Előző fejezet Következő fejezet

1946. augusztus

 

1946. augusztus 1. csütörtök

A szentmise előtt láttam, hogy Szilas úr hazajött, bár üzentem Havadi plébános útján, hogy maradhat még hétfő reggelig. Délelőtt kimentem Mester János úrral Szugolyba. Délután hazajöttem, hogy Galambos Emil igazoltatására elmenjek a vármegyeházára. Éppen telefonáltak is már értem. Odaérve hamarosan behívtak, és dr. Mécs László járásbíró, mint ügyészi megbízott, adott fel kérdéseket Galambos Emil múltban tanúsított magatartásáról, nyilatkozatairól a vármegyei közgyűléseken. Amit tudtam, elmondtam a kérdésre, hogy a szegényekkel szemben hogyan viselkedett, kiemeltem jótékonyságát (szegény iskolások felruházása) és ingyen tanácsadását. Végén jött velem Gorcsa Péter főjegyző, aki szintén tanú volt dr. Galambos mellett.

Nagy hőség volt ma, du. 5 óra után viharos, hűvösebb szél fújt észak-nyugatról; valahol zivataros eső lehetett. 6 órától gyóntatás.

A Szugolyból jövet a Maros-hídon innen találkoztam egy fiatalemberrel, aki Bolgártelepről jött és Merényi Eleméréknél volt azelőtt udvaros. Most igazolványokért jön, hogy nálunk nem volt katona (öt év előtt az oláhok elől szökött ide, mert ott nem akart katonáskodni). Elmondta, hogy az oláhok üldözik a magyarokat, az óbesenyői római katolikus segédlelkészt (Sláth [?] nevű, odavaló szegény ember fia) agyonlőtték, de most is zsarnokoskodnak a magyarokkal.

Hath tanító pedig azt említé, hogy tegnap az itteni szociáldemokrata pártban a főispán úr komolyan figyelmeztette a pártot, hogy fogjon össze a kommunista párttal, mert Budapesten nagy bajok vannak, és ha nem egyesülnek, öt nap múlva a reakciósok fognak győzni (?!). Inkább azt gondolom én, hogy Budapesten nincs élelem, és ezért fognak a munkások kivétel nélkül követelőzni.

1946. augusztus 2. péntek

Kevés eső esett az elmúlt éjjel, a levegő kissé lehűlt. Délben telefonon értesít Szirbik Sándor református lelkész, hogy ma el akarna jönni Rátky Jenő takarékpénztári igazgató, akit Galambos Emillel együtt igazoltak, és holnap délután takarékpénztári ülés (bizonyára Rátky visszafogadása ügyében). El is jött ezt bejelenteni. Ugyanakkor jött meg a harangozó a hírrel, hogy a tanyán elcsépeltek, és nagyon kevés gabona lett, alig futja a kenyéradagot a búza, és csak tíz mázsát lehet ebből fizetnem az adóba. Sajnos ez a feles hanyagsága!

Délben az ebédnél szól dr. Szilas az általános iskola körül a gimnáziumnál lefolyt tanácskozásról. Délután ugyanerről tanácskoztam Kubinyi Zoltán és Székely Nándor igazgatókkal, és abban állapodtunk meg, hogy a belvárosi iskolánál a latin és német nyelveket, az újvárosinál, ahol megkezdjük az 5. osztályt, a mezőgazdasági és háztartási tárgyakat vezetjük be, tehát magunk fogjuk az iskolát fejleszteni. Szó esett az igazgatói teendők ellátásáról, mert új igazgató beállításáról lesz szó. Ennek eldöntése pedig nem lesz könnyű feladat. E tanácskozás során dr. Mester úr Payot francia pedagógusnak „Az akarat nevelése” című könyve nyomán elmondta, hogy a demokratikus nevelés (1870 óta űzik ezt a franciák) teljes csődjét állapítja meg ez a tudós, aki több évtizedes tapasztalat után leszűrt tapasztalatát vetette papírra. Nagyon korszerű volt ezt a két igazgató előtt elmondani, hogy okuljanak, és a mostani demokratikus általános iskola bevezetésénél lássák, a nagy demokrata francia nevezett példájából, hova vezet a nevelés, amelyet nem a hitvallásos elvek hatnak át. Épp ezért mondtam, hogy a régi Ratio educationis nyomán eddig folyt nevelés vezette rá az ifjúságot a helyes útra: Istent hitt és a hazát, nemzetet szerette, tehát nem világpolgárságra nevelt. A mostanitól félni lehet.

1946. augusztus 3. szombat

Délelőtt dr. Galambos Emil (elmondta igazolásának lefolyását), Bogsán Károly főgondnok (egyházközségi ügyekkel) és P. Galambos Lőrincz szervita keresett fel (gyermekvallás rendezése). Ma reggel hallottam, hogy a szegedi búcsúra igyekvő hívekkel megy gyalog Szakács káplán úr, ő fog holnap 4 órakor szentmisét mondani nekik, és a kiszombori részen, a töltésen fognak menni. Hát csak kísérje, mondtam délben, de azután a jövő évben is, ha itt marad, vállalkozzék erre; mert ha megkezdte, folytassa is.

Délután takarékpénztári gyűlésre mentem, amelyen Rátky vezérigazgatót visszafogadta az igazgatóság. Szó esett a battonyai és csanádpalotai fiókok megszüntetéséről (amelyeknek ipari engedélyét Eichhardt vezérigazgató-helyettes elmulasztotta áprilisban megújíttatni, ami nagy mulasztás. De ezt ez az ember fel se veszi, úgy láttam. Neki fontosabb volt a láncolás cukorral és egyebekkel).

Utána az általános iskolák elrendezése tárgyában tartott értekezletet a tanfelügyelő úr a gimnázium épületében. Sokáig folyt, nagy nehezen értették meg a lényeget, és tudomásul vették, hogy Újvároson is megújítjuk az V. osztályt, bent pedig már az V., VI. lesz, és megmarad a polgári fiúiskola III–IV. osztálya. Belvároson latin, német nyelv, Újvároson gazdasági és háztartási ismeretek lesznek a szabadon választott tárgyak. A szülők felvilágosítására nagy szülői értekezletet, magyarázó előadást tart dr. Erdei János református polgári fiúiskolai h. igazgató. Nekünk is kell ez irányban is mihamarabb szülői értekezletet tartani. Ma délben Szabó József református elnök-lelkész telefonon felhívta figyelmemet az együttes kezelésű egyházi adókulcs megállapítására azzal, hogy az évi augusztustól számítva állítsunk össze költségvetést a pénzügyigazgató úrral leendő megbeszélés mellett. Erre megállapodtunk, hogy a jövő hétfőn lesz ez.

1946. augusztus 4. vasárnap

Délelőtt 11-kor Credo-gyűlés. A Szív Újságból és az Új Ember-ből olvastunk fel a hercegprímás úr átiratával kapcsolatban a miniszterelnökhöz (internálás, halálos ítéletek) és az Ausztrália c. könyv VIII. fejezetét az ottani szociáldemokrata állam emberséges és polgári élet jellemzéséről (vívmányok az emberiesség jegyében).

Délután Donáth Antal zeneigazgató és karnagy keresett fel a saját vallási és származási ügyében. Majd felkerestem Tóth János gazdasági tanácsost, akinek házassági ügye volna rendezendő (református felesége, református templomi esküvő, de reverzális nélkül; fia római katolikus). Dr. Mester János úr Kiszomborba ment át, és ott helyettesíti a hívekkel Szegedre búcsújáró segédlelkészt, és csak este tért vissza, miután Szugolyban üdült és fürdött. Egyébként ma hajnalban a makói híveinkből Szegedre induló zarándokok részére Szakács káplán úr szentmisét mondott, és velük 5 óra előtt gyalog elindult Szeged-alsóvárosba.

Nagy meleg!

1946. augusztus 5. hétfő

Polyák Károly úr megjött Szegedről, a püspök úr földje ügyében tárgyal ismét. Kiss Ferenc úr megy kerékpáron lelkigyakorlatra. Ma reggel utazott el dr. Mester János úr is.

Tegnapra virradóra a MÁV vasutasok szombatesti vacsorája vége felé, amikor a meghívott két orosz tiszt eltávozott, egy Antalfi-nevű műhelyi munkás bement három üveg borral két kezében, és a cigánnyal húzatta nótáit, majd hangosan rátámadt Sárvári (Stumpf) műhelyfőnökre és Weszelei trénerre lesvábozta, bundistázta Stumpfot, amazt pedig ... és gyalázó szavakkal illette. Erre Stumpf nekiugrott, de Antalfi úgy arcul vágta, hogy elterült, szemüvegje elrepült, és utána Stumpf eltűnt; Weszeleivel is birokra kelt, és csak Béres János tisztviselő tudta Antalfit lecsendesíteni. Ez is jellemző eset! Úgy látszik a munkásságot is valami előérzés fogja el, vagy pedig nem látja jövőjét biztosítva a mai helyzetben.

A mai napon nálam járt levélhordó megerősítette azt a tényt, melyről a múlt pénteken nálam járt †Sláth Illés fia, a tanító említést tett, hogy a Budapestre legutóbbi napokban érkezett amerikai küldeményt (32 vagonnal), magyar és angol csendőrök kísérték, előbbiek angol és magyar felírású karszalaggal, katonai kitüntetésekkel csendőrkabátjukon. Ezeket látták a postások is, mondta a postás. De amint a fenti mondta, amikor a magyar csendőrök Budapest utcáin szétváltak, mindenki bámulta őket, csak a zsidók tűntek el a házukban! Bizonyára inukba szállott a bátorságuk.

A temetőgondnokkal megállapodtunk, hogy a ravatalozóhasználat és sírhelyek árát felemeljük az 1944-évinek kétszeresére, s amit az év elejétől kezdve terményben kértük, és még hátralékban van, azt természetben szolgáltassák be. Később jött Szabó József református lelkész és Bogsán Károly főgondnok, együtt felmentünk a pénzügyigazgató úrhoz, hogy forintra való áttérés után az együttes kezelésben lévő adókivetés iránt érdeklődjünk. A pénzügyigazgató úr szerint új alapon új összeírás lesz, ennek végeztével állítunk mi is újra össze egy adóalapot és a kivetést; a régi 1 pengő 3 Ft lesz; ezért megvárjuk az összeírást, és csak azután kezdjük meg a munkát.

Délután Kurusa András és a két albérlő jött szerződéskötés végett. Telgarecz Lászlóval öt holdra elkészítettem, a másik kettő szerdára maradt.

Elutaztam Csanádpalotára vonaton; odaérve nagy vihar keletkezett, porfelhő, majd eső; kocsin kimentem Kövegyre, ahol hivatalos vizsgálatot tartottam. Vörösvári Nándor lelkész úr Kétegyházára került, nyugodtan megy. Este Csanádpalotán végeztem el az esperesi látogatási teendőket, ott aludtam. Az eső után lehűlt a levegő.

1946. augusztus 6. kedd

Hajnalban kimentem az állomásra, hová Havadi Ferenc plébános kikísért. Magyarcsanádon Kendrella plébános várt; szentmisét mondtam, hivatalos ügyeket intéztem. Látogatást tettem Kelemen főjegyzőnél, Markos kántornénál (férje fogoly), és Papp Ágoston ny. igazgatónál. Délután gyalog átmentünk Kendrella plébánossal Apátfalvára, hol szintén hivatalos vizsgálatot tartottam, és este vonattal jöttem haza. A vonatban Erdélyi Antal ny. vasúti főfelügyelővel és dr. Nikelszky Jenő ny. polgármester úrral találkoztam. Előbbi a katonaság közt uralkodó fegyelmezetlenségről (Nagylak, Miskolc, Budapest és Mezőhegyes), utóbbi külföldön őrzött aranykészletünknek éppen ma este Budapestre történő szállításáról szólott, – utóbbiról fájdalommal, mert az aranyat el fogják vinni. S akkor vége minden reménynek, hogy talpra álljunk. Csodálkozik az angolok ilyetén magatartásán velünk szemben; a helyzet nagyon rossz!

1946. augusztus 7. szerda

A délelőtt, sőt még a délután javarészét is a Donáth-féle házassági és anyakönyvi ügyiratok keresésére fordítottam, míg végre az 1938. éviek közt megtaláltam a számot; utána kerestem magát az ügyiratcsomót, míg végre megtaláltam.

Közben délelőtt járt itt a belvárosi főnöknő, hogy nekik is a fizetésük után 40%-os házadót, ha fizetniük kell, alig marad fizetésük. Az igazgató úrhoz utasítottam, ő járjon utána, és tudja meg a valót.

Délután Bogsán Károly főgondnok keresett fel, vele az egyházközség pénzügyeiről, adózásról és gyűlésről beszéltem, hogy meghatározzuk a személy- és osztályadót az új pénznemre való tekintettel.

Alig ment el tőlem Bogsán úr, telefonálnak a kórházból, hogy ott nagybetegen fekszik Brommer Ödön ny. törvényszéki elnök és P. Ferenc szervita atya. Utána pedig a vasútról telefonálnak: egy Szamosi nevű férfi, hogy megérkezett a tűzifa Pécsről. Ennek azt mondtam, maradjon ott, és őrizze holnapig, mert az éjszakában nem lehet kirakodni. Aközben felkerestem mindkét beteget. Utóbbinál többek közt volt Kovalik Antal gimnáziumi tanár, címzetes igazgató, aki felkínálkozott általános iskolánkhoz – ha más nem lesz –, a latin nyelv tanítására. Megemlítém, hogy dr. Sárközy tanfelügyelőségi fogalmazó is ajánlkozott. Dr. Stenszky József ügyvéd, aki szintén Brommer úrnál (násza) volt, elmondta, hogy anyósának néhai fivére, Zámbó félegyházi címzetes kanonok-plébános 15 holdnyi tanyás birtokát volt házvezetőnőjének holtig tartó haszonélvezete után az ottani egyházra hagyta. De mert most az ilyen hagyatékot, ha az 100 holdon felül van, az egyház birtokában nem hagyják, Veres apátplébánossal történt megállapodás mellett a rokonok örökölnék, de a helyzet megváltoztatásával visszaadnák az egyháznak. Elmondom a módozatot, mely mellett adjanak az egyházmegyei főhatóságnak kötelező nyilatkozatot, hogy annak idején az egyház rendelkezésére bocsátják, hogy más megtartható ingatlanba (ház) fektethessék, mint alapítványt.

Felkerestem Bogsán Károly főgondnokot, hogy holnap járjon el az ügyben; a pénzt nekem kell felvennem; a harangozó a kocsissal kimegy, és a városnak átadandó részt kimérik, a többit behozzák. A vasút szerint a 120 mázsa fa szállítási költsége 1000 Ft körül lesz. Erre pénzt kell szereznünk a takarékpénztártól. De – P. Ferenc szerint – nem kell lefizetni azonnal az egész fuvardíjat, mert valószínű, hogy annak nagymérvű leszállítása (a személydíjat már leszállították 30%-kal) várható. Megkísérlem. Beszóltam még Gorcsa Péter főjegyző úrhoz, aki az egyik takarékpénztárnál igazgatósági tag, hogy kaphatnék-e holnap reggelre pénzt? Szerinte nem lesz pénz, mert 15-e előtt kiadni nem szabad. Meglátjuk holnap; legalább 100–150 forintot kérek, hogy így a vasút ne akadékoskodjék.

Itthon találtam Szamosit, aki gimnázium VII. osztályú tanuló és az apácáknál ministráns. Kiküldtem, hogy a vasúton őrizze a fát; a harangozót a fuvaros szerzésére utasítottam. Holnap reggel ott lesznek. Gorcsa főjegyzőt nagyon lehangoltan találtam; úgy veszem észre, nem bízik a jövőben. Vagy talán családi bajai hangolják le.

Délután itt járt még Tóth-Kása Béla, aki ma este tanfolyamra Budapestre utazik; kitart a jóban.

1946. augusztus 8. csütörtök

A hőség tart; nem tud eső esni a felhősödés dacára.

Megjött Takács Miklós nagykamarási plébános, akit a vármegyei fölbirtok-rendező tanács a mai napra idézett be az ottani határban kimért kegyúri megváltási alap földjeivel kapcsolatban, hogy tényleg van-e az ottani határban az egyháznak más földje is?

Székely Nándor elemi iskolai igazgató jött még, akivel a szerzetes tanerők illetményeiből legújabban levonandó lakásadó (a fizetés 40%-a) tekintetében van nézeteltérés. Amikor pedig arról szólott, hogy az egyházközségnek van-e pénze tűzifa beszerzésére az iskolai tantermek fűtésére, azt a választ kapta tőlem: új hivatást kell foganatosítanunk, és ehhez, ha közreműködik minden tanító, lehet hogy lesz! Mire ő válaszolta: ha kiadom én ezt körözvényben! Megtörtént az is, feleltem, és mégsem jött mindenki. Mire elhallgatott.

A tegnap este Pécsről érkezett tűzifa kiváltására Gorcsa Péter főjegyző úr a makói takarékpénztárnál kieszközölt ugyan 150 Ft-ot kölcsönbe, de inkább Vér János és dr. Szilas úrtól vettem igénybe azt. Amikor pedig lementem a vasúthoz, Bogsán úr azt felelte, hogy a 150 Ft-tal nem érünk el semmit, mert a fuvart ki kellene fizetni. Menjek le Tölgyesi raktárfőnökhöz, az mondja, mennyi az, és talán adhat halasztást néhány napig, ha a mostan folyó vizsgálat meg nem követeli, hogy lefizessük. Amint Tölgyesi úr kiszámítja, látom, hogy 1500 Ft-on felül van a fuvardíj, mert ő 150 mázsás kocsit vett alapul, ámbár csak 113,40 mázsa volt a raksúly. Amikor pedig ott tanakodtunk, még egyszer kezdett számolni, és – úgy látszik a tényleges súlyt véve alapul – 1109,90 Ft-ot hozott ki. Így hát közel 500 forinttal lett kevesebb. Amikor pedig a raktárból a főnök úrhoz igyekeztem, Tamás tiszt tanácsolta, hogy kérvényezzem meg a szegedi üzletvezetőségnél a fuvardíj mérséklését, és beszéljem meg ezt a főnökkel. Ezt azonban már nem találtam irodájában. Innen a Makói Takarékpénztárba mentem, és Majtinszky igazgató úrral megbeszéltem a kölcsönt. A mostani szigorított helyzetre tekintettel ő 400 Ft-ot hajlandó adni két hétre, felhívta a Makói Népbank igazgatóját, aki hasonlóképp ad 400 Ft-ot. Az Arad-Csanádi Takarékpénztárba személyesen mentem, és ígértek 200 Ft-ot. Így kapunk kölcsönt 1000 Ft-ot, a Vér Jánostól való 100 Ft, és hozzá teszek 10 Ft-ot, meglesz a fuvar. A dr. Szilastól kért pénz kell a fiúnak útiköltségre, mert ma nem érkezett ide postán részére pénz.

Délben mondta el Takács Miklós nagykamarási plébános, hogy a földbirtok tanács azt a 30 holdat, mely határukban a kegyúri megváltási alaphoz tartozik, a nagykamarási földigénylők javaslatára úgy osztják ki: plébános 10, bánkúti káplán 10, községnek 10 hold. Délután leveleket írtam a szegedi MÁV-üzletvezetőséghez a tarifa 50%-os elengedéséért, a három takaréknak az 1000 Ft kölcsönért; a főhatóságnak a nagykamarási földosztásról.

5 óra után jött dr. Juhász Kálmán úr, hozta könyvének kéziratát. Járt a nyomdában is, ahol ívenként 200 Ft-ról volt szó, de ebből engednek is. Azt mondtam, hogy ha megállapodik a helyzet, és hitelt lehet kapni, esetleg kölcsönt veszünk fel.

Később kivittem és átadtam az állomásfőnök úrnak az üzletvezetőségnek szóló kérvényt, melyet ő is pártol és terjeszt fel. Elmentem Bogsán úrhoz, aki holnap a pénz felvételét és befizetését a raktárnál eszközli (egyben közölte, hogy a felmért fa 110 mázsa, és mind elszállították a tetthelyre, még a városházára is a 11 mázsát).

Felkerestem Donáth Antal zenetanárt, átadva a reá vonatkozó 1938. évi iratokat, családi származásáról.

Itthon levelet írtam a pécsi kármelita főnöknőnek a fáról. A fiúnak 60 Ft-ot adtam útiköltségre, aki holnap reggel utazik (elláttuk élelemmel, éjjel a harangozónál kap szállást). Megírtam, hogy mennyi volt a lemért fa, és kértem, közöljék az árát. A vasútról jövet a diakonissza-testvérekkel együtt, ezek Kálvin utcai lakásának kapujában találtam a szegénygondozó-nővéreket. Elmondták, hogy elintéződött a külső gondozottak ügye: a város felére leszállította számukat, adni fog kenyérjegyet, és azokat törölték, akiknek gyermekeik, tehát gondozóik vannak. Egyébként a nővérek és testvérek egyetértésben és lelkesen végzik munkájukat.

Egész nap meleg! Gy. Varga Lajos újvárosi hívő közölte, hogy az ottani templomtető helyreállítására Varga ácsmestert bízta meg Szabó Ferenc plébános, aki hajlandó önként vállalkozó munkaerőkkel dolgozni, s úgynevezett regibe vállalja a munkát. Plébános úr vasárnapra hív össze építészeti bizottságot, hétfőn utazik Szegedre a püspök úrhoz, és ha jóváhagyja a számlákat, Varga kedden hozzáfog az anyag kiválasztása után a munkához. Állítólag eternitpala kiutalása is megtörtént, és így a cserepet nélkülözhetik. Ez utóbbira azt feleltem: ha az eternit nincs itt, és azt drágán kellene megfizetni, és pénz nincs (gyűjtésre ne számítsanak; tavaly sokat adtunk, és elolvadt a pénz; az építőmester és a munkások bérét is csak a feles anyag eladásából befolyó összeg fedezheti).

1946. augusztus 9. péntek

Délelőtt 10-től 1 óráig az általános iskolával kapcsolatban a polgári iskolai tantestületekkel megbeszélés. Újvároson is, Belvároson is megnyílik az V.–VI. osztály, és hogy volt növendékeink nálunk maradjanak, fiúkat-leányokat felveszünk. Beiratkozás augusztus 21-től, és a szerint nyílik meg az iskola, amint lesz tüzelő. Lehet, hogy 26-án. Érzékenység megmozdulása akkor, amikor az újvárosi iskolánál Marycz Emil indítványára is az igazgatói teendők ideiglenes végrehajtásával Neiszer Péter bízatik meg; Kubinyi Zoltán érzékenykedik, Székely Nándor dacol.

Délután jött Bogsán főgondnok; lefizette a bankból felvett 1000 Ft-tal a tűzifa fuvardíját (vasúti), hozzátéve tőlem még 9,90 Ft-ot. Megállapítottuk a közeli iskolaszéki és közgyűlés idejét (augusztus 15. délután), és mivel az egyházközségi pénztár üres, a szülők felhívását, hogy önként jöjjenek takarítani az iskola tantermét. Szó esett a tankönyvekről és a polgári iskola 3-4. osztályú tanulók elhelyezéséről; külön kapun fognak bejárni, és csak a földszinten lesznek két tanteremben; az ajtók felett felírások jelzik az általános és polgári fiúiskolai részt.

Estefelé a kórházban meglátogattam Brommer Ödönt és P. Ferencet, utána Somodi Józsefnét, aki már – Istennek hála – felkelt, és támolyogva bár, de járkál.

Nálam járt délután P. Balázs szervita atya, és elmondta, hogy a görög katolikus bazilita atyák a konviktusban akarnak étkezni – ingyen. P. Ferenc azt felelte, hogy az a felügyelő bizottság hatáskörébe tartozik. Azért hozzák ezt tudomásomra, ha eljönnek hozzám, tudjak nekik feleletet adni. Különös is három páter eltartását kívánni, amikor a konviktus fenntartása is oly nehéz manapság a növendékek által hozott természetbeliekből.  – Nagy hőség!

1946. augusztus 10. szombat

Szentmise után megjelent az Acto Catholicatól, Budapestről egy férj, feleség (orvosnő) és leányuk azzal, hogy az itt nyaraló gyermekek ellenőrzése végett jöttek, de leányukat szeretnék itt hagyni – nyaralni. Szívesen telepednének le itt, ahol az orvosnő folytatná munkáját, a leány járhatna iskolába. Minthogy pedig ezeket az ügyeket Szakács káplán úr vitte, s inkább a káplán urak foglalkoztak a gyermekekkel, Szilas úrhoz kellett őket küldenem, azaz: nem küldhettem, mert a szegényházban volt betegellátáson. Sokára megjött; szállást keresett, és talált számukra özv. Nagy Imrénénél, hová elvezette őket. Érintkezést kerestek a vármegyei főorvosánál is, a városinál hasonlóan állás végett.

Délután a kórházba mentem gyóntatni a nővéreket, mert P. Ferenc még nem bír menni annyira. Estefelé Réthy Bella tanárnő keresett fel az indexen lévő könyvek jegyzékét kérvén, mert néhány jó könyvnél nem tud anélkül eligazodni. Kislelkűségében biztattam, ne csüggedjen!

Vacsora után dr. Szilas úrral elmentünk Béres Jánosékhoz, hogy a ma reggel nálunk miséző Béres István esztergomi teológiai tanár urat felkérjük, mondaná el holnap a ½12 órai szentmisét, miután két káplán úr nincs itthon. Vállalta. Beszélgetés során megtudtuk, hogy a hercegprímás urat titkára, Zachar vezeti és befolyásolja. De máskülönben a hercegprímás úr erősen ragaszkodik álláspontjához. A püspök urak között kevés a gerinces ember; a mi püspök urunkat a kommunisták is szeretik, illetve nem bántják. Az esztergomi bazilikában sok a galamb, bejöhetnek, mert az ablakok üvegeit még nem pótolták teljesen. A kanonokok és plébánosok az államtól fognak kapni illetményt, lakásuk után adójukat lefogják, 40 plébános és 80 káplán elbocsátását követelte az orosz, ami meg is történt. Nem néz nagy reménnyel a jövő elé.

1946. augusztus 11. vasárnap

Segítségünkre volt a ½12 órai szentmisénél Béres István tanár úr.

Óriási hőség ma délben is.

Délután 4 órára elmentem, hogy meghallgassam a kisgazdapárti gyűlés szónokait dr. Tihanyi Béla ügyvéd (egy héttel ezelőtt szabadult ki Mezőhegyesről az internáló táborból; lelkére kötötték, hogy ne érintkezzék a múlt uralom cégéreseivel) lakásának ablakából, miután ezzel szemben, a Gazdasági Egyesület elől beszélnek. Majdnem 5 óra lett, mire megkezdték. Sok községből jöttek a párttagok. Tihanyiéknál volt P. Lőrincz és Balázs, valamint Rátky István elemi iskolai igazgató, később jött dr. Fodor Károlyné ügyvédné. P. Balázst és Lőrinczet figyelmeztettem, hogy Rátky előtt óvatosan beszéljenek (fia kommunista agitátor). Szőnyi Imre elnök nyitotta meg a nagygyűlést, bejelentette Pfeiffer Zoltán igazságügyi államtitkárt és Bajcsy-Zsilinszky Endre özvegye (a halottról megemlékezett). Beköszöntő után az államtitkár szólt (másik kettő nem jött), több mint két órán át okosan és ügyesen vágta a kommunistákat múltkori példátlan viselkedésükért. Ostorozta a rendőrséget, hangoztatta az egyház és állam jó viszonyának szükségességét, a hitvallásos iskolákat és azokba járatását az ifjúságnak, a papság megbecsülését és az őszi választásokat. Végül néhány községbeli lány tánca is volt. A rendőrség járkált, de nem volt rájuk szükség, mert a nagy tömeg példásan viselkedett. Gulácsi rendőrhadnagy egyébként kijelentette, hogy mindenáron rendet fog tartani. Pfeiffer azt is mondta, hogy nekünk nem kell sem nyugati, sem keleti kultúra, hanem magyar. Hangoztatta a magyar nemzet ilyen voltát, az integer Magyarországot, a Csallóköz, Erdély és Felvidék visszacsatolását, és ezeknek a vidékeknek magyarjai védelmét, a hadifoglyok hazabocsátását. Amikor az oroszokról szólt, dicsérte is, de még inkább vágta őket; hangoztatta, hogy a községi és megyei választásoknál és a tisztviselőkénél a józan magyar nép odavaló embereket, tanult tisztviselőket fog választani.

1946. augusztus 12. hétfő

Szent Klára napja lévén Szent Ferenc III. rendjének tagjai áldást kértek, mely búcsúval jár. Megkapták. Meghívót írtam a 18-iki egyháztanácsi-iskolaszéki és közgyűlésre (képviselő-testület), melyen az általános iskola ügyét, a párbér és osztályadók mérvét kell megtanácskoznunk. Jött Székely Nándor igazgató és Zsilkó József tanító, akik az általános iskola vezetéséről és a szerzetesnők lakbérlevonásáról adtak felvilágosítást. Mindkét ügyben az egyházmegyei főhatóságnak írok útbaigazításért.

Délben dr. Édenburg Andor főügyész jött, hogy a javadalmi földek fellebbezési ügyében előterjesztendők indoklását megbeszélje. Minthogy a javaslatban a Megyekertre nézve Szabó Ferenc plébános úrtól kell elkérnünk a földigénylő bizottság bizonyos döntésének (mentesítés) leiratát (határozat, értesítés formájában), várnunk kell. Szabó Ferenc urat telefon útján kerestem, de hiába! Úgy látszik, Szegeden van atyját látogatni.

Tegnap este Elekről levelet kaptam. Esperes úr írja, hogy általános iskolát terveznek, és Újtelepen építenek a ravatalozó anyagából. Wagenhofer Ede odakerül; haza jönnek Németországból többen, köztük Rosenacher András kőművesmester, aki az egyháznak dolgozott (kezelte méheimet). A főnöknő pedig arról értesít – legbizalmasabban –, hogy a gyulai kommunisták az eleki zárdát feloszlatni akarják, mert idegen valutát rejtegetnek! Esperes küldi egy újtelepi iskola tervét azzal, hogy Bogsán úr vizsgálja felül, és mondjon véleményt az építkezésről.

Egész nap nagy forróság; a növényzet kiszárad; a gyümölcs és szőlő sokat szenved, lehull.

1946. augusztus 13. kedd

Bogsán úr jött; vele az eleki iskolatervezésről tanácskoztunk; látta, hogy az egyiket én állítottam össze, és Rosenacher András kőművesmester szakszerűen kidolgozta, évekkel ezelőtt, amikor már szó esett az újtelepi agráriskoláról, óvodáról és annak termeiben kápolnafülkéről, hol a szentmisét tartják. Küldött Reibel úr egy szokványtervet is, de csak egy teremről, melyet a VKM adott ki. Úgy látszott jónak, hogy Bogsán úr kiutaznék, és a helyszínen tárgyalja meg az építkezést, anyagmennyiséget stb. Bogsán úr készséggel vállalkozik, és pénteken kiutazik, amit levlapon közöltem is mindjárt Reibel Mihály úrral.

Megbeszéltük még az egyházközség adózás (párbér és osztályadó) ügyét. Takács Bálint temetőgondnok ma Hódmezővásárhelyre ment be kocsin, hogy szembaját (rák) gyógyíttassa, ha megvan még a lehetősége. Átküldte a temetőre vonatkozó könyveket (pénztárnapló, nyugták), ezeket az utolsó napig pontosan vezette. Sajnálnám, ha betegségére nem volna gyógyszer. Kubinyi Zoltán igazgató is itt járt; szükséges volna még legalább egy tanerő (Bandúr). Azt mondtam, szívesen venném, ha volna fizetésére fedezet. Miután pedig csak a 3–4. osztály tanulói fizetnek tandíjat, ez kevés lesz a kiadások fedezésére Kiss János fizetése mellett.

P. Váry Bonajunkta szervita atya, aki Eleken a szerzetesnők lelkigyakorlatát tartotta a múlt héten (Kétegyháza és Battonya is ott volt), az ottani helyzetről értesített, ami szomorú.

Elolvastam ma a „Köztársaság” c. lap e hó 6-i számában két közleményt, melynek egyike a miskolci esetről (a kommunista munkások három zsidót agyonvertek), és arról, hogy a püspöki kar nincs egy akaraton a hercegprímás úrral, és az ellenzék feje, Grősz József kalocsai érsek sem. Bármint álljon a helyzet, érthetetlen, hogy a püspökkari tanácskozásról hogyan kerülhet ki ilyesmi az ellenséges sajtóba! Ennél különösebb eset el sem képzelhető, mikor egyébként is annyira támadják az egyházat! És éppen a KALOT-ról szól az az ellenkezés, melyet pedig tudtunkkal éppen a hercegprímás úr vett védelmében, s megtámadtatása is emiatt történt, tudtommal. (Ez a közlemény igazolni látszik a szervita rendfőnöknek előttem tett abbeli kijelentését, hogy a hercegprímás úr ellen két tagja a püspöki karnak aknamunkát folytat. Szörnyűség!) Így állunk!

Estefelé Ferenczy alispánné keresett fel, holnap Szegedre kell utaznia földje eladása ügyében. Férje népbírósági tárgyalása szeptember 12-én lesz Makón, hacsak el nem halasztják. Fél, hogy ismét belemegy a télbe fogva tartása. Ha kiszabadul, a vejéhez megy Dunántúlra, ahol három kincstári birtokon gazdatiszt (megmarad a nagy uradalmakból a központi épületek közül kb. 78 helyen 6–700 holdas birtok). Béla nevű érettségizett fia nem tanulhat, nincs pénzük, ezért Wittenberger asztalosmesterhez szegődik inasnak, és kitanulja az asztalosságot. Jól teszi, mondom, csak vigyázzon, és a műhelyben ne vegyüljön semmi polémiába senkivel, hallgasson, mégha gúnyolnák is. Hogy pedig alispánné a múlt vasárnap nem ment fel Tihanyiékhoz a kisgazdapárti gyűlés szónokait meghallgatni, okosan tette, mert ott találta volna Rátki István igazgató tanítót, ami pedig nem jó lett volna.

Este elvittük dr. Szilas úrral a fent említett „Köztársaság” c. lapot Béres István tanár úrnak elolvasás végett. Ő mondta, hogy tudnak a püspöki karban fennálló hasadásról, és hogy a hercegprímás által kiadott körlevelet nem minden főpásztor olvastatja fel, ill. fogadja el. Elmondta, hogy a Teréz körúti gyilkosságot fel akarta tárni úgy, ahogy tényleg volt, és a kormányt exkommunikálni akarta a hercegprímás, de a főpásztort figyelmeztették, hogy ezt már a német püspökök sem tették, és így a hercegprímás elállott attól. Béres István is sajnálatosnak mondja, hogy most, amikor ennyire támadják az egyházat, és össze kellene tartani, ellenkeznek, és nincsenek egy akaraton, sőt még a belső ügyeket is feltárják ellenségeink előtt meggondolatlanul. Ez a helyzet!

1946. augusztus 14. szerda

A délelőtt sokan fordultak meg a plébánián hivatalos ügyekkel. Nem is lehetett volna távol maradni. Leveleket írtam lelki ügyekben (Zsámbék és Budapest). Délután Welther Miklós volt takarékpénztári igazgató keresett fel. Elmondta helyzetüket, hogy nem tud alkalmaztatást találni.

5 óra után jött dr. Szalkai Sándor, jelentvén atyjának (volt osztálytársam) ma délután két óra körül történt hirtelen halálát, kenyeret akart szegni, s oldalra fordulva leesett a székről és tíz percen belül elhunyt. Szívbaja volt, sokat izgult az oroszok beszállásolása miatt, akikből most is öt van házukban. A fiú, aki jelenté a halálesetet, Balasagyarmaton törvényszéki elnök; a másik gimnáziumi tanár. Az elhunyt csendes, jólelkű tisztviselő volt a postán.

Délelőtt telefonálnak a városháza 110. sz. irodájából, hogy adjunk kimutatást az egyházközség alkalmazottainak tűzifájáról az 1943. évtől kezdve, kinek mennyi járna? Hívattam az igazgató urat és Zsilkó József tanító urat, de csak utóbbi futott be, amikor elkészültem a kimutatással, melyet Zsilkó úr vitt el, hogy magyarázattal is szolgáljon. Bárcsak kapnánk tűzifát! Másrészről hallottam, hogy a város összeíratja a tűzifakészleteket. Ez ismét spekuláció.

Levél érkezik Kleitsch Mátyás esperes úrtól Kiszomborról, melyben közli, hogy a püspöki hatóságtól vett értesülés szerint Szilágyi Antal ottani segédlelkészt a makói rendőrség letartóztatja, ha most hazajön Szegedről. Nem tudja, mitévő legyen, most Szeged nem akar neki adni másik káplánt. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy tegnap az itteni rendőrségtől telefonon kérdezték, idetartozik-e Kiszombor? Azt feleltem, hogy Szegedhez, a püspökséghez. Tehát ez volt az ok, hogy hová jelentsék a letartóztatást? Később, amikor megjött Szakács úr Szegedről, mondja, hogy ott a püspöki hivatalban körözték. Nemcsak Szilágyit, hanem Farsang plébánost és Tóth István nevű káplánját is letartóztatják. Hallottam még, hogy Kaszaper lelkészével is baj van a KALOT miatt, mert ott egy makói egyén megállapítása szerint a KALOT-helyiség felirata most „testedző egylet” ugyan, de a vezetőség és a szellem a régi! Hát már ez is baj! Nem lehet ezekkel a nyomorultakkal dűlőre jutni, nem férnek a bőrükben a zsidók izgatásaira.

Este Szakács káplán úr telefonon beszélt a pécsi kármelita-apácák főnöknőjével a hagymaszállítás tekintetében közölve, hogy kísérőt küldjenek, és ha még akarnak többet hagymából (50 mázsa tőlem a fáért), küldjenek pénzt is.

1946. augusztus 15. csütörtök

A reggeli 7 órás szentmise után (erre már eljött a volt nagybeteg Somodiné) kocsin átmentem Kiszomborra a búcsúra. Nagymisét mondtam, előtte gyóntattam, Wagenhofer Ede prédikált. Ott volt még P. Erdélyi szervita prior és papnövendékek. Szilágyi Antal káplánt még nem fogta le a rendőrség. Délután 5 óra után átjöttünk a szőlőbe, Schwarz nyugalmazott igazgató is velünk; egészen elkedvetlenített, amikor az oroszok egyszerűen bejöttek a szőlőbe, s ott hagyva csomagjaikat, tovább mentek nyugatnak, Bíró Ferenc szőlője felé. Nemsokára visszajöttek és távoztak. Ekkor már nem volt kedvem megfürödni a Marosban, és hazafelé indultam. Szomorú látvány szőlőmben: lesülnek a fürtök a nagy hőségtől levelekkel és venyigével együtt ott, hol a nap heve erősen éri, a bogyók megaszottak és formátlanok; de szenvednek a gyümölcsfák is a gyümölccsel együtt. Hiányzik az eső.

1946. augusztus 16. péntek

Utánjárásokkal telt el a déli idő: pénz után, hogy Szakács úr tudjon hagymát vásárolni Pécsre, és hogy az én bérlőim is szállíthassák a fáért adott mennyiséget. Pénzt nem adtak a takarékpénztáriak. Politika: hogyha van pénz, a közönség felvásárol mindent. Délelőtt jött Havadi Ferenc csanádpalotai plébános azzal, hogy Tóth István kevermesi segédlelkészt, aki édesanyjánál tartózkodott Csanádpalotán, ma éjjel a rendőrség kereste a plébánián, de mert otthon volt, odamentek érte. Valószínű, hogy elvitték.

Délután a javadalmi ingatlanok elvétele ellen beadott fellebbezés ügyében állítottam össze az adatokat; egész éjfél után 1 óráig tartott, és mégsem lett kész. Ma délelőtt temették Szalkai Sándor ny. postafőfelügyelőt, volt iskolatársamat, aki tegnapelőtt hirtelen elhunyt. Derék, jólelkű férfi és hitves, gyermekeit szerető apa volt. Sándor nevű fia, balassagyarmati törvényszéki elnök és Zoltán éppen itthon voltak, akikért az elhunyt apa oly sokat aggódott.

1946. augusztus 17. szombat

A mai délelőtt is zaklatott volt. Vesződnöm kellett Kurusa András felessel, aki talán elhagyja a tanyát, ahol csak rombol. Követelésekkel áll elő, holott, ha szorosan vesszük, sokkal tartozik ő nekem.

Fent jártam dr. Édenburg Andor főügyész úrnál a javadalmi ingatlanok fellebbezése ügyében. Újabb összeállítást kell készítenem az igénybe nem vett ingatlanokról. Kendrella József magyarcsanádi plébánossal dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyző úrnál jártunk az ottani községtől járó fizetése ügyében. Ott halottam, hogy van kormányrendelet a terhes kötelezettségeknek a községi költségvetésekbe való beállítására. Úgy látszik, erre vall az is, hogy Makó város az illetménytűzifa iránt is jelentést kért az elmúlt napokban.

Délután jött Bogsán főgondnok, aki megjött Elekről, hol megállapodtak az újtelepi tanterem építésére nézve; vele még a párbér és az osztályadó iránt tárgyaltam. Kubinyi Zoltán polgári iskolai igazgató iskolai ügyekben tárgyalt (igazgatói teendők ellátása), szóvá tette az általános iskolai igazgatói állást Székely Nándor elemi iskolai igazgató érzékenykedése miatt (amire oka nem volt). Szó volt szülők szövetségének megszervezéséről és a holnapi egyháztanácsi-iskolaszéki közgyűlésről.

Az újvárosi zárdafőnöknő azzal jött, hogy Újvároson Neiszer Péter igazgató izgat az általános iskola felállítása ellen. Azt mondtam: amit már elhatároztunk, azt visszaszívni nem lehet. Este fáradtan elkészítettem a kimutatást. Farsang László és káplánja deportálásáról vett hír vétele után beszéltem érdekükben Farkas Imrével, a Nemzeti Bizottság elnökével. A fogságba elhurcolt három paptestvér után való kérdezősködés mellett mondtam, minek csinálják ezt? Ezzel nem tesznek jó szolgálatot. Nevüket feljegyezte s ígérte, hogy érdekükben eljár.

1946. augusztus 18. vasárnap

A nagy hőség nem szűnik, nem tudni, mi lesz a kukoricával, szőlővel és egyéb veteménnyel! Isten irgalmazzon!

Szentmise után Elekről jött ember (Molnár nevű postás) hívatott a sekrestyébe. Levelet hozott az ottani zárdafőnöknőtől, melyben kér, ennek az embernek ügyét pártoljam. Ennek, mint volt makói (Szent Anna utcai) lakosnak – most Eleken telepes az 503. sz. házban – menyasszonya Erdei Katalin jelenleg a kórházban van alkalmazva, és egy nővér biztatására katolikus vallásra akar térni (református), és a párja akarna lenni, azonban együtt éltek egy évig. A férfi szeretné, ha a nő visszatérne hozzá, és megesküdnének. Azt mondtam, amit lehet, megteszek, értesíteni fogom a főnöknőt levélben.

Nagymise után felkeresett Reicher László igazgató, és beszélt a takarékpénztár ügyéről (Filpergernétől átengedett 100 mázsa kender és ebből 10 mázsa Szirbik Sándor református lelkész úrnak, aki annak elintézését ügyesen hajtotta végre).

Bogsán főgondnok arról szólt, hogy nem volna-e jó, a mai iskolaszéki ülésen felvetni a kérdést, hogy azok a tantestületi tagok, akik valamelyik Istent és vallást tagadó pártnak tagjai, valljanak színt, és ne maradjanak a katolikus iskolafenntartó szolgálatában. Erre azt feleltem: erre még ráérünk, megjön mindennek az ideje.

Délután a Jókai u. 11. sz. alatti lakosnak magát valló Jenei Erzsébet (H. Kovácsné) jött azzal, hogy őt ideküldték, segítsek rajta, mert őt a partizánok üldözik, most is kettő volt nála, lakásán. A szegényházi nővérekhez küldtem, miután telefonon felhívtam a főnöknőt, és figyelmébe ajánlottam. Nehezen akart elindulni szegény lélek. Úgy látszik, nagy lelki megrázkódtatáson mehetett át és megzavarodott. Férje állítólag fogoly. Délután megtartottuk az egyháztanácsi-iskolaszéki és képviselő-testületi gyűlést, melyeken az általános iskolai egyházközségi adóügyek és Perjés Kálmánné kérelme kerültek szőnyegre. Többen hiányoztak. Pécsről ma reggel megérkezett egy férfi, aki kísérni fogja a hagymát és sót a vasúton.

1946. augusztus 19. hétfő

A mai nap zajos volt reggeltől kezdve estig, emberek és háziak forgataga, szinte förgetege. Fájdalom, csalódás és emberi érzékenység mindenki részéről, akikről pedig gondoskodni látják, hogy gondoskodom és gondolok velük.

Reggel mondja Bogsán főgondnok úr, hogy Reibel Mihály eleki esperes már délután Szegedről jövet, bejön és elvisz 25 kg vöröshagymát, főgondnok 60 kg-ot kér, zsákokat hozott. Rikácsnétól érdeklődöm a tegnap nálam járt eleki férfi, Molnár szülei és Erdei Katalin nevű menyasszonya felől: nem tud semmit felőlük.

Dr. Rohály úr jön egyházközségi ügyben (adózás); ugyanakkor jelenti dr. Szilas, hogy a rendőrségen Jámbor főhadnagy elmondta, hogy Tóth Istvánt elbocsátották, Farsang László és Szilágyi Mezőhegyesen vannak, eddig Battonyán voltak, oda szállt ki Jámbor, és onnan internálták Mezőhegyesre, ügyiratuk Szegedre, a népügyészségre kerül hamarosan. Szilágyi ellen fegyverosztás, Farsang ellen ennek tudtával nem jelentése a rendőrségen a vád. Erről délben jelentést adtam Szegedre telefonon. Sopsich János prelátus, püspöki igazgató keményen szól: ha fegyverről van szó, a bűnösök bűnhődjenek; üzenjem meg Varga Mihály ott szüleinél tartózkodó szegedi hitoktatónak, hogy azonnal hagyja el Kevermest, ott addig nem lesz szentmise, amíg papjaik haza nem kerülnek, és ha valami előfordul, Elek látja el őket. Kiszombor se fog kapni segítséget Szilágyi helyett. E szavakra az az érzésem, nem fog használni ügyeinknek. Kevermesen a veszély nagy a hithagyásra: ott régen is sok baptista volt; erre próféták hamarosan odaérnek, a lélekkúfárkodásnak tág tere lesz. Ezt délután közöltem mindkét helyen, Kleitch Mátyás esperes úr levélben jelenti, és segítséget kér. Varga Mihály pedig úgy nyilatkozott, hogy valamely szomszédos plébániára vonul, mert szabadsága e hó 28-ig tart.

Dr. Kleinné, Navratil Margit jött oktatásra. Este jegyzőkönyveket mondtam írógépbe a vasárnapi egyháztanácsi-iskolaszéki és képviselő-testületi gyűlésekről.

Egész nap, mostanig forróság!

1946. augusztus 20. kedd

Szent István napja, templombúcsúnk ünnepe. Sokfelől jöttek környékbeli hívek, és járultak a szentségekhez. Itt mondott szentmisét dr. Szenthelyi-Molnár István tábori lelkész, a görög katolikus templomban Ökrös László ny. tábori esperes és Béres István teológiai tanár, továbbá Watz Oszkár somogyi-telepi helyettes lelkész, akit Törökkanizsáról elűztek a rácok. A szentmisén segédkezett még Rátkai Ödön földeáki segédlelkész. Hatósági személyek is voltak, akiket meghívtam volt tegnap írásban (az oroszok elutasították). Nagy hőség emésztette a híveket, és nem tud esni, jóllehet a légsúlymérő süllyed. (Szerény ebédre dr. Rohály, Béres tanár, Watz Oszkár és a teológusok jöttek.) Nagymise előtt a szentbeszédet dr. Szilas mondotta a szent Jobbról példaképpé a mai nemzedéknek.

Este még lementünk köszönteni mai névnapján Kotsis István egyházközségi világi elnököt. Menet még nagy tömeg mozgott a Katolikus Körrel szemben a búcsú téren, visszatérőben (fél óra) már itt elcsendesedett, de a többi alkalmakhoz tolongtak befelé az utcákon. Villámlás és dörgés estenden; bár adna jó esőt Istenünk!

1946. augusztus 21. szerda

8 órakor elmentem a városházára, hogy a polgármesteri hivatalban a bejelentett megbeszélésen részt vegyek a várostól járó deputátum megállapításán, ill. annak eligazításánál. Megjelent dr. Rohály, Szabó József református lelkész, a városi ügyész, a főjegyző és Szűcs László dr. tanácsnok, a polgármester másfelé ment el. A városi főszámvevő eleinte töröltetni akarta a fajárandóságot, később visszakapott, a már megváltott járandóságok összegét, leszállítva ⅔-ad részre, de szorozva hárommal (3 Ft = 1 pengő), ami a 630 pengőnek kétszeresét tenné, tehát 1260 Ft lenne, de a múltra adnának engedményt (1946. július 31-ig terjedőre), a jövő év maradna egészében; úgyszintén kellene engedni a fából is a múltra (veszett fejszének a nyele). Úgy állapodtunk meg, hogyha a holnapi közgyűlésen a hangulat ellene szólna a múltra szólván a hátralék teljes kiegyenlítésének, akkor egyikünk felszólal, és kijelenti, hogyha tárgyidőhöz kötöttem (október 31.), engedünk a múltra, de jogfeladásról szó sem lehet.

A telekkönyvi hivatalban utána néztem a magyarcsanádi iskolai földeknek, amelyeket a községi iskola államosításával átadtak az államnak. Hazatérőben Gorcsa Péter főjegyzővel beszéltem a holnapi közgyűlésre kerülő ügyünkről. Délben itt volt Mag Béla tanyai lelkész úr, aki Kevermesre akart utazni pihenésre. Megkérdezvén telefonon a püspöki hatóságtól, Sopsich János irodaigazgatótól azt a választ kapta, hogy ha megy is, vasárnapra nem maradhat ott. Ennélfogva Mag úr jobbnak látta, hogy nem megy, visszamegy a tanyára, és legföljebb szüretkor megy el egy hétre bátyjához.

Levelet írok az egyházmegyei főtanfelügyelőhöz az itteni polgári és elemi iskolai igazgatók között fennálló súrlódás miatt, hogy az itteni polgári fiú és az általános iskola vezetésénél két vagy egy legyen igazgató, és melyik legyen az? Így legalább – vélem – igazságot lehet tenni közöttük.

Délután 5-kor tantestületi ülés a tanárok és belvárosi tanítókkal. Megállapítása a tanerőknek, tantermeknek, tanrendeknek és hogy egy tanárnőt is kell (dr. Bánkyné) alkalmazni, kinek férje orvos és Ceglédről kerültek ide. Kiss János tanítani fog bent, a nő Újvároson is, bent tornát a leányokkal. Szóba került a szolga helyzete és hanyagsága, a vízvezeték javítása és a tanulók vezetése felügyelet alatt az istentiszteletre.

Este jött Verner Dezső szeged-királyhalmi plébános, aki átutazóban van. (A hívek felpanaszolták, hogy tegnap, a vecsernye keretében az ő ájtatosságukat nem foglaltam be. Talán haragszom és hogy a villanyt nem gyújtották fel nekik a vecsernye után. A vecsernyét én tartottam, de Kiss Ferenc bekukkantott a sekrestyébe, s látván, hogy felöltöztem, mondhatta volna, hogy mit végeznek, de egy szóval sem tett említést. Hát ilyenek ezek a jámbor asszonyok: telhetetlenek és nyakasok. Pedig nagyon rosszul tudják, hogy ellenük volnék.)

1946. augusztus 22. csütörtök

Korán keltem, hogy 5-kor indulhassunk Gera Sándor bérlővel a dáli tanyára. Verner Dezső úr elment ½ 6 előtt, hogy Kendrella Józsefet meglátogassa Magyarcsanádon. A bérlők kérték, ezért szentmisét mondtam ½7-kor, és utána jöttek értem. Hűvös, de poros időjárás mellett ¾9-re értünk ki. Útközben találtuk a Kurusa András bérlő fiát, aki üresen befelé tartott majd apjával, aki kerékpáron ment. Intésemre odajött a kocsihoz, közöltem vele a sertés elpusztulását, amit ő tüdőgyulladásnak tulajdonít, nem vésznek. A bérletről lévén szó, úgy mondta, hogy mivel nem mondtam fel neki, nem fog kimenni a bérletből, hanem csak ha kap más bérletet. Nem akarja elismerni, hogy elfogadta múlt legutóbbi beszélgetésünkkor is azt, hogy elmegy tőlem, és hogy fiával együtt fognak máshol gazdálkodni.

Künn szétnéztünk a hagymások földjén. Egyesek most szedik a hagymát, és a bérlet meghosszabbításáról szó esett egyiknél, azt feleltem, hogy ez eldől, ha új feles lesz. Bizony, nagy rendetlenség van ott az épületek körül! De hogy elmenni készül Kurusa, saját házbelijei és a szomszéd is (Csorbáné) mondák Geráéknak. Geráék azt kívánnák, szántassam fel saját költségemre traktorral az egész területet, és adjak ki hagymásoknak 15 holdat, melynek haszonbérét fizessék előre készpénzben, és akkor a föld maga fizeti ki a szántás díját; szerintük ezáltal a jövő évi termésből ezt megkapnám. Meghagytam, érdeklődjék a szántás díja és hagymásoknál a remélhető haszonbér után.

Délben, ebédnél szóba került a Vertán-telepi hívek lelki gondozása, s egyben az ottani iskolások hitoktatása. P. Lőrincz és általában a szerviták húzódnak (kezdettől) az ottani teendők elől. Ha azonban tőlünk látná el egyik káplán, másképp lenne. De itt mérlegelni kell az istentisztelet helyét is, hová kerülnénk? Mert ha a népházban nem lesz otthonunk, bajos lesz ilyet találni.

4-re elmentem a városi közgyűlésre, ahol az egyháziak deputátumait is tárgyalták. Az előző napi tanácsülésen, amint dr. Szűcs Zoltán mondta, egyesek eleinte ellene voltak, később megnyugodtak, amikor hallották, hogy az egyháziak engedhetnek a hátralékból (amint erről tegnap szó volt). Amikor erre a részre került sor, senki észrevételt nem tett, és így egyhangúlag elfogadták a hátralék összegét és a folyó kiadás tételeit. Hál’ Istennek!

Este megjelent Mendei Mihály Vertán-telepi iskolaigazgató, és a hittanórák beosztásáról szólt. A fentiekben foglaltak szerint járunk el, csak legyenek türelmesek!

Ma említé Bogsán Károly főgondok, hogy a pénzügyigazgatóságtól B-listára helyezett Soltész István tisztviselő szívesen vállalja az egyházközségi h. pénztárosságot. Gulácsi János szerelni jön holnap az iskolához.

1946. augusztus 23. péntek

Éjfél után négy órakor dörgés és villámlás esővel. A levegő lehűlt, és a tanyák közt is volt eső, amint a tanyaiak mondták.

Délben felkerestem Édenburg Andor főügyész urat, aki telefonon közölte, hogy az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz benyújtandó felirat készen van. Elmentem és ideadta átolvasás és észrevételezés végett.

Ma 8-kor átmentem az iskolába, ahová a vízvezeték munkálatainak végzésére Gulácsi lakatost rendeltük, vegye fel a hiányokat, és mielőbb csinálja meg. Várni kellett rá. Ígérte, hogy helyreállítja. Szó esett az udvaron a fásszín végéhez építendő illemhelyről, melyet a polgári fiúiskola használ.

Az újvárosi főnöknő jelenté, hogy őt Kiskunmajsáról idekerülő nővérek helyébe küldték, ahol ismét főnöknő lesz. Helyébe két nővér kerül, kiknek egyike csak főnöknő lesz.

Délután itt járt Mag Béla húga, náluk kevesebb eső volt. Délelőtt dr. Bánkyné a polgári ill. általános iskolához alkalmazandó tanárnő jött Kubinyi Zoltán igazgatóval, és Neiszer Péterrel, utánuk ifj. dr. Stenszky József neje, okleveles tanítónő, hogy szívesen jön iskolánkhoz, ha reá szükség lesz.

Délután temettem ifj. Rácz János rendőr-alhadnagyot, kegyetlenkedő halottat, aki tüdőbajban halt el 18 éves korban. Apja felekezetnélküli, de meghajolt az érvek előtt, hogy katolikus mód temettessék el. Kivonult a rendőrség, nép kevés. A sírnál a szertartás végeztével szóltam néhány szót (a két igazságról: minden életben a bölcső és a sír jelent legtöbbet). Szólott még a rendőrség részéről Szász Dezső politikai osztályvezető, Kádár Ferenc és az ifjúság részéről egy fiú. –

A megyeházán értekezlet volt az amerikai csomagokból megyénknek juttatandó adományok elosztását ellenőrző bizottság megalakításáról; ügyvezető elnöknek javasoltam dr. Fodor Sándor főjegyzőt. Remélhetően küldenek élelmet és ruhát. Kérünk teherautót is.

Hazatérőben találkoztam dr. Könyves-Kolonics József ügyvéddel, aki a helyzetet nagyon kritikusnak mondotta. Délután is hűvös, esőre hajló.

1946. augusztus 24. szombat

Az elmúlt éjjel ismét eső jött. Hál’ Istennek ezért is.

Délelőtt volt megyei közgyűlés, vidékről is csak kevesen jöttek. A költségvetés tárgyalását nem követte nagyobb vita. Győr- és Moson vámegyék átírtak a csehszlovák kapzsiság és térfoglalás ellen. A főispán úr indítványára a közgyűlés megtoldotta azzal a nálunk tapasztalt ténnyel, hogy az itteni megyebeli tótok nem akarnak elmenni, tehát hamis beállítás az, amit az ügynökök jelentettek Párizsban éppúgy, mint a kormánynak, mintha a tótoknak itt nem jó soruk volna.

A javadalmi földre vonatkozó ügyiratot visszaadtam a főügyész úrnak változatlanul, mert az összeállítás és évek felsorakoztatása jó. Leírás után aláírom, és benyújtjuk a vármegyei tanácsnál továbbítás végett.

Farkas Imre, a Nemzeti Bizottság elnöke közölte még a gyűlés előtt, hogy érdeklődött a két letartóztatott lelkész iránt, és azt a választ kapta, hogy a rendőrség nem akart semmit sem kezdeményezni magától, hanem ezt fegyver miatt bolygatták helyben, és ilyenkor a rendőrségnek szigorúan kell eljárni. Megmondtam, hogy erről mi is tudunk, és ott hibáztak, amikor felhívás idején nem szolgáltatták be a fegyvert. Említést tett még a kövegyi helyzetről, ahol a volt helyettes lelkész (Krajnai-Hudlin) hozzátartozói áskálódnak Vörösvári ellen, holott őt mindenki szereti. Megnyugtattam, hogy ezt a főhatóság is tudja.

1946. augusztus 25. vasárnap

Eső után kellemes nap. Délben jött Kovalik Antal gimnáziumi tanár és címzetes igazgató azzal, hogy a Szegedi utcai általános iskolához rendelni akarja őt az igazgató úr; azonban nyíltan kimondta, hogy már iskolánkhoz kötötte le magát. Mégis jónak tartja, ha mi kérjük a miniszter urat, hogy ezt hagyja jóvá, és terjesszük fel a katolikus főigazgató úr útján mielőbb. Ezt közöltem Kubinyi Zoltán igazgató úrral, felkértem őt, ezt foglalja írásba, és már holnap reggel továbbítjuk. Megmutattam neki az általános iskolai igazgatásra vonatkozó főhatósági leiratot is.

Tegnap, szombat délután keresett fel Soltész István, most nyugalmazott állami tisztviselő, hogy felvehessük az egyházközségi [pénztárba]. Azt mondta, vállalja heti 16 Ft díjazással. Jónak láttam ezt, és mondtam, már holnapután átveheti a pénztárt Nagymiklósi János számvizsgáló bizottsági elnök és Bogsán Károly úr jelenlétében.

Estefelé még dr. Édenburg Andor főügyész úr jött, aki elhozta aláírásra az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz szerkesztett beadványt.

Ma, vasárnap írtam ajánlósort Pálfy Klára részére, hogy valamelyik budapesti zárda-internátusban felvétessék bentlakóként, jó hangú leány, és énekszakban akar kiképzést. Eddig énekkarunkban és a szegényházban is énekelt. Apja szabó (Héderváry u. 16. sz. a.) Az ajánlólevelet a Szent Teréz, ill. egy másik zárda-internátus főnöknőjéhez címeztem, és édesanyja vitte el.

Délután Puruczky állami tanító – aki az elmúlt iskolai évben az Almási utcai állami elemi iskolában tanított, jött Szakács káplán úrral, és a Vertán-telepen kezdeni szándékolt lelkipásztori munkával kapcsolatban mondott el néhány tudnivalót. Elmondtam, hogy tervünk ott, ill. az új házhelyek során kis templom építése, egyelőre, ha kapunk házat, abban rendezünk be imaházat. A fő törekvés a hívekkel való intenzív foglalkozás. Megnyugvással hallottam tőle egyes ottani szülők kijelentését, mely szerint kívánják, hogy a tanítóság gyermekeit vezesse templomba. A házhelyrendezés során kérünk helyet templom részére.

1946. augusztus 26. hétfő

Dr. Becker Vendel főigazgató jött Szegedről, a vármegyei földbirtok tanácsnál van dolga. Még nem intézték el az alapítványi föld visszaadási ügyét.

Ma volt Veni Sancte a Szegedi és Almás utcai iskolai tanulók részére, tartotta Szakács káplán úr; a Deák Ferenc és Bajza utcai iskolai tanulók részére kisegítésként Kiss Ferenc káplán úr tartott. A mi iskoláink a jövő vasárnap tartják ezt.

Tegnap délután egy budapesti ügyvéd neje (Fehér) járt itt. Leányuk Bencze nevű gazdánál a tanyán van, ahol megerősödött, jóllehet erős munkát kellett a jószágok mellett végeznie. Elmondta a nő, hogy a Szent Jobb-körmenetet Szent István napján az eredeti terv szerint nem engedélyezték, hanem csak a belváros felé, kis területen, ahol a félmilliónyi hívő sereg alig bírt mozdulni is. De impozáns volt így is. Még protestáns küldöttségek is voltak. Az orosz és oláh diplomaták nem jelentek meg. Érthető!

Délben elmentem a városházára, ahol kereskedelmi iskola felügyelő bizottsági ülés volt a beíratásról, tandíjakról, tanári helyettesek alkalmazásáról. Délután még beszélgettem dr. Becker úrral, aki 4 óra után visszautazott Szegedre. Délelőtt P. Erdélyi jött, és hozta dr. Rohály úr kérelmét a bazilita atyák élelmezéséről. Az esetre mondtam, ha az atyák természetben megadják azt, amit az internátusi fiúk megadnak, vállalják az ebéd és vacsora adását (más már nem lesz náluk étkezésre; Herszényiéknek felmondott, elégedetlenkedett; a többi tisztviselő, a volt alispánné, Ferenczyné és leánya vezetésével közös konyhát nyit az Érdeki-féle vendéglőben). Pénzért nem adhatnak semmit, miután ma oly nehéz az élelmiszerek beszerzése. A munkáért nem kérnek semmit. Abban állapodtunk meg, hogy ezt levélileg közöljük velük.

Estefelé az alispán és főügyész urak (dr. Nagy Zoltánnéval) kerestek fel. Az előbbiek kérdezősködtek a kevermesi plébános és káplán felől, mert újságból úgy értesültek, hogy a múlt vasárnap a községi bíró tartott istentiszteletet pap hiányában a templomban. Elmondtam, hogy mi a helyzet. Tegnap Simonné és Mészárosné Mezőhegyesen voltak Farsang urat meglátogatni; ott volt az édesanyja is. Ők most ott dolgoznak vasúti töltésen, irodában. Csodálkozva vették ezt tudomásul.

Részben napsütéses időjárás.

1946. augusztus 27. kedd

Borongós időjárás. Délelőtt a postás hozta hírét, hogy a Katolikus Körben az ott tartózkodó magyar katonaság mennyi kárt csinált. Eltűnnek a felszerelések, edények, és a felelősséget senki sem akarja vállalni. Szerinte leltározni kellene mindent, és a károkat jegyzékbe foglalva követelni kellene a kártalanítást addig, míg a katonaság ott van. Helybenhagytam azzal, hogy ezt választmányi ülésből kifolyván lehet elintézni, de ő is legyen ott, mint jótálló. Vállalta.

Székely Nándor iskolaigazgató jött ismét érzékenykedve, hogy őt mennyire érte sérelem az általános iskola szervezésével. Jogköre megszűnt, és nem úgy bántak el vele, mint az általános iskolánál, ahol két igazgatót, akik nyugdíjba mentek, újságban is kimagyarázták, hogy helyükbe épp ezért kerültek mások! Felhányta az újvárosi szervezést is, hogy azt is elvégezhette volna ő. Nehezen érti meg Székely úr, hogy itt iskolánk tekintélye is kockán forog, ha érzékenykednek. A mostani iskoláztatási utasítás szem előtt tartásával fogják a tanulókat, mert mint ma mondta a Vertán-telepi igazgató, az ottani iskolába eddig 160 tanulót írtak be, s kívánják a 6. osztály megnyitását is (Eddig 1–5. és 7–8. van). Ez pedig iskolánk kárára lesz. Épp ezért tegyen félre minden más tekintetet, és értsenek egyet Kubinyi Zoltán igazgatóval. Azután felhányta, hogy őt az iskolaszolga semmibe veszi, gúnyosan megy el mellette stb. Hát, ennyire vagyunk Székely úrral! Megnyugtattam, hogy a szolga elbocsátásakor rájuk bízom az újnak kiválasztását.

Délután lementem a szervita atyákhoz a baziliták élelmezését és a dr. Halász Pál közölte felhívást (a konviktusra való tekintettel UNRA-segély kérése) megbeszélni velük; továbbá a Szent Gellért ünnepséget szeptember 22-én. P. Ferenc közölte az esetleges elhelyeztetéseket, de ha mindannyiókat elhelyeznék, ez ellen kérelmet küldök, mert a helyzettel nem ismerős manapság nem bír eredményt felmutatni, különösen élelmezés terén, és vigyáznunk kell az internátus színvonalára, mert megnyitják a falusi őstehetségek internátusát Giday Kálmán tanár vezetésével, ahová tőlünk elvisznek négy fiút, akik évközben kerültek a Szent Gellért konviktusba. Láttam, hogy a konviktusban erősen folyik a takarítás, súrolás, rendezkedés; csak szalmát nehezen kapnak az ágyakba. Kevés a takarmány a jószágok számára is, panaszkodik a házfőnök. Fájuk egyelőre van, de szén kevés. Két nővért is kicserélnek, helyettük erősebbeket várnak. Átadtam három gyűjtőívet is, amelyeket a vármegyétől kaptam a hazatérő hadifoglyok felsegítésére Szegeden, ahol elosztják őket.

1946. augusztus 28. szerda

Teszling József ny. ezredes keresett fel; új híreket hozott: spanyol leadó szerint – mint hallotta, mert nála rádió nincs –, éjjeli leadás közli a magyarok védelmére irányuló tevékenységet. Szerinte az oroszok jobb indulatúak, mint a mi saját véreink velünk szemben; példa Kaszaper, ahol az oroszok vitéz Vén tábornok birtokának csonkítását nem engedik, ami törvény ellen volna.

Jött Mag Béla tanyai lelkész, aki Kevermesre akar menni; a helyettesítést Szabó Ferenc újvárosi plébános és káplánjával elintézte. Felhívtam figyelmét a főhatósági tilalomra: nem szabad végezni semmi ténykedést, és hogy levélben kérjen szabadságot. Ezt megtette. A levéllel igazolom a helyettesítésről való gondoskodást.

Bogsán főgondnok jelenti, hogy Gulácsi János lakatos az iskolánál a vízvezetési szerelést abbahagyta. Kérte, járjak utána, hogy más mester folytassa és befejezze.

Szóvá tette dr. Szilas az elemi iskola 1–4. osztályaiba beírt 258 tanuló számát, és ehhez az 1–2. párhuzamosítási szükségességét. Ha nem jön vissza Perjés Kálmánné, és marad Béres Ida tanítónő, még egy tanerőt kell alkalmazni, s ez lehetne Vér Emília, akit ugyan az állami tanfelügyelő [Hencz Aurél] úr biztat, hogy menjen át a református iskolához, ahová beosztani lehetősége van. Azonban jobb szeretne a mi iskolánknál maradni. Ez okból Szilas úr megkérdi a most Makón tartózkodó Janson állami főigazgató urat, lehetséges-e, hogyha kinevezik Vér Emiliát az államihoz, beosztanák hozzánk a szolgálattételre? Várjuk a választ! Egyébként lehetősége van annak is, hogyha Perjésnét igazoltatása előtt nem engednék tanítani, alkalmazhatnók dr. Stenszky Józsefnét, aki nem régen ajánlkozott iskolánkhoz.

Délelőtt átmentem az iskolához, láttam a takarítás, a meszelés menetét, de az abbahagyott munkát is Gulácsi részéről. Megtudtam, hogy az első osztályba 80 gyermek iratkozott, a tavalyi első osztályból a főnöknőhöz mind visszajött, Béres Idánál sok nem iratkozott be, tehát ezeket össze kell vonni, és csak egy másodosztály marad. Ezek szerint több tanerőre nincs szükség.

Később jött Bogsán főgondnok és Soltész István pénztáros; utóbbi a pénzkezelés iránt tett előterjesztést (átirat a városi adóhivatalhoz egyházközségi adónak előlegként való szedése iránt); előbbi mondta, hogy Gulácsiék ma délután folytatják a munkát. Felhívtam erre Kubinyi Zoltán igazgató figyelmét, ellenőrizze, mit helyeznek a falba és hogyan.

Délben megbeszélést folytattam a javadalmi föld jövendő bérlőivel (nagyon súlyos feltételek – reánk) lesznek: szántási költség, fél vetőmag, fél aratási és cséplési, kukoricaszedési díj, úgyhogy a nagy adók mellett alig kap a javadalmas ⅓-ad részt. De hát ma ez a helyzet!!

Estefelé átmentem az iskolába, ahol az elemi iskola 2. osztályában történt beíratások iránt érdeklődtem, mert halottam, hogy Béres Ida tanítványai közül sokan elmaradtak, talán máshová iratkoztak? De mert 30 már beiratkozott, és a nővérek szerint még fognak jönni, hihető, hogy nem személye miatt maradtak el eddig, és visszajönnek. Bár a nővérek mondják, hogy a szülők éppen rájuk való tekintettel hozzák iskolánkba gyermekeiket. A nővérek szerint az első osztályba beírt 80 tanulót is nem ártana M. Ágota nővérnél hagyni, aki készséggel vállalja ezt a nagy létszámú osztályt.

Micsák Márton főtanácsos spanyol leadásról vett hírek alapján – amint ő is mástól hallotta –, biztatják a magyarokat, hogy felszabadulnak hamarosan.

1946. augusztus 29. csütörtök

Isten nagy napot engedett megérnem: betöltöm a mai nappal 70. évemet! Hálát mondtam e nagy kegyelemért Neki! Megemlékezve édes szüleim, nagyszüleim, jó tanítóm és plébános elődöm, valamint püspökatyámról, akik nagyon jó akarattal segítettek a papi rendbe.

A szentmise után a sekrestyében Bogsán Károly főgondnok a megjelent Credo, egyházközségi és egyéb társulati tagok, kórházi és szegénygondozó nővérek nevében köszöntést mondott, úgyszintén az énekkar is. Megköszöntem a figyelmet, és kértem közreműködésüket, segítségüket abban a munkában, melyet még a jó Isten véghez vinnem enged. (Megjelent Reicher László, dr. Nikelszky Jenő ny. polgármester, Fábián Tibor állomásfőnök is.) De eljött Medgyesegyházáról Szűcs György makói káplán úr is, aki szentmisét mondott. (Pro memoria: tegnap este a dolgozók iskolájának ünnepségén a Hagymaházban megjelent Janson főigazgató, a főispán, a polgármester. Dr. Szilas szerint a főigazgató úr kemény beszédet mondott, mely az igazi szabadság és értelmiségről szólott. A főispán úr is elég konstruktív módon szólt.)

Délben Schill János, Szirbik Sándor református lelkész, dr. Magyary László, majd Janson főigazgató és Kovalik Antal; utánuk a helybeli papság dr. Rohály úr vezetésével jött köszönteni. Örültem, hogy készségüket felajánlják a további építő munkámhoz Isten dicsőségére, ha Isten még néhány évvel megajándékoz. Bejött még Kendrella magyarcsanádi plébános is, aki szintén itt ebédelt.

Előbb Kapossy Gyula földeáki plébános jött rövid időre (s elmondta az ottani állami tanítónő, az orosz fogságban szenvedő orvos nejének esetét és áthelyezését), és az iskolanővérek mindkét városrészből, köztük az új főnöknő és nővér Újvárosról; velük az iskoláról beszéltünk.

A szentmise után a köszöntők közt volt Gorcsa Péter ny. főjegyző és Broda Béla ny. polgári leányiskolai igazgató, akikkel 1888–1892-ben együtt jártam a középiskola négy osztályát; negyedik társunk a közelmúltban elhalt Szalkai Sándor volt ny. posta-főfelügyelő. Voltunk többen, de makóiak mi maradtunk Isten kegyelméből.

1946. augusztus 30. péntek

A délelőtt nagy része azzal telt el, hogy a már értéktelenné vált papírpénzt szedtem össze a templom és Szent Antal bevételéből, hogy túl adjak azon, és elküldtem a Pécsről küldött ostyákért. Ennek végezte közben jött Bogsán Károly főgondnok és Neiszer Péter helyettes igazgatótanító Újvárosról jelenteni a beiskolázottak számát és az ablakok üvegezési, valamint takarító-szolga felfogadási ügyét (utóbbi havi 70 Ft-tal), előbbi mindkét iskolánál kb. 100 Ft-tal.

Később elmentem a vármegyei gazdasági egyesületbe, majd a gazdasági felügyelőségbe vetőmag-igénylés végett, a tanfelügyelőhöz a palotai plébános kértére és a nagymajláti iskolához katolikus tanító küldése iránt, hogy ott legyen hitoktatás végzésére római katolikus tanító. Ezt kérelmeznem kell írásban, mint esperesnek.

Délután a feles haszonbérlővel számoltam el, majd Saitos Valéria jött, aki József Attila költő menyasszonya volt, amint mondta görög katolikus és Saitos Gyula nővére. Sokat mondott el a mai helyzet felől, és az iránt szeretné, ha lépéseket tennék, hogy a halálbüntetést töröljék el nálunk, amit az apostoli szentszék és az amerikai magyarság révén vél elérni. Megkísérli a kommunisták véleményét kipuhatolni. Ha ezek ezt keresztül vihetnék – mondja –, nagyon megerősödnének. Azonban gondolom én, ezek erre nem hajlandók, mert hisz éppen ők szállítják a magyarokat halálba az oroszok kedvéért, akiket itt tartanak saját erősítésükre, mert ha nincsenek itt az oroszok, rég leáldozott volna a napjuk.

Este 6 óra után Szilágyi Antal kiszombori káplán keresett fel: még tegnap felszabadult, és a mezőhegyesi internálótáborból elbocsátották. Farsang László plébános még ott maradt. A három legényt, akiket Szegedre vittek az ügyészségre, szintén szabadon bocsátották; de írásos végzést szabadon bocsátásáról még nem kapott, velük most nem bántak rosszul. Meleg nap.

1946. augusztus 31. szombat

Kubinyi Zoltán igazgató jött azzal, hogy az általános iskola első osztályt – 80-nál több tanuló – ketté kell osztani. Erre én is gondoltam, volt feleletem, és számolok azzal, hogy egy nővért állítsunk be addig is, amíg Perjésné ügye eldől, és ez lenne az újvárosi főnöknő, akinek igazolása nem történt meg, de kimegyek Újvárosra, és megtudom a tényt, eljárok a Nemzeti Bizottság elnökénél engedélyért a tanításra. Számolok ugyanis azzal, hogy Perjésnét megkíméljem azzal, hogyha nyugdíjazzák, ne kelljen szégyenkeznie, hogy elküldték az iskolából. Ha pedig nem lép be a tantestületbe, és Béres Idát az üres állásra választják meg; esetleg akkor is, ha a tanárok (2) hazajönnek, megtartjuk, mert Bandur akkor elmegy. El is mentem Újvárosra, de a főnöknő éppen Szegeden van, ma este érkezik vissza.

Felmentem a vármegyére Farkas Imre elnökhöz. Eléje tártam az ügyet, és hajlandó úgy a nővér, mint Perjés Kálmánné részére megadni az engedélyt, sőt azt mondta, írjam meg hétfőn a felhatalmazást, és ő aláírja, pecséttel ellátja. Burunkai Sándorral a Vertán-telepi ügyben beszéltem: kapunk istentiszteleti helyiséget, a napközi otthon kisebbik házát, mely szerinte most raktár. Ebben tárgyalni fog a miniszteri titkár úrral. Szóvá tettem előtte a templom helyét, mely most a Bánom felosztásával kijelölhető. Helyeselte.

Mire felmentem a városházára, ahol Istók Zoltán mérnök úrral tájékoztattam magam a kivitel lehetősége felől, és az elfogadott beosztás egyik helyét (3 házhely, ötszög-alakú a Czuczor u. torkolatánál) láttam központi fekvésűnek és alkalmasnak.

Délben érkezett dr. Halász Pál úrtól a szeptember 22-i Szent Gellért ünnepség rendje, melyen a hercegprímás úron kívül szerepelni fog a kalocsai és egri érsek és a pannonhalmi főapát úr is. A hercegprímás az esti körmenet után fog beszédet tartani. Ennek meghirdetése holnap szentmisék keretében.

Délután 5 óra előtt erős vihar felzavarta a port. Indultam az újvárosi tantestületi gyűlésre, különösen, hogy a főnöknővel beszéljek, vállal-e osztályt? A gyűlés végéig sem érkezett meg. Körül néztem a templomot, melynek fedélszerkezetét készítik; szépen haladnak. Végre megérkezett a főnöknő, kinek előadtam, miről van szó? Ő azonban hivatkozva korára és nyugállományba történt helyeztetésére, nem vállal osztályvezetést rövid időre sem. Erre való tekintettel gondolkozom, hogy holnap megtárgyalom a tantestülettel, javallják-e Perjésné alkalmaztatását? – Estefelé kis eső esett; a vihar elmúlt.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet