Előző fejezet Következő fejezet

1946. november

 

1946. november 1. péntek

Napsütésre állott a reggel csillagos éj után. Szél kerekedett a délelőtt folyamán.

Első péntek lévén, gyóntatás 6 órától. A hívek a 7 órai misén voltak a legtöbben. Ennek végén hozta Bogsán Károly főgondnok a hírt Bánfi Miklós úr haláláról; az éjjel halt meg. Újvároshoz tartozik, azért mondtam, hogy ha úgy kívánják, és a plébános úr megengedi, holnap délután végzem el a temetést.

Nagymise után Etelka nővérem és férje Hódmezővásárhelyről várt Sziklás sógorral. Megvannak egészségben, az oroszoktól nem szenvedtek semmiféle kárt, a tanyán sem. Délután ünnepi és halotti vecsernye végeztével körmenet indult – enyhe időben – a temetőbe, ahol alkalmi szentbeszédet mondtam; ájtatosságot végezve, az egyházi ruhák letétele után a kápolnában, a hősök sírjaihoz mentünk, és a kántorék elénekelvén a Misereret, beszédet intéztem a hívekhez, a hősök hozzátartozóihoz (sokan voltunk), a hősök értékéről és intelméről: ezen túl a szeretet egyesítse az embereket, hogy hozzájuk hasonlóan ne kelljen elhagyniuk a gyermekeknek a szüleiket, a szülőknek a családjukat.

Az eső cseperegni kezdett, utána a hívek is igyekeztek haza. Hál’ Istennek, hogy eddig enyhe és száraz idő volt. Elmentem még szüleim és szeretteim sírjaihoz, imádkozva lelkük üdvéért. Nyugodjanak békében!

1946. november 2. szombat

Halottak napja: szentmisék szokott rendben; szentbeszédet is tartottam. – Szeles idő, napsütés alig.

Délben felhívtam telefonon Havadi Ferenc csanádpalotai plébános urat, hogy is áll a holnapi ünnepséggel? Okvetlenül vár és hogy vigyek ki zöldszínű dalmatikát, mert ott nincsen. Bár másként gondoltam, ki kell ma mennem, de azzal a feltétellel, hogy egyik káplánszobában kapok éjjeli szállást, és holnap délután lehetőségig hazajövök, nem akarok tovább terhükre lenni. Éppen itt járt Bogsán főgondnok úr, és felajánlotta kézi táskáját a dalmatikák becsomagolására. Elindultam, de a vasút késett, így később indultunk. Püspök úr és kíséretében Fodor György hitoktató utazott. Érkezésünk is egy órával később lett. Püspök urat a plébános várta kocsikkal; egyenesen a templomba hajtottunk, és rövid imádságot végzett a püspök úr, miután már a hívek is távoztak, előbb elvégezvén az esti imádságot. A plébánián Kovács Imre segédlelkész úr szobájában helyezkedtem el, hogy egyedül lehessek.

1946. november 3. vasárnap

Éjjel és reggel is esett a jótékony eső. A 7 órai szentmisét mondtam el, utána a gyóntatószékbe ültem. Sok gyónó volt, ½10-kor hívtak ki, és mentünk a püspök úrért. Segédkezni csak Kendrella József magyarcsanádi és Borsoviczky Lajos kövegyi paptestvérek jöttek, és így az énekes miséhez meglett az asszisztencia. A püspök úr a nagymise előtt szólt a hívekhez (teli templom) Szent Gellértről; mise közben az egyháztanács-tagok javarésze szentáldozáshoz járult. Szentmise után a községházán fogadta a püspök úr a tisztelgést, de a bíró (kommunista) nem volt a községi elöljárókkal. Ebéd után kezdődött egyik vendéglős nagytermében – az eső miatt – az ünnepi előadás. Megnyitotta a helyi plébános, utána énekelt a rendbe szedett vegyes kar, majd a meg nem jelent Csepregi József dombiratosi helyettes lelkész következett volna műsor szerint, de helyette a plébános kértére én mondtam el Szent Gellértről, hogy tanítása nyomán áldás fakadt e vidéken, magyarrá lett a magyar ég alatt, és ő honosította meg a Mária-tiszteletet nemcsak e vidéken, de bizonyára Szent István útján is.

Este az énekkar szerenáddal ünnepelte a püspök urat a plébánián. A püspök úr az asztalnál említé többi közt, hogy most alkalom kínálkozik az egyházmegyében több lelkészség szervezésére. Így Szegeden bent és künn a tanyákon is, ezekhez számít a két elekire. Minthogy pedig a püspök úr szerint tizenkét ilyen új állomás, ill. önálló lelkészség szervezhető, hogyha fordul a helyzet, a javadalmi elvett ingatlanok kártalanításakor, már szervezett lelkészségeket találjanak, addig is azonban a mostani rendszer szerint utalják ki a fizetéseket. Említém, hogy Makón két ilyen lelkészség szervezését tartom szükségesnek: Vertán-telepen és Honvédban, ahol már van kápolna és lakások; Vertán-telepen szó van a szociális testvérek letelepedéséről a napközi otthonok kezelésére, s ezekkel összeműködhet a lelkész.

1946. november 4. hétfő

Hajnali 4 óra előtt keltem fel, elvégeztem indulás előtt a zsolozsmát, és mert a fuvaros késett, nehogy a püspök úr lekésse a vonatot (előbb engem kellett volna kivinnie, utánam a püspök urat) elindultam gyalog, kísért Havadi úr, de közben jött már a fuvaros, és kivitt az állomásra. Szerencsénk, hogy az eső elállott. Itt is volt késés. Felszállás előtt a főnök volt szíves utána járni, és bevezetett olyan kocsiba, melyen ablakok is voltak, de tele utassal, köztük iskolásokkal, úgyhogy a püspök úr is állani volt kénytelen Makóig. Álltunk közben hoztam szóba a Vertán-telepi lelkészség szervezését, és hogy a lelkész javadalmazását képezné az egyik belvárosi káplánfizetés, és hozzá az én jövedelmemből az egyházközségtől járó illetményemből 1200 forint készpénz, a többit kiegészítésképpen adná az állam. Meggyőződésem az, hogyha levesznek terhet, akkor annak méretéig kötelesség az új lelkészség dotációjához való hozzájárulás.

Haza pedig éppen a 7 órai szentmise előtt érkeztem. De útközben, a templomkertben közli Héber János kántor úr, hogy apósa, Reiner Károly meghalt ma hajnalban. Tegnap este 8 óra után a zsidótemplom előtt, tótokat szállító teherautó elütötte, ugyanaz beszállította a kórházban, és ma reggel meghalt. Erre való tekintettel engedjem el a mai szentmiséjét, az orgonajátékot és éneket, mivel neki sok utánjárása van még. Megengedtem. De csodálkoztam azon, minek járt ily időben apósa? (Azt mondják, 70 teherautóval szállítják a szlovákok tótjaikat.) Ezek autóinak egyike ütötte el, és be is szállította a kórházba. Sajnálom, hogy ilyen vége lett! De lehet, hogy nem hallotta az autók közeledtét, mert nagyot hallott Reiner úr. A kocsivezető vallomása szerint elcsúszott egyik lábával, mielőtt kiért volna a kocsi berobogása előtt a veszélyből.

Egész délelőtt hivatalos ügyekkel foglalkoztam. Délben felkerestem Bogsán Károly főgondnok urat, és névünnepén üdvözöltem. Ott találtam Kovalik Antal és Kelemen Ferenc igazgatókat. Előbbi említé, hogy kérelme, amely szerint taníthasson iskolánkban (latin nyelvet), már fent van a minisztériumban; de hogy mikor intézik el, bizonytalan; ő már szeretné átvenni a tanítást dr. Szilastól.

A kisgazdapárt helyi lapja ma délelőtt közleményt kér a tegnapi palotai ünnepség lefolyásáról telefonon. Megadtam. Szombat délután, mielőtt a vasútra kimentem volna, részt vettem Bánfi Miklós temetésén. Tisztelői ott voltak.

1946. november 5. kedd

Szentmise után a férfiak (Credo egyházközség képviselők) a sekrestyében gyülekeztek és nevükben Kovalik Antal c. gimnáziumi igazgató köszöntött névnapom alkalmából. Utánuk a kórházi nővérek és jámbor társulatbeli asszonyok.

10 órára felmentem a városházára, hogy Bogsán Károly főgondnok és Soltész István helyettes pénztáros urakkal felkeressük a polgármester urat, és az egyházközség nevében névnapján köszöntsük. De nem találván, felmentünk a megyeházára, és Farkas Imrét, a Nemzeti Bizottság elnökét köszöntöttük, kérve jóindulatát a szegények iránt és a Szegénygondozó Nővérek iránt, akik éppen akkor jöttek oda. A városházára visszamenet Szabó Imre főmérnököt üdvözöltük, majd dr. Szűcs Zoltán főjegyzővel tárgyaltunk a várostól járó fa és egyéb illetmények tárgyában; részéről jóindulat mutatkozik. Tisztázandó a gondnok járandósága, mely csak régi szokásjogon alapszik (1920-iki közgyűlési határozat) és a tanítók 285 pengő illetménye, melynek eredetét elmondtam, miután egy fizetésbe számít. Ennek utána sem volt még otthon (irodában) a polgármester úr.

Hazajöttem és vendégeim voltak, Kendrella József plébános úr Magyarcsanádról. Felkeresett a polgármester úr is, aki elmondta, hogy az orosz parancsnokságon volt eddig. Ebéd közben jött Kleitsch Mátyás esperes úr. Elmondta, hogy a földbirtokfelosztás kivizsgálására budapesti bizottság járt Kiszomboron, a panaszokat felvették, de ez, és más községek jegyzőkönyvei a panaszokkal – amíg hazaszállították azokat Makóra – elvesztek! Estefelé Szabó József református elnöklelkész keresett fel. Vele egyházközségi ügyeket beszéltünk meg (költségvetés, fa és egyéb városi járandóság). A gondnokoknak igényelhető tűzifa ügyét ne kérjük – úgymond – addig, amíg egyéb ügyeink elintézést nem nyertek. Arra nézve pedig, hogy minisztériumi kívánalom szerint a deputátumi váltságösszeg egy részéről lemondjunk, csakis olyan értelemben tesszük, hogy a mai helyzetet mérlegelve, de jogaink fenntartása mellett, a jövőt illetően – erre az évre elfogadjuk, mert számolunk a mai nehéz időkkel, és nem akarunk a város lakosságától eltérően nagyobb előnyöket, mint más polgártársaink. Felkeresett még dr. Nikelszky Jenő ny. polgármester, Rohály Ferenc és két páter, dr. Halász István és Mécs József. Közben Héber János kántor hozta a hírt, hogy apósát nem boncolják fel, és temetése holnap délután ½4-kor lesz. A gyászmisét lelki üdvéért holnap reggel – három pappal – tartjuk; sírhelyét közel a kápolnához választották.

1946. november 6. szerda

Szentmise után Acsay Ilona, a KALÁSZ-egylet egyházmegyei vezetője jelentkezett. 9 óra után pedig, amikor a bejelentett megbeszélés végett átmentem az iskolába, érkezett Bánhidi László segédlelkész (Szegedről), aki tegnap Kiszomboron tartott megbeszélést. Megjelent dr. Rohály Ferenc úr, Gyurkovics Béla és Németh Imre (Apátfalváról) és később Szakács József segédlelkészek, a lelei és földeáki nővérek, újvárosi és belvárosiak, valamint Magyarcsanádról egy tanítónő. Acsay Ilona bejelentette, hogy október 16-án oszlatták fel a KALÁSZ-t, de az egyházközségi, miniszterileg jóváhagyott szabályzat értelmében az egyházközségeknek jogukban áll ifjúsági szakosztályokban foglalkozni velük. Erre az útra kell térni, hogy a talajt el ne veszítsük. Délben iskolásaink Szent Imre ünnepélye volt; ennek keretében az iskolások üdvözöltek névnapom alkalmából. Jelen voltak az újvárosiak is. Bánhidi László úr nálam ebédelt.

Délután volt Reiner Károly hárompapos temetése. A sírnál néhány szóval búcsúztattam az egyházközség nevében. Énekelt a vasutas dalárda. Sokan voltak a temetésen.

5 óra körül jött Reibel Miklós eleki esperes úr, aki Szegeden járt a püspök úrnál. Kért, küldjem ki Elekre a jövő hétfőn Bogsán Károly főgondnok urat, mert aznap kezdik építeni az ottani ravatalozót Bogsán úr tervei szerint; a termésköveket az alaphoz akkorra átszállítják Medgyesegyházáról. Elmondta, hogy az odatelepítettek egymás után mennek el, miután az Ukrajnából hazatértek, visszakapják vagyonukat. De a távozók a házakról minden elemelhetőt elvisznek! Vandál módra pusztítanak. (Ott meghalt Braun Ferenc, becsületes gazda, jó ember.) Este még itt volt Bánhidi László úr. Szakács bejelenti, hogy holnap reggel Szegedre utazik.

1946. november 7. csütörtök

Szentmise után a zöldkeresztes nővért, Makray Rózsit kérem, hogy a tegnap Halász Páltól ideküldött ívet a csecsemőkről és ilyen segélyre [jogosultakról] állítsa össze, ill. töltse ki, hogy számukról jelentést adhassak. Délben jött Soltész István pénztáros és közölte, hogy a városi számvevőségi főnök nem akarja elfogadni az együttes kezelésű adók beszedése után részünkről felajánlott 2%-ot, hanem 3%-ot kíván, és elég gorombán érvel, holott, amint maga is beismeri, nincs jogalapjuk. Még azt is firtatta, hová költi az egyházközség a már befolyt adót? Mintha arra nem volna előírás, költségvetés! A nap hűvös, ködös, nyirkos.

Dr. Varjú Sándor járt délben nálam Varga Mihály társaságában a Katolikus Körben tartandó művelődési előadásokról és az oktató-film elhelyezéséről szóltak. Minden attól függ, mondtam, hogy a katonák mikor vonulnak ki a körből, hogy ott rendelkezhessünk.

1946. november 8. péntek

A tanítói javadalmi ügyek rendezésére vonatkozó felterjesztésen dolgoztam. Délben Harcsár Pál jött, aki szintén a körben tartandó művelődési előadásokról szólt. Örülök, feleltem, ha foglalkoznak a hívekkel, csak azután legyen sorozatos előadó! Bogsán Károly úr járt itt, és úgy gondolta, hogy az együttes kezelésből folyó előnyért adjon az egyházközség a városi számvevőségnek 3%-os részesedést. Ugyanakkor telefonált ebben az ügyben Eperjesy számvevő főnök, és nagyon azon van, hogy adjuk meg a 3%-ot. Azt feleltem, hogy ezt meg kell beszélnem a református elnöklelkész úrral. Bogsán úr szerint adjuk meg, már csak azért is, hogy ne háborgassanak a pénztárszobát érintően sem.

Este elvittem a fő-tanfelügyelőségnek szóló iratokat Bogsán úrhoz, hogy holnap személyesen vigye Szegedre, és személyesen adja át Becker Vendel úrnak. Szakács káplán elutazott Magyarcsanádra, hogy lisztet vásároljon a budapesti Kordának és a szegedi papnöveldének, melyet a hívek adományából vásárolnak nekik. Szerencse, hogy kapunk.

1946. november 9. szombat

Borús, nyirkos idő. Délben elvittem a tanítói városi hozzájárulási VKM-i leiratot 1938-ból dr. Szűcs Zoltán városi főjegyző úrnak, hogy lássa, miszerint a város ezt köteles adni, mint fizetésjellegű állandó illetményt. Ugyanakkor beszéltem Istók Zoltán mérnök úrral, kérdeztem a tégla árát, amely 200 forint körül van. Ezt a Vertán-telepen építendő templomra való tekintettel kérdeztem, miután vele már előbb beszéltem erről, amikor a kiosztandó házhelyek közül kerestünk megfelelőt. Néhány szót váltottunk még a templom jelentőségéről. Ezt azért is mondta, mert az evangélikus püspök a múlt hetekben itt jártában említést tett az ő részükre várandó külföldi segélyekről, és folytatta, bizonyára a katolikusok is számítanak ilyenre, amiből a templomra is juthat. Adná Isten, gondoltam.

Délután P. Ferenc szervita-házfőnökkel beszéltem a Vér Antalnál fennálló tengeri tartozásának (konviktusi tartozás) rendezéséről. Említé, hogy tegnap este jött meg Dunántúlról, ahol roppant sok az orosz, túlrészen, Ausztriában angolok, ejtőernyősökkel. Úgy látszik, harcra készen. Útközben orosz katonák fosztogatnak még mindig a vonaton, és mint gyakorlott gonosztevők, ügyesen tűnnek el a kocsik tetején. Szomorú, de nem bírunk védekezni!

Este 6-ra elmentem a Közművelődési Tanács rendezte hangversenyre a Gazdasági Egyesület nagytermében. Majdnem egy órával később kezdték. Eltartott ½9-ig. Szerepeltek a filharmonikusok, a református vegyes kar és iskolás leányok tánccal. Alispán úr említé, hogy Édenburg Andor főügyész úr Budapesten maradt klinikán, Rusznyák István orvos kezeli, e hó végén jön haza. Oltásokat kap, szívbaja kínozza. Nem lehet helyzete jó, mert a klinikán nem fűtenek. A hangversenyen kevesen voltak. Érzékhiány a zenei széppel szemben. Erre nevelni kell embereinket.

1946. november 10. vasárnap

A délelőtt felében napsütés, utána eső. Az első szentmise után Bogsán Károly úrnak átadtam a tegnap érkezett Credo-lapokat, amelyek a nagygyűlés lefolyását bőven tartalmazzák. Egyben kértem, hogy holnap reggel menjen ki Elekre, mert Reibel Mihály esperes úr várja, megkezdik a ravatalozó építését, legalább addig húzzák fel a falakat, ameddig a Medgyesegyházáról odaszállított terméskövek futják. Ígérte, hogy kimegy. Ugyanő jelentette, hogy tegnap személyesen adta át a tanítói javadalmi iratokat Becker Vendel főtanfelügyelő úrnak Újszegeden.

Délben Kocsis János újvárosi kovácsmester járt nálam, hozta Halmai Ede volt itteni Katolikus Köri pénztáros leveleit, aki Újvidékről a rácok által kiűzetvén Szombathelyre került, ott most elbocsátják, mint rendőrtisztviselőt, és feleségével együtt nyomorog, keze munkájával kénytelen kenyerét megkeresni. (Egy időben arra gondoltam, hogyha itt volna, az egyházközségi pénztárba helyeztem volna őt. Meg kell most várni, mi történik vele, s ha Soltész István úr visszakerül a hivatalába, lehet, hogy hazahívom, annál inkább, mert Halmai úr nagyon kívánkozik Makóra. Becsületes és tevékeny férfi volt itt is.)

Délután Kereső István mesterrel, majd Kesztner Zoltánnal értekeztem a halasi építkezésről és fuvarról, amelyet Kesztner úr, mint teherautós vállal.

Enyhe esőzés.

1946. november 11. hétfő

Reggelre sűrű hóesés. Szent Márton megrázta szakállát! Még jó, hogy olvad is részben, és nem volt szél, és nem volt hideg. Csak a lucsok volt nagy.

Délután városi képviselő-testületi gyűlés, kisgazdák távol. Nem engedik, hogy a városi főügyész magánpraxist folytasson. A polgármester kijelentette, hogy inkább iparos vagy munkás lássa el az ügyészi teendőket (mire nagy taps a kommunisták padjain!), de ott legyen egész nap az ő hivatalában, ahol rendelkezésére fog állani a sok hivatalos lap, törvénykönyvek stb. Dr. Kapus István főügyész felszólalásában hivatkozott arra, hogy kevés fizetésből, melyet a várostól kap, nem tud megélni. Kiss Ernő a kérdést levétetni kérte. De nem fogadták el. A polgármester azzal is érvelt, hogy jogvégzettek lent kezdték a városnál, mint helypénzszedők, és úgy haladtak felfelé. Bizonyára is [! így] képzeli az ügyészi állást is, nem gondolva arra, hogy ügyvédi vizsgát nem tehet gyakorlat nélkül, és emellett, nem is lehet egy időben gyakornok a városnál. Lehet, hogy az új rendszerben gyorstalpaló-tanfolyamot végzett iparosokból kerülnek ki a városi ügyészek.

Gyűlés előtt érdeklődtem Burunkai Sándornál a Vertán-telepi ház iránt: egyelőre nincs; egy volna, de ennek tulajdonosa katona, távol van, azért lehetetlen elvenni tőlük, bár rászolgáltak. Beszéltem a főmérnök úrral is a templomhelyről: ezt a Földbirtok Tanácstól kell írásban kérni, ő megírja a kérvényt, és elhozza; ugyanakkor beszélni fog erről. Este még havazott, amellett olvadt. Dr. Becker Vendel főtanfelügyelő úr közölte ma vett levelében, hogy a tanítói fizetési hozzájárulást megállapító bizottság a minisztériumból november 25-re jön le Szegedre. Írtam, hogy hívjanak meg minket is.

Délután dr. Szilas közvetítette a színészek kérelmét, hogy a kör zongoráját, mely Kovács Béláéknál van, adjuk nekik használatra, meg a szakszervezetek az általuk használatra átengedett zongorát visszakövetelik. Arra való tekintettel, hogy az időjárás lucskos, de még inkább tudva, hogyha odaviszik, a katonák betörnek és elrontják, azt mondom, nehézségek vannak az átadás körül. Ha tudnám, hogy a katonák előbb távoznak, mint a színészek ittléte tart, szívesen átengedném.

1946. november 12. kedd

Olvad a hó, nyirkos idő, egészségtelen. Hírét adják, hogy a plébániaépület sarkán, az egyik bokor alá nyúzott kutya testét dobta valaki. Hát ennyire vagyunk! Ilyen merészség, ahelyett, hogy elföldelte volna az illető egyén! Délelőtt Schill János úr keresett fel, és elmondta, hogy unokaöccse, akit tavaly oroszföldre vittek Elekről, Ilmenánban (Thüringen) van, amint sajátkezű levelében közölte Eleken tartózkodó édesanyjával. Ennek a helységnek mibenléte felől érdeklődni jött hozzám. Utána is néztünk a Herder-féle lexikonban és ráakadtunk. Mivel pedig ezt a helyet gyógyhelynek mondja a leírás, tanácsos, hogy az ifjú Schill, akit mint beteget hoztak haza oroszföldről, ott maradjon egyelőre. Utána elmondta Schill úr a Bánfi-örökös (Szundy család) marakodását a hagyaték körül. Schill úrnak anyai nagyanyja és Bánfi úr édesapja testvérek voltak; Szundy csak keresztfiú, mégis erre hagyta ingóságát!

Jöttek közben a szegénygondozó nővérek, hogy megkérdezzék, felkeressék-e Bécsy Bertalan volt polgármestert, akinek ma kezdődik bírósági tárgyalása (amely öt napig tartó lesz, mint mondják). Azt tanácsoltam, ne is kíséreljék meg, sőt tartsák magukat távol; imádkozzanak, hogy felmentsék. Annál is inkább, folytattam, mert hallomás szerint, a mostani polgármester az egyik fővádlója lesz. Nehogy tehát ezt megtudja a polgármester, és a szegényügy szenvedjen, maradjanak távol. Elmondták a nővérek, hogy a közelmúltban panasszal élt valaki az élelmezés ellen, és a szociáldemokrata pártból a jóindulatú Zombori Lajos ment ki (a párt egy újságírót akart kiküldeni!), és meggyőződött, hogy valótlan hír ez, mert hetenként két nap húst, két nap pedig tésztát kapnak a szegények; hanem van ott egy jobb családból való nő (előélete nem tiszta), s ez rokona útján panaszkodik, amit nem régen a polgármester is kivizsgált, és leintette a panaszkodót; de az öregek felháborodással fordultak Zombori előtt a panaszkodó ellen, bárki is lett légyen ez. Elmondták azt is, hogy dr. Fazekas aljegyző is kétszínűen viselkedik velük és a szegényházzal.

Délután kimentem Újvárosra a Szegfű u. 64. sz. házhoz, hogy Kovács László mostani lakása felől érdeklődjem. Amint be akarok menni; az első szomszédasszony odaszól, hogy kit keresek? Erre hozzámentem, és megmondtam, hogy egy Szegedről ideköltözött család után tudakozódnak és azt keresem. Talán Kovács Lászlót – mondja. Igen, azt. Ez pap, százados; és elmondta, hogy egy Balázs nevű család az, amelynél tartózkodik. Ezzel Szegeden került össze, s ott van egy Margit nevű leány, aki tisztviselőnő volt, és állítólag ezzel meg akar esküdni Kovács László. Elmondja, hogy nyomorognak, és a százados a Megyekertben is dolgozott, mint napszámos. (Ez volt hát az a százados, akit Szundy Jenő úr a Megyekertben, mint napszámost foglalkoztatott! Úgy emlékszem, hogy egy ízben találkoztam is vele.) A nő szerint néhány hete elköltöztek a Liget utcába, ezután a Deák Ferenc utcába Baranyi kocsifényezőnek házába. Tehát ott kell keresni őt.

Visszajövet Gy. Varga Lajos malmoshoz tértem be, aki egyébként is fel akart ma este keresni. Érdeklődött az újvárosi templom gondnoki állás betöltése felől, melyet ideiglenesen ő lát el; azután felpanaszolta, hogy az ottani általános iskolában a gyermekekkel a tanítók nem foglalkoznak, eredményt alig lehet várni. Ennek okát abban is lehet találni, mondom, hogy nincsenek tankönyvek. Megemlíté még, hogy jó volna, ha az újvárosi templombelső díszítésének költségeire ott orgonaversenyt tartanának. Helyeseltem, azzal, hogy a jövő tavaszon lehet ezt elrendezni Kapossy földeáki plébános, a belvárosi énekkar, sőt a református belvárosi énekkar közreműködésével.

Útközben Kovalik Antal igazgató úrral találkoztam, és közérdekű és magán ügyekről szóltunk.

1946. november 13. szerda

A mai újság közli dr. Bécsy Bertalan polgármester úr tegnapi népbírósági tárgyalásának lefolyását. Ügyészi vádirat, mely több főpontban a zsidókkal szemben tanúsított magatartását hangsúlyozza, mintha ő tette volna elviselhetetlenné azokat a napokat, melyek 1944. áprilistól június 16-ig elteltek; csak mellékzöngékként hangzott el a néppel (keresztényekkel) való bánásmódja. Ezekre válaszol azzal, hogy mint felelős állásban lévő tisztviselő köteles volt végrehajtani a felsőbb helyről jött rendelkezéseket, mert különben még szigorúbbak következtek volna.

Ma hallottam Micsák Márton úrtól, aki Szijjártó Antallal beszélt, hogy Bécsy Bertalan úr a járásbíróság börtönében (nem a rendőrségen) van őrizetben, és Szijjártó leánya bent járt nála, s Bécsy Bertalan úr nyugodtan várja ügye elintézését. Este jutottam el Micsák úrhoz, hogy Márton-napi köszöntésemet névnapjára kifejezzem. Bizakodó reménységgel van hazánk jövője iránt: Nyugat erélyes fellépése, osztrák ügyek rendezése, magyar kabinet olasz földön állandó összeköttetésben nyugat hatalmaival. Purgly Emil miniszteri nyugdíjából él (elmondtam, hogy ma vett hír szerint tanyai birtokának összes épületét alapjáig elbontották). Így hordták el az újság szerint a mezőhegyesi ménes birtok istállóinak fedelét is az új birtokosok. Ez így menne Lelén is, ahogy Vida Elemér helyettes plébános mondta, ahol egyelőre csend van.

Dr. Rohály úr ma délelőtt azzal a hírrel jött, hogy vármegyei földbirtok tanács egyik bíráját, Ördögöt, vesztegetés miatt a rendőrség letartóztatta, aki állítólag Diós Sándor elnökre akart hatni. Úgy látszik, ez kicsinált vesztegetés akart lenni, hogy tőle (Ördögtől) megszabaduljanak, aki talán nem járt el az ő szájuk íze szerint, mert Ördögöt más embernek ismertük. Azt említé Rohály úr, hogy a földbirtok-rendezési ügyek kivizsgálására miniszteri bizottság jár itt (ilyen volt a kiszombori is!), amely panaszokat vesz fel (ilyenek ügyiratai tűntek el, amíg Kiszomborról Makóra értek volna!). Kérdi, szükségesnek tartom-e, hogy a javadalmi földjeinkkel kapcsolatban panaszt emeljünk? Nem tartom – feleltem –, úgysem érnénk el semmit, és mert ügyünk fent van Budapesten. Ő is úgy gondolja, mert bár az övéket már véglegesen elutasították, nem látszik tanácsosnak az ittenieket ellenünk bőszíteni. Ha ugyanis visszakerülnének a javadalmi földek, könnyebb lenne kibillenteni az első bitorlókat, ha csakugyan jogtalanul kapták, mint a következőket.

Ma érkezett az Actio Catholica előadás-sorozata a téli idényre. Levelet írtam az állami tanfelügyelő úrnak, kérve az állami és községi iskolák egyes tantermeit az Actio Catholica keretén belül működő ifjúsági és egyéb vallásos társulataink (Szívgárda, Jézus Szíve-szövetség) vezetésére, összejöveteleire, mint eddig is volt. Híre jár, hogy keresztény kultuszminiszter utódja a mi tanfelügyelőnk, dr. Hencz Aurél lesz, aki jelenleg Budapesten tartózkodik. Parasztpárti: hogy milyen lesz a magas állásban, nem tudom. Eddig velünk szemben a hitvallásos iskola és nevelés támogatójának mutatkozott. Csak azután itteni utódja ne legyen roj irányú vagy magyarmajmolós, hitetlen.

1946. november 14. csütörtök

Havadi Ferenc plébános úr jelent meg; visszahozta a thuribulum-unkat, melyet hozzájuk vittem a Szent Gellért ünnepségre. Különféle ügyek elintézése végett jött. A délelőtt hivatalos ügyek foglalkoztattak. Délben latin nyelvű levélben kértem Kovács Lászlót, keressen fel. A levelet elfogadta, s üzente, hogy telefonál, ha jönni fog. (E levéllel azt akartam elérni, hogyha más kezébe is kerül az, ne tudják, miről van szó. Egyébként csak a meghívást tartalmazta a levél.)

Délután Tóth Arisztid keresett fel. A vármegyei gazdasági egylet súlyos helyzetéről és megélhetésükről szólt. A Kelet-csanádi birtokosok (részben zsidó származásúak voltak) hollétéről is beszélt. Faragó Mátyás ma délelőtt a Katolikus Kör ügyéről jelentette, hogy a katonák nem kapták meg a postafőnök Rákosi Jenő utcai lakását, mert ezt a polgármester másnak utalta ki. Így hát nehézségbe ütközik jövő tervének megvalósítása, nem is szólva a még okozható károkról. Felkeresett délben P. László, a szerviták tartományfőnöke Budapestről P. Bonfilius Laluk és P. Ferenc társaságában. Az itteni ház atyáit vizitálja. Beszélt budapesti rendházuk újjáépítéséről, melynek egy része a háború következtében összeomlott. Holnaputánig marad.

1946. november 15. péntek

Esős, enyhe, ködös idő reggel. – Polyák Károly úr érkezett, Püspöklelére megy ki. Elmondta, hogy a leleiek panaszkodnak Vida Elemér helyettes plébánosra a magas stóla miatt, és küldöttséggel akarnak járulni a püspök úr elé. Megemlítettem, hogy a táblázatot, melyen egyes tételek csakugyan nagyon magasak voltak, kellő javaslattal terjesztettem a püspöki hatósághoz, és hiszem, hogy ott megnyugvásra fogják eldönteni, mi a jogos és méltányos! Különösen most, amikor helyettes vezeti a plébániát.

A mai lap hozza Bécsy Bertalan polgármester ügyének tárgyalását. Úgyszólván terhelő vallomás nincs. De gonoszságra vall annak a haszontalan Nacsa János volt hónapszámosnak bejelentése, akinek hasznavehetetlensége mindenki előtt ismeretes, és aki vagyonát eltékozolva került kenyérhez a városnál. Ma délelőtt vall (?!) a mostani polgármester, Kiss Imre. Nem tudom, mit tud ez felhozni a saját személyével kapcsolatban? De hogy nagyon el akarja áztatni a szerencsétlen Bécsyt, valószínű. Véleményem szerint csak következtetések lehetnek azok a vádak, melyeket feltálal. Ezek azonban nem lehetnek – szerintem – arra az időre vonatkoztathatók, amelyekben Bécsy polgármesterkedett. Délben Kiss Ferenc káplán úr hozza hírét, hogy amint hallotta, a polgármester tanúskodása után Bécsy kérdezi Kiss polgármestert: volt-e önnek velem, mint polgármesterrel valamilyen ügye? Erre Kiss feleli: nem. Köszönöm, mondta Bécsy. Tehát az én sejtelmem helyénvaló, hogy ennek csak ártani akarás a célja vallomásával, mert neki, mint kommunistának ez joga! Még ebéd előtt járt nálam egy szegény asszony, aki eljött a piacról 11 órakor, és látta, amint Bécsyt egy börtönőr kísérte a járásbíróság elé. Kérdeztem, hogy viselkedtek az emberek Bécsyvel szemben (gondolván esetleges inzultusra), azt felelte, hogy senki sem sértette.

Polyák Kálmán úr 2 óra után jött meg Leléről; megebédelt és 4 óra után elutazott Szegedre. Közben sürgős temetést (vidékiek) jelentettek, és mert káplánjaim elfoglalva voltak, elmentem a temetést végezni (kántor se jöhetett, elénekeltem magam). Utána bementem a szervita rendfőnök-atyához, aki megemlítette, hogy Ferenczy Béla alispán úr náluk kapja naponként az ebédjét (külön szobában).

Szakács és Szilas urak ma délután letárgyalták a téli oktató előadássorozatot, amelyeket a Katolikus Körben fognak tartani. Részt vettek a megbeszélésen: Kubinyi, dr. Rohály, négy apáca, Németh Ferenc tanár, Harcsár Pál, Béres Ida. Az előadásokat hétfőn rendezik, mint amely napokon semmi más ilyen előadás nincs. Előadók közt lesznek: Döme Mihály, Molnár, Németh Ferenc tanárok, Harcsár Pál. A tervezetet helyeslem, csak legyenek hallgatók, mert – mondom – nincs tisztviselői osztály, melyre számítani lehet. Szilas a gimnázium és kereskedelmi iskolák 2-2 felső osztályát szándékozik felvezetni, hogy okuljanak.

1946. november 16. szombat

A délelőtt, az éjjeli eső után, napsütés és enyhe időjárás.

A dáli tanyaföld bérletére vonatkozó szerződést állítottam össze, melyet Gera Imre feles haszonbérbe vett 1952. szeptember 30-ig. Ügyelni kellett az összeállításnál, nehogy úgy járjunk, mint az elődjével, aki bizony elhanyagolta – politizálásával – a munka nagy részét.

Estefelé hozza hírét Szilas dr. annak, hogy megbeszélésre készül a gimnázium tanári kara, kifogásai vannak egyeseknek az igazgató Erdélyi Pál ellen; gyülekezés a népi kollégiumban. Ez is jelenség: nem jobb volna, ha megértéssel fogadnák a netán szeretetlen, de nem igazságtalan elbicsaklást az igazgató részéről, és legalább ők, a nevelők lennének azon, hogy a mai nyugtalanságot – megfontolt tűréssel – jobb jövő reményében való bizakodással tompítsák.

Bécsy polgármester ügyének tárgyalását elhalasztották december 10–11-re, amikor is a most meg nem jelent tanúkat elővezetik.

1946. november 17. vasárnap

Éjjeli eső után enyhe. Délelőtt kevés napsütés.

Délben szól Faragó Mátyás úr a Katolikus Kör kiürítéséről, ill., hogy a katonaság egyelőre egy szobát visszaadni hajlandó, melyet berendeznénk olvasó és társalgó teremnek, ahol tagjaink gyülekeznének. Csak nagy elővigyázattal, figyelmeztettem, mert a katonák betörhetnek és ismét kárunk lesz. De kijavíttatni javasoltam, amit csak lehet.

Délután felkerestem Brommer Ödön ny. törvényszéki elnököt, hogy névünnepe (tegnap volt) alkalmából köszöntsem, mint egyházközségi képviselőtagot, de nem bírtam bejutni. Szerencsésebb voltam Nikelszky Jenő dr. ny. polgármester úrral, kinek holnap lesz névünnepe. Elbeszélgettem vele a jelen eseményeiről; ő kissé lehangolt, bizalma csökken. Nem csoda, hiszen beteg, erős szívbaja (asztmatikus) kínozza. Sajnálom őt.

1946. november 18. hétfő

Délelőtt az elemi iskola tanulóinál (1–2. osztály) látogattam, ellenőrizve a tanítás menetét. 1. oszt. tanulók jól haladtak, írásaik, rajzaik kielégítő szépek, tiszták. A felsőbb osztályosoknak ma délelőtt moziba kellett menniük. Kubinyi Zoltán igazgató mondta el, tegnap délben a városházán ún. népparlament volt. Amikor odaért, éppen a katolikus iskola ellen valaki által beadott panaszt tárgyalták: sok a hittanóra, egyebet nem tanulnak! Erre ő megmagyarázta, hogy egy órával több van engedélyezve, de a többi tárgy óraszáma nem is lehet kevesebb az állami iskolaiaknál, mert hisz’ a tantervet előírják. Erre a nyomorult Winkelhofer Emil azt mondta: át kell tenni a panaszt az illetékes tanfelügyelőhöz kivizsgálásra! Ebből látszik, hogy már kikezdik iskoláinkat. Egyébként erre figyelmeztet is a ma érkezett püspöki körlevél. Kubinyi Zoltán még azt is mondta tegnap a jelenvoltaknak, hogy nem hajtottuk a gyermekeket iskoláinkba, a szülők hozták oda őket, akik tudják, miért hozták hozzánk gyermekeiket.

Megnéztem közben, hogy Kereső István mester megkezdte a tornateremben a németek által létesített fertőtlenítő-kamra lebontását. Bogsán Károly főgondnok jelentette, hogy a nyári faszállítás díját nem engedte el a MÁV. Indoklása rávall a kommunista felfogásra, bár beismeri, hogy egy híd miatt nagy kerülőt kellett megtennie a szállítmánynak. Mivel azonban egy hónapnál több telt el az engedmény közzétételéig, nem engedhet el semmit, csak az utólagosan felszámított összeget (háromszor számították!).

Este takarékpénztári gyűlés volt, megalakulása az igazgatóságnak. Elnöke Nagel Henrik, helyettes Reicher László. Nagy vita volt az alkalmazott tisztviselők foglalkoztatásához mért illetmény felől. Szirbik Sándor úr okosan értelmezte a gonoszul kiagyalt magánalkalmazottakra vonatkozó rendeletet: a fizetést a végzett munka erejéig állapítsák meg, és a kisforgalom lebonyolításához nem kell az egész hivatali idő alatt ott ülni minden tisztviselőnek. Rátky úr ezt nem akarta megérteni. Dragon János ott volt, és erre vonatkozott volna főképp Szirbik úr javaslata és Eichhardtra, aki most a mezőhegyesi cukorgyárban tölti szabadságát (?!), hogy ott nyerendő fizetése kárpótlás legyen neki a múltért (!?). Tehát nála nélkül is elbírják látni a teendőket.

Délután napsütés kis ideig, utána légsüllyedés éjjeli széllel. Ma érkezett felhívás a püspöki hatóságtól új javadalmi összeírásra, mert a kormány a jövő évi január 1-vel annak alapján akarja a lelkészi fizetéseket folyósítani. Nálam nagy jövedelmi csökkenés van, mert elvettek 33 kat. holdat, és a városi hozzájárulás (deputatum) is negyedére csökken.

1946. november 19. kedd

Hidegre fordulni éreztük az időt.

Délben jött Rohály Ferenc úr, aki említést tett a javadalmi bevallással kapcsolatos eljárásról: a polgármesteri hivatal igazolja a tényállást. Ezért új bizonyítványt írtam, felvittem a birtoknyilvántartó hivatalba és onnan az iktatóba. De már nem írathattam alá, lévén a magánfelek fogadására szánt idő elmúltával. Rohály úr még említést tett a náluk csütörtöki napon tartandó ádventi előadásokról. Délután beszéltem Kendrella magyarcsanádi plébánossal, aki nálunk ebédelt, az ottani helyzetről (két új tanerő kerül oda, a nő makói: Igaz Ilona) és a kerítéshez szükséges drótfonatról. Utána jött a szegénygondozó nővérek főnöknő-helyettese Ludányból, aki hivatalos úton van. Elmondta, hogy nővéreik közül egy sem halt el az ostrom alatt, bár az anyaház sokat szenvedett, úgyszintén egyik fővárosi otthonuk. Kecskeméten átvették az elhanyagolt, nyomorék emberek otthonát; visszahívták őket, és nagy tisztelettel övezik; Budapesten a karitászhoz besorozva dolgozik két nővér.

Este találkoztam Mareczky Bélával, aki elmondta, hogy a vármegyei földbirtok tanácshoz beosztott fiának milyen nagy küzdelme van Diós Sándorral, az elnökkel (püspöki uradalomnak visszaadandó irodai felszerelést nem engedi visszaadni; jogosan elvehetőnek minősít ingatlant, melynek tulajdonosnője szülés miatt idejében nem járt el). Említi, hogy a kivizsgálás végett Makón tartózkodó táblabírót a pénzügyi palota előtt a közelmúltban megtámadták azzal: mit keresel te itt Makón? és megverni akarták! Ez a Diós félelemmel akarna mindent elintézni, saját szájukíze szerint. Ezektől mit várhat a közönség, amely igazságosságot keres. De hol van ez?

1946. november 20. szerda

Délelőtt telefonált Szabó Ferenc plébános úr, hogy felkeresni óhajt fontos ügyekben. Felmentem a városházára a javadalmi földre vonatkozó tegnap kérelmezett bizonyítvány ügyében. Találkoztam Szabó Ferenc plébános úrral, aki másfele is dolga lévén, későbbre ígérte jövetelét. A bizonyítványt bélyegek és egyéb költségek árán (14 Ft) megkaptam. Hazaérve jött Szabó úr, aki a Credo Egylet megszavazásáról, a harangozói állás- és illetményről és a javadalmi bevallásról tárgyalt. Jött ugyanebben az ügyben Marycz János királyhegyesi és Havadi Ferenc csanádpalotai plébános is. Az újvárosi harangozói ügyben figyelmét felhívtam a pénzben történő változásra; ennél fogva értékmérő legyen a búza úgy a lakbérnél, mint készpénznél. Ajánlottam, hogy házas embert alkalmazzon; ő a köri szolgára gondolt. Tegye. A javadalmi összeírás dolgában telefonált délelőtt a földeáki plébános is.

Estefelé Tarnay Ákos keresett fel nénje Tomcsányiné érdekében, hogy télire elhelyezést nyerne – pénzért – a szegényházban. Megkísérlem. Befejeztem a javadalmi összeírást, holnapután elküldöm.

1946. november 21. csütörtök

A mai reggel szentmise után megjelent Kliment Jenőné Kevermesről, aki ott férjével együtt tanító volt, most őt B-listára helyezték, elbocsátották, jóllehet öt fiúk van (3–16 évesek). Pártfogást kért, hogy a püspök úrhoz juthasson. Sopsich János úrhoz írtam érdekében. Elmondta, hogy mily siralmas ott a helyzet. A mariaviták kellemetlenkednek, és mivel ő segített a papságnak, szálka volt a kommunisták és Kóbori tanítóék szemében.

Utána jött Balogh Ferenc szódavizes a Katolikus Körhöz, hogy ő szállítson. Követte őt Molnárné vendéglősné, szintén a Katolikus Körrel kapcsolatban, hogy megkapják esetleg haszonbérbe. Délben Zsilkó József tanító úrral beszéltem meg a hétfőn Szegeden megjelenő bizottság tárgyalását, hogy azon a bizonytalanság miatt nem jelenhetünk meg. Szerinte, amikor gr. Klebelsberg Kuno miniszter úr idejében hasonló tárgyalás volt, ő és Bezdán József úr jelenvoltak, és megértették helyzetüket.

Közben telefonált dr. Szűcs Zoltán városi főjegyző, hogy holnap reggel 8 óra után jelenjek meg nála Székely Nándor igazgatóval a tűzifa elrendezése végett. Én az éppen nálam lévő Zsilkó urat említettem, mint aki ezzel az üggyel tüzetesen foglalkozott. Hát jó, mondta Szűcs úr. Ezután említette Zsilkó úr, hogy a város el akarja sikkasztani a fajárandóságot, hogy a tanítóság ne kapjon semmit; e héten a református tanítóság idevonatkozó megbeszélésén részt vett, és ott tudta meg ezt; ezek szerint ezt akarja Szűcs úr, hogy a tanítók elégedjenek meg 5–5 mázsa fával, és a többiről mondjanak le.

Délután ismét jött Faragó Mátyás pénztáros, aki reggel is járt itt, és előhozta a Katolikus Kör tulajdonát képezett, de nem tudni, hogy hol lévő üvegedény-felszerelést. Állítólag özv. Szerényinénél vannak, esetleg tudnak erről az iskolanővérek is. Ugyanakkor betoppan Szerényiné, akinél ezek nincsenek, hanem csak a Mária-kongregáció egyes megmaradt felszerelései, mert ezek nagy része is eltűnt a szekrényekből a katonák ottléte kezdetén. De elszállította egy részüket, és ezek megvannak. Faragó Mátyás szerint már érdeklődnek a kör italmérése iránt a tagok, és ha másként nem, kölcsön kérnek az üvegestől üvegeket, poharakat; bort és általában italt Kelemen–Németh cégtől. Hát így kell kezdeni! Elmondta, hogy a kör hordóiból három már megkerült. Szilágyi kereskedőnél (Ardics utca vége) voltak. Hát még mit nem tudunk, mondtam. Hiszen voltak az orosz harcok idején idemenekültek között, akiknek fejpárnája teli hordó bor volt, és másnap hazavitte!

1946. november 22. péntek

Reggel 8 óra után felmentem a városházára, ahol dr. Szűcs Zoltán főjegyző úrral – ott volt Zsilkó József tanító úr is – az 1946. augusztus 1-ig esedékes fajárandóság elintézése folyt. Megállapítást nyert, hogy nekem, a kántor úrnak és két harangozónak még esedékes, levonva a gondnokoknak (utóbb Bogsán úrnak) kiadott 25 mázsa fát, melyet jogtalanul kaptak, és mert csak 4–5 mázsa jár még a kántor és harangozóknak, a gondnoknak kiadott mennyiséget a nekem még esedékes mennyiségből vonhatják le, vagy velük megtéríttetik, összesen 213 mázsa esedékes. Ennek a fele adható ki, ennek is fele fában, fele pénzben. Azt mondtam: a kántor és harangozók kapják meg a várostól, a gondnoki kivett részt az enyém kárára írják, és mert már kaptam 50 mázsát természetben, a még esedékes 50 néhány mázsát adják fában; várni tudok rá! A főjegyző úr azt mondta, hogy bár pénzben folyósítja, mégis ő fogja valamelyik fakereskedőnél részemre megrendelni. Megjegyeztem azonban, hogy ez a kiegyezés csak 1946. augusztus 1-ig esedékes, és fára áll, jogomat az egészre továbbra is fenntartom. A tanítóknak is esedékes 400 mázsánál több, Zsilkó úr kijelentette, hogy amint a református tanítók nem mondanak le az egész hátralékról, úgy a római katolikus tantestületbeliek sem, hanem az egészet követelik, mert az fizetés jellegű, a díjlevélben is szerepel.

Délben említé Szakács úr, hogy az Almási utcai általános iskola igazgatója, aki a tanítók tegnapi szakszervezeti gyűlésén bejelentette iskolájában az „úttörők”, ill. a „gyermekbarátok” ifjúsági egyesület (szociáldemokrata és kommunista) megalakítását, melyek ellensúlyozására az utolsó püspöki felhívás a Szívgárdák felállítását hagyja meg. Ma kérte Szakács urat, hogy álljon ennek az élére, sőt meg akarja nyerni Gyurkovics Béla káplán urat is. Szakács azonban bejelentette az igazgatónak, hogy a római katolikus gyerekekkel a Szívgárdában foglalkozik, és ha ideje lesz, majd meglátja, segíthet-e az igazgatónak. Már most felmerül a kérdés: odaállhatunk-e azokhoz a baloldali egyesületekhez elveink feladása nélkül? Dr. Szilas szerint meg kell kérdezni a püspök urat: Kiss István úr menjen fel a püspök úrhoz, és beszélje meg vele, s még holnap adjon választ, mitévők legyünk ebben az esetben? A levelet megírtam, holnap elviszi egy bejáró növendék, és kértem, adjon választ még holnap.

1946. november 23. szombat

Felkeresett a Budapesten járt Bogsán Károly főgondnok, aki a pénzügyminisztériumban nem találta azt az előadót, aki az együttes kezelési adókat intézi, mert beteg. Az általános iskola 4. és 6. osztályait látogattam olvasás és történelem órákban.

Délben jelenti Faragó Mátyás, a Katolikus Kör pénztárosa, hogy a színpad alatt lévő egyik gerenda megtört, azt okvetlenül alá kell támasztani, mert a régi támasztékot a katonák kivették és feltüzelték. Utasítottam, beszélje meg ezt Kereső mesterrel és a főgondnok úrral. Egyúttal említi, hogy a budapesti Kiss Újság közleményt hoz, melyben a győri Katolikus Kört feloszlatja a rendőri hatóság, jól lehet az alapszabály szerint a nem demokratikus tagokat a jövőben kizárni fogják, és ez belügyminiszteri jóváhagyást is nyert. Nem volna-e jó, mondja, ha mi is bejelentenők a rendőrségen és a polgármesteri hivatalban, hogy bár szűkebb keretben, de megkezdtük működésünket. Azt feleltem, egyelőre nem teszünk semmit, amíg ott van a katonaság, úgyis meg vagyunk kötve. Délelőtt enyhe esőzés, nyirkos idő.

Délután Felberbauer Ilona atyja (Munkácsy u. 7. sz.) jött hozzám, ki elmondta, hogy Tatabánya mellett múlt évben bombázás következtében elhunyt leánya holttestét exhumálva a jövő héten hazaszállíttatja. Sokfelé kellett járnia, míg az engedélyt megkapta. A hatóság hősi halottként kezeli leányát és ügyét. Később Ferenczy alispán felesége keresett fel: férjét Bécsy polgármester népbírósági ügyében tanúként fogják kihallgatni, s erre le fog utazni Budapestről. Hogy velem is alkalma legyen érintkezni, azt feleltem, hogy a legjobb lesz, ha Bogsán Károly főgondnok úrnál találkozunk, aki a városi bérpalotában lakik, tehát nem lesz feltűnő, ha odamegyek és az alispán úr is odajön, hisz’ ő is ott fog tartózkodni. Említé még, hogy S. Bálint Györgynek is le kell jönnie. Egyébként az ügyész ugyanaz, mint aki az ő férjénél is szerepelt, és még szerencse, hogy ennek a kezében van ügyük. Beszélt még arról, hogy Béla nevű fia, aki asztalos inas, szépen rajzol, rajzai közül többet fel kell küldeniük Molnár C. Pál festőhöz, aki bírálatot mond felőle s esetleg az Iparművészeti Főiskolába kerülne a fia. Azonban azt tanácsoltam, tanulja tovább az asztalosmesterséget, közben gyakorolja a rajzot (Munkácsy Mihály is asztalos inasságon kezdte, mondom tréfásan, amit az alispánné is ilyennek vett), és utána is lehet tovább képeznie magát.

Este megérkezett Kiss István úr levele: fent járt a püspök úrnál, aki azt mondta: oly kevesen vagyunk papok, hogy nincs érkezésünk másféle egyesületekkel foglalkozni; nekünk elég a Szívgárda stb. Különben is, ha velük egy úton haladunk, később úgyis eltávolítanának maguk közül. Ezt felolvastuk az asztalnál is, sőt berendeltük ma estére még az újvárosi káplán urat, hogy ő is tudja, mihez tartani magát, ha felkérnék. De az elől nem zárkózunk el, hogy közöttük néha megjelenünk.

1946. november 24. vasárnap

Napos, verőfényes délelőtt. Szentmise után felkeresett dr. Szirmai József ügyvéd úr és elmondta (anyja meghalt, a ravatalozót kérte igénybe), hogy a Földbirtok-rendező Tanács felülvizsgálását teljesítő miniszteri biztos, Kiss-nevű táblabíró igen erélyes és határozott ember, aki véget fog vetni a Diósok [Sándor, István] és kommunista társaik terrorizálásának, és mint utasította ki a tárgyalóteremből az erőszakoskodó, szemtelen fellépésű Dióst, aki Szabó Jánost és a kommunista párttitkárt idehozta, szintén terrorizálni a táblabírót. Megemlítette Szirmai úr, hogy a földművelési minisztériumban is feljárt Szabó János, és az ott működő Donáth Ferenc nevű hevesi ügyvéd, aki Dobi István eddigi miniszter rosszlelke volt, miként csinált mindent úgy, ahogy Szabóék akarták! Minden helytelen és igazságtalan ügyet feltártak a táblabíró előtt, aki itt is rendet fog teremteni, mert eléje tárták, hogy mikor vittek el a Diós, Rozsnyai, Lihanecz stb., és mint kaptak ezek jogtalanul sok földet, szőlőt, jószágot.

Faragó Mátyás pénztáros a kör ügyéről (forgalom, javítások) tett délben jelentést. Elküldtem délben a Kovács Lászlónak szóló kalocsai levelet a harangozó útján, miután tíz nap óta hiába várom, hogy eljöjjön ide. De mert nem volt ma itthon, hanem egy női személy szerint, mondta a visszajött harangozó, a százados úr Szegeden van, átvette a levelet, s a vétívet aláírva visszaadta. Erre a harangozót visszaküldtem, hogy hozza vissza a levelet, amelyet Kovács úrnak személyesen kell átvennie. De azt felelték, hogy azt ajánlottan továbbították Szegedre. Ismét visszaküldtem, hogy adják ide, mivel nem adhatták fel ajánlottan ½1 és 2 óra között, a válasz: elküldték egyszerű levélben. Különben is, mondta a harangozó, a család tudomására hozta, miszerint már kapott a százados úr levelet Kalocsáról! Ebből következik, hogy levelemet felbontották, és a magyar nyelvű érsek-főhatósági felszólítást elolvasták, amit elkerülni akartam. Mit volt mást tennem, minthogy most már megírjam a jelentést a püspöki hatóságnak, feltárva az egész eljárás lefolyását. Elküldtem a vétívet is, amelyen K. L., mint átvevő aláírása felismerhetően női kéztől ered. (Ez az a bizonyos Margit.) Bánt az eset, hogy nem tudtam a kézbesítést foganatosítani. Várom, hogy a család kijelentése szerint 2–3 nap múlva kapok-e választ a levélre? Aligha, mert úgy látom, elveszett az egyházra megtévedt paptestvérünk. Este is olvastam a tegnap megkezdett Dantét németül: Inferno

1946. november 25. hétfő

Kora reggel mentem a templomba, hogy kórházi nővéreket gyóntassak. Szentmise után Konrádékhoz siettem ellátni a betegek szentségével. Utána telefonál Szabó Ferenc újvárosi plébános úr, hogy atyja nagy beteg, az éjjel rosszul volt, menjek és lássam el a betegek szentségeivel. Úgyis menni akartam az újvárosi iskolák látogatására, feleltem, és mentem is. Elláttam őt. Majd az iskolába mentem, 12 óráig a három felsőbb osztályba. Megtekintettem a hiányokat a fiúiskolánál, amelyek okvetlen javításra várnak (árnyékszék, kút).

Délben szó esett a Katolikus Körről, melyet a színészek ma elhagytak. Szétmentek, miután igazgatójukat Budapestre vitték fel. Ezért most már szó lehet a vasárnapi előadásokról is. A káplán urak szóltak arról is, hogy a kormányban a jövendő kultuszminiszternek vállalni kell a hitoktatás kiküszöbölését az iskolákból, és a hitoktatásos tanítás megszüntetését is. Amint azért nem tűrték Keresztury Dezsőt, most Illyés Gyulát, a jelölt nem vállalja, s így nem tudni, ki fog erre kapható lenni. Majd egy zsidó!

Azon kívül említi Szakács úr, hogy a kisgazdapárt szervezni akar budapesti felhívásra internátust, és erre nézve kéri az itteni vezetőség az én véleményemet. Miután pedig nekünk van internátusunk, és a paraszt- és kommunista pártnak, egy harmadiknak felállítása igazán felesleges; egyébként a Szent Gellért Konviktusban is szegény emberek gyermekei vannak. No meg annak szervezése, berendezése nem megy olyan könnyen! – Délután jött egy Sulyok nevű vasutas, aki előfizetést gyűjt egy propaganda-könyvre a kisgazdapárt részéről, melyet angol és francia nyelven is kiadnak a demokráciáról. Egy példányra (60 Ft) adtam előlegül 10 forintot. Elmentem a Szegényházba, hogy a nővérekkel beszéljek Tarnay Ákos nővérének elhelyezéséről. De a főnöknő nem volt otthon; esetleg holnap eljön.

Ma napos idő lett, 9 óráig tartott, sűrű köd utána.

1946. november 26. kedd

A délelőtt egy részét iskolalátogatással töltöttem, és utána néztem, miként készül a tornaterem szertára alatt a pinceépítés. A Katolikus Kör öltözőjének mennyezet-gerendáját is alátámasztotta Kereső mester. – Délben Szakács káplán úr említi, hogy az Almási utcai állami elemi iskola igazgatója, Mendei Mihály ma elétárta, hogy a Szívgárda vezetésénél a tanterem használatára engedélyt kell kérni. Erre, Szakács: a Szegedi utcai iskolánál eddig nem kértek, és mégis tartották ezt a vezetést. De ha ő igényli, kérni fog. Mire Mendei így: akkor nem szóltam semmit. (A kérvény idevonatkozóan – óvatosság és elővigyázatból – már rég elkészült a tanfelügyelőhöz, csak nem volt alkalmam elvinni.) Estefelé a szegénygondozó nővérek jöttek, és közölték, hogy nincs férőhely, tehát Tarnay Ákos úr rokonát nem bírják felvenni. (Napi tartásdíj 1 forint.) Említették, hogy a református diakonissza szerint a református lelkész úr külön szegényházat akar létesíteni, melyben azonban csakis munkaképeseket, egyelőre tízet vesznek fel, ezeket dolgoztatják; állami lesz az intézmény nagy segéllyel. Hát, ami igaz, szegény az lenne, csakhogy az elhelyezésük és ellátásuk nagy feladat. Nagyon enyhe időjárás.

1946. november 27. szerda

9 órától a kereskedelmi és gimnázium felső osztályainak hittanóráin voltam. Előzően a tanfelügyelőségre mentem, ahol átadtam a vezető úrnak a kérelmet egy általános és községi iskolák 1–1 tantermének átengedése iránt Szívgárda s általában az Actio Catholica céljaira. Ígérte, hogy körrendeletben közli, és erről ad nekünk is másolatot, melyet bármikor felmutathatunk. Ugyanott beszéltem dr. Varjú Sándor úrral az iskolán kívüli népművelődésről és a Katolikus Körben felállítandó filmgép berendezéséről. Délután megnéztem a polgári iskola tanterem körül folyó kőműves munkát, mely halad és az asztalosnak szóltam a visszahelyezendő ajtók javítása iránt.

Délután értesültem a Tóth malom környékén arról, hogy a kórházban alkalmazásban volt Oláh István ott is több családtól kölcsönöket kért (à 12 Ft) és ígérte, hogy holnap visszaadja – és ma is viszi. Sőt egy helyen, ahol évekkel ezelőtt Lélek és lélektan című könyvét elhelyezte, úgy látták róla, hogy római katolikus pap. Éppen ezért kérdezték, ismerek-e egy ilyen nevű papot? Akkor jutott eszembe, kiről van szó, amikor a kölcsönt említették! Szerencsétlen, akit kár segíteni ezek után. Sőt Paksi János malomigazgatót – mondták – azzal akarta lekenyerezni, hogy egy találmányra társként kérte fel, természetesen Paksi befektetésével.

1946. november 28. csütörtök

8 órára ismét iskolába mentem és 12-ig voltam. 10 óra  után vármegyei hajdú hoz meghívót a kereskedelmi iskolába, a most 10 órakor kezdődő gyűlésre, melyen amerikai csomagok elosztásáról van szó. Természetes, hogy az iskolát már azért sem hagyhatom, mert mára így rendeztem ügyeimet.

12 óra után bementem Kadlecz üvegkereskedésébe; fia után érdeklődtem, mennyi most az autóviteldíj? Beszélt a kereskedők mai helyzetéről, és hogyan dobták ki egyletüket a Felletár-házból, hová a parasztpártiak vonultak be (részeg fővel, honfoglalni!).

Németh Ferenc tanár említé, hogy a kisgazdapárton belül megalakult a szellemi munkások szakszervezete (a gazdák még nem mozognak ily irányban), elnök dr. Kuhár L. ügyvéd lett. Délben említi dr. Szilas úr, hogy a polgári fiúiskolánál látogató egy Kruzslitz nevű tanár, akivel egy időben járt Szegeden iskolába és szeminarista is volt; ma eljön hozzám is tisztelegni. El is jött 5 óra után Kubinyi Zoltán igazgatóval; elbeszélgettünk iskolai és nevelési ügyekről. Komoly és konzervatív felfogású. Később Olajos Csaba nevű ifjú jött, aki a Kisgazdapárt által szervezendő internátus (régi kollégium) felől tárgyalt: mi a véleményünk: meg lehet-e szervezni, és mi volna részünkről (egyház) a segítés? Eléje tártam a lehetőségeket: élelmezés, gondoskodás mindenről, helyiség, berendezés, amik nincsenek. Legjobb volna elkészülni jövő iskolaévre, addig elrendezni mindent. De ők vélik, hogy mihamarább! Igen ám, mondtam, de hol? Helyet nem kapnak. Említette a mi iskolánk alsó részét. Erre nem is válaszoltam, miután ezt nem adhatjuk és nem is alkalmas. Ma levél érkezett Kováts László századostól Szegedről; írja, hogy öt hónap óta csak átmenetileg tartózkodik Makón, mert tanulmányai őt Szegedhez kötik; közli, hogy az érseki hatóság titkárával már levelezésben áll e hó közepétől. Köszöni leveleimet. Aláírása: v. tábori lelkész-százados! Szilágyi u. 1. sz.

1946. november 29. péntek

9 órára a gimnáziumba mentem hittanórára. Utána temetésre (Barócziné  Felberbauer Ilona bomba áldozata Tatabánya környékén, atyja hozatta haza, férje Szegedre akarta vitetni; de a szülők ellenezték). A férj nem is volt jelen; vasutas. A szertartás végén néhány szóban szóltam a szülői szeretetről, melynek példája a jelen eset, de amely az élőkben megköveteli a gyermeki hálát.

Majd felmentem Bogsán Károly úrhoz, hogy vele együtt keressük fel az alispán és főügyész urakat, kiknek holnap lesz névünnepük, köszöntés végett. A főügyész úr még Budapesten van, a Rusznyák klinikán; az alispán úr pedig, mint írnoka mondta, az István-napot karácsonykor ünnepli. Bogsán úr Budapesten eljárt a pénzügyminisztériumban az egyházközségi adók együttes kezelése ügyében: a főtanács szerint a jövő hó közepén készülnek el, és megnyugtatott, hogy megmarad az együttes kezelés, és nem fognak kevesebbet juttatni, mint eddig. Beszélt itthon a számvevőségi főnöknél is a heti juttatásokra nézve; ígérte, hogy a jövő héttől kezdve nagyobb juttatásban részesülünk. Délben beszéltem Faragó Mátyás pénztáros úrral a Katolikus Kör ügyéről (üvegezés, színészek tartózkodása, tartozásaik, báljuk tartása adventben). A katonaságtól levél érkezett a kör helyiségeinek haszonbéri szerződés kötése iránt már holnap. Szilas dr. szerint ez nem a jövőt illeti, hanem folyó év augusztus 1-től a forint behozatalától visszamenőleg tehát. Azt hittem ugyanis, hogy nem akarnak elmenni.

Délután kimentem Apátfalvára, hogy felköszöntsem Kelemen András urat holnapi névnapja alkalmából. A vasútnál várakozva mondta el Kocsis Ferenc apácai kántortanító, hogy Csanádapácán visszaadatni rendelte a kiszállott országos tanácsi bíró az esperes úr javadalmi földjeit, amelyeket kiosztani akartak házhelyül, de a kincstári volt kegyurasági terhek megváltási ingatlanait is. (Kocsisnak holnap lesz Szegeden jogi doktori avatása; szegény feje nyomorék lábaira, 2 bottal jár. Apátfalván maradtam a 8 óra utáni vonatig. Kelemen úrral beszéltünk kántora ügyéről: a püspök úr írt neki és felhívta a népbírósági ítélet másolatának beküldésére. Ígér eget, földet, hogy ezután milyen szent lesz. Kelemen úr is hozzájárul a Juhász Kálmán-féle könyvnyomtatási költségeihez 200 forinttal. Később megérkeztek Kelemen Ferenc és neje bátyjukat köszönteni. Utána szerencsésen hazaértem.

1946. november 30. szombat

Délfelé Faragó Mátyás pénztáros úr jött, s hozta a Magyar Közlöny múlt évi egyik számát, melyben a 10.020/1945. M.E. sz. rendelet 1. §-a szerint már a múlt 1945. évi december 15-ig vissza kellett volna adni minden épületet, mely többek közt kultúrház vagy kulturális intézményt szolgál, eredeti rendeltetésének. Erre hivatkozva a polgármester úrhoz iratot intéztem, melyben közlöm, hogy a katonaságnak december 15-re felmondunk, és kérjük onnan való elhelyezésüket. Egyben jelzem, hogy másfél év alatt roppant sok kárt csináltak figyelmeztetés dacára, és hogy erről külön fogunk felterjesztést intézni. Ugyanezt másolatban elvitte Faragó Mátyás úr a katonai parancsnokságra, és felmondást közölt Halász István fegyvermesterrel, aki – bár nem tartozik a katonaság kötelékébe – a körben műhelyt rendezett be. Faragó Mátyás úr beszélt is a felmondásról, amit azzal vett tudomásul, hogy lakbért visszamenőleg nem fizet ugyan, de ledolgozza lakatos munkában. Még Majoros postás jött, akivel az ő részére juttatandó haszonról esett szó, mely a kiszolgálás után járna neki. Megemlíté ugyanő, hogy amikor megkapták azt a szobát a katonáktól, az első éjjel egy tálca, másikon pedig 8-10 liter italt loptak el (a katonák), tehát feltörték az ajtót, ill. álkulccsal hatoltak be. Hallatlan az is, hogy miután a katonák a sertésólat tönkretették, sertéseiket a színpad alatt lévő öltözőben tartották, melynek padlódeszkáit és párnafáit feltüzelték.

Főpásztori rendelkezések érkeztek különféle irányban (tanítói lelkigyakorlatok, tanyai hitoktatás, papnöveldék élelmezése, egyházi ének, papi névtárhoz adatok, hitoktatási tiszteletdíj), melyek hamarosan végrehajtandók.

Estefelé takarékpénztári gyűlés. Ennek főtárgya volt nyilas Bogárné végkielégítése; utána a tisztviselők részére régebben elhatározott juttatás mérvének meghatározása. Ott hallottam Reicher László igazgató úrtól, hogy a szegedi vasúti hidat, mely egyúttal kocsi-közlekedést is bonyolított le, az oroszok lebontják. Állítólag félnek, hogy a jég és árvíz elsodorja, és hogy ezen túl Szegedre csak Hódmezővásárhelyen át, az algyői hídon keresztül lehet vasúton eljutni. Ezzel Makó és Csanád megye agyon lesz ütve! Amint mondta Reicher úr, az angolok nagy összegű szerszámot (vasanyagot) kínálnak a híd helyreállítására, de úgy látszik, a mai kormánynak (és az orosznak) nem érdeke, hogy errefelé élet legyen! Ugyanott Horváth Emil kereskedő, igazgatósági tag tapasztalata alapján elmondta, minő módon kezelték őket az oroszok föld- és arató munkában, és hogyan használták el a parancsnokok a hadifoglyoknak érkezett élelmet! Ez a kultúrnép és a szociálisan gondolkodó állam! Esős időjárás.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet