Előző fejezet Következő fejezet

1946. október

 

1946. október 1. kedd

Korán reggel szentmisét mondtam, és 6 óra után Sziklás Mihály sógorommal elutaztam, hogy Halason elrendezzem ügyeimet. De. 11-re értünk oda, ahol fájdalommal tudtuk meg, hogy Halas felé diákvonat nem közlekedik, és csak holnap mehetünk tovább. Erre nem volt mást, mit tennünk, mint ehhez alkalmazkodnunk. Makóra nem jöttünk vissza, ott nem maradhattunk. Mivel pedig a kisteleki plébános úr már régóta hívott, azt határoztam, hozzá visszamegyünk, és ott leszünk holnap reggelig. Még bementem Kiskunfélegyházára város elején a polgári fiúiskoláig, melyen megnyugvással láttam a m. kir. felírást, és a magyar címeres, koronás, angyalos domborművet, melyet ott nem vertek le bűnös kezek.

Délután 4 óra előtt érkeztünk Kistelekre. Elköltött ebédünk után bementünk a plébániára. Éppen szüret volt, plébános künn a szőlőben, ahová Vásárhelyről is érkezett sógora kimenni készült. Vele együtt kiballagtunk a tanyára, ahol két hold szőlőt szednek a szüretelők. Plébános künn maradt, minket beküldött, és jelezte, hogy nála szállást nem kaphatunk, hanem megnevezte Tóthné jámbor hívét, (makói származású, tánctanítónő), akinél lesz helyünk, és ezt a káplán urak el fogják rendezni. Vacsora előtt még részt vettünk a rózsafűzér ájtatosságon. Vacsora után Tóthnéhoz vezetett Körmendy Sándor káplán úr.

2-án reggel szentmisét mondtam, és kimentünk az állomásra a Tóthnénál nagy előzékenységgel nyújtott reggeli után. A vasúton Nicsovics György birtokossal találkoztam, aki Budapestre utazott; oda bejött egy magát tanítónak mondott orosz, aki még a kerékpárját is be akarta tenni a személykocsiba, elég jól értve s beszélve a magyar nyelvet, de zsidó származású (állítólag kaukázusi). Halasra 1 óra után érkeztünk, és gyalogszerrel indultunk kifelé, ahová 4 óra után értünk. Sok kocsi ment el mellettünk országos vásár lévén, de mert sokan ültek egy-egy szekéren, nem is kérhettünk magunk számára helyet. 6 órára bementünk az épületbe, mert az ajtók nyitva voltak, elrontva a zárak, betörve a régi szárny üvegajtaja. Megtudtuk, hogy a szőlőt leszedték már, sőt az öreg tanyán ki is préselték. Lakóhelyül a régi épületszárnyat rendeztük be.

Másnap, október 3-án körülnéztünk délelőtt, délután pedig a leszedett szőlőt ledarálva pénteken, 4-én pedig kipréseltük. E napon hajnalra nagy fagy jött, a paprika és szőlő, ami még künn volt, lefagyott. A hideg délután enyhült. Az éjjel szemetelt az eső.

5-én, szombaton reggel pedig esőben mentünk ki az országútra, hogy Orbán Károly szomszéd kocsiját megvárjuk, aki szívességből hozott be Halasra a 11 órakor induló vonathoz. Egész úton áztunk. Orbán Károly, mint értelmes gazda, református volta dacára elismeréssel nyilatkozott Mindszenty hercegprímás úrról; hasonlóképpen leánya is, aki értelmes szintén (és a kisgazdapárt női tagozatának számottevő tagja). Utunk nagy türelmet igényelt (deszkával beszegezett ablakok sorban a budapesti fővonalon, léghuzam, szél, bevágott az eső, sok utassal, nagy csomagokkal). Szegeden sokat kellett várni. Egyszóval: akinek nem kell utaznia, maradjon otthon. Este érkeztünk Makóra, 6 órára. Itt már kevesebb eső volt, mint útközben.

Halason, az új épületen sógorom a zárakat iparkodott megcsinálni, hogy az ajtók csukhatók legyenek. Rendelkeztem, hogy a földet rigolírozzák szőlőtelepítésre és fák ültetésére.

1946. október 6. vasárnap

A hivatalos szentmisét (aradi vértanúk emlékezete) három pappal, énekelve tartottuk. Hivatalos személy kevés volt. Mára is hideg idő, eső nélkül.

Délután Richter Lajos volt városi tisztviselő keresett fel, aki szeptember 12-én érkezett meg 33 napi utazás után orosz fogságból; fent volt Szibériában Jekaterinburg környékén. Elmondta, mint akarták őket átképezni orosz tisztek. Ezekből ismerték meg a mostani orosz mentalitást és terveket. Kint azonban ötmillió a bolseviki kommunisták száma, remélhető, hogyha a nyugati részekből hazamennek a katonák, azok fogják megváltoztatni a mostani rendszert. Ma reggel, a szentmise után Micsák Márton úr újságolta, hogy Ukrajnában lázongás van. Richter Lajos beszélt még augusztus havi zendülésről is Odesszában, ahonnan a vezéreket Szibériába szállították. Richter Lajos is megerősítette, hogy a hazatért orosz katonákat Szibériába viszik táborba, tehát nem engedik családjaikhoz, s az utcák sarkán lévő plakátokat ő is említé; továbbá, hogy Makón – mint megtudta – 2800 tagja van a kommunista pártnak.

Hideg, borús nap.

1946. október 7. hétfő

Tegnap este kezdett esni az eső; enyhébb reggel, borús idő.

Az egész délelőtt hivatalos elfoglaltság, melyet délután is folytattam a hívekkel. (Künn járt a javadalmi földön Kereső István kőművesmester, és megtekintette a hiányokat, a rombolásokat. Gyökeres javításra van szükség. Itt járt Borkáné a hagymaföld bérlete ügyében, mert nem tudnak dűlőre jutni Gera felessel; perre akarják vinni az ügyet.)

Délben hozta hírül Arató Ferencné, hogy hírét vette Hauck Mátyás eleki tanító hazatértének orosz földről, hová őt és ezren felül való eleki ifjúságot tavaly januárban kihurcoltak; azt Debrecenből jött távirat alapján hallotta.

Ma is hozta hírét Majoros levélhordó, hogy az oroszok innen elmennek, mert csak négy városban maradnak ellenőrzésre. Adná Isten!

Este hozta hírül Tápai vincellér, hogy szőlőmben lévő deszkaépület ajtaját feltörték, és a még fán lévő téli körtét meglopták az oroszok, kiknek szokása a megharapott vagy beleharapott körték eldobása a fa alatt, mert ilyenekkel tele volt a fa alja.

Déltől napos idő.

1946. október 8. kedd

Reggel 7 órakor kocsin Püspöklelére vittek, ahol templombúcsú lévén a szentbeszédet és nagymisét tartottam. Előtte gyóntattam. Elég szép számmal voltak a hívek, férfiak is a szentmisén. Utána szentséges körmenet, mely alatt a hívek énekeltek. Átjött Királyhegyesről Marycz János plébános is. Búcsújárók Kiszombor és Hódmezővásárhelyről, makói alig harmincan. Ezt erőltetik néhányan, bár megmondtuk, hogyha csak ötvenen lesznek, indulhatnak a kereszttel. De nem értik meg néhányan ezt, hogy mily szégyenteljes, ha kevés ember kornyikál az úton és a templomban.

Hideg éjszaki szél, napközben napsütés is. Ott hallottam, hogy Mécs József volt számtartó ma beköltözött Makóra, s átadta a lakása kulcsát Vida Elemér helyettes plébánosnak, és hogy a lelei kommunista termelési bizottság a püspöki uradalom összes hordóját valami makói zsidónak eladta 3500 forintért. A legnagyobbat úgy hozhatták ki, hogy a pince falát kibontották.

Dr. Szilas hozta hírét: Szöllősi Jenő volt patikus összes arany, ezüst, platina ékszereit és tárgyait befalazva hagyta itteni házában, és eldicsekedett azzal, hogyha minden más vagyona el is veszne, még gazdag ember lesz. De éppen azt a falat, mely a patika és a mellette lévő helyiség között volt, mint közfalat, a kommunista párt lebontatta, s valószínűen megtalálták azt a kincset, és maguk közt felosztották a korifeusok, Szöllősi tehát elvesztette.

1946. október 9. szerda

Hűvös éj után napsütés, de hideg. Délelőtt a felesek jöttek panasszal, kérelemmel. Déli ebédre beköszöntött Polyák Károly úr, aki Lelén is járt uradalmi ügyekben. Elmondta, mily nehéz a püspöki háztartás ellátása, és hogy a papnövendékek részére igénybe kell venni a plébániákat.

Délután kimentem Újvárosra; láttam, hogy két nap múlva a tetőfedés elkészül. Szabó Ferenc plébános szerint a püspök úr október 27-én személyesen fogja megáldani a templomot, amikor is már bent lehet szentmisét mondani. Elmondta, miként szerezte meg adományokból a szükséges pénzt (termények, pénz).

Ma hozta hírét Kubinyi Zoltán igazgató, hogy az összes iskoláink tanerői után kétezernél többet kell befizetnünk havonként visszatérítés gyanánt a kiutalt tanerői illetmények ellenében. Roppant nagy teher; alig fogjuk bírni.

Este vettem dr. Bécsy Bertalan polgármester levelét, aki kéri, fiát tanulmányai során pártoljam, őt miután a mezőhegyesi internálótábort feloszlatták, elszállították Budaörsre.

Délben még dr. Rohály úr járt itt P. Máté bazilita-atyával, aki szintén itt fog teljesíteni szolgálatot. Oláh Kornél káplánról pedig, aki kiszabadult Mezőhegyesről, azt közölte, hogy elutazott családja után Hajdúdorogra. Nem búcsúzott.

1946. október 10. csütörtök

Reggel 8 óra után megjelent Szíjjártó Antal ny. tisztviselő és dr. Bécsy Bertalan polgármesterről mondott el egyet-mást, kérve, hogy fiának legyek segítségére Szegeden. Azt feleltem, hogy a jövő héten Szegedre utazom, és érdeklődni fogok irányában. Elmondta, hogy ismeri a budaörsi internáló tábort, ahol hétezer embert helyezhetnek el. Ott a helyzet rettenetes; félti a Bazedov-kóros polgármestert, hogy nem bírja ki, mert oda már ő nem utazhat hetenként, hogy 10-15 kg-os élelmiszert szállítson részére. Odavitték még kívüle Mihalovits Sándor orvost és Hajnal detektívet is. Előbbinek sok van a rovásán, mert a zsidó munkaszolgálatosokkal kegyetlenül bánt annakidején, mint volt parancsnok (nem is szólva arról a szégyenteljes eljárásról, amikor 1944. VI. 15-én a zsidó nőket vizsgálták a zsinagógában). Elmondta Szíjjártó, hogy őt mezőhegyesi internálása után Sinály Károly tanár felkereste, és felajánlotta, hogyha belép a kommunista pártba, és ott, mint hasznavehető ember tevékenykedik, állását visszakapja. De ő ezt visszautasította.

Erős széllel hideg, jóllehet napsütés. Délben jött Soltész István pénztárnok, és közöltem vele, hogy a tanerők után az illetményhivatal által előlegezett fizetés ellenében összesen havi 2110,60 forintot kell befizetni. Eziránt felterjesztést írok a püspöki hatósághoz, ha netán lehetne csökkenteni az egyházközség által fizetett illetményt, vagyis a fizetés kiegészítő államsegélyt emelhetnék, akkor a hozzájárulás is csökkenne. Soltész szerint az együttes adókezelésből csak azt folyósíthatja most a város, amit ezelőtt, vagyis amit beutaltak a tanítók fizetésére azelőtt. Ezt most nem fizeti be a város, sem nekünk ki nem utalja. Eszerint ezt ki kell most már utaltatni, hogy így abból fizethessük a havi hozzájárulást a szerint a % szerint, amely eddig volt.

Soós Margit hozta hírét, hogy a szociális testvérek novemberben itteni gyűjtést akarnak rendezni a Szentlélek béketemplomra, amely üvegből készülne. Ugyancsak ő kéri a Kordát, hogy bizományban adjon kegytárgyakat a nagytrafikba, s kéri, ajánljam az ügyet. Szívesen, feleltem, mert az előkészítő lesz ahhoz, hogyha a két toronyra, mely a templom előtt áll, elkészülnek az ablakok és ajtók, átköltözik az üzlet hozzánk, és itt ő is folytathatja az elárusítást. Ezt is helyesnek találja. Említette a szociális testvérek letelepülését, ha netán napközi otthon vagy hasonló kezelését, vezetését megkaphatnák. Ez nem volna rossz, feleltem, és ha Vertán-telepen tudnánk templomot építeni, ők lehetnének annak gondozói is. Azonban a napközi otthon átvétele arra az időre marad, amikor a város vezetésében változás áll be, és a hitvallásos alapot ismerik el ilyen intézmény alapjának. (Molnár M. említé, hogy Bakacsinétól vett értesülés szerint Rátky Jenő bankigazgató és sógora, dr. Galambos Emil ügyvéd is belépett a kommunista pártba. Csak azért – úgy látszik –, hogy visszakapják vagyonukat. Így hát nem alaptalan volt sejtésem, hogy a Rátky-fiú, György, aki a közelmúltban vette nőül az egyik Rozsnyai lányt – kommunista –, agitátorsága ez okból volt, hogy ezek és a rokon Szöllősi család részére előkészítse a megbocsátás talaját életük és vagyonbiztonságuk iránt.)

1946. október 11. péntek

Délután vonattal Zsilkó József és Neiszer Péter tanítókkal Földeákra mentünk az ottani zárdafőnöknő ügyében a püspök által elrendelt vizsgálat lefolytatására. A kihallgatást a zárdában kezdtük, és a plébánián fejeztük be este ½8-kor. Haza kocsin jöttünk 10 órára. Hideg volt este. Szomorú kép a vasút mentén, mert nincs zöld vetés!

1946. október 12. szombat

Délelőtt jött Borsoviczky Lajos, aki 1-én foglalta el a kövegyi plébániát. Vásárlási szándékkal jött, és megbeszélte az átadási eljárást, leltározás lefolytatását, tervét a plébániaház és kert körül. Ebéd után távozott. Említette Borsoviczky úr, hogy Koburgban felkereste őt dr. Hirmann volt eleki ügyvéd, aki oly sokat ártott Elek község lakosságának, mert nemcsak bundista uszító, hanem istentelen és erkölcstelen, jellemtelen egyén is. Ott künn Borsoviczky úr előtt hangoztatta, hogy ő milyen jó magyar volt. Egyébként lefogyott és nagyon alázatosnak mutatta magát.

1946. október 13. vasárnap

Déli 11 órakor a görög katolikus plébániára mentem, hogy a bazilita-atyák látogatását viszonozzam. Rohály úr a Katolikus Körükben volt, tájékoztatta a férfiakat a heti eseményekről. Kívüle hét férfi volt ott. Kis ideig beszélgettem velük. Utána bementünk az atyákhoz (káplán ház). P. Mátét találtuk, most P. Dénes Szegeden teljesít szolgálatot.

Rohály úrtól elmentem dr. Diósszilágyi Sámuel főorvoshoz, hogy negyvenéves orvosi működésének évfordulója alkalmából köszöntsem, mint kórházi igazgató-főorvost is egy személyben. Ott volt dr. Könyves-Kolonics József ügyvéd, később jött a parasztpárt (ennek tagja a főorvos) hat tagja, az alispán úr és nővére, dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyzővel. Ekkor már visszatértem.

Itthon dr. Szilas hittanár úr tolmácsolta az itt működő színtársulat kérelmét a Katolikus Kör hosszabb bérletére nézve (ma itt játszanak, mert a gazdasági egyletben ma bál lesz). Azt feleltem, hogy ezt a választmány hivatott eldönteni. Erre megállapodtunk, hogy ma este 6 órára összehívjuk azt. Ebéd közben szó esett erről, és megvilágítottuk a kérdést, nehogy a színészektől ne tudjuk megszabadulni, ha már egyszer bent vannak, és hogy csak fehér darabokat adjanak elő, továbbá, hogy adventre már rendelkezésünkre álljon a nagyterem. Arra is gondoltunk, hogy ott lesznek a színészek, könnyebben lehet a katonaságtól megszabadulnunk, és a kör további helyiségeit visszahagyjuk, és működését megkezdheti.

Seress György fogtechnikus, jámbor hívem temetése után Sági István ny. igazgatót, Bánfi Miklós ny. vasúti igazgatót látogattam meg Bogsán Károly főgondnok úrral együtt. Utóbbi nagybeteg. Ugyanott felkerestük Erdélyi Antal ny. vasúti felügyelő családját, melynél egyik nő, dr. Balogh Pál szegedi orvos, szerencsétlenül járt holmi gyanúsítás miatt és már jobban van; át akarták dobni a jugoszláv határon, és emiatt félelmében eltörött szemüvegével fel akarta vágni keze ütőerét, de nem vérzett el, és már nemsokára visszanyeri egészségét. Különben kitűnt, hogy a rendőrnyomozó jogtalanul akart vele szemben eljárni, mert egy megszökött többszörös gyilkos jugoszláv ember helyett éppen őt, aki menekült Szabadkáról, szándékozott átdobni a rácok dühének. Ügye – mondták – jó úton nyer elintézést, bár zsidó ügyvéd kezében és költséges lesz.

Este megvolt a kör választmányi ülése; majdnem minden tag jelen volt. Megjött a színigazgató és titkára is. Utóbbi ismertette, mit akarnak. A választmány jónak látja nekik adni a nagytermet és öltözőt december 15-ig. A megállapodást szerződésbe kell foglalni (Soltész István, Bogsán Károly és Tihanyi Béla ügyvéd). Szó esett a katonaság által okozott károk megtérítéséről, ill. a helyreállításról; ha a katonák kimennek, szolga (Majoros levélhordó) alkalmazásáról, aki italmérést folytatni fogja. Végül Bogsán Károly a központ felhívását ismertette az október 27-iki budapesti kongresszusról, melyre ő és Keresztes Ernő mennek fel.

1946. október 14. hétfő

Szentmise után az új feles haszonbérlővel bajlódtam: anyagot visznek az ólak és jászlak helyreállítására (a nagy rombolás után, melyet a régi otthagyott). Majd felterjesztést készítettem a földeáki ügyről. Megérkezett a főpásztori 5. sz. körlevél, különféle rendeletekkel, ezek között az új tanítói állások szervezéséről, és a régi állások után az illetményhivatalhoz befizetendő járulékról, melyet később Zsilkó József és Neiszer Péter tanítókkal beszéltem meg.

Délután tárgyaltam a Katolikus Körnek átengedéséről a színtársulatnak dr. Tihanyi Béla ügyvéd, Soltész István tanácsos, Bogsán Károly főgondnok, dr. Szilas József hittanár jelenlétében. Abban állapodtunk meg, hogy a társulat a kör vezetőségéhez intézendő levélben [vázolja, hogy] mit akar juttatni a részükre az ingyen átengedendő nagyterem és öltöző rendelkezésre bocsátásáért a belvárosi egyháznak? E levélben legyenek benne az általunk tegnap megbeszélt és a választmány részéről megállapított kikötések, és a Kör vezetősége szintén levélben közli, hogy azt tudomásul vette, s így október 15-től december 15-ig használhatják a nagytermet, ha bírják az iramot.

Közben itt járt dr. Rohály úr és a plébánia könyvtárban lévő Patrologia Patrum-ból kereste Nagy Szent Gergely műveit, amelyek éppen hiányoznak; más két kötetet vitt el.

Este Kereső István mester jött a tanyáról azzal, hogy gyökeres javítások szükségesek. Megjegyezni való, hogy a színtársulattal történő megegyezést azért kellett levelezés formájában elintézni, mert ha bérbeadásról vagy teremhasználatról lenne szó, akkor annyit kellene fizetni adó címén, hogy amit kapnánk, mind elmenne oda. Ez a mai helyzet!

1946. október 15. kedd

Ma egy kissé enyhébb – különben borús, nyirkos idő.

Délelőtt telefonon érdeklődtem az újvárosi plébánostól a templomtető iránt. A plébános úr szerint, csak 150 pala elhelyezése van hátra; ma már a mennyezet belső részén dolgoznak, lekaparják a meglazult vakolatot, kihordják a szemetet, és a jövő héten felmossák a belső részt. A püspök úr kihozatalára autót keres, tehát várják őt. Ezt azért tudakoltam meg, hogy holnap, Szegeden jelenthessem a püspöki hatóságnak élőszóval.  Ma elkészítettem a jelentésemet a főhatósághoz.

Délben takarékpénztári gyűlés volt a vasárnapi közgyűlésen előterjesztett, az igazgatósági tagságon teendő javaslat tekintetében (Zombori Lajos nem akar maradni, lemondott). Az ügymenetre nézve nagyon javasolta Szirbik Sándor úr, hogy keresni kellene a kapcsolatot valamely fővárosi nagy pénzintézettel a fúzióra, nehogy feloszlassák a takarékpénztárt, mint olyat, amely életképtelen. Úgy látszik, Rátky Jenő vezérigazgató tehetetlensége most ütközik ki, mert nincs benne mozgékonyság, üzleti szellem. Úgy látszik, italüzletüket szeretné feltámasztani, de nem kapja vissza. Azon kívül úgy vettem ki Szirbik Sándor úr szavaiból, Rátky úr vissza akarná hozni ügyésznek dr. Galambos Emil urat, sógorát. Pedig egyelőre meg kell hagyni dr. Kapus Istvánt, aki az elmúlt években csak segített, hogy a takarékpénztár működhetett, tehát még megvan, és a tisztviselőket el tudta tartani.

Estefelé fogorvosnál voltam; bementem a szervita atyákhoz, akiknél a templom szentélyéhez ragasztott épületrész, mely kegytárgy bolt is lesz – közel áll a befejezéshez. P. Lőrinczcel közöltem, hogy a hitoktatást a két tanyai iskolánál fogja végezni, s a továbbiak iránt érdeklődjön a káplán uraknál.

1946. október 16. szerda

Kora reggel miséztem, és Szegedre utaztam a plébánosi vizsgára jelentkezettek vizsgáztatására. Sok utas volt, nagyrészt tanulók. Megérkezve Szegedre az alsóvárosi zárdába mentem Gyurkovics Béla újvárosi káplán úrral, aki Kistelekre utazott és Bogsán főgondnokkal, aki Budapestre ment, hogy veje által orosz fogságból írt leveleket vegyen át. Ugyanő Budapesten eljár az illetményhivatalban, hogy érdeklődjék az államsegélyes tantestületi tagok után legújabban befizetendő összeg után: elég-e erre az az összeg, melyet az együttes adókezelésből eddig befizetett, az állami adóhivatal útján a városi adóhivatal %-ban számítva. Jártam a Szent István Társulat és Korda-könyvkereskedésben, hogy érdeklődjem a hittankönyvek dolgában, megvan-e már az új kiadás! Mindkét helyen nemleges válasz, nem tudják, mikor jelenik meg? Utóbbinál megtekintettem az új Psalteriumot az új zsoltárfordítással, melyben kevés az eltérés a régitől, de első tekintetre új szavak, de nem az előnyére. Kár volt ezt – úgy vélem – bolygatni, amikor ehhez a szöveghez évezredes tradíció fűz, és az egyház nagy íróinak műveiben a régi szöveg marad.

Három vizsgázó volt, dr. Majtényi Béla visszalépett. A szóbelin végig jelen volt a püspök úr is. Ebéd előtt jelentkeztem nála, és átadtam a hivatalos iratokat. Beszéltem az újvárosi templom megáldásáról, melyre kijön, ha jó autót küld Szabó Ferenc plébános úr. A tanerők után fizetendő járulékkal kapcsolatban említé a püspök úr, hogy ebben eljárt, és egy miniszteri kiküldött (szegedi) lejön, és ott vagy a helyszínen megállapítja, mily terhek nehezednek az egyházközségre, és akkor 20%-os helyi járulék mellett 80% államsegélyt állapít meg minden állás után, mert Makón hivatkozni lehet az egyházközségtől elvett 83 hold földre, melynek kárpótlásaként az egyházközségre nagy teher hárul. A munkás-vonattal jöttem haza, melyen a tanulók is – nagy rendetlenségben, zajongva – utaztak.

Itthon Szabó Imre főmérnök látogatott meg, akit felkértem, hogy a mezőkopáncsi templom területéhez Bauer földeáki lakos által már átadott terület telekkönyvi átírása iránt járjanak el. Vállalta.

Ma délben itt eső volt.

1946. október 17. csütörtök

Kleisch Mátyás esperes úr keresett fel; érdeklődött a kispapok részére gyűjtött élelmiszerek beszállítási lehetőségéről. Elmondtam, hogy autón nem lehet, mert a püspök úrért rendes járművel lehet bemenni, ez pedig azokat nem viheti el. Szakács káplán úr édesatyját említette Leléről, ha erre vállalkoznék.

Délben ismét itt volt a Battonyán tartózkodó mérnök: Csorba Tibor és a Barna–Kortyál pár szülei után érdeklődött (esketés 1848. nov. 23.). Néztem a halottak anyakönyvében is, Kortyál Margit halálesetére 1857-ig nem találtam. Délben hírét vettem Bánfi Miklós úr betegsége súlyosbodásának, és kértek, menjek el provideálni. Ugyancsak ma délelőtt hozta hírét a postás dr. vitéz Galamb Sándor battonyai kir. közjegyző és neje haza érkeztének bajor földről. Üzenetet vettem, hogy Bánfi Miklós úr nagyon gyenge, menjek el hozzá a gyóntatását kíséreljem meg, nehogy szentségek nélkül haljon meg. El is mentem 3 órakor, és Isten kegyelmet adott neki; hogy felvegye a kenet szentségét is; holnap reggel áldoztatom, és evégett a szervita atyáktól – kikkel érintkezem –, mint hozzá közelebbi helyről, viszem 8 óra körül az Oltáriszentséget nyilvánosan. Ugyanakkor beszéltem P. Ferenccel a Nagykamarásról szállítandó burgonyáról, melyből én is kérek háztartásom céljaira hat mázsát.

Voltam a mai városi közgyűlésen, ahol szó esett a polgári leányiskolának, mint ilyennek megszüntetéséről, mivel az községi lévén, a város, mint birtokfenntartó, erről lemond, nem akarja általános iskolává fejleszteni, hanem az épületben, mint városi tulajdonában szándékozik két év múlva elhelyezni a városi kereskedelmi iskolát.

Schill János úr említé, hogy orosz földről 80 eleki jött haza; ezek bizonyára mind betegek.

1946, október 18. péntek

Reggel 8 órára a szervita atyáknál vett Oltáriszentséggel siettem Bánfi úrhoz, és megáldoztattam. Gondozója szerint éjjel már érdeklődött a szentáldozás iránt, mondván: mikor jön már a béke angyala? Ájtatosan megáldozott. Ma reggel itt mondtak szentmisét: Polyák Károly, Németh Imre és Farsang László kevermesi plébános, aki szabadságra megy, helyettese egy ferences atya, P. Tamás Szegedről.

Farsang szerint a kedélyek csillapodnak Kevermesen, a mariaviták erőlködnek, de a fiatalság nem tart velük, esketést nem akarnak náluk. A jegyzői lakást foglalták le: ott van kápolnájuk, püspökük lakása, a lelkész (egy volt veszprémi aposztata [hitehagyott] nős (!?) lakása). A hívek kezdik megismerni őket, mert a sok önkéntes adományt már sokallják, és azt mondják, eddig nem kellett egyházi adóba fizetniük.

Polyák úr Lelére volt menendő. Délben ért vissza, délután Szegedre utazott. Bogsán főgondnok megjött Budapestről. A hadifogoly-tudakozó iroda csupa zsidókból áll, és megtévesztő intézmény. Járt a VKM-nél és az illetményhivatalban, ahol azt mondták, hogy amint az együttes kezelésből a város befizet a tanítók után, az elegendő az előlegezett illetmények visszatérítésére. Vele kimentem az újvárosi plébániára, közlendő a plébános úrral a püspök úr üzenetét az autóra vonatkozóan. Megtekintettük a templomot, melyet belül is nagyrészt kitakarítottak; megbeszéltük a szószék elhelyezését.

Kubinyi Zoltán igazgató iskolaügyekről tett jelentést. Délután Bajnóczy Sándor hívemet láttam el a betegek szentségével, holnap reggel fog szentáldozást végezni; nagybeteg. Majd felkerestem dr. Galamb Sándorékat, aki nejével együtt ma Battonyára utazik, ahol közjegyző volt, hogy lakásuk felszereléseit, bútorait összeszedjék. Elmondta vándorlásuk lefolyását, mint józanodott ki fiával együtt, akik Szegeden maradtak - a németekből. Az itthoni helyzetről tájékoztattam.

1946. október 19. szombat

Reggel Bajnóczy Sándor beteg hívemet részesítettem a szentáldozásban, melyet ájtatosan vett magához. Szegény, sokat szenved. Délelőtt Wagenhofer Ede, az eleki újtelepi külkáplán jelent meg. Most költözik, magával viszi édes öreg szüleit Szentivánról, teherautón szállítja bútorait. Bejött, hogy az eleki zárda és plébánia részére tőlem vöröshagymát vigyen el egyúttal. Ez éppen kapóra jött, mert különben nem tudtam volna elszállítani.

A déli órákban a városi kereskedelmi iskola igazgatótanácsi ülésén vettem részt, melyen a tandíjak megállapítása és óraadó tanárok alkalmazása (két szülés előtt álló tanítónő helyettesei) voltak elintézendő a polgármester elnöklete alatt. Ezt megelőzően mondta dr. Szűcs Zoltán főjegyző, hogy a lelkészeknek is járó tűzifa illetménynek 50%-át adja ki a város, mert ilyen mértékben hagyta jóvá a minisztérium a költségvetést. Ennek alapján a város ennek felét (tehát a járandóság ¼-ed részét) fában adja ki, a másik ¼-ed részt vagy később fában vagy készpénzben. Úgy mondtam, hogy a nekem járó részből kérek 50 mázsát természetben kiadni, a többit készpénzben. A főjegyző úr ígérte, hogy már a jövő héten beszállíttatja a meglévő készletből. Hál’ Istennek!

Délután az újvárosi plébános úr átiratában kérte, hogy a jövő vasárnapon történő püspöki kiszállást hirdessem ki holnap a híveknek; a templomtető elkészülvén, beköltöznek a templomba. Ezt megelőzően háromnapi ájtatosságot tart (Pártos József és P. Árgyán Fülöp szervita) a hívek számára, és erre meghívják híveimet is. Közös szentáldozás a püspöki szentmise alatt. Meghirdetjük holnap.

Estefelé hazajövet a Katolikus Kör előtt találkoztam Tarnovszky Ferenc állami tanító két leányával, akik dr. Horváth Gyula adóügyi tanácsnok társaságában a vasútra igyekeztek, mert orosz fogságban volt atyjuk állítólag megérkezik, miután Debrecenből hír érkezett mai jöveteléről.

1946. október 20. vasárnap

Szeles idő, verőfényes reggellel. A mai szentmisék alatt hirdetjük meg az újvárosi templomi ünnepséget.

Nagymise után közli dr. Szilas, hogy Kiss János tanártól vett értesülés szerint dr. Galambos Emil ügyvéd ellen a kommunista és szociáldemokrata párt mozgalmat indít és igazoltatásának feltételét – újjá téve – kéri, s el fogják marasztalni. Állítólag a polgármester és Farkas Imre lesznek fővádlói; kér, figyelmeztessük Galambos Emilt. (Ebből – ha így van – következik, hogy nem lépett be még a kommunista pártba Galambos Emil, amint azt mondta Szabó Imre úr.)

Délben van a takarékpénztár közgyűlése, ahová felmegyek. Útközben találkoztam Galambos úrral, és közöltem vele a hallottakat. Minthogy pedig említé Kiss Jánost, azt feleltem kérdezősködésére, hogy ő üzeni ezt a hírt. Találgatta, mi lehet az ok, miután éppen Kissnek neki való közlése szerint ez az ügy ellaposodni látszott. Visszatérőben is találkoztam Galambos úrral, aki elmegy Kisshez és megtudakolja, mire építik új attakjukat ellene.

A takarékpénztári közgyűlés gyorsan lefolyt; egyetlen tárgy az igazgatósági s felügyelő bizottsági tagok választása, ami megtörtént.

Menet még találkoztam Miklós József asztalossal, aki Halason lakik, és elmondta helyzetüket. Felkértem, hogyha lesz hozzá mód, nálam akad munkája: javítás, berendezkedés. Ezt ő szívesen ígérte, hogy megcsinálja, sőt előzetesen is elmegy, ha útja arra viszi ott.

1946. október 21. hétfő

Sertésvész lépett fel; állatorvos hívása, hogy beoltsa a hízókat két kivételével; anyakoca kicsinyei miatt nem oltható. – Enyhe nap, eső gyéren esik.

Bogsán Károly úr jön, vele felmegyünk az iskolához utánanézni egynek-másnak. Az 1. osztályú kisgyermekek diftéria ellen történt ojtásánál hiba történt, az anyag volt romlott vagy a műszer tisztátalan, mert 6-7 gyermek karja feldagadt két hét után, és nagy fájdalmaik vannak. Ezt állapította meg Zelenka főorvos.

Este egy lazarista atya jött Gyula felől, kegytárgyakat kínál; elment a kórházba, onnan a szervita atyákhoz, és ott maradt éjjeli szállásra.

Levél Heliodra nővértől Pécsről, oda helyezték a klinikára. Levél dr. Bán L. zsidó ügyvédtől, melyben közli, hogy Juhász Antal, aki Takács Bálintnál lakik, a földeáki határban lévő egy kishold szántóját, melyet évekkel ezelőtt az itteni egyházra hagyományozta, és ezt telekkönyvileg is átírták, most visszaveszi, és a szegénygondozókra (városra) hagyományozza, mert a szegényházba kerül. Menjen Isten hírével, ott legalább jó gondozásban részesül. Egyébként nyugtalan ember.

1946. október 22. kedd

Délelőtt találkoztam a pénzügyi palota előtt Tarnovszky Ferenc tanító úrral, aki szombat este érkezett meg orosz fogságból. Bátorítottam, hogy ne csüggedjen a mai, itteni helyzetet látva. Ugyancsak találkoztam Bogsán Károly főgondnok úrral, aki közölte velem, hogy a főispán úr beteg. Meglátogatom délután. Bogsán úr pénteken elutazik Budapestre a Credo országos kongresszusára. Enyhe, borongós nap. Készülök Battonyára.

Délután telefonon közölte dr. Édenburg Andor főügyészúr, hogy valamit megbeszélni óhajt. Bemegyek, mondom, a főispán úrhoz a fogorvostól, elmegyek hozzá is. Langyos esőben jártam el. A főispán úrnál hiába csengettem, és vártam negyedórát, nem tudtam bejutni. A főügyész úrnál is megemlítettem ezt, aki azért akart velem beszélni, hogy figyelmeztessen, minő baklövés az újvárosi templomi ünnepséggel kapcsolatban. Mikor néhány hét előtt, a főispán úr kapott meghívást, és a vármegye első tisztviselője, az alispán úr, aki jóindulattal van egyházi ügyeinkkel szemben, nem kapott meghívást. Erre úgy lett figyelmessé az alispán úr, hogy a főispán úr ezzel eldicsekedett annak idején, hogy őt személyesen hívták meg. Ennek kapcsán írtam levelet Szabó Ferenc plébános úrnak, jelezvén, hogy kiket hívjon meg: alispán, főispán és polgármester, valamint Szabó Imre városi főmérnök. Az utóbbit és a polgármestert, mert a múlt évben a városi barakk megvételénél méltányosságot gyakoroltak, ami által a templomtető olcsó anyaghoz jutott (6000 pala és sok faanyag). Jeleztem, hogy a szentmise után nyújtson alkalmat plébános arra, hogy ezek az urak a plébánián a püspök úrral beszélhessenek.

Este elindultunk Rohály Ferenc úrral együtt Battonyára, hová késéssel érkeztünk. Az állomáson Csonka Ferenc segédlelkész úr várt, mert koromsötét az utca, villanyvilágítás csak a falu központjában van. A rossz járdán, a csúszós időben bejutottunk. Közben Juhász Zoltán főbíró (kihez Ökrös László sógora, ny. tábori esperes is jött vendégül) elmondta, hogy ma volt az ottani képviselő-testületnek ülése a mariaviták kérése ügyében: imaház és lakás a lelkész részére – melyet egyhangúlag elutasítottak; a kommunisták sem szólaltak fel mellettük! Klivényi prépost úr szívesen fogadott és szállásolt el.

1946. október 23. szerda

Reggel gyászmisét mondtam elhunyt rokonaim: Vincze Mihály és neje, Virág Katalinért, akik összes vagyonukat (200 kat. hold és ház) az egyházra hagyták. Ebből létesült nagyrészt a zárda, és a templom újjáépítése is ennek köszönhető. Délelőtt nagyrészt a hivatalos látogatás ügyét intéztem; majd meglátogatva Fodor Manó ny. főjegyzőt (fia, Sándor most vármegyei főjegyző). Rohály úr híveivel foglalkozott. Ebéd után kimentem a temetőbe rokonaim sírhantjához (az általuk emelt kápolna alatt, mely a harcok során megsérült, nyugosznak). A temetőkerítés is leomlott több helyen ugyancsak a harcok miatt. Általában nagy rombolás volt itt a templom, a plébánia és a polgári fiúiskolán, melynek udvarán az összegyűjtött talált bombák vigyázatlanság következtében felrobbantak. A plébánialak sokat szenvedett, folyosó ablakai mind bezúzódtak, úgyszintén a templom keleti oldalán lévő nagy festett üvegablak (kár, hogy ezek a templomot sötétté teszik; ez nagy hiba!). Elmentünk a zárdába is, ahol M. Modeszta főnöknővel (eleki főnöknő volt) és a nővérekkel beszélgettünk, sok bentlakójuk van, növendékük is sok, és kevés a férőhely. Onnan a főbíróékhoz mentünk, de aki hivatalban volt elfoglalva. Ezek lakását akarták a kommunisták lefoglaltatni, s átadatni a mariavitáknak. Este elbúcsúztunk a házigazgatótól, mert az éjjel, hajnali 2-kor kell kelnünk, hogy a 3 óra után induló vonathoz kijussunk; kísérőnk Singer káplán úr.

1946. október 24. csütörtök

Idejében felébredtem, úgy hogy a breviáriumból a kis hórákat is elvégeztem indulás előtt. Az utcára érve Singer Ferenc káplán úr lámpása elaludt, a zivataros és hideg szél eloltotta. E nélkül mentünk a kocsiút közepén, és jutottunk ki idejében. Vonatunk Mezőhegyesen sokat állt, úgyhogy Csanádpalotára, ahonnan Kövegyre kellett mennem, egy órás késéssel érkeztem, elbúcsúzván Rohály úrtól. Bementem a sekrestyébe, és szentmisét mondtam. Ott maradtam a plébánián, és kocsin – esős szélben és hidegben – mentünk ki Kövegyre, ahol a lelkészség átadási jegyzőkönyvét szerkesztettük meg Borsoviczky Lajos lelkész úrral. A csanádpalotai plébánián járt és ebédelt Mécs József vármegyei közjóléti titkár és Fodor György szegedi hitoktató, aki Mezőhegyesen tengerit vásárolt a szegedi tanoncotthon részére.

Délután a csanádpalotai templomi számadások összeállításánál segítettem. Elmondta a plébános úr azt is, hogy Nagykirályhegyesen, a volt Blaskovics-uradalomban lévő kápolna, alatta családi sírbolt tulajdonképpen az egyházé, épült 1912-ben és a Csernoch János püspök úr vette át, Kayser Lajos akkori elődöm és Pacha Ágoston püspöki titkár jelenlétében. Ezt megtekintetni akarja a plébános úr a november 3-iki püspöklátogatáskor, amikor ti. Csanádpalotán Szent Gellért-ünnepség lesz gazdag programmal: délelőtt nagymise, délután díszünnepély. Utóbbinak délelőttre való áttételét javasoltam, mert délután korán sötét lesz, különösen, ha rossz lesz az időjárás. A plébános úr a lakáson átrendezés és fűtés tekintetében észszerűen jár el.

A községben a kézműipar terén tevékenykednek, Mécs József úr éppen ebben járt ott: csuhéból értékes tárgyakat készítenek, amire őket évekkel ezelőtt a KALOT keretében Hunya Benedek kezdeményezte tanfolyamon oktatták. Egy Pintér Lajos nevű idősebb férfi az irányítója. Az esti vonattal utaztam kocsin nagy szélben és hidegben. Szerencsére nem esett az eső, és a zivatarnak nem volt káros hatása. Elég jól védett kocsiba kerültem.

1946. október 25. péntek

Nagy volt az éjjeli lehűlés, faggyal. Reggel értesültem a sertések betegségéről: az anyakoca súlyosan beteg; bár megtartaná a jó Isten, hogy hét kismalacát felnevelhetné! Egyéb jószágok is hullanak. Isten tegye! Harangozó jelentette, hogy a város kiadott 50 mázsa tűzifát, ezt be is fuvarozták az udvarra; azonban a főjegyző úr – mondja – úgy nyilatkozott, hogy ennyit nem lett volna szabad kiadnia (de hiszen erről éppen ő szólott e hó 19-én!), és hogy azt el kellene osztani falapok (jegyek) szerint a háztartásokhoz mérten.

Dr. Szilas említé, hogy az újvárosi templom átvétele tegnap megtörtént. Bogsán Károly főgondnok úr vette át, mert Szabó Imre főmérnök úr beteg (fogról), és a vállalkozó ács egy évi jótállást vállalt.

Felkeresett P. Ángyán Fülöp és Szabó Ferenc plébános úr. Utóbbi jelentette, hogy a tegnapi napon a templomtetőt átvette Bogsán úr. Beszélt arról, hogy az alispán és a polgármester urakat meghívta; utóbbi beteg, és szabadságon van. Beszélt a szószék ideiglenes elhelyezéséről, a villanyvezetékről, melyhez felajánlottam a rendelkezésünkre álló darabokat, hogy legalább a szentélybe helyezhessenek el néhány világítótestet; a kóruson az igási áram vezetékéből csináljanak elágazást, mely ott van az orgonafújtatónál.

P. Ángyán érdekesen, de megrázóan mondta el az elítélt nagyjaink utolsó napjaiban tapasztaltakat, akiket a haláluk előtt a siralomházban, kértükre vagy kirendelés után halálukra előkészítettek (Rajniss Ferenc meghatóan viselkedett, Szöllősinél is volt, de nem ő kísérte utolsó útján). Elmondta, hogy a zsidók mily gyalázatosan viselkedtek, a holttesteket mint rugdosták meg, fényképezték, sűrű tömegben jelen lévén, a vonaglásukat. De szólott Rómáról és az olasz városok pusztulásáról, Mussolini kivégzéséről két nőjével (szeretőjével) együtt lábuknál fogva akasztották fel őket, és úgy lőtték agyon; a Szentatya tárgyalásáról a Rómából kivonulni nem akaró németekkel, akikre több órai éjszakai tárgyalás után csak azzal bírt hatni, hogy: „most pedig lemegyek a városba s a német katonákra kimondom a nagy átkot”, és akkor aláírták az azonnali kivonulást, melyet két órán belül végre kellett hajtaniuk. A kivonulás után az angolok megrohanták a németeket Rómán kívül, és iszonyú pusztítást vittek végre rajtuk. Beszélt a németek istentelenségéről és kegyetlenkedéséről. Szálasiék gonoszságáról a Dunántúl, és hogy a zsidók miként használnak ki most minden alkalmat és gonosz módot a magyarok megrontására bosszúból.

Itt járt még a Saitos Gyulához tartozó nő is [Saitos Valéria]. Ennek igen érdekes észrevétele: a kommunista párt a Szöllősi-féle házban a közelmúltig csupa vörös zászlókkal volt díszítve. Ezek most eltűntek, és helyükre a magyar nemzeti színűek kerültek, úgy szintén – folytatta – a városháza tanácstermében is több ilyen nagy zászló került a falakra. S ezt ők – mondta –, nem teszik másért, mint hogy a közeli választások előtt megtévesszék a választókat, és melléjük, mint jó magyarok mellé álljanak. Egyébként – fűztem hozzá –, nekem is feltűntek ezek a nagy zászlók a közgyűlési terem falain. Tehát vakulj magyar!

1946. október 26. szombat

Éjjel erős fagy. - Délelőtt felkeresett Schill János igazgató, és hírül hozta, hogy Bánfi Miklós úr csak egy állapotban van: állandóan gyengül. Említé, hogy az evangélikus szuperintendens ma reggel elutazott Csabára, honnan hamarosan Budapestre megy fel; tegnap gyűlést tartott, este vacsorára gyűltek össze, de hatósági személyek nélkül. A hideg a déli órákban is tart.

Délután a tantestületekkel igazgatói választóülés, titkosan! Újváros részére is kellett választani, lévén ott is önálló általános iskola. A gyűlésre feljöttek majdnem valamennyien! A szavazatok leadása előtt a vonatkozó kormány és hercegprímási rendeletre hivatkoztam. Eredmény belvároson: Kubinyi 12, Siklós 2, Székely 1 szavazat; Újvároson: Neiszer 5, Kis János 1. A felveendő jegyzőkönyvet be kell mutatni a nevelők szakszervezetének, hol is aláíratja Kubinyi a záradékot, és felterjesztjük az egyházmegyei főhatósághoz a fő-tanfelügyelőség útján.

Szóltam még a halottak estéjén való körmenetről a temetőbe, hogyha nem lesz hideg, csak az 5. osztálytól felfelé vezessék a tanulókat, és hogy iskoláink a hősök sírjait igazítsák el, takarítsák körül.

Késő este telefonon közölte Szabó Ferenc plébános úr, hogy Szegedről vett értesítés szerint a püspök úr holnap reggel 7-kor indul, ide jön hozzám, és átöltözve megy ki Újvárosra, tehát várjuk meg őt itt nálunk.

1946. október 27. vasárnap

A szentmise végeztével bejöttem, és a plébánián vártam a püspök urat. Megérkezett Polyák Károly úrral ½9 előtt. Polyák és az inas elmentek előre, hogy az egyházi ruhákat előkészítsék Újvároson. Mi utánuk mentünk a visszatért autón. Közben a püspök úr a helyi kisgazdapárt lapját nézte át, amelyben tőle is jelent meg egy közlemény az újvárosi hívekhez címezve. (De jelent meg az első oldalon cikk a mariavitákról is, s reájuk nézve nem hízelgően.)

A templom előtt Molnár Gábor, az elbocsátott, de visszakívánkozó volt templomgondnokunk tartotta fel a püspök urat, és fejezte ki örömét (!!), hogy a püspök úr eljött. Azután a templom főbejárata előtt egy kis leány köszöntötte hosszú versben. A bevonulás után a püspök úr a kereszthajó hátsó elején elhelyezett szószékről mondotta el szentbeszédét, melyet bizonyára jól hallott meg mindenki (már csak azért is, mert sok hívő volt a város minden részéből, és a kereszthajót megtöltötték iskoláink). Szentmise közben sokan áldoztak a hívek a püspök úr kezeiből. Ott volt az alispán, a vármegyei főügyész, dr. Szűcs László városi tanácsnok a polgármester képviseletében (itt van Keresztury Dezső vallás- és közoktatási miniszter, aki itt ma beszédet mond. Püspök úrnál van Szegeden szálláson, és nem fog lemondani a miniszterségről, ezt Veres Péter szeretné! Ma este is a püspök úrnál lesz vacsorán és szálláson). A szentmise végén pápai áldás.

A plébániára bejöttek a felsorolt megyei és városi urak, köztük dr. Fodor Sándor vármegyei főjegyző, Teszling József ny. ezredes, egyházközségi képviselőtag, a mesterek és a helyi templomépítő bizottság főbb tagjai, utóbbiakkal a püspök úr külön beszélt, megköszönve munkájuk áldozatosságát. Ebéd előtt a püspök úr és a plébános úrral átmentünk a zárda és fiúiskolába, majd 12 után a főispán (kit ágyban találtunk), alispán, főügyész urakhoz; a városházán nem találtuk a polgármestert, aki állítólag a tanyákra ment ki, hanem helyette dr. Szűcs László és Szabó Imre főmérnök volt a tanácsnok szobájában, és általuk jelentette a püspök úr látogatást. Ebéden sokan voltunk (három szervita, köztük a lelkigyakorlatos beszédeket tartó P. Ángyán, dr. Rohály, Pártos, Polyák, Rozsán teológus, Nacsa Lajos temetkezési vállalkozó, az építőmester Gy. Varga és néhány ismerősük és az alispán úr.)

Ebéd után Nacsa a püspök úr előtt, jelenlétemben (bizonyára biztatásra) előhozta az újvárosi hívek kívánságaként az egyházközség kettéválasztását. Megértettem vele – s ezt a püspök úr is vallja –, hogy éppen az adózás miatt nem lehet ezt megvalósítani. Lehetnek külön, hogy tanácskozhassanak a maguk módja szerint, de a közös teherviselés meg nem szüntethető, miután az ingatlanok 9/10-ed része az újvárosi plébánia területére esik, ahol alig ötezer hívő van a tanyákkal együtt, és tízezer Belvárosban. Püspök úr említé, hogy Szegeden is egybe akarja vonatni az összes plébánia adózását, és azután osztják meg szükséglet szerint. Erre Nacsa elhallgatott, mert azt is mondtam, hogy a mostani idők a megosztásra még a tagokat érintvén is, nem alkalmasak.

Püspök úr ½4 körül utazott vissza. Én is hazajöttem, és megtartottam a Krisztus király ájtatosságot a Rózsafüzér ájtatossággal együtt. (Az időjárás enyhülni látszik, a barométer esett, és az eső is megjött, csendes eső alakjában).

Este iskolánk tantermébe gyűlt össze a templomi énekkar, hogy ünnepelje a karvezetőt, Héber János kántorunkat abból az alkalomból, hogy múlt év október 29-én tért vissza a kar újjászervezésére hadifogságából. Megjelent velem együtt mindhárom káplán úr és P. Galambos Lőrincz szervita atya. Előzően lakásán köszöntötték énekkel is, a tornateremben pedig előadták azt a magyar nótát, melyet a kántor úr hozott a hadifogságból, melyet ott énekeltek.

1946. október 28. hétfő

Egész éjjel esett az áldásos eső. Kereső mesterrel megbeszéltem az iskolánál építendő biztonsági illemhelyet a nagyobb fiúk részére. Kubinyi Zoltán igazgatóval pedig közöltem a temetőnkben lévő hősi sírok rendbehozatalát, melyről a múlt szombaton szó esett. Ezzel kapcsolatban felkértem telefonon dr. Szűcs Zoltán tanácsnokot, hogy a szokásos homokot küldje a város a temetőbe. Közöltem vele a temetői szertartást, és hogy a hősök sírjához ájtatosságnak végeztével, délután ½4 körül vonulunk. Ott is tartunk beszédet, hacsak a város másként nem intézkedik.

Délben felmentem a rendőrségi bejelentő hivatalba, ahol kerestem a Kalocsa egyházmegyei Kovács László volt tábori lelkész lakását. Február 11-én a Szegfű u. 64. sz. alá jött Szegedről a Gyertyámos u. 6. sz. alól.

Hazaérve dr. Galambos Emil ügyvéd keresett fel, járt Kiss Jánosnál, aki azt mondta neki, hogy Cser József cipész akar rajta bosszút állni; legjobb, ha nem bolygatja az ügyet. Említést tettem előtte Szöllősi volt gyógyszerésznek elrejtett kincséről. Galambos is hallotta ezt, hogy a patikában, a pult mögött volt ez befalazva, és hogy azokat megtalálták. De volt a Béke utcai (elkobzott) házában is elrejtett több láda gyógyszer, és azt is elvitték a kommunisták. Úgy emlékszem – fűztem ahhoz –, hogy a gyógyszert Dragon János osztotta ki. Később nyomban eszembe jutott, hogy Vajda volt városi javadalmi tisztviselő osztotta ki, ill. adta át részben az oroszoknak, amint ezt Vajda egy alkalommal, amikor utaznom kellett, és sokáig vártuk a vonatot, az állomáson elmondta.

Délután meglátogattam a beteg Bánfi Miklóst, aki már nem lát, és nehezen gondolkozik; sokat szenved, mint mondta, környezete.

1946. október 29. kedd

Ködös, hűvös időre virradtunk; kissé enyhült az időjárás.

Dr. Juhász Kálmán plébános keresett fel, és kiadni szándékolt könyvéről hozott hírt. A nyomda költségeiről tárgyalt Kardos és Társával, de nem adtak biztos választ. Beszélt Szabó Sámuel nyomdásszal is, és távbeszélőn tudta meg nálam, hogy ez ívenként 450 forintért – papír nélkül, melyet Juhász úr adna – nyomná ki könyvét. Ehhez négy plébános járulna 600 forinttal, 1000 forintot a VKM-től remél. Esetleg Szegeden nyomatja ki. Juhász úr elmondta, mily szomorú képe van községének, ahonnan a németeket elvitték, és csak azok maradtak, akik házasok magyarokkal, akiknek gyermekei nem beszélnek németül. Az új telepesek pedig nem is tudnak dolgozni. Délután egy karmelita testvér jött Tóth K. Bélával, fokhagymát akar vinni a budapesti rendháznak. Béla említést tett a ma éjszaka esedékes kutatásról a rendőrök részéről, akik minden egyes házba be akarnak menni. Tehát figyelmeztetett, hogy ezen éjszaka ne hagyják el az otthonukat. Délután dr. Galamb Sándor keresett fel, és beszélgettünk családjáról; fia a törvényszéki bíró, valószínűleg visszakerül a régi helyére, mert nem menekült, hanem mint katona ment Nyugatra. Jelenleg Szegeden van családjával, bútoraik nélkül.

1946. október 30. szerda

Éjjel eső, reggel enyhébb.

Délben Bogsán Károly főgondnok jött, és beszámolt a vasárnapi Credo-nagygyűlés lefolyásáról. Járt Budapesten az internáltak kaszárnyájában (Budaörsi út), de nem mehetett be, s így Bécsy Bertalan és Mihalovits Sándor urakkal már nem beszélhetett; igen szigorú fegyelem alatt vannak, és november 3-tól még nagyobb lesz az. Említést tett az újvárosi templomtető átvételéről és az ottani fiúiskolánál foganatosítandó javításokról minél előbb.

Mag Béla tanyai lelkész úr húga járt itt, és tüzelő beszerzésére előleget kért. A pénztáros úrhoz küldtem felhatalmazással, hogyha van elég pénztári készlet, adjon neki két hónapra fizetést. Délután kerestem a Liget u. 16. sz. a. Kovács Lászlót, mint akiről írta a kalocsai főhatóság, hogy Konzerv-üzemnél van. De e ház szomszédja szerint az üzem nem működik, és ott nem lakik senki, a tulajdonos a Deák Ferenc utcai ecetgyárnál lakik. Eszerint nem maradt más hátra, mint a Szegfű utcában érdeklődni, kik laknak a 64. sz. alatt, és ezek közt van-e Kovács László.

Estefelé nálam jegyes-oktatáson megjelent Németh Ferenc tanár, aki újvárosi lakos, kértem, de a név fel nem fedésével érdeklődjön, kik vannak az említett számú házban, mint tulajdonosok és lakók. Hátha így megtalálom Kovács Lászlót.

A vacsoránál Szakács káplán úr szóba hozta, hogy Rohály Ferenc úr itt járt a napokban, és beszélni akart a Rutén-délutánok (tudományos előadássorozat) tartásáról a községi polgári leányiskolában, mivel a mi Katolikus Körünkben katonák laknak. Úgy találom jónak, hogy miután idegen szónokokat erre megnyerni most nehéz (útiköltség, utazás, fűtés), tartani fogunk nagyböjt keretében 8 napos, esetleg 9 napos, komoly tárgyú hit- és erkölcstani előadásokat, amelyek oktatni fogják és megerősítik a híveket katolikus hitükben. Ebben meg is állapodtunk. Tehát erre készülünk.

1946. október 31. csütörtök

Délelőtt 9 órától iskoláink gyászszertartása. – Délután temetést végeztem és körüljártam a temetőt, hogy áll rend tekintetében? A nagy szárazság után ma és tegnap sokat fáradtak a hívek is, hogy szeretteik sírjait rendezzék.

Utána gyóntatás a híveknek. A polgári fiúiskola 3–4. osztály tanulói ma rendbe hozták szépen a hősi sírokat (a város nem hozott homokot).

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet