Előző fejezet Következő fejezet

1946. május

 

1946. május 1. szerda

Ma munkaszünet: kivonulnak az iskolások is a Maros-partra, s ott töltik az időt játékkal, bolondsággal. Tehát a munkanapot így ülik meg!

Verőfényes reggel, enyhe idő. Nagyon szükséges volna jó eső, adná Isten mielőbb, hogy a vetések nőnének, mert így kevés kenyérgabona mutatkozik. Ma kezdjük a májusi ájtatosságot esti 7 órakor.

Délelőtt hozta hírül Konrád György szomszéd, hogy az artézi kút javításához szükséges szerszámok elhozatalára az Irányi u. 8. sz. alatt lakó Kiss nevű férfi adja a kocsit, és hogy ne legyen hiba, már pénteken átadja azt a városházán. Így legalább közelebb a remény, hogy kutunk mielőbb adja a vizet, és nagyot segít a Szent István téri lakásokon.

Délelőtt Bogsán Károly főgondnok jött Gulácsi János lakatossal, kikkel együtt megállapították az iskolánál lévő hiányokat: esővíz-levezető csatornák, vízmedencék, tető javítása, amely munkálatokat jutányosan fogja elkészíteni.

Felkeresett Mátrai Rudolf iparostanonc iskolai tanító, elemi iskolának II. osztályos fiacskájának az első áldozók közé leendő sorolása iránt. Megmondtam, hogy az oltáriszentség jobb megértése s értékelése indokából maradnak a gyermekek a III. osztályig, és az idén a II. osztályú tanulók legföljebb gyónni fognak.

Az esti májusi ájtatosságon sok hívő volt jelen. Délután folyamán kisebb záporeső volt.

1946. május 2. csütörtök

A déli órákban iskolások gyóntatása az első péntekre. A polgári iskolai növendékek rendetlenül jöttek; fegyelemhiány!

Délelőtt érkezett az elemi iskolai tanítóság fizetése (ötmilliárdnál több tíz részére!). Az igazgató urat – Székely Nándor – hívattam, hogy átvegye az utalási ívet is, megmondtam neki helytelenítve a múlt héten vásárolt írógépszalag és papír-ügyet, hivatkozva érzékenységére, amikor az ő pénzéről van szó az egyházközség érdekével ellentétben.

Délután jelentette az egyházközségi pénztáros úr, hogy ma nyolcszáz milliónál többet fizettek személyi adó címén; ebből nyolcszázat takarékpénztárban helyeztek el; adtunk két szerzetesnő részére fizetésként egyelőre 100–100 milliót. Bogsán Károly főgondnok úr jött, vele szóltam a pénztárosnak juttatandó illetményről, hogy adjunk neki most még előre, hogy adópengőül elhelyezhesse takarékpénztárban.

Tegnap említé dr. Szilas, mintha Elekre visszajött volna egy csapat a német határról, mert ott az angolok megtudták, hogy nem önként mennek, és állítólag visszaküldték őket. Bár igaz volna! Estefelé gyóntatás.

Este jött gyalogszerrel Szegedről Szabolcsi Gábor tanár, aki KALOT-ügyben járja az országot. Szüleihez tart, és tovább megy az egyházmegyében a KALOT-zarándoklatban való részvétel ügyében.

1946. május 3. péntek

Első péntek: kora reggel hívek gyóntatása; elég szép számmal jöttek.

8 óra után telefonon értesít az újvárosi plébános úr [Szabó Ferenc], hogy ma reggel behozták a kórházba Mag Béla tanyai lelkészt; valószínű, hogy vakbél-műtét alá kell vetni magát. Kérte, hogy Szilas hittanár menjen be hozzá! De most az iskolában van, Kiss Ferenc segédlelkész urat küldtem. Ő hozta is a hírt, hogy egyelőre nem tudják, vakbél vagy vesekő-e a baj! Vizsgálatnak vetik alá. Kiss Ferenc úr Szegedre ment kerékpáron, Mag Béla betegségét is jelenteni fogja; vasárnapra szentmisét mondani nehezen mehetünk. Délután jött unokahúga is, vele bementem a kórházba. Mag Bélának fájdalmai vannak, de mert most nincs villanyáram, csak estefelé vizsgálhatják meg röntgenen. Meglátogattam Kilár Károly és Derka sebesülteket; előbbinek szeme javul, talán fog látni; Derkánál nincs javulás.

4 órakor gyűlés a Nemzeti Segélynél. A május 12-iki templomi hangverseny a reformátusoknál du. 6-kor kezdődik. Odajött a MADISZ Gergely-nevű kiküldöttje (egy vörös ifjonc), és kifogásokkal állott elő, reformokat emlegetett, nyomással akar hatni, hogy többen álljanak a Nemzeti Segély mellé. Természetes, hogy ezt a helyzet ismerete nélkül handabandázta. Mivel pedig a Nemzeti Segély hivatalát ki akarják helyezni a DMKÉ-be, a bizottság áthívta az alispán urat (vele jött Burunkai Sándor), és valószínű, hogy a megyeházán marad az iroda. Csak egy raktárhelyiséget kell valahogy biztosítani. A megyeházán beszéltem dr. Bérczy Antal aljegyzővel, és tőle hallottam, hogy az elekiek kitelepítése folyik. Dr. Juhász Kálmán úrtól levél érkezett, hogy kinyomtatandó műve csak 6,5 ív terjedelmű lesz. Reméli, hogy így a költségek biztosíthatók.

Délelőtt arra való tekintettel, hogy esperesi kerületi tanácskozásunkkal kapcsolatban részemről azt a javaslatot tettem, miszerint Szent Gellért idei jubileumát örökítse meg az egyházmegye zsinat tartásával is, tanulmányoztam a délamerikai, baltimorei és kalocsai zsinatok lefolytatását és határozatait. Cél: ha netán valami tanácsot kell adni, s megkérdeznek, tudjak ilyenekkel szolgálni. Természetesen a Codex újabb rendeleteinek figyelembevételével helyzetünkhöz mérten.

1946. május 4. szombat

Ma délelőtt ismét szülők kerestek fel a II. elemi iskolai tanulók első áldozása iránt, mintha én nem engedném a gyermekeket, és engem kellene a szülőknek kérniük, hogy járuljanak már ez évben az első szentáldozáshoz. Roppant bánt így Szakács káplán úr, mint az osztályvezető nővér meggondolatlan eljárása, miután azt mondtam a káplán úrnak akkor, amikor néhány nap előtt erről említést tett, hogyha a gyermekek értelmi fejlettsége még nem olyan, hogy az oltáriszentségről tiszta és kellő fogalmuk legyen, csak a III. osztályban, tehát jövő évben járuljanak az oltáriszentséghez. És erre úgy ő, mint a nővér ideküldik a szülőket egymás után. Eljárásuk arra vall, hogy önfejűek, és ha maguk akaratán indulnak el, ne is tegyenek ezentúl említést ily esetben, hanem járjanak el úgy, ahogy jónak látják. De felbiztatni a szülőket, akkor és úgy, mikor, és ahogyan én a káplán úr előtt nyilatkoztam, csak a fenti megjegyzésem illik rájuk!

Erdélyi Antal ny. SZCSV-főfelügyelő és Schill János kerestek fel. Előbbi említé, hogy Földesi zsidó kereskedő fia (Földesi a bérlőtársa Kucses Károlynak a püspök úr meghagyott száz holdján!), az eleki kitelepítő bizottság tagja, s oldalfegyverrel jár! Tehát ennél is igaz, hogy a zsidóságot nyomják előtérbe a kommunisták minden embertelen eljárásnál a keresztények ellen! Egyébként tegnap említé Zombori Lajos, hogy Eleken a bútorokat, melyeket a kitelepítettektől az állam tulajdonába kellene átadni, avatatlanoknak engedik eltulajdonítani. Nem csodálkozom ezen, amikor Földesi-féle alakok a kitelepítők! Mintegy bosszúállás a zsidótörvény miatt az eleki németeken! Ez a világ sora!

Estefelé a polgári leányiskolai tanulók gyóntatása. Közben esni kezdett az eső, de tulajdonképpen csak este 9 óra után. Adna Isten jó esőt a vetésekre s veteményekre!

Szakács úr volt esti 8 órakor a kórházban. Mag Bélának veséje körül van baja, de nem veszélyes, úgy hogy néhány nap után elhagyhatja a kórházat, csak feküdnie kell.

Délelőtt telefonon közölte Kleitsch Mátyás kiszombor esperesplébános úr ottani káplánjának, Szarvas Bélának ma reggel a gyóntatószékben történt tüdővérzését, és holnapra kisegítőkként kéri Kiss Ferenc káplán urat, hogy ő Ferencszállásra mehessen misézni. Átmegy, mi pedig felkértük dr. Szenthelyi István itthon tartózkodó tábori lelkészurat, hogy egy szentmisét mondjon el; vállalta. Este, későn pedig P. Bonajunkta közli, hogy el kell holnap reggel utaznia édesanyjához, a Szegényházba nem mehetnek misézni, s a jövő hét első napjaira a kórházba kér misézőt.

Ma délután négyszemközt Szakács úrnak megmondtam, mily helytelenül járt el a II. osztályosokkal, amikor a szülőket küldeti hozzám engedélyért az első szentáldozás irányában. S azt mondtam neki, most már vezessék őket, és intézze el ezt ő, miután azt mondta, hogy ő február óta foglalkozik az osztállyal is, és úgy haladtak, mint a III. osztály. 

1946. május 5. vasárnap

A jótékony eső folytatódott az elmúlt éjjel; reggel napsütés, jó idő.

Déli 11-kor Credo-gyűlés, felolvastuk a Szív Újság legújabb számából a katolikus iskolák ellen készülő támadási szándékot. Célom: férfijaink hallják a veszedelem hírét, és a jelenlévő Székely Nándor úr is tudja, hogy gerinces tanerőkre van szükség. – Gyűlés után Bogsán Károly főgondnokkal abban állapodtunk meg, hogy a holnapi naptól kezdve az egyházközségi adó (párbér, személyadó) kulcsa 1000, ezt szorozza a napi adópengővel (tegnapról mára 200 ponttal ugrott 1120-ra). Így is kisebb lesz az, mint a reformátusoknál (két kiló búza ára, ill. természetben; ma a búza ára 1200 millió).

Az iskolánál Gulácsi János lakatos már helyreállította az ereszeti lefolyó csatornákat, most még a vízmedence tisztítása folyik. Erre tekintettel mondtam a főgondnoknak és pénztárosnak, hogy tudják meg Gulácsi költségeit, és a pénztár készletéből már most fizessenek, nehogy az adópengő emelkedésével felszaporodjon a költség, és ne bírjuk kifizetni.

Délben Szundy Jenő volt nálam: rézgálicot venne, a gyümölcsészeti egyesület csak nagy áron, azt is keveset kaphat a központtól, ahol valami spekuláció van ekörül! Talán a pénzromlás következtében.

1946. május 6. hétfő

Ma délelőtt bejött a kórházból Mag Béla tanyai lelkész. Vesebaja visszafejlődött, és kezelésre nem szorul, bár mértékletesen kell élnie. Ha kocsit kapna, már ki is megy lakásába, ha nem, nálam marad a jövő szerdáig (nehogy fizetnie kényszerüljön a kórházi költséget, napi 40 milliót).

Ugyanakkor volt itt egy szakaszvezető Orosházáról (aki kövegyi születésű), és a kövegyi KALOT-ügyben, mint volt vezető, érdeklődött. Elmondtam mi a helyzet, és lenyugtattam arra nézve, hogy Vörösvári Nándor lelkész úr ellen menjen századosával Szegedre. Szerinte a hívek Krajnai-Hublint akarják, aki most helyettes, és foglalkozik az ifjúsággal. De aki miatt éppen oly sokszor fordultak hozzám panasszal a Nemzeti Bizottság és főispán úr. Elállott attól, hogy Szegedre menjenek. Egyébként Vörösvári úr hazajön, akit az egész falu vár.

Délben jelenté Faragó [Mátyás] pénztáros, hogy ma a várostól együttesen kezelt adóban kapott 1340 millió pengőt; de ez majdnem teljes egészében szükséges a polgári iskolánál végzett lakatos és szerelő munkáért Gulácsi János lakatosnak.

Délután a kéményseprő járt itt, és nagy csodálkozásomra azért, mert tűzrendészeti szempontból benézett a padláson a kéményekbe, s egy kéményt megsepert, 42 milliót kért fizetni érte. Ennyi pénzem nem lévén, nem tudtam kifizetni. Ő azonban azt mondta, hogyha ma nem fizetem ki, holnap már többet kell fizetnem, mert ez a díj az adópengővel emelkedik. Amikor pedig eléje tártam, hogy a mostani munka korszakban a nem végzett munkáért nem jogos a fizetés, mint munkadíj, azt felelte, hogy rendeletben a megtekintés után jár kéményenként ötmillió, és hozzáfűzte, hogy a munkát illetően ő is nyilatkozhatna, de nem szól! Azt mondaná, feleltem, nemde, hogy a papok nem dolgoznak! De erre nem felelt. Hát ilyen a helyzet a kéményseprőkkel!

Ma délben és délután áldásos, meleg, csendes eső esett.

Mag Béla kocsit kapott, és délután 4-kor kivitték a tanyára. (Elmondom, hogy Szakács úr, aki nála tartott a nagyhét elején lelkigyakorlatot, nagy hibát követett el: meglátogatta Héja Péteréket, és mert nem jöttek a templomba, kiprédikálta őket, bár név nélkül, de mindenki tudta, hogy róluk van szó, és így őket az egyháztól elidegenítette, mert megmondták nekik, hogy mit mondott felőlük Szakács úr. Hát, ilyen meggondolatlan, aki szavaival elront sok jót, amit művel.)

Este 8 óra után Arató Ferencné és sógornője jöttek – utóbbi ma este jött meg Elekről – azzal, hogy az elekieket elszállító utolsó vonat 800 emberrel múlt pénteken hagyta el a községet, velük ment Reibel Mihály esperes is, akinek akkor hozták a mentesítést, amikor már bent volt a vasúti kocsiban. Azonban nem maradt itt (a sógornőjét mentesítették, és a plébánián maradt), elment híveivel, és ezt is mondta volna, nem érdemes olyan körülmények között már Eleken maradni, amilyen ott a helyzet. Elmondták, hogy csupa zsidó leltározók dolgoztak, ezek mindent, ami érték és élelmiszer, elszedtek, elszállítottak, és az utolsó szerelvényt kivéve, még a vasúti kocsikban is átkutattak mindent. A gazdagabb családokat (Stifler, Hammer, Niedermayer) ott hagyták, mert ezekről azt mondták a zsidók: ezektől még kapok én disznót, amelyet stb. Elvitték Rosenacher András kőművesmestert egy leánya kivételével, aki Gábor bognár menye, egész családját (ez a Rosenacher kezelte méheimet, hogy ezekkel mi történik, nem tudhatom). Úgy mondják, hogy az új telepesek most egymást lopják meg éjjelenként, mert a deportáltak javait a zsidók vitték el; velük tart a rendőrség is. Talán, ha megmarad száz család a régiekből. Szomorú lehet ez a helyzet. A virágzó és dolgozó községet így tette tönkre a zsidó, kommunista bosszú. A makói zsidó Földesiről, aki ott kegyetlenkedett, elmondtam, amint Schill János úrtól hallottam. Ez az alak már régebb idő óta künn volt Eleken, és úgy látszik, előkészítette a talajt a végleges rabláshoz! Sajnálom Reibel Mihály urat és az egész községet. Adná Isten, hogy mielőbb visszatérhessenek, ha szegényen is, régi otthonaikba, hol dolgozhatnának.

Meghívót kaptam a főispán és polgármester úr részéről a holnap, május 7-én este 8-kor a gazdasági egyesületnél adandó vacsorára az ország felszabadulásának első évfordulója alkalmából. Ugyanúgy kapott Bogsán Károly úr is, mint egyházközségi főgondnok és neje. Bár nem szeretek e nehéz időkben ilyeneken részt venni, s mégis, híveimre s az egyházközségre tekintettel, el kellett mennem, ha Isten éltet.

1946. május 7. kedd

Hívekkel foglalkoztam; dél felé Zsilkó József hitközségi jegyző jött, és lediktáltam jegyzőkönyvbe a múlt egyháztanács és iskolaszéki ülés határozatait. Az egyházközségi pénztáros jelentette, hogy Gulácsi János lakatosnak 1200 millió pengőt adtak elszámolásig, mert még ma is dolgoztak emberei. A szomszédos artézi kút javítási munkálatait ma kezdte meg a mester. Szerszámai nálunk vannak az udvarban.

Az esti májusi ájtatosság végén indultunk Bogsán Károly főgondnok úrral az ünnepi vacsorára. De alig értünk a negyedik házig, jött dél felől a zápor, amelynek elcsendesülését egy fa alatt vártuk meg. Odaérve még kevesen voltak; a főispán, majd polgármester urat köszöntöttük. Lassan gyülekeztek a vendégek, köztük az oroszok is mindkét parancsnokság részéről. Hangulat volt; beszédek is, hosszan a főispán és polgármester urak részéről; később énekek (egy orosz nő és a főispán úr, majd polgármester; az orosz nő valószínűen énekesnő, később, egy tiszttel táncolt), és táncra perdültek a párok. 12-kor jöttünk el. Bántó hangon szólt a parasztpárt egy tagja, aki értelmetlen, nem bírta kifejezni, mit akart mondani, a kommunista párti szokott haragos hangon! A főispán úr beszéde biztató a béketárgyalást érintően reánk, magyarokra, még pedig a határkérdésben.

1946. május 8. szerda

Az eső után kellemes és napsütéses délelőtt.

Zsilkó József úrral a jegyzőkönyvek elkészítésén dolgoztunk, el is készültünk 1 órára, hogy elvihessem holnap a kiszombori papi gyűlésre, s átadhassam a püspök úrnak. Bíztattam a jegyző urat, hogy készítse el a zárszámadást is. Ígérte. Délben a pénztáros jelenté, hogy ma is fizettek személyi adót, de azt visszatartja esetleges sürgős kiadások fedezésére (egy cirokseprőért ma százmilliót kértek).

Délután Juhász Illés, teljesen vak férfi jött hozzám a Révész u. 82. sz. alatt lakó nővel és a New Yorkból érkezett felhívás alapján (februárban én írtam ügyében Amerikába), mely tegnap érkezett ide hozzájuk. Utasításomra ma Szőregen a kezelőorvos és községi elöljáróság bizonyítványai birtokában elkészítettem részére a szükséges iratokat feladásra készen. Szegény ember egy amerikai gyárban vakult meg, és most segély iránt folyamodott, melyet részére – formaságok betartásával – ki is utalnak.

Szakács úr ma este Szegedre utazott. Bogsán Károly főgondnok úr felesége révén üzenet jött Kiszomborról, hogy holnap innen egy papi személy menjen át, mert ott lesz a püspök úr, és valami latin levél (?!) átvételéről lesz szó.

Ma reggel itt mondott szentmisét Miklós István jelenleg Szeged város tanyai segédlelkész, kit felkértem, hogy holnap reggel egy szentmisét mondjon ½8-kor, miután dr. Szilas úrnak a kórházban kell miséznie. P. Bonajunkta nem jöhet haza Ószentivánról, hol édesanyjánál van, akit német származása miatt akarnak vinni német földre. Hát ott is?

1946. május 9. csütörtök

A reggeli szentmise után átmentem a kiszombori papi gyűlésre kocsin, melyet esperes úr küldött. Úgy volt, hogy miután a vonat eredetileg nem állt volna meg Kiszomboron, a püspök úr is bejön Makóra, s innen kocsin együtt megyünk. De épp, amikor felszálltam a kocsira, jött az üzenet, hogy megállott a vonat, és a püspök úr leszállott. Ezért engem vitt egyedül. (Később mondta el Kleitsch Mátyás esperes úr: kérelmezték ezt, mely kérelmet Szegedről felküldték Budapestre, honnan tagadó válasz érkezett. Indokolás: Ha a püspök úr kedvéért megállítják a vonatot, ez nagy port ver fel, és mások is hasonlót követelnek. Ezért esperes úr 3 kocsit szerzett Makóra. Azonban a kényes kérdést megoldotta a kalauz: amikor megtudta, hogy a püspök úr és a papság – a kerületbeliek Szőregen szállottak fel –, egy cél felé törekednek, egyszerűen megállította a vonatot! Tehát egyszerű megoldást hozott létre!) A püspök urat Polyák Károly hitoktató kísérte. Oda érkeztemkor éppen osztotta ki püspök úr a papságnak szentmisék elvégzése ellenében Amerikából kapott stipendiumot. Nekem is átadta a püspök úr az egész kerületnek járó összeget, 18 egységet azzal, hogy mielőbb juttassam el a paptestvérekhez. Szentmise előtt még jelentést adtam az eleki helyzetről és a Kucses Károly-Földesi bérlőkről, hogy utóbbinak fia az a rendőr, aki az elekiek deportálását bonyolította le, és bánt el embertelenül a lakossággal. Ugyanerről mondta el Winkler József lelkész úr, hogy ez a Földesi politikai nyomozó, le akarta foglalni a lelkészlakot iroda céljára, de ő nem adta át. Szentmisét püspök úr mondta, utána gyűlés a plébánián. Püspök úr nyilatkozott, hogyan kell bánni a hívekkel, ha a politikai pártok valamelyikébe akarnak belépni, s tanácsot kérnek szentgyónásban és azon kívül.

Nem szabad nyíltan állást foglalni a pártok ellen; iskolai hitoktatás tekintetében nem lehet passzívan viselkednünk; férfiegyesületeink révén és az utóbbi időkben hallgatásra kárhoztatott katolikus népszövetség újjászervezésével olyan gárdát kell szerveznünk, mely a katolikus politikai pártok megindulásával ki mer állni elveink érdekében. Beszélt a Szent Gellért ünnepségről Szegeden, szeptember végén és a szeged-alsóvárosi templommal kapcsolatban délelőtti ünnepi szentmise, délután Szent Gellért ereklyéjével körmenet Alsóvároson; valami népgyűlés a Dóm-téren; a szabadtéri előadást itt nem javasoljuk. Dr. Juhász Kálmán Szent Gellért ereklyéiről és ezek tiszteletéről tartott felolvasást. Említést tett a püspök úr a hercegprímás úrnak magatartásáról: rendületlenül bizakodik, az oroszok kivonulnak, egyszerűen él (talán magánvagyonából, mert apja jómódú gazda volt). A katolikus népszövetség felújítását eleinte nem látta szükségesnek; azt az egyesületet, amely a társadalom megbékélését írta zászlójára s a református és evangélikus főlelkészek (püspökök!) és Folba tábori főlelkész is aláírt, nem támogatja s azt mondta – helyesen –, olyat mi nem szoktunk, lelkésszel és aláírással támogatni. Jellemző, hogy Hevesi, országos főrabbi, amikor vele is aláíratni akarták, azt felelte: akkor írja alá, ha a hercegprímás úr aláírta! (No, nézd, ezt a zsidót, egy vonalba helyezi magát a hercegprímással!)

A püspök úrnak jelentettem az itteni apák napját, és meghívtam pünkösd másodnapjára. Azt felelte, hogy ha a bérmálások nem gátolják, szívesen ki fog jönni.

Ebéd előtt érkezett oda Makóról Kucses Károly és Földesi, a püspök úr meghagyott földjének feles bérlője. Tárgyaltak. Előzetesen mondtam püspök úrnak, ki ez a Földesi? A tárgyalás után mondta püspök úr, hogy szóba hozta Földesi előtt fiának szereplését, és az apa szerint (!!) fia igyekszik igazságosan eljárni!

Ebéd után gyalog jöttem. Bementem a szugolyi szőlőmbe és szétnéztem. Eddig rendben találtam. Gyümölcs – hál’ Istennek, szépen mutatkozik, a szőlő is. Adná Isten az idén is jó termést, hogy pótolja a hiányzó húsféléket.

1946. május 10. péntek

Gondolkodtam a püspök úr útján juttatott szentmise stipendiumok kiküldéséről az egyes plébániákra. Bejött személyesen Kendrella József földeáki segédlelkész és a püspöklelei helyettes plébános, akinek részére azonban a postás útján már eljuttattam volt.

Délután jött Polyák Károly úr, akinek átadtam a püspök úrhoz való juttatásra az utolsó egyházi és községi képviselő-testületi gyűlés jegyzőkönyvét és a múlt évi zárszámadást. Beszélt a püspöklelei helyzetről, és a szegedi állapotokról, ahol sok baj van.

Közben felkeresett Reisz Miksa eleki fiú, aki az Országos Földbirtokrendező Tanács telepítési osztályán van alkalmazásban. Elekről jött, szüleit és testvéreit itt hagyták (piarista tanár öccsét is), és itt Makón rendeztetni akarja atyja földjét, melyet kisajátítani akartak. Reibel Mihály úrról azt mondja, hogy vissza fog jönni, és csak elkísérésre kért és kapott engedélyt, miután az utolsó pillanatban hozták részére a mentesítési engedélyt. Ötszáz körül maradtak elekiek, a falut most tót, magyar és oláh telepesekkel rakták tele. Azok közül, akiket az első vonattal vittek ki német földre, egy írt: szerencsésen utaztak hét napig, ahová őket vitték, gazdaságokba osztják be munkára; az iskolanővérek szomorúak, mert tanítványaik megcsappantak. Reisz Miksa a jövő hétfőn ismét jön.

Délelőtt épp itt volt Bogsán Károly úr is. Felkeresett Lukács Pál üveges, volt rendőr őrnagy, mint a Nemzeti Bizottság alelnöke, és megkért, hirdessük ki a templomban, hogy vasárnap középiskolai tanulók igénybevételével az egész városban élelmiszert és pénzt gyűjtenek a bányászok részére, akik nem dolgozhatnak, mert nincs élelmük. Beszéltünk Lukáccsal elbocsátásukról (Szűcs Imre őrnagyot is végleg elbocsátották), és hogy Szűcs mennyire nem járt el szabályszerűen, és őt (Lukácsot) feljelentgette a vidéki rendőrkapitányságon. Lukács most nem folytatja mesterségét [üveges], mert leköti a párt irányítása.

Mára ismét nagy drágulás következett, mert a pengő, mint adópengő tegnapról 360 ponttal emelkedett, a tengeri mázsája 1 600 000 000 millió pengő lett, a tojás közel tízmillió, a túró kilója 140 000 000 P.

Tegnap említé a püspök úr, hogy az állam el akarja venni a katolikus iskolákat. Gyöngyösi János vallás és közoktatási miniszter ugyan kötötte magát ahhoz, hogy az iskolákat nem veszi el, mégis a minisztertanács nyomására elmentek a hercegprímás úrhoz azzal, hogy ő írni fog a Köznevelés c. folyóiratban a hitvallásos iskolák ellen, de ugyanakkor adjon közléseket a hercegprímás úr az iskolák mellett. A hercegprímás úr ezt visszautasította. Utána még egyszer volt nála a miniszter, de a közlések elmaradtak. A püspök úr szükségesnek tartja a szülők szövetségét, hogy így a hitoktatás és hitvallásos iskolák mellett foglaljanak állást.

Ma járt itt Székely Nándor elemi iskolai igazgató is, aki említé, hogy holnap tanfelügyelő úrnál lesz megbeszélés az általános iskola felől is, nálunk Újvároson be kell vezetni ezt, nehogy gyermekeink kikerüljenek kezünkből. A szülők is akarják ezt, nehogy gyermekeik a gimnázium vagy polgári iskolába kényszeríttessenek. Azt hagytam meg Székelynek, hogy ezen a bizonyos értekezleten azután emelje ki a középiskolába terelt általános iskola V. osztályba járó tanulók lustaságát és fegyelmezetlenségét, ez az iskolatípus nem nekünk való, hagyják még meg a jól bevált régit.  

1946. május 11. szombat

A reggeli szentmise után dr. Vassné jött, aki egy kis leányt vitt Püspöklelére nyaralásra az Actio Catholica rendezésében. Makóra hoztak a kisgazdák elhelyezésére is gyermekeket. Minthogy pedig kocsin kellene kimenniük, és állítólag a plébános úr rendezi az elhelyezést, bemondása szerint a kocsinak már itt kellett volna lenni. Eszembe jutott a postás, aki naponkint jön be Leléről, megkérdeztem a postán, nincs-e itt a levélhordó? Itt volt, éppen menendő kifelé. Ezért dr. Vassné elment a Szent János tér 13. sz. alatti házhoz, hogy csomagjával és a kis leánnyal megvárják a postást. Ez meg is jött, de kerékpáron, és így nem viheti ki őket magával. Erre telefonon kerestem Lelén a plébános urat, de ő Hódmezővásárhelyre ment. A főjegyző úr intézte el Vassnéval: kocsit fog küldeni értük déli 1 órára.

A gimnázium VIII. osztály tanulóinak hittanvizsgájára mentem 10 órakor. 29 növendék volt.

Hazatérőben a Szent István tér 1. sz. alatti háznál jön velem szembe Bogsán Károly főgondnok úr, és mutatja Gulácsi János lakatos számláját az iskolán végzett munkákról: 9 milliárd 600 millió! Elborzasztó összeg, mondja. De úgy mondta Gulácsi, hogy a már rendelkezésére bocsátott 1 milliárd 200 millión felül megelégszik két mázsa búzával is. Erre azt feleltem: megadjuk neki ezt a búzát abból a temetői búzából, mely özv. Nagy Imrénénél van, akihez be is mentem ezt elrendelni, hogy ha jön Gulácsi, adjon ki neki vagy emberének két mázsa búzát. S ez a munkadíj, s általában az iskolánál lévő rongálmány annak a gondatlanságnak tulajdonítható, melyet az igazgató és a szolga hanyagsága okozott. (Annakidején, erre való tekintettel vonakodtam Kubinyi Zoltánt ajánlani az igazgatói állásra, mert előre látván jellemét, akarathiányát, nem ajánlottam kinevezésre, ő maga vitte keresztül dr. Becker Vendel főtanfelügyelőnél a kineveztetését. Ilyen és egyéb okok mutatják, hogy vezetőnek nem való.)

Délután a kórházi nővérek gyóntatását végeztem a még távollévő P. Ferenc helyett, aki állítólag a mai napon tér vissza Dunántúlról, ahol fa szerzése végett volt. Utána meglátogattam Kilár Károly tanítót és társát, valamint Nagy Ernőt. Kilár már jobban van, Derka polgári iskolai tanárnak szemét kivették, de keze meggyógyult, Nagy Ernő állapota egy, levert.

Visszatérőben Gorcsa Péter főjegyző háza előtt egy asszony szólított meg: menjek vele a Szentháromság szoborig, valamit akar mutatni, amit eddig nem vettem észre. Odaérve mutatja, hogy Krisztus keresztje horogkereszt, s ha ott az orosz csillag lett volna, bizonyára már észrevettem volna. Ráhagytam, mert vele nem érdemes vitatkozni, ami a következőkből is kitűnt. Ez a nő a kórházban volt a szülészeti osztályon Felletár József főorvos mellett (nevét nem mondta, de ismertető jele: 55 éves, 11 gyermeke van, jobb kezének középső ujja tőből hiányzik, egyik fia Léleknél cukrászságot tanult, de most önképzés után miniszteri tisztviselő, mint anyja mondja). Nagyon támadta Uray Vilmos főorvost, hogy a szegényeket nem pártolta. Gazdag, fizető betegekhez felkelt éjjel is operálni, de a szegényeket a többiekre bízta stb. Felhányta, hogy a szegény ember fia nem haladt előre, az úri osztály gyermekei degenerálódtak, és hogy én is a demokratikus nők ünnepségén feltűnő módon, azonosítva magam Mindszenty hercegprímás úrral, kivonultam. Arra, amikor mondtam, hogy a hercegprímás a nemzet javát munkálja, mint eddig is, aki börtönben is ült magyar igazságáért (mit éppen ez a nőszemély tudni nem akart, tehát ezt az ő oktatóik előttük elhallgatják), azt felelte, hogy ő jó lehet, hisz’ a régi vezetők is jók voltak, csak alantasaik a rosszak, és itt is a körlevelében írt biztatásokra célzott, hogy a papság izgat, azután, hogy aki akarja a papot, hát fizesse. Ez a perszóna átitatva a gonosz szellemtől azok közé tartozhat, akik Uray orvos úrra is rákentek mindent, és árulói voltak a kórháznak, egyek az ottani kommunista bizalmiakkal.

Gulácsi János lakatos jött a számlával, aki magyarázta, hogy a munkadíj nem sok, mert magas az órabér a segédeknek. Abban állapodtunk meg, hogy két mázsa búzát is kap (à 3.400.000.000 P) és 1.700.000.000 P-t kér pénzben, de este Faragó [Mátyás] pénztárossal úgy beszéltük meg, hogy inkább felmondunk a bankban adópengőt, és pénzt adunk. Ezt Bogsán főgondnok úrra bízom.

Uray Vilmos főorvos és neje is felkeresett. Szegényeknek nincs lakásuk, most dr. Csorba János házában kaptak egy szobát. De ha az újság megindul (kisgazdapárti lap), akkor nekik is ki kell onnan vonulniuk. Arra nézve kérdezett, belépjen-e a főorvos úr a szociáldemokrata pártba, mert ő nem akarna egy párthoz sem tartozni. Azt mondtam, ezt beszélje meg Zombori Lajos asztalossal. Vigasztaltam őket, mert szegények nagyon elhagyatottak, mint az ilyen becsületes tisztviselő mind a mai helyzet láttán.

Este mondja dr. Szilas, hogy Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgató a tanárok szakszervezeti ülésén tegnap panaszolta, miszerint az általános iskolai tanítás mellett a kétféle foglalkoztatás (nyelv és kézimunka) foganatosítására az egyházközség nem tud két helyiséget rendelkezésre bocsátani. Erre azt felelem: ott van az a szoba, mely régen és eredetileg cserkészotthon volt, mely később a rádiósoké lett, most pedig az igazgató foglalta le magának kamrául. Eziránt számonkérésre iderendelem, és vele elintézem.

1946. május 12. vasárnap

A 9 órai szentmise után Bogsán Károly főgondnok urat megbíztam, hogy holnap elégítse ki Gulácsi lakatost készpénzzel: mondjon fel bizonyos összeget a takarékpénztárban, mert a búzát a harangozók részére tartjuk fent. Egyben említést tettem Kubinyi Zoltán igazgatónak panaszáról, hogy nem tud biztosítani az egyházközség munkatermet a tanulók részére. A főgondnok úrnak is a véleménye, hogy a cserkészotthont adja vissza, esetleg az anyósa által is használt szobát. Legjobb volna, úgymond, ha kiköltöznék az iskolától, és lakbért kapna, akkor lenne rend az iskolánál.

A mai nap elég enyhe délelőttöt hozott, borulással.

Délután elmentem az Esser–Tölgyesi féle jegyespár oktatására nőjegyes házába (beteg, lábtörésben), onnan egyik hívem látogatására.

6 órára elmentem a református ótemplomi orgonahangversenyre, melyre Wehner Géza budapesti orgonaművészt nyerte meg dr. Erdei Ferencné. Bevezető beszédet dr. Rohály Ferenc görög katolikus parókus tartott a krisztusi békéről. Igét hirdetett Tóth Károly evangélikus lelkész, egy test tagjai vagyunkról, a szeretet összekötő kapcsáról. Sokan voltak. A református vegyes kar Liszt Szívünkbe áraszd... és Mozart Ave verum corpus darabját énekelte pontosan, szépen. Adomány a hadiárvák és hadifoglyok gyermekei részére gyűlt kb. ötmilliárd pengő. De mi ez ma, amikor egy mázsa búza négymilliárd körül van. Az orgonaművész is szépen interpretált Bach, Bossi, Liszt és Boellmann darabokat. Az orgona jól érvényesült.

1946. május 13. hétfő

Fagyosszentek második napja: reggel is meleg. Talán megóv jó Istenünk a fagytól. Bár óvna meg a jégtől is!

Délelőtt nem jött Reisz Miksa. Nagy gondban voltam a Gulácsi Jánosnak fizetendő pénz miatt: megkapjuk-e? Reggel szóltam Nagynénak, hogy Gulácsi nem kap búzát.

A földeáki tanító, Benkóczy Antal jött az ottani segédlelkész úr levelével: szüleihez akar menni szabadságra, de helyettest kért, mert 19-én búcsúnap van Óföldeákon, hová plébánosa akar kimenni egész napra, tehát Földeákra kell helyettes. Azt feleltem: ezt meg kell beszélnem a káplán urakkal, kik most iskolában vannak, délután 3 órakor telefonon kérdezzék meg, a választ akkor adhatom meg. Később a polgári iskolába találkoztam a káplán úrral, neki is ezt mondtam. Az iskolaépületnél körülnéztem, minő javítások várnak elvégzésre, megtekintettem a németek alkotta fertőtlenítőkemencét a tornateremben, annak lebontását stb.

Délben még elmentem a takarékpénztárba, és ott Bogsán Károly úr még nem kapta meg a kölcsönt, ill. betétünk megfelelő hányadát. Visszajövet találkoztam Gulácsival, aki nagyon várta a búzát, és meg akarta kapni. Ha pedig nem, akkor a búza mai árának megfelelő pótlásra tart igényt, amely neki jogosan jár. Csak annyit mondtam még: ha mi előre tudjuk, hogy oly nagy összegre fog rúgni Gulácsi úr számlája, idejében felmondtuk volna a betétet, és egészében készpénzben kapta volna meg már szombaton. Délután hozta hírét Bogsán úr, hogy a búza mai értéke 4 milliárd mázsánként, vagyis két mázsa után 1 200 milliót kell ráfizetnünk a szombati árak helyett. Ehhez szükséges felvennünk ismét a takarékból egymilliárd pengőt, még pedig a Makói Népbankból. Reisz Miksával a városháza előtt találkoztam. Hívtam, jöjjön, de sietett, hogy találkozzék Niedermayer Józseffel. Ezekkel később a Szent János téren találkoztam. Mivel pedig nem jöttek, 7 óra körül kimentem az állomásra, hogy velük találkozzam, és levelet adjak át az eleki főnöknő [Modeszta] részére, melyben helyzetük felől érdeklődöm, és kérdem méhesem sorsát, ha annak kezelőjét, Rosenacher Andrást elvitték Elekről. Sikerült velük beszélnem.

Tegnap Balga Zsuzsanna óvónő, ma Tarnay Ilona tanítónő kért lakásügyben, hívjam fel a híveket, adjanak nekik lakást, ami ma nagyon nehéz kérdés mindenütt.

1946. május 14. kedd

Szeles éj után borús nap, erős széllel.

Délelőtt jött Bogsán Károly főgondnok úr. Gulácsi Jánossal megegyezésre jutott, még egymilliárd pengőt kell ráfizetnünk, hogy a búza árát tekintve kiegyenlítsük számláját. Ezt a tegnapi s mai bevételből fedezhetjük. Elmentem Bogsán úrral a pénztárba is. Közben Károlyi György festékkereskedőhöz, ahol rézgálic-jegyeket kaptam, majd a gazdasági takarékpénztárba, ahol a gálic árában felmondtam a betéteket szombatra; előbb pedig Kovalik Antal gimnáziumi címzetes igazgatóhoz, köszönteni előléptetése alkalmából, aki egyébként betegállományban van. Ott találtuk Buday Géza ny. főigazgató urat és P. Balázs szervitát.

Délben Szabó Imre főmérnök úr keresett fel, aki vizsgálta és ellenőrizte az artézi kút tisztítását. Biztat, hogy hamarosan lesz elegendő vizünk! Elmondta, hogy néhány nap előtt a tanfelügyelőségen összejövetel volt (Loós János, dr. Varjú Sándor, Torma Imre festő, Istók Zoltán mérnök, Nagy Gyula szobrász), és arról volt szó, hogy Makón művész-klubot kell alakítani, múzeumot létesíteni, és semmiféle művészet körébe vágó intézkedés ne történhessen ennek kérdezése nélkül. Nagy Gyula mindjárt elnököt akart Loós János személyében, de Torma azt mondta, hogy elnök akkor választassék, ha többen leszünk, és hogy már van itt történeti és régészeti társulat. De erre Nagy azt felelte, hogy az már nincs. Tehát ismét a nagyra törés! Beszélt még arról, hogy a kereszténnyé lett Iritz László (Miksa fia) a szesz- és italkereskedéssel és vendéglővel óriási vagyonra tett szert. Említette még a város gazdálkodását, hogy 26 lova van a városnak, földje pedig alig valami kevés, a padláson lévő terményt megették az egerek és patkányok.

Délután takarékpénztári gyűlés. Bund Henrik ny. tisztviselő kérelme fizetése iránt – pert akar indítani –, csanádpalotai fiók ügye, anyaintézet kereseti lehetősége fa és gabonakereskedéssel; Filberger-féle kendergyár perlése haszonrészesedés elmaradása (3 vagon feldolgozott kender jutna a takarékpénztárnak).

Hazatérőben az Andrássy [Úri] utcában találkoztam dr. Szirmai József ügyvéd úrral. Panaszolja, hogy a kommunisták nem engedik embereit a neki visszaítélt saját földjén dolgozni, lucernatermését – 8 hold – levágták és elviszik, ellene karhatalom nincs, és bepanaszolták az orosz parancsnokságnál, életveszélyesen fenyegetik.

1946. május 15. szerda

Csak reggel kezdett az eső esni, csendesen. Bár adna a jó Isten bőségesen, mert mindenfelől az a szomorú hír érkezik, hogy úgy az őszi, mint a tavaszi vetések nagyon gyengék, a kaszálók visszamaradtak, kevés lesz a takarmány, nem lesz legelő, a tavaszi szárazságban a növénykártevők megszaporodnak.

Felkeresett dr. Rohály Ferenc görög katolikus parókus úr, érdeklődvén a vasárnap Szegeden tartandó KALÁSZ-leányegyleti gyűlésre innen beutazó leányok iránt. Tőlünk is lesznek, akik mennek. Elkísértem az iskolába M. Emília nővérhez, aki elmondta, hogy innen és Újvárosról kb. 20–20 leány utazik be, Olga nővér, esetleg ő is velük megy vasárnap reggel; a jegyeket már szombaton megváltják.

Onnan jövet Kereső István kőműves munkáját néztem meg, mint falazta a tornateremnek utcára vágott egyik ajtónyílását (németek vágták a fertőtlenítő-kemence elé). Ma befejezik a munkát. Kértemre, mennyi lesz a munkadíja, hogy előkészülhessünk, azt felelte: az inasnak 21 órája, neki 16 lesz, előbbinél 1,5, nála 2 kiló órabérrel, ami közel 70 kiló búza vagy annak ára. Hazajövet hallottam, hogy a búza mai ára 18 milliárd (tengeri 8). Eszerint ez a kőműves munka annyiba kerül, amennyit Gulácsinak fizettünk. Ezt közöltem délben a pénztáros úrral, aki jelenté, hogy ma 900 milliót fizettek be adóban a hívek, hogy tájékozódjék a fizetendő munkadíj felől.

Délután Mag Béla tanyai lelkész húga hozta hírül, hogy a lelkész úr fájdalmat érez veséje körül, lehet hogy a vizsgálat nem volt alapos, és ezért nincs meg a kellő ellenszer vagy kezelési mód. Ajánlottam, jöjjön be új vizsgálatra.

Délután 5-kor villámlás és mennydörgés mellett csendesen kezdett esni az eső. Istennek hála.

Este elutaztam Csanádpalotára. Az eső már elállott mire odaértem. Útközben a faluban várt a plébános és káplán úr.

1946. május 16. csütörtök

A búcsúnap eső nélkül telt el, 7 óra után átmentem a templomba, és a 10 órai szentmiséig gyóntattam. Nagymise előtt szentbeszédet mondtam. Szép számú hívősereg volt jelen; énekkar szépen szerepelt. Kövegyi hívek jöttek lelkészük vezetésével, más paptestvér nem jött, bizonyára a sáros út gátolta őket. Ebéd előtt még felkerestem a plébános úrral együtt özv. dr. Szalainét, aki az ottani takarékpénztár-fiók vezetője, levelet vittem részére az itteni anyaintézettől. Délután felkerestük Szűcs György és Csepregi József paptestvéreink szüleit, mindkettőnél az édesanyát találtuk (Szűcsé özvegy) otthon. Minthogy vasúti közlekedés nem volt Makó felé, ott kellett maradnom éjszakára. Vacsora után néhány hivatalos felterjesztés elintézése következett, melyet plébános tett a főhatósághoz (házassági és áttérési ügyek). Ezeket a Szegedre készülő segédlelkésze viszi holnap magával.

Épületes volt a 7 órai májusi ájtatosság után a hívek esti ájtatossága, melyet Havadi plébános úr vezetett be múlt évi október hava óta. Az esti Ave Maria harangszó előtt negyedórával jönnek össze a hívek, felolvasás az újszövetségi szentírásból, majd a következő napi szent életrajzát olvassa fel egyik áldozópap, Úrangyalát imádkozzák, és végül eléneklik az Eleken is bevezetett (az én plébánoskodásom idején) Németországból hozott, magyarra fordított éneket:

Csendben száll le már az este,

Elvégeztük a munkát,

Minden egyes kedvesünknek,

Édes Jézus! Jóéjszakát!

Maradnék, ám várnak otthon,

Szent Szív! elbúcsúzom hát,

De itt hagyom a szívemet,

Édes Jézus! Jó éjszakát!

Erre a hívek szép számmal jönnek esténként. Követendő példa ma is.

1946. május 17. péntek

Éjjel többször felébredtem, megnéztem az órát, és 3-kor felkeltem; ima végzése után ½4-kor Szamosvölgyi Imre káplán úrral együtt mentünk ki az állomásra. A vonat pontosan megérkezett. A pénztáros szerint e hó 19-től kezdődően a vasúti jegyek ára az utazás napján megállapított adópengőhöz igazodik. A vonaton sok ember utazott, nagyrészt élelmiszert szállító városiak Szeged felé. Amikor a makói állomáson kiszállottam, és a raktárok felé igyekeztem, valaki nevemet kiáltja. Megállok, és a hang felé igyekszem, hát, Reibel Mihály eleki esperesplébános. Visszaérkezett, de Budapestről, mert tovább nem engedték. Az előző este, tegnap ért ide, nálam hált, most a püspök úrhoz utazik, és délután visszajön hozzám.

Délelőtt hozta Kereső István kőműves az iskolánál végzett munka után járó díjának kimutatását: 7,5 kiló búza ára. De mert az egyházközség helyzetére figyelemmel van, ennek nincs terménye, úgy mondta, számítsuk a búzát 8 milliárddal mázsánként, és utaljunk ki számára 5600 milliót kerekösszegben. Erre utasítottam is az egyházközségi pénztáros urat azzal, hogy Bogsán Károly úr mondjon fel pénzt egyik takarékpénztárban, és az összeget hozza el, hogy még ma megkapja a mester a pénzt, melynek értéke napról-napra csökken.

Levél érkezett Sopsich János prelátus úrtól. Kérdezi, megvan-e már a csanádapácai plébániai javadalmi föld visszaadását kimondó országos tanácsi döntés másolata. Felmentem a vármegyei tanácshoz, de nem tudják. Egyébként új bíró kerül ide, s az fog felvilágosítást adni. Az egyházközségi pénztár kifizette Kereső István mestert.

Délután 4 óra körül megérkezett Reibel Mihály eleki esperesplébános úr. Elbeszélte kálváriáját a kitelepítéssel, Földesi politikai nyomozónak vele szemben tett nyilatkozatát (kerüljön csak egyszer a kezeim közé!), és hogy miként vittek el egyeseket jogtalanul.

P. Erdélyi Ferenc szervita házfőnök is meglátogatott, és a dunántúli útjáról beszélt. Ott összetartanak az emberek! Az oroszok még mindig tartalékolják az olajat a Bakonyban, és szállítják a harceszközöket Ausztria felé; angol katonák tartózkodnak a határ mentén. Reibel úr itt marad éjszakára, és csak holnap reggel utazik Elekre. Említést tett még volt káplánjának [Havas] ellene tanúsított, paphoz nem méltó magatartásáról, és Lenz kántor gonosz, alattomos viselkedéséről, a kántorságról történt lemondásáról, házcseréről.

 1946. május 18. szombat

Reibel esperesplébános úr itt misézett, ½8-kor elment, hogy vasúton Elekre jusson.

Délben jött Szijjártó asztalos a polgári iskolánál végzett zár- és ajtójavítási munkák számlájával: 6 milliárdon felül! Hihetetlen, mennyi rongálást enged meg az igazgató, aki felügyelni vagy nem tud, vagy nem akar! A mestert kielégítettem száz tojással, mely éppen kéznél volt, mert már nem vehette volna fel az összeget az egyházközségi pénztárból, és kérdés, lett volna-e kéznél annyi pénz? A tojásokat megkaphatom néhány nap múlva is, hogy átadhassam gyertyáért a gyertyaöntőnek.

Felkeresett Schill János igazgató, akivel az eleki helyzetről beszéltem. Elmondta, hogy annál a Földesnél, kinek fia a rendőrségen, mint politikai nyomozó működik, az udvarán van egy lóistálló, s abban lókupecek lovai, úgy látszik, ezekkel társ Földes, bizonyára pénzeli őket. Ott látta a színben, a padláson, hogy ott van egy szépre festett szánkó, az egyik kupec mondta, hogy a püspöki uradalomból való, a főintézőé volt! Valószínű, hogy több ilyen tárgy van Földesnél (ő bérlőtárs Kucses Károllyal a püspök úr meghagyott földjén); Földesék másik házánál más lovak vannak. Ezek előtt, a kupecek előtt az ő jelenlétében mondta a fiatal Földes, a rendőr, hogy egy hete nem aludt a kübekházi svábok kitelepítései körül elkövetett dolgai miatt. Elek után Kübekháza és Szentiván! Azt is említette Schill úr előtt ifj. Földes, hogy nemsokára lemond a rendőrségnél, mert az neki nem pálya! Vagyis már keresett ott eleget, és már ezután nem lesz kitelepítés, ahol lehetne keresni. Szomorú valóság!

Délután jött Faragó Mátyás pénztáros, majd Bogsán Károly főgondnok úr. Ezek jelentették a mai pénztári állapotot, én pedig közöltem Szijjártó számláját. A holnapi KALÁSZ leányegyleti szegedi ünnepélyre innen 50 leány akart vasúton beutazni. Délután jelenti Béres Ida tanítónő, hogy a vasúti jegyek árát éppen holnap emelik 120-ról 396 millióra, s így alig fog valaki részt venni innen. Este a földeáki zárda egyik nővére az újvárosi főnöknővel [Demetria] jött, akik szintén be akartak utazni holnap Szegedre, de hallván a felemelt vasúti díjat, tőlem kértek 5–6 milliárdot kölcsönbe. Azonban én e felett nem rendelkezem. Károlyi Mihály kereskedőt akartam megkérni, adna kölcsönt (a napokban nekem kínált), de telefonon nem találtam; a nővéreket lakására küldtem; mert terményt adnának a nővérek a pénz helyett. Később Szilas úr felhívta figyelmünket Béres Ida révén Vér Antal gabonakereskedőre. Hogy mit értek el, nem tudom. Különös ez a vasúti tarifaemelés! Az ember ezen túl nem utazhat óriási mennyiségű pénz nélkül, mert nem tudja, mikor emelik a tarifát!

A plébániával szemben lévő artézi kút tisztítása lassan halad; alig folyik a víz; nem tudni, megcsinálják-e úgy, hogy kielégítse a szükségletet!

1946. május 19. vasárnap

Kiss Ferenc káplán úr tegnap kiment Földeákra helyettesíteni a szüleihez szabadságra ment segédlelkész [Humblin Lajos] urat. Így ránk maradt az itthoni teendő.

Szép, napos, meleg reggel után a hívek jöhettek a szentmisékre.

A pénz értéke ismét nagyot esett: az adópengő 10 900-ra ugrott a tegnapi 8500 után. Ezért is ma a perselypénz összege a szentmisékből egymilliárdot meghaladta, sajnos. Hogy mi lesz pénzünkkel, nem tudjuk! A felhígított pénzen a zsidók összevásárolnak minden értékálló élelmet és tárgyat, és utána devalválódik a sok papírpénz, kifosztva a termelő és tisztviselő osztály!

Délután anyák-napját tartották az elemi iskolásaink a Katolikus Körben. Sok anya és kisebb gyermekeik voltak, minden osztálybeli tanulók külön szerepeltek – szépen, meghatón. Ez kell is, hogy a szülők iránti szeretet ápoltassék a gyermekekben, és gyermekek ezt őszintén gyakorolják. Soós Margit hajadon hívem délután közölte Breuer Zoltán gyógyszerész üzenetét, mely szerint Pétery József váci püspök úr (nővére volt Breuer gyógyszerész neje) e hó 29-én Makóra érkezik du. 2 óra körül Hódmezővásárhelyről és 4 óra körül meglátogat. Ismerem őt Mátraverebélyről, ahol búcsújárásunk idején találkoztam vele, s Makón jártában, mint egri lelkiigazgató felkeresett. Bizonyára bérmaúton lesz e hó végén itt.

1946. május 20. hétfő

Felkeresett Bogsán Károly főgondnok úr azzal, hogy holnap Szegedre utazik, levelet vihetne a püspök úrhoz. Estére ígértem, hogy elkészülök a felmentési kérvényekkel. Réthy Bella tanárnő is felkeresett, kérve a német földön tartózkodó rokona részére (plébánián laknak) küldendő levelét továbbítsam. Megteszem és kísérő levelet is írok. Ez a rokona, egyik volt aradi tanárom fia, személyesen ismerem; itt felkeresett.

Ma délben érkeztek ide Szegedről a KALÁSZ-ünnepről gyalog haza igyekvő királyhegyesi hívek (asszonyok, leányok 20 körül), akik kérdésemre elmondták, hogy rendkívül szép volt az ünnepség, azon nagyszámban vettek részt ifjak és hajadonok.

1946. május 21. kedd

Szentmise után említi Szakács káplán úr, hogy a tegnapi temetés után hazajövet mint berzenkedett, és kifakadva szólt Héber János kántor úr és Németh János harangozó arról, hogy javadalmi földjeiket elvették, és én nem gondoskodom fizetésükről. Erre azt feleltem: káplán úr nem volt a legutóbbi egyházközségi gyűlésen, amely ezt tárgyalta, de ott volt Héber úr, tudhatja Héber úr, mit határoztak, és hogy kárpótlásról történik gondoskodás. Nála nem oly súlyos a helyzet, mert mint polgári iskolai tanár megkapja a fizetését, a harangozók pedig kapni fognak már most 4–4 mázsa búzát és kukoricát; amikor pedig állandósul a pénz, fizetésük lesz. Az a panasz, hogy miért nem arányosan vették el a földeket, nem jogosult, mert nem rajtam állott, mit és kitől vegyenek el, és utóvégre tőlem ⅓ részt vettek el, aki három segédlelkészt vagyok köteles eltartani. A kántor úr pedig tanári állást kapott nyugdíjjogosultsággal (melyet elérni éppen én segítettem), és ha arról van szó, hogy az egyházközség gondoskodjék alkalmazottairól, szívesebben szavazzák meg a civilnek, mint a papoknak; ez is gondviselésszerű lehet. Egyébként – feleltem – azt én tudom, hogy kántor úr és harangozók engem okolnak ebben a szerencsétlenségükben is, hogy ti. javadalmi földjeiket kisajátították.

Faragó Mátyás pénztáros úr reggel jelentette, hogy az adópengő ma 14 500-ra szökött fel! Tojást holnap fog szerezni a Szijjártó részére átengedett száz darab visszatérítésére.

Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgató jött Tatay Jenőné Kovács Gabriella tanítónő kértére, hogy hites férje, Bándi Imre halálesete bizonysága felől érdeklődjék, ill. az eddigi bizonyítékok elegendők-e ahhoz, hogy mint özvegy az egyház színe előtt házasságot köthessen? Megmagyaráztam, hogy nincs elegendő bizonyíték.

Este Réthy Bella tanárnő jött, hogy a rokonaihoz intézett levelét továbbító kísérő levelet átvegye.

Délután mennydörgés, eső nélkül.

Este járt nálam Jáksó I., és elmondja, hogy beszélt Zombori Lajos asztalos egyik fiával, aki Szöllősi Jenő patikájában laboránsként volt alkalmazásban. Ez fent volt Budapesten Szöllősi kivégzésénél, hol gyermekei s talán felesége is jelen volt, szerinte Szöllősi nem érzékenyült el, a holttestet nem adták ki a családnak, hanem elszállították, és bizonyára közös sírban földelték el. Zombori szerint Szöllősi nagyravágyó, önző ember volt, és így sorsát maga készítette elő, ezért nem lehet mondani, hogy magatartása miatt a haza ellen elkövetett hibái miatt sajnálni lehetne őt!

1946. május 22. szerda

Bogsán Károly főgondnok jött, aki tegnap hivatalos leveleinket vitte Szegedre, de nem kapott választ. Közben Mészáros Sándorné hívem jött azzal a hírrel, hogy tegnap Hódmezővásárhelyen járt, ahol nagy tüntetést rendeztek a kommunisták a szerintük „nagy többségben lévő” kisgazdapártiak ellen. A piacon összeromboltak mindent: tojást, kislibákat, csirkéket. Megverték a h. polgármestert (kisgazdapárti), és keresték a polgármestert is, de nem volt hivatalában. Egy üzlettulajdonos erkélyes lakásáról pedig állandóan szólott a hangszóró valami kétes nótával a tüntető tömeg részére. A tömeg azt kiabálta, hogy a kisgazdák az okai a nagy drágaságnak. Egyébként Hódmezővásárhelyen a kenyér minősége sokkal rosszabb, mint Makón. Erről mondta Bogsán úr, hogy az egérrágta búzát és tengerit őrlik fel hatósági kenyérnek.

Ma az adópengő 17 400 lett. Borzasztó! A tojás ára ma 50 millió körül!

Dr. Rohály Ferenc ma a javadalmainkat terhelő jóvátételi beszolgáltatás ellen benyújtandó fellebbezést szerkeszti meg, és kért adatokat (kataszteri tiszta jövedelem és kisajátított ingatlanrészek).

Délben hozta hírét Szilas úr, hogy a faliújság ismét egyházi ügyekkel (stóla búzában, terményben) és személyekkel (hercegprímás úr esernyővel) foglalkozik. Este pedig, hogy a rendőrség új vezetője Sebők László zsidó, hír szerint kikezd a papsággal. Ismerem, feleltem, kilétét, hogy túltesz Szűcs Imrén. De állunk elébe, nem szolgáltatván okot beavatkozásra a rendőrség részéről. Ennek dacára aggodalom tölt el, nem saját személyem, hanem az egyház szempontjából, ha a támadások megindulnak, nehogy a nyáj szenvedjen, ha a pásztortól megfosztják őket és intézményeink, ifjúságunk irányítása Krisztus szelleme nélkül más kezekbe kerül. A zsidóság előtörése ismét veszedelembe hozhatja az egész emberiséget gazdaságilag is.    

1946. május 23. csütörtök

Szentmise után André Béla főtanácsos neje keresett fel, elmondta, hogy tegnap, a májusi ájtatosságról hazamenet, az utcán látja az egyik Juhász fiút, és rajta egyik fiának ruháját. Erre felkiált két asszony társaságában: Nini, ez meg az én „N” fiam ruhája – és ezt kiáltva elájult. Úgy tartották fel őt az asszonyok. Meglátta, hogy a Juhász fiú elvörösödik. Ebből következteti, hogy az elveszett tárgyak ezeknél vannak. Kissé későbben tejért mennek, az utcán a fiú más társakkal áll a sarkon, és ő nagyon megnézte a fiút, a szóban lévő ruhában, mire a Balázs Vicáéknak (és Juhászékkal egy házban lakó) Marika nevű volt diakonissza (most tisztviselőnő) rászól, mit néz olyan nagyon erre a ruhára, az nem lesz a magáé! Ezek után kérdezte tőlem, mit tanácsolok, mit tegyen? Előre bocsátja, még nem szólt a férjének sem. Azt mondtam, egyelőre ne szóljon a férjének sem az esetről, hanem ismerős ügyvédnek mondja el, tárja fel a helyzetet, és kérjen tanácsot tőle.

Ugyanekkor érkezett meg Helter László óföldeáki lelkész úr, akit az óföldeáki pártok és több híve aláírásával levélben hívnak vissza, nem lesz semmi bántódása. Elmondta, hogy Zala megyében a helyzet más, mint itt. Ott nincs romboló kommunizmus, a rendőrség konstruktív egyénekből áll, a lakossággal együtt érez, és felfegyverkezve állnak ellen az orosznak, ha kellemetlenkedik a falujukban. Máskülönben roppant sok rossz van arra felé, azonban nagyon puskaporos a levegő, háború készül a nyugati részen. Erre vall az, hogy Szegeden is az oroszok nyugtalanok, és a hét szombatján (május 25.) készülnek nyugat felé elmenni, amint ezt tegnap Szegeden tapasztaltam. Püspök urat nem látta Budapest felé felszállni a vonatba. Most kimegy Óföldeákra hívei közé. (Megmutattam neki a takarékbetéti könyvecskét arról az összegről, melyet e hó 9-én kaptunk püspök úrtól, és amely az ő nevén gyümölcsözik: itt hagyta megőrzésre.)

Meglátogatta Kilár Károly tanítót a kórházban. Visszatérve említi, hogy Kilár állapota javul, a jövő héten családjával együtt Zalába költözik, ahol rokonsága van, testvérei ott laknak. Az oroszok bejövetele előtt épületfát és deszkát szerzett, amelyek még megvannak, tehát lesz mivel kezdeni az életet. Helter úr ¼12 után gyalog ment el Óföldeákra. Délben hallottam, hogy a földeáki káplán úr hazajött még a vasúti díj felemelése előtt, és itt járt a plébánián is kölcsön kerékpárért. Délután üzenetet vettem a kövegyiektől, hogy Vörösvári Nándor lelkész úr a hét hétfőjén este hazaérkezett.

Ugyancsak járt itt Ferenczy Béla alispán úr neje, aki lányával napszámba jár: most is megy lisztért, mit napszámba kapnak. Férje Szegeden sínylődik letartóztatásban, nagy a gondja most érettségiző fiának jövő évi elhelyezése miatt; orvostanhallgató szeretne lenni, de nem bírnak minden költséget fedezni. Megemlítettem, hogy ha lehet, megkérdezem a püspöki internátus (volt tanoncotthon) vezetőjét, hátha lehetne ott elhelyeznie, mint felügyelőt, és amellett járhatna az egyetemre. Este jött Székely Nándor jelenteni, hogy a tanfelügyelő úr azért hívatta, mert a rendőrségre panasz érkezett az újvárosi zárdaiskola egyik nővére ellen, mintha az iskolából hazatérő gyermekeknek azt mondta, hogy siessenek haza, mert a zsidók és oroszok a kisgyermekeket elfogják, megölik, és vérükkel főznek. A szülők pedig most elkísérik az iskolába, és onnan gyermekeiket. Ezért ő ma délután kimegy Újvárosra, ahol hallotta, hogy ma délben egy nyomozó már kint is járt. Bement Olga nővér osztályába (I. osztály) kérdésére megmondta kilétét, és utána a nővért kiküldte, majd a gyerekektől megkérdezte a fenti hírt, és azok egyetemben válaszolták, hogy nem a nővér mondta ezt nekik, hanem egyesek közülük hozták ezt a hírt, és mondták el a nővérnek. A nyomozó meghagyta a gyermekeknek, hogy meg ne mondják, mit kérdezett tőlük. Ezek azonban a nyomozó távozta után azért is megmondták a nővérnek! Székely Nándor kihallgatta a tantestület ottani tagjait, de azok nem mondtak erről a hírről tanítványaiknak semmit, a jegyzőkönyvet be fogja a tanfelügyelő úrnak terjeszteni. Azt mondtam Székely úrnak, vegye jegyzőkönyvbe, hogy a tanfelügyelő oktassa ki a rendőrséget, hogy hasonló s más esetekben az igazgató vagy iskolaszéki elnök tudta nélkül nem mehetnek be az osztályokba, s ezt én is alá fogom írni. Azt megemlítettem, hogy erről a hírről Budapesttel kapcsolatban hallottam, a múlt napokban említette egyik káplán úr. Az itteni rendőrség eljárása nem egyéb, mint belekötni iskoláinkba, s okot keresni annak megszüntetésére. Székely szerint is a zsidók piszkálják ezt az ügyet. Szó esett még Székely úrral az apák napjának rendezéséről, melyhez az iskola előtti téren nagy emelvényt kell felállítani, melyhez deszkákat Csala Ferenc és Kereső István kőművesektől akar kérni, ha ilyenekkel rendelkeznek ők is.

1946. május 24. péntek

Szentmise után a plébánián találtam Kiss István szegedi hittanárt a tanítónőképzőből, aki azért jött, mert tegnap a földeáki főnöknőt állítólag lefogta, és Makóra hozta a rendőrség hasonló ürügy alatt, mint az újvárosi eset. A szerzetes tanítónők terjesztik a tanulók között, hogy a gyermekeket elfogják és megölik! Erre elmondtam a mi esetünket. Elmondta, hogy a közeli napokban a szegedi zárdába is mentek ilyen rendőrségi nyomozók, azzal az ürüggyel, nem tűntek-e el az iskolából növendékek? A kapus nővér – tapasztalt nő –, azt felelte, hogy egyáltalán nem, nem hiányzik egyetlen növendék sem. Őt tegnap este kérte a tartomány-főnöknő, s a netán behozott nővér érdekében járjon el és kér, legyek segítségére. Azt ajánlottam, menjen fel a tanfelügyelő úrhoz, és az ő útján érdeklődje meg a rendőrségen, és kérdezze meg, mi van a nővérrel? El is ment, és utána jelezte telefonon odamenetelét. De azt a választ kaptam, hogy a tanfelügyelő úr Szőregre utazott, ahol tanítói értekezlet van, és csak este jön vissza. Alig teszem le a telefonkagylót, egy földeáki leány (Gilicze István leánya) jön keresztlevélért (házassági ügyben), és tőle érdeklődvén az ottani helyzetről azután, hogy tegnap nagyon jó esőt kaptak, elmondja, mi történt a plébános és káplán urakkal. A rendőrség lefogta, és estig fogva tartotta őket, mert állítólag ők terjesztették hírét a gyermekek lefogásának és legyilkolásának. Le volt tartóztatva két apáca is. Azonban a szülők estefelé seregestül odamentek a községháza elé, s követelték elbocsátásukat, mert ezt a hírt budapesti asszony terjesztette a piacon, nem pedig a papok és apácák. Erre valamennyiüket elbocsátották, a kispapot (káplánt) előbb elbocsátották. E lány erősítette meg – ismételt kérdésemre –, hogy az apácákat is szabadon bocsátották, nem voltak lecsukva, csak nem volt szabad a községházáról eltávozniuk. Tény, hogy a szülők néhány nap óta nem engedték az óvódásokat óvodába. E lány távozása után telefonáltam a tanfelügyelőségre, kérve, közöljék Kiss István úrral, hogy onnan azonnal jöjjön vissza, mielőtt kimenne Újvárosra.

¼11 órakor érkezett vissza Kiss István úr, akivel közöltem a földeáki hírt; megnyugvással vette tudomásul, és kiment az újvárosi zárdába. Azt mondtam, a földeáki hírről ne tegyen említést. Ugyanakkor mondja, hogy az itteni belvárosi apácáknál is volt, ahol a főnöknő szerint a gyermekeket a szülők a holnapi kirándulásra (madarak és fák napja a Maros-parton) nem akarják engedni. Hát ezt teszi a hamis híresztelés, melyet a rendőrség nem tud másként megakasztani, mint a katolikus iskolák, papok és apácák lefogásával!

Mert pl. Makón más iskolák ellen eddig nem volt eljárás. Ez a be nem jelentett, de gyakorlatba venni szándékolt eljárás a papság, az apácák és a katolikus iskolák ellen. Miután a középiskolák ellen megindított (fegyveres felkészülés, fegyverrejtegetés) hajsza nem sikerült, most tovább mennek, és az elemi iskolákat kezdik ki. Ez az alvilág és annak szolgái!

Főhatósági leiratot vettem, hogy a kövegyi lelkész úr, Vörösvári Nándor visszaérkezett, és a lelkészséget át kell adnom neki leltárral. Viszont ő írja ugyanakkor, hogy betegszabadságot kért és kapott, és Makón szeretné magát felülvizsgáltatni. Írok neki, hogy jöjjön. Főpásztori körlevél rendelkezik, hogy a már előbb idejuttatott közös főpásztori körlevelet (katolikus iskoláink és az ifjúság nevelése) a legközelebbit vasárnapokon olvassuk fel a híveknek.

Kiss István úr meghozta Újvárosról a való tényállást a tegnapi rendőri nyomozásról. Két gyermek anyja a Boncos-telepi vagy városi kislakásoknál egy zsidó lakótárssal összeveszett azon, hogy az asszonyok mondták, hogy mennyire vigyázniuk kell, nehogy a napokban hallott hír után, gyermekeik elvesszenek. Ezt bizonyára így is mondhatták, hogy a zsidók részesek ebben. A zsidó erre nem a szülőket, hanem a gyermekek tanítónőjét jelentette fel a rendőrségen, mintha a híresztelés tőle eredne.

Délután a Nemzeti Segély ülésén voltam, amikor 5 óra előtt dr. Szilas jön, kiszólít, és közli az ott megjelent Kiss István jelenlétében most vett bizalmas értesülés szerint a földeáki főnöknőt maga Sebők László, a zsidó rendőrparancsnok hozta be. Az asszonyok körülvették a főnöknőt, és nem akarták engedni, mire Sebők László fegyvert fogott rájuk, és behozta. S amikor a főnöknő nem fogadta el az ételt, csúnyán rárivallt, hogy ő majd megtanítja enni ezt a r...t! Kérdik, mi most a teendő, azt feleltem: itt van a szomszéd szobában az alispán úr hivatala, menjünk be hozzá. Erre bementem és kértem, fogadjon valami fontos ügyben. Megengedte. Bementünk és előadtuk az esetet. Ő a főispán úr segítségét ajánlotta, s le is hívta telefonon őt, kinek előadtuk az esetet. Főispán úr felhívta a rendőrséget, és Sebők László, aki meg is szólalt (durva, zsidó hangsúlyozással beszélt), a főispán úr azt is mondta, hogy a nővérrel durván bánnak. Azután közölte Sebők László szavait: igenis van ok a letartóztatásra, mert a földeáki pártoknál jegyzőkönyvet vettek fel, és ennek alapján hozták be a főnöknőt. Így a rendőrparancsnok! Ebből tudjuk, hogy a pártok mint áskálódnak parancsra a nővérek ellen. A főispán úrnak elmondtuk az újvárosi esetet is. Kértük, fordítson figyelmet erre az ügyre.

A Nemzeti Segély üléséről hazaérve találkoztam Schill János igazgatóval és sógornőjével, néhai Schill József alispán özvegyével, akik a plébánián jártak rám várakozva. Elkísértem az állomásra; fiának birtokára utazik Cikóhalmára, hol a nagy istállót – jóllehet a birtok elvétele fellebbezés alatt áll – már kezdik lebontani; ennek érdekében járt a vármegyei földbirtok-rendező tanácsnál és főispán úrnál (aki kevéssel biztatta). Eleken akar letelepedni, hogy Wittmann Elek György árváit az apai házban – ha visszakaphatják – felnevelhesse. Az árváknak az a 70 hold maradt, amelyet apjuk külön vett, és telekkönyvileg nevükre íratott, más egyebet elvettek, sajnálja, hogy Wittmann Ferenc a gyámjuk, aki visszaél az árvákkal (anyjuk aranyláncára zálogot vesz fel a takarékpénztárban).

Visszatérőben Szőregről megérkezett tanfelügyelő úrnak és Sárközy fogalmazónak elmondtam a földeáki és az újvárosi esetet, kérve, oktassa ki a rendőrséget, hogy iskolába nem mehet be nyomozó előzetes jelentés nélkül. Kértem fordítson figyelmet a nővérre. Már előbb – útközben – találkoztam az újvárosi főnöknővel, aki a vasútról jött vissza, közölvén Kiss István úrral, hogy bent járt a rendőrségen, és beszélt a földeáki főnöknővel. Később tudtam meg dr. Szilas révén a belvárosi zárdából, hogy maga Sebők László adott engedélyt erre két percig! A főnöknő szerint nem verték meg eddig, de valami jegyzőkönyvet akartak aláíratni, de ezt a főnöknő (földeáki) megtagadta.

Estefelé itt járt Kilár Károly tanító és Bajusz főjegyző, akikkel azonban az utcán találkoztam; elmondtam nekik a két esetet, úgyszintén előbb Schill János úrnak is. Hogy ez mire fog vezetni, Isten tudja!

1946. május 25. szombat

Elmúlt éjjel kis eső volt.

Délelőtt jött Bogsán Károly főgondnok úr azzal, hogy csütörtökön a püspök úrral együtt utazott Mezőhegyestől (a mezőkovácsházi esperesi kerület gyűlésén volt titkárával), vele beszélt a makói apák-napja ünnepségéről, melyre Szegedről esetleg katonai autóval fog kijönni, ha nem kapja meg, vehetjük igénybe Kucses Sándor úr autóját, aki megígérte, hogy ki és haza viszi a püspök urat. Beszélt még Bogsán úr az előkészületekről: pódium készítése, egyházközségi képviselőtagok meghívása és beosztása bizonyos szerepekre.

Utána jött egy nővér Földeákról, aki fel akarta keresni a lefogott főnöknőt, de nem engedték be, mert a parancsnok (Sebők László künn van valami iskolánál!?), és csak délfelé jön vissza. Kérdezte, van-e nekem valami befolyásom az engedély megszerzésére? Azt feleltem, hogy nincs, aminthogy nincs is. Erre azt ajánlottam, menjen vissza, és várja meg, míg a parancsnok visszatér. Később jött az újvárosi főnöknő, aki viszont a tanfelügyelő útján kívánja intézni a földeáki főnöknő ügyét.

Felkeresett Havadi Ferenc csanádpalotai plébános is, aki a kövegyi helyzetről és az ottani helyettes lelkész áthelyezéséről beszélt.

Délben említé dr. Szilas, hogy a napokban még két újság fog megjelenni: kisgazdák és szociáldemokrata párt részéről, az előbbinél Oláh Béla, az utóbbinál Buchinger Manó régi zsidó szocialista lesz a szerkesztő. Ezekkel kapcsolatban mondta Tóth György rendőrtiszt (béltisztító), hogy aki a kisgazdák lapját fogja járatni, az mind reakciós, és ki kellene azokat írtatni! Tehát szabad véleménynyilvánítás és szólásszabadság ez!? Ilyen mélyen süllyedt a demokrácia?

Délután 3 óra előtt Tóth-Kása Béla rendőrségi tiszt jött és ajánlotta, hogy a földeáki esetben Balassa Gyula rendőrségi főkapitányhoz kell Budapestre mielőbb táviratot küldeni. Mivel úgy találtam, hogy hatásosan a püspök úr küldheti el, telefonon felhívtam a püspöki hivatalt, mely csakhamar jelentkezett és lediktáltam a vonatkozó szöveget kérve, hogy mielőbb továbbítsák. Sopsich prelátus úr volt a telefonnál, leírta a bediktált szöveget, és mondta, hogy a miniszterelnök úrhoz is fogja azt továbbítani. Beszéltünk még Szepes rendőrről is, aki Eleken szerepelt. Tóth-Kása szerint az a gyanúm, hogy ez a német Gestapo ügynöke volt, és még most is zsidó, és mint ilyen, bírt megmenekülni a deportálás elől, mint zsidó. Ha Reibel úr tudja bizonyítani a Zöllner-féle kelengye ügyet, szolgáljon adatokkal, mert Szepes ügye vizsgálat alatt van, bizonyos tények alapján.

Kis idő múlva Benkóczy Antal földeáki tanító jött, akit tegnap – mert bejött kerékpáron érdeklődni a rendőrségre – ott lefogták, és csak most bocsátották szabadon. Együtt volt a főnöknővel, ahol még két rosszhírű nő és hét-nyolc férfi volt bezárva. Őt tulajdonképpen ezért is foghatták le, mert a főnöknő letartóztatása ellen tiltakozott Földeákon Sebők László zsidó parancsnok előtt, és kívánta, hogy a valóságot ne éretlen gyerkőcök kijelentésére alapítsa, amint ezt Sebők László zsidó tette. Innen Benkóczy telefonált a feleségének, hogy mindjárt indul haza. Azt is említette, hogy P. Ferenc szervita atya révén Sinály Károly tanár útján is keres közbenjárást az oroszoknál, hogy lépjenek közbe, és mentsék ki a főnöknőt. Utána a belvárosi főnöknő jelentette: a földeáki nővért nem engedte be a főnöknőhöz Sebők László azzal, bár beszélt vele, hogy nem ér rá ezzel foglalkozni.

Estefelé a takarékpénztárnál volt igazgatói gyűlés, ahol szóba került az apácák letartóztatási ügye, és elmondtam a tényállást.

Érdekesen nyilatkozott Zombori Lajos most is a helyzetről, helyesen ítélvén meg, hogy tőke nélkül nem lehet fellendülés gazdaságilag, és hogy a kisipar elnyomásával tönkremegy az ország. Szóba került a Filpergerné-féle kenderfeldolgozó üzemnek adott kölcsön visszatérítése (feldolgozott kenderben, tárgyal az ügyész és Szirbik Sándor úr), valamint részvények kibocsátása (2500 darab) búza alapon; ingatlanok eladását az igazgatóság nem akarja.

Még azt kell megjegyeznem Sebők Lászlóról, amint Tóth-Kása Béla mondta, hogy eldicsekedett vele, miszerint P. Balog ferences atyát ő verte meg úgy, hogy három napig vérbefagyva feküdt, tehát elbánt vele. Erről a Sebők Lászlóról mondta ma este Kapus István ügyvéd, hogy boltos (kereskedő) segéd volt civilben. Akárcsak a makói Rozsnyai, a kommunista titkár! Ezek a nyomozók!

1946. május 26. vasárnap

Nagyon enyhe, de borongós nap.

A szentmisék alatt kezdtük meg a közös főpásztori körlevél felolvasását az ifjúság neveléséről és katolikus iskoláinkhoz való jogunkról. Még két alkalommal fogjuk olvasni, vagyis három részletben.

Nagymise elején visszatérve a plébániára hallom, hogy a kertben találták földieper tolvajláson azt a fiút, akinek a múlt napokban hasonló tettenéréskor itt maradt a sapkája, benne leszedett eperrel, mert társával együtt kiugrott a falon, és azt felelte: eljövök máskor is, mert most nincs magántulajdon, ez mindenkié, mert most minden közös. Hát ez a mai erkölcs! Erre biztatják a gyermekeket! Mi lesz ebből a fiatalságból!

Délután dr. Löwenbach Ilona neofita fogorvosnő jött, Prohászka-féle könyvet kért olvasásra.

Felkerestem Takács Bálint temetőgondnokot, kivel a temetőpénztár terménybevételeit vettük számon, és jelöltük a harangozónak juttatandó búza és tengeri kölcsönt, mint járandóságot. Majd felkerestem Szabó Imre főmérnök családját. Hazajövet említi dr. Szilas hittanár, hogy a zárdafőnöknő bent járt a rendőrségen, és meglátogatta a földeáki főnöknőt, akit holnap reggel szállítanak Mezőhegyesre. Elmondta, hogy Földeákon a zárdába felnőtteknek bemenni nem engedi a rendőrség, és hogy a felvett jegyzőkönyv szerint két tanú igazolja, ill. vallja, miszerint a lefogott főnöknő mondta volna a gyerekeknek, hogy siessenek haza, mert esetleg összevagdalják őket az utcán! Ezeket levélben közlöm Kiss István úrral, a levelet holnap reggel bejáró növendékek viszik Szegedre. Vacsora után még szó esett az elsőáldozók gyóntatásáról. Szerdán Pétery József váci püspök úr látogatásáról, valamint a pünkösdi Jézus-Szíve és Havi Boldogasszony- kilencedekről (utóbbi befejezése a kép átvitelével a kápolnába körmenettel augusztus 4-én).

1946. május 27. hétfő

Délelőtt Vörösvári Nándor kövegyi lelkész úr érkezett kocsin, elmondta külföldre történt elmenetelét, tartózkodását. Most megvizsgáltatja magát volt kezelőorvosával, dr. Diósszilágyi Sámuel főorvossal. Később megjött kerékpáron Krajnay-Hudlin helyettes lelkész, kellő megbeszélés után az átadási jegyzőkönyvet megírtam, majd aláírtuk. Erről jelentést adok még ma a főhatóságnak. A jövedelmek megosztása kellő megértéssel történt. Vörösvári úr nálam marad lakáson és ellátáson is. Délután elment az orvos úrhoz, aki holnap délelőtt 9 órára rendelte őt a kórházba.

Délután még Mécs József volt püspöki uradalmi számtartó jött, hogy a püspök úr részére írt jelentését a cséplőmunkások szalonnaügyéről továbbítsam. Ajánlja élőszóval is, hogy a püspök úr rendezze el ezt az ügyet, mert a munkások ebben is pártügyet érvényesítenek, gyűlölettel az egyház és a papság iránt.

Estefelé azt a hírt hozta a belvárosi főnöknő a rendőrségről, hogy a földeáki főnöknő még itt van a rendőrségen.

Enyhe, felhős nap.

Ma járt Szakács úr Farkas Imrénél, a Nemzeti Bizottság elnökénél az apák-napját érintően, aki úgy előlegezi pártja (kommunista) nevében is az engedélyt, hogy nem lesz semmi zavaró megnyilatkozás, és ő fogja az összes pártot meghívni. Ma adta be a rendőrségre is a kérvényt engedélyért Kubinyi Zoltán igazgató.

A mai helyzetre jellemző, amit délelőtt az itt járt Sípos biztosítási ügynök mondott: Tegnap, vasárnap, ½12-kor pártközi értekezleten Sebők László rendőrparancsnok magyarázta a rendelkezést, mely szerint azok ellen, akik nem akarják a demokratikus eszméket megérteni, haladni a korral, mily szigorúan fognak eljárni. Ha pl. valaki csak sajnálja Imrédy volt miniszterelnök kivégzését, ötévi elzárást kap. Sebők Lászlónak kijelentéseit a kommunista pártiak helyeselték, és csak a kisgazdák közül szólt ő, hogy ezt nagyon súlyosnak tartja, miután alig szólhat ezután az ember vagy nyilváníthat véleményt (a szólásszabadságnak csúfolt időben!).

1946. május 28. kedd

Ma reggelre kis eső jött.

Szentmise előtt érkezett Kiszomborról Szarvas Béla káplán, akinek nem régen tüdővérzése volt, jött, hogy megvizsgáltassa magát, most három hónapra szabadságra megy. Helyettesként a magyarbánhegyesi segédlelkész kerül Kiszomborra, és Borsoviczky Lajos kunágotai plébános fogja a magyarbánhegyesi lelkészi teendőket végezni.

9 órakor Kapossy Gyula földeáki plébános úr jött, elmondta a letartóztatás esetét, és hogy a főnöknő osztályabeli I. osztályú gyermekeket Sebők László és egy főhadnagyi rangú, bizonyára Seres, úgy hallgatta ki, hogy külön-külön hívatták az osztályból. Tehát hat éves gyerekeket hallgattak ki. A pártokat – tudomása szerint – a vádakra nézve nem kérdezték meg, a tantestület tagjai, kivéve Dehény Lajos kántor-tanítót (jellemző erre, akinek apja 1919-ben szembefordult az egyházzal), derekasan viselkedtek, különösen dicsérte Benkóczy Antal magatartását, és épp ezért tartóztatta le őt Sebők László. Kapossy szerint ezt az ügyet a Rajki-féle (tolvajlás, eltulajdonítás) üggyel kapcsolták össze, mely fiaskót mondott. A kommunista pártra nagy szégyen, és valamit akartak csinálni, tehát elővették az apácát és papot, hogy a zsidó vád címén kegyetlenkedhessenek. Elmondtam Kapossy úrnak a főispán úrnál történteket, és kértem, a pártoktól szerezzen be minél előbb nyilatkozatot arra nézve, hogy őket – mint Sebők László a főispán úrnak mondta telefonba, s ő velünk közölte péntek délután –, meghallgatta-e Sebők László a vádak valódiságára, ill. fennállására nézve? S ezt mielőbb juttassa el ide. Most a főispán úr nekünk így mondta a Sebők Lászlóval történt telefonbeszélgetés után. Közöltem a szombaton a püspök úr útján küldött táviratok szövegét is. Kapossy úr kért, menjek fel a tanfelügyelő úrhoz, küldene ki valakit, aki kihallgatná a tantestületet arra az ügyre vonatkozóan. Kapossy úr mondta, hogy őt csak este 8-kor hallgatta ki Sebők László. Amily hangon beszélt, ő is úgy válaszolt, és visszautasította a hazugság vádját, mert kijelentésének igaza voltát kétségbe vonta, mire Sebők László alább hagyott, és csak hebegett. Még azt is kérdezte, tagja-e valamelyik pártnak? Amikor azt felelte, hogy nem foglalkozik politikával, ezt Sebők László nehezményezte, s ajánlotta lépjen be ilyenbe, mert az egyik minisztériumban egy pap kommunista párti.

A tanfelügyelő úr telefonált, hogy a két iskolánk igazgatója és tantestülete ma délután 5 órára jelenjen meg a szakszervezeti gyűlésen a gimnáziumi épületben. Közöltettem velük.

Déli 11 óra után elmentem a tanfelügyelő úrhoz, és közöltem vele Kapossy úr kérelmét: küldjön ki egy tanférfiút, aki kivizsgálja a főnöknő ellen emelt vád mibenlétét, mert szerinte a tárgyilagos kivizsgálás csak használhat az ügynek. A tanfelügyelő úr ott volt, elmondtam neki az egész eset lefolyását, és ő azt mondta, hogy vagy ő, vagy tőlük valaki ki fog menni Földeákra. Egyébként ő már három ízben járt a rendőrségen, és kérte, tárják fel előtte, mint tanügyi hatóság előtt a tényállást, de nem nyilatkozik a rendőrség. Onnan Édenburg Andor főügyész úrhoz mentem, és ott is elmondtam a két iskolai ügy lefolyását. Úgy nyilatkozott, hogy a főispán úr nagyon ellene van a rendőri túlkapásoknak, helyesli a főügyész úr a földeáki pártok nyilatkozatát, hogy őket a rendőrség nem kérdezte meg. Szepesről elmondta, hogy Eleken főbíró akart lenni, és furcsa dolgokra jött rá a hatóság személyével kapcsolatban.

Délben a belvárosi főnöknő bent járt a rendőrségen (ebédet vittek a földeáki főnöknőnek), beszélt a főnöknővel néhány szót két rendőr jelenlétében, és azt mondta, ma viszik Mezőhegyesre, de úgy érzi, belepusztul szívbajába, melyet megállapított Zelenka orvos, azonban ennek megállapítását Sebők László parancsnok nem fogadja el, és más orvossal is meg akarja vizsgáltatni.

Vörösvári lelkész úrral negatív volt a megállapítás, tehát nem cukorbaja van, hanem más ellen kell pirulákat szednie. Szarvas káplán úr pedig tüdőtöltéseket kell hogy vegyen, és három hónapi szabadságra megy pihenni. Vörösvári úrnak is pihenést, fekvést ajánl az orvos úr.

A tanítók szakszervezeti gyűlésén jelen volt egy Szántó nevű ember (a szólásszabadság dicsőségére?!). A kommunisták közül dühöngve távozott a végén Rozsnyai Mihály, mert Szőnyi Imre, a kisgazda párt elnöke okosan és mérséklően beszélt. A belvárosi főnöknő szerint a tanfelügyelő úr, mintha a kommunisták felé húzott volna, amikor a rendőrség eljárásának igazságos voltát emlegette, ha valaki nem a kommunisták szája íze szerint szólt. Azt is mondták a nővérek, hogy a földeáki főnöknőt ma délután 4-kor vitték Mezőhegyesre. Aggódnak érte szívbaja miatt, mert az súlyos.

Kiss Ferenc káplán úr Szegedre utazott kerékpáron, elvitt egy levelet a püspök úr részére a szalonna-ügyben.

1946. május 29. szerda

A kereskedelmi iskola IV. éves növendékeinél hittanvizsga anyaga nem elég erős. (Óra alatt átnéztem ezt a világtörténelmi új tankönyvet, amelyet az V. osztályos gimnazisták és ennek megfelelő osztálybeli tanulók részére írattak. Az egyik szerző, dr. Makkai László nevű egyén, éppen a reformációról írt, tele történelmi hazugsággal, ráfogással, ferdítésekkel. Ilyen tankönyv mellett a katolikus gyermekből kiverik a hitet, és megbecstelenítésre késztetik az ifjúságot. Hová lesz a nemzet ilyen könyvek tanításával?)

Bent jártam az adóhivatalnál a Gál-féle hagyatékra kivetett örökösödési illeték második részletének ügyében, melyről, a kivetési összegről az értesítést tegnap vettem kézhez és szól 2225 millió adópengőről. Dr. Karsai Károly fogalmazó szerint a befizetett összeg helyesbítésre szorul, mert túlfizetés van, és azt el kell számolniuk, amit a hét végéig elintéz.

Bent járt Földeákról Innocentia nővér. Az ottani nők demokratikus szövetségének elnökével most ügyvéd kezébe akarják adni a főnöknő ügyét. A tárgyalásig kérelmezik szabadlábra való helyeztetését, dr. Kapus Istvánhoz utasították őket. Azt mondom, ez a város ügyésze, tiszta ember. Ha nem vállalná, menjenek a Fodor testvérekhez. Találkoztam Tóth-Kása Béla rendőrtiszttel, akinek megemlítém a múlt szombaton [Balassa Gyula országos főkapitánynak és miniszterelnöknek] továbbított két táviratot. Erre azt mondta; legalább egy hét szükséges, amíg rendelkeznek. Egyébként arról is említést tette, hogy négyen hasonló gondolkodással összejönnek megbeszélésre egyik lelkész úrnál. Ajánlottam, hogy énekkart, négyest alkossanak, és mint ilyenek majd szerepeljenek is. Említette még, hogy a Földeákon szerepelt három tiszt, a magas Szeles nevű, makói apja (vagy testvére ?) kubikos vállalkozó. Ezt – mondom – ismerem, nagyon nyugtalan, erőszakos; fiaival baj volt a polgári iskolában, és feljelentésekkel fenyegetődzött. Héber János kántor is félt ettől igazolása idején, mert évekkel ezelőtt éppen neki, mint osztályfőnöknek volt szóváltása a fiú apjával.

Püspök úrtól levél: a földeákiaknál szükség volna a szülők szövetségének és a híveknek a kiállására a főnöknő mellett. Ezt közöltem is a nővérrel. Ugyancsak püspök úr levelei: véleménykérés az újvárosi plébános szándékáról:

a.) a templom leégési évfordulóján, pünkösdkor szentséges engesztelő körmenet tartása;     

b.) híveinek ellátása a szervitáknál a templom elkészültéig.

Ezekről tanácskozni fogok velük külön-külön először. Esetleg megoldjuk úgy, hogy Újvárosról a Kálvária utcán át feljönnek ide, mert a hívek ott nem tudnak bemenni, hanem künn sorakozva indulhatnak, és itt nagyrészük beférhet. Délután – mert a kövegyi plébános úr nem hozott kocsit –, telefonáltam Csanádpalotára a plébániára, hogy Havadi Ferenc plébános úr küldje el káplánját kerékpáron a kövegyi jegyző úrhoz, aki küldjön kocsit vagy ma délután vagy holnap reggel 6 órára, amely majd elviszi őt haza.

Ugyanakkor Havadi plébános közli a következőket: Az iskolások oltása volt soron, de azért, mert zsidó orvos végezte volna az oltást, a szülők nem akarták ezt megengedni. Erre Makóról kivonult a rendőrség – Sebők László és társai –, és Sebők László bement a hittanórára is, ahol a káplán urat számon kéri, miért mondta a gyerekeknek, hogyha vallatják őket, akkor csak a gyerekekre hivatkozzanak, ne a felnőttekre? Erre a káplán határozottan visszautasítja ezt az állítást, mert ő csak azt mondta: gyerekek, ha kérdeznek titeket, csak az igazat mondjátok, mert ez kedves Isten előtt. És a plébános szerint csak egy beteges elsőáldozó lány mondott olyasmit, amiről a rendőr (Sebők László) szólt, akit azonban nyomban megcáfolt egy másik lány. Ezután a rendőr nyugtot hagyott a káplán úrnak. (Róla adtam néhány szóban kellő felvilágosítást, mi a természetrajza, és hogy mit művelt a földeáki, és a tegnap Mezőhegyesre deportált főnöknővel.)

Délután ½4-től az elsőáldozókat gyóntattuk, közben nagy, áldásos eső volt. 5 órakor megérkezett Pétery József váci püspök úr és vele egy kanonokja, s a félegyházi apátplébános: Kerekes Béla. Körülbelül tíz percet töltöttek itt. Felemlítve a rendőrség eljárását mondta, hogy ezzel már a tavaszi püspökkari tanácskozáson számoltak, és fel vannak készülve a jövendőkre. Innen Szegedre a püspök urunkhoz mentek, azután ott hálnak, és holnap reggel 6-kor utaznak hazafelé.

Este 6 óra után kiderült és napfényben áldozott le a nap.

1946. május 30. áldozócsütörtök

Elsőáldozók jöttek a 8 órai szentmisére: a II. és III. osztály. Szülők és hozzátartozók sokan voltak. Zavarta az ájtatoskodókat, hogy a kóruson lévő gyermekek torkuk szakadtából énekeltek, és a kántor nem mérsékelte kíséretét az orgonán. Ez zavarta a gyónókat és engem, a gyóntatót is. Kismisém alatt folytattam a közös főpásztori körlevél felolvasását, melyet káplánjaim a 9 órai szentmise alatt nem folytattak (mi okból, nem tudom), és így én is elhagytam a 10 órai szentmise közben. Szép, napos időre virradtunk. Már 8 órakor reggel itt volt a kövegyi kocsi, és Vörösvári Nándor lelkész úr elment híveihez. Isten vezérelje!

Az elsőáldozók reggeliztetése (ezt a nők Mária-kongregációja szervezte; szerezte a tejet, lisztet) a Katolikus Körben volt miséjük után; főrendező özv. Szerényi Béláné.

Délután temetésen voltam, onnan a szervita atyákhoz mentem, hogy megbeszéljek velük két ügyet: az újvárosi plébános úr, amíg templomának teteje el nem készül, ott akarja tartani az esketéseket (addig is sokat tartott ott), és a templomtető évfordulóján, pünkösdkor engesztelő szentséges-körmenetet szándékoznak tartani. P. Ferenc mondta el a vármegyén alkalmazott Álmosdi nevű egyén áskálódásait (akivel pedig oly sok jót tett most, amikor fáért volt Szombathely környékén), mint árulta el hamis vádakkal a főispán úrnál, és ez annak alapján, mint vonta vissza a már kiadott szállítási engedélyt. (Ez az Álmosdi görög katolikus volt, nem kapott engedélyt a latin szertartás követésére, és akkor református lett, majd Szabó Ferenc plébános átvette a latin szertartású római katolikus egyházba!) Álmosdi azzal a váddal vezette félre a főispán urat, hogy a páterek feketéznek a hozott faanyaggal, holott épp ezt teszi az áruló Álmosdi, aki engedély nélkül húsz mázsa lisztet vitt kukorica alatt, és a vett deszkaanyagot uzsoraáron árulja.

Hazajőve, találkoztam Bogsán Károly főgondnok úrral, akivel az apák-napján felállítandó pódiumra nézve tettem megjegyzést, hangsúlyozván, hogy ehhez nem sok ember kell, hanem előre megállapított helyrajz és terv szerint az anyag megléte és elrendezése, amit mielőbb meg kell állapítani. Szólt még Székely Nándor igazgató-tanító okoskodásáról a rendezés körül (amire előre figyelmeztettem Szakács urat).

1946. május 31. péntek

Reggel érkezett ide Polyák Károly hitoktató úr a püspök úr megbízásából, hogy a lelei uradalom ügyében már kitűzött községi bírói tárgyaláson jelen legyen. Délután Lelére megy ki. Délelőtti tárgyalása nem kecsegtet eredménnyel, mert most a katonaság perli a püspöki volt uradalmat.

Délben Vida Elemér püspöklelei plébános jött, és mondta, hogy ott a közelmúlt napokban a párt az ötös bizottságot elzavarta, sőt megverte, és a jegyzőnek az volt a szerencséje, hogy épp akkor Makón járt. Este mondta Polyák úr, hogy Lelén az oroszok elszállítják a püspök úr tulajdonát képező szénát is, nincs ellene jogorvoslat! A meghagyott földön úgymond reményen felül szép a búzavetés is.

Ma fejeztük be a májusi ájtatosságot prédikációmmal. Ugyanakkor meghirdettem holnaptól kezdődően 9 napi ájtatosságot a Szentlélek tiszteletére (este 7-kor) engesztelésül, és a béke áldásáért.

Ma délután említette Soós Margit, hogy Türk Marcell felesége – állítólag – mint fenekedik rám, mert állítólag zsidó-ellenesen beszélek, Türknét tegnap is látták a templomban spionkodni. Kitelik tőle! Egyébként ő volt az, aki pedig 1944 júniusában a Szent János téren szaladva hozta a hírt, hogy dr. Bogdán József miként beszélt rólam becsmérlőleg a zsidók pártolásáért. Tehát most az ő személyében az ellenkezőt teszem. Értem, miért jár el így ez a nő, eddig férje után majdnem beleestek a zsidótörvénybe, most hogy a zsidók oly nagy segélyben részesülnek Amerikából, bizonyára a zsidókhoz húznak, és mint ilyenek, kapnak segélyt. Hát ilyen ez a női személy! Pedig milyen mézes-mázos!

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet