Előző fejezet Következő fejezet

1945. november

 

1945. november 1. csütörtök

Mindenszentek ünnepe. Az óra eltolódása miatt visszafelé, kissé aggódva mentem templomba reggel. De csak nagyon kevesen jöttek előbb, a tanulóifjúság pedig rendesen, csak gimnáziumi tanuló volt kevés. Áldozó is sok volt. Nagymisére többen jöttek, mint máskor; orgona helyett harmóniumot használt a kántor. Délben kimentem a temetőbe megnézni a helyzetet, rendet. Ebéd után vecsernyék, majd a körmenet a temetőbe. Pontosan értünk ki ½4-re, hol szentbeszédet mondtam (templomban ma kettőt) nagy tömeg előtt, rendkívül kedvező, verőfényes, enyhe időben; végeztével elmentünk a hősök sírjaihoz, ahol már megjelent a város részéről Szabó Imre főmérnök, Istók Zoltán mérnök (polgármester és mások távol!), a vármegye alispánja, főügyésze. A református kántor vezette dalárda éneke után beszédet mondtam a hősökről. Befejezésül énekelt a dalárda, miután Szabó főmérnök a város nevében, néhány komoly szó kíséretében, koszorút helyezett a hősök legutóbbi 10-es sírján elhelyezett, ill. felállított obeliszkre. Onnan édes szüleim és nagyszüleim sírjait, valamint a közös sírokban lévők sírjait kerestem fel. A temetőben sokan jártak-keltek, gyertyák nem éghettek, nincsenek (ma hozta hírét Tóth László vasúti tiszt Budapestről Oberbauer-től, hogy kilója 16 ezer pengő, vagy 3 kiló hulladékért ad egy kilót. Ez nagy ár, nem bírjuk megfizetni).

Tegnap érkezett haza francia földről fogságból Szabó Imre főmérnök Imre fia, aki kadétiskolás; tavaly ősszel elment Kőszegre, ahová a nagyváradiakat irányították, onnan pedig nyugatra; sovány, beteg; valószínű, hogy ő is, mint kántorunk, amerikai fogságban volt. Szülei s testvérei örömére van, hogy Isten haza segítette. Jó fiú volt mindig.

1945. november 2. péntek

Első péntek; a halottak napjára tekintettel kora reggel szentmise, 6 órától gyóntatás, 9 órai nagymise (gyászmise előtt szentbeszédet mondtam a megjelent hívekhez). Egyik tanyák közt rekviráló városi kistisztviselő (Vas) említi, hogy 900 db, egyenkint 350 kilogramm súlyú szarvasmarhát és sok sertést kellene az oroszoknak nem jóvátételbe, hanem csak élelmezésre átadni, amik azonban nincsenek.

P. Váry Bonajunkta szervita atya járt nálam; a múlt héten Dunántúl volt, ott a nép hangulata komoly, hazafias; az agitációs központban járkáló Roth-Rákosi Mátyást nemcsak nem fogadják tömegesen, hanem beszédei alatt lehurrogják, ott híveik alig vannak. De orosz sok van a horvát és balkáni bizonytalanság miatt. Külföldi rádió szerint – úgymond – feszült a viszony az oroszok és angol-­amerikaiak között, alighanem készül valami, mert utóbbiak az atombombákat is emlegetik.

A helybeli kommunisták meg propagandát fejtenek ki: az aszfalt ismét – hírlik – tele van biztatással, hogy rájuk szavazzanak. Erre telik mész és festék, amint – úgy mondták a bankgyűlésen Reicher László, Szirbik Sándor úrék – telt kétezer pár lábbeli a párttagok részére, míg a lakosság többi részének még talp vagy fejelés sem jut. Valószínű, ezzel is le akarják őket maguk számára kötelezni a szavazásnál.

Délután az iskolanővérek jöttek az újvárosi plébános gyűjtőíveivel, amelyeket hozzájuk küldött, hogy a leánykör tagjaival gyűjtessenek a templomra. Azt mondták, hogy a leányok el vannak foglalva, s nem érnek erre. Kérdi, mit tevők legyenek? Megkérdeztem Kiss Ferenc urat, hátha a Rózsafüzéres asszonyok vállalkoznának erre.

Ugyanakkor jött dr. Löwenbach Ilona fogorvosnő és kért, ha tehetem, járjak közbe dr. Lakos István fogorvosnál (lakik Endrei Ármin házában, Teleki u. 5. sz. a.), aki deportálásuk ideje alatt az ő felszereléséből igényelt és kapott az orvos-szakszervezettől sok mindent, és bár a szakszervezet is közbelépett, mégsem akarja a kért anyagot visszaadni. Kényes kérdés, de azért írtam levelet, és kértem – figyelemmel Löwenbach Ilona és apja helyzetére, akik szegények – teljesítse kérését. A levelet elküldtem a harangozó útján; másolatát átadtam Löwenbach Ilonának.

Utána elmentem Szalkai Sándorékhoz, érdeklődtem a Gál-ház lakosa után azzal a célzattal, hogyha kimennének onnan, dr. Kerekes Vilmosnénak adnám bérbe, mint akinek szüksége volna erre, mivel dr. Molnár Mihály tanácsnok útban van hazafelé s akkor ott, Molnáréknál már nem lesz helyük. Átmentem a Gál-házba; Süki-családnak több tagja lakja a házat, és berendezkedtek, meg is akarnák venni azt. Közöltem velük, hogy az sem lehetetlen, hogy az egyházmegye főpásztora tanítói lakássá rendeli el. Akkor ki kell költözniük. Ezt tudomásul vették.

Elmentem Molnár Mária beteg édesanyjához, onnan Teszling József ezredeshez, kinek a részéről kért szentmisék dátumát adtam át, majd Szabó főmérnök hazajött Imre fiát látogattam meg (szülei nem voltak otthon), aki elmondta, hogy hat hónapig tartott amerikaiak fogságában töltött ideje Maglie községben Párizstól délnyugatra. Fogságba kerülésük előtt iskolájuk Egerben (cseh) volt, amikor az oroszok és amerikaiak ettől 100-120 km-nyire voltak, inkább Nyugatra mentek fegyvereiket elásva; onnan gyalog, kocsin, vonaton. Fogságba kerülésük előtt tanáraik tanították őket; hazafelé menet a tiszteket előbb hozták el.

1945. november 3. szombat

Enyhe egész nap, reggeltől kezdve. Délelőtt aggodalommal állapítottam meg a tanítói fizetések jegyzékéről, hogy ismét felemelte a minisztérium az illetményeket, és a nem államsegélyes két szerzetesnő illetménye októberre 24 ezer pengő fejenként. Pénztárunkban van Biró Albert pénztáros úr szerint 40 ezer pengő, de itt van az adófizetés és egyéb kötelezettségek, a polgári fiúiskola két, nem államsegélyes tanárának és legközelebb a hazatért Héber János kántornak illetménypótléka, melyek nem fedezhetők. Zsilkó József tanító és társai az új kivetéssel (adófelemelés 10-szeresre) nem készültek el, mert ő és Neiszer Péter úr nem bírják; Marycz Emil tanító nem segít. Amikor erről szól neki Zsilkó úr, azt kérdezte Marycz úr: mit fizet ezért az egyházközség? Erre írásba szólítottam fel a tantestületek férfi tagjait a segítésre, aláíratva Bogsán Károly főgondnokkal is. Egyúttal a helyzetet feltárom az egyházmegyei főhatóság előtt, kérve, mit tegyünk? Elbocsássunk-e a tanítókból (apácák közül) vagy folyamodjunk részükre államsegélyért?

Ma délelőtt a szegedi egyházmegyei intézményeknek a METESZ-nél lekötött szárított bab, borsó, sárgarépa árába előlegként, amíg Szegedről megküldik, ottani biztosításra, az Arad–Csanádi Takarékpénztárból félmillió pengőt vettünk fel, melyet átadott Szakács József káplán úr Török Gyula igazgatónak (a kamat 1 hétre 6% = 30 ezer pengő!) A Pécsre szállítandó zöldségfélékről végre tárgyalt Szakács úr Takács Lajossal, akit már előbb ajánlottam és vele érintkezvén, tapasztalta,  hogy sokkal olcsóbban és becsületesebben fogja előteremteni mindazt, amire szükség lesz.

Este jött Jung Alfréd és menyasszony kézfogóra, hogy már holnap hirdethessük őket; keresztelése november 11-én.

Holnap választás. A kommunisták nagy propagandával dolgoznak. Az elmúlt éjjel is szaladgáltak autókon mindenfelé. Ma a főtéren egyik autóról közölték, hogy ha nem ők győznek, a földhöz juttatottaktól elveszik a földet!

1945. november 4. vasárnap

Ködös reggel, később eső, enyhe. Ma a reggeli szentmise közben nem tartottam szentbeszédet, nehogy egy meg nem értett szót a mai választási napon félreértve, félremagyarázzanak. Úgyszintén az ifjúsághoz sem tartanak exhartációt a hitoktató urak. S éppen ezért is este engesztelő ájtatosságot fogunk tartani (szent óra!).

A 9 órai szentmise után dr. Szilas kihívat a gyóntatószékből. A sekrestyében 5 tanuló (elemi, polgári és gimnázium is) van, akik a toronyból olyan értelmű kommunista röpcédulákat dobáltak le: Asszonyok, anyák! Ha akarjátok a háborút – szavazzatok a kisgazdákra! Nevüket feljegyeztettem, és mert egy különben is rossz gyerek (Varga Mihály III. elemista) is köztük volt, akit Cseh Mihály harangozó engedett fel, neki adván a toronyfeljáró kulcsait, meghagytam a harangozónak, hogy a rossz fiút többé fel ne engedje a toronyba.

A szavazás folyik; a kórház főorvosi lakásában szavazók személyazonosságának megállapításánál egyes bizalmiak akadékoskodnak. A Katolikus Köri asszonyok fennhangon biztatják a fülkében elfoglaltakat, melyik kockába tegyék a keresztet! Asszonyi tulajdonság, hangos gondolkozás! Déli 12 óra előtt néhány perccel mentem át a Katolikus Körbe leadni szavazatomat. Épp akkor nem volt más szavazó! A bizottsági tagok, ismerősök (Sárközy tanfelügyelői fogalmazó, Kökényessy Géza, Horváth Andor, Nacsa Mihály és néhány fiatal; künn az utcán megbízott ellenőr: Bucskó Gyula fényképész és egy jóképű fiú). Úgy mondták, hogy itt 385 szavazó van, és ebből ¾ része már leadta szavazatát.

Délben felkeresett Merksz László tanár, aki az itteni kereskedelmi iskolától – édes anyja kedvéért – átment a gyulai katolikus főgimnáziumhoz. Búcsúzni jött. Ugyanakkor jött Ratkai Dániel földeáki főjegyző, aki két nappal ezelőtt érkezett orosz fogságból, Szaratovból, ahol gyárban dolgozott. Előbb kolhozban földműves munkánál alkalmazták, de onnan elkívánkozott a nagy rendetlenség miatt, amely ott uralkodik. Nem az a munkaszeretet van ott és megbecsülése a gépeknek, örül az orosz, ha gépe nem jó, lustálkodhat; lábbelijük valami rongy és élelmük kása. A gyárakban a munkafelügyelők zsidók, akiket gyűlölnek, de tűrni kénytelenek. Hazatérőben vonatjuk mellett haladt az oroszokat tőlünk haza szállító vonatok, amelyeken, ha egymás mellett rostokoltak valamely állomáson az oroszok, amikor megtudták, hogy magyarok jönnek, élelemmel látták el őket, de a németeket nem. S ha ilyenkor mámoros állapotban voltak, őszintén nyilatkoztak, dicsérték a magyar állapotokat, ahol van párna, ágy, ennivaló, hús, zsír, bor; de szidták Sztálint, aki nekik csak kását adat. Ratkai szerint a vallásos érzés nem halt ki az oroszoknál, amit igazol, hogy a legtöbb orosz gyári munkás nyakában is ott csüng, ha máson nem, madzagon a kereszt. Biztattam, hogy ne veszítse bizalmát a jó Istenben, és remélje sora jóra fordulását. Egyébként látszott rajta, hogy Istenben bízva élt eddig is a fogságban. Az ilyen nagycsaládú férfin örülök, aki eddig is tisztességes életet élt munkában (öt gyermeke van).

Esti ájtatosságként engesztelő ájtatosságot (szentóra) tartottam; a közbeszőtt tanács: Krisztus terjesztése azok között, akikért jött, de Őt még nem ismerik, ismerjék meg rajtunk keresztül jócselekedetek és szeretet által. Kissé hosszan tartott, de felajánlottuk véreinkért is, ezért a jelenvoltak ájtatosan végezték.

1945. november 5. hétfő

Szentmise után a sekrestyében a Credo-férfiegyesület és a Szent Ferenc III.-rendbeliek köszöntése névnapomon, 10 órakor az elemi iskolásoké az iskolában. Déli 11-kor az egyházközség képviseletében Bogsán Károly főgondnok, Biró Albert, Oláh Antal (hozzánk csatlakozott Micsák Márton és dr. Németh István állatorvos); köszöntöttük Kiss Imre polgármestert és utána Farkas Imrét, a nemzeti bizottság elnökét, aki ügyeinket előzékenyen kezeli. Betértünk visszajövet Szabó Imre főmérnökhöz is. Közben értesültünk arról, hogy a tegnapi választások csendben folytak le a kisgazdapártiak győzelmével ugyan, de a kommunisták aránylag sok szavazatot kaptak. Délben még köszöntések voltak. Távolmaradt a katolikus polgári fiúiskola. (Lehet, hogy zokon vette azt, hogy az adóügy rendezésére a tanárokat a vidéki Bandur kivételével felszólítottam írásban. Hát ilyenek ezek, akárcsak a most köztük működő Marycz Emil tanító, aki azt kérdezte Zsilkó József tanító úrtól, mit fizet e munkáért az egyházközség!)

Este Arató Ferenc főbírósági tisztviselő jött az egész eredményt közölvén a választásról a szegedi kerületben: parasztpárté 14 000 szavazat, kommunistáké 61 000, kisgazdáké 130 000, szociáldemokratáké 57 000. A vármegyében 5863, 27 744, 18 621. Makón parasztpárt 858, kommunisták 3980, kisgazdák 10 482, szociáldemokraták 4286. Budapesten a kisgazdák kaptak 80%-ot, Dunántúl 90-95%-ot; a kommunisták erősen lemaradtak. Úgy látszik, emiatt csendesek voltak ma. Valószínű, ennek folyományaként a minisztériumot átalakítják, és a kisgazdapárt lép előtérbe, ami helyes és fődolog lesz a nem odavalók eltávolítása az élről, a népbíróság leváltása (esküdt bíróság), az internáltak ügyének igazságos felülvizsgálása, a fa és egyebek előteremtése, csendőrség és rendőrség visszavonása stb. Megállapítható, hogy a nemzetiségi falvak (tót és német) nagy része a kommunistákra szavazott, bizonyára rájuk ijesztettek, hogy különben deportáltatják őket az oroszok által. Kitelik tőlük! Az is jellemző, hogy a zsidó-negyedben lévő szavazók szavazókörbeliek a kommunistákra adták le szavazatukat. Nem gondolnak ezek a magyar hazával szemben tartozó hazafias kötelmeikre. Egyébként jellemző, amit ma Wébel számvevőségi főtanácsos mondott a helybeli Marosi nevű zsidó gabonakereskedőről (ennek ügyében a múlt évben, apja kérelmére, én is lépéseket tettem!), hogy ez akként nyilatkozott, hogy nem kell vallás és minden papot el kell pusztítani. Ilyen hát a zsidóság, barátja a kommunistáknak!

1945. november 6. kedd

Délelőtt felkeresett Szirbik Sándor református lelkész, és a mai helyzetet mérlegelve váltottunk szót a választás eredményéről, amely általánosságban, az eddig közzétett, bár nem végleges, esetleg javuló. Megnyugtató, mert a konzervatív kisgazdapártot juttatja kormányra.

Beadtam a telekkönyvnél a törlési engedélyt az egyházközség 55 ezer pengő tartozásnak kitáblázása iránt; utána az eleki gazdasági iskola ügyében jártam a vármegyei gazdasági felügyelőnél lovak és kocsi iránt. Ma délig napsütés, hideg; délután borult, kissé enyhébb.

Szakács káplán úr folytatja a pécsiek részére szállítandó zöldség lebonyolítását Takács Lajossal bankból felvett pénzen addig, míg a Pécsről várt összeg megérkezik. Ma reggel egyébként Marycz Győző mezőkovácsházi plébános több métermázsa lisztet, és egyebet szállított a szegedi papnevelde élelmezésére, melyeket egyelőre a szervitáknál tárolnak. A METESZ-nél vásárol szárított főzelékfélék szállítási gondját is szívén viseli Szakács József úr; a Takács Bálinttól a papneveldének vásárolt két fejőskecske beszállítása is nagy gond. Intézi Kiss Ferenc úr.

Husztik Lajos volt takarékpénztári igazgató kértére unokája, Bálint Nagy Miklós vegyészmérnök I. éves hallgatót ajánlom levélben felvételre a budai Szent Imre Kollégiumba, melyet elvittem a házukhoz, mert ma-holnap személyesen viszik a kollégium igazgatójának. Jó fiú, apja [Bálint Nagy István] kórházi orvos volt, fertőzést kapott, és mielőtt még visszatért volna a katolikus egyházba, hirtelen elhalt.

A mai makói újság közli, hogy Hitler és a vele egybekelt Braun Éva áprilisban öngyilkossá lett, és holttestüket elégették, hamvaikat szétszórták. Gyáva, haszontalan ember ez a Hitler, aki nem mert az általa okozott világrombolásért ítélő bírái elé állni, s eldobta magától rongy életét. Ez a nagyhangú világcsalók természetrajza. Nem azért, mert rólam van szó, de leírom: hónapokkal ezelőtt mondtam, hogy Hitler öngyilkossá lesz, mert nem láttam benne erkölcsi értéket, hiszen tanulatlan, vakmerő volt minden cselekedetében, aki nem számolt azzal, hogy a nagyra hivatott német nép sem sajátíthatja ki magának egyedül a világuralmat. Nemzethez, de egyetlenegy országnak is eredményes és áldásos vezetéséhez tanultság, történetismeret és erkölcsbecsülés (hit és tízparancsolat!) kell. Ez pedig nála, a piktornál, nem volt meg.

1945. november 7. szerda

Szakács káplán urat Szegedre rendelte püspök urunk. Állítólag a lelei uradalom ingóságainak leltározásánál akarja közreműködését igénybe venni. Ajánlja, mondtam elmenetele előtt, ehhez Hitel Oszkár főintéző úr közreműködését, aki – bár úgy mondta nekem tegnap – kineveztetett a központi járás vadászati felügyelőjévé, erre időt szakíthat, és mint az uradalomnak éveken át tisztje, legalább tudja, mi hol van?

Délelőtt felkeresett Helter László földeáki lelkész. Elmondta, hogy illetményeit, melyeket Návay György gazdasága volt köteles szolgáltatni, most a kommunisták nem adják, sem az erélyes fellépésére ígért egyezséget (terményben, állatokban) nem állják, mondván, hogy a vármegyei földbirtok-rendező tanács nem engedélyezi. Most felment a tanácshoz megtudakolandó álláspontjukat. Egyébként most hívei termények ellenében igényelnek szentmisét, és így legalább ennivalója van, mert volt idő, amikor nem vacsorázott, és tökmagot reggelizett. Eckhardt Tibor édesanyjával jött be, akinek fia többször ad életjelt magáról, küld dollárokat, leánya invitálja (E. Tibor leánya) Budapestre, de az öreg nő nem akar felmenni, mert – úgymond – Návay Lászlóéknál van legalább mit enni.

Mag Béla unokanővére pedig kisegítő-helyettest kér vasárnapra, mert bátyja esketésre menne Dombegyházára. Nagyon bajos ez, mondtam, mert Szakács úrral a püspök úr rendelkezik most, és kérdés, itthon lesz-e vasárnap. Erre a szervitákhoz ment, de onnan azzal jött vissza, hogy tőlük egy páter Földeákon helyettesít, ill. Újvároson, de itthon tudnak nálunk misézni. Ezért Kiss Ferenc úr kimehetne. Meg is beszélték ezt. Így vagyunk: helyettesíteni kell innen mindenkit. Jó, hogy két káplán úrnak van kerékpárja.

Délután ebéd és zsolozsmám végeztével Kiss Ernő, a szociáldemokrata párt elnöke telefonál, és kérdi, nem megyek most 2 órára ebédre? Hová, kérdem? Az orosz parancsnokságra – feleli, s kérdi, megkaptam-e az ebédre szóló meghívót?  Nem kaptam én, mondom, mert különben vagy elmennék vagy kimentettem volna magamat. Hív, hogy menjek. De ebéd után vagyok, felelem. Nem tesz semmit, mondja, telefonál a görög katolikus lelkész úrhoz is, folytatja. De én csak félóra múlva mehetek, folytatom (borotválkoznom kell). Az se baj, így a válasz. Utána még hivatalos ügy is jött elintézésre, malomba őrlési indítás stb., úgyhogy elmentem, de a városházához érve már mindjárt 3 óra lett, és így visszafordultam. Nem tartottam illendőnek ilyenkor beköszönteni az asztalnál ülőkhöz, bármiként is ítéljék meg távolmaradásomat. Estére lesz orosz–magyar kultúrest, erre elmegyek, és ott elmondom élőszóval is az illetékeseknek, miért nem jelentem meg az ebéden?

Felkeresett ma dr. Nikelszky Jenő, a polgármester, aki most már jobb egészségnek örvend, mint a közelmúlt napokban, őt is sok minden bántja.

Az esti órákban jött Mécs József lelei számtartó, aki közölte, hogy a püspök úr részére meghagyott 100 hold Berényi-féle földet kiadták felébe Kucses Károlynak, adtak vetőmagot kölcsön és két pár ökröt és egy lovat használatra, mert a püspök úrtól elvennék a földosztók. Így remél a püspök úr egy kis bevételt megélhetéséhez. Mécs kinevezést kapott a püspök úr pártfogásával a vármegyei közjóléti hivatal élére, ily minőségben fogja bejárni a megye községeit, ahol – úgymond – valami jót tehet az egyházközségek érdekében is. Lakása künn lesz még egy ideig. Ma küldött be pénzt a püspök úrnak Szegedre a már eladott, megmaradt terményekből.

Ma veszem észre, hogy a levélportó 60 pengő, a levlap 40 pengő. Hová fog ez vinni?

Itt járt ma egy apáca, Salvatoriana, Vácról, aki a szemináriumban a gazdasági ügyeket, konyhát vezeti. Makóra jött hagymáért, kapott is, engedélye van, de szüksége volna zsákokra, mert alkalmilag elszállíthatja vonaton a 6 mázsát. De nem adhattam, mert nekem sincs nélkülözhető, éppen őrlés előtt áll a ház. De utasítottam Takács Lajos kereskedőhöz. Mint ma este mondta, nem kapott; ezért ismét jött, és legalább kettőt kért. Elmentem vele özv. Nagy Imrénéhez, akitől kapott néhány napra – mert visszajön, és hozza magával – hármat, melyet megtöltve visz holnap délelőtt alkalmi szállítással vonaton.

Ma Pitvaros és Alberti községekből véres esemény híre érkezett: a tót lakosság véresre verte a községi jegyzőt és Nicsovics György birtokost, akinek ingatlanát már előbb elvették, mert elmenekült. Utóbbinak két bordája eltört, és az itteni kórházba szállították. Ezek a fellázított tótok, akik a kommunistákra szavaztak, tehát a magyar államhoz való tartozásukat nem gondolták meg, viszont azokkal tartanak, akiknek a nagy önállóság, Szent István országa nem hazájuk.

1945. november 8. csütörtök

Tegnap este 7 órára megjelentem az orosz–magyar kultúrtársaság ünnepi előadásán. Amint odaértem, jelenik meg Szirbik Sándor református lelkész úr, aki most jön az orosz parancsnok ebédjéről, és elmondja, érte délután ½3 után autót küldtek, és ott sokan voltak; tulajdonképpen hideg ételek mellett szórakoztak. Elmondta, hogy a parancsnok 28, neje 24 éves, anyátlan-apátlan árvák, tehát sajnálatraméltó, szimpatikus lények; felköszöntötte őket általánosságban mozogva, politikamentesen. Viszont elmondtam, hogy elmentem én is a városházáig; de mert már 3 óra volt; úgy gondoltam, hogy ilyenkor már nem zavargok, asztalnál ülvén. Kellemetlen a háziaknak. Ugyanezt mondtam Farkas Imre nemzeti elnöknek, kérve, mentsen ki, nehogy távolmaradásomat félremagyarázzák. Mint értesültem, Rohály Ferenc úr nem volt ott.

Az este sokan voltak, nem is kaptak jegyet, és helyet többen, mi is úgy jutottunk ülőhelyhez, hogy Kallós Lajos asztalos (nem a mezőhegyesi jószágigazgató, hanem fivére) beszélt Sinály Károly tanárral, és így vezettek be kettőnket. Szirbik úr az előadás közepén (szünetben) hazament, látszott rajta, hogy a délután megviselte. Beköszöntőt a polgármester mondott a szovjet forradalomról, beleszőve a magyarok hasonló megmozdulásait (Dózsa György). Az orosz és magyar lélekről pedig előadást, felolvasást Hetvényi Lajos gimnáziumi tanár tartotta, aki az orosz keleti lélek elmélázó ájtatosságát mint a magyaréval közös vonást emelte ki, és elítélte a nyugatról kapott adottságot (keresztény hittérítők!), akik mintegy becsempészték a magyar lélekbe az ellentétes jellemvonást, amelytől szabadulni kell (ez a sámánizmus, akárcsak a németeknél volt a faji elmélettel az, hogy az északi germán vérbe becsempészték a keleti zsidó felfogást – mondták – a krisztusi kereszténységgel); felolvasása szóvirágok halmaza. A zene és énekszámok jók voltak. Bemondó Döme Mihály gimnáziumi tanár jó humorú, értelmes. Utána a közönség elment táncra a Korona vendéglőbe.

Ma reggel ködös, nyirkos az idő, később napsütötte, hűvös.

Délben meglátogatott André Béla pénzügyi főtanácsos, aki nem régen tért haza. Elmondta, hogy lakásába még nem mehet be. Bútorai, ruhái a szomszédságon keresztül tűntek el, azok egy részét felismerték, az eltulajdonítók tovább szállították! Hogyha igazolása megtörtént, léphet fel erélyesebben és a rendőrség közreműködésével.

Megérkezett Szegedről Szakács József káplán úr; levelet hozott püspök úrtól, melyben jelzi, hogy Szakács urat a lelei uradalmi termények felmérésével akarja megbízni. Ebéd után elmondta Szakács úr, hogy megbízatása hosszú időre szól, ki kell költöznie Lelére, ott gondoskodnia kell állathizlalásról és tenyésztésről. Két ló és tehén is rendelkezésére állana. A magtárakban van még meglehetős termény tárolva; de sem Mécs József, sem Hitel Oszkár urak nem viselik már szívükön a püspök úr ügyének védelmét. Baj az is, hogy Sopsich-nevű postás ott lakik, igénybe veszi az istállót, ólakat, püspök úr is panaszolja, hogy Sopsich János jószágai is az ő takarmánykészletét eszik, tehát gazdátlan minden. A Szirányi-féle lakásban lakik a segédjegyző és a püspök úrnak ebből három szobát tartottak fent, ill. engedi meg használni a földigénylő bizottság. Ajánlottam, hogy Szakács úr engedelmeskedjék püspök úrnak, de kérje, hogy kívüle senki más ne lakjék az udvarban, mert különben sem aprójószágot tartani, sem sertést hizlalni, sem a magtárban lévő terményt megőrizni nem lehet, és hogy a munka végzésére fogadni kell olyan dolgos házaspárt, mely minden munkát elvégez, Szakács úrnak engedelmeskedik, a kertet műveli.

Estefelé elmentem a kórházba, ahol a bejáratnál találkoztam a nővérek főnöknőjével, aki Kiss Ferenc káplán úrhoz indult, vele közlendő, hogy szombaton kora reggel Szabó József (nővérei apácák) beviszi Zita nővérrel együtt kocsiján őket, és ekkor hajlandók a püspök úr részére a két kecskét kocsin beszállítani Szegedre. Megköszöntem. Hazatérőben közöltem Takács Bálint temetőgondnokkal, kitől a kecskéket vették, hogy jelzett napon reggel ½5 órakor jönnek a kecskékért. Ugyanott kaptam ígéretet, hogy az orgona szélládájának kijavításához egy darab kecskebőrt átengednek, melynek szőrét le kell marni. Megköszöntem ezt is, mert ez nagy ajándék, mivel egy kisebb darabért (több darabból áll) 5000 pengőt kért egy kereskedő.

Meglátogattam a kórházban Ferenczy Béla alispánt, aki nagyon levert, nem tud vigasztalódni. Biztattam ott lévő nejével együtt. Utána felmentem Nicsovics Györgyöt is megnézni, aki fején is megsebesült, homloka, orra is sebekkel borított és veséje körül tört el két bordája. Felfogása szerint most a fellázadt tömeg a rendőrséget lefegyverezte, és orosz katonák mentek ki Makóról a lakosság lecsendesítésére. Mondva csinált az egész lázadás és verekedés, hogy így úgy tüntessék fel, hogy az oroszok segítsége nélkül még a rendőrség sem tud rendet tartani, és így okvetlenül szükség van az oroszok ittlétére. Ugyancsak beszéltem egy medgyesegyházi származású, fején sebesült rendőrrel, aki, ha nem fognak példás eljárást lefolytatni az általa ismert – most kinyomozta őket – lázítók ellen, önmaga fogja őket agyonlőni, még ha neki is meg kell halnia. Ott járt látogatóban dr. Istók Barnabás ny. főorvos és Tóth Arisztid gazdasági egyesületi igazgató.

Az utcán találkoztunk Montag Pál kaszaperi, római katolikus birtokossal, aki bár visszakapta birtokát, de nem engedi be a lakosság, mint Tóth Arisztidnek mondja, és ő a Dunántúl kér birtokáért – igen helyesen – kárpótlást. Ilyen a világ!

1945. november 9. péntek

Kis esővel kezdődő, nyirkos, borús idő.

Délelőtt bajlódás a pécsi szállítmány körül, Szakács káplán úr szaladgál a pénz után, hogy Takács Lajos vásárolhasson, felveszi az egy milliót a postán, táviratot kap a bank újabb milliók átutalásáról, próbálkozik Szakács úr más banknál, de lebeszélem, mert a heti kamat nagyon magas, és annyit nem emelkedhet 3-4 nap alatt a zöldségáru, mint a kamat lenne s hozzá a felvásárlandó árú a szállításig.

Szakács úr atyja bejött kocsijával, hogy a METESZ-nél vásárolt szárított főzeléket bevigye Szegedre, melynek szállításáért idegen fuvaros nagy összeget kért.

Levelet küldök a püspök úrnak, hogy Szakács úr készséggel megy Lelére; lévén rövid időről szó; nélkülözhetjük s helyettesítéséről – részben szervitákkal – gondoskodunk.

Meglátogat délben Krajnai-Hudlin Lajos kövegyi lelkész úr édesatyja, mint az újonnan szervezett Szeged–Mezőhegyes határ-rendőrkapitányság vezetője, Makó székhellyel. Toborozni fog legénységet, lakhelyük csendőrlaktanyában. Informáltam a vezetőkről.

Délelőtt felkeresett Bajusz Gyula apátfalvai főjegyző, aki mint letartóztatott menekült Mezőhegyesen és Szegeden is volt, utóbbi helyen az ügyészségnél lefogva. A népbírósági tárgyalásig szabadon bocsátották, éppen, amikor összecsomagolt, hogy a csillagbörtönbe vigyék át, ahová bekerült Bécsy Bertalan polgármester, Juhász Gyula árvaszéki elnök, Antalffy Lajos és Hervay Kálmán főszolgabírák. Elmondta, hogy Bécsy ellen nem találnak semmi komoly panaszt, ő ellene is semmitmondó okokat hoznak fel, és hogy az ügyészségi elnök bizalmas közlése szerint nemsokára hazakerülnek valamennyien. Őt is megviselte a fogság. Mezőhegyesen éppen mellette volt fekhelye P. Baloghnak, és amikor eltűnt, azt hitte, meg fogják őt verni, de hál’ Istennek, nem történt semmi bántódásuk. Elmondta, hogy Juhász Pál apátfalvai kántor, a fővádlója már bocsánatot kért tőle (!!); de mit használ ez most, miután eddig szenvedtették ok nélkül. Hibáztatja Lukács tanítót is, és ennek atyját, Lukács Béla volt főjegyzőt, aki – szerinte – csak mutatja a vallásosságot. Apátfalvára, mint jegyző már nem térne vissza a nép hálátlansága miatt. Szegénységre jutottak, nincs betevő falatjuk; egyik fiáról (orvosnövendék) nem tud semmit. 

Délután 4 órakor Nemzeti Segély-ülés volt, beszámoló az utóbbi négy hétről, kevés az adomány. Napközi otthon és iskolások déli ebédeltetése, melyre sokan jelentkeztek, ezek kivizsgálása, ráutaltak-e szegénygondozó nővérek és diakonisszák igénybevételével; Katalin-bál e hó végén. Kérelem a városhoz, hogy a mulatságok után %-ot juttassanak, ill. a bevételhez, mint belépti díjhoz és italáruhoz, melyről a közeli városi közgyűlésen lesz szó. 

Hazatérve felkeresett Welther Miklós takarékpénztári igazgató, aki Budapesten járt, de visszatérőben az autón (teher) szerencsétlenség történt, és jobb karja könyökben eltörött. Csongrádra vitték be, onnan hazatérve dr. Árva József főorvos tette sínekbe. A röntgen után ítélve ínszakadás nincs, de fájdalmai vannak. Budapesten a főintézetének vezetője, Biró (zsidó) nagyon mostohán bánt vele. Mindenszentek ünnepére a hercegprímás úr körlevelét felolvasták minden templomban, ő is végighallgatta, komoly igazságokat hallatott, amelyet a pártok kifogásoltak, de a helynökség magyarázata is megjelent. Kellenek az ilyen figyelmeztetések, amelyeket a főváros is örömmel vett. Welther Miklós úr igazolás előtt áll, most is kért, ajánljam ügyét Kiss János tanár, a bizottság egyik tagjának figyelmébe, s általa a többiekébe.

1945. november 10. szombat

Egész éjjel szélvihar, amely erővel járt; reggel kis napsütés, de enyhe, déli szél.

Betegellátásban részesítettem szentmise után Báló Antalné Somodi Viktóriát, aki évek óta gondozta az oltárok terítőit. Maláriában szenved, de Isten akaratában épületesen viseli a betegséget. Előtte aranylakodalmi áldást kapott Király András és Etelka (Komáromi fiúk nagyszülei), kik elég jó egészségnek örvendenek (ezek veje az a hírhedt Baranyi rendőr, aki megverte Mezőhegyesen P. Balogh Sándort, és a középiskolai tanulókkal oly kegyetlenül bánt, és aki most holmi pénzek elsajátítása miatt maga is a szegedi ügyészség foglya. Rászolgált a büntetésre!).

Úgy állapodtunk meg, hogy a délutáni ájtatosságokat holnaptól kezdve nem 5, hanem 4 órakor tartjuk a téli hónapokban, mert késő és sötét volna 5 óra után haza menni a híveknek. Előtte 3-kor lesz a Rózsafüzér és Szent Ferenc III. rendi havi gyűlés.

Délelőtt hozta hírét a levélhordó, hogy Mezőhegyes felé katonaság és rendőrség vonult ma. Később mondta a városi kézbesítő, hogy ezek Budapestről jött rendőrök, és kimentek Pitvaros és környéke tótfalvakba, ahol a makói rendőröket lefegyverezték és megverték. 

A tanítóság ma ismét kapott fizetést az illetményhivataltól (329 983 P), de nem jött írás, kinek mi jár ebből? A tanítóság bizonytalanságban van afelől, kinek mennyit előlegez az állampénztár? Délben beszéltem Kiss János tanárral Welther Miklós takarékpénztári igazgató igazolása ügyében, kérve jóindulatú támogatását. Ígérte, amint előbb is már kértem erre. 

Délután tantestületi ülés a belvárosi iskolában, mely alatt megnyugvással vettük tudomásul, hogy iskolánk elemi iskolai tanulóinak szülei a tüzelőanyagot annyira összeadják, hogy bizonyos beosztással lehet tanítani a karácsonyi szünet kis meghosszabbításával. Különösen az I. osztályos tanulók szülei adakoznak. Ruhát sajnos nem adhatunk a szegény gyermekeknek. Nagy a hiány az I. osztályos ábécé-ben, melyet nem lehet kapni. M. Bernárdin nővér jelentette, hogy egy szülő kölcsön adott kályhacsövet, és így megtakaríthatunk 7700 pengőt. Ablaküvegezésre adtam neki 500 pengőt.

1945. november 11. vasárnap

A mai napra ki kellett menni Kiss Ferenc káplán úrnak a bogárzói tanyai lelkész úr helyettesítésére kerékpáron. Helyette egy szervita, P. Balázs mondta a 9 órai diák- és a görög katolikus templomi szentmisét. (Tőle hallotta a hírt dr. Szilas úr, hogy Kelet–Csanádban zendülés van, és mintha egy lelkész haláláról is szó volna.) 

Credo-egyleti gyűlés volt, kevés férfi jelent meg. Délelőtt kis napsütés, délután is; ½5 előtt néhány perccel és negyedóra múlva előbb délen, majd kelet felé erős villámlás és nagy mennydörgés. Eső, a meleg később megszűnt, feltűnt az újhold, de az ég alján tovább távoli villámlás. 

Felkerestem ma délután egyik unokatestvéremet a Paradicsom utcában, kinek fia [Pósa Lajos] orosz fogságban van, és nem tudnak felőle semmi hírt, most gimnáziumi érettségi előtt állana. Utána elmentem Micsák Márton úrhoz, kinek ma névnapja van. Többek között említé, hogy a választás után a szomszédságában lakó orosz tiszt a tolmács előtt úgy nyilatkozott, hogy a többséget elért kisgazdák vezetőit össze kellene szedni, elvinni s eltenni láb alól. Igen, ez a szabadság az ő értelmezésük szerint és a kommunista államban. Ilyet akarnak nálunk is!

1945. november 12. hétfő

Ma reggelre hűvössé vált az időjárás, jóllehet a tegnap esti villámlás, mennydörgés és enyhe eső után mást vártunk!

Délelőtt Schill János, az itteni gazdasági iskola menekült (eltávozott) igazgatója keresett fel. Tegnap este ért Makóra feleségével Németországból. Október 23-án értek magyar földre, és Zalaegerszegen át jöttek azóta a vonatközlekedés miatt – Békéscsabáig tehervonaton is jöttek, onnan Tótkomlósig a kisvonaton, majd kocsin. Márciusig Győrben volt, onnan német földre vitték őket. Lakását itt kifosztották, az ajtókat is elvitték. Volt kocsisa adott el az iskola jószágaiból, hogy – amint állítja – bérét annak árából kiegyenlítse. Zongoráját állítólag 500 pengőért adták el Szent István tér 21. szám alá. Ma jelentkezni fog a rendőrségen. Ajánlottam, menjen fel a vármegyére (Farkas Imre) és a városházára polgármesterhez, kérje igazolását. Úgy említette, hogy ő nem szívesen ment el; szeptember 25-én, hétfőn reggel indultak útnak, az asszonyok biztatták, hogy meneküljenek az orosz elől.

Délben fent jártam a földbirtok-rendező tanácsnál Becker Vendel úr földjei ügyében. Azzal bocsátottak el, hogy jöjjek holnap, az ügyirat Dégi János bíró kezébe került (tehát vándorol, mintegy szándékosan, hogy el ne intézzék!). 

Ott beszéltem Csillag Sándor mérnökkel, aki az újvárosi templom helyreállítását sürgősen felveendő kölcsön útján ajánlja, még ha milliókba is kerül, mert az infláció folytán olcsó lesz a visszafizetendő összeg. Ezt én meggondolandónak tartom. De megbeszélem Szabó Imre főmérnök úrral is. Ajánlotta Jáksó ácsot, ha már Molnár Péterék nem akarnak hozzáfogni. 

A pénzügyi palotában mondták, hogy Abaházy János pénzügyigazgató és neje is visszatértek. Nem tudom, mi lesz vele, aki annakidején azzal dicsekedett, hogy a zsidó vagyonok összeírása körül az ő megyéje (Csanád) példásan vezet! Ha a deportáltak ezt kihasználják ellene, jobban tette volna, ha nem tér vissza.

Estefelé városi közgyűlés volt. Ez előtt említettem a polgármesternek, hogy a református és görög katolikus lelkész urakkal, előbbinek biztatására is, beadványt nyújtunk be a lelkészi és a többi egyházi alkalmazott tűzifa-járandósága iránt: juttassanak mindnyájunknak, mert az fizetésjellegű. Nagy vita volt a Nemzeti Segélynek juttatandó segély, a Csokonai utca folytatásaként nyitandó utca és a Maros-híd kijavítása körül. Sok felesleges szó!

1945. november 13. kedd

Komor, borús idő. – Kiss Ferenc káplán úr elmondta vasárnapi útját a tanyai misézésről. Mindkét helyen szép számmal voltak hívek. Az igási iskolánál Keczerné Szabó Franciska az a tanítónő, aki Szabó István szabómester leánya (Mécs József uradalmi számtartó sógora) özvegy, két fia a Szent Gellért Konviktus növendéke. 59 tanulója van, velük foglalkozik, szentmisénél ministránsok is tanítványai közül valók. Ebédjét ott kapta a káplán úr. 

Délelőtt egy Árgyelán nevű, nagykamarási születésű, de Eleken a határvadászoknál szolgáló szakaszvezető jött Elekről. Levelet hozott Reibel Mihály esperes úr unokaöccsétől, melyben kér, hogy részére másfél mázsa vöröshagymát vásároljak, árát előlegezzem, és ezt a katonák elviszik, akik lóoltás végett jöttek be Makóra, ma délután 4-kor mennek vissza. Eljártam ebben, azaz kerestem Takács Lajos kereskedőt, hogyha van neki hagymája, adjon, ha várhat az árával, mert százhúszezer pengőm nekem nincs erre, sem takarékpénztárból – hol ma nincs pénz – nem vehetek fel drága heti kamatra (10%). Telefonon is kerestem Takácsot, de nem kaptam kapcsolást minden erőlködés dacára! Így hát nem lehet küldeni hagymát egyelőre.

Jártam a földbirtok-rendező tanácsnál: dr. Dégi János bíró úrnál van a tanítóképezdei alapítvány ügyirata. Ígérte, hogy legközelebb tanács elé viszi. Találkoztam Abaházy János pénzügyi igazgatóval, aki reménykedik, hogy nem lesz akadálya igazolásának, ő is német földről jött haza.

Délben Marycz János királyhegyesi plébános jött, nála kb. húsz mázsa különféle adomány van a szegedi papnövendékek részére. Ezeknek onnan leendő elszállításáról beszélt, hogy közöljem Szegeddel. Délután levélben közöltem ifj. Reibel-lel Elekre, hogy nem lehetett hagymát vásárolnom, és ezt a levelet elvittem Árgyelán szakaszvezetőnek a Návay Lajos tér 7. szám alá, hol át is adtam kézbesítésre. (Kérdésemre, hogy ebédeltek-e, feleli, hogy biz’ nem kaptak az egész városban kenyeret, és vasárnap óta nem ettek, kenyérjegyük nincs, és így nem adtak nekik a pékek. Miért nem szóltál nekem, mondtam, adtam volna. Erre telefonálni akartam a közelben lakó özv. Szívós Jánosné pékhez, de ott a házban nem volt telefon. Így érkeztem Árgyelánnal a Deák Ferenc utcai állami elemi iskolához, de épp mellette találkoztam Gyüge Árpád fatalp-készítővel, akit kérdeztem – miután elmondtam, miről van szó – telefonáljon Szívósnénak, adjon legalább másfél kiló kenyeret ezeknek a szegény katonáknak. Vállalta. De hogy mily eredménnyel, nem tudom, mert tovább mentem Molnár Mária édesanyjának betegágyához. Amint beérek, mondják, most du. 2 órakor elhunyt. Imádkoztam holttesténél.

Nemsokára visszatértem, ill. megjelentem 5 órakor az iskolán kívüli népművelési bizottság ülésén. Ezen sok minden hangzott el az előadó dr. Varjú Sándor titkár úr magyarázgatása során, akin látszott a kín, hogy valami újat akar kihozni, ami a demokratikus füleknek jól hangzik, de el nem térhet a lecsepült múlt nyomaitól, ahol volt tartalom és erkölcs is. Beszélt Varjú Sándor úr tanfolyamokról, melyeket internátussal egybekötött helyen kellene tartani, hogy a közösség érzetét megteremtsék, ennek költségeiről, amelyeket a minisztérium nem adhat. Hozzászólt dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos, hogy ezt mai nyomorúságos helyzetünkben nem lehet megvalósítani. Erre felszólalt a jelenlévő Kiss Imre polgármester, és sorolja, hogy mindent meg kell csinálni a népért, mellyel eddig nem foglalkoztak, művelni kell, fel kell világosítani, hogy a Szent István birodalmának gondolatkörében őket tovább félrevezetni nem szabad stb. Hát ilyen gonosz, magyarellenes beszéd elmaradhatott volna! De mást az ilyen nemzetközi egyéntől nem is lehet várni, ilyennek nem volna helye a közélet porondján! Ő bizonyára nem tanult inas korában, mint segéd és rossz mester ferde irányban neveletlenkedett, elégedetlenkedett, és lett belőle csahosa a bolsevizmusnak, aki Sztálin-imádó, nemzetközi, tehát valójában nem magyar embernek tekintendő. Történt még több hozzászólás, de csakis szólás, minden értelmes javaslat nélkül. Miután látszott, hogy a múlt ilyen irányú, és eredményes munkáinak ignorálásával akarnak valami újat, nem tartottam érdemesnek egy szót is szólni, mert akkor azzal kellett volna kezdeni, hogyha magyar népünket oktatni akarjuk, nem szabad elszakítani magyar fajiságától, már pedig ez feltételezi a Szent István országához való tartozást és ragaszkodást, más szóval, vissza kell utasítani a polgármester minden szavát, mert e hazában a népet művelték arra hivatottak és csak politikailag vezették félre a nemzetközi Kissek. A végén megállapodtak abban, hogy előadók a város négy részében ismeretterjesztő előadásokat (Döme Mihály szerint: csevegéseket) fognak tartani, előadók jelentkezését fogják megkezdeni. Lássuk!

1945. november 14. szerda

Ma reggel ideérkezett a pécsi zárdából egy Árpád nevű férfi, aki a vásárlás alatt lévő sárgarépa és petrezselyem ügyében jött; múlt pénteken indult, és ma hajnalban ért ide. Üzentem a Szakács fiúért, hogy menjen vele Takács Lajos kereskedőhöz, onnan a bankba, és ha van pénz, folytassák a vásárlást tovább. Eddig 109 mázsa répa és nyolc mázsa petrezselymet vásároltak, melyeknek ára ki van fizetve. Szakács szerint a petrezselyem ára már 180–200 pengő. A férfi elment Szakács fiúval, hogy felkeressék Takács Lajost, és ha pénz érkezett a takarékpénztárhoz, vásároljanak mielőbb, hogy a szállítást megkezdhessék. 

Délelőtt jelenti Oláh Antal, a Katolikus Kör egyik háznagya, hogy a körben lévő artézi kút kifolyóján valami hiba van, és az helyreállítandó. Miután pedig a határvadászok lakják a kört, azoknak kellene legalább ezt gondosabban kezelniük. De nemcsak ezt nem teszik, hanem még a szemét kihordásáról, a megrongált kerítés helyreállításáról sem gondoskodnak. S a körnek semmiféle jövedelme nem lévén, nem tudom, miből tudjuk kijavíttatni a kutat, ha nagyobb mérvű helyreállításról van szó!

Délben hozta a postás a félmillió pengőt, amely résztörlesztés a METESZ-nél. Ezt az összeget délután elvittem, és átadtam Török Gyula igazgatónak elismervény ellenében, aki említé, hogy a kisgazdapárt életrajzot kér tőle önmagáról. Szó van arról, hogy a csanádi főispáni tisztét rábízzák. Ő ugyan nem szívesen hagyja itt mostani megbízatását, mert Bárányos Károly miniszterjelölttel terveik volnának a jövőre a szárító üzem fejlesztésénél. Biztattam, hogy ha nem térhet ki ez elől, vállalja készséggel, és használjon a köznek, de kösse ki, hogy a mostani helyére vissza akar térni a jövőben. Ugyanakkor említé, hogy anyaghiány miatt itt az üzemet nemcsak csökkenteni, de valószínűen szüneteltetni is kell a jövő májusig.

Onnan a szervita atyákhoz siettem megtudni, mennyi élelmiszer van ott a szegedi kispapok részére? Azonban P. Ferenc prior Szegeden lévén, P. Lőrinc nem tudott kellő felvilágosítást adni.

Betértem Gorcsa Péter főjegyző úrhoz, ahol többek közt szóba került a folyó hó 7-iki orosz parancsnoki ebéd. Többek közt olyan hír van, hogy egy magas papi személy, szemüveges is lett volna ott. De mert sem én – feleltem –, sem dr. Rohály Ferenc görög katolikus parókus nem volt ott, csupán Szirbik Sándor református lelkész, nem tudni kiről lehet szó. S elmondtam, hogy amikor meghívtak, miért nem mentem be, bár bementem a városházig. Gorcsa Péter úr szerint ugyanis úgy folyt le az őz-gerinces és egyebekkel gazdag ebéd, hogy az étkező vendégnek két nagy pohár pálinkát kellett meginnia, és azután jött a többi ital. Jobb is, hogy nem mentem, mondtam, mert én nem ittam volna egy cseppet sem. Jelentette ugyanis dr. Gorcsa Péter a megtörtént botrányt: a már említett papot valószínűleg részegen, a folyosó vagy a szoba sarkában, a falra vizelés közben rajta kapták és megfeddték.

Gorcsa úr Welther Miklós takarékpénztári igazgatóval kapcsolatosan hibájául rója fel az Issekutz Béla vármegyei főjegyzővel való kapcsolatát, és hogy lakása igénylésénél a két zsidó lakót, kiknek férjei, mint hagymakereskedők a háború kitörésekor Londonban rekedtek, a takarékpénztári épületből kitette.

Ma majdnem egész nap csendes eső esik, de nem hideg.

1945. november 15. csütörtök

Az eső éjjel is folytatódott, reggel kissé szünetelt. Így ment ki Kereső temetőcsősz és a harangozó a tanyára, hogy részemre a kivágott akácfákat keresztfűrésszel eldarabolják. P. Ferenc szervita jött, és elmondta, hogy tegnap Szegeden járt. Tegnap vitték be a kecskéket is, amelyeket püspök úr megvétetett. De ezzel a kocsival Ferencszállás túlsó végén szerencsétlenség történt. Nyolc orosz teherautó rohant velük szembe, és ennek előrohanásakor, hogy hogy nem, lefordultak az árokba, a kocsirúd eltörött, de emberben, kecskében, lóban – Istennek hála –, kár nem esett. Amikor a páter odaért, még remegtek egész testükben a kecskék is az ijedelemtől. Később szerencsésen érkeztek meg a kocsival (a páter kerékpárral ment).

Elmondta még a gimnáziumi tanári kar kényes helyzetét egy kartárs szeretetlen viselkedése miatt, aki nem érez velük egyet, és összejátszik nem kívánatos elemekkel (városháza előtti írott újsághír; ennek kibogozása, tanulók szembesítése a szerzőséget vállalt két kommunista ifjonccal, restificatio, igazgatóhelyettes lemondása, új helyettes igazgató!).

Szólt a páter a kórházi személyzet magatartásáról a fizetés elmaradása miatt, a tervezett sztrájkról. A gondnok indított el, hát lépjenek sztrájkba – kijelentésével, mely, ha elkövetkezik, a növéreknek sem szabad közeledni a betegekhez, a haldoklókat sem szabad szentségekkel ellátni. Szörnyű ez a helyzet, amikor a minisztérium nem küldi az elmaradt (október havi) illetményeket (három millió).

Később beköszöntött Havadi Ferenc csanádpalotai plébános és Bartos János volt főispán. Utóbbi Havadi Ferencnél hált, jön Elekről, ahol Reibel Mihály esperes-plébános ügyét jött rendezni, hogy hazajöhessen. Makón azoknak a jó embereknek kiszabadítását akarja keresztül vinni, akiket még nem bocsátottak haza Mezőhegyesről (négy férfi). Ürmössy kormánybiztos van Eleken, aki rendezi a bundisták és hűségnyilatkozatosok vagyoni ügyeit (előbbiekét elkobozzák), akik gyanúsak, azoké helyett másutt ad nekik kijelölendő vidéken ingatlant. Említi, hogy a télen orosz földre elhurcoltak állítólag már Máramaros megyében vannak. Érdekében az alispán úrral akar beszélni; Reibel úr és a mezőhegyesiek érdekében Lukács Pál megyei rendőrparancsnokkal akar beszélni, ahová P. Ferenc kíséri el. Miután már járt Lukácsnál, találkoztam délben (ebédre a szervita atyákhoz mentek) a szervitáknál, ahol mondja Bartos úr, hogy Lukács úr fogadta, s ígérte, hogy írásos kérelem alapján (hogy magát fedhesse mindenki előtt!!) elintézi az ügyet. Ekkor említi a kormányválság eldőltének lehetőségét. Kovács Béla kisgazdapárti, volt államtitkár lesz a belügyminiszter, aki nem fog engedni semmiféle kilengést, és szervezi a rendőrséget is.

Délben megérkezett Leléről Szakács József, akit a püspök úr kinevezett ökonomusznak, ugyanoly hatáskörrel, aminővel P. Balogh Sándor rendelkezett (mily nagy különbség: akkor már minden megvolt, most a roncsok maradéka!). Átadott ismét a METESZ részére sok ezer pengőt, marad még kiegyenlítetlen 167 ezer, ezt legközelebb hozni fogja; most ha jön, szállítani fognak Szegedre terményeket, amelyeket különböző intézményeknél tárolnak, hogy megmenthessék azokat, és legyen mivel cserélni élelmiszert. Szakács már felmérette a magtárak készletét, a kulcsokat magához vette, és lakása a Szirányi Gyula-féle lakásban lesz, tehát elmegy végleg Makóról. Innen délben elment, hogy a pécsieknek szállítandó zöldség ügyét Takács kereskedővel rendezze.

Ebéd után a Havadi Ferenc – Bartos-kocsival – jött hozzám Elekes (Reisz) Ferenc ezredes, eleki fiú, a tanítónő fivére, aki szintén Bartos úrral jött, és mint aki Budapestről leköltözik családjával Elekre (megélhetés!!), vadászati felügyelővé neveztetett ki Elek székhellyel (így lesz alkalma összetartani a jóindulatú, hazafias érzésű embereket). 

Délelőtt még jártam a városházán, hagyatéki felvétel ügyben (Gál Sándorné), ahol a házat 800 ezer pengőre értékelvén a birtoknyilvántartói hivatal, mert a fél ház ennek fele értékével is nagy összeggel kerül illetékezés alá. Éppen említettem ott, hogy a temetési költség szeptember 1-jén 7822 pengő volt, mostani értékeléssel közel 300 ezerre menne: nem tudom, lehet-e ehhez arányíttatni utólag a szeptemberi költséget. Különben óriási összeg lesz az illeték. Délután volt Molnár Mária jámbor hívő (Tisza u. 20. sz.) édesanyjának temetése (esőben!). Az eső miatt Szakács József káplán úr bent marad éjjelre, késő is volna már elindulnia kifelé.

Estefelé felkeres Dégi Erzsébet (szülei a Rákosi Jenő [Szép] utcában) azzal, hogy a kisgazdapárt női tagozatába kellene összegyűjteni az asszonyokat, lányokat, különösen a szegényebb családokból. Miután múlt vasárnap megvolt a Rózsafüzér-társulat havi gyűlése, bajos lenne hamarjában felhívni erre a híveket, mert ezek legközelebbi vasárnap délutánra tervezett gyűlésükre még nem mehetnének el. Szólt arról, hogy ezt már kiépítették a falvakban is, és onnan is jönnek vasárnapra Makóra célsegélyezni az arra utaltakat. Csepelről is jött kérelem, és ide karácsonyra szeretnének csomagokat küldeni, melyeket a tagok adnának össze. Az elnöknő Gubacsy Mihályné volt, aki otthagyta a demokratikus női szövetséget [MNDSz], mert a kisgazdák meghívták, aki derekasan működött eddig, amíg az elnök, Szőnyi Imre valami miatt lemondásra nem kényszerítette (valami nagy oknak kellett lenni, de nem tudják mi az?), most Debry Ibolya tanárnő (volt leányiskolai) az elnök.  – Abban állapodtunk meg, hogy szól Nagy Emmának, aki eljön hozzám, és megbeszéljük, miképp lehetne a mi asszonyainkat, leányainkat ebbe az egyesülésbe tömöríteni addig is, amíg a helyzet változtatásával régi egyesületeink működésüket megkezdhetik. 

Estefelé jelentette Székely Nándor igazgató, hogy Béres Ida tanítónő ellen panasza van. Nem jelenik meg reggel pontosan az iskolában, és hogy ma, amikor neki a tanfelügyelőségre kellett mennie, a helyettesítést nem látta el úgy, amint ő erre kérte őt. Én figyelmeztessem, mert különben írásos panaszt emel ellene. 

Ma telefonált dr. Varjú Sándor népművelési titkár úr a Katolikus Kör vetítőgépéről, hogy az nem keskeny, hanem normálfilmre való, s kérdezte, ki ennek a tulajdonosa? Miután tudtommal ezt a VKM adta használatra, ezt közöltem vele. Ez nem akadálya annak, felelte Varjú úr, hogy a már megindított eljárás nyomán – melyet a rendőrség is javasol javunkra – körünk megkapja az engedélyt kultúrfilmre, átalakítási stb. költségek kiutalása mellett. 

Jellemző: Temetésre menet találkoztam Horváth Antallal (a gondnok fia), aki éppen jött a közellátási bizottság üléséről, és mondja, hogy az oroszoknak ismét 900 szarvasmarhát, 200 mázsa zsírt és sok vagon lisztet kellene katonáik élelmezésére, tehát nem jóvátételre, átadni. Ezt a vármegye nem bírja, ahol mindössze 2000 szarvasmarha van, szükség volna tejre a csecsemők miatt. Makón összesen 120 tartható marhát írtak össze, a sertésvész elpusztította a sertéseket, nem tudják mi tévők legyenek. Dr. Fazekas le akar mondani a közellátás vezetéséről. Így alighanem az oroszok fognak rekvirálni. Ettől pedig Isten mentse meg a lakosságot! 

Este ismét Péccsel beszélt Szakács József, de kínlódott, mert nem értették meg, akárcsak engem kedden este. A pénz átutalását akarta tisztázni, hiába!

1945. november 16. péntek

Jeck György jött szentmise után, és közli, hogy tegnap este az angol rádió közölte az új magyar kormány megalakulását. Belügyminiszter Nagy Imre nevű egyén, és hogy a zsidó Róth-Rákosi Mátyás tárca nélküli miniszter. 

Bécsy Tamás is jelentkezett éppen, akinek a Szent Gellért Konviktusban való elhelyezését tegnap intéztem el a szervita P. Bonajunkta atyával (hová is menne szegény fiú: apja börtönben, mostohaanyja távol) és mondja, már tegnap délután közölte ezt az angol rádió azzal, hogy csak akkor ismeri el törvényesnek az új magyar kormányt, ha annak tagjai a pártok arányában kerültek be. S ez vigasztaló, mert különben a kommunisták garázdálkodnak tovább. Elmondta Bécsy, hogy 8 diák, ill. 7 – egy Czirbus nevű nem közülük való – került az oroszok kezébe. Három hétig voltak oroszoknál (hol jobb dolguk volt) Kispesten és Budapesten, egy hétig Budapesten az Andrássy út 60. szám alatt magyaroknál (?!), ahol az utolsó gépírónőtől a parancsnok-ezredesig csupa zsidók vannak (elég szégyen ránk! Ezért kellett annakidején érdekükben eljárnunk, rettegnünk?) akik rosszul bántak velük. Bécsyt utasítottam, menjen be a konviktusba; egyébként holnap bemegy Szegedre atyjához (múlt hét óta a Csillagbörtönben van), bent akar maradni, hogy védőügyvédjükkel – valami Kovács nevű – tárgyalhasson, miután az újság szerint atyja népbírósági tárgyalása hova hamar meglesz. De lelkére kötöttem, hogy ne hagyja abba a tanulást, és végezze el a VIII. osztályt, tegyen érettségit, hogy azután könnyebben foghasson valamihez, ha másért nem, hogy később tanulmányait, mint érettségizett, megkezdhesse, ha néhány évig még más munkával is kellene életét fenntartania.

Délben elmentem a megyeházára, hogy szállítási engedélyt kérjek azokra az adományokra, amelyeket Mezőkovácsháza, Kiszombor és Királyhegyes hívei juttattak a szegedi papnevelde részére. Meg is kaptam, és utána felvittem a városházára, ahol a számvevőség főnöke fogja megállapítani a város részére fizetendő illeték mérvét, amely – szerinte – alacsony lesz. 

Közben beszéltem a helyi újság főszerkesztőjével, aki elmondta, kik a miniszterek. Tizenhét közül négy–négy kommunista és szociáldemokrata, egy parasztpárti, a többi kisgazdapárti. De több a zsidó. Ehhez fűzi, hogy a londoni rádió szerint a nyugati hatalmak aligha fogják jóváhagyni ezt, mert sok a kommunista; ilyen a belügyminiszter is: Nagy Imre.

Délután mondja Szakács úr, hogy most már elintéződik a pécsi szállítás, megjött a pénz, és ő addig nem megy ki Lelére, míg ezt el nem rendezi. Okosan, legalább leteszi ezt a gondot is! Ma vásárolt két mázsa sót (tizenkilencezer pengő kilógrammonként; horribilis ár a hatósági hétezerrel szemben!).

Délután Nemzeti Segély bizottsági gyűlés volt; a Katalin-bál megtartása a demokratikus nők szövetségével. Csorba György titkár nem akarta, végül mégis határozatba ment azzal, hogy a fél bevétel a karácsonyi gyermekfelruházásra fordítandó. A kórházi gondnok, mint elnök, ma nem volt jelen az ülésen; úgy látszik, kórházi gondjai lefoglalták.

Az SS-es német katonák alkalmas voltáról dr. Szilas hallomás útján közölte, hogy a felvétel előtt embereket kínozniuk, sőt megölniük kellett a jelölteknek. Ha utána remegtek vagy reszkettek, nem vették fel őket; sőt, ha kellett, meg kellett ölniük saját szüleiket, testvéreiket. Ezek után elképzelhető, mire voltak ezek képesek! Méltóak a pribék Hitlerhez! Ezek nekimentek az embereknek ész nélkül!

1945. november 17. szombat

Ma is eső, borús, nyirkos nap. Délben felmentem a városházára, a papneveldének szállítandó adományok szállítási engedélyéért, melyet kiadtak, 15 280 pengőt fizettem, de csak Makón tárolt, Mezőkovácsháza és Kiszomborról lehozott adományok után. Királyhegyesnek az ottani főjegyzőtől kell ilyet kérni. Egyben kifizettem a magyarcsanádi plébánialak felülvizsgálási díját az állami építészeti hivatalnál (1190 P).

Szakács József úr befejezi a Pécsre szállítandó zöldség, hagyma, sárgarépa és só ügyét, ezeket ma rakják teherkocsiba az újvárosi állomáson. Éjjel indítják, és a pécsi férfin kívül kísérőként megy a főfinánc felesége Pécsre. 

Szabó Ferenc újvárosi plébános panaszolja, hogy az iskolanővérek a híveket eddig nem engedték elölről be az imaházba, hanem mindig az udvaron át kell jönniük. Igazán ez oly eset, amelyet nem kellene idehozni az egyházközségi elnök elé, intéznék el ott belátással, a főnöknő ne lenne daccal teli, a plébános pedig ne játszotta volna el tekintélyét a múltban a nővérek iránt táplált ellenszenvével, ok nélkül. A panaszlevélre rávezettem, hogy ezt intézzék el, és azt a plébános kezein keresztül küldtem ki a főnöknőnek, hadd olvassa a panaszt, és tudja meg, hogy felülről kellett volna kezdettől fogva beengedni a híveket istentiszteletre, ha már templomukban nem tarthatják azt; ennyi belátást fel kell tételezni egy Istennek szentelt személyről, hacsak nem lelki vak!

Levelet küldök Szakács úrtól a püspöki hatóságnak, és csatolom a szállítási igazolványt, jelezvén, hogy a kifizetett díjat a papneveldének adományozom. Egyúttal kérem, hogy a kocsit küldjék Királyhegyesre is, onnan ide.

Este ¾5-kor beállít Budapestről két irgalmas nővér, szállást kér és helyet az autó részére, melyen tíz mázsa só van, nehogy ellopják. Kiss Ferenc urat elküldtem özv. Nagy Imrénéhoz, hol a kocsi is helyet talál és a nővérek is. A kocsivezető és egy MÁV-órabéres férfi máshol lesz. Ezek holnap vidékre mennek, mert cserélni akarnak élelmiszert sóért, nekik a só kilója 6 500 P-ben van.

Este 6 órakor kezdődött a kereskedelmi iskolások műsoros előadása a Katolikus Körben. Eltartott ½9 óráig. Jó előadás volt. Sokan vettek részt, bizonyára mind szülő, testvér és rokon. Végén tánc.

1945. november 18. vasárnap

Délelőtt még itt volt Szakács József, rendezte ügyeit. Telefonon értesítik Leléről, már ott van az uszály a Maroson, lehetne rakodni, hogy Szegedre a püspök úr részére szállítsanak. De igen helyesen telefonon azonnal üzeni, hogy vasárnap nem fognak rakodni, inkább megfizetik a várakozási időt, ma vasárnap van. Megalkudott a só irányában a tegnap este érkezett apácákkal, akik ma a hagymapiacon már felvásároltak, ill. cseréltek terményekért, hagymáért. Szakács is kukoricáért cserél sót. Kimennek holnap Lelére, hol piaci nap van, hogy tojást vásároljanak.

Szundy Jenő gyümölcsészeti egyleti igazgató is hagymáért cserélni fog sót (egy mázsáért hat és fél kiló sót), melyet holnap az állomáson adhat át.

Szakács itt ebédelt, utána elment Lelére. Miután pedig kedden bemegy Szegedre püspök úrhoz, kértem, jelentse, hogy a népbírósági ítéleten túl esett Körmendy kiszombori segédlelkész, de ne helyezze Makóra, mert hírneve nem ajánlja ily közeli állomásra. Különben is ne siessen káplán küldésével, mert Szakács hittanóráit el fogják látni dr. Szilas és Kiss Ferenc urak.

Délután két férfi jelent meg, akik az Actio Catholica karitász központja részére Apátfalváról lisztet akarnak szállítani, de a vármegyén kell engedélyt szerezniük. Ma vasárnap lévén, érdeklődnek, mit lehetne ma tenni? Semmit, mondtam, hanem csak holnap, amikor hajlandó leszek délelőtt  9-kor elmenni a vármegyeházhoz, és velük bemegyek a jóindulatú Páll Endre alispán úrhoz. Ezzel eltávoztak. Ezek szóltak szintén arról, hogy Budapesten mennyire erőszakoskodnak a zsidók, nem férnek a bőrükben.

Délután felkerestem dr. Nikelszky Jenő volt polgármestert névnapja alkalmából, aki gyengélkedik. Elbeszélgettünk; közölte, hogy édesanyjától levelet kapott, több mint egy év után (szlovákoknál van), lehangolt a mai nehéz helyzet és politika miatt. Bátorítottam.

Elmentem Kucses Károlyhoz is Szakács kértére, hogy kedden, szerdán engedje át az ökörigát, hogy szállítson be kendert tüzelésre. Kucses szerint nem lehet ezt az igát ide behajszolni, mert hisz’ a holnapi rakodáshoz nagyon igénybe vannak véve. Köszöntöttem még özv. Lipták Béláné jámbor hívemet, aki Erzsébet, és bementem özv. Nagy Imrénéhez meglátogatni az ott elhelyezett budapesti nővéreket és a MÁV-belieket (akikből 6 férfi volt ott). Éppen vacsoráztak, elbeszélgettünk; a vezető járt oroszföldön is, katonának készült, általános műveltségű, a többiek munkások, komolyak. Nagy Imréné háziasszony házi ájtatosságon távol volt.

Székely Nándor igazgató-tanító jelentette, hogy a kir. tanfelügyelőség tanítóink közül a VKM rendeletére a Budapesten november 26-án kezdődő két hónapos átképző tanfolyamra Neiszer Pétert jelölte ki. El kell mennie, s a polgári iskolánál most már pótolja őt Héber János. 

Hírét vettem annak, hogy az oroszok részére rekvirálók – huszonöt csoportban hét–hét egyén – házról-házra fognak járni. Állítólag a tegnap a főispán úrnál tartott értekezleten a polgármester mondta volna, hogy elsősorban az iparosoknál járjanak el – mert ezek az utóbbi időben terményért dolgoznak –, és a kis gazdáknál. Szó volt a fejadagnak (búza) leszállításáról 20%-kal; de ettől elálltak. Először Budapesten intézik el.

1945. november 19. hétfő

Az éjjel erős dér volt, lelankadtak az eddig eleven virágok levelei.

Elmentem 9 órára a vármegyeházára, hogy az Actio Catholica karitász két emberével találkozzam. Bementem a főispáni hivatalba, ahol Opré Gyula titkár úr kijelentette, hogy nem adhatnak szállítási engedélyt lisztre, mert járásonként 500 mázsa lisztet kell kiadni a megyéből. Erre közöltem ezt a künn várakozó két férfival, akik elmondták, hogy ők már érdeklődtek a Tóth-malomnál Paksi úrral, hogy szerezzenek őrlési engedélyt a városházán dr. Fazekas úrtól, és akkor kapnak a malomtól megfelelő módon lisztet, 15 mázsát. Elvittem őket a városházára, dr. Fazekas Sándor nem lévén ott, Hajdú János ny. főszámvevő mondta, hogy ő adhat őrlési engedélyt meglévő búzára, legalább a vám megmarad a városban, a többi a főispáni engedélytől függ. Ezt közöltem a két férfival, akik bementek Hajdú úrhoz. Onnan a METESZ-hez mentem, és lefizettem Szakács helyett 504 ezer pengőt; maradt még fizetetlen 151 ezer pengő.  – Jövet láttam az állomásnál, mint folyik a csereszén és hagyma között. A főispán és polgármester urak Budapestre utaztak az orosz ellátás ügyében. Hajdú János mondta, itt nincs más, mint a sertést levágni. Igen, gondoltam, de számon kérik, és zsírt mégis kell beszállítani. S ha éretlenül vágják le, nem lesz elegendő zsír. Bajos dolog ez mindenképpen. Bízunk a jó Isten segítségében, s nem fog elhagyni. 

Délután 3 órakor telefonál Leléről Szakács úr, hogy az ottani termelési bizottság írásban felhívta, adja át a magtár kulcsát, mert az ott tárolt terményeket lefoglalják a Vörös Hadsereg részére; így még a szalmát sem szabad eladniuk. Kér, lépjek azonnal érintkezésbe a főispánnal [Nagy Zoltán] és adjon orvoslást ez ellen. Ezért az uszályba sem lehetett csupán összesen 20 mázsa terményt berakni, és az el is indult Szegedre (költsége 360 ezer pengő). Felhívtam telefonon az alispán urat, aki úgy nyilatkozott, nincs joga a termelési bizottságnak lefoglalni a készleteket. Kértem, intézkedjék, hogy a kulcsokat visszaadja a főjegyző. Ígérte azzal, hogy a püspök úr forduljon táviratban a közélelmezési miniszterhez, és ő jelenteni is fogja ezt a most távollévő főispán úrnak. Ezt meg is telefonáltam Szakácsnak, aki jelenti, hogy a főjegyző csak akkor adja át a kulcsokat, ha a vármegyei termelő bizottságtól kap rendelkezést. Hogy ezt közölhessem az alispán úrral, mert a telefonközpont újból nem kapcsol, ami hallatlan, ily fontos ügynél is, elmentem személyesen az alispán úrhoz, lakására, mert nem találtam a vármegyeházán, hol jelentettem. Mire ő kérdi, ismerem-e Pallagit, aki a vármegyei termelési bizottság elnöke? Nem, feleltem, azt se tudom, hol a hivatala, mire ő mondja, hogy holnap reggel elintézi az ügyet, most éppen telefonhoz kérte Kiss Károly járási főjegyzőt, hogy vele ezt megbeszélje. Kértem további jóindulatát, és ő mondja, hogy az oroszok 250 vagon búzát követelnek, elvisznek sok szalmát is. Este 6 óra 5’-kor rádión szólt volna Tildy miniszterelnök a nemzethez. De nem lett belőle semmi, mert 5 óra után nem volt villany egész ½8-ig. Bizonyára nem akarták a gonoszok, hogy a kisgazdapárti elnök beszéljen (talán azért sem, mert híre van, hogy Tildyt megölték). Este 8 óra után a hírek közt egy szó sem esett hazai eseményeink állásáról. Talán jobb így, nem izgulunk!

1945. november 20. kedd

Ismét hideg; nagy dér a derült, holdvilágos éjszaka után.

A mai újság szerint Vorosilov eltekinteni látszik a magyar kormánnyal történt megegyezés szerint attól, hogy a Vörös Hadsereg részére élelmet szállítsanak – egyes kivételekkel –, ami talán azt is jelenti, hogy a szigorúnak mondott rekvirálás nem lesz meg. Adná Isten! Most úgyis sok a baj, még ez a zaklatás hozzá, teljesen elkeseríti az embereket.

A Nagy Imrénénél tanyázó, Budapestről jött MÁV-isták ma Királyhegyesre mennek ki, velük megy, mint ott ismerős Németh János harangozó. A MÁV-isták összeszedtek 140 mázsa vöröshagymát: minden mázsa után nyolcezer pengőbe számítva, adtak négy kiló sót, a többit pénzben fizették ki. Püspöklelén is akartak így vásárolni, de ott a főjegyző nem engedte, akit ezért a közönség majdnem széttépett – mondta a MÁV-ista. Királyhegyesre kaptak vásárlási engedélyt. Délben Kovács vincellérrel beszélgettem a halasi szőlőtelepítésről, melyet rá szeretnék bízni. Ezért a jövő héten valószínűen elmegy alkalmi kocsin (Fecskével, aki Kiskörösre szokott menni borért). Szétnéz és elmondja a lehetőségeket; később velem jön, ha Fritz László teherautóján el tudok menni, amit kilátásba helyezett két-három hét múlva.

Réthy Bella tanárnő ma jött tegnap helyett. Kért, imádkozzunk, sógorának ügyét holnap tárgyalják Miskolcon. Megígértem. Ma – úgymond – nem volt tanítás a polgári leányiskolában, mert átköltözés van a református iskolából a saját iskolájukba. Délután a kereskedelmi iskola igazgató-tanácsának lett volna ülése; de mert nem volt elnök, elmaradt.

Utána takarékpénztári ülés volt, melyen az újabb tisztviselői fizetésemelés, fiókok megszüntetése, ill. tisztviselők fizetés nélküli szabadságolása és elbocsátása, a Pénzintézeti Központ leiratának tárgyalása került sorra. Dr. Kapus István ügyész szerint a székház melletti üres telket a szakszervezetek akarják elvenni, hogy azon építkezzenek. Ezt úgy lehetne meggátolni, ha a takarékpénztár maga tervet készíttet, azt jóváhagyatja, mire amazok elállnak ettől a tervtől; a takarékpénztárnak nem kell azonnal építkezni. Reicher László úr szerint ezt elkészítheti Bogsán Károly főgondnokunk bizonyos (0,5%-os) tiszteletdíjért. Szó esett a részvények gyarapításáról új részvények kibocsátásával.  – Nagyon jellemző, amit Reicher úr mondott, a MÁV a szeged-csanádi vasutat, műhelyt, összes épületeket, kocsikat 900 ezer mostani pengőben fogja kifizetni, átveszi a személyzetet nyugdíjjogosultságukkal együtt. Tehát potom áron kap meg mindent. Ez a mai helyzet!

Leléről Szakács úr beküldött 155 ezer pengőt a METESZ-nél fennálló tartozás utolsó részletének kiegyenlítésére. Intézkedik a Bugyán Imrénél lévő kukoricán vásárolt só átvétele iránt (15 kiló morzsolt kukoricáért kapunk egy kiló sót, ami elég kedvező ár). Vigasztalan, amit Reicher László úr mondott: a vasúti személyforgalom talán a jövő tavasszal fog megindulni. Oka: nincs szén, a kitermeléshez nincs bányász, mert a hivatásos bányászoknak is földet adtak, ezek pedig már nem mennek le a bányába; azután nincs mivel élelmezni őket, nincs fa, a tárnákban stb. Megáll tehát a termelés!

1945. november 21. szerda

Ismét erős dér, fagy, hideg. Tegnap Királyhegyesen a vasutasok petróleumért cseréltek hagymát. Ma üzenték, hogy nehezen dióért úgy adnak sót, hogy egy kilóért négy kiló diót kérnek. Ezt pedig én nem vagyok hajlandó megadni, mert keveslem, amikor a diónak mindig több volt értéke a sóénál; más nem lehet ma sem.

9 órakor egy pesterzsébeti nő jött, üzenetet hozott az ott működő Rokonai Bélától, aki nagy buzgósággal végzi kötelességét a kórházban is, jól van és követi tanácsomat. Hat szegedi jezsuita papnövendék kért, áldoztassam meg őket, akik Mezőhegyesre utaznak, hogy napraforgó-magot csépeljenek ki a rendház részére. Félóráig áll itt a tehervonat, bejöttek, hogy megáldozzanak. Készséggel áldoztattam meg őket. Figyelmeztettem őket P. Balogh Sándorra való tekintettel, ne mondják, hogy jezsuiták, hanem csak hogy szegedi papnövendékek. Az ottani káplán úr készítette elő részükre ezt a kitermelési alkalmat. Nemsokára jött még egy papnövendék, ez őrizte csomagjaikat; a vonat még itt vesztegel, bejött, hogy a szentáldozásban részesüljön. Megáldoztattam készséggel. 

Délelőtt jött Gémes Mihályné államépítészeti főtanácsos neje, szentmisét kért hadifogoly (orosznál) fiáért, kinek neje és két gyermekük itt tartózkodik a nő anyjánál, Jeck Kálmánnénál. Elmondja, hogy menye és a nászasszony a lehető legcsúnyább módon viselkedik velük szemben, az unokákat nem engedik hozzájuk, sem őket, akik semmi nélkül jöttek vissza. A hivatalnál lévő lakásba nem engedik vissza őket, ahol Kálmán főnök egyedül, valami cseléddel van, tehát be sem rendezkedett, és egy szobát sem ad át használatra. Most Papós Margitéknál, konyhában húzódnak meg. Jóllehet ővelük volt Jeck Kálmán, a nász, mégsem hat ez sem a nászasszonyra, és az ott lévő bútorukat sem adják még ki. Különös, hogy Jeck Kálmán nem mer Szegedről hazajönni, inkább bent tartózkodik a klinikán, és aligha komoly beteg, bejár hozzá a felesége. Úgy látszik, fél az igazoltatástól vagy internálástól, mint volt németbarát. (Hacsak különösen azt nem fogják vele szemben kiélezni, hogy Makón való hivatalnokoskodása, katonáskodása alatt; inkább, amikor itthon volt szabadságon, egy nővel volt feltűnő kapcsolata, akinek családjánál bejáratos volt Wienben mint Bahnhof-kommandant!) Elmondta Gémesné, hogy amikor együtt voltak Ausztriában német családoknál, és ő kiszolgálta Jecket, ez ott se szívesen volt velük. Őket (férjével) a családok segítették, mert ő és férje a háziakon munkával segítettek. Ezt nem tette Jeck. Úgy látszik, Jeck úrból az önző, faját sokban jellemző sajátság.

Déli 11 órakor érkezett Szakács József Leléről. Beszélt telefonon a vármegyeházán székelő országos termelési kormánybiztossal, Nagy Tiborral, akihez felmegy most, hogy a lelei bizottságot leszerelje. Visszajött Szakács egy órára, s hozta az írást, mely szerint vissza kell adni a magtárkulcsot, semmit el nem vihetnek, és a rekvirálás során csak annyit, ami a püspök úrra esik. Hála Istennek! Nagy Tiborról mondta Szakács úr, hogy jóindulatú, uradalmaknál szolgált, és azok tulajdonosainak jogvédelmét mozdítja elő. Azt is mondta Szakácsnak, hogy a püspök úr egyetlen tehenének megmentéséért az oroszok rekvirálása elől úgy éri el, ha Meszlényi Ernő vármegyei gazdasági felügyelő igazgató révén tenyészállattá minősítteti.

Délben jelent meg Mag Béla úr is, aki a múlt héten Kevermesen járt, ahol furcsa a helyzet: a kommunista helybelieknek fáj a foguk egyesekre, a plébánosra is, és akasztani akarnak tizenhét embert. Szomorú helyzet, amikor a magyar a magyart pusztítja!

Fel kell jegyeznem azt, amit tegnap Szabó József református elnök-lelkész – aki múlt vasárnap a MADISZ-ifjak előadásával kapcsolatosan (ott ő mondott beszédet Dózsa Györgyről) jelen volt – mondott a mostani ifjúsági vezetőről, nevét nem tudja. Ez nyíltan felemlítette, hogyha eddig tánc és zene volt az ifjúság foglalkoztatása, amivel lejáratták magukat, ezentúl komoly foglalkoztatások a főcél, és akik nem odavalók, egyszerűen ki fogják dobni. Hát ideje is, hogy ilyen oldaláról fogják fel az ifjúság vezetését. Ezek hallatára kérdeztem a lelkész urat: hallották ezt a beszédet a kommunista helyi vezérek: Szabó József, Szabó János, Kiss Imre stb. Azt mondta, hogy ezek ott voltak. Bár észre térnének, és ily gondolkozás mellett hagynák békében a KALOT és KALÁSZ-egyesületeket, melyek az ifjúságot komolyan nevelik.

Este meglátogattam Szabó Imre főmérnök családját. A főmérnök említette, hogy ma délben tanácskozás volt a gazdákkal, és alighanem sikerül elhárítani a város lakosságának feje felől a rekvirálást. Egyébként a főispán úr derekasan viselkedett, a minisztériumban kijelentette, hogy nem engedi a lakosság zaklatását, és mihelyt megkezdik, azonnal lemond.

1945. november 22. csütörtök

Valamivel enyhébb, de borús, ködös reggel.

Délelőtt sírva keresett fel André Béláné azzal a hírrel, hogy férjét hétfőn az igazolóbizottság állásvesztésre ítélte, fizetést nem kapnak. Férje ennek hallatára beteg lett, és nehezen tért magához, lévén szívbeteg. Amíg erről beszél, jön Balázs Viktória pénzügyi tisztviselőnő apja temetését jelenteni. Jóllehet Andréék holmijainak és javainak eltűnése körül Balázsék és lakójuk, Juhászéknak bizonyos kötelezettségei volnának, de amik elől feltűnően kitérnek. Andréné részvétét fejezi ki. Balázs Viktória nagyképűen említi: miért nem szóltak neki a férj igazolása előtt, mert ő szólt volna érdekében Farkas Imrének, a nemzeti bizottság elnökének, és az megmentette volna! Így Balázs Viktória. Sajnálom szegény Andréékat. Csak legalább visszakapnák házukat, amelyet jog szerint vissza kellene nekik adni. 

Bogsán Károly főgondnok jött: elmentek tőlük hétfőn az oroszok, maguk után hagyva sok szemetet, megrongálták berendezéseiket. Épp ezért a nagyszobát teljesen kiürítették, nem hagytak bent bútort, és felment a városházára a két Szűcs [Zoltán és László] tisztviselőhöz felajánlván teljesen ingyen jövendő oroszoknak, de kiszolgálás és felszerelés nélkül. De ez nem fog használni, mondtam, mert azok, ha beszállásolják oda, be fognak menni a bútorozott részbe, nem törődvén a háziakkal.

Délben Mécs József számtartó keresett fel; el akar számolni a püspök úrral, és kérte a volt népbanki letéti könyvet, melyet annakidején, egy pengő betéttel átadandó Magyar Károly internátusi igazgatónak, amikor a készpénzt felvettem bevásárlásokra. Elmondta, hogy a püspök úr vagyonát továbbra is önzetlenül szándékozott kezelni, amint azt átmentette; de ha a püspök úr jobbnak látja követni Szirányi Gyula igazgató ellenszenves beszédjét róla (Mécsről, aki mindig szálka volt Szirányiék szemében és legújabban – úgymond – dr. Szőke Gyula úr is ezen az úton halad) ő nyugodtan válik meg az uradalomtól. Azonban Szakács úr ottléte nem fog jóra vezetni, félő hogy őt tettleg bántalmazni fogják.

Délelőtt jött Szilas József azzal a hírrel – jól informált helyről –, hogy nem fognak rekvirálni. Erről mondta aztán este Szabó Imre főmérnök, hogy ma határozatba ment, és holnap hirdetmény közli, hogy minden hold föld után tizenöt kiló búzát kell beszolgáltatni. Tehát nagy megterhelés ér minket! Csak legyen miből beszolgáltatni a búzát. Nekem pl. alig lesz, hacsak a kenyérgabonát nem adom be.

Estefelé az újvárosi zárdafőnöknő, M. Demetria állít be nagy széllel, amiatt az ajtó nyitva tartás miatt, melyről a múlt szombaton az ottani plébános úr írt, és aminek elintézését rájuk hagytam: hogy hát, ha ott járnak be az emberek, az ő ott ültetett virágjaikat összetapossák. Csak bizonyos egyén és a plébános vette ezt fejébe, a hívek nem is elégedetlenkednek, neki nincs nővére, aki ügyeljen a kapura stb. Láttam rajta a nyugtalan, erőszakos magatartást, és azt mondtam, a hívekért ezekben a nehéz időkben meg kell hozni minden áldozatot, tekintsék a kényszerítő helyzetet, a templomnak nincs teteje, és összedől maholnap, hát csak fontosabb, mint a virág! Azt is mondtam, hogyha lehetne szerezni, vennék nekik kerítésnek való anyagot, beláthatja, hogy nem lehet kapni. Azt mondtam végül, ha nem nyugszik meg a mondottak után, tegyen jelentést a püspök úrnak, én nem tudok mást mondani, minthogy a hívek előbbvalók, mint más minden, és örüljünk, hogy a híveket van alkalmunk vezetni. Ilyen a csökönyös fej, amely azt hiszi, hogy mindent a velük feszült viszonyban élő plébános és néhány uszályhordozója nyomán teszünk. 

Itt járt délben Marycz János királyhegyesi plébános, aki a papnövendékeknek gyűjtött adományok elszállítási módja iránt érdeklődött. Megadtam neki kellőképpen.

1945. november 23. péntek

Ködös, borús, hűvös, mintha havazás készülne. 

Ma reggel hozta az újság a gabona (búza) beszolgáltatási rendeletet: minden kat. hold kataszteri tiszta jövedelme arányában annyi kilogramm búza, amennyi aranykorona egy kat. holdra esik. Ez annyit jelent, hogy az itteni plébániai javadalmi földre kb. 18–20 mázsa búza esik. Ezt én most nem tudom beszolgáltatni. Hogy elfogadják-e kukoricában, nem tudom. Elég nagy megterhelés.

Felkeresett dr. Abaházy János pénzügyigazgató, aki menekülésből tért vissza, s most lesz igazolása; kér, hogy ügyét támogassam. Át is adta beadványának másolatát, mely igazolni hivatott, hogy ő a múltban nem volt népellenes, és a zsidó vagyonok mentése s leltározása körül emberségesen, de igazságosan járt el. Amikor a zsinagógát akarták kijelölni raktárul, ez ellen tiltakozott, és azt kívánta, hogy zsidók házaiban őriztessék. Azután emlékeztetett arra, hogy amikor a polgármester Katolikus Körünket is lefoglalni akarta raktárul zsidó holmik elhelyezésére, nála járt deputációban Bogsán Károly főgondnok és két férfi, hogy azt mentesítsék, és ő előttük kijelentette, hogy nem is akarja ő ezt lefoglalni. Kért, szóljak Kiss János tanárnak, olvassa el beadványát, és ennek értelmében kérje Kiss a bizottság méltányos eljárását vele szemben.

Ugyanakkor jött Eichhardt takarékpénztári igazgató Csongor Árpád levelével, aki a takarékpénztárhoz intézett pénzintézeti központi revizor észrevételei kapcsán kíván tárgyalni, és hogy én és Szirbik Sándor úr menjünk be hozzá Szegedre. Erre azt feleltem, először meg kell nekünk még egyszer beszélnünk, amit kifogásol a revizor, és erre tett felvilágosításainkat írásban küldjük el Csongor úrnak, és csak ezek után lehet szó további magyarázkodásról. Eichhardt úrnak gyanúja van, hogy Szirbik Sándor úr Budapesten valamit beszélhetett, és ennek nyomán a különös észrevételek sorozata.

Délben elmentem az adóhivatalba, hogy elszámoljak az adógabona beszolgáltatásról. Ott már megkapták a pénzügyigazgatótól a rendelkezést, hogy a javadalmi föld községi pótadómentes, és így negyven mázsára csökkent a gabonaadó, azonban ebben még bent foglaltatik a 33 igénybe vett hold utolsó évnegyedi adója. Éppen ezért csak az én számításom szerint esedékes 35,49 mázsa átadását ismerték el, és ha még néhány kiló hiányzik, elintézem tengerivel. Onnan a birtoknyilvántartóhoz utasítottak a 33 hold leírása iránt, de itt azt mondták, ők nem írnak le évközben, hanem csak a jövő évi kivetés idejére, ha akkorra az új birtokosok nevére telekkönyvileg átírják az ingatlant. Én pedig feleltem, egy új birtokos helyett nem fizetek, mert azt tőlük úgysem kapnám meg; másrészt nincs miből. Ami a ma megjelent felhívás alapján adó-beszolgáltatást illeti, a városi adóhivatalnál még nem tudnak semmi felvilágosítást adni. A búza ára ma, mint hírlik 130 ezer pengő mázsánként. Borzasztó! 

Este 5-kor tárgyaltuk a takarékpénztár ügyét. Szirbik Sándor úr szerint ez az ügy azért kerül Csongor Árpád úr útján felszínre, hogy régi vágya teljesedjék: takarékpénztárunk egyesüljön valamelyik makói bankkal, és az kerüljön a budapesti hitelbank kezelésébe, melyhez Csongor Árpád úr is tartozik. Megállapodás: Eichhardt úr holnap Dragon János könyvelő-cégvezetőék kocsiján beutazik Szegedre Csongor úrhoz, feltárja a helyzetet, és megtudja, mit akar Csongor úr. Azután ezek alapján hétfőn megbeszéljük a teendőket. Dr. Kapus István ügyész említé, hogy Szőnyi Imre, a kisgazdapárt elnöke hazajött Budapestről, ahol az élet nagyon drága, sok orosz katona vonult keresztül ágyúkkal; a szeged–budapesti út mentén egymás hátán a sok elgázolt, tönkrement autó, ami jellemző a közlekedésre; szerinte szociáldemokrata-párti főispán kerül a megye élére. 

A takarékpénztárban hallottam, hogy dr. Demkó Pál kir. közjegyző szintén hazaérkezett; felesége már előbb jött meg. Dr. Demkó úr igazgatóságunk tagja marad ezen túl is.

1945. november 24. szombat

Délelőtt hozza hírét a levélhordó, hogy új pénzünk „tallér” elnevezéssel tízezer mostani pengővel lesz egyenlő. Talán erre meg fog állani az infláció, mert ma már 200 000 pengő a petrezselyem, 120 000 a sárgarépa; Türk Marcellné egy kiló kockacukorért három mázsa fát, másikért néhány kiló zsírt cserélt.

Elvittem a METESZ-hez 150 ezer pengőt, mellyel még adós maradt a szegedi papnevelde a vásárolt szárított főzelékfélékért. Ezzel kiegyenlítést nyert az egész vételár. Onnan dr. Sonkovics Mihály ügyvédet, mint dr. Demkó Pál közjegyző helyettesét kerestem fel, hogy tájékozódjam a Gál Sándor-féle hagyaték illetékének mérve felől. Épp bent volt a napokban hazajött dr. Demkó, aki elmondta, hogy viszontagságos hányódásának idején P. Árgyán Fülöp szervita volt a bátorítójuk, és általa a papság, hogy beléjük bizalmat és reményt öntsenek. A városházán kiegyenlítettem a Gál-féle hagyatéki felvétel díját (bélyeg, adó 1 810 P), ahol azt mondták, hogy tudomásuk szerint a betáblázott örökösödési illetéket abban az összegben kell kifizetni, mint amennyit betábláztak Gál Sándor halála után. A mostani azonban 15-20%-a a mai becslési szám után indul. 

Szabó Ferenc újvárosi plébánostól postán hosszú panaszlevél érkezik az ottani zárdafőnöknő eljárásáról a múlt csütörtökön szentmise után az irodaházban. E jelenet után jött hozzám a főnöknő, akit utasítottam a kapu nyitva tartására míg a szentmisék tartanak.

1945. november 25. vasárnap

A sekrestyébe hozták a pénzügyigazgatóság két rendbéli határozatát. Elutasítják abbeli kérelmét az egyházközségnek, mely szerint a készpénzért bérbe adott ingatlan után, vagy ha már előre készpénzben fizették ki a haszonbért, ne kelljen búzában lefizetni az adót. A másik pedig, hogy a plébániai javadalmi föld községi pótadómentességet élvez, és így nem lehet ezt kivetni (170%), melyet szintén elutasít azzal, hogy ez a vármegyei bizottsághoz fellebbezendő. Ez utóbbit azonban már elismerte a városi adóhivatal, és így számították ki, ill. csökkentve fizettem ki azt természetben (búza és zab). Mai számában újra hozta az itteni újság a Vörös Hadsereg részére beszolgáltatandó gabona átadását. Nem tudom, lehet-e búza helyett mást adni, mert én búzát, nem lévén felesleg, alig adhatok, hanem kukoricát.

Délben itt járt Návay Géza dr. földbirtokos, és azzal a hírrel kapcsolatban, hogy négy traktort szerzett az oroszoktól a polgármester az új birtokosok földjeinek szántására. Mondja, hogy ezek nem bírnak Földeákon (oda kettő menne!) szántani, mert olyan természetű az ottani talaj.

Délben említi Szilas dr., hogy a gimnázium új igazgatója, Erdélyi Pál megkezdte működését, és holnap elnöklete alatt lesz tanári testületi ülés.

Ma reggel és délelőtt esős, borús idő.  – Szó esett a hívek lelki ellátásáról. Szakács eltávoztával Szilas és Kiss urakra szakadt Szakács teendője, utóbbinak öccse tanítását (ő most végez a kereskedelmiből) is végzi Kiss Ferenc; itt vannak a házi ájtatosságok hetenként háromszor. De biz’ ezt elhárítani nem tudjuk, a hívek javára vállalni kell mindent. Fáj nekem, hogy tüzelőm nincs, és a kápláni szobákban már nem fűttethetek. Ami kis tüzelő lesz, a nagy hidegek idejére kell tartalékolni.

1945. november 26. hétfő

Esik az eső, borús idő. A szentmiséhez petróleumlámpát kellett tenni az oltárra, mert két gyertya világánál alig lehet látni. A villany hét órakor megszűnik. Hogy mi lesz a télen, Isten tudja! 

Délután Szakács József jött be Leléről a püspök úr ügyeit rendezni. A honvédség veszi át az összes meglévő terményt: szénát, szalmát, lenrostot, utóbbiért kész árút (vásznat) fognak adni. Szó van még a püspök úr méheiről is, melyeket el kellene hozni, mert már a kommunisták rebesgetik, hogy fel fogják osztani. Elküldtem Sági István úrhoz, kérje meg, nem fogadná-e be kertjébe addig, amíg Mag Bélához Bogárzóba kiszállíthatják, ahol gondozásban részesülnek.

1945. november 27. kedd

Ma is komor idő. – Délelőtt Szakács úrral beszéltük meg a teendőket. A katonaság intézkedik az elszállításról Szegedre a magtárból; miként lehetne a Tóth-malom főmolnárával együtt a magtárt átalakítani malommá, ennek a kommunisták is örülnének. Ezt részvénytársasági alapon gondoltam és ajánlottam. A méhekről: adás-vételiszerződéssel Szakács úr atyja vegye meg a tizennyolc kaptárt, a felszerelést, a pergetőt stb. öt éven át beszolgáltatandó évi száznyolcvan kiló mézért. Ajánlottam, menjen fel Szakács Nagy Tibor kormánybiztoshoz is, jelentse, hogy még nem adták át a magtárkulcsot. Elmentem Szakács helyett a METESZ-hez, ahol fizetést (fuvar: 4000 P) eszközöltem, és három imakönyvet vittem ajándékba a szívességért, melyben részesült a két intézmény a szárítmányok kiszolgáltatása által.

Délben felkeresett Bogsán Károly főgondnok (temetőügy, melyet a jelen volt temetőgondnokkal megtárgyaltunk) és Kubinyi Zoltán igazgató, aki a polgári fiúiskolai tanulók tandíjemeléséről tárgyalt: felemelni határoztak úgy, hogy szeptember–december hónapokra összesen négyezer pengőt fizessenek, tehát még 2600 pengőt az eddig lefizetett 400 pengőből, és így a két, nem államsegélyes tanár illetményét ki bírja egyenlíteni jövő január végéig, és a főigazgatóság részére járó összeget is elküldheti, melyet külön nem fog beszedni.

Sárkány Ferenc tanyai gazda hozza hírét, hogy a napokban Bogárzóban az oroszok raboltak: szerszámot, élelmiszert, gabonát. Ugyanezt teszik a határ más részeiben.

Rohály Ferenc dr. görög katolikus parókus úr keres fel délben. A most beszolgáltatandó termény és fizetség alól mi, lelkészek mentességet kérünk, mert nem bírunk eleget tenni a felszólításnak. Ajánlja: közös beadvány szerkesztését. Helyeslem azzal, hogy ma estefelé felkeresem az alispán urat, tanácsát kérem, mi a teendő, és hogy kinél nyújtsuk be ezt a beadványt, remélve főispán vagy polgármester úrnál.

Ma délelőtt Csanádapácáról telefonértesítés, hogy Kocsis Ferenc kántortanító amerikai fogságból hazatérőben Békéscsabán van. Kérik, értesítsem a szomszédságban lakó édesanyjánál tartózkodó nejét, menjen haza Csanádapácára a pénzügyigazgatóság előtt álló vitéz Balogh-nevű apácai ember kocsiján. Ezt a hírt azonnal Bogsán Károly főgondnok volt szíves közölni Kocsis János kováccsal.

Szakács József délután is el volt foglalva ügyei intézésével. Ekkor keresett fel Kurusa András, a dáli tanyai javadalmi föld felese. Tegnap este odajött a tanyára két kocsival három orosz katona, és nagy nehezen tudott tőlük szabadulni egy egész kenyér és két kiló szalonna árán, most különben mindenfélét akartak vinni; éjjel két óra után mentek el. Elmondta, hogy a körzeti felügyelő tőle is kért felajánlást terményben és állatban; ő eddig öt szarvasmarhát adott, tehát többet nem ad; mit szólok hozzá? Sertést sem adhat a nála még fennálló vész miatt (ma szúrták le egyik hasas kocáját, aprójószágai, még a macskák is elpusztultak; sok a patkány és egér, úgyhogy ezek a korai búzavetésekben nagy kárt okoztak. Beszélt még arról, hogy esetleg hagymakertészek bérbe vesznek földet kat. holdanként újkor fizetendő 20–20 mázsa hagymáért, de fel kell szántani nekik a földet, feles burgonyára is van egy ajánlkozó. Helybenhagyom ugyan, de azt kísérelje meg, nem vállalnának-e ezek a bérből a szántás fejében egy–egy hold kukoricát háromszori kapálással végezni. Azon kívül kérjen petrezselymet és sárgarépát is részünkre.

Szakács úr Lelére ment atyja kocsiján, és azt üzente, hogy megkötötte a szerződést, bizonyára Pallagi főhadnagy úrral a termények elszállítására.

Este 5-kor megjelentem alispán úrnál, elmondtam ügyünket, mire ő azt tanácsolta, hogy a közös kérelmet a főispán úrnak, mint kormánybiztosnak adjuk át. Egyébként ezt az egész ügyet (Vörös Hadsereg élelmezése) már előre eredménytelennek látja; most tárgyalja ezt a Nemzeti Bizottság, hogy határozata alapján a holnap Budapestre utazó polgármester a belügyminiszter hozzájárulását kérje ahhoz az akcióhoz, melyet Makó kezdett; vagyis ezt felsőbb jóváhagyás híján indította el Makón a kommunista párt. Elmondta még a zsírkérdés körül mutatkozó nehézségeket: a vármegyében ebben az évben 28 000 sertés hullott el, oly nagy szám ez, hogy erről nem is szóltak az orosz parancsnoknak, nehogy azt tudja, mennyi itt a sertés. De ez katasztrofális veszteség.

Tőle elmentem dr. Rohály Ferenc úrhoz: ott volt már Szabó József református elnök-lelkész. Elmondtam az alispán úr ajánlatát, kijelentéseit. A közös beadvány fogalmazványát felolvasta Rohály úr, amelyet jónak találtunk, és abban állapodtunk meg, hogy holnap délelőtt 11 órára a megyeházán találkozunk, átadjuk a kérvényt a főispán úrnak, a másolatot pedig szintén közösen átadjuk a polgármesternek. (Dr. Rohály úr most görögből magyarra fordítja az ő officium féléjüket, melyet még 1933-ban Rómából kapott Csiszárik akkori kánonjogi referenstől. Ezt a fordítást egyházmegyéjük számára készíti.) Sötétben alig találtam haza.

1945. november 28. szerda

Éjjel nagy fagy. Délelőtt 11 órára felmentem a megyeházásra; ott volt már dr. Rohály Ferenc úr. Nagy Zoltán főispán úr Budapesten van, mint titkára mondta, az új kormánynak felajánlja állását, és lehet, hogy más lesz helyette a főispán. Szabó József református lelkész úrra ½12-ig kellett várnunk; ekkor aláírva a közös kérelmet, átadtuk a főispáni titkárnak, aki ígérte, hogy ha hazajön a főispán úr, eléje terjeszti ezt. Onnan a városházára mentünk, ahol a beadvány másolatát átadni akartuk a polgármesternek, de aki mint országos képviselő, szintén Budapesten van. Helyettese, dr. Szűcs László tanácsnok, nem volt hivatalában, bankokban és orosz parancsnokságon járt a főszámvevővel, rája egy teljes óráig kellett várnunk. Átadtuk a beadvány másolatát. Ő is említette a beszolgáltatások akadályait, és azt mondta, hogy ez a terményátszolgáltatás országos (??). Szóvá tette a tanyavilágban folyó fosztogatást, amely tudott az orosz parancsnokságon is, de nem tesznek ellene eredményesen (talán nem is akarnak?).

Hazajövet a Szent János téren, a Vér-féle magtár ajtajánál egy orosz katonatiszt, aki kerékpárt akart elvinni, és a magtárból is vödörrel eltulajdonítani valamit, felpofozták, és ezt sokan látták. Hát ilyenek ezek!

Délután bejött Szakács, tárgyal a katonasággal, és holnap reggel dr. Pallagival Szegedre megy kocsin a püspök úrhoz. A katonasággal egyességet kötött a meghagyott termények elszállítására, részben átvételére. A kulcsot nem adták át neki, de ő nem is törődik ezzel, mert úgysem adnak a leleiek a kormánybiztos szavára. Azt mondják: a miniszter Budapesten, a kormánybiztos Makón, de Lelén ők parancsolnak! Ez a demokratikus világfelfogás. 

Délután ismét borongós hideg idő. – Püspök úr névnapjára az esperesi kerület papsága és hívei nevében köszöntést küldtem Szakács úr útján. Úgyszintén írtam ma vett levelére, melyben közli, hogy ideiglenesen Szakács helyébe Wéber Mihály kunágotai lelkészt küldi Makóra. Miután Wéber beteg, és nem tudok neki meleg szobát adni, nem lévén tüzelőanyag, tekintsen el a helyettes küldésétől. Kiss Ferenc és dr. Szilas csökkentett óraszám mellett elbírják látni a teendőket, amíg Szakács vissza nem tér.

1945. november 29. csütörtök

Fagy volt az éjjel, napközben napsütés. Délben felvittem a püspök úr kérelmét a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz, melyben a leltári tárgyak igénybevételét érintő jegyzőkönyvre észrevételt akar tenni, s halasztást kér két hétig. Dégi János kir. járásbíró élőszóval megadta, mert – úgymond – addig sem kerül rá a sor (száma az iktatóban: 4069/1945).

A Csedő-család a múltkori temetésekre való tekintettel – grátisz végeztem – dr. Szilas úr útján 20 ezer pengőt adott a templomnak.

1945. november 30. péntek

Délben felmentem a megyeházára, hogy Páll Endre alispán és Édenburg Andor főügyész urakat névünnepük alkalmából üdvözöljem. Mindkettőt hivatalában találtam. A főügyész úrral való találkozás előtt Gáspár Gyula közellátási miniszteri biztossal beszéltem, aki említé, hogy a Szent Gellért Konviktus élelmezési ügyét P. Ferenccel elintézte, amit megköszöntem, mert – mondtam – nem is lehet 80 tanulót senyvedni engedni. A főügyész úrnak is aggodalmai vannak a Vörös Hadsereg élelmezési ellátásának módját érintően (pl. Buzás Tibor fűszeresre 40 millió pengőt róttak ki). Alispán úr szerint még nem dőlt el, történik-e főispán úr személyében változás. Tegnap jött haza Budapestről főispán úr; kár volna szerinte is, ha elmenne, mert mint kormánybiztos legjobban ő ismeri a megye helyzetét, és tudja megvédeni érdekeinket.

Délután Nemzeti Segély bizottsági ülés volt: napközi otthonok, iskolások ebédeltetése, karácsonyi felruházás, iskolások gyűjtésre való felhasználásával. Hazatérőben dr. Könyves-Kolonics József ügyvéddel találkoztam, és fájdalommal szólt a mai helyzetről. Kevés reménye van a javuláshoz, mert az oroszok nem akarnak kimenni. A polgármestert rosszindulatú egyénnek mondta. Említé, hogy a napokban ismét evés volt (itatással) az orosz parancsnokságon. Hogy mi a véleménye az oroszokról, jellemzésként felhozta, hogy a parancsnok elmondta, mennyit szenvedtek ők, mily nagy náluk a pusztítás, és hogy ők (oroszok) az angolokat le fogják verni amerikai segítséggel, mert ezek az oroszok pártján vannak. Erre Kolonics úr mondta, hogy akkor vége az orosznak, mert az amerikaiak a leghatalmasabbak!

Este Székely Nándor igazgató jött jelenteni, hogy a háborús károk összeírásában részt kell venni a tantestületek tagjainak is, bár a kereskedelmi és gimnázium két felsőosztályos tanulói sokan vannak, erre a célra felajánlották szolgálataikat. Beszélt még arról, hogy favágatásra a tanulók szüleitől 100–100 pengőt kért. Minthogy azonban ma a katolikus főtanfelügyelőségtől felhívás érkezett, miszerint a hivatal kiadásainak fedezésére is 100–100 pengőt kell kérni az iskolások szüleitől, azt mondtam, meg kell felezni a befolyó összeget, és ebben állapodtunk meg, hogy favágatáshoz 150 pengőt kér a gyermekektől, melynek felét beküldjük Szegedre. Székely elmondta, hogy rác megszállott területről (Martonos, a Tisza mellett) érkezett sógora, aki szerint ott a rácok szerették volna a királyságot régi fényében, de a gazdagoknak nem adtak egyszerűen szavazati jogot. Azt is újságolta Székely, hogy Budapesten Vorosilov orosz parancsnok magához hívatta Tildy Zoltán miniszterelnököt, és felvetette a kérdést: akarják-e a magyarok, hogy az oroszok itt maradjanak (mert megállapodás szerint állítólag 200 ezernek volna joga itt maradni), mire Tildy azt mondta: ez a nemzetgyűléstől függ, ezt meg kell kérdezni. Mire Vorosilov: nem kell, hanem mondja Tildy, hogy maradjanak. De ezt Tildy nem mondta, hanem tárgyalt a szociáldemokratákkal és paraszt-pártiakkal, és ezek nem akarják, hogy itt maradjanak az oroszok, azt mondván, hogy a rendről a kormány is fog gondoskodni. Tehát így állunk.  – Napsütés, de hideg!

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet