Előző fejezet Következő fejezet

1946. április

 

1946. április 1. hétfő

Az előretolt óra szerint voltak a szentmisék. A hívek kevesebb számban voltak ½7-kor. A ministránsok is késtek. De ez csak ma volt így, holnap már mindenki korábban fog kelni, mert az óra úgy mutatja a lefekvés idejét is!

Délelőtt a kereskedelmi iskolába mentem hittanóra ellenőrzésére. Visszatérőben a vármegyei földbirtok-renedező tanácsnál beadom Reibel Mihály esperes kérelmét a bánkúti lelkészségi föld kérelmezése iránt a nagykamarási plébános kérelmével együtt; továbbá Kovácsné levelét, melyet olaszföldről küldött orvos fia.

A Juhász Kálmán-féle történeti munka nyomására nézve jött Széll nyomdász és mondja, társával együtt 2,5 mázsa búzát kérnek ívenként a nyomásért, tekintve, hogy papírt kapnak. Ezt közölni fogom Juhász úrral.

Délután Horváth Mihály templomgondnokkal számoltam el a március havi perselypénzről (8 milliót elhelyezünk takarékpénztárba), egyben öregségére hivatkozva kéri felmentését, mert már nem bírja a számolás végzését a sok papírpénzzel. Sajnálom, mert becsületes ember. Közben jött fia, dr. Horváth Gyula városi gazdasági tanácsnok az üzenettel, hogy a városi bérlésben a jóléti szövetkezet helyisége megüresedik, menjek fel a polgármesterhez, és kérjem azt bérbe egyházközségi adóhivatal céljaira, amint erről egy év előtt szó volt.

A kövegyi lelkész [Vörösvári Nándor] járt itt: a rendőrségre idézték, mintha a németek érdekében járkált volna házról-házra. Ezt magyarázták bele abba, hogy főhatósági, ill. Actio Catholica felhívására feliratot intéztünk a miniszterelnökhöz, akkor még országgyűlési elnökhöz, hogy az ártatlan németeket ne telepítsék ki.

Szeibert Ferenc járt itt: felajánlotta szolgálatait, mint egyszerű munkás az újvárosi templomtető készítésénél, és kért, csináljunk ennek propagandát a Credo-egyesületben. Ezt megtesszük a legközelebbi gyűlésen, addig beszélek Szabó Ferenc újvárosi plébánossal.

1946. április 2. kedd

Délben Bogsán Károly főgondnokkal együtt felmenni akartam a polgármester úrhoz, hogy a bérházban kapjunk bérbe helyiséget a közjóléti szövetkezet helyén, ha ki kell mennünk a városházáról. Amint azonban belépek a helyiségbe, Huba cipészt találom ott, és szándékom elmondása után felmutatja a polgármesteri írást, mely szerint e két helyiséget neki adja a város, miután az ő helyére más jön, akinek helyét a Szöllősi-féle házban a kommunista párt foglalja le irodának. Eszerint ezt a helyiséget nem kapjuk meg, tehát nem is kell felmennünk a polgármester úrhoz. Maradunk tehát régi helyünkön, és ha el akarnak küldeni, hivatkozunk erre a helyzetre. Miután a közjóléti szövetkezet vezetője, aki szintén ott volt, említé, hogy tudomása szerint erre a helyiségre a római katolikus egyházközség volt előjegyezve. Mégis felmentem Bogsán Károly úrhoz az egyházi épületek biztosítása ügyében. Ma délelőtt ugyanis nálam járt Sipos biztosítási ügynök, és a díjak felemelését javasolja, ill. a biztosítási összeg felemelését az újvárosi templom kivételével négy millió adópengőre, s akkor az évi biztosítási díj most 45 millió volna. Bogsán úr nem tartja ezt most foganatosítandónak, amíg ti. a pénzérték nem lesz állandó.

Délben P. Lőrincz szervita atya keresett fel egy házassági ügyben. Körlevéli felhívás érkezett a szegedi szeminárium növendékei részére tojás gyűjtése iránt a hívek körében. – Délután a városházán értekezlet a gyermekek nyári étkeztetési s napközi otthonbeli gondozása iránt; bölcsőde felállítása a DMKE-épületben, napközi otthonok az óvódákban.

1946. április 3. szerda

Iskolába mentem (kereskedelmi és gimnázium) hittanóra ellenőrzésére. A gimnáziumban dr. Buday Géza ny. főigazgató elkeseredett hangon említé a hírt, hogy az oroszok a Dunántúl 180 ezer holdon rendezkednek be gazdálkodásra, s ehhez a szükséges legelőt stb. is lefoglalják. Tehát korridort húznak, és mi beleesünk az orosz érdekkörbe, ami végzetes lesz reánk.

A holnapi nemzeti ünnepen délután 6-kor valami előadás is lesz, melyen szereplésre hívták fel a zenekedvelőket Donáth Antal karnaggyal élükön.

Délután Németh Imre apátfalvi káplán jött, és elmondta, miként áskálódik ott Füxel tanító, Juhász Pál kántor és Szűcs tanítóné Csikota és Imre József tanítók ellen, és hogy a nép milyen eréllyel lépett fel az izgatók ellen!

Ma Juhász Kálmán kübekházi plébános érdeklődött Pallagi Gyula határrendőr útján könyve nyomtatása iránt; közöltem vele az eddigi értesülést azzal, hogy előzetesen beszélni akarnak vele, addig ne küldje a papírt, sem a kéziratot. Számolnom kell ugyanis a remélhető búzaterméssel.

Ma hozták a február havi villanyszámlát a templomi világításról, amely 500 ezer pengőnél több. Ugyancsak a plébániaház kéményseprési díja az elmúlt hónapra félmillió pengő négy használt kémény után.

1946. április 4. csütörtök

Ma lett a nemzeti ünnep: évfordulója annak, hogy az oroszok hazánk nyugati határát elérték. A szentmisére felvonultak a hatóságok és hivatalok: a Nemzeti Bizottság elnöke [Farkas Imre], polgármester [Kiss Imre], rendőrség stb. és az iskolások. Utána a városháza elé gyülekeztek, oda azonban nem mentem, hanem unokanővéremhez [Katona M.-né], hogy anyakönyvet hozzak be tőle, majd Szabó Ferenc újvárosi plébánoshoz, kivel a templomtető készítéséről beszéltem. A tőle vett értesülés szomorú: a mesterek annyi bért kérnek búzában, hogy azt megfizetni azért sem lehet, mert ragaszkodnak az általuk felfogadandó napszámosokhoz, tehát a Juhászt, díjtalanul ajánlkozókat nem akarják alkalmazni; és mert annyi sallangja van a napi órabérüknek (kalóriapengő, munkásbiztosító, forgalmi, miket a munkaadó köteles fizetni), hogy ezt fedezni nincs miből. Ezek mellett a plébános új anyagokat (bádoglemez, szeg, léc) akar beszerezni, de ezekre nincs fedezet. Hiába biztatom, hogy egyelőre a szentély befedését végezzék, a többit később, amikor is, ha látják a hívek a munka megindulását, ismét adakoznak. Ezt nem látszik megérteni a plébános! Ugyanis 100 millió pengővel és 130 mázsa csöves tengerivel ma keveset lehet csináltatni az óriási munkabér miatt.

Délutáni temetést végeztem, majd gyóntatás következett a holnapi első péntekre. Felkeresett Eichhardt takarékpénztári igazgató a bank nehéz helyzete miatt, beszéljek Szirbik Sándor úrral, hogy irányító támogatását ne szüntesse be. Majd Szilvásy József és neje jött búcsúzni: Medgyesegyházára költöznek a napokban, ahol kertes házban fognak lakni Vermes ny. szolgabírónál. Végül Kovács Sándor vincellér jött azzal, hogy őt a telepítési bizottság Pilisvörösvárra telepíti, ahol házat, földet, bútort, felszerelést fognak kapni. Ő úgymond, nem szívesen megy, tudva, hogy a németektől elveendő birtokba kerül, akik onnan száz kilónál súlyosabb holmit nem vihetnek magukkal. Innen őt azért is – úgy mondja – menesztik, mert az igazságot kimondja, s még pártjában (szociáldemokrata) sem tűrik már ezt. Kért, hogyha ott a helyzetet nem látja jónak, halasi birtokomon nyerjen alkalmaztatást, mert onnan akkor megszökik, és Makóra nem fog jönni. Azt mondtam, hogy csakis úgy mehetne oda, hogy Hadár mellett a két szőlőt művelné felibe. De azt ajánlottam mégis, hogy őszig maradjon, és keresse meg ott jövő téli kenyerét. Maga helyett Szugolyban Tápai szomszédot ajánlja.

1946. április 5. péntek

Első péntek, sok gyónó kora reggeltől. Megkezdődött a tanulóifjúság lelkigyakorlata. – Délelőtt megírtam a jelentést katolikus iskolánkról és a konviktusról, melyet a VKM I. ügyosztályvezetőhöz küldök az [iskolaszék] helyett. Délután temetést végeztem, majd gyóntatás volt.

Estefelé meglátogat Mécs József, aki a vármegyei szociális előadó lett; vele beszéltem a szövőszékekről, hogyha elérkezik az ideje, juttasson a KALÁSZ leányegyesületnek, és így a leányokat megtaníttassuk fonni, szőni. Később Zuber Gyula mézeskalácsos jött: gyertyát ajánl (25 kiló búza vagy 50 kiló tengeri vagy 100 tojás 1 kiló templomi gyertya). Székely Nándor igazgató jelentést tett a Katolikus Kör könyvtárának átvizsgálási, selejtezési kötelezettségéről április 12-ig.

1946. április 6. szombat

Szentmise után leányok gyóntatása a szentmiséjük alatt. A 9 órai szentmisére bevonultak a fiúk; akik közülük elsőre jöttek, szinte rohantak és majdnem felbuktak a szőnyegben, mert nem néztek a lábuk alá! Rohanásuk oka az is, hogy felügyelő vagy vezető tanár nem volt, aki eljött volna velük. Szomorúan kell megállapítanom, hogy polgári fiúiskolánk tanárai nem törődnek ily irányban az ifjúsággal. Hiba van az igazgató körül!

Utána az udvarba a templom felől bejönni hozzák hírét a két fiúnak. A házvezetőnő panaszolja, hogy néhány nap óta eltűnik a tojás, ezt is az ilyen fiúk lopják el. Behozattam az egyiket, Nacsa Józsefnek mondja magát, aki a Székely u. 24. sz. alatti lakónak és az általános iskola V. osztályába járónak vallja magát. Azt mondta először, hogy nem járt bent – a kerítésen át – az udvarban, később, amikor a házbeli rápirít, hogy bent járt egy társával, bevallja, hogy igen és egy társa is, aki valami Gera a Királyhegyesi utcából! Hogy miért nem vesz részt a lelkigyakorlaton, azt mondta, hogy ő görög katolikus! Haszontalan fiú, aki úgy említé, hogy mostoha apja van. Nem lehetetlen, hogy törvénytelen, mert lerí róla, hogy nincs része a gondozásban, nevelésben.

Dr. Juhász Kálmán kübekházi plébános úr keresett fel. Közöltem vele a kiadandó könyvére vonatkozó nyomdai megállapodást azzal, hogy egymagam a húsz mázsa búzát – sajnálatomra – képtelen vagyok az idén erre áldozni, lévén csak 16 hold búzavetés a javadalmi földön. Meglepődve hallgatta ezt Juhász úr, de azt mondtam, megkísérlem a keresztény paptestvéreknél, hátha össze tudják adni, s akkor a nyomdászok ajánlata elfogadható lévén, ki lehet adni a könyvet.

Délben ismét gyóntattunk, amelyet délután folytattunk. Megállapítás: a diákfiúk – kisebbek is – délután, sőt egy részük immár délelőtt elszökött, tehát nem várták meg a lelkigyakorlat folytatását. Ennek okát a felügyelet hiányában is látom. A gimnáziumnál a kirendelt (vagy felkért) Döme Mihály urat állítólag az igazgató berendelte irodai munkára; a polgári fiúiskolánál Zsilkó József tanítót vettem észre, hogy délelőtt itt volt a templomban.

1946. április 7. vasárnap

Középiskolások lelkigyakorlat után közös szentáldozáshoz járultak szentmiséinken. Credo-gyűlés, utána gyűjtés a katolikus írók és hírlapíróknak, és felhívás az újvárosi templomtető építéséhez ingyen felajánlandó munkára. – Felkértem és elfogadta Faragó Mátyás úr a templomgondnok helyettesítést, és azonnal elkezdtük közös erővel a mai perselybe adott összegek összeszámolását a Szent Antal perselyével. Délután Takács Bálint temetőgondnok jött egyes ügyek megbeszélése végett. Meglátogattam Biró Albert ny. igazgató urat, hogy felkérjem az egyházközség pénztárosi teendők új ellátására, miután Neiszer Péter tanító úrnak tanítania kell egy osztályt az újvárosi iskolánál. De nem vállalhatja, mert beteg. Elég baj ez, mert nincs alkalmas férfi.

Meglepett ma Cserha József V. éves papnövendék látogatása: a nagyobb rendek felvétele előtt állott és eltanácsolták az elöljárók. Szerinte a püspök úr először subdiakonátussal, később a nélkül, egy évre ki akarta küldeni hitoktatóként valahová; később ettől elállottak, és ő inkább eljön – elöljárói tanácsára, műegyetemi tanulmányokat fog kezdeni. Sajnálom, hogy a szegény és jóindulatú fiú így megbicsaklott. Csak annyit mondtam neki, hogyha komolyan nekifekszik a tanulmánynak, ne házasodjon meg, amíg ezt be nem fejezi, mint pap segíthette volna özvegy édesanyját, így azonban ettől ez el fog esni, mert nem segítheti.

1946. április 8. hétfő

Felkeresett Sipos biztosítóügynök, kinek azt feleltem, hogy egyelőre nem mondhatok semmi bizonyosat, oly nagy összegű biztosítási díj fizetésére a főhatóság elhatározó döntése szükséges. A mai helyzetről szólva említé, hogy a közelmúlt napokban pártközi értekezlet volt, melyen a rendőrség is jelen volt. Itt érdekes kijelentések hangzottak el éppen Lénárt vármegyei kapitány ajkáról: el kell bocsátani hatvan rendőrt, mert nem alkalmasak, iskoláznak újakat hatvanas csoportokban stb., kevés a legénység, nem tudnak a közbiztonságról gondoskodni stb. Siposnak véleménye volt: a gyakori rablások, betörések meggátlására kérni kell a minisztériumunkat, hozzák be a statáriumot, és akasszák fel nyilvánosan a bűnösöket, kiket rajtakapnak a rabláson. Ez ellen a rendőrség állást foglalt.

Ma elküldtem a Credo-egylet adományát a katolikus írók és hírlapíróknak (2 millió).  Délután átjött Kiszomborról P. Tóth Tibor missziós páter, aki itt triduumot tartott. A csepeli helyzetről szólva említette, hogy ott a fiatalság jól szervezett, és azok nyíltan kiállnak a kellemetlenkedő öregekkel szemben, és derekasan megfelelnek nekik, ha őket és az egyházat bántják. A helyzet ott annyiban rossz, amennyiben a kórházból a munkások kitiltották a papságot, emberek meghalnak ellátatlanul a szentségekkel.

Estefelé felkerestem Jeck György urat, mint akit fel akarok kérni az egyházközség pénztárosi teendők ellátására, addig, amíg Pintér [János] haza nem jön. Künn volt csutkatövet verni leányával együtt, és csak nejét találtam otthon. Ez elmondta, hogy a közelmúlt napokban Ócsanádban járt rokonainál. Ott nyugalom van, az oláhok most békében élnek a németekkel, kiket nem bántanak, nem telepítik ki, és vagyonukat visszaadják, sőt még az SS – és bundista – tagokat sem üldözik, ott nem végeznek ki senkit.

Ma kézbesítette a vármegyei földbirtok-rendező tanács a Glattfelder püspök úr vagyonrészének követelése iránt benyújtott február 27-iki tárgyalás elutasító véghatározatát, mely ellen fellebbezés adható be.

1946. április 9. kedd

Neiszer Péter tanító úr jött, és az egyházközségi pénzkezelésről értekeztem vele. Nemsokára állandó helyettes lesz, és így ő taníthat akadálytalanul. Egyébként elmondta, hogy az itteni plébánialakás adója ma havonként egy milliárdnál több, amely az adópengővel emelkedik. A pénzügynél nagyon magasra értékelték! Utasítottam, fizesse ki előre augusztus végéig, úgyszintén a két apácát is, hogy tanítói fizetésükkel lépést tartsanak, ha már az állam kettőjük részére nem ad előleget!

Délután Arató Ferencné hozta a hírt, hogy Eleket körülzárták rendőrséggel a kitelepítés előtt. Este pedig Wasmer Ádám szabó jött, aki most érkezett Elekről azzal, hogy háromszáz rendőr van ott, és a kitelepítő bizottság majdnem mind zsidó! Reibel Mihály esperes levelét hozta, aki írja, hogy esetleg ő is megy, ha sógornőjét kitelepítik négy gyerekével, mert őket magukra nem hagyhatja, a plébániára Martin urat kéri a püspök úrnál áthelyezni Kétegyházáról. Elekre Dobozról, Gyulaváriról és Gyuláról telepítenek nagyrészt reformátusokat. Ezzel tönkreteszik a virágzó községet, melynek németajkú lakosai még nem nagyon régen oly serényen dolgoztak a magyar hazáért! És most földönfutókká teszik őket a demokrácia örve alatt. Istenem, szegény hazánk!

Reibel Mihály úr levele mellett özv. Schill Józsefné, volt aradi alispán özvegye levelet mellékelt sogóra Schill János volt gazdasági iskolai igazgató részére (csatolva egy tízkoronás aranyat is); aki felesége után az itteni evangélikus lelkésznél kapott lakást. Ezt is derékba törték, aki pedig a népért dolgozott iskolájában. Így hull szét a magyar múltnak minden alkotása apródonként, és esik áldozatául a gonosztól kiagyalt pusztító hadjáratnak. Tegnap dr. Szilas hozta hírül, hogy (református lelkész volt, most tanár a kereskedelmi iskolánál) mondta el: a közelmúltban országos presbiteri (református) tanácskozás volt, hol a nyugaton járt református vezetőférfiak az amerikai és angol illetékesekkel tárgyalták, kiknek elmondták minő a helyzet ma nálunk. Erre csodálkoztak, hogy a református lelkészek havi illetménye még az egy dollárt sem érné el; ők biztosítanak nekik havi tíz dollárt, és hogy ne kelljen gyalog járniuk, küldenek nekik ezer autót. S amikor e felett örvendeztek, a református Nagy Ferenc miniszterelnök a következőket mondta: ne örvendezzenek ezen, ő, mint miniszterelnök, nem nyújthat biztosítékot arra nézve, hogy akár a dollárok, akár az autók el is jussanak azokhoz, akiknek az amerikaiak szánnák. Ezzel azt akarta mondani, hogy a megszálló vendégektől kell félni, akik mindent lefoglalnak.

1946. április 10. szerda

Ma reggelre Farsang László kevermesi plébános jött ide; hozta édesanyját a kórházba felülvizsgálatra. Később Mag Béla tanyai lelkész jött, aki kérte, hogy egy segédlelkész úr a nagyhétre menjen ki, és tartson az ottani híveknek triduumot. Azt mondtam, csak Szakács úr mehet, mert a másik kettőnek még tanítása lesz nagycsütörtökig. Kapott barkát virágvasárnapra. Farsang elmondta, mint bántalmazták őt az ottani kommunisták, akik ott is éretlen fiatalok. Szakács József ma este Szegedre utazott, levelet küldtem tőle püspök úrhoz, csatolván a földbirtok-rendező tanács határozatát a Glattfelder-féle leltári tárgyak ügyében, és közöltem az eleki kitelepítés helyzetét.

Délelőtt itt járt Polyák Károly is, aki ismét az lelei ügyekben jár el; múltkori eredményesnek vélt eljárása helyrehozását kísérli meg. (Előre láttam, hogy csak szép szóval azokat a függő, anyagi ügyeket nem fogja elintézni. Most már – félig csalódottan, alkudni igyekszik, és megelégszik negyedrész eredménnyel is – úgy látom. Azt is említé, hogy a püspök urat helytelenül informálták annakidején, és sok mindent másként kellett volna tennie.)

1946. április 11. csütörtök

Bogsán Károly főgondnokkal beszéltem az egyházközségi alkalmazottak illetmény-megállapításáról az okból, hogy lelkészi, kántori és harangozói földeket vettek el a földreform során, és ezek jövedelmei helyett az egyházközségnek kell gondoskodnia az elmaradt illetményrészekről. Ezen felül, miután a püspöki uradalom is felosztásra került, és a kegyúri terhek viselésére nem lesz jövedelmi alap, az itteni templom és plébánialak jó karbantartását is az egyházközségnek kell átvenni, úgyszintén a biztosítási díjak fizetését is. Ezt az egyházközség legközelebbi gyűlésén le kell tárgyalni, hogy a jövő évi költségvetésbe illeszthessük. Erre nézve legközelebb összejövünk, megállapítjuk mérvét, és javasolni fogja egyháztanácsunk egy tagja a megállapodás alapján a teendőket.

Utána P. Erdélyi Ferenc szervita atya keresett fel, aki tegnapelőtt ért haza Szentgotthárdról, ahonnan – háromheti távollét után – 600 mázsa tüzelőfát hozott a Szent Gellért Konviktus részére kukorica ellenében. Elmondta, hogy megérkezte után a vasúton miként lépett fel ellene Stogori és Sihamecz a város részéről (Mindketten semmirekelő latrok… [a többi olvashatatlan], miként kellett viaskodnia a kocsikból lehányó munkásokkal egy haszontalan izgatására. De elmondta azt is, hogy Wekerle-telepen és Újpesten átjövet, miként rohanták meg az ottani dologkerülő lakosok – fiatalok és öregek – a kocsikat, és akarták lehányni a fát. (Hódmezővásárhelynek szánt két vagon fát, zárt kocsit feltörve – majdnem az utolsó darabig lehányták!) Elmondta továbbá, hogy Komáromtól lefelé Szombathelyen át, nagyon sok orosz katona van. Azonban mellettük angol és amerikai katonák, akik azonban tökéletesen beszélnek magyarul, előzékenyek, és méltán lenézik a ronda oroszt. Az angol katonákat ellátják hazulról mindenfélével, tehát nem a magyaroktól veszik el az élelmet! Úgy látszik, ezek mind magyar katonák, csak angol ruhában, akik csak mosolyognak azon, hogy az oroszok Ausztria felé roppant sok hadtestet szállítanak. Elmondta, hogy az oroszok Hajmáskér mellett 1200 repülőgéppel minden percben készen állnak felszállásra, a Bakonyban erős őrzés mellett állandóan sok benzint és olajat tárolnak; és Dél-Baranyát mielőbb ki kell üríteniük.

A szentgotthárdi cisztercita rendházból dr. Szücs Ernő ny. szerzetestanártól, aki makói születésű, üzenetet hozott (nem régen állítottam össze a családfáját és nem tudva eddig, életben van-e, örülök, hogy hírt hallottam felőle. El is küldöm neki legközelebb, mert ezt még 1944-ben kérte).

Délután Gy. Varga Lajossal (őrlés végett kerestem fel) szóvá tettük az újvárosi templomtető építését, mely nem halad, majd felkerestem Tóth Károly evangélikus lelkészt és a nála lakó Schill János igazgatót. Benéztem Kiss János tanárhoz, és felmentem Szirbik Sándor református lelkész úrhoz, kivel a takarékpénztári ügyekről is tárgyaltam (nincs más megoldás, mint leépíteni a felesleges tisztviselői kart, kettőt szabadságolni fizetés nélkül és harmadikát fel se venni, miután forgalom nincs, és kettő el tudja végezni a teendőket). Szóba került a mostani helyzet. A kivégzésekkel kapcsolatban érdekes hírt közölt: református tanácskozáson közölték, hogy Bereczky Albert lelkész, aki a VKM-ben működik, mint államtitkár, mondotta, miért nincs amnesztia. Ezekkel a kivégzésekkel, ill. kivégzettekkel etetik a fenevadakat, ami azt jelenti, hogy az oroszok szándékai szerint és a náluk követett minta szerint az egész középosztályt ki kellene irtani, és így lassan csak keveset visznek halálba, hogy a nagytömegű középosztály ne essék áldozatul. Kiss Ferenc káplán úr ma Földeákra ment lelkigyakorlatot tartani. Szakács este haza érkezett Szegedről.

1946. április 12. péntek

Nagyon hűvös reggelre virradtunk, alighanem fagy is volt, ami a gyümölcsösökben, szőlőkben kárt tétetett.

Délelőtt 10-kor telefonál az újvárosi plébános úr az ottani templomtetőnek – Joó mérnök ajánlatára – kátránypapírral való befödéséről, mely évekig jó volna; a rabic-mennyezetet pedig beöntenék bitumennel. Erre azt mondtam: legjobb volna mégis a szentélyt és kereszthajót rendben befedni, ehhez megvan az anyag – a hajót lehet befedni úgy, mint mondja. És ha idevaló mesterek nem akarnak önként vállalkozó napszámosokkal dolgozni, keresünk vidéki mestert, aki elfogadja az itteni ingyenes napszámosokat is.

Délután takarékpénztári ülés: Bogárné ügye (háromhavi fizetéstelen szabadság) és igen kínos: Eichhardt ügyvezető igazgató és dr. Demkó Pál házigazdája lakásügye. Ez a tapintatlan Eichhardt panaszával az orosz parancsnokságra, majd a polgármesterhez ment, mert nem tudnak megegyezni. Ennek folyományaként Demkó nem gyakorolhatja hivatását, mint közjegyző, kiszerkesztették a faliújságban, mint dorbézolót, és alighanem áthelyezik. Ma az orosz parancsnokság a takarékpénztári épületről levétette a Takarék felírását. Az egészet a város költségén, piktorokkal belül is, kimeszeltették (több mint egy milliárd költséggel). Úgy látszik, nem akarnak elmenni!

1946. április 13. szombat

Délelőtt 11 órakor a városházán egészségügyi bizottsági (városi és megyei) alakuló gyűlés. Szokott formák: adakozással segíteni; mert az állam nem bír el mindent.

Ma Amerikából (Detroit, 15; Mihályné Pulay Rozália szül. Klein Róza (K. Nándorné leánya a Szegedi u. 40. sz. alatt) levelet küldött, ill. tőle kaptam. Érdeklődik édesanyja felől, kinek már csomagokat és táviratokat is küldött, és nem kap felőle értesítést. Kérdi: él-e, nem nyomorog-e? Estefelé elmentem hozzá, s felolvastam leánya levelét. Elmondta, hogy megkapott egy csomagot (cukorpótló szacharin, tea és pörkölt kávé, de mind megdézsmálva!), két táviratot, de ő hiába írt, úgy látszik, nem ért oda a levél. Abban állapodtunk meg, hogy ő is ír levelet, amelyet az én levelemmel együtt küldök el az ünnepek után. Kleinné megvan, háborúkáros házát kijavíttatta, lakókat tart rövid időre, és így éldegél.

Kiss Ferenc úr megjött Földeákról a diák-lelkigyakorlatról.

1946. április 14. vasárnap

Virágvasárnap. A passió miatt minden szentmise kinyúlt, a kórus is végigénekelte az Úr Jézus Szenvedéstörténetét. Szentmise után említé Faragó Mátyás h. gondnok, hogy Biró Albert igazgató kérte őt, látná el az egyházközségi pénztári teendőket. Ezt, hacsak délelőtti elfoglaltság lesz, vállalja. Örömmel vettem, mert benne lelkiismeretes ember kapunk. Ugyanő említé, valami Bartos nevű tisztviselőtől hallotta, hogy már megérkezett a rendelet a pénz újabb lebélyegzéséről. Ezzel, úgy látszik, az teljesedik, amit már előbb hallottam, hogyha az adópengő bizonyos magasságot ér el, jön a devalváció. Hát még csak ez kell, hogy az elszegényedés tetőfokra hágjon, és a tisztviselők teljesen tönkre menjenek, mint akiknek csak készpénz-fizetésük van.

Délig szeles idő. A múlt napokban volt fagy elvitte, mint mondják, a dió és baracktermést és elfagyott az akácfa is.

Délelőtt a sekrestyében felkeresett Braun [Ferenc] és Verner Dezső, két eleki internált (rendőrségen) szabó és az eleki helyzetről szólva kért, telefonon érdeklődjem meg, mi ma ott a helyzet? Nem lehetetlen, hogy őket innen fogják kivinni, és családjuk sorsát nem tudják. Bizony ez nagy csapás erre a virágzó községre, melyet néhány gonosz [eleki] ember (Heinmann, Zöllner, Schneider és Schultz) rontott meg, és vitt a magyar hazafiatlanság lejtőjére, később sodort veszedelembe. Reibel Mihály esperes úr és az ottani zárdaiskola nem bírták ezt ellensúlyozni, mert a gonoszság a jellemtelen szegény tömegen át pusztító árként fogta el, hamis ígéretek árán, az embereket. A hatóság nem bírt eréllyel fellépni, mert a német náci szövetséges (?!) állott az izgatók mögött!

1946. április 15. hétfő

Wéber Mihály kétegyházi káplán úr érkezett kora reggel, és szentmisét mondott. Hozta a szomorú hírt az almáskamarásiak már megtörtént kitelepítéséről; állítólag csak hatvan személyt (nagycsaládokat) hagytak. Leinter József ottani plébánost is elvitték-e, nem tudja, mert amikor ezeket Kétegyházán keresztül szállították, nem tudták, és így nem mehettek ki az állomáshoz. Elekre nézve pedig azt mondta, hogy Reibel Mihály esperes úr is kimegy velük, és az ottaniak közül Iharos (Niedermayer) káplánt meghagyták, hogy Singer [Ferenc] most Battonyán alkalmazott lelkésznek is kell-e mennie, nem hallotta. Eleken sem használ az, hogy valaki nem volt bundista, mert viszik őket. Hogy mikor, tegnapig nem tudták. Szomorú kép ez! [...]

Főpásztori értesítés, hogy nagycsütörtökön lesz olajszentelés, továbbá, hogy papi gyűlést kell tartani, s ennek idejéről előzetesen jelentés adandó; papi segélyek állnak rendelkezésre szükséghez mérten, és foglalkozni kell az idei papi gyűlésen Szent Gellért jubileumával, alkalmas elgondolások közlendők. Délután meg is írtam a tavaszi esperesi kerületi gyűlésünkre a meghívást: április 26-án, pénteken (húst nem adhatnék úgysem, tehát böjtös ebédre meghívom a vidéki paptestvéreket) tartjuk, ½10 órai szentmisével kezdjük. Felhívtam a plébános urakat helyzetjelentés megírására, melyeket eredetiben elküldünk a püspök úrnak: hívek, iskolai helyzet, adózás, egyesületi vezetés, közbiztonság.

Felkeresett dr. Varjú Sándor népművelési titkár, és elmondta, hogy megjelent a III. névjegyzék a tilos könyvekről, melyben Prohászka Soliloquia könyve is szerepel. Szólt még arról, hogy svéd-segítő egyesületi szeretetcsomagokban cukrot is küldenek, és a plébániák útján osztják szét. Ő is igényelne kisgyermekei részére.

Réthy Bella tanárnő sógorának itteni internálásáról szólt, akit különben Miskolcon igazoltak.

Ma délelőtt említé Bogsán Károly főgondnok, hogy felesége Mezőhegyesen járt, felkereste Bécsy Bertalan polgármestert, aki az ottani kórházban van ápolás alatt. Bécsy elmondta, hogy őt az éhhaláltól Paku József mészáros mentette meg, küldvén neki makói letartóztatása alatt – mások címén – eledelt, nehogy feltűnő legyen. Ezt megtehette Paku, mert hisz’ – feleltem – Bécsy polgármesternek vagyonilag sokat köszönhet. Annak idején Paku is egyike volt a megbízott mészárosoknak és henteseknek a hatóság részéről.

Este Kiss Ferenc úr, aki a napokban járt Földeákon, említé a szomorú tényt, hogy Kapossy Gyula plébános úr kisajátít mindent, káplánját nem engedi sehol sem működni, mindenütt maga szerepel, gyűjtéseket rendez, dalárdát vezet, és a nép már tele van vele, amellett anyagias. Elég baj ez, nem lesz jó vége!  

1946. április 16. kedd

Délelőtt telefonon értesít Kiszomborról dr. Mester János szegedi egyetemi tanár, hogy meglátogat. Meghívtam asztalomhoz is; régi ismerősöm és kedves paptársam. Közben telefonon értesítettem a földeáki plébános urat, hogy a szentolajokat pénteken itt megkapják. Ő viszont értesített, hogy a főpásztor úr kezeibe, mint kinevezett földeáki plébános, letette az esküt. Közöltem vele az április 26-iki papi gyűlés megtartását. Mester Jánossal elbeszélgettünk egyházmegyénk ügyeiről és a hívek lelki életéről. Délben Zsilkó József tanító, egyházközségi jegyzővel a jövő heti tanács iskolaszéki és egyházközségi képviselői közgyűlés megtartásáról beszéltem, közölve a gyűlések tárgyát. Mester úr délután ment el. Délután levelet kapott Bogsán Károly főgondnok Szegedről; Sopsich János értesít, hogy a szentolajokért bármikor lehet menni, szerinte Reibel Mihály eleki esperes: „végleg nem mehet, hanem csak kísérőként, ha engedik. Kivéve persze, ha őt is kiutasítják. Általában csak azok a papok mehetnek, akik kényszerhelyzetben vannak”. – Így püspök úr!

Délután valaki azt a hírt hozta, mintha az angolok azzal, hogy a deportálandó magyarországi németek részére nincs hely, beszüntették a további deportálást. Ha ez igaz, talán a szegény elekiek itt maradhatnak. Adná Isten! Ez reájuk kedves húsvét volna.

1946. április 17. szerda

Délelőtt egyházi pénzeket küldtem betétként a takarékpénztárba (ma az adópengő 172 volt), hogy így megmentsem – ha lehet – értékét, ha a normális idő közeledtével a pénz állandósul.

Felkeresett Bogsán Károly főgondnok és elmondta, hogy az egyházközségi pénztár átadása megtörtént Faragó Mátyás úr kezeibe, kinek részére adnunk kell meghatalmazást, hogy a városi adóhivataltól felvehesse az együttes kezelésből befolyt adókat.

Felkeresett Schill János ny. igazgató is, aki kesereg egyik vejének igaztalan internálása felett, akit állásától megfosztottak, és felesége három árvával semmi nélkül áll a világban. Estefelé Páll Endre alispán és Édenburg Andor főügyészek kerestek fel. A kitelepítésekkel kapcsolatban mondta a főügyész úr, hogy Reibel Mihály urat nem vihetik ki. Nem tudom, feleltem, de ő másként értesített. Említettem nekik a sorozatos halálos ítéletek indokait, amit ők is megértenek, hogy úgy lehet Farkas Imre, a Nemzeti Bizottság elnökéről említették, hogy bár oroszággyűlési képviselő lett, elnöki tisztét nem hagyja el, mert reá szükség van, mint nyugodt emberre. – Az André Béla-féle tamáskodásról (dr. Mészáros Sándor ellen) részben tudomásunk van. Elítélik. Épp úgy a Merényi Elemér-féle szereplést Szegeden, akinek jellemtelenségét ismerik. Mindhárom testvér egyforma. A beszélgetés során azt is említették, hogy Tildy elnök úr elé nem is terjesztik a halálra (kötélre) ítélteknek kegyelmi kérvényeit, ezért van az, hogy senkinek sem olvasunk megkegyelmezéséről, avagy, hogy golyóra változtatták a kivégzés módját. Magyar magyart írt!

1946. április 18. csütörtök

Híveink szép számmal jöttek szentgyóntatáshoz és áldozáshoz. Szakács káplán még künn van a tanyán.

Délelőtt felmentem a takarékpénztárba: tegnapról az adópengő 24 ponttal emelkedett (ma 194). Hová fog ez vezetni? – Isten tudja! – Meleg nap, nagy a szárazság, a búzavetés veszedelemben, panaszkodnak a gazdák. Sőt, a takarékpénztárban hallottam egy kereskedő beszédét, aki szomorúan nyilatkozott a jövő búzatermés mennyiségéről. Ennek ínség is lehet a vége. Amitől Isten mentsen meg. – Este 9 órától a hívek kértére templomunkban engesztelő ájtatosságot tartottam: Szent keresztút, utána elmélkedés – Megkezdődött szenvedése – felett,  keresztereklye csókoltatás, és a hívek a zsolozsmát imádkozták.

1946. április 19. nagypéntek

Csonkamise; szentbeszédet tartottam – Magatokat és gyerekeiteket sirassátok – felett: Krisztussal bűneiteket sirassátok. Szép számmal jelentek meg a hívek.

Délután az óföldeáki lelkészség részére a szentolajokat Návay Ilona vitte el; elmondta helyzetüket és utalt Kilár Károly volt földeáki kántorra, aki Óföldeákon kántoroskodott, és a kommunisták tegnapelőtt éjjel kikérték az utcára, s ott félholtra verték, most a makói kórházban fekszik. A földeáki káplán úr szerint szélsőséges szellemben agitált a kommunisták ellen. Különben is gyenge jellem!

Este a szentségbetétel előtt a szent sírnál elimádkoztuk a fájdalmas olvasót, hogy ne oly koraira essék – nap szerint – a szentségbetétel. A szentsírnál ma 44 millió pengőt adtak össze a hívek!

1946. április 20. szombat

Az elmúlt éjjel szél csak hideget és borús időt hozott. Délelőtt 11-kor kezdett esni szép csendesen a jó eső. Isten áldása.

A szertartásokat rendben elvégeztük, hívek is jelentek meg; áldoztatásuk a szentmise után történt. A hívek adakoznak gyertyára terményt és különösen tojást; de a szegények részére lisztet és egyebeket is. Ezekből juttatunk néhány szegény és nélkülöző nyugdíjas tisztviselő családnak is.

Bogsán Károly főgondnok úrral indultunk Alleluját kívánni a hatósági főknek: pénzügyigazgató, honvéd katonai parancsnokság (Juhász alezredes), főispán [Kiss János], alispán [Páll Endre], vármegyei főügyész [Édenburg Andor], nemzeti bizottsági elnök [Farkas Imre] és polgármester [Kiss Imre]. Ezzel tartozunk híveinkre való tekintettel a köznek.

Délután 4 óra után Helter László óföldeáki lelkész úr állított be hozzám megtörten. Arcán látszott, amiről szólott, eljött, mert Kilár tanító után vele is hasonlóan bánni ígérték a kommunisták, mert Kilárt – úgy mondták – magánál rejtegette. Elmondta, hogy egy Gera nevű földeáki rendőr és egy óföldeáki férfi mentek be hozzá múlt hétfőn éjfél után, 1 óra után és utána a határban még 7 egyén csatlakozott hozzájuk. Ezek – amikor az első verés után Kilár Károly menekült – rá is lőttek, azt a lövést ő is hallotta negyedórával Kilár elhurcoltatása után. Életveszélyes helyzetében közölték vele, hogy jobb, ha elmegy. Ezért most Szegedre a püspök úrhoz, onnan Zala megyébe szüleihez megy. Biztattam, ne veszítse el munkakedvét, és ha enyhül a helyzet, jöjjön vissza. – Feltámadási szertartásunk teli templom mellett a templomban folyt le, mert csepergett az eső. Hál Istennek, hogy esik, mert ez még sokat segít a vetéseken.

Édenburg Andor főügyész mondta el az orosházi kommunista vezér (polgári iskolai igazgató) esetét, akit felismert a szociáldemokrata párt titkára, hogy nem Honolicz a neve, hanem zsidó Adler, később Sas-nevű gonosz egyén, aki nem régen került oda Szlovákiából és liferálta a tótokat el innen, másrészt sok gazságot követett el. Ezért a szociáldemokrata titkár azonnal letartóztatta! Hát ilyenek ezek a vezérek, önzők, kegyetlenkedők!

Ugyancsak itt járt ma délután egy Kaszás István nevű losonci illetőségű őrvezető katona, aki mint orosz hadifogoly 23 nap előtt indult orosz fogságból, és most hazafelé tart; segélyt kért. Kérdésemre elmondta, hogy az innen és általában Nyugatról hazatért orosz katonákat otthon az oroszok nem engedik haza, hanem internálótáborokba gyűjtik össze. Oka: ezek a katonák a nyugati kultúra bevezetését akarják, mert becsapva érzik magukat, miután a nyugatiakat nem kellett nekik felszabadítaniuk! A kolhozban az emberek havonként teljesítenek robotot, férfiak után a feleségek, és otthon lévő kis földjeikről is be kell szolgáltatniuk minden felesleget. A ruházkodás siralmas.

1946. április 21. húsvétvasárnap

Szép napos idő. Sok hívő volt minden szentmisén. A nagymisén a templomi vegyeskar, a ½12 órain Pálfi-leány [Pálfi Klára] (szólót) énekelt épületesen. Általában sokan járultak a szentáldozáshoz. (Mezőhegyesre Bécsynek küldemény Bogsán úr révén).

Délután felkerestem a kórházban Kilár Károlyt, akit Óföldeákon a kommunisták összevertek. Szegénynek alighanem kiverték jobb szemét, melynek szempillái nem működnek, baloldalán négy bordát eltörtek, és nagyon megverték. Megemlítettem neki a lelkész úr eltávoztát tegnap. Mellette fekszik Derka-nevű polgári iskolának Tótkomlóson működött volt szegvári tanító, akit a múlt szerdán vertek meg Tótkomlóson a kommunisták annak a polgári iskolai igazgatónak áskálódására, akiről tegnap írtam, hogy azelőtt Adler–Sas névre hallgatott, és nem Honolicz, hanem Adamecz volt a szlovák neve. Ennek a Derkának balszemét sértették meg, jobb kezét könyökben eltörték. Ugyanott van Nagy Ernő [gazdasági tanácsos] is betegen.

1946. április 22. húsvéthétfő

Szentmisékről ifjúság hiányzott: húsvéti locsolás! Elmúlt éjjel kis eső; nappal feltűnő meleg; délután borulás keleten, 5 órakor vihar, mennydörgés és villámlással, esővel, mely alatt a Szegényházban tartózkodtam, de a nővérek odavoltak a szervita atyáknál. A levegő kissé lehűlt. Délben az alispán és főügyész uraknál voltam, onnan Rohály Ferenc úrhoz mentem, és meghívtam a papi gyűlésre azzal, hogy a paptestvéreket tájékoztassa az iskolán kívüli népművelődési tevékenység mostani felfogásáról, mibenlétéről. Vállalta.

1946. április 23. kedd

Éjjel is esett az eső, lehűlt a levegő. Ezzel a jó Isten megáldotta a földet.

Dél felé jött Kapossy Gyula földeáki plébános úr: gyertyákat akart venni, de nem találta a mestert. Beszélt az óföldeáki helyzetről, és nem látta oly veszélyesnek Helter László lelkész úr helyzetét, amíg el nem mondtam, mennyire tartózkodó volt – félelemből a bosszút forraló kommunistáktól – megvallani az igazat, amikor kihallgatták őt a Kilár Károly tanítóval történt esetben.

Délután egyházközségi számvizsgáló bizottsági ülés volt, amelynek végeztével előadtam tervezetemet az elvett javadalmi földek jövedelmeinek kártalanítása tárgyában, hogyha a normális viszonyok helyre nem állnak, bizonyos ideig ezeket ugyan nem kárpótolhatja az egyházközség, de legalább a kártalanítás tudata meglegyen. S ha az állam nem ad kártalanítást, az egyházközség adja meg azt; felvétettem a jegyzőkönyvbe a kápláni állások fizetésének rendezését (1000–1000) pengőig kiegészítve), orgonanyomó fizetésének fele részét, és az eddig püspöki kegyurasági épületek (templom, plébánialak) jó karban tartási kötelezettségének teljesítését. Szó esett a személyi adó (párbér) állandósításáról és a tisztviselők adójáról, melynek emelése nehéz. A mai napon takarékpénztárba helyeztettem a szorgalmi tőkéhez az ünnepek alatt befolyt perselypénzt is, mert most semmit sem lehet venni.

1946. április 24. szerda

Délelőtt az egyházkerületi papi tanácskozás előkészítésével töltöttem el. Délután egyházközségi tanács, iskolaszéki és képviselő-testületi gyűlés volt. Ezeken tárgyaltuk meg a múlt évi számadások és a kisajátított javadalmi földek kártalanításának ügyét – elvben – a kegyúri terhek viselésének kérdésével együtt, megállapítottuk a személyi és osztályadó kulcsát, a harangozóknak adandó előleg (búza és tengeri-kölcsön a temetőpénztártól) kérdését.

Ma délben járt nálam Helter Miklós takarékpénztári igazgató, aki most jött haza; Budapesten járt egy hónap előtt, akkor vitte el az Új Ember szerkesztőségébe dr. Könyves-Kolonics József cikkét, és adta át. Járt Miskolcon is, ahol nagy az ínség; Budapesten nehéz a megélhetés, ezért inkább itt marad családjával, és kimegy a feleségével együtt tanyára, hogy dolguk után a téli élelmet megkeressék.

Itt járt Schill János igazgató is, és elmondta, hogy sógornője, aki nemrégen Eleken volt, Budapesten van, ahonnan menyéhez Kunágotára szándékozik leköltözni. Bandi fia – Schill szerint – a bajor határon van, és miután megszerezte az angol állampolgárságot, Ausztráliába akar kimenni, ahol tizenöt év előtt volt, és dolgozott a gyapjú-iparban.

Este közli dr. Szilas úr, hogy a tanári testületben újabb osztályozási eljárás (B-listához!) történt, és így a kedélyek megnyugodni látszanak. Ez az eljárás szerintem nem egyéb, mint tekintélyrombolás. Ugyancsak ő említé – bizalmas közlés alapján –, hogy a rendőrség éléről a hírhedt és kegyetlen Szűcs Imre őrnagyot elbocsátják végleg (eddig azt hirdették felőle, hogy hat hónapi tanfolyamra megy Budapestre) Lukács Pállal együtt minden jogigény nélkül, és ide két tanult rendőrvezető jön, akik rendes emberek. Lénárt Istvánt is elviszik beosztottnak a vidéki kapitánysághoz. Állítólag két nyomozó járt itt titokban, és ezek még csak nem is jelentkeztek a rendőrségen, és vizsgálták a közönség hangulatát. Egyébként ezeknek az itteni viharsarokban basáskodó egyéneknek proletár-diktatúrára valló maguk tartását megtudták az angolok, akik a tőlük kölcsönt kérő szovjeteknek csakis azzal a feltétellel adták meg azt, ha a Viharsarok megtisztítását nem gátolják. (Úgy látszik, ezzel függ össze az a hír is, melyet ma Szakács hallott Pusztai Sebestyéntől, hogy az oroszok komolyan készülnek el innen.) Adná Isten, hogy mielőbb rend és béke legyen hazánkban.  

1946. április 25. csütörtök

Szent Márk napja, szentmise után körmenettel a Kálvária-kertbe vonultunk. Enyhe, napos idő volt búzaszentelésre. Már ott volt az újvárosi plébános úr híveivel. A szertartás elvégzése után visszaindultunk. Velünk volt az elemi iskola III–IV. osztálya.

Délután Szakács káplán úr azzal a tervvel áll elő, hogy engedjem meg apák napjának tartását, mely név alatt katolikus napot kellene tartani az óvódásoktól felfelé minden intézet szerepelésével. Jól van, mondom, de ezt az illető iskolák vezetőivel is meg kell előre beszélni. Számolni kell a hely nagyságával és az időponttal, melyben tartható lehetne ez pünkösd első- vagy másodnapja. Beszédet tartani jó volna valami független, tekintélyes férfi – de ilyen nehezen található. Idegent sem igen lehet hívni a helyzet miatt. Tehát gondolkozni kell az ünnepély felett! Estefelé ismét jó kis eső jött; áldás ez a vetésre.

1946. április 26. péntek

Reggel egyedül Kelemen András apátfalvai plébános úr érkezett vonattal, szentmisét itt mondott. ½10-kor szentmisét mondtam a kerületi papság – élő és elhalt – javára, mely alatt az elemi iskola tanulói énekeltek. Tanácskozásra Helter László és Mag Béla kivételével mindenki eljött; dr. Rohály Ferenc görög katolikus parókus és két szervita. Több kérdést megtárgyaltunk, mindent érdemlegesen. Különösen dr. Juhász Kálmán könyvének nyomtatási költségei tekintetében: megvárjuk június közepét, milyen lesz termény a búzatermést illetően? Ha felszabadulna, Őscsanádra, Szent Gellért püspök székhelyére zarándoklás, és ott papi tanácskozás. Ebéd nálam a vidékiek részére.  Délután megírtam a tanácskozás jegyzőkönyvét, melyet aláírásra elküldök Magyarcsanádra a kerületi titkárhoz.

1946. április 27. szombat

Délben Mágori Sándor kereskedelmi iskolai tanár telefon útján közli, hogy ma este ½7 után a gimnázium tornateremben a pedagógusok szakszervezete és a pártok kiküldöttei összejönnek megbeszélésre, s erre meghív. Azt feleltem, hogyha lehet, elmegyek.

Délután 4 óra után Iharos Ferenc segédlelkész Elekről telefonál, holnap Makón lesznek a kisgazdapárti gyűlésen B. Szabó István államminiszter Cseh-Szombathelyi László népjóléti miniszteri államtitkár és Vattay László képviselő; ezekkel beszéljek és Reibel Mihály eleki esperes-plébános, valamint Implom Ferenc medgyesegyházai férfi, nemzetgyűlési képviselő nevében kérjem őket, menjenek Medgyesegyházára s onnan Implommal Elekre, Reibel úrnak fontos közölni valója van velük. A kitelepítésre nézve kérdésemre mondja, hogy már három szerelvénnyel háromezer embert elvittek, hátra van még kétezer, ezeket csak ezután szállítják; de van valami enyhülés; kérdésemre: Farkasné s családja marad, Maksa nevű öccsének ügyét talán sikerült elintézni, hogy maradjon.

Ezután átmentem Gorcsa Péter főjegyzőhöz érdeklődni a holnapi gyűlés felől, mit tud ezekről a miniszteriális férfiakról? Csak annyit mondott, hogy valószínűen holnap érkeznek; jó lesz, ha beszélek Szőnyi Imrével, a kisgazdapárt elnökével, és holnap menjünk együtt, hallgassuk meg a beszédeket. El is mentem az elnökhöz, kit a gazdasági egyesületben találtam. Csupán annyit mondott, hogy holnap 11 órára várja őket, és távirati értesítésen kívül más híradással nem voltak. Ebéden itt lesznek, de hogy mi más tervük van, nem tudja.

Onnan a takarékpénztári gyűlésre mentem, hol jelen volt Zombori Lajos, aki a helyzetről súlyos szavakat mondott. (Az angolok a közelmúltban tizenöt vagon apaállatot adtak vissza az ország felsegítésére, és ezeket az oroszok azonnal lefoglalták, és Oroszországba irányították; ezért kár volna az aranykészletet is visszaadni; az orosz nem engedi az elegendő papírpénz nyomását stb.) Onnan már nem mentem a gimnáziumba, késő lett, mire gyűlésünk véget ért. Zombori Lajos figyelmeztetett, hogy a templomban ügyeljünk minden szóra, mert a kommunisták figyelnek, és mindent félre magyaráznak, mint a hercegprímási körlevéllel is tették. Azt is mondta Zombori, hogy nem lesz hazánk az orosznak tagállama.

1946. április 28. vasárnap

10 óra után Gorcsa Péter főjegyzővel felmentem a kisgazdapárt helyiségébe; már megérkezett B. Szabó István államminiszter, Cseh-Szombathy László népjóléti miniszter, államtitkár és fia, és Vattay László nemzetgyűlési képviselő. Hamarosan jött a miniszter úr, bemutattak neki, s előterjesztettem Reibel Mihály úr kérelmét. Erre azt válaszolta, hogy telefonon beszél velük, mert nem mehetnek; innen 3-kor indulnak Szegedre, hol elintézniük kell egyet, mást. Ezért az itteni gyűlés után felhívják telefonon Reibel urat és Implomot Medgyesegyházán. Beszélgettem Cseh-Szombathy államtitkárral a helyzetről. Ugyanerről a miniszter úrral Szőnyi Imre és Gorcsa Péter urak; jöttek a vidékiek vezetői is, néhányan. 11-kor kezdődött a szónoklás. Sok vidéki párttag is volt. Úgy látszott jónak – már a Reibel úr javát is tekintve –, hogy felmenjek az államférfiakkal a városháza erkélyére, s ott hallgattam végig a beszédeket (három beszéd volt); lent szépszámú férfi, komoly arculata tehát a népgyűlésnek. (A mikrofon megindulása nehezen ment, mert a kommunista párt helyiségére – Szöllősi-ház – lévén szerelve, úgy látszik, szándékosan gátolták a működését, mert a kezelő is eltűnt az erkélyről!)

A jelenvoltak méltóságteljesen hallgatták a miniszter úr egyórás beszédét is, a másik kettőjét is, és közben élénk helyeslés, taps kísérte kijelentéseiket. A két utolsó szónok igen szépen hivatkozott arra, hogy Krisztus nélkül és az ő irányítása nélkül nem lehet magyar politikát folytatni, kormányozni és a fiatalságot nevelni. A jelenlévők azt is helyeselték. Szó esett a pénzről, beszolgáltatásról, béketárgyalásról, jóvátételről, és hogy a miniszterelnök moszkvai útjának megvan a nagy jelentősége: pártfogást kell keresni, és megnyerni a béketárgyalások előtt! S az orosz ígérte azt is, hogy a hadifoglyokat hamarosan hazabocsátják. Az értelmiségről Vattay beszélt (ő református lelkész), amelyet a vezetők sorából nem lehet és szabad nélkülözni, s ki kell zárni a pártok erőszakoskodását egyes állások betöltésénél, mert mindenhová odavaló embert kell állítani. Csak azt nem értem, ill. különösnek találom kijelentéseiben, hogy a jövendő vezető ifjúságnak és általában a vezetőségi nemzedéknek „világpolgár”-nak kell lenni; bár úgymond, szeretni kell a szülőföldet, a tájat, mint azt a dolgozó paraszt szereti. Ha ezt arra érti, hogy ne legyünk elfogultak és gyűlölködők, az helyes. De úgy hiszem, a magyar hazafiság, a haza őszinte szeretete tiltja a kommunista-szociáldemokrata értelmű világpolgárságot! – B. Szabó miniszter helyesen emelte ki a mai kor ismertető jelét: nem dolgozni s nagyon könnyen élni, aminek egy demokratikus országban lenni nem szabad. Elítélte a népbíróságot, mely a tömeggel akart visszaéléseket eltüntetni, törvény nélkül ítélkezni nem lehet, és a tisztviselők kiselejtezését, valamint érdemesek kiválasztását az arra hivatottakra kell bízni. Nagyon jól esett mindenkinek annak hangoztatása, hogy törvények nélkül kormányozni nem lehet, s rendeleteket végrehajtani kötelesség.

1 órakor lett vége a gyűlésnek, melyen kevés kivétellel, mindenki mindvégig ott maradt. Felhők közt bujkáló napsütés mellett kitartottak. Zártkörű ebéddel várták a szónokokat a gazdasági egyesületben a párt vezetői.

Délután Bogsán Károly főgondnok a polgári fiúiskola tornatermének mennyezet ügyét jelentette: kötővasak meglazultak, ezeket Kereső István mester is fel tudja erősíteni; a fertőtlenítő kamra lebontását javasolja a tanév vége után.

1946. április 29. hétfő

Délelőtt Bogsán Károly főgondnok az egyházközségi pénzek takarékpénztári behelyezéséről, majd délben arról értesített a Minerva-könyvkereskedésből, hogy tíz nap előtt Székely Nándor elemi iskolai igazgató írógépszalagot és papírt vásárolt akkor 60 millió költséggel, de ezt akkor nem fizetette ki az egyházközségi pénztárból, és ma 16 milliót kérnek a mai felszökött adópengő értékben, mert Székely adópengőben vásárolt. Nagyon meglepett ez attól a Székelytől, aki a múlt egyházközségi gyűlésen azért, mert néha nem talál a postás a pénzutalvánnyal, mely a tanítók fizetése, azt kérte a gyűléstől, hogy én adjak neki vagy valamelyik tanítónak meghatalmazást az utalvány átvételére. Indokul azt hozta fel előttem is már előbb, hogyha aznap nem kapják meg a pénzt, az veszít értékében, s amikor nem az ő pénzéről van szó, akkor mellékes neki, hogy az egyházközség ráfizet-e, mint jelenleg több mint százmilliót. Pedig ezeket az így megtakarított milliókat éppen a tanítóság fizetésére tesszük takarékba, hogyha az állam nem fizet, mi tudjuk őket fizetni! Ez az eset azzal is járt, hogy Bogsán Károly főgondnok a számla kiegyenlítése miatt ugyanannyi pénzt, amely ma folyt be személyi adóként, nem tudott takarékpénztárba helyezni, ami ismét milliókkal felérő veszteség, miután az adópengő (ma 520) holnapra nagyot emelkedhet!

Délután városi közgyűlés, kevés résztvevővel (vásártéri legelő bérbeadása, téglagyár üzembe helyezése).

Szakács káplán úr ma a tervbe vett „apák napjá”-nak kereteiről, szereplőiről beszélt. Meghívja az óvodák és iskolák vezetőit holnap délutánra, hogy megbeszéljék a szereplők elosztását. Figyelmeztettem, ne legyen túlzó, és tudja: mit, kivel akar végeztetni? Annyiban engedett a figyelmeztetésnek, hogy „katolikus jellegű” legyen az ünnep pünkösdkor. Este elmondta, hogy beszélt Donáth Antal karnaggyal, ma Héber kántorunkkal akar még beszélni, hogy a filharmonikusokon kívül a templomi és vasutas énekkarok is szerepeljenek. Estefelé felkeresett Stemmer volt magyarbánhegyesi elűzött tanító és neje, lakást szeretnének valahol, mert mostani helyük tűrhetetlen (Lonovics sugárút 5. sz.). Elmondták, mennyit szenvedtek Adler–Sas–Adametz tótkomlósi igazgatótól, aki oroszokkal szövetkezve kifosztotta és elűzette őket állomáshelyéről.

1946. április 30. kedd

Anka János nevű cipészsegéd neje jött ide, aki tegnap érkezett Budapestről férje után, aki Cser József nevű cipésznél dolgozik. Panaszolta, hogy férje őt és két kis gyermekét nem is akarta látni. Utasítottam őket a Nemzeti Segély vezetőségéhez, hogy részükre a rendőrségtől jegyet eszközöljön ki. A nő azt mondta, hogy férje nagy kommunista, ő pedig vallásos, és így nem akarja őt a férj visszafogadni.

Később Istók Zoltán városi mérnök telefonon érdeklődött arról, hogy a házunk előtti parkban lévő artézi kutat helyreállítják, a mester el fog jönni hozzám, kutassak az után a Kiss-nevű férfi után, aki kocsit ígért a szükséges szerszámok elhozatalára a munkához, a lovakat a város bocsátja rendelkezésére. Eljártam ebben érintkezve Konrád György szomszéddal. De azt mondtam a mesternek is, hogyha rendbe hozzák a kutat, annak vizét ne szorítsák vissza, nehogy ismét elduguljon. A mester szerszámainak egy része itt van az udvaromban.

Délután jött Faragó Mátyás pénztáros úr jelenteni, hogy ma és tegnap a kifizetett 102 millión kívül (Minerva-üzletben fizették ki az írógépszalag és papír árát): 800 millió adó folyt be, melynek felét elhelyeztették takarékpénztárba.

4 óra előtt dr. Rohály Ferenc görög katolikus parókus úr keresett fel. Megkértem, hogy a május 12 után a református templomban a Nemzeti Segély javára tartandó orgonahangversenyen a megnyitó beszédet ő vállalja, miután a szervita-házfőnök nincs idehaza, akinek e szerepet szánták. Vállalja.

Utána átmentünk az elemi iskolánkba; ahol a meghívottakkal együtt megtárgyaltuk a Szakács úr kezdeményezte „apák napja” előkészítését, ill. a megtartás mikéntjét. Itt járt ma délelőtt a földeáki segédlelkész úr is; plébánosa megbízásából a káplán urakat kérte volna fel májusi szentbeszédek tartására hetenként kétszer. Nehéz kérdés, miután itthon is sok a teendő.

Meleg nap volt. Délelőtt Bálint János honvédszázados érdeklődött, a holnapi munkanap alkalmából tartunk-e szentmisét? Azt mondtam, érdeklődjenek a Nemzeti Bizottságnál, ill. alispán úrnál, és ha kívánják, szívesen tartom 9-kor. De nem jelentkeztek.

Fel kell még jegyeznem: a zsidók nagy összegű segítséget élveznek Amerikából, mely most heti ötven millió körül van személyenként. Ebből érthető, miért tudnak ezek mindent felvásárolni emelve az árakat!

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet