Előző fejezet Következő fejezet

1946. március

 

1946. március 1. péntek

Első péntek; kora reggeltől gyóntatás, misék alatt hívek áldoztatása. – Enyhe reggel, később napsütés széllel.

Székely Nándor elemi iskolai igazgató jelentette, hogy a jövő hét közepétől kezdve minden osztály külön jöhet előadásra, tüzelőanyaguk van elegendő; a tantermeket az iskolanővérek házilag rendbe hozzák, kitakarítják.

Főpásztori böjti szózat a hívekhez érkezett a mai napon alkalmilag, csatolva a Szegedi Hírlap február 24-iki száma, amelyben püspök atyánk tollából helyreigazító és magyarázó közleménye van a hercegprímás úr ellen intézett hírlapi és tüntető támadások ellen, amelyeket sorozatosan tartatnak az egész országban. Ezekre kár egy szót is vesztegetni, amikor csak elnyomják az igazságot.

Délben közölte Kiss Ferenc káplán úr, hogy a keresztúti ájtatosság tartását a hívek du. 3-ra kívánják. Egyébként azt is közölte, hogy hamarosan bevégzi a betegek látogatására szervezés alatt álló utcai megbízottak névsorának, ill. feltárás után összeállításának jegyzékét. Ezzel elejét vesszük annak, hogy bárki is szentségek nélkül haljon meg.

Délután egy Ladányi nevű apátfalvai férfit vezetett hozzám Szakács káplán; ezt ma Szegedről kerékpáron jövet Deszk és Klárafalva között teherautón vágtató oroszok feltartóztatták, és kerékpárját elvenni akarták. De nem engedte, hanem két lába között, állva tartotta erősen. Eközben kabátja belső béléséből erőszakkal kivették irományait, melyeket összetéptek és 7 millió pengőjét. Ez az orosz barátság, védelem és kultúra!  Este Szakács káplán úr említi, hogy a Jézus-Szive-Szövetségbe tömörítendő ifjúság ilyen egyesülésről beszélni akar Lénárt István rendőr-alezredessel, aki osztálytársa volt a középiskola alsó osztályában, mert úgy majd jobb lesz, ha hatósági ember írásos engedélye lesz a kezükben a szövetségbe való tömörítésről; ezt ajánlotta neki Tóth-Kása Béla is, Lénárt István titkára a rendőrségen. Erre titoktartás mellett említést tettem a jelen lévő három káplán úrnak arról a levélről, melyet a hét keddjén vettem B. Imrétől, és amelyben foglaltatik éppen Lénárt és Tóth szereplése Kelet-Csanádban az ifjúsági egyesülés és a papság szereplésével szemben. Ezért intettem, hogy egy lépést se tegyen Lénártnál, sőt az ifjak gyűjtését is egyelőre csak lassan, óvatosan végezzék. Azt is eléjük tártam, hogy ezt a rendőrség felső utasítására teszi, és hogy asszonyok révén akarják a lelkészeket a falu végére vezettetni, s világgá ereszteni. Ez a helyzet.

Délelőtt felkeresett Ratkay Dániel, most Eleken h. főjegyző, aki az ottani szomorú állapotot említé: a szorgalmas nép már rettegésben él, fél az elhurcoltatástól. Szombaton megy vissza, és családját is nemsokára vinni fogja; most a zárdában kap élelmezést. 

1946. március 2. szombat

Eső volt az éjjel, enyhe, borús reggel.

Báló Antalné, a Katolikus Kör szomszédja kérte, hogy a kerítést csináltassa meg a kör, mert azt áttörték a náluk már két ízben járt betörők (bort vittek a pincéből). A katonaság lakik ott, mondtam, és ezektől nem kap a kör házbért, nem bírjuk helyreállítani. Egyébként ő is megjegyezte, hogy a katonaság mindent rombol, pusztít; nem tehetünk ellenök semmit, a körben most nem mi parancsolunk.

Takács Bálint temetőgondnok jelenti, hogy a Vér Antalnál beraktározott gabonánk (búza és tengeri) veszedelemben van. Megbeszéltük, hogyha el lehet hozatni a magtárból, elhozatjuk, és ezt kölcsönadjuk az egyházközségnek, hogy ezzel fizesse a harangozókat, akiknek javadalmi földjeit elvették. Később visszajött, és hozta a hírt, hogy hétfőn el lehet hozni. Így hát ezt április 1-től számítóan kölcsönadjuk, és előlegként kiadjuk a harangozóknak, vehetnek ezen esetleg valamit, ha kenyerük van.

Ma jött a híre, hogy Szálasit, Szöllősit és Gerát is kötél általi halálra ítélték, de állítólag az angolok nem engedik a háborús bűnösök kivégzését! Különös, ezt előbb nem tudták közölni? Miért kellett két érdemes férfinak – Bárdossy és Imrédy – mégis meghalnia, most a hazaáruló Szálasinak megmenekülnie? Itt kell valaminek a háttérben lenni, ha ez utóbbi hír igaz.

A postadíj mára megdrágult; tegnap még háromezer, ma húszezer a levélportó! Hogy ez mennyire fog még emelkedni – Isten tudja! – A postás hozta hírét, hogy tegnap csak néhány kommunista kereste fel a főispán urat, mint tüntető, és nincs itthon, Budapestre utazott, hogy a rendteremtésben hátvédet kapjon, mert – úgymond – itt rendet akar.

Ma délután hozta hozzám Seibert Ferenc vasúti főintéző a „Szabad Nép” c. lap 1945. november 15-iki száma után kiadott förmedvényt, mely ötven család és utánuk a katolikus egyház, mint legnagyobb család, a kiirtását akarja. Ebben felsorolja a földbirtokosokat és nagy vállalatokat is. De hogy ki fog ezután termelni vagy gyárat létesíteni, arról nem regél: csak elvenni azt, ami még van. De ha nem lesz miből, akkor bizonyára egymást fogják felfalni.

Nagy az elkeseredés a városban a mostani vezetők ellen még a szegény nép körében is.

1946. március 3. vasárnap

Credo-egyesület tagjainak közös áldozása, nagymise a Szentatya, XII. Pius koronázásának emlékére, utána Credo-gyűlés. Ezen tárgyaltuk meg, amit az Actio Catholica esperesi kerületi tanácsülésén is, a hercegprímás úr ellen intézett sorozatos támadások ellen az állásfoglalást, ill. a feliratot a miniszterelnökhöz, melyet dr. Halász Pál szeged-belvárosi plébános útján továbbítunk, és aláírására Bogsán Károly főgondnok, dr. Halász István és Sziebig Béla testvéreket, mint az Actio Catholica szakosztályának vezetőit jelöltük ki. E gyűlésen szó esett a hercegprímás úr ellen intézett támadással kapcsolatban a katolikus egyházat érintő minden támadásról, a katolikus írók és hírlapírók javára szóló adományokról, amelyeket a jövő gyűlésen kérünk (3 tag azonnal adott 300 000 P-t). Felhívtam a figyelmet a mostani háromnapi ájtatosságra, s a később tartandó férfi-lelkigyakorlatra és Szent József ájtatosságra. Dr. Halász István a taggyűjtést kérte, amit szükségessé tesz az egyház szorongatott helyzete is.

Délben felkeresett dr. Eperjessy Kálmán főiskolai tanár Szegedről, de vele nem sok szót válthattam, majd Braun [Ferenc] és Wasmer eleki szabók, akik mint internáltak a rendőrség szabóműhelyében nyertek hasznos foglalkoztatást; itt a helyzetük – mondják – jobb, mintha otthon folytonos rettegésben, a kitelepítés előtt állanának; csak családjukkal nem lehetnek. Kérték Reibel Mihály esperes urat is, hogy ügyükben járjon el, amit meg is tett, mondtam, hiszen ezért jó, hogy már hívei körében van.

A délutáni ájtatosságot szentbeszéddel megtartottam. Kevés férfi jött el. Délben említette dr. Szilas, hogy hallomása szerint ma de. 9 órakor bemondta a magyar rádió, hogy nem ad le katolikus szentbeszédet – közbejött akadály miatt (és ez Moszkva tilalma Róma magatartása miatt, most szerintük a Vatikán reakciós, demokrata-ellenes), és hogy itt is el fogják venni a rádiókat. Hát csak még ez kell a szabadság és szólásszabadság demokráciájában! Ennyire vagyunk!

1946. március 4. hétfő

Délelőtt felmentem a pénzügyigazgatóhoz a Gál-féle ház hagyatéki illetéke ügyében, de nem jutottunk eredményre, mert az egész ház értékelését előbb meg kell kérdeznünk a városnál. A fél házé 40 millió! (Ez után annyi lesz az illeték, hogy nehezen bírjuk kifizetni. Miből?) Eljártam még Bogsán Károly és Halász István, valamint Sziebig Béla uraknál a hercegprímás urat érintő Actio Catholica irat aláírása iránt. A városházán találkoztam Antalfy Lajos ny. eleki főbíróval, és említi, hogy a tegnap esti angol rádió szerint az angol és amerikai civil alattvalókat visszahívják magyar földről. Ez annak a jele, hogy az orosszal valami ellentétbe kerültek: a teheráni egyezményüket az oroszok kijátsszák, tehát nem tartják magukat a megállapodásukhoz.

Délelőtt telefonált Farkas Imre, a Nemzeti Bizottság elnöke, szeretne velem tárgyalni fontos ügyben; meg is említi: Kövegyen baj van a lelkész miatt! Gondolom, hogy a KALOT-ifjúsági egylet körül, mert ott a kommunista egyesületbe nem tudják mind bevinni az ottani ifjúságot. Ez is arra vall, amit B. Imre bizalmasan közölt Kelet-Csanádban viselt dolgairól, és izgatásairól a rendőrségnek. Délután temetést végeztem, és az 5 órai ájtatosságot tartottam.

Erős nap, enyhe idő.

1946. március 5. kedd

Éjjeli esőzés után nyirkos reggel.

Felkeresett Konrád György hívem, aki a tegnap elhalt Malirsek Károly ny. járásbíró temetési ügyében járt el, és akiről azt hittük, hogy nyomorognak, szükséget szenvednek. Ugyanis mint önmagukkal tehetetlenekhez a városi kórházban lévő lakásukba Konrádék – két öreg cseléd – mint ismerőseik jártak fel, és szegénységükhöz mérten még segítették is őket, beszereztek sok mindent. De a két öreg – Malirsek és neje – fagyoskodtak, és a náluk beszállásolt orosz katonáktól kaptak élelmet. A temetésről és szentmiséről szólva tegnap este úgy beszéltünk káplán urakkal, hogy mint szegényt, ingyen temetem el – tisztviselő –, és a kért szentmisét is elmondom a reám nézve szabad napon, mert két káplánomtól nem kívánhatom, hogy ingyen mondjon valakiért szentmisét. Ma, mikor megjelenik Konrád bácsi, és említem az ingyenes szolgálatokat, mondja el, hogy semmi esetre sem ingyen, hiszen rengeteg arany felett rendelkeznek ékszerben és 20 és 10 koronás aranyokban. Úgyhogy az özvegy rendelkezésére – amikor megtudta, hogy egy aranyért 200 millió pengőt is adnak, érckoporsót kellett rendelni, úgyhogy – mint mondta férje is, elhalt – minden rokonukhoz hasonlóan. Ilyenben temessék el. Így 150 millióba kerül a temetés Nacsánál. Egyébiránt Konrád bácsi már tegnap okosan – elment Brommer Ödön ny. járásbírósági, később törvényszéki elnökhöz, mint az elhunyt jó barátjához, hogy az aranyok értékesítésénél és beváltásánál legyenek tanúi. Brommerné ment is vele, férje beteges lévén. Így hát kitűnt, hogy Malirsekék takarékosan sok aranyat tettek félre, s most jól jártak a temetési költségek szempontjából, de zsugoriságuk miatt éheztek, fagyoskodtak. Hír szerint – mondja Konrád bácsi – az özvegyet Brommerék veszik magukhoz eltartás és gondozásra.

Felkeresett a kisgazdapárt női tagozatának vezetősége (Mészáros Jánosné és egy polgári leányiskolai tanárnő), és a jövő vasárnap tartandó közös női ünnepségre a Hagymaházba meghívtak. A többi pártbeliek fognak beszélni a nők jogairól (bizonyára nem a kötelességeiről), a kisgazdapárt csak előadással, szavalattal és ilyenekkel szerepel, mert ők nem beszélhetnek szívük szerint! Igazuk van!

Később jött a postás, és hírét hozta, hogy holnap a kommunista párt a tüntetést megrendezi vidékről becsődítendő egyénekkel a tisztviselők ellen, tehát nem a helybeliek cselekszik meg, hanem számítással, gyáván a háttérben maradnak. Mástól vett értesülés szerint a helybelieknek fegyvereket is osztottak ki. De honnan?

Bejött hozzám, és pedig lerongyolódva Cseh Gáspár (Verebes u. 31. sz. alatti lakos), és segélyt kért. Most érkezett Szegedről, a Csillag börtönből, ahol udvarosi munkát végzett, és hat gyermeke s felesége számára még nem tudott munka útján kenyérre valót keresni; nem akar tétlenkedni, és munkája után akarja családját eltartani, olyan földet, melyhez átok fűződik, nem is igényelne (nyilas párti volt, ezért börtönözték be). Vele volt Purgly Emil, dr. Bécsy Bertalan, ott maradt S. Bálint György és még több tábornok, tisztviselő, katona. Elítélően szólott az itteni kommunista vezetőségről, mint akikkel az összeomlás előtt sem vállalt volna közösséget szegénysége dacára.

Konrád bácsi elrendezte a Malirsek-féle temetés ügyét, 19 millióért váltott be aranyat (10 koronásokat) darabonként; az idejuttatott összeget arra fogom felhasználni, hogyha kiszabják a Gál-féle hagyaték illetékét, abból kifizetem, és magamnak egy fillért sem igénylek sem a temetésért, sem a szentmise végzéséért. Így a jó Isten kiparancsolja ezt is, hogy a Gál-féle ház megmaradjon épségben.

Az esti ájtatosságot megtartottam. Sajnos, nem sokan jöttek, nagyrészt nők. Utána takarékpénztári gyűlés volt, ott mondta dr. Kapus István főügyész a városnál is, hogy a polgármester ma a tisztviselőket maga elé rendelte, s felhívta őket, hogy holnap 8-ra hivatalukban lesznek, és akit a tüntető tömeg felszólít, hogy hagyják el hivatalát, távozzon, keresve magának másutt megélhetési lehetőséget! Ugyanez a tömeg vonul a megyeházára, bíróságra, pénzügyi hivatalba, a gimnáziumhoz is. Erre – úgy mondta dr. Kapus – Rákosi Mátyás pécsi beszédjében biztatta fel a kommunistákat, hogy így távolítsák el a reakciós (fasiszta) tisztviselőket. Hát ennyire vagyunk! Sajnálatos, mondom, hogy éppen azokat fogják – bizonyára a kommunista polgármester és pártja szája íze szerint – eltávolítani, akik itt maradtak és megállották helyüket: Szabó Imre főmérnök, Istók Zoltán mérnök, dr. Halász István, dr. Horváth Gyula, Fazekas Sándor, dr. Fodor Sándor. Gyalázat, hogy a kisgazda és parasztpárt nem állott a sarkára, s szegezte volna velük szembe a termelők tömegét. Meghunyászkodnak! A főispán és szociáldemokrata párt, úgy látszik, nem tudták a kommunistákat leszerelni. Egész másként járt el a vasutasok szakszervezetének új elnöke, Czene – amint ezt Reicher László igazgató említé – a SZCSV-műhelyben megjelent rendőrtisztnek kereken kijelentette, hogy a műhely munkásait pedig nem engedi a tüntetéshez! Ez derekas eljárás azzal az előbbi eljárással szemben, melyet volt elnökük Stumpf és Weszelei követtek, akik kommunista pártiak.

Szirbik Sándor református lelkésznek is aggodalmai vannak a jövőt illetően.

1946. március 6. hamvazószerda

Kora reggel a kapu alatt bedugtak egy röpcédulát, melyen ma de. 9 órára az utcára hívják az embereket, hogy „Rengjen a föld, és reszkessenek a bűnösök, és meg akarják tisztítani a hivatalokat azoktól, akik reakciósok és csak gorombáskodni tudnak”. Azt is mondja a röpcédula: „Igazságos közmunkát! Hárítsák a terheket a gazdagokra! Állítsák meg azonnal az inflációt!  ... Népbíróság elé az infláció okozóival!” Ily módon maguk alatt vágják a fát, mert a lázadást most a munkásosztály kezdte, mely ily módon sok haszonhoz jutva nem akar dolgozni!

½9 óra után az Ardics u. felől három feliratos táblával toprongyos csőcselék, gyerekek, suhancok vonultak lefelé a plébániaház mellett valami dalt zúgva (nem ének volt!); bizonyára az Ardics utcai párthelyiségből vagy Leléről. – 11 óra felé érkezik híre, hogy a városháza előtt álló csoportosulás éltet és abcúgol (utóbbi állítólag dr. Szilast is érinti, aki éppen indul iskolába. Figyelmeztettem, hogy a református templom felé tartson a kereskedelmi iskolába, épp’ úgy előbb Szakácsot is, aki a Szegedi utcai iskolába ment). A postás, majd Molnár Antal szerint nagyrészt gyerekekből álló, ezernyi tömeg lehetett.

Később jött Henkey állami elemi iskolai igazgató Elekről, akit épp ilyen kommunista gyűlés kiutasított a múlt szombati tüntetés alapján, – ellene. Hétfőn egy küldöttség – férfiak és nők – írásos határozat nyomán követelték, hogy déli 12 óráig hagyja el a falut, amit meg is tett. A kir. tanfelügyelőségen kereste dr. Hencz Aurél urat, de az Budapesten van, és talán holnap már itthon lesz, megvárja. Levelet hozott a zárdafőnöknőtől, aki ezt az esetet leírja, közli az ottani Csepregi József káplán magatartását és kijelentéseit Reibel Mihály eleki esperes ellen, és hogy ez a kommunisták múlt csütörtöki gyűlésén jelen volt, hol ágálnak a hercegprímás úr és Reibel ellen is. Kér, járjak közben püspök úrnál, hogy elhelyezzék onnan mielőbb. Henkey szerint Lakos Endre és Iharos Ferenc káplánok hasonlóképpen kacérkodnak a kommunistákkal, előbbi – hallomás szerint – a kommunista párttitkárnál vacsorázott a közeli napokban. Itt tartottam Henkeyt lakás és élelmezésre; hová is menne szegény feje!

Réthy Bella tanárnő is felkeresett, és közölte, hogy a mai tüntetés és tisztviselő-eltávolítás áldozata Pusztai (Furák) Sebestyén számvevőségi főnök. Oka: a polgármesternek egyik útiszámláját kifogásolta, és amikor az oroszok egy autót (javításra szorult) adtak a városnak, ezt a polgármester sajátjának akarta tudni, és Pusztai, mint tolmács, az orosz parancsnok szándékát megértvén, ezt úgy mondta, hogy az autó a város tulajdona! Tehát személyes érdek és haszon buktatta meg! Lehet, hogy az oroszok visszaparancsolják. Pusztai dr. Tóth Zoltán városi főorvosnál húzódott meg. Ugyancsak közölte Réthy Bella, hogy Uray Vilmos főorvosnak 24 órán belül el kell hagynia a kórházban természetben bírt lakását. Délután temetésre menet találkoztam Uray úrral, aki mutatta az írásos felhívást dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos aláírásával, hogy a kommunista párt felhívja stb. Szegény Uray úr lakást keresni ment éppen. Azt is mondják, hogy Árvay József és Nyitray orvosok túrják ki a kórházból Uray urat.

Délután 5-re elmentem a Vöröskereszt-egylet közgyűlésére a megyeházára. Dr. Balog József főorvos ismertette a működést, említette a meglévő és különböző helyeken levő felszerelést, pénztári jelentés után tisztújítás. Elnökként alispán úr dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyzőt jelölte. Este említé dr. Szilas, hogy az SZCSV-nél elmarasztalták Hajdú János ny. főszámvevőt is, aki a közélelmezésnél teljesített szolgálatot.

Ma napfényes, enyhe idő volt.

1946. március 7. csütörtök

Délelőtt dr. Szilas közölte a gimnáziumból a holnapi szünetet az iskolákban: államfő népünnepe – Zoltán, nem lesz-e szentmise? Ugyan e tárgyban járt nálam Héber János kántor. Mivel erre senki nem kért, nem adhattam igenlő választ. Felhívtam alispán urat, aki azt megbeszélni ígérte a főispán úrnál. Jó sokára kaptam (12 óra után) az üzenetet, hogy kérik az istentiszteletet, amit tudomásul vettem azzal, hogy az iskolákon kívül, ahová telefonálok, illetve intézkedem nálunk, a vármegye küldjön értesítést; 9 órában állapodtunk meg.

Az elemi iskola igazgatója panaszolta a vízvezeték hiányait. Ebben a szolgát hibáztatja. Csodálatos, hogy a két igazgató nincs egy akaraton, és nem tudnak rendet tartani. Pedig, amikor a gondnok, Vajda J. F. e tekintetben eljárt, és rendet tartott, hatásköri beavatkozását láttak fennforogni, s magukra nézve megszégyenítőnek mondták egy nem tanár vagy tanító rendelkezését. Ez a nevelői gőg és túlzott önérzet!

Levelet írtam a püspök úrnak, melyet Henkey igazgató visz el a kelet-csanádi rendőrségi beavatkozásról B. Imre értesítése alapján, és elküldöm a hercegprímás úr melléállás Actio Catholica határozatot és a Szent Gellért Konviktust ért károk kimutatásával dr. Halász Pál úrhoz címezve.

Délután temetést végeztem, utána 5 óra múlt éppen, telefon a kommunista pártból egy „ismeretlen”-nek magát nevező, affektahangú ifjonc „keresi” Szilas tisztelendő urat! Amikor azt felelem, hogy nincs itt, kezd arról beszélni, hogy apácák jártak házról-házra, s izgatnak a kommunisták ellen! Hol – kérdem? Erre azt feleli, hogy Szilas úr figyelmeztesse az apácákat. Mire ismét kérdem: hol és milyen apácák izgatnak? Erre feleli, hogy Budapesten! Mit nem hihetek, mondom és ez hazugság. Erre leányszólam is beszél, hogy itt most Budapest beszél, és erősíti, hogy ott apácák járnak a fentiek szerint. Válaszom, itt nem Budapest, hanem Makó beszél, tehát nem mond igazat, mert engem a makói kommunista párt hívott fel. Egyébként nem hihetem, hogy apácák járnának, különben is semmi köze a fővárosnak Makóhoz, és ne keverjenek bele minket a budapesti ügyekbe. Az illető női hang még lepetyelt, mire tiltakozásom és visszautasító szavam után még azt mondom: „Adjon Isten jóéjszakát”, és letettem a telefonkagylót! Hát ilyen szemtelenek ezek az ifjoncok.

Megérkezett Henkey igazgató, és elmondta, hogy elhelyezte csomagjait a vasút mellett lévő vendéglőben, ott fog hálni, fel is vitte egy szobába két csomagját, mert így könnyen eléri holnap kora reggel a vonatot. Ugyanis a sötétben nem tartja biztonságosnak az utat, hátha orosz útját állja. Elvitte a levelet a püspök úrhoz. Külön írtam Sopsich János prelátus úrnak, hogy engedjék fel őt a püspök úrhoz, hogy elmondhassa az egyházra vonatkozókat.

Este káplán urakkal még beszéltem a lelkigyakorlatokról és a Szent József ájtatosságról. Ma reggel jött Németh János harangozó, és jelentette, hogy az éjjel megérkeztek Halasról szerencsésen, az oroszok nem vettek el semmit. Csak Benedekné csomagja veszett el, amikor az egyik tanyába szállást kérni mentek, és a kocsi elakadván, idegen emberek segédkeztek, akkor tűnt el (cipők, talpbőr, cukor és ruhaneművel). A halasi gazdaságomban nagy a rendetlenség és károk a gyümölcsfákban, a feles gonoszul viselkedik.

1946. március 8. péntek

A 9 órai szentmisét megtartottam hazánk sorsának jobbrafordulásáért. Hivatalos személy kevés volt, inkább iskolások. Délután hallottam, hogy a tüntető egyének leverték a posta, bíróság és pénzügyigazgatóság épületén lévő magyar címert. Ennyire vagyunk!

Kovács Sándor vincellérem szintén a halasi helyzetről beszélt. Székely Nándor igazgató pedig hírét hozta, hogy a szugolyi szőlőmben lévő faépületet feldúlva találta tegnap. A vincellért kiküldtem, nézze meg, mi hiányzik? Gyanúm a volt csőszre irányul, aki tolvaj!

Felkeresett B. Imréné, férje kérdezteti, igaz-e a hír, hogy én is beléptem a kommunista pártba? Hát ilyen híreket terjesztenek! Molnár M. közlése szerint Furák Mihály fiútól hallotta.

Kiszomborban tegnap volt a tüntetés, és a tisztviselőket, tanítókat és Kleitsch esperes urat is a tömeg kikísérte a falu széléig, és világgá eresztette volna. Erről – mondtam – nem tudtam semmit. De ha igaz, akkor a Kelet-Csanádon kiadott parancsot követik a kommunisták. – B. Imréné is tud arról, hogy Pusztai Sebestyén számvevőségi tanácsost azért menesztette Kiss Imre polgármester megszégyenítő módon, mert egy 72 milliós útiszámláját nem volt hajlandó utalványozni. Ez tehát a régi, kifogásolt eljárásokkal szemben az önzetlen hivataloskodás!

Dr. Szilas szerint dr. Török Lajos járásbírót azért bocsátották el, mert egy volt zsidó üzletet, melyet időközben egy kommunista kapott meg, visszaítélte a zsidónak, mint jogos tulajdonát.

1946. március 9. szombat

A pénzügyigazgató úrhoz a Gál-féle hagyaték ügyében menet találkoztam Mallár ny. rendőrkapitánnyal és Szíjjártó Antal most elbocsátott városi tisztviselővel. Előbbi említi, hogy az elmúlt éjjel Makón 50 embert vittek be, ill. szedtek össze a kommunisták, köztük dr. Bogdán József fogorvost. Tehát a régit folytatják! A kiszombori helyzetről mondta Mallár úr, hogy ott egy állami tanító vitette el az urakat, akiket bezártak egy helyiségbe. De amikor ezt az oroszok megtudták, a kommunistákat elzavarták, őket még – ha jól emlékszem szavaira – fel is pofozták, a bezártakat védelmükbe vették, és később kiengedték otthonukba.

A rendőrségre is mennem kellett a szeged-rókusi plébános megkeresésére Bürgés Lajos után érdeklődni; onnan hazajövet találkoztam a lépcsőházban dr. Tihanyi Béla ügyvéd nejével. Kérdem, haza? Erre feleli: Bélához! De láttam rajta, hogy letartóztatásban van tehát Tihanyi is. Itthon délben említi Kiss Ferenc káplán úr, hogy ma délelőtt járt Kiszomboron, és úgy hallotta, hogy a kommunisták tüntetését ellentüntetés követte, hogy hát biz’ ők nem engedik esperesüket eltávolíttatni, egész nagy tömeg ment be az udvarba s a kertbe; a tanító pedig – mondta kérdésemre Kiss Ferenc úr – Balázs nevű, a mostani bíró fia.

Estefelé a kórházi helyzetről kaptam értesülést, mint agyarkodnak egymás ellen is a gondnok (Boros Zoltán), Oláh-nevű irodatiszt és Szalai, a gépész, sőt még dr. Diósszilágyi Sámuel főorvost is ki akarják mozdítani állásából, a személyzetet be akarják kényszeríteni a kommunista pártba.

Ma fejeztem be – Isten segítségével – a makói család – már régebben kiírt nevei után való összeállítását 1712–1812 között, feltüntetve külön azokat a családokat, amelyek itt kötöttek házasságot. És itt gyermekeik nem születtek. Ezek kapcsán biztos nyomokra találtam dr. Szőke Gyula családjánál arra nézve, hogy nevük eredetileg „Erdélyi” volna. Ehhez még be kell szereznem nagyatyjának, Szőke Ferencnek keresztlevelét Földeákról, mert 1861. április 13-án történt haláleseténél, 75 évesnek van bejegyezve, csak hogy születéshelye Földeák. Ez valószínű, mert szüleinek 1783-ban született első gyermeke után nálunk a legközelebbi keresztelés 1793. és már Földeákhoz közel eső tanyán laktak, vitték az újszülöttet keresztelésre oda. Az Erdélyi és Szőke-nevűek azonossága biztosnak látszik.

1946. március 10. vasárnap

Szép számú hívősereg volt ma is a szentmiséken. – Délutánra ígérkezett – telefon útján – dr. Löwenbach Ilona fogorvosnő, neofita.

Déli ½12 körül Kocsis János, az újvárosi Katolikus Köri vezetőférfi keresett fel, és a múlt évben onnan részben az iskolához is átszállított szén ügyében mondta el az újabb fejleményeket, mert most Szabó Ferenc plébános úr biztatására őt és mást is okolnak azzal, hogy a szenet elvitték. Ezt annakidején Lakos Endre vicarius adjutor rendelte el, mert a hatóság el akarta szállíttatni malmokhoz. Ezért kijárta Lakos, hogy feloldják. Ezt nekem is jelentette annakidején. Miért is ajánlottam, kérjenek erről felvilágosítást Lakos Endre eleki káplán úrtól, és ami minket illet – mert abból kapott az egyházközségi pénztáros is keveset – felelni fogok, hogy a kérdés, miért nyert olyan elintézést! Úgy látja Kocsis, hogy a plébános úr most így akarja őt eltávolítani a kör vezetői közül. Örökös rendzavaró természetét nem tudja levetkőzni.

Löwenbach orvosnő visszahozta dr. Prohászka püspök úr egyik könyvét, és másikat kért. Helyzetéről és dr. Klein József orvos megkeresztelkedéséről beszélt.

4 órára elmentem a Hagymaházba a nők ünnepségére. A református női kar éneke után „Anyám köténye” c. verset szavalta egy Váradi-nevű leány hatásosan. Utána három nő foglalt helyet az asztal körül a színpadon, és elsőnek Szabó Jánosné kezdett beszélni a nők felszabadulásáról a múlt elnyomatása alól. Hetet-havat összehordott összefüggés nélkül, és emlegette Frankóék kegyetlenkedéseit a nőkkel szemben, és utána a reakcióval – nálunk, magyaroknál – kapcsolatban Mindszenty hercegprímást hozta elő, mire felkeltem, és otthagytam a társaságot. Elmentem Szabó Imre főmérnök úrékhoz, ahol félórát töltöttem, gondolván, hogy a beszédeknek vége van, és a többi előadásra, szavalat és játék, visszamentem. De amikor odaértem, éppen a befejező szavalat volt. Hazafelé dr. Sárközy tanfelügyelőségi fogalmazóval jöttem, kinek elbeszélése szerint a másik két nő okosan és sértegetés nélkül, röviden beszélt.

Este bementem a Katolikus Körbe, hol a Leánykör megismételte múltkori előadását; 7-kor hazajöttem.

Dr. Szilas szerint a közeljövőben 1 millió orosz katona fog Szegeden és Makón átvonulni, ill. pihenőt tartani. – Szabó Imre főmérnök úr említé, hogy dr. Löwinger–Ladányi György ügyvédet és rendőr öccsét is elbocsátották, előbbit azért, mert Pásztor Viktor volt METESZ-szárító üzemi igazgatót három napig magánál rejtegette. Pedig az ügyvédnek eddig nagy hatásköre s befolyása volt az igazolások és földreform (elvétel!) körül. A várostól a kommunisták el akarták küldeni dr. Szűcs Zoltánt és Kiss Imre számtisztet, de állítólag a szociáldemokraták ezt nem engedték! Ez a Kiss pedig az, aki dr. Horváth Gyula ellen is mesterkedik, még mindig is jogi végzettség nélkül ül a tanácsnoki (adóügyi) székben. (Görög, volt oláh papnövendék!)

1946. március 11. hétfő

Délben felkeres P. Balázs szervita atya azzal a hírrel, melyet bizalmasan kapott; Körmendy kiszombori káplán úr, ha idején el nem hagyja a falut, elteszik láb alól. Azért tudatja ezt, hogy idejében közöljük vele, és elmehessen. Körmendyről hallottam, hogy ma éppen Szegeden jár, de ezt oda telefonon nem tanácsos közölni. Délben ezt azzal közöltem Kiss Ferenc úrral, hogy esetleg menjen át kerékpáron, és közölje az esperes úrral.

Neiszer Péter tanítóval az újvárosi Katolikus Kör ügyeiről és az egyházközségi pénzekről szóltam, a készpénzt beteszi takarékpénztárba.

Délután 4-kor városi közgyűlésen vettem részt; tárgyalás alá került a Maros-hídnak átadása az állam kezeibe, és házhelyekről (Bánom, Sovány, Gerizdes, Kenderföld, Kenyéváró), amely kérdést hosszan tárgyalták. Természetes, hogy bántó bejelentések is hangzottak el, mintha a múlt nem törődött volna a szegény emberekkel, és most az új vezetőség mindent egyszerre akar pótolni. De arra nem gondolnak, hogy alkotni csak úgy lehet, ha van miből. Mert a munkások, ha nem lesz keresetük, nem bírnak házat építeni. Az állam pedig, ha szovjet fennhatóság alá kerülnénk (amitől Isten mentsen!), nem fog nekik olyan lakást építeni, aminőt ők most akarnának.

Hazajövet említék, hogy a szegvári missziós testvérek (szociális missziós nővérek) házából a nővéreket kizavarták: így jött haza Zsivola Anna - Tekla nővér, is a mai napon; állítólag bántalmazták is őket.

A Budapesten a múlt csütörtökön tartott kommunista tüntetésről mondta Majoros Márton postás, hogy fia fent volt, és nem oly nagyarányú volt, és az élen Roth-Rákosi Mátyás úr haladt, de kárt nem csináltak.

1946. március 12. kedd

Fel kell említenem, hogy mikor tegnap délután a városi közgyűlésre mentem, a Szent János téren találkoztam dr. Jobszt Gyula kir. bíró, a földhivatal vezetőjével. Megállít és közli, hogy a javadalmi földek elvétele ellen az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz benyújtott fellebbezésem az iratokkal együtt ide érkezett, menjek fel, és hozzam el dr. Ördög járásbíró úrtól, legalább előzetes tájékozódásra. Ugyanakkor mondja, hogy holnap felutazik a fővárosba, és kéri visszahelyezését innen, mert a helyzet rosszabbodik, és lévén élete sem biztonságban (valamelyik tanácsban a földigénylők tömege a közeli napokban négy járásbírót agyonvert, itt is elbocsátottak a múlt héten közülük többet, úgyhogy – mondja – itt csak dr. Dégi János fog maradni).

A városi közgyűlésen tegnap tárgyalt városrendezéssel kapcsolatban: Gorcsa Péter ny. főjegyző felszólalt, és a nagy iramban megindokolni látszó városrendezési tervről mondta: nem lesz ez oly hamar, mert ennek sok akadálya lesz! De a felszólalók és közbeszóló kommunisták erősítették, hogy biz’ ezt ők hamarosan megcsinálják, természetesen sporttelepekkel, egészségházakkal, fürdővel, majd vízvezetékkel, gyárakkal a város szélein stb. Természetesen hagynak már most helyet a középületek és pártok részére. A kisajátítás és házhelykijelölés során egyelőre bent hagyják a temetőket, de a mienken két vége felé utcát vezetnek keresztül. Ha ez így lesz, már erre való tekintettel is kérni fogom a Megyekertnek visszahagyását a kisajátítás alól, hogy Újváros oda temethessen, és a belvárosiaknak megmaradjon a hely a régi temetőben. Lejövet a városháza folyosóján találkoztam Lukács Pál szociáldemokrata vezérrel, és a házhelyek során említem, hogy helyes minden terv, de oda templomot is akarnak építeni. Csak kérni kell helyet, mondja. Meg is teszem, felelem.

Ma reggel enyhe verőfényes reggel. – Balga Zsuzsanna ny. óvónő jött a szentmise után, és mondja, hogy dr. Judik Ferenc kir. tanfelügyelő (hitoktató ezelőtt) egyik családtagja itt van Szombathelyről, és említi, hogy ott rengeteg orosz van, kihúzódnak Ausztria területéről, mert Ausztria nem lévén háborús bűnös, ott nem tartózkodhatnak, és onnan majd errefelé fognak húzódni; ott nincs ilyen nagy drágaság, mint Makón.

Felkeresett Zsivola Tekla szociális missziós nővér, akit Szegvárról kiűztek a kommunisták. Elmondta, hogy az ottani nővéreket felizgatja egy Klein Viktor nevű zsidó, akit mikor a deportálásból visszatért, a zárda fogadta be, adott élelmet stb. Ez több ízben tartott hatósági kutatást, mintha a zárdában zsidó-holmik voltak volna elrejtve. Ott volt náluk Pakots váci kanonok, akit a múlt csütörtökön vertek össze bent a zárdában, aki azután Szegedre ment volna, s ott püspök urunk állítólag felvitte őt Budapestre, s az angolok állítólag arra várnak, hogy a kommunisták valamelyik főpapot tettleg bántalmazzák, és utána közbe lépnek. Elmondta, miként keresték halálra az ottani Dénes-nevű káplánt, és miként menekült meg az utolsó rőzsekéve alatt. A lázongó tömeg ott is éretlen fiatalság, akiket tanítottak, ruháztak. Csak azon csodálkozik, hogy Budapesten harminc angol tisztet tartanak, és ezek nem tesznek most lépéseket érdekükben. Lehet azonban, hogy a leküldött intézkedést nem hajtják végre. Slachta Margit és egy másik női országgyűlési képviselő is (úgy látszik, ezért gyalázta őt vasárnap Szabó Jánosné a Hagymaházban!).

Utána Héber János kántor jött azzal a bizalmas értesüléssel, hogy holnap a mi polgári fiúiskolánk tanárai közül Kubinyi Zoltán igazgató, Siklós János és Kiss János tanárok eltávolítását fogja a felvonuló tüntető tömeg követelni, az előbbi kettőt Szeles kubikos a fiával történt szigor miatt (kölcsönkönyvet megrongált!), utóbbit, mert az igazolási bizottságban Katona Géza főhadnagy mellett mert felszólalni, akit a kommunisták el akartak teljesen ejtetni. Kért Héber, menjek fel Farkas Imre Nemzeti Bizottsági elnökhöz, és kérjem, akadályozza meg ezt. Kubinyinak öt gyermeke van, Siklósnál a második útban. Fel is mentem Farkas Imréhez, aki először a kövegyi ügyről beszélt. Az ottani lelkész, Krajnai-Hudlin Lajos nem találja el a helyes módot az ifjúság nevelésénél, és még az ottani kommunisták is kérik vissza Vörösvári lelkész urat, akivel leveleznek. Ebből látszik – mondja Farkas Imre –, hogy a népet ki érti meg? Magam is megnyugtattam, hogy nekem is írt Vörösvári Nándor úr, hogy a tavaszon hazajön. Ígértem, hogy írni fogok neki, hogy mihamarébb jöjjön. Az itteni polgári iskola ügyre nézve úgy nyilatkozott, hogy tudomása szerint nem lesz már eltávolíttatás, csak arra kért, figyelmeztessem az apácákat, ne kérdezgessék a kommunista szülők gyermekeit arra nézve, mit határoztak pártok a gyűlésein stb. Ezt magam is elítélem és ígértem, hogy közlöm velük letiltó formában.

Felmentem még a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz, de Ördög járásbíró már nem lévén idehaza, nem végezhettem semmit. Épp így a pénzügynél a Gál-féle hagyatéki illetékre nézve, újabb vagyonértékelést kérnek, mert az eddigi megállapított becsárat véve több volna az illeték, mint a vagyon értéke. Ugyanott váltottam szót Dragon János pénzügyi tanácsossal, aki szerint e nehéz helyzetben a változás nem maradhat el; szerinte az oroszok nem érik meg nálunk az aratást. Adná Isten!

Délután Tóth Arisztid jött le, akivel a mai nehéz gazdasági viszonyokról szóltunk. Két vagon cukorrépa érkezett a megye részére, termelő eddig 1600 holdra jelentkezett kisebb területtel (400 négyszögöltől fölfelé), de csak kistermelők. Erre azt feleltem: ezek melaszt akarnak csinálni, és nem fogják beszolgáltatni a termést. Tóth szerint erős ellenőrzés alá kerülnek.

1946. március 13. szerda

A mai délelőtt nyugodalomban voltunk, a postás és mások szerint piac van, semmi felvonulás. Ma reggel érdeklődtem a városházán a március 15-iki ünnepség kezdetét, hogy ehhez alkalmazzam a szentmisére való meghívást. Mivel úgy közölték, hogy már 9-kor kezdődik a városi díszközgyűlés, a meghívót 8 órára írtam. Délben említi dr. Szilas hittanár, hogy a nevelők szakszervezetének köszönhető, hogy ma sem a diákság, sem a tanítók-tanárok ellen nem volt tüntetés, elbocsátás, mert ezek küldöttsége ma felment a kommunista pártba, hogy ezen túl tanácskozzák meg közösen az ilyen ügyeket!! (Képzelem, hogy fogadták ezt a kommunisták, akik fütyülnek mindenkire!) És nehogy abban ringassa magát akár dr. Szilas, akár más, hogy ezt a szakszervezet mai megmozdulására nem tették, csak annyit mondtam: nem a mai megmozdulásnak tulajdonítsuk ezt, mert ezt más tényezők intézték el még tegnap. Ezzel el is hallgatott Szilas úr. De hogy nekem tegnap mit mondott Farkas Imre, nem is említettem.

Délelőtt még felkeresett dr. Rohály Ferenc görög katolikus lelkész úr. Elmondtam neki a múlt heti bizalmas értesülést, a kiszombori és szegvári helyzetet azzal, hogyha minket is el akarna vinni a rendőrség, csakis írásban felmutatandó és részünkről átveendő panaszt fogadunk el elhurcoltatásunk előtt, elmenni pedig nem fogunk félelemből a plébániáról, ahogy az oroszok  elől sem mentünk ki a plébániáról. Felemlítette ő is, hogy Szálasiékat kivégezték, de Szöllősi Jenő kegyelmi kérvényét még nem intézték el; erre mondtam neki is, hogy ezt fel fogják menteni, ill. kegyelmet kap, és haza jön, hogy a legerősebb kommunista legyen asszonyával és fiával együtt.

Itt járt ma Kleitsch Mátyás kiszombori esperes úr is, kinek szőlőföld ügyét ma délelőtt tárgyalja a vármegyei tanács. Elmondta az ottani helyzet kezdetét: oroszul beszélő megbízható ember megmagyarázta az oroszoknak, hogy az ottani kommunisták azelőtt zöldek (nyilasok) voltak, és ha jönnek a feketék, bekenik magukat korommal, és feketék lesznek, tehát köpönyegforgatók! Ezt megértették az oroszok, és a tüntetés előestéjén a párthelyiségből kijövő kommunistákat jól elverték, mondván tegnap zöld, most vörös és azután fekete. Elmondtam a káplánja [Körmendy] semmi áron se menjen el. Természetesen Körmendy tegnap reggel elutazott Szegedre, nehogy kihívja maga ellen a bosszúállást. Az ottani Balázs-nevű tanítóról mondta, hogy az Dunántúlról való, valami Pikó-nevű luteránus felesége van Makóról, tehát nem a bíró fia.

Estefelé Tarnay Ákos jött, olvasmányt kért (Szent Ferenc vagy Szent Ágostontól), odaadtam Prohászka püspök úr egyik könyvét (Korunk szelleme). Majd az eleki zárdafőnöknő [Modeszta] köszöntött be, akit az ottani kormánybiztos hozott teherautón; holnap reggel Szegedre utazik fontos ügyekben. Otthon van Reibel Mihály esperes úr is, most érzi, mily nagy kára van a hitéletnek abból, hogy éveken át távol volt, mint képviselő! De ezt most jóvátenni teljes egészében nem lehet, amikor hívei egy része Ukrajnában, más része internálva van, és dühöng a bosszúállás az otthoniak ellen!

Szakács káplán úr a püspök urat illető magvak ügyét intézte telefonon dr. Pallagi Gyula főgondnok és Kucses Sándorral, amelyeket ideiglenesen a plébánián akarnak elhelyezni, míg a budapesti Mauthner-céghez fel nem szállítják azokat.

1946. március 14. csütörtök

Délelőtt felkeresett Bogsán Károly főgondnok úr, és az iskolánál lévő vízvezeték hibáiról jelentette, hogy azt gyökeresen kell kijavíttatni; egyébként az is baj, hogy a befolyó víznek nincs semmi nyomása, valószínű, hogy a külső vezetékben is hiba van.

Felmentem a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz, hogy az eleki főnöknő [Modeszta] tolmácsolta kérelem alapján Zielbauer Mátyás földje érdekében eljárjak: a március hó 18-ra kitűzött tárgyalás elhalasztását kérjem, hogy beszerezhessenek okmányokat megbízhatóságuk, magyar hűségük mellett. Dégi János bíró úrral kerestük, de Zielbauer Mátyás féle ügy nincs. De még szombaton kérni lehet az elhalasztást. Ezt megköszönve hazatértem, és biztos adatok iránt érdeklődtem, délután 3 órára telefonhoz kértem Reibel Mihály esperest.

Mielőtt bementem volna a tanács hivatalába, az ottani folyosón várakozott Bólya Imre volt detektív és neje földjük (elkobzás) elintézésére. Bólya úr szóba elegyedik, és felfedi előttem, hogy az ő fia, Ervin annak idején a MADISZ élére állott ugyan, mert ideális elgondolás vezette őt már középiskolás korában a neveléssel kapcsolatban, ennek megreformálását érintően (az apa szerint a fiú erről már korábban is dolgozatokat készített – 1944-ben érettségizett. Tehát – mondja az apa –, mint tanuló talált reformálni valót az iskola és tanárokban, és most elérkezettnek találta az időt kilépni a porondra, és a vegyes társaságú MADISZ útján eszméit diadalra vinni!). Az ő fiát, mondja, a legjobb szándék vezette, és nem egy nézetű volt Gajdi Istvánnal, de még Tildyvel sem. Később, amikor látta, hogy ott nem ér el eredményt, el is hagyta a MADISZ-t. Ezekre nézve csak annyit jegyeztem meg, hogy kár volt Tildynek Makóra jönni. Hogy Bolyának kár volt ott kísérletezni, erről egy szót se mondtam az apa előtt. Annakidején láttuk a lavina elindítását, és érezzük káros következményeit annak a munkának, melyben Bólyának nagy része volt.

Délután telefonon beszéltem Reibel Mihály esperes úrral Zielbauer Mátyás vejéről. Singer Mihályról van szó; ennek ügyében szombaton fogok eljárni, és kérni fogom az ügyének tárgyalását elhalasztani néhány hétre. 

1946. március 15. péntek

A nemzeti ünnep alkalmából, 8-kor szentmise, melyen jelen voltak az iskolások, hatóságok és egyebek. Utána felmentem P. Erdélyi Ferenc atyával – aki a szentmisén segédletül volt jelen – a városházi ünnepi közgyűlésre, amelyen Döme Mihály mondott értelmes, megfelelő beszédet (nem volt hosszú). Az ünnep befejeztével mellette elhaladva a szónok fülébe mondtam a következőket: Tanár úr, valóban így is gondolja, ahogy most mondta? Ő felelt: erről bővebben beszélhetnénk.

Onnan kimentünk a Kossuth-szobor elé, ahol sokáig kellett várni, míg felsorakoztak: a rendőrök csoportja puskával, a tanulóifjúság és a pártok. Először a város koszorúját helyezte el a város polgármestere, majd Farkas Imre, a Nemzeti Bizottság elnöke szólt néhány szót, és a szónoklatot a szakszervezetek képviseletében Háló kőművességed (Issekutz Béla vármegyei főjegyző házát lakja), beszélt a tőlük megszokott hangnemben, majd Szőnyi Imre a kisgazdapárt részéről igen értelmes, rövid helyénvaló módon szólt a szabadság, egyenlőség és testvériség értelmezéséről, akit Rozsnyai István kommunista párti titkár fenegyerekeskedve olvasott fel olyan módon, hogy zavarta az értelmet. Ez alatt egy alak elparancsolta a gimnazista tanukók iskolai nemzeti színű zászlóját, és az éppen előttünk álló ipartestületi zászló rúdjának végén levő magyar címert a koronával – se szó, se beszéd – letörte! Hogy ki volt ez az egyén, az ott álló iparosokat kérdeztem, de nem tudták megnevezni, nem tudhatom. Elég az hozzá, hogy szerintük ez a demokráciához tartozik: magyar címer leverése után a középületekről, úgy látszik parancs! Erre hazajöttem, s mert már csak valami szavalat következhetett. Bogsán Károly főgondnok úr kíséretében a rendőrség épületéig. Szép, csendes, verőfényes délelőtt volt. Háló beszédje közben egy repülőgép siklott el felettünk Apátfalva irányában.

Itthon főhatósági levél várt, amelyet Szakács káplán úr hozhatott Szegedről, melyben a kincstári kegyúri megváltási alapok március 19-iki tárgyalására megbízást, és a battonyai telekkönyvek kivonatát küldték meg.

Délután Pintér Miklós volt itteni kántor feleségét temettük, aki utóbb férjhez ment, és most leányánál, dr. Stenszky József ügyvédnénél tartózkodott, második férje halála óta. Annak idején, az 1890-es években, nagy szerepet vitt a boldogult az úri társaságban, fivére kiskunfélegyházi plébános volt. Estefelé ellátogattam Micsák Márton úrhoz, elbeszélgettünk állapotainkról. A telet ők is, bár nagy nélkülözések között, Isten segítségével átélték betegség nélkül. Most az udvart és kertet rendezgetik, bár a szomszédságban lakó dr. Lénárt István rendőr alezredes jószágai (úgy hozzák oda a sertéseket, szárnyasokat) nagy káraik vannak, mert ezek a jószágok az ottani rossz kerítésen áttörnek.

A ma délutáni temetés előtt említi a temetőcsősz, hogy nevem a faliújságra került, mely a városi bérház falán van a múlt vasárnapi Hagymaház előadáson tanúsított magatartásom miatt, hogy ti. hazajöttem a teremből. Azt ajánlja ez a közlés, hogy inkább híveimmel törődjem, és ne a pártállással a hercegprímás úr mellett.

Gorcsa Péter főjegyzőéknél is voltam temetés után, hol azt említette a főjegyző úr, hogy a mostani főispán igen ügyesen vezeti a vármegyei közigazgatási bizottsági ülést. Szóvá tette azt a tanácskozást is, melyet a Nemzeti Bizottság tartott az elmúlt napokban a tüntetők által felszólított tisztviselőkre nézve, az ő javaslatára az elbocsátás jogosságának elbírálására az ügyet az alispán úr terjessze fel a belügyminisztériumba.

1946. március 16. szombat

Délben felmentem a vármegyei földbirtok-rendező tanácshoz, és jeleztem Dégi János bíró úr előtt az eleki Singer Mihály ingatlanára vonatkozó kérelmet, hogy azt március 18-ról halasszák el, és később vegyék tárgyalás alá. Elfogadta a kérelmet, és ígérte azonnali teljesítését. Onnan lejöttem a Gál-féle hagyaték illetékének megállapítása iránt érdeklődni a pénzügyigazgatóságon. Salamon főtanácsos tudatta, hogy most már megvan a hivatalos becslés: 100 millió pengő, ami adópengőbe átszámítva 16 millió pengő és ennek 42%-a az illeték, vagyis 7 500 000 adópengő, sima pénzben százmillió, s ez ügyet jóváhagyásra felterjesztik a minisztériumba; ajánlják, fizessem be ezt betétként valamelyik bankba s ha a jóváhagyás lejön, kiveszem.

Délután a kórházi nővérek gyóntatására siettem, onnan kimentem az újvárosi iskola tantestületi ülésére, mely alatt figyelmeztettem a tanítókat, hogy a kommunista szellemű szülők gyermekeit ne kérdezgessék szüleik beszédéről, vagy hol mit hallottak a közben lefolyt eseményekről, gyűlésekről. Bánjanak a gyermekekkel jól, és neveljék őket szeretetre.

Ma délelőtt itt járt Kapossy Gyula földeáki helyettes plébános, és elmondta az ottan helyzetet, hogy a Nemzeti Bizottság ott erősen beavatkozik az iskola ügyeibe, s a KALÁSZ-leányegyesület miatt már őt is erősen figyelmeztették, az iskolánál nem akarják tűrni az ő igazgatói működését. Ez utóbbinál az is vezetheti őket, hogy Benkóczy Antal tanító a kommunista pártban bent van, és lehet, hogy őt akarják igazgatónak; Dehény Lajos kántor is igazolást kapott, tanít, de nem való igazgatónak. Kapossy úr felment Farkas Imréhez a vármegyére, tőle kér felvilágosítást a földeáki Nemzeti Bizottság eljárására vonatkozóan. Elmondta, hogy a múlt napokban kint járt a főispán úr is, hogy egyet, mást tompítson a kommunisták túlkapásai ellen. (Rajkiékat elküldik a faluból, érdekükben akar közbelépni, mert Rajkiék erre kérték), de a párt nem tágított, sőt még székkel se kínálták meg a főispán urat, aki otthagyta őket dolgavégezetlenül. Hát ennyire vannak, túlteng náluk a hatalom érzete. Kapossy úr elmondta a saját eltávozását Szegedről 1944 őszén, miként mentette meg a szegedi katolikus tanoncotthon felszereléseinek ¾ részét azzal, hogy 30 inassal Kalocsára s onnan Dunántúlra ment Sopsich János prelátus úr útján püspöki engedéllyel! Elmondtam neki a szegvári szociális testvérek esetét, Pakots kanonok megveretését, és a rendőrségnek Kelet–Csanádban megkezdett eljárását az egyháziak ellen tájékoztatásul.

1946. március 17. vasárnap

Kiss Ferenc úr tegnap este Elekre utazott lelkigyakorlat tartására; ezért ma a 10 órai nagymisét is végeztem. – Ma hidegre fordult az idő.

Ebéd után Könyves-Kolonics József ügyvéd keresett fel, és hozta azt a cikket, melyet megírt – az igazság szerint – az itteni újságnak, de a polgármester nem engedi közölni. Szeretné, ha feljuttatnánk az „Új Ember” című hetilaphoz kéz alatt. Megjegyeztem, hogyha ember megy fel, aki elviszi, elküldetem. Beszélt az itteni tarthatatlan helyzetről, melyet a kapkodó rendszertelenség idéz fel.

Felkeresett Gorcsa Péter főjegyző úr is, akinek hibás elméjű lánya ma reggel eljött a templomba, és elment, nem tudni hová!? Kár érte, nem csinált-e feltűnést viselkedésével? Miután erről nem hallottam, nem is mondhattam semmit. Szegény leánnyal sok baja van a családnak. Gyógyintézetben nem bírják elhelyezni a nagy költségek miatt sem. Itthon pedig zsarnoka házuknak, nem enged főzni, sem tüzelni sokszor, és hihetetlen beszédmodora van, amit soha életében nem mondott volna ki, olyan ocsmány szavakat használ – természetesen nem tudja, mit beszél.

Estefelé Szalkai Sándor barátomat, utána Szirbik Sándor református lelkész urat látogattam meg, és köszöntöttem holnapi névnapjuk alkalmából. Utóbbi helyen volt Loós János, iparostanonc iskolai igazgató és neje, beszélgettünk a mai helyzetről nevelői szempontból, és bizakodó érzületet iparkodtunk kiváltani a jövőt illetően. Szóba került az a budapesti mozgalom is, melyet egy állítólagos szerzetes indított meg szabad nemzeti magyar egyház címen és ennek kíván híveket toborozni. Nem ismervén ennek mibenlétét, csak annyit mondtam: 1870-ben is kiváltak németországi katolikusok és mint v. katolikusok éltek külön egyházi életet. Ilyenek lehetnek ezek is, talán aposztata papvezetővel.

1946. március 18. hétfő

Hideg reggel, borús nap.

Délelőtt felkeresett Szűcs György medgyesegyházi lelkész, aki a holnapi vármegyei földbirtok-rendező tanácsi idézésre jött, amikor a kincstári kegyurasági váltságföldek ügyét – elvételi szándékkal –, tárgyalják. Hozott másolatban telekkönyvi kivonatot a szőregi plébános úr [Szalma József] helyett, aki beteg, káplánja küldte a községi bizonyítványt az ottani egyházi ingatlanokról, és a határban lévő kegyúri megváltott ingatlanokról. Szűcs említést tett arról, hogy a kevermesi plébánost, Farsang Lászlót a kommunisták tényleg megverték, a mezőhegyesiről pedig, hogy a kommunisták el akarták távolítani. Csak három tag volt (köztük Kallós Lajos makói asztalos, aki jószágigazgatóként szerepel ott, és aki itthon rossz volt asztalosnak is!), aki eltávolítása mellett szavazott, míg a többség ezt nem akarta, és így simán ment a tüntetés. Dombiratosról el kellett menni a helyettes plébánosnak, Szarvas Bélának (amint erről értesültem, mint szándékról B. Imre leveléből, ahol ti. Lénárt és Tóth biztatták fel a lakosságot, miként küldjék világgá a papokat!), oda a szomszédból mennek át egyes ténykedések végzésére. Egyéb helyen nincs baj, mint mondta.

Délben két eleki férfi jött, kiknek földelvételi ügyét tárgyalták ma. A kevermesiek rájuk fogták, hogy bundisták, és nem akarják az ellenkező bizonyítékot elismerni. Így van ez, amikor az alvilág gonosz szellemei megülik a gonoszságra hajlamos ingyenélő, dologkerülő embereket!

Levelet írtam Vörösvári Nándor kövegyi lelkész úrnak Attendorfbergbe (Steiermark) egy hivatalos üggyel kapcsolatban, hogy a kövegyi hívek kívánságára jöjjön haza, legalább húsvétra örvendeztesse meg híveit. Eljegyzési és házasságkötési ügyekkel is telt el a nap.

Gyurkovics Béla újvárosi káplán úr említést tett Nagy Ferenc miniszterelnök úrnak kijelentéséről, mely a kommunistákat mérséklésre inti. Lesz-e foganatja, nem tudni! Bajosan, mert nagyon vakmerőek!

1946. március 19. kedd

Szent József tiszteletére énekes mise, sok hívő volt itt, és járult a szentáldozáshoz.

Megérkezett már a szentmise előtt Kelemen András apátfalvai plébános, és említé, hogy megérkezett Havadi Ferenc csanádpalotai plébános is. Miséztek mindketten.

9 órára felmentünk a földbirtok-rendező tanácshoz, de ott Dégi János járásbíró úr azt mondta, csak ½11-re jöjjünk, mert a tanácstagok nincsenek itt, és ha 11-ig nem jönnek, felvétel lesz az ügyben. Erre eltávoztunk és visszamentünk ½11-re, de csak várni kellett majdnem 12 óráig. Ekkor megtörtént a felvétel. Ennek végén kívánta a bizonyítékot arról, hogy a vonatkozó rendeletek értelmében kérték a battonyai Vincze-féle alapítványi földnek és a kegyúri megváltási alapoknak, mint célvagyonoknak kimondását. Ha még nem, lehet kérelmezni, s a bizonyítványok beadandók. Ha ez így bizonyítást nyer, könnyű lesz a tanács döntése. Erről jelentést írtam a püspöki hatóságnak, melyet Havadi úr fog beküldeni holnap alkalmilag.

Délután jött Kleitsch Mátyás kiszombori esperesplébános úr, és hírét hozta, hogy oda segédlelkészül Szarvas Béla volt dombiratosi lelkészt helyezte a püspök úr, Dombriatosra Csepregi József Elekről, oda pedig Körmendy Sándor került. Nem szerencsés intézkedés! Figyelmébe ajánlottam a házi ájtatosság bevezetését, és ezt bízza az új káplánra, hogy így elvonja az ifjúság egyoldalú és túlságos pasztorálásától, jól teszi azonban, ha az ifjúságot énekkarba egyesíti és foglalkozik, de külön-külön velük. Zeneértő lévén, hasznosan tud működni, és nem fognak akadékoskodni ellene bizonyára.

Szent József napja lévén köszöntöttem dr. Stenszky Józsefet (egyben részvétet fejeztem ki anyósa elhunyta felett; ott találtam nászát, Brommer Ödönéket, együtt ért oda velem Buday Géza és neje), Teszling József ezredest (néhány szót váltottam Vén tábornokkal, akinek vitézi földje egy részét már elvették és veszélyben még a többi) és Zsilkó József tanítót, egyházközségi jegyzőt. Teszling úr említé, hogy Medgyesegyháza lakossága derekasan viselkedett a tüntetni akaró szomszédos községbeliekkel szemben, helyi tüntetés nem volt, és megüzenték az oda vonulni szándékozó szomszédbelieknek, hogy bejöhetnek a faluba, de onnan közülük egy sem fog többé hazatérni! Vén tábornok is dicsérte a kelet–csanádi KALOT és KALÁSZ ifjúság magaviseletét e nehéz napokban. Teszling bizakodó!

1946. március 20. szerda

Mára ismét nagy hideg volt reggel, később napsütés ugyan, de nem enyhült a levegő.

Mag Béla tanyai lelkész úr unokahúga jött meg Kevermesről, és elmondta, miként bántalmazták Farsang László ottani plébánost, amikor a tüntető felvonulás volt, miként kényszerítették, hogy szóljon a néphez. Ha nem is fogadom el teljesen azokat, amiket mondott, helytelenítem Farsang plébános eljárását, hogy a templomban – mint Mag lelkész úr húga mondta – mindig a pártokkal foglalkozik. De amikor azt mondta, hogy a kevermesiek Mag Bélát kérnék plébánosul, és állítólag a püspök úrhoz is menni akarnak, lebeszéltem éppen a mostani jelenségek miatt, nehogy egy kis nézeteltérésért rövid idő múlva elcsapják. Maradjon – mondtam – a tanyán, és ne kívánkozzék most máshová! Délután pedig egy ottani fiatalasszony közölte Farsang plébános üdvözletét, aki szintén szólott az ottani helyzetről. Ennek útján levelet küldök, melyben figyelmeztetem, hogy a templomban ne foglalkozzék a pártokkal, prédikáljon az evangéliumról.

Horváth Mihály gondnokkal közöltem a Szent János-kápolna kerítéskapuja helyreállítási költségét – amikor onnan ellopták az élő fákat, döntötték le –, melyet Kereső István mester jegyzékében adott át: 124,50 kg búza vagy 19 millió pengő a kovácsmunkán kívül, mely 251 ezer pengő. Ezt csakis úgy tudjuk kiegyenlíteni, ha a temetőpénztár egy mázsa búzáját is erre fordítjuk, mert ennyi pénzünk nincs. Ezt a kárt nem térítik meg a fatolvajok.

Délben említi dr. Szilas, hogy a polgármester és két kommunista (egyik Szabó Jánosné) meglátogatták a gyorstalpaló (felnőttek) iskolát a gimnázium történelmi (Sinály Károly) és földrajz órán, és teljes megelégedésüket (!!) fejezték ki a tapasztaltak felett. Ami nem is lehet kétséges, ha Sinály óráját hallgatták végig, aki orosz-barát, a földrajzórán pedig Bábonyi Tóth István szintén beszélhetett, magyarázhatott a kommunisták szájíze szerint! (Szilas szerint vitéz Bánáthy Péter úgy nyilatkozott, hogy a kérdéses Szabóné igen tanult egyén. Ezt azonban nem hihetem, mert ezelőtt húsz évvel egy iskolázott nő nem ment férjhez egy dologkerülő, kommunista érzelmű hagymáshoz. Bánáthy azért is dicsérhette, mert hitsorsosa. Hogy vakmerő és durva, abból még nem következik műveltsége. Jellemző reá, hogy gyermektelen. Az ilyenek képesek mindenre, akik bizonyára nem is akartak gyermeket.)

Hallomás szerint tegnap reggel 8 órakor hajtották végre Szöllősi Jenőn a halálos ítéletet, aki Szálasit követte, amint vakon mellé állott az ország-rontásban már évekkel ezelőtt. Kár, hogy nem maradt foglalkozásánál, és nevelte volna négy fiát munkára a magyar haza érdekében! Úgy látszik a balkáni vér kiütközött rajta, és így hozott szégyent városunkra Gera József orvossal együtt, aki szintén nyilas volt.

1946. március 21. csütörtök

A déli órákban felkeresett Schill János igazgató úr, és elmondta, hogy a napokban volt lakásának (gazdasági iskola) szomszédai; a Bonczos-telepi asszonyok közül négy személy megjelent előtte azzal, hogy ne merészelje volt bútorait keresni és visszakövetelni! Hát ennyire vannak ezek a tolvajok, akik elvitték bútorait és felszereléseit! Természetesen ezt csak azért merik így tenni, mert a rendőrségen hiába keresné igazát, azok ma is a hazug tolvajoknak adnak igazat.

Ma este 6-kor kezdődött a nők lelkigyakorlata. Kiss Ferenc káplán úr tartja; kezdte a fatimai jelenés ismertetésével, hogy imádságra buzdítson. Sokan voltak, bár hosszan tartott, de a hívek türelmesek voltak.  Holnap este kezdődik Újváro-son a lelkigyakorlat, melyet Szakács úr fog tartani szintén 6 órakor. Még tegnap említé Szakács úr, hogy a Vertán-telepen aláírásokat gyűjtenek aziránt, hogy a lakosok kérjék és kívánják, hogy az oroszok itt maradjanak magyar földön. Hát kell ennél nagyobb valami a hazaárulás tekintetében? A kommunisták így akarják az oroszokat saját védelmükre itt tartani, és az országot átjátszani kezükre. Így akarják a szegény országot és népét megsemmisíteni!

1946. március 22. péntek

Délelőtt felmentem a pénzügyigazgatóhoz, és Salamon főtanácsos közölte, hogy a Gál-féle ház után az örökösödési illetéket már be lehet fizetni, s ez 120 millió körül van, pontosan megadja Karsai Károly gyakornok úr révén az összeget. Nagy gond ez, amikor az egyháznak erre nincs egy fillérje sem. Éppen ezért érdeklődtem külföldi pénzemnek itteni értéke után, és ha nem bírom másként, az aranyakat bocsátom áruba, s akkor, amit Bogsán Károly főgondnoknak is említettem, a ház egy része az enyémnek tekintendő. Bogsán főgondnokkal egyébként beszéltem a házadók felől is, mert felhívást kaptam, mely szerint még a templom után is követelni látszanak lakásadót. Egészen úgy haladunk tehát, mint Lengyelországban és az oroszoknál tették, ha ez így lesz, hogy a templomokat le kell zárni, mert a használati díjat a hívek, akik talán nem lesznek, nem fizethetik. Délután kaptuk meg az idei termés-beszolgáltatási rendeletet, amely oly súlyos feltételeket tartalmaz, hogy ez alatt összeroppan a mezőgazdaság. Ez éppen az orosz mintára megy! Ennyire lesz szabad a magyar!

Ma érkezett a főhatósági értesítés arról, hogy a püspök úr Kapossy Gyula földeáki adjutort oda plébánossá nevezte ki.

Délelőtt ½11-kor telefonértesítés jött Szegvárról Zsivola Tekla testvérnek: vasárnap három KALÁSZ-vezető lány jön kerékpáron hozzá, 9 óra körül fognak ideérni, közöljem Tekla testvérrel. Kérdésemre, melyek most az ottani viszonyok, csak azt mondja, hogy nyugalom van, és az intézetből, ami elemelhető volt, elvitték, Budapestről még nem jött intézkedés érdekükben (angol részről). Üzentem Tekla testvérnek, aki meg is érkezett hamarosan, és a közlés után mondta, hogy ez a megpróbáltatás rájuk azért is szabad, mert van két vezető testvér, akiknek lelkülete idegen és a földiekhez ragaszkodtak; most a jó Isten az anyagiakat elveszi, s figyelmünket az égiek felé irányítja: egyszerűség és szeretet.

1946. március 23. szombat

Ma délelőtt felkeresett Kocsis Ferenc a csanádapácai kántortanító, aki rokkanttá lett a harctéren, és az ottani állapotokról is szólt, hogy sok könnyűvérű ember hetvenkedik ott is, akik sohasem dolgoztak, és akikre a vezetőség pályázik, kirendelik robotmunkára és megfojtják. – Meglátogatván Kocsis rokonait Apálfalván, említé, hogy Juhász Pál ottani kántor nagyon furcsán nyilatkozott papságról, egyházról és ezt az endrődiek, ahol segéd-kántoroskodott, a legbecsmérlőbb szóval illették, mint rongyembert. Meg is érdemelné, hogy fegyelmi alá vonják, de most nem lehet ellene eljárást indítani, lévén Juhász kommunista. Pedig amikor a rendőrség fogdájából kikerült, nagyon fogadkozott, hogy többé nem fog kívül menni a kapuján, értsd: nem fog kellemetlenkedni! Botból nem lesz borotva!

Bogsán Károly főgondnok és Neiszer Péter tanító jött, előbbi az egyházi épületek adója iránt, utóbbi pedig eziránt is, hogy az újvárosi apácák január havi villanyszámláját most még fizesse ki az egyházközség, mert az apácáknak nincs pénzük, mondja a főnöknő! Hát jó, felelem, de utoljára!

Szentmise után a temetőgondnokkal megállapodtunk, hogy a Szent János-kápolna kapujavítási költségének részbeni fedezésére 1,05 mázsa búzát átadunk a mesternek, a többit készpénzzel egyenlítjük ki.

Este 5-kor a mai nagy szél után enyhe eső jött. – Lelkigyakorlatra a nők ma is szép számban jöttek; előtte gyóntatás. Szakács úr Újvároson tartja a nők lelkigyakorlatát.

1946. március 24. vasárnap

Az éjjeli enyhe eső után napsütéses reggel.

A hívek szokott számban voltak a szentmisén. A 8 órai szentmise alatt kezdték az elemi iskolai tanulókkal Szakács József káplán úr és Béres Ida tanítónő az un. liturgikus szentmisét: a gyermekek fennhangon mondták a Hiszekegyet és több imádságot. Ezt régebben is végezték. Délután gyóntatás és 4-kor a nők lelkigyakorlatának befejező szentbeszéde. Utána még temetésem volt. Különös az ilyen napokra, mint a mai, amikor a hívek gondozása a templomban (Szakács úr délután szintén lelkigyakorlatos beszédet tart Újvároson), külső ténykedések is vannak! Ma délutánra négy temetés jött össze, hozzá egy a református temetőben.

Fel kell jegyeznem tegnapról: vitéz Igaz fiai voltak a Szúnyog utcából atyjuk temetésének rendezése végett. Az egyik fiú múlt ősszel jött orosz fogságból (Don-mellől, 18 hónapig volt fogoly), és a beszéd során említi kérdésemre, minők ott a viszonyok.  Legalább ötszáz évvel hátrébb vannak az ottani emberek, mint mi, magyarok! Tehát ez az egyszerű és orosz földön járt ember is bizonyságot tesz arról, minő kultúrát akarnak ránk erőszakolni azok a magyarok, akik soha ott nem jártak, és az orosz bolsevizmust nevelő munkája után, nem ismerik. Említette ez az egyébként iparos, hogy mit csináltak ott künn a templomokkal, és hogy csak az öregebbek imádkoznak, házaikban együtt vannak emberek, állatok – tisztátalanok.

1946. március 25. hétfő

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. A reggel 7 órai szentmise keretében áldoztak a lelkigyakorlatot végzett asszonyok és nők. Szentáldozás előtt néhány szót intéztem hozzájuk (evangéliumkor a szentbeszéd a negyedik főbűnről, az irigységről szólott: a bűnt az ördög irigysége hozta, az üdvöt  egykor Jézus, Szűz Mária fia eszközölte), hogy lelküket erősítsék Krisztus szent testével, hogy megtisztult értelmük elgondolásait ezzel a szent táplálékkal megerősödve megvalósíthassák.

Délután felkerestem lakásán Szilvásy József volt állomásfőnököt, kit névnapján nem köszönthettem. Elmondta, hogy Medgyesegyházán járt a napokban, oda fog kiköltözni, mert ott könnyebb lesz a megélhetésük, Vermes volt főbíróhoz költözik, kinek nagy háza s kertje van, és ők fogják őt gondozni; munkát fog ott találni, s így megélhetésük biztosítva lesz.

Onnan Kotsis István főszámvevőhöz mentem; de nem találtam otthon. Állapota annyira javult, hogy már kimehetett látogatóba is.

Erős szél volt délután.

1946. március 26. kedd

Délelőtt iskolát látogattam (gimnázium harmadik osztály és kereskedelmi egy osztályban, hittanórán). A gimnáziumban említé Giday Kálmán tanár úr, aki ma éjjel jött meg Budapestről, hogy a kormány ontja a papír-milliárdosokat, melyek olcsó pénzébe kerülnek, és a célja, hogy felvásároljon minden értéket, és akkor jöhet a romlás! Ilyen volt, mondtam, a németeknél a másik világháborúban is. A kereskedelmi iskolába menet, 11-kor találkoztunk Polyák urral, aki, mint mondta, megjött Leléről, miután ott – szerinte – mindent elintézett eredménnyel; ma még a katonasággal tárgyal és a várossal is, ahol nagy előzékenységgel fogadták (majd a végén látja, mit fog adni a város a püspökségnek az elkobzott fáért és egyebekért).

Délután kifizettem Kereső István kőműves mesternek a Szent János-kápolnánál végzett munka díját (105 kiló búza a temetőgondnok úrtól, tőlem 61 tojás és 2 350 000 pengő készpénz a Rózsafüzér-Társaság pénzéből).

Délben meg Székely Nándor elemi iskolai igazgató keresett fel a kir. tanfelügyelőség felhívásával, hogy a tanítókról adjon kimutatást, jelezvén a tanulók számát és a hivatalos közlöny számát, melyre a tanfelügyelőség hivatkozik, és amelyben közlik, hogy az iskolaszékek működését megszüntetik. Szó esett Neiszer Péter tanítóról, aki szintén beosztást nyert az újvárosi iskolánál. Az I. osztályban 79 gyermek lévén, elosztják kétfelé, és így egyházközségi pénztárosi teendőket nem végezhet, helyettesről gondoskodnunk kell. Iskoláink államosítás felé közeledik.

Az erős szél tovább tartott egész estig; kevés eső volt, este 6 óra után.

1946. március 27. szerda

½10 óra előtt sürgősen hivattak a súlyos betegen fekvő Goltner Erzsébethez – tegnap délben látogattam meg dr. Szilas társaságában, és látszólag jól volt –, hogy halálán van, nincs eszméleténél. Sietve mentem és feloldozva feltételesen, miután mondattam vele Jézus szent nevét – a kenet szentségében részeltettem, még ottlétem alatt kiszenvedett ¾10-kor.

Felmentem a vármegyei közgyűlésre, amelyet megelőzvén említi dr. Hencz Aurél kir. tanfelügyelő úr, hogy a kommunista Rozsnyai István panaszt tett iskolánk ellen: állítólag olyan könyvet adtak ki az ifjúsági könyvtárból, mely az 1919-iki kommunizmust elítéli: szóljak az igazgatónak, és tisztázzuk a helyzetet. A gyűlés után bementem Árva János vármegyei főlevéltároshoz, és lakást ajánlottam neki, mivel tudom, hogy keres ilyet: Szilvásyék lakását a Páva utcában, mert ők onnan kiköltöznek Medgyesegyházára.

Hazatérőben felkerestem Székely Nándor elemi iskolai igazgató-tanítót, aki azonban éppen ez ügyben kiment Újvárosra; majd felmentem a polgári fiúiskolába, és az esetet felemlítve figyelmeztettem őket, inkább ne adjanak ki könyvet az ifjúsági könyvtárból, mintsem ilyen vigyázatlanság után bajba hozzák iskolánkat és a tantestületeket. Délben még Neiszer Péter tanító úr jött az új lakásadó ügyével, amelyet mindenki fizetni tartozik az új rendszerben! Ez a szabadság korszaka!

A mai vármegyei közgyűlésről két jelenséget kell feljegyeznem: napirend előtt felszólalt Szabó Jánosné kommunista, hogy a vármegyei hatóság akadályozza meg a pálinkafőzést, mert olyan edényekben főzik a szeszt, amelyek tisztátalanok, és mérgezést okoznak, ezzel itatják a gyerekeket stb., ami  a jövő nemzedék szempontjából káros. (Ez, akinek gyermeke nincs, és talán nem is volt, mennyire törődik a jövő nemzedékkel!) Utána felszólalt Asztalos P. Kálmán csanádpalotai kisgazdapárti: miután a munkásoknak az a rétege foglalkozik szeszfőzéssel, amely nem megy dolgozni, és így munkás hiány van, mert félnapi szeszfőzés eredményeként megél egész héten, tehát nem kell testi munkát végeznie, arra törekedjenek a pártok, hogy őket tiltsák el, és tartsák vissza a szeszfőzéstől. Erre felszólal nagy hangon Szabó János, hogy hát ő több mint húsz éve ül itt a közgyűlési teremben, és tudja, hogy a közigazgatósági hatóság mindenkor beavatkozott, és intézkedett ilyen esetekben, vagyis igenis, kötelessége ez a hatóságnak, nem pedig a pártnak. Mire a főispán úr [Kiss János] mihelyt elfoglalta a főispáni széket, érintkezésbe lépett a felpanaszolt ügyben a pénzügyigazgatóval és pénzügyőrséggel, ezek kiszállottak ilyen helyekre, de úgy őket, mint a rendőröket a szeszfőzők elkergették, megverték, és volt hely, ahol orosz katonával őriztették a falubeliek a szeszfőzdéket, és amikor az így leitatott orosz katonák a faluban garázdálkodtak, ezt eltűrték. Ezek után igenis helyénvaló, hogyha más tekintetben is pártok tudnak maguk között elintézni sok mindent, ezen a téren is a pártok tudják kötelességüknek tagjaikat ettől visszatartani.

A másik: Zemplén vármegye törvényhatósága átírt, kérje a törvényhatóság is, hogy a rendőrség felett, mint a múltban a csendőrséggel, a közigazgatási hatóságok közvetlenül rendelkezzenek, ill. ha szükséges, a karhatalmat igénybe vegyék, mert amíg a rendőrségi felettesekkel ezt elintézhetik, addig sok baj keletkezhet. A kisgyűlés határozati javaslata az volt, hogy Zemplén vármegye átiratát nem pártolják itt. Erre Zombori Lajos szociáldemokrata párti feláll és mondja: Ezt el kell fogadni, ill. pártolni kell Zemplén vármegye átiratát, mert még sem lehet az, hogy amint Makón mondja a rendőrség, hogy Makón a rendőrség parancsol, a belügyminiszter pedig Budapesten, tehát nem veszik figyelembe a minisztert; már pedig a karhatalommal szükséghez mérten kell az arra hivatottaknak rendelkezniük. A főispán úr szavazásra teszi fel az ügyet, a kisgyűlés javaslata mellett 15 kézfelemelés volt, Zemplén vármegye javaslata mellett pedig 18, tehát 3 többséggel kérik a javaslatban foglalt eljárás foganatosítási lehetőségét. A szavazást megelőzően azonban szólásra emelkedett Szűcs Imre rendőrtiszt (kommunista), és élesen kikelt az ellen, hogy Zemplén vármegye a csendőrségre hivatkozik, mintha – mondja ő – a csendőrséget kívánná vissza, pedig a felolvasott javaslatban csak az volt, hogy miután a csendőrségre vonatkozó törvény megszűnt, jöjjön rendelkezés, a karhatalomnak, most rendőrségnek, igénybevételi lehetőségére. Tehát így magyaráznak félre ezek mindent, amit megérteni nem tudnak, vagy nem akarnak!

Egész nap napos, szeles idő!

1946. március 28. csütörtök

Ma reggel 6 óra után hozza hírét a házvezetőnő, hogy az utcai főbejárat, a küszöb előtt közvetlenül egy bomba fekszik, ott van a házbeli fiú és dr. Szilas úr (aki szerint kár volt nekem erről szólni!), és a harangozó útján elvitette Szilas úr a Katolikus Körben lakó határvadászokhoz, ahol Halász tűzmester megvizsgálja, ill. szétszedi azt. Szerinte 40 cm hosszú szárnyas bomba volt. Hát ilyen ma a világ! El lehetünk készülve minden rosszra a kommunisták izgatásai nyomán, melyen elől jár Róth Manó [Rákosi Mátyás], aki legutóbb Dunántúl izgatott a papság és egyház ellen.

Balga Zsuzsa pedig éppen a szentmise után mondja, hogy a főtéren, a Szöllősi háznál van ma vörös betűs plakát, és ennek utolsó sora arról szól, hogy a „földbirtokelvétel ellen büntetlenül izgató főpapokkal” is végezni kell, miután előbb sok ilyen egyénről szól az izgató plakát. Hát ez a szabadság! Ez a vallás- és egyház kímélése? Hisz’ erről szólnak a múlt vörös betűs plakátjai, falainkon! Szegény hazánk!

Délután hozta hírét dr. Szilas úr annak, hogy a ház előtt talált bomba tulajdonképpen aknavetővel eldobott akna, amely nem robbant fel annakidején, ekrazit volt benne, és ezért felrobbanhatott volna. A katonaság ártalmatlanná tette, az ekrazitot elhelyezte.

Délután még elmentem a Kardos-nyomdába, hogy a Juhász Kálmán-féle könyv (Csanádi püspökség története) irányában beszéljek velük. Azt mondták, megegyezünk, és holnap egyikük eljön megtárgyalni a részleteket. Megkönnyíti munkavállalatukat, hogy papírt ad Juhász úr, mert ezt régebben megvásárolta.

Onnan takarékpénztári gyűlésre mentem, mely eltartott 7 óráig. Megbeszélés tárgya volt Bogárné visszavétele. Miután a takarékpénztárnak úgyszólván nincs forgalma, és az itt maradt tisztviselőket is csak úgy bírja fizetni, hogy összes bevételét nekik adja, Bogárnénak tanácsul fizetés nélküli szabadságot, később nyugdíjat. Bogárné bevallotta az igazgatóbizottság előtt, hogy Szöllősinével együtt nyilas volt, és ennek dacára igazolták, hogy ti. állását elfoglalhatja, de megfeddéssel büntetik. Dr. Kapus István ügyvéd szerint a takarékpénztár az így igazolt tisztviselőt köteles visszafogadni.

Este 8 óra körül érkezett Fodor György mezőhegyesi káplán, aki Szegedről jövet tovább nem mehet. Holnapig itt marad, mert lesz elintézendő dolga a vármegyén. Kiss Ferenc ma délután elment Szőregre édesanyjához. A ma kezdődött férfiak lelkigyakorlatán Szilas szerint 151 férfi volt jelen. Gyurkovics Béla újvárosi segédlelkész értelmesen beszélt. Tárgya: Isten léte.

Éjjel fagy volt –4o, reggel napsütés, de hűvös időjárás.

1946. március 29. péntek

Kora reggel megérkezik Havadi Ferenc plébános, aki szentmisét is mondott; ügyeket intézni jött.

Hívattam Konrád György ékszerészt, hogy érdeklődje meg az arany értékét. Tegnap Sánta János órás nem tudott biztosat mondani. Ma ki kell fizetnem a Gál-féle ház örökösödési illetékét, amely adópengőben 5 437 500 pengő, a tegnapi árfolyam szerint 191 millió sima pengő. Ennek megfelelően jött nemsokára Konrád bácsi; hogy ma 77 millió­ért veszik a tíz koronás aranyat. Erre odaadtam három darabot, és vele mentem a pénzügyigazgatósághoz, hol kaptam postai befizető lapot, és ezen a mai adópengőhöz mérten be kell fizetni 207 milliót (15 millióval többet, mint tegnap kellett volna!). Hál’ Istennek, hogy így is ki bírom fizetni, előlegezve ezt az összeget a hagyaték terhére (esetleg a bútor megmaradt részének ellenében; majd meglátom).

Magánvizsgához hívták Kiss Ferenc urat a polgári leányiskolához, de nem lévén itthon sem ő, sem társai, felmentem és elvégeztem két leánnyal. Hazajövet a postással találkoztam, és a főhatóságtól érkezett levélben, ill. borítékban két levél Horváth család (Szent Gellért u. 18. sz.), egy levél Kovács Sándorné Vörösmarty u. 5. sz. alá külföldről, amelyeket bizonyára mostanában kapott a főhatóság. Horváthékhoz elvittem a leveleket, a másiknál egyelőre hiába kopogtattam, nem bírtam bemenni. Legközelebb viszem el.

Délután hozta Konrád bácsi a befizető lap szelvényét az illeték befizetéséről. Hál’ Istennek, hogy sikerült befizetni, s nem kellett terményt vagy egyebet eladni. Temetésre, majd a Nemzeti Segély gyűlésére mentem. Délután pedig a férfiak lelkigyakorlatát hallgattam meg. Gyurkovics Béla káplán úr a bűnről, mint Isten parancsainak (10. parancs) áthágásáról beszélt. Késő este ½10-kor két leány – valami népleány-félék – kopogtattak be – kik Földeákra menendők az oda Budapestről lehozott gyermekek ellenőrzésére; de mert nem megy vonat ma, szállást kérnek. Kiss Ferenc káplán úr elvezette őket özv. Simonnéhoz. Ilyen későn ugyan, hogy jöhetnek? Havadi Ferenc plébános elment még délelőtt, Fodor György segédlelkész délután.

1946. március 30. szombat

Az éjjel is fagy volt, a barackfák megindult virágrügyei egymás után hullnak le a fáról.

Bogsán Károly főgondnok úr jött, és azt javasolta, hogy a Szent János-kápolna vízvezető csatornájának el nem lopott részeiből alakíttassunk ki vízköpő könyökcsöveket. Helybenhagytam, és megbíztam ennek munkába adásával. Ugyanő szólott az április 4-iki nemzeti ünnepi szentmisére meghívandó hatósági személyek felkereséséről: ha meg ők kérik szentmise tartását, akkor tartsák illendőnek a szentmisére el is jönni. Jónak látom én is, hogy ezt megtegye, bár kevés a reményem, hogy az illetők el is jönnek. Ugyanakkor megkértem, hogy helyezzen el takarékpénztárban 35 millió 45 ezer pengőt, számítva a Vajda-féle hagyaték után fizetendő illetékre is, mivel a pengőromlás napról-napra fokozódik, és így ez az érték számjegyileg növekszik.

Felkeresett Rátkay Dániel eleki főjegyző-helyettes, akitől értesültem, hogy Reibel Mihály esperes már megjött Budapestről. Elmondta, hogy Elek községet most már véglegesen Békés-megyéhez csatolják, ahol egy Keresztes nevű kommunista, rosszindulatú főispán van. (Ennek ügye volt Oláh Tóni kommunista párttitkár feleségével, ill. miatta zavarta el Oláh a saját feleségét, és állítólag azt a kijelentést tette, hogy ha Keresztes beteszi lábát Elekre, agyonüti őt, mint családi élete megrontóját! Ez – mondtam – a szabad szerelem gyümölcse, mások családi lezüllesztése. S ha ezt a nem mértékletes Oláh Tóni mondja, mit érezhet ilyen felől más, jellemes ember? Így föst a fölfelé törtető egyén az ajkukon viselt szabadság hajnalán! Mi lesz később?)

Délután jött Teszling József ezredes úr a hírrel, Marosi nevű zsidó kereskedő mondta Vén tábornok úrnak, hogy neki a kormányzat valami nagy üzletet ajánlott föl, de nem fogadta el, mert fél valami bekövetkezhető fordulattól. Ennek a Marosinak fivére Sztálin által külkapcsolatot tart fent (követféle! Lám nem ok nélkül mondtam én eddig is, hogy a zsidóságnak nagy része van az orosz eljárásban, világhódítás, az oroszra átvitt megvalósítással!). Ez a zsidó Marosi érez előre valamint, úgymond Teszling úr, máskülönben egy üzletet nem mulasztana el elfogadni.

A lelkigyakorlat befejezése volt ma a bűnről szólván. Előtte és utána gyóntatás; nem sokan jöttek ma gyónni.

1946. március 31. vasárnap

Az órát csak holnapra fogják előretolni egy órával, úgyhogy ma még a nap járása szerint tartottuk a szentmiséket. A 7 órai szentmise keretében áldoztak a férfiak; hozzájuk áldoztatás előtt külön intelmet intéztem: Viselkedjetek bátran, erősödjetek meg és tartsatok ki az Úr mellett!

Reibel Mihály eleki esperestől levelet kaptam; kér, hogy a vármegyei földbirtokrendező tanácshoz adjam be az ő és a nagykamarási plébános kérelmét a Bánkúton szervezendő lelkészség részére – kántornak, harangozónak, templomnak is – juttatandó javadalmi és fenntartási ingatlan iránt.

A tegnapi tanférfiak és nők szakszervezetének értekezlete kapcsán, melyen egy zsidó miniszteri kiküldött a helybeli szakszervezetek részéről jelen volt, Háló kőműves beszéltek (farizeusi hangon arról, hogy mennyire elítélik ők a tüntetéseket, és ezek kilengéseit – ők, akik szítják és tüzelik a népet az urak ellen!!). Említette a miniszteri kiküldött bizalmasan (?!!), hogy ez évi szeptember hónaptól kezdődően az állam valószínűen már nem folyósítja a felekezeti tanerők illetményeit. Ez azt jelenti, hogy iskoláinkat vagy elveszik, vagy magunk erejéből kell államsegély nélkül fenntartanunk, ha bírjuk. El kell tehát készülnünk e tekintetben a legnagyobb erőfeszítésre: ha híveink az egyházközségi adózás lehetősége mellett – mert erről is szó lehet – hajlandók és képesek lesznek tanerőinket fizetni.

Ma délután beszélték meg a hittanár és segédlelkész urak a tanulóifjúság lelkigyakorlatának lefolyását és a gyóntatások beosztását.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet