Előző fejezet Következő fejezet

1945. október

 

1945. október 1. hétfő

Hűvös reggelre virradtunk, napfényes idő. Szentmise után kimentünk az állomásra, mert Havadi Ferenc s unokaöccse velem jött Makóra, hogy földjüket megtekintse. A vonat pontos volt és 11 óra körül megérkeztünk. Megérkezéskor várt Bogsán Károly főgondnok az újvárosi templomtető fedőanyaga érdekében. Havadiék kölcsönkerékpáron kimentek földjükre, és így ott akarják kitapasztalni, hogy is állunk az építkezéssel.

Délután postán megérkezett a tanítói fizetés-kiegészítés 88 600 P.

Telefonon hívtak az igazolóbizottságba, mert ma kerül igazolás alá dr. Rohály Ferenc, Mag Béla és később tudtam meg, hogy Neiszer Péter tanító is. Ma deponált nálam özv. Kocsisné – szegénygondozott – leányával együtt, tizennégyezer pengőt, mert a szegényházba vonulandók, nem akarja ezt az összeget magánál tartani. 

A pécsi zárda részére vásárolt hagyma stb. árunak kiegyenlítésére szükség van 41 ezer pengőre, melyet a napokban hoznak ide; nem lévén más megoldás, meglévő pénzeink kiegészítésére rövid lejáratú kölcsönt vettünk fel aláírásommal az Arad–Csanádi Gazdasági Takarékpénztárnál. 

Délben jött értesítés Orosházáról, hogy a budapesti nyaraló gyermekek szerdán reggel 8 órára legyenek a SZCSV-állomáson, ahonnan őket haza fogják szállítani. 

Délután 5 órára felmentem a vármegyeházára az igazolóbizottságba. Sorra kerültek: Rohály Ferenc dr., Mag Béla és Neiszer Péter tanító is (kinek ügyét tüzetesen megvizsgálták, mert Németországba került ki); akiket igazoltak. Így Kilár Károly volt földeáki tanítót, Hetvényi Lajost és Bábonyi Tóth István gimnáziumi tanárok (előbbit Sinály Károly tanár védte (!!), és kiemelte, mennyire demokratikus szellemben működött, a népi írók mellé állott, és azért helyeztette el dr. Balogh Ányos főigazgató Makóról Nagybányára).

Este telefonáltam Szabó Ferenc plébánosnak, hogy holnap reggel megy ki Lelére a megyei földbirtokrendező tanács megbízásából Dégi kovács, akinek feladata átadni azokat a faanyagokat, amelyekre szükség van, és amelyeket szeptember 8-iki jegyzőkönyvükben nem vettek fel, de most belátta Molnár Péter ács, hogy a korhadtak helyett ezeket át kell venni. Jelezte esperes-plébános úr, hogy Molnár ács a munkadíj címén több mint 300 ezer pengő költségvetést adott át. Az anyagot fuvarozzák csütörtökig.

1945. október 2. kedd

Esett az eső éjjel és reggel is.

Szentmise után megkaptam az elismervényt arról, hogy a tavasz folyamán Bálint János főhadnagy a helyi katonai parancsnokság részére tőlem halasi földemről 530 liter bort szállított (melyet embereim február hó végén ástak el hordóstól a homokban az oroszok elől, akik több mint 12 hl-t elraboltak hordóstól a pincémből), mert ezt most igazolni kell, mielőtt a szüret megkezdődik. Így sürgönyözte meg ezt emberem a múlt szombaton. Kiss Ferenc káplán úr vállalkozott, hogy kerékpáron elmegy Halasra, s ezt elviszi, ma délelőtt indul. 

Németh Ferenc tanárjelölt keresett fel, aki a makói település- és népszokás múltjáról készít dolgozatot, adatokat beszéltünk meg. Megérkezett a budapesti nyaraló gyermekek vonata; hoztak egyet-mást a püspök úr részére, amit nálam hagytak, míg el nem szállítják. A vonattal jöttek a gyermekek szülei közül is.

Feljegyzem, hogy tegnap este a vármegyeházán említette a dombegyházi főjegyző, hogy ott a múlt szombaton tartott iskolaszéki gyűlésen megválasztották katolikus tanítóvá az általam ajánlott Domonkos nevű jánki tanítót, Szabó István főtrafikos unokaöccsét. 

Délután Horváth Mihály gondnok számolt el három hónapról a templompénztári bevételek és kiadásokról. Szó esett az orgonafújtatóról és orgonakezelésről, amely utóbbi a kántor hazatértéig kérdéses.

Este az angolkisasszonyok budapesti főnöknője jött az egyik Marycz-nővérrel, mint nővértársával, akik élelmiszerek vásárlása indokából voltak Mezőkovácsházán és Apátfalván. Szállítási  engedély megszerzése végett Farkas Imréhez, a Nemzeti Bizottság elnökéhez utasítottam őket, mint aki kieszközölheti az engedélyt a szállításhoz, esetleg ezt is, mint a város adományát, ingyen. 

Este megbeszéltük az elrendelt háromnapos ájtatosság megtartását 4, 5, 6-án este a rózsafüzér-ájtatossággal összekapcsolva. Dr. Szilas prédikál.

1945. október 3. szerda

Elég csendes, de hűvös idő; délfelé kis napsütés, enyhébb, este felhős.

Szőlőmben szedtük össze a még meghagyott szőlőt, egyenlítettem ki szőlővel a rádió helyreállítási díját, melyet elrontottak, ill. belső szerkezetét a rendőrségen megdolgozták. Két orosz katona bejött, de minden további nélkül most tovább állottak, láthatták, hogy alma nincs, és a szőlőt szedjük. Istennek hála, közben vagy este nem volt eső.

Kimenet, a Szegedi utcát elhagyva kocsin szüretelők haladtak el mellettünk; a kommunisták közül való asszonyok, akiknek férjei most kaptak szőlőföldet a Rónay-uradalomból. Egy bizonyos Gy. Varga Sándor felesége is köztük volt, amint ezt egy szomszédja említé, aki a rendőrségen van alkalmazásban rokonságával, véres szájú a férfi és nő egyaránt, akik különben hagymával foglalkoztak.

1945. október 4. csütörtök

Esőre virradtunk, hűvös és nyirkos idő. 

Kapossy Gyula földeáki helyettes plébános keresett fel, igazoló iratát és káplánjáét hozta, megy orgonálni, próbára a vasárnapi templomi hangversenyhez. Említést tett az ottani tantestületről, melyet reformálni kell civil tagjaiban, különösen Benkóczy Antal nem odavaló. 

Felkeresett Tömösi Emil volt kassai kereskedelmi iskolai tanár, aki fogságból került haza, kinek családja Salzburgban van, de róluk semmi hír. Jelenleg, mint kifosztott, állás nélkül van édesanyjánál; bízik Isten segítségében.

Pécsről megérkezett Szakács József káplán úr által beszerzett élelmiszerekért (hagyma stb.) a teherautó, még paprikát szeretnének venni. A kísérőnőtől hallottam, hogy ott sem lehet szenet kapni bizonyos mértéken túl, bár ott vannak a szénbányák. Sonkodi Sándorné a kármelita-nővérek sámsoni eredményes gyűjtéséről szólt.

Délután 5-kor az iskolán kívüli népművelés alakuló gyűlésén vettem részt, ahol általános tájékoztatást adott az előadó, Varga Sándor titkár. Mellé a makói vezetésre ajánlotta Döme Mihály gimnáziumi tanárt, aki makói.

Este Szabó Ferenc plébános közölte, hogy a faanyagot ma Leléről behozták, kivéve a legutóbb kiutaltakat.

1945. október 5. péntek

Ismét hűvös, nyirkos idő, csak éppen hogy nem esik, a felhők úgy lógnak felettünk. Első péntek, sok gyónó; érezzük, hogy egy gyóntató hiányzik.

Kereső István kőműves jött, tőle tudtam meg, hogy az újvárosi templom cserépfedési és kőműves munkájáért 130 ezer pengős és 80 mázsás csöves tengeriről szóló költségvetést adott át Szabó Ferenc plébánosnak. Amikor efelett csodálkoztam, azt felelte, hogy a plébános úr szerint bő mértékkel kellett megcsinálnia ezt, mert segély iránt be kell nyújtani, s amikorra elintézik, az árak emelkednek, ő különben jobb szeret úgy dolgozni, hogy amit és amikor elvégzik, fizetik meg. 

Délután kereskedelmi iskolai igazgató-tanácsülés, melyen Lélek Péter megbízatást nyert és igazgató teendők további végzésére (nehogy pályázat útján más egyént nyomjanak be!) és helyettesek megbízatása, valamint tandíjkedvezmények megszavazása (két kommunista tag: Weszelei és Rozsnyai Mihály) nagyon bő mértéket alkalmaztak a gyenge tanulókra is, végül tandíj-megállapítás, a mai pénzleolvadás miatt csak negyedévre szólóan.

1945. október. 6. szombat

A hivatalos aradi vértanúk emlékezete szentmisére az ifjúság jött teljes számban 8-9 órai szentmiséhez; hatóságok utóbbira kevesen. A városházán 11-kor dísz-gyászközgyűlés, ünnepi szónok dr. Giday Kálmán gimnáziumi tanár, frázisokkal puffogtatta a múlt bűneit, de nagyon gyenge és alpári módon.

Dr. Szilas szerint a gimnáziumi tanulók ünnepélyén is előbb ez beszélt, de ott még a térdeplő papokról és csúszó-mászó hivatalnokokról is merészkedett. Mondtam Szilas úrnak: ne vitatkozzék vele, a megvetés gyógyítja meg.

Estefelé ismét eső; úgy látszik, ez az időjárás folytatódik. 

Szakács értesítést kapott Pécsről, hogy az innen szállított hagyma s egyebekkel teli autó megérkezett Pécsre, jóllehet itt a rendőrségtől egy Bökönyi nevű nyomozó, aki elvette és elveszítette (?!) a pécsi autóvezető hajtási igazolványát, akadékoskodott, és a vármegyéről Farkas Imrének kellett közbelépni, mert a Maros-hídnál feltartóztatta a kocsirakományt. 

Tegnap délután hazaérkezett Kiss Ferenc káplán úr, aki szerdán délelőtt ért Halasra, onnan már aznap délután visszaindult, este Szőregre érkezett édesanyjához, ott maradt tegnapig; szerencsésen járt; Halason tanyám körül sok az orosz. Embereim szüreteltek, harangozó ott maradt.

1945. október 7. vasárnap

Erős szél, hűvös idő, napsütés. Délben Credo-gyűlés; délután 4 óra körül megérkezik a hangversenyre Kapossy Gyula földeáki plébános (ugyanakkor a harangozó Halasról), kivel 5 órára elmentem a református tanácsterembe, hol a hatóságok fejei is gyülekeztek: alispán, polgármester, vármegyei főügyész, városi ügyész, főmérnök; a Credo-ból Bogsán Károly és kilenc társa. A templomban telve voltak a padok. A Nemzeti Segélytől: Diósszilágyi Sámuel főorvos leánya (a belügyminiszter neje, Erdei Ferencné) és Csorba György titkár. Az énekszámok precízek, az orgonajáték és Kapossy éneke tökéletes; Elek Sándor úr jól játszott; a jelenlévők épületes figyelemmel hallgattak minden számot. Szirbik Sándor lelkész Máté-ból a felett tartott magyarázatot, hogy keresztelő Szent János a fogságból követeket küldött Jézushoz, hogy „ő kicsoda?” és Jézus felelete a csodákról. Ebből következtetést vont le, hogy a jelenlevőknek is van küldetésük, tanúságtételük, hogy Krisztus és Isten szent ügye mellett kitartsanak és a makóiak összetartása mellett – felekezetközi viszonyban –, tanúságot tegyenek. A beszéd nyugodt, semmi sértő benne, s a „keresztyén” szót nem is használta. A végén kihirdette, hogy a jelenlévők adakozzanak a Nemzeti Segély céljaira, a hadifoglyok részére. Kapossy úr itt maradt éjszakára.

Szabó Ferenc újvárosi plébános a hangverseny után panaszkodik, hogy az ácsok szerint a behordott faanyag nem elég jó, és hogy 280 mázsa tengerit is kérnek a pénzen felül a lebontásért, és még 21 ezer pengőt követelnek. Ezzel kapcsolatban mondta ma Bogsán Károly főgondnok úr, hogy Molnár Péter ács úgy nyilatkozott, hogyha Szabó plébános úr vezeti az építkezést, és nem innen, akkor az sohasem lesz kész. Már pedig jobb, ha Szabó úr vezeti.

1945. október 8. hétfő

Napsütés, enyhébb idő. – Kapossy Gyula úr ma reggel ½6-kor elment.

Délelőtt jött Gera, volt bérlő a sóstói ugarban azzal a hírrel, hogy az ottani javadalmi földet már kiosztották, ill. kikarózták. Nyolc holdat valami bennfentese a földigénylő bizottságnak tartotta meg, a többit a görög katolikus lelkészi javadalmi földdel más kapná. Kérdezte: tudok-e erről? Nem, feleltem.

Iskolánknál baj van az illemhelyekkel: a vízöblítéses lefolyója bedugul (a polgári iskolások részén, akik közt – sajnos – nem tud az igazgató rendet tartani), a lent lévőt bemocskolták, a szolga nem akarja tisztogatni stb. A mester keresi, és bajosan találja meg a levezető csatornát, mely az új építkezésnél készült. Tehát baj és nehézség sokfelé mutatkozik! 

Székely Nándor elemi iskolai igazgató jelenti, hogy tegnap szülői értekezlet volt, ezen a szülők készséggel ajánlottak fel 50–50 kg tüzelőt (fa, szén, csutka stb.), csak hogy a tanítás ne szüneteljen; már meg is kapta a beszállítást; kérik, hogy a tanítást addig, míg a nyári időszámítás tart, 9 órakor kezdhessék. Ehhez szívesen hozzájárulok. Szóvá tette a vasár- és ünnepnapi szentmisét, melyet 8 órakor korainak tartanak. Erre azt feleltem: jöjjenek 10-kor a nagymisére. De ezt nem találja jónak az igazgató. Már pedig más szentmisére előbb nem vezethetők a sok középiskolás miatt.

Tegnap a Credo-gyűlésen mondja Béres János tag, hogy hallomása szerint a MADISZ-beli leányok közül 12-13 teherben van! Ez a felszabadított erkölcs keserű gyümölcse! Hát ezért hajtanák be az ifjúságot egy akolba minden faluban és városban? Gondolják meg a szülők és az ifjúság egyaránt, mire jutnak, ha elszakadnak a Krisztusi erkölcstől?

Délben és délután hiába kerestünk kapcsolást a szegedi püspöki hivatallal megtudakolandó, megtartják-e holnap-holnapután a plébánosi vizsgákat? Csak később sikerült beszélni Szakács József káplán úrnak Sopsich János irodaigazgató úrral, aki közölte, hogy e hó 23–24-én fogják megtartani.

Délután városi közgyűlésen vettem részt; az újvárosi templomra megszavazták egyhangúan a kért 50 ezer pengőt. Egyébként csak a volt püspökkerti víztorony lebontása és a vásárlás körül volt élesebb vita.

Hazafelé találkoztam Welther Miklós a makói takarékpénztári igazgatójával, aki hat havi kényszermunkáját kitöltötte. Most várja igazolását; népbíróság elé nem kerül, az ügyészség alapul erre okot most nem talált. 

Innsbruckból haza jött Pandala Pál (anyja óvónő) és Fazekas kertész fia [János], főiskolai hallgatók, kiknek egyike német ruhába bujtatott SS katona volt. Útban van hazafelé dr. Sonkodi Sándor orvos, és már itthon van dr. Dobsa Lajos, szintén tisztiorvos. Ma délután felkerestem Szirbik Sándor református lelkész urat, aki közölte, hogy tegnapeste az orgonahangverseny alkalmával 38 ezer pengő (ebből hatot a zsidók adtak) gyűlt össze a Nemzeti Segély javára. Kiadás nem volt, a műsort a nyomda ingyen csinálta. Szép eredmény! 

Utána utcán találkoztam Micsák Márton úrral, aki elmondta, hogy a tegnapi budapesti választásokról öt kerületből már közölték az eredményt: háromban a kisgazdapárt győzött, kettőben a szociáldemokrata és kommunista pártok, akik együtt futnak, kisebbségben maradtak. Ebből ő jó eredményt lát a jövőre.

1945. október 9. kedd

Déli órákban eljártam Gál Sándorné temetési költségeinek rendezésében, kifizettem a vállalkozó hátralévő járandóságát (előlegeztem), majd benyújtottam a pénzügynél temetési segély engedélyezése iránti kérelmet. Utána felmentem a földbirtokrendező tanácshoz, érdeklődni Becker Vendel tanítóképző igazgató úr földje iránt, ahol sajnos, tapasztalnom kellett, hogy bár szeptember 11-én ígérték, hogy elintézik, a mai napig nem tettek semmit. Ma Sarkadi titkár úr ígérte, hogy az ügyet a tanács elé viszi. Viszont én kértem, hogy a szőregieket ők intsék le, hogy ne tartsák meg a jogtalanul kiosztott és birtokolt alapítványföldet, ami a tanács joga. Ígéretüket közlöm levélben dr. Becker úrral. 

Ott találtam feles-bérlőmet, Kurusa Andrást, aki tanúkkal várja igaza bizonyításának alkalmát, hogy békét hagyjanak neki, és akkor reméli, hogy földemet nyugodtan művelheti; a kukoricát ma-holnap törik le, s akkor még talán nekem is jut valami.

Délután Szakács József és Kiss Ferenc káplán urak Lelére mentek kerékpáron; állítólag ott lehet tűzifát szerezni a község révén. Majd meglátjuk. 

Délben itt járt Szabó Ferenc plébános is, aki jelenti, hogy az összes anyagot behordták már, de az ács nem kezdte meg a munkát: a pénzen felül csöves kukoricát is követel. Azt ajánlottam, hogy Szabó plébános Bogsán Károly és Szabó Imre főmérnök urakkal beszélje meg, és az áccsal egyezkedjenek, hogy regiebe dolgozzanak, és akkor kaphatnak kukoricát is, de csak a munkadíjba leendő beszámítással. Így adja ki a város is a munkát, mint azt a tegnapi városi közgyűlésen kijelentette a polgármester, így dolgozott éppen Molnár Péter ács a városnak a Maros-hídnál.

Este a káplán urak kedvező hírrel jöttek meg Leléről, kapunk tűzifát valami kisebb mennyiségben (talán 20 mázsát?), melyet Szakács József úr bátyja fog beszállítani. 

Vacsora közben állított be hozzánk dr. Hunya Benedek keresztény-pártszervező, aki Magyarbánhegyesről jött kocsin (vasút most arrafelé nem közlekedik) éjjeli szállást kér, holnap, kora reggel tovább utazik haza Szegedre. Mivel pedig a budapesti városi törvényhatósági választásokon (október 7-én volt) a kisgazdapárt kapta az abszolút többséget (113, szociáldemokrata és kommunista 102, más pártok alig valamit), szerinte is bizakodással nézhetünk az országos választások elé. Hunya hallotta, hogy ma este a városházán tartott tanácsi-tanítói általános szellemi munkások szakszervezeti gyűlésén megjelent Dénes Leó szegedi polgármester és két fiatalember, akik kijelentették, hogy a budapesti választás a reakciósok győzelme. A további választásnál le kell törni a polgári pártbelieket, és ha nem a kommunisták győznek, az oroszok a nyakunkon maradnak. Tehát már most és így kezdik a terrort! Hunya szerint a pénz elértéktelenedése tovább folytatódik.

1945. október 10. szerda

Délelőtt Budapestről levelet küldött – kéz alatt – Reibel eleki esperes-plébános, amelyben kér, érdeklődjem meg a rendőrségen és a népbíróságnál ügyvédünk útján, nincs-e ellene feljelentés valamelyes okból? Lába meggyógyult, a bal kezének van még baja. Egyben közli, hogy püspök úr szeretné, ha fellépne képviselőválasztáskor képviselőnek. Küldönce elmondta a budapesti választások lefolyását, és valami Csajághy-nevű férfitől hallotta, hogy háromezer angol–amerikai katona jött Budapestre.

Később egy Balázs-nevű (vitéz) postatanácsos jött, aki Budapestről érkezett, szűrt akar vásárolni. Ő is buzgólkodott a fővárosi választások érdekében (vitézi telkét elvették, de visszakapja).

Mag Béla, tanyai lelkész húga jött, elmondta, hogy múlt vasárnap kommunista férfi és nő-agitátor járt Bogárzóban, és a gyűlésen ellenük nagyon kifakadtak a hallgatók, sok mindent fejükhöz vágtak; a hölgy csodálkozott, hogy ott nem alakult meg a MADISZ!

Estefelé felkerestem dr. Kapus István ügyvédet, érdeklődje meg a rendőrségen és a népbíróságnál, nincs-e Reibel Mihály úr ellen feljelentés. Kapus ígérte, éppen kapóra jön, mert holnap lesz népbírósági tárgyalása a tanulóifjúság által elkövetett plakát és röpirat ügynek. Egyben szóvá teszi, hogy jó lenne a kisgazdapárt részéről jelölni Reibel urat az első kerületben. Helyes, mondtam, hisz Reibel Mihály úr oly sokat tett a nép érdekében önzetlenül. Erre még ő kezdte dicsérni, kiemelvén szónoki tehetségét. Onnan meglátogatni akartam Teszling József ny. ezredest és Kovács József főbíró urakat, de nem találtam őket; bementem Árva János főlevéltárosékhoz. Árva úr és második leánya tanyán vannak kukoricát szedni, majd Kelemen Ferenc polgári leányiskolai igazgatóhoz, aki már jobban van, bár nem tudja, mikor viszik a rendőrségre vagy a népbíróság elé? Elmondta P. Balogh Sándor eltűnését augusztus 26-án reggel. Kelemen bizalommal néz a jövő elé, és látszik rajta ugyan, hogy megtörött testileg, de lelke erős, és otthon szívesen teljesít testi munkát.

1945. október 11. csütörtök

Nagy Imréné a káplánszobának a Gál-féle bútorokból való juttatás ellenértékeként a temetési költségek fedezésére egyelőre 1230 pengőt adott át, mely a Rózsafüzér-társulat ajándéka lesz. Ennek ellenében mondjuk el a társulati énekes szentmiséket havonként. Természetes, hogy a bútor értéke sokkal nagyobb; de viszont a társulat jobb helyre úgy sem tehetné, amikor nem vehetünk egyházi felszerelést a templomnak. 

Zsilkó József tanító jelenti, hogy az egyházközségi adóalap helyesbítési munkáját tegnap délután megkezdték, haladnak. A most kiutalt tanítói fizetések ügyében van némi zavar: az illetményhivatal egyszer utal, másszor visszafizettet, az innen küldött felterjesztést nem látszik figyelembe venni, s több ezer pengőről volna szó, csakugyan vissza kellene fizetni a felemelt illetmény-hányadot, amelyről mondják, hogy jogosan jár tanítóinknak.

Püspök úrtól értesítés érkezett: a papnövendékeket – köztük három makói – a fűtési időben, mert nincs fűtőanyag – hazaküldik. De még két elsőévest szeretne Makón vagy egyik kispapnál, legalább egyiket elhelyezni. Lelkiekre külön kér gondot fordíttatni. Azon kívül a papnevelde ajánlott élelmiszerek közül a zsír, mák, szalonna átvételét és megőrzését kéri, vállaljam. A nagyobb mennyiségűeket (liszt, burgonya) tároltatja az egyes plébániákon tavaszig. Délben ezt említem a káplán uraknak; ők a megőrzést a szegényházban vagy szervitáknál gondolnák, ahol ha járnak is majd rekvirálni, könnyebben lehet a többivel elszámolni; én a szegényházat nem tartom megfelelőnek.

Délben voltam a megyei földbirtokrendező tanácsnál sürgetni Becker Vendel igazgató úr ügyét, ahol ma azután Dégi István tanácstag bevitte, hogy letárgyalják. Ugyancsak ott beszéltem Csillag Sándor mérnök és Sarkadi dr. titkárral az én ügyemről. Adják meg a lehetőségét annak, hogy a javadalmi földemből elveendő részeket a sóstói ugar és Dorka dűlői járandó helyett a dáli tanyaföldből hasítsák ki. Biztattak, hogy adjam be írásban; holnap felviszem a kérvényt, melyet délután megszerkesztettem.

Délben, ebédnél említi dr. Szilas, hogy a kommunisták ellen szerkesztett röpcédulák miatt letartóztatott középiskolai tanulókat tegnap este behozták Szegedről az ügyészség fogházából, ma volt tárgyalása ügyüknek, és valamennyit felmentették. Ügyész dr. Mécs László helybeli járásbíró titkár volt. A fiukat ma is a járásbírósági fogházban tartják (köztük Domonkos László járásbírósági elnök fia [Mátyás], Bécsy Tamás, Vér Jenő és Gondos János), és holnap visszaviszik Szegedre. Ezeknek nagy elégtétel, hogy az a Baranyi-nevü rendőr, aki P. Baloghot is megverte és a fiúkat is, valami Mezőhegyesen elkövetett bűn miatt, bekerült az ügyészség fogházába. Előbb kellett volna!

Eljött hozzám a délután folyamán Zombori Lajos asztalos, a szociáldemokrata párt vezetője, kér azokból a gerendákból négy db-ot, amelyeket a vármegyétől az újvárosi templomhoz vesz át Szabó Ferenc plébános. Elmondta keservét – a kommunista-pártiak és a rendőrség üzelmei, túlkapásai miatt – mint szólalt fel a Nemzetgyűlésen. Sajnálja, hogy elfeledkeznek a hazával szemben tartozó kötelezettségeikről, és a rút önzés, nagyravágyás fogja el őket. Ha most – úgymond – nem tudunk jó irányban eredményt elérni, elvesztünk! 

A szervitáknál előadtam a püspök úr leveleinek tartalmát: mindkét papnövendéket (a három helybelin kívül) elhelyezzük a Szent Gellért Konviktusban, ahol három ingyenes helyünk van. Kettő be van töltve, a harmadik nagyhéten lesz itt; a két teológus, akik délelőtt tanulnak maguknak, délután a növendékekkel foglalkozva segítenek a pátereknek. Az élelmiszerek közül a kisebbeket átveszik és Lelén keresztül való elszállításig megőrzik. 

Este szó esett Bécsy Bertalan polgármester fiának [Tamás] – VIII. gimnazista – elhelyezéséről. Azt mondtam, el kell helyezni a Szent Gellért Konviktusban, valahogyan csak eltartjuk, hiszen apja lefogva, mostohaanyja távol van, és mindenük elveszett, segítsünk rajta. 

Késő este telefonál Szabó Ferenc plébános, hogy az ácsok kötözködnek, új költségvetést készítenek. Kölcsön után járt ma bankban. Erre nézve püspök úrhoz irányítottam, aki nekem erről régebben irt, előbbinél tárgyaljon Szabó Imre főmérnök és Bogsán Károly urak jelenlétében Molnár Péter ácsmesterrel, hogy csak regie-be kapja meg a munkát. Ha pedig nem vállalja, ki kell adni másnak.

1945. október 12. péntek

Szentmiséről jövet megbeszéltem Takács Bálint temetőgondnokkal, hogy a temetőpénztár megtakarított pénzéből kölcsönt adunk az egyházközségnek iskolaépítésből még fennálló takarékpénztári tartozás – 35 ezer pengő – kiegyenlítésére, hogy az egyházközség ne tartozzon. Erre különösen az indít, hogy amikor váltólejáratnál a múlt héten kamatot kellett fizetni, három hónapra 3100 pengő kamatot számítottak, ami évi tizenkétezer pengőnél több lesz, mert hisz a pénzromlással a kamat emelkedik. Úgyis van tízezer pengő a főhatóságtól, amit erre a célra is adtak legutóbb, ehhez még huszonötezer kell a temetőpénztárból, és ez kamatmentes lesz; visszafizetését – úgy gondolom legjobbnak – négy év alatt fogja az egyházközség teljesíteni évi 15–15 mázsa búzában. A gondnok szerint 31 ezer pengője van a temetőpénztárnak, úgyhogy még marad is előforduló kiadásokra. Ezt ő is helyeselte. 

Alig végeztem ezzel az üggyel, jött három népleány Budapestről. P. Hunya S. J. levelével Szegedről, akik Mezőkovácsházán (20 mázsa) és Apátfalván (5 mázsa) liszt elszállítására kérnének engedélyt a főispán úrtól, és ehhez kérik – Hunya páter is – közbenjárásomat. Ezek a pápai nuncius kezdeményezte segélyakció javára kapják a lisztet. Velük jött be Szakács káplán úr, akit elmenesztettünk a megyeházára megtudni, itthon van-e és fogad-e a főispán úr? Igenlő válasz után 11 óra után találkoztunk a vezetőnővérrel a megyeháznál, és szerencsére a főispán úr a titkári szobában volt, amikor megérkeztünk, és szobájába irányított, ahol megértvén, miről van szó, készségesen adta meg a miniszteri engedély felmutatása mellett, a szállításhoz engedélyét, mégpedig e hó 26-ig, miután most vonatok nem közlekednek, és bizonytalan, mely napon indulnak. 

Délben bevittem kérelmemet a vármegyei földbirtokrendező tanácshoz, hol dr. Sarkadi titkár említé, hogy Becker Vendel úr ügyét tegnap tárgyalták; állítólag Csillag Sándor mérnök úrral kell erről tárgyalniuk.

Délután Nemzeti Segély-ülés volt; új tagok is – nők – voltak. Kiküldött választás volt, a szocialista bizottságba dr. Erdei Ferencnét jelölte titkos választással. 

Felmentem még Bogsán Károly úrhoz, közöltem vele a kölcsön visszafizetését. Ő is helyeselte.

1945. október 13. szombat

Délelőtt Gál Sándorné hagyatéki felvételét intéztem el, utána felmentem a makói takarékpénztárba, hogy befizessem a 35 ezer pengő egyházközségi tartozást. Azonban nem fogadták el mint kiegyenlítését a tartozásnak, hanem csak, mint betétet, mely kamatozni fog, természetesen 4-5%-kal, míg a tartozás után 40%-ot fizettünk. De hát ez a világ sora a pénzügyek terén!

Menet a takarékpénztárba találkoztam Szőnyi Imrével, a kisgazdapárt elnökével, és mondja, a helyi orosz parancsnok gratulált neki a budapesti választási győzelem után, mert ő örül, bármely demokratikus párt sikert ér el, tehát ezzel is – úgymond Szőnyi – az orosz sem kizárólag a kommunista párt mellett áll.

Délután az újvárosi iskolánál volt tantestületi ülés, mely alatt az iskolások énekoktatásáról és énekeltetéséről különösen szóltam, miután délben Kiss Ferenc úr említé, hogy Ágota nővér adandó énekrend nélkül akarna énekelni a templomban, holott Kiss Ferenc most éppen az elemi és a polgári iskolások egyöntetű éneklése tekintetében dolgozott ki énekrendet, amiről Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgató is szólott éppen ma. Ezt helyeslem is. A tantestületi ülés keretében M. Petra újvárosi nővér megfontolatlan módon tette szóvá az iskolai takarítás és fizetésük ügyét, mely utóbbira nézve panasz nem lehet, mert hogy drágaság van, az nem az iskolafenntartó egyházközség bűne; utóbbin pedig segítünk lehetőség szerint, és az ő ujjáról sem esik le az aranygyűrű, ha segítene nehéz időkben a takarításnál, és azt néhány jóindulatú szülő gyermekével együtt végzik. Azt meg éppen nem vártam, hogy most az imaház takarítását a nővérek nevében felpanaszolja. A leégett templomtető miatt veszik igénybe az egyik tantermet istentiszteleti célra, mely lakásuk mellett van. A nehéz helyzetre való tekintettel ennek takarítását elvárjuk tőlük. Megtekintettem a templom körül felhalmozott fa- és fedőanyagot. Az áccsal ma tárgyalnak. 

Visszatérőben az Apaffy és Kórház utcák sarkán találkoztam Génes Mihály állami építészeti főtanácsos és nejével, akik tegnap este jöttek meg Karinthiából, ahová menekülésük során jutottak. Megviselte őket az otthon hiánya, de bizakodóak, amint mondották, bútoraikat és felszerelésüket részükre megmentették. Fiukról – tiszt – nem tudnak semmit.

1945. október 14. vasárnap

A reggeli szentmise után említi Bogsán Károly főgondnok úr, hogy tegnap este tárgyalt az újvárosi plébános, Szabó Imre főmérnök, Horváth ács és ő az újvárosi templom ácsmunkáiról, melyekre nézve Szabó főmérnök azt mondta, hogy a 600 ezer pengőt el kell fogadni, s ha munkabér-emelkedés lenne, meg kell adni; a munka elkészül december közepére. Nem sok a munkadíj – mondja – csak egy vagon búza ára, ezt össze kell adni! Igen, feleltem, de honnan? Meglesz az, folytatja a főgondnok. Ráhagytam, gondolván, hogy ennek összehozása most, amikor nincs a pékeknél kenyér, és az orosz elvisz annyi gabonát, a főváros éhezik, összehozása a lehetetlenséggel határos. Egyébként örülni fogok, ha a munkadíjakat ki tudja fizetni Újváros.

Nagymise alatt jöttem ki a templomból, amikor is M. Emília iskolanővér jött, hogy rendtársai nevében engeszteljen M. Petra nővérük nem azonos véleménynyilvánításáért a fizetés és takarítás tekintetében, amikor ők, mondja, segítenek a takarításnál. Megnyugtattam, hogy nem vettem fel a megfontolatlan felszólalást, és napirendre tértem a felett. Még a népénekről és a KALÁSZ-leányok énekléséről szólott, akik a vasárnapi 7 órai szentmisén énekelnek, ezt helyeslem, és folytatását örömmel veszem, sőt jó lesz, ha a vecsernyékre megtanulják a zsoltárok éneklését, és emelik a vecsernye értékét. S ezt megtenni ígérte a nővér, mert amint mondta, úgyis ott vannak ilyenkor a templomban. Jó is lesz ez, mert különben a mostani ének, Reinertől nem épületes; öreg és kedvetlenül végzi a helyettesítést veje, a távollévő kántor visszatértéig.

Délután temettem dr. Diósszilágyi Sámuel igazgató-főorvos anyósát, aki római katolikus. Utána elmentem Sági István ny. elemi iskolai igazgatóhoz látogatóba, megtekintettem méhesét és rendes kertjét, állatait; a mézből készített élelmiszert, ruházatot önmaga és neje részére. Ezután a szervitarend házába siettem, és megbeszéltem a Bécsy-fiú [Tamás] felvételét a Szent Gellért Konviktusba, ahol a múlt iskolaévben is volt, miután atyja jelenleg az ügyészség szegedi fogházában van, ahová Mezőhegyesről kísérte át a rendőrség. Szegény fiún segíteni kell, hogy a folyó iskolaévben letehesse az érettségit.

1945. október 15. hétfő

Délelőtt a gimnázium és kereskedelmi iskolákban két hittanórán – mint püspöki biztos – látogatást végeztem.

Hazajövet említi a pénzügyigazgatóság épületének sarkánál Csillag Sándor mérnök úr, hogy beadványomat – földigényléssel kapcsolatban földkicserélés – ma délután tárgyalja a vármegyei földbirtok-rendező tanács, melyen ő is részt vesz. Kértem megértő támogatását. Hogy a dr. Becker Vendel féle ügyet tárgyalják-e, nem tudja.

Délután Kiss Ferenc úr elment Szegedre – a papnövendékek számára összegyűlt tojást szállítja be, amelyeket már előre elvittek tanítványai Kiszomborra, onnan ő viszi kerékpáron Szegedre. 

Kimentem az állomásra, jelezték nagyobb hadifogoly hazatértét orosz földről. De bár kétszer eljöttem egyéb látogatások végzésére, mivel 6 óra előttig nem érkezett meg a szerelvény, és hozzá még két szerelvénnyel jönni jelezték őket, hazajöttem. 

Molnár Mária édesanyjánál, aki súlyos beteg, voltam; özv. Farkasnénál pedig a templomnak felajánlott nagy kép végett, melynek üvegjével szeretném templomunk szentélye egyik hiányzó ablakszemének pótlását, amit szívesen vesz Farkasné.

Hazaérve felkeresett Tarnay Ákos ny. árvaszéki elnök, kivel beszélgettünk ismerőseinkről, és az elmenekült vármegyei tisztviselők gyenge jelleméről, ami most világlik ki, amikor bajba jutottak (Ferenczy Béla alispán és Purgly Emil földbirtokos). 

Este említi dr. Szilas, hogy André Béla pénzügyi főtanácsos és neje is hazajött (Gémesékkel együtt), akiknek itt hagyott ingóságait egyik fiuk, állítólag a házat is, eladta. Üzenetet hoztak Vörösvári Nándor kövegyi lelkész úrtól, aki velük volt, és ott maradt még, mint a magyaroknak lelkésze. Hazatérőben találkoztam Miklós István paptársunk édesanyjával, aki két fiától értesítést kapott. Mindketten (István és Tibor) együtt vannak Dél-Bajorországban, Wierbachban. Ott vannak a magyar műegyetemi hallgatók is.

1945. október 16. kedd

Szentmise után a kórházi főnöknő és egy nővére keres fel; már vasárnap, a kommunista népgyűlés napján a kórház összes személyzetével együtt akarták a nővéreket is kihajtani a városháza elé, hogy hallgassák meg a budapesti szónokokat (Révai József és Szirmai István nevű zsidók), de nem mentek. Tegnap este azonban egy ilyen agitátor meghallgatására a kórház irodájába terelték az összes személyzetet, köztük az apácákat is. Ott a szónok többek közt azt is felhozta, hogy az ország első főpapja (hercegprímás) kijelentette, hogy a kisgazdapártra szavazzanak, amint a szónok szerint a budapesti választások napján minden templom ajtajában papok és apácák a bemenő hívek fülébe súgták, hogy a kisgazdapártra szavazzanak. Csakis így győztek; no meg, hogy azért haragusznak a főpapok, mert elvették földjeiket; pedig a kommunizmus azt akarja, amit Krisztus tanított. A kórházban két gépész (egyik valami Szalai) fő-kommunista, és ezek agitálnak bent. Kérdik a nővérek, mitevők legyenek? Erre felolvastam előttük a püspök úr legutóbbi körlevelét, mely megtilt minden agitációt vagy véleménynyilvánítást a mai rendszer, a szovjet kommunizmusról vagy ellen, és természetes, hogy részvételt is az agitálásban. A nővérek szerint ez az agitátor is mondta, hogy eleinte a kommunisták jelentették ki, hogy a papság tartózkodjék az agitációtól, és most az egyháziakat is fel akarják használni ilyen célra. 

Utána iskolalátogatásra mentem a gimnázium és kereskedelmi iskolai tanulókhoz, majd a városházára néhány anyakönyvi ügyet elintézni, s elhalt katonák halálesete iránt érdeklődtem.

Ebéd közben említi Szakács József káplán úr a hírt, hogy vidéki nagyobb városokban összetűzés volt kommunisták és más polgárok között.

Ebéd után felesem, Kurusa András jött, akit felszabadítottak az alól, hogy jószágait és gazdasági felszereléseit elvegyék, így megmaradhat a tanyaföldön, s művelni fogja tovább. De közöltem vele, hogy esetleg onnan hasítanak ki 20-25 holdnyi területet, amint azt a közelmúltban kértem.

Dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános úr jött, akit most szorongatnak múlt évi (1944) március 15-én mondott hazafias beszédeinek egyes félremagyarázott kitételei miatt (Kiss Ernő és Zombori Lajos szociáldemokrata, egy harmadik valami tanárféle egyén). Hát ilyen ez a világ! 

Más hír szerint azzal is csalogatják az embereket a kommunisták, hogyha belépnek közéjük, kapnak cukrot és sót is! 

Szabó Ferenc plébános telefonon közli, hogy a múlt szombaton Budapestről közölt hír szerint az ipari munkabéreket 100%-kal felemelték, így az ácsmunkák díja az egymilliót jóval felülhaladja. Ehhez újabb gyűjtési menetet indított el. Az ácsok tegnap megkezdték a munkát. 

Kiss Ferenc káplán úr délután jött meg Szegedről.

1945. október 17. szerda

Iskolalátogatásra mentem 8 órakor. Ennek végén meglátogattam a gimnáziumi igazgatót, dr. Tarnay Lászlót, akit egyelőre szabadságoltak, mert a kommunista igazgatói bizottság ítélete szerint vezetésre alkalmatlannak minősítették, és helyébe Kertész Antal tanárt bízták meg az igazgatói teendők végzésével. Tarnayt bántja ez, de kénytelen elviselni. A tanári kar tudja, hogy ennek Sinály Károly tanár az oka, akit senki sem szeret, lévén ruszin és orosz barát. Tarnay szerint a búza ára ma 20 ezer pengőn fölül van, a burgonyáé még magasabb. Hová fog ez vezetni? 

Papírt vásároltam, melynek íve tíz pengő. Ebéd után Lukács Pál üveges, most azonban rendőrségi politikai osztályvezető, a szociáldemokrata párt tagja, látogatott meg. Elbeszélgettünk egyről-másról. Leszűrődése: a nehéz helyzetben nem ért egyet a kommunistákkal, akik nem reális alapon viszik az ügyeket és erőszakoskodnak.

Felkeresett dr. Szirmai József ügyvéd neje, aki hálából ki akarja festeni a lourdesi barlangot, mert menekülésük idején a Szent Szűz különös oltalmát tapasztalták, és visszakapták az itteni földbirtokrendező tanács által elkobzott földjüket és házukat. Apjok festővel végezteti a festést. Megköszöntem jóságát. Somodi Józsefné hagyaték ügyében keresett fel. 

Amint Szirmainé elment, jött dr. Szilas a hírrel, hogy csak a napokban szabadlábra helyezett diákokat ismét befogta a rendőrség, röpcédulákat találtak Újvároson. Míg mondja el ezt a kapu alatt, betoppan Bécsy Tamás, akiről azt mondta dr. Szilas, hogy ő is a lefogottak között van. Tamás tovább akar menni anyjához, csak ruhaneműeket szándékozik elhozatni. Vacsora közben jött a hír, hogy a rendőrség őt is kereste Biliczki Jenőéknél és Vér Jánoséknál is. Nagy nehezen lehetett rávenni Tamást, hogy jelentkezzék a rendőrségen, nehogy máshol fogják el, és nagyobb baja legyen. Szegény fiú alig bírt elmenni Vérékhez, hogy ott Vér Jánossal együtt menjen be a rendőrségre, mint kísérő, kinek fia szintén a lefogottak között van.

1945. október 18. csütörtök

A polgári fiú és polgári leányiskolákba mentem látogatásra. Előbbiben értesültem a tanári szobában, hogy a város tulajdonát képező Lúdvár-erdőben a közösség irtja – engedély nélkül – az erdőt, és volt ember, aki harminc mázsát vitt el. Állítólag a polgármester is künn lett volna, de azt a nép lehurrogta, és vágta tovább a fákat. A rendőrség is beavatkozott, de csak estefelé, mikor már a fák legnagyobb részét kivágták és elvitték. 

Hazajövet a templom mellett adja át Havadi Ferenc csanádpalotai plébános levelét unokaöccse, melyben közli, hogy a Ruszthi-örökösök egyike, Etelka, elégedetlen és követelődző. (Levelét és a választ is olvastam, természetes, hogy azóta az árak emelkedtek, és most többet kapnának mindenért. És ezt éppen az teszi – Havadi szerint –, ki a legtöbbet vitte el a hagyatéki tárgyakból!)

Ebéd után Wittmann Ferenc keresett fel, aki sógornője fülbevalóit akarná elvinni, és eladni szándékozik. Hogy elodázzam kérelmével, elküldtem Arató Ferenchez, hogy vele együtt jöjjön hozzám. Addig André Bélánéval beszéltem, aki panaszolja, hogy férjét ma 12 óra után a rendőrségre idézték, nem tudni, mi fog vele történni. Bár tudja, és a zsidók is igazolják, hogy velük is igazságos volt mindenben. Kis idő múlva jött fia, hogy atyját már elbocsátották, aminek megörült az asszony is. Elmondta különben, hogy Vörösvári Nándor kövegyi lelkész úr üzeni nekem, Kirchenhofból Grazba ment a hó első péntekjén nővéréhez, s ott fog maradni valószínűleg tavaszig.

Délután jött egy Benedek-nevü detektiv, aki hozta azt a gépkocsi-igazolványt (hajtási igazolványt), amelyet két hét előtt Bökönyi rendőr vett el attól a pécsi autóvezetőtől, aki a karmélita nővérek részére itt vásárolt hagymát szállította el, s akivel Bökönyi oly embertelenül bánt. Benedek elmondta, hogy székely, öt éve van a rendőrség szolgálatában; gondolkodása megállapodott és pozitív. Biztattam, hogy amikor arra jár, jöjjön be hozzánk, és a káplán urakkal is megismerkedhet. Érdeklődött a szentmisék tartása után. Az államépítészeti hivatal megküldte a magyarcsanádi lelkészlak felülvizsgálati jegyzőkönyvét és iratait, melyek szerint 2700 pengő körüli az az összeg, melyet Ménesi vállalkozó még kap. Az iratokat átadtam Bogsán Károly úrnak átnézés végett, aki éppen nálam járt. 

Miután pedig Wittmann még nem jött, 4 óra körül elmentem Aratóékhoz; de még Arató se jött vissza a hivatalból, kis idő múlva megjött. Akkor vele s feleségével szóltam a fülbevalók eladásáról, ill. hogy a gyermekek, mint örökösök, hozzájárulása nélkül nem akarnám átadni Wittmannak, aki a családi gyűrűt is megőrzésre Lehner-nevű sógorára bízta Budapesten. De meg kellett tudnom, hogy Aratóné már kikotyogta Wittmann Ferencnek, hogy a fülbevaló párja megkerült. Asszonyi természet. Abban állapodtunk meg, hogy Magyary László árvaszéki elnökkel megbeszéljük az ügyet, szóljon hozzá, hogy árvaszéki engedély nélkül kiadható-e eladásra ez az ékszer? Éppen apósánál találtuk a plébánia közelében. Magyary szerint ne közöljük ezt hivatalosan az árvaszékkel, hanem csak iparkodjunk Wittmannra hatni, s amíg a harmadik fiú, Dezső haza nem jön, és ez is nyilvánít véleményt, ne adjuk ki az ékszert. A plébánián nem sokára megjelent Wittmann. Közöltük vele, hogyan került meg a fülbevaló elveszett párja, s megérttettük vele, hogy amíg a fiúk egyöntetűen nem nyilatkoztak, maradjanak a fülbevalók nálam, mint ahol a két fiú az egyet is megőrzésre tudta. Wittmann ugyan nagyon érvelt traktor-beszerzési tervével – mert ezt akar venni a fülbevaló árán –, és hogy a fiúknak nincs miből enniük, földjük nagy részét elvették, jószág pedig nincs, jóllehet az elhagyott javak kormánybiztosa is éppen ma délben telefonon hagyta meg az elekieknek, hogy karhatalom igénybevételével szerezheti vissza Wittmann Ferenc az árvák minden ingóságát is; de ő ezt a választások után akarja foganatosítani. 

Eltávozása után a gimnáziumba mentem Székely Nándor igazgatóval, ahol a kir. tanfelügyelő úr elnöklete alatt megbeszélés volt az iskolák fűtéséről. Megállapodás: tűzifát a várostól fognak kérni 8-9 vagonra valót a városban lévő utcai fákból, amelyet a középiskolák nagyobb növendékeivel fognak kitermelni – ajánlatomra – az akácfák közül, mert más fa nem ég nyers állapotban. Intézetek közül a gimnáziumba fog járni a gimnázium, a polgári leány- és református polgári fiú. A kereskedelmi iskola marad, és oda járnak a Szegedi utcai állami és református elemi iskolai tanulók. Az iparos és kereskedelmi tanoncok, katolikus polgári és elemi marad, úgyszintén a Vertán-telep melletti állami elemi iskola. A Bajza utcaiak bejárnak a Deák Ferenc utcai iskolába; az újvárosi római katolikusok és református elemi marad, és egy–egy tantermet fűt, naponkint két–két osztály jár iskolába. A fakitermelésnél igénybe vehetik a vállalkozó szülőket is. Majd elválik. Különben ma Marycz Emil tanító említé, hogy az újvárosi iskolánál van még kb. tizenöt mázsa megtakarított szén is, amire részben Neiszer Péter tanító is számot tart, miután apósától vettük meg az ő távollétében. Lehet, hogy az apácáknál is lesz bizonyos mennyiség. De ezekről a nyilvánosság előtt nem teszünk említést.

1945. október 19. péntek

Délelőtt felmentem a gimnázium V. osztályába látogatást végezni. Hazatérőben beszéltem a Bürgés fiúval, tanyai lakos. Az elmúlt éjjel mezei rendőrök szedtek össze náluk, ill. rendelték el tojás és tyúk beszállítását az oroszok részére! 

Felmentem a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz beadni a püspöki hatóság fellebbezését a csanádapácai földelvétel ügyében. Hazajövet jött Bogsán Károly úr, hozta a magyarcsanádi plébánialak építési felülvizsgálati iratait. A leszámolásnál 1944 P-t kell megfizetnie a vállalkozónak, mert még vannak el nem végzett munkák. Egyben közli, hogy a temetőben találkozott Magyari László dr. vármegyei árvaszéki elnökkel, aki Wittmann Elek György nővérével, Bánhidi Zoltán MÁV mérnöknével együtt (Mária) járt a sírboltban, nálam előzetesen jártak, de nem találtak idehaza. Arra kér, vigyem ki megtekintésre a nálam őrzött fülbevalót, miután nincs ideje még egyszer eljönni, lévén ő itt külön vonattal azok társaságában, akik ma ideérkeztek felülvizsgálni a vonatot, és mint vasutasok, együtt ebédelnek, délután pedig tovább utaznak Mezőhegyes felé. Ezt nem tehettem meg sajnálatomra, mert fel kellett mennem a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz, ahol ugyan találkoztam dr. Sarkadi titkár úrral, azonban azt kellett tőle megtudnom, hogy a múlt hétfőn késve jelent meg Csillag Sándor mérnök, és így sem az én, sem a dr. Becker Vendel-féle ügyet nem tárgyalhatták. Holnap ülés lesz, és valószínűen sorra veszik ügyeinket. Délután felkeresett mégis Bánhidi Zoltánné (bejött ebédje után, mert csak 3 órakor indul különvonatjuk Orosháza felé), hogy megtekintse a fülbevalókat, amelyekről mértéket vett, és lerajzolta a keresztet (nagyobb briliáns, átmérője 7,5 mm). Úgy nyilatkozott, hogy ő sem helyesli ezek eladását és traktor vételét. Elmondtam neki, hogyan került meg az elveszett fülbevaló. Utána nemsokára jött dr. Magyari László is, azt hívén, hogy Bánhidi Zoltánné nem jön hozzám.

Később felkeresett Tóth Arisztid, a vármegyei gazdasági egyesület igazgatója panaszolván, hogy Kiss Antal (Kálvária u. 59. sz.) volt írnoka, miként jelentette fel – az igazolóbizottság elé vitte ügyét hamis okokkal, mintha népellenes volna. Az egyesületnek nem lévén jövedelme (a nagybirtokon tehát már nem birtokosok, és tagdíj nem folyik be, a felemelt írnoki fizetést nem bírják előteremteni, s kénytelen volt Kisst felmondással elbocsátani) felmondott Kissnek. Vigasztaltam, ne essék kétségbe, nem fogják igazát veszendőbe menni hagyni.

Estenden pedig Becker Vendel tanítóképezdei igazgató jött, akinek elmondtam, mit végeztem ügyében! Azt kérte, hogy kérjem el a vonatkozó iratokat a vármegyei földbirtokrendező tanácstól, s szolgáltassam be hozzá, ő felküldi az országos tanácshoz, ahol elintézik hamarosan. Egyébként kisgazdapárti vezető férfiakkal jött, akik tárgyalnak az itteni kisgazdapárti vezetőkkel. Arról van szó, hogy hétfőn felutaznak Szegedről Budapestre az országos pártvezetőséghez, ahol döntenek a választás tekintetében. Arról is szó van, hogy Vorosilov akarata szerint nem lesz választás, hanem a kisgazdák kapnának összesen 51 mandátumot, a többiek 49-et, amiből kommunista lenne 21, parasztpárti 19 és a többi összesen 9 mandátumot kapna. Úgy látszik, így akarja az orosz az országot továbbra is vezetni, belevinni az embereket a bolsevizmusba, kimenni nem akar, amíg át nem gyúrja az országot a kommunisták szája íze szerint. Lehet, hogy látják a gonoszok, hogy kisebbségben maradnak, így akarják felhasználni az oroszt céljaik elérésére. Becker úr még ma este hazautazik autón. 

Este pedig dr. Szilas jött meg a „haladó értelmiség” részére a városházán tartott szintén kisgazdapárti gyűlésről, ahol egy szegedi szónok szerepelt, általános szólamokban. Ellene felszólalás történt Leitner Sándor városi írnok és Halász rendőrfőhadnagy (civilben boltos legény!) részéről; előbbi az alkalmazkodó politika, utóbbi a reakcióellenes jelszavakkal beszélvén. Dr. Szilas eljött, nehogy esetleg tettlegességek tanúja legyen, mert igen parázs volt a hangulat a felszólalások során.

Megjött Szegedről Kiss Ferenc, aki szerint aligha kerül sor arra, hogy a kispapok haza jöjjenek. Élelem lesz és van részükre, és Sopsich János irodaigazgató úr részéről van indokolatlan aggályoskodás, ha másnak nem akarjuk minősíteni. Hírét hozta, hogy a tankönyvek három nap óta 200%-kal drágábbak lettek, és nagy szerencse, hogy a hét elején tankönyveket hozott.

1945. október 20. szombat

Megjelent előttem egy Palócz-nevű nyomozó, aki Réti (Haszlinger) Ferenc huszárezredes felől érdeklődött. Ez a Réthy Bella tanárnő rokona, és két év előtt itt, a szomszédságban lakott, a Szent István tér 11. sz. alatt, egyik jó tanáromnak, Haszlinger Ferencnek fia, Aradon. Szívesen emlékeztem rá, s mint ilyen, meglátogatott. Most még, úgy látszik, Budapesten van, és onnan érdeklődnek múltja után. Jóindulattal foglalta Palócz jegyzőkönyvbe, ill. vetette papírra (gyenge és hibás ortográfiával!), amit mint jót az ezredesről és családjáról mondtam. 

Utána Szalai Imre 23 éves Lónyai u. 11. szám alatti ifjú jött atyja keresztleveléért, házassághoz. Tegnap este érkezett haza angol–amerikai fogságból, mégpedig Rómából, ahol másfél hónapig volt, romok eltakarításán dolgozott. A Vatikánról, Szent Péter templomról és környékéről kérdeztem. Azt mondta, a Szent Péter templom is szenvedett, de nem lényegest, a kupolán is. Annál többet a Vatikán épületei, az Angyalvár. De azért az ilyen épületekben kevesebb a kár. Az élet nagyon sivár ott, kevés az élelmiszer. Ezzel szemben Németországban olcsóság van, és jegyre mindent lehet kapni. Ő egy pár bakancsot vásárolt kb. hét márkáért, melyet magával is hozott. Egyébként 1941-ben elég fiatalon vonult be katonának, tizenhat hónapig orosz földön katonáskodott, vele makói nem volt. A Szentatyát Rómában nem láthatta. 

Délben ismét felmentem a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz, ahol nem csináltak eddig semmit. Délután újból fent voltam, ma nem vitték tanács elé, hanem Lőrincz úr a jövő hét második felére ígérte sorra venni. Ezt ma megsürgönyöztem Becker Vendel úrnak.

Délután Szabó Imre főmérnök úr közölte, hogy dr. Horváth Gyula városi tanácsnok komoly kedélybeteg. Hat rá tisztviselő-társai áskálódása, akiknek ő, mint puritán ember, útjában áll. Kért, keressem fel, és nyugtassam meg.

Kimentem az állomásra megtudni, tényleg jár-e minden reggel a vonat Szegedre? Különben nem tudnék beutazni szerdán a plébánosi vizsgákra. Azt mondták, hogy rendesen jár. Tovább mentem a Kucsera-féle olajraktárhoz, ahol Somogyi felügyelőnél érdeklődtem petróleum után. Kapni fogunk a templom részére.

1945. október 21. vasárnap

Villanyvilágítás ma reggel nem volt. Emiatt is késtek a hívek. A szentmisére nem harangozott a harangozó idejében. Hűvös időjárás, délelőtt bujkáló nap. 

XII. Pius pápa 1942. évi karácsonyi szózatának fordítását – melyet az Actio Catholica küldött. (200 db – árusította eredménnyel Baranyi Mária hivő.) Legalább vigaszt merítenek ebből a hívek a mai sorsdöntő időkben.

Ma említi a harangozók egyike, hogy tegnap este dr. Szirmai Józsefné említé, hogy Apjok szobafestő tíz mázsa búzáért festené ki a lourdesi barlangot, amit magasnak tart, és ezért nevezett jámbor nő az erre szánt összeget át akarja adni. Úgy gondolom, ki fogom ezt házilag néhány jámbor, hozzáértő asszonnyal meszeltetni színesre, mint a múlt évben tettük, amikor Csorba Józsefné és szomszédjai tették, és ismét rendben lesz a Szent Szűz helye.

Délután meglátogattam dr. Horváth Gyula gazdasági tanácsnokot, aki fent jár, csak nagyon kimerült. Bátorítottam, ne hagyja el magát, és ha komolyan is kell venni hivatali teendőit, családjára gondoljon, és ne adja át magát a búskomorságnak.

Később felkeresni indultam Micsák Márton urat; de mert szomszédja szerint választási programbeszédek hallgatása végett távol volt, elmentem Dávid József ezredes úr családjához, ahol nejét és egyik, kisebb lányát találtam. A férj Graz mellett van, róla újabb hír nem érkezett, bár a veje üzenetet küldött egész odáig járó lókupecektől. (Ausztriában sok és olcsó ló van!). Neje olyasmit hallott férje felől, hogy amikor az angolok hazaengedték volna, nem állott elő, mert abban a hiszemben él, hogy családja már nincs életben. Megkérdeztem Dávid Józsefnét, nem veszett-e el egy karkötőjük (amilyen nálam van). Azt felelte, hogy nem hiányzik.

1945. október 22. hétfő

Szentmise után Molnár Péter ács várt, és kérte az újvárosi templomtető rajzait; hozzáfognak a munkához, és ezekre szükségük van. Megemlítettem, hogyha esős idő jön, bemehetnek a templomba, s a kereszthajóban van annyi hely, hogy ott védve dolgozhatnak, ami előnyükre is szolgál, és a munka nem szenved fennakadást.

Felmentem az egyházközségi pénztárba a városházára, miután előbb elmentem elemi iskolánk I. osztályába szétnézni, hogy gyülekeznek a kicsinyek? Biró Albert helyettes pénztárosnak takarékpénztári könyvecskét adtam át azzal, hogy az egyházközség 55 ezer pengős kölcsönét rendezze, s kérjen telekkönyvi törlési engedélyt. Nem akarom, hogy ez a kölcsön tovább fennmaradjon, ha már a temetőpénztártól kapunk 21 ezer pengő kamatmentes kölcsönt.

Az újvárosi iskolánál látogattam három osztályt. Közben szétnéztem, és a fiúiskolánál tatarozandónak ítélem az épületet. Meszelik a tanítói lakást, amelyből a négy útkaparó, menekült család már elköltözött. Szabó Ferenc plébános úrral beszélvén megtudtam, hogy az ácsok bére ma három kiló búzaérték óránként, napi tíz órát számítva harminc kiló búza, hozzászámítva a járulékokat heti 78 000 pengő most, de emelkedhet minden nap. Ezt pedig nem bírja el a templom. Ajánlottam, gyűjtsön terményt, másrészről csak a szentély faszerkezetét készítsék el mielőbb, ezt be kell cserepezni, s a többi részt a hajó felett a gerincen deszkával, lejjebb kukoricaszárral kell befedni, hogy be ne ázzon. Ha másként nem lehet, dolgozzanak bent a templomban az ácsok, ott bent mindent elkészíthetnek.

Gyurkovics Béla káplán úr ma ebéd után kerékpáron megy Földeákra, hogy helyettesítsen. Tegnap délután a kisgazdapárti programbeszéden a budapesti egyik szónok, Tildy Zoltán helyett lehozott államtitkár, Bereczky Albert volt. Úgy mondják, igen talpraesetten szólt, és a kommunista közbeszólásokra a kommunisták által kisajátított Ady Endre verseiből vett idézetekkel felelt. Úgy hallik, hogy Tildy lett volna az új kormányelnök, mások szerint belügyminiszter és Balogh István dr. külügyminiszter.

A szegényházban mondta a főnöknő – ott is jártam –, hogy nem bírt eddig burgonyát venni. Szabolcsból rendelt 200 mázsát 320 ezer pengőért, de nem tudja, meg fogják-e kapni? Babon kívül más főzelékféleségük nincs, káposzta sem, és az öregek nem akarják belátni, hogy ebben nem az apácák a hibásak. Szakács káplán fivére ma délután Kövegyen járt sóért. De ott is csak tojásért adnának, ami 18 pengőérték volna egy kilóért. Tehát ez sem sikerült. Egyébként Szakács káplán Lelére ment kerékpáron, onnan holnap reggel megy tovább Szegedre és vissza.

Este 9 óra után jött Miklós István volt deszki lelkész, most katonalelkész. Ma reggel Szegedre ment kerékpáron püspök úrhoz, ide is levelet hozott újvárosi templomépítés ügyében. Felhatalmazást kapok, mint esperes a költségvetés elfogadására, a pénz utalványozására. Ugyanily számú levél szól Újvárosnak is, melyet holnap kézbesítenem kell. Püspök úr azt tanácsolta Miklós Istvánnak, jelentkezzék a tábori püspökségen katonalelkészi szolgálatra addig, amíg itt a helyzet nem tisztul, és ne menjen Szeged környékére sem (Királyhalom). Ugyanezt ajánlom én is azzal, hogy holnapután reggel induljon Budapestre, s itthon ne is jelentkezzék sehol. Ezt annál is inkább, mert említé, hogy a deszki zsidó birtokos Récsei, kinek fiát bizonyos üzelmei miatt tavaly elvitette, már feljelentést tett ellene (zsidó hála). Elmondta, hogy Dél–Bajorországban voltak Dingolfing közelében, és ott találkozott ifj. Galamb Sándor feleségével, Galambos Edittel, dr. Galambos Emil ügyvéd leányával. Elmondta sorsukat, és hogy a velük volt legénységet kivitték lefegyverezve francia földre. Ellátásuk nem a legjobb volt addig, míg a táborban együtt voltak. Németföldön nincs pénzromlás, megvan a régi valutáris érték. Tudomása szerint a műegyetem szigorló növendékei, gépészmérnökjelöltek, legközelebb indulnak haza. Közöttük Wittmann Dezsőt nem ismerte.

1945. október 23. kedd

Szentmise után Molnár Mária édesanyjához siettem őt betegágyán megáldoztatni. Komor, nyirkos nap, de nem nagyon hideg.

Ma újabb fizetés érkezett egyik újvárosi apáca részére (5750 P). Hogy mi lesz a nagy drágasággal, előre nem lehet tudni. De hogy nem jó, bizonyos. Említi a levélhordó, hogy Bereczky Albertet, aki múlt vasárnap itt szónokolt – a Vallás és Közoktatási Minisztériumban államtitkár – e beszéde miatt letartóztatták. Lehet. Ugyancsak ő mondta, hogy Tildy Zoltán lenne az új miniszterelnök. Lehetséges ez is, mert a napokban mondta valaki, hogy állítólag menesztették a kisgazdák, s kacsingat a kommunisták felé. Valószínű, ezért lehet a miniszterelnök. Ki tudja, mire lesz ez jó? 

Estefelé felkerestem Micsák Márton urat: újságolta, hogy új miniszterek vannak: Baranyay Lipót pénzügy, Nagy Ferenc igazságügy, Tildy Zoltán miniszterelnök, vagyis a nagy többség kisgazdapárti, és szinte nem lesz választás! Elpanaszolja, mily nehezen jut élelemhez. Elhihető, amikor nyugdíját is elkésve kapja. Szól még lakójáról, valami Presits-ről, aki a városnál Pusztai [Sebestyén] tanácsos mellett és a közélelmezésnél van, mennyire költekező, és valami baj is van vele hivatalában. A nagy drágaságot ő is a pénz elértéktelenedésének tulajdonítja szemben a Nyugattal, ahol minden olcsó. Bizonyára a meggondolt vezetőkön múlik.

1945. október 24. szerda

Kora reggel mondtam szentmisét, hogy a 6 órakor induló vonattal beérjek Szegedre, a plébánosi vizsgázók vizsgáztatására. De a vonat késett és 9 óra után tudtunk elindulni. Már Mezőhegyes felől is sok utas jött, úgyhogy a vasutasok jóvoltából a csomag-kocsiba szállhattam fel, hol legnagyobbrészt állva tettem meg az utat. Féltizenkettőre ért be a vonat, honnan gyalog siettem a papneveldébe, ahol püspök úr éppen az én egyik tárgyamból, egyházjogból kérdezte a negyedik jelöltet; majd átadta a kérdezés jogát, és eltávozott. Így ment ez azután tovább, és két óra elmúlt, amikor befejeződött a vizsgáztatás. Nyolc jelölt volt (Bánhidi lemaradt), Lakos Endre hittanári vizsgát tett (írásbelije nem volt megfelelő, ebből ismételnie kell!). Püspök úr papjai előtt és előttem is úgy nyilatkozott, hogy ilyen nívós vizsgára nem gondolt, mert Esztergomban bizony nem vették komolyan a jelöltek. Ebből látszik, hogy a főegyházmegyében sem minden arany, holott nálunk az ilyen vizsgát vizsgázók és vizsgáztatók komolyan veszik.

Ebédre püspök úr hívott, utána vele beszélgettem általános hazai egyházi ügyekről. A hercegprímás úr kemény ember, tehát vezetésre alkalmas a mai nehéz időkben; beszédét dr. Balogh István megcenzúrázta, amiért rá jogosan neheztel, és mert Balogh képviselő is akar lenni, kérdés – úgymond – nem fogja-e tőle megtagadni a fellépés engedélyét, ha ezt, elődje példájára, magának tartja fent az egész országra nézve. Püspök úr megengedné Baloghnak, mert mégis használ valamit a köznek is. A püspöki kar eleinte nem akarta elfogadni az elvett javadalmi földekre való tekintettel azt, hogy a hercegprímás az állampénztárból az I. fizetési osztály háromszorosát, a püspökök a II. fizetési osztályt kapják, az aulisták és teológiai tanárok szintén megfelelőt kapjanak (amint az utóbbiak máris kapják). De mert ő is felszólalt, hogy ez kártalanítás az elvett javakért, belenyugodtak. Mert azt hangoztatták egyesek, hogy ha elfogadják, ezzel az elvétel jogosságát ismernék el. Említette, hogy a franciáknál – amit senki sem gondolt – a vallásos élet nagyon erős, Amerika vallás-közömbös. Elismerte, hogy külföldön azért nem romlott le a pénz, mert ott nem sarlatán egyének kerültek az élre. Arra a hírre, hogy Baranyay Lipót kerülne a pénzügy élére, azt felelte, hogy nem tartja elég gyakorlati embernek, mert Baranyay inkább az elméletek terén mozog. Horthy kormányzó úr német földön van fogságban. Kijelentette kormányzó úr annakidején, hogy őt, mint államfőt kezelhetik, de feleségétől mégis külön választották, és gr. Brunswick szárnysegéde, sőt még komornája [komornyikja], Venczel sincs mellette. Ezek egyszerűen elhagyták, tehát az a hálaérzet sincs bennük, hogy aki mellett a fénykorában sütkéreztek, a haza ügyéért szenvedő államfővel megosszák hazafiságból a megpróbáltatás keserű kenyerét a békeszerződések megkötéséig! Ilyen a világ!

Sopsich János prelátus-irodaigazgató úrnak megemlítettem, hogy az egyházközség még fennállott 35 ezer P tartozásának kifizetését, hogy ezt később fogjuk tárgyalni az egyházközségi gyűlésen. Nála találkoztam Janson kir. tankerületi főigazgatóval, aki a makói állami főgimnázium igazgatói állásával van bajban. Kertész Antal, akit nem régen megbízott, lemondott, és semmi áron nem akarja vállalni. Úgyszintén Kovalik Antal, aki inkább nyugdíjba megy. Nem marad más, mint Sinály Károly és Hetvényi Lajos (Bábonyi Tóth István nem alkalmas), de mert előbbit nem javasoltam, úgy nyilatkozott, hogy arra is gondolt, idegenből hoz egy menekült igazgatót, vagy épp Pellei Emil nevű tanárt, aki régebben volt alkalmazásban. Tehát e téren is nehézségek!

Szegedre menet Tóth László vasúti intézőt (Budapestre utazik) megkértem és írást is adtam kezébe, hogy az Oberbauer-cégtől hozzon tíz kiló templomi gyertyát (ilyet láttam a napokban Újvároson Oberbauertől). Menetközben volt alkalmam a vasutas alkalmazottakkal beszélni a helyzetről. A műhelyvezetés körül baj van; hiányzik az odavaló Kiss Miklós, s hogy a vonatok ilyen lassú közlekedésének nem csupán a rossz szén az oka, hanem a mozdonyvezetők is, akiknek egy része szabotál. Erre bizonyság lehet, hogy tegnapeste Szegedről induló vonat ma éjfél után futott be, máskor pedig másnap reggel ½6-kor. Ma csakugyan az történt – hál Istennek –, hogy Szegedről pontosan 8 órakor indultunk, és 10 órakor már a plébánián voltam. Szegeden estefelé még felkerestem dr. Henny Ferenc rókusi plébánost, de nem volt otthon; a ferences atyákhoz se tudtam bemenni, mert kapujuk zárva volt ½7-kor.

Még csak azt jegyzem meg, hogy Szegedre érkezve Rónay Gyula kiszombori birtokossal találkoztam, akit a mostoha viszonyok egészen megöregítettek, háta meggörbült, sovány. Nem csoda, mindenükből kifosztották őt és az egész családot, amely a faluért oly sok jót tett másfél századon át. Ez a szovjet következmény!

1945. október 25. csütörtök

Nem nagyon hűvös, később napsütéses reggel. Kertünkben saláta- és hagymaültetés (dughagymából egy kilót négy liter tejért adtak). Házvezetőnő mondja, hogy az üstház javításáért Kocsis kovács, bár az anyagot (használt tepsit) innen kapja, egy métermázsa kukoricát kér, mert alig lehet szenet is kapni. Egyébként tegnap a piacon is emelkedtek az árak, mert a pesti batyuzók kétszeres árat adnak minden élelmiszerért. Ezért helybeliek nem is kapnak semmit. 

Délben a rendőrségre indultam; útközben mondja Korchmáros Imre gazdálkodó, hogy volt cselédje és rokonsága vitte el házából a legtöbb holmit, és egy részük nem is akar hallani a visszaadásról, ezért feljelentést tesz ellenük a rendőrségen.

Érdeklődni akarok a rendőrségen a bejelentő hivatalban egy hősi halott szüleinek holléte felől: Bódi Mihály az illető. De csak délelőtt 11-ig lehet bemenni, mondja egy rendőr. Tehát elmarad holnapra! 

Hazatérőben adta át Biró Albert helyettes egyházközségi pénztáros a takarékpénztárnál elhelyezett egyházközségi tartozást igazoló törlési engedélyt, és hogy sikerült a befizetett kamatból 910 pengő visszatérítést elérnie. A váltót jövő év január 6-án adják vissza. Így is jó, csakhogy ki van fizetve az adósság! A tanítóságnak újabb 45 ezer pengő fizetés érkezett az illetékhivatalból. Úgy látszik, hetenként emelnek fizetést, azért küldik a pótlékokat. Hogy ez mire fog vezetni – Isten tudja! Az iskolában hallottam, hogy Székely Nándor igazgató az elemistákkal ismét kiment valahová az erdőbe fát vagy gallyat hozni. Jó, legalább gondoskodik fáról.

Délután Walter takarékpénztári igazgató keresett fel, elmondta internálása lefolyását, és hogy most fog sor kerülni igazolására. Ehhez kér közbenjáró ajánlást Kiss János tanárnál. Most Budapestre utazik, hogy a központban is rendezzék ügyét. Erős fúzió létesülhetne az Arad–Csanádi és a Makói Takarékpénztár között – mondta. Szó volt erről múlt évben is, feleltem; de most ezt nem lehet megvalósítani. Utána Eichhart jött, az Arad–Csanádi Takarékpénztártól, hogy holnap délben menjek le hozzájuk; bejön ugyanis Filbergerné állatorvos fia, és a banknál lévő tartozást ki akarja egyenlíteni. De ezt nem javasolja Reicher László és Szirbik Sándor úr sem, miután a takarékpénztár részes az üzemben, nemcsak pénzkölcsönző cég. Ezért ezen az állásponton maradunk: fent kell tartani az üzemet (van 90 vagon nyerskender), már a munkásokra való tekintettel is, és részesedni akar a takarékpénztár a nyereségben. 

Szakács káplán úr a szegedi intézmények részére vásárlandó főzelékfélék iránt érdeklődött a METESZ szárítóüzem vezetőjénél, Török Gyulánál, aki a legnagyobb előzékenységgel fog kiszolgálni hagymával, borsóval, zöldséggel. Holnap délelőtt 9 órakor lemegyek vele én is, hogy vásároljak a ház részére zöldségfélét. Talán jól járok vele.

1945. október 26. péntek

Szentmise után Takács Bálint temetőgondnokkal közöltem a hitközségi adósság befizetését, és az arra felhasznált 25 ezer pengőt, mint kölcsönt a temetőpénztárból. Utána Szakács káplán úrral lementünk a METESZ-szárító üzembe, ahol Török Gyula vezető fogadott, és vele Patay és Lajta urak, előbbi gépész. Megtekintettük az üzemet, mely most almát szárít az oroszoknak. Hagymaszárítás is folyik, csak zöldségek nem. Borsó-, bab- és sárgarépa szárítmányt ajánlott az igazgató hétezer pengős áron kilónként, amely 12,5 kiló nyersanyagból van. Ezek árát közli Szakács József Szegeddel, és utána rendelhet; kaphat egy–egy mázsát, illetve répát hatvan kilót. Később valószínűen kapnak burgonyát, és ebből esetleg átengedhet kétszáz mázsát nyersen Szegednek, amiben ma a hiány nagy. Kaptam szárított fokhagymát. 

Délben jött Kapossy Gyula földeáki plébános-helyettes, aki azért is járt a kir. tanfelügyelőnél, hogy az oda beosztott Kilár Károly állami (volt földeáki) tanító alkalmaztatásától tekintsen el, nem való iskolánkhoz. Ehhez írásban kért értesítést, melyet megadtam. 

Hozta a belvárosi elemi és polgári iskola vízhúzó gépezetének és csatornának szerelő számláját, amely tizennégyezer pengő. Borzasztó elgondolni, hogy ezt az egész évre szóló 135 ezer pengős költségvetésből kell fizessük! De ki kell, mert hisz Budapest állandóan emeli az ipari munkabéreket; természetesen a választások előtt, kedvezni a munkásoknak. De hogy a termelők és fix fizetésesek honnan bírják fizetni, az mellékes Budapestnek! 

Mától kezdve nem közlekednek vonatok személyszállításra, csak teherére. Ez azért, hogy választás előtt áll az ország, csak a kommunisták bírjanak autóikon járni az országban, a többi pártbelieknek nincs autójuk, tehát nem mehetnek agitálni a kerületekbe. Ez az egyenlőség és szabadság – az ő szemükben! 

Délben gyűlés volt az Arad–Csanádi Gazdasági Takarékpénztárban, ahová a Filpergerné-féle kenderfeldolgozónak adott bankkölcsön ügyében tárgyalandó, jött anyja helyett dr. Filperger állatorvos, aki elmenekült és nem tudni hollétét. Ez a fiú ki akarja fizetni a fennálló 700 ezer pengős tartozást, de megfeledkezik a szerződésről, amely öt évre 30%-os haszonrészesedést is biztosít a banknak. Ezt megmagyarázta neki Szirbik Sándor lelkész úr, úgyhogy tulajdonképpen nem végeztünk vele semmit, annál kevésbé, mert a fiú szerint az üzem az elhagyott javak kormánybiztosának (Kroó) fennhatósága alatt van, és az üzemet a fiú ennek megbízásából vezeti, ahová deponált ma készpénzt (egy cséplőgépet adott el).

Délben ebédre itt járt Mag Béla tanyai lelkész. Délután petróleumot kapott a harangozó világításra a templom és a plébánia részére. Estefelé Hajdu volt eleki főbíró Erika-nevű leánya keresett fel, aki bevásárolni jött Budapestről egy nővel. Ha tudunk húsz mázsa hagymát vásárolni, ezért Budapestről autó jön, és azon mehetnek vissza. Apja, mint mondja, nagyon lesoványodott; nénje egy földművelési miniszteri tisztviselő neje, két gyermekük van. Erika katolikus vallásúvá lett (annakidején római katolikus hittant tanult, bérmálkozott is). Később egy Kreisz nevű hagymakereskedő jött, kivel Szakács József káplán Pécsre szállítandó sárgarépa és petrezselyem szállításáról tárgyalt, előbbinek mázsája 80 ezer, utóbbié 140 ezer pengő volna. De azt mondta Kreisz, hogy ha a szállítás megkezdéséig lejjebb mennek az árak, ő is kevesebbet számit. 

Ma délután Nagy Imréné keresett fel, és figyelmemet felhívta Kiss Ferenc káplán betegségére. Szerinte tébécés a káplán úr, mert nála tartózkodván, fürdés után roppant izzadt. Ajánlja, vizsgáltassa meg magát, ezt én hozzam tudomására káplán úrnak mielőbb.

1945. október 27. szombat

Esős, nyirkos nap. Átmentem délelőtt Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgatóhoz a tegnap hozott számla ügyében a vízhajtó-motorról, nincs-e bizonyos összeg az iskola pénztárában, hogy ezt fedezhessük. Mert az évi költségvetés előirányzata 14 ezer pengős javítást nem bír el. Azt ajánlotta, hogy miután az államsegélyes tanerők fizetését legújabban az állampénztár fedezi, folyamodjon az egyházközség az iskola dologi kiadásához segélyért. Jónak találván, mondtam, szerkesszen folyamodványt a VKM-hez, melyet a püspök úr útján továbbítunk. 

Délben vetődött fel a gondolat, hogyha már a pécsiek részére annyiféle makói termelvényt segített szerezni Szakács József káplán úr, viszonzásul biztosítsanak onnan szenet, amelyből részesítendők az iskolákat is. Eziránt ír Szakács úr.

Ugyancsak délben hallom, hogy a kisgazdapárt lapja, a „Kis-Újság” szellemesen ír a makói helyzetről, különösen a rendőrségről és annak kegyetlenkedő fejéről, akit vásári kikiáltónak nevez. Kérdés, most nem viszi el vagy fogatja le ezt az írót Szűcs Imre rendőrfőnök, mint tette az állítólagos röpcédulák miatt a tanulókkal. Most kellene mutatni erejét, ha van, olyan írás miatt, melyet az egész ország olvas.

Kiss János polgári iskolai tanárnak, mint az igazolóbizottság tagjának, szóltam Walter takarékpénztári igazgató igazolása érdekében; figyeljen a vádiratra, amelyet Löwinger-Ludányi ügyvéd adott be. Nem összeférhetetlen-e ő, aki ügyésze a bizottságnak, és ha igen, akkor nem szerepelhet Walter igazolásánál. 

Délután, este esőzés, de nem zivatarral. – Említi dr. Szilas, hogy hallomása szerint Szűcs rendőrfőnököt elvitték Budapestre, talán egyszer s mindenkorra.  – Ugyanő közli, hogy Bécsy Tamást és egy társát (talán Csibor) a múlt héten vitték el külön autón az orosz parancsnokságról; de hogy hová, nem tudják! Azt a lányt pedig, akivel Bécsy beszélt, ill. integetett neki, mikor vitték, két orosz kísérte ½5-től ½7-ig, és amikor hazaért, jött egy detektív, ki náluk mindent összehányt, kutatott, azt hívén, hogy összejátszottak Bécsyvel.

1945. október 28. vasárnap

Krisztus király ünnepe. A korai énekes mise előtt az ifjúsághoz szentbeszédet intéztem Mindszenty József hercegprímás úrnak e hó 14-én Budapesten az ifjúsághoz intézett szózatát beleszőve, hogy Krisztussal tartsanak, és hivők maradjanak.

Délben megjelent nálam dr. Löwenbach Ilona fogorvos és Tóthné Kuliner Sára. Mindkettő még tavaly, deportálásuk előtt akart megkeresztelkedni, de nem volt már idejük. Deportálásuk alatt nem csökkent vágyuk a keresztvízre, sőt utóbbinak a férje is meg akar keresztelkedni. Előbbi kettő, sőt Kuliner Ágnes is jön. Oktatásuk még tavaly befejezés előtt állott, és most csak ismétlésre van szükség. A férfi is a szervitákhoz jár gyakorolni, mint a filharmonikusok egyik zenésze – ott nyerve oktatást, amire egyik pátert felkérem, mert oda közelebb van lakásuk. 

Délután a temetőbe mentem; megtekintettem, mennyire van rend, és tisztogatás folyik-e? A hősök sírjait polgári iskolásaink rendbe hozták, másfelé most takarítják el a gazt. 

Este Rózsafüzér-ájtatosság tartása közben történt a felajánlás Jézus Szent Szívéhez, amelyet expozícióval végeztem.  – Ma szép napsütés volt.

1945. október 29. hétfő

Mint fájdalmas jelenséget jegyzem fel annak igazolására is, hogy a mai helyzet mennyire megfoszt védekező gyógyszerektől; baromfivész ellen nem lehet gyógyszert szerezni. Nálam a nyár folyamán már száz-számra hullott el minden baromfi. Most, amikor alig volt néhány, öt japánkacsát adományozott egy jólelkű ismerős. Külön udvarban tartottuk ezeket, és a múlt hét egyik napján egy macska elhunyt baromfi csontját hozta ide, s azon rágódva odaszaladtak a kacsák és csőrükben majszolták; ez az elhullott szárnyas rész pedig a templomkerítés zugába bedobott dögből való volt, mint megállapítottuk. Tehát lelketlen egyének a náluk elhullott dögöt ahelyett, hogy elásnák, éppen a templomkertbe dobják be. Ezért nevezem ezt fájdalmas jelenségnek, nem pedig csupán azért, mert most nálam újból elhullott néhány kacsa. 

Délben Fodor György, Szamosvölgyi Imre és Krajnai-Hudlin Lajos lelkészek Szegedre menet kerékpáron jöttek; levelet küldtem tőlük a főhatósághoz.

Jártam Szakács káplán úrral a főispáni hivatalban szállítási engedélyért, hogy Pécsre gyökér és répa küldhető legyen, megadták. Hagymát kér Elek; engedélyét átadta Vertán Endre dr., volt eleki, most kiszombori helyettes főbíró, ha felhasználhatom.

Dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébánosnál jártam, ma délután 4 órakor lenne Csedő Lajos és leánya, Ilona temetése a görög katolikus temetőben. Mindketten Budapesten estek áldozatául a harcnak. Mint pénzügyi tisztviselő menekülni, elmenni volt kénytelen. Most hozták haza; temetésre megyünk. 

Ma beszéltem Kapus István ügyvéddel, és tőle tudtam meg érdeklődésére, hogy Reibel Mihály eleki esperes ellen sem az igazolóbizottságnál, sem a népbíróságnál és rendőrségnél feljelentés, panasz nincs, erről levélben értesítem őt Budapesten. Kár, hogy előbb nem tudtam meg, mert esetleg már késő ahhoz, hogy fellépjen képviselőjelöltként. De talán jobb lesz így, hogy megszűnjön zaklatott, utánjárásokban töltendő, beteges élete, és így híveinek élhessen plébániáján.

Beteghez menet délután 5 óra után (Molnár Mária édesanyja) a Szentháromság szobornál siet felém Reiner Károly helyettes kántor az örömhírrel, hogy éppen most érkezett haza Szegedről gyalog veje, Héber János kántorunk, aki Franciaországban volt angol fogságban. Kaposvárig, onnan magyar földön Szegedig jött vonaton; alsóruha nélkül van. Lesoványodva, megviselte az idő. Ugyanott találkoztam Tóth Arisztiddel, aki szintén örömmel közli, hogy az igazolása simán ment, nem merült fel semmi különös panasz; úgy látszik, hogy Kiss Antal feljelentését a bizottság leszállította értéktelenségére. Örülök ennek is.

1945. október 30. kedd

Betegellátásra mentem szentmise után. Később jött Héber János hadifogságból hazatért kántorunk apósával, Reiner Károllyal lesoványodva, de egészséges állapotban. Elmondta, hogy amerikaiak fogságában volt, akik valamennyien gengszterek, a legrosszabbak közül valók, velük nem jól bántak, a táborból ki nem mehettek, franciákkal nem is érintkeztek, táplálásuk legrosszabb, mert kalória-fokok szerint adták az ételt, azonban legföljebb 900-1000o között hoztak 1500o helyett. Amikor az angolok átvették őket, egy napon kaptak annyit, amit ott egy hétre. Ugyanakkor az angol tolmács útján érdeklődtek, miként bántak velük az amerikaiak, és ők nem mervén megmondani, mert féltek, hátha baj lesz abból. Az angol tiszt maga mondta, hogy kik és mik az amerikaiak, úgy, amint volt is. Héber ott is vezetett énekkart, kijártak hozzájuk dr. Szalai, aki Párizsban gondozza a magyarokat és más papok. Szerinte is olcsó az élet német és osztrák földön; bár jegyrendszer van, de mindent lehet olcsón kapni, egy márka néhány pfennigen jó ebédet. Figyelmét felhívtam a SZCSV-dalárdára, mire ő feleli, hogy ma reggel már jártak nála műhely-munkások, és felkérték erre. Igazolása ügyében fog eljárni, s bemegy a polgári iskolában tanítani. Fizetését kell még rendezni a VKM-nél; javadalmi földjének elvételét is fájdalommal vette tudomásul. Elmondtam, hogy fellebbezéssel élt az egyházközség; de eddig nem történt semmi érdemleges intézkedés.

Ma újból táviratot küldött Becker Vendel az ószentiváni-szőregi alapítványi ingatlan ügyében. Felmentem a földbirtokrendező tanácshoz, és ott dr. Major bíró úrnál annyit lehetett elérnem, hogy megértette, miről van szó, és végre telefonon kérdést intéz Ószentiván község elöljáróságához, de nem várhattam meg a választ, csak délután körül megyek fel (holnap reformáció ünnepe, nincs hivatal) megtudni, mi a válasz. Hát, biz ilyen gyatra és elképzelhetetlen ez a földbirtokrendezés (!?).

Ma délelőtt járt nálam Dózsa Andor kereskedő egy ügyvéddel, aki dr. Szamek György ügyvéd házában lakik, és érdeklődtek a Szamek-féle végrendelet és értéktárgyak felől. Tőlem nővéremhez mentek. Miután az ügyvéddel később találkoztam a pénzügyi palotában, felmutatott egy levelet, mely szerint van végrendelet, és annak főbb rendelkezéseit is tartalmazza a levél. Ebben – úgymond az ügyvéd – szó van az egyházról is. Csak annyit fűztem hozzá, hogy az értékesebb ékszereket is be kellett Szamekéknek adniuk, mert voltak besúgók, és szigorúan ellenőrizték az egyes ismert darabokat, tehát nem nagyon lehetett eldugni vagy máshol elhelyezni.

Délután megjött Szegedről Krajnai-Hudlin Lajos kövegyi helyettes lelkész, és iparkodott haza kerékpáron. Társai holnap jönnek. 

Estefelé takarékpénztári gyűlés volt arról, hogy a battonyai és csanádpalotai fiókintézetek forgalma a felemelt tisztviselői fizetésekkel, nem bír iramot tartani. Le kell tehát csökkenteni a vezetőket, vagy fizetés nélküli szabadságot adni hat hónapra Battonyán két tisztviselőnek. A forgalom bizony most megcsappan, üzleteket nem lehet kötni reálisan. Ott mondta Eichhardt igazgató, hogy bár kimennek a megye több községéből, ide még jönnek, mert az intézet székházában is lakásokat, fürdőszobákat rendeznek be. Reicher László vasúti igazgató szerint, bár most nincs személyforgalom, a szegedi üzemvezetőség körzetében mégis több szén fogy el, mintha rendes járatok volnának, mert az orosznak egyetlen kocsi kedvéért be kell állítani a mozdonyt, és azon szaladgálnak ész nélkül, hozzá állandóan szállítanak.

Este szó esett arról, hogy Vertán-telepen újra megkezdjük a szentmise tartását akként, hogy a görög katolikus templomi szentmisét végezzék a görögökhöz közelebb lévén, a szerviták, a Vertán-telepre innen menne ki valaki. Részemről az álláspont: mindenekelőtt tisztázni kell a Vertán-telepi miséző hely (otthon) biztonságát, nem lesz-e ott akadály, és lesz-e, aki gondozni fogja a helyiséget? A görög katolikus templomot nem szívesen adom ki a kezeinkből, mert oda jólelkű híveink járnak, és rendet tudunk fenntartani az idegen templomban, ahol latin szentmise tartására engedélyt kaptunk.

Útközben találkoztam Horváth Emil kereskedővel, aki Krímről jött fogságból, lesoványodott, erőtlennek látszik; megviselte a fogság. Feljegyeznivaló: Reicher László igazgató szerint az inflációt az is okozza, hogy az oroszok megkaparintották Budapesten százpengős pénzünk kliséjét, és azzal visszaélve, milliószámra nyomják a bankót. Ezt természetesen leállítani nem tudják, vagy nem is akarják a mostani demokrata vezetők. A cél az volt, úgy látszik magyar részen és Budapesten, hogy a munkásságot elhalmozzák pénzzel, és így maguknak lekötelezzék, nem gondolva meg, hogy ezzel mindennek az árát emelik, és drágaságot okoznak.

1945. október 31. szerda

Ma énekelt első ízben a szentmise alatt a fogságból hazaért Héber János kántor. 

A mai makói újság szinte kéjelegve ír a háborús bűnösök vádpadján kihallgatás alatt lévő Bárdossy László volt miniszterelnök és külügyminiszterről. Fájdalmas volt a magyar nemzetre annak idején a kényszer, hogy a némettel kellett tartani, de nem tehetett mást a kormányzó úr sem, hisz az elrabolt részeknek legalább részben való visszavételéről is szó volt. Az integer Magyarország visszaállítása pedig minden igazán érző magyar embernek kell, hogy vágya lehessen ezután is. És a magyar kormányok ezt akkor nem tudták másképpen munkálni. Anglia messze volt (és a múlton okulva sem az angol, sem a francia nem segítette a magyart hathatósan; Amerikától nem várhattunk semmit; az orosz itt volt a szomszédban, a német a nyakunkon, bent az országban a szociáldemokrata és zsidópártiak), a németen keresztül nem nyújthatott volna segítséget még a Balkánon keresztül sem, mert ott is a német volt már az úr. De most a népbíróságnak alkalom elmúltával, post festa – ezt nem is szabad másként, mint ahogy eljárnak, értelmezni; mert hisz ma demokratikus világ van! Aggasztó, amit ma közöl a helyi újság az ingatlanárakról: egy honvédi kis ház százötven-kétszázezer pengő, egy katasztrális hold szántó kétszázezer pengő! Ez mutatja a pénz értéktelenségét! Ezzel szemben a vöröshagyma mázsája hatvanezer, petrezselyem nyolcvanezer, búza hatvanezer körül. Nem szólva az állatárakról! Tojás két-háromszáz pengő, gyufa ugyanannyi. Mint jellemzőt kell feljegyeznem, hogy az orgona fujtató-szerkezetében a szélláda egyik sarkán a bőr kiszakadt, és ezt – bár hónapokkal ezelőtt történt – Reiner Károly h. kántor nekem nem említette; sem javításán nem fáradozott. Kénytelen voltam utánajárni s megtekintvén, intézkedtem a javításról. 

Délben Szamosvölgyi Imre és Szilágyi Antal segédlelkészek jöttek Szegedről, hazafelé tartanak; később jött Fodor mezőhegyesi segédlelkész, aki itt is ebédelt; olyan hírt hozott, mintha az oroszok jugoszláv területen lettek volna közelmúltban, és ott sebesült katonákat szállítottak Szegedre. Mások szerint – úgymond – osztrák határon is sok az orosz, harcra készen.

Délután 4 órakor temettük a görög katolikus temetőben a budapesti harcok alatt elhunyt Csedő Lajost és Ilona leányát. Rohály Ferenc úr engedélyével végeztük ott a temetést családi sírhelyre, s erre való tekintettel búcsúztatta ő a halottakat alkalmas beszédben. Sokan vettek részt a temetésen, szép napos, enyhe idő lévén.

Este az ájtatosság idején bosszankodtam afelett, hogy ma megragasztotta az asztalos az orgona szélládáját és meghagyta, hagyják megszáradni holnapig, és ne játsszanak, hanem orgona nélkül énekeljenek, és ennek ellenére megtették, hogy fujtattak, mire a ragasztás felszakadt, nagyobb lett a szakadás és alig lehet fujtatni; kimegy a szél, hallani lehet lent a templomban.

Meghagytam, hogy harmóniumon játsszanak. Ma este közölte a rádió is, előbb a postán érdeklődtünk, hogy éjfél után 1 órakor visszaigazítják az órát. Ehhez kell tehát alkalmazkodnunk.

Este jött egy Bezerédy-nevű fiatalember az Actio Catholicatól - bevásárol élelmiszereket, és éjjeli szállást kért, mert vendéglőben nem kapott. Németh János harangozó vitte magával lakására. Ma kijavították telefonunkat, melynek kábelvezetékét az egyik szomszédban elszakították. Mi nem sokat nyertünk, mert este hiába kértünk a központnál kapcsolást, nem kaptunk. A mai helyzet!

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet