Előző fejezet Következő fejezet

1945. december

 

1945. december 1. szombat

Ismét fagy, hideg. Készülünk a hajnali misékre: templomi szőnyegek kiterítése, hogy az iskolások meg ne fázzanak, és a templom hőmérséklete temperáltabb maradjon.

Jeck György jött, és említé, hogy fivére, Kálmán hazajött Szegedről, a klinikáról, de nagyon sovány, súlyos beteg. Később Szűcs Antal városi végrehajtó jött, és a Katolikus Körnek múlt évi borfogyasztási adóhátralékát (739 P) fizettette meg, mely bort az oroszok és mások pocsékoltak el a megszállás idején. Kénytelen voltam ezt is kifizetni, mint a napokban az elmaradt villanyszámlákat és óradíjakat, mert bár a katonaság ottléte miatt nincs jövedelem, az ilyen díjakat ki kell egyenlíteni.

Kiss János szólt a mai helyzetről, és az oroszoknál előforduló eszem-iszomokról, melyeken a helybeliek is részt vesznek; jobb ezekről – úgymond – nem is beszélni! S felveti a kérdést, ha ezek az oroszok, akik ma itt tejben-vajban úsznak, hazamennek, vajon nem csinálnak-e otthon forradalmat? Aligha, feleltem, ezek is úgy lesznek, mint a mi embereink, ha haza jöttek máshonnan, ahol jól ment a soruk, örülnek, hogy itthon vannak, és szeretteik körében bele élik magukat a mostoha módba is, és nem lázonganak.  Nézetem szerint akkor lázonganának, ha künn volnának lázítóik, akik őket arra megszerveznék; de ezeknek a vezéreknek ma nem érdekük a lázítás, hisz’ elérték céljukat, és úgy van minden, amint ők akarták (zsidó bolsevisták vezetői).

Estefelé felkeresett dr. Bérczy Antal eleki állatorvos fia, aki a vármegyén volt aljegyző, és mezőhegyesi internálása (jogtalan volt) után legújabban behívták vármegyei szolgálatra, s a közellátás vezetését bízták rá. Elmondta internálása körülményeit, hogy együtt volt júliusban Makón és később Mezőhegyesen P. Balogh Sándorral (együtt tanulták az oroszt), és tudomása van arról, hogy P. Balogh titkos írással jegyzeteket készített az itteni helyzetről és a körüle, vele folytatott bánásmódról. Megemlíté, hogy a legújabb termény- és pénz-beszolgáltatás elengedése iránt benyújtott lelkészi kérvényünket – hozzá tartozik az ügy – pártolólag javasolja teljesíteni a főispán úrnál, az ügyiratot a főispán úr magánál tartja, és gondolkozik mikénti elintézéséről. Szólt még a közellátás nehézségeiről, amelyeket, a magyarok javára iparkodik eltüntetni, mert az oroszok telhetetlenek, és követelőznek jogtalanul is. Reibel Mihály esperes úrra nézve azt mondja, hogy még nem mehet Elekre, ahol a helyzet nem akar enyhülni. A főispáni állásról azt mondta, beadta lemondását, de kár volna, ha Nagy Zoltán úr elmenne, mert ő önzetlenül látja el hivatalát. A megyében – említi – vannak gabonakészletek; ami nincs, arra nézve azonnal sürgönyileg tesz jelentést Budapestre a minisztériumnak, tehát megvédi az érdekeinket.

1945. december 2. vasárnap

Első hajnali szentmise; sokan voltak, szép énekkel dicsérték Istent.

Nagymise előtt jött be a sekrestyébe dr. Soós Antal városi tűzoltóparancsnok, aki szintén elmenekült a múlt év szeptemberben, és aki a múlt hét szerdáján tért vissza: Krajna, Karinthiában járt, onnan jórészt kocsin (egy Szeged-alsótanyai asszonyé) jött, künn kocsivezető volt, már jelentkezett a rendőrségen, de igazolása után nem szándékozik visszamenni a város szolgálatába.

Credo gyűlés előtt dr. Tihanyi Béla ügyvéd jelentkezett, aki viszont péntek este szabadult ki a szegedi Csillag börtönből, utána Hervay Kálmán főszolgabíró (ott maradt: Bécsy Bertalan, Antalffy, S. Bálint György)! A Credo-gyűlésen üdvözöltem dr. Tihanyi és Kiss Miklós testvéreket (utóbbi Attila nevű fia, szintén internált Nagyfán, hazajött a múlt hétfőn tanulótársaival együtt). Ismertettem az „Új Ember” legutóbbi számának néhány fontos közleményét (Mindszenty József hercegprímás körlevele és a múlt évi október 31-i beadványuk a Dunántúlról az akkori Szálasi kormányhoz, hogy ne hadakozzanak; végül az új, Erdei Ferenc-féle házassági válásról).

Délután 4 órakor részt vettem a református presbiteri tanácsterem, ill. nőegyleti teremben tartott Ady-emlékünnepen, ahol Ady-versek, rövid ismertetés, zsoltárének volt. Kevesen voltak jelen, jobbára nők. Szirbik Sándor lelkész zárszavakat mondott.

1945. december 3. hétfő

Ismét hűvös reggel, később napsütés, hideg. 

Délelőtt 9 óra után jött Bálint Nagy István orvos özvegye, Husztik Lajos ny. bankigazgató leánya, atyjának tegnap déli 11 óra után – amikor szentmiséről bement a makói újság szerkesztőségébe – ott bekövetkezett hirtelen halálát jelenteni. Vele jött Antalffy Lajosné főbíróné rokonuk, aki náluk tartózkodik (férje még Szegeden van börtönben). Temetése felől érdeklődtek. De mert háza már Újvároshoz tartozik, odairányítottam őket, mégis azzal, hogy rokoni alapon bizonyára megengedi az újvárosi plébános úr a temetés végzését nekem. Fel is hívtam telefonját, de nem jelentkezett. A temetés a református temetőbe történik a Borotvás-családi sírboltba (neje Borotvás-leány). Harangozás nálunk lesz. Ezt este tudtam telefonon megbeszélni Szabó Ferenc plébánossal, aki megadta a temetés végzéséhez az engedélyt. A kántor is innen fog menni, mert az ottani, Neiszer Péter, Budapesten van átképző tanfolyamon. Ugyanakkor említi Szabó plébános, hogy legújabban lépéseket tett kátránypapír beszerzése iránt Szőregről, és azzal fedeti be a templomtetőt, amire megvan a költség (legújabban a köri bálakból sok bevételük volt, kukorica is van, száz mázsán felül). Hál’ Istennek! Ma érkezett meg a postán a jövő évi névtár és mellékletként a hercegprímás úr kifogásolt (!?) körlevele október 18-ról a választások előtti magatartásról és október 17-ről, a megszállott területeken a magyarok és más nemzetiségiek kiutasításáról. Mindkettő, mint látom, a magyar püspöki kar nevében kiadott körlevél. Rendelkezés: előbbit csak, mint dokumentumot kell a többi körlevélhez csatolni, utóbbit legközelebb fel kell olvasni a hívek előtt a templomban.

1945. december 4. kedd

Ismét nyirkos, hideg reggel, borús idő.  – Délelőtt felkeresett dr. Rohács miniszteri biztos, búcsúzni jött: visszatér egyik gyárvállalathoz, ahol eddig is működött (gyártelepek vezetése) tér ismét vissza; bár köszöni Istennek, hogy nem oda került a tavaszon, ahová kívánkozott (Győr, Pécs és Sopron), mert így Makóról el tudta látni élelemmel családját, sőt legutóbb fél sertést is küldetett feleségének. Megköszöntem most is előzékenységét, mellyel a városi barakképület lebontásánál az újvárosi templom részére az anyagárakat igen méltányos árban állapította meg. Dr. Rohács szerencsés megoldásnak tartja, hogy a belügyminiszteri tárcát kommunista kapta, legalább ezek takarítsák el a piszkot, melyet eddig csináltak.

Leléről két férfi (Káli és Csányi) jött keresztlevélért: vadászati engedélyt kérnek. Az új birtokosok vadászok. Utóbbi az az egyén, akinél a püspöki uradalom két jó lova van, amelyeket visszaadni nem akar! Szeméből nem néz ki jó, olyan ennek az embernek a tekintete. Amikor kérdezték, mivel tartoznak a keresztlevél díja fejében, azt feleltem, hozzanak egy–egy nyulat vagy fácánt. Ígérték. Egyben kérdésemre mondták, hogy sok a nyúl, az őzeket az oroszok kilőtték, és most ezeket kímélni kell!

Délután végeztem Husztik Lajos temetését; sokan vettek részt a végtisztességen.  Hazaérve az utcán találkoztam Molnár Mihály tisztviselővel, aki többek közt említi, hogy a kisgazdapárti kormányelnök, Tildy Zoltán ellen saját pártja is állást foglal, mert zsidóbarát, és sok aranyat vitetett ki Svájcba. Ellenlábasai a pártból figyelemmel kísérik, és megyénkben is van egy magas rangú tisztviselő, aki mindenre ügyel a nemzet érdekében.

Sürgöny érkezett dr. Becker Vendel tanítóképző igazgató és főtanfelügyelőtől, melyben két éjjelre szállást kér. Bizony fűtetlen szobával kell őt fogadnom; hiába, nincs tüzelő. Éppen ma este hozták a városi tanács határozatát kérelmünkre, hogy adjanak tüzelőt, és ebben ígérik, hogyha lesz a városnak fája vagy szene, juttatni fog. Majd meglátjuk!

Ma este errefele nem volt villany esti 8-ig; Szeged nem ad, a helybeli nem bírja az egész várost ellátni, s így egyes részek (ahol oroszok nincsenek?), nem kapnak néhány órán át. 

Ma hozták Kotroczó József halott-levelét, itt halt meg a korházban tébécé-ben. Régebben, mint szociáldemokrata nagy szerepet vitt a vármegyei és városi közgyűléseken. Kijárt mint biztosítási ügynök az egész megyébe, az embereket biztatta, mindenbe beleavatkozott, félték a hatóságok. Egyszer azonban, holmi pénz-ügyek miatt (elszámolás) bajba került. Ekkor a hatóságok megmentették, átpártolt a jobboldalra, régi pártja nem törődött vele, s a múlt év óta nem is tudtam róla, pedig felesége szerint Budapesten orosz fogságba került, majd betegen hazahozták öt hónap előtt, és az itteni kórházban fejezte be életét. Felesége szerint az utóbbi években ivásnak is hódolt, abban a hitben, hogy ez erősíti. Mint szónok, bírta és pártjának a múltban erőssége volt. Épp’ a napokban beszéltünk róla, hogyha ez – Kotroczó – most a régi elvekkel a kommunisták közt foglalna helyet, erőssége volna a pártnak, és veszedelmes másra. De Isten útjai vele is kifürkészhetetlenek voltak, ettől megóvta őt – és másokat, sokat.

1945. december 5. szerda

Havazás indult meg kora reggel, amikor a hajnali szentmise kezdődött. 9 óra után az orosz parancsnokságról Fiszenkó Mihály tolmács telefonál, és meghív ma délután 5 órára vacsorafélére. Kérdem az összejövetel okát, azt feleli, hogy Sztálin tiszteletére. Megköszönöm a megtiszteltetést, és amennyiben semmi nem jön közbe, felelem, felmegyek. Nagyon nehezemre esett kimondani az utóbbi szót, s mert nem lévén ivós, mit is csináljak ott? Inkább nem megyek fel, várnom kell úgyis dr. Becker Vendelt, kinek ma sürgönyt küldtem, hogy két éjjelre szívesen látom. Vonatja úgyis 4 óra után érkezik.

Havadi Ferenc plébánosról hallottam (egy ottani rendőr járt itt és kereste, mondtam, hogy együtt jöttek és mennek haza kocsin), hogy bejött Csanádpalotáról, és ide is szándékozik eljönni.

Itt járt még egy Hajnal-nevű férfi Kövegyről, kinek Sándor nevű fia I. gimnáziumi tanuló; ez a férfi mondta, hogy a hívek nagyon szerették Vörösvári Nándor még távollévő lelkészüket, sőt még a kommunista érzelműek is vágyakozva várják.

Délután éppen Kotroczó József temetésére menőben jött Havadi Ferenc plébános; panaszkodik az ottani helyzetről, harangozóként az egyháztanács visszafogadja a régi harangozó fiát, aki nem érdemes erre az állásra, sőt még apja is fenyegetődzik, baja van a kántori állással. 

A temetésen dr. Demkó Pál és Kiss Antal szabó volt a jelesebbek közül, a régi baloldaliak közül senki. Úgy látszik, elfeledték mennyit küzdött velük és értük Kotroczó. Ilyen az élet! Régi elvtársainak nagy része kommunista lett, és ezek hamar felednek, úgy látszik. Néhány szóval elbúcsúztattam a sírnál, mint olyat, aki családján kívül küzdött az általános emberiért is, hogy – mint ő vélte – használjon embertársainak.

Este jött a szegénygondozó nővérek főnöknője Alfonza nővérrel, igazoltatásuk iránt kértek felvilágosítást, elmondták küzdelmüket a nagy drágasággal.

Felkeresett Réthy Bella tanárnő, hírt kapott nővérétől és férjétől, akik nemsokára jönnek, a levelet Galambos Emilék hozták magyar földre, akik szintén iparkodnak hazafelé, ami pedig reájuk nézve nem lesz kedvező.

A káplán uraknál járt Oláh Kornél görög katolikus segédlelkész szakállal, melyet a rendőrség nem enged levágatni – mondják a káplán urak – miután Oláh csak ideiglenes szabadságot élvez, és rendőri felügyelet alatt áll. Ma este vártam dr. Becker urat, de nem jött meg. 

1945. december 6. csütörtök

Az elmúlt este óta esett hó, lágy idő mellett megmaradt. Délelőtt iskolások gyóntatása, melyet délután folytattunk. Becker Vendel urat vártam, de most sem jött. Aligha jöhet, mert dr. Szilas szerint a vasúti közlekedés ismét szünetelni fog Szeged felé.

Ma levél érkezett a pécsi nővérektől, hogy a múlt hó 23-án érkezett meg innen a vasúti rakomány Árpáddal hiánytalanul. Közli, hogy szenet nem lehet küldeni, csak fát, de ennek ára most másfél millió, azonban emelkedhet az ára. Kísérőt kellene küldeni, mert különben ellopják nagy részét. Majd gondolkozunk, rendeljünk-e? A pénzt ugyanis előre kellene elküldeni, ami nagy szó ma, amikor kérdés, megkapnánk-e a fát vagy lefoglalja a hatóság. Azután meg a mérésnél lehetnének nehézségek. Úgy volna értelme, ha az egész legföljebb két részre menne.

Ma jött Zsilkó József tanító, az adókivetést elkészítették, és aláírás után viszi az adóhivatalba. Csodálkozásra a kivetés újabban alig haladja meg a 600 ezret, tehát jóval millió alatt maradt. Ennek oka az, hogy a házadó sokra megy, és ez mint alap, elmaradt. Mondtam is, hogy a jövő évi költségvetést érintően valami új eljárást kell kigondolni, nehogy hiábavaló legyen a költségvetés.

Este említi dr. Szilas, hogy Tarnay László gimnáziumi igazgatót újra fogják igazolni. Úgy látszik, egyes tanárok nem győzik kivárni, hogy elköltözzék innen, és állítólag Kenyeres István tanár és még valaki aláírásával feljelentést tettek ellene, s ennek alapján újra bizottság elé kerül az ügye. Máról elnapolták a jövő hétfőre, ahol sok más is szőnyegre kerülhet, ami a feljelentőkre kellemetlen lehet. Ez már csúnya a tanárok részéről.

1945. december 7. péntek

A mai első péntekre szépen jöttek a hívek, megérződött egy gyóntató hiánya. Havazás délelőtt is, de gyenge időjárás mellett latyakossá lett az út.

Ebéd végén jöttek Wéber Mihály kunágotai lelkésznek Földeákon lakó nővérei, s keresték őt, mert – úgymond – szabadságon volt otthon, és amikor a múlt napokban kocsin hazaért Kunágotára, a püspök úr levelét találta asztalán, mely szerint bizonytalan időre ide helyezi őt. Erre a kocsi el is hozta ágyneműit; nővérei meg is nézték a szobát, melyben bútor van. Nem tudom, püspök úr, hogy gondolja, talán levelem nem vette kézhez, melyben egyelőre nem tartottam – írtam – szükségesnek ideiglenes helyettes küldését már a tüzelőhiánya miatt is, mert Wéber Mihály beteges lévén (tbc), nem lehet hideg szobában tartózkodnia. De ha jön, Isten hozza! 

3 óra után érkezett Gönczi Károly csanádapácai esperes-plébános, aki most utazik kocsin Szegedről. A Csillag börtönből a múlt hét péntekjén szabadult ki három hónap után. Elmondta, hogy most tűrhető volt helyzetük, kaptak ágyat is, de előbb földön, szalmazsákon aludtak. Életük visszavonulás jellegű; napi rend, elmélkedés, lelki olvasmány, szilencium, a vezető Karácsonyi Guidó somogyi-telepi plébános. Ott vezetőférfiak voltak: Parászkay törvényszéki elnök, dr. Balogh Ányos tankerületi főigazgató, az ügyészségi elnök. Most hazautazik, nem tudván, mikor hozza be ismét a rendőrség. Mert náluk kevés a rovott múltú, kommunisták nagy erővel dolgoznak; őt is azért vitették el, hogy javadalmi földjét feloszthassák akadály nélkül. Kisvártatva indult, hogy éjjelre hazaérkezzen, mert 50 km-t kell megtenniük a kocsin. Estefelé erős havazás kezdődött. Este ½6 órakor távirat érkezett Fülöp kunágotai helyettes plébánostól, hogy Wéber káplán a jövő kedden érkezik. 

Elolvastam a hercegprímás úrnak október 18-iki és a püspöki kar nevében közzétett pásztorlevelét, melyet Budapesten is minden templomban felolvastak, és amely ellen a kormány is kifogást emelt, minisztertanács foglalkozott ezzel. Nem is csoda: hisz oly világosan tárja fel az igazságot a mai rendszer rendszertelenségében, hogy azt a mai szellem el nem szenvedheti! Keményen mondja meg, mik ellen vétenek a mai vezetők, akik a múlt rendszer hibáztatásának örve alatt még nagyobb igazságtalanságok egész sorát követik el. A felelősség a püspöki karon annyiban áll, hogy ezeket feltárni köteles azok előtt, akik magukat feltolták hivatott vezérekül a nemzet élére. Elhiszem, hogy e bátor kiállást hallva a budapesti nép gondolkozóba esett, és minden fenyegetés dacára nem adta szavazatát a kommunistákra, hanem a kisgazdákra.

1945. december 8. szombat

Ünnep. Hívek szép számmal jöttek a hajnali misére, jóllehet havazott, úgy látszik egész éjjel. A havazás folytatódott szép csendes idő mellett, bár nem volt még hideg, olvadás volt. A mai napi nagymise után két férfi jött és Matrin lámpákat kértek, ha volnának a Katolikus Körben, mert az éjjel mulatságuk lesz a Gazdasági Egyletben, és éjfél után nem lesz villany. De nem adhattunk, mert ilyenek a körben nincsenek, jóllehet régebben voltak. Ezekkel a mai helyzetről néhány szót váltva azt tapasztaltam megnyugvással, hogy helyes gondolkozásúak, és elítélik a mai állapotokat. Biztattam őket, hogy nyitott szemmel járjanak, és önfegyelmezéssel iparkodjanak a köznek hasznára munkálkodni. – Este is havazott.

1945. december 9. vasárnap

Ma reggel olvastam fel a hajnali mise közben a püspöki kar közös főpásztori körlevelét, mely október 17-ről kelt, és ebben elítélik a mai ferde helyzetet, különösen a kitelepítésekkel kapcsolatban. Felolvastatott még a 9 és ½11 órai szentmisék közben, valamint az esti, 4 órai ájtatosság keretében.

Délben a gyümölcsészeti egyesületnek volt választmányi ülése, melyen részt vettem, (Schaberger kertész ügye, alkalmaztatása újból). Hazatérőben dr. Könyves-Kolonics József ügyvéddel találkoztam, említé, hogy hallomása szerint oroszoknál érdekes forrongások vannak, félő, hogyha ez igaz, és az ittlévők kivonulnak, kegyetlenkedni fognak. Beszélt a szegedi súlyos élelmezési helyzetről, amelyhez képest nálunk még jó a helyzet.

Délután temetéseket végeztem. A hirtelen elhunyt Bory (Steiger) József államépítészeti főtanácsos holttestét a közös kriptába kívánják ideiglenesen helyezni, mert felesége elszállíttatni kérte. Itt járt Takács Bálint gondnok, és ezt megbeszéltük a két Draskóczy-fiúval [Ede, Pál], akik abban eljárnak. Temetése holnap délután. – Havazás.

1945. december 10. hétfő

Havazás megállott; kb. 25-30 cm magas hó fedi a földet; szélcsend, de hideg. Hajnali misén kevesen voltak.

Délután Bory József műszaki főtanácsos temetését végeztem. Temetőbe menet mondja Reiner Károly h. kántor, hogy tegnap este a szociáldemokrata pártban Lukács Pál rendőrtiszt (üveges, most őrnagyi rangban!), mint pártelnök, szóvá tette, hogy ma sajnálatos eset történt, a politikát bevitték a templomba, ahol annak nincs helye! S most Reiner László nem hallotta tegnap a közös főpásztori körlevél felolvasását (azokon a szentmiséken, melyek alatt felolvastuk, nem volt jelen), nem tudta mire értette Lukács a fenti kijelentést. Bizonyára arra, feleltem, hogy a mai irányzatot ecsetelő körlevelet olvastuk fel főpásztori rendelet alapján, ezt különben megcenzúrázták már, és a felelősséget a püspöki kar vállalja. 

Egyébként ma délben dr. Szilas hittanár közli, őt a tanárok is azzal fogadták ma, hogy még szabad? – értve szintén a felolvasott körlevélre. Ugyanő hozza a hírt, mintha a hercegprímás úr nem jószántából ment volna Rómába, hanem mintegy elmenekült Vorosilov és az oroszok részéről neki szánt helyzet elől azért, mert amikor azt üzente Vorosilovnak, hogy ő nem megy hozzá, mert itthon van, akkor Vorosilov tényleg elment volna Esztergomba, s akkor nem fogadta volna őt Mindszenty hercegprímás. Lehet, hogy így van. De sokkal okosabbnak tartom a hercegprímást, mintsem hogy utóbbit megteszi, ha már előbb nem utasította volna vissza a találkozást magát, ami inkább volt helyén való, ha már nem akar vele találkozni.

Ma levél jött püspök úrtól, melyben értesít Wéber Mihály idehelyezésének ideiglenes voltáról, előbbi helyén nem maradhatott.  – Délután enyhült az idő.

1945. december 11. kedd

Wéber Mihály segédlelkész úr megérkezett és misézett. Reggelizés közben érdeklődtem egészségi állapotáról. Elmondta, hogy a tüdőgondozói főorvos múlt őszi megállapítása szerint jobb tüdeje sorvadó állapotú, fél a meghűléstől, és 38o körül is van láza. Kunágotán volt fűtőanyaguk (temetőből kaptak száz mázsát), és így ott kímélettel meg lett volna. Kérdeztem, közölte-e ezeket püspök-atyánkkal? Azt felelte, hogy nem, mert a múlt nyáron, amikor meneküléséből visszajött, csak röviden beszélt püspök úrral. Akkor tanácsolom, mondtam, hogy ezeket írja meg mielőbb. Meg is írta, és én is rávezettem: miszerint a levélének tartalma és kérelme alapján (kéri azt is, hogy vagy visszakerüljön Kunágotára vagy szüleihez szabadságra) rendelkezzék vele püspök úr, és ennek vételéig én őt szüleihez engedem el. E levelet az éppen Szegedre utazó Fodor György mezőhegyesi segédlelkész úr vitte, és még ma meg fogja kapni püspök urunk. Ugyanakkor küldtem be az egyházmegyei naptárak árait a káplán urakéival együtt (darabonként 6000 P). 

Délelőtt jött Bogsán Károly főgondnok, és kérte Tóth Zoltán dr. főorvos részére elolvasás végett a felolvasott közös főpásztori körlevelet. Éppen olvastam egy részt a másikból, amikor jött André Béla pénzügyi főtanácsos, aki szintén kérte elolvasásra. Vele az ő igazoltatásáról és külföldi (ausztriai) Hofkirchenben töltött idejéről, ottani tapasztalatairól beszéltünk. Az osztrák nép is sokat szenvedett a német nyomás alatt, de kitartott papjával együtt, és örült, hogy vallását újra szabadon gyakorolhatja. Az ottani plébánost is nyomorították anyagiakban a németek megvonva tőle is sok előnyt.

Utána jött dr. Szilas azzal a hírrel, hogy tegnap dr. Tarnay László igazoltatási eljárása éjjel ½11-óráig elhúzódott, Sinály Károly volt a fővádló, és elmondta, hogy Tarnayt többször figyelmeztette, alkalmazkodjék jobban a mai szellemhez, és hibául rótta fel, hogy a jobboldali tanárok felé húzott. Szilasról is szó esett, és Weszeley elnök szerint ő is odakerül még állítólag valami újságközlemény miatt, amiről Szilas nem is tudja, mi légyen az? Állítólag valami Selmeczi-nevű [József] diák (református!) is vádlója lesz (akin Szilas a múlt évben, mikor latinból magánvizsgát tett, segített dolgozata írásánál! Ez a hála!). Elmondta, hogyan nézzen ő Weszeley igazoló bizottsági elnök szemébe, aki a múlt vasárnap éjjel a gazda ifjak táncmulatsága alkalmával részegen bement a mulatság helyére (Gazdasági Egyesület), ott gorombáskodott, a rendezők kértére el nem távozott, a rendőröket, akik kivezetni akarták, felpofozta, mire ezek orosz katonát hívtak, és ez távolította el. Ilyen erkölcsű a bizottsági elnök!

Wéber Mihály délután elment gyalog Földeákra szüleihez. Örülne, ha visszakerülne Kunágotára, ott volna fűtése, kapna a hívektől tejet, vajat, ami ilyen tüdőbetegnek, mint ő az, a jobb táplálkozás indokából szükséges, ide, ha csak rövid időről volna szó, fát még hozhatnának szülei, de hosszabb időre nem. Sajnálom, hogy a mai helyzetben nem tarthatom itt őt, ahol a másik két paptestvér mellett jobb útra is térhetne, s eltüntetné a püspök úr levelében sejtetett hibát papi életéből.

Estefelé telefonált Szakács József úr Leléről: 243 zsákot küld be Varga Béla Rigó u. 7. szám alatti lakosnak való átadás végett. Kér, legyünk ott az átadásnál, elismervényt kérve az átvételről. Jelzi, hogy Vida Elemér helyettes plébános be fog jönni bizonyos adóügyek elintézésére. 

Ma délután a temetőben elvégezvén a temetést a város polgármestere, Kiss Imre, felajánlotta a város kocsiját (úgy mondta, az „én kocsim”, hogy az haza hozzon a temetőből. Szabadkozásom után mégis köszönettel elfogadtam! Így hát kocsin jöttünk haza a kántor úrral együtt.

1945. december 12. szerda

Erős szél hozta a havat; később kiderült, és a déli oldalon olvadt egy keveset.

8 óra után telefonál dr. Nagy Béla kir. közjegyző, hogy most van Schwarz Rezső a kiszombori ny. állami iskolai igazgató nejének (f. év. október elején) hagyatéki tárgyalása. Végrendelkezett a püspöki hatóság javára, ill. missziókra. Szükséges volna, hogy az egyház részéről jelen legyen valaki; kér, menjek el hozzá. Elmentem, szó van, mint közös szerzeményről az ottani ház és három katasztrális hold szántóról, melyeknek haszonélvezete életében a férjet illeti. Végrendelet felolvasása után jegyzőkönyvet vett fel a kir. közjegyző úr, aláírtuk mindketten az igazgató úrral. Költségeket igazgató fedezi. Erről írásos jelentést teszek a püspök úrnak, jelezvén, hogy a hagyaték elfogadása és jóváhagyás végett, aláírásra a közjegyző úr nekem átadja az összes iratokat, és azokat beküldöm valakivel Szegedre. 

Délben a lelei helyettes plébános, Vida Elemér jött, egyházközségi adóügyét intézte. Délután Farsang László kevermesi plébános jött, aki édesanyját viszi haza. Kocsival (katonákkal!) jöttek, különben Mezőhegyesnél az oroszok kirabolták volna őket. (Hozták a papnövendékeknek juttatott adomány egy részét, elraktározták a szervita atyáknál.) Édesanyjával most vasúton megy vissza Battonyáig; onnan ismét a katonák kocsiján.

Délután 4 órakor telefonálnak Szegedről, hogy Becker Vendel úr jön Makóra vonaton. Várom, és ha fázós, elhelyezem éjszakára a kissé langyos irodában, ahol reggel egy kis fűtés van. Meg is érkezett 6 óra körül. Vele vacsora után is elbeszélgettünk egyházi és iskolai ügyekről. Irodában aludt.

1945. december 13. csütörtök

Tegnap délután napsütés volt, bevezetése az esti és éjjeli holdfénynek, mely ma reggelre nagy hideget hozott. A hó jó takaró a vetésekre, de a szegény lakosságra veszedelem, nem lévén tüzelőanyag. 

Becker Vendel úr elmondta az intézete és a szegedi káptalan földjének ügyét, utóbbit is, melyet alapítványként Szeged városa adott (400 hold), kisajátították. Ennek ellenében, bár megfellebbezték, kérte a káptalan, hogy a város adja át kanonoki lakásnak azt a házat, melyben a belvárosi plébánia is van, fizetésképpen pedig a föld helyett biztosítson a kanonokok részére az állami tisztviselők V. fizetési osztályának megfelelő évi fizetést. A tanítóképzővel kapcsolatosan kertészeti főiskolát akar létesíteni, és ehhez a VKM és földművelési miniszterhez előterjesztéssel élt. A tervezetet kinyomatva elküldik az iskolafenntartókon kívül a püspöki kar tagjaihoz is. Reméli, hogy így eléri célját, és a tervezett líceum ügye is helyes mederbe terelődik. 

9 óra után elmentem vele a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz, és dr. Dégi János bíróhoz kalauzoltam, utána visszatértem. Metsző és átható hideg van déli széllel! Becker Vendel ur hamarosan visszatért azzal, hogy most már a vármegyei földbirtok-rendező tanácsnak kell ítéletet hozni, s annak napja az évi december 28., amikorra engem kér föl, hogy őt a tárgyaláson képviseljem. Szívesen megteszem; ő pedig a szükséges okmányokat el fogja juttatni hozzám. 

Ugyanakkor meglátogatott dr. Tarnay László gimnáziumi igazgató. Elmondta igazolásának lefolyását, felolvasta az ellene Kenyeres István tanár szerkesztette panaszirat egy részét, amely magán viseli a félbolond, rosszindulatú egyén jellemtelenségét. Amikor az ügyész, dr Löwinger-Ludányi egyes panaszokra nézve kért felvilágosítást Kenyeres Istvántól, az csak hebegett, és az ügyész mondta, hisz ezt írja, tanár úr! Akkor látszott, hogy a beadványt csak aláírta Kenyeres, és a szerkesztője Sinály Károly volt. Egyébként ő Gyulára kérte áthelyezését, ahol családi vagyonuk is van, és ahol tanári működése mellett foglalkozni is tud (gyümölcsös).

Eközben érdeklődtem a vasúti közlekedés iránt, hogy Becker Vendel úr elutazni bírjon. Ma már nem megy Szegedre vonat, de a holnapi is bizonytalan szénhiány miatt. Erre Becker úr elhatározta, hogy gyalog indul el Szegedre. Adott meghatalmazást részemre, hogy a december 28-iki tárgyaláson őt és intézetét képviseljem, és egy kis falatozás után ½12 körül elindult. 

Délben felkeresett Nicsovics György birtokos, akit Pitvaroson a tótok november 6-án megvertek. Elmondta, hogy elkobzott birtokát visszaadni rendelte el az országos tanács, és ha nyolc napon belül ezt nem teszik, elveszik tőlük a rendelkezési jogot. Egyben említi, hogy Budapesten jártában kapott egy példányt a hercegprímás úr október 18-iki körleveléből, és elolvasásra felkínálja. Megköszöntem, miután én is megkaptam, válaszoltam. Erre közölte, hogy amikor a hercegprímás úr Vorosilovval a már ismert párbeszédet folytatta, az orosz elvette a hercegprímás autóját, mire az angolok egy új autót és az amerikaiak egy repülőgépet adtak neki, melyek az ajándékozók neve és rendszáma alatt állnak szolgálatára. A hercegprímás először – úgymond – kiment repülőn Ausztriába Ottó királyfit meglátogatni, onnan Párizsba, majd Rómába repült. Általában, folytatta, a körlevél után még az akatolikus [nem katolikus] egyének is tisztelettel és bizakodva néznek a hercegprímásra. Megemlítette még, hogy sok német és magyar felfegyverzett katona van angol és amerikai védelem alatt, várva további rendelkezést az orosz ellen. 

Déli órákban napsütés, de hideg, szeles idő, mely ma reggel –15o, tehát most legmélyebb pontú hideg volt.

1945. december 14. péntek

Reggel kissé enyhébb, de azért csípős hideg. 

Felkeresett Takács Bálint temetőgondnok, elmondta, hogy a temetőföld után közel 49 mázsa búzaadót számolt az adóhivatal, de nem fogad el más terményt, pl. kukoricát, már pedig annyi búza nincs a temetőpénztárnak, mivel csak legújabban kérünk terményt a ravatalozó használatáért és a sírhelyekért. Úgy állapodtunk meg, hogy a meglévő terményhez, ami be fog gyűlni, tartogatjuk, és a felszólításkor jelentjük, hogy ez van, mást nem adhatunk be. Különben is az adó befizetési rendelet a búzán kívül a más termény beszolgáltatására is módot nyújt.

Felkeresett Schill János igazgató, akinek igazolása holnap lesz; szóljak Kiss János tanárnak, az igazolóbizottság tagjának, érdekében. Közben jött Antalffy Lajos eleki főbíró neje, és kért igazolást arról, hogy Reibel Mihály eleki esperes, aki beteg és Budapesten tartózkodik. Férje működését ismerve legjobban vallhatna érdekében, tényleg gyógykezelés végett van Budapesten. Megadtam ezt írásban, miután tudom, hogy gyógykezelés alatt áll a Rókus kórházban. Schill János szóvá tette Ausztriában való tartózkodásával kapcsolatban, hogy ott az amerikaiak és angolok látták el a lakosságot, őket, menekülteket is minden élelemmel jegyre úgy, hogy pl. volt idő, amikor egy–egy személy egy–egy hónapra 1 kiló cukrot kapott, amelyet angol felírású zsákokban hoztak az üzletekbe, tehát ott a megszállók nem a lakosság zsírján éltek! 

Ugyancsak a déli órákban jött Magyar Károly és Fodor György paptestvérünk Szegedről, gyalogszerrel, és levelet a püspök úrtól hoztak a főispán úrnak, melyben szállítási engedélyt kérnek az egyházmegye plébániáin a papneveldének juttatott élelmiszerek elszállításához, amelyeket vasúti kocsikon visznek be, összegyűjtvén egyes községekből a vasúti vonal mentén lévő állomásokra. Mivel nem mehettem velük, dr. Bérczy Antalhoz utasítottam őket, hogy a nevemben is kérjék őt a kérés teljesítésére. Telefonon akartam vele beszélni, de először a főispáni hivatal mással beszélt, később pedig a központ nem kapcsolt. Ma vettem a főispán úr levelét, melyben értesít, hogy a felekezetek lelkészeinek közösen benyújtott kérelmüket a termény és készpénz beszolgáltatások iránt, pártolóan áttette a város polgármesteréhez, és kér, hogy erről én adjak értesítést a többi lelkésznek is.  – Ugyancsak ma jött a telekkönyvi hivatal végzése, hogy az egyházközségnek a javadalmi földekre betáblázott 55 ezer pengő tartozását, miután októberben a még fennállott 35 ezer pengőt kifizettük (kölcsön 25 ezer pengőt a temetőpénztárból), törölte. Tehát tehermentesek a javadalmi földek. (Sajnos ezek között van az elvett kántori, harangozói és az én javadalmi földem egy része is.)

Hasonlóképp jött telekkönyvi végzés arról az egy kataszteri holdról is, melyet özv. Vajda Istvánné sz. Martin Borbála hagyományozott az egyházra, hogy telekkönyvileg átírták.

Délután Nemzeti Segély-gyűlés volt: a politikai pártok nem egyeznek meg abban, hogy a Nemzeti Segéllyel együtt és egy helyen tartsák meg a karácsonyi segély kiosztását, ami pedig helyénvaló lenne. Csorba György titkár még megkísérli, hátha engednek.  – Hazatérőben említést tettem Szirbik Sándor református lelkész úrnak a hercegprímás, ill. püspöki kar október 18-iki körleveléről. Abban állapodtunk meg, hogy lelkészi összejövetelen, alkalmas időben felolvassuk, és egy kis eszmecserét folytatunk ismét róluk a tanácsteremben, ahol fűtenek is. Szó esett a hercegprímás úr magatartásáról Nicsovics György tegnapi híradása alapján, örült, hogy van egy gerinces egyházfő a magyarság védelmében.

1945. december 15. szombat

Hideg, de nem maró idő, a barométer tegnap óta emelkedett a száraz, tehát hideg idő felé.

Délelőtt jött Kereső István mester, a temetőcsősz-atyja jelenteni, hogy az elmúlt éjjel több, mint tíz akácfát kivágtak, és elvittek a temetőből bizonyos tolvajok. A gallyat otthagyták, és a törzset úgy adták ki a Fűtő utcába torkolló zsákutcába. Azt javasolja Kereső, hogy a nagyobb fákat vágassuk ki, nehogy ellopják, és használják fel inkább egyházközségi célra. Erre elküldtem Takács Bálint temetőgondnokhoz, közölje ezt vele azzal, hogy ma délután ½2-kor úgy is temetésre megyek, legyen ott a gondnok is, és megbeszéljük a továbbiakat. 

Ugyanakkor jött a postás, és közli, hogy Budapesten a Magyar Nemzeti Bankba betörtek az oroszok és kirabolták. Elvitték a százezres új bankjegyeket. Szép hír, feleltem, és ezekben bízzék meg az ember! Később dr. Szilas hozza a hírt, hogy az aranykészletet is elrabolták. Azt a hírt is hozta, hogy itt Makón az elmúlt éjjel dr. Friedl Ferenc orvost beteghez hívták. Elindult, de feleségével együtt, hogy ketten lévén, biztonságosabbak lesznek. Ennek dacára az oroszok mindkettőjükről lehányták a téli ruhát. És ezek után merjen valaki este vagy éjjel az utcán járni! Ezek kultúrnépből való katonák? Ezek ellen sem lehet tenni semmit, akárcsak a fa tolvajok ellen. Ez utóbbiakat felbátorítja a mai újságban megjelent polgármesteri közlemény, hogy a lakosság a háza előtt lévő fák kivágását kérheti. Csak ez kellett még a lakosságnak! Hisz éppen temetőbe menet láttuk, hogy az Apaffy u. végén, a kórházhoz közel már három fát kivágtak az elmúlt éjjel, és Szilas szerint Lélek Péter tanár háza előtt és szomszédságában szintén vágtak ki az éjjel fákat. Lám, annakidején a polgármestertől kértük, adjon az utcákon lévő akácfákból az iskoláknak tüzelőt, melyet a tanulók kitermeltek volna, és nem engedte meg! Most pedig felszabadítja az egész várost, hogy más háza előtt is – bár szabálytalanul – kivagdossák és ellopják a fákat, az iskolákat pedig be kell maholnap zárni, mert nincs jó és éghető fájuk. Éppen ma járt nálam Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgató, hogy az általuk kitermelt fát nem tudják meggyújtani, olyan nyers, és akácfa kellene, amely ég, legalább benyújtásra. Itt látszik a város és általában a vezetés hiányossága, a pártszellembe ölnek mindent, csak a pártbelieket (kommunistákat) kell kielégíteni, a többi, az iskola sem érdekli őket ilyenkor. De a tanítás menetébe, belekontárkodnak! Ez a mai világszemlélet.

A temetőben végigjártuk a meglopott részeket, és meghagytuk Keresőnek, hogyha hétfőig el nem lopják, az erősebb akácfákat vágják ki a földszíne felett, a törzseket hordják be a csőszházhoz, a gallyat egyelőre hagyják ott, amíg az összeseket be nem hordták. A gallyat azután hordják be, és aprítsák össze, a törzseket pedig fűrészeljék el méteres darabokba. Ez utóbbiból juttatunk özv. Somodinénak ostyasütéshez, a többit és a gally egy részét az iskoláknak adjuk, ahol az egész város gyermekei részesülnek annak előnyében, ha ugyan hétfőig el nem viszik. A „Szent Család szállást keres” ájtatosságot Varga János házánál kezdtük meg. Szép számmal voltak hívek. Az istenes életről beszéltem; tárgyalni kezdtem a tíz parancsolatot; ma az elsőről: a hit, remény és szeretetről szóltam.

1945. december 16. vasárnap

Borulás következett délfelé a reggeli napfény után.

Szundy Jenő gyümölcsészeti egyleti igazgató beszámolt arról, hogy a befolyt terményárakon védekező szereket és permetezőgépeket vásárolt Schifferéktől Kiszomboron és Károlyi Györgynél és Brutyó Jánosnál. De nehezményezte a választmány múlt heti határozatát arról, hogy Schaberger előmunkásnak oly magas terménybeli járandóságot állapít meg, melyet az egyesület el nem bír: havi 12 mázsa csöves tengeri; mert annyit nem kap az egyesület egyfolytában a csemeték után. Sok még az is, hogy napi három eladott csemete árát kapja akkor is, amikor nincs munkanap. Szólt még a választmány újjáalakításáról, kihagyva az okvetetlenkedőket (Kapus dr., két Kocsis) és miután belátta, hogy politikai pártkiküldötteket nem lehet beengedni a nem politizáló egyesületbe, abban állapodunk meg, hogy a hegygazdasági vezetők ajánlotta munkás emberek soraiból, akik érdeklődnek ügyeink vitele iránt, kell kiválasztani az érdemeseket.

Székely Nándor elemi iskolai igazgató jelentést tett, hogy iskoláinknak van annyi tüzelője, hogyha a karácsonyi szünetet január 15-ig meghosszabbítjuk, a tanítás menetében fennakadás nem lesz. Most még 23 kiló vöröshagymát vásárol. Éppen kapóra jött Szundy Jenő úr ittléte, akinél van, és négyezer pengőjével adja, és akkor tud vásárolni két mázsa szenet iskolánknak. Javaslatát elfogadva helyeseltem eljárását. Jól jártunk, mondja Székely Nándor, hogy a tanulókkal októberben gallyat szedtek, mert úgy tudják a tanulók szüleitől kapott és már kilátásba helyezett tüzelővel a tanítás menetét biztosítani. Bár ezt tette volna a polgári iskola is, amelynek nincs gyújtója, csak tuskói, amelyek nyersek, és nehezen égnek, nem fogják a tüzet. Hát ilyen nehézségekkel küzdünk, amikor a mai világ még nem lépett a békés munka útjára!

Délelőtt Kovács Sándor vincellérem jött, és aki a harangozóval Halason ingatlanomon járván megerősítette mindazt, amit  a harangozó tegnapelőtt már közölt. A feles elhanyagol mindent, az általa odaeresztett két család rombol és pusztít. Tehát rendet kell ott teremteni. Erre való lesz a felesnek hadifogságból nemrégen hazatért mostoha, nős fia, Kovács Pál, aki már megkezdte ott a föld művelését, szőlőt betakarta.

Este ájtatosságra mentem Szent Gellért u. 2. sz. alá. Folytattam a megkezdett témát a 2. parancs szerint.  – Délután jött Reiner Károly, a kántor apósa, hogy hozzájuk berontott egy orosz, és veje nem lévén otthon, tőle elvette mellényzsebéből töltőtollát, és bort követelve erőszakoskodott. Jött és telefonált a rendőrségre (először egy orosz parancsnokságra akart telefonálni; mondtam, hogy a rendőrségen tegyen jelentést). Hát ennyire vagyunk az orosszal.

1945. december 17. hétfő

Hideg, derült reggel. Később a nap heve a havat elolvasztotta.

Felmentem 10 óra körül az adóhivatalba megtudni, mennyi a Gál Sándor-féle ház első felének illetéke (örökösödés), hogy a holnapi második felének tárgyalásánál tudjak tájékozódni. De nem tudtak felvilágosítani, mert a bíróság még nem küldte meg az átadási végzést, holott már júliusban megkaptam a telekkönyvi átírás végzését. Onnan Nacsa temetkezési vállalkozóhoz mentem, hogy Gálnénak temetési költségeiről (szept. 1.) nem lehetne-e a mostani áraknál megfelelő értékű igazolást adni, miután a hagyatékot a mostani árakhoz méri a pénzügyigazgatóság. Ezt jegyzőkönyvbe való felvétel végett kérem a hivatalos közjegyzői tárgyaláson, mert beadni az akkori jegyzéket fogom, amely 7 288 pengő.

Találkoztam Szabó Ferenc újvárosi plébánossal, és figyelmeztettem a Megyekert után fizetendő gabonaadóra, melynek fedezésére vegye igénybe a vármegyei gyümölcsészeti egyletnél még meglévő készletet Szundy Jenőtől, kinek ez iránt tegnap szóltam. A templomtetőre összegyűjtött 700 000 pengő körüli készpénzre nézve tanácsoltam, vásároljon kátránypapírt (m2-ként négyezer pengő), melyet, ha nem is lehet felhasználni, eladhatja, s meglesz a pénze. Tengerit is gyűjtenek, és már van több mint 150 mázsa.

Majd siettem Újvárosra Vér János gabonabizományoshoz elszámolni a beszolgáltatott gabonaadóval, sokára került rám a sor. Útközben láttam, mint vágták ki máris a Kossuth utcában az összes akácfát, és vágják a Vásárhelyi utcán a nagy nyárfákat is. Visszajövet bementem a temetőbe, hol megtudtam, hogy tegnapra virradóra két fát vittek el mindenestül közvetlen szomszéd fiatalemberek. Embereink: temetőcsősz és apja Szántóékkal vágja részünkre az összes fát, mert mind mondják, az akácon kívül a többit is el fogják lopni különben, sajnos! (Ravatalon fekszik Enyedi György újvárosi hívő unokája, Sallai Mária, Dura Ernőné, aki Alsódabasnál autószerencsétlenség áldozata lett. Orosz autóval ütköztek össze, s azonnal meghalt három árvát hagyva hátra, legkisebb tíz hónapos; a férfival beszéltem.)

Délután mondja a házvezetőnő, hogy a fásszínből (kút mellett) sok kukorica hiányzik. Állítólag a templomudvar felé vitték. De ezt eddig nem ellenőrizte, csak hordták fel, mert romlott, elégetésre. Ebédnél éppen a fűtésről beszélt Kiss Ferenc úr elég szeretetlenül és belátás híján, nem számolva azzal, hogyha nem kapok a várostól fajárandóságomból, nem állhatok magam fajegyért napokon át. Most hozakodott elő azzal, hogy így egészsége szenved. De azt sem veszi figyelembe, hogy a konyha részére tartogatom a romlott kukoricát, mert ha oda nem marad, nem lesz mivel főzni.

Estefelé gyűlés volt, a takarékpénztárnál: tisztviselő-fizetés és Filpergerné-féle kendergyár ügye. Jelen volt dr. Demkó Pál kir. közjegyző is.

Onnan idejében hazaérve mentem ájtatosságot tartani Révész u. 1. szám alá, özv. Korchmáros Jánosnéhoz. Sokan jöttek; folytattam az elmélkedést a 3. parancsról. 

Alig értem be, telefonhoz hívtak: a püspöki hivataltól beszélt Sopsich János prelátus, majd a püspök úr a Szakács által ma délután beküldött ügyben, Kocsis lelei gazdától kölcsönzött 50 ezer pengő ügyében; érdeklődött a zsákok iránt, szólt a papneveldének gyűjtött adományok elszállításáról (vonattal gyűjtik össze), Wéber Mihály szabadságolásáról; végül jelentettem, hogy Királyhegyesről is behozták az adományokat.

1945. december 18. kedd

A 7 órai szentmise végén jött P. Faulhaber Mihály ferences atya az állomásról: Almáskamaráson járt, Makóra érve az oroszok a személykocsi összes utasát leszállították, mert ők, az oroszok utaznak Makóról Szegedre; így hát délig itt kell vesztegelniük. Szentmisét akar mondani. Elvégezvén, elmondta, mily szomorú a helyzet szülőfalujában. Édesatyja (ismerem régóta) külföldön van, innen a déli órákban mehet tovább, amint a vasúton mondták. Minthogy nekem a Gál Sándor-féle hagyaték tárgyalására a kir. közjegyzői hivatalba kellett mennem délelőtt 9 órára, elmentem Nacsa Lajos temetkezési vállalkozóhoz, aki az ősszel kiegyenlített 7 822 P temetési költség mai felértékelési jegyzékét átadta, mely 9 250 000 pengőt mutat. A hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe ezzel a jegyzékkel került a ház egészének értékeként 15 millió pengő. Ebből kerülne levonás, ha a temetési költség mai értéke, úgy hogy illeték alá 6 millió kerülne (12%-kal ez is szép összeg lesz, ha a pénzügy így fogadja el). Sonkovics Mihály úr díjat nem kért, hanem egyháznak tett hagyatékról lévén szó, díjmentesen készítette el a felvételt, és csak a bélyegre kért 2 500 pengőt. Hálásan megköszöntem eljárását. 

Onnan a városházára mentem az V. kerületi adóhivatalba, elintézni gabonaadóm egy részét. Majd Biró Albert pénztárossal beszéltem, aki a befolyt 400 ezer pengő adóból nagystílű karácsonyi ajándékozást tervezett. Azt mondtam, ezt gyűlésen kell megbeszélni. Szó esett az iskolaszolgáról, akit éppen – mert nem bírja az egyházközség méltón fizetni – elbocsátandónak vélek; január 1-től kezdődően felmondtunk neki. Zsilkó József tanító is jött később, tudattam vele, hogy a jövő héten egyháztanácsi és képviselő-testületi gyűlést fogunk tartani a jövő évi költségvetés tárgyában, melyre nézve ma tárgyaltam Pusztai Sebestyén városi főszámvevővel is: azt ajánlja, maradjanak együttes kezelésben a százalékos kivetésnél, nem helyteleníti az önkéntes felajánlásokat, amelyeket un. személyadó formájában gondolok rögzíteni évnegyedes megállapításban. Délután Szakács József telefonált a zsákok átadásáról. (Varga nem jogosan követel használati díj címén költséget arra az időre is, amely alatt ő hagyta ott azokat, amikor elvihette volna.) Este ájtatosság Bagaméri-családnál a Munkácsy u. 16. sz. alatt. Szóltam a 4. parancsról.

Tegnap délelőtt Loós János ipariskolai igazgató és iparművész telefonon közölte, hogy szerencsésen hazakerültek. Egy Szent Antal-képet festett és a templomnak ajándékozza. El is küldte a képet, mely fára festett, modern rámában.

Ma dr. Juhász Kálmán kübekházi plébánostól vettünk levelet, melyben kér, hogy kereseti adójának elengedési kérelmét támogassam a pénzügynél. Ez szokatlan; csodálom, miért nem nyugszik bele, ha a községtől is kapja fizetését, mégsem tekinti őt sem mint papot, köztisztviselőnek a törvény és csak köztisztviselőnek jár kedvezmény.

1945. december 19. szerda

Ma reggelre igen sok magyart keserű meglepetés ért: az ezer és tízezer címletű bankjegyek értéke 75%-kal csökkent, a még tegnap fennállott követeléseket ilyen csökkentett mértékben lehet a jelzett kétcímletű bankjeggyel kiegyenlíteni. Ezt dr. Szilas újságolta szentmise után. Később hallatszott, hogy erre az árak – termények és állatok – négyszeresére szöktek, állítólag elkoboztatta a polgármester a rendőrséggel a hízott és sovány szárnyasokat (talán, hogy karácsonyra olcsó húshoz jusson néhány kiválasztott család?).

A délelőtt folyamán jött Varga Mihály Rigó u. 7. szám alatti lakos atyja, hogy a lelei zsákokat, melyeket Szakács József úr az uradalomból beküldött, átvegye. De mert egy köteget átnézve úgy találta, hogy azok nem azonosak a fia által kölcsönadott zsákokkal, elment. Igaza van, mert ezek a zsákok rosszak, és majdnem más és más anyag. S amikor Szakács úr délben telefonált, közöltem is vele ezt, egyetlen megoldásnak ajánlván, hogy aki annakidején átvette, az most adja is át, és amit Szakács úr egy Gyémánt-nevű uradalmi magtáros után állít, hogy a cséplőmunkások a jó zsákokat kicserélték, és rosszakat hoztak vissza, foglalják jegyzőkönyvbe, s ezzel az uradalom fedezheti magát. Ha Varga jönni fog, ezt ajánlani fogom eljárásként.

Délután 4 óra körül megjelent Szilágyi segédlelkész úr; Szegedről jött kerékpáron, mert holnap lesz itt Makón népbíróság előtt ügyének tárgyalása: KALOT-ügy. Kérdezte, hol van dr. Kapus István ügyvéd lakása, mert mint védőt, fel akarja keresni. Eligazítottam. Elment. Itt fog szálláson maradni éjjelre. 

Ma majdnem egész napon át napsütés, a reggelt nem számítva, enyhe, olvadás.

Este házi ájtatosság Kölcsey u. 5. sz. alatt Horváthéknál. Folytatása a megkezdett elmélkedésnek, az 5. parancs (belekapcsolva a 7 főbűn). Sokan voltak, tekintve az enyhe időjárást. 

Szilágyi Antal káplán úr járt a védőügyvédnél, aki azt mondta neki, hogy nem lesz komoly baj a tárgyalásnál. Egyébként Szilágyi szerint néhány tanú jön, ha jön. Este a népleányoktól érkezett egy tag, aki élelmiszerért (Apátfalváról 5 mázsa liszt maradt itt a múltkor, és most venne 5 mázsa tengerit) jött, hogy holnap menjek fel vele a főispán úrhoz engedélyért.

1945. december 20. csütörtök

Éjjel nem fagyott, olvadás. 

9 óra után felmentem a megyeházára a közellátási hivatalba a népleánnyal, és dr. Bérczy Antal vette pártfogásába az ügyet azzal, hogy a szállítási igazolványt elkészíti. Több községről volt szó, és sok liszt és egyebek voltak a testvérnél felsorolva, úgyhogy ott hagytam őt, várja meg az engedély kiállítását. Ott volt dr. Kiss Károly járási főjegyző-helyettes is, és ezek során olyasfélét említett, mintha tegnap azt mondta volna a főispán úr, hogy hasonló esetben csak minél több élelmiszerre adni engedélyt, hadd menjen ki a megyéből. Bizonyára az orosz elől!

Menet találkoztam a városháza előtt Szilágyi Antal segédlelkésszel, aki Gyurkovics Béla újvárosi segédlelkész társaságában jött a bíróságtól azzal, hogy miután tanúk nem jelentek meg, a népbírósági tárgyalást elhalasztják a jövő tavaszra. Így hát visszamegy Szegedre szüleihez, és onnan jön errefelé állomására, Magyarbánhegyesre.

A vármegyén felmentem Árva János főlevéltárossal a levél- és könyvtárba, ahol láttam a nagy összevisszaságot, mely rendezést igényel. Beszélgettünk, megállapítván, hogy a rendőrség részéről idehordott könyvek közt értékesek vannak, régiek és történeti becsűek. Ezeket vissza kell adni, és elrendezendők. Szólt még utódjáról, ha el kell mennie, s ez mezőkovácsházi származású Oltvai (Ollexik) Ferenc nevű tanárember, akit ő ajánlott Herczognak annakidején az Országos Levéltárhoz gyakornokként, ott kitűnően bevált, vizsgázott, és 1938-ban Bars- és Hont-megyék főlevéltárosa lett; most meg fogoly.

Visszatérőben a püspök úr ma vett levelével felmentem a vármegyei földbirtokrendező tanácshoz a dombegyházi javadalmi föld ügyében (házhelycsere), és Major bíró úrnak adtam át a kérelmet, aki mondta, hogy ezt helyszínén, kiszállással fogják elbírálni. 

Délután a kórházi nővérek és néhány beteg gyóntatását végeztem, majd 5 óra után a házi ájtatosság végzésére indultam Vajda Erzsébethez, ahol oroszok is vannak, és odaérve éppen lármáztak a kapubejárat alatt, de később elmentek (oda vannak beszállásolva). Sok hívő jött össze.

Ma délben P. Erdélyi szervita házfőnök hívott a holnap esti hangversenyre a hagymaházba. Ha csak idejében elvégzem az esti ájtatosságot, mondtam, elmegyek. Különben nem.

1945. december 21. péntek

Az éjjel lágy idő, a hó úgyszólván eltűnt, napos reggel.

Felkeresett B. Imréné, hogy férjét az ünnepek alatt gyóntassam és áldoztassam meg, lakását megnevezte, nem akar emberek előtt mutatkozni. Karácsony ünnep másodnapját jelöltem meg. 

Schill János igazgató is jött, akit a múlt szombaton nem igazoltak, ill. a holnapi napra idézték valami megerősítés miatt. Úgy sejti, hogy vitéz Erdei János református polgári iskolai igazgató adott be ellene valami panaszt. Ez az ember már néhány év előtt a református presbitériummal együtt a gazdasági iskola ellen foglalt állást, és úgy véli, innen ered az ellenszenv, amit nem régen Erdei szemébe is mondott, hogy Schill úr menjen el Makóról máshova, s Erdei őt németbarátnak hirdeti. Kért, szóljak ismét Kiss János tanárunknak, a bizottság tagjának. Schill úr elmegy Csorba Györgyhöz is, a bizottság kisgazdapárti tagjához.

Délben a várostól három mázsa tűzifát küldtek (fűz és nyárfa, ami tehát legrosszabb égő, nyers). Ezt a káplán uraknak adtam át, csak fel kell vágatni.

Dr. Becker úr megküldte az alapítvány földre vonatkozó iratokat a december 28-iki tárgyaláshoz, melyre tegnap átadták nekem, mint megnevezett megbízottnak, a meghívót.

Szakács József telefonált, hogy a zsákok elrendezésére holnap délben megérkezik Leléről, kér, hogy Varga Mihályt rendeljem ide az átvételre. 

Délután dr. Molnár Mihály gazdasági tanácsnok neje, nem régen tértek vissza menekülésükből (Steier), hogy a jó Isten őket haza segítette, eljött és felajánlott egy kisebb perzsaszőnyeget az oltár elé, mely velük volt, és egyik sátorban terítették le. Elfogadtam köszönettel. Elmondta, mennyi mindenen mentek keresztül, fia és férje sokat és súlyosan betegeskedtek.

Este ájtatosság, Révész u. Vas-családnál. Sokan voltak. Enyhe időjárás, bujkáló holdvilág mellett jöttünk haza. Takács Bálint gondnoktól értesültem, hogy a temetői fák kivágása folyik, de a héten aligha lesznek készen. Pedig jó volna, nehogy az ünnepek utáni időre maradjon valami, mert elvihetik azokat. 

1945. december 22. szombat

Enyhe, napos idő, a hó elolvadt. Délben megjött Szakács József és P. Varga, akitől az uradalmi zsákok kölcsönben voltak. Utóbbi nem vette át azokat, hanem távirata alapján várja a minisztérium kiküldöttjét, aki dönteni fog. Mert eredetileg a lelei főjegyző kapta a zsákokat, az átadásra Mécs számtartónak, most pedig a főjegyzőnél lévén – bár jogtalanul – a magtár kulcsa, boldog-boldogtalan garázdálkodott a zsákok körül. Szakács még tárgyalt a lenrost eladása iránt Vargával, aki gyárakkal lép érintkezésbe és vászonáruért, kínálja azt.

Itt járt még délelőtt dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános, aki kapott értesítést a város polgármesterétől a Vörös Hadseregnek fizetendő termény és pénzről, mely szerint az egyházközségek nyilatkozzanak, és teherbíró-képességükhöz mérten fizessenek. Rohály úr szerint ezt meg kell folyamodni, mert ti. lefizettük a gabonaadót és a házadót, egyebet tőlünk ne követeljenek. Helyeslem, és kértem írja meg, beszéljen a református lelkész úrral, és benyújtjuk közösen ismét.

Ma délelőtt a püspöki hatóságtól kongrua érkezett, december 17-én adták postára, és a kifizetés lebélyegzett pénzben a teljes értékkel érkezett. Estefelé itt járt Szabó Imre főmérnök úr, beszélt a pénz lebélyegzésével járó városvezetőségi magatartásról (ő figyelmeztette a polgármestert és a pénzügyi előadót, Szűcs Lászlót, hogy a pénztárakban a bélyegzés alá nem eső, kisebb címleteket azonnal számoltassák vissza, nehogy kicseréljék azokat a kezelők) és hogy Kiss Miklós művezetővel hogy bánt Szűcs László, miként szólalt fel érdekében Horváth úr is. Egyben figyelmeztetett a lebélyegzés jegyére, amellyel már történtek visszaélések.

Megérkezett a főpásztori körlevél, melynek egyik rendelkezése az éjféli szentmisének du. 4-kor való tartását írja. Mi maradunk éjfél mellett. Holnap figyelmeztetem a híveket, hogy csoportokban, férfiakkal jöjjenek majd utcánként, villany 1 óráig lesz.

Este ájtatosságot folytattuk a Kerkápoly utcai Vas-családnál.

1945. december 23. vasárnap

Borús, enyhe reggel.

Utolsó hajnali szentmise. Híveknek kihirdettük az éjféli szentmisét. Sok gyónó és áldozó volt. 

11 óra után dr. Erdélyi Pál, a főgimnázium h. igazgatója látogatott meg. 1923–tól 6 éven át már tanított Makón és DMKE-internátusban nevelőtanár volt (Árva János vármegyei főlevéltárossal együtt). Szabadkán volt igazgató 1942-től, a múlt évben menekülniük kellett, és családjával Sopron megyébe ment, legutóbb Sopronban volt beosztott tanár. Családja még ott maradt, tavasszal hozza el őket. Elmondta, hogy Sopron város háromnegyed részben romokban van az utóbbi harcok következtében.

Utána jött Lőrincz járásbíró, aki most a vármegyei földbirtok-rendező tanácsnál működik. Azért vezette ide Héber János kántor úr, mert ígérte, hogy földbirtok-ügyünk fellebbezését áttanulmányozza, s ha lehet, segít, hogy a kántori földek visszakerüljenek. Egyébként Kisjenőről jött át, ahol egyházközségi elnök is volt, rendezte az ottani egyházközség anyagi ügyeit Takács János ottani plébánossal. Dr. Magyary Lászlóék révén ismerkedett meg a kántor úrral.

A Nemzeti Segély karácsonyfa-ünnepélye most lesz ½3-kor a Hagymaházban, hová dr. Erdei Ferencné tegnap meghívott. Elmegyek.

A szegénygondozó nővérek szegényei részére az adományok folynak. – Délelőtt hozta el a főoltárra felajánlott új antipendimot (selyem) Nacsa Lajos temetkezési vállalkozó neje, szép munka. Megköszöntem.

Délután megjelentem a Hagymaházban, ott volt a polgármester és Szűcs rendőrfőnök (!), beköszöntőt, a pásztorjátékot, éneket, az újvárosi zárdaiskolások mondtak a főnöknő és Gyurkovics Béla segédlelkész irányításával. A polgármester – most – keresztény szellemű beszédet mondott, de amikor az ajándékok (ruhaneműek) kiosztásra került a sor, és néhány asszony nem kapott, kavarodás történt. A Nemzeti Segélyen kívül a szociáldemokrata és kommunista párt adományozott. Dicséretreméltó volt a kalács és mákos adományozása, előbbi özv. Szívósnénál sült, ő vágta fel a mákost is. A kavarodáskor eljöttem. Ott tett említést Szirbik Sándor református lelkész úr, hogy holnap délután két órakor a Szegényházban lesz ilyen ünnepség, ott ne legyen két szentbeszéd, elég egy is. Helybenhagytam azzal, hogy egyikünk a bevezetőt, másikunk a befejezőt mondja el.

Este folytattam az ájtatosság tartását. Vaséktól Takács Bálint temetőgondnokhoz hoztuk el a képet, ahol családfelajánlás is volt Jézus Szent Szívének és a Fatimai Szent Szűznek. Sokan voltak.

Vacsora alatt említé Kiss Ferenc segédlelkész úr, hogy ma már szépen kaptak a hívek a szegények karácsonyára lisztet, tojást, szalonnát, burgonyát, mákot. Ezekből juttatni akarunk olyan tisztviselőknek, akik menekülésből jöttek haza, nem igazolták őket és nincs fizetésük. Ezek közé sorolandó Capdebo Ilona ny. óvónő, aki tehetetlen és nyomorog, Bajusz főjegyző.

1945. december 24. hétfő

Leléről a helyettes plébános beküldte az átdolgozott adókivetést, és kért, vigyem a pénzügyigazgatósághoz. Elvittem és átadtam dr. Kószó Ferenc referensnek a nekem szóló levéllel, hogy jobban megértse, miről van szó. Ugyanakkor bementem köszönteni az új pénzügyigazgató urat, onnan a városházára, majd a megyeházára köszönteni a polgármestert és alispán urat. Előbbinél két orosz tiszt tárgyal hosszasan a beszolgáltatásokról, amint Szőnyi Imre kisgazdapárti elnök mondta, aki szintén beavatott a tárgyalásnál az oroszokkal. Ezek nem akarják belátni, hogy nincs miből beszolgáltatni ezt, amit követelnek. Az orosz azt mondja, hogy Tildy Zoltán miniszterelnök megígérte, hogy megkapják. Erre Szőnyi, ha Tildy őt megkérdezte volna, felfedte volna előtte is a valóságot, hogy nincs miből. Szabó Imre főmérnök úr említette, hogy ma érkezett a számvevőséghez rendelet, mely szerint a pénztár készlete december 17. után címletenként bejelentendő, ebből arra következtet Szabó úr, hogy a közpénzek lebélyegzése teljes értékben lesz, és figyelmeztet minket is, hátha az egyházközségi  pénzek, mint adóból befolyt jövedelem, hasonló elbírálás alá esik.

Délután 2 óra után lementem a Szegényházba karácsonyfa-ünnepségre. Ott volt Szirbik Sándor lelkész. Cserkészeink adtak elő pásztorjátékot (makói módra), beszédet mondtam, végén Szirbik úr imát egy rövid magyarázattal. Onnan a kórházba mentem, hasonló ünnepélyre. A kórtermek hidegek, csecsemő osztálybeli kicsinyek a fürdőszobában vannak, mert ott kályha lévén, tudnak fűteni, egyebütt központi fűtés, ezt pedig nem győzik. Ott beszéltem röviden Ferenczy Béla alispánnal és családjával (fiát elhívtam adomány elvitelére, miután nejétől megkérdeztem, elfogad-e ajándékba lisztet). Este ½7-től 8 óra utánig nem volt villanyvilágítás, féltünk, hátha nem lesz az éjféli misénél sem. Ma délután eső volt, enyhe időjárás, lucskos, ködös. 

½11-kor Varga Jánossal átmentem karingben Takács József házához, hol a hívek énekelve egybegyűltek. 11 óra előtt indultunk, a hívek kezükben gyertyával, imádkozva szentolvasót, első harangszó mellett a templomba, ahol litániát és befejező imádságot végeztem, megint ¾12 utánig szentbeszédet mondtam a karácsonyi angyal jelenés örömeiről. A hívek szép számmal jöttek, villany is lett, holdvilág is volt, enyhe, lucskos idővel. Befejeztük ¾1-re, akkor már fent járt a hold, úgyhogy a hívek láttak hazamenetben. Istennek hála!

1945. december 25. kedd, karácsony

Holdvilág reggel is, enyhe, később napsütés. 

Minden szentmisére szép számmal jöttek a hívek. Nagymise előtt szentbeszédet tartottam, sokan voltak férfiak is. 9 órai szentmisém végén a sekrestyébe jöttek ünnepeket kívánni Bogsán Károly, Micsák Márton és Teszling József ny. ezredes, aki a mai nehéz napokra gondolva – ő is nagy megpróbáltatásokon esik át – könnyezve kívánta, hogy a jövő karácsony jobb legyen.

Délben Szabó Imre főmérnök és fia, Székely Nándor igazgató jöttek Héber János kántorral (Székely elpanaszolja, hogy az éjjel tolvajok jártak udvarában, és több pulykát sógoráé voltak és tyúkot, kakast loptak, a fásszínben levágták fejüket. Ez a mostani világ!)

Az éjjel két órakor a kórházban meghalt Molnár József Árpád u. 2. szám alatti földműves, akit a kórházba tegnap vittek be szívbajjal. Dr. Szilas szerint ezt is az odaszállásolt oroszok felett érzett sok bosszúság vitte sírba.

Dr. Löwenbach Ilona orvosnőt készítettem elő holnapi keresztelésére; keresztanyja dr. Mécs Lászlóné Nagy Ilona. – Vecsernyét én tartottam.   

1945. december 26. szerda

Ma is sokan jöttek szentmisére.

Napsütés volt délután 3 óráig, amikor sűrű köd ereszkedett a földre, éppen temetőben végeztünk temetést. Ott értesültem, hogy a fák kivágásával nemsokára elkészülnek; lopás mostanában nem történt. Talán azért, mert a városban kiirtották az utcai fákat, és egyelőre beteltek az emberek. Ha ugyan beteltek.

A litánia végén oltáriszentséget vittem magammal, és B. J.-t a jelzett helyen felkeresve meggyóntattam és megáldoztattam. Elmondta, mióta van itt, és hogy egy T-nevű család női leszármazottja, aki itt, ahol ő hivatásos szolgálatot, előbb katonai szolgálatot teljesített, feslett életet élt – ilyenen kapták a NSzKSz szervezet tagjai, akik közé őt is, mint katonát beosztották és amiért értesült, hogy T. hová való, és mint földit kíméletre ajánlotta, amit meg is kapott, bár férje nem keresztény (emiatt járt el hasonlókkal a nevezett szervezet), áll most bosszút rajta itteni rokonai révén. Ez a nő hordta szét családja bútorait és felszereléseit akkorra, amikor felesége azok elszállítására oda utazott.

Dr. Szilas este elutazott édesanyjához Csanádpalotára.

1945. december 27. csütörtök

Somodiné házába oroszokat szállásoltak már az ünnepek előtt, és ostyasütési munkájában akadályozott lévén, már alig tudtuk megáldoztatni a híveket, csak tördelés útján. Furcsa is, hogy ilyen öregebb magányos nők házába szállásolják el ezeket, akik részére ott áll üresen a DMKE-épület, ahol elférnének. De a kommunista vezetőség úgy látszik ezzel is terhelni akarja a lakosságot. Azt kell hinni, hogy így akarnak forradalmat szítani, melyet az itt lévő oroszok segítségével kívánnak elfojtani s bizonyítani, hogy az oroszt itt kell tartani a rendfenntartás indokából, vagyis itt az orosz uralom való.

Délelőtt felkeresett Schill János igazgató, elmondván, hogy az igazolóbizottság őt nyugdíjazásra ítélte, firtatták vagyoni helyzetét, és 43 évi szolgálata lévén, így bocsátották el. Így legalább nyugodt; Makón marad családjával, hová három árvával várja egyik leányát. Érdeklődött Wittmann Elek és neje sírfelirata felől a közös kriptában.

Délben felmentem a városházára, és Pusztai Sebestyén számvevőségi főnökkel beszéltem a jövő évi költségvetésről. Nem tudnak semmi irányító intézkedésről, a le nem bélyegzett városi pénzről nekik címletek szerint jelentést kell adniuk a főispán úrhoz, honnan táviratilag közlik annak mennyiségét, és állítólag államsegély címén megkapják a belügyminisztertől a levonásba kerülő ¾ részt. Nekünk a VKM a felettesünk, tehát egyházközség adókészletünkről oda gondolja jelentést adni. Megköszöntem azzal, hogy holnap úgyis közgyűlést tart az egyházközség, ahol ezt tárgyalni fogjuk, és ebből intézünk felterjesztést a püspök úrhoz, kérve őt a továbbiak megtételére.

Délután Kuliner Sára járt nálam, kérve keresztelésük foganatosítását, amelyre még 1944. júniusban, deportálásuk idején kaptam felhatalmazást. Őt és nővérét, Ágnest, holnap délután 2 órára rendeltem ide, hogy hitbeli jártasságukról meggyőződjem (az iskolanővéreknél tanulnak és a szervitáknál), és a szertartás végzéséről tájékoztassam őket.

Felkeresett Kucses Károly Szakács úr megbízásából a lelei uradalom Dezső-majorban lévő daráló – uradalomnak a püspök úr tulajdonában maradt üres magtárba való átszállítása ügyében. Kérjem meg a városi földbirtok-rendező tanácsot, utasítsa a lelei földigénylő bizottságot, hogy adja ki a darálót. Ezt írásba foglalva viszem el holnap, úgyis lesz ott dolgom a Becker Vendel féle megbízatással.

Levél érkezett Szegedről Vőneki nyomdásztól a Hitvallás-féle 1946. évi naptárakról: küldjünk be darabonként hatezer pengőt mielőbb. Erre Kiss Ferenccel megbeszéltük az ügyet, és előlegeztünk bizonyos összeget (tőlem különféle kasszákból lebélyegzetlen 238 ezer pengőt), melyet éppen itt lévő egy papnövendék magával visz.

Este jött Weber Mihály segédlelkész Földeákról, mutatja a főhatósági szabadságolási leiratot, mely szerint január elején jelentkeznie kell püspök úrnál; elvitte kongrua-illetményét.  – Ködös nap.

A beszélgetés során említi Kucses Károly, hogy a napokban tartott rekvirálás alatt deportáltak egyikénél tizenöt mázsa talpbőrt találtak, a másiknál három vagon fokhagymát. Hát ezek panaszkodnak – úgymond –, hogy ők mennyit szenvedtek, és íme, rengeteg vagyont harácsoltak össze, és halmoznak fel akkor, amikor a keresztényektől elvisznek mindent az oroszok részére! Azt is mondta, hogy a rekvirálást az orosz parancsnokság ellenezte, s csak a helybeli vezetők (kommunista polgármester és társai, akik hízelegnek az oroszoknak) akarják. De állítólag nem lesz rekvirálás. 

Ma hallottam Kiss János Kossuth utcai nagybányám unokájától, aki egynéhány hét előtt jött, mint orosz fogoly haza, hogy Oroszországban az állomásokon ömlesztve a szabad ég alatt csirázik és romlik a sok búza! S innen tőlünk elviszik a kenyérnek valót. Tehát nem mese az, amit már mások is hírül hoztak!

1945. december 28. péntek

Ködös, nyirkos reggel. – Havadi Ferenc plébános jött, és misézett; úgyszintén Miklós István Szeged-tanyai lelkész. 9 órára felmentem a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz, de nem voltak ott; várnom kellett. Később dr. Dégi János bíró úr ezzel küldött el, hogy 10 óra után menjek, a tanácstagok akkor szoktak bejönni.

Hazatérve kérelemre levelet írtam Segesvárra, a plébániára az állítólag szeptember 26-án az orosz fogságból betegen odaszállított, ill. a vöröskeresztnek átadott és meghalt Martonosi János holléte stb. felől érdeklődvén (született: 1909, anyja Németh Erzsébet, neje Cseh Mária).

Néhány nap óta, mint mondják, már lehet levelet küldeni az oláh megszállott területre. Visszatértem ½11-re, de várnom kellett ½1-ig, amíg ügy tárgyalásra került. Itt dr. Dégi János bíró úr előadta a tényállást, az ószentiváni földosztók (három tag, tipikus betörők) előadták, hogy ha vissza kell adni az 51 hold földet, melyet ugyanannyi egyénnek osztottak ki, és három hete telekkönyveztették, nagy baj lesz. Erre én csak azt magyaráztam, hogy a szőregi 40 holdat a kincstár adta az iskolának, az ószentiváni alapítvány, a szegény tanítójelöltek, tehát szegény emberek gyerekei felsegítésére, hogy úgyszólván ingyen tanulhassanak – létesült, és mert csak most, három hete telekkönyveztették, rosszhiszeműen jártak el, tudván, hogy jogorvoslat van folyamatban. A tanács erre kiküldött minket, és zárt tárgyalás után (félóra) kihirdette véghatározatát, mely kimondja, hogy Ószentivánon 100 hold az alapítványé, a 11 hold igényelhető, és ennek kijelölésére bizottság fog kiszállani, de a határozat, írásos közlés után, 8 napon belül megfellebbezhető. Erre a tanács tagjának és családjaiknak boldog újévet, és minden jót kívánva eltávoztam. Az ószentivániak még ott maradtak. 

Délben ebédre jött Havadi Ferenc plébános. Ebéd után Kuliner Sára jött, és oktatásban részesült, nővére Ágnes, másfelé volt elfoglalva, holnap jönnek délután.

Három óra után egyháztanácsi-iskolaszéki ülés, majd közgyűlés. Főpont a jövő évi költségvetés: nyitva hagyjuk az egyes tételeket az államsegélyes tanerők után fizetendő állami befizetés kivételével, mely állandó, és ha megállapodik a befizetés az adózók részére, mi is megkapjuk a várostól a hányadot a 30%-nak megfelelően. Alighanem baj lesz Béres Ida fizetése körül a ma vett főtanfelügyelői leirat szerint, mert őt egészében nekünk kell fizetni (havi 70 ezer pengő), ami a másik négy tanáréval együtt évi ötmillió pengő lenne. A közgyűlés is elfogadta. Jelentést tettek az igazgatók. Szó esett a szolgáról: egyelőre marad, míg az államtól válasz nem érkezik a kérelmezett fizetési osztályba leendő sorozásáról. De ha ez nem lesz kedvező, és az egyházközség által megállapítandó díjazással nem lesz megelégedve, elbocsátják. Jellemző: amikor a jelenlévők felvetették a kérdést, van-e kifogás a szolga ellen, a két igazgató, akik pedig állandóan panaszkodnak ellene, mert lusta és nem engedelmes, nem vallott szint, hanem azt mondták, megfelel, csak nem kedvvel végzi munkáját, mert nincs megfelelő fizetése. Csak az a baj, hogy amikor a jó pénz idején (100 P havi) is panaszkodtak ellene, akkor nem fogták pártját így, hanem kérték bocsássam el hanyagsága miatt. Nem esett egyelőre szó a harangozói fizetésekről és állásokról. A pénztárosi teendők végzésére kiküldetik Neiszer Péter tanítónk; Biró úrnak köszönet a meglévő egyházközségi adó pénzkészletének címletenként való összeállítására, s a lebélyegzés foganatosítására kiküldetnek Bogsán Károly főgondnok, Kubinyi Zoltán igazgató és Neiszer Péter tanító úr, hogy már holnap ezt végezzék el, és a 10 000 pengős címletek esetleges kártalanítása (leszállítás ¼-re) érdekében, ha lehetne valamit elérni, jelentést teszek a főhatósághoz, kérve, járjon el a VKM-nél, hátha visszaadják a lebélyegzés költségét. Gyűlés után bejött P. Erdélyi szervita házfőnök, és az internátusról kértem tőle felvilágosítást. Kielégítő.

1945. december 29. szombat

Nyirkos idő. Az egyházközségi pénztárkészlet összeírását bevégezvén, jött Bogsán Károly főgondnok és Neiszer Péter tanító; Kubinyi Zoltán igazgató kórházba ment. Összesen 407 ezer pengő van a pénztárban, ill. 14 ezer takarékpénztárban. 15 tízezres és 234 ezres volt volna lebélyegzendő, vagyis maradna ¼ részre, 96 ezer pengő. Minthogy azonban ezen felül a tanítóság még 99 ezer pengőt akart az egyházközségi pénzek közé beadni mint olyant, amely abból a 240 ezerből nála állítólag maradt, melyet egymás közt kiosztottak, és amelyről később kitűnt, hogy a VKM dologi kiadásokra küldte, és amelyet így akarnak az egyházközségnek visszafizetni. Nem fogadtam el, hanem visszaküldtem a szolga által. Az egyházközség 384 ezer pengőjéről a tegnapi határozat értelmében jelentést írtam az egyházmegyei főhatósághoz, kérve a VKM-hez való kérelem előterjesztését, hátha kapunk kártérítést, mert hiszen adóból befolyt közpénzről van szó. Neiszer Péter tanító elmondta, miként lopta el ruhaneműjét az orosz, és hogy mily keservesen éltek a tanfolyam idején. Az elő adók majdnem mind zsidók voltak, kommunisták. Előadást tartott a kultuszminiszter is, de Róth-Rákosi Mátyás zsidó is, pökhendi módon dicsérvén a tanítóságot, amellyel ők együttműködni akarnak. 

Délután a két Kuliner-nővér [Ágnes, Sára] volt oktatáson és előkészítésen a holnapi keresztelésükre; a hitben jártasak.

1945. december 30. vasárnap

Borús, nyirkos. A nagymise után megkereszteltem a két Kuliner-nővért [Ágnes, Sára]. Délben Szundy Jenő igazgató jött a gyümölcsészeti egyesület ügyében tárgyalni. Ma jelentették a Szíjjártó Antal volt tanítónk nejének halálát (férje éppen 13 év előtt halt el; 47 évig tanított). Délután meglátogattam Zsivola Ferencné jámbor hívemet, aki példás élettel nevelt hat gyermeket férje halála után, súlyos rákbaja van. Este a Nádasi papnövendék meghozta a naptárakat (38 db) Szegedről. Ugyanakkor jött egy keresztes nővér, hogy magával vigye Dávid Heliodóra nővért. Mivel már nem lehetett elvezetni Dávidékhoz a nővért, ahol alkalmas szállás nem is lett volna, özv. Nagy Imrénéhez küldtem holnapig, amíg nem találkozhatunk.

1945. december 31. hétfő

Délben felvittem a püspök úr iratait a földbirtok-rendező tanácshoz (átteszik felszerelve illetékes helyre, elnöke Pallagi, és a polgármesterhez a szerszámfa árára vonatkozóan), kit egyben üdvözöltem a fordulat alkalmából. Onnan a megyeházhoz mentem fő- és alispán urakhoz (egyiket sem találtam, ill. elsőnél felírtam nevem a kitett ívre).  – Utóbbi helyre menet a főtéren találkoztam Antalffy Lajos főbíróval, aki karácsonyra kiszabadult a Csillag börtönből, készül haza Elekre. Találkoztam Walter takarékpénztári igazgatóval, kinek tört karja javul, és igazolták teljesen (Kiss Jánost dicsérte). De előtte telefonon kértem a Gazdasági Takarékpénztári urakat, az odaküldendő pénzekre ragasszanak bélyeget; elvitte az iskolaszolga. 

élután Szíjjártó Antalné volt tanítóné temetését, majd esketést végeztem. 5 órakor hálaadó ájtatosság. Azelőtt telt templomban szentbeszédet mondtam. Ez az év sok megpróbáltatást hozott, de Isten segítségével iparkodunk megállni helyünket. Híveink sokban mutatkoztak erőseknek, példásan dolgoztak. A hazatért katonák-foglyok jó érzéssel és vallásosan viselkednek, utálják a keleti rendszert és erkölcsöt, ahol rendet és tisztaságot nem találtak, vagy kaptak, majdnem mind lesoványodva tér haza, hacsak meg nem hal – éhségtől elgyötörve – útközben. Reménységgel nézünk a jövő elé, Istenben bízunk!

A mai napon kaptam Budapestről nevemre címezve „A fasiszták által elhurcoltakat segítő bizottságtól” IV. Központi városháza egy képes nyomtatványt, melyben borzalmas módon látható, mit műveltek Aushwitz, Bergen Belsen, Buchenwald és Dachau-ban a zsidókkal. Szörnyű még látni is a képeken, mint éheztették halálra, s miként helyezték el megégetésre a holtakat, talán még elevenen is a szerencsétleneket. Ha egyébért nem is, de ezekért a gaztettekért a német népet meg kell vetni, hogy ilyenre vetemültek fiai, akik elfordultak Istentől, és minden más népet megvetettek. A gonoszság teljes diadalt aratott náluk a gyáva és erkölcstelen vezetőjük biztatására. Az év végével meg kell állapítani, hogy az év folyamán a felszabadított morál a dologkerülésben és féktelen önzésben nyilvánult meg. Ezért harcoltak állandóan az emberek, és emelték mindennek az árát. A kommunisták vakmerősége, jóllehet kisebbségben maradtak, nagy lett és erőszakkal járnak az orosz megszállók kezére, hogy csak itt maradjanak az ő oltalmazásukra, hogy így uralmon maradhassanak. Azonban még az ezelőtt hasonló érzelmű, egyszerű emberek is vágyva vágynak az órára, amikor mindkettőtől szabadulni fog az ország és mi is. Isten legyen hozzánk irgalmas! Megjegyzem még, hogy kevés születés volt (96) és halálozás több (127), házasság szaporodott (56). Idők jele!

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet