Előző fejezet Következő fejezet

1946. június

 

1946. június 1. szombat

A tegnapi vihar után az éjjel jó eső volt.

Délelőtt felmentem az adóhivatalhoz a Gál-féle hagyaték ügyében. Dr. Karsai Károly szerint ajánlatos még 1200 millió adópengőt befizetnem addig is, amíg a minisztérium a második örökrész illetéke ügyében le nem küldi döntését.

Onnan az egyházközségi pénztárba, majd a megyeházára mentem a főispáni hivatalba, érdeklődni a püspök úr megbízásából a földeáki igazgatói állás felől, hogy mit végzett a főispán úr az április havi püspöki átiratban foglaltak körül? De nem volt ott a főispán úr (tanácskozáson volt), és csak azt állapították meg, hogy április 18-án vették a püspök úr átiratát, és azt a főispán úr magával vitte Budapestre. Hétfőre megtudják, mit végzett a főispán úr.

Délben eskettem meg dr. Magyary László leányát Kövesdi Pállal, aki ma Szegedről gyalog jött, lekésvén a vonatot. Ebédre is meghívtak. Onnan Csala Ferenc kőműves mestert kerestem fel az apák-napján felállítandó emelvény ügyében, majd Molnár Máriát látogattam meg, aki elmondta dr. Türknével folytatott beszélgetését, és ennek során fenyegetéseit, hogy feljelent engem is a rendőrségen. Este megtartotta Kiss Ferenc úr a Szentlélek-ájtatosságot az Actio Catholica által leküldött füzet felhasználásával. Vacsora után Kereső István mesterhez mentem, szintén az emelvényhez szükséges pallódeszkák ügyében.

Azt a hírt hallottam, hogy az elmúlt éjjel tűz volt a hószet-zsinagógában, és lefogták volna a tegnap este ballagó kereskedelmi iskola érettségiző tanulóit. Hát ez is!

1946. június 2. vasárnap

10 után helyszíni szemlét tartottam az iskola előtt felállítandó emelvényről Bogsán Károly, Kereső István, Somogyi József és a később odajött Csala Ferenc mesterekkel. Megállapítottuk, hogy 12 m hosszú és 8 m mély legyen az. A Credo-gyűlésen megjelentek: Micsák Márton (köszöntöttem az elején, mint új tagot) felszólalt, kiemelve a hit nyílt megvallásának szükségességét, és néhány képviselő-testületi tag, a végén Harcsás Pál cserkészparancsnok és Szakács káplán úr. Meghívtam őket az apák-napjának ünnepségére, és kértem közreműködésüket, fuvart is az emelvény anyagának elhozatalára és elszállítására. Ígérték. Ugyanott hallottam, hogy a diákokat ma újból bevitték a rendőrségre, sőt az éjjel ötven férfit, köztük Kelemen Ferencet [polgári leányiskola igazgatóját] is, és vallatták a zsinagóga tűzesete ügyében. A vallató Kádár Ferenc mindenáron rá akarta bizonyítani a diákságra, hogy ők gyújtották fel azt. A zsidók a keresztények ellen!

1946. június 3. hétfő

Az apák napjával kapcsolatos meghívók nyomdaköltségére a templomból adtam 20 milliárd pengőt, melyet Halász Ferenc nyomdavezető átvett. A többit Szakács káplán úr tojással fedezi, ami nekünk nincs!

Ismét bosszúságot okozott a kéményseprő, aki ma négy hete járt itt (takaréktűzhely) seprésért 720 milliót kért, munkája nem tartott öt percig. Most nem vizsgálta meg a kéményeket, melyeknél azt is meg kell néznie, nincsenek-e megrepedve, mint mondta! Most kérdőre vontam a múltkori betekintésért, amikor csak egy kéményen van fent a padláson kisajtó, hogy tekinthet be a kéményekbe? Délfelé elmentem az egyházközségi pénztárba, majd a takarékpénztárba, és felmondtam az illeték fizetéséhez szükséges összeget (Gál ház), amelyet e hó 7-én vehetek fel.

Majd a főispáni hivatalba mentem a földeáki igazgató kinevezése ügyében. A főispán úr még áprilisban felvitte az ügyiratot Budapestre más Földeákra vonatkozó iratokkal, de még nem jött intézkedés. Délután erről és a kövegyi ügyekről tettem jelentést az itteni Gál-ház illetékéről, illetve kérelmet a főhatósághoz. Az apák-napjára Dapsy Viola volt polgári iskolai tanárnő (lányokat tanított) meghívja Sík Sándor és dr. Ortutay Gyula egyetemi tanárokat, és általuk a filmirodát kéreti, jöjjön le ez is, és készítsen felvételeket. Ezt annyiban nem helyeseltem (már előbb Szakács káplán úrral tervelték ezt ki), hogy lejövetelük esetén költségeiket nem téríthetjük meg, és én nem igen bírom őket elhelyezni, itt lévén püspök urunk. De ez a nő ma talált valakit, aki leveleit Budapestre viszi, hát írta e két levélben, hogyha nem is jönnek, legalább a filmirodát biztassák, ha kedvük van a lejövetelre.

Délután itt járt Szalkai fővigyázó finánc, hogy a Katolikus Kör italmérési jogára nézve igényünk fenntartását megállapítsa, s bejelentse, nehogy elveszítsük azt. Érdekes megjegyzést tett: a fináncok közé nem állott be senki az újvilág embereiből, de rendőrséghez sokan mentek a könnyű fajsúlyúak.

1946. június 4. kedd

Hajnaltól kezdve kisebb szünettel csendes eső. Nagy kegyelem a jó Istentől. Reggel elment Kiss Ferenc úr Szegedre esőben. Este felé megjött, és levelet hozott Sopsich János prelátus úrtól, melyben jelzi, hogy a püspök úr most Budapestre utazott, az apák-napjára kijön, és másnap reggel velem szándékozik Elekre utazni az ottani papi tanácskozásra.

Ma már 240 ezerre emelkedett az adópengő! Hogy ez mire vezet, nem tudni! Szakács József káplán úr elkészítette az ünnepség rendjének nyomtatványát, a műsor 14 pont! Mondtam is, hogy ez hosszú lesz. Felelte: rövidek a számok. Igen ám, de a közök tartanak soká, s a várakozás untató. Nem lehet és nem szabad mindent felölelni!

1946. június 5. szerda

Délelőtt 10 óra körül felkeresett Perjés Kálmánné Bálint Gizella tanítónő, aki Varde nevű dániai angol fogolytáborban volt férjével együtt, ott született ez év február 26-án Edit nevű leányuk, a múlt szombaton [jött] ide gyermekeivel atyjuk házába. Elmondta, hogy ott nehéz sorsa volt, az élelem terén nehézségek. Iskola, óvoda volt magyar tanerőkkel, a katolikus lelkipásztor hétezer embernek csak egy (ennek révén még január hónapban tudták meg a hercegprímás úr üzenetét a kölni érsek úron át, hogy ne jöjjenek haza, mert ott künn könnyebb elviselni a honvágyat, mint itthon a fájdalmas fogságot). Őket az angolok három ízben is megszavaztatták, hogy haza akarnak-e jönni, mert nem volt kényszer, és elkísérték őket az angolok a magyar határig, sejtelmük sem volt az itteni helyzetről. Figyelmeztettem, hogy óvatos legyen, kivel beszél. Említette, hogy az angoloktól sok használt ruhát kaptak, amelyekből gyermekeiket is bőven elláthatták szükségesekkel; szintén hadifogoly tisztnek neje szabta ki a ruhákat, és ők kézen varrták meg azokat.

Jött Szabó Ferenc újvárosi plébános, kért, hogy vasárnap du. 6-kor a könyörgő körmenetet tartsam, melyre engedélyt kapott. Kérdésemre elmondta még, hogy a Dunántúlról terményért, zsírért és szalonnáért kapott fenyőrönkök kivágását Schwarcz és Pollák cégre bízta, ahol emberei segédkeznek, tehát nem vész el semmi. A meglévő régi anyagot értékesíteni fogja, hogy a munkadíj bejöjjön.

Bent járt egy lelei asszony, érdeklődtem az ottani helyzetről, mondván neki: most már boldogok ugye a leleiek, mert a püspök úr már birtokos! Azt felelte, hogy ott csak a rosszak kaptak földet, és ezért csapták el az ötös bizottság régi tagjait, mert ezek önkényesen és maguk között felosztották a püspök úrnak megmaradt jószágát, a magtárt feltörték és kirabolták. Ez is helyzetkép!

Délben a vármegyeházán átadtam a püspök úr levelét Édenburg Andor főügyész úrnak, kérve, hogy a kübekházi plébános úr fizetésének pontos kiutalását rendelje el. Ebéd közben mondja Szakács úr, hogy az autó-ügy nem biztos. Tehát erről is kell komolyan beszélni, mert ha nem bocsátja rendelkezésre Kucses úr, a püspök úr nem jöhet ki hozzánk. Ma egyébiránt rendezői gyűlést tart Szakács úr az érdekelt iskolák igazgatói és tanári karával. Szándékom elmenni. El is mentem 5-kor, de késedelmesen jöttek néhányan. Megállapodás történt a székek elhozatalára, a gyermekek felügyeletére, a vendégek elhelyezésére, a szereplők kísérésére. Fontos lévén a püspök úr elhozatala, Szakács urat biztattam, beszéljen Kucses Károllyal, hogy biztosat írhassak Szegedre.

Szomorú megállapítás Perjésné szavai után: az ottani magyar foglyoknak rossz híre lett, mert loptak mindenfelé, tyúkot leütöttek stb. Ezek hallatára gondoltam: csak nekünk, itthoniaknak esett és esik rosszul az oroszok lopása (az erkölcstelensége és tisztátalanságot nem is említem felőlük, mert ilyen nem lehet a magyar katona, még ha fogoly is).

1946. június 6. csütörtök

Szakács úr szól, én beszéljek Kucses úrral az autó felől. De erre nézve ide kérettem Bogsán Károly főgondnok urat, aki már értekezett erről. Szarvas Béla kiszombori beteg káplán úr jött át tüdőtöltésre a kórházba.

10 órakor Czakó százados és Tóth-Kása Béla hadnagy rendőrségi tisztek kerestek fel az eleki ügyben. Szepes rendőrfőhadnagy szerepel a Zöllner-féle kelengye ügyében (Szepes azelőtt Schwarcz névre hallgatott és Gestapo ügynök volt; erről Farkas Miksa eleki fiú is tud). Elmondták, hogy vizsgálat folyik Lénárt és Szepes ellen, egyelőre. Ehhez kellenek az adatok. Érintették azt a sok igazságtalanságot, melyet Diós Sándorék a földosztás körül [tettek], és ebben a rendőrség (Tóth György béltisztító őrnagy!) is szerepel. Említé Czakó százados a vidéken is tapasztalt szabálytalanságokat és elégedetlenséget a nép részéről. Katona főhadnagy üzelmeit (lányok; Árvai rendőr elbocsátása, mintha az oroszok ujjait vágta volna le). Legközelebb kiszáll a bizottság Elekre is, hogy a panaszokat felvegyék. Ez is szomorú tény! Érdemes a feljegyzésre. Czakó százados mondta, hogy a fővárosban nagy a nyugtalanság, és kormányválságra lehetünk elkészülve.

Délelőtt iskolások gyóntatása. Közben jött Bogsán Károly főgondnok úr, kit megkértem az autó rendezésére Kucsessal, viszont ő a várostól rendelkezésre bocsátott ülőpadok, ill. székek és fuvar ügyében járt el Szabó Imre főmérnöknél (pallódeszkák a Maros-hídról) és dr. Szűcs Zoltán főjegyzőnél. Délután is jött Bogsán úr, jelezvén, hogy Kucses Károly elintézte az autót Szalárdy István szíjgyártóval, és a püspök urat kihozzák. Kértem, menjen be Bogsán úr, és legyen vezetője, kísérője a püspök úrnak, amit ő vállalt. Holnap reggel velem együtt megjelenik a városi adóügyi tanácsnoknál az egyházközség adózása együttes kezelése ügyében, hogy ti. miért nem akarunk a folyó évre kimutatást. Utána személyesen hívjuk meg a főispán, az alispán, a főügyész és a polgármester urakat a hétfői ünnepségre. – Folytattuk a hívek gyóntatását.

Czakó százados azt is emelíté, mennyire volt és most is ellene van Kádár Sándor nyomozó a régi rendőrségnek. Bója Imre detektívet is elcsapatta, aki pedig szerinte kipróbált ember. Képes elvétetni Bójától a szőlőföldjét, szántóföldjét. Nem akarják a mostani rendőrök visszaadatni az igaztalanul elvett birtokokat (dr. Szirmai József, Korchmáros Imre). Lénárt István alezredes, akit Návay Arankáék neveltettek, ennek egy kérvényére, melyben Lénárt segítségét kéri, hogy meghagyott ingatlanát ne vegyék el, még csak nem is válaszol, azt irattárba helyeztette. Ez a hála a részéről! Lénártot – úgymond – teljesen tönkreteszi az ital: iszákos.

1946. június 7. péntek

Első péntek, gyóntatás.  9 óra előtt jöttem a templomból.

Nemsokára mennem kellett a városházára az egyházközségi adók rendezésére. Ott találkoztam Szabó József református elnöklelkésszel, vele felmentem a pénzügyigazgató úrhoz, és kieszközöltük az adószedés engedélyét továbbra és azt, hogy az adókivetést elkészítjük e hó végéig, és benyújtjuk; adóalap az 1944. évi. Ezt a kérelmet írásba foglaltuk a plébánián, ahová visszajöttünk, és aláírva benyújtottuk. A pénzügyigazgató úrnál szó esett a hitvallásos iskoláinkról, amelyeknek fenntartását a püspök úr is nemzeti szempontból fontosnak mondotta, e nélkül a magyarság elveszhet bizonyos körülmények (bekebelezés) közt.

Visszamenet a városházán felkértük polgármester urat, hogy jelenjen meg az apák-napján; kértünk kocsit a püspök úr részére kedd reggel a vasúthoz, amit ígért. Beszéltünk az adózásról Horváth Gyula dr. adóügyi tanácsnokkal, és abban állapodtunk meg, hogy az összeírási íveiket e hónap második felében délutánonként rendelkezésre bocsátják a városházán, és így hamarosan elkészíthetjük a kivetést, melyhez a könyveink megvannak. Így elkerüljük azt, hogy elköltözötteket felvegyenek, vagy bevándoroltak kimaradjanak. A pénzügyigazgató úr megengedte, hogy az adóalap ezerszeresét vehessék az adópengővel szorozva azoktól, akik már lefizették mostanában a személyi adót (párbér), azoknál ez az összeg nem szerepel. A takarékpénztárnál felvettem 1 100 000 P (671 milliárd)-t a Gál-hagyaték illetékének kifizetésére, melyet postán feladtam.

Közölvén Bogsán Károly úrral Kucses üzenetét, hogy rendelkezésre állna Lénárt István alezredes autója is a püspök úr kihozatalára. Azt mondtam Bogsán úrnak, válasszuk inkább Szalárdyét, mert a rendőrségnél váratlanul előfordulhat valami, és akkor már kapkodni nem lehet. Szalárdy Istvánnal beszélt is Bogsán úr, és ígéretet kapott, hogy biztosan jönni fog. Bogsán úrral egyetértően Faragó Mátyás helyettes pénztáros úrnak a holnapi bevételből 50 milliárd pengő tiszteletdíj felvételére adunk engedélyt. Rászolgál. Az adókivetés végzésére a városházán már felkerestük Keresztes Ernőt, aki erre vállalkozott is.

Délután a Soós Margit kezdeményezésére összehívott nőknek Kiss Ferenc úr a templomban tartott kis exhortációt, én pedig az elemi iskola egyik tantermében oktatást a női hivatásról és teendőiről lelkiségének fokozására. Este, az ájtatosság után a téren a mesterekkel és fuvart vállalókkal megbeszélés az emelvény felállítására. Ugyanakkor a zene- és énekkarok próbája együtt és külön-külön. Be is mentem énekkarunkhoz a végén.

Ma délelőtt a várostól felhívást adtak négy kiló zsír beszolgáltatására az oroszok részére! A mesterekkel történt megbeszéléskor szó esett arról, hogy az emelvény anyagát éjjel őriztessék. Inkább amellett vagyok, hogy szétszedve hordják be, nehogy elvesszenek. Ma nem lehet biztonságban semmisem, sajnos!

1946. június 8. szombat

Keresztvíz-szentelés, utána szentmise.

Délelőtt Gaál László nyomdász nyomorított meg számlájával (tegnapelőtt kialkudott költséget háromszorosára emelte, hivatkozva arra, hogy elnézte az árakat), és 180 milliárd helyett 25 kg búzát kap. Erre nézve tudtam meg később, hogy az egyházközség pénztárában megelégedett volna 180 milliárddal is, de csak 90-et akartak neki adni. Tehát megtévesztett! Sajnos ez a mai világ jellegzetessége!

Elmentünk Bogsán Károly főgondok úrral a fő- és alispán urakhoz, valamint a főügyész és a honvédelmi katonai parancsnok alezredes úrhoz meghívni őket az apák napjára, s boldog ünnepeket kívánni. Utóbb említette, hogy katonákat rendel ki az emelvény őrzésére a hétfői ünnepély után. Megköszöntem.

A vármegyeházán találkoztam dr. Laczó eleki ügyvéd úrral. Fájdalommal mondta, hogy Eleket a kitelepítéssel teljesen tönkretették, az újtelepesek munkakerülők, akik a tengeri földet be sem vetették, csak végig jártatták a vetőgépet, a vetőmagból pedig pálinkát főztek vagy eladták azt. Hasonlóképp mondta ma Gaál, hogy a Dunántúl 5 000 hold búzavetőmagját adták el az új birtokosok az osztrák határon átcsempészve, azok is csak végigmentek a vetőgéppel, mintha vetettek volna! Ez hát a földet megbecsülő és többet termelő, földéhes kisember? Ezek fognak termelni a fővárosnak és ipari munkásságnak?

A főispán úr érintvén beszédében, hogy Orosházán találkozni fog Kéthly Anna szociáldemokrata képviselővel, aki Londonban is járt, tőle fog megtudni hitelesen sok mindent; a főispán úr bizakodóan nyilatkozott, és jó eredménynek minősíti, hogy ma reggel 6-kor Nagy Ferenc kormányelnök és három (zsidó) miniszter repülőgépen Londonba, onnan Amerikába megy (Róth Manó–Rákosi Mátyás természetesen köztük van!).

Bogsán Károly úr említé, hogy dr. Galambos Emil ügyvéd és Rátky Jenő takarékpénztári igazgató feleségeikkel itthon vannak. Tegnap este érkeztek lesoványodva, ma délben találkozott velük, mentek jelentkezni a rendőrségre. Kérdés, elengedik-e őket?

Szomorú hírt mondott Tóth Ferenc birtoknyílvántartó: végigjárták a határt, és a dáli tanyán (javadalmi földem) látták, mily silány a búzavetés, alig lesz ott 3–4 mázsás termés. Elhanyagolt minden, és Kurusa András feles ágyasával gazdálkodik ott, elhagyva tisztességes feleségét. Ez után mondtam Kiss Ferenc káplán úrnak, hogy jó lesz, ha az évi kenyérnek való búzát megkapom az idén a tanyáról. Elég baj ez nekem is, hogy ettől a haszontalan embertől nem tudtam megszabadulni!

Este ájtatosság. Említé dr. Szilas, hogy ma délután találkozott Galambos Emilékkel, lesoványodtak, éppen jöttek a rendőrségről, fiukat még azután hallgatták ki.

1946. június 9. vasárnap. Pünkösd ünnepe

Szentmise után püspöki hatóságtól leiratok, köztük arról, hogy harangjaink után kutatni hagyta meg az alsóvárosi ferenceseknek, hogy nézzenek utána az egyházmegyeieknek is, ha az övék után felutaznak. Engedély a Gál-féle hagyatéki ház illetékének az ipartőkéből kölcsönképpen való kifizetésére. Az újvárosi plébános addig, míg a templom tetejét helyre nem állítják, eskethet a szerviták kápolnájában. Végül meglepett a Somogyi–Háló-féle vegyes vallásbeli felmentés taxa előírása, miután 1,5 milliárdot beküldtem. (Ezt a nőjegyes csak úgy adta, de mert apja templomunknak sok olajat ad ingyen, így kértem a beküldött összeg ellenében a felmentést, és most előírja a főhatóság, hogy 1,5 milliárd a taxa, tehát még 13,5 milliárdot kell beküldeni. Ezt tőlük már nem kérhetem, mert az olaj sokszorosan nagyobb értékű, melyet kapunk a templom részére. No, de majd elintéződik ez is!)

A nagymisén is szép számmal jelentek meg a hívek. Délben dr. Galambos Emil és Rátky Jenő kerestek fel, megörültem látásuknak, elmondták hányattatásukat. Viszont én is tájékoztattam őket az itt történtekről. Rátky házassága vegyes lévén – reverzálás nélkül – kért meg, volna-e lehetősége, hogy ő a szentségekhez járuljon? 25 év előtt esküdtek, egy leányuk van, aki református az anya után. Azt feleltem, megkérdem illetékes helyen.

Délután itt járt Erdélyi Ferenc szervita atya, aki a kórházi helyzetről tett jelentést. A kommunista bizalmiak, dr. Árva József főorvos és a gondok is sajnos a nővérek ellen dolgoznak, és mert felszerelési tárgyak tűnnek el, nem átallják ráfogni a nővérekre, hogy ők a tolvajok. A gonosz Szalai (gépész) biztatására történt, hogy dr. Uray Vilmos főorvost kitették az igazgatói lakásból. Árva nem költözött be, és erőszakkal a hentest tették be, ez is azonban otthagyja azt, mert becsületes ember. Egyik nővér, aki a szakszervezetben van, erélyes hangon tiltakozott a gyanúsítások ellen, de nem állott mellé dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos sem, mert lehurrogják a személyzetbeliek. Ez a demokrácia!

Délután kimentem két szervita atyával Újvárosra körmenet tartására. A szentbeszédet szegedi ferences atya tartotta. Kemény beszéd volt, illett a mai helyzethez is, de az újvárosiak jellemzésére nagyon alkalmas; gyűlölködés, fenekedés egymás ellen, amint Szabó Ferenc plébános őket nevelte, ill. nem nevelte, hanem hagyta őket rövid eszük után irígykedve, gyűlölködve. ½9-kor lett vége, mert félórával később kezdtük meg.

1946. június 10. hétfő, pünkösd másnapja

Meleg nap. Délutánra felkészültünk, miután kora reggeltől a mesterek elkészítették délig az emelvényt. Bogsán Károly főgondnok úr is ott volt reggel a munkánál. A püspök úr 5 órára ért ide. Még melegen sütött a nap, de a sokaság kitartott. Este ½9-re fejeződött be. Szépen ment minden. Réday László férfias szép beszédet mondott, Kubinyi Zoltán szintén. Püspök úr a 12 pont után a vallásos nevelésről beszélt. Végén megköszöntem a szereplőknek, a mestereknek és a jelen voltaknak a megjelenését. Szép hitvallás volt, a jelenlévők tetszésnyilvánítása többször megújult Réday beszéde alatt és a püspök úr szavainál is. (A polgármester tetszésnyilvánítása elmaradt a püspök úr beszédénél.) Miután megtudtam, hogy 195 milliárdba kerül az eleki út, illetve még holnap kétszer annyi – oda s vissza – a vasúti díj, azért elmegyek a püspök úrral. Polyák Károly úr itt marad még szerdáig.

1946. június 11. kedd

Korai szentmisét mondtam, 6 óra előtt vitt ki a püspök úrral együtt a város kocsija az állomásra. Első meglepetés: a tegnap bemondott ára a vasúti jegynek Kétegyházáig személyenként 45 milliárddal több, ezt az éjjel határozta el a vasút. Közben Mezőhegyesen leadtam kézbesítés végett az ottani plébános úrnak szóló levelet a püspök úr megbízásából, hogy a földeáki főnöknőtől kérdezzen meg egyet, mást letartóztatásáról. Szerencsésen érkeztünk Kétegyházára, hol a vasúton várt dr. Martin Aurél prelátus és káplánja, s közli, hogy a papi tanácskozás nála, tehát nem Eleken lesz. Ez a második meglepetés! Így hát nem mehettem Elekre, ahova kívánkoztam, volt híveim töredékéhez. Nemsokára megérkezett az eleki két káplán (Iharos Ferenc és Lakos Endre), majd Reibel Mihály esperes, később Takács József nagykamarási és Szűcs György medgyesegyházi lelkész, az almáskamarási és medgyesbodzásiak nem jöhettek a községi (fogadalmi) ünnepek miatt, melyeknek megülését a mostani vezetők is kívánták, ezért nem jöhettek. Püspök úr mondotta a szentmisét. Megérkezett utóbb a kevermesi plébános is. A tanácskozás tárgyai közül a helyzetjelentésekből láttam a nagy lelki kárt, mely különösen Eleket érte a németek kitelepítésével; helyükbe 16 községből tolvaj és dologtalan családokat telepített a kommunista gyulai főispán, ezért kellett Eleket Békés megyéhez csatolni. Gyerek volna az új telepeseknél, de nem akarják iskoláztatni: szó esett Lőkösháza és Elek–Újtelepnek új lelkészi állás szervezéséről, katolikus iskola (elemi) megnyitásáról. A püspök úr a katolikus népszövetség szervezését is ajánlotta.

Ebéd után hamarosan indulni kellett az állomásra (útiköltségre kölcsön kellett kérnem, mert a magammal vitt 900 milliárd nem futotta volna). Mezőhegyesen Scheffer Ferenc plébános és káplánja várta a püspök urat, és hozták a levelet, és beszéltek is személyesen. Haza érkeztemkor mondta Bogsán főgondnok, aki az állomáson várt, hogy a tegnap P. Erdélyitől kölcsönkapott 400 milliárdot, ma az egyházközség pénztárából visszatérítették (adópengőben átíratták).

Mielőtt elbúcsúztam volna püspök úrtól a vonatban, megköszöntem, hogy a tegnapi ünnepségen megtisztelte híveimet és a város hívő közönségét. Tegnap este még úgy intézkedtem, hogy az ünnepség előkészítésében részt vett Donáth Antal karnagy, Czirják Zoltán református és Héber János római katolikus kántor, Harcsár Pál cserkészparancsnok 50–50 kg, Szabolcsi Gábor ifj. 35 kg búzát kapjanak az egyházközség adományaként.

Tegnap reggel a mestereknek két üveg bort adtam, hogy biztosabban dolgozzanak! Éjjel őrizték az emelvényt a katonák és a harangozó.

1946. június 12. szerda

Rendeztem a tegnapi utazás költségeit. Polyák Károly úr délfelé jelentkezett, hogy délután Szegedre utazik és kért, hogy útiköltséget kölcsönözzek neki. Úgyis kell beküldenem 102 milliárdot a főhatósághoz, ezt az összeget át fogom adni. Ennek, valamint Iharos és Szűcs György pénzeinek takarékpénztárba való elhelyezéséről kellett gondoskodnom, miért elmentem a takarékpénztárba. A városházán a h. pénztáros úrtól is kértem pénzt holnapig, ha tán nem futja a vasúti költséget a fenti összeg. Hozott is délben. Délután megkaptam a 102 milliárdnyi összeget, és átadtam Polyák úrnak.

Leveleket írtam a főhatóságnak a szervita atyáknál tartandó papi lelkigyakorlat engedélyezéséről, Perjésné Bálint Gizella tanító kérelméről, hogy ti. vissza akar jönni igazolása után tanítani. Öt órakor Bogsán főgondnok úrral felkerestük Erdélyi Antal ny. vasúti felügyelő urat, hogy holnapi névnapjára köszöntjük őt (sokat tett és tesz a szegények gondozása körül). Onnan 6 órára takarékpénztári ülésre mentem, ahol szó esett új részvények kibocsátásáról (búza alapon) 300 ezer új pénzegység értékig (7500 db) és a Filpergerné kendergyáráról, valamint ház eladásáról és Rátky Jenő, a volt és hazakerült vezérigazgató visszahelyezéséről a takarékpénztár élére, amiben tárgyalni vele megbízatnak Szirbik Sándor, dr. Kapus István ügyvéd és Eichhardt igazgató.

Ma délelőtt felkeresett dr. Rohály Ferenc úr kérve, hogy július első hetében, amikor ő püspök urához utazik, helyettesítsük őt, és naponként legyen ott szentmise.

A mai napra virradó éjszaka nagy vihar és jótékony eső volt, melyet ugyan nagyon vártunk. Istennek hála!

1946. június 13. csütörtök

Szent Antal napja: szép reggel.

Kereső István mester jött jelenteni, hogy az építőmesterek szövetkezete hajlandó az egyházközségnek meszet és cementet jutányos áron adni gabonáért (mint a református egyháznak is adott). Megbíztam, hogy a bogárzói plébános-laknál a sertésólat készítse el, és a tetőkön a javításokat eszközölje; az anyagot (deszka és cserép) az újvárosi plébánostól kérjük, amit vele megbeszélek, fuvart adnak a tanyaiak. Biztattam Keresőt, hogy szövetkezetüket keresztény alapon pártolják, és mindent beszerezhetnek ennek keretén belül. Például hoztam fel az eleki bőr és építőiparosoknak 1925 után létesített szövetkezeteit. Ezeknek lesz jövője, csak álljanak össze.

Délelőtt fogorvosnál, onnan a vármegyeházára, dr. Bérczy Antal vármegyei aljegyző közélelmezési referenshez menten névnapján köszönteni. Sok jóval volt irányunkban, a szállítási igazolásokat kiadta a szerzeteseknek és általában egyházi intézményeknek, most is felajánlotta a dézsmaburgonya egy részéből leendő juttatást, amint már ezt tette a városi szegényházzal és Szent Gellért Konviktussal. Kértem, juttasson, hogy így adhassunk a Mária Kongregáció neve alatt sínylődő, szemérmetes nyugdíjas tisztviselőknek, akik még burgonyát sem bírnak venni kellő mennyiségben illetményeikből. Ígérte. Mi pedig megvesszük, ez az elhatározásom, a Szent Antal-persely jövedelmeiből, melyeket a takarékpénztárba juttatok az adópengővel! Kiosztani könnyű lesz, csak legyen miből! Azt is mondtam, hogy így juttasson a reformátusoknak is, mert ott is vannak igényjogosultak. Ugyancsak délben a takarékpénztárba helyeztem a Mag Béla tanyai lelkész részére érkezett fizetést, nehogy értékét az adópengő emelkedésével elveszítse.

Délben említi dr. Szilas, hogy ma a gimnázium VII. osztályában két detektív jelent meg, és a természettani tankönyvek közt a tanulóknál még három példányt talált, melyek nem voltak megtisztítva az állítólagos reakciós részektől. Ne nevessetek [Horatius – Ars poetica] barátaim, az igazság oktalan ellenségei szívből nem nevethetnek és nem is tudnak nevetni! Raffay Szilárd tanárt és három növendéket el is vezettek kihallgatásra. Hát ezek a rendőrségen nem nyugszanak, mindig keresnek okot, hogy a tanítás menetébe belekössenek! Pedig a nyomozók éretlen, műveletlen tacskók, holmi kereskedő-, iparos segédek, sőt ilyenek sem, felkészültség nélkül!

Később jött dr. Szilas, hogy az 1943/1944. isk. évi értesítőben a vallásos nevelésre vonatkozó néhány soros jellemzését is elővették, és az egyik nyomozó ebben is reakciós kijelentést vélt (!) felfedezni. Hallatlan a hatóság, és ennél nagyobb gonoszság! Ilyen még [?] országban sem fordul elő!

Délután Mécs József volt nálam. A vármegyei szociális felügyelőség – melynek vezetője –, most a fonás-szövésre fekteti a fősúlyt. Makón és vidékén egyaránt munkába állanak, és a népet foglalkoztatni akarják. Adjon Isten hozzá erőt és sikert!

Estefelé a Szent Anna u. 30. sz. alatt lakó Török Gábort kerestem fel, aki beteg, de nem találtam otthon, kivitték leányához a tanyára, hogy megnézze a méheket. A mai nagy hőséget este borulás és kevés eső követte, csak jöjjön!

1946. június 14. péntek

Belvárosi elemi iskolásaink évzáró vizsgája. 8 órakor átmentem, és a hittanvizsgákon, de egyéb tárgyaknál is jelen voltam. A szülők nagy számban voltak jelen. Kiemeltem áldozatosságukat a múlt évi tüzelőanyag ajándékozásról, és kértem ezt a jövőben is, amíg helyzetünk nem változik.

Délután jött a már reggel itt járt Fárakin Rusztem, most szegedi lakos, aki 1921-ben az iszlámról katolikus vallásra tért (megkeresztelkedett), hogy ismét iszlámmá legyen. Hazatért török földre, ahol szerinte római katolikus gyermekei (egyik fia mérnök) jobban tudnak elhelyezkedni.

Kiss Ferenc káplán úr ma Püspöklelén helyettesít. Délután a kórházi nővéreket gyóntattam. Visszatérőben hozzák tudomásomra, hogy a tüdőgondozó megindítja működését, és hogy éppen most viszik vissza a szervita atyáknál elhelyezett oltárt és felszerelést a kápolnába, amelyben a misézést is meg kell kezdeni. Ennek rendezése is sorra veendő. Ugyancsak ezután hozták a pénzügyigazgató értesítését az együttes [adó]kezelés engedélyezéséről, az erre az évre szóló adóinkat illetően. A kézbesítő városi hajdú említi, mintha az orosz parancsnokság teljesen elköltöznék (tehát a takarékpénztár épületét elhagynák), és csak az ellenőrző tisztek (laknak a Horthy-parkban) maradnának. Adná Isten!

Este 8 óra előtt felkeresett Tóth-Kása Béla rendőrhadnagy: a Lénárt–Szepes család ellen folyó vizsgálat fordulata, hogy Lénárt tegnap este együtt volt (és ivott) az ellene folyó vizsgálatot vezető országos kiküldöttel [Königsberger], aki megígérte Lénártnak, hogy az ellene (Lénárt ellen) feljelentést tett nyolc tisztet elbocsátatja holnap. A vizsgálatvezető zsidó ma bent járt Szegeden Vitzfalusi főrendőrnél (?!), és ott kérte a Lénárt elleni vádak jegyzőkönyveit (bizonyára, hogy azokat eltüntesse). Ha tehát – úgymond Tóth-Kása Béla – ez elkövetkezik, és őket vagy közülük kettőt is elcsapnak, ők valamennyien tovább viszik az ügyet, és budapesti lapban közzé teszik Lénárt bűnlajstromát.

Elmondta még, hogy tegnap este Sebők László zsidó százados belelőtt Siket hadnagyba. Siketnél az asztalon volt egy forgópisztoly, azt nézegette és lecsepülte Sebők, akit figyelmeztetett Siket, hogy ez jó fegyver. Sebők ennek ellenére is ráfogta Siketre ártani kész szándékkal, amit észrevevén Siket, amikor Sebők ujja a kakas elsütési szándékát jelezte, mozdulatával, ösztönszerűen félrefordult, és a fegyver elsülvén Siketnek alsó bordái egyikébe fúródott. Az eset megtörténte után Sebők fél óráig nem nyitotta ki az ajtót, csak ez után értesítette a mentőket, és bevallotta, hogy le akarta lőni Siketet. Jellemző azonban, hogy az esetről Árva József, Hajdú és egy harmadik orvos, hogy kommunista voltukról bizonyságot szolgáltassanak, olyan látleletet állítottak ki, mely szerint Sebők emberölési szándéka tompíttatik, sőt kizáratik. Nyolc napon belül gyógyuló testi sértés, mely, ha nem lép fel komplikáció, egyéb következményekkel nem jár! Hát ilyen az összejátszás minden oldalon az igazság ellen!

Ma este a káplán urakkal abban állapodtunk meg, hogy a délutáni ájtatosságokat 7 órai kezdettel, a Jézus Szíve kilencedet Úrnapján kezdjük. A budapesti kiküldött vizsgáló biztos neve Königsberger!

1946. június 15. szombat

Délelőtt szentmise után siettem Újvárosra. Menet találkoztam Gorcsa Péter főjegyzővel, aki említi, hogy Lénárt rendőrtiszt a vármegyei közigazgatási bizottságában jelentést tett Szepes (Schwartz) rendőrtisztről, mint akinek ügyét kivizsgálják, és rendben találták. Erre elmondtam, amit hallottam tegnap Lénárt és Königsberger ölelkezéséről, vagyis a zsidót menteni kell mindenáron.

A vizsgához Újvároson megjelentem, sok érdeklődő volt a szülők közül. Utána Szabó Ferenc plébános úrhoz mentem, megtekintettem a tízméteres szarufákat, új léceket, deszkákat, és kértem a bogárzói lelkészlakhoz kevés deszkát és oszlopot. Most is hordják a fűrésztelepről az anyagot ingyen fuvarral, ami dicséretre méltó!

Délután 4 órától az Almási utcai állami elemi iskolai hittanvizsga P. Lőrinczcel. Ma délelőtt érkezett a püspök úr engedélye a szervita atyáknál tartandó lelkigyakorlatainkról, melyen más kerületbeliek is részt vehetnek. Az Almási utcai iskola tanulóinál előhaladást tapasztaltam. Keveset tanultak ugyan, de javultak. Ruha tekintetében nem látszott rajtuk hiány. Igaz, a nyári öltözék más, mint a téli. Csak tanuljanak, hogy jobbak legyenek.

Itthon ismét a Tüdőotthon gondnoka keresett fel. Kivitték már az oltárt a szervita atyáktól, de nincs felszerelés, mert azt a nővérek elszállították az anyaegyházba. Azt mondtam, tisztázni kell a kérdést a kórházi bizottsággal és a főorvos urakkal, beszélni a páterekkel a misézést illetően. Csak azután lehet megkezdeni a misézést.

1946. június 16. vasárnap

Iskolásaink ma még szép számmal jöttek, de most az iskolaév befejezés előtt áll, hova hamar megritkulhatnak. A deákmisék egyike el is fog maradni. Ma már hirdettük, hogy a nyári hónapok délutáni ájtatosságai 7 órakor kezdődnek, és Úrnapján kezdjük a Szent Szív kilencedet.

Este elmentem a szervita atyákhoz velük megbeszélendő papi lelkigyakorlatok ügyét: lakás, élelmezés és lelki vezetés (Bonajunkta). Vállalják; hozzanak élelemre lisztet, burgonyát, zsírt, tojást, szárnyast, kenyeret, sót, paprikát. Ideje, július első fele. Ezt közlöm a kerületi paptestvérekkel.

Délután kimentem a Maros-parti szőlőmbe, Istennek hála szépen áll minden, és ha Isten megtartja, gyümölcs-szőlőtermés lesz.

1946. június 17. hétfő

Esőre fordult az idő. 10 órára a kereskedelmi iskolai hittanvizsgára mentem, közben is esett az eső, délután pedig jó zápor jött. (Foghúzás!)

Utcán találkoztam egy medgyesbodzási férfival (Forgács ?), aki elmondta, hogy náluk rend van, Szabó Árpád plébánosuk jól végzi a dolgát. Délután felkeresett dr. Mihalovits Sándor fogorvos öccse, s említé, hogy bátyja él (azt hittük róla, hogy meghalt, szerepelt a zsidónők átkutatásában a zsinagógában annak idején, elég dicstelenül).

A Makón a szervita rendházban tartandó (július 15-től) lelkigyakorlatról értesítem a kerületi paptársakat, továbbá a szomszédos kiszombori, csanádapácai és battonyai esperes urak révén az ottani papságot, hogy jöhetnek ők is.

1946. június 18. kedd

Polgári fiúiskolásaink hittanvizsgájára siettem 8-kor. Általános észlelet: különösen ún. általános iskolába járó I. osztálybelieken látszott, hogy akik helyben az általános iskolából jöttek, vagy akik vidéken gyenge hitoktatók keze alól kerültek ki, még azt se voltak képesek elmondani, amit elemi iskolás korukban kellett megtanulniuk. Szomorú tapasztalat! Tehát a hitoktatásra nagyobb súlyt kell helyezni annál inkább, mert a szülők lanyhasága hitük tekintetében könnyen lerontja a sekélyes hitoktatási eredményt. Azután: a fegyelem meglazultsága tapasztalható. Ma nem volt meleg időjárás, és mégis nyugodtan nem ültek a tanulók még az első órák alatt sem.

Este nővéremnél találkoztam dr. Bán Lóránt ügyvéddel, aki közölte, hogy Dózsa Andor kereskedő, dr. Szamek György ügyvéd (a németek által Köstlingben 1945. április közepén deportált táborban családjával együtt felrobbantották) sógora, mint akarta, hamis úton elnyerni az örökséget, melyhez semmi köze és joga, letagadván végrendelet létét, melyet nővéremnél olvasott, lemásolását saját kezűleg végezte.

1946. június 19. szerda

Mag Béla lelkész úr jött be, megvizsgáltatja magát a tüdőgondozóban is. Havadi Ferenc plébános és Vörösvári Nándor kövegyi lelkész üzeni, hogy lelkigyakorlatra jönnek.

Nagy meglepetés a villanyszámla: billiókba szökött fel a múlt havi fogyasztás! Hogy pénzünk mennyire romlik, igazolja, hogy a villanyóra 1938-ban 70 fillér havi díjjal szerepelt, ma 567 millióért (akkor a tojás 8 fillér volt, most 9 tojással lehetne kiegyenlíteni. De mert ma a tojás piaci, nem hatósági, ára 200 milliárd, tulajdonképpen három tojás árával ki lehet fizetni készpénzben).

Délben mondta Mag Béla, hogy lelkigyakorlatra ő is jönni fog. Kiss Ferenc beteg anyjához ment el. Ma este levelet küldött, hogy csak vasárnap este jön haza, édesanyja tüdőgyulladásban fekszik, mellette kell maradnia. Ír a polgári leányiskolai magánvizsgákról is.

1946. június 20. csütörtök, úrnapja

Körmenettel jöttek az újvárosiak Gyurkovits Béla káplán úr vezetésével és szervita III. rendű nők. Eljött dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébános úr, P. Lőrincz szervita atya. Sokan voltak a körmeneten, szép időjárás mellett a férfiak rendben mentek, a nők nem (Szakács káplán úrnak, kinek rendet kellett volna tartania, úgy látszik, ehhez sincs kedve, mert nem tudta őket sorba állítani). Este kezdtük meg a Jézus Szíve kilencedet. Prédikáltam és tartottam az ájtatosságot. Hívek nem sokan voltak, jóllehet 7 órakor tartottuk. (Az ájtatosságot a kántor kedvetlenül és gyorsan végezte, úgy látszik nincs benne lélek vagy unja!) Az apák napjáról a lapok részére közleményt írt össze Szakács úr, elküldtük a konzervatív budapesti lapoknak.

1946. június 21. péntek

8-kor gimnáziumi hittanvizsgára mentem, hol az I–VII. osztályos tanulók kerültek sorra. Az I. osztályú (általános iskola) tanulókon meglátszik, hogy minő lelkülettel járnak iskolába.

Délben hazajövet említé Bogsán Károly főgondnok, hogy az adóalap kiírását meg kell kezdeni. Erről délután is tárgyaltunk, hogy holnap kezdje meg Faragó Mátyás h. pénztáros mind az öt könyvbe a kerületekből a kiírást, hogy mint kezdet legyen irányadó a tanítóknak, és így könnyebben indulnak el, erről értekezni fog Székely Nándor igazgatóval is.

Sági István ny. állami iskolai igazgató keresett fel a Dragon fiú holnapi esküvője iránt. Megmondtam, holnap a szervita atyáknál esküdnek (püspöki engedély alapján!). Az esketési felhatalmazást meg is adtam P. Bonajunktának.

1946. június 22. szombat

Délelőtt két nő jelent meg Budapestről az Actio Catholica-tól. Budapesti 12–14 éves fiúk és leányok nyári elhelyezéséről volna szó, hirdessük a híveknek, vállaljanak gyermekeket, akik tanyára is kimennek. Ugyanerről beszéltek már az újvárosi plébános úrral is, most mennek a szervita atyákhoz, hogy őket is felkérjék erre. Úgy mondtam nekik, hogy e hó végéig kérem a hirdetésben a hívek jelentkezését, akik ilyen gyerekeket vállalnak.

Délben jött Bogsán Károly főgondnok és Székely Nándor iskolai igazgató. Az adófőkönyvek összeállítása és adóalap kiírására a tanítók közül (apácák is) három–három jelentkezik, ill. jön, de kell még kettő–kettő a tanárok közül. Utóbbiak kirendelése végett írtam Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgatónak, melyet Bogsán úr nyomban volt szíves átvinni az igazgató úrnak.

Délután P. Bonajunkta és P. Lőrincz jöttek, hogy a Jézus Szíve engesztelő körmenetet tartsuk meg június 30-án, vasárnap délután. Ennek részleteit megbeszéltük: indulás tőlük 6 órakor, itt 7 órakor szentbeszéd (tartja P. Henrik szegedi ferences), litánia, áldás, majd visszatérés körmenettel, hol Te Deum lészen. Triduumot nálunk P. Henrik fog tartani. Közben jött Németh László állami tanító, akit Tompapusztáról Nyíregyházára helyeztek át, hol felesége is tanító. Elmondta, miként garázdálkodtak a Purgly-birtokon az új birtokosok, és miként vezették be már is az orosz közös gazdálkodást. Lelkigyakorlatra is jelentkezett tegnap Kapossy Gyula földeáki plébános és ma Gönczi Károly csanádapácai esperesplébános. Ma délelőtt jelezte Kleitsch Mátyás esperesplébános is, hogy ezt jónak tartja. (A pénz értéke rohan lefelé, ezért mondta Bogsán főgondnok úr, hogy az egyházközség adópengőit valami értékállóba kellene fektetni. De mibe? – kérdeztem. Gondoljon ki valami okosat.)

1946. június 23. vasárnap

Kiss Ferenc lelkész úr távollétében a nagymisét is mondtam. Utána felkeresett Szundy Jenő, a Csanádvármegyei Gyümölcsészeti Egyesület igazgatója Korponay Gyula igazgató úrral, az országos egyesület titkárával. Szóba került a mi faiskolánk ügye, mely az egyházközség tulajdonában lévő ún. Megyekert, új temetőhely, de amelyet most el akarnak venni. Jelzi, hogy a földigénylő bizottságtól felhívást kapott a haszonbér beszolgáltatására, s ennek hírére Szabó Ferenc újvárosi plébános fivérei (újvárosi javadalmi földről van szó), kimentek gyümölcsöt szedni (fele a plébános urat illeti), és amikor a haszonbér beszolgáltatást említette Szundy úr, Szabó Sándor volt városi tisztviselő útszéli hangon reátámadt, és bár fivére, aki járásbíró, csitítani igyekezett, nem hallgatott, sőt a kommunistákkal fenyegetődzött. Utóbb Szabó Sándor az utcán békülékeny hangot pengetett, és ügyvéd elé vinni mondta az ügyet. Korponay úr kéri a Megyekert ügyében tett eljárás–fellebbezés–mentesítés iratait, hogy azoknak ismeretében lépéseket tehessenek illetékes helyen, mert faiskoláról van szó. Említés történt még a telepkezelő illetményéről, csemeték eladási áráról.

Ugyanakkor vettem Kubinyi Zoltán igazgató levelét, hogy a tanári kar tagjai nem jöhetnek az egyházközség adóalap munkálatai végzésére, legföljebb csütörtökön, akkor is csak délelőtt, ő pedig egyáltalán nem, mert most még írásbeli teendőik vannak, vizsgák évzáró elintézése stb. Ezt közöltem Faragó Mátyás h. pénztáros úrral, hogy holnap reggel fogjanak munkához, és siessenek a kiírással.

Ma forró déli szél van, alighanem megszorul a búza és általában a kalászosok, a vetemények elsülnek! Este erős borulás, esni kezdett. Talán Isten ad jó esőt!

1946. június 24. hétfő

Egész éjjel csendes eső. Hál' Istennek!

8 óra előtt hazajött Kiss Ferenc lelkész úr, a polgári leányiskolai tanulókat vizsgáztatni jött meg. Délig folyt a vizsga.

Onnan felmentem a városházára érdeklődni Szabó Imre főmérnök úrnál a parasztpárt június 29-i ebédje felől, melyre meghívtak. Azt mondta, menjek fel, józanabb elemek kezdeményezik, és jó benyomást fog tenni ottlétem. Ezt megmondtam dr. Rohály Ferenc úrnak is.

A városházán érdeklődve, mint halad az adóalap kiírása, közli Faragó Mátyás h. pénztáros: nem jó hatással van a munkát végző négy szerzetesnőre, hogy az adókerületekben mindenféle ember jár, és ott szabadon beszélnek, beszélni akar erről velem dr. Horváth Gyula adóügyi tanácsnok, hátha lehet azt – mint a múltban –, elkészíttetni a városi tisztviselőkkel? Felkerestem és hívta is a tisztviselőket. De mivel csak pénzzel fizethetnénk meg külön munkájukat, terményt nem adhatunk, mert nincs, nem vállalkoztak, így maradunk amellett, hogy tanítóink végzik, tanárok csütörtöktől, ha mennek. Ezt közöltem Faragó Mátyás úrral is. Azt mondta dr. Horváth, hogyha e héten nem készülnek el, kérjünk halasztást a pénzügyigazgató úrtól, bizonyára megadja.

Estefelé jött Krajnai-Hudlin Lajos csanádpalotai lelkész, hogy Püspöklelére a KALOT-ügyben menendő, engedjem vele Szakács káplán urat, aki csak azért maradt itt, hogy holnap reggel 8-kor Te Deumos misét mondjon a kereskedelmi és polgári leányiskola növendékeinek, holnap reggel ő bejön, és ezt a szentmisét elmondja. Megengedtem. Később telefonértesítés jött Szőregről, hogy Kiss Ferenc lelkész úr édesanyja meghalt. Fia éppen menni akart vissza. Így hát már csak holttestéhez érkezik. Nyugodjon békében! Temetéséhez sajnos nem mehetünk. Az ájtatosság után sekrestyében egy nő (görög katolikus) panaszkodott, hogy temetőnkben a hősi halottak sírjait nem gondozzuk. Ígértem, hogy gondolunk erre is.

1946. június 25. kedd

8 órakor Te Deum volt a kereskedelmi iskolai és római katolikus polgári fiúiskolai tanulók részére. Megjött Krajnai-Hudlin Lajos úr, előtte dr. Szilas hittanár szólt a tanulókhoz.

Utána Bogsán Károly főgondnok jelenti, hogy az adóalap kiírásnál egy kerületet nincs aki végezze. Átadtam elolvasására Kubinyi Zoltán igazgató levelét, ő is megállapíthatta, hogy a tanári és tantestület részéről nincs meg az önként vállalható készség a segítésre. Elment Székely Nándor igazgatóhoz, hogy Béres Ida tanítónő s öccse, kit erre felkérünk, kiküldését beszélje meg. Eredmény: Béres Ida tüdőbeteg, nem mehet, Székely holnap reggelre ígérte, hogy beáll a munkába. Felkértem, menjen még Keresztes Ernőhöz, aki ajánlkozott a segítésre, s szólítsa munkába. Krajnai Földeákra ment, onnan igyekszik Királyhegyesre és haza a KALOT-ügyben.

Kereső István mester jött a hírrel, hogy rendőr személytől hallotta ma reggel, hogy Deszken a rácok lázonganak, és a Makóról kiküldött rendőri karhatalom nem használhatta fegyverét, az oroszok makói parancsnoka nem engedi. A rácok azt állítják, hogy a magyarok őket akadályozzák szabadságukban. Ilyen gonosz állítás! Ez csak ürügy arra, hogy ellenünk garázdálkodjanak. Ezek a fajrokonaikra támaszkodva garázdálkodnak, sőt majd kegyetlenkednek is a magyarokkal.

Súlyos beteghez hívtak a tüdőgondozóba: elmentem és elláttam a fiút. Megtekintettem a kápolnát, melybe már az oltárt is visszaállították. Ruha, felszerelés nincs, mert ez a nővéreké volt, elvitték annak idején, távozásukkor. Nagy kérdés lesz a misézés beosztása, a szervita atyák állítólag húzódoznak a tehervállalástól.

Délben Székely Nándor igazgató jelentette, hogy az egyházközségnek tulajdonát képező és addig Kubinyi Zoltán igazgatónál tartott zongoráját Batka István mérnökék kérik használatra. Úgy látná jónak, ha megkapnák, és havi egy mázsa tengerit kérne több hónapra előre a haszonbért, és így tudna tűzifát szerezni. Ezt helyeseltem, ha már Kubinyiék nem veszik ingyen igénybe. Ugyanő említi Béres Ida helyettes tanítónő tüdőbetegségét. Fül és gége táján és tüdőcsúcshuruttal egész nyáron kímélni kell magát, levegőn, de árnyékban szabad tartózkodnia. Ezzel kapcsolatban iskolaügyek kerültek elő: sok gyermek iratkozik be, általános iskolát kell nyitnunk – IV. osztály tanulóink megtartása végett Újvároson és bent párhuzamos osztályok lesznek.

Délután Bogsán Károly főgondnok jött az adókönyvek írásáról jelenteni, majd Galambos Emil dr. ügyvéd, hogy lakását legalább részben visszakaphassa. Megkér, kíséreljük meg a határvadászoknak a Katolikus Körből való kitelepítését alispán úr útján a DMKE-be, akkor az ő házának a régi részét a határvadászok (ott raktáruk van) visszaadják. Megígértem, hogy holnap délelőtt felmegyek Bogsán Károly főgondok úrral, és érvelünk, hogy a kört használni akarjuk, mert különben ott leromlik minden, és nincs miből helyreállítani így sem, hacsak ott nem lesz élet.

Telefonáltam Szőregre, mikor lesz Kiss Ferenc úr anyjának temetése. Értesítés, hogy apáca nővére megjött, és így holnap du. 3 órakor lesz. Este kifüggesztett lapon, a templomajtón hoztam tudomására a híveknek a temetés idejét. Simonné és többen holnap reggel elutaznak a temetésre, egyesek kerékpáron és gyalog is mennek. Én is mentem volna, ha Szakács itthon van, így azonban két mise is lévén (a harmadik elmaradt), nem mehetek gyalog, nem bírnám a huszonöt km-t, harangoztatok a temetéskor.

A vincellér jelentette, hogy Szugolyban, a szőlőben az orosz katonák szemérmetlenül járnak, és lopnak, a gyümölcsfákban nagy károkat okoznak. Sajnos!

1946. június 26. szerda

9 órakor írásba foglaltam az alispán úrhoz intézendő levelemet, és fölmentünk a megyeházára, először Édenburg főügyész úrhoz. Az alispán úr elmenvén a főispán úrral, főügyész urat kértük, tolmácsolja és pártfogolja kérésünket. Ígérte. Bár nehezen megy, mert a DMKE-épületben bölcsőde, szociális intézmény is van. Azonban, mondta a főügyész úr, a polgármester úrral fogják megbeszélni.

Onnan dr. Rohály Ferenc úrhoz siettem esőben, mert csendesen megindult, hogy a Péter-Pál-napi meghívóra nézve értesítsem, amint Szabó Imre főmérnök úr tájékoztatott, hogy azon részt vegyünk. De nem volt otthon. Ma reggel a hívek közül vasúton, kerékpáron és gyalog többen mentek Kiss Ferenc káplán úr édesanyjának temetésére. Bár én is mehettem volna! Felkeresett dr. Rohály úr, és közöltem vele a közlendőket. Elmondta, hogy bazilita szerzeteseket akar Makóra hozni. Ezek a segédlelkészi lakásba és javadalmakba kerülnének, egy közülük tanító is lesz, és így visszaállítják a hitvallásos iskolájukat. Most választották meg Kiss Líviát tanítónőnek, akire a házimunka tanítása végett szükségük van. Oláh Kornél internált lelkész úr elkerül innen, valami önálló lelkészségre Nyíregyháza mellett. A bazilita atyák egyben ellátnák a környékbeli helységek görög katolikus híveit is lelkiekben: Szentes, Hódmezővásárhely, Battonyát is ideszámítva. Jó gondolat.

Délben üzente az állami tanfelügyelő úr Székely Nándor igazgató révén, hogy a földeáki főnöknőt Szegedre szállították rendőri kísérettel, és a tartományfőnöknő felelőssége mellett az anyaházban kell tartózkodnia. Hál' Istennek, hisz ez volt a cél, hogy kikerüljön a hóhérok kezeiből.

Ugyancsak itt járt a rendőrségről „egy nyomozó" a politikai osztályról azzal, hogy holnap délig kimutatást készítsünk a papságról, az apácákról. Ki, mikor született, mivel foglalkozik és mióta, volt-e és most tagja-e valamelyik politikai pártnak? A mienket kiállítom, a többit az érdekeltekkel állíttatom ki, feleltem (ennek a 17-18 éves) gyerkőcnek. A tanítónővérekét és a velük lévő nővérekét Székely Nándor igazgató állítja ki. Ez a rendőrségi eljárás – úgy érzem –, az egyháziak ellen folyó, vagy elindítandó hajsza. Nem nyugosznak ezek a gonosz zsidó kommunisták. De bízunk Istenben!

Felkeresett dr. Sonkodi (Sonkovics) Sándor orvos és neje. Előbb görög katolikus, és most két fiukra való tekintettel az asszony latin szertartás szerint akarja neveltetni. A férfit is latin templomban keresztelték (Szeged-Felsőváros), latin hittant tanult, a szertartást is a szerint ismeri és gyakorolja. Gyermekeit – bár törvény szerint görög szertartásúaknak kellene lenniük –, de különösen a nő – latin szertartás szerint kívánná neveltetni. Elmondták, hogy Rohály Ferenc úr járt náluk, és erősen viszi a gyermekeket a görög szertartásra, sőt az idősebb eszerint járult az első áldozáshoz. Szabó Ferenc újvárosi plébánossal is beszéltek, ez közbenjárását ígérte, s kérnek ennek dacára, tegyek meg érdekükben [mindent], hogy céljukat elérjék. Azt feleltem, hogy ezt a két püspök úrnak egymás között lehet elintézniük. Okmányokat szerezzenek be, ezután lehet szó felterjesztésről. Különben e kérdésről ma tett említést előttem is Rohály úr. Sonkodiné – bizonyára meggondolatlanul – azt is említé, hogyha másként nem megy, legyen férje először református, azután latin szertartású katolikus. Erről szó sem lehet, ezt nem szabad megtenni.

Este az ájtatosság után jött özv. Dávid Péterné és egy keresztes nővér Zsámbékról, hogy Dávidné fogadott leányát, szintén szerezetesnőt visszavigye a szerzetbe. Minthogy Dávidné nem tudja, hol van leánya, kért, üzenjek neki, jöjjön, és beszéljen a nővérrel. Erre levelet küldtem a nővérhez, és meg is jött nemsokára. Elmondtam neki, hogy miről van szó, és biztattam, legyen erős elhatározása, hogy visszamenjen az anyaházba, s ott éljen fogadalmai szerint, és hogy érzésem szerint reájuk fontos feladatok várnak, ezeknek iparkodjék megfelelni az Úr Jézus segedelmével.

1946. június 27. csütörtök

Ma 8-kor Te Deum a gimnáziumi tanulóknak. Rövid leírását készítettem a vármegyei Gyümölcsészeti Egyesület bérletében lévő Megyekertnek, hogy Korponay Gyula úr elindulhasson azon, hogy az Országos Földbirtokrendező Tanács mentesítse, mint faiskolát.

Dr. Juhász Kálmán úr jött Kübekházáról, hozta a kéziratot, majd elment a nyomdába, és beszélt a nyomdászok egyikével: megkezdenék már a munkát. De én nem merem ezt elintézni addig, míg nem tudjuk biztosan, mi lesz a búzaterméssel. Juhász Kálmán úr panaszkodott sanyarú helyzete felől: nem kap fizetést, és miből fog megélni? Biztattam, hogy a jó Isten nem hagyja őt sem éhen halni.

Ma hallom, hogy már itt van az orosz a malmok ellenőrzésére! Csak ez hiányzik még! Úgy látszik, ilyen az a két orosz tiszt is, akik a Tóth-malom közelében lévő Mészáros Sándor-házban laknak legújabban.

Két polgári iskolai magántanuló jött a református polgári iskolából hittanvizsgára. Nem volt itt egy káplán úr sem, előttem vizsgáztak. Délben jelenti a helyettes pénztáros úr, hogy a polgári iskolai tanárok még nem álltak munkába. Elküldtem Kubinyi Zoltán igazgatóhoz, mondja meg, hogy menjenek, és az összegzéseket végezzék, a kiírások majdnem teljesen elkészültek.

A rendőrségi politikai nyomozó legény eljött a kimutatásokért: papság és apácák, amelyeknek átvételekor kérdi: kikkel szoktunk mi itt a plébánián barátkozni, társalogni, összejönni? Kikkel – mondom –, a hívekkel, akik idejönnek, másokkal mi nem érünk rá társalogni; ha nem volnának katonák a Katolikus Körben, ott lehetne összejövetelt tartani, mint a pártoknál és szakszervezeteknél ma szokás. Erre elhallgatott. Hát így akart a nyomozó nyomozni! Gondolta, hogy valamit leleplez! Hiú ábránd!

Kereső István mester délután jött: Bogárzóban volt, hogy Mag Béla lelkész úrral megbeszélje az ottani építkezés és javítás munkálatait, amelyekhez csak a jövő héten szállítják ki az anyagot. Kereső mondta, hogy a határban mindenfelé folyik az aratás. Adná Isten, hogy zavartalanul folyhasson, és kenyere legyen minden embernek.

1946. június 28. péntek

Jézus Szíve ünnepe. A szentmise kissé kinyúlt, mert gyónok voltak előtte és utána, távol lévén két segédlelkész, fennakadás volt.

Délelőtt jött Kurusa András, a javadalmi föld felese, hogy a kilenc albérlő szerződését írjam meg, akik ti. hagyma alá béreltek hagymáért, zöldség- és sárgarépáért kb. nyolc hold szántót. De mert úgy egyezett meg velük Kurusa, hogy holdanként 25 mázsa hagymát és 10–10 kg gyökeret és sárgarépát adnak haszonbérül, és azt nem ők szállítják haza, nagyon meglepődtem, mert a fuvart nem fogom győzni. S bizony Kurusa sem biztatott nagyon, hogy méltányos áron haza szállítja. Ha lehet, eladom a helyszínen terményért vagy tüzelőért. A vetésekről azt mondta, jól állanak, és a jövő hét elején kezdi meg az aratást géppel. Délben jelenti Faragó Mátyás h. pénztáros, hogy Székely Nándor és a polgári iskolai tanárok nem voltak az adó kiírásnál. Ezek a mi keblünkön nevelt tanerők, kiknek csak mellékfoglalkozás a tanítás!

Délután jött Jánosiné azzal, hogy a Székely Nándor igazgató által bérbe adott zongorát vissza kellene hozni az énekkar használatára, mert harmónium mellett nem lehet így tanítani, s ha másként nem megy, hozassuk vissza az egyházközség másik zongoráját. Ez Zsilkó tanítónál van, mondtam, és ezt sem lehet egyszerűen visszahozatni, miért nem szóltak két nappal ezelőtt, akkor itt maradt volna [a másik zongora], és nem adtuk volna bérbe. Hát így van ez is! A kántornak lett volna kötelessége szólni erről, de ez is elmellőzte. Magára vessen!

A Jézus Szíve ájtatosság befejezése után kántor úrnak szóltam, hogy holnap a 8 órai szentmisére jönnek a parasztpártiak, ennek végén énekeljék a Himnuszt. Meleg nap volt.

1946. június 29. szombat. Péter–Pál ünnepe

A 8 órai szentmisére vártuk a parasztpárti híveket. Sokáig nem jöttek. Meg is kezdte dr. Szilas a szentmisét ½9 óra előtt, és csak az evangéliumkor érkeztek; vidékiek, nemzetiszínű zászlók alatt, jobbára lányok, kevés férfi köztük. Amikor láttam, hogy buzgón vannak jelen, jónak láttam a szentmise végén a szószékről néhány szót intézni. (Boldog az a nép, aki tud ünnepelni ... alapján: ünnepet ülni boldog nép tud, ami nem más, mint hitből és reménységgel teli élet eredménye, aminő a szántóvető emberé. Legyenek tehát ilyenek mindig Istenhívő, reménykedő munkások.)

Nagymise előtt a sekrestyében meglepetés várt rám, mert két bérlő (hagymás férfi és nő) azzal állott elő, hogy a tegnap szövegezett szerződést nem írhatják alá, mert ők nem 25 mázsa és 10–10 kg hagyma, illetve zöldség fejében vették ki Kurusa útján [a földet] hagyma alá, hanem tisztán 20 mázsa hagymáért. Zöldségről szó sem volt eleinte, csak később mondta Kurusa, aki a 25 mázsa hagymán felül a szántásért külön követel 2,5 mázsa hagymát és 0,5 mázsa tengerit, és hogy a kertész nem fizeti a szerződéssel járó illetéket. Egyébként folytatják; keddre a hagymaházba rendelik Kurusát, és ott intézik el az ügyet. Rájuk hagytam. De itt is látom, mennyire igaztalan úton járt el ebben is Kurusa, akiről mondták, hogy a földet nem traktorral szántatta, amint az egyezség volt, hanem lóval, és azt is oly csekélyen, hogy alig lesz termésünk. Más szóval: ez a hamis ember még ebben is meg fog károsítani. Isten óvjon minden bajtól!

Tegnap úgy hallottam Héber kántortól, és ma az újság is hozta, hogy Tildy Zoltán államfő tegnap délben Mezőhegyesre utaztában Makón, az állomáson kiszállott, ott üdvözölte őt a főispán úr, künn voltak a hatóságok fejei, s csak mi, katolikus papság nem voltunk [ott]. Később mondta dr. Rohály Ferenc úr, hogy ő sem volt, de az evangélikus lelkész sem (ő aratni volt).

Déli 1 órára bementem az ipartestülethez, de még nem voltak ott a gyűlésezők. Lementünk Rohály úrral, és a városi bérpalota előtt állva hallgattuk Veres Péter vezér beszédét; ½2 óra után fejezte be tüzelő szavait. Mindszentyéket is emlegetve, de minden értelmezés nélkül, úgyhogy a legtöbben nem is tudták kapcsolni e nevet valami különös tényhez. Istent és a vallást is beszőtte beszédébe: Isten jót akar, tehát nem gyűlöli az embert; amit nem kívánsz magadnak, ne tedd másnak. A hallgatóság, jobbára nők voltak a vidékiekből. Az ebédet 2 óra körül kezdtük, Veres Péter ingujjra vetkőzve ült, jobbján a főispán, balján a makói parasztpárti elnök: Erdei Sándor, itt volt Veres Péter felesége is (éppen szemben ült velem, az alispán úr mellett). Ebéd alatt kevés és rövid felköszöntés: 3 óra után elment Veres (az orosz parancsnokhoz vezette a polgármester, de nem találták otthon, és visszatértek a városházára, megbeszélésre).

Ma délben nálam járt Ferenczy alispánné, és elmondta, hogy férje Szegeden, a Csillagbörtön kórházi osztályán, de az irodában van; azon van most az alispánné, hogy férje népbírósági tárgyalását siettesse, hogyha el is ítélik, de ne télbe menjen be büntetésének kitöltése.

Este ½7-re elmentem a népi irodalmi estre. Feljöttek a vidékiek, vagyis az egyszerű emberek. Ezek azután – érthető –, nem értették meg sem Erdei Ferenc volt belügyminiszter–népíró zagyva szavait (méghozzá nagyon hosszan szónokolt) az irodalomról, mint a népből kitermelendő és népnek való írásokról és írókról (kiknek nem szükséges semmi előképzettség – szerinte!). Hogyha az író a nemzetet félti, s ily irányban kesereg, az már nem élhet és írhat népi módon és a népnek; ha a parasztság él, ez biztosítja a nemzet fennmaradását, szerinte (ha pl. orosz tagállam lesz a magyar demokraták jóvoltából és maholnap eloroszosítják, ami biztosan elkövetkeznék, akkor – szerinte – a népi írók megmentenék a nemzetet – gondolja balgán Erdei!)

Hasonlóképpen beszélt az irodalomról Keresztúry Dezső kultuszminiszter. Csodálni lehet, hogy tanár létére, hogy képes a magyar irodalmat és művelődési múltat lebecsülő módon beszélni. Lehet, hogy nem ez a meggyőződése, amit mondott. De akkor károsabb miniszteri működése, mint aminő ártalmasnak minősítette a magyar múltat.

A bemondó Döme Mihály tanár és dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos bevezetője érte meg a jelenlétet. De a többi szavalat és a honvédi férfikar (református) éneke gyatra volt. Említésre méltó: azt szavalta ma Veres Péter, hogy a felosztott uradalmak központi épületeit mindenütt le kell rombolni, és tanyákat építsenek az új földtulajdonosok, ne kísérletezzenek volt gazdatisztek vezetése alatt közös gazdálkodással. De ugyanakkor az orosz példát hozta elő: tehát az új, közös gazdálkodásnál nem lesznek mások zsírján ingyenélők.

Ezzel szemben említé Ferenczy alispánné, hogy hetven állami ménes birtokot létesítettek a mostani földbirtok felosztás során a volt uradalmak központjaiban. Ezt onnan tudja, mert egyik veje volt mezőhegyesi ménesbirtoki tisztviselő, kinek igazolása most folyik, és ez valamelyik ilyen birtokra, ha nem Mezőhegyesre, kerülhet igazolása esetén.

1946. június 30. vasárnap

Ma már négy szentmisénk volt. Az első végeztével Bálint János ny. posta-főfelügyelő átadja a Szív Újság június 29-i számát, amely ideérkezett ugyan postán, de nem kézbesíthetik. Úgy kapta azt a visszatartott csomagból. Később láttam, hogy a körmenetekről írt vezető cikk miatt kobozták el. Ezt megerősítette – mint utóbb hallottam – P. Ferenc szervita házfőnök, aki tegnap este jött meg Budapestről.

Ismételten hallom, hogy Kiss Imre polgármester nemcsak Szegeden, hanem Vásárhelyen is vásárolt házakat, legújabban két mázsa zsírért autót: az orvosoknak beszolgáltatandó hatvan kiló súlyú sertések átadásakor visszamaradt, és az orosz meghagyása ellenére tulajdonosaiknak vissza nem szolgáltatott harminc kilós sertéseken fát szerzett, és kiosztották maguk között.

Nagy a meleg; a 6-kor meginduló körmenetről beszéltünk ebéd idején, melyen a szerviták nagy tömeg részvételét remélik. Adja Isten! A tegnapi perselybe gyűjtött összeget (335 billió pengő) missziók céljaira beküldöm Tóth László vasúti tiszt révén a püspöki hatósághoz, más mód nincs a beküldésre. Délután Bogsán Károly főgondnok jött, és kérelmet írtam a pénzügyigazgató úrhoz, engedje meg az adó kimutatásnak július 15-én történő beküldését, mert előbb nem készül el (a tanárok és tanítók nem jöttek segíteni).

A Jézus Szíve körmenetet megtartottuk: 6 óra 10'-kor indultunk a szervita atyáktól és oda visszaérve ¾9-kor lett vége. Szép számmal voltak a hívek, rendben volt a menet, és énekeltek elől-hátul: az Oltáriszentség előtt és után. Templomunkba betértek ügyes elrendezés mellett.

Utána említé P. Ferenc, hogy Dunántúlról tehenet és lovat hozott (zsírért és tengeriért), amerikai katonával beszélt, az oroszok legmodernebb fegyverekkel vonulnak Németország felé, de Lengyelországon is át, feketék is vannak már Ausztriában is, akik mellékesen csempészést űznek; rádió szerint az angol-amerikaiak ma éjjel tesznek egy tengeri szigeten kísérletet az atombombával (a németek találmánya, 5 db volt birtokukban, melyből Göring vallomása szerint két angol-amerikai, három orosz megszállási övezetbe került, de az orosz nem tud vele bánni, tehát nem is használhatja; P. Ferenc szerint – úgy hallotta – az angolok a német katonákat élelmezik, és ha háború tör ki, ezek fognak indulni az oroszok ellen. Így áll tehát a helyzet: kiüthet a háború!

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet