen 70 egyén, a pártszervezetekből is kimentek Mezőhegyesre aratni! Éppen vasárnap! Jó meleg volt, és Sinály tanár szerint nem a várt eredménnyel. Képzelhető is, hogy a sok szájhős ezzel is magának akar tömjénezni, hogy hát ők erre is kaphatók. Azt is mondta, hogy egy volt kereskedelmi iskolai tanulót is hallgatott ki a rendőrség, és érdeklődött Sinály Károly, Szilas József és Gajdi István felől. Mi róluk annak az érett ifjúnak véleménye? 

Délután 2-kor Szegedről a püspöki hatóságtól telefon-üzenet, hogy ma a vonattal egy diák levelet hoz fontos iratokkal, valaki menjen ki a vasúthoz. Elhatároztuk, hogy Németh Imre subdiakonus megy ki. Megkérdeztük később a vonat érkezését, amely jóval 6 óra után ért be Makóra. A hivatalos levélben jött a válasz és jóváhagyás az egyházközség múlt évi zárszámadására és egy Actio Catholica felhívásra válasz (szegediek határoztak, hogy a tanulók szüleinek egyesületbe való tömörítése nem célravezető, ehelyett családlátogatás); és két levél: alispán úrnak és a földbirtokrendező megyei tanácsnak, amelyeket holnap viszek el. 

Később jött Csillag Sándor mérnök, elmondta, hogy a temetők egy részét házhelyekül akarják kisajátítani, s azokon – a mienken is – keresztül utcákat akarnak nyitni. Elmagyarázta, mely részeken. Szerinte éppen a középen; a Barcsay utca meghosszabbítására irányulna a terve, de ezt nem helyeseltem, inkább a Lonovics László [József Attila] és a Návay Tamás [Móricz Zsigmond] utcák meghosszabbítása volna az, ami csak a két végén (kelet–nyugat) metszené a temetőnket, de a Fűtő utca hosszában is akarnak házhelyeket, és így ott is elvennének nagy darabot. Beszélt még arról, hogy a városon kívül, a királyhegyesi út elején, dombon jelölnének ki temetőket, ahol magaslat van. Ez ellen nincs kifogásom, mondtam, csakhogy egyik oldalon legyen a római katolikus és görög katolikus, a másikon a két protestáns temető. Szó esett még egyebek közt Makó fellendítéséről kulturális szempontból. Elmondtam neki a történeti és régészeti társaság megalakulását, a múzeumot, ásatást, Dessewffy Sándor püspök úr adományait iskolai célokra; Makó selejtes műveltségi fokának okát (pártoskodás, önzés, öregség), és hogy sarlatánok vannak – kevés kivétellel – a városházán. Azt mondva, dr. Édenburg révén és dr. Diósszilágyi Sámuellel kell Árva János vármegyei fő-levéltárost visszahelyeztetni hivatalába, s fel kell támasztani a történeti és régészeti társulatot dr. Diósszilágyi elnökletével. 

Este ellátogattam Kotsis István főszámvevő úrékhoz, hogy köszöntsem Kelemen Ferenc polgári leányiskolai igazgatót. De bár igazolták és visszahelyezik hivatalába, a rendőrség itt mégis fogva tartja; nem tudni, mi lesz vele.

1945. július 17. kedd

Szentmise után Bugyán Imre vármegyei tisztviselő neje keres fel, férjét bevitték a rendőrségre, ma is künn dolgozik a vasúton, nagyon elkeseredett. Valami zsidó nő Győrből tett ellene feljelentést, mintha ő a magyar leventéket a németeknek kiszállította volna. A feleség szerint férjének a leventékhez semmi köze nem volt, és nem is foglalkozott velük dunántúli tartózkodásuk alatt. Most azt hiszi, hogy elviszik Győrbe, amit nem fog túlélni, s kéri a feleséget, szerezzen neki mérget! A feleség semmi áron nem akarja ezt. Biztattam, legyen ilyen, mert nem szabad közreműködni a feleségnek ilyenben. Egyébként írtam részére bátorító levelet, melyet a feleség még ma délelőtt átad neki. 

Járt nálam Mészáros István volt köri szolga, és érdeklődik a Gál-féle ház vétele iránt; ők is szívesen élelmeznék és gondoznák az özvegyet, a házba szeretné befektetni felesége örökölt pénzét. Utána az a másik nő jött (dr. Sonkovics Mihály ügyvéd gépíró-nőjének anyja nővérével), aki szintén szeretné a házat. Azt mondtam, hogy amíg nem kapok levelet a püspök úrtól, nem mondhatok semmit. 

Szegedre utaztában bejött Helter László óföldeáki lelkész, és hozta az ottani templom leltárát. Majd dr. Makláry vármegyei árvaszéki ülnök panasszal, hogy a múlt vasárnap kalapját, neje pedig karkötőjét (valami finomabb fém, mellyel kisgyermekük a szentmise alatt szórakozott) feledékenységből a templomban hagyták, akkor nem keresték, és most volt a sekrestyésnél, de nem hozták be, és így nem tudják előadni. E gondtalanságért, mert későn is keresik, sajnos, nem felelhetünk. 

Utánuk jött Neiszer Péter újvárosi tanító, aki múlt ősszel ment el családjával Balatonboglárról. Muraközben volt márciusig, ahol tanítóskodott, mígnem egyszerűen felpakolták őket a németek, és az oroszok elől kocsin Salzburgba vitték őket. Ott kertészetben nyert alkalmaztatást, mint napszámos. Salzburgban amerikai fogságba kerültek, ott folyamodtak szabadon bocsátásukért, ami sikerült, és így kerültek e hó elejére Budafokra, ahol egyheti vizsgálat alatt állottak, majd kiszabadulva a múlt csütörtökön (július 12.) Püspöklelére érkeztek meg nejével, gyermekeikkel. Lelén jelentkezett a rendőrségen, de mert makói lakását jelentette be, itt is jelentkezni mondtam neki a rendőrségen, és a kir. Tanfelügyelőségen. El is ment.

Bogsán Károly főgondnokkal tárgyaltam az újvárosi templomtető faanyagáról, és elmentem a vármegyére, elvittem az alispán úrnak szóló levelet (magyarcsanádi lelkészi fizetés fellebbezése), melyre alispán úr azt mondta, hogy ezt a szociáldemokrata pártbeli Kiss Ernő és Lukács Pál ellenzik, ezekkel beszéljek, ő – mint alispán – mellette van a határozat megváltoztatásának. Ott még beszéltem Farkas Imrével, aki mint a Nemzeti Bizottság elnöke ma délután meghívott 6 órára értekezletre a Történeti és Régészeti Társaság felújítása, ill. működésének folytatására alakítandó „Kultúrbizottság” szervezésének megindításához. Alispán úrral is beszéltem, ő elnökséget nem vállal, s amikor Diósszilágyi Sámuelt említettem, jónak találta, úgyszintén Farkas Imre is ezt a nevet említette, akit kértem, hogy titkárként hozzáértő egyént jelöljenek, és mindkettőnél kértem, hogy Árva Jánost alkalmazzák legalább ideiglenesen, amíg valakit bele nem vezet a kezelésbe. Erre mondta Farkas, hogy már egy hónap óta dolgozik a könyvtár rendezésén egy DISZ-ifjúval.

Lejövet találkozom dr. Diósszilágyi Sámuel főorvossal, kinek említem a fentieket, de aki erről még nem tud, és mondom, hogy elnökséget neki kell vállalni. 

Délután a templomi felszerelést vettem számon, és jegyeztem fel a leltárba szám szerint is. Fehérnemű is – hál Istennek – szépen van, jól felszerelt templomunkban.

Ebéd után a kevermesi igazgatótanító és kartársa jöttek az ottani plébánostól üzenettel, akik a tanítóság részére fizetést visznek. De mivel éjjelre nem mernek elindulni a pénzzel, Nagy Emmáéknál fognak aludni, s reggel indulnak vasúton. 

6 órakor volt a vármegyeházán a Közművelődési Bizottság megalakulása: Farkas Imre mondta el, mily fontos ez, és a megyében meglévő értékeket meg kell menteni. (Ezeket a Történeti és Régészeti Társulat teremtette elő a vármegye megértő támogatásával. Tehát könnyű a meglévőt átvenni, és mégis dicsérendő, hogy ennek értékelésére gondolnak. Éppen ezért állok én is melléjük.) Meghívtak ötven egyént, köztük a pártok képviselőit (a szociáldemokraták nem jöttek), a tanárokat, a tanfelügyelőséget. Elnökké dr. Diósszilágyi Sámuelt, ügyvezető igazgatóelnökké Koncsek László szerkesztőt, a négy alelnököt a pártok küldik. Négy bizottság alakult: a.) közművelődés első tényezőjeként a színház, irodalom és zene égisze alatt a népművelési, elnöke a kir. tanfelügyelő: dr. Hencz Aurél; b.) múzeum és könyvtár elnöke lettem és alelnök Szabó Imre főmérnök, titkára Rátky István, aki Árva János mellett rendezi a könyvtárt; c.) elhagyott javak értékeinek bizottsága: dr. Erdei János, Kiss János tanárok és Ecsődi Ákos tanár; d.) külfölddel kapcsolatot fenntartó bizottság: Kovalik Antal, Sinály Károly és dr. Horváth Zoltán. Az egyes bizottságokhoz csatlakozhattak a jelenvoltak. Dr. Diósszilágyi szerint a sok ember keveset lendít az ügyön, itt az egyes bizottságok kevesebb tagjai mutathatnak fel eredményt. Holnap délután 3-ra kell elmennünk a könyvtárat és az épületet (melyet a vármegye vett meg a Történeti és Régészeti Társaság részére) megtekinteni. 

Az alispán úrnak felemlítettem Bugyán Imre esetét. Szerinte félreértés lehet oka letartóztatásának, és ő megkérdezi a rendőrséget, miért tartóztatták le? 

Szundy Jenő gyümölcsészeti egylet igazgatójánál voltam még, és tárgyaltunk a faiskolát érintő ügyről, és a rézgálic kiosztásáról, melyet Zeitler Gusztáv árusít ki.

1945. július 18. szerda

Főhatósági leirat, hogy a lelei uradalmi épületek közül választandó ki olyan, mely lebontásra kerül, és annak faanyaga használandó az újvárosi templomtetőhöz.  – Kár, hogy püspök úr régebben – Szabó Imre főmérnök úrtól vett elgondolás után, melyet annakidején Makón közöltem püspök úrral – határozottan kijelentette, miszerint ezeket lebontani nem szabad, mert tiltja a földbirtokrendező rendelet. Megbeszélem ezt Bogsán Károly főgondnok úrral, és kimegyünk; vagy legalábbis én, és megtekintem a majorokban az épületeket, amelyekről szó lehet. 

Gera Sándor papháti javadalmi földem bérlője érdeklődött a föld sorsa iránt, ami fellebbezés alatt áll. Meleg idővel kezdődött a nap, de szellő lengedez, ami a munkásokra s veteményekre jó. 

Ószentivánról járt itt egy asszony, és elmondta, ott kevés az orosz, de Szegeden és átmenőben Szőreg–Kiszomboron rengeteg jár, és élelmezi önmagát, vagyis elveszi az emberektől, amire ráveti szemét. 

Ebéd után 2 órakor nyolc eleki asszony – köztük Wittmann András Franciska nevű leánya – jött, akiknek férjeit, mint bundistákat – bár azok nem voltak – behozták az itteni rendőrségre, és alig 10 percet engedtek nekik velük beszélni. Sajnálom szegényeket, de nem lehet ellene tenni semmit. 

3 órára lementem a vármegyei könyvtárba, amint tegnap határozatba ment. Sokan nem jöttek. Farkas Imre, Szabó Imre, dr. Hencz Aurél és Sárközy, dr. Giday Kálmán, dr. Horváth Zoltán és három kommunista kiküldött vett részt Árva János és Rátky Istvánon kívül. Szétnéztünk a hatalmas olvasóteremben, ahol még sok könyv vár elhelyezésre; megnéztük a most még a katonaság által raktárnak is használt három helyiséget, amelyekben jórészt Makó város könyvtárának művei várnak elhelyezésre. Árva János elmondta a művek elhelyezését, végén néhány szóval említvén, hogy a bizottság velem együtt azon lesz, hogy e helyiség és a könyvtár megfeleljen a népművelésnek.

Onnan beteget ellátni mentem a Petőfi utcába, útközben találkoztam Csala Ferenc építőmesterrel, és vele közöltem püspök úr leiratát, melyet előbb Szabó Imre főmérnökkel is közöltem, hogy esetleg uradalmi épület anyagát lehet felhasználni az újvárosi templomhoz. Meglátogattam még Szalkaiékat a Gál-féle ház eladási lehetőségét közölve velük. Hazatérőben Weber Mihály kunágotai káplánnal találkoztam, aki a tüdőgondozóba ment vizsgáltatni tüdejét (röntgen), és dr. Balló Pál ny. kir. tanfelügyelővel  (dr. Judik Ferenc apósa), aki menekülésből nem régen jött a Dunántúlról. 

1945. július 19. csütörtök

Szentmise után Balga Zs. ny. óvónő keresett fel, és beszélt a drágaságról: nem akarnak főzni pénzért sem, annyira szöknek felfelé az árak. Erre nézve tudtam meg a délelőtt folyamán, hogy a szeged-alsóvárosi zárdába bentlakóként egy növendék után a következőket kérik: 2 kg zsír, 2 kg méz egész évre, de havonként 2000 pengőn kívül 10 kg kenyér és 5 kg nullásliszt, vagy havi 1200 pengő, 50 kg főző- és 10 kg nullásliszt. 

Újvárosra mentem keresztlevelek kiírása végett, elmentem a plébániára is, ahol Pártos József h. plébános említé, hogy Szabó Ferenc plébános urat és nővérét mára a rendőrségre idézték, valószínűen a templomtető-tűzzel kapcsolatban, hogy ti. a tűzoltók későn jöttek, és nem teljesítették kötelességüket.

Később a vármegyére mentem, hogy dr. Édenburg Andor főügyész úrnak megmutassam a püspök úrtól tegnap vett levelet a lelei uradalom épületei egyikének-másikának lebontásáról; hogy ezzel az újvárosi templomtetőt elkészítsék. A főügyész úr ezt megbeszéli a földbirtokrendező megyei tanács elnökével, dr. Löwinger–Ludányi György ügyvéddel.

A vármegyeházán hallottam Kotsis Berta, majd dr. Fodor Sándor főjegyzőtől, hogy Ferenczy Béla alispánt, akit Budapesten igazoltak, és ott hivatalba helyeztek, lehozták Makóra, és a rendőrségen van. Ezt mondta dr. Édenburg főügyész úr is. A megyeház előtt találkoztam dr. Felletár József orvos mostohaleányával, aki egy katonatisztnek volt neje, gyermekeivel itthon van. Boros Zoltán, a nemzeti segély elnöke pedig újságolta, hogy a kórház gondnoki teendőinek végzésével őt bízták meg, miután dr. Diósszilágyi Sámuel igazgató nem akarja a volt gondnokot, Nagylakit. 

Ma délelőtt tárgyalta a népbíróság dr. Bogdán József fogorvos ügyét. Minő eredménnyel – nem tudni! 

Újvároson az Attila u. 39. szám alatt lakó Török bognárnét meg kellett kérdeznem a Molnár Gábor ottani 41. szám alatt lakosnak vele szemben elkövetett sérelméről, melynek alapján másfél év előtt Molnárt a bíróság elmarasztalta: bűnre való csábítás, és utána még Molnár verte meg a bognárnét. Különös, hogy erre nézve e napokban Szabó Ferenc plébános is megkérdezte Töröknét, és megmondta neki is, mi történt. Sajnos, a főhatóság nem hitt nekem, amikor kíméletesen akartam tőle megszabadítani az egyházat, feltűnés nélkül elbocsátani, amikor Gy. Varga Lajosra – ideiglenesen bár – bíztam a gondnoki teendőket. Meg kellett ezt bolygatni, s közölni Szabó plébánossal ez ügyet, aki féktelen gyűlölettel viseltetik a Gy. Varga-család iránt, és így akarván tőle szabadulni, a méltatlan, de egyben tehetetlen Molnárt erőszakolja vissza. Úgy látom, a főhatóságot ismét félrevezette a gyűlölködő és engesztelhetetlen Szabó plébános, és nem akar megváltozni erkölcseiben. Ez a gyűlölet fűti most, amikor a templomra gyűjtés folyik, és az ő kezeihez folyó összegeket inkább nem adja át, hogy bevezessék a templompénztárba, mintsem hogy Gy. Vargáéknak átadja, s egy takarékpénztári könyvecskébe helyezzék el.

1945. július 20. péntek

Délelőtt 9-kor kimentem a Maros-híd melletti Szugolyba megnézni, minő állapotban van a szőlő? Szomszéd Suhajda ny. csendőrrel beszélgettünk Bogdán József fogorvos tegnapi népbírósági elitéltetéséről: nyolc évi kényszermunkára ítélték. A tárgyalás menetéről: csőcselék közbekiabált, hogy a bíró mit s hogyan kérdezzen? Zsidók pedig a tömeg közt járva biztatták, mint szóljanak közbe! 

Hazaérve jött Marycz János királyhegyesi plébános, majd Uray Vilmos korházi igazgató főorvos, aki javulófélben reméli, hogy működhet még a beteg emberiség javára. Egyben elmondta, minő érzéseken és lelki átalakulásokon – jó értelemben – ment át, amikor ráeszmélt tettének [ereinek felvágása] következményeire, s mint lett teljesen bizakodóvá az isteni segítség erejére templomunkban, amiben az egyik műtősapáca magatartása, lélekjelenléte segítette. Biztattam, hogy átéléseit vesse papírra „egy év története” címen saját életéből, amely később unokái előtt is oly világot tár fel előttük, amilyenre nem is gondoltak.

A szegény-gondozó nővérek főnöknője Ludányból most tért vissza – lelkigyakorlatról –, és elmondta, hogy az ottani anyaházat a németek és oroszok nagyon megrongálták, más helyeken – Kecskeméten is – nehéz helyzetük van a nővéreknek. Remélik, hogy kiheverik a nehézségeket. Itt Pankrácia nővérrel van baj: mert nem bocsátják fogadalomtételre nyakassága miatt. Ma reggel elment a szegényházból, és félnek, nem tesz-e valami bolondságot önmagában? Mert ilyennel már fenyegetődzött.

Délután Mécs József számtartó úr jött. Vele beszéltem a püspök úr leveléről az újvárosi templomhoz átengedendő épületek irányában, ha a földbirtokrendező tanács hozzájárul. Szerinte vannak ott nagy színek, kettős szélességben, eternitfedéssel. Ezekből kettőnek anyagából sok fa kikerülne. De vannak a Sándor-majorban is nagy istállók. Ha biztosat tudunk, már a jövő hétfőn kimehetünk reggel lórén, amikor a cserkészek menni fognak. Beszélt még az ő elhelyeződéséről, ha csak 100 holdat kapna vissza a püspök úr. Esetleg vármegyei gazdasági felügyelő lenne, s akkor kezelhetné, ill. felügyelhetne a püspök úr földjeire is kevés járandósággal, ami az ő és családja élelmezésére elég volna.

Úgy hallom, hogy dr. Gyenge Miklóst, a Makói Újság volt szerkesztőjét is Makóra hozta a rendőrség, és fogva tartja. Vagyis a megtorlás nem marad el részükről a vélt sérelmekért.

1945. július 21. szombat

Bogsán Károly főgondnok úr jött a hírrel, hogy a vásártéri barakképület lebontásával Horváth Mihály Kálvária utcai ácsot bízták meg, és hogyha leszedik a faanyagot, ezt nekünk naponkint át kell vennünk és elhozatnunk, mert felelősséget ezért nem vállal senki. Erre elmondtam neki a püspök úr levelének tartalmát, mire ő vállalkozott, hogy kijön velem Lelére, de szakértőt, ácsot is javasol kiküldeni, mert e nélkül nem lehetne megállapítani a felhasználható anyagot méret szerint. De el is ment tőlem dr. Édenburg főügyész úrhoz megtudni, mint végzett dr. Löwinger-Ludányi ügyvéddel, mi a véleménye a lelei épületek átadásáról? Később telefonon közölte, hogy Ludányi szerint a jövő héten kiszállnak a megyei földbirtokrendező tanácstól, és a helyszínen mondják meg, átadják-e és mit adnak át az újvárosi templomtetőhöz. Ha ezt megkapjuk, akkor nem tartunk igényt a városi barakkra. De ez esetben, mondja Bogsán Károly úr, már a harmadik tervet kell készíteni a fa méreteinek különbözősége miatt. Jó, mondtam, de az a fő, hogy kapjunk már anyagot, és ha a püspök úr két hónappal ezelőtt adta volna beleegyezését, amint ezt a főmérnök úr javaslatára kértem, azóta készen volna a tető! 

Délután a kórházi nővérek révén levelet kaptam P. Baloghtól a rendőrségi fogdából. Sanyarú és bizonytalan helyzetéről ír, nem tudja, mi fog vele történni? De nyugodtan várja a fejleményeket, elkészül az ellene emelendő hamis vádakra a nép részéről, mert hisz őt népellenesnek tartja a rendőrség! 

Nagy Imréné 3000 pengőt adott át, mint a Rózsafüzér-társulat tagjainak pénzét az újvárosi templomtetőre és a belvárosi templom falainak a múlt ősz óta történt rongálódásának helyreállítására. Ez utóbbit a jövő hétfőn kezdik meg a munkások. 

Este megjött Szűcs György káplán úr a szegedi lelkigyakorlatról, Kiss Ferenc ottmaradt. Anthos Kálmán zeneművész nincs Szegeden, ezért a részére szánt levelet visszahozta, így hát nem vehet tevékeny részt a református templomban tervezett orgonahangversenyen. Holnap kezdődik a Nemzeti Segély hete: gyűjtés délelőtt a templom előtt, egyike lesz a gyűjtőknek a budapesti gyermekek gondozónője, s felkéri – tanácsomra, a másik helyett, kinek nincs megfelelő ruhája s cipője – Zsivola Évát. Intézkedtem, hogy asztalt és székeket kapjanak a templom elé.

Ma délelőtt járt nálam Radovics Jánosné, kinek férje múlt évi október 21-én autószerencsétlenség áldozata lett Andocs, dunántúli községben, és most jött onnan haza; férjét haza akarja hozatni. Elmondta, hogy azon a tájon roppant sok orosz van: a Balaton környéki villákat lefoglalták az orosz tisztek, és ott nyaralnak családjaikkal. Az éretlen szőlőből már most pálinkát akartak főzetni, de mivel nem sikerül (nincs cukortartalma), megvárják az őszt és a szüretet. Tehát ők fognak szüretelni. Bizonyára az egész országban. Radovicsné szerint az ottani nép nagyon szegény, nincs vetésük és munkaalkalmuk, az oroszok mindent felesznek előlük.

Itt járt még Ruszthiek, volt csanádpalotai plébános-esperes fivére a hagyaték ügyében: ők Etelka nővérük kértére jöttek Kiszomborra, de később nővérük elküldte magától, úgy hogy most házbérben laknak, és rászorulnak fivérük bútoraira. Kértek, segítsek rajtuk, hogy kaphassanak segítséget a hagyatékból. Megmondtam, hogy sok mindent elvittek az oroszok is, és hogy a h. plébánosnak múltkor megmondtam, minő felterjesztést küldjön az egyházmegyei főhatóságnak, és írjon a kir. tanfelügyelő Károly testvérüknek Kalocsára, aki kérte a plébános aranyóráját és készpénzét is.

Este ¾10-kor kapom a hírt – egyik hívem, aki 8 hétig volt a rendőrség foglya, és most, ¾9-kor, kihallgatás után Kádár szabadon bocsátotta –, hogy P. Balogh üzeni, őt és 80 társát holnap reggel 5 óra után Mezőhegyesre viszik. Ferenczy Béla alispán és Bécsy Bertalan polgármester itt marad; Bogdán József, Hubert és Galambos (Kürthy) Tibor Szegedre orosz autón elszállíttatott a mai napon. Ez a hívem is Szűcs Imrét mondta a leggonoszabbnak a rendőrség haja-kendjei között. 

Késő este telefonált Szabó Ferenc újvárosi plébános, adjak misézőt a Honvéd kápolnához, mert ott 6-kor kellene misét mondani kiránduló cserkészeknek (Gerlach János és társai). A szervitákhoz utasítottam, miután nekünk 6 szentmisét kell tartanunk, és csak hárman vagyunk. Utána P. Lőric, szervita közli, hogy ők is ketten vannak itthon, kettő közülük távol. Egyébként este hat órakor Gerlach úgy mondta, hogy bejönnek a kórházba a 6 órai szentmisére. Ez a helyzet!

1945. július 22. vasárnap

Sokan voltak az első szentmisén is. A kánikula kezdete, de megelőzte ezt 3-4 nappal, mert azóta roppant nagy a hőség, ami árt a növényeknek és gyümölcsnek, szőlőnek.

A mai makói újság – fájdalom – feltűnő módon tárgyalja a népbírósági ítéletek napjainak eseményeit. Bármennyire is tartozzék ez a mai világkép kialakításához, nem volna szabad a nép, a nem gondolkozó tömeg szenvedélyét fokozni, elfeledve azt, hogy hány magyar pusztul el így, oly könnyen ítélje el súlyosan férfiakat, családapákat akkor, amikor nemzetünk a német nyomás alatt másként nem bírt cselekedni. Előre látták ezt közülünk sokan már évek óta, hogy nincs menekvés a német karmaiból, de nem tehettek semmit. Inkább ott volt a hiba, hogy a Szálasi–Szöllősi alakok után indultak oly sokan, mert ha ez a néhány gonosztevő-áruló magára marad, nincsenek csatlósaik, a magyar kormány, és kormányzónk hamarább vezeti az országot a demokratikus államokhoz.  És ezek között ott voltak jórészt azok is, akik most vörösök, akkor zöldek voltak!! Vigyázzon a közvéleményt irányítók tábora, mert ha a most bosszúálló zsidósággal tart, csatát veszthet oly értelemben, hogy az ipar és kereskedelem újból a zsidóság kezébe kerül, és vége a demokratikus felfogásnak, jön a réginél rosszabb nagytőke, az állam-moloch! Hol lesz akkor a szabadság, magántulajdon?! 

Délben Szabó Imre főmérnök látogatott meg. Elmondta, hogy a barakképület lebontását a város 60 ezer pengőért Horváth Mihály ácsnak adta. Vajon kikerül-e ennyi pénz az eladandó anyagból – kérdem. Nem tudom, feleli; de a mi ajánlatunk, hogy ti. mi bontottuk volna le, s adtunk volna 50 ezer pengőt, nem is volt irreális. Megemlítettem neki a püspök úr levelét, és hogy holnap kimegyek Lelére megtekintendő az uradalmi épületeket. Szólott még e helyzetről a városházán, és hogy a zsidók a Mészáros-családnál [néhai Mészáros Sándor városi tanácsnok] kutatnak zsidó holmik után, volt cselédjüket vallatják.

Tegnap Németh Imre végzett teológus, akit a püspök úr augusztus 19-én szentel áldozópappá, megbeszélte első szentmiséjét, melyet másnap, Szent István kir. ünnepén, templomunk búcsúnapján tart. Felkért szónoka Havadi Ferenc plébános lesz, aki őt középiskolai tanulmányaiban támogatta. Odaadtam neki a körlevéli rendelkezést az ilyen alkalmak szertartásáról.

Ma este 7-kor jött az üzenet Mécs József számtartótól, hogy holnap reggel ½7-re bejön a lóré Leléről, a cserkészek felszerelését szállítja, s ezzel kimehetek. Éppen akkor érkezett Bogsán Károly főgondnok úr, kivel megállapodtunk, hogy holnap reggel kimegyünk Lelére. Szólt még arról, hogy öccsétől Salgótarjánból levelet kapott, melyben írja, hogy a jövő hó elején reméli, elengedik motorjával együtt az oroszok, és akkor hozna három 15 tonnás kocsi szenet, 90 pengővel q-ként, melyet előre ki kell fizetni. Biztattam, hogy ebből veszünk az iskolák részére, lesz az egésznek gazdája; a pénzt elvinné Bogsán úr veje. Így legalább ilyen tüzelőnk lenne.

Késő este érkezett – váratlanul – Havadi Ferenc medgyesegyházi lelkész, javadalmi föld ügyében akar a vármegyén tárgyalni. Elmondta, hogy a múlt héten Budapesten járt, Reibel Mihály esperes a Rókus-kórházban fekszik vese-bajjal. Martin Aurél Kiszomborra akar visszavonulni, hogy az ottani esperesnél, Kleitsch Mátyásnál, volt osztálytársánál töltse élete napjait.

1945. július 23. hétfő

Dávid, battonyai káplán jött misézni, aki Németh Imre teológusékhoz szállt meg tegnap este.

7 óra után lementünk a lelei lóréhoz Havadi Ferenccel, aki földjüket akarta megnézni. A lóré csak 8 óra után érkezett, ezért gyalog előre mentünk. Utolért kerékpáron Szilágyi nevű rendőr, a foglyok felügyelője. Üzenetet adott át P. Balogh Sándortól, hogy küldjünk neki Mezőhegyesre élelmet. Sok mindent elmondott a foglyokról. Ferenczy Béla alispán egyes-zárkában van, és ha valaki nem vall, úgymond, nem kézzel vágja arcon vagy fülön, hanem gumibottal, mert az nem látszik meg!? Őt szerették, mert emberségesen bánik az emberekkel stb., de most csak fele van bent, mert 150 volt. Szavából azt vettem ki, hogy mint kommunista – mi alapon, nem vitattam – azt vallja, hogy eddig az urak, a vezetők nem törődtek a munkással!! Lóré utolért, de Havadi elment egy kocsival – oroszoké, zabért ment az uradalomba – mi pedig a cserkészek holmijával lassan haladtunk, Bogsán Károly úr is jött. Amint kiértünk, a Sándor-majorban Hitel Oszkár főintézővel beszéltünk. Tudta, miért jöttünk (éppen mézet pergetett püspök úr háztartása részére), és velünk jött Pannahátra lórén, ill. jó darabon gyalog. Ott megtekintettük a juhaklot, amely 40 m hosszú, 8 m széles, eternittel fedett. Bogsán úr pontos méreteket vett fel. Visszatérve a Sándor-majorba, megtekintettük a nagy ököristállót, mely 45 m hosszú, 10 m széles, padlása magtárul szolgál, cseréppel fedett. Ennek méretét is felvette Bogsán úr. Befejeztével megköszöntem Hitel Oszkár úr szíves fáradozását (és bár hívott ebédre, mégsem fogadhattam el, mert ők is szegények), iparkodtunk haza – gyalog. Hazaértünk 4 óra után, ebédre meghívtam Bogsán urat. Eközben jött Kiss Miklósné üzenettel és levéllel Mezőhegyesről P. Baloghtól, aki férjével került ismét össze. Ruhát és élelmet kér. 

A lelei uradalomban az új tulajdonosok földjei közül soknál nincs vetés, hanem felverte a gaz vagy megmarad a múlt évről a hagyma, gyökér, répa; és ezek magot hoztak. Hogy ezekből mi lesz, nem tudni! Az új tulajdonosok közül kb. 40 holdon dinnyét termelnek, ott van az illetők egész családja, aprójószága. A múlt évi búzaasztagokról, azt mondta Hitel úr, hogy azokban az egerek roppant nagy kárt tettek, a búza egérszagú, és szerinte erősen kirostálva, vetőmagnak kellene használni. A majorokban nincs élet, csak úgy lézengnek a cselédek, akik Hitel Oszkár szerint nem is akarnak dolgozni, nem is fogadnak szót.

Este Eichhardt, a Csanádi Gazdasági Takarékpénztár ügyvezető igazgató jött, és elmondta, hogy Szegeden alkalma volt Csongor Árpád, volt itteni igazgatóval beszélni, aki ajánlotta a takarékpénztár fúzióját a makói takarékpénztárral, karöltve a budapesti leszámítoló bankkal, ebben ő is segíthetne valamint, hogy az aradi részvényesekkel is intézze el takarékpénztárunk a részvények ügyét (szindikátus). Azt javasoltam, beszélje meg ezt Reicher László és Szirbik Sándor urakkal, utána írjon az ügyről a Budapesten tartózkodó id. Nágel Henriknek, aki viszont az ott lakó, szintén érdekelt Kórossy és Koronyay urakkal tárgyaljon, véleményüket közöljék. Megemlíté, hogy az orosz parancsnokság a bank székházának pincéjében lévő, s nekünk nagyon szükséges pénzszekrényt nem akarja kiadni. Tehát nem elég, hogy a takarék-pénztárat kitette saját házából, most még így jár el! Mondtam, holnap kérje meg Sinály Károly tanár urat, menjen fel vele a parancsnokhoz, és értesse meg vele, miről van szó? 

Szilas úr azzal a hírrel jön, hogy a helyi parasztpárt (feje dr. vitéz Erdei János református igazgató) a paraszt (!!) származású gyerekek részére az Issekutz féle (vármegyei főjegyző) házában [Rákosi Jenő, ma Szép u. 16.] középiskolába járó fiuknak konviktust akar létesíteni. Hát eddig – mondtam – nem a szegény, földművelő nép gyermekei töltötték meg legnagyobbrészt konviktusainkat? Ez az Erdeit jellemző eljárás! Mutatni most, hogy ők vannak a pártjukkal együtt a népért, eddig – szerintük – a néppel nem törődtek, mint délelőtt mondta nekem Szilágyi rendőr a munkásokról!  – Egyébként, fűztem hozzá, nekünk, a Szent Gellért konviktusnak, nem fog ártani! 

Késő este Kovács Sándor vincellérem jött, s újságolta az oroszok eljárását és módját a gyümölcs körül a Szugolyban, ahol mindenképpen ártanak a csősszel és családjával együtt (tőle pincedombi földjéről a múlt szombaton, amikor roboton volt kényszermunkán, elloptak 40 dinnyét!). Elmondta, hogy Mester János dr. prelátus, egyetemi tanár künn van Szugolyban, és szőlőnkben tartózkodik, mert Kleitsch esperes úr épületének nincs ajtaja, az ősszel elvitték azt is.

1945. július 24. kedd

Az este és ma éjjel hűvös volt a tegnapi nagy hőség után. Szentmise után mondja az egyik harangozó, hogy a másik (Cseh Mihály) a múlt szombaton kinyitogatta a kórus ablakait, és két szem kitörött; most reggel magam is észrevettem, hogy egyik ablak az északi oldalon nyitva van. Hát ilyen a gondatlan szolga! Különösen, mikor nem lehet üveget kapni! 

Itt misézett a pestszentlőrinci plébános, aki az itt nyaraló híveit, gyerekeket jött el meglátogatni. 

A temetőgondnokkal közöltem a temető két helyen tervezett átvágását utcanyitás céljából, ami szerinte is érzékenyen érinti temetőnket, mert két nagy részt vágnak le belőle. Halasi felesem írta Németh János harangozónak, hogy ott most (augusztus 15.) 25 ezer orosz tartózkodik, akik a tanyák közt is járnak, és ami nekik tetszik, elviszik. Eső jár, a burgonya elég jó termést ígér, de a gabona kevés. 

Özv. Dávid Péterné (Kölcsey utca) nevelt lánya Zsámbékon apáca (keresztes-nővér) jött hozzám. Hazajött, mert – úgymond – a nővérek nagy szükséget szenvednek. A cseh megszállott területről a magyarokat hazaküldték, nincs foglalkozásuk, ő is teljesen erőtlen. Az oroszoktól az anyaházban a nővérek közül többen erkölcsben szenvedtek, az épület megrongálódott (helyreállítására a zsinagóga anyagát kapták!). Bíztattam, írjon hazaérkeztéről, és ha egészsége, ereje helyreáll, visszamehessen, és hivatásának élhessen. 

Elmentem a vármegyére papírra vetve a tegnap megtekintett lelei uradalmi épületek méreteit, hogy Édenburg Andor főügyész úr adja át a vármegyei földbirtokrendező tanács elnökének, kérve határozatukat. A választ meg is kaptam Édenburg főügyész úr útján: augusztus 1-jén de. 11 órakor itt a vármegyén lesz a tárgyalás. Berendelik a lelei földosztó bizottságot, az uradalmat ő és a számtartó úr képviseli. Ezt közölni fogom Mécs József számtartó úrral, hogy bejöjjön aznapra, és jelentem a püspök úrnak is.

Ma délelőtt itt járt Bogdán József fogorvos fia, aki most érettségizett, és ajánlást kért a szegedi Szent Imre Kollégiumba, hogy felvétessék kedvezményes helyre, mert apját elvitték e napokban, és nincs kenyérkeresőjük. Közöltem vele a tegnapi beszélgetést Szilágyi rendőrrel, hogy a fiút taníttatásában a rendőrség (kommunisták) segíteni fogja. Ha fogja! 

Itt járt a földeáki helyettes plébános, gyóntatót kér holnapra, aki a lelkigyakorlatot tartó apácák gyóntatásában segítségére lenne. Szűcs György urat akként ajánlom, ha holnap reggel korán misézik, és eléri a 7 órás vonatot; haza onnan kerékpáron jöhet. Délután Mécs József számtartó keresett fel, akit püspök úr megbízott, hogy Szirányi Gyula uradalmi igazgató ügyének csütörtöki népbírósági tárgyalása körül illetékes helyeken (vármegyén) eljárjon. Püspök úrról azt mondta, nagyon bizakodik jó irányban, úgy hogy őt (Mécset) birtoka kezelésénél megtarthatja. Közöltem vele az augusztus 1-jei itteni tárgyalás idejét. Közben jött Bogsán Károly főgondnok (és Kiss János rokonom, egyházközségi képviselőtag), és tárgyaltunk az újvárosi templomtetőről. Sok fa kell, de ha megkaphatjuk az ököristálló tetőzetét, ebben több faanyag van, mint kellene, csak a méretek nem felelnek meg; ezekről külön kimutatást adott át, hogy azokat Szabó Ferenc plébános ígérete szerint ismerősével megszerzi?! 

Bugyán Imrét, Mécs úr szerint, péntek este Győrbe kísérte egy onnan jött rendőr és egy helybeli detektív kihallgatásra, mert onnan jött ellene a feljelentés. 

Vacsora után Somodiékhoz mentem, aki életkörülményeit adta elő, panaszait egyik lakója ellen (Sztraka András szobafestő), és még szólni akar a temetőcsőszék (Kereső István) ellen is alkalomadtán. Onnan a szervita atyákhoz mentem, mert Sopsich János egyházmegyei irodaigazgató úr Szegedről ma délután ¾3 körül telefonált az Ábrahám-építészre kivetett és zálogolás, holnapután árverés alá vont OTI-tartozásról (570 pengő), melynek ügyét már el kellett volna régen intézni. P. Ferenc szerint régen kifizették. Nagy sokára megjött P. Ferenc, előadtam neki az ügyet, és ő holnap az itteni OTI-vezetőség útján írásban igazolja a befizetést. Ezt az iratot holnap reggel P. Tibor lazarista atya fogja bevinni Sopsich úrhoz.

P. Ferenc szervita házfőnök Budapestről hozta a vészes hírt: a kommunisták, szociáldemokraták és nemzeti parasztpártiak összefogtak, ha választásra kerül a sor, és csak eggyel győznek, átadják az országot a Szovjetunióhoz való csatlakozással az oroszoknak. Hogy mi lesz szegény hazánkból – nem tudni! Lehet, hogy a Dunántúli és Duna–Tisza-közi orosz elözönlés is beharangozása ennek. Itt lesznek az oroszok, és senki sem mer nem a kommunistákra szavazni! 

Közöltem a szervitákkal az Erdei János-féle tervet az Issekutz-házbeli internátusról azzal, hogyha ezt újságolják nekik, mintha nem is hallnák.

1945. július 25. szerda

A templom külső falának vakolatjavítása folyik, részben a múlt őszi ágyúzások okozta kár miatt. Szerencsénk, hogy a temetőben a múlt évben tároltunk meszet, amikor még szó volt a temetőkerítés építéséről. Ezzel a mésszel segítjük az egyházat és a hitközséget, hogy a halaszthatatlan javításokat eszközölhesse. 

Egy csepeli munkás jelent meg kisfiával a plébánián, aki Kiszomboron van, és kereste P. Tibort, aki itt van a szervitáknál, és telefonon megbizonyosodván arról, hogy még nem ment ki az állomásra, elküldtem őt a Szent Gellért Konviktusba. Ez a gyári munkás mondta, hogy Csepelen is rengeteg orosz van, akik rabolnak, erőszakoskodnak, és mindent elvisznek a szegény lakosoktól, még vér árán is a szó szoros értelmében. Szomorúnak festi az ottani életet emiatt. Egyébként ő nincs pártban, csak szakszervezetben, eddig sem volt, és így tisztának érzi magát bármily eshetőséggel szemben.

Utána a Bogdán József fogorvos fia [József] jött, hogy a püspöki hatóságnak szóló levelemet elvigye Szegedre, hová a kollégiumba való felvétel végett utazik; egyben az ügyészség fogházában lévő apjának visz egyet, mást. 

Ló és jármű irányában írtam levelet Szabó Ferenc újvárosi plébános fivérének [Sándor], aki a városnál tisztviselő, és a plébános úrnak is kiemelvén, hogy az iga az ottani templomtető helyreállításához szükséges fuvarok miatt kell elsősorban.

Szundy Jenő vármegyei gyümölcsészeti egyesületi igazgatóval az oltványok idei őszi áráról (à 40 P) és az özv. Nagy Imréné-féle, Ószegedi út mentén fekvő 14 holdas tanyaföld bérletéről – faiskola és törzsgyümölcsös részére – tárgyaltunk. Ez meglenne, ha az egyház földjét (Megyekert) ki is sajátítják; esetleg a szerviták lennének a főbérlők, akik ott gazdaságot tartanának fent a konviktus részére. 

Dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános úr hozta a Veres Péter által aláirt ama levelet, mely szerint ahol nincs, adnak lelkésznek 15, kántornak 10 és harangozónak 5 holdat, de többet nem.

Dr. Szőke Gyula uradalmi jogtanácsos úrtól vettem levelet, melyben közli, hogy püspök urunk átadta neki az innen felterjesztett kataszteri birtokíveket és iratokat, és ő bízik a fellebbezés sikerében. 

Bogsán Károly főgondnok előadja, hogy ma beszélt Molnár Péter ácsmesterrel, aki a városi barakk lebontásában részt vesz, és szerinte a hosszú gerendák jó részét onnan megkaphatjuk. A lelei fákra azt mondta Molnár, hogy így azokkal együtt el lehet készíteni a fedélszerkezetet. Istók Zoltán mérnökkel is tárgyalt, és abban állapodtak meg, hogy jövő hétfőn reggel kimennek (esetleg én is) a helyszínre, és megnézik a faanyagot. Szabó Imre főmérnök ezek után beadványt írt alá az ár-kormánybiztoshoz (dr. Rohács) az ár megállapítása végett, és jó lesz, úgymond Bogsán úr, ha holnap elmegyünk ezzel az úrral beszélni. Erre én azt kértem, Bogsán úr menjen le most, és előzetesen jelentsen be, hogy holnap fogadhasson. Ha netán akadályozva van, máskor. Bogsán úr hivatalos lapban olvasta, hogy az óvóhelyekről kikerülő faanyag m3-ét 2800 pengőben állapítja meg a kormány. Esetleg mi olcsóbban is kaphatnók, mert az óvóhelyek anyaga nagyrészt új fa volt, a barakké pedig 30 éves és hibás. 

P. Ferenc szervita házfőnök jött, szenet venne, 50 mázsát, és szüksége volna 11 ezer pengőre. Ezt takarékpénztárból javasoltam felvenni. Beszéltünk a felveendő növendékek tartásdíjáról, az Ószegedi úton lévő özv. Nagyné-féle bérletről, mely utóbbit jónak tartja ő is. Innen elment a takarékpénztárba, és aláírásomra (kezesség) távbeszélő útján kért és adott felvilágosításra megkapta a kölcsönt.

A mai napon is roppant nagy hőség volt. Az eső hosszabb kimaradása esetén nem lesz kukoricatermés. De elmarad a méhek mézelése is, mert nincs harmat. 

Kiküldtem Mag Béla részére a tegnapi főhatósági üzenetről szóló levelet unokahúgától azzal, hogy pénteken reggel választ adjon. Egyben kért 1000 pengő kölcsönt, amíg congrua-segélyét megkapja, mert tartozásuk van Vargáéknál; kapott tőlem.

1945. július 26. csütörtök

Szvetits-nevű, váradi egyházmegyei áldozópap jött, és kért engedélyt misézésre.

Ló igénylésére szerkesztett kérvényt átadtam a harangozónak; hogyha azonban kiutalnak járművel együtt, neki kell arról gondoskodnia. Később megjött azzal, hogy átadta a kérvényt, de azt csak tíz nap múlva fogják tárgyalni; Szabó Sándor bíztat, hogy az anyagok fuvarozása biztosítva van, csak neki kell ezt jelezni! Bár úgy lenne! 

Bogsán Károly főgondnok urat vártam a vasúton, Mezőhegyesen volt lányánál – és megtudtam tőle, hogy dr. Rohács ár-kormánybiztoshoz ma nem mehetünk, mert Budapesten van. Utána a plébánián tárgyaltunk Sziebig Béla vasúti felügyelővel arról, hogy Salgótarjánból haza lehetne-e szállítani szenet, melyet Bogsán úr öccse hozhatna el, ha motorját visszavezetheti. Sziebig szerint ennek nincs lehetősége a mai helyzet miatt, miért erről a kedvező szénbeszerzésről is le kell mondanunk. Pedig a szén szükséges lenne az iskolákhoz, hogy legalább egy-egy tanteremre 10 mázsát tudnánk biztosítani.

Másik kérdés volt ma Székely Nándor elemi iskolai igazgatóval az iskolai tantermek kimeszelése. Ma lehetne kapni meszet mázsánként 2500 pengőért; ehhez járulna a napszám; úgyhogy az elemi és a polgári iskola, bel- és újvárosi iskolák részére két mázsa mész, 3–3 meszelőasszonnyal 6–6 napi munkabér legalább kilencezer pengő volna. Úgy határoztam, hogy meszet a temetőtől veszünk át, és csak augusztus végén meszeltetünk. Ki tudja, nem történik-e még valami az iskolák körül? Felesleges kiadást egyházközségi költségvetésünk nem bír el. 

Délután Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgató jött, és tárgyalt az iskola jövő évi elrendezéséről: tanerők, tandíjak. Előbbinél azt mondtam, hogy a káplán urak helyett Zsilkó József és Neiszer Péter tanítók fognak beosztást kapni. Tüzelőnk egyelőre nincs, lehet, hogy országos rendelkezés lesz a november végéig való tanításra. Rajztanításra óraadó lesz Ecsődi Ákos gimnáziumi rajztanár; h. tanárnak marad Bandúr. Kiss János figyelmeztetendő, hogy utolsó vizsgáját tegye le, hogy így fizetési osztályba sorolható legyen. A tornateremben a németek által eszközölt építkezés (falak) eltávolítandó a gyermekekből alakított munkásosztag felhasználásával. Így a tégla az iskolának fog maradni. 

Horváth Mihály templomgondnokkal a Katolikus Kör adósságának rendezéséről (kölcsön tőlünk, búzában történő törlesztéssel), Gorcsa Péter főjegyzővel a helyzetről beszélgettünk, míg Somodi Józsefné panaszait adta elő a temetőcsőszékről, akik hűtlenül szolgálnak, és velük tenni kell valamit a sok panasz miatt.

1945. július 27. péntek

Éjfél után 1 órakor telefoncsengetésre felébredek. Csanádpalotáról szól Tóth László vasúti tiszt, kinek apósa ott meghalt, és kér, közöljem azonnal dr. Szilas hittanárral, kinek az elhunyt rokona, hogy ma, pénteken du. 6 órakor temetik az elhunytat, ennél fogva Szilas úr okvetlenül utazzon a ½6-os vonattal. Közöltem vele, s vállalta, hogy elindul, ébresztőóráját beállítja. Szentmisére menet azonban Szilas urat a sekrestyében találom ½7 előtt, órája nem zörgött, elaludt. Biztattam, hogy miséje után induljon gyalog, ő a katonasággal akart érintkezést felvenni, hogy vigyék el. De azt mondtam; ezzel ne töltse az időt, hamar induljon gyalog, szép lassan, és a hűvösön ballagjon, hisz ő fiatal, győzi a gyaloglást. Erre biztattam szentmiséje után is.

Szentmise végén a Marycz-nővérek egyike (Angolkisasszony), aki tegnap is itt járt és áldozott, jött be a sekrestyébe elbúcsúzni, mert ma vagy holnap reggel utazik bátyjához Mezőkovácsházára, honnan élelmiszert visznek egy nővértársával Budapestre. Kérdésemre említette, hogy András-nevű tanító-bátyja útban van hazafelé a nagysimonyi orosz fogolytáborból.

Utána a templomkertben Dávid József ezredes Gertrúd-nevű leányát látom. Elmondja, hogy néhány nap előtt jött húgával és anyjukkal Szegedre, utóbbiak még ott maradtak. Galántában voltak, hová a múlt évi szeptemberben értek – ott volt nővérének csendőrtiszt vőlegénye. Azóta atyjukról nem tudnak (közben Meissenben is jártak). Utasítottam, jelentkezzék, mint Elekre kinevezett állami tanítónő a tanfelügyelőségen, és igazoltatása után azt az állását megtarthatja annál is inkább – úgy hiszem –, mert ő nem tartozott semmiféle pártalakulatba. Bútoraikból eddig kevés került meg, zongorájukat nem régen vitte el az elhagyott javak kormánybiztosa, aminek utánjárással visszaszerzését kísérli meg. Sokat szenvedettnek látszik. 

½11 körül veszem Mag Béla levelét, mely szerint osztja nézetemet a szeged-alsóközponti ideiglenes helyettesítést illetően, és nem mozdul a tanyáról. Erre a főhatóságot telefonon felhívom, és kis idő múlva ezt jelenthetem Sopsich János irodaigazgató úr azt válaszolja, hogy már intézkedett, mert Mag egyébként is elkésett. Bár elismeri, hogy előbb nem jelentkezhetett; mégis megjegyzi, hogy most csak kofferral, nem pedig egyéb felszereléseivel kellett volna mennie! (Különös felfogás: a múltkor azt is mondta, hogy unokahúga is mehet vele, hogy képzeli ezt Sopsich úr, ott hagyni a tanyai lakást, és elmenni öt hónapra?) De közölt mást is: a lelei uradalmi épületek közül – szerinte – a püspök úr csak olyan supákat (színek) akar az újvárosi templomtetőhöz adni, amelyeknek faoszlopai vannak, és nem kőépületek, és nem akar leromboltatni olyanokat, amelyeket – remélve 1000 hold meghagyását – még akar használni. Megmondtam, hogy személyesen künn jártam, és megnéztem a supákat, amelyeknek falai téglából vannak. Erre Sopsich úrnak még azt mondtam, legjobb lesz, ha Mécs József számtartó úr bemegy, és elmagyarázza, mikről van szó. 

Utána dr. Édenburg Andor vármegyei főügyész közölte telefonon a földbirtokrendező tanács augusztus 1-i fenti ügyre vonatkozó tárgyalási határidejét, hogy írásban is kitűzte, arról ne feledkezzünk meg, és vigyük el a tervrajzokat is az igénylendő épületekről. Ez utóbbiakat és Sopsich úrral történt beszélgetést írásban közlöm Mécs úrral, hogy keresse az alkalmat püspök úrral beszélni, mert Sopsich szerint a püspök úrnak is a helyszínen kellene lenni a tárgyalásnál. 

Főhatósági leirat a Gál Sándor-féle ház el nem adásáról, de ennek fejében pénzkölcsön kilátásba helyezése. 

A biztosítási intézet az újvárosi templomtetőre 15 ezer pengőt ajánl, felterjesztem a főhatósághoz döntésre.

Szabó Ferenc újvárosi plébános érdeklődik, mikor lesznek a fuvarok szükségesek, és közli, hogy Karácsonyi Guidó szeged-somogyitelepi plébánost a népbíróság tizenkét évi börtönre ítélte el. Bűne: a zsidóság ellen irt vagy szólott, amikor a munkásnép érdekeiért éveken át síkra szállt Szeged város törvényhatósági közgyűlésein. Úgy látszik, a zsidóság most így akarja ezt megbosszultatni, felhasználva a népbíróságot. Pedig, pedig! Mi, katolikus papok és az egyház szólalt fel a múlt években érdekükben és mellettük, még ha zsidók maradtak is. Ez a hála! 

Bogsán Károly főgondnok úr telefonon közli, hogy az ár-kormánybiztos nem dr. Rohács, hanem dr. Lengyel, kivel beszélt a megyeházán. Előadta, miről van szó, és ígérte, hogy a jövő hétfőn ő is kimegy megnézni a barakkból kikerülő és az újvárosi templomhoz átveendő anyagot. Örültem, és azt mondtam Bogsán úrnak, hogy ott leszek hétfőn reggel a Vásártéren én is. 

Délután a postás meghozta özv. Gál Sándorné felemelt nyugdíját visszamenőleg négy hónapra, mely így lehetővé teszi, hogy gondviselőinek többet juttathassunk, és így Sükiék maradhatnak, mert a ház nem fog áruba bocsátatni.

Dr. Szamek Oszkár békéscsabai fogorvos levelét vettem; György fivéréről és családjáról nem tud semmit, hiszi, hogy a németek továbbvitték nyugatra, reméli, hogy viszontláthatja őket; ha Makóra jön, felkeres.

Délután kimentem szugolyi szőlőmbe, hol találkoztam dr. Mester Jánossal és a kiszombori káplán Dáviddal.

Hazajövet vár Kurusa András, a feles bérlőm a meglepetéssel, hogy a földigénylő bizottság emberei összeíratták jószágait, gazdasági eszközeit, a termést, és el akarnak venni tőle mindent, mert nemzetellenes. Kért, járjak el, hogy hagyjanak neki békét, és beszéljek Farkas Imrével, a Nemzeti Bizottság elnökével, kit most nem talált lakásán. Hát ez nagy baj, ha elviszik jószágait, és nem tud dolgozni: hordás, cséplés, később kukoricatörés, szántás, vetés, jószág és gazdasági eszközök nélkül. 

Tarnay Ákos is felkeresett; néhány szót említett a mai helyzetről és a régi vármegyei életnek bátyja, a volt alispán működéséről; intézmények létesítéséről (könyvtár, kiadványok).

Este érkezett meg dr. Szilas Csanádpalotáról. A temetést holnap délelőtt 10-kor tartják, elmegy holnap reggel, és a gyászmisét, temetést ő fogja végezni.

Később, 10-kor telefonált Szabó Ferenc plébános, hogy a vásártéri barakkból kikerülő faanyag szállításához már szerzett fuvarokat, segítséget a cigányokban.

1945. július 28. szombat

Szentmise után Kurusa András hites felesége keresett fel – ki most nincs uránál annak féktelen természete miatt. Elpanaszolta saját és férje helyzetét, mely utóbbi nem épületes; fiuk ott akarja apját hagyni. Kurusa érdekében – tegnapi ígéretem alapján – levelet írtam Farkas Imrének, aki a vármegyei Nemzeti Bizottság elnöke, és dr. Édenburg Andor vármegyei főügyész úrnak, kérve részére halasztást, ha már el is fogják javait kobozni. 

Ma reggel küldte be Mécs József lelei számtartó a P. Balogh Sándornak Mezőhegyesre szánt csomagot, melyet elküldtem Kiss Miklósnéhoz, aki férjéhez fog utazni ugyanoda, s magával viszi ezt is.

A villanytelepről járt itt a pénzbeszedő, s elmondta, ma dől el, hogy elviszik-e az oroszok Szegedről a villanyáram-fejlesztő nagy gépet, mert már annyira vagyunk! Akkor pedig az ottani kis és kopott géppel kevésre fogunk menni! Panaszkodott ez a szegény ember is a nagy nyomorúság miatt, melyben ő is van családjával. 

Nagy a meleg már a reggeli órákban, csak kis szellő lengedez. 

Dr. Szilas hazajött Csanádpalotáról, hol csak a gyászmisét végezte. Délre megjött Kiss Ferenc is, és elmondta Karácsonyi Guidó somogyi-telepi plébános elítéltetésének lefolyását. A csőcselék meg is verte nagyon, úgy káplánját, Árnyas Gyulát is. A tömeg kiabálása miatt a délelőtt ott megjelent tíz papot a rendőrök eltávolították, erre délután 30 pap jelent meg. Karácsonyi legfőbb bűnéül a csőcselék azt hozta fel – ami rájuk, a gyermekek nyaraltatására, rászorulókra jellemző, hogy napközi otthonokat szervezett, és oda gyűjtötte, elvitte a családoktól a gyermekeket! Borzasztó, mikor a kommunisták orosz mintára el akarják vinni a szülőktől a gyermekeket, és most mindenfelé szerveznek ők napközi otthonokat. Ez is a zsidók uszítására történik, mert ellenük küzdött a keresztény szegény munkásnépért Karácsonyi. De a jó Isten majd megtalálja módját, hogy kárpótolja papját, aki oly önzetlenül dolgozott a munkásosztályért.

Délután 6-kor a Katolikus Kör választmányával tartottunk gyűlést, hogy rendezzük az adósságot. Elfogadták az ajánlatot, hogy 7 ezer pengőt kap a kör egy alapból, és ennek ellenében öt éven át, 1946-tól kamatmentesen visszafizet 3,5 mázsa búzát. Szó volt még a tagdíjbeszedéséről és emeléséről, melyet Biró Albert és Sopsich István különböző érveléseire (szűkmarkúság) csak 10 P évi díjban akarnak megállapítani, ill. beszedetni és hozzá felszólítják a tagokat, hogy önkéntes adományt adjanak az adósság egy része törlesztéséhez. Ha ügyes pénzbeszedő (tagdíjra) lesz, akkor összehozhat annyit, amennyivel tisztázzuk az adósságokat. 

Bogsán Károly főgondnok említé, hogy az ár-kormánybiztos nem dr. Lengyel, hanem dr. Rohács, mint mondtam. De még nincs itthon, talán holnap megtud felőle valamit. Ugyancsak holnap 8-kor jön hozzám a főgondnok úr Molnár Péter ácsmesterrel, hogy a fáról, ami kikerül a barakkból, tájékoztatást adjon, és hogy hétfőn reggel kimegyünk a barakk lebontást megtekinteni.

Este hallottam, hogy Varga János előénekes fia, József most este érkezett meg Sopronból az orosz fogolytáborból. Felkerestem és köszöntöttem. Szülei tegnap kimentek a tanyára, holnap délután kimegy ő is. Sokan vannak a bajai táborban is (dr. Dégi János járásbíró, Baróczi Mihály cipész). Ezeket hozzátartozóik felkereshetik.

Érdemes a feljegyzésre: ma délután három óra körül dr. Könyves-Kolonics József ügyvéd jön, és kérdi, nincs-e itt dr. Takáts Lajos ny. gimnáziumi tanár. Idejött – úgymond – Szegedről, és igazolást kér – tőle is, hogy nem volt népellenes, és mondta, hogy valami bizonyítványt gépírással készíttessen, ha pedig nincs itt, akkor Korchmáros Imréékhez ment. Nálam és a folyosó másik részén káplán uraknál nem fordult meg. Erre Kolonics úr: Takáts tanár és a népellenesség egymást kizáró fogalom. Takáts tanár még most sem vetkőzte le az apátfalvai szagot (még mindig, művelt volta dacára, benne van az apátfalvai modorban). Még mást is mondott Kolonics úr: most, hogy a parasztpártban dr. Erdei János református polgári iskolai igazgató a parasztszármazású fiúk neveltetésének divatját vezetteti be. Az internátust, melyet e célra dr. Issekutz vármegyei főjegyző házában akarnak felállítani, a makói Márton Bálintról akarják elnevezni (jómódú gazda, református, ellenzéki, Kossuth-párti ember volt, de néhány év előtt visszavonult a szerepléstől, és öngyilkos lett). Kérte Kolonicsot, írjon Márton Bálintról propaganda-cikket a helyi lapba. Ezt megírta, és megrajzolta, ki volt Márton Bálint! Ezt a cikket Kiss Imre, a város polgármestere nem engedte leközölni, mert a puritán, önzetlen ember típusaként rajzolta meg Mártonban. Erre Kolonics a cikket felküldte Budapestre egyik tekintélyes lap szerkesztőjének, aki baráti viszonyban van vele, és ez hatványozott mérvű cikket irt Mártonról. Ezzel is jellemezni akarta Kolonics az itteni kommunista pártot, mily úton haladnak, és tesznek félre jogot, erkölcsöt, tisztességet.

Még feljegyzem, amit a múlt napokban hallottam Gorcsa Péter főjegyzőtől. Kiss Imre polgármester beköltözik a városi bérpalotába, Abonyi Erzsébet tanárnő lakásába. Tehát nem jó neki, mint munkásnak, a saját háza a Szilágyi Dezső utcában! Ez az egyszerűségre való törekvés és elitélése a régi, romlott erkölcsöknek, mint ők most hangoztatják.

1945. július 29. vasárnap

A 7 órai szentmise után Bogsán Károly úr közli, hogy dr. Rohács úr megjött, felmegy ma hozzá, megtudja, jön-e holnap megtekinteni a barakképületet. Jellemzésképp említi, hogy amikor a megyeházán érdeklődött Burunkai Sándor piktornál (ellenőrző szerv!!) dr. Rohács úr után, Bogsán Kálmán mondja, sejtve, hogy miért keressük – nem lesz ám olyan sok az az anyag, amint mi gondoljuk, mert abba ők is beleszólnak!

Megemlítettem még Bogsán úrnak a pénteki telefonbeszélgetést Sopsich úrral a lelei épületekről. Ha csakugyan azokat a nádfedelű aklokat hajlandó a főhatóság átengedni, s inkább hagyja, hogy a kommunistáké legyenek azok, amelyeknek anyagából a templomot helyre lehet állítani. Ha ezer holdat is kap vissza a püspökség, mindkét major összes épületeire úgy sem lesz szükség, mert van ott annyi istálló, hogy bőven marad az ököristállón kívül is, akkor le kell tenni a további tárgyalásról, és kár az augusztus 1-jei erőlködés is. És rá kell hagyni az egész ügy intézését az újvárosi plébániára! Mivel nem jött Molnár Péter ácsmester, nem volt mit tovább tárgyalni.

Ebéd után Óvári László, takarékpénztári igazgató (deportált, de keresztény) nővére Budapestről és feleségének nővére Szegedről, kerestek fel, hogy érdeklődjenek az Óvári-család felől. Amit tudtam, elmondtam. Felolvastam dr. Szamek orvos levelét is, és amit dr. Révész, budapesti ügyvéd mondott május 31-én. Ők a Szamek-házban, az ott lakó volt cselédtől érdeklődtek az Óváriék holmijai után, de aki nagyon furcsán viselkedett, hevet-havat összehordott. Az Óvári-házban lakó dr. Zelenka orvosék egész humánusan fogadták őket. Szamekékról Dózsa Andor adott felvilágosítást, mely szerint a barakkot, ahol tartózkodtak, a németek felrobbantották. Érdeklődtek, nem mondták-e nekem Óváriék, hogy holmijukat és ékszereiket kikre bízták. Elmennek Martonosihoz, a Makói Takarékpénztár szolgájához is, továbbá Braun Zrinyi-utcai szatócshoz, aki a barakk-felrobbantási eset hírét hozta. Néhány napig itt maradnak, mert a rendőrségen is kérdést intéznek, hol kaphatják meg Óváriék bútorait. Ők leginkább a fehérneműek után kérdezősködnek, melyeket most nem lehet kapni. 

A házvezetőnő említi délután, hogy az aprójószág a házban nagyon pusztul, a vészt megállítani nem lehet, nincs orvosság. Ezt a nagy forróság okozza. De kihat ez az emberekre is, akik beleesnek ebbe a bajba, és hasmenés alakjában éri el őket a baj.

Este meglátogattam Micsák Márton főtanácsos urat, aki újságolta, hogy az orosz rádió szerint Moszkva haragszik az angolra, mert állítólag 22 hadosztályt a német hadseregből nem találnak, ezekből 4 magyar, azonkívül sok tisztünk van ott, és fiatal embereink is el-eltűnnek, mennek angol földre. Ez a hadsereg állítólag készenlétben van az orosz ellen. Beszélt még igazolásának sima lefolytatásáról, és hogy amíg nem fejeződik be nyugdíjaztatása, az itteni kir. Tanfelügyelőségre jár be bizonyos teendők végzésére. Elmondta, hogy fát kért a polgármestertől, és hogy ez miként utasította el azzal érvelvén, hogy szerezzenek tűzifát a kereskedők, és adják úgy, ahogy tudják, a város csak szénről fog gondoskodni. Ezzel szemben csak a szegények és a kórház – mondja a polgármester – kaphat fát. De azt nem mondta – vetem közbe –, hogy a város tervezi a földeáki Kornél-liget és a Blaskovits-uradalom fáinak kitermeltetését bizonyára az ő embereiknek, ha majd a mezei munkák befejeződnek, a kabátos emberek pedig maradjanak tűzifa nélkül. Könnyű volt a polgármesternek ezt a kijelentést tenni, hogy szerezzen be Micsák úr villanyforralót, amikor napközben nincs áram, és ha volna is, méregdrága az. Hát ez a népen való segítés legkönnyebb formája: segítsen magán mindenki úgy, ahogy tud! Említé még Micsák úr, hogy a piacon a kofák roppant sok pénzzel rendelkeznek, ezt az orosztól kapják, és feketéznek az összevásárolt élelmiszerekkel. Így áll elő a nagy drágaság! 

Hazafelé jövet találkoztam Martonosi Makói Takarékpénztári szolgával és nejével. Elmondta, hogy beszélt Óvári László úr és neje nővéreivel, de amit tudni akartak egyes bútoraikról, azokról nem tud felvilágosítást adni, mert ők nem fogadtak el megőrzésre semmit. Egyébként örülnének, ha visszatérnének.

Ma este 7 óra után kevés eső esett.

1945. július 30. hétfő

Korábban miséztem, hogy 7 órára a városházán legyek, és indulhassunk mindhárman a barakképülethez: hol megérkezve várnunk kellett ½8-ig Istók Zoltán mérnök úrra. Felvettük lakásán (Megyeház u. vármegyével szemben, Szabó József fakereskedőnél) dr. Rohács kormánybiztos urat. Künn megtapasztaltuk, hogy az eternitpalát már leszedték, rendben lerakták (5800 db egész), és most kezdik a lécek leszedését, melyek jó állapotúak. Kormánybiztos úr a megtekintés után bizalmára méltatva és jóindulattal tájékoztat négyszemközt a mai faárakról: használt anyag m3-e 8-10 ezer pengő, de felmegy 20-ig is; új anyag sokkal drágább. Azonban méltányos árat igyekszik nekünk megállapítani, ezért visszaérve felmegy a városházán a mérnöki hivatalba erről tárgyalandó. Felhoztam előtte, hogy a város a múltban is adott egyházi és iskolai épületekhez téglát, tehát segélyezett minden felekezetet, és már ezen az alapon is számíthatunk méltányosságra. Célzott arra az 1400 pengős m3-kénti ajánlatra, melyet mi tettünk, de annak magyarázatát azzal indokoltam, hogy mi bontottuk volna le az egészet, jóllehet csak a faanyag egy részét (deszkák nélkül) és eternitet értettük ez alatt, és megépítettük volna a 2 szárnyrész hiányzó falát, tetejét. Megköszönve szíves előzékenységét, ½9-re visszaértünk a városháza udvarára. 

Ma délre ebédre a szugolyi szőlőbe meghívtam dr. Mester János és Kleitsch esperes urakat, hogy velük legalább így találkozhassam, és papi ügyekről eszmecserét folytathassunk. Ki tudja, lesz-e még alkalom, hogy velük, régi paptársaimmal, együtt lehetek? Dr. Mestert még a gimnáziumból ismerem. Három évvel utánam érettségizett, és Rómából, tanulmányai befejezte után hazatérve Temesvárott volt káplán (szervezte a katolikus népszövetséget) és teológiai tanár. Kleitsch úr pedig mint teológus és fiatal végzett papnövendék, felszenteltetése előtt a püspöki aulában volt másoló, amikor már én is oda kerültem (1902). 

Ma délelőtt szolgáltattam be a városházára 4,50 kg zsírt, azon felül (20 kg-on felül volt), amit a télen sertésvágáskor be kellett adni. Hogy még hányszor és mennyit kérnek ily módon az orosznak, ki tudja? Csakhogy már nekünk se fog maradni, hogy miből adhassunk, nem is szólva az utánpótlás lehetetlenségéről, miután sertésvész is van, és sertéseinket is el akarják vinni az orosz részére. Jaj a legyőzötteknek - tehát ránk szakadt! Bízunk azonban az isteni gondviselésben, hogy nem hagy el minket! A zsírért hatósági ár gyanánt kg-ként 20 P-t adtak.

Délben Szugolyban találkoztam dr. Mester János és Kleitsch Mátyás urakkal. Ebédig és utána elbeszélgettünk. Utóbbi elmondta, nem tudja magyarázatát, miért kellett káplánjának, Dávid káplánnak éppen július 22-én eljönnie Battonyáról, ahol plébánosa ennek a szegény és mindenéből kifosztott paptársának dinnyeföldet bocsátott rendelkezésére, hogy annak hasznából magát fel tudja ruházni, s éppen mikor érése van a dinnyének, kellett otthagyni állomását! Most pedig, amikor nála van a budapesti és pestszlőrinci gyermekek felügyelője, P. Tibor lazarista, mint káplán-helyettes (a főhatóság tudtával) és vendége dr. Mester, kellett segíteni a helyzeten akként, hogy a káplánurat Ferencszállásra kihelyezte ahhoz a jámbor asszonyhoz, aki a kápolnára ügyel. Elmondta, hogy volt káplánját, Körmendy Sándort, aki tavaly a leventékkel foglalkozott sport tekintetében, és Kígyóson tartózkodott, tegnap rendőri fedezettel Kiszomborra hozták, és lezárták. Nem tudja, mi fog vele történni; szeretne segíteni rajta, ha a főispán úr révén lehetne. Ajánlottam, hogy inkább Farkas Imre és az alispán úr útján kíséreljen meg érdekében valamit. 5 óra körül a Maros jobb partján átvonulóban tanyázó oroszok közül kettő odajött szőlőmhöz; éppen breviáriumot imádkoztam, ülve az árnyékban a bejárat előtt, köszönés után az egyik mindjárt letelepszik a fűre, de mikor bent beszédet hallanak – megmondtam, hogy pap vagyok, és imádságot végzek – felült, ill. felkelt az egyik, és a másikkal együtt bementek, ahol dr. Mester és vincellérem, Kovács társalogtak. Bent a vincellér megkínálta őket gyümölccsel, és mert tud oroszul, társalogtak. Beszédjükből kivettem, hogy Arad és Oláhország távolsága után kérdezősködtek, jó óra múlva elmentek. Nemsokára jött Schwarcz Rezső ny. igazgató Kiszomborról, és mert dr. Mester már előbb elment fürödni, utána mentünk. Ennek végeztével még kis ideig beszélgettünk az oroszok kiszombori tartózkodásáról, majd felöltözködve indultunk hazafelé. Elválás előtt mondta Schwarcz úr, hogy Körmendy káplán úrnak a leventék körül (vezetés) nem volt szerepe, ő csak sport-vezetőként vett részt a labdarúgási versenyeknél.

Ma délelőtt jött a főhatósági értesítés, hogy Csanádpalotára augusztus 1-vel Havadi Ferenc plébánossá neveztetett ki, és a plébánia átadásánál legyek jelen, mint esperes. Ugyancsak ma vettem dr. Ruszthi Károly ny. kir. tanfelügyelő levelét Egerből, aki fivérének, a volt csanádpalotai plébánosnak hagyatéki ingóságai átvételéről ír, hogy az halasztassék el. Ez pedig kényes kérdés, mert éppen plébános változás van, és a helyettes, aki előbb is koadjutor volt, elkerül onnan, és ő tudna mindent előadni, ami maradt az oroszok okozta károk után. Eközben Kleitsch úr révén üzenetet küldtem Hubay Rezsőnek (testvére az elhunytnak), hogy egyezkedjenek a testvérek, és most ő van legközelebb, kérjen a testvérektől felhatalmazást a hagyatéki ingóságoknak őket illető része átvételére és utána osztozkodjanak ők. 

Hazaérve találtam az irodában az ostyavágó-gépet, melyet Havadi Ferenc úr csináltatott Medgyesegyházán egy ottani lakatossal az eleki minta után. Ezzel megkönnyítem Somodi Józsefné munkáját, aki ittlétem óta foglalkozik ostyasütéssel. Hírét vettem, hogy ma itt járt Mag Béla tanyai lelkész úr is.

Hogy feledésbe ne menjen: ma reggel, amíg a városházán vártuk a kocsi elkészültét az útra a barakkhoz, Szabó Ferenc plébános Sándor öccse dicsekszik, hogy ő az újvárosi templomtetőre több mint 70 ezer pengőt gyűjtött, egyes utcákban igen keveset; és hogy már vannak kocsik is, amelyek a fuvarokat adják; de jobb volna, mondta dr. Szűcs Zoltán, ott lévő főjegyző is, ha a városnak egyik fogatát, melynek az erdőnél úgy sincs dolga már, erre a célra bizonyos ideig lekötnék.

1945. július 31. kedd

Levelet küldtem a főtisztelendő főhatósághoz a csanádpalotai plébánián lévő Ruszthi Andor plébános-féle ingóságok és értékek kiadása iránt az örökösöknek. Gangyi Ferenc helyettes plébános tudja, mi volt és maradt az oroszok ottléte után, és ő hivatott az elszámolást is végezni, nehogy az utódnak ez is gondja legyen. 

Széll István nevű rendőrségi kiküldött (kertbenéző) [bandzsal] jelent meg a plébánián azzal, hogy a könyvtárat átvizsgálja, s a fasiszta irányúakat elvigye. Nálunk ilyenek – mondottam – nincsenek, a mi könyveinkben ilyen uszítást tartalmazó részek nem foglaltatnak. Utaltam a dr. Nyéki-féle vastag könyvre, melyet dr. Bécsy Bertalan polgármesternek adtam a múlt évben olvasásra, amely a német faj- és vérelmélettel foglalkozik, hogy mi ilyen szellemben gondolkozunk, tehát az emberiség együvé tartozásának elvét valljuk, nem pedig hogy csak a németeknek vannak tiszta sejtjeik! Erre mondja: azért emelik ki a könyvtárakból – házaknál – az ártalmas irányúakat, hogy azok bár nem ártanak a tapasztalt tulajdonosnak, de ha avatatlanok kezeibe kerülnek, ártalmasak ezekre. Lássa, feleltem, ilyen intézménye van a katolikus egyháznak, „Index”-nek hívják, és a tiltó rendelkezés a rossz könyvekre megvan az Írásban is, sőt ha valaki a katolikus hívek közül ilyen könyvet mer olvasni engedély nélkül, kihágást követ el, és ezért vezekelni kell. Azután az iskolai könyvtárról érdeklődött. Székely Nándor igazgatóhoz utasítottam azzal, hogy a tankönyvekből már kiszedték a jelölt részeket. A Katolikus Kör könyvtáráról még Széll mondta, hogy a szekrényeken keresztül látta, hogy ott régi írók könyvei vannak. Még azt is felhozta, hogy ők az egyes magánházak könyveiből elvitt műveket a vármegyei és városi könyvtárba viszik, és ezek megmaradnak ott, hogy akik később kutatnak, ezeket forrásmunkáknak felhasználhatják, mert ezeknek az ilyen könyvek nem ártanak! Ezután Széll eltávozott. 

A belvárosi nővérek hozták hírét, hogy őket most a tanfelügyelőségen foglalkoztatják a vidéki iskolák némi számadási ügyeivel; továbbá, hogy a demokratikus nők szövetségének vezetője (Gubacsyné, tanítónő) felkereste, s kérte közreműködésüket. Kérdezték, mihez tartsák magukat. Menjenek el – feleltem – a legközelebbi gyűlésükre, s mondják, hogyha lesz előadásuk, azon növendékeikkel (a nagylányokkal, mint KALÁSZ-beliekkel is) alkalmilag részt vesznek és előadnak. Ezzel elejét vennék a gyanúsításnak. A gyűlésen nem kell felszólalniuk, és csak annyit említhetnek, ha már felszólítják véleménynyilvánításra, hogy Istenért és a hazáért dolgoznak mindig.  – Délben a kir. tanfelügyelőtől Székely Nándor igazgatóhoz üzenetet adtak, hogy a most összeállítás alatt lévő kimutatásnál a javaslatomra vonatkozó részeket ne töltsék ki, ott számítások mellett változtatások lesznek.

Délután Kereső mester bevégezvén a templomjavítást, hozta a számlát: 7 ½ nap dolgozott inasával és 1649,80 pengőt fizettem nekik munkadíjban. Ezzel legalább elérjük, hogy bármily drágaság következzék el, a javítás nem maradt el, és a Rózsafüzér-társulat felajánlott pénze jó helyre kerül. Délután folyamán özv. Brútyónét (Petőfi. u. 4. sz.) kerestem fel, szentgyónását végezte, holnap a szentáldozást veszi Kiss Ferenc úr kezéből, mikor a Szegényházból szentmiséje után visszatér. Beteges, nem tud járni messzire. Onnan Szalkaiékhoz mentem, és megbeszéltük, hogy Gál Sándor özvegye tartásdíjára Sükiéknek július 1-től kezdődvén most már a felemelt nyugdíjból havi 300 pengőt adnak. Szalkainé is beteg, gyermekei után eseng. Férje is szenved szívével; bántja őket lakóik sokasága! 

Vacsora után Horváth Mihály gondnoktól átvettem azt az ötezer pengőt, melyet ma a takarékpénztárból, mint betétet kivett, és ezt a nálam őrzött kétezer pengővel együtt kamatmentesen, a jövő évtől kezdődő visszafizetési hatállyal öt évre kölcsön adjuk, hogy a Katolikus Kör adósságaitól mentesíttessék, és ha a tagdíjak és egyéb adományok befolynak, teljesen talpra álljon. Holnap beviszem a Makói Takarékpénztárba.  – Hazajövet Nádas Elemérrel váltottam néhány szót a helyzetről: látja, hogy a hazatért zsidók, mint állnak bosszút ok nélkül azokon, akik hozzájuk rosszak nem voltak. Ő reménykedik Amerika segítségében anyagiak terén is. Ma estefelé eső esett, bár kevés, de a levegő lehűlt.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet