Előző fejezet Következő fejezet

1945. augusztus

 

1945. augusztus 1. szerda

A kórházi nővérek intéztek kérdést, megjelenhetnek-e a Magyar Nők Demokratikus Szövetségében, hová őket is meghívták a csütörtöki értekezletre. Igen, feleltem, de csak annyit mondjanak, hogy mindenütt ott vannak a tisztelendő nővérek, ahol a szenvedő embereken segíteni kell, és ezt folytatni akarják az új világban is. Tőlük értesültem, hogy beteg sertéseikbe frissen fejt tejet fecskendeztek (tej-injekció), és azok hamarosan enni kezdtek; férfiaknál forralt tejjel szokták egy bizonyos betegségben alkalmazni. Említették, hogy a kórházban ápolt rendőrségi foglyokat, még a súlyos betegeket is, a gonosz Rácz János intézkedésére, kiszállították a kórházból.

Szalkai Sándor jött, hogy a Süki-család megelégedéssel vette tudomásul, hogy Gál Sándor özvegyének eltartásáért július 1-től havi 300 pengőt kapnak; két hónapra át is adtam 600 pengőt, tehát augusztusra is. 

Mécs József számtartó úr jött, és jelentette, hogy püspök úrnál járt, és nagy nehezen beleegyezett az ököristálló lebontásába, ha a vármegyei tanács hozzájárul. Egyébként künn az uradalomban fennállanak a nehézségek. 

Havadi Ferenc medgyesegyházi plébános telefonált, hogy az átadás Csanádpalotán e hó 4-én, szombaton lenne, menjek át, mert e napon van évfordulója Ruszthi Andor plébános halálának is, ott már megbeszélték a hagyaték bútorok elhelyezését is. Közöltem vele, hogy utóbbiakra nézve levelezésben vagyok a főhatósággal, és várom az intézkedést. Ezek szerint szombaton reggel megyek ki Csanádpalotára, de ő – Havadi úr – keressen kapcsolást a püspöki hatósággal, és menjen be holnapra eskütételre, ha lehet. Mert mint mondta, a jövő héten már elfoglalni akarja a plébániát. Ezt pedig csak eskütétel után teheti. Ígérte, hogy eljár ebben. 

Mára az idő napos, de hűvös, bár a légsúlymérő nem mozdult a változóról, ahol tegnap is állt. Eljártam a Katolikus Körnek a mullt évi borvásárlásból fennállott hétezer pengős tartozása ügyében a takarékpénztárnál: kamat múlt évi október 19. óta: 1715 pengő, úgyhogy a hétezren felül a betétből kellett ezt a kamatot kiegyenlíteni. Így fennáll még 1500 pengő váltóadósság ugyanott, melyet Oláh Antal háznagy vett fel tavaly a kör részére. A takarékpénztárban azt is mondták, hogy a lerótt kamatösszeg változhat, lehet, hogy több lesz. Ezt később fogják közölni. 

Kovács Sándor szugolyi vincellérem szerint állandó orosz-járás van a szőlőben, ellenük védekezni nem lehet.

Hír szerint az itteni csendőriskolába orosz csendőrség fog jönni nemsokára nagy számban. Azt gondolom, ezeket a helybeli kommunista vezetőség hozatja a tervezett választások idejére, hogy így terrorban tartsák a lakosságot; talán még ki is mennek a tanyák közé, hogy így a gazdák – féltve tanyán lévő javaikat – nem hagyják ott a tanyát, tehát ne is jöjjenek szavazni, s így a kevés számú kommunisták, kevés szervezéssel, megnyerjék a többséget. Kitelik tőlük! 

A mai újság már közli a búza-adót 1945. január 1-től számítván. Keserves lesz, amikor alig van búzavetés, az is gyenge, és a vetőmagszükségletet is alig fedezi. Nincs cukorrépa és kendervetés, mert az uradalmat felosztották, a kisemberek ilyenekkel nem foglalkoznak a köz javára; nincs dohány! Pedig ez is kár! 

Délután látogatott el Bogsán Károly főgondnok úr, akivel együtt vártunk Mécs József számtartó úrra, hogy mit végzett a vármegyei tanácsülésen a lelei épület lebontása ügyében. Végre megérkezett azzal, hogy Ludányi-Löwinger György ügyvéd ügyes fogásával határozatba ment – mert a helyi és lelei bizottságok ONCSA-háznak szánták ezt az istállót is – hogy a templomhoz szükséges faanyagot átadják, és ezt döntés, ill. jóváhagyás végett még ma elküldik az Országos Tanácshoz Budapestre. Ludányi–Löwinger György ügyvédet dr. Édenburg Andor úr irányította, mert vele előzetesen is beszélt. A faanyag árát az ár-kormánybiztos fogja megállapítani. Szólt Mécs úr a szegedi helyzetről: dr. Valentini Ágoston polgármester azért mondott le, mert helyettese, valami Dénes Leó nevű zsidó egyén, a keresztények kiirtásáról nyilatkozott. E Dénesnek egyik zsidó barátja keresztény nőt vett feleségül, aki, míg férje távol volt, eltulajdonított holmiijait akarta visszaszerezni, s panaszára bezárták. Amikor a férj hazaérkezett, oltalmat kért barátjától, Dénestől, és a felelet a fenti volt Dénestől. Ez is arra vall, hogy a zsidóság a kommunistákkal karöltve akarja letörni a kereszténységet. Éppen ezért kevés a remény a helyzet javulására belátható időn belül. A magyar keresztény nép pedig rosszul teszi, hogy egymást marja, és ahelyett, hogy egymást segítené, a pénznek hódolva rohan olyan eszmék örvényébe, amelyek megrontják, és hazája önállóságától megfosztják. Ha gondolkoznék a józan magyar nép, nem indulna olyan nép kitermelte eszmék után, amely még az illemhely használatát sem ismeri, és erkölcseiben határt nem ismer. De ezeket felhozhatja a zsidóság éppen a magyarság ellen, holott ellenük az irtó törvényt a németek kényszeríttették ránk, tehát azokon kellene kitölteniük bosszújukat. Azonban velük nem mernek kikezdeni, mivel ott jól ismerik őket. Legyen tehát Isten irgalmas nekünk, hogy szegény hazánk felszabaduljon ez alól a nyomasztó helyzet alól, és mindenki megtalálja útját a boldoguláshoz munkája után! 

Este a káplán urakkal arról is szóltunk, hogy el lehetünk készülve arra is, hogy a jövő iskolaévben a hitoktatást nem az iskolákban végzik a hitoktatók. Délben ebédre itt volt Krajnai-Hudolin Lajos csanádpalotai káplán és kövegyi helyettes lelkész, akivel a Ruszthi Andor-féle hagyatékról, a kövegyi lelkészi javadalmi föld hasznosításáról, és az én szombati kiszállásomról az átadást érintően beszéltünk. Nevezett innen 9-kor indult Kövegyre gyalog.

Megemlítendő: az itt másfél hónap óta befogadott, előbb menhelyi gondozás alatt állott Pista, ma reggel felmondás nélkül elment, és ruhái egy részét magával vitte. Ma délután véletlen rávezette Cseh Mihály harangozó Árpád-nevű gondozottját, hogy a templomkertben, a borostyánfutó alá rejtve van valami fehérség, ahol tyúk kodácsolása után indulva, tojást vélt lenni. De meglepetésére két dinnye és egy új ministráns-ing volt eldugva, és ez utóbbi fehérlett. Erre Cseh Mihályné és a házbeliek odamentek, és megállapították, hogy azt Pista rejtette oda, amit megerősít az, hogy ma reggel ugyanott látta a másik harangozó ezt a Pistát, amint valamit betakart! Tehát ekkor rejtett el vagy akart elhozni egyet, mást rejtett dolgaiból. Csizmáját Németh harangozó vitte el azzal, hogy azokért menjen hozzá Pista, s majd elbánik vele.  Este pedig 9 óra után a cselédszoba ablakán zörgetett, de csak az ablakon keresztül adták ki neki még itt lévő ruháit, utalva arra, hogy a csizmája hol van! Vele volt valami rokona, aki policáj, azaz: a rendőrségen van. Nem lehetetlen, hogy éppen reá való tekintettel a rendőrség hivatni fogja Németh harangozót. Ez azonban hátrányos lehet úgy Pistára (mert akkor fel kell fedni tolvajlását), mint rendőr rokonára, mert akkor meg kell mondani az igazságot. Szerencsétlen fiú!

1945. augusztus 2. csütörtök

Lelkemet veszelytette az állandó gondolat, hogy tudjuk leróni búzában az idei adót? Kevés a vetés, és sok lesz az állami adó sallangja. A befizetett készpénzadót beszámítják-e vagy visszadobják? Azután a temetőföld „szántó”-nak minősített része után miből adjuk elő a búzát, mert a bérlő még március végén kifizette pénzben a haszonbért egész évre! 

Takács Bálint temetőgondnok azzal jött, hogy a rendőrség egymás után a mi temetőnkbe küldi a szerencsétlenül, baleset folytán elhunytak holttestét, tekintet nélkül milyen vallásúak. Erre nézve a főgondnok úrral tárgyalunk. 

Tarnay Ákos úr keresett fel, és közölte, hogy Ferenczy Béláné alipánné fivérénél, dr. Návay Zoltán árvaszéki elnöknél tartózkodik, de náluk ebédel; férjénél tegnap járt, aki tétlenségre van kárhoztatva, miután olvasnia sem szabad, állandóan bezárva. Tarnay különös részleteket mondott el dr. Uray Vilmos kórházi főorvos-igazgató kezeléséről: mennyire útjában van néhány kartársának (Diósszilágyi Sámuel, aki – szerinte – hazacsalta, és dr. Árva József, aki a rendőrség útján zaklatja: fakivágás, csillár stb.). Ilyen az irigység és bosszúállás! Uray azon van, hogy nyugdíjba megy.

Kiskunmajsáról járt itt az édesanyja látogatására is Makóra jött Martonosi-nevű iskolanővér, és az ottani plébános megbízásából is érdeklődött, vajon a jámbor társulatokról kell-e jelentést adni a politikai hatóságnak (alispán, főbíró). Azt mondtam, hogy tegnap dr. Szilasnak, aki a körről tett jelentést, ajánlották, hogy tegyünk, tehát ők is azzal, hogy ezeknek vezetője a mindenkori plébános és segítői a káplánok, tanítók, tanítónők és más jámbor világiak. Elmondta a nővér az ottani helyzetről, hogy ott kommunizmus nincs, és simán megy az ügyek irányítása, és állítólag egyik orosz parancsnok is azt mondta az ottaniaknak, hogy kommunizmust ne csináljanak. A fosztogatást annakidején ott is a helybeliek csinálták, de az oroszok is.

Délután temetést végeztem, utána elvitettem az ostyavágó-gépet Somodi Józsefékhoz, és megmutattam annak kezelési módját. Hazajövet gyóntatás volt, első péntek előtt. Este 7 óra után Varga Ferenc dombegyházi plébános és Wittmann Iván (Elek fia) jött; utóbbi érettségizett – jelesen – Kalocsán; Gyuszi bátyja jól van és a kis Klárika is Eleken, nagyanyjuknál. Birtokukon aratnak, és valószínűen az egészet visszakapják, házukat is.

Innen elsietett dr. Magyary László árvaszéki elnökhöz, onnan az állomásra, hogy még ma visszautazhasson, bármily későn, mert a vonat most du. 5-kor ment Szegedre. Varga Ferenc dombegyházi plébános itt vacsorázott, éjjeli szállása a szervitáknál; KALOT-ügyben hívták be a rendőrségre, ill. először az orosz parancsnokságra. Ezzel ott baj van. Holnap reggel akar hazautazni. Javadalmi földjét, mert ő elmenekült, munkálják mások, de csak 15%-át kapja a termésnek. Állatai közül alig maradt valami; ingatlanából csak házhelyekül vesznek el, ill. cserélnek el valamit.

Ma este, amíg gyóntattunk, nagyon jó eső volt. Hál Istennek! Cseh Mihály harangozó künn járt Dálon, és ott ma jó eső esett; áldás a kukoricára! Éjjel is eső.

1945. augusztus 3. péntek

Kora reggel gyóntatás. Szentmise után jött Gera Sándor bérlő, hogy a búza-haszonbért nem tudja beszolgáltatni teljes egészében (13 q 25 kg), mert kevés lett. Azt mondtam, hogy legalább 10 mázsát vigyen az újvárosi zárdába, mert öt mázsával nem elégedhetem meg, annál kevésbé, mert ha az adót búzában kell leróni, s máshonnan nem kerül ki ez a mennyiség, az apácáktól el fogom venni egyik részt; neki van módja fiától kérni vetőmagnak vagy élelemre búzát. Egyébként a kenyeret most árpás búzából kell süttetnünk, ez is jó lesz, ha lesz! 

Özv. Komáromi Jánosné közölte: tegnap volt dr. Olajos Dezső pénzügyi tisztviselő ügyének tárgyalása. S hogy felmentették, nem volt a rendőrség ínyére, azt mondták egymás közt a rendőrség emberei: be kellett volna hívni Honvédbólnéhány nagyszájú embert, hadd kiabáltak volna, és akkor elítélték volna! Tehát ezen múlik a marasztaló ítélet, úgymond, hogy pénzen megveszik őket, és felizgatják a zsidók! Jellemző!

Értesülést vettem a Magyar Nők Demokrata Szövetségének tegnapi gyűléséről: Gubacsy Mihályné, aki egyébként zöldkeresztes állami védőnő, mint elnöknő, a szeretetet hangsúlyozva pattogott a reakciósok ellen, és hogy aki nem lép be a szövetségbe, ellenük van, és az ilyeneket nem is fogják segíteni. Más szóval: be kell törni mindenkit az ő aklukba, másként nincs segítség! Hát ez az egyenlőség és testvéries együttérzés?  Az új tisztiorvos úr, dr. Varga megmagyarázta – de nem a gyűlésen, hanem utána – Gubacsynénak, hogy a zöldkeresztes védőnők alá tartozik a demokrata nőszövetség mint állami intézmény alá, tehát fordítva: az új szövetségbeliek álljanak a védőnők irányítása alá, s a gyorstalpalású ún. új vezetők (!!) nem irányithatnak. Ez tehát azt jelenti – szerintem –, hogy a maguknak kisajátítani szándékolt hatalom ellenszere meglesz lassankint ezen a vonalon is. A védőnők tehát nem lépnek be az új szövetségbe, hanem a toborzandó tagokat segítőként irányitják. Az apácák pedig szintén nem lépnek be, hanem ha kell, hivatásuk munkaterén segítségükre vannak.

Hallom, hogy Baróczi Mihály (Szent Anna u. 9. sz.) cipész tegnapelőtt este mint orosz fogoly, hazajött Bajáról, ahol fogva volt; ugyanott volt dr. Dégi János kir. járásbíró, de azt nem engedték haza. 

Délután a Nemzeti Segély gyűlésén közölték a hét gyűjtési eredményét, mely nyersen százezren felül van, de lejön költségekre negyvenezer körül. A pénz hovafordítása: búza vásárlása; kölcsön az asszonyok szövetségének kenderre; Mezőkovácsházának angóra-nyulakra nem, hanem információ után talán nyulak – adományból. Szó esett a református templomban tartandó orgona-hangversenyről. 

Este 8-kor alispán úr és vármegyei főügyész urak kerestek fel. Közölték, hogy Kurusa András megtarthatja leltározott gazdasági eszközeit, és használhatja azokat. Szóba került a megyei könyvtár kezelése. Alispán úr nem akar külön könyvtárost, hanem a levéltáros mellé egy nem főiskolát végzett gyakornokot. A levéltárosnak lesz érkezése a könyvtár rendben tartására; egyelőre csak olvasásra – helyben – adjanak ki könyveket, de el ne vigyék azokat.  Levéltárosi állásra Debrecenből folyamodott az ottani (úgy látszik, annak is az ítélete így szól), mert Árva János elmegy máshová, alispán úr nem tud arról, hogy Kiss János polgári iskolai tanárunk is pályázik erre az állásra. A Rátky-fiút [István] nem ismeri, aki könyvtáros akar lenni, de apját könnyű fajsúlyúnak tartja, anyját derék tanítónőnek. (Rátky ma délután járt nálam is, és kért támogatást az alkalmazására véglegesen a könyvtárhoz. De mert az alispán úrnak más a felfogása, ráhagyom. Csak annyit mondtam, hogy mint igyekvő és családos fiatalembert ismerem őt.) Alispán úr elítéli Árva főlevéltárost azért, hogy a múlt szeptemberben nemcsak a muzeális feldolgozott anyagot (ásatások eredményei), hanem egyebeket is elszállított Félegyházára. Előbbiek tönkrementek, és most fuvart nem kap, hogy a roncsokat visszaszállíttassa. Úgy látszik, ezért is kell Árvának távoznia a megyétől. Kár, hogy nem maradhat itt.

Este átadtam dr. Szilas úrnak a lelei uradalom takarékpénztári betétkönyvet, hogy holnap vigye be a bankba a rubelek értékmegállapítása végett, és adja át – ha bejön – holnap Mécs József számtartó úrnak a ma felvett összeget. Holnap hajnalban ugyanis Csanádpalotára utazom, hogy a plébániát átadjam Havadi Ferencnek.

1945. augusztus 4. szombat

Kora reggel elutaztam Csanádpalotára. Sok utas volt, a jegyek váltásánál nagy várakozás, mert egy hölgy nem győzte a személy- és árujegyeket kiadni. A mezőkovácsházi református lelkésszel, Szabóval utaztam. Nagy aggodalma van a mostani rendszer nevelési politikája iránt: félti az iskolákat és ifjúságunkat. Odaérve Havadi Ferenc plébános várt a vasútnál. Bementünk, és ½8-kor segédletes gyászmisét mondtam Ruszthi Andor plébánosért. Éppen ma van halála évfordulója, melyen megjelent Dezső fivére s neje, (akik a bútorok ügyében jöttek!). A szentmisén sokan voltak, sokan áldoztak. Reggeli után megérttettük a család megjelent tagjaival, hogy a főhatóság engedélye nélkül a bútorokat nem szállíthatják el; lévén több örökös, ezek miatt sem viheti el egyik testvér valamennyi bútort. Belátták és várták, hátha jön intézkedés a főhatóságtól? De nem jött a postával, és így abban állapodtunk meg, hogy ezt megvárjuk, ill. az összes elérhető testvérek adjanak egynek közülük meghatalmazást, és osztozkodjanak maguk közt. Addig esetleg elraktározzák az egyik szobában. 

A leltári átvétel és átadás ügyét lebonyolítottuk, jegyzőkönyvbe foglaltuk, megbeszéltük a javadalmi föld hozamának megosztási lehetőségeit előd és utód között; ez utóbbiban kérvén a főhatóság döntését amiatt, hogy a tanyaföldben kétféle gazdálkodás mellett termelt vetésekről van szó (kevés őszi és nagyon sok tavaszi vetés). 

Ugyancsak átadási jegyzőkönyvet vettem fel Krajnai-Hudlin Lajossal, aki a kövegyi lelkészállásra kapott kinevezést addigra, amíg Vörösvári Nándor haza nem jön. Visszafelé a Hangya teherautóján jöttem, mely ott járt vas-áruval, melyért élelmiszert cserélt a palotai Hangya szövetkezeti bolt útján. Lent volt ezzel dr. Borcsányi törvényszéki bíró, akit ismerek (apja magyarcsanádi főjegyző volt, anyja Szundy-leány). 

Így hazaértem ½7-re, s részt vettem a takarékpénztári gyűlésen. Ezen Zombori Lajos asztalos ismét sok mindent mondott el a kommunista pártiak erőszakoskodásáról (Szöllősi-féle ház helyett el akarták cserélni a szociáldemokraták bérelt helyiségét, miután erőlködtek ugyan, hogy a Szöllősi-ház az övék legyen, és nem lehet!). Lekritizálta a holnapi arató-ünnepélyüket, melyet szintén maguknak sajátítanak ki, pedig ezt is pártközileg kellene csinálni. A takarékpénztári gyűlésen szó volt a takarékpénztár fúziójáról ismét: a Szegedi Kereskedelmi Bank vezetője (dr. Csongor Árpád) révén az Általános Hitelbankkal volna jó felvenni az érintkezés fonalát. 

Ma délután Makón is jó eső volt, ami még használ a vetéseknek, veteményeknek. 

Házi szárnyasaink pusztulnak, nagy a vész, melyet megállítani nem bírunk.

1945. augusztus 5. vasárnap

Első vasárnap, elég sok hívő jött a reggeli szentmisére, jóllehet mára rendezték a kommunisták az aratóünnepélyt. Credo egyleti gyűlés, melyen Székely Nándor igazgató, jegyzője az egyesületnek, nem volt jelen; bizonyára elment az aratóünnepségre, ahová hajtották a szervezeteket. Ennek végeztével közölte Bogsán Károly főgondnok a barakképületből átengedendő fa- és palaanyag árát: előbbi m3-ként 2800 pengő, utóbbi db-ként 3 pengő. Ezek átvétele holnap, hétfőn reggel 9 órakor a Vásártéren Istók Zoltán városi mérnök kezeiből. A főgondnok úr lesz jelen és Szabó Ferenc plébános, akit erre írásban felhívok, hogy egyúttal a fuvarozásról is gondoskodjék; jelenjen meg a helyszínen, és az átvett anyagot szállíttassa a templomkertbe. 

Délben említi dr. Szilas, hogy az aratóünnepen a szociáldemokraták és a kisgazdapárt nem vett részt, sőt a vezetőség megtiltotta a tagok részvételét. Erre utalt tegnap este Zombori Lajos is, és a következmény: miután a kommunisták mindent ki akarnak sajátítani maguknak, a többi pártbeliek megunva a gyámkodást és erőszakoskodást, inkább nem tartanak velük. Tehát, az oly sokat hangoztatott összetartás nincs meg a demokrata pártoknak nevezettek között sem. Vidékről sokan voltak itt kocsikon, és a mesterségek kocsikon külön-külön vonultak fel a piactéren le a csirkepiacig. Az értelmiségi szónok Sinály Károly gimnáziumi tanár volt, az orosz hivatalos tolmács és ruszin érzelmű férfi. Este Gorcsa Péter főjegyző erről az ünnepélyről mondta, hogy reá borzalomkeltő benyomással volt; felvonultatott tömeg, csőcselék, vidéki kocsik nagy számban; éltetése Sztálin, Lenin és Rákosinak (utóbbiról mondja, hogy Magyarország kormányzója lesz!). Nagy tribün az Iritz-ház előtt, feldíszítve hagymával, dinnyével, kukoricával. A menetben, a nagy tömeg élén Kiss Imre polgármester, neje s fia. Előző este a Gazdasági Egyesületben 120 terítékű vacsora stb. Gorcsa nagyon sötétnek látja a magyar jövőt, mert bekebeleznek minket az orosz birodalomba, s elvész nemzetünk. De nem is csoda – úgymond – mert szerinte a magyarság sohasem győzött, és a történelmet is hamis színben (?!) tanították az iskolában, mikor a magyart úgy tüntették fel, ahogy minket arra tanítottak. Ez Gorcsa véleménye ma, amikor helyzetünk oly nehéz, és az orosz itt van a nyakunkon. 

Említést tett még arról, hogy a magyarcsanádiak panaszt tettek Kendrella József plébános és Kádár Mária tanítónő ellen, mintha népellenesek volnának. Gorcsa persze Kendrella mellett szólalt fel, megnyerte ennek érdekében Lukács Pált és a zsidó ügyész, dr. Barna, helyesen tett indítványt, hogy kérdezzék meg, tulajdonképpen mi a panasz ellenük? Elmondtam, hogy mindkettőt a rác pap és református lelkész üldözi; kellemetlenkednek, mert ők csak használnak a népnek. Egyébként Kendrella fizetését (községi hozzájárulás, havi 100 pengő) is a református lelkész indítványára a rác pap szüntette meg, de amely most a kisgyűlés elé kerül. Ugyanott tárgyalják a kübekházi plébános fizetésemelését is, amelynek kedvező elintézésére kértem Gorcsa úr szavazatát. Ígérte.

Ma délután a Szugolyban jártam. Egyelőre nem láttam nyomát az oroszok garázdálkodásának, de a csőszné említé nővéremnek, hogy kiszombori fiú vezetett át onnan gyümölcsért orosz asszonyszemélyt. Félő, hogy így szoknak ide, s visznek el mindent. Erre vonatkozhat a város vezetőségének hírlapi felhívása, hogy a hordókat be kell jelenteni (25 literen felül!), mert bizonyára az oroszok akarnak szüretelni, s azoknak kellenek a hordók. De kellenek bizonyosan azoknak az új tulajdonosoknak is, akik most igényeltek szőlőt a zombori uradalmi szőlőből és egyéb helyeken. Így azután könnyű lesz szüretelni! De ez is a mai kor tünete s kórtünete! Jaj a legyőzötteknek!

1945. augusztus 6. hétfő

Ma kora reggel dr. Szilas hittanár édesanyjához Csanádpalotára utazott a hét végéig. Szentmise után Návay Géza dr. birtokos, kinek anyjáért szentmise volt, keresett fel. Tőle érdeklődtem Eckhardt Tibor holléte után (rokona). Szerinte Eckhardt Amerikában van; ha volt Európában, visszautazott, miután a helyzet az ő érdemleges tevékenységére még nem érett meg. 

Gy. Varga Lajos Újvárosról jött azzal, hogy Pártos József úr révén felszólítást kapott Szabó Ferenc plébánostól, hogy a nála lévő gyűjtés eredményét képező takarékbetétet vegye fel, és szolgáltassa át. Kérdi, mitévő legyen? Erre megmondtam, hogy Szabó úrnál elegendő pénz van a gyűjtésből, ő a nála kezelt 19 ezer pengő betétet őrizze tovább. Levelet is írtam ez értelemben Pártos úrhoz. Gy. Varga közölte, hogy a templomban a szellőztetés hiánya miatt penészedik az orgona, és a templom körül a törmelék elhordásáról gondoskodás nem történt. Ez, feleltem, Szabó úr kötelessége. A templomba pedig bejárnak a szellőztető ablakon át a galambok, ezeket pusztítsák el – mondtam. Utána Fülöp, kúnágotai adiutor jött, kinek elintéznivalója van a kir. Tanfelügyelőségnél.

Szegedről Sopsich János prelátus, egyházmegyei irodaigazgató szólt telefonon: kérdi, mi van a kiszombori káplán, Körmendy Sándorral, állítólag Makón volna már a rendőrségen?  Kérdést intéztem ezután Kleitsch Mátyás espereshez Kiszomborra; válasz: még ott tartják, tegnap volt nála, s jól van, reménykedve; bár volt már kihallgatása, bizakodik. Ezt később telefonon bejelentettem Szegednek, mert Sopsich úr szerint a püspök úr a legfőbb helyen, és név szerint is el akar járni papjai érdekében e napokban Budapesten. (Ha ugyan figyelembe veszik érvelését azok, akik elfeledték máris, hogy a múlt években az egyháziak: főpásztorok és papok, mint álltak ki a zsidóság érdekében, és az embertelen bánásmódot mint ítélték el, amikor a megkeresztelt zsidókat védelmezni volt bátorságunk.) 

Később jött Dózsa Andor, és egy levelet hozott július 26-iki keltezéssel, melyben leírják, hogy Görtligben, ahol neje, anyja, nővére s ennek családja (Szamek), az Óvári-család, Winkler Jakab és Brünner Imre makóiak több mint 50 személlyel, április 12-ről 13-ra virradó éjjel éjfél után SS-es 66 katona által a barakkban kiraboltatott, utána a barakk felgyújtásával, tűz martaléka lett. Éppen április 13-án kellett volna onnan az oroszok elől menekülve, tovább utazniuk. Az SS-esek az összecsomagolt holmikat – tehát tudták, hogy ezek utazni fognak – előbb kihordták autóikra, s azután történt a felgyújtás. Dózsa kért, írjak levelet az ottani plébánosnak, és a levelet Románián át küldi, mivel tőlünk még nem visznek postát nyugat felé. Ez szomorú hír, és valódiságát alig lehet kétségbe vonni, mert az elkövetőktől minden kitelik és kitellett! 

Főhatósági leiratok közt felhívást vettem a papnövendékek tartására nézve: vállalják a hívek egy-egy papnövendék eltartását, amit terményekben kellene adni. Püspök úr hivatkozik arra, hogy neki az eddigiek szerint 100 hold földet hagynak. Jött levél a csanádpalotai volt plébános, dr. Ruszthi Andor hagyatéka ügyében (írásos felhatalmazásra adható ki egynek a testvérek közül mindaz, ami valamennyit illetné, de a többi testvér felhatalmazást adjon egynek), valamint az újvárosi gondnokról (ami véleményem szerint egyoldalú elbírálás, mert a gondnok nem közismert vitiuma is elég arra, hogy – éppen mert nem életfogytiglan a megbízatása – ha vitiumot követett el, a jólértesült lelkiismeret szerint alapján is – minden további nélkül elbocsátassék. És itt nem ez történik. Ezek szerint a jövőben, hasonló esetekben, nem merek jelentést tenni, mert a mostani is nagyon sok óvatossággal járt, megóvtam minden feltűnéstől a személyeket és az indokolás, úgy látszik, érintvén Szabó plébános személyét, nem nyom a latban. Majd meglátják a konzulok!

Délután jött Bogsán Károly főgondnok, és beszámolt a délelőtti anyagátvételről: összesen 32 m3 faanyagot, 6500 db eternitpalát és szegeket vettek át. A faanyagnál rövidebbeket is tanácsolták átvenni az ácsok. Így az átvételi összeg jóval meg fogja haladni a 100 ezer pengőt. Eszerint Leléről kevesebbet kell átvenni.

Vele elmentem dr. Bánfy József ny. vármegyei főügyész temetésére, aki tbc-ben halt el. Temetés után hazaérve találom a plébánián Borsos István áldozópapot, aki 3 ½ év előtt nagylaki plébános volt, de az oláhok kiüldözték, és budapesti hitoktató volt; most pedig felmondtak nekik, és máshol keres elhelyeződést. Jelenleg Csanádpalotára megy, ahol találkozni akar az oláh határon egyik testvérével (aki Pécskán lakik), hogy örökségi ügyeit elintézze. Szerinte nagy a kommunista erő Budapesten is, és szerinte a vallás ügyeivel csak szeptemberben kezdenek foglalkozni; sok derék emberünk állott a kommunizmus szolgálatába mindjárt uralmuk kezdetén, de ezeket később kidobták, s dobják, mert ezeket nem tartják maguk közé valóknak, vagyis szemükben reakciósok.  – Estére ígérkezett Farsang László kevermesi plébános, aki Battonyáról telefonált délután, hogy Makóra jön vonattal, és itt hál. 

Késő este közölte telefonon Szabó Ferenc plébános, hogy 14 fuvaros (köztük 3 református) 52 fuvarral az összes anyagot befuvarozta, és elhelyezték a templom körül; szegeket is hoztak. Farsang László plébános éjjeli ½12-kor érkezett, vonata késett.

1945. augusztus 7. kedd

Németh Imre papnövendék  subdiaconusunk [alszerpap] ma délelőtt megy Szegedre lelkigyakorlatra, hogy szentelésére előkészüljön. – Farsang László kevermesi plébános felmutatott nekem egy levelet, melyet Harkai Antal református tábori lelkész írt, és címzése a helyi lelkészi hivatalnak szól, csatolva ezernél több református vallású hadifogoly nevét és lakcímét, kérve, hogy juttassa el a levelet és jegyzéket a református püspökséghez, és ez közölje az illetőkkel, hozzátartozókkal, hogy a felsorolt hadifoglyokat Aradon át szállítják, mint orosz foglyokat. Azt mondtam, vigye el ezeket Szabó József itteni református elnöklelkészhez továbbításra, s mondja meg, hogy egyik híve Kevermesről járt künn a lökösházi állomáson, aki távollévő férjét várja haza, s ennek adta át Harkai lelkész a levelet és csatolmányait. Lelkére kötöttem Farsang úrnak, hogy úgy ezt, mint egyéb fontos eseményeket (Sztálin és Stantits [Tancsics] utcanevek, Mag-nevű vezető jegyző sikkasztása) feljegyezze a Historia Domusban. Az ottani helyzet is – úgymond – nehéz, mert a kommunisták erőszakkal dolgoznak. Jellemző, hogy a sikkasztó jegyzőt annakidején az asszonyok nagy felvonulással ünnepelték: ez a mi fiunk, közülünk való (félben maradt egzisztencia, az érettségiig jutott, de nem tette le, neje református, tehát rendezetlen a házassága), és nagy összeget sikkasztott a közpénzekből (110 ezret!). Így tett a csanádpalotai főjegyző is. 

Délfelé értesítés az újvárosi plébániáról, hogy a gyűjtés eredménye a templomtetőre 93 370,50 pengő, nálam van e célra 2120 pengő, vagyis összesen 95 490,50 pengő, mi még a most átvett anyag árát sem fedezi. Más szóval: még sokat kellene gyűjteni! 

Leveleket küldök a Ruszthi Andor-féle hagyatéki ügyben az örökösöknek, és a csanádpalotai plébániának az ingóságok kiadása tárgyában: csakha az összes érdekelt írásos meghatalmazást ad, egynek maguk közül adható ki ennek az összes bútor. Ez a főhatósági rendelkezés. 

Jelentést küldtem Németh Imre teológus útján az újvárosi templomhoz átvett anyag mennyiségéről, és megállapított áráról. Beküldtem a csanádpalotai plébániára átadási jegyzőkönyvét a leltárakkal. A postára leveleket vittem feladni, s bementem Szabó Imre főmérnök úrékhoz, de a férj nem volt otthon, hivatalba ment ebédje után. Gondjai közt van az orosz csendőrség (egy század) elhelyezése a községi polgári leányiskolában és a DMKE-épületben, ahol a magyar hadifoglyok voltak. Tehát nem viszik őket a magyar csendőrlaktanyába, amelyet, úgy látszik, a rendőrség tovább akar fenntartani fogdának. Gorcsa Péter főjegyző úrtól megtudtam, hogy ma a vármegyei kisgyűlésen kedvezően tárgyalták Kendrella József magyarcsanádi plébános fizetését a községi pénztárból, és remélhetően a kübekházi plébános fizetését is.

Hiába kerestem fel Bogsán Károly főgondnok urat, hogy tudakozódjam Ferenczy alispánné lakása iránt, nem találtam otthon. 

Estefelé felkeresett Réthy Bella polgári leányiskolai tanárnő, aki dr. Galamb Sándor könyvtáráról szólt. Miután nevezettnek házát és ebben mindent elkoboznak, könyvtárát szeretné átmenteni oda, ahová való: a leányiskola tanári könyvtár gyarapítására, melyet úgyis megtépáztak. Az eszmét helyeseltem azzal, hogy a vármegyei Nemzeti Bizottságtól kérjen tanácsot dr. Édenburg Andor főügyész közbenjárásával, és vigyék oda a könyvszekrényeket és polcokat is. 

Dózsa Andorral találkoztam, aki tegnap a hozzá juttatott német levelet átadta egy férfinak, aki közvetlenül Wienbe utazik és Görtlingbe is kimegy. Kíváncsi vagyok a válaszra.

1945. augusztus 8. szerda

A templom külső és belső lábazatának bemeszeléséhez – mert a kereskedésekben a festék méregdrága (olaj, budaiföld és enyvvel): 1698 pengő – amit a templompénztár el nem bír – írtam levelet Nacsa Imre szobafestőnek, aki rokonom, nem volna-e neki méltányos áron, és adna? Ma ugyanis asszonyok jelentkeztek, hogy holnap már jönnének meszelővel, és megkezdenék a munkát.

Novák Istvánné sz. Vinker Rózsától (biztosítási ügynök a férj, most hadifogoly) Szegedről levelet kaptam, melyben közli a görtlingi eseményeket, és kér, közöljem ezt kíméletesen anyjával és nővérével. Híre épp úgy szól, mint ahogy azt Dózsa Andor jegyzőkönyve tartalmazza. Válaszoltam, hogy írtam a görtlingi plébános úrnak, közölje a tényállást, és azután lehet szó a közlésről. Nacsa Imre szobafestő nem volt otthon; felesége úgy nyilatkozott, hogy talán lesz festék, amit kértem, de férje csak estére jön haza (burgonyát szed a szőlőben), és holnap reggel menjen el a harangozó.

Délután Kiss Miklós vasúti műhelyfőnök édesanyja hozta hírét, hogy fiát hazahozták ugyan Mezőhegyesről a kényszermunkából (félévig volt ott), de újra igazolás alá fogták, és állásvesztésre ítélték, neje fél-nyugdíjat fog kapni. Ezen felül valószínűen népbíróság elé állítja a rendőrség, mert a vasúti kommunisták (Szunyog, Veszeley) nem nyugosznak, bár igazoltatásánál is semmitmondó okokat hoztak fel ellene az állított tanúk (Malina is, akivel sok jót tett Kiss M.). 

Mécs József lelei számtartó jött: eljárt a vármegyén, hogy a most csépelt múlt évi búzát beszállíthassa Szegedre a püspök úr és intézményei részére a katonaság részére lekötött mennyiséggel; ezt a főispán úr engedte meg nagy jóindulattal, és vállalta a felelősséget, mondván, hogy Mécs ne szóljon senkinek, csak szállíttassa.

Bogsán Károly főgondnok úr beszámolt az Újvárosra szállított anyagokról és a plébános (Szabó Ferenc) és öccse, Sándor szerepéről, akikkel beszélt, biztatva őket a gyűjtésre és fuvarokról való gondoskodásra, ha a lelei anyagot is megkapjuk. Szóba hozták Szabóék előtte Molnár Gábor gondnok ügyét, és hogy Proschka Gusztáv ny. ig. tanító milyen jó lesz gondnoknak! Igen, mondta Bogsán úr, aki legalább utána fog nézni, járni mindennek, ami az építkezéssel összefügg.

A vármegyei közművelődési bizottság ma esti 7 órára meghívott a megyeházban tartandó gyűlésre, melyen megalakul a „Szovjet–Magyar Művelődési Egyesület”. Elmegyek a gyűlésre. 7 óra körül gyülekeztek az emberek: tanárok a gimnázium és kereskedelmi és polgári iskolákból, a pártok emberei, alispán és polgármester, természetesen a rendőrség és az orosz ezredes. Elnök Diósszilágyi Sámuel főorvos, mint a Közművelődési Bizottság elnöke, aki röviden előadja, miért jöttünk össze, majd átadja a szót Sinály Károly gimnáziumi tanárnak, aki az egyesület célját ismerteti, majd az orosz ezredes szól, és elmondja, mit művelt az orosz nép 1917 óta természetesen fasizmus, Hitler stb. belevonva beszédjébe, melyet Sinály – részletekben – magyarul is elmondott. Utána Diósszilágyi felteszi a kérdést, a jelenlévők meg akarják-e alakítani az egyesületet? Egyhangú „igen” után javasolja elnökként megválasztani Farkas Imrét, a vármegyei Nemzeti Bizottság elnökét, aki elfoglalja az elnöki széket, és bevezetőt mond – általánosságban (elnyomatás részükről – kevesek részéről – a bizalom elveiknek tudatában, hogy az orosz nép milyen jó, és hogy most jön az igazi kultúra. Javasol azután alelnököket, ill. titkárt, pénztárost, pénztári ellenőröket (egyik P. Erdélyi Ferenc szervita házfőnök), a többit a pártokra bízza. Utána Kiss Imre polgármester javasolja négy orosz vezetőtisztnek dísz-elnökökként való megválasztását. Tóth György (valószínű a rendőr, egyébként béltisztító) a film-propagandát ajánlja. Kalász – szintén rendőr – lebecsüli, sőt károsnak mondja a múlt kultúráját, ami – szerinte – nem is volt, ezért arra fátyolt vetni kér. Dr. Erdei János polgári iskolai igazgató az orosz társalgási mód bevezetését ajánlja. Egy honvédtiszt kívánja, hogy a választmányba vegyék be a tisztikar képviseletét, hogy így a hadseregre is hassanak az új eszméikkel. Gajdi István dicséri Könyves-Kolonics Józsefet és Diósszilágyi Sámuelt, mint akik szovjetirányú könyveiket a fiatalság rendelkezésére bocsátották. Végül Farkas Imre elnök – igen helyesen – hangsúlyozza zárószavaiban, hogy van és volt sajátos magyar kultúra, ezt letagadni nem szabad, és hogy Petőfi, Ady, József Attila, Kodály és Bartók nevei ismertek messze.  

Benyomás: akiknek lehetett volna szavuk – tanárok, lateinerek, nem szóltak semmit (Erdei János igazgató felszólalása semmitmondó), és akik szóltak, csak rövidlátóan, a mostani divat szerint mondták el beszajkózott, elvnélküli szavaikat. Megjegyzem még, hogy Sinály Károly beharangozott e hó második felére egy ünnepi előadást, melynek nagy részben a szerviták által régóta előkészített zenei-est, hangverseny, melyet Donáth Antal zeneoktató készít elő, ami arra is jó, hogy a kezdet nem lesz egyoldalú és semmitmondó, hanem komoly, magasabb színvonalú. Sinály tanár azt is mondta, hogy a szovjetben – bár az egyház és állam el van választva – a vallás magánügy, mégis egyház és vallás védelemben részesül.

1945. augusztus 9. csütörtök

Nacsa Imre szobafestő adott festéket a templom bemeszeléséhez. Így hát ezt is meg tudjuk csinálni. Meszet temetői készletből hozunk. Az elkészítést házilag fogják végezni, hogy már ma délután megkezdhessék a munkát az asszonyok, akik arra vállalkoznak, és akik meszelőt is hoznak.

Nálam járt Halász Ferdinándné Tóth Piroska tanítónő a kunágotai Nágel-pusztán (Vajda-puszta) és régi ügyét, házasságának rendezését is felhozta. Erről a múlt napokban beszéltem az ottani helyettes plébános úrral, nem kell bolygatni, hiszen ok nincs arra, hogy házasságát erőszak és félelem címén érvénytelenné nyilvánítsák. Egyik leánya, aki az idén tett képesítőt, mint szerzetesnő öltöztetik be Szegeden az iskolanővéreknél. 

Takács Bálint temetőgondnok jelentette, hogy az üres temetőföld bérlője, Szántó nem akarja tovább a bérletet, és az idei bérösszegeket már esedékesség alatt kifizetvén, még azt mondja, bánja, hogy ő nem két mázsa búza árát fizette ki (a szerződés szerint négy mázsa volt) holdanként, mikor a földhöz juttatottak csak kettőt fizetnek! Igen, ezek azért fizetnek most ennyit, mert az állam elvétette a tulajdonosok (nagybirtokosok) kezéből a földet, és kioszttatta bizonyos megnyerése végett az embereknek, hogy így hálával adózzanak az államnak, mely nekik földet ad.

Merksz László kereskedelmi iskolai tanár keresett fel könyvei és jövő magatartását hozván szóba. Lelkiismeretes ember lévén, az új rendben is folytatandó szorgalmas munkára biztattam. Ezzel használni fog a nevelés ügyének.  – Délben szeles idő.

Délután megkezdik a meszelést, a kórus után lent kezdték a nagy ajtónál, egyben felsúrolták a padok alját, és lemosták a padokat. A meszelés megszáradt, meleg volt az idő.

6 órára a vármegyeházára mentem, ahol a Közművelődési Bizottságnak volt rendkívüli közgyűlése. Tárgy: az orosz katonaság igénybe veszi a DMKE-épületet teljes egészében, úgy hogy onnan a vármegyei levéltárat és a közelmúltban rendezett nagy könyvtárat el kell hozni, s máshol elhelyezni. Nehéz feladat! Az alispán úr tervei: mindent a református polgári fiúiskolában elhelyezni. Ezzel szemben Farkas Imre, a Nemzeti Bizottság elnöke: visszahozandó a vármegyeházába, hol a főispán és alispán lakása is igénybeveendő, előbbitől a földbirtokrendező tanácsot át kell költöztetni a pénzügyhöz, ahol sok hely van, utóbbiból dr. Magyary László árvaszéki elnököt el kell más lakásba helyezni. Hozzászólás ilyen irányban több történt, azzal a szándékkal, hogy iskolánkat ne foglalják le, mert a tanítás fontos. Ezt el is fogadtuk, és az átszállításhoz igénybe veszik Árva János fő-levéltárost és a mellette dolgozó Rátky Istvánt, majd munkaszolgálatra hívnak be tisztviselőket, akik mezei munkát úgysem végeznek, és megváltják a robotjukat. Schwarcz Sámuelné fakereskedő fogatot ajánlott fel. Szó esett még jövendő kultúrház-építésről a központban, mert a DMKÉ-t kissé távollévőnek mondják a központtól; Schwarcz szerint lesz tűzifa télire, s az iskolákat el fogják látni tüzelővel. Majd meglátjuk!

Hazatérőben találkoztam Gy. Varga Lajossal, aki bejött és átvett az újvárosi templomjavításhoz nálam leadott 2120 pengő adományt; közöltem, érdeklődésére az ottani templomgondnoki ügy elintézését, amit helyesnek talált. Említé, hogy írt neki Halmai Ede rendőrségi főtiszt Szombathelyről, ahol hivatalában működik, és érdeklődik az itteni viszonyok felől, szeretne Makóra jönni. Éppen jött egy rendőrségi tisztviselő, és szerinte áthelyezéssel ide kerülhetne vissza. Ez jó is lenne, mert benne egyházközségünk tevékeny, működő tagot kapna, minőket nélkülözünk. Megemlítettem Gy. Varga Lajosnak, hogy a templomra eddig gyűjtött összeg nem fedezi a várostól átvett anyagot sem, tehát még sokat kell gyűjteni. Szerinte az emberek adni fognak. Beszéltünk még fiainak jövőjéről, miket gyakorlati pályákra akar nevelni. Malma mellett a fürdőt felajánlotta a szociáldemokrata pártvezető Kiss Ernőnek, hogy azt kiépítsék, és így nagy háztelkét ne vegye másnak igénybe a város.

1945. augusztus 10. péntek

Szentmise után jött Béres Ida tanítónő, aki Szegedre a Kalász-lányok vezetőinek tanfolyamán és lelkigyakorlatán vett részt; 80 tag volt ott, 40 ezek közül lent lakott az alsóvárosi apácáknál, három egyházmegyéből (Csanád, Vác és Nagyvárad). Tanulságos és épületesnek mondja. Budapestről Lutzenbeckerné volt lent; előadók: Békés bencés, Békési jezsuita, Szentiványi Róbert és Bálint Sándor tanárok, dr. Halász Pál. 

Ugyanakkor jött örömhírrel Miklós István volt deszki káplán édesanyja, hogy Pista és Tibor (tavaly érettségizett) fiaitól a Vöröskereszt útján írást (sajátkezű) kapott, amely szerint németországi területen vannak, és múlt évi december 10. óta együtt, egészségesek. Béres Ida azt a hírt is hozta, hogy tegnap a szőregi állomáson vonatjuk egy magyar hadifogolyvonat mellett volt, melyben egy csikszeredai hittanár és nagyrészt diplomás férfiak voltak (a hittanár három hónap óta nem misézett, és érdeklődött az itteni viszonyok felől: lehet-e misézni stb.), akik rendkívül nyugodtan viselik a fogságot, és bár élelmük (mutatták) olyan kukorica-dara, aminőt nálunk a kiscsibéknek szoktunk adni, de amelytől – kissé cukrozva – ők naponkint délben és este kapnak csupán, nem panaszkodtak; leadták hozzátartozóik címét, és mentek a bizonytalanba. Legalább egészségesek! 

Székely Nándor elemi iskolai igazgatót hívattam, hogy megmondjam neki, hogy a vármegyei levéltár és könyvtár átszállításánál a tantestület robot-köteles tagjai segédkezzenek, hogy így készségüket felajánlják, egyben eleget tegyenek abbeli kötelességüknek; elmegy a kir. tanfelügyelőségre, hogy ezt elintézze. Említette Székely úr, hogy egy héten át ő is járt egy rendőrségi emberrel házról-házra a könyveket és folyóiratokat ellenőrizni, amelyek – szerintük – indexre tétettek.

Délben ebédnél említést tettem Kiss Ferenc és Szűcs György káplán uraknak a tegnapi gyűlésről is, hogy a vármegyei könyvtár és levéltár átszállításánál lehetne segédkezni, a havi munkaszolgálatot teljesíteni. Jóllehet itt elvi dologról is szó volna, úgy vettem ki Kiss Ferenc úr érvelése után, hogy inkább lefizetik a 20 pengőket, mintsem, hogy ebben a munkában részt vegyenek. 

Délutánra telefonon jelentette Ferenczy Béla letartoztatott alispán úr neje, hogy 5 óra körül felkeres. El is jött. Vele érkezett Sonkovics leánya, kinek anyja dr. Felletár József orvos neje, és arra való tekintettel, hogy mostoha apjának állítólagos fasiszta magatartása miatt édesanyjának házát is el akarják kobozni, bizonyítványt kért annak igazolására, hogy édesanyja politikai mozgalmakban nem szerepelt. Ezt akként igazoltam, hogy négy gyermek anyja lévén, példás és jótékonykodó életmódot folytatott. Az alispánné elmondta, hogy férjénél tegnapelőtt járt, most együtt van dr. Bécsy Bertalan, dr. Hervay Kálmán, dr. Gerzanits Imre, Fekete Aladár urakkal. Vele a rendőrök kíméletesen bánnak, de férje megőszült, és mintha testmagasságban is összeesett. Budapesten sokat szenvedtek, tizenhétszer változtattak lakást, és mindenhol maradt el holmijukból valami. Kisebb leánya múlt októberben ment férjhez, kiről semmit sem tud, fiáról és idősb özvegy leányáról sem. Férjét Budapesten az Andrássy úti 60. számú hírhedt házba citálta a rendőrség, de onnan elbocsátották, és védelembe vették. (Makóról valaki feljelentette, és Tőkey Alice banktisztviselő útján adták meg felkutatására a nyomokat, pedig férje nem bujkált. Ezért is bocsátották szabadon, bár levetkőztetve rákiabáltak, hogy megverik, azonban egy újjal sem érintették.) Most meglévő bútorait Páll Endre helyettes alispán úr felhívására fogja elhelyezni valahol, mert a megyeházáról el kell szállítaniuk, odakerül a könyvtár és levéltár. 

Befejeződött a templom körülmeszelése belül és kívül a szentély kivételével, ahová már nem futotta a festék. De így is hála Istennek, hogy ezt elvégezhették szép időben. Az asszonyok és leányok dicséretre méltóan szorgoskodtak, felmosták a templomot, feldörzsölték a szentélyt. Istennek hála.

Dr. Szilas délben nagy vonatkéséssel érkezett vissza Csanádpalotáról, ahonnan délután Gangyi Ferenc is telefonált a Ruszthi Andor plébános-féle hagyaték ügyében, hogy ti. az örökösök szállítsák el a baromfiból nekik elkülönített hányadot, és kért, közöljem ezt a Kiszomboron lakó Ruszthi Dezső nevű ny. századossal.

1945. augusztus 11. szombat

Kiss Ferenc káplán urat megkértem, vigye el kerékpáron Kiszomborra a Ruszthi Andor örökösöknek szánt levelet. Később Károlyi István a METESZ volt vezetőjének neje hozta Mezőhegyesről P. Baloghtól a mézes üvegét; férje ugyanis szintén ott van Kelemen Ferenc, Juhász Gyula, Szvetits urakkal a mezőgazdaságban. Férje is szenved, mert hiszen a testi munkát nem szokta meg, és ott az egészséggel nem törődnek, betegeket nem gondoznak. Úgy látszik, úgymond, hogy szándékuk a szellemi vezetőknek ily módon való tönkretétele. P. Baloghról mondta, hogy nagyon szerény, és nem kívánt semmit, hogy vigyen számára. Megjegyzem, hogy Juhász Gyula árvaszéki elnökkel a hét csütörtökjén este 6 óra körül találkoztam a megyeházán (kísérte egy rendőr; igazoltatása épp akkor volt, és hivatalvesztésre ítélték el).

Dr. Szilas a Katolikus Körben lakó katonákkal beszélt arról, hogy ezek Szent Istvánra bált akarnak tartani a körben, italt szereznek. Kérdi, mit kérünk tőlük, mondja, mert arról felvilágosította a katonákat, hogy a körnek nagy terhei vannak, de jövedelme éppen, mert ők vannak ott, nincs. Ezért ragaszkodunk bizonyos jövedelemhez. Azt mondtam, 25%-át a tiszta jövedelemnek. 

Délben dr. Nagy Zoltán főispán és dr. Könyves-Kolonics József ügyvéd keresett föl. Előbbi előhozta a battonyai káplán és a dombiratosi (Szilágyi Antal) beszédeit, mint amelyek ellene vannak a mai felfogásnak, és az ellenőrző bizottság ezeket nagyon számon tartja és felrója. Itt áthelyezésről lenne szó. Azon kívül a magyarcsanádi esetet hozza fel; nála járt a rác lelkész is. Elmondtam, amit tudok Szilágyiról (nálam járt, a dombegyházi fiú elvesztett és megtalált lázító beszéde; Kendrella József magyarcsanádi plébános ellen a rác pap izgat; nem szóltam, hogy mögötte a református pásztor mozog). Viszont elég, ha Szilágyit mielőbb kicseréli a püspök úr; Kendrellánál a kibékülés elegendő lesz; Battonyán figyelem-felhívás és Szilágyitól tudja meg, mi van ott újabban. Alkalmazkodnunk kell most, és hallgatnunk, úgymond a főispán úr, egyébként a katolikus egyháznak van annyi ereje, hogy ha a KALOT-ok most nem is működnek, és terjeszkednek, léte s tekintélye biztosított.

Kiss Ferenc járt Kiszomboron, és átadta a Hubainak szóló levelet Kleitsch Mátyás úrnak. Dr. Mester János ott van; Körmendy Sándor káplán még a rendőrség letartóztatásában; igazolni Szegeden fogják, de a pártok – majdnem kivétel nélkül – mellette foglalnak állást, és ebben bizakodik. Levelet írtam Klivényi Lajos battonyai prépost úrnak a fentiek értelmében, kérve, vizsgálja ki az ügy mibenlétét Dombiratoson, és helyben parancsoljon rendet.

Délelőtt itt járt Gera Sándor bérlő, aki azzal a meglepő hírrel jött, hogy a vármegyei földbirtokrendező tanácsnál azt az értesülést vette, hogy nem nekem, hanem oda kell befizetni a haszonbért, és rosszul tette, hogy beszállított 5 mázsa búzát. Lenyugtattam azzal, hogy ez az ügy fellebbezés alatt áll. De mert nem elég önzetlen ember, kitelik tőle, hogy azokra hallgat, és engem megrövidít. Szerintem a haszonbért azok szolgáltatják a tanácshoz, akik már átvették a földet. 

Délután jött Csillag Sándor mérnök, aki felesége ügye után érdeklődött; de nem jött felőle levél Szőregről. Másrészt azt újságolta feleségéről, hogy az orosz Wienbe vitette – gyógykezeltetni –, de nem vitetheti ki orosz földre, mert az oroszok állítólag megtiltották, hogy orosz katona magyar nőt kivihessen magával, és így Iván egyedül ment hazájába. Csillag mérnököt a minisztérium visszarendelte az államépítészeti hivatalba, ahol ezelőtt volt, mint havidíjas, és Kálmán tanácsost, aki zsidó, és a zsidótörvény miatt került nyugdíjba, ismét visszakerült ugyanide. Igaz, nincs más mérnök.

1945. augusztus 12. vasárnap

Szentmise előtt említi dr. Szilas úr, hogy az éjjel bekopogtatott hozzá Tóth Tibor dr. kecskeméti hittanár és Reisz Antal ottani polgári iskolai tanár, mert vonatjuk későn ért ide, tovább nem utazhattak, és az állomásról bejöttek, nála aludtak, a hittanár a 8 órai szentmisét mondja. Ennek szentmiséje után reggelit adattam nekik, és elmondták, hogy Reisz Miksa szüleinél, Eleken voltak. Több kérdés merült fel: Kecskeméten a nagy pusztulás, Eleken hasonlóképpen most a leszámolás a bundistákkal, akiknek házait elveszik, és hozzátartozóik saját házukból kivonulnak, ismerősök és rokonoknál húzódva meg. [...]

Délben Szundy Jenő gyümölcsészeti egyleti igazgató keresett fel, és a faiskola-szövetség értesítését közölte, mely szerint a Megyekertet, mint faiskolát talán sikerül mentesíteni az igénylés alól. Beszámolt az eladásra kerülő csemetékről, azok áráról, az alkalmazott Schaberger kertész (még távol van, de hol, nem tudni), családjának ellátásáról, ill. el nem bocsátásáról addig, míg a férj hollétéről biztosat nem tudunk, továbbá az özv. Nagy Imréné-féle ingatlan (Ószegedi út) bérletéről faiskola céljaira, hogy így az eladásra kerülő csemetékből befolyó összeget befektethessük hamarosan, és legyen a jövőben miből venni székházat és ingatlant az egyesület számára. A csemeték árát Szundy úr terményekben és tűzifában is akarja megállapítani. Előbbieket – búza kivételével, amiből kevés termett az idén – helyeslem, de a fát nem, mert az nincs. Szóltunk második kertész felfogadásáról, akinek házbért (Schabergernét nem szabad kitennünk lakásából) ill. ideiglenes lakást adna az egyesület az ottani irodahelyiség és pince felhasználásával. Mindezt a szociális szempontok és a mai helyzet figyelembevételével! Debreceninének a bérlet felmondása pedig ügyvéd útján, törvények figyelembevételével.

Battonyára a Klivényi úrnak szóló levelet Tóth László vasúti tisztviselő úr közvetítésével küldtem el. 

Szilas dr. említé délben, hogy ma délelőtt a 9 órai szentmiséről a rendőrség elvitte Vér János gabonakereskedő gimnáziumi tanuló (VIII. o.) fiát [Jenő] és más fiúkat, bizonyos plakátok miatt; voltak előzetes házkutatások is. Nem nyugszanak! A gonoszoknak nincs nyugtuk!

1945. augusztus 13. hétfő

Szentmise után özv. Nagy Imréné szólt, hogy a papnövendékek tartására két mázsa búzát ajánl fel, melyet jó volna megőröltetni. 

Délelőtt 10 órakor indultam a javadalmi föld dáli tanyájára utánanézendő, mi van ott künn? Útközben egy Farkasné (férje katona, fogoly valahol) és leánya Királyhegyes felé tartottak talicskával; libákat hoztak Makóra eladni (3 db 22 kg súlyú volt), amelynek árán (à 300 pengő, 6600 P) két rendbeli ruhát vettek a lánynak. Elmondták, hogy tegnap a kommunisták nagygyűlést hirdettek, ill. tartottak a templom előtt kevés érdeklődnek. Ott volt a makói Szabó Jánosné (nyírott hajú), és nagyban bíztatta a jelenlévőket a belépésre a pártba. Amikor pedig Farkasné nővére közbekiáltott, hogy engedjék haza a hadifoglyokat, Szabóné azt mondotta, hogy amíg Magyarországon nem lesz mindenki kommunista, ne reméljék a foglyok hazaengedését.  – Ezek után még a Makóról Királyhegyesre került Szekeres (parancsnok! fővezető!) magatartásáról említették, hogy ez az egyén a nagykirályhegyesi Blaskovits-uradalomból a saját maga számára szelektort és más gazdasági gépeket, továbbá birtokot (pedig a feleségének – Ferentsik leány – 30 holdja van) – szerzett! Gyalogszerrel menvén, déli 12 óra múlt, amikor kiértem. Ott két ember, egy férfi és egy fiú éppen kötötték a tavasszal vetett búzát, mely a tavalyi napraforgóföldbe kerülvén az utóbbival volt tele, mert a múlt ősszel levágták ugyan a magot a kóróról, de otthagyták kiveretlenül, ott pusztult el, és egy része tavasszal a búzaföldön kikelt, elnyomni nem tudta a búzát, de elszívta a föld erejét, úgy hogy ez a terület még a vetőmagot sem adja meg. A tanyában senki; Kurusa András feles-haszonbérlőt a rendőrség tegnap délután berendelte maga elé, ma reggel pedig újra bement, és nem tudni, elengedik-e vagy ott tartják? Fia pedig elment kocsival a lóherét megfordítani a gacsibai földben. Körülnéztem, és láttam, hogy a búzából kicsiny az asztag, tehát kevés is lesz a terméseredmény. Zab és árpa is valószínűen annyi; a kukorica még nem szenved, de a szemek kifejlése miatt szükség lenne jó esőre, ha a jó Isten ezzel is ránk tekintene. Egyéb vetemény is jól áll, a burgonyát már szedni lehet a közeli napokban. A tanya környéke rendetlen, mint ahol nincs gazdasszony. Elég baj ez nekem is. Megvártam, amíg a cselédség elfogyasztotta déli ételét (tej, szalonna, dinnye; de kenyerük romlott, idegennel süttetnek, aki nem ért hozzá, és így veszendőbe megy a liszt), és ½3 körül indultam vissza – gyalog. A városhoz alig 200 méternyire hajtott kifelé a fiú egy Sipos Imre nevű földművessel. Megállítottam a kocsit, és azt mondta a fiú, hogy apjával beszélt, ma kimegy, és engedélyt kapott erre a hétre a cséplés miatt (csütörtökön kezdődik valószínűen), de a jövő héten be kell vonulnia, bizonyára Mezőhegyesre. Alig búcsúztam el, vágtatva kerékpáron halad el mellettünk Bálint János főhadnagy katonai egyenruhában, Kádár Ferenc rendőrfőnök és még két más egyén, bizonyára rendőrségi emberek Királyhegyes felé. Lehet, hogy felderítő úton vannak. A városban be akartam térni mosakodás és lekefélés végett Marycz Emil tanítónkhoz, de nem tudtam bejutni, zárt kapu miatt, és így Gerlach borbélyékhoz mentem be, ott beszélgettem kb. egy óra hosszat. 

Itthon dr. Szilas közli, hogy a tanulók felkutatása folyik, és dr. Bogdán József fogorvos fia bekerült a rendőrségre, a detektívekkel jár, és hangoskodik a kutatásoknál. Úgy látszik, így akar rászolgálni arra, hogy a rendőrség felajánlotta támogatását tanulmányai folytatásánál – kiérdemelte!   – Megérkezett ma a várostól az újvárosi templomtetőhöz átvett anyagok árának kimutatása: 113 815 pengő 32 fillérről, azzal, hogy ezt az összeget a mielőbb fizessék be a város pénztárába.

1945. augusztus 14. kedd

Borongós idő, bárcsak adna a jó Isten kiadós esőt, hogy a vetemények beérése foganatos lenne.

Molnár Antal takarékpénztári altiszt, István tábori lelkész apja, említi, hogy a jól értesült zsidóktól hallotta, mintha e hó 17-én dőlne el a rendőrség ügye, hogy reguláris rendőrség veszi át a szolgálatot a policájoktól. Lehet. Fia, aki most Budán van kórházi lelkészi szolgálatban, a legközelebbi napokban kerül kánonjogi doktorátusi avatás alá. Hát ez az ember mégis eléri törekvése célját – erős akarattal! Apja szerint doktori értekezése az első tábori püspökség történetének megírása volt. 

Délután Nagy János püspöklelei adjutor érkezett. Szabadságra akar elmenni Gyöngyösre, édesanyjához; helyettest kér augusztus 16-tól két hétre. Megegyezett Szűcs György káplán úrral, aki helyettesíteni fogja. Elmondta, hogy az ottani iskolánál két helyettes szükséges, és ha az igazgató nyugalomba vonul, még kettő. A kir. tanfelügyelővel megállapodott a helyettesek személyéről: Putyora most végzett tanító, kántor-helyettes is és a zárdából a főnöknő. Eszerint az apácák részére nyílik az út, hogy idővel a VII–VIII. osztály megnyitása is elkövetkezzék, és a református iskola törtetése katolikus tanulókkal megszűnjék.

Ugyancsak jött Kiss Miklósné és leánya: férjét ismét elvitték Mezőhegyesre, fiát befogta a rendőrség sok más tanulóifjúval, és ma már Máté SZCSV-műszerész lányát is bevitték, fél, hogy az ő lányát is beviszik. A fiúkat nagyon verik, és csak féltükben a veréstől, mindent magukra vállalnak. Bécsy Tamást, a polgármester fiát, annyira megverték, hogy még az illemhelyre is vinni kell őt. A szociáldemokrata pártelnöke, Kiss Ernő állítólag Budapestre utazik, hogy a rendőrség kegyetlenkedéseiről jelentést tegyen, orvoslást kérjen.

Délután 4 óra körül Szegedről Sopsich János irodaigazgató úr telefonált, hogy holnap reggel Szűcs György káplán úr jelentkezzék a püspök úr előtt, beszélni akar vele önálló elhelyezéséről Medgyesegyházára. Kovács Lajost ugyanis a Királyhalom (Szeged mellett lévő) egyik tanyaközpontba kérik, ahol önállósul egyik rész, és csak a lakáskérdés van függőben. Említettem, hogy éppen most délután volt szó arról, hogy 16-tól két hétig éppen Szűcs György helyettesítené a püspöklelei helyettes plébánost, akkor – úgymond Sopsich úr –, ha Szűcs elmegy, helyettesíti a másik (mert közben említettem, hogy 20-án már itt lesz újmisés Németh Imre). Ezt követően még szóba hozta Sopsich úr a csanádpalotai javadalmi föld hozamának megosztását, és úgy javasoltam, hogy az adók kiegyenlítése után osztozkodjanak egyidőre a fennmaradó összegen. Miután Sopsich úr is említé, hogy a Csajághy-féle rendelkezést megváltoztatni készülnek, és január 1-től való számítást rendelik el. Utána még az újvárosi templomgondnok változtatást hozta szóba. Szabó Ferenc plébános Proschka Gusztávot javasolta, de házasságáról is említést tett Sopsich úr. Mondtam, hogy meghalt hites felesége, de hogy a mostanival elválása után rendezte-e azt, nem tudom, azt ki kell nyomozni. Ezért utasítandó Szabó Ferenc, hogy az eredeti javaslatot követve ide, mint az egyházközség elnökéhez küldje javaslatát, és utána, ha rendben van, kinevezésre ajánlom őt. Szűcsnek és társainak nem mondtam meg, hogy püspök úr őt hova szándékozik küldeni. Még azt mondtam neki, hogy a lelei helyettesítés ügyét beszélje meg Sopsich úrral, atyjával pedig, ha önállósul, a költözés módozatait. 

Ma estére Szilas úr szerint megérkezik Béres István esztergomi teológiai tanár, aki holnap Béres Irént, unokahúgát fogja esketni. Mivel a családnál férőhelye nem lesz, hozzám jön éjjeli szállásra Szilas úrral együtt a Béres-család lakásáról, ha ugyan vonatja megjön.

1945. augusztus 15. szerda

Éjfél után érkezett ide a szállóvendég paptárs. Egyébként estétől hajnalig áldásos esőt adott a jó Isten. Ez használ minden veteménynek, amely még a földben van. Különösen a kukoricának a szemképződésnél, mert különben igen sok megaszalódott volna. A tanyaföldön is jó eső esett. Istennek hála! A nagymisén kevesen voltak, pedig ma kellett volna sok hívőnek jönni, hogy meghálálják Istennek a sok jó esőt. 

Nagymise végeztével a sekrestyében találkoztam Béres István vendégemmel, kinek megadtam a felhatalmazást unokahúga esketéséhez, és éjjeli szállást ajánlottam fel neki továbbra is. 

Főhatóságtól köszönő irat a polgármesternek, hogy méltányos áron juttatott a város fa- és palaanyagot az újvárosi templomhoz, ugyancsak onnan értesítés, hogy a biztosító intézet csak 15 ezer pengőt adhat a kárért, mert a biztosítási összeg alacsony volt. Így hát ezt kell elfogadni.

A Gál Sándor-féle hagyatéki ház eladására nézve újabb leirat: valami Kocsis János nevű lelei gazda hajlandó a házra ötvenezer pengő kölcsönt adni, esetleg még többet is, természetesen betáblázásra a számtartó úr közvetítésével, a pénz Szegeden a takarékpénztárban van. Ez a kölcsön jó volna, ha nem félnék a pénz értékének olyan változásától, mely végzetes lehet: ha vissza kell fizetni, a ház értéke számjegyileg nem futja, s akkor az egyházközség miből fedezi a hiányt? Hiszen azért akartam a ház eladásával segíteni, hogy ilyen bajba ne kerüljön az egyházközség, mert a ház ellenében fennálló kötelezettséget évről-évre könnyen teljesítheti az egyházközség még akkor is, ha más kötelezettsége nem lesz, és az adózást (együttes kezelés) megszüntetné a kormány. Meggondolandó – szerintem – ilyen természetű kölcsön felvétele. Gyűjtsön tehát Szabó Ferenc plébános és gárdája, részemről a felajánlott mód mellett kell kitartani, mert az nem járna kockázattal.

Délig bujkáló nap, szeles időjárás, kellemes légáramlással. Szűcs György káplán úr délben ment a vasútra, mely előbb nem indult. Ilyen bizonytalan most a vonatjárás. 

Itt járt Kurusa András feles-haszonbérlő, aki nem tudja, nem fogják-e a jövő héten a rendőrségen tartani. Bűne Szűcs Imre rendőr szerint nincs, de neki is a letartóztatottak közt kell lenni, mert sokféle bizottságban volt szereplő a múltban. Ha pedig elviszik hosszabb időre, azt mondtam neki, hogy kénytelen leszek mást venni a tanyára. 

4 óra körül a kommunista párt újból – mert 1 óra előtt először – közli, hogy a japánok letették a fegyvert, tehát megszünt a háború, és nemcsak 8 órakor, hanem ½7-től 7-ig harangoztassunk, és tűzzük ki a toronyra a nemzetiszínű zászlót. Elrendeltem és szóltak félórán át. A városháza előtt meglesz a felvonulás, és a pártok szónokai beszélnek az erkélyről. Este ellátogattam Micsák Márton úrhoz, aki elmondta, hogy könyvtárából roppant sok folyóiratot kellett beszállítani a rendőrségre.

Hazaérve ¼10-kor közölték a házbeliek, hogy Béres István vendég úr nem jön éjjeli szállásra, mert fivérénél már van elegendő férőhely, vendégek már elutaztak, akik Kelet-Csanádból valók voltak. Az emberek kedélye nyomott, bizonytalanság mindenütt.

Késő este jött dr. Szilas úr azzal a hírrel, hogy ma este a városháza erkélyéről szólottak még a felekezetek lelkészei is, csak katolikus pap nem. És állítólag hangok hangoztak emiatt. Megvallom, hogy amikor délben a kommunista párt telefonüzenetét bemondó embere (valami Német-nevű) ezt is említette, (makogva, hogy a lelkészek is szóljanak az erkélyről, komolyan nem is vehettem), nem is gondoltam arra, hogy ezt is követelik.

1945. augusztus 16. csütörtök

Megszenteltem szentmise után a Németh Imre újmiséje alkalmából részére a jámbor társulati tagok által készített ajándék-papi fehérneműt (alba) karing stb.) és kehelyfelszerelést, stólát.

Béres István tanár úr reggelinél tett említést az esztergomi helyzetről (rendőrségi vezetők letartóztatása, de állásukba visszahelyezése), a bazilika és más épületek káráról, üveghiányról (a dorogi üveghutából a kész üveget az oroszok mindig elviszik saját lakásaikhoz!). Ott is úgy van a munkásság a bányákban is, hogy nem dolgoznak, hanem csak annyit, hogy el ne csapják őket. De minden munkás ilyen most arrafelé is, nagyon könnyen veszik a munkát, nem éreznek felelősséget, és akik azelőtt értük éltek, azok ellen fordulnak. Felhozta például a bányahelyeket, ahol azelőtt már száz bányász volt, a vezetőség ott kultúrházat stb. létesített részükre, s az eredmény szomorú: nincsenek mérnökök, akik vállalkoznának a bányák vezetésére a munkásság ilyetén viselkedése miatt. Még arról szólott, hogy az ottani papnevelde fenntartása is minő nehézségekbe ütközik, és éppen ezért unokaöccse [Béres György] is most lesz VIII. o. gimnáziumi tanuló, inkább maradjon idehaza szüleinél, és érettségi után menjen vissza. 

Jött Károlyi István METESZ-főnök neje, és három levelet hozott Mezőhegyesről P. Baloghtól: egyet a rendőrkapitányság vezetőjének, amelyet el is vittem Bogsán Károly úr társaságában. De mivel dr. Zahorán Ákos nincs idehaza, átadtuk Lénárt Istvánnak, aki szintén kapitány, bár dr. Zahorán Ákos pártolta eddig P. Baloghot. Bemutatkozásnál csak emlékeztettem, hogy tív év előtt érettségizett Makón (a többit róla nem mondtam, amit tudok). Második levele a Szegeden székelő népbíróság ügyészének szól, amelyet elküldök Szegedre; a harmadik nekem, melyben sanyarú helyzetéről ír. Most kendervágással foglalkoznak, mely minden ruhát szétszed, és Károlyiné látta, hogy férjének ujjhegye mint vérzik, a kenderrostok felhasítják.

Meglátogatott dr. Mester János, aki Kiszomborról jött át; itt marad ebédre, és délután kikísérem a Szugolyba, honnan visszamegy, és holnap Szegedre utazik, hova leveleket visz. P. Balogh Sándorét is Szegedre a püspök úrhoz.

Bogsán úrnak megmutattam a püspök úr leveleit. A Gál-házra ajánlott idegen kölcsönt ő sem tartja elfogadhatónak. Vele együtt mentem a városházára, hogy a polgármesternek szóló püspöki köszönőlevelet átadjuk, de nem találkoztunk: Budapestre utazott fa ügyben. Dr. Mester János ez alatt Kiss Ferenc társaságában megtekintette a város közepét. Délután kimentem dr. Mester úrral Szugolyba, honnan ő este 7 óra után Kiszomborra indult; holnap Szegedre utazik. Biztattam, hogy a jövő héten dr. Purjesz Béla egyetemi tanár, orvossal jöjjenek ki ismét, és nappal tartózkodjanak Szugolyban, nővérem is felajánlja szőlőjének kis épületét, ahol a professzor úr pihenhet.

Este Elekről járt itt Strifler (Michelok) Márton és Mihály, akik földjeik megmentése ügyében jártak el a vármegyén a földbirtokrendező tanácsnál, eredményesen. (Dr. Draskóczy Ede úrral, aki előzékeny volt hozzájuk, megértették helyzetüket. Strifler Mihálynak fia, aki zászlós, leszerelésük után a helyszínen nyugat-magyar földön civil ruhában elment Grazba, onnan haza is jött egy napra, de ismét visszament, és fogtechnikát tanul. Mihály egyébként beszél oroszul, és így nagy segítségére volt a zárdának az oroszok ott léte alatt.) Fájlalják, hogy Elek lakosai a Bundnak [Volksbund] áldozataivá lettek, és néhány megtévedt ember bajba vitte az egész községet. Úgy látják, hogy Reibel Mihály esperes úrnak jobb, ha még egy ideig távol marad, amíg a kedélyek lecsillapodnak.  Éjjelüket az állomáson töltik, holnap utaznak.

1945. augusztus 17. péntek

8 óra után az állomásról telefonál Havadi Ferenc plébános, hogy ma reggel indult Szegedről, megjött vele Szűcs György káplán is, utazik haza és primíciára vasárnap este érkezik ide. Csanádpalotán vasárnap különben ifjúsági nap lesz, hová három úr (pap?) jönne. Figyelmeztesse őket, hogy beszédjükben hangfogót alkalmazzanak. Igen, mondta Havadi úr, mert ők elmennek, és a lelkipásztor ott marad, akinek helyzetét lehetetlenné tehetik. Rendőrségi engedélyük (ezt is kérdeztem) állítólag már van. (Félek ezektől az ifjúsági gyűlések tartásától. A mai időkben nyugtassuk le a kedélyeket alkalmas szentbeszéddel, de ne gátoljuk a gondolkozást, mely a fiatalság megfontolási képességét teszi próbára, s ha okos lelki irányítást kapott, választani tud – a jó felé orientálódik.)

Ma üzenetet hozott a feles haszonbérlő fia, hogy csépelnek a tanyán. Németh János harangozót kiküldtem ellenőrzésre, utasítással, hogy búzát hová szállítsanak (Kovács Sándor vincellérnek 5 mázsát, újvárosi zárdába még 5 mázsát és belvárosiba 10 mázsát, a többit a plébániára). Az árpát, zabot és zabosbükkönyt a plébániára. Általában igen kevés a búza terméseredménye, de kevés is a vetés. Az orosz megszállás és állathiány az oka. Hogy mit hoz ránk a tél, Isten tudja! Bár legyen irgalmas! Szűcs György káplán úr szerint a püspök úr választani enged (amikor nem látszott nagy kedvet elárulni arcán Medgyesegyház hallatára) Kaszaper és Medgyesegyháza között, és mégis utóbbit választotta. Püspök úr azt mondta erre, hogy az áthelyezések során kapja meg elhelyezi-e, vagy sem, mert a Kovács Lajosnak szánt szeged–tanyai hely még kérdéses. Azt is megtudta Szűcs úr, hogy Kovács L. nyafoghatott, hogy Medgyesről nem tud oly könnyen Szegedre jönni, hogy magát gyógykezeltesse. Tehát ez is egyik érv, hogy nem akar Medgyesen működni. Szép, hogy ezt figyelembe veszik. Bár minden ily esetben figyelembe vennék! 

Délután 5-re elmentem dr. Szilágyi István volt városi főjegyző temetésére a görög katolikus temetőbe. Sokan voltak a város és vármegye részéről is. Dr. Rohály Ferenc úr is tartott felette beszédet. Ugyanő mondta temetés után és plébánia előtt, hogy tegnapelőtt délután a japán fegyverletétel híre után Szabó József kommunista párttitkár és egy társa nála járt, és kérte őt este beszédtartásra. Hozzám – feleltem – nem jött senki, csak telefonba mondott erről – értelmetlenül – a bemondó. S ezért nem is helyeztem súlyt szavára, hogy az egyházak lelkészei is szóljanak a néphez a városháza erkélyéről. 

Este ½8 órai kezdettel tartottuk az első Szent István-ájtatosságot. Nem sok hívő volt jelen.

1945. augusztus 18. szombat

Béres István, esztergomi teológiai tanár úr szentmiséje után elbúcsúzott, ma délben indul vissza Esztergomba. Köszöntést küldtem általa Lepold Antal kanonok úrnak, mint ismerősnek, akiről Béres úr említette, hogy a régészeti munkákkal a mostani viszonyok miatt nem foglalkozhat. Kár! Mert az ottani ásatások múltunk szép emlékeit fedezték fel, hogy beszéljenek a középkori magyar műveltség magas fokáról. 

Felkeresett az Almási utcai Szabó-család egyik ferences-nővér tagja, aki Budapesten a Tárogató úti anyaházban van, hazajött üdülésre testvéreihez (beteg, légzőcső-sorvadásban, műtéttel eltávolították a beteg részt, és most fémcsővel lélegzik; ez meg fogja rövidíteni életét. Kár érte! Elmondta megpróbáltatásukat az orosz megszállás óta. Kórházukat már háromszor akarták elvenni, s öt évre legújabban - minden felszereléssel az orosz katonák, betegek részére. Különben az ott ápoltak – mondta – élénken érdeklődtek a vallás tanai iránt, vannak tiszti rangban lévők, akik szerzetbe akarnak lépni, s mint papok szándékoznak visszatérni fajrokonaik közé. Adná Isten, hogy úgy legyen! Buda elpusztítását is előhozta: vannak nagy házak, amelyek romban hevernek, és pincéjükben temetetlenül feküsznek a halottak. Egyetlenegy hídon lehet közlekedni Buda és Pest között. Jellemző a szakszervezetek eljárására: a borbélyok segédei heti 1000 (Egyezer) pengőt fognak kapni, napi 8 órán túl (8 órát dolgozhatnak, többet nem szabad!) nem engedik dolgozni (még házakhoz járni sem, amit „táskázni”-szóval neveznek) sem a mestert, sem a segédet. Ennyit pedig lehetetlen keresni egy borbélynak.

Sági István iskolán kívüli népművelési titkár keresett fel, és elhozta azt a belügyminisztériumhoz intézett kérvényt másolatban, mellyel a Katolikus Kör részére mozi-engedélyt kér az iskolán kívüli népművelési bizottság (alispán és kir. tanfelügyelő), hogy így a kör életét fellendíthessük. A kör meglévő vetítőgépét kijavíttatjuk, mondotta, egy új gép mellett az tartalék lesz. Megköszöntem gondoskodó előzékenységét. (Elmondta Sági úr, hogy méhei az idén annyi mézet gyűjtöttek, hogy elvitt ruháikat és egyéb elveszett tárgyaik értékét az idei mézből pótolhatták, és még élelmiszert is cseréltek mézért. Isten áldása így kárpótolta őket.)

A Szent István-ájtatosságot folytattam szentbeszéddel. Utána jött meg a harangozó a cséplésről: 170 mázsa körül az egész: búza, árpa, zab. Hála Istennek, hogy ennyi is lett! Ebből adhatok az apácáknak is, de nem egészen igényeiknek megfelelően, mert adóba is búzát kell adni, s talán árpát is, úgyhogy Újvárosnak már nem lehet többet adnom, 5 mázsát adtam Gera Imre bérlőtől. (A harangozó hozta a hírt, hogy a cséplőgépnél alkalmazott munkások az elmúlt éjjel a tanyán lévő telelő és későn érő dinnyéből nagyon sokat felszeleteltek a tövén, bár figyelmeztette őket Kurusa András, hogy nem enni való még az. Ilyen gonoszság csak ördögi lelkűektől telik ki: csak ártani és ártani! Ezeket mondják megéretteknek az önállóságra, a vezetésre! Hasonlók legyenek hozzájuk, kik… [azokat csinálják!]

Késő este jön Kiss Ferenc segédlelkész úr azzal, hogy a misézés megengedi, hogy ő holnap bemehessen Németh Imre szentelésére Szegedre, szeretne bemenni a családdal. Mit csináljak – gondoltam? Nem számol a helyzettel, hogy gyóntatni is szükség volna reá, de ha azt mondom, maradjon, akkor nem vagyok megértő. Tehát menjen, mondtam!

1945. augusztus 19. vasárnap

Borongós reggel, később csapkodott délfelé az eső.  – Templomban szokott számban voltak a hívek. 

Szabó István főtrafikos egyik rokonának, aki kántortanító katolikus iskolánál Nyírségben, szeretné a lelei kántortanítói állást. Mivel nem tudjuk, mi történt Almási Károly ottani, tavaly bevonult és eltávozott tanítóval, nem mondhattam egyebet, mint hogy várnunk kell biztos értesülésre. Ugyanő mondta, hogy a szegedi dohánygyárat az oroszok átadják, de a gyártás még – jóvátétel címén – az ő részökre történik. Azonban kevés lesz a dohány anyag, miután az uradalmak megszűntek, és nincs termés, mert nem is volt ültetés; bár meghagyta a kormány az egyes uradalmakban volt dohánykertészeknek, hogy tovább termeljenek, de ennek nincs foganatja. Sőt már az egyes helyeken volt kevés termésből lelopott új dohányt a fináncok elkoboztak csempészektől.

Dr. Magyary László ny. vármegyei árvaszéki elnök jött be szentmiséről édesanyjával, aki oláh megszállott területről (Kisjenő, Erdőhegy) van itt, és arról a reményről esett szó, melyet táplálunk, hogy a békeszerződési tárgyalás során talán visszaadják Arad megyét. Ez esetben megnyílik az út Máriaradnára, kedvelt alföldi búcsújárási kegyhelyünkre. Özv. Magyaryné a múlt világháború idején a gyulai határban volt birtokáról az eleki hadikórháznak természetben sok adományt juttatott.

Este 7-kor jött hozzám dr. Szamek Oszkár békéscsabai orvos, és egy ügyvéd-unokaöccse. Ezek nem mondhattak többet a görtlingeni helyzetről és a Flamm-féle állítást, mely szerint Szamek Györgyék Wienben lettek volna, nem tartják teljesen valóságon alapulónak; lehet – úgymond – hogy csak vigasztalásként mondták, hogy Wien-ben voltak, és később jönnek haza. Az ügyvéd arra nézve is nyilatkozott, hogy később jöhet kormányrendelet a Szamek György-féle hagyaték öröklésére nézve, de ha megelőzik ezt halott-levéllel, másként – javukra az oldalági örökösöknek – eldőlhet a hagyaték sorsa. Szamek Oszkár úr ígérte, hogyha valami biztosat megtud bátyja felől, értesít. Az ügyvéd még érdeklődött a múlt évi deportálás előtti időből a keresztség szentségének kiszolgáltatási módja felől, mely Békéscsabán 6 hónapi tanításhoz volt kötve, de a plébános három hónapra leszállította. Megemlítettem a Szegeden folytatott keresztelési módot (Majtényi Béla) tömegesen.

A befejező Szent István-ájtatosságot megtartottam. Ma sok hívő jött össze. Utána érkezett a plébániára az újmisés Németh Imre, aki hivatalos iratokat hozott: Szűcs György Medgyesegyházára lelkésznek, helyébe Makóra segédlelkésznek Szakács József Apátfalváról, oda pedig Németh Imre. Minthogy Havadi Ferenc úr ma nem érkezett meg, és ha holnap nem jönne, és az újmisés szentmiséje alkalmából nem mondhatná el a szentbeszédet, ezt helyette én tartom. 

Este 9 óra körül félórás vihar, eső nélkül. 

1945. augusztus 20. hétfő

Szent István király ünnepe, templomunk napja. Éjfél után ½2 óra, amikor Havadi Ferenc csanádpalotai plébános megérkezik; vonatja nagyot késett. Lefeküdt azonnal.  Az eső utána megindult és egész délután két óráig tartott. Esőben jöttünk a plébániára, hogy Németh Imre újmisést templomba kísérjük. A plébánián gyülekeztek szülei s rokonai. Az előírt szertartás után templomban folytattuk, szentmiséje előtt Havadi plébános mondta el alkalmi szentbeszédjét. Szentmise közben sokan áldoztak az újmisés kezéből. Áldásosztása sokáig tartott. Papság nagy számban segédkezett: három szervita atya, Tóth Tibor lazarista jelen volt, megjött Berkes László Szegedről, onnan három makói papnövendék, Rozsán Mihály görög katolikus teológus és mi a Belvárosról. Az újmisés és szülei házánál a rokonság jelent meg (Apátfalváról és Királyhegyesről is).

Tóth Tibor említé, hogy Kiszomborba megérkezett Purjesz Béla dr. egyetemi tanár is Szegedről tegnapelőtt. Tegnap már künn jártak Szugolyban. 

Berkes László a szegedi és kétegyházi helyzetről szólt. (Úgy gondolom, az esőzés a mai napon visszatartotta az embereket a munkától a mezőn, hogy így a szent király ünnepét megüljék, szerte a magyar hazában). Átadtam Szűcs György úrnak az áthelyezés okiratát, megbeszélést folytathatott a medgyesegyházi lelkészség leltári átvételéről Havadi Ferenc úrral, aki így még nem adta át a lelkészséget. Szó van még arról, hogy a lelei helyettes plébánost, aki édesanyjához utazik, innen kell helyettesíteni. Valószínűen Kiss Ferenc megy ki, dr. Szilas lelkigyakorlatra a jövő héten. Nagy János lelei helyettes plébános telefonált, szabadságot kapott, és innen most már jogosan kért helyettest. Kiss Ferenc úr megbeszélte ezt vele azonnal, és már holnap kimegy Lelére, s ott marad e hó végéig. 

Este elmentem és köszöntöttem Kotsis István egyházközségünk világi elnököt névnapja alkalmából. Lányától, Kelemen Ferencnétől hallotta, hogy férje Mezőhegyesen van még internáltként, és kendervágást végeznek, valami budapesti (zsidó) kommunista (terrorfiú-féle) járt lent náluk, hogy fegyelmezze (!!) az internáltakat. Egyeseket valami cement-toronyba záratott mezítelenül és bántalmazta testileg. Erre illetők feleségei tettek jelentést, mire állítólag behozták Makóra, és vizsgálat indult ellene.

Ezek hallatára felvetődik a kérdés: mit akar a mostani rendszer, egyenlőséget-e és szabadságot, vagy pedig bosszút és gyűlölséget? A népfelszabadítás talán mást jelent és nem népirtást! Vagy van még egy más, előttünk ismeretlen állapot, melyre börtönnel és kényszermunkával nem nevelik, hanem szoktatják a szabadságra teremtett emberi lényeket?

1945. augusztus 21. kedd

Kiss Ferenc úr kimegy Lelére. Kértem, kísérje figyelemmel ott tartózkodó Neiszer Péter újvárosi tanítónk igazolási ügyét, és ha ez megtörtént, irányítsa hozzám, hogy jövő munkaköri beosztását megbeszéljük. Ha ugyanis, arra tekintettel, hogy Újvároson ő kántori teendőket is végez, nem vonjuk el az elemi iskolától, ez esetben Székely Nándor menne át a polgári iskolához, vagy világi tanítónő jönne a belvárosi iskolához, vagy behozunk egy apácát ide, ami legjobb is lesz. Újvároson maradna így öt tanerő. 

Bogsán Károly főgondnok úr a magyarcsanádi lelkészlakás építési költségeinek elszámolási ügyiratait hozta. De visszaadtam, hogy a helyszínén kell ezt egyeztetni a plébános jelenlétében, aki személyesen is fizetett Ménesi vállalkozónak. Egyúttal átadta a Katolikus Kör és Credo-egylet pénzbeszedői-naplókat és nyugtakönyveket, amelyek özv. Bálintnénál voltak, aki ezen túl már nem végzi – öregségénél fogva – a tagdíjak beszedését. Faragó Mátyás köri pénztáros a múlt év szeptember haváig pontosan vezette be a beszedett összegeket. Kár, hogy még nincs itthon!

Bogsán úr megtekintette a vármegyeházán az óvóhelyről kiszedett faanyagot, és jó minőségben hat és három méterekből 11,53 m3-t talált olyannak, amelyet fel lehetne használni, ha az ács azokat ilyeneknek minősíti. Épp ezt megtudakolandó, elment tőlem Molnár Péter úrhoz.

Délután Kovács Sándor vincellér jelentkezett, és sok mindent mondott el a helybeli két főpárt (szociáldemokrata és kommunista) vetélkedéséből, az ő szerepéről a múlt háború után Kisteleken, hogyan került fegyházba, ahol együtt volt Rákosi (Róth) Mátyással stb. Három hét előtt kisteleki küldöttség járt nála, és kérte, menjen közéjük párttitkárnak. De ő nem vállalta, és itt akarja tölteni életét a munkában.

Este felkeresett dr. Magyary László árvaszéki elnök és sógornője (Webel leány), kinek férje Szamosújvárott volt kereskedelmi iskolai tanár, szeretne elhelyeződni polgári iskolánknál. Azt mondtam, hogy számon tartjuk. Később dr. Erdei Ferencné miniszterné érdeklődött a Szent István napján eső miatt elmaradt gyűjtéshez a templom előtt sátorok felől. Megmondtam, hogy ilyenek nincsenek. A gyűjtés sok gyermek és anyák jutalmazására lesz a jövő vasárnap, 25-án (teljesen a régi mintára akarták ezt megtartani, mert a sokgyermekes anyákat Szent István-napján jutalmazta, pénzzel, ruhával a Stefánia Szövetség), és kérte a közreműködőket. Ígértem, hogy aznap a szentmisék keretében hirdetni fogjuk a híveknek. 

Késő este Szabó Ferenc plébános telefonálja többek közt, hogy már 151 ezerre szaporodott a templomra való gyűjtés, és hogy már benyújtotta a kérelmet a város polgármesteréhez, hogy a várostól átengedett faanyag árát négy részletben törleszthesse, hogy így legyen miből fizetni a másik helyről remélhető anyagokat és a munkadíjakat, ha megkezdik a munkát, fuvarok a Leléről szállítandó anyaghoz vannak előjegyzésben. 

Holnap reggel megy ki a vármegyéről és pártoktól a bizottság, hogy a rákosi központnál az út szabályozását megállapítsák a Hangyaszövetkezeti ház helyét (a régit találat érte a múlt őszi napokban és tönkrement). De mivel ott még régebben kijelölték a katolikus templom helyét (a református imaház már felépült a múlt tavaszon a harcok előtt), az út kijelölésén szeretnék ott lenni, tudni akarom, hová épülhet templomunk. Remélhetőleg lesz hely egyik városi kocsin (mennek: Szabó Imre városi főmérnök, Kálmán, az Államépítészeti Hivatal vezetője, Burunkai Sándor a vármegyéről, dr. Magyary Lászlóval, dr. Fodor Sándor főjegyzőhelyettes, Kiss János tanárunk és Háló kommunista párti kőműves [tolmács]), és ha az idő engedi, kimegyünk Bogárzóba.

1945. augusztus 22. szerda

Szentmisém után, 7 óra után várt már dr. Magyary László úr és indultunk. Befogva voltak másik kocsiban a városháza udvarán a lovak. A mi kocsinkon még Szabó Imre főmérnök úr foglalt helyet, és mentünk Kiss János tanár lakására, hogy jöjjön velünk. De nem jöhetett: lázas, beteg. Útközben az első kocsira felvették a polgármestert (ezen a kocsin foglalt helyet Scherer államépítészeti főmérnök, Burunkai Sándor a vármegyétől és Horváth Antal, a kisgazdapárt kiküldötteként. A Rákosi központnál siralmas kép tárult elénk: leégett még az elmúlt őszi harcok idején a Hangya-szövetkezeti épület, benne a postahivatal, gazdakör, csak a falai merednek ég felé. Faanyagát annakidején, ami megmenthető volt, elhordták, és most is hordják. Kellő magyarázat után, Szabó Imre főmérnök adta – megállapodás történt, hogy a Makóról vezető útból két irányban: Tótkomlós felé, az ONCSA-házak és a malom között, Mezőhegyes felé pedig a Hangya épület helyén fog vinni az új út, enyhe kanyarulattal, Tótkomlós felől pedig a mezőhegyesi útba a református új imaház és az ottani kovácsműhely között torkollik egy új út. E háromszög közepén marad annyi hely, hogy abban a malmon kívül (régi helyén) lesz hely a középületek (egészségház, bába és orvos részére, közigazgatási épület) részére. A római katolikus templom a malom és ONCSA-házak közé esik, oda a hová eredetileg szánták. Az új utak kialakítására van elegendő alap és fedanyag (kövek) a helyszínen, melyet múlt évben hordtak oda, eredetileg a királyhegyesi út kikövezésére. Onnan kocsikon bementünk Mészáros János gazda tanyájára (éppen cséplés volt ott), majd vissza vele együtt, aki beszélt a polgármesterrel, és ott lévő tanyai református lelkésszel, megtekintvén a malmot, melynek üzembe helyezését szorgalmazta a polgármester, ígérvén szenet a hajtásra.

Kikocsiztunk valamennyien Bogárzóba, megnéztük a templomot, iskolát és lelkészlakot, amelyeket ezek az urak nem ismertek. Talán jó lesz az arra is, hogy a vármegyétől a templom szentélyébe cementlapokat (Burunkai ígérte), a lelkész részére a várostól lovat kapjunk. Mag Béla lelkész méheivel foglalatoskodott. Jó volt megemlíteni, hogy ő egyúttal tanító-helyettes is volt. Visszafelé az igási úton jöttünk, hazaértünk ¾2 óra körül. A határ jó benyomást tesz a szemlélőre, a jó eső után felüdült a talpon álló kukorica, zöld a tarló, legelő volna, de nincs állat. Múlt években ilyenkor gyönyörűség volt látni a legelésző apró- és számos marhát. Most ezekből alig van egy-kettő, az is itt-ott. Sajnos, az oroszok elvitték, a megmaradt sertéseket a vész elpusztította! Az emberek, akik nem gyalog vagy kerékpáron járnak, girhes, idegen fajtájú lovakon, egyes [egylovas] kocsival a legtöbbje járnak vagy szállítanak. 

Szabó Ferenc plébános holnapra misézőt kért; Németh Imre megy ki, az újmisés.  Szakács József, apátfalvai segédlelkész érdeklődött a káplánszoba bútorzata iránt, aminők itt nincsenek. Mondtam, hogy Kiss Ferenc révén szüleinek figyelmét erre felhívtam, és üzentem, gondoskodjanak ezekről, és szállítsák ide a hó végéig; Szakács József úr pedig akkor jöjjön ide, amikor utóda, Németh Imre újmisés oda megérkezett. 

Somodi Józsefné az új ostyavágógép hibáiról tett említést, amely átjavításra szorul. Szóvá tette a temetőcsősz hanyagságát és italozását. E tekintetben változást kell foganatosítani, mert hanyagságuk panaszra ad okot.

1945. augusztus 23. csütörtök

Szűcs György káplán és Németh Imre újmisés ma délelőtt Szegedre utaztak csomagjaiknak szállítása ügyében. 

Horváth Mihály gondnok pénztári napló ügyében járt nálam. Mivel újnak vétele magas áron eszközölhető, adtam meglévő nyomtatványaimból, hogy azt az ívet illessze folytatásként a régi naplóhoz.

Felmentem a polgármester úrhoz, kézbesítettem a püspök úrnak hozzá intézet köszönő levelét az újvárosi templomtetőhöz átengedett fa- és palaanyagért. Örült – úgymond –, hogy megtehette azt, mert az ilyen épületet nem lehet hagyni, hogy tönkremenjen. Ezen túl is segíteni akar. 

Érdeklődtem még az adóhivatalnál az adógabona beszolgáltatása iránt, ahol még most sem tudják lényegében, hogy mit is írjanak elő. Itt a rendelet és végrehajtása késik! Bizony nehéz lesz gabonát adni ott, ahol nem termett. Éppen délben hoztak hozzám a tanyáról 14 mázsa 5 kg búzát, mely az én és a plébániaház kenyérgabonája lesz árpa és tengeri hozzáadásával. Ugyanennyit szállíttatok be búzából Vér János gabonabizományoshoz (úgy mondták a városházán, hogy ez megbízott lesz valószínűen), zabból pedig 18 mázsát (ebből hagyok ötöt idehaza a padláson, hátha kell tavasszal vetőmagnak), és ami árpából még nekem jár, hazahozatom. Eljártam Kurusa András mentesítése ügyében egyes lefoglalt tárgyakra és terményre nézve a földigénylő kommunista bizottságnál, a rendőrségnél, hogy lássák, mi jár nekem.  

Délután Neiszer Péter tanító járt bent, Lelén tartózkodik, és igazolását várja. Figyelmeztettem, hogy igazolása után azonnal gondoskodjék beköltözésükről, hogy állását elfoglalhassa, lakását rendbe szedhesse.

Múlt évi október 2-án le kellett adnunk rádiókészülékeinket a városházán. Most már kezdik azokat – idézésre – kiadni. Már amelyik még itt van! Mert az oroszok is vittek el azokból! Amit ma egy Sztraka András piktor visszakapott, annak belső részét kiszedték. Így hát megrablott holmit adnak vissza. Hogy mikor kapok én idézést, hogy kiadják, nem tudom. Vagy hogy egyáltalán kapok-e, lehet, nem vagyok a szerintük megbízhatók között. Ki tudja? Délután is borús idő.

1945. augusztus 24. péntek

Takács Bálint temetőgondnok a temetőföld bérbeadásáról tett jelentést, és a temetőfűnek mostani levágásáról a líciummal és egyéb gyomfüvekkel, amelyek csak kemencébe valók.

Székely Nándor elemi iskolai igazgató különösen a tüzelő előteremtését emlegette a tanfelügyelőség felhívása alapján is. De mert tudnia kell, hogy minden árat nem adhat meg az egyházközség a szénért vagy fáért, jelentse be igényünket – mint tanfelügyelői irat is mondja – a városi tüzelőanyag-ügyosztálynál, és kérje, hogy juttassanak iskolánknak is.

Becker Vendel újszegedi főigazgató a tanítóképző térvári és gyálai földjei érdekében sürgetésre kért ajánlott levélben a vármegyei földbirtok-rendező tanácsnál. Felmentem, előadtam a f. hó 3-án postára adott felterjesztés tartalmát. Keresték az ügyiratot, (2138/1945. sz.), de nem találták másfél órás forgatás-keresés után sem. Ígérték, ha megtalálják elintézésének sorsáról értesítenek telefonon. 

Délután Nemzeti Segély gyűlés volt a megyeházán. Ott tudtam meg, hogy miután a levéltárat és a könyvtárat vissza kellett hozni a megyeházára, az alispáni lakásból átengedett helyiségeket is igénybe veszik, és a Segély irodának ki kell költözni máshová. Nem akarnak adni a megyeházán; a polgármester sem nagyon törődik ez üggyel. Az a vélemény, hogy ha nem adnak itt tovább helyet, adjanak önálló házat. Határozatba ment, hogy a titkároknak augusztus 1-től számítóan havi 3500 pengő tiszteletdíjat adjon a bizottság. Örömmel, mondtam, ha van rá fedezet: van – volt a válasz. 

Itt értesültem, hogy a jövő vasárnap két miniszter is, köztük a belügyminiszter lejön Hódmezővásárhelyre, de Makóra nem. Gerő Ernő szociáldemokrata párti beszélt a budapesti helyzetről és a választásokról, amelyek október utolsó vasárnapján lennének, és ebből a szociáldemokraták abszolút-többséggel fognak kikerülni – szerinte – és hogy a választásnál külön indulnak. Megegyeztek azonban, hogyha többségben lesz az egyik (szociáldemokrata és kommunista) párt az ott mutatkozó szavazatok többségéből átenged kétezret a kisebbségben lévőnek (pl. Makón van 15 ezer szavazó, ebből az egyik párt kap 9-et, az úgy nyert 9-ből kettőt átenged a másiknak, hogy egy esetleges harmadikkal szemben győzzenek ők ketten! Felháborodással emlegették a megjelent bizottsági tagok, hogy a Nemzeti Segély nem kap helyet a vármegyeházban, és a nyugalmazott dr. Magyary László megmarad az alispáni lakás egy részében. 

Onnan látogatóba mentem dr. Kiss Károly ügyvédhez, nem történt-e komoly baja tegnapelőtt, amikor a Margitai hídnál összeütközött kerékpáron egy nővel, és mindketten lefordultak. Anyja szerint nincs baja. Majd Erdélyi Antalt és Kiss János tanárt kerestem fel (utóbbi beteges, lázas). Az Eötvös utcában egy ház udvarán a zsidók holmijait adták át – volt nyilasoknak –, amint ezt két zsidó mondta. Az elhagyott javak kormánybiztosa nem adja azokat vissza jogos zsidó-tulajdonosaiknak, hanem legföljebb az összetört darabokat. Hát így megy ez!

1945. augusztus 25. szombat

Intézkedés az iskolák takarítására. Délelőtt jött az újvárosi főnöknő, s meghagytam neki, hogy a jövő hét elején kezdjék meg a takarítást, melynek végzésére felkérjük a gyermekek érdekelt szüleit, jöjjenek meszelővel, és segítsék ki az egyházközséget. Ezt kihirdetni megírtam az újvárosi plébánosnak is. A főnöknő kért 18 ezer pengőt, amelyen a szegedi anyaház részére 12 mázsa vöröshagymát vásárol; ezt ki kell előre fizetni, s amíg nem kapja kézhez, nem adja át a termelő az árút. Erre való tekintettel, és mert néhány nap múlva kihozzák a kölcsönvett összeget, írtam néhány sort az egyházközségi pénztáros úrnak, adjon pénzt a főnöknőnek, és zálogul, ill. biztosítékul szolgál az én saját betétem a makói takarékpénztárnál (16 ezer P), ha időközben meghalnék, és nem fizették volna vissza addig. Segíteni kell rajtuk, mert a főnöknő szerint nemcsak nem lehet venni hagymát (zárolták az oroszoknak köteles beszolgáltatás miatt), de a főispán úr nem is engedi elszállítani, és csakis kis mennyiségben lehet, apránként Szegedre szállítani Lelén keresztül, amikor a püspök úrhoz szállítanak élelmiszert, gabonát. Ez a helyzet ma! 

Különben tegnap délután említé Husztik Lajos, hogy legújabb rendelkezés: az orosznak a vármegyénk leszállítani tartozik 120 vagon búzát, 50 vagon zabot, néhány vagon árpakását, 80 mázsa tarhonyát (melyhez tojás is kell nagy számban!). Ezeket ki fogja összeadni, mikor kevés búza termett, és a tarhonyához sok munka kell, ki fogja ezt elkészíteni?

Ma délben a postára menet a pénzügyigazgatóság sarkánál haladtam, és néhány szót váltva Bálint János főhadnagy úrral, a rendőrség felöl jön Ferenczy Béla alispán egy másik úrral, kíséri őket egy rendőr. Köszöntjük egymást, ők haladnak – alispán úr bottal, meggörnyedten, öreges kinézéssel – bizonyára a kórházba. Néhány lépést haladva visszafordul, és még köszönt kalapot emelve. Most látom őt először a múlt évi szeptember hó vége óta. Sokat változott a helyzet azóta!  – Husztik Lajosékhoz mentem, hogy őt és a náluk lakó Antalfy Lajos eleki főbírót, névnapján köszöntsem.

Délben itthon találtam Kiss Ferenc urat, aki Leléről bejött ügyeit intézni, később visszamegy Lelére, és künn marad, míg Nagy J. vissza nem jön. Egyébként Szakács József káplán szobájába bútort szerezni jött. Egyeseket szülei hoznak be Leléről, másokat kap a Szent Gellért Konviktusból, majd kölcsön a Katolikus Körből. Így csak összejön a berendezés.

Husztikéktól visszatérőben találkoztam Dávid József ezredes, volt katonai parancsnok feleségével és tanítónő leányával a Tomes [Zoltán]-bolt előtt. Együtt jöttünk a Lonovics sugárútig. Férjéről nem tudnak semmit, a nő nagyon lehangolt, kislelkű (ilyen volt egyik fivére elhunytakor is évek előtt), siratja az itt hagyott és elhurcolt ruháikat, felszereléseiket (mit fog magára ölteni férje, ha hazajön?). Vigasztaltam, hogy érdemes élnie gyermekeiért és férjéért. Azt mondta, hogy volt lakásukból egy szobát hagytak meg, abban van összezsúfolva meghagyott bútoruk, de ruhák nincsenek. Elképzelhető nehéz helyzetük. Ha leánya visszakerül állásába, könnyebben lesznek. Adná Isten. 

Németh Imre újmisés este jött vissza Szegedről, ahonnan tegnap nem utazott Apátfalvára, lekéste a vonatot. Elmondtam neki, hogy bútorait, ill. amiket magával akar vinni Apátfalvára, kiviheti Szakács József káplán atyja kocsiján, aki behozza ide fia részére azokat a bútorokat, amelyek Leléről kerülnek ide, és kimegy kocsijával Apátfalvára, hogy fia ott lévő holmiját beszállítsa. Így nem kell Némethnek más fuvar.

 1945. augusztus 26. vasárnap

Szűcs György káplán nem jött haza, így hát a Szegényházban nem volt miséző. A görög katolikus templomban Németh Imre misézik.

Felkeresett nagymise után Szundy Jenő gyümölcsészeti egyesületi igazgató, és szóba került a Megyekert bérlete. Szerinte sok kellemetlenséggel jár, hogy a termő gyümölcsfák termése megosztás alá kerül, és Szabó Ferenc plébános úrnak mindig van kifogása a megosztás ellen. (Ez természetes, ha idején nincs ott.) Bérlet esetén búza alapon kell tárgyalni, és terményre alapítani a bérösszeget.

Délben P. Erdélyi Ferenc szervita házfőnök és Donáth Antal zenetanár jött, hogy meghívjanak a folyó hó 28-án este tartandó Magyar–Szovjet Baráti Társaság rendezte kultúrestre.

Elmondta P. Ferenc, hogy Zombori Lajos, a szociáldemokrata párt makói vezetője a napokban Budapesten részt vett a szociáldemokraták országos gyűlésén. Nagyon elítélte az országos irányítást. A vezetőség négy zsidó, akik a vidékiek képviseletét nem akarták szóhoz jutni, s amikor a Tiszahátról egy magyar asszony felszólalt, és tiltakozott az ellen, hogy itt a zsidó vezetőség csak azt hánytorgatja és mintegy érdemnek minősítve, hogy a zsidók, mint deportáltak szenvednek, és nem akarnak szólni a magyar hadifoglyok és itthon lévők szenvedéséről. A vezetők ezt az asszonyt elhallgattatták, és amikor program szerint a vidékieknek kellett volna szólni, a gyűlést bezártnak jelentették ki, s másnapra halasztották a következő vidéki szónokot. Zombori Lajos mégis szólt, és hangsúlyozta, hogy a vidék is szervezkedett, és derekas munkát végzett. Ezek után – úgy mondta Zombori –, hogy a vidék külön fog szervezkedni, és nem tűri a központ ilyen pártoskodó irányítását.

Említette P. Erdélyi Ferenc, hogy a Szent Gellért Konviktusban 80 bentlakó lesz, sikerült megszerezni a várostól a légó-őrség emeletes ágyait, melyeket a polgármester úr bocsátott rendelkezésére. A Szent Gellért Konviktusba fogják összpontosítani a Donáth Antal vezetése alá kerülő filharmonikusokat, hogy így tompítsák az ellenkező irányban lévő kórusosokat. 

Ebéd után a padlásfeljáró előtt elhaladva – két óra körül – gyanús recsegést hallok a padlásról: felnyitom az ajtót, és látom ég valami! Azonnal szólok a házbelieknek, hozzanak gyorsan vizet, és sietve megyünk fel. A tűzfal mellett lángol a ma felvitt és vasalásra szánt faszén, melyet nem öntöttek le kellően vízzel, és – mint később bevallották – a nővér csak lefojtva valami edényben akarta használatra félretenni. S íme, ha észre nem veszem, leégett volna az egész tető, mert már égett az a támaszgerenda is, mely a szén felett van a tűzfal mellett, s hozzá még faládában volt a szén, melyek szintén tüzet fogtak. Hál Istennek, hogy így nagyobb baj nem történt! De ez a szén is azért készül házilagosan vasaláshoz, mert nem lehet kapni, s a mosás után csak kell egy kis vasalás a ruhának. Azonban meghagytam, hogy az ilyen szenet is ezen túl a pincébe vigyék, ott nem történik nagyobb baj! 

Este elmentem a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének műsoros estjére a Hagymaházba. A jobboldali első sor negyedik helyére vezettek. Odajött beszélgetni a belügyminiszter neje [Erdei Ferencné Diósszilágyi Éva], később a polgármester és Farkas Imre, a Nemzeti Bizottság elnöke (utóbbitól megtudtam, hogy az a hír, mely szerint a szőlőt szeptember 1-gyel zárolják, nem felel meg a valóságnak; legföljebb arra a vidékre szólhat, amely bortermő, és nem adhat mást jóvátételbe, nálunk búzát és egyebet kap az orosz). Tréfásan jegyezte meg, hogy most „három Imre” került egymás mellé! Én is tréfálkozva mondtam neki, mikor fog meghívni halpaprikásra a Szugolyba? Szívesen viszek körtét a szőlőmből, mert Isten adott. Farkas ugyanis szenvedélyes horgász! A műsor elején egy hangra ének, utána Gubacsy Mihályné, az elnöknő (azelőtt Stefánia, majd Zöldkeresztes védőnő, aki a vezetőnőt, Makray Rózsit egyszerűen félrelökte, s kijelentette magát vezetőnek, lakását a Lonovics sugárúton, a tüdőgondozó otthonban lefoglalja, és Makraynak menni kell innen; s mindezt a központ nélkül intézte Gubacsyné!) mondott beköszöntőt. A továbbiak során Ady versek és zene, énekszámok kerültek sorra. A zenét Donáth Antal, Rátky István ifj., Kiss Antal és Kiss Ernő adta. Az énekes leányok közt szerepelt a Szedlacsek-leány, Ilonka, a rákosi malom tulajdonosának leánya és dr. Kovácsné. Sokan voltak, elég csendesen viselkedtek. Utána tánc következett, ezért sokan jöttek.

1945. augusztus 27. hétfő

Ma Draskovics Dezső volt köri halottért koporsós gyászmise. – Utána megnéztem a tegnapi padlástűz után nehogy zsarátnok maradjon, mely lappangva lángra lobbanhat.

Aláírásra elküldte Szabó Imre főmérnök úr a Rákos-központi kiszállás jegyzőkönyvét. Minthogy azonban nem foglalta bele, hogy a római katolikus egyházközség részére templom céljaira átengedett terület eredeti, régi helyén marad, ennek felvételét kértem utólag bevezetni, nehogy ennek híján – ki tudja, mi jön közbe? – jogunktól elessünk! 

Délelőtt telefonált Apátfalváról Papp Ágoston és Kendrella magyarcsanádi plébános, akit ma igazolt a bizottság, hogy egyelőre nem kell kimennem a rác lelkész és Kenrella úr ügyének elintézésére. Ha megérik az ügy, értesítenek. De – feleltem – kimegyünk Bogsán Károly úrral az új plébánialak megtekintésére is. Később jött Bogsán úr azzal, hogy hajtánnyal megyünk Apátfalvára. Ebéd után érkezett meg Apátfalváról Németh Imre újmisés, aki kerékpáron járt künn, hogy plébános-főnökénél jelentkezzék. Utána Németh Péter tanító jött, jelentvén, hogy telefonon idézték meg, most lesz igazoltatási eljárása. Elment 4 óra előtt. Nemsokára jött azzal, hogy tárgyalták ügyét, és már-már készen voltak, nagy jóindulattal látszottak lenni iránta, amikor megérkezik a zsidó dr. Báron Ferenc ügyész, ez felváltja dr. Zsiga Gyulát, és tárgyalás után elhalasztják a döntést, amíg nem kapja meg a bizonyítványt a muraközi plébánostól. 

Jött Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgató; megjelent a Köznevelés c. hivatalos lapban az új rendelet az iskolák átállításáról. Megszűnik a középiskolák alsó négy osztálya stb. Tárgyaltunk a tantermek elégtelen voltáról, a nyelvek tanításáról, tanárok alkalmazásáról. Ajánlottam, menjen fel Buday Géza főigazgató úrhoz, és vele beszéljen meg egyes kérdéseket, elgondolásait közölje vele, s állapodjanak meg bizonyos követendő irányelvekről, mielőtt e fontos kérdésben az egyes iskolák vezetőivel és az iskolafenntartókkal közös megbeszélés nem lesz. Úgy látszik az elemi iskolákban csak I–IV. osztályok maradnak. A magasabb osztályúak mennek vagy humanisztikus szakra (gimnázium) vagy a másikba, amely a polgári iskola. Előbbiben a heti 25 órán felül lévő 5 órában tanulhatnak latin nyelvet (heti 3 órában) és valami mást (heti 2 órában). De ezt hamarosan le kell tárgyalni, miután nagyon halad előre az idő. Említé Kubinyi, hogy a polgári fiúiskola meszelésére nem jelentkezett eddig senki. Majd átmennek az elemiből, mondtam, ha ott elkészülnek. 

Nyolc órakor az eleki zárdafőnöknő jött egy nővérrel. Említette, hogy ott vállalták több papnövendék ellátását. A terményeket szállítani akarták, amihez igazolványt akar holnap kérni. [...] Reibel Mihály esperes még nem jött haza; Vertán szolgabíró otthon van, de nem mutatkozik; P. Jaeger Ottokár elutazott hazulról, nehogy ismét kellemetlenkedjenek neki. Felemlítettem a főnöknőnek az iskolákra vonatkozó új rendeletet, amely úgy látszik, megszünteti a gazdasági iskolatípust; de lesznek növendékeik a polgáriban, mert megszűnnek az elemi iskolai felsőbb osztályok, mint ilyenek.

1945. augusztus 28. kedd

Reggeli előtt mondtam a szentmisét, és 7 óra után néhány perccel már az állomáson voltam. Délelőtt csak 8 előtt indult a pályakocsi Faragó Károly postafőtiszttel, és egy másik társával, akik Battonya–Kétegyháza–Pusztaföldvár körzetben vizsgálják felül a telefon és távírda vonalat. Magyarcsanádon szálltunk le, a plébánián megjelent Ménesi építőmester, és Bogsán Károly főgondnokkal tisztázták a plébánialak építésének költségvetési tételeit, Ménesi követelését. Megtekintvén a plébánia lakást és melléképületét, kimentem a plébánossal a temetőbe, hogy a körülötte lévő akácfákat megtekintsük, melyek volnának kivághatók a plébánialak udvarán baromfiudvarnak elkerítendő részhez oszlopok gyanánt. Közben elmondta az ottani rác lelkész magatartását legújabban, és Papp Ágoston békítő eljárását, amely végrendeletének aláíróiként a helyi négy lelkészt kéri fel, és ott hozza őket össze, hogy békében éljenek híveikkel. Kendrella József már beszélt a rác lelkésszel, aki semmitmondó módon beszélt egyes dolgaikról.

11 óra után átmentünk Papp Ágostonhoz névnapján köszönteni őt, majd Apátfalvára Bogsán úrral 12 óra után érkeztünk oda. Elvégeztem a hivatalos látogatást, átvettem az esperesi jelentés kitöltött nyomtatványát és egyebeket. Ebéd után, pedig megindultunk kifelé gyalog a 26-os őrházhoz, hogy elérjük a pályakocsit. Ami sikerült is, úgyhogy 4 óra előtt már Makóra érkeztünk. Az állomáson várakozott vonatára az eleki zárdafőnöknő és egy nővértársa. Ezek egy mázsa hagymát is vinni akartak, de az állomáson azt mondták, rendőrségi engedély híján nem veszik fel. Viszont a nővérek voltak a közellátási és főispáni hivatalban, hol azt a feleletet kapták, hogy a vármegye területén belül nem kell szállítási igazolás. Erre a rendőrszem szobájába kísértük a nővéreket, ahol ezeket megismételték. A rendőr azt mondta, telefonon felvilágosítást kér felettesétől. Jóindulatába ajánlottuk az ügyet, és eljöttünk. 

Megjött a délutáni vonattal Szűcs György káplán, kinek atyja az állomáson van a berakott bútordarabokkal. Itteni bútorát holnap reggel rakják be, s ő is már holnap el akar utazni, hogy atyjával együtt lehessen. Elengedem Isten szent nevében.  – Esti 8 órára a gazdasági egyesület székházában tartandó szovjet–magyar kultúregyesület műsoros estjére mentem. Fő- és alispán, polgármester, Farkas Imre, vármegyei főjegyző (dr. Fodor Sándor), egy orosz tiszt és később ezek többje, telt házzal az új osztályból, voltak jelen. A zenét irányította Donáth Antal, mellette szerepelt a vonós-négyesekben dr. Tóth Aladár főorvos és Kiss Ernő, továbbá Kemény Sándor zsidó (deportált volt). Zongorán Bója fiú [Ervin] és leány [Éva] játszott. Éneken és szavalaton kívül felléptették az emigráns Balázs Béla zsidó írót és költőnek nevezett egyént, aki patetikus hangon dicsérte az orosz kultúrát a maga régmúltjában és jelenében. Ott nincs analfabéta, mindenki olvas, kezében könyvvel még a villamoson is (?!), és csak az olyan nép nyerhette meg a háborút, melynek önzetlen, lemondó akarata terheket vállalt, éhezett, nyomorgott és tanult 18 éven át – készülve a háborúra. Ezt a marxi elvek alapján egy Sztálin valósíthatta meg a kétszáz milliós néppel. Beszélt arról a tudományszomjról, mely az embereket sorba állította, hogy egy-egy új könyv megjelenése előtt előjegyeztették a megrendelést a könyvre (!?). Nem tudom, az ő verseire is (!), melyekről a belügyminiszter úr neje azt jegyezte meg, hogy csapnivaló rosszak – szintén úgy tódulnának. Hangoztatta azt is, hogy Leningrádot (Szentpétervár) körülvették ugyan a németek, de nem bírták bevenni, s inkább meghalt kétmillió ember a falak közt éhségben, de nem adta meg magát a város. Szerinte Oroszországban még az egyszerű nép is (pl. kofák átkozódása és káromkodás is erre vall !!) nagyon művelt. Így Balázs!  – Az est hosszúra nyúlt, éppen Balázs Béla szereplése miatt (11 óra utánig).

1945. augusztus 29. szerda

Gangyi Ferenc úr jött, aki Földeákon volt, hová Csanádpalotáról ment át hétfőn.  Elmondta, hogy Csanádpalotán a volt háztartási alkalmazott házaspár pert indít a plébánia ellen, mert – szerintük – nem három hónappal előbb mondtak fel nekik, és kb. 11 ezer pengő a követelésük.

Közben a kövegyi lelkész levele érkezett meg, mely szól a Rusthi Andor hagyatékról (Károly kéri elküldetni az aranyórát, mint családi ereklyéket postán) és a Vörösvári volt, helyesebben, még távollévő lelkész bútorairól, melyet – most egy orosházi egyén, Matyorka Béla ny. vasutas fia számára állítólagos – ígéret alapján követel. Erre nézve Gangyi Ferenc véleménye: Vörösvári Nándor úr tavaly, elmenetele előtt a palotai papságnak mondta, hogy ha nem jönne vissza, ez esetben övék, kettőjüké az összes bútor. Ilyen lehetett az ígéret az illetőnek is, ennél fogva ki nem adható semmi, legföljebb Vörösvári úr írásos meghatalmazására és a főhatóság tudtával. A Rusthy-hagyatékból ne küldjenek el postán semmit; még az ezüstórát sem. 

Délben még itt ebédelt Szűcs György úr, de elbúcsúzott, hogy este mehessen atyjával együtt, miután az itteni bútorait már kiszállította és berakták.

A délután folyamán Szakács József apátfalvai káplán és Magyar Károly szegedi hitoktató jött kerékpáron Apátfalváról, ahol terményeket vásárolt, utóbbi a szegedi tanoncotthon javára. Most Püspöklelén át Szegedre tartanak. Szakács engedélyt kért, hogy a jövő héten foglalhassa el itten állását. Pécsre utazik apáca nővérét meglátogatni, aki halálos beteg. Megadtam azzal, hogy amíg ő ide nem jön, Németh Imre se megy Apátfalvára; ott gondoskodjanak vasárnapra kisegítőről (ott van a magyarcsanádi plébános, Kendrella).

Tájékoztattak a csanádpalotai plébánosról, Pestalich Antalról; az oroszokról tett kijelentések miatt azok rendőrei kísérték. Ugyanis – mint mondják – az ilyen kijelentésektől óvakodni kell, mert fővesztés jár érte. (Az oroszok csatornatöltelék népség.) El kell tűnnie, meneküljön, aki akar, ameddig van idő, ameddig az üldözés véget nem ér. Levelet küldök Szűcs György útján, hogy nálam jelentkezzen a későbbi behívásoknak elejét veendő.    

 A vasútnál felkerestem Szűcs úr édesapját, majd a kenet szentségében részesítettem Gál Sándornét, aki legyengült, nem ismer meg senkit. A háztájékát gondozói rendben tartják.

1945. augusztus 30. csütörtök

Takács Bálint temetőgondnokkal tárgyaltam az üres sírhelyek területének bérbeadásáról. Nem volna-e lehető, ha Szántó, a régi bérlő nem maradna meg, és kiadni 400 négyszögöles parcellákban veteményföldnek tisztviselők részére? A gondnok szerint jobb, ha egy bérli. Gazdasági tekintetében jobb, de segítenénk ez által a tisztviselőkön, akiknek nincs más földjük, és nem kellene messze menniük a művelésnél.

Utána Székely Nándor elemi iskolai igazgató jött, és azon erősködött, hogy az új iskolai rendelet értelmében elemi iskolánknál folytassuk az V.–VI. osztályokat, még ha igen kevés is a tanulók száma osztályonként. Szerinte külön kellene tanítani fiúkat, leányokat. Nem akarta eleinte megérteni, hogy az új rendszer szerint az V. elemi iskola osztálytól kezdve tanítani kell nyelveket is (orosz, angol, francia, német, latin), de bizonyos gyakorlati foglalkozást is, úgyhogy előbbiekhez nyelvmestereket vagy tanárokat kell állítani; ezek tanítására osztályonként és nyelvenként külön tantermeket kell rendelkezésre bocsátani. Hibáztatom, hogy a kir. tanfelügyelő az általa kiadott rendelkezés előtt nem tanácskozott a középiskolai tanárokkal is, hogy közösen beszélték volna meg, mit is kezdjenek! Székely szerint azt azért nem tette, mert néhány állami elemi iskolai igazgató és tanító éppen a hét elején ment ki Mezőhegyesre fát kitermelni! Hát a fa fontosabb nekik, mint a tanügy, amikor egy napra bejöhettek volna, hogy a fontos kérdést megtanácskozzák. Arról is szó esett, hogy őt és Zsilkó József urat a polgári fiúiskolához osztják be, miután nem lesz iskolánknál csak négy osztály, az V. és felsőbbek megoszlanak iskolatípusok szerint. Mire Székely kijelenti, hogy ő nem hagyja el iskolája tanulóit, akiknek nagy részét a szülők éppen az ő kedvéért hozták a mi iskolánkba, jelesen bízták reá! Ő csak elemi iskolai óráin kívül vállal szívesen órákat a polgáriban. Ezek után mégis arra ráállott, hogy elment a kir. tanfelügyelőhöz megbeszélendő az ügyet.

11 órára felmentem a földhivatalhoz, ahol a Becker Vendel úr féle szőregi határi földet tárgyalja dr. Jobba Gyula bíró úr. Sokat kellett rá is várnom, és a végén azzal bocsátott el, hogy miután az ügyben a hármas miniszteri bizottság is tárgyalt, de annak határozatát nem találják.  Úgy döntöttek, hogy felhívják Szőreg községet, jelentse, mily címen foglalták le a tanítóképezde gyakorló teréül szolgáló területet, és vették tíz holdat kisajátítás alá? Az eredményről értesíteni fognak. Ezt megírtam Becker Vendel úrnak is. Ma mondta az egyik harangozó, hogy tegnap este 8 óra előtt itt járt Helter László úr, az óföldeáki lelkész, aki beszélni akart velem templomuk helyreállításáról.

Délután 4 óra körül értesültem az újvárosi nővértől telefonbeszélgetés során, hogy Pártos ottani koadjutor most utazik el, Szabó Ferenc plébános úr kiment vele az állomásra. Ezzel megszűnt a koadjutorság, jön a segédlelkész. A rendcsinálás tehát véget ért Újvároson, marad a régi! 

Este 9 óra után köszöntött be Nagy János püspöklelei adjutor, aki szüleitől Gyöngyösről jött vissza Kétegyházán keresztül, útközben Magyarbánhegyesen volt. Itt hallotta, hogy Dombiratosról éjszakának idején a rendőrség emberei elhurcolták Szilágyi Antal ottani helyettes lelkészt (kinek elhelyezését kértem a főhatóságtól, úgy látszik, késedelmeskedtek, és már elvitték). Az oda kinevezett Szarvas Béla magyarbánhegyesi káplán nem is ment oda, hivatkozva jelentkező tüdőbetegségére. Hogy most ki van Dombiratoson, nem tudja. Ugyancsak ő mondta, hogy Gönczi Károly esperes sincs Csanádapácán, pedig a hívek nagyon szeretik. Amint hallotta, amikor Szilágyit éjjel vitték, az ottani KALOT-fiúk a rendőrök után mentek, hogy kimentsék, de őket megverték a rendőrök. Hát így néz ki a szólás- és gyülekezési szabadság! Beszélt még a [Nagy] György öccsének nagy szenvedéséről, és az oroszok okozta nagy károkról.  – Holnap szándékozik kimenni Lelére, amikor Kiss Ferenc úr visszatérhet Makóra.

1945. augusztus 31. péntek

Reggel 6 órára meghozták Szakács József új káplán úr bútorait Leléről kocsin, és ugyanezzel vitték ki Apátfalvára Németh Imréét, utána hozták meg Apátfalváról Szakács ottani felszerelését, könyveit. 

Délelőtt telefonált Csanádpalotáról az ottani káplán, hogy a Szűcs György által tegnapelőtt részére küldött levelet ma hozták meg Megyesegyházáról, mert azt magával vitte Szűcs úr. Hát lehet az ilyenekre bízni fontos és sürgős levelet? Azt is mondta, hogy Havadi Ferenc plébános úr elment Megyesegyházára, hogy a plébániát átadja Szűcsnek, és így ő, a káplán, nem jöhet be ma sem. Azt mondtam, hogy holnap okvetlenül bejöjjön.

Ferenczy Béla alispánné volt a plébánián, kért férje kívánsága szerint gyászmisét anyósáért, aki a harcok alatt Budán és vejük, csendőr-főhadnagyért, aki szintén meghalt. Megtartjuk mindkettőért szeptember 6-án. Férjéhez a rendőrség csak szerdán engedi be (akkor küldök általa gyümölcsöt). Ajánlkozott – szegénységében – burgonya szedésére, hogy így szerezhessen egy mázsát. Elég nagy nyomorúság részökre! Egyelőre nem tudtam neki ilyen helyet ajánlani, ahol burgonyaszedőkre szükség volna. Talán a házvezetőnő nővére tudni fog ilyet, mert az is megy egy bizonyos családhoz evégett. 

Mag Béla unokahúga járt itt, aki az ottani lelkészi épület kimeszelését hozta elő. Miután nem kaptak napszámos-nőt, házilag meszelték ki a főépületet, ötnapi napszáma megtérítését kéri. Kissé sokalltam, amikor mondja, hogy 33 pengő a napszám, mert ha kettőjüket vesszük napszámosoknak, akkor tíz napszám után háromezer pengőt kellene kifizetni az egyházközség pénztárból. Erre azt felelte: tavaly kifestették volna az egész lakást 150 pengőért, és akkor nem csináltattuk meg! Igaz, de a költségvetés tavaly sem engedte meg azt, amint nem tudom, mi lesz velünk a nagyon felemelt tanítói fizetések miatt, amikor költségvetésünk 135 ezer pengő, és most havonként több mint 70 ezer kellene a tanítóknak és tanároknak, és ezzel szemben a lelkészek illetménye marad a régi, felemelés nélkül. (Nekem, pl. most havi 500 pengő körül volt és marad. Ezzel ellentétben a napidíj alapi hozzájárulást legújabban az én javadalmam után évi 8600 pengőben állapították meg, melyről az értesítést Szűcs úr hozta ki Szegedről. Hol itt az arány, ha nem lesz mit eladni a terményből, és a készpénz marad, ahogy maradni kell, hiszen mi nem dolgozunk pótköltségvetéssel, és itt nem ad az állam segélyt, sőt elveszik javadalmi földem egy részét.) 

Délután megjött 5 óra előtt a csanádpalotai segédlelkész és a kövegyi lelkész kerékpáron. Eléjük tártam, miről van szó. A segédlelkész úr tudja, hogy helyzete minő. De amit okként felhoznak ellene, az szemenszedett rágalom. Ilyet ő nem is mondhatott. Az bizonyos, hogy előbbi állomásán a józan magyar nép hallgatott rá, és követte a jóban, de nem volt lázítás sohasem senki ellen. Csak néhány kommunista fenekedik, mert a nép hallgatott rá, s ha az új eszméket hirdetendő, kijöttek a plébánia területére, nem volt hallgatóságuk. Ezért akarják őt elfogni s lezárni. Azonban volt főnöke, az államtitkár úr érte kezességet vállalt, de ez úgy látszik nem ér semmit, és hogy ellenségei szép színben tűnjenek fel, átadni akarják őt az orosz titkosrendőrségnek. Ezért el fog távozni egy időre, munkába áll az illetőknél, és így keresi meg élelmét. Volt főnökének írni fogok, és ha jön valami intézkedés, alkalmas úton közölni fogjuk vele. 

Megérkezett dr. Szilas hittanár a szegedi lelkigyakorlatról. Iratokat hozott és segélyeket egyházközségi célokra, az újvárosi templomtetőre (5000 P), magyarcsanádi építkezésekre (10 000 P) és hozzánk is (10 000 P). A legnagyobb öröm, hogy az újvárosi templomtetőhöz az Országos Földbirtokrendező Tanács ingyen engedi át a lelei Sándor-majori ököristálló tetőszerkezetét, vagyis jóváhagyta a vármegyei tanács javaslatát. Ezzel lehetővé válik a helyreállítás. Most még csak az a kérdés, ki fogja lebontatni az épületet? Jó volna, ha a földbirtokrendező megyei tanács tenné ezt, akkor megszabadulnánk további költségektől is. Holnap meg fogom ezt tárgyalni a megyén és a tanácsnál.

A fenti segélyeket a VKM VIII. 10-én 33.422/1945. I. ü. o. rendeletével adta. A nekünk juttatottból az iskolát, a templomot (ahol még szükséges) és a plébánialakot fogom kijavíttatni, ez utóbbiakét azért is, mert a püspökség, mint kegyúr szegénnyé lett, ki tudja, mikor kerül sor ezután a szükséges javításokra? 

A korra és a helyzetre jellemző tényeket mondott el dr. Szilas úr. A pusztamérgesi zárdafőnöknőt és a plébános urat lefogták a rendőrség emberei. Amikor előbbit két rendőr kísérte Dorozsma felé, egy házaspár megismerte a főnöknőt, és sajnálkozva mondta volna, hogyha Istent ismernek, miért viszik a főnöknőt? Erre a rendőrök szitkokra fakadtak. Dorozsmáról visszafelé ez a két rendőr motorkerékpáron vágtatott, és éppen azon a helyen, ahol előbb szitkokat szórtak, összeütköztek egy kocsival, és vérbe borulva ugyanez a házaspár, amely előbb Istenre hivatkozva nyilatkozott a főnöknő mellett, nyújtott elsősegélyt a szitkozódó rendőröknek. A másik: amikor Karácsonyi Guidó Somogyi-telepi plébánost elítélték, két egyén, vadházas férfi és nő is, ütlegelték. Ezek közül a férfinak jobbkarja azóta megbénult, az asszonynak egy gyermeke pedig elhalt. Mire ezek magukba szállva, visszavonták hamis vádjukat azzal, hogy ők a tett vallomásért kolbászt és egyebet kaptak. (Tehát nem alaptalan a pusztamérgesi apáca hallott kijelentése, hogy a tanúkat felbérelték.) Ez volna hát az igazságos ítélet alapját képező vallomás a népbíróságban?

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet