Előző fejezet Következő fejezet

1946. január

 

1946. január 1. kedd

Isten segítségével száraz, enyhe napra virradtunk.

Éjféli harangszó jelezte az újév elérkeztét. Nagymise után, híveim közül jentkeztek többen (Tarnay Ákos árvaszéki elnök, dr. Tihanyi Béla ügyvéd, dr. Tarnay László gimnáziumi igazgató, Erdélyi Ferenc szervita házfőnök, Kovalik Antal gimnáziumi igazgató úr, Vajda Jenő főjegyző, Horváth Gyula dr. városi tanácsnok, dr. Bérczy Antal megyei közellátási biztos és dr. Szilágyi, Reiner); tanítók, tanárok nem jöttek, a Credo-tagok tegnap este, a III. rendek ma az áldásosztás után a kápolnában emlékeztek meg az évfordulatról. Reiner Károly karnagy mondta, hogy a Hagymaházban tartott mulatság közben két orosz katona egymásnak ment és gyilkosság történt.

A kórházi tisztelendő nővérek itt járt főnöknője említé, hogy az Eötvös utcában beraktározott kb. 40 mázsa tisztított baromfi és egyéb hús (juh, sertés, borjú), melyet az oroszok követeltek és kaptak a városi hatóságtól, megromlott, idejében nem vitték el, és a kórháznak akarták adni, de csak nagyon kis részt lehetett, erős fűszerezés árán, étkezésre felhasználni. Hát így van ez mindennel: a rendszertelen követelés, és még rendszertelenebb felhasználás! Ilyen a kommunista rendszer az orosz államban, melyet nálunk akarnak meghonosítani a kommunista egyének!

Ma kaptam levelet a püspöki hatóságtól vett levelekkel együtt P. Balogh Sándor jezsuitától, aki múlt évi augusztus 26-án távozott el a mezőhegyesi internáló táborból bejelentés nélkül. Levele október 25-én kelt Rómában, ahová október 21-én érkezett Ausztrián keresztül. Leírja röviden az olasz állapotokat, amelyek a miénkhez hasonlítva aranyosak. Hiába, ahová az orosz, keleti műveletlenség beteszi a lábát, ott csak aratni akarnak vetés és előző munka nélkül.

Ma este 5 órától nem volt villanyvilágítás az egész városban, állítólag a telep gépe romlott el. Ez nem először van így, nem is számítva, hogy a plébánia környékén minden harmadik este 5-től 9–10 óráig kikapcsolják a vezetéket. Úgy hírlik, Szeged nem ad áramot, és az itteni telep gépe nem bírja az egész várost ellátni árammal. Elég baj ez!

A Leánykörnek volt ma 5-től előadása (díszgyűlés) a Katolikus Körben, és petróleumlámpa világánál tartották meg ezt.

1946. január 2. szerda

Jézus Szent Neve-emléke. A szentmisét egy Kovács Mária nevű cselédleány szándéka szerint ajánlottam fel hálaadásul (Berghauer vaskereskedőnél szolgál), ki tegnapelőtt, ill. vasárnap este kérte a szentmisét, hogy a jó Isten őt, magyar földre visszavezérelte (Brassóból Ausztrián át), hitét gyakorolja, mert lutheránus gazdasszonya bár nem engedi szentmisére, és protestáns templomba akarja küldeni, ő nem enged, és inkább így nélkülözi a szentmisét, de hitéből nem enged. Ily erős lelke láttán ígértem szándékára a szentmisét, melyen úgy sem vehetett volna részt, és havi illetménye felét kellett volna erre átadnia.

Ma reggel szállította el a katonaság a püspök úrnak nálam tárolt tengerijét (20 mázsa körül) átadásra Szakács úr rendelkezése alapján. Ugyanúgy szállítják el a Barcsay utcából, amit Mécs József helyezett el felesége testvéreinek Németh János harangozó felügyeletével.

Az éjjel fagy jött mára, úgy látszik a holdváltozás hideget hoz.

A püspök úrnak újabb beadványai vannak a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz, de amelyek – úgy látszik peres eljárást igényelnek – dr. Édenburg Andor vármegyei főügyész útján lesznek beadandók; ezeket tehát hozzá viszem, és kérem, hogy adja be illetékes helyen. Válasza: a faügyben nem tartja időszerűnek a per megindítását; ez meg fog érni, mert most csak rontana a helyzeten, lévén a lelei kupaktanács rosszindulatú emberek társasága; a Glattfelder püspök úr hagyatéki beadványhoz csatolni kell a végrendelet másolatát és a hagyatékátadó végzést. Egyben megmutattam neki P. Balogh Sándor levelét, azzal, hogy annak tartalmát közölje alispán úrral is.

Eljárásomról levelet írtam püspök úrnak, jelezvén, hogy a nálam (21,98 mázsa) és a Mécs családnál tárolt morzsolt tengerit ma elvitte a katonaság, és az 52,8 mázsáról Pallagi György főhadnagy egy kis elismervényt adott.

Délután megjelent Székely Nándor elemi iskolai igazgató, kinek jeleztem, hogy az elemi és polgári iskola a temetőben kitermelt akácfából 5–5 mázsát kap gyújtósnak, hozassák el, alkalmas volna kézi kocsin tanulók igénybevételével mielőbb behordani, nehogy elvigyék mások. Szerinte így elemi iskolánkban a tanítás menetében nem lesz fennakadás.

Este meglátogatott dr. Páll Endre alispán és dr. Édenburg Andor főügyész úr: elbeszélgettünk a mai nehéz helyzetről, és hogy saját véreink mennyit ártottak nekünk. Szöllősi Jenő épp úgy, mint a helyi kommunisták, akiket csak önteltség és gyűlölet, irigység vezet, a helyzet nem változott, csak az emberek (Kiss polgármester neje város kocsiján megy a fogorvoshoz, és odaérve megkérdezteti a kocsis által, sorra kerül-e mindjárt.) Ők is súlyosnak tartják az orosz rendszertelen követelését, melyet nem bírunk teljesíteni. Édenburg úr még délben említé, hogy fia orosz fogságban van Kiev alatt és a kommunisták (!?) révén üzent hogylétéről, éppen karácsony böjtjén jött e hír. Reibel Mihály eleki esperesplébános üzen, hogy temploma részére az itt lévő és Aradról hozott tömjént küldjük el Elekre. Ez is igazolja, hogy Reibel úr már haza érkezett. Azt is említették alispán úrék, hogy az oroszok részére összeszedett szarvasmarhák már hetek óta a vágóhídon és más helyen vannak gondozás nélkül, lesoványodnak, és végül elpusztulnak. Borzasztó ez: elveszik a szegény gazdáktól, és így hagyják tönkremenni. Ez a gazdálkodás teszi tönkre az országot: csak ártanak!

1946. január 3. csütörtök

Hidegre virradtunk, ma van újhold, kezdődik a hidegebb a hold nőttével.

Nálam járt egy iparosné, aki az ünnepek előtt Budapesten járt, és a vonat mentén látta a nyitott vasúti kocsikban a szabad ég alatt a csírázó, zöldülő búzát! Elveszik, mondja, a szánkból a kenyérnekvalót, és így pusztulni engedik. Később Héber János kántor úr újságolta, hogy az amerikai rádió tegnap este közölte magyarul, hogy a megszállott országok közül Magyarország áll a legrosszabbul. Ezt, feleltem, nem kell mondaniuk nekünk, mi ennek szenvedő alanyai vagyunk. És ha elviszik még a tenyészállatainkat is, pusztulni fog a nép élelemhiány miatt.

Ma kaptam az eleki zárdafőnöknőtől december 20-iki keltű levelet: írja, hogy Ament Franciska nevű leány, akit január 11-én kivittek Ukrajnába, nagy keservesen – egyedül a sok közül – hazajött, de annyira legyöngülve, hogy meghalt; a többiek még nem jöttek, sőt féltek, nem visznek-e ki újabb csapatokat. Sajnos, az így deportált keresztényekkel nem igen bánnak kíméletesebben az oroszok, mint bántak a zsidókkal a németek!

Írja a főnöknő is Reibel Mihály esperesplébános hazatértét, lesoványodva, életkedv-fogyatkozásával, megtörten, amikor most segíteni nem tud híveinek! Ma elküldtem 1 kg tömjént Elekre Dávid Gertrúd tanítónő (Dávid József ezredes leánya) útján, aki a napokban fog visszautazni ottani állomáshelyére.

Délben említé dr. Szilas, hogy a Bécsy fiú [Tamás] a Balaton mellékén van, elment Szegedről, mintha apját is kiengedték volna a Csillag börtönből. Adná Isten, hogy megszabadult légyen, és ne kelljen tovább sínylődnie a börtönben.

Délután a holnapi első péntekre való tekintettel gyóntatás felnőttek részére, iskolások – szünet miatt – ma nem jöttek. Este említi dr. Szilas, hogy a ½12 órai szentmise keretében is jó volna 5 perces oktatást adni a híveknek esetleg liturgikus irányban. Jó, feleltem, csakhogy ezt nemcsak elkezdeni, hanem fenntartani is kell. Amíg én itt leszek, folytatja, megtartom. És ha ön elmegy? Folytatja utódom. Kérdés, válaszolom, hátha az azt feleli, hogy ő exhortál és azzal kész! Ezért, mondom, azt akkor kell megbeszélni, ha Kiss és Szakács urak is itt lesznek, hogy megértsék, és tudják a bevezetendő új rendet, nehogy azt mondják, hogy újabb terhet nem vállalnak! Mert a felfogások különfélék!

1946. január 4. péntek

Reggelre kevés hó esett, de a hideg megmaradt.

Takács Bálint temetőgondnok jött: az iskola részére be akarta fuvaroztatni a fát a temetőből, a fuvaros azonban mázsánként 10 ezer pengőt kér. Erre azt mondtam, hogy ezt beszállítják az igazgatók, esetleg tanulók igénybevételével. Azután a gondnoknál lévő termények felől érdeklődve mondtam, hogyha búza van, abból adjunk az egyházközség-pénztár fűtéséhez szén beszerzésére Neiszer Péter tanító, helyettes pénztárosnak. Elfogadta, s azon lesz, hogy így segítsünk az egyházközségen; a tengerit elhelyezteti a Futura magtárban. Délben megjött Leléről Szakács József egyes ügyek elintézésére, holnap Szegedre utazik, átadtam neki az itt és Mécséknél tárolt ó-tengeri átvételéről szóló jegyzéket, hogy bevigye a püspök úrhoz.

Délután Horváth Mihály templomgondnok jött elszámolni a múlt évi október–december havi perselypénzekről. December elejéig kicsit emelkedő volt a hívek adománya (23 ezer P), de rohamosan csak december 12 után emelkedett, és így decemberben 200 ezren felül volt a bevétel – szerencsétlenségünkre, mert ebből 105 ezret le kellett adni felülbélyegzésre 70 db 1000 és 7 db 10 000 pengős címlet után. Közben itt járt Zuber Gyula ifj. mézeskalácsos és gyertyaöntő jelezvén, hogy Budapestről gyertyaanyagot kaphat, érdeklődik, mennyi gyertyára volna szükségünk. Árát nem tudja, de ha felmegy, esetleg 5 mázsányi anyagot tud beszerezni. A többi templomnál már járt, és van megrendelés. Azzal biztattam, hogyha lesz anyaga, szóljon, értesítést szívesen küldök a vidéki plébániákhoz, ahol szintén szükség van gyertyára. Este 5-től ½8-ig ismét nem volt villanyvilágítás. Így megy ez!

1946. január 5. szombat

Hideg, napsütés, csillagos éjszaka után meglátogatott Krajnai-Hudlin őrnagy, aki a határrendőrséget szervezi. Elhozta a jelentkezők névsorát, nézzem át, kit tartok érdemesnek a felvételre? 70 körül van jelentkező, de csak 10 és egynéhány kerül felvételre, a mostani határvadászok közül is fog átvenni, ezeknél figyelmét felhívtam arra, hogy a Katolikus Körben lévők sajnos nem mind megbízhatók. Fiának, a kövegyi lelkész úrnak ügyét is felhozta: az ottani határban fekvő egyházmegyei kegyúri földek bérleténél a főhatóság a bérlők szerződésében azt is felvette feltételként, hogy az „elemi csapások dacára is kötelezik magukat a teljes haszonbér lefizetésére”, de ezt nem lehet ma a bérlőkkel közölni, s fiának helyzetét, mint lelkipásztorét nagyon megnehezítené. Úgy gondolom, feleltem, hogy inkább kötelezni kell a bérlőket, hogy tűz- és jégkár ellen biztosíttassák a vetést és takarmányt, így jobban jönnek ki, s ezt, ha hozzám kérdést intéz, követendő eljárásáról javasolni fogom a főhatóságnak. Jónak találta. Elmondta, hogy a rendőrségi konyhán kap ebédet, vacsorát, de ez oly gyenge, hogy lesoványodik, új lakásadója, dr. Szilágyi Istvánné ígérte az étkezést, újabban lemondta, s nem tudja, mi tévő legyen. Bizony ez ma nagyon nehéz feladat!

Génes István bogárzói tanító jött, s elmondta, mit szenvedett orosz fogságban az oláhok földjén! – Ma délután vízszentelés után a házak szentelése. Temetést és két halott (kórháziak) beszentelését végezvén (Kelemen Ferenc polgári leányiskolai igazgatót, nejét és Kotsis Berta sógornőjét, fakitermelés után, kocsit húzva és tolva hazafelé találtam. Idők jele!) takarékpénztári gyűlésre mentem. Ott Zombori Lajos szociáldemokrata pártelnök mondott el egyet, mást a kommunista hatalmaskodásról, akik forradalmat akarnak erővel. Elmondta, hogy tulajdonképpen nem kisgazdapárti Tildy a miniszterelnök, hanem a kommunista Roth-Rákosi és Vas Zoltán (akik a minap lenn jártak Mezőhegyesen vadászaton. Úgy, ahogy azelőtt Horthy kormányzó úr és miniszterei. Tehát a játék ugyanaz, csak más színben. Meg is mondta – úgymond – nekik, és őt már Budapesten sem nézik jó szemmel.) Általában elítéli a kommunistákat, és azt mondja, hogy nekik a kisgazdapártot kell támogatniuk, mert hazánk orosz tagállam nem lehet, ezt egy magyar ember sem engedheti! Este anyakönyveink nyomán utánanéztem a Krajnai őrnagy úr által átadott névsoron jelentkezők származásának, akik ui. itt születtek, és nem kommunista pártiak, mert ilyen sok jelentkezett, az újoncok közül különösen. Ilyenek nem valók határőrségi szolgálatra, mert elárulhatják ismét ügyünket. Azt is említé ma Zombori, hogy az új főispán, Kiss János, szociáldemokrata, volt nyomdász, keresi fel a pártot, és oda el is hívták hamarosan, úgy hogy a takarékpénztári gyűlés végét nem is várta meg, ahol még szó esett a Filpergerné-féle kenderfeldolgozó ügyének rendezéséről, mely iránt gyűlés közben Kroó kormánybiztos, akivel Szirbik Sándor lelkész úr tárgyal, néhány szót is váltott Szirbik Sándor református lelkész úrral. Szirbik úr nem tudja, minő az ára a feldolgozott kendernek, és ma várja a hírt Szegedről, hová fiát beküldte.

1946. január 6. vasárnap

Hideg, napfényes reggel. A 9 órai szentmise után, mely alatt közös szentáldozás volt, tartottam a Credo-férfi-egyesület fogadalomújítását. Szentbeszéd Szent Pál szavai alapján I. Kor. 16,13 skk. viselkedjetek bátran! Ezt követően a rendes havi gyűlés, ajánlása a Credo-lapnak (25 jelentkezett előfizetésre); végén Keresztes Ernő indítványa: ha megszabadulunk a megszállás alól, vezessünk valahová zarándoklatot férfiakból. Szó esett a mezőkopáncsi templomról, majd azt javasoltam, hogy a szomszédos plébániák búcsú-ünnepére mehetünk vonaton májustól: Csanádpalota, Földeák, Kiszombor, Magyarcsanád és Apátfalva.

Délután elmentem a kisgazdapárt kultúrelőadására, mely hosszan tartott. Szép, tartalmas előadás (Dapsy Viola tanárnő, magyar múlt és kiváló férfiaink, nőink) ének és zeneszámok. Itt kértem Pálfi Klárát, aki énekkel szerepelt, hogy iratkozzék be a templomi énekkarba, ígérte. Utána bementem a párthelyiségbe, ahol az új főispán [Kiss János] látogatáson volt. Bemutatkozó beszédjét már ekkorra elmondta, csak beszélgetés folyt, melyből keveset lehetett kivenni, mi is akar lenni a beszélgetés tárgya?

Este 9 óra után Szakács káplán telefonál a szervitáktól, hogy Szegedről hazaért, és holnap a zsákok ügyét akarja elintézni Vargával.

1946. január 7. hétfő

Hideg reggel, zúzmarás, ködös idő.

Székely Nándor igazgatóval megbeszélés az iskolát ért bombatámadás (1944 őszén) okozta kárról kivonat (már 3.) kimutatás irányában, melyet a főtanfelügyelő kér, továbbá a tantermek fűtőanyagáról. Úgyszintén Takács Bálint temetőgondnokkal, hogy az egyházközségi pénztár fűtésére a temetőpénztár búzát szán beszerzésére, melyet Neiszer Péter tanító, h. pénztáros fog foganatosítani.

Megérkezett Szakács úr püspök úr levelével a zsákok ügyében; jött Varga Mihály kereskedő, akivel tisztázzák e kérdést, és a jó zsákokat kiválogatják, hogy azokat rendeltetési helyükre továbbítsák, a kicseréltekről pedig a Smidéliusz „futura”-megbízott ellen peres eljárást tegyenek folyamatba a katonaság (dr. Pallagi Gyula) képviselőjével együtt, mert annak zsákjait is kicserélte Smidéliusz. Tárgyalt Szakács úr Vargával a len szalma eladásáról is, Varga ajánlja, hogy a vevő cégektől kiscímletű dollárt, mint készpénzt kérjen a püspökség; árut ugyanis (szövetet) a gyár nem adhat, csak készpénzért. Szakács úr azt az üzenetet kapta a püspöki hivatalban, hogy reá vonatkozóan írjak a püspök úrnak, miszerint reá, mint segédlelkészre szükség van, és dolgai végeztével küldessék Makóra vissza, ahol segédlelkészi teendőket végezzen. Végre is átválogattuk Vargával a zsákokat, és úgy találtuk, hogy 230 zsákot el lehet küldeni a budapesti Mezőgazdasági Magtermelő R. T.-nek (Vécsey u. 5. a.), és a hiányzó 15 db előkerítésére (kicserélték) megteszi az uradalom és dr. Pallagi Gyula (katonaság) a bíróságnál a feljelentést. El is jött Szakács atyja, és ennek kocsiján (kendert szállított a katonaságnak a vasúthoz) kivitték és feladták gyors teheráruként. A díjat (40 440 pengő) előlegeztem. Egyben levél is ment a nevezett R. T.-hez, jelezvén a zsákok feladását és a hiányzók későbbi elküldését, amelyeket bírói úton fognak megkeríteni, mert ezek eltűnéséről, ill. kicseréléséről jegyzőkönyvet vettetett fel.

Szakács beszélt még három nagy hordóról, amelyeket (40 hl űrtartalom) Kucses Károly hozott be az uradalomból, de nem használta, s most el kell valahol jó helyen raktározni. Azt tanácsoltam, egyelőre maradjon Kucsesnél. Szakács szerint még vannak a lelei uradalom pincében nagy hordók. Sajnos, ezeket is elvihetik onnan a gonosz földosztók.

Horváth Mihály gondnok hozta át a templompénztár lebélyegzett összegét az elmúlt év utolsó negyedéről (100 ezer P) és jelezte, hogy tegnap a Szent Antal perselyből 199 ezer került ki). Ismét itt járt Székely Nándor igazgató, közölvén, hogy a tantermek fűtőanyagára nézve érdeklődik Kiss Károly kereskedőnél, és a szülői értekezleten a szülők hozzájárulását kéri, esetleg terményben.

1946. január 8. kedd

Zúzmarás, ködös, hideg.

Délelőtt 10 óra körül két jezsuita papnövendék jött, átutaznak Apátfalváról jövet, ahol naptárakat helyeztek el, és adományokat gyűjtöttek, hogy áldoztassam meg őket. Elvégeztem. Mindkettő Győr környékéről való. Siettek az állomásra, mert nem tudni, mikor indul vonatjuk.

Ma lemondtam a makói újságot; ára darabonként 500 pengő, hetenként 3000 pengő, amit sokallok. Bármennyire is ítéljenek meg emiatt, elviselem, miután ez a költség sok.

Ma vettem püspök úr leiratát, melyben értesít, hogy az egyházközségi pénztár bélyegzési hányadának pótlása, ill. kártalanítása a minisztériumhoz felterjesztést küldött.

Szakács úr Leléről telefonált, hogy Varga Mihály kereskedővel közöljem: a len-szalma vágott (nem nyűtt), és hogy mielőbbi tegyen táviratilag jelentést a gyárnak ajánlatot kérve dollár vagy adópengő árban.

Délután Győrfi városi tisztviselő és egy társa keresett fel, hogy a református Keresztyény Ifjúsági Egyesület [KIE] mint pozitív keresztény egyesület tagjai és a mai ifjúsági egyesületeink (Cserkész és KALOT) fogjanak össze, és tartsanak együttes ünnepséget. Ezt én is helyeslem, miután szavaikból kivettem, hogy féltik ők is az ifjúságot a demokrata egyesületektől, és adni akarnak ők is krisztusi tanítást, irányítást az ifjúságnak. Továbbiak iránt Kiss Ferenc és Harcsár Pálhoz utasítottam, hogy megbeszélést folytassanak, és a mi Katolikus Körünk is rendelkezésére áll.

Nyomdába mentem, kereszteltek anyakönyvi kimutatást nyomtatandó (papírt adok), majd Vida Mihály könyvkereskedőhöz, hogy az előjegyzési naptárak árát kiegyenlítsem, de egy példányt ingyen adott, megköszöntem. De az írópapír roppant drága, ívenként 250 pengő.

A beteg Nagy Katalint, majd a kórházban Csernátonyi László dr. orvost kerestem fel, aki mérgezés következtében élet és halál közt lebeg. Kért, áldoztassam meg holnap reggel; készséggel teszem meg, annál inkább, mert dr. Tóth Aladár főorvos szerint bizonytalan életben maradása. Ezt a beteg maga is érzi, ezért mondta nekem búcsúzáskor, hogy „viszontlátásra a mennyországban”. Az ápolónővér szerint veséje nem működik, vizeletet nem lehet elvenni, bent marad a testben, és mérgezést fog okozni. Szegény orvos, aki oly sok gyermeken segített, és két árvát hagy anyjukkal maga után, hacsak a jó Isten csodásan meg nem tartja!

Onnan a városházára mentem, ahol dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos az író Veres Péterről tartott felolvasást. Előtte és végén a polgári leányiskola növendékei bokrétatáncot nótázva adtak elő. Sok hallgató volt, köztük az alispán úr, aki említé, hogy az új főispán [Kiss János] ide akar költözni családjával. Oly biztosnak és hosszúnak gondolja állását, vetem fel a kérdést, hogy ideköltözik? Igen, felelte, családja, ill. nős fia is van.

Hazatérőben említette Nacsa L. városi hajdú, hogy az erdőirtást még mindig nyakló nélkül folytatják, és hiába tett erről jelentést a polgármesternek, nem akadályozza meg, pedig ebből nagy kára lesz a városnak.

1946. január 9. szerda

Szentmise végeztével siettem a kórházba dr. Csernátonyi László orvost megáldoztatnom. Bár álmos, de kívánta az Úr Jézust, és eszmélettel vette magához. Sajnálom szegényt, de mint morfinista követte el e merényletet önmaga ellen, és mint a nővér mondta, az ilyen szenvedélyeknek ilyen a vége. Jól esett, láttam rajta, amikor említém, hogy Szent Józsefet kértem ma szentmisémben is javára. Meglátogattam még Biró Albert urat, aki még bent van, és jobban érzi magát, néhány nap múlva elhagyja a kórházat.

Hazaérve a templompénztárral foglalkoztam: a lebélyegzés ezt is erősen érintette. Délben felmentem a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz, átadtam Dégi János bíró úrnak a lelei darálóval kapcsolatos leltárt. Becker Vendel úr sürgönye kapcsán kértem a véghatározat elkészítését, és az okmányok visszaadását. Előbbit ígérte, de utóbbinak addig nem adhatók vissza, míg a fellebbezési határidő le nem telik, mert fellebbezés esetén azokat fel kell terjeszteni. Onnan dr. Juhász Kálmán, kübekházi plébános kereseti adója ügyében kerestem fel dr. Kószó Ferenc pénzügyigazgatósági titkár urat, aki hivatalból fogja a községet felszólítani, miért nem vállalja ezt a község, mint más helyeken? A városi anyakönyvi hivatalnál érdeklődtem, miképp állanának rendelkezésre néhány adat pótlásnál, melyek anyakönyveinkben hiányoznak. Holnap délelőttöt jelölte meg Fodor E. fogalmazó.

Délben Szakács Józseftől levél jött néhány ügyben. Jelzi, hogy a len szalmát lopják, és sürgősen el kellene szállítani. Varga Mihály erre biztatandó. Kiss Ferenc káplán úr kerékpáron elment édesanyjához, Szőregre (figyelmeztettem a hidegre!), onnan Szegedre is bemegy, és hoz, ha még kap, naptárakat (adtam erre 300 ezer pengőt). Egész nap ködös, zúzmarás.

Jellemző tényről tett említést Mag Béla lelkész, mivel öccse Kevermesről felkereste, aki másfél évig volt orosz fogságban. Hogy életét megmentse, látván, mint pusztulnak fogolytársai, annakidején bekényszerült a partizán táborba. Ez azonban hamarosan feloszlott, a németek hátrálnak, és ekkor Moszkvában agitátor-képzőbe került. Onnan most nem régen küldték haza! De – mert sem testének, sem lelkének, nem kell az orosz világ – nem is akarna annak terjesztésében magyarok körében, közreműködni. Azonban Budapestről ma felszólították, mikor áll munkába? Tehát oly szervezett a kommunista propaganda, hogy nem felejtették el, és számon tarttatják. Egyébként elmondta bátyjának, hogy Vas (Weinberger) Zoltán ott Moszkvában tartott nekik magyarnyelvű előadást. A fiú kérdezte nagybátyját, mit tegyen, beálljon-e vagy sem? Ha nem áll be, életét teszi kockára, mert ezek el fogják veszejteni. S ha beáll, ott éberen vigyáz, hogyha eljön az ideje, megtegye hazafiúi s keresztény kötelességét. De addig is tartózkodni fog minden rossztól.

1946. január 10. csütörtök

Ismét hideg. – Szentmise után betegellátása Dégi Istvánnál.

Püspök úrtól ismét levél a városhoz a fa ára ügyében, polgármester vidékre ment alispánnal a főispán [Kiss János] rendeletére, hogy az orosz részére a beszolgáltatást szorgalmazzák. (Erről mondta dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyző, hogy a kereskedőket is érinti a főispáni rendelkezés: amennyi árut elad a kereskedő valakinek vagy elszállít, ugyanannyit kell beadnia az oroszok részére.) A püspök úr levelét átadtam dr. Szűcs Lászlónak, aki azt mondta, hogy az ő jogi álláspontja: a kifizetéskor érvényben lévő árat kell kifizetni; ő különben azt vallja, akkor kellett volna kifizetni, amikor átvették. Onnan felmentem dr. Édenburg Andor vármegyei főügyész úrhoz a püspök úr levelével a Lelén a raktárból a földigénylő bizottság által ellopott nyolc vagon tűzifa perlése ügyében. A főispán [Kiss János] úr azért idegenkedett a pertől, mert a fát kiosztották, és akik ezt megkapták, sőt a tettesek is olyanok, akiken nem lehet behajtani semmit, ezért nem volna érdemes a perelés. De ha a püspök úr kívánja, beadja a pert, csak szükséges hozzá az a főispán, mint kormánybiztosi engedély, melynek alapján ezt a famennyiséget a püspök úr elszállíttathatja Szegedre intézményei s háztartása céljaira. Ezt tehát el kell kérnem, bizonyára Lelén lesz. Még Árva János főlevéltároshoz mentem fel, ott találkoztam dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyzővel.

Délben hazaérve felkeresett dr. Szentpéteri Sámuel városi aljegyző egy Kocsis nevű napközi otthoni megbízott nővel, aki arról tárgyalt, hogyan lehetne a hívek bevonásával igazságosan elintézni az arra szoruló gyermekek és anyák felsegítését? Miután – szerinte – a Nemzeti Segély nem érte el a célját, és ebben nem bíznak az adakozók, úgy véli, hogy egyházi részről jobban lehet az embereket adakozásra bírni. Javasoltam, hogy mint karácsony előtt a Szegénygondozó javára a cserkészek oly szépen gyűjtöttek, úgy vonják be őket és a református KIE-t, ebben a polgármester álljon az élen, hogy a pártok ne vonhassák ki magukat a segítés előmozdításából.

Délután Horváth Mihály gondnok jött; ma el akart helyezni Takarékpénztárban pénzt adópengőben. Elfogadták, de 10%-felpénz fizetésével, úgy hogy 97 ezer pengő letét után 9700 pengőt kellett lefizetni. Tehát második dézsma. Így fog ez menni végtelenségig, különösen, ha a főispán úr által vallott beszolgáltatási kötelezettség foganatosítására Budapestről hoznak le katonákat.

Takács Bálint temetőgondnok pedig arról jelentett, hogy az elmúlt éjjel a temetőben az árokparton lévő két sor fiatal akácfákból 18-20 darabot, a szebbeket kivágták. A temetőcsőszt, aki észrevette a zajt, és kiment, kérdőre vonván őket, beparancsolták. Nehogy baja essen, bement lakásába, bár tudja, kik a tettesek, ellenük nem lehet a mai bizonytalan jogszolgáltatás mellett eredményes bűnvádi eljárást indítani. A polgármester felszabadította az embereket, jogorvoslat nincs.

1946. január 11. péntek

Ma reggelre enyhe idő lett, a zúzmara eltűnt, csapkodott az eső is. Ezt már tegnap este jelezte a légsúlymérő.

Délelőtt Zsilkó József tanítóval az egyházközségi tanács és képviselő-testületi gyűlés jegyzőkönyveit írattam le, ma járt le a fellebbezési határidő. – Szakács József telefonált, hogy a lenszalmát eladja, s a fuvardíjat a fuvarosok vászon-anyagban kapják, melyet elhozatni kért, mint ideküldött mintát dr. Pallagi György főhadnagytól, amit meg is tettem, várva annak kiküldését embereitől, akik ma ide szalmát szállítanak. Kiss Ferenc segédlelkész úr megérkezett délután, naptárakat hozott. Estefelé elmentem unokanővéremhez, és az ott lévő iratok egy részét hazahoztam. Kiss Ferenc bejelentette, hogy a csanádapácai esperes-plébános, Gönczi Károly úr népbírósági ítélete, ill. tárgyalása a jövő hétfőn lesz, melyre megidézték Szalma József szőregi plébánost is, aki már vasárnap ide érkezik. Enyhe napsütéses délután.

Dr. Szilas hozta hírét, hogy Szegeden készen áll több szerelvény megrakva sok mindennel, de nem tud indulni, mert az azokkal elszállítandó orosz katonákat nem tudják összeszedni. Úgy látszik, mert ezek nem is akarnak innen elmenni haza. 

Ma délben járt nálam dr. Tóth Aladár főorvos, és jelentette, hogy dr. Csernátonyi László orvos meghalt, kért, temessük el szegényességét tekintve, mert Kaposváron is a kartársak adnak össze megfelelő összeget. Megnyugtattam, hogy nem kívánok stólát, sőt a ravatalozó ingyenes használatára is adtam mindjárt írást a temetőbe. Sajnálatraméltó, önfeledt ember. Nyugodjon békében!

1946. január 12. szombat

Éjjel kis fagy volt, később napsütés.

Délelőtt jött Csernátonyiné, és sírhely iránt érdeklődött. Gondnokhoz utasítottam. Gondnok ma reggel jelentette, hogy a temetőben az elmúlt két éjjel nem történt falopás, talán nem is járnak már a tolvajok, miután a meglévő fák vékonyak, ezért megállapodtunk, hogy nem vágatjuk ki azokat.

Délelőtt járt nálam sógorom, aki említette, hogy egy Ladányi nevű ember, aki a múlt napokban a tanyákon járt háborús károk összeírására a várostól, mondta neki, hogy a polgármester 700 orosz katonát itt tart elbújtatva a maga védelmére, ezért vannak azok a házakhoz beszállásolva! S tényleg, más a városrészének szemlélete, ahol az oroszok most csoportosítva vannak, emellett látszik bizonyítani. Csokonai utca s a vasút környéke (itt lakik a polgármester), Kálvária utca, közel az orosz parancsnoksághoz; Apponyi Albert [Úri] utca, közel a vármegyeházához. Hát így áll ez a városvezető a polgárság védelmére?

Délután temetést végeztem, s megtekintettem a felravatalozott Csernátonyi orvos koporsóját (lezárt) dr. Juhász István orvossal, aki elmondta, mily szegénységben hagyta az elköltözött nejét és gyermekeit, és hogy az orvosok iparkodnak rajta segíteni.

Reiner Károlytól hallottam, hogy Kiss Lajos temetkezési vállalkozó múlt év novemberében átadta vállalatát valami Lajtár-nevű lelei embernek; így hát Kiss Lajos nem vállalkozó már; beteges.

Este felkeresett Szeibert Ferenc vasúti főintéző, aki a szegények felsegítését gondolja a Credo-egyesület egyik feladatává tétetni, s elmondja, miként jár el az ő családja. Beszél két fiának sorsáról (még fogságban vannak Nyugaton), és hogy a katolikus írók felsegítését előmozdítandó pénzt ad át, küldjem el az „Új Ember” c. lapban jelzett címre névtelenül a plébániáról; ezt az adományt havonta meg fogja ismételni. Köszönettel elfogadtam, és a szegények segítési mozgalmát felkarolandónak tartom, melyről a legközelebbi Credo-gyűlésen is tárgyalni fognak.

Ma délelőtt itt járt dr. Rohály Ferenc görög katolikus lelkész úr, és az ifjúsági egyesületek összefogására vonatkozó mozgalomról folytattunk eszmecserét, melyről a múlt napokban a református KIE-vezetők velem tárgyaltak; ünnepség lesz a hó 20-án, vasárnap a református tanácsteremben, őt kérték fel félórás előadás tartására (Változó világ, örök ige címmel), és kéri véleményemet, vállalja-e? Biztatom és helyeslem az összefogást, mert így lehet az ifjúságot kiragadni a kommunista elveknek beléjük csöpögtetési alkalmából. Ehhez kell fűznöm, hogy Szeibert Ferenc úr magával hozta Vas (Weinberger) Zoltán könyvét: 16 év a fegyházban, melyet a makói MADISZ-ból adnak ki olvasásra a fiatalságnak, és ebből valótlan, istengyalázó és vallásgúnyoló nézeteket olvasott fel, amelyek a szegedi Csillag-börtönben történtek volna! Ezekkel kapcsolatban is elmondtam Szeibert úrnak, mi a véleményem a Csillag-börtön felügyeletéről a múltban. Róth-Rákosi és Weinberger-Vas Zoltán ott bent iskolát tarthattak, képezhették a foglyokat, bevezethették romboló eszméikbe, s a vallástalan zsidók szabadon gúnyolhatták a keresztény vallást, papjait.

1946. január 13. vasárnap

Nedves, enyhe reggel, később bujkáló nap.

Ma reggel szólalt meg hosszabb idő után az orgona, melyet Béres György gimnáziumi tanuló ragasztott meg szélbárkájában annyira, hogy játszhattak (Reiner Károly úr nagyhangúsága csütörtököt mondott, ígérte, hogy jól  megragasztja, s nem tudta megcsinálni!)

Délfelé jött Héber János kántor úr, és javadalmi földjeink elvett részeinek visszaszerzéséről beszélt. Dr. Jobszt Gyula járásbírót ismeri még Battonyáról és Lőrincz bíró úr szerint rajta is múlik ennek elrendezése; biztattam, hogy járjon el nála.

Később Bálint János főhadnagy keresett fel: a Katolikus Kör egyelőre maradjon a katonaság használatában, nehogy, ha kimennek, az átvonuló oroszok részére foglalják le, mint üresen álló, nagyobb épületet, ő gondoskodni fog, hogy az ott lévő hiányokat (kerítés, kút stb.), melyeket a katonaság okozott, kijavítsák. Elmondta még, hogy a katonaság miként működik az egyes falvakban a lehetetlen helyzetek megszüntetése érdekében Apátfalván, Mezőkovácsházán (a Tóth-nevű egyén, aki Horváth főjegyzőéket kidobatta egy Szöllősi-nevű adóügyi jegyző áskálódására, Tóth átvedlett kisgazdapártivá) és most kerül sor Csanádpalotára. Elmondta, hogy a múlt napokban az élelmiszerek összeírását végző városi kiküldöttek egyik csoportja az Aradi utcán egyik házban éppen sertésvágáskor ért; kérdik a házigazdát, hányadikat vágja. A másodikat, feleli. S hányan vannak?  – kérdik. Csak négyen, feleli a gazda. Akkor ezt a másikat lefoglaljuk, mondják a városi kiküldöttek. Ezt nem foglalják le, mondja a házigazda. De biz’ lefoglaljuk, felelik tovább. Hát akkor – mert a házigazda mondta, hogy ő vágási engedélyt nem is kért – mondja a házigazda, kobozzák el a polgármester három sertését is, melyeket bejelentés nélkül vágott le. Ezt bizonyítani kell, hogy így van, mondják a városiak. Tudom bizonyítani, feleli a házigazda. Mivel bizonyítja, kérdik? Hát azzal, feleli, hogy a polgármesternél én vágtam mind a három sertést. Erre a városiak elhallgattak és elmentek!

Délután Csernátonyi László temetéséről jövet összejöttünk Gorcsa Péter főjegyzővel, aki a mai helyzettel kapcsolatosan említette meg, hogy a volt főispán, Nagy Zoltán, pártatlan ember volt, és tőle telhetően megtett mindent a közönség javára; vele szemben Kiss Imre polgármester a leghitványabb egyének egyike, akit hallomása szerint, a holnapi közgyűlésen a szociáldemokraták közül egyik képviselő meg fog kérdezni sok irányban a város ügyeinek mikénti (tehát szerinte rossz) vezetését érintően.

Este 6 óra körül érkezett meg Szalma József szőregi plébános, akivel több ügyről beszélgettünk. Említette, hogy a hercegprímás úr Rómából hazajövet az Actio Catholica egyházmegyei igazgatóit, így dr. Halász Pált Szegedről, Budapestre rendelte, és velük sok mindent közölt római útjáról. Így: az amerikai értekezletre a győzők összejöttek, de orosz résztől kiküldeni szándékolt Zsukov-nevű [marsall] egyént nem küldhették az oroszok, ez ellen tiltakoztak az amerikaiak, miután Zsukov militarista, háborús párti (Molotov az intellektuelek, Sztálin pedig prolipárti, tehát Oroszországban három párt küzd a hatalomért). Egyébként Szalma úr csak azért jött ma, hogy holnap tárgyaljon Gönczi Károly úr ügyvédjével, dr. Fodor Jenővel, mert a tárgyalás csak e hó 17-én, csütörtökön lesz; ma kiutazik Földeákra a kövegyi jegyzővel, és szerdán este jön Makóra, amikor ismét szállást kér.

1946. január 14. hétfő

Reggelre hó borította a földet, az idő hidegebb.

A 8 órai szentmisét dr. Csernátonyiért mondtam; alatta anyja és felesége a szentáldozáshoz járultak.

Szalma József plébános úr elment 9 óra után. Később jött Majzik Mihály, szomszédom a szugolyi szőlőben, azzal a hírrel, hogy úgy tőle, mint tőlem a szőlőben több oszlopot elloptak. A nyom a csőszékhez vezet; gonosz család, nem akarnak kimenni, bár helyettük január 1-től mást választottak.

Jött a kántor úr is azzal a hírrel, hogy javadalmi földjeink ügyében Jobszt és Ördögh járásbírák javasolják, hogy dr. Szőke Gyula ügyész javaslatára a javadalmi ingatlanoknak szétválasztását a telekkönyvben. Rendeltetésük szerint külön-külön telekkönyvbe vezettessük keresztül, és a tanácsnál megtesznek minden lehetőt érdekükben, mert hisz ők is – mondták – katolikusok. S ha ez meglesz, Budapesten is mozgatják az ügy elintézését. Majd meglátjuk.

Tegnap este telefonált Szakács úr Leléről, hogy ma délután 3-kor tárgyalni akar Varga kereskedővel a lenmagról, hívassuk el nevezettet a plébániára. Megtörtént, a harangozót elküldtem hozzá. Ma délben azonban levelét vettem, melyben lemondja a találkozást közbejött akadályra hivatkozván, amit közöltem is Varga Mihállyal.

Délután városi közgyűlésen vettem részt. Ezen Szántó szociáldemokrata fuvaros elég ostoba formában szólalván fel. Szóvá tette a polgármesterné és a rendőrkapitány fuvarjait (utóbbi egy vasárnap vadászni ment a Petőfi-parkba kocsin!?), amelyeket a polgármester kimagyarázott: felesége annyi egyletnek felkért vezetője, hogy nem bír mindenhová gyalog elmenni, a rendőrkapitány pedig az ő távollétében a főjegyzőtől kért és kapott kocsit.

De legmegdöbbentőbb és a mai korra jellemző volt Zombori Lajos szociáldemokrata pártvezér nyílt megállapítása a munkamorálról (tehát most, amikor a szerintük dolgozókorszak megalapításánál): nem akarnak dolgozni az emberek, nem kapni munkást valamely dologra! Ezért mi, nem kommunista stb. érzelműek, hiába mondtuk, nem akarták elhinni, hogy a kommunizmus csak heréket nevel, amihez járul a láncolás, tehát árdrágítás és könnyű élet. Azt is közbekiáltották (Kiss Ernő), hogy mindenkiről munka-kartotéklapot kell kiadni, melybe feljegyezni köteles, hol és mikor, mit dolgozott. Szerencsétlen, gondolja, hogy így a heréket rászoktatja a munkára! Azok úgy sem fognak dolgozni, ha – mint a szovjetben – mögöttük áll a munkafelügyelő lustálkodó.

Este Kövegyről érkezett egy szegedi jezsuita papnövendék, aki naptárak elhelyezésével élelmiszert visz, éjjeli szállásra itt maradt, holnap kora reggel utazik Szegedre.

1946. január 15. kedd

Havazás kezdődött még tegnap este, amely éjjel is tartott. Reggel hideg lett.

Délelőtt a javadalmi földek telekkönyvi rendezésével kapcsolatosan néztem át a kataszteri birtokívek tételeit, és délben elmentem dr. Édenburg Andor főügyész úrhoz, hogy vele úgy ezt, mint a püspök úr megbízásából a lelei ügyeket megtárgyaljam. Azonban hiába vártam rá sokáig, vármegyei közigazgatási bizottsági ülés lévén, nem beszélhettem vele.

Délelőtt itt járt Neiszer Péter tanító, egyházközségi helyettes pénztáros, kivel közöltem a szénvásárlást, hogy így tüzelőhöz juthasson. Délután jelentést írtam a püspök úrnak; ugyanakkor küldöm el a f. évi költségvetést és a vonatkozó jegyzőkönyveket kellő magyarázattal.

Meglátogatott Szilágyi Béla miniszteri osztályfőnök, ny. mérnök, Kubinyi Zoltánék rokona, volt osztálytársam. Budapesten van megbízatása a fővárosnál, most rokoni látogatásra jött (neje elhalt, gyermektelen), és itt akar maradni néhány hétig. A rossz időket Budán élte át, reménységgel van teli a jövő iránt ő is, csak a tisztulási folyamat megy lassan.

Alig ment el, 5 óra előtt néhány perccel telefonál Kovács Ágoston ny. főbíró, hogy Arató Ferenc halálán van, siessek a kórházba, hogy a kenet szentségében részesítsem. Azonnal indultam, de ott értesítettek, hogy holtan hozták be a kórházba, már levitték a hullaházba, tehát több mint egy órája halott. Erre – fájdalommal – eltávoztam. Később, 6 óra után, jött kisebbik fia ezzel a szomorú hírrel; vigasztaltam. Mentek anyjuk érdekében orvoshoz, mert anyjuk a fájdalomtól – szívbajos ő is, erős testtel – beteggé lett. A fiú szerint atyjuk 3 órakor kerékpáron igyekezett hivatalba, és a Deák Ferenc utcán érte a baj. Első hírt hozzájuk Stumpf György eleki vitt, mint ismerős. Sajnálom szegényt, három árva maradt utána, jóindulatú, szorgalmas férfi volt. Nyugodjon békében!

1946. január 16. szerda

Egész éjjel erős szél, reggel borús, hideg.

Felmegyek dr. Édenburg Andor főügyész úrhoz, hogy vele a tegnap el nem intézett ügyeket megbeszéljem. Ma adtam postára a tegnap feladatlan levelet a püspök úrnak. Mindig közbejön előre nem látott ügy, és így az ilyenek lemaradnak, sokszor az alkalmazottak távolléte miatt, mert ma nem lehet úgy parancsolni, mint rendes időben, a fegyelem meglazult, az életet nem töltik lelkiismeretes munkában, és nem számolnak azzal, hogy dolgozni kell, mert az élet nem állhat meg. A postaköltség azonban mára ötszörösére emeltetett: rendes levél darabja 600 pengő (eddig 120 volt), levelezőlap 300 pengő, eddig 60 volt. Így megy ez minden vonalon ahelyett, hogy a pénz lebélyegzése után leszállott volna mindennek az ára: felemeltek mindent.

Főügyész úrral megbeszéltem a püspök úr megbízásait (faügy, Kocsis-féle 5000 P kölcsön, bírói letétbehelyezés, Glattfelder hagyaték, melynél döbbenetesen nyilatkozott a végrendelet alakiságainak hiányosságairól, amelyeket én is észleltem, és nem ok nélkül mondta, hogy csodálkozik azon, hogy nem jogásszal vagy tapasztalt kir. közjegyzővel készíttette, sőt a kihirdetés záradékát rávezető kir. közjegyző sem vette észre. Sőt az alapítványt szolgáló hagyatéki tömeg hagyományozásakor, a boldogult püspök úr, az örökös megnevezése körül is nagy hibát követett el – szerinte – azzal, hogy nem az egyházmegyét tette meg örökössé, hanem mindent három különböző célra hagyott. Így tulajdonképpen most, amikor a püspöki uradalom javainak elvételével a boldogult püspök úr tulajdonát képezett élő és holt felszerelést elvették (oroszok rabolták el, és a földigénylők lopták el) a földdel együtt, az egyházmegye jogosan nem követelhet kártérítést. Ezért csak egy részét, az első részt mutatja be a vármegyei földbirtok-rendező tanácsnak, a pótvégrendeletről nem is tesz említést. A rokonokat érintően csak a budapesti ház örökösödési illetékének fizetése terheli a hagyatékot, egyéb semmi). Megbeszéltem, hogyan kell az itteni egyházi javadalmi ingatlanok elkülönítési kérvényét a telekkönyvi hatósághoz elkészíteni, és hogy a Megyekert, mint temetőhelynek ilyenként való feltüntetéséhez a városi birtoknyilvántartó hivataltól kell írást kérnem, mely szerint a két különböző számú ingatlan azonos. Ebben is eljártam a városházán, ahol holnap kérvényt nyújtok be ez iránt.

Délután a telekkönyvhöz benyújtandó kérvényt is összeállítom az egyes, elkülönített javadalmakat és egyéb egyházi ingatlanokat, szerkesztettem meg. Estefelé elmentem köszönteni névnapján dr. Türk Marcell ügyvédet, aki beteges, legyengült. Tőlük tudtam meg, hogy egyik leányuk Veres Péter a földbirtokrendező országos tanács elnöke mellett van, mint titkárnő. Ezt hallva mondtam, de jó volna valamit így kérnem Veres Pétertől! Miért-ne, feleli Türkné. Gondolkozom is felette, ne kérjem-e meg az itteni javadalmi földek ügyében, hogy felküldött fellebbezésünket intézzék el kedvezően.

Este megjött Földeákról Szalma József plébános, aki elmondta, hogy Kapossy Gyula helyettes plébános nagy nekilendüléssel végzi lelkipásztori teendőit, részt vesz disznótorokon, lakodalmakon stb. Csak azután folytassa is, mondtam, nehogy abbahagyva, sok paptársunk szomorú sorsára jusson, akikben nem volt később önzetlenség, és valami kis, eleinte ki nem ütközött hibájuk miatt lehetetlenekké váltak.

1946. január 17. csütörtök

Az éjjel ismét esett a hó, hideggel.

Szentmiséje után Szalma József úr elment a népbírósági tárgyalásra, később Csanádapácáról teherautón érkezett hozzánk, beállott az udvarra, ezen hozták Gönczi Károly esperest és mentő tanúit. Erről az autóról tegnap este már tett említést Szalma úr, jelezvén, hogy Gönczi úr számított erre, mert másképp nem tudtak volna tanúi bejönni.

Felkeresett Spiro Hanna német nyelvtanítónő, aki elveszettnek hitt, de Moszkvában életben lévő vejéről, majd a Petőfi u. 4. sz. alatt lakó özv. Brutyónéról, ennek eltartójáról (valami B. Szűcs, lakik Sz. Gellért u. 21.) beszélt. Említést tett Jeck György családjának, magatartásáról (arról a bárónőről, akit két év előtt Jeck Kálmán hozott Makóra, mint barátnőjét Wienből!), aki ma a szociáldemokrata párt tagja! (Különös ez, amikor előttem Jeck György úr egészen más hangnemben beszél, vitatván az ő nem német, hanem francia eredetű származását!)

A déli órákban felmentem a városi birtoknyilvántartó hivatalba igazoltatni, hogy a Megyekertnek nevezett új temetőhely (Jángor) régi és új kataszteri birtokbeli száma alatt fekvő ingatlan azonos. Ezzel elmentem dr. Édenburg Andor főügyészhez, kinek megmutattam a javadalmi ingatlanok elkülönítésére vonatkozó tervezetet, ill. beadványt, melyből megállapítható, miként kell telekkönyvezni minden egyes javadalomhoz tartozó ingatlant, és mi marad, mint egyházi ingatlan. Azt mondta, e hó 19-én menjek fel hozzá, vigyem a pecsétnyomót magammal, és írjam alá a beadványt, melyet ő elkészít.

Délután 2 óra körül jött a népbírósági tárgyalásról Szalma plébános úr a hírrel, hogy Gönczi Károly esperes urat felmentették. Öt tanú volt ellene, akiknek egyike bevallotta a folyosón is, hogy ő nem jár templomba, tehát nem is hallhatott semmit sem a németek mellett a szószékről, másik három szintén nem járt templomba, de megesküdött, hogy hallotta azt, amit vádként előadtak. Gönczi mellett harminc tanú jött, utolsóként Szalma vallott, a védő dr. Fodor Jenő igen értékes beszédet mondott, Gönczi úr is. Később megérkezett Gönczi, ebédelt. Nemsokára autóra ültek és elmentek. Szalma úr Kiszomborra ment át Kleitsch Mátyás espereshez. Gönczi felmentéséről Szegedre telefonáltam a püspök úrnak. Sopsich János prelátus vette fel a hírt, és mondta, hogy ezek után Rokonai Béla és Gimesi – szintén népbírósági tárgyalás miatt – távollévő káplánokat visszahívatja a püspök úrral, vagyis nem kell megijedni a népbírósági tárgyalástól! Sopsich úr azonban – szerintem – nem gondolkozik helyesen, mert a két nevezett esetleg más bíróság előtt, talán kellő tanúk híján, elmarasztalható. Édenburg Andor főügyész úrnak említettem, mit mondott tegnap Türk Marcellné: írjak-e leányának, hogy Veres Péternél esetleg istápolja javadalmi földünk kedvező elintézését? Azt mondta, nem árt, de a levelet kéz alatt küldjük, ne postán, és csak a mi ügyünket adjam elő, s erre a levélre írjanak a szülők is, hogy a leány lássa, hogy nem egyedül magam kértem őt.

Délután 4 órára elmentem a lelkészi megbeszélésre; eljött az újvárosi plébános [Szabó Ferenc] és káplánja; jelen volt Szabó József református elnöklelkész, Szirbik Sándor református lelkész, a honvédi és belvárosi református segédlelkész, dr. Rohály Ferenc görög katolikus parochus és dr. Szilas József hittanár. Elsősorban a hercegprímás, mint volt veszprémi püspök és a dunántúli püspökök múlt (1944) évi október 31-iki tiltakozását a Szálasi-kormányhoz, majd az 1945. október 18. és 17-iki közös főpásztori körleveleket és az Új Ember c. lapban közzétett, pártok véleményét megvilágító közleményeket olvasta fel dr. Szilas József hittanár. Valamennyien megállapították a kemény igazságot hirdető hangot. Utána dr. Rohály ismertette a kir. tanfelügyelőségen nem rég tartott igazgatói értekezlet lefolyását, és felfogását a hitvallásos iskolák, az általános iskola bevezetése a jövő őszön Újváros és a Bajza utcai állami iskolában, s koedukációs rendszert stb., ami az államosítás felé vezet, de mert ezt egyelőre csak ezek a felfelé hajlongó egyének (mintegy közhangulatot provokálandó, hogy a nép is erre hajlik Makón) tervezik, csak figyelemkeltés indokából vesszük tudomásul. A továbbiak során dr. Rohály ismertette az illetékvagyon-érték, a ház- és illetékadók bevallására és mennyiségére vonatkozó, bonyolult újabb rendeleteket. Megállapodás, hogy ez összejövetelt később is megtartjuk, hogy egyes kérdéseket szőnyegen tartunk. A reformátusok részéről is megnyilvánult az elhatározás, hogy hitvallásos iskoláinkat körömszakadtáig védjük, hisz’ ezekben nevelődnek a nemzetfenntartó erők, a hívő emberek.

1946. január 18. péntek

Ma reggelre, holdfényes éjszaka után, nagy hideg jött.

Levelet írtam dr. Türk Marcell leányának, melyben kérem, ha sikerre számíthatunk közbenjárásával, a földbirtok-rendező országos tanács elnökének, Veres Péternek javunkra szóló döntését a javadalmi s egyházi ingatlanok ügyében. E levélre íratok, Édenburg Andor főügyész úr javaslatára, néhány ajánló sort a szülőkkel, és kísérlem meg valamiképpen eljuttatni kéz alatt Budapestre.

Szakács József úr levelét vettem Leléről, melyben dr. Pallagi György főhadnagynál kéri elintéztetni azoknak a terményeknek ügyét, amelyeket a lelei községi elöljáróság a magtárkulcsok elvétele után önkényesen elvitetett, és amelyek a püspök úréi voltak. Ír a zsákokról is, melyeket e hó 7-én adtak fel a vasúton, és amelyek állítólag még nem érkeztek meg Budapesten a Magtermesztő Rt.-hez, és kéri a fuvarlevél másolatának megküldését Budapestre Varga Mihály kereskedő útján. Nehéz ügy mindkettő: az elsőnél dr. Pallagi Györgynek kellene kijelenteni, hogy a terményeket a katonaság már megvette volt, és így ezt természetben kell visszaszolgáltatni a község részéről; a másiknál nem lehet kiadni az itt levő fuvarlevél-másolatot, és erről másolatot nem is lehet készíteni, hacsak nem közjegyzőnél, hogy a vasút ad-e ki ilyet, nem tudni. Minthogy nem értem rá azonnal elmenni dr. Pallagi úrhoz, levélben kértem meg, melyet, miután megtudtam telefonon feleségétől, hogy a kir. járásbíróságon, mint gyakornok (titkár !) dolgozik délelőttönként, és csak délután foglalkozik a katonaság ügyeivel, elküldtem a levelet a harangozó útján lakására. A másikról írtam Szakácsnak, és alkalmilag kiküldöm, a vasútnál a fuvarlevél-másolat iránt érdeklődni fogok.

Délután három temetést végeztem, köztük a szegény Arató Ferencét, melynél kántorunk engedélyével az eleki származású és anyja révén Aratónéval rokon Halmágyi (Hammer) László Pesterzsébeten kántortanító végezte. Sokan voltak temetésén a nagy hideg ellenére. Nyugodjon békében!

Nagy Imréné unokahúga, Németh Rózsi jött érdeklődni telefon útján a Hódmezővásárhely felé közlekedő vasút indulási ideje iránt, miután édesanyjához akar haza utazni Kunszentmártonba. De mert csak hétfő, szerda és pénteken 1 óra után közlekedik, telefonon felhívta Teréz nevű nővérét, és vele beszélt édesanyjuk állapotáról és hogy a legközelebbi hétfőn fog elutazni; holnap délután 3 órakor azonban ide kér telefon értesítést.

Elmentem dr. Türk Marcell úrékhoz, a levelet leányukhoz ott hagytam, hogy írjanak arra néhány sort, címezzék meg, és holnap elmegyek, hogy átvéve postára adjam. Vállalták.

Este hazajövet ½7-kor a plébániaház gazdasági épületének a kántoroktól eső részénél fűrészelést hallok; közelebb érve látom, vágják a koronát az egyik nagy fán. Megállok és kérdem, van-e engedélyük? Van, felelik. De arra, hogy kicsodák, nem adnak választ, amikor ezt azért kérdem, amikor hallom, hogy a fűrészelés következtében recseg a fa, nehogy az istálló tetőre vagy kőfalra zuhanjon, nem adnak választ. Erre megszólal Webel Valéria, a szemben lévő ház lakója, hogy magyar katonák vágják a fát! Nem azért mondtam egy férfinak, aki szintén megállott, hogy a polgármester nem gondoskodik fáról a katonáknak, a város lakosságát felszabadította a fák kiirtására, és ez az eredmény, s mindenki ész nélkül vágja ki a fákat. Ez a fejetlenség a fegyelmezetlenség következménye.

1946. január 19. szombat

Tegnap délben a városi földigénylők telefonon felhívást küldtek, jelentsem mielőbb a birtokkataszteri helyrajzi számával, hogy melyik ingatlan, milyen műveléssel, kinek kezelésében állott az 1944/45. gazdasági évben. Erről készítettem rövid jelentést, és elküldtem a harangozó útján, jelezvén, hogy a haszonbérleti szerződéseket nézzék meg a pénzügyigazgatóságnál.

Ugyancsak jelentést állítottam össze a házadó és az illeték egyenértéki adóra nézve is. Ezeket elvittem Bogsán Károly főgondnokhoz, hogy írja ő is alá, és adja át illetékes helyen. Ugyancsak beszéltem vele arról is, hogy ma délelőtt Székely Nándor elemi iskolai igazgatóval történt érintkezés után (hogy tíz mázsa szenet kapott az iskola részére Kiss K. kereskedőtől hagymáért; ezért én is telefon útján búzáért rendeltem öt mázsa szenet az egyházközségi pénztár fűtésére, és azt ma már el is szállítják, ennek raktározására a városi bérházban lakó főgondnok [Bogsán Károly] pincéjét véltem legközelebbinek) szerzett öt mázsa szenet, engedelmükkel, az ő pincéjükben helyezem el, ahonnan Neiszer Péter h. pénztáros időről-időre visz, mennyi kell. Megengedték.

Onnan dr. Édenburg Andor főügyészhez mentem, aláírtam a telekkönyv rendezéséhez általa szerkesztett beadványt, de amelyet Szabó Ferenc újvárosi plébánosnak is alá kell írni s pecséttel ellátni. Ezért nevezettet hozzá küldöm. Lejövet említé dr. Berke István főállatorvos, tegnap künn járt Eleken, ahol az oroszok részére vasúti kocsikba helyezett 120 mázsa marhahús romlott el, mert az oroszok az általuk meghatározott időben azt nem vették át. Tehát ismét a kár, de amelyért új húst kell nekik adni. Nem borzasztó ez? Ez a követendő kultúra?!

Elmentem dr. Türk Marcell ügyvédhez, a leányához írt levél elkészült címzett borítékot adták, és a levelet az én kérőlevelemhez csatolva délután ajánlottan postára adtam. Ezen az úton is megkísérlem, hátha lehet segíteni rajtunk, hogy legalább a harangozói földek is visszakerüljenek, és általában ne vegyék egy helyzet alá az összes javadalmi földeket.

Délután temetést végeztem, kímélendő a káplán urakat, kiknek nincs a hó taposására alkalmas lábbelijük. Verőfényes, de hideg délután volt. A barométer azonban esett tegnapról mára, valószínű, hogy enyhülés következik, holdtölte elmúlt.

1946. január 20. vasárnap

Hideg volt még reggel, és így kevés hívő jött a szentmisékre; délfelé kissé enyhült, és az ég beborult.

Csiszár András volt csendőrőrmesterről jött hír (fia egri egyházmegyei pap, orosz fogságba került), hogy a család hat tagja hatfelé van; az apa igazolás előtt áll és bizonyítvány kellene itteni magatartásáról, hogy csak irodában foglalatoskodott. De ilyet róla hatóság (nemzeti bizottság vagy a pártok) nem fog adni. Mint egyházközségi elnök és Credo-elnök kész vagyok adni, ha ezt elfogadják. Ez értesülést hozó hívemtől hallottam, hogy dr. Pallagi György főhadnagy Budapestről hozta a hírt, mely szerint mi Ausztriával együtt angol fennhatóság alá kerülünk. Isten tegye!

Délután temetésre menet csapkodott az eső, tehát lanyhult az időjárás. 5 órára mentem a református ifjúsági egyesület ünnepélyére. Találkozva Tarnay Ákossal, beszélt az idők fonákságáról, hogy a tájékozatlan népnek feltálalják a néhány kótyagos történelmi érzék nélküli egyén (Tildy Zoltán miniszterelnök és Nagy Ferenc Nemzetgyűlés elnöke) elgondolását, és ráerőszakolják a köztársasági formát, mint egyedül boldogító államformát. Ez épp úgy van, mondja, mint amikor Károlyi Mihály halála után a Horthy-család királyságról álmodozott (inkább Horthyné Purgly leány) és Purgly Emil volt főispán, ellensége a legitimistáknak, magát már hercegnek képzelte! Az előadáson elég szép számmal vettek részt, nagyrészt nők. Bevezetőt mondtam, Rohály Ferenc úr beszédet tartott a „Változó világ – örök ige” címen, Tóth Károly evangélikus lelkész szólt a végén (úgy világoskodjék a ti világosságtok stb. felett), közben ének és szavalatok. Az egésznek menete a komoly krisztusi hit és kegyelmi élet, mint az ifjúság nevelésének egyedüli biztos alapja és eszköze.

Utána megnéztük a Budapestről lehozott és a református polgári iskola egyik helyiségében gondozásra átvett tíz és néhány kis gyermeket, akik kettő kivételével római katolikusok. Gondozójuk két kis német gyerek anyja és Gebei volt diakonissa. A gyermekek éppen már lefekvés előtt, ágyban már, esti imát mondtak.

Előadás előtt ismét havazott lágy idővel.

1946. január 21. hétfő

Ma reggelre csak hideg lett. Később napsütés és kis olvadás a napos helyen.

Délelőtt a Nemzeti Segélynél összejövetel a budapesti gyermekek elhelyezése iránt. Szombat este jöttek, de csak Földeákig, ahol az Actio Catholica elhelyezésében 60 gyermek került le. Itt most eziránt történt megállapodás, hogy a pártok ne vetélkedjenek, hanem bízzák az ügy rendezését a Nemzeti Segélyre, csak azon legyenek, hogy tagjaik vállaljanak gyermekeket, vagy ha közös helyre visznek (református iskolához) 30-40 gyermeket, ezek élelmezéséről gondoskodjanak. Erre különösen a kisgazdapártiak küldöttei vállalkoztak. Farkas Imre és Burunkai Sándor a vármegye részéről vállalkoztak a rendezésre; sőt, pénzt is kapnak a megyétől. Kérték az egyházközségek támogatását a hívek figyelmének felhívásával.

Hazafelé jövet Zombori Lajos panaszkodott a kommunisták rossz gazdálkodásáról, és keservesen mondta, hogy le kellene mondania mindenről, mert a mostani vezetést nem nézheti. Biztattam, hogy őrhelyét ő se hagyja el, mert akkor nem lesz, aki a kommunisták ellen tud pártjában dolgozni.

Szirbik Sándor református lelkész pedig közölte, hogy Erdei Ferenc volt belügyminiszter Makón járt, vele beszélt, és tőle azt hallotta, hogy az oroszok nem mennek ki a békekötés előtt, sőt erős nyeregben ülnek! Tehát ez a biztatás! Bent az országban is pártoskodnak, Tildy Zoltánt akarják köztársasági elnöknek, hogy így mozdítsák el a miniszterelnökségből, mások Károlyi Mihály grófot akarják elnöknek. Ebből következik, hogy az oroszok és kommunisták viszik a vezető szerepet, és így hiába nyilatkozott meg az ország közvéleménye a választásoknál a kisgazdapárt mellett, a gonosz kommunisták nem engednek, és az oroszokat hátvédnek tartják.

Éppen a gyűlés alatt tárgyalt az alispán és Farkas Imre az oroszoknak beszolgáltatandó 1945. évi negyedik negyedévi terményekről és állatokról. Azt mondta: végre sikerült megegyezni, és a folyó évi aratásig nem lesz beszolgáltatás, legföljebb hús! Nem hiszem én ezt, mert az orosz gonoszság és a kommunista gonosz szándék addig is nyomorgatni fogja városunkat, mert különben nem lesz miből nekik sem garázdálkodniuk. Jaj a legyőzötteknek! Itt is és még sokszor, hacsak meg nem szabadít a jó Isten ezektől, mindkettőjüktől, minket és az egész országot!

Este esős hideg.

1946. január 22. kedd

Nagy hidegre virradtunk. Délelőtt is fényes, napos idő. Vince-nap, a régiek szerint „fényes Vince, megtelik a pince” – adná Isten, hogy gyümölcs legyen, pótolni a cukorhiányt, különösen a gyermekeknek. Ma is járt nálam egy szegény asszony, kinek fiatal férje hadifogoly és kisgyermeke szenved a cukorhiány miatt, fejlődésében visszamarad. Hogy ez a mostani állapot meddig tart – nem tudni!

Éppen ma délelőtt említi Neiszer Péter újvárosi tanító úr, hogy az ottani részen majdnem minden házban helyeztek el orosz katonákat, ami igazolja azt, hogy ide igen sok orosz fog még jönni. Ez pedig nem jó jel! Délelőtt a házadó-bevallási íveket töltöttük ki Neiszer tanító úrral: az egyházközségnek a mai házadórendszer alapján havonként több mint 30 000 pengőt kell befizetni. Ha ennek megfelelően nem lesz bevétele az egyházközségnek, ez teszi tönkre. A földigénylők telefonáltak, hogy az igények összes – tehát lelkészi, kántori és harangozó s egyéb – földekről kell kimutatást beadni. Megmondtam, hogy hiányos felhívásoknak tulajdonítsák, ha az én jelentésem csak a lelkészi ingatlanokra nézve adott rövid tájékoztatás.

1946. január 23. szerda

Csillagos, fogyó holdvilág után a reggel ismét igen hideg. Adná Isten, hogy enyhüljön az időjárás ebben a tüzelőhiányos évben!

Ma délután temetjük özv. Zsivola Ferencné Mihalicska Évát. Tizenhat évi özvegysége alatt csekély nyugdíjából hét árvát felnevelt, Szent Ferenc III. rendi példás tag volt, jó szándékú, tevékeny, legidősebb, özveggyé lett leánya a Szociális Testvérek társaságának tagja. Nyugodjon békében!

Tegnap Szakács úr Leléről levelet küldött különféle kérésekkel, amelyek még, mint függő ügyek, elintézésre várnak.

Tegnap este telefonált Bérczy Antal vármegyei élelmezési előadó, hogy a Szent Gellért Konviktusnak két mázsa sót juttatott. Kértem, ha lehet, adjanak az egyházközségnek is, hogy kioszthassuk a tantestületek tagjai közt. Erre azt felelte, hogy legföljebb szegények jogcímén volna adható. Azonban megbeszéli a főispán úrral. Bizony jó volna, ha juttatnának olcsóbb sót, mint ahogyan azt üzletben vásárolni lehet!

Délelőtt Budapesten és Csongrádon is működő Szűz Mária Társasága nevű nővérek (egyik kunágotai születésű) jöttek, akik Kunágotán élelmet gyűjtöttek, és már voltak dr. Bérczy úrnál szállítási engedélyért. De addig nem adhat, míg nem kapnak tőlem igazolást kilétükről. Elővettem az egyházi névtárt, és megtaláltam anyaházukat (Vörösmarty u. 34.), minek alapján adtam nekik írást. Internátusok és nevelőintézetek vezetésével foglalkoznak. 

Délután az Irányi u. 14. szám alatt lakó Nagy Károly hívemet látogattam meg (gyóntatás) Zsivoláné temetése után, kinek temetésén sokan voltak.

Este említi dr. Szilas, mintha az éjjel újabb meglepetésünkre a pénzlebélyegzés (devalváció) körül esetleg a 100 pengősök kerülnek sorra. Ennek hatása alatt a nálam és egyházpénztárban lévő ilyen és kisebb címleteket összeszedem, hogy holnap postára adjam, mert küldenem kell a január 6-iki jámbor adományt és a házassági fölmentés díját (9000 P) Szegedre a főhatósághoz. Este még mindig erős hideg, derült ég! A mai napon a családok összeírását folytattam.

1946. január 24. csütörtök

Erős hideg, 8 óra körül köd.

Szentáldozás végett vittem 9 órakor az Oltáriszentséget Nagy Károlyhoz az Irányi utcába. Biró Albert igazgató úr jött, sebe már gyógyul, gondok közt ő is egész családjával. Délben érkezett Leléről Szakács úr, holnap Szegedre utazik. A lenszalmát – kitűnő vászonanyag lett volna – az ottani kommunisták elkoboztatták 130 mázsa kivételével, és téglát égettek azzal. A püspök úr ellenük pert fog indítani. Szabó Imre főmérnök is jött; a helyzet súlyosságáról szólt, mely az oroszok miatt van felettünk. Délután Szilas hittanár bizalmas értesülés alapján ismét arról hozott hírt, hogy a posta és a bankok három napig nem fogadnak el, és nem adnak ki pénzt, tehát valami spekuláció készül ismét, devalváció! Ezzel szemben Hajdú János ny. vármegyei főszámvevő erről szólva nálam jártában mondta, hogy ezt a vakhírt a holnapi újság meg fogja cáfolni, vagyis nem lesz abból baj. Beszélt még a hercegprímás múlt szombati beszédjéről, melyet a budapesti Domonkosoknál Szent Margit ürügyén mondott, és amelyről a kommunista Népszava becsmérlően ír a nála szokott módon. Egyébként úgy mondta, hogy az angolok rádióhírei szerint Kanada és az USA fegyverkezik, állítólag nem engedik lefegyverezni a legyőzött államokat (magyarokat sem), és a japán békét köt, meghagyják fegyverzettel hadseregét. Említette, hogy egyik itteni orosz őrnagy kijelentését arról, hogyha ők tőlünk kimennek, a kommunisták, de a zsidók is mennek utánuk.

Este Gyurkovics Béla újvárosi segédlelkész úr Szegedről jövet levelet hozott a püspök úrtól a fa-ügyben, melyet Édenburg főügyész úr fog felhasználni a földbirtok tanácsnál a püspöki birtok elszállított, ellopott nyolc vagon tűzifa irányában: főispáni engedély a Szegedre való szállításhoz. – Este még erős hideg.

1946. január 25. péntek

Úgy látszik, az idő nem enged, nagy hidegre virradtunk.

Délben felkeresett Neiszer Péter tanító úr, aki elmondta, hogy tegnap Katona Géza határrendőrségi őrnagynak volt az igazoltatása, aki azelőtt levente-vezető volt. Sokan jelentek meg – az ellene mondvacsinált, elítélést célzó eljáráson – mellette, és ezek bátran belekiabáltak a kommunisták kellemetlenségeibe, ill. kellemetlenkedéseibe, úgyhogy csak áthelyezésre és némi előléptetési gátlásra ítélhették. Szilas dr. szerint diákok voltak a közbeszólók, akiket diáksapkával nem engedtek be, ezek hazamentek, megjelentek ismét polgári kalappal, és így tüntettek a kommunisták ellenére. Neiszernek javaslatára is meghagytam, hogy a két nem államsegélyes szerzetes tanerőnek fizessen ki január havi illetményre 69–69 adópengőt, mielőtt a pénzben ismét változás állna elő. Welther Miklós takarékpénztári igazgató jött, és névváltoztatásának (Varsányi) két gyermeke név adatainál leendő bevezetését kéri. Felterjesztem a főhatósághoz.

Délben jött Havadi Ferenc csanádpalotai plébános is, ügyeiről beszélt (egy egri egyházmegyei áldozárt akar befogadni, aki Lasztóczy volt főjegyzőjük rokona és atyjával együtt jönne oda; szabadságon van egyházmegyéjétől). Beszélt még az egyházközség adózás ismérvéről. Ott javasoltam, hogy gabonában is kivethetik, ha biztosítják a beszolgáltatandó gabona mentesítését a lefoglalás alól.

Délután 4 kor a Nemzeti Segély-gyűlésre hívtak. Úgy látszik, a budapesti gyermekek elhelyezése kerül ismét szóba, és a pártok nyilatkoztak, mennyit vállalnak. Megjelentem és beszámoló is volt a múlt évről. Holnapra mondták, hogy 80 gyermek fog érkezni Kunágota felől, akiknek nagy részét a református iskolában való elhelyeztetéssel a kisgazdapárt tagjai fognak élelmezni.

Onnan a kir. tanfelügyelőségre mentem Szabó József református elnöklelkésszel, ahol dr. Varjú Sándor népművelési titkár tartott megbeszélést. Útközben említé Szabó lelkész úr, hogy ők a folyó évre búzában akarják kivetni az egyházközségi adót, hogy így legalább a fejadagot (kenyérgabonát) biztosíthassák az egyházi alkalmazottaik részére. A megbeszélésen csak lelkészek voltak. Dr. Rohály Ferenc görög katolikus parókus éppen azt fejtegette, hogy mi lelkészek éppen világnézeti, tehát metafizikai szempontból nem mehetünk a történelmi materializmust valló pártokhoz előadást tartani. Ezt helyeseltük, és a megállapodás az, hogy ki ki az eddigiek szerint tartson hívei között vallásos előadást, ennek beszámításával a népművelődési előadások sorában.

1946. január 26. szombat

Hideg, zord idő, később napsütés.

Reggel 8 óra után jött P. Erdélyi szervita házfőnök azzal a hírrel, hogy a kórházi kommunista bizottság az ő kórházi lelkészi fizetését havi 15 ezer pengőben állapította meg, ami most 2-3 tojás értéke. Ő ez ellen óvást akar emelni, mert ez lebecsülése a munkájának. Lenyugtattam azzal, hogy ne adjon nekik alkalmat további kaján örömre, s türelemmel viselje el a jobb idők és a pénz értékének elkövetkeztéig. Ebben ő Boros Zoltán gondnokot is hibáztatja. Beszélt még a fonákságról, mely az intézetben (konviktus) fennállani kezd. Az apácák furcsán viselkednek; tőlük valószínűen megszabadulnak, mert Rómából a magyar szervitákat független tartománnyá akarják nyilvánítani, a makói ház pedig domus formata lenne, s akkor szakács és többi mind férfi lenne; szakácsok vannak többen. Elbeszélte még, hogy a napokban járt náluk egy Kozma nevű OTI-tisztviselő, cserkész, és sok érdekes dolgot mondott el gr. Teleki Pál fiáról, aki a béketárgyalások küldöttségének vezetője néhai atyjának jól felkészült gárdájával. Említést tett arról, hogy Ferenczy Béla alispánt Szegedről az ügyészség szabadon bocsátja, dr. Bécsy Bertalan polgármester Heves megyében van, és hogy Szegeden az államügyészt karácsonykor a politikai foglyokhoz (Gaál László nyomdász is ott volt még akkor, ő beszélte el) nagyon biztató beszédet mondott: nagypéntek után jön a feltámadás!

Takács Bálint temetőgondnokunk hozta a ravatalozó s a temető bevételeiről és kiadásairól szóló múlt évi elszámolást, és betegségére való hivatkozással kéri felmentését. Sajnálom, mert becsülettel, nagy utánjárással látta el megbízatását és neki köszönhető javarészt, hogy oly sokat alkothattunk (kőkerítések, ravatalozó, közös kripta, utak) a temető körül.

Délben lementem dr. Édenburg Andor főügyész úrhoz, hogy átadjam a püspök úr által küldött okmányokat (engedély) a lelei erdőből kitermelt fa szállítására, és így a leleiek által betörés útján elvitt fáért felelősségre vonhassák a földigénylő bizottságot. Elmondta, hogy a javadalmi földek telekkönyvi elkülönítése iránt beadta a kérelmet, és azt keresztülviszik, csak az újvárosi javadalmi föld és újtemető (Megyekert) és B/lapon a belvárosi egyház nevén fog állni, de ez nem tesz semmit, szerinte.

Hazajövet a Szent János téren találkoztam Dragon János pénzügyi tisztviselővel, aki örömmel újságolta a hercegprímás úr szilveszteri beszédének értékét, és mondta, ilyen gerinces emberek kellenek nekünk. Felhívtam figyelmét a Domonkosoknál január 19-én tartott szentbeszédjére is.

Itthon vettem hírét, hogy egy jezsuita növendék jött Apátfalváról, és a megyeházára ment valami szállítási engedélyért. Ebéd után jött meg, a Népleányok részére még a múlt november óta ott lévő öt mázsa liszt szállítási ügyét járja. Erre bejutott, hogy ennek a szállítási engedélyét annakidején az én közbejárásomra adta ki a főispán, mint kormánybiztos úr, és erre felhívtam figyelmét azzal, hogy a Magyarbánhegyesen tartózkodó főnöknőtől tudakolja meg az erre vonatkozó engedélyt, és ennek birtokában járjon el a községi főjegyzőnél (mert most nem szabad engedély nélkül kiadni semmit a faluból!).

Ma azt is hallottam, hogy az oroszoknak való terménybeszolgáltatásnál öt főjegyzőt felfüggesztettek, mert nem szorgalmazták a beszolgáltatást. Ez azonban úgy történt, hogy az orosz függesztette fel ezeket az alispán által, de még többet is felfüggesztettek, azonban úgy néz ki, hogy behívatta a főispán úr, és hogy ne legyen, aki ezt intézze (nehogy elszállítsák az élelmet, gabonát), azt mondták nekik, hogy ne fungáljanak, és így a beszolgáltatás akadjon meg. Ha ez így van, jó. Csak az a félő, hogy akkor ez az oroszok mernek tovább lopni s erőszakoskodni, amitől Isten őrizzen meg mindenkit! – A hideg egész nap tart. 

Ma délelőtt beállított Szél-nevű detektív, és kérte a KALÁSZ-leányegyesület vezetőjének nevét és a tagok számát. Mielőtt megadtam volna, említém neki, éppen tegnap jött a belügyminiszteri nyilatkozat a KALOT-ról, hogy azzal szemben a rendőrségnek semmi ingerenciája nem lehet. Nem erről van szó, feleli Szél (az a kertbenéző, aki annak idején a könyvtár vizsgálat végett járt itt a múlt őszön). Azután a mai helyzetről szólt, beismerve, hogy az emberek ma nem lelkiismeretesek és a tízparancsolatot nem tartják be. (Így maga alatt vágta a fát, mert Szél is vérbeli kommunista.)

1946. január 27. vasárnap

A hideg még tart: reggeltől napsütés. A templomban voltam reggeltől ½12-ig egyfolytában, és ma éreztem életemben először kezeimen a hideget azáltal, hogy jobb kezem feje s ujjaim elgebedtek, s nagymise alatt alig tudtam a szentostyát tartani, eltörni s áldoztatni.

Nagymise után meghívót hoztak a holnapi rendkívüli városi közgyűlésre, melyen a polgármester előadásában javaslatára a nemzetgyűlés távirati üdvözlésére a köztársasági államforma kikiáltása alkalmából kell szavazni. Hát, akinek kedve tartja, menjen fel és szavazzon! Épp ez hiányzik még a mai magyarnak, a köztársaság!

A másik meglepetés, hogy a kiszombori határban fekvő szugolyi szőlőm után az oroszoknak leendő beszolgáltatás címén tengerit és zsírt kellene bevinni Kiszomborra. Amikor ez nem jogos és mégis kívánják! Ez a helyzet! Délután a családok összeállításával foglalkoztam.

1946. január 28. hétfő

Még mindig erős hideg reggel, később borús; de alig akart engedni a hideg, bár a légsüllyedés visszaszállt.

Délelőtt Mécs József volt lelei számtartó levelét vettem, melyben a múlt évi cséplőmunkások által tett panasz ügyének elintézését kéri: szalonnát kellett volna kapniuk, és ezt nem kapták meg (44 kiló), azonban Makó város tartozik az uradalomnak 70 kilóval, és ebből kielégíthetők volnának, most perlik az uradalmat. Mivel pedig a honvédség számára szállították el a búzát, és dr. Pallagi György főhadnagy is érintve van, az egész ügy iratait elküldtem hozzá, kérve, menjen fel a községi bíróhoz, és intézkedjenek.

Később Réthy Bella tanárnő keresett fel; hírt hozott nővéréről, ennek férjéről és gyermekeikről, akik Bajorországban vannak valami tanyabirtokon, hol Galambné segít főzni a háziasszonynak, és ezért tartják el őket. Elmondta, hogy Merényi Elemér (füles), a volt tánctanító, aki mint tüzértiszt 1944. szeptember–októberben lövette a várost, Szegeden nagy kommunista-potentát, s igazolja a hazatért magyar tiszteket, és tőle függ, mennyi nyugdíjrészletet hagynak. Ennek a hitvány, köpönyegforgatónak ismét sok becsületes magyar esik áldozatul. Itthon a legnagyobb hazafi szerepét játssza bátyjával (Miklós ügyvédjelölt volt dr. Sípos Józsefnél), aki valami kommunista-birtokon gazdálkodik (azelőtt zsidóbirtokon, Deszken), és most a kommunisták legbizalmasabbja! Lehet ennél nagyobb bűn a magyar társadalom ellen? Ennek felesége Gebe-lány, Margit, aki fitymálva beszél a becsületes emberekről, és Réthy Bella szerint ezeknek nem hiányzik semmi, mindenük van; de az Isten hosszan tűrő, és a Merényiek gonoszságának is vége szakad.

Délben említi dr. Szilas úr, hogy a múlt csütörtöki pénzbeváltási riadalom azért történt, mert aznap délután a Nemzeti Bankban megjelent egy orosz főtiszt és segédje, szobát kért, hogy ellenőrizzék a bank forgalmát. A helyettes főnök erre megijedt, kereste a főnököt és azonnal nem találta; később az összes bankoknál zárlatot rendeltek el. De a főnök Vorosilovot kereste Vas Zoltánnal, és nagy sokára egyik színházban, szünet közben találták meg. Panaszukra Vorosilov felelte: az urak kérték az ellenőrzést már régebben azért, hogy lássuk, mennyi a forgalom, amikor a jóvátétel fizetéséről volt szó, és nekünk azt felelték, hogy nincs pénz, és hogy erről meggyőződjünk, az urak kérték, küldjünk ellenőröket, és csodálkozom, hogy az ellenőrök csak most mennek! Így Vorosilov, aki a Nemzeti Bankot kiraboltatta! Még neki áll följebb! Ha ez így igaz!

A tanítók ma újabb illetményt kaptak (1 millión felül 10 tanerő). Ma fizettem ki a templom december havi villanyvilágítási számláját: 159 ezer pengőt! Borzasztó drága az áram, és ma pl. reggel ½6-tól ½7-ig égett, úgy hogy ezután nem is használhatjuk. A december havi az adventi időre s talán karácsonyra szóló számla. Nem is bírnánk erővel, ha ez így menne. (A plébánia számlája 56 ezer pengő volt december hónapra.)

1946. január 29. kedd

Nem akar engedni a hideg, mintha már erősebb volna, mint a tegnapi napon, holott a légsúlymérő esett ismét.

A családok összeállításával foglalkoztam, nem mentem ki, figyelemmel kissé náthás állapotomra. Délelőtt Kovács Sándor vincellér jött a szeszfőzés után (fizetni 80 000 pengőt kellett literenként; a szesz ára ma litere 400 000 pengő!), és jelentette a szugolyi lopásokat, amelyeket a csőszék hajtanak végre; rossz emberek, tőlük nem lehet szabadulni, nem akarnak kimenni a csőszházból.

Délután özv. Somodi Józsefné (ostyasütő) jött, az oroszok már hetedik hete vannak nála, s ott van a konyhájuk, nem tud miattuk semmit sem végezni, nem tudni, mikor mennek tovább. Úgy mondja, hogy vele szemben tisztelettudók. Figyelmeztettem, hogy a távozáskor ügyeljen, mert ekkor fog eldőlni, kik ők! Egyébként már szórják el a tetveket a lakásban.

Este megjött Szegedről Szakács úr; némi ügye van még Lelén elintézni, azután visszatér ide a plébániára. Szegeden – mondja – a város polgármestere 800 átvonuló orosz tisztet akart elhelyezni a papneveldében és a Szent Imre Kollégiumban; de Sopsich János úr felelte, hogy nem lehet. Tönkre is tették volna, rondították volna az intézetet! Menjenek a kaszárnyákba, és a polgármester helyezze el őket fajrokonainál és a pártbelieinél, vannak elegen. Elmondta Szakács úr, hogy Majtényi Béla bölcsészeti doktor, és a legújabb szenzációs dolga: vasár- és ünnepnapokon templomról-templomra jár, és a híveket a templomban különféle forrásokból szedett hírekkel traktálja, ami (most!) nagyon tetszik az embereknek. Szegény feje, annakidején a zsidók keresztelése körül fáradozott, és most mondja Szakács: a zsidók nem hálálják meg fáradozását. Azt a hírt is hozta Szakács úr, hogyha Tildy Zoltán lesz az államfő, Balogh István dr. lesz a kormányelnök. Legyen neki. Közéjük való, állítólag ő a minisztérium esze, mert a miniszterek hozzá mennek tanácsért. Nem csoda, amikor legnagyobb részük rossz iparos vagy munkás volt, és a törvényekhez nem értenek, csak a bosszúhoz, gyűlölködéshez.

1946. január 30. szerda

Szakács József úr eljárt a vármegyei főügyész útján és a földbirtokrendező tanácsnál a püspökség ügyeiben. Szállítási engedélyt kapott dr. Bérczy Antal útján a főispán úrtól a Népleányoknak öt mázsa liszt szállítására, melyhez 1945. október 12-ről már volt engedélyük, de nem szállíthatták el eddig Apátfalváról, amely iránt ma levél érkezett Kelemen András plébános úrtól.

Csákváriné Türk Auguszta levelét vettem az Országos Földbirtokrendező Tanács titkárságától arról, hogy kevés reményünk, sőt semmi sem lehet ahhoz, hogy a 100 holdon felül lévő összes földekből valamit is visszaadjanak, mert az elv, minden földet egybefoglalva számítanak. Legföljebb sürgetni fogja az elintézést.

Körlevelek érkeztek a főhatóságtól: Szent Gellért halálának 900 éves fordulója; népmissziók tartása, lelkigyakorlat minden pap részére kötelező, alapítások; közös főpásztori körlevél a budapesti gyermekek segítésére és vidéki elhelyezésére, KALOT – KALÁSZ terjesztése stb.

Estefelé Tarnay Ákos keresett fel, kérte a főpásztori leveleket (1945. X. 17., 18.) elolvasásra. A beszélgetés során szó esett Bárdossy László volt miniszterelnök kivégzéséről, működése körülményeiről, az oroszok ellen való hadüzenetről (Lászlóffy, volt orosz követünk távirata, amely szerint, ha nem megy bele az ország a háborúba, ígéreteket tesz Sztálin, de ezt Bárdossy nem közölte sem az országgyűléssel, sem a 12-es bizottsággal stb.), és mikor kivégezték őt, a jelenlévők – a közönség – „utána Mindszenty” –  kiáltással a hercegprímás halálát is követelték, amit, mikor az utcán összegyűlt sokaság meghallott, éktelen kiáltással éltette a bátor, szókimondó Mindszentyt.

Családok összeírását folytattam. – Egész nap hideg, átható, maró.

1946. január 31. csütörtök

Reggelre ólmos eső, nyirkos, bent a templomban és szobákban erősen érzik a hideg. 9 óra után dr. Szilas hittanár telefonál a gimnáziumból, hogy az újság szerint holnap nemzeti ünnep (köztársaság kikiáltása), és a templomokban 9 órai kezdettel istentiszteletek tartásáról van szó, vajon a diákokat felrendeljék-e? Ha igen, szólni fog a kereskedelmi iskolában is. Nem tudok róla, feleltem, de érdeklődni fogok illetékeseknél, miután eddig az ilyet előzetesen beszélték meg a hatóságok. Üzentem is azonnal a polgári iskolába is, hogy jöjjön az igazgató, és ha ott vannak a tanulók még (bizonyítvány osztás van!), maradjanak ott, míg az igazgató vissza nem tér. Hír jött, hogy a tanulók már elmentek, de jött az igazgató, és úgy állapodtunk meg, hogy a tanári kar fog jönni; üzenetet küldtem az elemi iskolai igazgatóknak, hogy a IV. osztályú tanulókat hozzák a kórusra énekelni. Utána a kántorral is szóltam erről. Majd telefonon kerestem a Nemzeti Bizottságot, utána az alispán urat, de ez fekvő beteg, végre dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyzővel beszéltem, aki a város útján a hatóságokat fogja értesíteni a 9 órai szentmiséről. Telefonáltam Apátfalvára, hogy Kelemen András plébános úrral közöljék a Népleányok lisztszállítási engedélyét, mely nálam átvehető.

Délután Bogsán Károly főgondnok keresett fel; kértem, hogy holnap a hivatalos szentmise előtt, szokás szerint, irányítsa a hatósági személyek ültetését; majd megemlítvén a legközelebb tartandó egyházközségi gyűlés megtartását a németek kitelepítésével kapcsolatban, valamint, hogy a javadalmi földek elvétele miatt rendezésre szorul a lelkészi, kántori, harangozói illetmény és ezekről határozni kell.

Estefelé szeles, hideg, kissé havazó időjárás.

Érdekes dolgot mondott el ma Bogsán főgondnok: egyik rokona az első világháború (1914–18.) idején orosz fogságba került; egyik helyen a bennszülött oroszokat teázni látta, amint mindegyik kezében valami edénnyel, amelyben teavíz volt, odaszalad a terem közepére a mennyezetről egy zsinegen lelógó cukorkákhoz (mint nálunk régen volt a fekete medvecukor), és azt szájába veszi, megszopja, és utána helyére szalad szürcsölni teavizét! Ehhez hasonlóra magyar „szegény ember vízzel főz, madzaggal ránt”-ja a főzésnél a régi, szabad kémény alatt vagy a szolgafán álló bogrács felett lelógó szalonnadarab, melyből az edényben lévő víz van, étel gőze olvasztotta a szalonnát, és a lecsöpögő zsír volt, amivel ízesítették az ételt. Így volt ez nálunk a múltban.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet