Előző fejezet Következő fejezet

1946. szeptember

 

1946. szeptember 1. vasárnap

A mai napon jöttek iskoláink első ízben szentmisére, részben Veni Sanctera. Összetorlódott a gyóntatás, mert Szakács úr, Mag Béla a tanyai lelkészt helyettesítő Gyurkovits Béla újvárosi káplán úr helyett a honvédi kápolnához is elment misézni és így nélkülöztük a gyóntatásnál. 11-kor cserkész-gyűlés. Utána a Katolikus Kör választmányával állapodtunk meg a köri tárgyak és felszerelések leltározásában, mert ott a katonaság keze alatt sok minden eltűnik.

Délelőtt Micsák Márton úr híreket közölt a Dunántúl (Győr) és Csongrád megyéből, amelyek nagy bajt hozhatnak ránk. Délután Kereső mestert utasítottam, hogy az iskolában a tetőn és egyéb helyeken végezzen javítási munkát. Délután Jáksó Mihály jött (Kurusa őt küldte) a javadalmi föld bérlete iránt érdeklődni. Ajánlata azért is előnyös, mert két legény fiával akar dolgozni; ami a mai világban nagyon fontos, ha nem szorulnak napszámosokra.

Richter Ferenc magánmérnök temetését végeztem. Bementem a Szegényházba, majd Takács Bálint temetőgondnokhoz, aki – Istennek hála – jobban van. Este Gorcsa Péter főjegyzővel tárgyaltam meg a javadalmi föld bérbeadását, és kértem meg őt, Jobszt Gyula vármegyei földbirtok-rendező tanácsbeli vezető ügyének érdekében Szőnyi Imrét, a kisgazdapárt elnökénél való puhatolózásra.

1946. szeptember 2. hétfő

Átmentem az iskolába; látni akartam a gyermeksereget. Az 1. elemi iskolai osztályban tényleg sok a gyermek: 85. Ezeket el kell osztani két tanterembe. Élve a Nemzeti Bizottság elnökének ígéretével, hogy Perjés Kálmánnét is igazolásáig engedi tanítani, Zsilkó József egyházközségi jegyző úrral megbeszéltem a Szíjjártó féle üres állás betöltésének ügyét, és elhatároztam Perjésné behívását. Meg is írtam Farkas Imre úr javaslatára az engedélyt, hogy legyen aláírására s pecséttel való ellátására. De a megyeházán nem volt, elutazott Budapestre, a hét végén jön vissza. Erre megkérdeztem az alispán urat, élhetek-e az elnök úr élőszóval adott engedélyével. Azt mondta, hogy igen, és aláírja az engedélyt, ha hazajön. Úgy is tettem. Délután levélben s erre az engedélyre utalással, írtam Perjésné bevívását. Megmutattam Kubinyi Zoltán igazgatónak, s mivel Székely Nándor urat nem találtam, általa üzentem Székely úrnak, hogy holnap már munkába áll Perjésné. Ágota nővérnek annyit mondtam: holnap már megoszlik az osztály (szerinte sorrendben, minden betűből lesz mindkét 1. osztályban). Személyesen vittem el és adtam át a levelet Perjésnének, aki említést tett férje szegedi tartózkodásáról (börtönben) és az ő szegénységéről.

Onnan a vármegyei gyümölcsészeti egylet választmányi ülésére siettem, ahol különféle ügyek (oltványárak, gyümölcsfa árainak mérséklés, munkabérek).

Még délelőtt keresett fel dr. Varjú Sándor vármegyei közművelési titkár és Vidacs Aladár volt gimnáziumi tanár, aki a minisztériumban a film-ügyeket intézi, lejött, hogy a Katolikus Kört megtekintse, mert amit már évek óta kérelmezünk, most akarják megvalósítani.

Ma meleg nap volt, bár közben felhős.

1946. szeptember 3. kedd

A délelőtt nagy járás-kelés volt nálam. Budapestről az Actio Catholica nyaraló gyermekeinek visszavitelére leküldött gondozónő jött; eligazítottam egyik gyerekgondozóhoz. Utána szintén Budapestről egy Halmai Jenő nevű úr és Mária nevű szerzetesnő az Erzsébet karitász-központtól, akik gyűjteni akarnak az éhező pestiek – gyermekek és felnőttek – részére; kérték ennek meghirdetését. De ezt nem tudjuk, mert a hívek nem jönnek itt hétköznap úgy, mint a fővárosban. Átvittem őket az iskolába Kubinyi Zoltán igazgatóhoz, hogy hirdesse ki az iskola tanulói között, hátha hozhatnak holnap reggel valamit, mivel az adományt a gyerekvonattal szállítanák el ingyen. E két személy a szegénygondozó-nővéreknél kapott befogadtatást.

Később a hadifoglyok részére folyó gyűjtés összehordásáról és átvételéről beszéltem a városháza 124. sz. irodájával (Kulcsár), mert Erdei Kató szociális titkár szabadságon van. Jött P. Lőrincz szervita atya, aki lemondott az Almási utcai iskolai tanulók hitoktatásáról, és beosztást nyert az összes iskolához. Azt se bírja ellátni, miután neki délután az internátusi fiúkkal kell maradni! Azt mondtam, próbáljon cserélni az újvárosi káplán úrral.

Katona Gábor, volt medgyesbodzási tanító is betért, aki fiúkat hozott beíratni a kereskedelmi iskolához. Majd a makói demokratikus nők szövetségének vezetősége jött meghívójával a vasárnapi zászlóbontás és ebédre való meghívással. (Szóvá tették a földeáki helyzetet is, ahol – szerintük – a plébános úr érzékenysége élezte ki a helyzetet akkor is, amikor a zárdafőnöknőt elhurcolták a rendőrség emberei. Remélik, hogy a plébános úr is bejön az ottani asszonyokkal. Elismerően szóltak az óföldeáki Návay család jótékonyságáról. De ezzel szemben van a tény: üldözik a vezetők ezt a családot, mely pedig a földeáki lakosok őseinek kenyéradó gazdája volt két évszázadon át!)

Elmúlt éjjel esett, ma délig borult idő. Délben hozták hírül, hogy szugolyi szőlőmben a vasárnapi pusztítás után, tegnap ismét húsz orosz katona rabolt, és vitte el a szőlőtermést. Vasárnap a vincellér hiába szólt közbe, még ráfogták fegyverüket. Ezt a hírt közöltem ebédnél a káplán urakkal is, hogy tudják, ha később gyümölcsöt nem kapnak az asztalra, mert én nem vehetek pénzen. Ha a termést, amelyet Isten adott, rablók elviszik, arról nem tehetek; meg nem akadályozván a karhatalom, tehetetlen vagyok! Úgy látszik, burzsuj vagyonában szabad kárt tenni ebben a világban! A helyszínen erről meggyőződtem. Délután kevés eső esett. Az időjárás enyhe. Ha eső jön még és ködös idő lesz, ártani fog a szőlőnek. Ez pedig rothadással jár és hátrányos.

1946. szeptember 4. szerda

Ismét bajlódással telt el a délelőtt nagy része. Mag Béla tanyai lelkész úr nővére panasszal jött (hull a jószág, vész van; tengerit akarna vásárolni, és nincs rávaló, kölcsönt kér). A javadalmi föld bérlete iránt aggódom, a hagymakertészek előre nem fizethetnek, utólag is kevesebbet terményben. Megjönnek Gera Imréék, velük megértettem, hogy vetőmagot nem bírok pénzért szerezni, a hagymások nem fizethetnek. Tanácsolom, hogy nézzenek más föld után, nehogy tönkre menjenek, amit belátnak és keresnek más bérletet, bár gondolkoznak, mitévők legyenek. Én azonban szintén nem engedhetek, mert ezzel a javadalomnak is ártalmára lennék, utódaimra terhet rakni nem is szabad. Délben még elmentem özv. Somodi Józsefnéhoz névnapján meghálálni a köszöntéssel sok fáradságát az ostyasütés körül, amivel nagy szolgálatot tesz az egyháznak. Este megbeszéltük az inas-iskolai hitoktatást, melyet P. Lőrincz szintén nem akar végezni, hivatkozva délutáni elfoglaltságára. Erre Szakács és Kiss káplán urak úgy nyilatkoztak, ők hajlandók ezt vállalni, de akkor P. Lőrincz menjen ki a két tanyai iskolához hetenként egy-egy órára, délelőtt. Ezt este még közölni akarván vele, megtudtam, hogy nincs otthon, és holnap szabadságra megy. Csak annyit üzentem, hogy nem kell menni az inas-iskolába, de más két órája lesz délelőttönként. P. Balázsnak pedig, aki eddig a Bajza utcai állami iskolások hitoktatását végezte, s aki most jött haza, és aki úgy vélte, hogy neki nincs ott órája, meghagytam, hogy holnap jelentkezzék az iskola igazgatójánál és végezze a hitoktatást.

1946. szeptember 5. csütörtök

Reggel a szentmise után értesültem, hogy az itt nyaraló Actio Catholica-gyermekek közül a Szent Anna u. 5. sz. alatt lakó Tamasi Lajos a nála lakó leányt továbbra is itt tartja, s hogy a gondozónő [kérésére] írnom kell az Actio Catholica központnak az illető család megbízhatóságáról. Ezt megteszem, mert jó családnál van a leány.

Ma délelőtt 10-től iskolások gyóntatása, holnap első péntek lévén. Mielőtt templomba mentem volna, jött nővérem és a vincellér azzal a hírrel, hogy tegnap ismét több orosz járt szugolyi szőlőmben, és pusztítást vittek véghez. Tanácsolják, szedjem le az összes gyümölcs- és szőlőtermést. Ezt nem teszem, feleltem, mert bűnnek tartom éretlenül bármit is.

Ugyanakkor jött Kendrella magyarcsanádi plébános, kivel az esperesi kerület őszi gyűlésének idejét és helyét: e hó 24-én Szent Gellért napján az ő templomának búcsú-ünnepén tartjuk; de egyszerűen vendégeljen meg, nem szabad csak egy tál ételnek lenni, gyümölcsöt viszek én, bort se adjon. Elfogadta a napot és így meghívhatom a paptestvéreket. Legalább ezzel a tanácskozással az igazi ünnepen hódol esperesi kerületünk Szent Gellért emlékének.

A gyóntatás 1 óra után ért véget, délután folytattuk. Ma nagy meleg volt. Megírtam a kerületi gyűlésre való meghívókat, amelyben kértem véleményt az általános iskolában való tapasztalatról és a 7–8. osztályokba szánt hittan anyagáról, valamint az új pénznem behozatala óta az egyházközségi adózás menetéről és a szükségletek fedezéséről.   

1946. szeptember 6. péntek

Első péntek: kora reggeltől gyóntatás, szentmise után Takács Bálint temetőgondnok ellátása szentségekkel házánál; állapota súlyos. Majd egy lelki ügy elintézése (apátfalvi óvónő férje, akinek neje az óvónős Tóth Zoltán városi főorvos nővére).

Kimentem a szugolyi szőlőmbe, ahol estig maradtam; nővérem segített, hogy a szőlő megmaradt részét, a javát leszedjük, a körtéket is, amelyek már arra valók. Délfelé szólt át Suhajda szomszéd, hogy már nála garázdálkodnak az oroszok. De hozzám nem jöttek most pont. Este ismét előhozta Szakács káplán úr, aki tegnap gyóntatta, ma áldoztatta a tüdőgondozó betegeit, hogy ott kívánnák a szentmisét vasár- és ünnepnapokon, és megelégednének azzal is, ha este volna szentmiséjük. Ezt azonban tudtommal a püspök úr nem engedélyezné. Itt is legtöbb nehézség a szerviták részéről van, akik nem akarják ezt az intézetet lelkiekben gondozni, jóllehet a kórházat ők látják el, és a tüdőgondozó a kórházhoz tartozik.

Nagy meleg volt, lehetett fürödni a Maros vizében.

A pécsi apácáktól ostyák érkeztek; ha Somodi Józsefné nem sütne, ezekkel kellene egyezkednünk.

1946. szeptember 7. szombat

Temetést végeztem délelőtt, mert a káplán urak iskolában voltak; onnan a megyeházára mentem, hogy a Perjesnének adott tanítási engedélyt a Nemzeti Bizottság elnöke, Farkas Imre aláírásával és pecséttel lássa el. De nem volt hivatalában, az orosz parancsnokságra ment. Ezért ott hagytam az írást. Közben Havadi Ferenc csanádpalotai plébánosnak megbízásait intéztem üzletekben. (Páger drogista rokonomnál érdeklődtem Antal fivére, a filmszínész és családja iránt: nem tud róluk semmit, ő nem régen jött haza német földről, ahol mint katonai kórházi tiszt tartózkodott: Pintér János kórházzal Baden bei Hamburg volt, érintkezett velük, személyek révén). Délben a polgári iskolás lányokat gyóntattuk. – Ma reggel Farsang László plébános levelet küldött Mezőhegyesről, és segítséget kér Jámbor János hadnagynál, hogy a legközelebb Mezőhegyesre kiszálló bizottságnál őt Jámbor elbocsátásra és legföljebb rendőri felügyelet alá leendő helyezésre ítéltetni javasolja. Közöltem vele néhány szóban, hogy amit lehet, megteszünk.

Dr. Juhász Kálmán úr levelet írt, melyben, ha már itt nem áldozunk könyve kinyomtatására, küldjem vissza a kéziratot. Közöltem: nemsokára papi tanácskozás lesz esperes kerületünkben, ott megkísérlem a szomszédos három javadalmas urat megkérni erre, hogy adjunk össze 1600 forintot. De telefonált is, hogy hát ne soká halogassuk ezt, és ő nem számíthat az egész egyházmegyére, hanem csak néhány mecénásra. Pedig ez ma nagyon bajos. Erre azt a javaslatot tette: a négy javadalmas mondjon le két-két hónapi államsegélyéről, és már megvan a kívánt összeg! Efelett nem dönthetek, meg kell kérdezni az illetőket.

Ugyancsak délben dr. Korányi (Kettner) Kálmánné, Miklós István paptársunk nővére kért, nem volnék-e hajlandó kezeskedni ismét javukra pénzfelvételnél (1000 forint) a bankból, mert most is bútort vásárolnának, amint néhány év előtt kezeskedtem értük? Azt feleltem, ha elfogadnak kezesnek, megteszem.

Délben, ebéd közben, szó esett Farsang úr esetéről és a kevermesi helyzetről, melyet én úgy látok, hogy egy családnak mesterkedése Farsang úr személye ellen, hogy onnan kitúrják! Kár pedig ez, mert nemtelen dolog megbosszulja magát előbb-utóbb, és nincs azon Isten áldása.

1946. szeptember 8. vasárnap

Sok gyónó. A demokratikus női szövetségbeliek (MNDSZ) nem jöttek templomba. Nagymise után Bogsán Károly főgondnok és Soltész István h. pénztáros jött, hogy a házadó bevallási íveket összeállítsuk. Megtörtént. Mivel pedig van már a pénztárban bizonyos összeg, úgy gondoltuk, ebből már kell juttatni az egyházközségi alkalmazottaknak.

Majd a földeáki plébános úr jött, hogy a mai női zászlóbontás ebédjén részt vegyek. Én nem megyek. Erre Kiss Ferenc káplán úr ment vele. Bogsán úr elmondta, hogy Budapesten jártában, Nyíregyháza felé a vonaton orosz katona elrabolta hátizsákját, melyben az eleki iskola-kápolna tervrajza és sokszorosításai stb. voltak. Amikor észrevette, kidobta az orosz a hátizsákot, de hiába kerestette, nem tudta megkapni. Pedig ez a rabló abba a fülkébe (II. osztály) reggel tolakodott be, hogy nem „zabrálni!” Ezek a felszabadítók a második esztendő végén is. Ezeket kellene dicsérni, mint ma itt Makón – Kapossy plébános úr jövet hallotta a beszédet a Kossuth-szobornál – dicsérték, mondván nyugatról nem kaptok semmit, remélnetek tehát csak a felszabadítóktól lehet!  Hát így! Kapossy úr ½3 után már visszatért az ebédről, melyen, úgymond szónoklás nem hangzott el. Kerékpáron ment vissza Földeákra és e hó 29-re meghívott, amikor is a község újjáalakulásának, azaz: az árvíz által elpusztult Óföldeák új falu helyének kiválasztása után annak végleges megállapítása az előtt 100 évvel történt. Délelőtt szentmise, délután termény-betakarítási ünnepség lenne.

Jáksó Mihály járt itt, mint aki szeretné a javadalmi földet bérbe venni. Odaadtam neki a feltételeket azzal, hogyha Gera szerdán nyilatkozna, azokat nem fogadja el, ő kapja meg. Jáksó kint járt a tanyán, és elmondta, milyen rozoga és elhanyagolt állapotban van ott minden, javításra szorul ott majdnem az egész tanya. Ez a most lelépő, nagyszájú, elvtelen ember hanyagságának számlájára írandó.

6 órára megjelentem az újvárosi plébánián. Dr. Rohály Ferenc úr szépen felépített szentbeszédet mondott, hogy Isten figyelmeztetésképpen küldte ezt a megpróbáltatást a hívekre, hogy hozzá térjenek, és az istenházát használják is.

Kiemelte az áldozatkészséget a most már folyó építkezésben. Utána litánia volt a templom bejáratánál. A harangok a szentbeszéd után szólaltak meg. Szabó Ferenc plébános külön is megköszönte név szerint a mesterek és segédei, általánosságban a többi hívek segítségét és közreműködését.

Végeztével az ájtatosságnak Szabó József református elnök-lelkésszel felmentem a tetőzetre, hogy közelről lássuk a fedélszéket. 8 óra elmúlt, amikor hazaértem. Amint Szabó lelkész mondotta, a mai női tábor ebédjén, de egyáltalán nem volt itt idegen (elnökné Rajkné) és senkinek sem jutott eszébe, hogy a megjelentekhez szólott volna a béketárgyalások menetéről. Úgy látszik ez is mellékes!

1946. szeptember 9. hétfő

A délelőtt folyamán az egyházközség mostani bevételeivel kapcsolatosan tettem számítást, adhatunk-e már fizetést az elmúlt hónapra? Mert arra gondoltam, vennünk kell tűzifát az iskolákhoz, legalább 5–5 mázsát tantermenként, ami 80 mázsa volna, s erre 1600 forint volna szükséges. Aközben jött Bogsán főgondnok, akivel ezt közöltem, és aki belátta, hogy ez nagyon fontos, mert különben nem számíthatunk a szülők segítségére sem, ha az egyházközség nem gondoskodik a maga részéről is.

Felmentem Farsang plébános ügyében a rendőrségre. Kádár Ferenc, a politikai osztály vezetőjével találkozva, neki is elmondtam a kevermesi helyzetet, de hangsúlyoztam, hogyha a tények olyanok, amelyek büntetőeljárást követelnek, járjanak el, és bűnhődjön a bűnös. Csak azt akartam kiemelni, hogy egy családnak ágálása Farsang ellen ott megvan, és ez a család akarja minden áron kiemelni Farsangot, hogy a családbeli pap kerüljön oda plébánosnak. Ugyanezt elmondtam Jámbor János hadnagynak is, aki említette, hogy a közeli napokban budapesti bizottság jön le, és az fog véglegesen dönteni. Kádár szerint Farsangnál a plébánián fegyvert találtak; Jámbor csak a KALOT-ban tett kijelentésének súlyosságát hozta fel.

Onnan a vármegyeházára mentem a Perjés Kálmánnénak aláírt iratáért Farkas Imre Nemzeti Bizottsági elnökhöz, majd az árvaszékre Reibel eleki esperesplébános megbízásából.

Hazafelé jövet Gáspár Gyula úrral beszélgettünk a szomorú párizsi döntésről és ennek következményeiről.

Estefelé a tótkomlósi plébános keresett fel, hogy az ottani általános iskolához kinevezendő igazgató személyét illetően írjak a szegedi tankerületi főigazgató úrnak: ha lehet az ajánlandó két férfi (Révész Pál és Drahos Gusztáv, mindkettő római katolikus) közül egyiket, és ne evangélikus vallásút nevezzen ki (a polgári iskolánál eddig az utóbbi időben 9 római katolikus és két evangélikus volt, a többi elemi iskolánál mind evangélikus). Elmondta, hogy az ottani egyházközség szegény, ő most felváltva a híveknél ebédel; állítólag ötezer tót megy át Szlovákiába, és ezek helyett, mondtam, római katolikus magyarok jöhetnek a Felvidékről, hacsak a békési rosszindulatú főispán másokat nem küld oda, mint Elekkel tette, és akkor lesznek hívei is (eddig 8% volt római katolikus, 92 evangélikus, tót).

Saitos Valéria is itt járt abban a múltkor említett ügyben (női mozgalom a halálbüntetés megszüntetésére). Azt mondottam most is: ennek mérlegelésére és megindítására olyan nő hivatott, mint Slachta Margit szociális testvér, és ha Szegedre jönne e hó 22-én, azon leszek, hogy beszéljen vele.

Ma egész nap roppant hőség, estefelé borulás, néhány csepp eső, később hűvös.

1946. szeptember 10. kedd

A délelőtt folyamán sokat tárgyaltam Szundy Jenővel, a vármegyei Gyümölcsészeti Egyesület ügyeiről. Közben Kubinyi Zoltán igazgatóval az iskola részére beszerzendő tűzifáról. – Felkeresett dr. Sonkodi Sándor orvos neje, gyermekeinek és férjének szertartás változtatása ügyében. Kért, írjak a püspök úrnak, lássák, mint van ez a kérdés, és hogyan lehetne segíteni? Megírtam a felvilágosító sorokat, mert egyébként dr. Halász Pál szegedi plébános úr is biztatja e nőt, és e hó 12-re püspök úrhoz kihallgatásra fogja vezetni Szegeden. Jó lesz; de aligha megy az ügy simán, a görög katolikus püspök úrnak is van beleszólása.

Ma összeállítottam a papi gyűlésre a jelentést az általános iskoláról és a 7–8. osztályok tankönyvére vonatkozóan, valamint az adózás mostani menetéről.

Estefelé felkeresett Tarnay Ákos; elbeszélgettünk liturgikus kérdésekről. Vacsoránál hallottam, hogy pótérettségin, Szegeden elbukott az alispán fia magyarból. Nagy csapás ez a családra. E héten, pénteken lesz Makón atyja ügyének népbírósági tárgyalása. Ki tudja, milyen és hány tanú fog ellene felvonulni?

Ma kissé borús, de vakmeleg volt. (Hírét hozta a vincellérem, hogy vasárnap délután ismét 12 orosz katona garázdálkodott szőlőmben). Így van!

1946. szeptember 11. szerda

A mai délelőtt várakozással telt el, vártam a bérlő jelölteket. Előzetesen Gorcsa Péter főjegyző jött, akivel közöltem ezt az ügyet. Közben megjött Gera Sándor és fia, de nem jutottunk megegyezésre, mert kívánják a 30 hold felszántatását az én költségemre, de nem lévén pénzem, és mert a hagymaföld bérlői nem akarnak előre fizetni, függőben maradt az alku. Mégis ők közzéteszik a hagymaföld bérletet, és péntek – vasárnap megkísérlik, hátha lesznek, akik előre fizetnek, és így a szántás költségeit megkapom. Később jött Jáksó Mihály, aki a fél vetőmagot kéri a jövő termésből, neki van vetőmagja. Azzal bocsátottam el, jöjjön vasárnap, amikor is először Geráék hagymaföld bérlőiről kell tudomást szerezni, és ha nincsenek, lehet szó a vele való megegyezésről. Elfogadta, bár neki is sürgős volna a bizonyosság, a hurcolkodás miatt.

Helter László óföldeáki lelkész jött különféle kérdésekkel. Ebéd után ment el. Akkor jött Kurusa bérlőfeles újabb elszámolással. Majd elmondta, hogy ma már megkezdték a kukoricatörést. És hogy hozzám hozzák-e a héten az én részemet? A jövő héten lesz a napraforgó vágása és cséplése. Kíváncsi vagyok, mit kapok ebből, amikor egyebekből alig kaptam valamit. A Rákos-tanyai központban lakó Bősze Istvánné felmondta édesanyjának hagyatékát az egyház részére, ami 200 öl terület, ennek árát kifizetnék pénzben, hogy az ingatlan csorbítatlan maradjon. Feleltem: ez a terület ott a központban lelkészlak helyéül jó, azért az egyház arról nem mondhat le.

Estefelé a Petőfi utcában özv. Brutyónét gyóntattam; hazatérőben a református ótemplom előtt találkoztam Kádár Sándorral, a rendőrség politikai osztályvezetőjével, aki így szólít meg: örömhírt mondok, elbocsátottuk a kevermesi plébánost, ma délelőtt 11-kor ment ez irányban távirat Mezőhegyesre. Kérdeztem, hogy ezt a budapesti bizottság eszközölte? Nem – mondta –, hanem mi más úton csináltuk. Megköszöntem.

Este még elmentem köszönteni özv. Nagy Imrénét, Máriát, holnapi névnapja ünnepe alkalmából. Sok jót tett az egyházért. Tegnap értesültem Csillag Sándor mérnök úrtól, aki az újonnan kiosztott földek telekkönyvi elrendezését intézi, hogy Mezőhegyesen 15 ezer holdat (az egésznek felét) sikerült meghagyatni az államnak, tehát mint állami birtokon tovább lehet belterjes gazdálkodást űzni. Ez is eredmény.

1946. szeptember 12. csütörtök

Mária neve napja, sok hívő járult a szentáldozáshoz.

Tegnap este P. Ferenc és P. Bonajunkta jöttek, és megkértek, hogy e hó 15-én, a Fájdalmas Szűz ünnepén, vasárnap a 8 órai szentmisét és délután a körmenetet ide, a mi templomunkba Oltáriszentséggel végezzem. Utóbbira mondtam, hogy befejezésül bent a kápolnájukban legyen minden, és nem künn, mint azt ők akarták.

Szundy Jenő volt nálam a Gyümölcsészeti Egyesület ügyében. Az újvárosi plébános felmondja a faiskolául szolgáló Megyekert bérletét. Áthidalása: búzát és tengerit vesz az egyesület, hogy természetben adhasson haszonbért.

Jött Mag Béla tanyai lelkész és szörnyű dolgokat mondott el Kevermesről. A mariaviták püspöke és három papja a demokratikus papságot képviselő szekta, a múlt vasárnap este óta ott van, és arra törekszenek, hogy a községet magukhoz csalják ígérgetésekkel. Éppen, mert nincs papjuk, kínálkozott fel a püspök még szeptember 6-án, hogy hoz demokrata papot. Nagy tanácskozások folynak, és ígérgetnek mindent. Azonban a kisgazda, a szociáldemokrata és parasztpárt nem ért egyet a kommunista párttal. Megdöbbenéssel hallottam azonban, hogy erről az ott helyettesítő Pártos József nem küldött a mai napig értesítést a főhatósághoz, sem ő, Mag Béla erre nem gondolt. Hallatlan! Hát nem első kötelesség lett volna, ha másképp nem, a szomszédos plébánia útján hírt adni. Tehetetlenek! Erre írógépbe mondottam ezeket az eseményeket, amelyeket közel négy oldalon írásba foglaltam, hogy holnap reggel Szilas úr bevigye a püspök úrhoz. Helytelennek tartom a beteg és különben is tehetetlen Pártosnak oda történt helyettesi kiküldését, aki otthon ül, nem megy sehová, és panaszkodik, hogy beteg. Amikor a mariaviták garázdálkodva áltatták a falu népét, meg sem mozdult: menjen úgy minden, ahogy akar.

Délelőtt Farsang László Dombegyházáról táviratot küld, hogy ott van (tehát csakugyan szabadlábra helyezték), és Bán Lóránd ügyvédjét erről értesítsem, aki éppen akkor nővérem útján vett levélben, úgy látom, védője lett volna Farsangnak, költségekre, hogy kiszabadíthassa, 1000 forintot kér.

Délután temetést végeztem. Este megjött Szakács úr Szegedről. A kedvezményes jegy és külön vonat felől semmi bizonyosat – csak valószínűséget – közöl Halász Pál, de küldi az érmeket (ide 500 db-ot! kemény parancs kíséretében, hogy elhelyezzük híveink körében).

Az egyházi épületek biztosítási díjainak megállapításáról tárgyalt ma délután Sípos András ügynök. A két éve felemelt díjak ⅓-ával kevesebb volna az évi befizetési díj, és megmaradna a felemelt tétel, mint kártalanítás. Azt feleltem, hogy e kérdésről papi gyűlésünkön is tárgyalni fogunk, addig várjon, amikor is határozatunkhoz a püspök úr jóváhagyását fogjuk kérni.

1946. szeptember 13. péntek

Bogsán főgondnok úr tegnap Szegeden járt és beszélt dr. Halász Pál úrral, azért kell az 500 db. Sz. Gellért érmet (felülfizetéssel) elhelyeznünk, mert a megjelenő főpásztorok részére 3-3 gr aranyból készíttettek és ajánlanak fel érmeket, és ezek árát az egyházmegye híveinek kell összeadniuk. Bogsán úr szerint helyes volt az ünnepségek vasárnap való tartása, hogy így a hívek legyenek nagy számban. Ma szentmise után közöltem Nagy Emmával, hogy Farsang László úr kiszabadulva Mezőhegyesről az internálásból, dr. Bán ügyvédnek a Farsang úr védelméért kért összeget ő és Nacsa Lajosék ne adják át, hanem utasítsák a már szabadon mozgó Farsang úrhoz.

A püspök úrtól a vármegyei földbirtok tanácshoz két fellebbezés érkezett a csanádapácai és nagykamarási kegyúri alap által birtokolt ingatlanoknak jogellenes elvétele ellen. Ezeket délben elvittem, és beadtam elismervény ellenében. Ugyanakkor megbízatás a földeáki főnöknő ellen május hóban indított hajsza ügyében: ügyfelvétel Neiszer Péter és Zsilkó József tanítók társaságában. Ezt a püspökség kéri most. De nincs körvonalazva, kiket és mire kell a legnagyobb feltűnés nélkül kihallgatni. Talán inkább ténymegállapítás akarna ez lenni? Mielőtt az eljárás megindulna, tisztáznom kell a határt, melyen belül és a tényt, amely körül megbízatásunk foroghat.

Délben, de délután is jött Bogsán Károly főgondnok úr, a tűzifa szállítási költségeinek utólag kirótt hányadát befizette a MÁV pénztárnál, és megírtuk a kérelmet a fuvardíjkedvezmény iránt annál inkább, mert van rendelet a 3,10 Ft-ban történt szállítási fuvardíj megállapítása iránt. Hátha visszamenően adnak kedvezményt. Tóth László nevű tisztviselővel fogja elintézését kedvezően reánk szorgalmazni Budapesten, hová a jövő hét elején felutazik.

Délután kimentem Szugolyba, ott volt Szabó Imre főmérnök is, aki délben járt nálam, hol megállapítottam a nagy pusztítást, melyet szőlőmben az orosz katonák véghez vittek. A kecskecsöcsű szőlő nagyobb részét már ellopták. Amikor odaértem, épp ott ólálkodott egy orosz kerékpárral, megrakodva gyümölccsel. De tovább állott; hacsak éjjel nem jönnek csapatostól. A borszőlőt csak leszakítják és otthagyják.

1946. szeptember 14. szombat

Délelőtt 10 órakor egy Bartha nevű politikai megbízott jelent meg a plébánián, és a Katolikus Népszövetség mibenléte, szervezete és tagjai iránt érdeklődött. Nem akarta megérteni, hogy ez nem propaganda egyesület, sem nem politikai alakulat, és hogy amint az egyház nem változik, ennek elvei sem változhatnak, mert célja: nevelés egyház szándékai szerint. De az egyháznak haladni kell a korral, mondja. Haladt is mindig, csak a görög keletiek maradtak el 900 évvel – folytattam –, miután ez az egyén elárulta, hogy ő görög keleti oláh. Nagy nehezen tudtam tőle szabadulni, mert a vezetőségbe akart belekötni, nincs-e köztük igazolatlan vagy népbíróság elé állítható valaki?

Vasúti jegyet váltani mentem a nővér részére, aki hétfő reggel elutazik. Találkoztam Ferenczy Béláné alispánnéval, kinek férje tegnap és ma áll a népbíróság előtt. A feleség szerint kevés érdeklődő és talán kevés vádló vonult fel ellene. Állítólag Páll Endre alispán és Ladányi (Löwinger) Ferenc ügyvéd vallottak ellene súlyosabban.

Az egyházközségi pénztárban néhány ügyben folytattam beszélgetést. Megjelent Réthy Bella tanárnő, aki sógoráról, és Kubinyi Zoltán igazgató, aki iskolai ügyben és a holnapi szülői értekezletről tárgyalt. A szervita atyákat értesítettem, hogy holnap reggel nem mehetek 8 órára szentmisét mondani, hanem csak délután 5 órára a szentséges körmenet tartására. Belenyugodtak. Reggel szentmise után Nacsa Lajosné a temetkezési vállalat neje keresett fel Farsang-féle ügyben. Dr. Bán ügyvéd pénzt kért a költségekre és őt is megnevezte, hogy pénzt fog adni. Tőle megtudtam, hogy az ügyvédet nem Farsang úr rendelte ki Mezőhegyesre, hanem ott lévén más dolga, Farsang úr titokban kérte fel ügyének vitelére és védelmére.

Este szeles, esőre hajló időjárás. Bár kapnánk esőt. A nagy por és szárazság ismét ellankaszt minden növényt.

1946. szeptember 15. vasárnap

Hajnalban kevés eső esett, később kiderült. Nagymisén kevesen voltak.

Délben felhívtam távbeszélőn a szegedi püspöki hivatalt megtudakolandó, van-e már értesülés a kedvezményes vasúti jegyről? Sopsich János prelátus úr szerint ezt nem kíséri figyelemmel, mert nincs a bizottságban, mely ezzel foglalkozik, még nincs. Ez különben – mondja – nem fontos, amikor is a vidék bejöhet a szegedi ipari kiállításra féljeggyel, ezt lebélyegeztetik, és nemcsak egyet, de kettős célt is elérnek. Ezzel azonban – feleltem – nem érnek célt, mert a jegyért, ill. igazolványért is fizetni kell, és még hozzá nincs érkezés személyesen kimenni az ipari kiállításra. Ezt tudva – fűztem hozzá – nem is hívtam volna fel a püspöki hivatalt. Később a Szeged belvárosi plébániát hívtam fel, de [az] sem tudott biztosat mondani. Hanem csak valószínűségről regélt. Ezt is megköszöntem! De Sopsich úr említést tett a kistelekiekről: ezeket a szegedi teherautók szállítják be 12 Ft-ért, és vissza is viszik. E példán okulva beszéltem P. Ferenc szervita atyával, nem volnának-e itt ilyen eszközök? Örült az eszmének, mert akkor délután mehetünk be, és jöhetünk akadálytalanul. Megbíztam, járjon el, és a körmenet alatt kihirdetjük a lehetőséget. Röviddel ezután jelezte már a páter, hogy lesz teherautó, de a részletekről később számol be.

Ebéd alatt közölte dr. Szilas úr, hogy a tegnapi népbírósági tárgyaláson Ferenczy Béla alispánt felmentették. Az ügyész is azt mondta, nincs lényeges panasz, és ha volna is még valami, a szabad lábra való helyezést némiképpen sem akadályoztathatja, és már annyi ideig volt letartóztatásban, hogy ezzel az is kitöltöttnek tekinthető. Hála Istennek, hogy már egyszer van ilyen népbírósági ítélet is. Nem tudom, mikkel vádolhatták az alispán urat? De mint tisztviselő, bizonyára tisztében eljárva hajtotta végre a fennálló akkori rendelkezéseket.

Délután 5 óra után indult a körmenet. Nagyon sok hívő nem volt, de rendben ment, templomunkban P. Balázs mondott hosszú szentbeszédet. Vissza is vittem az Oltáriszentséget. P. Ferenc ma délután beszélt Kesztner Zoltán vállalkozóval a szegedi útra nézve: hajlandó, ha 150-en lesznek be- és hazahozni, fejenként 12 Ft-ért; ha 100-an alul lesznek, ez esetben 15 Ft a vitel és hozatal díj. Beleszámítva a hídvámot. Azonban csak az újszegedi oldalig visz, mert a hídon nem jó a közlekedés. Ezt P. Balázs ki is hirdette a templomban azzal, hogy kedden legkésőbb jelentkezzenek az érdeklődők.

A pátereknél olvasható volt a makói kommunista újságban a kevermesi eset torzított formában és gyanúsításokkal: megalakult (?) a magyar katolikus nemzeti egyház! Hát biz’ ez szomorú. Mondtam is dr. Szilasnak, hogy Mag Béláék ezzel nem jó magot vetettek. Dr. Szilasnak az volt a benyomása Szegeden, hogy a püspök urat nagyon bántja az eset, de nem tudja, mit tegyen? A többiek közömbösen veszik ezt, pedig nagyon komoly és szomorú következményei lehetnek a szomszéd falvakban.

1946. szeptember 16. hétfő

A rendőrség politikai osztályára idéztek 8 órára. Ok: a Csanádmegyei Történeti és Régészeti Társulat alelnöke lévén ennek a társulatnak mibenlétéről és működéséről kérdezősködtek, és fognak jegyzőkönyvet felvenni, mert csak írásban jegyezte fel a mondottakat egy írni alig tudó fiatal egyén (Palócz nevű), aki ha nem napszámos, akkor valami iparos lehetett, de az elmondottak után utasítottam, hogy továbbiak iránt Árva János, volt (elcsapottnak mondtam, mert szegényt úgy bocsátották el – szerintem, mint szakembert – a vármegyei levéltár éléről, és most senki sincs, aki a vármegyeházán összezsúfolt levéltár és könyvtár felett őrködnék. Mennyi érték szanaszét és gazdátlanul. Ki lesz ezért felelős? A mai rendszer úgyis szakítani akar a múlttal, hát ez is arra vezet! Istenem, mily nagy bűn a magyarság és hazánk ellen) vármegyei levéltárost kérdezze ki.

Alig végeztem el ezt, és már hazaindultam, amikor egy másik hasonló (Bencze nevű) fiatal egyén szólít meg, hogy neki is van velem dolga. Micsoda? A Katolikus Körről akar megtudni egyet-mást. Erre visszamentem oda, ahol előbb voltam. Mivel pedig az a jelentés, melyet a vármegyei alispán úrnak a körről nem régen adtunk, volt a kezükben, az ott csatolt alapszabályok jóváhagyó záradékát (1896. jan.) a belügyminiszter részéről mutattam nekik, mert a kör működéséről kérdeztek, és a vonatkozó pontra utaltam a kör célját illetően. Elmondtam, hogy azért nem működik, mert az alapítók által, tehát az akkori tagok által épített helyiséget a város polgármestere lefoglalta a katonaság részére, akik ott nagy kárt tettek. Az előbbinél is meg kellett magyaráznom, hogy mi is az a Történelmi és Régészeti Társulat, (hát ilyen hatökrök intézik ezeket az ügyeket), és minő tevékenységet fejt ki. Ásatásokkal romokat kutat fel (felépült a mezőkopáncsi templom), a Katolikus Körnél be kellett jelentenem azok nevét is, akik a vezetőségben vannak, hogy ezeket is kihallgassák. Erről szóltam dr. Szilasnak is, hogy őket előre figyelmeztesse. Miről van szó?

Délelőtt jött Kleitsch Mátyás kiszombori esperes úr, aki Schwarz Rezső ottani nyugalmazott elemi iskolai igazgató mai népbírósági ügyének tárgyalására jött. Érdeklődött a kevermesi helyzet iránt. Röviden elmondtam – és hogy a részletekről is tudomása legyen, mondtam – kimegyek a szőlőmbe, oda kiviszem magammal, és hazamenet jöjjön be, olvassa el. Úgy is történt. Elmondta egyben, hogy Schwarz igazgatót zombori gonosz és naplopók vádja alapján félévi börtönre ítélték el; őt és Baranyi Piroska tanítónőt, mert a vádlók hamis vallomása alatt közbeszóltak, Bozsó járásbírósági elnök a tárgyaló teremből kiutasította. A baj az volt, hogy Schwarz úr ügyvédet nem fogadott, és a kirendelt védő (dr. Fodor Jenő) az ügy ismerete nélkül nem tudta érveit a védelemre felsorakoztatni. De Schwarz úrnak, mint szegény embernek, nem volt tehetsége ügyvédet fogadni, aki sokat kért volna.

Feljegyzésre méltó, Szugolyban az oroszok állandóan lopnak és rombolnak. Ma délelőtt szőlőmben hallottam, hogy a közelben diót vernek, és hogy két orosz egyike, fegyverkezve garázdálkodik. Később ott mentek el szőlőm mellett, amint embereim látták, és én is észrevettem. Este, amikor hazajöttem, az Iskola utcában egyik hívem, aki ott kint dolgozott, mondta, hogy az oroszok a dr. Mészáros János-féle szőlőben, melyet a gonosz Rozsnyai Mihály kommunista párttitkár, boltossegéd az idén igényelt (!) anyja részére, tehát az árváktól eltulajdonított, verték le az összes diót az oroszok. Délután pedig ez a gonosz asszony, a bitorló, panaszkodott annak a bizonyos férfiúnak, hogy az oroszok ellopták a dióját, és átkozta őket. Íme, az oroszok nagy barátja, amikor a saját bőréről van szó, nem áldja a felszabadítókat! Ilyen világ ez, Isten nélkül! Sajnos!

1946. szeptember 17. kedd

P. Ferenc szervita házfőnök jött, hogy meghívjon ma este ¼7-kor a vármegyeházán tartandó hangversenyre, és székeket kért a Katolikus Körből. Említést tett arról, hogy a múlt vasárnap tartott ún. népparlamentben a városházán követelték a kommunista pártbeliek (Szabó Jánosné, Winkelhoffer Emil, Rozsnyai Mihály és még valaki), hogy azoktól a gazdáktól, akiknek a városban házaik vannak, és a tanyán lakásuk van, városi lakásaikat vegyék el. Erre az elnöklő polgármester azt mondta, hogy a lakásügy élén a minisztériumban reakciós emberek ülnek, és ezért e tekintetben semmit sem lehet tenni, tehát így a lakásínségen nem tud enyhíteni. S emiatt a kijelentése miatt a kisgazdapárti újság mai számában támadja a polgármestert. Hát ennyire vagyunk: elvenni mindent az ingyenélők, a dologtalanok részére azoktól, akik dolgoztak, és takarékoskodva építettek maguknak a városban is házat. 1831-ben – mondtam a páternek – az akkori földesúr, a csanádi püspök, a tanyaiak részére is adott házhelyet, hogy a városban is legyen otthonuk: a demokrácia az ellenkezőt teszi: elvenni minden értéket önmagának.

Levél érkezett dr. Halász Páltól, mely szerint a MÁV nem ad menetdíj-kedvezményt, hanem a hívek használják fel az ipari kiállítás kedvezményét, mely éppen 50%, és ha váltanak a hívek jegyet, ezt Szeged előtt szedjék össze, és adják át az ő plébánia-megbízottjának, aki ezeket egy-egy forint, a kiállítás belépődíjának befizetése ellenében, lebélyegzi, és így ezzel a jeggyel utazhatnak vissza. Ezt délután közöltem P. Ferenc szervita atyával, hogy így az autóval való utazást mellőzve, közöljük a hívekkel, még pedig a három helyi lapban. El is készítettem a szöveget. A zenekedvelők ma a vármegyeháza nagytermében hangversenyt rendeznek.

Déli 11 órától ¾2-ig gyűlést tartott a szociálpolitikai és egészségvédelmi szövetség, melynek tagja, utóbbinak alelnöke vagyok. Ezeken szó esett a segítés lehetőségeiről (bölcsőde, napközi otthon, étkeztetés, az új internátus, szegények) adakozás útjain mész beszerzéséről iskolák takarítására, patkányirtás és egészségőrségről.  Utóbbit egy miniszteri tisztviselő biztatására, orosz mintára, ottani megbízottak által vélik megvalósítani. Erre nálunk megvan a volt légó csoportvezetőkben a szervezet. Ezért a bizottság ezek révén javasolja mindkettő szervezését, ill. megvalósítását. Igen üdvös javaslatot fogadtunk el Zelenka városi orvos indítványára, hogy a polgármester az óvodákat, iskolákat ne adja oda bálok tartására a pártoknak, menjenek a Koronába, mert amott mindent rontanak.

Dr. Halász Pálnak jelentettem, hogy az eddigiek szerint Szegedre nálunk és a szervitáknál 70 hívő jelentkezett, éjjeli szállás nem kell.

1946. szeptember 18. szerda

A délelőtt egy részét Kelemen András apátfalvi plébánossal töltöttem el, aki meghívni jött a Szent Mihály napi búcsúra. Majd szóba került vele a kevermesi eset. Később a javadalmi földbérletek iránt jött Gera Sándor és fia. Délben Polyák Károly jelent meg, aki a püspök úr földjének bérlete iránt jött; itt ebédelt Kelemen úrral együtt.

A rendőrségről ismét egy nyomozó jött, ugyanaz, aki velem jegyzőkönyvet vett fel a múlt hétfőn a Katolikus Körre vonatkozóan: hívott a rendőrségre. Azt feleltem: ebben az ügyben már vallottam, jegyzőkönyvet írt Palócz nyomozó az ő jelenlétében, és mást úgysem mondhatok. Mondta, menjek fel holnap. Mondtam, nem érek rá, csak ha most vesz fel velem itt jegyzőkönyvet. De ezt meg ő nem volt hajlandó tenni, s hivatkozott az alhadnagyára, s azzal távozott, hogyha az megengedi, eljön jegyzőkönyvet felvenni. Azonban nem jött. Még dr. Szilas iránt érdeklődött. Jellemző, hogy mikor az a nyomozó megérkezett, nem voltam az irodában, hanem Polyák úr egyedül, és amíg Polyák úr nekem szólni kijött, az az egyén – láttam a nyitott ajtón át –, az ablaknál lévő szekrényhez ment, és az ott lévő könyveket nézte.

Ebéd előtt Kelemen és Polyák urakkal – kértükre – ismertettem a kevermesi helyzetet, melyről különben a kisgazdapárti mai újságban bővebb, de a tényekhez közelebb álló, a mariavitákat elítélő hosszú közlemény jelent meg. Polyák úr pedig, akinek dolga volt vármegyei földbirtok tanácsnál, dr. Dégi János és dr. Sarkadi bíróktól hallotta, hogy a mariaviták két papja Kevermesről fentjárt, és földet igényelt mondván, hogy minden felekezet papjainak jogos igénye van földhöz, tehát nekik is kijár az. Ebből azt következtethetem, hogy a múlt községi képviselő-testületi ülés Kevermesen nem végződhetett olyan határozattal, mely szerint az ottani javakat elosztják a hozzájuk pártoltak arányában.

Délben említé dr. Szilas, hogy száznál több diák, gimnazisták és kereskedelmi iskola felsőbb osztályú tanulók jelentkeztek a szegedi útra. Sok érmet helyeztek el, és így nem kényszerülnek azokat visszaküldeni.

Délután szőlőmben tapasztalnom kellett, hogy hétfő óta ismét loptak az oroszok, és sok szőlőt, körtét vittek el. Este jött Gera Sándor, aki ma délután kint járt a javadalmi földön, szétnézett az épületek körül, amelyek a legelhanyagoltabb állapotban vannak, és Kurusa András sok mindent akar elvinni onnan. Ma szedik le a napraforgót, és szerinte abból is kevés fog nekem jutni. Így hát az a gonosz ember nemcsak kifoszt, de utolsó reményemben is csalódom, mert azzal biztatott a múlt héten is, hogy a napraforgó fog kisegíteni. Hát mégis mibe fog kerülni az épületek helyreállítása? Nem tudom, mit csináljak. Javadalmi kölcsönt kell felvenni, mert másként nem tudok megmozdulni.

Polyák úr még azt is említé, hogy e hó 11-én, szerdán délelőtt a püspök úr megbízásából fent járt Budapesten a vidéki rendőrkapitány úrnál (Komáromy), és az adta ki a rendelkezést Farsang plébános szabadlábra való helyezésére. Tehát erre a rendelkezésre bocsátották el őt, vagyis akkor de. 11-kor erre a parancsra küldte a makói rendőrség a távirati rendelkezést, hogy bocsássák szabadon, és erről szólt nekem este 7 óra után Kádár Ferenc vezető.

1946. szeptember 19. csütörtök

Szentmisém előtt a sekrestyében szóltam dr. Szilasnak, hogy a vasárnap Szegedre utazó hívek, köztük sok diák, számukra való tekintettel ő, vagy Kiss Ferenc menjen velük, ő mondja meg diákjainak, hogy szedjék össze a vasúti jegyek árát, hogy így könnyebben kezelhessék őket, rendet tartsanak köztük.

(Szugolyba mentem, ahol értesültem, hogy az oroszok éppen vincelléremnél és az ő jelenlétében loptak és garázdálkodtak; ezek délután is megjelentek táskával és vödörrel ott nálam is, de mert kedvükre való szőlőt már nem találtak, eloldalogtak. A vincellért délelőtt még hazugnak is mondta magyarul az egyik, amikor mondta, hogy ő szegény ember, és ne vigyék el a szőlőjét.)

Este Bogsán főgondnok keresett fel, aki Budapesten eljárt a tűzifa-szállítás fuvardíjának mérséklése ügyében, járt Elek községben.

Ma nagy meleg volt, bár felhős.

1946. szeptember 20. péntek

Délelőtt ½11-kor levelet vettem Halász Pál úrtól, amelyben közli, hogy tegnap délben egy MÁV főtisztviselő jelent meg, közölvén vele, hogy a miniszter az ipari vásárra, e hó 22-re nem engedélyezett 50%-os kedvezményt, és így híveink sem élhetnek ezzel, amint eddig áltattak. Roppant nagy meglepetés. Azonnal közöltem P. Ferenc szervita atyával, hogy a hírlapokban tegye közzé. Átmentem a polgári fiúiskolába, miután dr. Szilas hittanár úrral is közöltem, mert a tanulók tudomására kellett hozni ezt is. Egyúttal hirdetményként a hívek tudomására hozandó, a templomajtóra is kifüggesztettem azt. Így estünk mellé az olcsóbb utazásnak, és annak, hogy 300 lélek helyett, talán beutazik 50–60.

Délután a kórházi nővérek évnegyedes gyóntatását végeztem. Ott a kórházi ferde helyzetről kaptam felvilágosítást. Estefelé az orgonafújtató szerkezetének javításához szükséges bőr beszerzéséről tárgyaltam Jáksó és Héber urakkal, mert a hozott egész tinóbőrt nem tartottam alkalmasnak. Használható része éppen talán csak elég volna, míg középső része keménységénél fogva másra volna fordítható. Ehelyett Kiss Ferenc úr felajánlott egy kecskebőrt, melynek szőrét le kellene nyírni, mert az – úgy látszik – elég is lesz. Később jött Ferenczy alispánné, aki Szegeden járt, és levelet hozott Sopsich János úrtól, hogy menjek be a vasárnapi ünnepségekre. Elmondta, hogy férje Budapestre utazott, és leányánál tartózkodik. Nem akar a közelben maradni. Szeretne ügye végleges elintézése után valahol elhelyezkedni. Mivel tökéletesen bírja az angol nyelvet is, ajánlottam valami kereskedelmi vállalatot, melynek angolokkal van összeköttetése.

Az elmúlt éjjel és reggel jó kis esőnk volt. Hál’ Istennek!

1946. szeptember 21. szombat

Délelőtt a Szeged-belvárosi plébániahivatal felhívott, bemegyek-e? Igenlő válasz után érdeklődtem, hogy lesz-e elhelyezése a híveknek? Válasz, érkezés sorrendjében, a dómban, az egyházközségek képviselőinek fenntartott hely. Kiszomborról az esperes úr közli, hogy ott van dr. Martin Aurél plébános úr, és tiszteletét tenné nálam. Legjobb lesz, feleltem, ha délután a Szugolyban találkoznánk 4 órakor.

Elmentem jegyet váltani a holnapi utazásra. Bogsán Károly főgondnok úrral találkoztam, aki a vasúton rendelkezett kocsik iránt, nehogy hely ne legyen, ami nehezen ment. Szabó Imre főmérnök úrral találkoztunk; biztattam, hogy holnap jöjjön Szegedre. Majd vele elmentem a szervita atyákhoz, hogy megbeszéljük az ottani udvarban építendő kapus lakás helyét. Szó esett a templom fala és az utcavonal kiegyenesítéséről, kegytárgy-elárusító helyről. Délután 4 órára érkeztem Szugolyba, ahol elbeszélgettünk. Holnap ők is jönnek Szegedre. Ma délután óriási erejű szél volt, hideggel. Készülök holnapra, amikor Verner Dezső királyhalmi plébános is jönni akar Makóra, innen hétfőn Magyarcsanádra.

1946. szeptember 22. vasárnap

Kora reggel mondtam szentmisét, hogy a 6 óra után induló vonatot elérjem Szegedre. Sokáig kellett rostokolni, mert késett a vonat. Sok hívő is utazott. Bizony, meglátszik a rombolás a háború után, mert ablaküveg nélkül, nagyon léghuzatosak a kocsik; a nyak és fogak betegségét szerzi meg mindenki, ha valamelyik sarokban nem kap helyet! Hozzá még nagy késéssel érkezett meg vonatunk.

Sietnem kellett gyalog, mert villamos nem volt, csak egy kocsi, hogy 9-re bent legyek. Szerencsére még felöltözhettem a püspöki palotában, és átmentem a székesegyházhoz, ahol az asszisztencia sorába álltam dr. Mester János úrral. Megjött a hercegprímás úr autón, és felkísértük a dómba, ahol nagymisét celebrált teljes segédlettel. Ott voltak: a kalocsai érsek: Grősz József; az egri érsek: dr. Czapik Gyula, a pannonhalmi főapát: Kelemen Krizosztom; továbbá dr. Mihalovits Zsigmond kanonok, Actio Catholica központi igazgatója, Beresztóczy Miklós VKM osztályvezető. Bent volt dr. Martin Aurél, Klivényi Lajos, Gönczi Károly, Farsang László Kevermesről (már Makón közöltem vele az ügyvédje levelét és a kért pénz összegét), Reibel esperes, Marycz Győző, László János. Szentmise után visszakísértük a hercegprímás urat.

A szentbeszédet mise közben a kalocsai érsek úr mondta. A Dóm téren 10-kor csendes misét mondott a pannonhalmi főapát. 11-kor gyűlések: piaristák udvarán férfiak (Czapik úrral), az alsóvárosi zárda: ifjúság (pannonhalmi főapát) és Kálvária u. 1. alatti zárda: nők (püspök úr); mindhárom helyen megjelent a hercegprímás úr, és szólott a jelenlévőkhöz. Ebéd a püspök úrnál (csak papság).

Délután 4-kor körmenet Szent Gellért ereklyéjével; nagy tömeg; visszatérés után várni kellett több mint félóráig, amíg a körmenet vége megérkezett a Dóm-térre. Ezalatt imádság-ének. Meghatottság nélkül nem lehetett nézni a tömeget – ember ember hátán az egész téren és a mellékutcákban. A hercegprímás úr Szent Gellért működésére, életére célozva értelmes, okos beszédet mondott, idézve Szent Gellért „Deliberatio”-jából, e két valóságot: Isten és lélek.

Dr. Beresztóczy úrral az általános iskolával kapcsolatosan Angyal-nevű egyénről szóltunk, aki az itteni vármegyei tanítói szakszervezetnek irányítójaként szerepel. Ez az egyén itt tanyai tanító volt, de a környéken máshol is, és ez agyalta ki. Beresztóczy úr említette az általános iskolát, és tervezetet felülbíráló bizottság azt rossznak minősítvén, harmadnapra mégis megjelent mai formájában.

Délután a hercegprímás úr és az érsekek közös értekezleten megbeszélést tartottak. Czapik érsek elutazott még a körmenet előtt. Este 7 óra körül külön, tisztán teherkocsikból álló vonat állt rendelkezésre. Erre kellett felkapaszkodnunk. Keserves út volt, mert 12 óra után érkeztünk meg Makóra. A tolatás is, mintha szándékosan erőltetett lett volna.

1946. szeptember 23. hétfő

P. Ferenc közölte, hogy a nővérek tartomány-főnöknője itt van. Miután itt járt egy szociális testvér (Saitos Valéria terve) és két nővér, akik a kórházi nővérek szerzetébe tartoznak, és gyűjtenek az anyaház részére. Szállítási engedélyt kérnek búzalisztre, melyet itt őröltetnek meg. Ezek egyike mondta, hogy P. Kiss Szaléz ferences, akit a kommunisták agyonkínoztak, meghalt, mint a gyónási titok vértanúja.

A vármegyei közgyűlésen is voltam, de végét nem vártam meg (vetőmag búzát igényeltem Gera Sándor felesnek). Meglátogattam a szervita-nővérek tartomány-főnöknőjét, kinél találkoztam Zahoray orosházi plébánossal is. Délután Magyarcsanádra utaztam; jött Helter László, Verner Dezső és dr. Szilas úr a holnapi búcsúra és papi tanácskozásra. A plébánián kaptam szállást. Enyhe időjárás.

1946. szeptember 24. kedd

Magyarcsanádon búcsúnap: gyóntattam a nagymise előtt; szép számmal jöttek a környékbeliek gyalog. A papi tanácskozáson Püspöklele és Bogárzó lelkészei nem jelentek meg. Ott voltak dr. Rohály Ferenc görög katolikus parókus, Verner és Farsang plébánosok (utóbbi elmondta internálása kezdetét, mely azért is történt, hogy meggátolják az augusztus 15. délután 4 órára meghirdetett katolikus szülők szövetségének megalakuló gyűlését!) A gyűlésen komoly ügyek kerültek megbeszélésre. Haza Szabó Ferenc újvárosi plébános és dr. Rohály urakkal alkalmi autón érkeztünk.

Ekkor járt nálam Soós Margit és felemlítette, hogyan nyilatkozott a főtrafikban dr. Buday Géza ny. tankerületi főigazgató a hercegprímás úrról (primadonnának nevezte, aki ünnepelteti magát), és hogy a katolikus hívek nem jó hazafiak, mivel Rómához húznak, és csak ők azok, akik magyarok! Hát így jönnek rá, kik is fajmagyarok! Mit várjon tehát az ember a közönséges kálvinistától, ha egy tanult férfi, a történelem feltételezett ismerete mellett, így vélekedik a magyarságért küzdő hercegprímásról és a szentszékről.

1946. szeptember 25. szerda

Ma valami adomány-cukrot osztanak a városnál (20 deka) a csecsemők és öregek (60 éven túl!) számára ingyen. E végett jöttek egymásután keresztelési igazolásért.

Közben Antal Ilona óvónő jött, akit B-listára helyeztek, mert bár szociáldemokrata párti, szálka volt a kommunisták szemébe. Elmondta, hogyan vitázott, mint a demokrata nők szövetségének elnöke a zsidó Sebők László rendőr-századossal és szálka volt Tóth György, a rendőrkapitány szemében is. Állítólag a szociáldemokrata pártiak lépéseket tesznek visszahelyezése iránt. Ez is sok mindent elmondott arról, hogy a demokratikus nők szövetségében a kommunisták viszik a főszerepet.

Farsang plébános is jött; ügyvédjéhez való viszonyát és magatartását magyaráztam el neki; és mert említette a püspök úrral történt beszélgetését, jelesen egy havi szabadság mellett (helyetteséül én is egy tapasztalt ferencesre gondoltam) ne gondoljon arra, hogy plébániáját elcserélje; ott kell maradnia, nehogy a kommunisták felhasználásával, akár a máriaviták, akár más nem alkalmas papot vigyenek oda, lévén választás a plébánia betöltésénél.

A Nemzeti Bizottságtól kérelem érkezett, hogy holnap, szeptember 26-án, a felszabadulás emlékére szentmise legyen 9-kor és 10-kor, negyedóráig harangozzanak. Intézkedem az iskolások felvezetése és ének iránt. (A Szugolyban meg azt tapasztaltam, hogy egy fával lévő téli almám nagy részét, a legszebbeket, elhozták az oroszok. Kimenet ma délben is találkoztam három katonával, akik jöttek befelé. Így vagyunk velök!)

A várostól pénzért tűzifát (80 q) kértünk az iskolák részére: kiutaltak 64 mázsát. Ez is valami!

1946. szeptember 26. csütörtök

9 órakor szentmise. A tanulóifjúság 8 és 9 órára jött; hatósági személyek közül csak dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyző volt jelen.

1946. szeptember 27. péntek

A város valami ajándék-cukorból juttatni akar 20–30 dekát csecsemőknek és a 60 éven felüli öregeknek. De csak azoknak, akik korukat keresztlevéllel igazolják. Erre megindult az emberek áradata a plébániára – igazolásért. Nem győztem reggel 9-tól egész 12 óra utánig kiállítani az igazolásokat. Jó lenne, ha kaphatna mindenki. De Bogsán Károly főgondnok úr mondta az embereknek, hogy először a közélelmezési hivatal fogja elbírálni, kinek adja, és így nem bizonyos, hogy ki fog kapni? Este azzal a hírrel jött Bogsán úr, hogy a városi fahivatal vezetője szerint a polgármester úr által az iskoláknak kiutalt 64 mázsa tűzifát nem akarják kiadni; járjak el, hogy kiadják. Panasz Gulácsi János lakatos ellen, hogy a rosszul végzett munka díját (szerelés az iskolánál) egészében felvette, és így az utána végzett munkadíját a másik szerelőnek nem vonhatjuk le tőle. Meleg nap.

1946. szeptember 28. szombat

Újból kezdődött, ill. folytatódott a keresztlevél igazolások kiállítása; alig győztem.

Délben megjelent nálam Hetényi Sándor kereskedő, izraelita hitközségi elnök egy fiatal férfival, aki magát a budapesti tanítóképző tanárának mondta. Jövetelük célja: adjam át a dr. Kecskeméti Ármin, volt főrabbi által, éppen Hetényi által közvetítve ide juttatott iratokat. Ezeket 1944. jún. 15-én este hozattam el a harangozónkkal; másnap ugyanis már kora reggel vitték őket (az összes zsidókat). Azt feleltem, nálam van, de még más helyen tartom a városban, ahol anyakönyveink egy része még van, de behozathatom. Ez meg is történt, mert délután Kiss Ferenc káplán úr behozta: két csomag, egyikben három könyv, a másikban Flavius Josephus Jeruzsálem pusztulását leíró könyve, vastag, angol nyelven, jegyzetekkel, mellette kézirat és egyéb magánjellegű iratok. Elismervényt készítettem, annak igazolására, hogy tőlem Hetényi átvette.

Délután ½5 óra tájban háztartási alkalmazottja elvitte, s az említé, hogy a Hetényivel itt járt férfi szintén „főtisztelendő” és a feleségével együtt van itt. Nem lehetetlen, hogy rabbi pályázó lesz az itteni állásra, miután úgy nyilatkoztak, hogy Kecskeméti Ármin halott.

Délután Apátfalvára megyek, ahol holnap búcsú van, szentmise tartására.

Ma délben dr. Juhász Kálmán úr az ottani igazgatótanítót küldte hozzám, hogy történeti művének kéziratát hazavigye tőlem, mert Szegeden akarja kinyomtatni. De kérdi, az itteni esperesi kerület négy papja csakugyan vállalja-e a 600 forint költséget, és hogy én mennyit vállalok? Tekintve, hogy VKM által kiutalandó összeg még nem érkezett, azt közöltem, várjon, amíg én bővebben írok neki. El is mentem a későn induló vonattal Apátfalvára, ahol a Szeged-alsótanyai káplán úr várt is, útközben közölte, hogy ma 5-kor megérkezett Raskó Sándor nagyprépost, püspöki helynök úr is, itt van Martin Aurél prelátus, aki esketést végez, és Wéber Mihály káplán, tehát pap van elég. Erre való tekintettel elhatároztam, hogy visszajövök, mert itt nálunk szentségimádás is van, és szükségesebb vagyok, mint ott, ahol a nagyprépost úr fungálhat. De bementem a plébániára. Ott senkit sem találtam, mert a még folyó esketésen voltak. Így hát a kísérőm útján hagytam köszöntésemet és az elutazást. Későn értem haza. – Nagy meleg volt ma is.

1946. szeptember 29. vasárnap

Jó volt, hogy hazajöttem, sok volt a gyónó s egyéb teendők. Délután két férfi jött, akik a tanyaföldből hagyma alá bérletet kértek, de Gera feles azt a részt nem akarja nekik adni. Mondom, hogy egyezzenek meg.

Előbb mondta a harangozó, hogy a volt feles (Kurusa) az albérlőt, Patkóst meglopta: letört kukoricájából elvittek, de ők megtalálták, és így én is többet kaptam, mint termés felerészt. Hát ilyen hamis ember Kurusa!

A szentségimádáson délután többen voltak; este szentségbetételt végeztem, kérve Szent István és Szent Gellért közbenjárását hazánk javára. Utána lementem a Szent Gellért konviktusba, ahol a növendékek házi ünnepélyt tartottak Szent Gellért tiszteletére; már vége felé jártak, amire odaértem. Kovalik Antal igazgató is ott volt; néhány szóval az imádságra ösztönöztem a fiúkat; Kovalik úr az önfegyelmezésre és engedelmességre [buzdított]. Jellemző: a Bajza utcai általános elemi iskolában ma délután a külföldről juttatott adományokból (kakaó, cukor stb.) megvendégelték a tanulókat. Megjelent a főispán, a polgármester, a szülők.

Kiss Ferenc káplán úr künn járt Apátfalván a búcsún kerékpáron anélkül, hogy szólott volna. Sic!

1946. szeptember 30. hétfő

Eljártam Havadi Ferenc plébános úr ügyében a főbíróságnál, vármegyén és számvevőségen. Deputátuma és a kántorlakbér ügyét már szeptember 5-én kelt jóváhagyással elintézte az alispán úr.

Ma még jöttek a hívek keresztlevél-igazolásért a cukor iránt. Délben Vida Elemér püspöklelei helyettes plébános úr jött, érdeklődött az egyházközségi adózás iránt is. Éppen akkor érkezett Soltész István tanácsos, h. pénztáros, aki ez ügyben is eljárt a múlt héten a pénzügyminisztériumban, és ott – éppen az ő érdeklődésére – történt kezdeményezés, hogy a VKM-mel egyetértvén rendelet fog megjelenni az egyházközségi együttes kezelésű adók kivetése és megosztása tekintetében. Délután takarékpénztári gyűlés volt (fiókintézetek szüneteltetése, Filpergerné ügye a kenderrel, a tisztviselők fizetésrendezése, elbocsátás, Szalayné megmarad Csanádpalotán házgondnoknak ingyen lakásban; tagok jelölése a 20-iki közgyűlésre).

Megírtam már ma az október 6-ra szóló meghívót a hatóságokhoz, melyet csütörtökön kell kézbesíteni. A megemlékezés az aradi 13 vértanúról az idén vasárnap a 10 órai nagymise keretében lesz.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet