Előző fejezet Következő fejezet

1946. július

 

1946. július 1. hétfő

Délelőtt Bogsán Károly főgondnok jött, a pénzügyigazgató úr megadta a halasztást az adóösszeírás elkészítésére. Erre nagy szükség van, mert így igen nagy erővel dolgozva bírják csak elkészíteni 15-ig, mert a tanárok és tanítók nem jönnek [segíteni]. Azt mondtam, hogyha az adóalapot beírják a kivetésnél, én is, dr. Szilas is segíteni fog. Délben mondtam ezt dr. Szilas úrnak, kérje meg Béres György kispapot, hogy ő is segítsen.

Délután Székely Nándor igazgatóval vitáztam az iskola-dolgok miatt. Az elemi iskolának szerinte csak szívességből szolgál Nacsa Mihály iskolaszolga! Ezt természetesen azért mondja Székely, amint beszédéből kivettem, mert Nacsa felfogadásakor Pintér János helyettes pénztárossal haragban volt Székely, és Pintérnek keresztkomája Nacsa. Dicsérte Mogyorósiékat, és úgy tünteti fel elbocsátásukat, hogy kidúrták őket! Ez ellen tiltakoztam. Székely egyébként a tantestületet holnapra gyűlésre hívta, mert már ő és Zsilkó József – mondja Székely –, nem bírják az illetményhivatal által részükre folyósított pénzt elosztani, osztályozni, vagyis, hogy vállalják ezt más tanárok! Hát biz’ ez elég szégyen: ebben a hónapban lesz ez még csak szokásban, alig csinálják pár hét óta, és nem akarják meghozni ők az áldozatot – ő és Zsilkó –, akik az adókönyvek felfektetésénél – felhívás dacára – egy tollvonással sem segédkeztek!

Este takarékpénztári gyűlés volt Filpergerné-féle kölcsönnel kapcsolatban. Végre talán sikerül a száz mázsa feldolgozott kender ellenében rendezni a 200 ezer pengős betáblázott kölcsönt. Ebből hét mázsa kendert – Szirbik Sándor úr elgondolása – kapnak már most a tisztviselők felsegítés címén. Ajánlottam, hogy ezen búzát vegyenek, jövő évre kenyérgabonát, mert nehéz idők elé nézünk, el fogják vinni a búzánkat a gonoszok az oroszok részére.

Délelőtt itt járt Halász szegedi vasúti tisztviselő elmondta, mint folyt le június 29-én Szegeden az államfő és több miniszter (püspök úr is ott volt) jelenlétében az arató-ünnep, ahol Tildy Zoltán úr bejelentette, hogy minden szem gabonát számon kérnek, és még szenvednünk is kell! Ezért ajánlottam a fentiek szerint a takarékpénztári tisztviselőknek a gabona biztosítását előre. Elmondta Halász, mint viselkedett az államfő mellett szolgálatot teljesített 100 rendőri díszszázad: komázott, falatozott fegyvert letéve! És mint viselkedtek az emelvény körül és azon a filmriporterek és más ifjoncok! A takarékpénztári ülésben Zombori Lajos rendőrségi visszaélésekről és fegyelmezetlenségekről szólt. A gonosz Rácz, volt rendőr-asztalos mint követeli magának S. Bálint György házát, mint dicsőítik az elcsapott Diós Sándort, aki a lovakat is kezelte és osztogatta magának is.

1946. július 2. kedd

Nagy hőségre virradtunk. Isten óvja vetéseinket, hogy meg ne szoruljon a gabona, el se süljenek a vetemények.

Kubinyi Zoltán igazgató jött: a főtanfelügyelő úr is, hogy a tűzifára való tekintettel a tanévet már augusztus 26-án meg kell nyitni, és 196 órát kell tanítani. Azt mondtam: jelentse, hogy november 15. vagy 30-ig tanítanak, már márciusban fogják folytatni. Szólt a fizetésekről. Kiss János állása után – vizsgájának hiánya miatt – nem jár az államsegély, és így fizetését sem előlegezi az állam. Tehát őt az egyházközségnek kell fizetni, miután tandíjból már nincs fedezet; Bandur tanár helyett is kifizette teljesen. Kissnek az elmúlt hét felére s a mostani elejére 12 ezer billió járna. De Kiss azt mondta, hogy ő a szünidőre nem igényel fizetést, és szeptemberben vagy így, vagy úgy lesz (vizsgát tesz, vagy sem). Mérlegelve ezt az összeget, azt feleltem, hogy az egyházközségi pénztárnak talán heti bevétele sem rúg annyira az együttesen kezelt adókból, mint amennyire félheti fizetése rúg. Beszélt még arról, hogy a szociáldemokrata párt bokszoló csoportja tornatermükben akar gyakorlatozni. Ő többféle okból ellenezte, de azok vállalják a tornaterem teljes helyreállítását. Erre azt feleltem: ott nagy értékek vannak, és a helyreállításnál kikerülő, a németek által beépített anyagokból egy szeget sem engedtünk elvinni; ezért ha az iparosság ingyen így vállalja a helyreállítást – Kereső István mester vezetése mellett –, akit ők fizessenek, végezhetik. Bogsán főgondnok úr ügyel fel a munkára, a kikerülő anyagot Kereső fogja számon tartani; nekünk ugyanis olyan munkás dolgozhat, akinek parancsolhatunk! Természetes, hogy velük írásos megegyezést kell kötni, a nélkül nem lehet velük kezdeni semmit.

Bogsán főgondnok jött, akivel átmentünk a tanítók tanácskozására, hogy közreműködésüket az adókönyvek körül rendezzük. De most csak 11 órára hívták össze őket, akkorra megyünk át. Említettem neki a Kiss János tanárra vonatkozókat, szerinte, mert az államsegélyt nem folyósítják, annak híjával kellene a tanári fizetést kiadni. Mire azt feleltem: az állam az egyházközségen segít az államsegéllyel, de a tanárt az egyházközség alkalmazza, tehát mint ez szerződött, úgy kell adni a fizetést, tekintet nélkül az államsegély folyósítására. Meggondoljuk, mit tudnánk folyósítani a nyár folyamán.

Az Actio Catholica gyermeknyaraltatásra nálunk két, a szervitáknál három gyermeket jegyeztettek elő. Nem csoda, az emberek ma sokban szűkölködnek, másrészt a tél végétől kezdődően a pártok embereinél sok budapesti gyermek van. Bogsán főgondnokot meghívtam egész hétre ebédre: felesége távol van, és nincs kinél ebédelnie; sokat fárad ügyeinkben, ezért rászolgál ilyen kis figyelemre.

Este felkerestem Micsák Márton úrékat, elbeszélgettünk a múlt eseményeiről. Ő tegnapra virradóra, éjjel földrengésszerűen érezte az atombomba hatását: éjfél után 3 óra volt, és fél óráig volt a hatás alatt. Szólt már arról az értesülésről, hogy az amerikaiak nagyon kifogásolták, miért vitték magukkal a miniszterek Róth–Rákosi Mátyást, aki nem is magyar állampolgár, és ha ez lehet a miniszterelnök helyettese Magyarországon, akkor nekik nincs mit segíteniük rajtunk, mert hisz ez azt mutatja, hogy nem vagyunk önállóak. S ebben igazuk van: miért kell erre az emigráns zsidóra szorulni a magyarságnak, hacsak nem az oroszhoz akar tartozni? Micsák úr szerint a szlovákok Balassagyarmatnál betörtek és kegyetlenkednek. Valami készül, mert „szerinte” a vasutas személyzetnek tizenkét napi élelmet kell magával vinni, ezalatt állandó szolgálatban lesznek, állítólag oroszokat fognak szállítani. De merre? 

1946. július 3. szerda

Délelőtt 11 óra előtt kimentem a javadalmi földre megnézni a termést. Nagy meleg, de fújdogált a szél. ¾1-re érkeztünk a helyszínre, körüljártuk a harangozóval az egész területet. Fájdalommal láttam, hogy a vetések silányak; árpa, zab, nagyon alacsony, nagyon ritka, alig adja meg a vetőmagot. Az egyik tábla búza – hat hold körül – silány, a tengerinek nagy része visszamaradt, megölte a gaz, mert nem kapáltak; általában hanyag gazdálkodást folytat a feles. A hagymások reménye is kevés, mert apróra maradt a hagyma; oka lehet, hogy nem szántotta fel idejében a feles a földet. ¾2-re értünk a tanyába, ahol a feles és néhány embere készítették elő az aratógépet a kaszálás – búza – folytatására. Le sem ültünk, hanem megvártuk még kétszer körülment a feles, és indultunk vissza gyalog. Tanulság: a hanyag gazdálkodás, melyet a politizáló feles folytat, nemcsak nekem, hanem még inkább a köznek van ártalmára. Visszatérőben bementünk Gorcsa Péter főjegyző tanyájának járóján a gyümölcsöskert végéig, és láttuk a teli barackfákat, és ott rendes gazdálkodás folyik. Ma délelőtt itt járt dr. Rohály Ferenc úr és jelenti, hogy kisegítője a jövő hétre nem lesz, tehát mi lássuk el a tanulókat; reggel 6-kor szentmise az előforduló egyéb lelkipásztori ténykedések: esketés, temetés. Ma egész nap nagy hőség volt, nagyon hiányzik a csapadék.

Este voltam Gorcsa úréknál, és elbeszéltem a tapasztaltakat. A drágaság nő!

1946. július 4. csütörtök

Szentmise után a kórházi nővérek főnöknője, s Budapestről a tartomány-főnöknő helyettese keresett fel. Levelet hozott a tüdőgondozóba kért nővérek irányában: a kórházban fennálló rendre való tekintettel nem adhat még két nővért sem úgy, hogy világiak legyenek az ápolók, mert ezek nem dolgoznak, és az irányításra odaküldendő nővéreknek kellene helyettük is minden dolgot elvégezni. Elmondta azután, hogy a kórházban, mint ágáltak éppen tegnap este a kommunisták a nővérek ellen (Szalai, Daróczi és a gondnok). Ráfogják a nővérekre, akik a konyhát látják el, mintha lopnának, és éppen Daróczi mondta: ha világi lesz a szakácsnő, ez ha lop is, csak családja, 5–6 személy részére lop, de nem húsz apáca részére. Ezért a nővéreket el is vonja a tartomány-főnöknő a konyhától. Szalai pedig a tüdőgondozónak nővérekre való bízását is ellenzi. A gondnok pedig (Boros Zoltán) hízeleg, mikor fent jár, és a nővéreknél él, lakik, heteken át, itthon pedig nem áll melléjük, sőt gyógyszert, szaharint szabályellenes erőszakkal követel a gyógyszerkezelő nővértől. Én is azt mondtam: ezek után a konyhában sem maradjanak.

Délben a tüdőgondozó gondnoka – jóindulatú férfi – jött jelenteni, hogy az ott segítkező nővér a fennjáró betegek közül többet előkészít a holnapi szentáldozásra. Ezeket ma kellene meggyóntatni. Mondtam, hogy erre már gondoltam, csak az órát akarjuk tudni, hogy mikor nem alkalmatlan a gondozottakra. Azt felelte, hogy du. 4 óra után. Megígértem, hogy Szakács úr ott lesz, mivel ezt ebédnél megbeszéltem. E gondnoknak elmondtam, hogy addig, míg ott nővérek állandóan nem lesznek, nem állapodhatunk meg a szentmise tartásában. Érintettem először, hogy a nővérek tartomány-főnöknőjének helyettese éppen most itt van, és erről is tárgyaltunk. Elmondta viszont, hogy a kórházi bizottság vezetőjénél (Szalai fűtő) tegnapelőtt keresztülvitte a nővérek alkalmazását. Mire azt feleltem: tegnap azonban Szalai az ellenkezőjéről szavalt.

4 órára mentem Vitos bácsit és nejét meggyóntatni (férfinél szívroham is volt, úgy sajnáltam szegényt, látva mint szenved!), holnap reggel áldoznak. A takarékpénztár ügyében Szirbik Sándor lelkészhez mentem, odajött Reicher László úr is. Tárgyalás: kender eladása terményért, mely előlegként későbbi elszámolásra a tisztviselőké lesz.

Gyóntatás 8 óra utánig. Ekkor jött Bogsán Károly úr, és jelentette, hogy a szociáldemokrata párti bokszolók küldöttségével tárgyalt a polgári iskolai tornaterem rendbehozataláról, amire nézve mondták, hogy már kész a megállapodás Kubinyi Zoltán igazgató úrral. Mire Bogsán úr mondta, hogy ez az egyházközség ügye. A tanárok közreműködéséről az adókönyvek összeállításával kapcsolatban Kubinyi Zoltán igazgató azt felelte, hogy ő már szólt a tanároknak, most már nem szól, mert mindegyiknek dolga van, különben is az egyházközség a tanárok zsírján akar magának hasznot ezzel a munkával! Így az igazgató. És még azt is mondta, hát a káplánok miért nem dolgoznak? Helyesen mondta a főgondnok, hogy az adókönyv felfektetése az ő fizetésüket is érinti, mert hisz’ az egyházközségi adóban eddig befolyt összeg új pénznembe átszámítva 190 Ft lesz, és mi az ahhoz a fizetéshez képest, mely a tanárok havi illetménye, és ha nem lesz meg az adókivetés, nem lesz bevétel, sem fedezet! De erre Kubinyi nem válaszolt. Igen, ingyen és az egyházközség érdekében semmit sem akarnak végezni! Mondtam, hogy holnap dr. Szilas urat küldöm a városházára a negyedik kerület ügyét elrendezni, melyen Keresztes oly ímmel-ámmal dolgozik.

1946. július 5. péntek

Első péntek, sok gyónó és áldozó. Szentmise után az eleki főnöknő jött, és vele tárgyaltam az ottani iskolaügyekről, Wittmann Elek kisleányáról, fiairól és a nagybátya gyámról, aki ki akarja használni az árvák vagyonát.

Jött Maricz János királyhegyei plébános, hivatalos ügyeket végeztem vele. Szabadságra megy: Elemér fivérével cserélnek helyet 3–4 hétre; lelkigyakorlatra Makóra jön. Felkeresett Palágyi Natália szociális testvér, aki ma este 6-kor a nőknek fog előadást tartani. Megállapodtunk, hogy itt marad, és szombat-vasárnap is fog tartani előadást, bátorítást a hitélet terén. Délután dr. Szilas beállott munkába: folytatja a Keresztes Ernő által megkezdett adókiírást. Palágyi testvér előadását végighallgattam: példákat hozott fel arra, hogy romok helyén újjá kell építeni a lelkeket önzetlenséggel, szeretettel.

Este elmentem a szervita atyákhoz, beszéltem a lelkigyakorlat előkészítéséről; megtudtam tehén és ló vásárlásukat és hogy holnap estétől hétfő reggelig kecskeméti ifjakat szállásolnak el náluk, akik sportolni jönnek.

1946. július 6. szombat

Ismét meleg napra virradtunk. Ha nem lesz eső a közeli napokban, kevés kukorica fog lenni. A legelők is elszáradnak, a jószágállomány lesoványodik, nem lesz tej a közönség részére, a konyhatermények elsülnek a forróságtól.

Szentmise után jelenti dr. Szilas úr, hogy Maricz Emil tanító úr jelentkezik az adókönyvek írásához, és hogy Kiss János tanár úr is fog jönni. Erre mondtam: vezesse el őket Faragó Mátyás pénztároshoz, ahol megkapják a további útmutatást.

Kereső István mester az újvárosi és bogárzói javítások felől tárgyalt. A postás mondta, hogy Reiszné, aki kiszombori születésű és újhitűvé lett (pünkösdista-szekta), az ő rábeszélésére visszatér; követni fogják többen. Csak apostolkodjon, mondtam a postásnak, hisz’ így folytatja ő, mint világi, a jó munkát.

Később említi Szilas úr, hogy Sziklási István negyedéves teológust a jogtanár a vizsgán megbuktatta (tétele: az episcopatus dogmája), és emiatt Sziklási itt akarja hagyni a papneveldét, és át akar menni az egri egyházmegyébe. Mondtam: beszéljen vele, hogy nem szabad elmennie, tűrjön és iparkodjon letenni a javítót. Úgy látszik, a teológiatanár urak nem tudnak tanítani, mert a két-három kispappal megtaníttathatnák az összes anyagot alaposan, ha volna bennük szorosabb együttérzés az egyházmegyével, és nem annyira rendjükkel; a nevelés nem lehet kisajátítása a tudomány közlésének csak a rend érdekében! 

Délben a tanyaföldön bérelt hagymaföld bérlői jöttek, mint akik szerint Kurusa András helytelenül mondta nekem, hogy holdanként 25 mázsa hagyma a haszonbér, holott ők úgy alkudtak vele, hogy csak 20 mázsa jár nekem, 5 mázsa pedig neki, mint aki felszántotta a földet, és hogy zöldségről-sárgarépáról eredetileg nem is volt szó, csak később mondta egyeseknek! Megértettem velük, mit tudok én erről, és nyilatkozatba foglaltam, hogy Kurusával tisztázandó a haszonbér összege, s ha megállapítják illetékes helyen, hogy nekem csak 20 mázsa jár, a június 28-án kiállított szerződésre vezessék ezt rá pótként, nehogy még ide fáradjanak hozzám ebben a nagy munkájukban.

Délben hozta hírül a h. pénztáros úr, hogy Maricz Emil és Kiss János ott voltak a h. pénztárosnál, de hogy végzik-e az adóalap kiírását, nem szóltak semmit, eltávoztak. Erre dr. Szilas vállalkozott, hogy folytatja, és egy kerületét elhozták az iskolanővérekhez.

6 órakor a szociális testvér folytatta előadását, biztatván a jelenlévőket hitükhöz méltó élethez. Holnap ½6-ra kívánták a Rózsafüzér-társaság havi gyűlését, hogy többet hallhassanak. Nagy forróság még este is.

1946. július 7. vasárnap

Délben Credo-gyűlés, felolvastuk az „Új Ember”-ből a budapesti szülők szövetségéről adott tudósítást a hercegprímás úr beszédjével. Ennek kapcsán bátorítottam a férfiakat, hogy hithűséggel, kitartással munkálják a magyar nemzet javát.

Nagy hőség, a levegő azonban párás. Bár adna az Isten csendes jó esőt, mert anélkül, ismét írom, alig lesz tengeri és egyéb veteményünk. Burgonyatermésünkben is csalódtunk, miután a tavaszi esőzés híján kevés a gumó, és az is kicsiny egy-egy fészekben. Pedig annak hiányát megérzi sok szegény ember is.

Délután a Rózsafüzér-társaság tagoknak tartott előadást Natália testvér a pápaságról és a Szentszékhez való ragaszkodásról. Holnap reggel utazik Budapestre. Vele küldtem levelet az Actio Catholica-hoz a négy gyermekről, akiket itteni családok nyaralásra vállalnak. Sajnos, nem jelentkeztek többen, mert már minden helybeli háznál vannak ilyenek. A testvérnek fáradságát megköszöntem; híveimnek bizonyára javára vált ittléte, mert okosan és megnyerően beszélt.

1946. július 8. hétfő

Az elmúlt éjjel ½12-től nagy vihar villámlás-mennydörgéssel. De nem sok eső esett. A levegő kissé lehült.

Délelőtt jött Szundy Jenő a vármegyei gyümölcsészeti egylet igazgatója, és hozta a földigénylő bizottság értesítését, amely szerint a Megyekertnek, mint „újtemető”-nek olyatén igénylését, hogy a haszonbért be kellene fizetni, feloldja, tehát a haszonbért megkaphatja Szabó Ferenc plébános. Ma délelőtt adtam helyesbítési kérvényt a javadalmi földekre kiszabott beszolgáltatások iránt, mert a kisajátított részekre is kirótták azt; belevettem a kántori és a harangozói földek ügyét is. Megjelentek a javadalmi föld hagyma haszonbérlői is Kurusával, és a múltkori összeállítású szerződéssel, most már Kurusa jelenlétében, aki beismerte, hogy már egy-két kivételével megfizették a szántást, rávezettem pótpontként, hogy holdanként csak 20 mázsa vöröshagymát (bördős és rossz nélkül) tartoznak haszonbérbe fizetni. Ezt alá is írták. Megmondtam, hogy egyszerre szedjék, mert különben az átvétel lehetetlen. Ígérték.

Délben telefonált Sopsich János Szegedről, hogy Polyák Károly úr az elszámolás alá kerülő gabonát (búza, árpa, zab) a július 2-iki hivatalos közlönyben feltüntetett összegekkel végezze. Ezt negyedóra múlva közöltem Polyák úrral, aki a szervitáknál szállott meg, holnap visszatér Szegedre; adókat fizetett a Kucses Károlytól kapott pénzzel, akivel termény elszámolásai vannak.

Délben városi közgyűlés: telt padok! Sok vita a Maros hídjának átadásáról az államnak. Előbb szó esett a gyakori tolvajlásokról, napirend előtt. Itt azt javasolták, hogy miután a rendőrség elégtelen (??!) a közbiztonság ellátására, a polgárság szervezkedjék, és még kérjék a statáriális eljárás bevezetését is! (Ennyire vagyunk! A magát erősnek és erélyesnek tartó rendőrség nem bír, talán nem is akar megakadályozni ilyen tolvajlást. Bezzeg a régi karhatalom más egyénekből állott, akkor nem kellett statárium, és még sem volt ilyen elharapódzása a lopásnak. De ezt emlegetni a demokratikus korban nem szabad.)

Temetésről jövet meglátogattam Vitos urat: gyenge és epét hány. Később jött haza dr. Szilas úr az igazgatókkal tartott tanácskozásról, ahol nevelési és iskolai irányítási ügyek kerültek elő. Csupa tapogatózás.

Este későn mondta Molnár M. a rádió útján most vett legújabb hírt (Amerikából!!): a kommunisták nálunk dr. Balog István államtitkár távozását és 10 kisgazdapárti képviselőnek (bizonyára a legértékesebbek ismét) a pártból való kirekesztését (semlegesítését, hogy őket könnyebben megvásárolhassák, vagy terrorizálhassák!) követelték, esetleg már keresztül is vitték. Ezt űzik most a zsidókkal együtt, akikről mondta ma az egyik városi hajdú, hogy a zsidók a tanyákon künn jártak már, és bár az új búza árát 60 Ft-ban állapították meg, a zsidók 120 Ft-ért akartak venni előre! Tehát nem elég, hogy az arany gr-nak árát is (8 Ft) túlfizetik és 16 forintot is adnak érte, tehát már azzal is rontották a kiadandó új pénzt, most a búzával is ezt teszik! Teljesen a tönk szélére viszik az országot. S ezt nem hangoztatják a városi parlamentben sem a pártok, hanem sunyítva a termelőket és munkaadókat kárhoztatják. Mit bánják ők, ha az ország tönkre is megy, csak a párturalom álljon. Ez az ország boldogítása.

1946. július 9. kedd

Borongós reggel, kissé hűvös, ami jó embernek, növénynek, állatnak.

Kakuszi (Fátyol Mihály) nevű zenész keresett fel. Egy tallért (ezüst) hozott; dr. Könyves-Kolonics ügyvéd úr küldte, hogy mutassa meg nekem. 1612-ből való, finom kidolgozású, a salzburgi székesegyház építési emléke. Amint mondta, valaki egy mázsa tengerit ígért érte, de nem adja, különösen zsidónak nem (az akarta megvenni). Ha nem szorul rá, mondtam, tartsa meg. Úgy említé, hogy a múlt háborúban olaszországi tartózkodásánál szerezte. Ez a szegény muzsikus cigány is keservesen panaszolt az élet nehéz körülményeiről, hogy még jó kenyeret sem lehet Makón kapni. Igaza van. Ez a legnagyobb bűne a helyi vezetőségnek. És mi lesz jövőre?

Soós Margit járt itt, és elmondta, hogy tegnap, amikor Palágyi Natália szociális testvért az állomásra kísértem, külön kocsiban makói zsidó gyerekeket vittek Budapestre, a Sashegyre nyaralni. Hát ennyire vagyunk! Nem jó nekik itt, ahol bőség van, ezeknek a fővárosba kell menniük!

Délután ¾3 óra után, nagy esőt adott a jó Isten: ettől a növényzet újra éled, a levegő estig lehűlt; hír szerint Mezőhegyes felé, Királyhegyesen is nagy eső volt.

Kleitsch Mátyás kiszombori esperes úr káplánja útján jelentkezett lelkigyakorlatra. Este Németh Imre apátfalvi káplán jött az állomásról, holnap és utána itthon lesz szüleinél; így hát lesz, aki ½7-kor szentmisét mond. Itt járt Kendrella magyarcsanádi plébános is. Ott most nyugalom van, a békétlenkedő református lelkész, mint kommunista pártvezető, kiképző tanfolyamra készül, jobb is volna, ha civil pályára menne, s ott békét hagyna.

1946. június 10. szerda

9 órára a vármegyeházán tartott gyűlésre mentem. Az alispán úr elnöklete alatt arról volt szó, hogy a gyermekek étkeztetését (óvodások, elemisták) napközi otthon keretében biztosítsák, miután az állam – így ada elő – nem adhat egy fillért sem, tehát a társadalomnak feladata segíteni a számba vehető 160–200 éhező gyermeken. (Hát, így állunk a demokráciában. Álljon elő a megnyomorított polgárság, hogy a kommunista elgondolásokban kéjelgő vezetőség kérkedhessen, hogy ő segít!) A megállapodás, miután a szociális felügyelőség (Bandur András) 200 kg lisztet és a megyei (Burunkai Sándor) 20 kg zsírt biztosított, az lett, hogy búza kell 12 mázsa, 6 mázsa burgonya, azután a kertészettől főzelék, majd tojás (ezt a baromfikerekedőktől) 600 db.

Utána a szervita atyákhoz mentem, és ott találtam a tartományi főnökatyát, aki az egri házfőnök kíséretében jött Budapestről. Megtekintettem azután a lelkigyakorlatozó testvérek elhelyezésére szolgáló helyiségeket, mondták, hogy ezeket idejében rendbe hozzák. A tartományfőnök az általános helyzetről szólva mondta, hogy iskolánkat el akarják venni, s hogy a szerzetesi vagyon is veszélyben van (ház); ők most az amerikai rendtársaiktól kérnek kölcsönt a magyar rendházak helyreállítására, s amíg ezt le nem törlesztik, a házak az amerikaiak részére vannak lekötve; így talán egy időre azok megmaradnak.

Délben érkezett Polyák Károly úr, aki Lelén járt, a gabonacséplést kezdték meg; leálltak az eső miatt. A püspökség részét beszállítják Szegedre. Szó esett a magtár hasznosításáról. Azt mondtam: rendezzék be fonó- és szövőintézményként, és foglalkoztassák a lakosságot esetleg apácák vezetése mellett a megyei szociális felügyelőség irányításával és támogatásával. (Nagy vita volt a pénz átszámítása körül: mennyi a vasúti jegy Szegedig? Különös, hogy a vasúti pénztár nem akarta, s nem is mondta meg, hogy az mennyi adópengő, mikor az annyi nullával bíró számjegyet jelentett. Ez is kor- és kórtünet!) Leveleket küldtem Polyák Károly úr által a püspök úrtól tegnap este vett és a katolikus tanítóképzői hittanári állást érintő levélre válaszolván. Érintettem az itteni nehéz helyzetet a hittanári állás körül, mely mindent megmagyaráz. És ezzel itt maradását céloztam, ha lehet.

1946. július 11. csütörtök

A délelőtt mozgalmas, hivatalos ügyek elintézése. Délben a szervita tartományfőnök úr, az egri házfőnök P. Ferenc társaságában jött. Elmondák, hogy a protestánsok Amerikából sok millió dollár segélyt kapnak, Tildy elnök felesége zsidó volt, csak magyarul beszél, férje is csak úgy, keveset angolul, mert már volt Skóciában, de elfelejtette az angolt; az asszony Amerikába is készül; Lékai nevű miniszter szombatista (zsidó) felekezetű, s az esze az elnöknek. Utánuk Schill János igazgató jött, vele a megszállott területekről beszéltünk és a püspök úr bérlőiről (Földesi, Kucses Károly). Délután Takács Bálint gondnok jött és elmondta, terve lenne, hogy házát átadja a régen tervbe vett Szent József Otthon részére, hogy ő és neje is gondozásban részesülne, ha gondozójával kötött egyezségét felbonthatja, amit a kir. közjegyzővel fog megbeszélni. Takács szerint meg kellene nyerni ennek [az ügynek] még néhány gyermektelen családot, kiknek más gondviselőjük nincs, és akik már most áldozhatnának az építkezésre is vagyonukból; sőt elgondolását terv formájába is öntötte.

Jött Farsang László kevermesi plébános kerékpáron, Szegedre igyekszik. Este megjött Kiss Ferenc is, aki azonban szombaton visszamegy, még ügyei elintézésére. Dr. Mester János szegedi egyetemi professzor jelzi, hogy e hó 22-e után eljön üdülésre Maros-fürdőre – Farsang plébános mondotta el. Csepregi József volt eleki segédlelkész, most dombiratosi segédlelkész a Németországba kitelepített elekiektől levelet kapott. Ebben írják, hogy most angol-amerikai megszállott övezetben vannak, és ott őket a megszállók, mint „keleti menekültek”-et tekintik. Ebből azt következtethetik, hogy onnan visszakerülnek magyar földre. Isten tegye meg!

1946. július 12. péntek

Tegnap este megérkezett Kiss Ferenc, ma reggel Takács József; előbbi szombaton visszamegy Szőregre. Szentmise után Zsivola Tekla szociális testvér jött búcsúzni; de azzal a rökönyödéssel, hogy már annyira felemelték a vasúti díjat Budapestig, hogy szinte képtelen kifizetni. Elmondta többek közt: egy Orosházára orosz fogságból nem régen visszatért kereskedő elbeszélte, hogy mikor hazaszállításuk során az oláh határ előtt voltak, még orosz földön, az egész szerelvényt visszatartották az oroszok, és akik közülük még tudtak, (még bírtak) dolgozni, kivitték egy erdőbe, ahol még gödröket ásattak velük, és ezekbe 20 napon át női, oszlásnak indult hullákat temettek. Ez a férfi beszélt oroszul, és a temetést elrendelő tiszttől megtudta, hogy ezek tőlünk hazatérvén, mint volt női katonák, azt kérték, engedjék őket haza családjaikhoz, mert ők anyák akarnak lenni, mint a magyarok és nők módjára élve, gyermekeket akarnak nevelni. A nők nevében egy köztük főtiszt, közvetítette ezt a határon a katonai parancsnokkal, aki azt agyonlövette. Erre a többi női katona félelmében úgy nyilatkozott, ők inkább tovább szolgálnak mint katonák, csak életben maradhassanak. De nem kegyelmeztek nekik se, és valamennyit könyörtelenül agyonlőtték. S ezek oszlásnak indult hulláit temettették a hazatérő magyar foglyokkal! Ez is igazolja azt, amit nekem néhány hét előtt itt átutazó orosz fogságból visszatért foglyok mondtak, hogy a hazatérő orosz katonákat, mert követelik, hogy ők is úgy éljenek, mint a nyugati népek, vagyis nyugati kultura szerint, nem engedik családjukhoz haza, hanem táborokban tartják, és vagy elveszejtik őket, vagy jobban szeretve az otthont, megadják magukat, és beletörődnek a mai ottani helyzetbe.

Úgy értesültem, hogy a magyar kormány megbukott, és Szakasits Árpád szociáldemokrata párti lett a miniszterelnök (ez legjobban támadta a hercegprímás urat, pedig Szakasitsot ennek dacára, vagy talán támadásai előtt, még meglátogatta). Ez a kormányváltozás magával rántotta-e az új pénznem – a forint – bukását is, nem tudni e pillanatban. De hogy nem jót hoz reánk, szegény magyarokra, valószínű!

De. ½ 11-kor a városházáról polgármesteri üzenet: mivel a szegények részére nem lehet ingyen koporsót adni (nincs deszka), egy koporsóba, amelybe a gyékénybe csavart holttesteket teszik és viszik a sírig, és abból kifordítják, bele a sírba, és utána fertőtlenítik, kimeszelik, de amelyet a temetőből visszavinni és a városháza udvarán tartani nem engedi a tisztiorvos úr. A polgármester úr kérdezteti, nem lehetne-e ezt a koporsót a temetői ravatalozó ingyenes termében tartani használatig. Azt feleltem, ha minden egyes használat után kellően fertőtlenítik az arra hivatottak, nincs akadálya, intézkedni fogok a gondozó útján ennek foganatosításáról. Nem is lehetne másként intézkedni ezekben a nehéz időkben. Természetes, hogy a hullaszag csak érzeni fog; azonban ez el nem kerülhető, így kell eljárnunk, mert sok szegény hívő nem bír koporsót szerezni. Borongós idő, délután kevés eső. A pénzromlás nagy, vasút, egyebek, drágák.

1946. július 13. szombat

A szentmise végén érkeztek meg az Actio Catholica által elindított gyermeknyaraltatás gyermekei egy nővel, három leány és két fiú. Ezek közül négynek volt előjegyzéssel helye; de az ötödiket azért hozták, mert két fiú és egy leány testvérek, nem akarták őket egymástól elszakítani. Elhelyezésükről gondoskodandó, a harangozó útján helyükre indítottam őket; de elhelyezésük akadályokba ütközött. Délután elhelyeződtek, a vezetőnő nővéremnél kap ellátást, lakást Winkelhofer Emil cukrásznál.

A szervita atyáknál a lelkigyakorlatokra nézve folytattam megbeszélést, elhelyezkedés és napirend megállapítása. (Ugyanakkor járt ott Nagy Zoltán állatorvos a beteg sertések oltása végett. Érdekes könyvekre hívta fel figyelmemet; Ausztriáról szól 1912-ből, és a mostani bekövetkezett állapotokat festi le.)

Délben megjelent Juhász Kálmán kübekházi plébános, járt a vármegyén is fizetése érdekében, és megtudta, hogy nem lehet végrehajtani azt, amit és amint ő elgondolta. Itt maradt ebédre, melynek végeztével hosszan beszéltünk, többek között a Szent József Otthonról, miután ő hozta fel, mint kívánkoznak ő és nővére, hogy fekvő vagyonuk (70 ill. 25 kat. hold) ellenében olyan intézetbe, ahol róluk gondoskodnak. Elmondtam, miként foglalkozom én már több, mint tíz éve ezzel, és ha Isten éltet, megvalósítjuk több hívőnk támogatásával. Szó esett könyvének kinyomtatásáról.

Gorcsa Péter főjegyző úr útján megkaptam a hivatalos közlönyt, melyből megtudtam, hogy a gabonabeszolgáltatásnál elfogadják a vöröshagymát is búza és burgonya, sőt hús helyett is. Ezzel nagyon segítek önmagamon, mert biz’ sem búzát, sem burgonyát nem áll módomban beszolgáltatni. Azt hiszem száz mázsa hagyma kifutja. Este kézbesítették a Gál Sándor és Vajda István-féle illeték kivetését, előbbit már lefizettem. Utóbbi 3 274 400 adópengőt. Ezt is lefizetem előlegezve tőlem.

1946. július 14. vasárnap

A 8 órai szentmise után lementem az állomásra, hogy a vasutasok ünnepségén részt vegyek. Velem volt Bogsán Károly főgondnok is. Már 9 óra közelgett, amikor megkezdték. A beszédekben bántó kitétel nem volt. Csak amikor Fábián Tibor állomásfőnök bezárta az ünnepséget, és megköszönte a jelenlévőknek részvételüket, tűnt fel, hogy jelenti, miszerint a vármegye udvarán szakszervezeti kiküldöttek (Budapestről) gyűlést tartanak, a közönség vonuljon oda zeneszó mellett, és nem szól a templomba menetelről, holott az ünnepség előtt úgy mondták, miszerint jönni fognak a templomba. Hát erre való tekintettel el is küldtem a főispáni beszéd előtt Bogsán urat (½10 után volt már) a templomhoz, hogy várjanak, és a szentmisét én fogom kezdeni. Meg is kérdeztem a főnök urat, aki mondta, hogy jönni fognak. Hazaérkezve, elmondtam ezt – Bogsán és Tóth László volt jelen –, és úgy állapodtunk meg, hogy ½10 óra után 5 perccel kezdjük, akár jönnek, akár nem. Erre megérkezik Héber János kántor, és úgy mondja, hogy nem jönnek. Csendes szentmisét kezdtem, és éppen az evangélium előtt hallom a tömegjárást: a vasutasok voltak. Az evangélium-felolvasás után kihirdettem, hogy a vasutasok ünnepségére tekintettel a szentmise végén Te Deum lesz. Szentmise után az állomásfőnök és két társa (műhelyből és kalauz) bejöttek a sekrestyébe, és megköszönték a szentmisét.

Ebéd után Kereső István mester jelentést adott a tanyai lelkészségen végzett munkáról és hogy Mag Béla lelkész úr aligha jön, mert fogfájása van. Délután 5 óra körül jéggel vegyes eső esett, mely a földet jól megáztatta. Este Kiss Ferenc lelkész úr hazaérkezett.

1946. július 15. hétfő

Ma a szentmise előtt érkezett vasúton Gönczi Károly esperes és vele az endrődi apátplébános, Csernus Mihály (aki 16 hónapig fogságot szenvedett a régebben újságban közzétett írásai miatt, természetesen a vendégek erkölcseiről). Ő is lelkigyakorlatra jött. Délelőtt elmentem a pénzügyigazgatóságra és adóhivatalba rendezendő a Vajda István-féle illeték kifizetését; majd a tanfelügyelő úrhoz, átadva a püspöki hatóság egy levelét a földeáki főnöknő ügyében; ott megérdeklődtem Perjés Kálmán ügyét, aki felől a napokban kérdezősködtem (nem lesz szó arról, hogy visszaküldjük tanítónak), a szervita atyákhoz mentem azután, ahová éppen megérkezett Vörösvári Nándor lelkész úr (elpanaszolta, hogy az egyházi igazoló bizottság őt – mert eltávozott hívei köréből – áthelyezésre ítélte). A politikai hatóság – épp a Wébel

rendőrség révén – megkérdezve a falu minden lakosát, felmentette, ill. nem talált semmi panaszt ellene. A községben pedig a KALOT- és a KALÁSZ-tagok nyíltan ellene foglalnak állást, deputációztak a püspök úrnál, aki Vörösvári úrnak kijelentette (!!), hogy nem lehet lelkész! E felett elcsodálkozom, amikor örülni kellene, hogy egy egyszerű, pontos, lelkiismeretes embert így becsülnek hívei. Itt a volt lelkész (Krajnai-Hudlin) és szüleinek keze működik, bár jelentettem a püspök úrnak is, hogy a kövegyi KALOT – KALÁSZ miatt mennyi bajom van, mert engem vesznek elő a politikai vezetők és én ígértem, hogy Krajnai nem kerül oda. Már az is helytelen intézkedés, hogy Krajnai megbízást kapott, hogy csanádpalotai lelkészi állomásról kijárjon, és irányítsa a KALOT-ot. A lehető legtapintatlanabb intézkedés! Vigasztaltam Vörösvárit, hogy Istenbe vetett bizalommal nézzen jövője felé.

A takarékpénztárban ma már a billiós bankjegyeket el sem fogadták betétként. Csúszunk lejjebb a papírpénzzel! – Az Actio Catholica-tól gyerekeket kísérő nő ma utazik vissza a különvonattal, miután az öt gyermeket elhelyeztem, s némi kevés adományt [is] kapott híveinktől.

Dr. Szirmai József ügyvéd érdekében – kértükre – ajánló sorokat írtam dr. Balog István miniszterelnök-titkár úrnak, hogy kihallgatáson fogadja, és lefoglalt földje ügyében a főispán úr által a miniszterelnök úrhoz benyújtott kérelemnek érvényt szerezni segítsen.

Csernus és Gönczi urak nálam ebédeltek, utána lementek a szervita atyákhoz. Bejött már Mag Béla úr is, aki kihúzatott három fájós fogat. Sokan szenvedett ezek által! A szervita atyáknál minden rendben van már. Azt hiszem Isten segítségével a magányba vonulás javunkra fog válni.

Az adóhivatalnál jártamnál feltűnő dolgokat közölt Soltész István tisztviselő: Petőfi Ferenc, akit az oroszok annyira kerestek a megszállás után oroszországi ügyei miatt, amikor nyugatról hazajött, jámbornak fogadkozott, jött ministrálni és azt hitte volna felőle s családjáról mindenki, hogy lehúzza az eget – ez most egész családjával kommunista, nem járnak szentmisére, csúnyán káromkodnak, és annak idején őket befogadó szállásadójukkal úgy bánnak, mintha ők volnának a házi urak! Ezt Petőfiről – úgy hiszem –, sokan nem képzelték, mert hisz azelőtt az egész család példásnak tetsző vallásos életet élt. Úgy látszik az csak szemfényvesztés akart lenni.

Délben felolvasta dr. Szilas azt a körlevelet, melyet dr. Rohály Ferenc úr hozott püspökétől az iskolákra nézve: ha arra kerülne a sor, hogy hitvallásos iskoláinkat elveszik, a papság és a tanítóság nem működhet közre, sőt át sem adhat semmit, kulcsokat sem. Aki pedig a tanítók közül ezt teszi, magától kiközösítés alá esik, ha pap, felfüggesztetik. Iskoláinkat fenntartani kötelesek, még ha kevés számú tanítványok is lennének. Tehát ad notam!

Este 8 órakor lementem dr. Szilas úrral a szervita atyákhoz, hogy a lelkigyakorlatot megkezdjük. Megjelentek: Csernus, Kelemen, Kleitsch, Helter, Marycz Győző és János, Havadi, Vörösvári, Kendrella, Wéber, dr. Rohály, Gyurkovits, Mag Béla, Gönczi Károly. Még jöhet holnap reggel Kapossy és Borsoviczky.

A Veni Sancte után P. Bonajunkta a lelkigyakorlat célját fejtegette: magányba vonul a lélek, hogy Istennel beszélgessen, erőt merítsen, és szeretetben Jézussal legyen mindég: a magába szállás pedig feltétel, hogy más leszek, mint aki talán lanyhán voltam eddig; előkészülök egyúttal a nagy útra, de addig is érte élek, aki engem segít. Az elhelyezés megfelelő, ki-ki megtalálja a helyét.

1946. július 19. péntek

A lelkiismeret-gyakorlat befejezése a mai szentmisével, én mondtam, felajánlva hálaadásképpen a paptestvérekért és hívekért. Utána a páter pápai áldást adott. Megköszöntem neki a lelki vezetést, a paptestvéreknek, hogy jelen lehettek, és az intézetet pártfogásukba ajánlom, kérve, hogy a jó családból való és tanulni vágyó gyermekeket irányítsák ide az intézetbe. P. Ferencnek, a ház főnökének a gondoskodást és ellátást, valamint a harmad-rendi nőknek az ágyneműkölcsönzést köszöntem meg. P. Bonajunkta kérte, hogy a paptestvérek engedjék meg községükben a nyár folyamán a ház részére történő gyűjtést (élelmiszer, gabona, tengeri).

Fájdalmasan érintett minket szerdán P. Békési S. J. megjelenése, aki a püspök úr tudtával, de Halász Pál kanonok meghagyásából jött, és a déli meditáció helyett 11-kor  consideratio alakjában leadta, milyen helyzetbe került a KALOT – KALÁSZ, és hogy feloszlatás előtt áll mindkettő. Meghallgattuk egyórás beszédét hangtalanul. Tegnap este 7 órakor a páter engedelmével a paptestvéreknek szóltam erről, amelynek előtte a páter közölte a szerda esti rádió nyomán, mintha az angolok jegyzékére – érdekünkben –, ettől a feloszlatástól és a papság üldözésétől (mert ezt is kívánta az orosz), elálltak volna. Szólásomnak nyomán egyöntetű remény: a hercegprímás úr tudni fogja a püspöki karral együtt, mi a teendő, és ha a két egyesület feloszlatása árán is meg tudják kíméltetni az egyházat és papságot az üldöztetéstől, azt is bizonyára eredménynek minősítik. Ma reggel azonban azt a rádió-hírt közölte Maricz Győző esperes-plébános, hogy a KALOT-ot feloszlatták, tehát ifjúsági egyesület katolikus nem lehet, amint már a cserkészeket is feloszlatták. Így hát bizonytalanság elé megyünk. Mert az itt járt orosz ifjúsági egyesületi főirányító a közelmúltban azt látván, hogy magyar földön az orosz mintájú – istentelen – egyesületbe nem sikerült beterelni a fiatalságot, most a keresztény egyesületek feloszlatásával akarják magukat megerősíteni, ill. felvirágoztatni. Ez volt oka a feloszlatásoknak.

1946. július 20. szombat

Reggel idéző érkezett adóügyben a városházára. Elmentem, ahol rendeződött a beszolgáltatás a tanyaföld után a rám eső részt érintően. Onnan a vármegyére, a főügyész úrhoz mentem a javadalmi föld és az óföldeáki lelkészi járandóságok rendezését érintő július 24–25-iki földbirtok-rendező tanácsi tárgyalások tekintetében beszélni, mi a teendő? Ennek utána azt a kérdést tisztáztuk Papp Gyula, közélelmezési felügyelővel, hogy búza helyett, de burgonya helyett is, mennyiben lehet vöröshagymát beszolgáltatni, miután nálam összesen 15 hold a búzavetés, amelynek fele esik rám, és be kellene adni 29 mázsát. Sajnos először az adót kell – ami rám esik – beszolgáltatni búzában, és csak azután lehet – mondta Papp Gyula – szó a többiről.

Délután leveleket írtam a főhatósághoz (kövegyi helyzet, h. lelkész, lelei arató-ünnep) és ajánló sorokat [Rokonai] Béla érdekében Budapestre és Szegedre. Este meglátogattam a nagybeteg Somodi Józsefnét, aki tüdőgyulladásban nagy lázzal fekszik.

Roppant hőség uralkodik. Ma ismét nélkülöztük a villanyt, ami baj.

1946. július 21. vasárnap

Reggel kissé felhős, de később a hőség nagy. Ha nem lesz eső, nem lesz tengeri termés. De nem lesz burgonya sem, ami élelmezés szempontjából végzetes az egész országra. És hozzá még az, hogy minden hold szántó után egy-egy mázsát kellene átadni az orosznak! Mi lesz ebből, amikor nincs burgonyatermésünk!

Nagymise után a kórházi főnöknő vezette hozzám utódját, Erzsébet nővért, aki Tatabányáról került ide. Elmondta, hogy ott erősen dolgoznak a munkások, és a templom üres! De a nővéreket becsülik a kórházban. Az eddigi főnöknő említé – kérésemre –, hogy Boros Zoltán gondnoknak is menni kell; Schmidt becsületes tisztviselőt még a tavaszi felvonulás idején elcsapták. A főzést ugyan a nővérek látják el, de addig még nem gondoskodnak arról, hogy télire főzelékfélét (bab, tök, spenót, sóska) és gyümölcsöt eltegyenek. Pedig napi átlagos 300 főről kellene gondoskodni. Ez a kórház mostani vezetése, ahol egy párt rossz embere (Szalai gépész) és társai irányítanak minket!

A mai templomi perselybe adott összeg nagyobb része adópengő (17 millió és bélyeg), a többi már nem vásárlóképes billió és trillió pengő. Idejutott a nagy pénzügyi boldogítás! Teljes tönkretétele az ország lakosságának: az igazi munkások képzelt boldogítása, valójában az, hogy a zsidóság a felhígított pengőn túlzott ígérettel és dupla áron is összevásárolt a keresztényektől mindent (élelmiszer, arany, termény), és most úgy a betét, mint az adópengő és bélyegjegy elvesztette értékét. Ehhez már nem lesz [?] beváltása az új pénzre, addig még azt kibocsátják ilyen nem is lesz senkinél: a tisztviselők és nyugdíjasok nem kapnak illetményt, a piacon pedig tojáson és tengerin lehet vásárolni, az iparosok is ezekért dolgoznak.

Este 7 óra körül eső – hál’ Istennek! Éjjel zivatar és esőzés, villámlással.

1946. július 22. hétfő

Az éjjeli eső lehűtötte a levegőt; a borulás reggel még tart. Adna Isten még ma is jó esőt. A kánikula kezdete, amely ezelőtt három héttel beköszöntött, minden veteményt, legelőt felégetve, úgy, hogy burgonya is alig lesz, ami végzetes az ország lakosságára.

A főügyész úrhoz menet (javadalmi föld ügye) a főjegyző mondja, hogy a tegnapi kisgazdapárti gyűlést [Pfeiffer Zoltán igazságügyi államtitkár szervezte nagygyűlés] a városháza előtt megzavarták a kommunisták a szemben lévő párthelyiségből és lent a párttagok, úgyhogy majdnem botrányba fulladt, és azt mondták, a szónokok, hogy két hét múlva jönnek, és hoznak magukkal rendőrt az itteniek ellen. Ugyanezt mondta a főtéren Szőnyi Imre kisgazda pártelnök és országgyűlési képviselő. Ebből is kitetszik a szólásszabadság igazi arculata, ezt csak a kommunisták sajátítják ki maguknak, más szabadon nem beszélhet. Mint mondják, a párthelyiségben volt a polgármester is, és ott háttérből irányította a rendzavarást. Sőt, azt is merték orcátlanul mondani, hogy a lenti zavargások nem tartoznak a párthoz!

A szervita atyáknál járva tudtam meg, hogy P. Ferenc ma indul terménnyel Dunántúlra; ahonnan üveget hozzon, hogy ablakaikat beüvegeztethessék.

Somodi Józsefnét gyóntattam meg, holnap reggel szentáldozásban részesíti Kiss Ferenc úr, aki a temetőben fog misézni. (Még mindig magas fokú a láza. E betegség ragályos jellegű, és igen sokan szenvednek benne.)

Délfelé is borús, de meleg és tikkasztó a levegő.

A nyomdában beszéltem Kardossal a Juhász Kálmán-féle nyomtatvány iránt, eléje tárva a nehézséget a búza átadása körül. Ha netán hagymával meg lehet azt oldani, akkor reggel intézzük el. Elmondta a társával való viszonyát, és hogy valószínűen attól (kommunista, aki őt megkárosította ismételten nyomtatvány készítésével és betűolvasztás után ennek eladásával) el kell válnia. Azt mondtam, ha ő venné át a másik részt, és esetleg valami segítségre volna szüksége, ha tehetem, segítek rajta. Arra is gondoltam, hogyha lesz pénzem, átveszem a fél részt, és társa leszek. Az esetben a Katholikus Tudósító újra indulhat.

Délután elmentem a szegényházba; meglátogattam Szirbik Sándor lelkész beteg feleségét, aki már fent jár; találkoztam Erdei Katával, voltam R. tanítóéknál, beszéltem M. Jánossal és nejével, nemkülönben egy B.-nevű régi ismerős feleségével, akik meggyónván egyöntetűen nyilatkoztak a tegnapi kisgazdapárti gyűlés megzavarásáról a kommunista párt részéről, és hogy leggyalázatosabban Sárvári György (azelőtt Stumpf) felesége viselkedett. Valamennyien elmondták, hogy az államtitkár [Pfeiffer Zoltán] kilátásba helyezte, hogy legközelebb budapesti karhatalommal fognak jönni. Sok zsidó is volt ott, és ezeknek tulajdonítja B.-né a kommunisták leitatását, hogy ordítsanak jobban! Azt ezek is tudni vélik, hogy a polgármester bent volt a pártban az emeleti részen. A szónokok különben derekasan megfeleltek minden csúnya közbeszólásra.

Iskolanővérek részére Újvároson lelkigyakorlatot tart egy bencés atya, aki Földeákon is tartott. – A szegényházban egy Mélykúton működő kalocsai iskolanővérrel találkoztam, aki Molnárék rokona (Megyeház u. 26. sz.), és itt nyaral.

1946. július 23. kedd

Az elmúlt éjjel ismét nagy eső esett. Hál’ Istennek! A délelőtt folyamán a templompénztár folyó évi bevételeivel és kiadásaival foglalkoztam. Maholnap áttérünk az adópengő és az előtte alig megszámlálható nullájú sima pengő után a kétjegyű pénznemre (melynek értékét máris lerontották, mint hallatszik a zsidók), és akkor átszámítással kell bevételeznünk minden tételt. Így is keserves még csak gondolni is arra, hogy a pénz értékének csökkentésével a devalvációt keresztülvitte a demokratikus kormány, és a végén nem lesz semmi a betétjeinkből.

Ma reggel a Fülemüle u. 2. sz. alatt lakó Török Imre leánya járt a plébánián atyja keresztleveléért, és említé, hogy e hó 14-én este a moziban megszólította őt egy amerikai fiú, aki magyar származású, és angol tisztekkel jött ide. Mint kocsivezető működik, négy napig voltak itt, és állítólag azért jártak nálunk, hogy lássák, mit visznek el innen az oroszok. A nő szerint két hét múlva ismét jönnek. Mondtam neki: ha eljön az a kocsivezető és felkeresi őket, vezesse el hozzám, szeretnék vele megismerkedni, s otthoni viszonyai felől érdeklődni. Egész délután kellemes meleg időjárás az áldásos eső után. Szilas Szegedről édesanyjához utazott; levélben közli, hogy a püspök úr Pártos József hittanár állását kínálja neki; ő háromnapi gondolkodást kapott, és ha nem mennék el addig oda esperesi látogatásra, csütörtökön este hazajön, hogy elhatározása előtt velem beszéljen.

Jellemző eset: Juhász István szegedi kereskedőnél nyomtatványokat rendeltem; adott, de árát majd akkor közli, ha az állandónak ígérkező forintot kiadják! Ma a déli órákban sok repülőgép keringett a város felett. Egyesek szerint angol, mások szerint orosz gépek. Amikor ma délután a szőlőben voltam, 6 óra körül említi vincellérem, hogy Szeged felől hosszú szerelvényen naszádokat vitt a vonat, valamennyi erős, vas alkotmány. Lehet, hogy a Fekete-tengerre szállítja az orosz, bizonyára a németektől zsákmányolta.

1946. július 24. szerda

Napfényes reggel. 9 órára megjelentem a földbirtok tanács rendelkezésére, hogy a javadalmi föld ügyében az országos központ által leküldött felhívásnak megfelelhessek. Várni kellett 12 óráig, mert a tanácstagok nem voltak ott, és előttünk más ügyeket tárgyaltak. Végre velünk (dr. Édenburg Andor főügyész és Szabó Ferenc plébános) kezdték meg a tárgyalást és öt pontra nézve kért felvilágosítást a központ: a) megkérdezés a határozathozatal után; b) a megbővített rét, c) temetőterület, d) újvárosi plébánia különállósága, segédlelkész, kántor stb., e) újvárosi javadalmi föld a kopáncsi részen mióta van kezében?

Ezek után jegyzőkönyvbe foglalva elmondták, hogy kiadják, hogy feleljünk írásban is. Itt tudtam meg, hogy a Megyekertet kikapcsolják, tehát visszakerül bizonyára, mert ebben már előbb határoztak Diós Sándorék Szabó Ferenc plébános kértére. A reformátusok utánunk kerültek sorra.

Délután az oratóriumba mentem breviáriumot végezni. Közben fentről dobogást, holmik ide, oda dobálását, tehát zajt hallok, mely nem szűnik meg. Ott volt éppen Szakács úr is. Távozáskor szólok neki, figyelmessé teszem a zajra, s elküldöm, menjen a szemben lévő oratóriumba (sekrestye mellett), és nézzen át, nem lát oda, ki lehet ott fent. Visszajön hozzám, látja jól. Erre, mert a zaj nem szűnik, elküldöm a harangozóért. Nagy sokára jön azzal, hogy a harangozó a városházán van. Erre elküldöm a kántorhoz, és még ő mondja, hogy a körben levő katonáknak is szól. Ezek már hamarosan jöttek. Közben a feljáró ajtót elbarikádoztam térdeplők odahelyezésével, hogyha menekül a fent dolgozó, ki ne bírja nyitni az ajtót, és feltartóztassam a segítség érkeztéig. Amikor a katonák megjöttek, kettőt közülük a kántor és Szakács úrral és az odaért harangozóval felküldtem még egyszer a sekrestye fölé, hogy onnan nézzenek át, ki lehet ott? S lejönnek, sőt leszólnak, hogy Kiss Ferenc úr. Erre megköszöntem a katonáknak szívességét, de előbb erősen kopogva az ajtón, meggyőződünk hangjáról, hogy Kiss Ferenc az. A katonák is komolyan vették ezt a szolgálatot, mert fegyverrel jöttek és töltöttek.

Helter László óföldeáki lelkész úr keresett fel: fogorvosnál járt, és holnap meg fog ő is jelenni javadalmi ügye tárgyalásánál. A szervita atyáknál fog szállást kérni, mert adventi nyolc napos missziótartásra – javaslatomra – őket kéri fel.

Felkeresett Bogsán Károly főgondnok úr, aki tegnap érkezett meg Budapestről, anyósától. Borzalmas képét festette a fővárosnak. Az élet azonban a zsidóságtól hemzsegő fővárosban – nekik zajlik! Mások küzdenek és éheznek, hacsak nagy utánjárással meg nem szerzik a szerény élelmet. Holnaptól kezdve a vasúti személydíjat ötszörösére emelték fel. Ezek szerint nem utazhatom Csanádpalotára, de máshová sem, mert annyi millió adópengőt nincs honnan vennem. (Az egyházmegyei főhatóságtól a hét hétfőjén július 12–19-re esedékesen 1,9 millió (egymillió kilencszáz negyvenezer) pengő (adópengő) érkezett; a postán nincs pénz, nem tudják ezt sem kifizetni. De ezen az összegen egy db tojást sem bírnék venni, mert az már három millió adópengő volt ma! Ilyen segéllyel és bevétellel utazni nem lehet.)

1946. július 25. csütörtök

Tegnap este megérkezett dr. Szilas. Szentmise után elmondta, hogy a püspök úr neki szánja a tanítóképző és gyakorlóiskola hitoktatását és internátus vezetését. Később Becker Vendel úr utóda lesz, aki már nem folyik be a képző vezetésébe, hanem csak alapítványi földjét igazgatja életében; az állás önálló hittanárállás; nem tud ellenállni a püspök úr és Sopsich János úr [rábeszélésének] és elfogadja. Utóda itt nem Lakos Endre lesz, esetleg Kiss Ferenc.

9-kor felmentem a vármegyei földbirtok tanácshoz, ahol ma ½ 11 után kerültünk sorra. Ott volt Helter Miklós úr és Édenburg főügyész úr is. De megjelentek a földigénylő bizottság tagjai is Földeákról (Kurunczi Lajos, az elnök, egy gonosz egyén), akik nem akarják megérteni, hogy a lelkésznek fizetését képezte a Návayak felosztott 5000 holdjára bekebelezett kötelezettség 65 mázsa búza erejéig. Ők még azt az öt holdat sem adnák, melyet a vármegyei tanács kijelölni rendelt. Már – szerintük – nincs igényelhető föld, ezért ők kérték az úri (100 holdas) meghagyott birtokok felosztását is! Hát ennyire vannak ezek! És nem átallotta az elnök azt mondani, hogy ott van az a két hold, éljen meg abból a lelkész, nincs családja és dolgozzék!

Szilas délután megírta a püspök úrnak, hogyha más alkalmas egyén nincs, fiúi engedelmességgel megy kijelölendő állomására, a képzőhöz.

Ma 13 millió adópengők érkeztek a főhatóságtól július 19–25-ikére! Ma még nem volt pénz a postán az előbbiek kifizetésére sem! A tojás tegnap hárommillió adópengő volt.

Délelőtt meglátogattam Somodi Józsefnét, nagyon gyenge; nincs ugyan láza, de gondozója szerint – bár az orvos biztatja a beteget –, kevés a remény életben maradásához. Sajnálom, szegény jóakaratú volt, és sokat tett az egyház érdekében. Ez a ragályos betegség alighanem elviszi őt is. Este Gorcsa Péter főjegyzőhöz mentem át beszélgetni, ott volt dr. Molnár Mihály ny. vármegyei gazdasági tanácsnok.

1946. július 26. péntek

Szent Anna tiszteletére énekes misét végeztem, sok hívő volt a templomban.

Dél felé felkeresett Schill János ny. igazgató és beszéd során elmondta, hogy azzal a földeáki földosztó Rakonczai Lajossal beszélt, aki tegnap szerepelt. Ez régebben dolgozott Schill úrnál, és elmondta, mennyi dolga van a földosztással, az emberek elégedetlenek, és hogy az öreg Návay László kastélyát neki (Návaynak) kegyesen meghagyják, jóllehet oda, a kastély köré építik az új házakat az új birtokosok részére. Hát így van elfoglalva ez a nagy kommunista egyén! Jött Szabó Imre főmérnök úr is, aki hogy családját fenntartani bírja, fiával együtt jár a városi kertészetbe napszámba, és keresnek gyümölcsöt, főzeléket. De mi lesz akkor, ha mint hírlik, csakis azok foglalkoztathatók a mezőgazdasági munkákban, akik azt tanulták és űzik? Mert az esetben a tanult ember, ha megvonják nyugdíját, és nem mehet napszámba, éhen halhat! Lehet, hogy ez a szándék. Kegyetlen és embertelen eljárás a szabadításnak nevezett korszakban! Hol itt az egyének megbecsülése?

Délután Havadi Ferenc csanádpalotai plébános jött. Vele akartam kocsin kimenni, hogy hivatalos látogatást tegyek; azonban ezt elhalasztom későbbre. Dr. Szilas vele ment édesanyjához. Az egyházmegyei tanfelügyelőség felhívást intézett az esperes kerületek katolikus tanulóinak hitoktatásáról, és az iskolák jellegéről, amelyekben római katolikus tanulók járnak. Az űrlapokat dr. Szilas úr útján az állami tanfelügyelőtől szereztem meg, és még ma elkészítettem beküldésre. Eddig a hitoktatást nem akadályozta senki.

Este ½10 óra után érkezett kerékpáron Wágenhofer Ede áldozópap társunk Elekről, ahová a hét elején ment. Levelet hozott Reibel Mihály esperes úrtól a vármegyei földbirtok tanácshoz, kérve, hogy rendeltetési helyére juttassam.

1946. július 27. szombat

Nagy meleggel kezdődött a nap. Déli órákban jött Bogsán Károly főgondnok úr azzal a hírrel, hogy Faragó Mátyás h. pénztáros lemond, nem végzi a teendőket, mert máshol akar keresni ruhára valót – többet – gyermekei részére mezei munkával. Erről tegnap – mondtam –, bár nálam volt, nem tett előttem említést. Sajnálom egyébként őt, aki ügyesen végezte munkáját.

Fent jártam a megyén Reibel úr megbízatásában. Dégi János – Diós Sándor urak szerint az eleki lakosok ügyét a községnek Békés megyéhez történt csatolása után áttették Gyulára, azért nem tudja, az ügy így nem kerül-e át oda? De azért elfogadta és iktatták.

Nálam járt Somodi Józsefné nővére azzal, hogy menjek ki a beteghez, aki végakaratáról akar velem beszélni. Elmondta, hogy a beteg lakói mennyire visszaélnek a beteg állapotával, és már arról beszélnek, ki mit örököljön. És lopnak, amit lehet!

Szekeresné Dégi Ezsébet a kisgazdapárti nők szövetségének holnap délutáni gyűlésére hívott meg. Szóba került a férfiak vezetésének ügye, akik közt Gubacsy Mihály (a felesége miatt) pártoskodik, és mert a gazdák érdekei ellen jár el, néha önkényesen – nem akarják tovább a vezetőségben. Viszont Gubacsy néhány emberével külön izgat, csakhogy maradhasson. Elég szomorú, mert hisz’ azzal csak gyengítik a gazdák sorait.

Ebédre még itt maradt Wágenhofer, délután megy Szegedre. Ebéd után elmentem Somodinéhoz, vele megbeszéltem a végrendelkezését, azaz elmondta, miként akarja vagyonát lehagyni testvéreire, az egyházra és szegényekre. Tőle mentem Sági Istvánnéhoz, hogy őket tanúkként felkérjem a végrendelet aláírásánál, mert Somodiné nem akart olyanokat, akik elbeszélnék ezt. Ságinéval beszéltem, és késznek nyilatkoztak átmenni. Hazatérve elmondtam Kiss Ferenc úrnak, hogy legyen készen, és vigye szerepét további elrendezőnek. 6 óra körül készültem el a végrendelet szövegének leírásával. Utána Kiss Ferenc úr elment és elvégezte. Somodiné teljesen nyugodtan helybenhagyta, sőt adott értelmezést is, tehát tudta, mit írt alá, és a tanúk azt nyugodt lélekkel igazolhatják bármikor.

Ma délben ugyan lemondtam a holnapi lelei kimenetelt az aratóünnepre, miután Vida Elemér helyettes lelkész úr közölte a püspök úr kijövetelét Tápén keresztül, de délután onnét telefonált, hogy szegedi kívánságra menjek ki okvetlenül. Hát legyen, feleltem! Holnap reggel 8-kor itt lesz a kocsi, szentmisém után kimegyek.

Július 29-én kezdik meg a béketárgyalásokat. Ezért hétfőtől kezdve három este 8-ra engesztelő ájtatosságot hirdetek, kérve Isten segítségét javunkra.

Nagy hőség!

1946. július 28. vasárnap

Szentmise alatt meghirdettük a holnap kezdődő háromnapos ájtatosságot a béketárgyalások idején. Szentmise végeztével kimentem kocsin Püspöklelére, ahol odaérve már megérkezett a püspök úr (Polyák Károly és Bánhidi László urakkal). Szentmiséje után a püspök úr – előttünk prédikált – megáldotta a kenyeret, a búzakalászt és gyümölcsöt, majd kivonultunk az iskola udvarára, ahol az ünnepség színhelye volt. Értelmesen és hitvallóan beszélt Jani Ferenc földműves, Credo-tag. A végén a püspök úr beszélt arról, hogy hitünket meg kell vallani és tartani, nem úgy, mint Hitlerék és az ő nyomukon más színben ezt büntetlenül nem lehet, és nem szabad folytatni. A leányok és legények (feloszlatott KALOT) énekeltek és táncoltak. Ott voltak a szülők, akik előtt a hitvallásos nevelést Szent Gellért nevelői munkájával kapcsolatosan hangsúlyozta a helyettes lelkész is beszédében. Az iskolanővérek szegedi tartomány főnöknője is ott volt. Ebéd után a püspök úrral elmentünk Mécs József volt számtartó lakására, és utána lenéztem az uradalom volt pincébe, amelyben a hordók gondozatlanul, penészedve. A pincében rothadó burgonya csírázik: most a pince a kommunisták igazgatás alatt veszti értékét! A püspök úr említé, hogy a katolikus egyesületek beszüntetésekor a hercegprímás úr átírt az orosz parancsnoksághoz (Siprikon), és kérdezte, mily jogon és oknál fogva történik ez? Ha okot szolgáltattak rá, közölje azokat, és ő jogtudósok meghallgatása mellett kivizsgálja és orvosolja; ha pedig nem szolgáltak rá, írja meg, miért mégis? Mert ha ok nélküli mindez, a hercegprímásnak van olyan összeköttetése, hogy a világsajtóban közzétegye ezt az igazságtalanságot. De erre eddig az orosz nem válaszolt, mi nálunk így szokás. Különben ez a levelezés a külügyminiszter útján történik. És sajátságos, hogy ennek nyomán írhatott a kommunista Népszava július 25-iki számában olyan gyalázatosan a hírek terjesztéséről a katolikusok üldözését érintően. Épp ennek a szennylapnak tulajdonsága és a külügyminisztérium eljárása: nem adni választ, de annak helyében gyalázkodni, gyűlöletet szítani féktelenül. Püspök úr 5 óra után ment vissza Szegedre kocsin.

Egyben elvégeztem az évi esperesi látogatást is ott helyben.

1946. július 29. hétfő

Polyák Károly úr bejött Leléről, és nálunk mondott szentmisét.

Házasságkötési és bérmálási értesítéseket adtam postára. Bogsán Károly úr keresett fel, és említé, hogy Faragó Mátyás h. pénztáros elmegy, mert keresni akar, miután őt, nyugdíját megvonva, kenyér nélkül hagyják.

Felkerestem Székely Nándor igazgató urat, felhívtam figyelmét az általános iskolára adott VKM-i rendeletre, hogy pénteken tárgyaljuk meg ezt.  Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgatót is értesítem erről.

Délben felkeresett dr. Rohály Ferenc úr, hogy ma jön meg 6 órakor az első bazilita atya, aki egyben Szegeden is lelkipásztori teendőket fog ellátni. Polyák úr délután utazik el, délben nálam étkezett. Útiköltség címén és elszámolási kötelezettséggel átadtam neki 200 millió adópengőt a Tamasi–Hangai házassági felmentvény után kiszabott húsz tojás ára fejében a püspöki hatóságnál.

Nagy hőség. Este ¾6-ra kimentem az állomásra, hogy a bazilita atya fogadásánál jelen legyek. Ugyanakkor érkezett vendégem, dr. Mester János egyetemi tanár. Előbbit is köszöntöttem az egyházközség nevében. A görög katolikus egyház részéről dr. Halász István és még egy férfi; továbbá Szabolcsi Gábor görög katolikus ny. állami tanító volt a fogadásnál.

Ma olvastam a tegnapi lapból az új pénznem értékének megállapítását, augusztus 1-vel 200 millió adópengő = egy forinttal. A búza ára 40 Ft lesz. Ezzel azt értük el, hogy a devalvációt az állampolgárok kárára a mostani kormány megcselekedte, sok takarékos embert koldussá tett, és most az új pénzzel hallatlan merészséggel indul útjára, miután annak nincs semmi érc fedezete! Ez a mai felfogásnak, népboldogításnak kijegecesedése!

Délelőtt felkeresett dr. Galambos Emil és Rátky Jenő; igazolásuk augusztus 1-jén délután lesz. Kértek, menjek el érdekükben tanúskodni, és kérjem meg Kiss János tanárt is, hogy ügyüket támogassa a bizottsági tárgyalás során. Ha ráérek, elmegyek. Kisst felkérem. Galambosékat házuk egy kisebb részének használatba bebocsátották a katonák.

Este 8-kor megkezdtük az ájtatosságot. Sokan voltak. Miklós István, Szeged-város majori segédlelkész hazajött.

1946. július 30. kedd

Hűvös reggel, várnók az esőt, mert a szárazság igen nagy. Kértük Istent jótékony esőért a szentmise után is.

Délelőtt dr. Édenburg Andor főügyész és Bogsán Károly főgondnok jártak itt; utóbbival az egyházközség ügyeiről tárgyaltunk. Délután kikísértem Mester János urat a szőlőbe. Este az ájtatosságot megtartottam a hívekkel, akik ma is nagy számmal voltak jelen. Utána Gy. Varga Lajos az újvárosi templomtető készítéséről tárgyalt. Többen kérelmezni akarják a püspök úrnál, hogy kezdjék meg a munkát. Megmagyaráztam, mi a teendő: Horváth ács adjon kimutatást az anyagokról, mi marad meg, ha az új anyagot is figyelembe veszik. A nézetem szerint a fennmaradó régi anyag értéke fedezni fogja a munkabéreket, ha Ábrahám egyházmegyei építész lesz a fővállalkozó, meg lehet oldani a kezdést. Délután épp ebéd alatt jött Havadi Ferenc csanádpalotai plébános, akihez hivatalos látogatásra csak a jövő héten mehetek (ő most kocsival jött értem is), elmondta nehézségeit káplánjáról, földje hasznosításáról.

Nálam járt még az alispán úr, a főügyész úr és a volt főispánné.

1946. július 31. szerda

Az éjjeli hűvösségre ismét nagy meleg következett.

Bogsán Károly főgondnok jött azzal, hogy nem adnak előre vasúti jegyet, meg kell várni az új pénzt, tehát az utazás napján lehet jegyet váltani. Így hát Mester János úr részére sem lehet előre kiváltani, amiért is megbíztuk Szakács káplán urat, hogy vásároljon téntát és papírt, Mester János úrnak adni fogunk a pénzéért tojást, amit elvihet Szegedre.

10 órára felmentem a vármegyeházára, ahol egy miniszteri kiküldött (legény!) jelenlétében az alispán már ismertette a minisztérium (? melyik ?) leiratát, mely szerint „Makón is kollégiumot (másként: internátust vidéki tanulók részére) kell szervezni”. Ebbe terelik be a falu eddig (?) tanuláshoz nem jutott gyermekeit, akik középiskolai tanulmányt folytatnak. De azt is a társadalomnak kell fenntartani! Helynek először a községi polgári leányiskolát akarták, vagy a DMKE-ben van a napközi otthon és nincs vízvezeték, felszerelés stb. Szervező-bizottság elnöke Erdélyi Pál gimnáziumi igazgató és mellé a pártok kiküldöttei. Figyelmüket felhívtam az általános nehéz gazdasági helyzetre, a nincstelenségre, és hogy a felügyelettel meg kell előre bízni valakit, e nélkül meg sem születhet [a kollégium]. Ebből látom, erőlködnek, hogy nevelőintézetet szervezzenek a társadalom terhére, más szóval: adjon egy általuk pusztulásra ítélt tehetős osztály, nevelhessenek annak költségén, áldozatkészségén önmaguknak ellenséget! Erre van eszük! Szelíd nyomással – mondották – lehet összerakni élelmet és felszerelést az intézet részére. Vagyis: mindent máséból! S akkor dicsekedni az ő demokratikus alkotásaikkal!

Dr. Édenburg Andor főügyész úr a telekkönyvnél külön-külön kiállíttatta az egyházi javadalmi ingatlanok telekkönyvi kivonatait, amelyekre szükség lesz az országos tanácshoz felkerülő iratok során.

Elmentem felkérni Kiss János tanárt Galambos Emilék holnapi igazolása érdekében; ő ajánlotta, hogy beszéljek Gállal is (szoc. dem.), akihez elmentem a lakására; nem volt még odahaza; felesége révén kértem, menjen fel holnap a bizottságba, ahol Kiss János megmondja, miről lesz szó.

Szakács úr említi délben, hogy délelőtt a rendőrségről (megint a kommunista pártból Rozsnyai !!) telefonált a KALOT felől érdeklődve, hogy hány tagja van. Mindkettőnek okosan felelt Szakács úr: nem volt, nincs, csak más ifjúsági egylet. Erre elhallgattak. Szakács úr a rábízott 700 millió adópengőért tíz ív papírt és kb. egy liter téntát vásárolt. Ezzel a nálunk lévő sokmilliós, értéktelen adópengőt kiadtuk; várjuk az új pénzegységet, melytől a legtöbben semmi jót nem remélnek. Délután a Szugolyban találkoztunk Kleitsch Mátyás esperes, Schwarcz Rezső ny. ig. tanító és Baranyi Piros állami tanítónővel (nagybátyja, mint mondta, Nagy Ernő gazdálkodó), kiszabadult a kórházból; hacsak a rendőrség újra le nem fogja; kitelik tőlük, mint tették Zadravetz pénzügyigazgató úrral).

Este megtartottam híveimmel az engesztelő ájtatosság befejezését. Sok hívő volt jelen. Ma délután járt itt Kurusa feles haszonbérlő a hírrel, hogy holnap csépelnek. Gyarló lesz a termés.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet