Előző fejezet Következő fejezet

1945. szeptember

 

1945. szeptember 1. szombat

A lelei épületre vonatkozó földbirtokrendező országos tanácsi határozattal felmentem dr. Édenburg Andor főügyész társaságában – kivel közöltem a kedvező döntést – a vármegyei tanácshoz, ahol a tagok együtt voltak. Oda még nem érkezett e határozat. Abban állapodtunk meg, hogy ennek a példánynak másolatát tőlem megkapják hétfőn (elviszi dr. Édenburg főügyész úr, hogy értelmesen intézkedhessenek). Annak érdekében megbízták a lelei földigénylő bizottságot a lebontás ellenőrzésével stb. Szó esett még arról, ki köteles lebontatni az épületet? Főügyész úr szerint nem a bizottság vagy tanács, hanem az egyház. Onnan felmentem Bogsán Károly főgondnokhoz, és megállapodtunk, hogy Molnár Péter áccsal ma felkeresnek, hogy a bontási munkálat végrehajtásáról és egyéb teendőkről megbeszélést folytassunk. Az ács legközelebbi teendője megállapítani, mennyi és mily minőségű anyagot veszünk át? Ezeknek hazaszállításánál a fuvarokat Szabó Ferenc plébános intézze el. 

A városi főmérnöki hivatalban megmutatták a városrendezés új elgondolását; temetőnkből (Kálvária u.) három helyen is akarnak kisajátítani. Ezáltal temetőnk kisebbre szorul. De lehet, hogy a terv is csak terv marad, és hosszú évek múlva kerül a sor a házak építésérére. 

Délben a budapesti–környéki nyaraló gyermekek egyik felügyelőnője jön panaszával, hogy a gyermekeket már vissza kellene szállítani, s nem történik semmi! Most éppen Hódmezővásárhelyen van a Nemzeti Segély vonata, onnan viszik a gyermekeket, csak innen nem, pedig a befogadó szülők már nem akarják őket tartani. Abban állapodtunk meg, hogy 2 óra után beszélünk a vásárhelyi Nemzeti Segély vezetőségével. Úgy is történt, felhívtuk, de nem jelentkeztek, lévén szombat délután, nincs hivatal. Délelőtt beszélt az állomással, honnan közölték, hogy van ott tizenöt kocsi, de ebből nem adhatnak ide egyet sem, később két hét múlva, jöhetnek. Ebben áll az egész! 

Megjött 5 óra körül Bogsán főgondnok úr és Molnár ácsmester. Megbeszéltük a lelei épület lebontását; Molnár esetleg Kereső mesterrel, kimegy kerékpáron megtekinteni az épületet, hogy számítást tehessen, és adjon tájékoztatást az egész levezetéséről. Közben telefonáltam Szabó Ferenc plébános úrnak, hogy önként jelentkező munkásokat bocsásson rendelkezésre, akik két-három napra kimenni hajlandók Lelére. Ez költségmegtakarítás is lesz, utána gondoskodjék fuvarokról is. Molnárt elláttam levéllel Hitel Oszkár főintéző úrhoz, kérve számukra esetleg – ha nem jönnének haza minden nap – éjjeli szálláshelyet. 

Fantasztikus hír Purgly Emil volt főispán és miniszterről: Battonyán volna, mint lefogott, és utcát söpörni látták. Egyes szegény emberek könyörültek rajta, ellátják ágy- és étel neműekkel (vagyis a nép szereti őt!!!). Vagyonának visszaszerzése indokából azt állítja, hogy ő tulajdonképpen zsidó családból származik. Borzasztó! Ez az ember erre is képes, csakhogy visszakapja a vagyont. Dr. Szilas úgy hozta ennek hírét, hogy Purgly úr saját ügyvédje által tett ilyen feljelentést önmagáról.

Este a szervita atyák priorja és P. Lőrincz jöttek, és felkértek, hogy holnap este 7 órakor – miután a tartományfőnök-atya nem jöhet le – áldjam meg az új Pietà-szobrot. Megígértem, szentbeszéddel és az egész ájtatosság tartásával.

1945. szeptember 2. vasárnap

A 7 órai szentmise végével jelenti Sükiné, hogy gondozottja: özv. Gál Sándorné az éjjel ½12-órakor meghalt. Bogsán Károly főgondnok urat megkértem, járjon el Nacsa temetkezési vállalatnál, hogy egyszerű fekete koporsóban temettessék el; helye a férje mellett a közös kriptában. Credo gyűléskor jelentette Bogsán úr, hogy eljárt. Ebéd után elmentem Szalkaiékhoz, és megbeszéltem a megboldogultra vonatkozó ügyeket, mit adjanak át Süliéknek a hagyatéki ingóságokból (maradjanak meg az ágyak, szekrények, asztalok, dívány és karosszékei, tükrök, székek, képek, óra, kályhák, takaréktűzhely), és hogy egyelőre maradjanak a házban, melyet takarítani is kell. Eladásra csak annyi kerül a bútorból, amennyinek ára szükséges lesz a temetési és hagyaték körüli költségekre (közjegyzői és hagyatéki illeték). Ha netán megmaradnak az ágyak és szekrények, ezeket más célra fordítjuk (gondoltam kápláni fundusra). 

5 óra után a Munkácsy Gyula keresett fel. Tizenhat éves fiuk [Gyula], gimnáziumi tanuló, a rendőrségi fogdában van, ezen segítendők, mondták a fiukkal történteket. Kis gumibetűkből álló nyomdakészlettel röpcédulát csináltak, ha csináltak, és ezért, mert még mindig ott tartják őket, állandóan verik, és kényszerítették őket arra, hogy nyilatkozatot írjanak alá (csak ne írták volna alá!), mely szerint hat hónapi internálást vállalnak Mezőhegyesen munkában. Most ott tartanak, hogy Pusztai Sebestyén számvevőségi tanácsosnál ma két orosz tiszt ebédel, akiknél Pusztainé, született orosz nő, iparkodni fog valamit keresztül vinni a fiú érdekében, vagy legalább, hogy a tisztek hallgassák meg a fiút, miről van szó, és miként bánnak velük! 

Este 7-re a szervitaatyákhoz mentem, szentbeszédet tartani a Fájdalmas Szűz márványszobrát megáldani s litániát tartani. Megtörtént. A kis templom tele volt. A páterek említették, hogy P. Cypriánt visszahelyezték Budapestre, ide pedig Remeteről P. Balázs kerül.

1945. szeptember 3. hétfő

Mag Béla érkezett Bogárzóból, előtte Békesi jezsuita-atyával beszélgettem, aki Magyarbánhegyesen volt KALOT-napon, és Szegedre megy vissza egy KALOT-ifjúval. Elmondta, hogy a mezőhegyesi internáló-táborból eltávozott a múlt vasárnap (aug. 26.) hajnalban P. Balogh Sándor. Úgy történt, hogy aznapra engedélyt kért részt venni egy ottani újmisés primiciáján, már 4 órakor kijött a táborból két nagy kofferrel, és eltűnt. Bizonyára megszállt területen keresztül igyekezett régi célja, Olaszhon felé. Jó, hogy a múlt szombaton nem küldtem el fehérneműit Mezőhegyesre. Ha nem lett volna azokon javítani való, elküldtem volna. Így azonban szerencsére itt marad. P. Békési a rendőrségre ment, aláírásokat hozott Dombiratosról Szilágyi Antal helyettes lelkész érdekében. El is ment a rendőrségre, honnan hosszú idő múltán jött. Lukács Pálnál volt, aki felülvizsgálta iratait és úgy mondta, nemsokára szabadon bocsátják, csak elkerüljön máshová. Ez már megvan, mondta P. Békési.

Mag Béla ló után járt, és visszatérve a városházáról, mondta, hogy kap lovat (amelyik a kórházé volt eddig), csak délután 4-kor legyen a városházán. Ebéd közben érkezett ide Szilágyi Antal káplán: szabadon bocsátották, és megengedték, hogy egy napra elmehet szabadon Dombiratosra, hogy ruháit új állomására (Magyarbánhegyes) elhozhassa; most Szegedre utazik szüleihez. Jelezte, hogy Gönczi Károly csanádapácai esperest is behozzák legközelebb; valószínű őt is a KALOT miatt. Őt – mondta – nem verték meg. A tanuló ifjak kedélyesen fogják fel a helyzetet, és gúnyt űznek a rendőrökből. Diákok szokása! Ebéd után 4 órakor kapom a hírt, hogy Gönczi esperest épp most hozták be a rendőrök Csanádpalotáról; kér, menjek be hozzá. De ez nem megy oly könnyen. 

5 órakor volt Gálné temetése. Idősebb korban lévő ismerősei jöttek el temetésére, férje mellé, a kriptába temettük. 

Temetőből a gimnáziumba mentem az értekezletre, az új tanítási mód irányában. Több hozzászólás történt; megállapodás: az elemi iskola IV. osztályából mennek át a tanulók az általános iskola I. osztályába; tehát az V. osztály megszűnik. Az összes volt negyedikres átmegy a gimnáziumba, fiú- és leánypolgáriba. VI. osztály csak egy helyen lesz, VII–VIII. a Deák F., Bajza utcaiban és Vertán-telepen nyílik meg. Katolikus iskoláknál az I. osztálybeliek lesznek az általános iskola első évfolyama, nálunk egyszerűen átmennek a fiúk a polgári fiúiskolánkba, a leányok a polgári leányiskolába. Hanem fordítva kellene lennie a bemenetelnek, amennyiben katolikus iskolánkban is lenne leányosztály (V.) az általános iskolatípus szerint hozzánk is jönnének más iskolákból. De jobb a fenti megoldás, amint ezt mindjárt közöltem is egy héttel ezelőtt, amikor Kubinyi Zoltán igazgató a rendeletet előttem felolvasta. A nyelvekre nézve: a gimnáziumban csak latint öt órában, a polgárikban is kell latint, ha a tanulók kívánják, de nálunk valószínűen a latin mellett franciát, Héber Jánosra való tekintettel, másutt a latint a lelkész hitoktatók, egy iskolánál vállalja dr. Sárközy tanfelügyelő-fogalmazó. Egyébként szülői értekezletet kell tartani minden érdekelt iskolában szombaton és vasárnap, hol a szülők nyilatkozzanak, de úgy kell irányítani, hogy megértsék, nemcsak azt, hogy az új iskolatípus a széles néprétegért van, hanem, hogy tanulni a gimnáziumban latint kell. Az új iskola tanulói nem fizetnek tandíjat, melyre nézve – felvetett kérdésemre – a tanfelügyelő úr válaszolta: az iskolafenntartó egyházközség az elmaradt tandíjat (beleszámítva a veszteségbe a dologi szükséglet megfelelő hányadát, kérelmezze a minisztériumtól. Ezt meg is kell tennünk). A jövő hétfőn ugyanott lesz beszámoló a szülői értekezletek eredményéről. Az is szóba került a tanácskozáson, hogy a felszabaduló elemi iskolai tanítókat be kell osztani az új V. osztályba, ill. kapni fog az intézet, ha rászorul, új erőket tanárban, tanítóban; tantermeket is fognak rendelkezésére bocsátani, kellő megértéssel. Nálunk az elemit öt tanteremre szorítjuk, és egyet átengedünk a polgárinak, ha párhuzamos osztályai lesznek. Az értekezlet esti 9 óráig elhúzódott. Volt sok közbeszólás, vélemény!

1945. szeptember 4. kedd

Szentmise után említi Micsák Márton főigazgató úr, hogy a titkos híradó szerint nagy események küszöbén áll az ország (határaink szélesbednek, új minisztérium, Eckhardt Tibor előtérben, Tito ellen merénylet, az országot át akarták adni az orosznak, aki most nagyon! engedékeny stb.). 

Molnár Péter ácsmester átadta a jegyzéket a lelei uradalmi épület faanyagáról, hogy ezt három példányban lemásoljam. Említettem neki, hogy ezekből szeretnék felhasználni Bogárzóban egy nyitott szín építésére is bizonyos famennyiséget, mert erre a lelkészlaknál szükség van. 

Dr. Szilas említi, hogy Mag Béla tanyai lelkész kapott tegnap egy lovat és kétkerekű kocsit is a várostól. Istennek hála! 

Székely Nándor igazgatóval a tanulók elosztásáról és a polgári iskolának átadandó tanteremről tárgyaltam. Kijelenté, hogy ő nem mehet át a polgári iskolához, mint tanerő, mert ezzel szenvedne az elemi iskolai rendtartás. Inkább menjen Marycz Emil. És különben attól is függ, hány növendék jelentkezik Újvároson a VI. leányosztályba? Mert ha kevesen lesznek, elirányítjuk őket más (állami) iskolába.

Nagy Imrénével arról szóltam, hogy a Gál-család után maradt bútorok nagy részét megtartjuk két káplánszoba bebútorozására, s ennek fejében a temetési költségek és illeték (hagyaték után) összegét a társulatok által gyűjteni szokott összegekből fedezzük. Így könnyítünk a jövendő káplán urakon, másrészt a bútorok jó helyről jó helyre kerülnek. Nagyné is jónak találta ezt.

Délután Nagy János helyettes plébános jött Leléről, és jelenté, hogy Bálint ottani új tanító nyugalomba vonul, beadta szabadságolási kérvényét. De míg ezt megkapja, mondtam, vezetni köteles az iskolát. A helyettes plébános Selmeczi tanítót gondolja kineveztetni. Csak megbízást kell neki adatni, feleltem, hisz Selmeczi beteg ember. Felhívtam még figyelmét a lebontandó uradalmi épületre, ha akadna ott néhány ember, aki ingyen segítene, nagyon jó volna; biztassa őket. P. Balogh Sándorról is hallották már a mezőhegyesi hírt.

Tantestületi ülés volt az elemi iskola tanerőivel. Ismertették az új iskolai beosztást a tegnapi megbeszélés alapján. A VI. osztályban bent 14, újvárosiban 9 növendék van eddig. Ezért külön osztályt nem nyitunk, vagy elmennek más iskolákba, vagy a IV. osztályban nyernek foglalkoztatást. 

Este Elekről Kern Józsefné (cipész) és Bandur Györgyné (napszámos) jött, kiknek férjeik a rendőrségen vannak a múltkori ottani bajba keverve, mikor az asszonyok kiseprűzték Tarnai jegyzőt, holnap beszélni akarnak férjeikkel, és kérvényt adnak be igazoltatásának és szabadon bocsátásukért. Antalfy Lajos volt főbíróhoz utasítottam őket, megszállnak Aratóéknál. 

Írt az eleki főnöknő, hogy a gazdasági iskolát beszüntetik, helyébe lép a Magyar Gazdaképző Iskola. Ez ügyben Budapestre utazik, és csütörtökön akar velem beszélni, ez ügyben tájékoztatást kér.

1945. szeptember 5. szerda

Nacsa Lajos temetkezési vállalkozó hozta a költségjegyzéket. Gál Sándorné után a koporsóért (7822 pengő), melyet sokalltam, de azt mondta Nacsa, hogy tölgyfa koporsót adott! Egyelőre 2822 pengőt fizettem ki, a többit legközelebb, amikor a hagyatéki ingóságok egy részét eladjuk. 

Jött Kapossy Gyula, a Földeákra küldött adiutor, aki a győri egyházmegyében, Börcs községben volt alkalmazásban, múlt évi október 16-tól augusztus végéig. Több irányban kért felvilágosítást. Kérte, hogy a plébánia átadására menjek ki a főpásztori leirat értelmében. A jövő hétre ígértem. Figyelmeztettem az ottani helyzetre s lelkipásztori teendőire, hogy korlátozza tevékenységét, kezdtem, nehogy a hívek mostani felzaklatott kedélye benne is keressen ürügyet a kellemetlenkedésekre. 

Átutazott Szilágyi Antal paptársunk, menőben új állomáshelyére, Mezőbánhegyesre, de először Dombiratoson az átadásra. Levelet küldtem Kevermesre a plébános úrnak, hogyha ott sót tud kapni, szerezzen számunkra, viszont innen a kért hagymát legalkalmasabban tengelyen szállítja el, amelyen idehozhatnák a sót, ha kap. (Gyümölcsöt küldtem Ferenczy Béla alispán úr nejéhez, hogy ezt vigye be ma letartóztatásban lévő férjének. Sajnos őket még mindig benntartja a rendőrség, ahelyett, hogy kihallgatásuk után elintézné ügyüket.)

Bogsán Károly főgondnok úrnak, aki a koporsót rendelte Gál Sándorné részére, megmutattam a vállalkozó számláját. Elszörnyülködött, és azt mondta, hogy nem tölgyfa volt a koporsó, hanem fenyőfa. Délután a Maros-hídon találkoztam Molnár Péter ácsmesterrel, amint javították a hidat, említé, hogy jó volna, ha már gyűjtésből hozzák össze az újvárosi templomtető helyreállítását; gyűjtene a plébános úr terményt is, és ebben fizetnék a munkásokat, akik ezt szívesebben vennék, mint a pénzt.

Este jött Szabó Ferenc plébános úr, átadtam neki a püspöki hatóságtól küldött ötezer pengőt és 3460 pengőt, melyet a hívek erre a célra hoztak. Szólt arról, hogy most napszámosokat nem talál, akik kimennének Lelére a bontási munkához, de ha itthon dolgoznak a mesterek, sokan lesznek; kocsi lesz az anyag behordására; befizetett a várostól kapott anyagokért 40 ezer pengőt; takarékban van 100 ezer, és a most átvett összegekkel még 50 ezer, összesen 150 ezer pengő. Ehhez kell még gyűjteni terményt, mondottam. 

Dr. Szilas úr is mondja, hogy a rendőrségi főnök, Lénárt, tegnap ígérte, hogy a fiúkat nem engedi Mezőhegyesre szállítatni. Azonban nem tette, s elvitték őket.

1945. szeptember 6. csütörtök

Ma tartottunk gyászmisét Ferenczy Béla alispán úr édesanyjáért és veje, Csaba Lajos csendőrfőhadnagyért. Jelen volt Ferenczyné.  

Három nap előtt jött hír Héber János kántorunkról, hogy angol fogságba került, ahová 250 ezer katona (210 ezer német, 40 ezer magyar, 2250 tiszt) közt van, és Franciaországba vitték őket nem régen. Ezt egy Németh nevű szegedi származású törzsőrmester írta Hébernének Szegedről, aki a Rein melletti Rüdesheimben találkozott Héberrel. Ki tudja, mikor kerülnek haza? 

Délután keresztül utazott Szegedre, s onnan Budapestre az eleki zárda főnöknője, aki az ottani gazdasági és háztartási leányiskola vezetője. Az új iskolai rendelet szerint a gazdasági iskolák ilyen fajtája, az általános iskolatípus következtében megszűnik, és helyébe – jött a leirat a minisztériumból – gazdasági iskolát akarnak felállítani. Azt válaszoltam – telefonon, mert nem talált a plébánián a főnöknő –, hogy okvetlenül vállalják ezt a típust, és ha legények is járnak, nem lesz baj; a fő, hogy az ifjúság a kezükben maradjon. Közölte a főnöknő, hogy Elekről a mai napon 56 idősebb férfit – a legjobb gazdákat – hozták Mezőhegyesre munkára. (Hát ezek földjeit kik fogják megművelni? Ez a mai rendszer: ingyen dolgoztatni s abban dúskálkodni?).

A Maros-hídnál találkoztam Kiss Miklóssal, a vasúti műhely eddig 6 hónapon Mezőhegyesen internált műhelyfőnökével, aki augusztus 26-án szabadult meg (éppen aznap ment el P. Balogh), de ő nem a vasúti híd, hanem a szárazhíd javítási munkálatait vezeti; tegnap vitték el fiát a többi diákkal.

Este telefonál Szabó Ferenc plébános úr, hogy a vármegyei földbirtok-rendező tanács mérnöke kéri a templomtető rajzát és méreteit, mert ki is kell mennie, mint szakértőnek szombaton reggel Bogsán Károly úrral Lelére a helyszínére megállapítani, milyen fák szükségesek a templomhoz stb. Megnyugtattam, hogy holnap felmegy Bogsán úr Csillag Sándor mérnökhöz, és elintéznek mindent. Jelenti egyben, hogy ma 11 ezer pengőt gyűjtött.

Vacsoránál említém, hogy Faragó Mátyás, volt köri pénztáros, megérkezett (szerencsétlenségére, jobb lett volna, ha még távol marad. Szilas dr. szerint sok embert fog magával rántani, mert őt is vádolni fogják, mint az elvett zsidójavak volt gondnokát, és ő akkor bizonyára csak jóhiszeműen, megnevez tiszttársai közül többeket, akikre eddig nem került sor a kihallgatásnál).

1945. szeptember 7. péntek

Első péntek; sok gyónó és áldozó; hiányát éreztük, hogy Szakács káplán nincs itt; 9 órakor lett vége a gyóntatás és áldoztatásnak.

Faragó Mátyás látogatott meg. Mindenekelőtt elmondta, hogy ő zsidó javakat nem vett át, nem kezelt, sőt, mikor a zsidókat elvitték (1944. április 16.), külszolgálaton volt egész héten Gyálán. Reá csak hét házat bíztak, hogy az ott lakó keresztény lakók lakbérét beszedje, s a házakat gondozza. A kéthavi házbérből fizette az adókat, és javítást eszközölt. Egyébként Stockerauból bocsátották el őket a fogságból az oroszok, ahol sovány koszton éltek (vízbe főtt borsó és napi 60 dg kenyér, mely utóbbi tartotta bennük az erőt). Munkaszolgálatos katona volt fegyver nélkül, és Szálasiék közelében nem voltak, előttük mindig Nyugat felé tartottak. A Katolikus Kör elszámolását annakidején rendben hagyta, sőt arra nézve még múlt évi októberben Szekszárdon Makray Lajos ottani plébánosnál jegyzőkönyvet vetetett fel, hogy azt ide juttassák az ő igazolására, s ami megnyugtatásunkra (de ez a mai napig ide nem érkezett). Most már el fogja azt is intézni személyesen, csak előbb jelentkeznie kell a rendőrségen. Vele még öt makói jött haza (Vajda György, Kanalas fiú, Joó stb.) 

Majoros levélhordó említé, hogy tegnap a népbírósági ítélet felmentette Kiss Béla postafőnököt. Mellette való tanúskodásra néhány tisztviselő és az összes altiszt megjelent, de a rendőrség nem bocsátotta el (épp úgy, mint pl. Kelemen Ferenc igazgatónál, akit kivittek Mezőhegyesre). De az altisztek felmentek a rendőrségre, és követelték főnökük kiadását. Ott se volt a válasz, hogyha beteg, elbocsátják, orvosi vizsgálat alá fogják vetni.   – Meglátogatott Szenthelyi Molnár István tábori lelkész, aki szabadságon van itt. Időközben letette a kánonjogi doktorátust, mert – úgy mondta – ráért tanulni! Budapesten nagy az ellenszenv – mondta – a zsidók ellen. Késő! 

Délután lejött Bogsán Károly főgondnok és Csillag Sándor mérnök. Utóbbi értelmezte a templomhoz szükséges faanyag mineműségét és mennyiségét, fősúlyt helyezve a toldott szarufákra, amelyeket sűrűbben kell egymás mellé helyezni. Holnap reggel 8-kor indulnak városi kocsin Lelére a községházához, onnan a majorba, s megtekintvén mindent, jegyzőkönyvbe foglalják az elhozható anyagot.

Estefelé találkoztam egyik unokatestvérem férjével, Raffai Jánossal (a nyomdában volt azelőtt alkalmazásban), aki vasárnap volt egy hete, hogy Focsaniból, orosz fogságból került haza 2000 társával. Májusban vitték el őket, és ahol sok mindenen mentek keresztül. Benne a reménységet és hitet Kaszap István élettörténetének olvasása tartotta fent, jóllehet ő református vallású! E könyvhöz véletlenül jutott, és a példát az istenes életre egyik imádkozó társától vette, aki a villanyfény mellett, levett sapkával imádkozott, és a nagy hidegben sem fázott. Az imádság és istenes élet következménye, mondtam. 

Vacsora után említettem dr. Szilas és Kiss Ferenc uraknak a Gál Sándor-féle hagyatékból a káplánszobák bebútorozását, s társulati adományok némi felhasználásával, amennyiben a felmerülő kiadások azt igénybe venni javasolják.

1945. szeptember 8. szombat

Kisasszony ünnepe. A 7 órai mise előtt jelentkezik Szakács József, az új segédlelkész, aki megérkezett Pécsről, nővérétől.

A 10 órai szentmise előtt lélekszakadva jön a sekrestyébe az iskolanővérek főnöknője a hírrel, hogy nyolc orosz tiszt egy magyar tolmács az iskolát le akarják foglalni, ő magyarázta, hogy az iskola, sok gyerek jár ide. A tolmács úgy felelt, hogy menjenek ki innen, de a főnöknő érvelt, hogy iskolánk mentesített a lefoglalástól. Úgy látta, hogy az oroszok jobbindulatúak voltak, mint a tolmács. Utasítottam, menjen Székely Nándor igazgató úrhoz, az menjen fel a parancsnokságra, és intézze el az ügyet. De mert Székely nem volt odahaza, Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgatóhoz utasítottam. Szentmise után érdeklődtem, de még nem jöttek vissza, mert Kubinyi igazgató Kiss János tanárral együtt ment el.

A budapesti gyermekek egyik felügyelőnője jött érdeklődni, nincs-e valami rendelkezés az Actio Catholicatól részükre. Említé, hogy e hó 28-án jön értük a vonat, az pedig még hosszú idő, és nagy próbára teszi a családokat, amelyeknél bizony fogytán van sok élelem. Vannak azonban köztük dicséretreméltó, jólelkűek is, még pedig a szegényebbek. 

½12 után telefonál a szervita házfőnök, hogy bizonyos ügyek megbeszélése végett P. Bonajunktával jönnek hozzám. Megjöttek és a Szent Gellért Konviktusi ellátási díjakról, amelyek elég magasak, folytattunk eszmecserét. A szülők szívesen adják a természetbeniket, és egyáltalán nem sokallják. A pénzbelit (havi 550 P) fel kell emelni, tekintve a főzelékfélék folyton emelkedő árait. Tüzelő is szerepel a szolgáltatások közt. 

Szakács segédlelkész ebéd közben elmondta tapasztalatait a pécsi úton. A Duna–Tisza közén sok az orosz és garázdálkodnak a vasúton is. Pécsett nem volt nagy rombolás. A vasúton sok az utas állandóan.

4 óra után megjött Bogsán Károly úr Leléről, meghozta a jegyzőkönyvet az átveendő épületanyagról teljes egészében, úgy hogy már hétfőn meg lehet kezdeni a bontást. Csak őröket kellene kirendelni, hogy a lakosság (majorbeliek) el ne hordják éjjel a lebontott anyagot. Ajánlotta, kérjük meg a helybeli katonai parancsnokságot, rendeljen ki 2–3 katonát. Azonban – mondtam – ki gondoskodik ezek élelmezéséről, mert ez ma nagy feladat. 

Később a kórházi nővérek általános főnöknője (anya) s a helyi főnöknő jöttek; előbbi ilyen minőségében most van első körútján. Sok gonddal van tele, de bizalma nagy, Isten segítségében. 

Este 8 órai kezdettel volt a zenekedvelők egyesületének (új megalakulással) első szereplése a szervita atyák buzgólkodása mellett (hogy így kárpótolják magukat azért a sok anyagiért, amelyeket eddig is hoztak áldozattal az Actio Catholica gyermeknyaraltatása körül, mert sokan, sokszor ott kaptak ételt, szállást!). Szép számmal vettek részt, az előadás magas színvonalú volt, értve a zenét (az éneklő Keller Gábor, alighanem szemita, éneke nem elragadó!). Ott hallottam dr. Édenburg Andor főügyész úrtól, hogy nem veszik igénybe iskolánkat az oroszok. A csendőrségi laktanyát ürítik ki részükre.

1945. szeptember 9., vasárnap

A 7 órai szentmise után Bogsán Károly főgondnok úr kért, közöljem az újvárosi plébános úrral a tegnapi lelei jegyzőkönyv megküldése mellett, hogy eljárjon a továbbiakra (fuvarok, kifizetések) nézve. Hozzáfűztem: ismerje kötelességének, hogy a katonai parancsnokságon eljárjon, és őrökről ott künn gondoskodjék. Ezt is levélbe foglalva viszi ki Bogsán úr Szabó Ferenc plébános úrnak még ma délelőtt. Bogsán úrhoz utasítottam az időközben jelentkezett Kereső István kőműves mestert is, aki a cseréptető leszedését végzi (de még dolga van néhány napig Bogárzóban, ezért maga helyett Sándor Mihály segédjét meneszti Lelére), hogy állapodjanak meg a továbbiakra nézve egy értelemben Molnár Péter ácsmesterrel. 

Később Harsányi-nevű dohánygyári ny. tisztviselő (lakik: Hunyadi u. 11. sz.) keresett fel, aki Kiszomborból jött Makóra, hogy mint plébánosnál jelentkezzék. Feleségével együtt vannak, menekültek. Állítólag azért jöttek át Zomborról, mert a községet a békeszerződés idején két részre osztják, és egyik fele a rácokhoz fog csatoltatni! Új előttem, de nem lehetetlen! Nevezett volt Temesvárott is, Nyíregyházán is, ahol a Credo-egyesület tagja volt; ez utóbbira tekintettel meghívtam a Credo-gyűlésekre. Egyébként 80 éves, gyengén lát.

Itt járt Szundy Jenő gyümölcsészeti egyleti igazgató, és említé, hogy a Megyekert épületei nagyjavításra szorulnak; de mert az egyesület olcsón bírta ez évben is az egyházközségtől a bérletet, az egyesület terhére eszközölteti a javítási munkálatokat, és adja a szükséges anyagokat (mész, cement, homok, tégla). Megköszöntem azzal, hogy a költségjegyzéket közölje, hogy arról jelentést tehessek az egyházközségi ülésen. 

Késő este, 8 óra előtt két iskolanővér és az igazgató Székely Nándor jönnek: az I. osztályba beiratkozott 40 fiú és 47 leány megosztásáról tárgyalni. Legyenek külön a fiúk, vagy vegyes osztályként osszák meg őket, felezve fiúkat és leányokat. Erre nézve már nyilatkoztam, és az egyenlő elosztást, mindkét (a és b) osztályban fiúkat - lányokat osztva gondoltam legjobbnak. A nővérek ezzel ellenkeztek, sőt az is baj volt, hogyha a két első osztály a földszinten marad, a II. osztályt egy valamivel kisebb tanterembe kell vinni az emeleten. Azt mondtam, amint az igazgató úr osztja el, úgy legyen. Amikor pedig láttam, hogy nem akarják megérteni a legjobb szándékú magyarázatot, azt mondtam, osszák el, ahogy akarják, csak azután később ne legyen panasz, ha valamelyik tagozaton 5-6 növendékkel lesz több, pl. a fiúknál! 

Az igazgató pedig a szülői értekezletekről jelentette, hogy a belvárosi V–VI. osztályú fiúkat Zsilkó József tanító átvitte a polgári iskolába az általános iskola első fokozatára, a leányokat pedig elküldte a községi polgári leányiskolába. Újvároson a szülők követelték az általános iskola megnyitását, jóllehet ott 36 fiú-leány van az V–VI. osztályban. A szülők ezt a nagy távolság (?!) miatt kérik. Azt mondtam Székely Nándor igazgatónak, erről beszéljen holnap délelőtt a kir. tanfelügyelő úrral, tudja meg, megvalósítható-e ez, hogy délután az idevonatkozó gyűlésen már eldöntsék ezt. Bármint is történjék az állásfoglalás, Marycz Emil tanító bekerül a polgári fiúiskolához, ha Neiszer Péter igazolása megtörténik, aki csakis úgy jöhet szintén a polgári iskolához, ha Újvároson nem létesül általános iskolai V. vegyes osztály.

Azután panaszt mondtak Nacsa Mihály iskolaszolgáról, aki hanyagul végzi kötelességét. Meghagytam Székely igazgatónak, figyelmeztesse!

1945. szeptember 10. hétfő

Bogsán Károly főgondnok úr jelentette, hogy tegnap Szabó Ferenc plébános úrral tárgyalt, és értésére hozta a templomtető munkálatainak további gondja átvételét, és érintkezést Molnár Péter ácsmesterrel. Kifejtette előtte, hogy a munkálatokkal sietni kell, különben teljesen tönkremegy a templom, és húsz éven belül nem tudják a tetőt felépíteni! Igaza van! 

A déli órákban a Gál Sándorné-féle hagyatéki leltározás ügyében jártam a városházán, eredménytelenül. Onnan a kir. közjegyzői hivatalba, ahol értésemre adták, hogy az örökösödési illeték a hagyaték 20%-a lesz, ami elég súlyos teher! 

Délben dőlt el, hogy Szakács káplán úr utazik kerékpáron Szegedre a holnapi tanácskozásra, mert én, mint esperes, a rossz vonatközlekedés miatt nem merek útra kelni. Délután felkeresett Varjú Sándor-nevű úr, aki lévai tanítóképző intézeti tanár volt, makói születésű, és most Sági István úr után élén áll az iskolán kívüli népoktatás vagy művelési bizottságnak. Többek közt előhozta a Katolikus Kör mozi ügyét, melyet Sági úr – javunkra is – előkészített nagy jóindulattal; ő ezt folytatni akarja. 

5 órakor volt a kir. tanfelügyelő úr elnöklete alatt egy újabb megbeszélés az általános népiskola elosztás miatt. Megállapodás: V. oszt. nem lesz az elemiknél, csak az újvárosi református iskolánál erőlködnek; VI–VII–VIII. lesz a Bajza-, Szegedi- és Almási utcai iskoláknál. Tankönyvek lesznek új kiadásban, addig kijegyezve kell tanulni a régieket. A gimnáziumban és az általános iskola V. osztályában latint, a két fiúpolgáriban és a lányoknál általában a német nyelvet tanítják, fiúknál a mezőgazdasági órákkal. Mivel Újvároson nálunk nem lesz csak négy osztály, Marycz Emil tanító bejön a polgári iskolához. 

Késő este telefonál Havadi Ferenc plébános Csanádpalotáról, hogyha elkerül második káplánja, nem bírják ellátni a hitoktatást. Erre nézve mondtam, írjon a főhatósághoz. Plébánosi beiktatására nem mehetek addig, amíg a vonatközlekedés rossz.

1945. szeptember 11. kedd

Délelőtt felmentem a vármegyei Földbirtok-rendező Tanácshoz, ahol dr. Jobba Gyula kir. járásbíró vezetővel megbeszéltem a dr. Becker Vendel-féle kérelem kapcsán a szegedi tanítóképző földjei ügyét, melyet fellebbezés folytán még ma – mert felszerelve van az ügyirat-csomó – felterjeszt az Országos Tanácshoz, hogy mondja ki a jogtalanul lefoglalt ingatlan visszaadását. Ezt fogom közölni dr. Becker Vendel igazgatóval.

Este közli dr. Szilas, hogy Borsos Ferenc volt nagylaki plébános urat, most este lefogták a rendőrök, sétált a Szent János tér 15. sz. ház egyik lakójával a Teleki utcában, és eközben valami megjegyzést tett a mai viszonyokról. Borsos át akart lépni a határon.

Este esni kezdett, csendes eső, jótékony.

1945. szeptember 12. szerda

Egész éjjel, sőt reggel is esett az eső áldásosan. 

Dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános úr járt itt, elkérte a főpásztori körleveleket, mert az ő főpásztoraik későn küldenek sok rendelkezést. Az ő iskolájuk tanerőjéről tett említést, aki ruszin, és nem bírja a magyar nyelvet. Azonban nehezen kapna másikat, (kölcsön a kir. tanfelügyelőtől), mert ennek férje, Lantos vármegyei tisztviselő! 

Később Szvetits Kálmán orosházi segédlelkész keresett fel, akinek fivére a vármegyei gazdasági felügyelőségnél van, és négy hónapig volt internálva Mezőhegyesen P. Balogh Sándor társaságában, akiről bátyja említé, hogy állandóan jegyzeteket készített titkosírással, hogy bizonyítékai legyenek mindenről, ami vele és körülötte történt. Könnyen lehetett, mondtam, nem kellett egyebet tenni, mint héber betűkkel írni valamely idegen (pl. német) nyelvet. Említé Szvetits plébános, hogy náluk, a nagyváradi egyházmegye területén, nem hurcolják el a papokat, és a KALOT körül nincs baj.

Tegnap este kézbesítették Vajda Istvánné született Martin Borbála hagyatéki végzését, aki a Sóstói ugarban egy járandót hagyományozott misealapítványra. Nem tudom ez nem fog-e a mostani földigénylés során kisajátítás alá kerülni? Mert ha elveszik, jobb volna eladni azonnal, és esetleg azt fordítani az újvárosi templom építésére. Meg fogom kérdezni dr. Édenburg Andor urat, és utána jelentést teszek a püspöki hatóságnak.

Délben ebéd felett említettem Szvetits szavait, amikre káplán urak válaszolták, hogy biz’ a nagyváradi egyházmegyében is vittek el papokat; Csernus plébánost Endrődről és másokat. Az egész vonalon úgy megy ez! Délután hazaérkezett Szakács káplán úr. Szegedi útjáról elmondta főbb vonásaiban P. Kerkai beszédjét, amely a körül mozgott, hogy a kilátások nagyon szomorúak. Négy zsidó (Rákosi Mátyás, Vas Zoltán, Gerő Ernő és Révai József) uralják a helyzetet, vannak közvetlen kapcsolatban Moszkvával, és amit ez diktál, hajtják végre. Minden remény még a kisgazda és az újonnan létesült demokratikus vagy keresztény parasztpártban van, utóbbi mellé kell tömöríteni embereinket. Budapest – Kerkai mondta – teljesen vörös külső megjelenésében is. Ne biztassuk magunkat az angol segítséggel, azok nem fognak rajtunk segíteni.

Itt járt Kern József eleki cipész, aki rendőrségi fogságban volt egy hónap óta, ma szabadult. Eljött hozzám feleségével, aki ma érkezett Elekről. Örömmel megy ugyan haza, de a bizonytalanság érzetével, mikor fogják ismét behozni vagy internálni Mezőhegyesre? Ő, aki orosz fogságból jött haza májusban, nem hitte, hogy őt lefogják a rendőrök. Elmondta, hogy H. Szabó Imre újságíróval volt együtt, akit nagyon megvisel a rabság (szívbajos), de aki türelmes és imádkozik, sőt kérte Kernt, hogy egyházi énekeket énekeljen. 

Este említette dr. Szilas hittanár, hogy ma du. 5-től 7-ig a városháza nagytermében meghívottak számára, akik az értelmiséghez soroltattak, budapesti kiküldött tartott átgyúró előadást. Figyelőként Szabó József kommunista párttitkár volt ott, és oldalt, egy asztalra ülve, figyelte, minő arcizommal kísérik a jelenlévők az előadó egyes kijelentéseit, amelyekből következtetni akarnak az illetők lelkületére, felfogására. Szabó vitát akart, de mert a Hagymaházban lévők megismétlik a múlt (szeptember 8.) hangversenyt, és a székeket a városházáról át kell szállítani, nem maradhatnak itt tovább, és így a vita elejét vette az elnöklő alispán úr. 

Este már nem esett az eső.

1945. szeptember 13. csütörtök

A budapesti nyaraló gyermekek egyik felügyelőnője keresett fel, és az elutazással kapcsolatosan tett említést a gyermekek ideiglenes elhelyezéséről. Az apátfalvaiakat a Vertán-telepi otthonban fogják összegyűjteni; a tanyaiakat is oda gondolom irányítani, ha a vonatba nem lehet helyezni őket. 

Árnyas Gyula Somogyi-telepi [Szeged] segédlelkész keresett fel útban Almáskamarásra, hová nővérét tanítónőnek kinevezték. Tegnap este érkeztek, és ma utaznak tovább. Elmondta, hogy plébánosát, Karácsonyi Guidót felbérelt kommunisták, saját hívei, akiket egy ottani Baginé nevű nő izgat, verték véresre; őt is megütötték. Ez a nőszemély még a templomba járástól is visszatartja az asszonyok és férfiak egy részét. A plébániát most Wátz Oszkár volt menekült törökkanizsai plébános vezeti. 

Helter László óföldeáki lelkész úr jött be alkalmilag Návay László úrral, az ottani megrongált (háború okozta) templom helyreállításról tett jelentést. Csala Ferenc makói megbízható kőműves vállalta, a hívek 25 ezer pengőt adtak össze, anyagot kellett vásárolni. Megfolyamodta a püspöki körlevélben említett módon az államsegélyt az Újjáépítési Minisztérium útján. Beszélt a lelkészlak hibáiról és esetleges újjáépítéséről, lelkészi járandóságainak folyó évi elmaradásáról, melyet a kommunista párt nem akar elismerni jogosnak sem, ehelyett ingatlant adni nem akarnak, csakis gazdálkodással lehet életlehetőséget biztosítani. Az ottani egyszerű emberek is megismerték a kommunizmus igazi arculatát, és elfordulnak attól a szellemtől, mely a követőket fűti minden tisztesség ellen.

A városi Közjóléti Szövetkezet igazgatójával, Bandúr Andrással a Vertán-telepi napközi otthonba ideiglenesen elhelyezendő budapesti gyermekek ügyében, ha elvitelük előtt behozzák az Apátfalván lévőket. 

Estefelé gyűlés volt a Takarékpénztárban. Szó esett az ifjú Nágel kölcsönéről és a Filperger-féle kenderfeldolgozónak adott 700 ezer pengő visszafizetéséről három millióval, melyet dr. Kapus István ügyész intéz. 

Este 7-kor Leléről telefon: kér holnapra misézőt, és aki két jegyespárt felvesz, oktat. Éppen itt volt Szakács József káplán úr édesatyja kocsival (hozták a káplánszobába kerülő Gál Sándor-féle bútorokat), és így kivitte fiát Lelére, honnan holnap kerékpárján jön vissza. Lelkész még nincs Lelén, úgy látszik, püspök úr még nem küldött.

Délután 2-kor Kiszomborról Kleitsch Mátyás esperes úr meghívott az ott folyó bérmálásra, Kiss Ferencet egyik majorban tartandó szentmisére (Szent Gellért tiszteletére) és délutáni termés betakarítási ünnepségre.

Tegnap este 9 óra után telefonált Szabó Ferenc plébános úr, hogy az eső becsorgott a templomba különösen az orgona fölé, nincs mivel betakarni. Egyébként az ácsmesterrel létrejött az egyezség a lelei épület lebontására: 67 ezer pengőn vállalja. Oda ki őrt, megbízhatót, küldeni fog; eddig 210 ezer pengő gyűlt össze, most folyamatban van a pénzen kívül termények gyűjtése is a mesterek munkabérébe. A kukoricát a szomszédos házak egyikébe helyezték el.

Ma déli 1 óra előtt alispán úr telefonált, hogy az óvóhelyekről kikerült és főgondnok által is megtekintett 10 m3 faanyag (6 és 3 méteresek) átvehetők az újvárosi templomtetőhöz. Kérdeztem az árat, de nem tudta közölni. Erről beszéltem ma a Maros-hídon dolgozó Molnár Péter ácsmesterrel, aki – bár nem feltétlenül szükséges – mégis javasolja, hogy vegyük át. Ugyancsak azt mondta Szabó Imre főmérnök úr is, akivel szintén találkoztam, hangsúlyozván, hogy m3-ként legföljebb 2800 pengőt kérhetnek, és ha meglesz a fa, ezzel lehet fizetni az ácsmestert és segédeit.

Szirbik Sándor református lelkész és Reicher László SZCSV-üzemvezető igazgatóval beszélgetve a helyzetről, utóbbinak véleménye, hogy az angolok és amerikaiak nem fogják a mi mostani helyzetünket csak úgy nézni, s nem fogják tűrni a mi megszállóink elveinek érvényesülését. Előbbi, pedig a krisztusi elvek érvényre jutását reméli akkor is, ha híveink sorai megritkulnak. Ez utóbbit remélem én is, de hogy reánk nagyon gondoljanak az angolok, nehezen remélhető. A megszállók annyira erőszakosak, és a mi véreink annyira kapaszkodnak beléjük, hogy innen a megszállók hamarosan nem fognak kimenni, tönkre teszik az ország gazdasági életét, nem hoznak be semmit, ami oly szükséges (fa, szén, só stb.), és kiviszik az élelmiszereket, búzát, burgonyát stb. Hisz Budapesten mondta Róth-Rákosi Mátyás, hogy a földművestől el kell venni az utolsó szem búzát is! Mi lesz akkor a vetéshez szükséges vetőmaggal és a nép élelmezésével? Ezzel nem törődnek a nép nagy felszabadítói!

1945. szeptember 14. péntek

Verőfényes, napos reggel.

A nép boldogítására éppen a mai újság hozza a miniszteri rendeletet, mely szerint havi négynapi közmunkát (robotot) kell teljesíteni minden ép és egészséges férfiúnak 18–60 év, nőnek 18–42 év között. Váltságösszeg is magas lehet, mert az adóhoz alkalmazkodik. Ez ilyen súlyosan a múltban nem nehezedett népünkre.

Itt járt Herszényi ny. tisztviselőnek neje, aki panaszkodott, hogy mily nehéz életük és nagy nélkülözések közt telnek napjaik, ebédet a szervita atyáktól kapnak, de egyébhez bajosan jutnak. 

Délben jött meg Leléről Szakács József káplán úr, aki elvégezte ott a felmerült teendőket. A hívek érdeklődtek Szegeden a főhatóságnál, mikor jön vissza Nagy János helyettes plébánosnak. A válasz az volt, hogy más jön helyébe. A jobb érzésűek nagyon sajnálják őt. Erre azt feleltem: rajtuk állott, miért nem végeztek azzal a spionnal, aki feljelentette ok nélkül, és azt a kiküldöttet, aki pár hét előtt kutatott adatok után, amelyekkel Nagy Jánost lefoghassák, miért nem verték ki a faluból? Szakács József szerint ez egy KALOT-fiút is órákon át faggatott, de nem ért vele el semmit, mert nem tudott semmi terhelőt sem vallani. Hát ilyen rendszerrel dolgoznak azok ellen, akik az ifjúságot erkölcsösen nevelni hivatottak. 

Este Földeákról Selmeczy Gyula unokaöcsém járt itt, kinek fia a kereskedelmi iskola III. osztályos növendéke, de most akarna felvétetni a fémipar-iskolába, gyakorlati évét szerette volna a SZCSV-műhelyben tölteni, de nem vették fel; próbálkozott más mestereknél is, azonban sikertelenül. Ajánlottam, érdeklődjék plébánosuknál, Kapossy úrnál, aki a szegedi tanoncotthon igazgatója volt, és ha ő tudna valamit tenni, fogadja meg tanácsát. De én inkább ajánlom, végezze el tanulmányait a kereskedelmi iskolában, és érettségi után elmehet a tanítóképzőbe is. 

Szakács József káplán úr ma délután Apátfalván járt, üzenetemet vitte Kelemen András kanonok-plébános úrhoz, hogy leltárt készítsen a főhatóság részére. Ott nagy esemény, hogy a kommunista érzelmű kántor (Juhász Pál) bent van a makói rendőrségen lefogva, különféle üzelmek miatt. Nagy kár az egyházra az ilyen.

Még mint a korra jellemzőt feljegyzem: A lopások és eltulajdonítások állandóak, szőlőkben még a szomszédok is, sőt a tulajdonos a feles munkását is meglopja, anya gyermekét tolvajlásra felhasználja, s még neki áll feljebb, ha rajtacsípik a tolvajláson az anya jelenlétében! Borzalmas eltévelyedése az emberiségnek.

1945. szeptember 15. szombat

Hírét hallottam, mintha az elmúlt éjjel az oroszok kivonultak volna Mezőhegyesről, amit kétkedve fogadtam azok után, amit tegnap mondott Szabó Imre városi főmérnök, hogy egy ezred orosz katona jön Makóra.

Délben Marosvári Lajos hivatásos rendőr, aki három hete jött Linz mellől jegyesével, Bálint Piroskával (baptista szülők katolikus módon keresztelt leánya), és többek között elmondta, hogy a Dunántúl, ahol szülei laknak, egész más a helyzet. A lakosságnál van fegyver és lőszer, éjjel őrködnek 50-60-an, és ha jön az orosz, zajt csapnak, és elzavarják a rablókat. Ő is nyilatkozott a fegyverben álló magyar csapatokról amerikai fogságban, akik parancsra várnak, hogy jöjjenek. Ugyancsak ő mondta, hogy gr. Teleki Géza végzi a belügyminiszteri tárca teendőit (ilyen ember kell, aki tudja a törvény rendelkezéseit alkalmazni – ő mondta). A mai itteni viszonyok közt nem siet szolgálatba állni, pihen, de kész törvényes parancsra engedelmeskedni. Megnyugtató a Dunántúli helyzet és az ottani magyarok helytállása!

A püspök úr intézkedett, hogy Nagy János helyett a püspöklelei plébániára ideiglenes plébánosként Vida Elemér szőregi káplán kerüljön szeptember 15-tel. Ha Vida úr megkomolyodott, és simább lesz viselkedésben, a társaságot kerüli, de a hívek rendelkezésére áll készséggel, nem lesz helyzete nehéz. Ellenkező esetben félek, nem állja meg helyét. Ott a kommunisták agyarkodnak a plébános ellen, holott az egyház nem bántotta a szegény népet. 

A püspök úrtól felhívás érkezett, hogy az újvárosi templomtető javítására államsegélyt kell kérni. Összeállítandó a költségvetés és felterjesztendő, hogy továbbíthassák a VKM-hez is. Felhívom Szabó Ferenc plébános urat, hogy Bogsán Károly főgondnok és Molnár Péter ácsmesterrel tanácskozzanak, és készítsék el mielőbb.

Este veszem hírét, hogy Leléről telefonon kérnek holnapra misézőt, mert a kirendelt helyettes, Vida Elemér csak hétfőn jön. A helyettesítés tehát ismét ránk marad, a főhatóság rendelkezését nem hajtja végre a helyettes. Erre Szakács káplán úr ½8-kor, vacsora után kerékpárral elindult, hogy még ma odaérkezzék, és holnap reggel munkába állhat.

Egyébként ma este érkezett az újvárosi káplán, Gyukovics Béla is kerékpáron Kistelekről, kivel a Maros-hídon innen találkoztam.

Jöttek este 8-kor Budapestről a Kármelita nővérek is, akik elhagyott gyermekeket gondoznak, adománygyűjtés végett. Budapesti és gyóni házaikat teljesen kifosztották az oroszok. Már most is azonban már több gondozottjuk van, mint az előtt volt (130 gyermek). Kórházba vezette őket éjjeli szállásra dr. Szilas, mert máshol nincs hely. ½9 után telefonált Leléről a helyettes kántor a holnapi miséző végett, megmondtam, hogy már megy.

A múlt pénteken, szeptember 14-én említette Szabó M.-né, hogy rokona, Kallós Lajos asztalos, aki most a mezőhegyesi állami birtokot igazgatja, és annak lakásán lévén (úgy foglalta le magának dr. Gyenge Miklós szerkesztő villaszerű házát, fivére szintén asztalos részére, Gyenge atyjának új házát) látta azt a rendetlenséget, mely elárulja, hogy ilyen lakás nem való Kallóséknak, akik arra nem nevelődtek. De hát most ő úr, és neki – gondolja – úri lakás dukál. Sajnos, így vannak ezek!   

1945. szeptember 16. Vasárnap

Dél felé borús, eső szemetel. De enyhe.

Megérzett, hogy egy pap hiányzott, mert a gyóntatásnál torlódás volt. A tanulóifjúság megkívánja a több gyóntatót. Épp ezért meggondolom, hogy a jövő vasárnapra átmenjek-e Kiszomborra a bérmálásra? Ugyanakkor Kiss Ferenc a kiszombori Sándor-majorba menne misézni. Ez is nehezebbé teszi helyzetünket. Hát még Lele! 

Délután Kereső kőművesmester jelentette, hogy a bogárzói egyházi épületek vihar okozta tetőhiányait helyreállította. Cserép kellene még az ólra és kocsiszínre 2000 db, de ilyet most nem lehet kapni.

Szabó Ferenc újvárosi plébános esketni jött a Horváth–Nacsa-jegyeseket, akik itt akartak esküdni, bizonyára azért, mert bár újvárosi hívek, a templom mostani állapota miatt nem akartak az imaházban házasságot kötni.

Jelentkezett Gyurkovics Béla újvárosi segédlelkész úr is. Elmondta, hogy mint hétéves áldozópap nagy anyagi veszteséget szenved, mert Kisteleken havi ötezer pengő fizetése lett volna a községtől, Újvároson pedig csak 750 lesz. Pedig nyomorékká (robotban) lett apját szándékozott segíteni Kistelekről, amit innen nem bír el. Az újvárosi állapotokról előtte Sopsich János egyházmegyei irodaigazgató úr kedvezően és úgy nyilatkozott, hogy azt elődei a káplánságban kiélezték, tehát nem úgy áll ott minden, amint állítják, és a káplánokban, nem a plébánosban van a hiba. Sőt állítólag a püspök úr is úgy nyilatkozott előtte, miszerint bánja, hogy Szabó plébánost felfüggesztette. Gyurkovics úgy véli, hogyha Sopsich úr nem lett volna távol, a püspök úr nem is függesztette volna fel őt. Azt is mondta, hogy tervezi a régi énekkar felelevenítését és vezetését. Erre nézve továbbá az apácákkal kapcsolatban figyelmeztettem, hogy a régi tagok közül azokat, akikkel Szabó plébános nem tart fent jó viszonyt, ne nagyon emlegesse, és az apácákkal kerüljön minden szorosabb összeköttetést, különösen Olga nővérrel, akit feljelentőjének tart Szabó plébános még Lakos Endre úr idejéből.

Megjött este ½7 óra után Szakács káplán is Leléről, és elmondta, hogy ott van az idei termény-jövedelem, ami elosztásra vár: búza, árpa stb., de mert Nagy Jánosnak kötelezettségei vannak, és ezeket az ottani apácák rendezték, akiknél két sertése is hízik, az apácák el akarják szállítani a terményeket. Azt mondtam, bízzák az elosztást a főhatóságra, tehát be kell jelenteni, mi van, és kérjék az elosztási arányt előd és utód között. Megjött Reibel Mihály eleki esperes unokaöccse is (Reibel Mihály műegyetemi hallgató) Szegedről és holnap a földbirtokrendező tanácsnál kell eljárnia földjük érdekében, melyet az elkobzás alól mentesítettek, mint árvák ingatlanát. Esperes nagybátyja már járt bent Szegeden, de Elekre még nem tanácsos jönnie, nehogy internálják ismét. A helyzet ott nem jó. E héten, csütörtökön lesz ott bérmálás az esperesplébános nélkül! 

Holnap reggel, ha nem esik az eső, Földeákra utazom plébániaátadására, onnan Óföldeákra megyek át.

1945. szeptember 17. hétfő

Kora reggel szentmisét mondtam és 6 órakor indultam az újvárosi MÁV-állomásra, ahol két óra hosszát kellett várni, míg megérkezett Hódmezővásárhelyről a vonat. Földeákra közel 11 órakor érkeztem. A plébánia átadása a meglévő leltárak szerint hamarosan megtörtént, ezt jegyzőkönyvbe foglaltuk belevéve a plébános javadalmi föld jövedelmeit is, amelyekből Rátkai Ödön helyettes plébános kiegyenlítette Virág Sándor plébános adóhátralékát és egyéb tartozását. Úgy veszem észre, Kapossy Gyula úr beleéli magát a lelkipásztori életbe. Úgy is kell, jólelkű pap kell közéjük is.

Onnan ½2-kor gyalog indultam haza (szó volt, hogy egy községi kocsi, amely szárnyasokat szállít Makóra – elhoz. De nem ért utol, és így gyalog jöttem). Bementem Gera Imre bérlőhöz, megmagyaráztam neki a Dáli tanya bérletére – feles-gazdálkodással – vonatkozó szerződést, ill. annak pontjait, melyeket írásban is átadtam, hogy Imre nevű fiával megvitassák. Gera először kifogásolta, hogy Kurusa András fia is ott fog lakni a tanyán. Azonban később megértette, miről van szó. Geráék két bivalyt vásároltak a napokban 143 ezer pengőn, van egy egész falka sertésük; sertésvágásból pénzelnek, szénát adnak el, és így hozzák vissza a jószágok árát. Sajnálják, hogy elveszik az ottani javadalmi földemet. Hazajövet a Margitai-hídnál találtam Joó Antal másik bérlőt, akinek meghagytam, hogy a bérösszegbe adjon búzát, hogy adóimat fizethessem, bevisz részemre öt mázsát a hitelszövetkezeti raktárba.

Itthon este Wittmann Ferenc jött, és magyarázta, hogy Wittmann Elek, György fiának kérésére a vármegyei gyámhivatalt kéri, hogy őt bízzák meg a fiúk gyámi tisztével, miután Strifler Vilmost elvitték Mezőhegyesre robotra, és ő eddig semmit sem tett a fiúk érdekében, vetésüket ellopták a kevermesiek, 1943. évi kukoricájukat nem merik értékesíteni. Azután elkérte az itt őrzött briliáns fülbevalót, hogy ezt értékesítse a fiúk taníttatási költségeinek fedezésére. Holnap viszi el tőlem. 

Ma az újvárosi állomáson szóba elegyedett velem Juhász-Nagy János hódmezővásárhelyi lakos, kinek neje makói (esküdött 1926. IV. 10.), és aki nem régen jött haza fogságból, Ausztriából, továbbá Pál nevű kondorosi kéményseprőmester, kinek Béla fia a Szent Gellért Konviktusban van (gimnáziumi VI.-os tanuló). Utóbbinak élelmiszereket szállított az intézetbe. Mindkettő egyformán nyilatkozott a mai nehéz helyzetről, de bizakodva a jövőben, amely nem lehet a mai viszonyok szerint, miután az emberek lelkülete ma csak az anyagiaknak akar meghódolni; mindketten aggodalommal voltak tele a pénz leromlása miatt, előbbi, mint számvevőségi tisztviselő, aki fizetéséből él, utóbbi, mint iparos a felemelt munkadíjak miatt, amelyeket alkalmazottainak fizetni tartozik. 

Kiss Ferenc káplán úr pedig a következőket közölte este: Szirbik Sándor református lelkész úr telefonon keresett, és a következőket hozta tudomásomra: a helyi kommunista pártból indult ki a szándék, hogy az egyházakkal felvegyék a kapcsolatot. Ehhez azt látják szükségesnek, hogy a helyi lelkészek összejöjjenek, és megbeszélést folytassanak velük, ezt Szirbik úr holnapra du. 6 órára gondolja, s az összejövetelt a református gondnoki hivatal ill. tanácsterembe. Szólni kellene a szervitáknak is, de a görög katolikus plébános úrnak is. Jónak találom ugyan, de lehet, hogy a közeli országgyűlési képviselő-választásra való előkészület vezeti a kommunistákat erre a lépésre, gondolván, hogy így az egyház és egyháziak részéről nem lesz idegenkedés, sőt agitáció ellenük, és biztosabb lesz győzelmük. Mégis fel kell használnunk az alkalmat, hogy ha jönni akarnak Krisztus szellemének felöltésére, tehát a vallás szükségességét belátják, és a lelkészi munkát – a lelkek formálását Krisztus szerint – értékelik, nem tanácsos őket eltaszítani. Ily értelemben beszélek holnap Szirbik Sándor úrral, és utána a szervita atyák tudomására hozom.

1945. szeptember 18. kedd

Ma reggel verőfényes napsütés és enyhe időjárás. Kell is ez a kukoricatörésre. 

Itt járt Nagy Ferencné (férje ny. postatiszt, fűrésztelepük van), s elmondta, hogy húszéves fiuk hazatért Nyugatról, ahol a harcok után fűrésztelepen, tehát szakmájában dolgozott, egészséges és jó lelkét megtartani látszik, mert nem kívánkozik kimaradozni hazulról.

Dél felé ismét eljött Wittmann Ferenc, eljárt az árvaszéknél és a vármegyei földbirtok-rendező tanácsnál, ahonnan a fellebbezéseket Wittmann Elek árvái javára a mai napig sem terjesztették fel az országos tanácshoz, Budapestre. Sürgetni akarja Löwinger–Ladányi ügyvéd útján. Egyben el akarja vinni azt a fülbevalót, mely itt maradt Wittmann Elekné után, és amelynek párja elveszett, értékeltetni s eladni akarja. Ajánlkoztam, hogy elviszem én, és megkérdezem az egyik ékszerészt, annak becsértéke felől. Beleegyezett. Elmentem Sánta János óráshoz, és amint meglátja, derült arccal mondja, hogy ez tegnap nála volt, egy asszony hozta, s azt mondta, egy kivándorolt nőé volt, aki férjével együtt meghalt, és két gyereké volna a fél fülbevaló, a párja a fertőtlenítés idején elveszett, és nyolcezer pengőt kért érte. Sánta akkor nem tudta értékét megbecsülni, s akart menni a karátoló műszerért Baranyi Lajos ékszerészhez, de nem találta, s az asszony elment azzal, hogy ma ismét eljön, vele volt a végén egy férfi is, akivel tegeződött, de egyiküket sem ismeri Sánta. Erre azt felelem: az a fülbevaló nem lehetett az asszonynál, hanem ennek a párja, amely tényleg elveszett, éppen a Wittmann-ruhák fertőtlenítése idején, és teljesen fedi a valóságot, amit az asszony mondott, csakhogy ő akkor jutott a fél fülbevalóhoz, amikor a nővéremtől elvitt Wittmann Elek-féle ruhákat elvitték a fertőtlenítés után bizonyos emberek. Így hát most azt kellene tudni, ki az az asszony? Erre megegyeztünk, hogyha – mint ígérte eljön Sántához, azonnal hírével lesz, ill. azt mondja, hogy két óra múlva jöjjön vissza, egyben, hogy én elmegyek a többi, helybeli órás-ékszerészhez, és nem mutatom meg a nálam lévőt, csak leírom milyen, és kérem, legyenek figyelemmel, ha valaki eladásra kínálja. Először Baranyi Lajos órás feleségének szóltam azonnal, majd negyedóra múlva Szilágyinak a gimnázium mellett. Kerestem Farkast is, de üzlete zárva volt. 

Délután jött Wittmann, akire a vármegyei árvaszék rábízta az árvák gyámi tisztét, a fülbevalóról azt említettem neki, hogy az ékszerész szerint a nagyobb briliánst egy karátnál súlyosabb, a kisebb pedig 0,20 karát; értékét 40-50 ezerre becsülte. Wittmann szerint sokkal több. Azt mondtam Wittmannak, hagyja még nálam egy ideig. Talán megvan a párja, kérdi. Erre nem válaszoltam egyelőre semmit. Itt hagyta, s majd a jövő hét végén eljön érte.

Az újvárosi zárdafőnöknő hozta hírét, hogy a pusztamérgesi [zárda] főnöknőnél (internált) volt vasárnap Mezőhegyesen. Négy napig künn volt a táborban, és az ott lévő deportáltak kérték a parancsnokot, vigyék be onnan a nővért, és így behozták a kórházba, ahol betegápolást végez. A főnöknő ezért jött, járnék el illetékes helyen, hogy a nővért bocsássák el. Azt feleltem, hogy ezt nem lehet; remélhető azonban, hogy a püspök úr eljár, és meglesz a rendelkezés, hogy mint körlevelében közli, az egyháziakat nem fogják polgári táborba vinni, polgári őrség által. 

Elmentem délután Farkas János és Schwartz József ékszerészekhez a fülbevaló irányában, onnan a református épületbe, megbeszélésre. Ott volt református részről Szabó József elnöklelkész, Szirbik Sándor, Bánáthy Péter, Jenei (kiszombori), a tanfelügyelő, református fogalmazó, egyben lelkész, két szervita (P. Ferenc és P. Bonajunkta), dr. Rohály Ferenc és tőlünk négyen; Szabó Ferenc és káplánja hiányzott. Először az orgonahangverseny idejét – október 7. – és tárgyát beszéltük meg; református részről az énekkarok és Elek Sándor nevű művész orgonán, részünkről Kapossy Gyula földeáki helyettes lelkész orgonán; bevezető és befejező beszéd közt református részről igehirdetés.

A másik téma a kommunistákkal való gondolattársítás, melyet Szirbik úr vezetett be, elmondván, hogy az a Széll könyvtár-ellenőrző, aki nálam is volt, elegyedett vele beszédbe, s innen indult ki a gondolat, az eszmék kicserélésére, szükségük van-e a magyar kommunistáknak a vallásra, egyházra és papságra? Többek hozzászólása után: hívjanak meg minket a kommunisták, és ott nyilatkozzanak idevonatkozó elveikről, mi a Krisztusi elvek alapján állunk és fogunk mozogni, nem kötjük le magunkat semmiféle elvtelenségnek, ami Krisztus megtagadása volna. Tudjuk, hogy a Teheránban tartott tanácskozáson az amerikaiak kötötték ki azt, hogy a szovjet sem az egyházat, sem az egyháziakat nem bánthatja. Nyilatkoztak erről maguk az oroszok is. Ezért hagytak békét a papoknak és templomoknak. Ha tehát így akarnak velünk megbeszélést e hét péntekjén du. 4 órára, ide hívjanak meg! Ajánlottam, hogy a tanácskozás eredményét foglaljuk írásba. Megjegyzem még, hogy a kialakult vélemény a kommunisták közeledése tekintetében az, hogy ezek a választások idején propagandisztikus célra is használhatták a közeledést, amit nem engedhetünk meg, vagyis inkább tartózkodók maradjunk.

Este megérkezett Magyar Károly Szegedről, hogy a püspök úr tulajdonát képező, nálam őrzött takarékpénztári betétet felvegye a bankból, és élelmiszerbe fektesse. Megmutattam a betéti könyvecskét, melyben még 65 ezer P van, 40-et kivettünk Mécs József számtartó úr részére. 

A tegnapi napon kaptam vissza rádió-készülékemet, melyet Baróczi Mihály hívem (annak készítője) hozott el a rendőrségről, hozott rendbe s helyezte el, pótolván egyik lámpást is. Egyébként az új belépés díja az előfizetők sorába 100 P, ugyanannyi lesz a havidíj is. De mert az áram a budapesti rádió-központnál még gyenge, nem is teszem üzembe, csak a jövő hónap elején. Addig a központi erősödhet.

1945. szeptember 19. szerda

A reggeli szentmise után siettem a kórházba, hogy Dániel Isvánné irodavezetővel beszéljek a Wittmann-féle elveszett fülbevalóról. A fertőtlenítők iránt érdeklődtem. Azt mondta, hogy az egyik, nőtlen, elment néhány hónap előtt azokkal együtt, akiknél lakott, oláh megszállott területre. A másik a régi, itt van még, akit én is ismerek, és feleségére ráillik az órás leírása. Elmondtam Dánielnének az esetet, és kértem, érdeklődjék a Withmann-féle ruhák után, hová kerültek azok? Viszont én is ígértem, hogy Erzsi nővéremtől megkérdezem (akit nem találtam otthon, valószínűen künn van a tanyán) minő ruhákkal kerültek Wittmannék a kórházba, hogy biztosabb támpontjaink legyenek. Ugyanott felkerestem Ferenczy Béla alispán urat; beszélgettem vele kb. 5 percig a folyosón. Nagyon elerőtlenedett, kislelkűségét iparkodtam eloszlatni, hogy bízzék önmagában is Isten segítségén kívül. Arról panaszkodott, hogy ő, mint ártatlan szenved, és az a borzasztó, úgymond, hogy a mostaniak a múlt rendszer végrehajtó közegeit büntetik. Elmondtam neki, amint tegnap Micsák Márton főtanácsos említett a nemzetgyűlésen történtekről: formális verekedés volt, törtek-zúztak a képviselők, úgyhogy ezeket a jelenségeket látták, sőt végignézték az amerikai és angol képviselet tagjai is, nagy megbotránkozásukra. 

Kijövet találkoztam dr. Uray Vilmos főorvossal, akinek balkeze még nem gyógyult meg, izmai még részben merevek, diathermiás kezelés alatt állanak; panaszkodik, hogy nem kap lakást, mert november 1-re ki kell költöznie illetmény-lakásából. 

Onnan a takarékpénztárba mentem, és felvettem 65 490 pengőt a püspök úr részére a betétből, csupán 10 és néhány pengőt hagytam, hogy az összeget a betéti könyvecske mindig igazolja.

Átmentem Sánta János óráshoz is, és elmondtam, hogy tegnap négy órásnál jártam, és ma mit végeztem a kórházban. 

Hazajövet találkoztam Honvéd Antal földművessel, kinél érdeklődtem a gazdálkodók felfogása felől a jövő választásokkal kapcsolatban. Gerincességre intettem őket, mert hisz’ most dől el sorsa a földműves osztálynak és a magyar földnek.

Délben felkeresett ifj. Gera Imre földműves, akinek atyja bérlőm, és aki a dáli tanyaföldet venné feles-haszonbérbe. Künn járt tegnap a tanyán, szétnézett, és azt mondta neki id. Kurusa András, hogy ő vagy fia nem megy ki a tanyából, és nem mehet oda más lakni, még ha ő 20-25 holdat is művel. Gera így nem hajlandó vállalni a felességet. Egyébként nagyon elhanyagoltnak látta a tanyát, melyet két ember kétheti munkával tudna rendbe hozni. Azt mondtam neki, hogy bár a mostani törvényre hivatkozik is Kurusa, hogy nem lehet kitenni a bérletből – nála más a helyzet, mert ha elviszik, és internált lesz, elveszik jószágait is, és akkor fia nem lehet ott többé. Kurusa azt állította, hogy én nem is szóltam neki arról, hogy a föld egy részét másnak adom. Ez nem így áll, hisz’ neki is megmondtam hetekkel ezelőtt, hogy a bérleti szerződést fiával kötöm, miután az ő szabadléte bizonytalan. 

Magyar Károly szegedi hitoktató a főispán úrtól kap élelmiszerszállításra engedélyt, csak a kérvényt intézeti bélyegzővel kell ellátnia. Ezért ma Püspöklelén át Szegedre utazott. Hivatalos leveleket és a pénzt vitte magával.

Délután a Szugolyban felkeresett Micsák Márton főtanácsos, aki elmondta élettörténetét, és Ungvárott a kormányzóságon viselt dolgait, Szojka püspök szerepét az ukrán-mozgalomban (elszakadás Magyarországtól), aki a magyarság ellen dolgozott. Olyan Bundista-féle egyén volt. Később jött Szabó Imre főmérnök is, aki a Maros fürdőt is használta. Tegnap oroszok jöttek szőlőmbe és kárt tettek. Szabadíts meg minket, Uram tőlük!

Hazatérőben P. Lőrincz és P. Balázs szervitákkal találkoztam, akik szintén a szőlőben voltak. Ugyanakkor jött Szeged felől egy fiatalember (22 éves, borbélysegéd), aki München környékéről jön, Marosvásárhelyen lakó szüleihez igyekszik (bánja, hogy nem ment ki Amerikába, bár meg lett volna a lehetősége), ejtőernyősöknél szolgált, de nem ugrott.

1945. szeptember 20. csütörtök

Hiába kíséreltem meg, hogy nővéremmel beszéljek a Wittmann-féle fülbevalóval kapcsolatban a fertőtlenítők személyéről, még nincs idehaza. Szőlőmbe mentem délelőtt. Délután vettük észre ott a vincellérrel, hogy nemcsak az oroszok okoztak kárt tegnap, hanem ama elmúlt éjjel legalább 50 kg szőlőt, kecskecsecsűt leszedtek a lugasról. A tolvaj lábnyomai ott voltak, bottal támaszkodhatott, mert annak nyomai is ott látszanak. A legszebb fürtöket, amelyek ezen a részen voltak, vitte el a tolvaj. A vincellér ezt bosszú művének mondja a csőszék személyzete részéről: van egy rosszerkölcsű leány, akinek volt nemrégen szóváltása a vincellérrel. Ezt csak, mint jellemző esetet jegyzem fel a mai megromlott korról, ahol a gonoszok – mint az a leány a vincellérrel szemben – a más világrendről nyelvelt és fenyegetődzött, pedig oka nincs erre, lévén rosszlelkű. Erre való tekintettel a lugas-szőlőt leszedtük, nehogy a megmaradtakat is leszedje, mert annak eladói árát sóra szántam, amelyet kg-ként 180 pengőért adják. A jó Isten legyen irgalmas a rosszlelkű tolvajnak, hogy megtérjen! 

A vincellér, Kovács Sándor szociáldemokrata, aki a múlt összeomlás [1919] idején Kiss Ernővel és Zombori Lajossal szerepelt. Bizalmas dolgokat mondott el; a napokban a szociáldemokraták párthelyiségben egy idegen kiküldött tartott megbeszélést a választójogról és választásokról, amelyet a kommunista párt és általában a kormányzat nagyon megszorít, ellenőriztet és börtön, fegyház azokra, akik valamiben a választási eljárás ellen – de csak a választók!! – vét. Tehát a demokratikus, általános, egyenlő, titkos választás idején így fest az egyenlőség, és tiszta választás, a népakarat.

A mezőhegyesi viszonyokról is szólt Kovács, az ottani rendőrség viselt dolgairól: a visszatérő svábok kifosztásáról, a kübekházi férfi (aki fölfedezte a fosztogatást) agyonlövéséről, a sok eldugott cukorról, melaszról és olajról, annak a Pestről jött rendőrségi egyénnek kegyetlenkedéséről (ez verte meg P. Baloghot is). Elmondta, hogy amikor ez a kiküldött arról szólt, hogy a szociáldemokraták a kommunistákkal együtt haladnak a választásoknál, iszonyú tiltakozás nyilvánult meg. Végül említé, hogy nemrégen 300 szociáldemokrata ment át a kommunista pártba, de ugyanakkor 75 jött a szociáldemokratákhoz. Számuk: kommunistáké 285, a szociáldemokratáké több ezer!!! Ilyen a helyzet!

1945. szeptember 21. péntek

Délelőtt 10 óra körül telefonál az állomásfőnök, hogy a püspök úr most utazik Szeged felé, de mert vonatja késik (még Mezőhegyesen van), kérné, közölje velem, és itt maradnak vonatja indulásáig. Erre intézkedtem, hogy ebéddel fogadjuk őt, aki Elekről tér vissza bérmálási útjáról. 

Megjelent Bogsán Károly főgondnok, és mondja, hogy a vármegyétől Burunkai Sándor említé, hogy a légópincékből kikerülő épületfa – 10 m3 – átvehető (amelyről alispán úr is értesített) m3-ként 10 ezer pengő áron. Mivel ez nagyon magas ár, azt mondtam, hogy annyiért nem vehetjük át, amit főgondnok úr is helyeselt, és megköszöni az előzékenységüket, de nem vesszük igénybe, meglesz a lelei épületből – reméljük – a szükséges faanyag.

Gera Sándor bérlőm jött (elhullott a tehene szegénynek, a friss lucernától felfújódott) említette, hogy félnek odamenni a dáli tanyára Kurusa Andrással, inkább hagyjam ott Kurusát még egy évig, mert a mai viszonyok közt nem is lehet kitenni a bérletből, mégha le is telt az idő. De ezt mondtam, hogyha lehet, adok nekik felesbe 20 holdat, melyet fia munkáljon meg, ha nem is lakik ott, legalább meglátjuk a munkát, melyet ad a földnek, és a jövő évben nem lesz idegen a tanyán, ha be fog kerülni, mint feles.

Neiszer Péter tanító jelentkezett, megkapta a bizonyítványt a Drávaközből, melyen igazolják, hogy fedhetetlen életet folytatott ott, és a németek erőszakkal vitték el Németországba. Ezt felviszi az igazolóbizottságba, és kéri igazoltatását mielőbb lefolytatni. 

Jött Kapossy Gyula is, a földeáki helyettes plébános, aki előbb dr. Tóth Aladár főorvost kereste fel, gyógyulást kérendő fülére; onnan visszatérve elmentem vele Szirbik Sándor református lelkészhez, hogy őt bemutassam, és utána felmehessen orgonájukhoz egy kis gyakorlatra, hogy az október 7-iki orgonahangversenyen szerepelhessen. Miután Szirbik úr nem volt otthon, Cziriák Zoltán kántorhoz, onnan a templomba mentünk, és Kapossy mindjárt megkezdette a játszást, hogy kiismertje az orgonát. Félóra múlva otthagytam, és délután hallottam, hogy kb. három óráig játszott, Cziriák kitartott mellette, sőt alighanem fog énekelni is, mint azt Szirbik úr mondta, hallván Cziriáktól, hogy milyen jó hangja van Kapossynak 

¼2-kor jön a telefonértesítés a vasútról, mely szerint püspök úr vonatja megérkezett, de most a szegedi vonat félóra múlva indul, püspök úr nem jön be ebédre, melyet köszön, hanem tovább utazik. Sajnálom, hogy nem köszönthettem, de már nem mehettem ki a vasútra, hogy üdvözöljem.

Délután ¾4-kor telefonon közli P. Erdélyi Ferenc házfőnök, hogy a megbeszélés a kommunista pártbeliekkel meglesz, induljunk, jóllehet meghívót nem küldtek. El is mentünk, mind a négyen. Odajött Kallós Lajos és Rozsnyai Mihály, később Kiss Imre polgármester. Kallós elmondta, hogy pártjuk nem üldözi az egyházat és vallást, nekik is szükségük van a szellemiekre. Később a polgármester is szólt, és a vége az a kérésük lett, hogy a most lefolytatandó választások idején a lelkészek is szerepeljenek, mint választási elnökök. Ez a kérdés tisztázódott akként, hogy a lelkészek nem mint a kommunista párt megbízottai, hanem mint a választás alá eső összes pártok nevében működő választási megbízottak nyernek beosztást anélkül, hogy valamely politikai párthoz való tartozásuk ez által kiemeltetnék, ellenkezőleg: a választók ebből látnák, hogy a választási törvény szerint folyó választásnál nem történhet semmi szabálytalanság, mert hisz’ a lelkipásztor is ott szerepel a választási eljárásnál. Szó esett azonban a vallásoktatás kérdéséről (ezt Kemény, budapesti Fasori evangélikus lelkész-esperes, mint az ottani evangélikus lelkész vendége, vetette fel), melyet hogy megtűrnek az iskolában a kommunisták, addig nem nyilatkoztak. Kallósék elismerték, hogy erre nézve nem történt hivatalos nyilatkozat. Különösen a polgármester nyilatkozata mégis amellett szólt, hogy erre szükség van. Azonban téves volt nyilatkozata arról, hogy eddig az államban az egyházak nagy befolyással bírtak, ezért kellett őket vagyonuktól megfosztani, aminek ellenkezőjét megmondtam. Az egészből az volt jó, hallhatták, hogy a lelkészek, mint nevelők nem állanak el a Krisztus hirdette elvektől, és ennek foganatosításához jogot kérnek az új államrendben is. Kallósék elismerték, hogy a szovjetben sok minden enyhült, és a jövő kialakulása küszöbön van; eleinte ott kegyetlen kézzel dolgoztak, de most már szelídült a helyzet, és ma már szóhoz jutnak a papok is.

Délután Szűcs György medgyesegyházi lelkész jött, itt hál nálunk. 

Délelőtt egy Siket nevű rendőrségi ember (egyszerű napszámos, de most detektív!!!) jött, aki valami Rakonczai Bélát keresett. Ez nem lévén itt, még ismerős sem, elment. Utána félórával ismét megjelenik, hogy nem Rakonczai, hanem Rokonai Bélát keresi, de hogy miért, nem mondta. Ezt sem tudom, hol van, feleltem, kb. hét év előtt Újvároson volt, de onnan elkerült. Ezután elment.

1945. szeptember 22. szombat

A második eset a tegnapi után: ismét jegyespárt, akik ma akarnak házasságot kötni, de még itt nem jelentkeztek. Nem tudták ezek sem, és mert a polgári kötést is felmentéssel végzik, és ott gyorsan megy, nálunk is hasonlóképpen végzik. Jegyes oktatás utáni felmentvényi kérvényt írtam, mert vegyes házasság is egyúttal. Szűcs György úr vitte el a tegnapi és a mai jegyesek felmentési kérvényét.

Délben felkerestem Arató Ferencet, miután nővéremet nem találtam lakásán. De még nem volt otthon; ezért feleségének meghagytam, ebédje után küldje hozzám. El is jött. Elmondtam neki a Wittmann-féle fülbevaló esetét, miután közölte, hogy annakidején Gyukin szabóhoz vitték el az elhunyt apa fertőtlenített ruháit, hogy ezekből Iván fiának alakíttassanak megfelelő téli kabátot, másnál nem volt a ruha, hacsak még nem Igaz szűcsnél, aki gallért szabott a kabátra. Elküldtem Aratót Sánta János óráshoz, beszéljen vele, nem volna-e hajlandó bejönni Gyukinékhoz, valami munka ürügye alatt és ott felismerhetné Gyukinnéban esetleg azt a nőt, aki hétfőn eladásra kínálta a fülbevalót.  Jó félóra múlva visszajött, Sánta nem volt hajlandó. Erre elmentünk mi, és beköszöntve előadtuk, mi járatban vagyunk. A férfi úgy nyilatkozott, hogy nem talált semmit a ruhákban, a nő nem akart tudni semmit a fülbevalóról, de nyugtalanságot árult el, és Arató, mint később mondta, észrevette rajta, hogy elvörösödött a hallottakra. Megmondtuk, hogyha esetleg megtalálták, vagy tudnák, hogy valaki más kezébe került, aki akkortájt nálunk megfordult, nem csinálnánk az esetből semmi feltűnőt, de keressük, mivel hétfőn valaki eladásra kínálta Sánta órásnál ezt; árva gyerekek vagyonáról van szó, ezért elmegyünk a kórházba, hogy a fertőtlenítőknél tudakozódjunk. Átmentünk Aratóék portáján; útközben Arató mondja, nagy a gyanúja, hogy Gyukinnénál van a keresett fülbevaló. Hogy a kórházhoz – ahol Dánielnével akartunk beszélni – hamarább érjünk, özv. Simonné házán és kertjén át vettük utunkat a Zrínyi u. 15. sz. alatt. Amint a kert közepén túl érünk, valaki – férfi, a kertajtónál Arató nevét kiáltja. Erre Arató mondja, Gyukin hangja, hozza – úgymond a fülbevalót. Megállunk és Gyukin odaér, megilletődve adja át a fülbevalót kis papírba göngyölve, és feleségét hibáztatja, aki neki nem tett erről eddig említést, mentegetődzik, hogy most ezzel mily szégyen érte őt! Átveszem a fülbevalót, megmutatom a nálam lévőt, hogy lássa, hogy csakugyan annak párja volt náluk. Egyben megnyugtatom, hogy ez által ő nem kerül szégyenbe. Visszamentünk Aratóék házába, Gyukin elment, én pedig még néhány percig ott maradtam, hálát adva Istennek, hogy megkerült a fülbevaló. Csak még arról beszéltünk, hogy nem adom át ezeket Wittmann Ferenc gyámnak, mert eladja ezeket, annál kevésbé, mert Arató a múlt héten Eleken járt, beszélt Ivánnal, aki mondta, már akkor Wittmann Ferenc szándéka traktort vásárolni, de a fiúk nem akarják, miután azt is elvehetik az oroszok. Így hát magamnál tartom, s a fiúk egyikének adom át, vagy jelentjük az árvaszéknek, amely az ilyen értéktárgy eladását úgy sem engedélyezi. Hál’ Istennek, hogy megkerült ez az ékszer; a gyanú elmúlik, és a rokonság sem vádolhat senkit közülünk, hogy nem jártunk az eltűnt holmik után. Aratóval csak annyit üzentem Sánta órásnak, hogy megkerült a fülbevaló. A többi ékszerésznek nem fogok szólni. (Arató szerint Sánta órásról úgy látta, mintha ismerte volna Gyukinnét, csak nem akarta elárulni kilétét; lehet, de nehezen tételezem fel róla ezt.)

Estefelé Soós Margit szólt a Kiss Ferenc tervezte családi házi ájtatosságok megkezdéséről. Ezekkel akarnak közelebb férkőzni híveinkhez. Ezek október kivételével, addig tartanak, amíg hideg nem lesz.

Megállapodtunk, hogy holnap szentmisém után 8 órakor indulok Kiszomborra gyalog a bérmálásra (ma lemondtam a kocsit, mely már ½8-kor akart átvinni, amikor nem mehetek szentmisém miatt, inkább megyek gyalog, 9-re odaérek Isten segítségével).  – Késő este, 9 után telefonált Havadi Ferenc plébános, jelzi, hogy a Ruszthi Andor örökösök egy hétig ott voltak; eladtak, elvittek mindent a hagyatékból. Kér, hogy installáljam őt: megállapodtunk a jövő vasárnapban, szombaton kell menni.

1945. szeptember 23. vasárnap

A 7 órai szentmise után 8-kor indultam Kiszomborra; mondták, hogy ½8-kor itt járt kocsival Igaz rendőrparancsnok, de megmondattam, hogy előbb, mint 8 óra, nem mehetek. Odaértem gyalogszerrel 9 órára, még mielőtt a papság a püspök úrért nem ment. A bérmálás ¾11-re véget ért. Onnan elmentem vitéz Hódi István elűzött óbecsei járásbíróelnökkel (most szegedi törvényszéki elnökkel) édesanyjának lakására, ahol felesége és fia tartózkodik. Csomagolnak, holmikat visznek lakásukba Szegedre. Tulajdonképpen mindenük elveszett, ill. ottmaradt Óbecsén, ahonnan a rácok elől menekültek; azután Veszprémben, ahol az oroszok vitték el, amijük még volt. Elmondta szenvedéseiket, Petrányi Ferenc óbecsei plébános halálát (rác asszonyok kitaposták beleit) és mostani igazolását, mint akiben hibát nem találtak, mégis feddésre ítélték; de hivatalát folytathatja.  Ma meglátogattam Baranyi Piroska tanítónőt, aki atyjával együtt él saját házában. A püspök úrnak jelentést adtam Rokonai Béla kereséséről. P. Balogh Sándor Szentes felé tartott, tehát nem oláh megszállott területre ment, hanem Budapesten valami angol misszióhoz került, és onnan továbbították ismeretlen helyre.

Az ebéden ott volt Páll Endre alispán és a járásfőbíró. Délután termény-betakarítási ünnepség volt a templomban, kezdődött Mindenszentek litániájával, kivonulás a Szent István-szoborhoz, hol Kiss Ferenc segédlelkész úr mondott beszédet. Befejezésül a templomban a községi bíró (kommunista) imádkozta el a hálaadó imádságot értelmesen az oltár előtt. Utána két kocsin püspök úr és kísérete eljött velem együtt Szugolyba, ahol megtekintették a szőlejét Kleitsch Mátyás úrnak, majd hozzám jövet megkínáltam őket szőlővel. Elbeszélgettünk jó félóráig a magyar helyzetről, a háború elindításáról, melyhez a kormányzót a katonák kényszeríttették a németekkel összebeszélve s megegyezve. Német generálisok kijöttek magyarokkal Mezőhegyesre vadászás örve alatt, és megegyeztek, azt előterjesztették a kormányzó úrnak, és az adott szó becsületet jelentvén, a háborúba be kellett menni. Szóba került Hitler egyénisége: sátántól megszállott.

Szabó Imre főmérnök úr – közben, míg a püspök úrék a másik szőlőben időztek – jött és említi, hogy Molnár Péter ácsmester szerint a lelei épület lebontásából kikerülő anyag egy része – különösen a lécek – nem jók, korhadtak; ezért át kell venni a vármegyétől a légópincékből kikerült gerendákat. De nagyon drágák, mondtam. Ezt felemlítettem püspök úrnak, később Páll Endre alispánnak is, aki úgy mondta, talán meg lehet kapni azokat olcsóbban is, mint m3-ként 10 ezer pengőért. Haza a szőlőből alispán úr kocsiján jöttem. Itthon említi Szakács József segédlelkész, hogy Kendrella József magyarcsanádi plébános telefonáltatott, holnap reggel 8-kor kocsi lesz itt, melyen kivisznek szentmisét mondani; velem jön Bogsán Károly és Kovács Ágoston (főbíró), a késő este kéredzkedett kocsinkra Lélek Péter kereskedelmi iskolai igazgatóhelyettes is, ha elfér, velünk.

1945. szeptember 24. hétfő

Szent Gellért napja; verőfényes reggel, enyhe. Egy évvel ezelőtt is hasonló, amelyen hírét vettük az orosz közeledtének, este pedig Apátfalváról a plébános káplánja és Mária nevű nővére érkeztek csomaggal, mert már Magyarcsanád felől a falu alatt lövöldöztek az oroszok; nem mertek otthon maradni.

8 óra előtt érkezett Bogsán Károly főgondnok és Kovács Ágoston főbíró, megjött a magyarcsanádi községi fogat, és elindultunk, felvevén Lélek Péter tanárt is a városi bérháznál. Utunk Kákáson keresztül vezetett az országút elkerülésével. Útközben említé a főbíró, hogy Juhász Pál apátfalvai kántort a népbíróság állásvesztésre ítélte, amellett el is vitték péntek este Mezőhegyesre, ezek után az egyházi főhatóságnak is el kellene vele szemben járni. Idejében értünk oda, ott volt már Kelemen András apátfalvai kanonok-plébános, később jött körmenettel káplánja, Németh Imre.

Papp Ágoston ny. igazgatótanító említé, hogy a múlt héten nála kibékült az ottani négy lelkész. Később említette Kendrella József plébános, hogy a három nem katolikus lelkész viselkedése szégyenletes volt, mindegyik lehetetlen apprehenzióval állott elő, és ez esti 6-tól 10 óráig tartott. A legrútabbul a református lelkész viselkedett, de az oláh is sérelmekkel állott elő. 10 óra előtt érkezett P. Lőrincz és P. Balázs szervita, akik P. Ferenc helyett jöttek; utóbbi tartotta a szentbeszédet. Ott volt még Bárth Ferenc művész is, aki a szentély falát díszítette magyar szentek képeivel; valami új eljárási módot alkalmazott, mert – szerinte – ezek a képek freskószerűek, állandó színtartóak. Szentmise után átvonultunk a plébániára, ahol a házszentelést végeztem el. Ebéd után meglátogattuk a községi főjegyzőt, majd 4 óra után kocsin hazatértünk.

Itthon találtam a meghívót a makói kommunista párttól Bán Géza központi előadó aláírással a ma, szeptember 24-én du. ½6 órai kezdettel a reformátusoknál tartandó megbeszélésre. De mert az idő eljárt, nem mehettem el. Dr. Szilas ott volt, és szerinte – mert alig voltak, bár megjelent az előadó – elhalasztották a megbeszélést. Dr. Szilas úgy hallotta Szabó József református lelkésztől, akit ma telefonon felhívtak, hogy a kommunisták kizáróan maguk akarnák a lelkészek közreműködését igénybe venni, kvázi az ő elveik propagálására, nem pedig ekként, ahogy arról a legutóbbi megbeszélésen éppen az ő ajkaikról hangzott el, miszerint helyi pártközi megbeszélés után osztanak be valamennyi párt elhatározása alapján különféle szereppel a választási eljáráshoz. Ehhez kell ragaszkodnunk, mondotta, amint erről egyöntetűen nyilatkoztunk.

Este még itt járt Réthy Bella tanárnő a polgári leányiskolás tanulók templomi viselkedéséről és vezetéséről szólván. Majd említé, hogy értesültek Paulina nevű nővére s családja hollétéről: Altendorf bei Dingolfing Niederbayern. Ez a nemzetközi Vöröskereszt útján érkezett. Írni fog nekik, bár jobb lett volna, ha kimentek volna Amerikába.

1945. szeptember 25. kedd

Kisebb esőre virradtunk, akárcsak egy év előtt. Biró Albert egyházközségi pénztáros jött különféle kérdésekkel az egyházközségi pénzek körül, később ugyanilyen tónusban Székely Nándor elemi iskolai igazgató: az illetményhivatal nem küldi a tanítói fizetéseket. Este tudtam meg, hogy az állami tanárok nem kapják fizetésüket, nem győzi erővel az illetményhivatal a számfejtést. 

Dr. Szőke Gyula egyházmegyei jogtanácsos leküldte a javadalmi földjeink kisajátítására vonatkozó és hozzá juttatott iratainkat azzal, hogy a fellebbezésünk visszakerül a megyei tanácshoz, ott tárgyalni fogják, de ezt megelőzően el kell telekkönyvileg különíttetni az egyes javadalmakat, alapítványokat, mert ennek megtörténtével lehet csak remélni igazunk diadalát. 

Fölkeresett Szirbik Sándor és Szabó József református lelkész, hogy szóljon az egyházközségi adózás elintézéséről: az alapot emeljük 10%-kal, és ehhez mérten a kivetés is tízszeres lesz, de csak a föld és kereseti adónál, még a házadó marad. Ezt a pénzügyigazgatóságnál személyesen kell elintéznünk, ahová a jövő csütörtök délelőtt ½11-kor megyünk együttesen. Megállapodtunk, hogy bár Szabó Józsefet Kiss Imre polgármester és Szabó József kommunista párttitkár személyesen keresték fel, és rá akarták bírni, hogy ő a kommunista párt nevében szerepeljen a választási eljárásnál, de ő megfontolva ezt, csak nem akar szerepelni így – figyelmeztettük a pénteki határozatra, melyet a kommunista kiküldöttek jelenlétében tettünk: ha az összes párt veszi igénybe részvételünket, ott leszünk a választási eljárásnál; de csak az ő (kommunisták) pártjuk támogatására nem is köthetjük le magunkat. És ehhez egy akarattal ragaszkodunk.

Réthy Bella tanárnő újabb értesítéseket (levelezőlapokat) kapott nővérétől és sógorától augusztus 20-ról, mely szerint nővéréék Unterhols bei Dingelfing-Niederbayern-ben vannak, a fiatalok Altendorf-ban bei Dingelfing-ben.

Szundy Jenő referált a vasárnapi gyümölcsészeti egyesületi választmányi ülésről, melynek legfontosabb pontja volt a szerződés megkötése az újvárosi plébánossal, a Megyekertről és az oltványok ára (termény, fa és pázsit). 

Dr. Szűcs Zoltán városi főjegyző helyiséget kért a választókat összeíró bizottságok részére: Katolikus Kör vagy polgári iskola. Biztosat nem ígérhettem, amíg meg nem tapasztalom, minő állapotban vannak. Ezért elmentem megnézni a polgári iskolai tantermet, melyből már kibontották a falat, de a törmelék még bent van. Az igazgatót nem találtam, úgy látszik, szüretelni ment. Este sem volt idehaza, amikor azonban Szűcs értésére hoztam, hogy a tanterem jó lesz, csak a törmeléket kell kihordani, ehhez kellene legalább két ember. Megígérte, hogy küld holnap, amennyiben engedélyt kap (évforduló ünnep a felszabadulás évfordulója lévén, délelőtt 10-kor ünnepség a városháza előtt, este műsoros est, előbbire kivonulnak az iskolások is!) a munkaszünet megsértésére vagy pedig csütörtök reggel. 

Az újvárosi főnöknő is járt nálam. Olga nővért a Demokratikus Ifjúsági Szövetség női küldöttsége felkérte, vállalja a vezetői tisztet; kérdi, megteheti-e ezt a nővér? Mert véglegesen nem mondott nemet. Azt mondtam, ha az újvárosi részen a közelben lesz ilyen fiók, este ½7-ig való szerepléssel vállalja, nem fog ártani, ha ő vezeti a leányokat.

Este nyolc óra előtt kezdett esni az eső.

1945. szeptember 26. szerda

Egész éjjel esett a csendes eső, a szentmise után is, mintha az ég is sírná a mai évfordulót. Amikor a múlt évben szintén esőben bejöttek az oroszok városunkba, s rettegéssel hallgattuk körülöttünk a fegyverek és ágyúk zaját. Senki nem mert kimozdulni házából. Ami érthető is, nem tudtuk, mi lakozik a megszállókban. Csak délután lélegezhettünk fel egy kissé, miután már eltávoztak plébániáról a hozzánk ¾2 körül bejött tisztek, akik a toronyból szemlét tartottak, majd velünk voltak az asztalnál ½3-ig.

Hogy mi lesz a mára tervezett nagy ünnepségből – amikor e sorokat 9 óra előtt papírra vetem – nem tudom. ¾10-re elcsendesedett az eső, s elmentem, nehogy azt higgyék, hogy távollétem ellenkezik a nép boldogulására alkalmas és hivatott erők előretörésével. Menet találkoztam iskolásokkal, akiket hazabocsátottak – okosan –, nehogy megeredve az eső, megázzanak. A városházára mentem, hol a bejáratnál találkoztam Szabó Imre főmérnök úrral, aki indulóban volt a Hagymaházba, mint ahol az ünnepséget lefolytatják. Elhelyezkedtünk középen levő jobboldali széksorban. Negyedóra eltelt, amikor dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos a jelenlévők tudomására hozza, hogy elállott az eső, a városháza előtt tartják meg az ünnepséget. Erre – miután a bent lévők lassan kivonultak – akik bent feltett kalappal, a nők és leányok hangos szóval voltak, mi is kimentünk a nagy tanácsterem mellé, melyben a választási eljárásnál szereplő bizottsági férfiak nagy száma volt, most kapták megbízólevelüket. Ott találkoztam dr. Fodor Sándor megyei főjegyzővel, a polgármesterrel, több városi tisztviselővel, dr. Édenburg főügyésszel, az alispán úrral. Édenburg úrnak átadtam dr. Szőke Gyula levelét, aki csodálkozott Szőke úr felfogásán, hogy most, amikor tárgyalás alatt van a javadalmi földek ügye, lehetne telekkönyvi változtatást keresztülvinni. De beszélni fog dr. Löwinger György ügyvéddel. (Megemlítettem előtte feles-bérlőm felfogását, hogy bár lejárt szerződése, nem lehet őt kitenni a bérletből, más szóval ő marad. Ez nem áll, úgymond a főügyész úr, el kell mennie.) Az ünnepség kezdetén a dalárda elénekelte a Szózatot, utána Farkas Imre, a Nemzeti Tanács elnöke, majd a pártok emberei szóltak, dicsérve a felszabadítókat, elcsépelt szólamokat sorakoztatván fel az elnyomatásról stb. Véresszájú hangon Szabó József kommunista pártelnök és Dragon János szólt; Kiss Ernő szociáldemokrata tárgyilagosan emelte ki Könyves-Kolonics tevékenységét az egy év előtti fejetlenség idején. Ez a beszéd nyugodtságot árult el. A gazdákból alig volt néhány, a legtöbb a könnyű fajsúlyú férfi, legény; szerencsére kevés női személy. Meglátszott azonban az arcokon, hogy ez az ünnepség inkább egynéhány vezér mondva csinált ünnepeltetése. Befejezésül cigánybanda valami nemzetközi indulót húzott a hősök szobra mellett. A nem nagy tömeg hamarosan szétoszlott. Nemzetiszínű zászló egy sem volt; de vörös sok a pártoknál, amelyeket gyerekek hurcoltak. Megjegyezni való: valamelyik orosz tiszt, talán a parancsnok, szintén szólt a tömeghez, mely a többször elhangzott mederben mozgott (felszabadítás, szabadság, szabadszólás), amelyet Sinály Károly tanár tolmácsolt magyarul, részletekben.

Este 8 órakor hangverseny, műsoros-est a Hagymaházban, ahová szintén elmegyek, nehogy félremagyarázzák távollétemet. Megjelentem. Sokan voltak, zene, ének jól ment, volt két szavalat. Hangulat jó, hiszen a felszabadított népnek tánc és mulatság illik! Árvai nevű férfi beszélt az oroszok felszabadítói küldetéséről, melyet íróik megjósoltak, mint Krisztusok jöttek keletről megváltani Európát, mert az orosznak nem kellett Nyugat és a nyugati demokrácia, ők voltak igazi hordozói a népek megváltására hivatott tényezőknek! 

Este 7 óra előtt telefonált Battonyáról Klivényi Lajos prépost úr; közli, hogy Dombegyházára két pályázó van a tanítói állásra, de ha az én ajánlottam beadta pályázatát, bár a határidő lejárt, figyelembe veszik. Egyben kért, ha van lehetőség, szállítsunk neki s a zárdának egy kocsira való vörös- és fokhagymát, zöldséget stb. Éppen ily irányban írtam ajánló sorokat Farkas Imréhez Szakács József káplán úr kértére, kinek a pécsi kármelita nővérek révén kérnek több zárda részére szállítani engedélyt (mert már vásároltak 35 mázsa vörös és 2 mázsa fokhagymát) a főispán úrhoz. Erre a kérvényre ill. ajánló sorokhoz a battonyaiak érdekében is. A hangverseny előtt pedig élőszóval már kértem Farkas Imrét, tegye meg, hogy járjon el. Hát, mit nem tettem meg eddig – mondja –, amire kértek? Nem is mondtam, feleltem, csak most is kérem jóindulatú közbenjárását, mert hisz’ nem adnak engedélyt, hacsak kivételesen nem, mert zárlat van.

1945. szeptember 27. csütörtök

Az elmúlt éjjel nagy részben esett az eső, reggel szemetelt, nyirkos idő, de a légsúlymérő kissé eltért a száraz idő felé. (Németh János harangozó holnap reggel akar indulni Halasra, hogy nálam a szüretet elvégezzék jelenlétében, ha még megvan a szőlő. Az a szándékom, hogy adják el azonnal a mustot, és árát adja át Modok István felesemnek, hogy vehessen lovat vagy lovakat, kettőt, amelyeket járlattal nevemre írasson. Ő csak tartsa és használja, művelje azokkal a földemet; szegénynek úgy sincs lova, amióta elvették az oroszok.)

Nagy az aggodalmam a tegnapi újságban megjelent közlemény miatt, mely szerint az egyházaknak bérbe adott és kisajátítás által elveendő földjei haszonbére f. é. március 18-tól esedékesen befizetendő a földigénylő bizottsághoz. Ezt a legnagyobb igazságtalanságnak tartom, mert hisz’ a bérlők művelték, és adót nekem kell fizetnem. És ezt mondják népboldogításnak és igazságos eljárásnak! 

Délben a református elnöklelkész, Szabó József úrral elmentünk a pénzügyigazgatóságra, s dr. Kószó Ferenc pénzügyigazgatósági titkár úrral tárgyaltunk az egyházközségi adóalap felemeléséről, ill. olyan megoldásról, mely lehetővé teszi a költségvetési tételek felemelt hányadának elégséges voltát pénzünk értékcsökkenése után. Tanácskozásunk eredménye: az adóalap (állami adó) tízszeresére emelése a föld- és kereseti adónál, kivéve tehát a házadót. Ennek keresztülvitele nem okoz nagy munkát, és tanítóink elvégezhetik. Erre felmentünk a pénzügyigazgató úrhoz (Antal nevű, új ember, erdélyi, azelőtt Zilahban volt helyi pénzügyigazgató), aki nagy megértéssel fogadta az előterjesztést, és meg is adja az engedélyt már előre, feltételezvén a miniszteri hozzájárulást, akihez az ügyet felterjeszti. Legrosszabb esetben – úgymond –, ha nem engedélyezik, addig szedik a felemelt adót, és a jövő évben majd lesz intézkedés. (A beszélgetés során elmondta azt az esetet, mely Berényi nevű, Deák Ferenc u. 23. sz. a. lakossal történt, akinél a pénzügyőrök lefoglaltak három mázsa dohányt, két vágógépet stb., és mentésére a mai napon megjelent előtte Farkas Imre, a Nemzeti Bizottság elnöke és Dragon János is. A tárgyalás és jegyzőkönyvezés közben telefon szól Fiszenkó Mihály orosz katonai parancsnoksági tolmács, aki a múlt háború után ragadt itt Makón, mint orosz fogoly, hogy adja ki Berényinek mindenét, mit lefoglaltak, mert ha nem, az orosz parancsnok összelöveti a pénzügyi palotát. Erre ő ezt írásban kérte Fiszenkótól, aki azonban azt felelte, hogy sem a parancsnok, sem ő nem ad írást. A továbbiakat a minisztérium elé terjeszti. Meggyőződése, hogy ezt a Fiszenkót Berényi megvesztegette. Egyébként úgy ennek, mint Farkasnak megmondta, micsoda magyar emberek ők, akik az orosszal takaródznak a magyar állam kárára, hogy egy tiltott üzérkedést pártolnak. Ebből látszik az új pénzügyigazgató úr komoly, önzetlen, egyenes felfogása; vallása római katolikus.)

Ebédnél említi Szakács József káplán úr, hogy Farkas Imrénél és az a főispán úrnál eljárt a pécsi apácák részére vásárolt hagyma szállítása ügyében, megengedték ingyen, mint Makó város adományát. Battonyára nézve: forduljon Klivényi Lajos úr a Mezőhegyesen termelő makói hagymásokhoz, az a hely közelebb van hozzájuk, kocsin elszállíthatják; ha pedig onnan nem, jöjjön be személyesen.

Délután 5-re felmentem a református presbiteri irodába, ahová jönni ígérték a kommunista vezetők és a kiküldött. Azonban nem jöttek ½7 óra utánig; úgy hát hazajöttünk. Egyébként elhatároztuk, hogy mint lelkészek, semmiféle párti jellegű megbízást nem fogadunk el, legföljebb, ha minden pártot érintően, mint szavazatszedő küldöttségi elnökök vagy biztosokként kérnek fel valamennyinket, fogadjuk el azt.

1945. szeptember 28. péntek

Ismét nyirkos, esős reggel, jóllehet a légsúlymérő erősen a száraz idő felé hajlott az elmúlt este óta is. 

Ma reggel utazott el Halasra Németh János harangozó, s a helyettesítése férfierővel elmarad. Cseh Mihály harangozó beteget jelentett! Nem tudom, nem a szeretetlenség-e ez, hogy összeférhetetlenségből otthon marad, csakhogy ne kelljen szolgatársát helyettesíteni. Egyébként elválik holnap, szombaton, amikor délben őneki kell beállani a hetességbe lent a sekrestyében. Lehet, hogy a jövő héten is beteg marad, amíg társa haza nem jön: kitelik szeretetlen lelkületétől.

Délelőtt eljártam a pénzügyigazgatónál beadván kérvényünket dr. Kószó Ferenc titkár úrnál, majd a városházán a mérnöki hivatalban egy, a környékbeli lakosok által aláírt kérvényt a Szent István téri parkban lévő artézi kút helyreállítására, amely hónapok óta nem ad vizet, és ezt messziről kell hordani sok embernek. Azután lementem két óráshoz, megemlítettem, hogy megkerült a Wittmann-féle fülbevaló, és megköszöntem előzékenységüket. Mondták is, hogy eddig nem járt azzal náluk senki.

Onnan a vármegyeházára mentem, keresve Árva János főlevéltárost, mint a vármegyei Történeti és Régészeti Társulat titkárát, hogy a társulatról az előírt jelentést (szervezet, vezetőség) összeállítsa, s a vármegyén beadja. Ott beszéltem Rátky Istvánnal, aki rendezi a könyvtárat, és láttam, mi történt a levéltárral, könyvekkel, amelyeket elhoztak, állványaikat szétszedték, és a DMKE-épületből hiába mozdították ki, oda aligha fognak költözni az oroszok. Ugyanis tegnapelőtt este említette Lukács Pál üveges, most rendőrségi tisztviselő, hogy legújabban arról folyik a tárgyalás, hogy az ide hozni szándékolt orosz katonákat (csendőröket) Kiszomborra helyezzék az üres urasági kastélyokba, ahol jó helyük lesz. Tehát fej nélkül mindent törni-zúzni, egy füttyre, mielőtt elgondolásukat megfontolták volna.

Hazatérőben a pénzügyi palota sarkán, a Hubert orvos házától átvezető járda végén kísérték ¾12-kor Éder Győző alezredest a rendőrség emberei. A házvezetőnője keseregve csatlakozott hozzánk (dr. Szilassal jöttem). Elmondta, most érkezett Makóra Éder úr, és már letartoztatták. Ő felmegy Dragon Jánoshoz, gazdája érdekében kért, tegyünk mi is valami lépést, de megmondtam, mi nem tehetünk, menjen fel azonban Farkas Imréhez a vármegyén. Éder ezredes a ménlóállomás parancsnoka volt, és az utóbbi években Hódmezővásárhelyen lakott, jóllehet háza és birtoka Makón volt.

Dr. Szilas említette, hogy a Mezőhegyesre szállított tanulók egy részének népbírósági tárgyalása folyik, most (ezek verték volna meg a rendőröket), a röpcédulásoké október 18-án lesz. Elszomorító tények a szólásszabadság és szabad sajtó felvirradta után!

Ugyancsak dr. Szilas hozta hírét, hogy Halason keserves a helyzet, a Fehértónál nyaralt oroszok közül mintegy ötezer bejött a városba, a háztulajdonosokat kiteszik lakásaikból, azokat lefoglalják, garázdálkodnak, kegyetlenkednek. Úgy látszik, nagyon jól érzik itt magukat, és nem kívánkoznak haza. Ezért is aggodalommal voltam és vagyok eltelve a harangozó iránt, hogy jut oda, és mit bírnak elintézni? Félek, hogy ami kis termés lett volna is, elveszik erőszakkal ezek a gonoszok. Ez a felszabadító kultúrnép! 

Délután kimentem a Maros-parti szőlőmbe, Szugolyba. Alig voltam ott fél óráig, a szomszédos Suhajda-féle szőlőben kiáltás a gazda után, szaladás, férfiak hangos szava: Suhajda és más két férfi dulakodnak, és a vége: betörő és almatolvaj oroszokat fogtak el. Később hallottam, hogy hat teherautó állott meg a töltésen, az oroszok kerékpáron és szétszéledtek, tiszt is velük, és lopni jöttek a szőlőbe, leginkább almát, utána még két autóval jöttek, és állnak meg az előző hat után, később elmentek. De én is észrevettem, hogy a napokban, eső előtt vagy után elvitték a téli almát, alig maradt néhány, a fa alatt levert levelek és nyomok. Hogy ezt oroszok vagy csőszék tették, megállapítani nem lehet. Nem is kutatom, nem érdemes, mert a szemtelen csőszék is megtehették újabb bosszúból. A szőlőt nem lehet észrevenni – talán nem bántották. Nem biztos azonban, hogy amikorra leszedni akarjuk, nem lesz mit leszedni, mint tavaly. Pedig még meglehetősen van a tőkéken a déli parcellában csemege és vegyes szőlő. Adná Isten, hogy megmaradjon hétfőig, amikor rákerül a sor a leszedésre. 

Holnap reggel 6 órától szentségimádás. Délután Isten segítségével utazom Csanádpalotára, Havadi Ferenc plébános beiktatására vasárnap a nagymise keretében. Így a szentségbetételen nem leszek idehaza.

1945. szeptember 29. szombat

Nyirkos, szitáló esős idő. Déli 1 órakor telefonál dr. Édenburg Andor vármegyei ügyész úr, hogy az igénybe venni szándékolt és egyéb ingatlanaink telekkönyvi rendezése iránt keressem fel irodájában. Felmentem hozzá, és abban állapodtunk meg, miután a lehetősége megvan annak, hogy az egyes alapítványok, mint külön jogi személyek, külön telekkönyvet képezzenek, és így ne számíttassanak, mint egyházi vagy egyházközségi tulajdon a javadalmi földekhez, ezt foganatosítsuk. Ezért össze kell szednünk az idevonatkozó okmányokat, alapítóleveleket. Minélfogva írásban felhívtam Szabó Ferenc újvárosi plébánost, hogy idevonatkozó okmányokat szedje össze, és szolgáltassa át hozzám a birtokívvel együtt. 

Szabó Ferenc plébános értesít telefonon, hogy Leléről a cserép és faanyag jó részét már befuvarozták; a munka folyamatban van, és a jövő hét csütörtökjére már minden anyag bent lesz. A templomban a szószéket és egy mellékoltárt el kellett helyükről vinni az átázás miatt, az orgonát ponyvával befödték.

Délután itt jártak az összeírók a képviselő-választáshoz. Vonatom Csanádpalotára 5,12-kor fog indulni. A budapesti gyermekekért a vonat maholnap itt lesz, állítólag október 2. vagy 3-án indulnak. Apátfalván két gyermek volt még, ezeket behoztuk, és a Vertán-telepi napközi-otthonban helyezték el, tanyaiak is bejöttek már.

Ma délelőtt a postás hozta hírül, hogy a városban dobszóval hívják fel a lakosság figyelmét a ma este rendezendő fáklyás–zenés felvonulásra annak örömére, hogy az oroszok és magyarok egyesülnek (?!). Ugyan miben és miért? Éppen ma mondta dr. Berke István főállatorvos, hogy legújabban pótbeszolgáltatás címén az orosz újabb 70 vagon búzát és sok marhát követel. Ezeket be kell szolgáltatni. Hát ezeket – úgymond – miért nem hirdetik meg dobszóval? Ennyi szenvedés és áldozat a lenyomorított magyarságtól! A vezetők eladják a hazát.   

Délután 5-kor kellett volna indulni a vonatnak, de csak 7 után indultunk. Sötétben utaztunk, 9 után értem Palotára, hol az állomáson várt Havadi Ferenc plébános és unokaöccse, ezekkel mentem be a községbe.

1945. szeptember 30. vasárnap

Reggel napos idő. Havadi Ferenc plébános a 8 órai szentmisét mondta. Előtte, alatta és utána gyóntattam; a 10 órai szentmise közben, melyet tartottam, evangéliumolvasás után a hívekhez a papi küldetésről szólottam, majd letette a plébános a hitvallást és az esküt. A templomban sokan voltak. Ebéd előtt és után leltárba foglaltuk mindazt az ingóságot, melyeket Havadi plébános a Ruszthi-testvérektől – akik közül öten ott voltak több mint egy hétig a plébánián, és osztozkodtak a hagyatékon, annak nagy részét eladták – többek között ott hagyatott és amelyeket szerintem fundusnak kell tekinteni, és ezeket bejelentjük a főhatóságnak is. Okosan tette Havadi plébános, hogy iroda és fürdőszoba felszerelését ott hagyatta, hisz’ úgyis nagy áron adtak el mindent, amit el nem vittek. 

Délután szándékom volt hazajönni azokkal az ifjakkal, akik Csanádpalotáról Makóra jöttek valami mulatságra, de nem volt hely. Így hát ottmaradtam. Este a leltárkísérő levelet megírtam a főhatóságnak, melyben kértem, ill. javasoltam, hogy az így felvett tárgyakat a főhatóság plébániai tulajdonú beszerzési tárgyaknak – ez a pontos jelentése a fundus instructusnak – minősítse. Ennek ellenében a megboldogult plébánosért az utókor a halálozás évfordulóján gyászmisét mondjanak annál is inkább, mert a család ilyenről nem gondoskodott. 

Későn, 9 óra után jött a plébániára Hubai századosné Kiszomborról, aki harangkötelet (15 m) hozott, amint megígérte volt. Elmondta Hubainé, hogy Ruszthi Etelka az összes testvérek közül a legjobban akart mindent maga számára megtartani. Egyébként nagyon drágán adtak el mindent. Párnák (3 db) elvitelére biztattam Hubainét, mint akinek ezekre szüksége van.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet