Előző fejezet Következő fejezet

1946. december

 

1946. december 1. vasárnap

Első hajnali mise: esőben is nagy számmal jöttek a hívek, és járultak a szentáldozáshoz, köztük a Credo-férfiegyesület tagjai. 11-kor Credo-gyűlés, sok férfi volt jelen, felolvasás a Vezetőből (hit és erkölcs) és a Szív-Újságból, bejelentése a január 1-jei tisztújításnak és a rádió-meghallgatásának: a központból közvetít szentbeszédet 10 óra 10’-kor. Kubinyi Zoltán igazgatót kértük fel a rádió beállítására.

Utána a Bogsán Károly főgondnok úrral megtekintettem a tornaterem mellett elkészült pincét. Egyben közöltem Bogsán úrral, hogyha futja a megmaradó tégla, a Katolikus Kör kerítését téglából csinálják meg.

Délután a Herman-fiú látogatott meg ismét régi tervével, a helyből felemelkedő repülőgép eszméjével: adjak neki alkalmat, hogy Szegedre bejuthasson, és ott arra való férfiakkal megszerkeszthesse azt az archimedesi csavar segítségével. Azt ajánlottam neki most is, rajzolja meg, s miként gondolja? Azt feleli, hogy atyja műhelyében nem bírja megcsinálni; ajánlottam az ipariskolát, ahol Loós János igazgatót kérje meg erre. Elmondta, hogy Szakács Gáborral együtt fedezték fel a távolbalátó készüléket, amelyet Szakács elvitt német földre, és ott értékesítette. Magyarázta azután, hogy álmában kapta a repülőgépre az indítást és magyarázatot. Lehet, hogy van benne valami, csakhogy meg kellene csinálnia a modellt – mondtam neki.

Estefelé felkerestem Gorcsa Péter főjegyző úrékat. Itt hallottam, még az elkövetkezhet, hogy új országos képviselő-választást rendel el az orosz, mégpedig nyílt szavazással, és akkor elérheti a kommunista párt a többséget, miután, ha nem szavaz rá valaki, deportálhatják. Ennek lehetősége megvan, mert náluk a hatalom.

1946. december 2. hétfő

9 órára kimentem a Bajza utcai állami elemi iskolához hittanórára (P. Balázs szervita hitoktató), ahonnan 11 órára a polgári leányiskolába siettem. Útközben Teszling József ny. ezredes úrral találkoztam, aki említé, hogy bár kimennek az oroszok, de a határra minden községbe, különösen a kitelepített tótok helyébe orosz partizán családokat – százával – telepítenek. Vagyis a nép megmételyezésére s szemmel tartására, megrontására hagyják itt őket. Ezek lesznek a kommunizmus terjesztői és a kommunisták segítői. Micsák Márton úr pedig: Spanyolországban az angolszászok 40 repülőteret kaptak, és hogy Molotov orosz [külügyminiszter] nem hiába tiltakozik az atombomba készítésének lehetősége ellen, kívánja az ellenőrzést, de a többiek nem osztják nézetét. Azt felelem: ha betiltanák és ő is ellenőrző volna, néhány év alatt éppen ő (orosz) készítené el és levegőt nyerve – indulna Európa és kultúránk teljes lerombolására. Eddig is mérhetetlen kárt tett a mi frontunkon.

A polgári leányiskolában két osztály van még; ezekbe látogattam. Délután jelentést készítek – papi névtár részére: adatok, személyváltozás, iskolai adatok. Hozzák a hírt, hogy a vörös- és fokhagyma ára mára nagyot esett. A főispán úr Budapesten járt, kieszközölte – állítólag – a szabad forgalmat, és ez hozta magával az árzuhanást. Sajnos ez nehezen fog a textiláruknál elkövetkezni! A terményárak csökkennek, ezeket olcsón megvásárolják a zsidók, és utána üzérkednek a termelők kárára. Hát így!

1946. december 3. kedd

A délelőtt folyamán a papi névtárhoz szükséges adatok után jártam egyéb hivatalos teendők mellett. Közben a várostól jött a harangozó, hogy a hátralékos fajárandóság váltságösszegét (plébános, kántor és két harangozó) az én nyugtámra adják ki. Ezt kiállítottam, jogaink fenntartása mellett – záradékkal, mert 1946. augusztus 1-ig számolják el, ha netán felülvizsgálnák és szabálytalan, ill. jogtalannak minősítik a fele rész levonását, akkor az egészet utalják ki részünkre. Délben átmentem a polgári iskolába, hogy a tanerőket a lelkigyakorlatra buzdítsam, mely Szegeden lesz jövő január 7-iki kezdettel; költségeket (20-21 Ft), az egyházközség vagy más pénztár fedezi, és erre buzdítunk más tanerőket is. Ugyanakkor néztem utána a tornateremben folyó munkának, mely nemsokára elkészül, hogy megkezdődhessen az illemhely elkészítése.

Délután távbeszélőn üdvözöltem Havadi Ferenc plébánost névnapján, és közöltem vele a papneveldének juttatandó adomány beszállítását a szervita-rendházba, amiről a kerületi papságot ma délelőtt megírt levélben értesítem. Faragó Mátyás pénztáros a Katolikus Kör felől (bevétel, kiadás) értesített. Ha pedig a színészek elmennek, Varjú Sándor úr megkezdheti a film-felszerelési munkáit, ami fontos a kör életében. De megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a még ott tartózkodó katonák a nagyterem mennyezeti világítóit is leszedték, a pincében lévő szalma – bizonyára szalmazsákjaikból – tele van tetűvel; tehát ezt átvétel előtt fertőtleníteni kell! A sertéseket is még ott az öltözőben tartják és így rongálják, rondítják az épületet.

Ma estére a zenekedvelők egyesületének hangversenye lesz a vármegyeházán; meghívott Bérczy Antal ½6 órára, hogy helyet kapjak. Elmentem idejében, 6 óra után kezdődött. Sokan voltak, de sok tanuló is. Élvezetesen játszottak. 8 óra után volt vége.

Itthon távirat várt Becker Vendel úrtól, hogy holnap jelenjek meg Szegeden, mert a tanítói javadalmak (államsegély és az iskolafenntartó által fizetendő illetmény megállapítását végző és) rendezőbizottsága előtt meg lehet jelennem eszerint. De mert Zsilkó József úr is kell, hogy ott legyen, dr. Szilas elment hozzá és fel is jött, hogy az iratok közül az ott felmutatandó okmányokat az egyházközség irattárából kiemelje. Holnap reggel ¾8 órakor induló gyorsvonattal megyünk. Én is viszem magammal az 1939-től kezdődvén a szükséges költségvetéseket és zárszámadásokat.

1946. december 4. szerda

A korai vonattal utaztunk, Újszegeden kiszállva mentünk a tanítóképzőbe, ahol Becker Vendel főigazgató-főtanfelügyelő elvégezve szentmiséjét, utána az iskolanővérek Szent Teréz-otthonában (nyugdíjas nővérek) szentmisét mondtam. Zsilkó József úr ministrált. Ott találtam M. Erzsébet nővért, aki annakidején a temesvári anyaegyházban jó szolgálatokat tett M. Berchmána tartomány-főnöknő alatt. Megöregedett (76 éves), de azért szellemi frissessége megvan. Szent József oltalmát kértem a mai tárgyaláshoz és a régi idők nővéreiért is imádkoztam. A tárgyalás 9 óra után kezdődött Serényi főtanácsos, Nemessányi tanácsos urakkal Becker úr jelenlétében. Előadtuk egyházközségünk helyzetét (földreform következtében javadalmasok kártalanítása, iskolafejlesztés, hívek teherbíró-képessége) s a vége: megállapítják, hogy a szerzetesnők illetményei címén 10% (eddig 50 és 70%), a világiaké 40% (eddig 70%) fogja terhelni az iskolafenntartót, hozzászámítva a várostól a 285,60 pengőket és a fajárandóságot. Ezek szerint lényegesen kevesebb lesz tőlünk a tanítók járandósága, és így a javadalmak kártalanítása lehetővé válik. De fizetni kell a VKM-hoz haszonként bizonyos összeget (% szerint) az egyes tanítói állások után, ami nem lesz nagy teher az egyházközségre. Hál’ Istennek, hogy így intéztük el! Ebédre ott marasztalt Becker úr, ezalatt is sok ügyről szóltunk (egy gépírónő volt jelen a főigazgatóság, ill. tanfelügyelőtől), köztük Judik Ferenc tanfelügyelő (aki most Szegedre kerül, oda is fog költözni. Dr. Szabó István tanfelügyelő, Balogh Ányos volt főigazgató (aki – szintén – zsarnok volt, és ezért méltán bűnhődött), ők mondták, hogy az ország tanítóságának 72%-a nem tartozik egyik párthoz sem, a kommunistákhoz csúszott 8%, a szociáldemokratákhoz 17%, tehát a nagyobb rész gerinces maradt. Ez is jó jel a nevelők értékelésénél és a nevelés szempontjából fontos. Délután a munkásvonattal jöttünk haza. Úgy mondta Becker úr, hogy a battonyai iskoláknál 2%-ra csökkentették az egyházközségi hozzájárulást; Földeáknál nem tudtak néhány kérdés körül eligazodni, ami baj!

Reggel hideg, szeles, dérrel; délután eső, déli széllel.

1946. december 5. csütörtök

Esőre virradtunk, enyhe időjárással. Hajnali misén sok hívő volt. Délelőtt kezdődött a tanulóifjúság gyóntatása; holnap első péntek! Ma délelőtt hozta el Faragó Mátyás pénztáros úr a katonák által a Katolikus Körben okozott kár jegyzékét a jegyzőkönyvekkel: 1945. április 29., amikor a katonák beköltöztek, és 1946. szeptember eleje, amikor már kívántuk, hogy a sok kár után távozzanak. De mert arról nincs kéznél írásos bizonyíték, hogy mit vettek át és kiktől a katonák, kétesnek látszik előttem az eljárás a kártérítésre. S az nagy baj! Délután idevonatkozóan dr. Szilas úr azon a véleményen van, hogy miután bebizonyosodott a katonák lopása és betörése a könyvtárszekrénybe, szobákba és ezt parancsnokuk is tudja, lehet bizonyítani, hogy a katonák kártérítésre kötelezettek. Faragó úr még az előtér üvegezéséről is jelentett, ami a föléje húzandó sodronyvédővel együtt 500 forintba fog kerülni. De hol van még a kerítés és kapu költsége, hol a többi hiány pótlása! Délután gyóntatás.

Délelőtt itt járt még Kubinyi Zoltán igazgató és pénzt kért, 500 forintot, mert a tűzifa egy része megérkezett, és ezt ki kell váltani, be kell fuvarozni. Azt meghagytam, hogy ott legyen valaki, aki megbízható és igyekezzenek behordani, mert éjjel, de nappal is vigyázatlanul, sőt még az útközben is, meglopják. Úgy mondta, maga jár utána, és tanulókat küldött ki a kihányásra a vasúti kocsikból. Még jön legközelebb szállítmány. Délután láttam is, hogy behordták az iskolaudvarba; vegyes fa, elég friss vágás, nedves, nehéz. Ugyanakkor utána néztem a kőműves munkájának, befejezés előtt áll a tornaterem öltözőjének elrendezése, a falakba vájt ajtókat berakták, szertár padlóját is kikövezték, elsimították; maholnap az illemhely készítéséhez fognak. Nagy költség! De el kellett végeztetni az iskola érdekében. Este jelenti dr. Szilas úr, hogy ma a gimnázium tornatermében Mikulás ünnepély van, oda megy tanulói közé!

1946. december 6. péntek

Első péntek, gyóntatás kora reggeltől. Esőre virradtunk, délig enyhe esős.

Délelőtt az elemi iskola 1–3. osztályaiban Mikulás-járás, és a kicsinyek megajándékozása, a nővérek és két tanítónő leleményesen csinálták. Délben fent jártam a földbirtok-rendező tanácsnál Reibel Mihály úr kértére, utána tanfelügyelőségen a battonyai általános zárdaiskola ügyében. Ott kérdezősködtem a ma délután a szabadművelődési bizottság szervezésében (Varjú Sándor) tartandó előadás Igaz István nevű előadója iránt. Ki ez és mi? De a tanfelügyelő úr nem tudta megmondani. Ennek előadására 5 órára felmentem a városházára, mely akkorra már (nagyterem) megtelt, alig néhány hely volt szabad. Varjú Sándor bevezette, s elmagyarázta, mit terveznek, hogy lesz többféle előadás sorozat a pártok keretében, egyházak rendezésében, szabad iskola stb. Az előadó szólt az angolországi magyar társaságról, mely 1944 elején 70 tagú tanácsot alakított dr. Károlyi Mihály elnökletével. Felhívást intézett az angolokhoz, a külföldi magyarokhoz, rádión szólt  a magyarokhoz, Makóhoz is, hogy ne dolgozzanak a munkások a fegyvergyártásban, ne szolgáltassák be a Jurcsek pontokat stb. Követelte Horthy eltávolítását; mert háborús bűnös stb. Jótékonykodtak: kaptak az angoloktól adományokat, ezeket eljuttatták, élelmiszert, tejkonzervet (erről mondta Nagylakiné tanárnő, aki mellettem ült, hogy ezeket lehet pénzért kapni Pető kereskedőnél!), általában a munkáspárt elvárja, hogy a demokráciát a magyarok erősen építsék ki. (Újat nem mondott, sőt az aki-amely használatával nincs tisztában; úgy látszik, hogy az előadó vagy zsidó, vagy annak az Igaz Lajosnak orosz földön élt egyik fivére, aki, mint bognár kineveztette magát rendőrparancsnoknak, de elküldték nemrégen, mert nem tudott vizsgát tenni.) Voltak hozzá intézett kérdések: Kallós Lajos asztalos, a reakcióval kapcsolatban; Dragon János, hogy a mi magyar demokráciánkat mire értékelik; egy ismeretlen a vallás és hitoktatásról, egy negyedik az államosításról; az újságíró Földeáki Béla pedig arról, hogy az angolok támogatták a németeket gabonával és benzinnel, Csanád megyei nőt, ha elvett egy angol férfi feleségül, ittlévő vagyonát nem lehetett elvenni s kiosztani. Ezekre úgyszólván semmitmondó választ adott: van még ott is – így mond – a reakció felé hajló képviselő, vagyis az igazi demokrácia még ott sem valósulhatott meg. Arra nem tudott kielégítő választ adni, hogy miért nem tudtak megegyezni Párizsban magyar hazánkra nézve, s a jóvátétel és kártalanítást hozta fel, hogy az két különböző dolog. És hogy minket akkor fognak igazán és úgy értékelni, amikor és ahogyan megvalósítjuk a népi demokráciát és a reakciósokkal végzünk! 7-kor lett vége. Meg kell említenem, hogy az előadó is a közhelyet használta a „feudalistákról”, tehát kommunista felfogás-ideológia szerint szólt a magyar múltról, amely Horthy–Sztójai-akkal eladta az országot, és megakadályozta a dolgozó nép boldogulását, melynek a Vörös Hadsereg hozta meg a felszabadulást, juttatta földhöz, mert az eddig nem a dolgozó népé volt! Ennek az egyénnek nincs halvány fogalma sem arról, hogy tőke nélkül nem lehet dolgoztatni, s azért mondotta azt, hogy az angol még egy része (?!) mint régi felfogású, a demokráciát nem pártolja. Azonban Görögországgal kapcsolatban „bevallotta”, hogy az angol érdek, hogy ott legyen „bázisa” az angol politikának, tehát ott most lehet az angolnak háborúzni, amit a munkáspárt „egy része” ellenez! (Természetes, hogy nem engedik be a Földközi tengerbe a szovjetet, sem a Boszporuszba!)

1946. december 7. szombat

Bogsán Károly főgondnok jött. Közöltem vele a városhoz intézendő levelet a Katolikus Körben a katonaság által okozott károk megtérítése iránt, kifejezvén aggályomat az eredményt érintően, mert nem tudjuk írásban bizonyítani, hogy katonák tették a kárt és vitték el a hiányzó tárgyakat; elvinni kértem a beadványt a városházára. Mivel előbb Kereső István mester jött számlával az iskola tornatermében bevégzett munkáiról (512,71 Ft), ezt is közöltem a főgondnok úrral, és hogy kifizettem a mestert. Később Soltész István pénztáros úr keresett fel, és panaszolta, hogy a számvevőségi főnök nem akarja kiadni az egyházközségnek járó együttkezelésű adózást.

Délután 4 órára a megyén gyűlés volt az amerikai csomagok kiosztása érdekében. Hosszan tartott, mert egyelőre a városnak juttatott 17,5 mázsa és a vármegyének küldött 60 mázsa csomagok leltárba vétele és az igénylők elbírálásáról van szó. A szociális nővér előterjesztette a hadisegélyes, özvegy és menekült sokgyermekes családokat. Elmondta, mi van a csomagokban. Jelentkezett Makón négyezer, és talán 700 elégíthető ki, mert aránylag keveset kap a város, és azt is nem megfelelőt, kabát alig van, de van nyakkendő, derékfűző stb. Jövő szerdára lejön az amerikai elosztó bizottság, és akkor a bizottság nemcsak a kiosztásnál lesz jelen, hanem elviszik őket megnézni a honvédi putrikat, talán a kórházat, tüdőgondozót, egészségügyi épületet és a népi kollégiumot (hogy ezeknek segélyt kérjenek). Javaslatomra – nehogy rendetlenség és baj legyen – úgy határoztunk, hogy a csomagokat iskolások (cserkészek vagy leányok) hordják szét a városban az egyes juttatottakhoz, és ennek lebonyolítására kérjék fel Harcsár Pál cserkészparancsnokot. Hétfőn délelőttre kimegyek a leltározáshoz, mint bizottsági tag, szerdán pedig a fogadáshoz és elosztáshoz.

Elnöklő Fodor Sándor vármegyei főjegyző a gyűlés előtt jelentette, hogy hozzá egy nő ma azzal jött, hogy egy Pohl Zoltán nevű kiküldött segélyező több ruhaneműt elvitt, ezt jegyzékbe foglalva jelenté. Kiderült, hogy Pohlt a munkások szakszervezete küldte ki (büntetett előéletű, mondta a főjegyző úr), a jegyzéket azzal adta át a szakszervezetek megbízottjának, hogy járjanak el Pohllal szemben. (Pohlt ismerem, nem akartam múltját felfedni, mert szerencsétlen, az eleki egyik Bandur lány férje, kinek Eleken is volt ilyen baja.)

Este említette Szakács káplán úr, hogy Varjú Sándor úr biztat, hogy a szabadiskolának nevezett tanfolyamot (6 hetes) okvetlenül szervezzük. Helybenhagytam azzal, hogy előadókat szerezzenek, gondoskodjanak tüzelőről, és beszélje meg ezt Kubinyi Zoltán igazgatóval is.

Ma latin szövegű felhívás érkezett dr. Halász Pál, az Actio Catholica egyházmegyei igazgatójától, hogy az egyházközség legközelebbi képviselő-testületi gyűlésén tiltakozás formájában felterjesztést küldjünk Nagy Ferenc miniszterelnökhöz, hogy ne zaklassák a katolikus egyesületeinket, ne szüntessék be lapjainkat, adjanak engedélyt politikai lapra, a hitoktatás fenntartását pedig a katolikus szülők szövetségének kell követelni. Ma délutánig enyhe eső.

Szakács káplán úr hozta hírét, hogy Vajú Sándor úrtól hallotta: az az Igaz István, aki tegnap előadást tartott a városházán, tényleg Igaz Lajos bognár, a volt rendőrparancsnok egyik fivére, amint én sejtettem, aki künn tartózkodott orosz földön (bizonyára, mint emigráns!), és mint kommunista mehetett át Angolországba agitálni ellenünk.

1946. december 8. vasárnap

Hűvösebb, csendes időjárás délelőtt. Ennek ellenére sokan voltak a hajnali szentmisén. Faragó Mátyás pénztáros közli, hogy két hónapra a pénzügyigazgatóság kirendelte őt Földeákra adóügyek rendezésére, de azért pénztárosi teendőit ellátja, mert szombaton hazajön. Említi: a pénzügyigazgatóságon tegnap megbeszélés volt egy 20 oldalas kormányrendelet alapján: a jövő aratásig 7 millió mázsa búzára van szükség az ország élelmezésénél, ebből december és januárban 2–2 milliót kell beszállítani. Ennek felhajtása nagy feladat. (Azt hiszem, ezt a mieink ajánlották fel az orosznak, és így akarják a magyarságot éhínségbe vinni. Ugyancsak mondta az amerikai rádió hír nyomán: Truman kijelentette, hogy a vétó miatt Oroszország ellenkezik; pedig nem jól teszi, mert ha Amerika hadat üzen az orosznak, ez két óra múlva már térdre hull, és békét kér.)

Meglátogatott ½1-kor P. Dudás bazilita tartományfőnök, aki az itteni letelepült bazilita atyák látogatása végett időzik Makón, holnap reggel már visszautazik. Ő mondta, hogy Kárpátalján az oroszok elhurcolják és bebörtönzik a görög katolikus püspököket, akik közül már három meghalt. Ez lesz a vége valószínűleg a többinek is. (Ezért az erdélyi görög katolikus papok és püspökök  – oláhok –, csinálhatták a keleti propagandát a magyarság ellen! Ide vezetett eljárásuk! Majd megtapasztalják ők is, ha az orosz keze hozzájuk is elér! Mert Micsák Márton úr szerint a kárpátaljai görög katolikusok nagyon vágytak az orosz után. Hát ez lesz a vége, mondta P. Dudás is: verd meg a pásztort ...).

Délután Kubinyi Zoltán igazgató Takács Bálint gondnok és Prokopecz Emil festő jött, és előadták tervüket a betlehemi jászol kiegészítését képező festményekre vonatkozóan. Helyben hagytam. Utánuk dr. Hausz János fővárosi orvos és író jött (Gáspár Gyula közélelmezési miniszteri osztályfőnök barátja s ennek ajánlatára.) Vele beszéltem a faji kérdésről, és itt hagyta 1929-ből való írása különlenyomatát, melyben a háború kimenetelét és a mostani helyzetet már előre látva leírja.

Eltávozta után sietnem kellett a szervita atyákhoz, hol a kilenc napos „hadifogoly” ájtatosság befejező szentbeszédét mondtam, és az ájtatosságot tartottam. Sokan voltak. Este 7 óra után a Katolikus Körben „A tékozló fiú” színművet adták elő. Igen látogatott közönség előtt, szépen, értelmesen. Délután eső nem volt.

1946. december 9. hétfő

8 órakor indultam az amerikai csomagok rendezésére. Ottmaradtam 1 óráig. Megtekintettem a városnak juttatott már összeválogatott ruhaneműeket, amelyeknek összerakására az igénylők szerint a Szegénygondozó Nővérek főnöknője s az egyik diakonissza testvér jelent meg; irányította Erdei Katalin zöldkeresztes titkár. A mi teendőnk a vármegyének juttatott csomagok (zsákok) tartalmának szétrakása, s összeszedése, ti. éppen a harisnyák kerültek rendezésre, amilyen nagy számmal voltak, épp úgy alig voltak párosak. Ezeket egyeztetni kellett. Feltűnő sok volt a csecsemőknek való, amelyek úgy tetszettek, hogy iskolások próba harisnyakötései, vizsga-kézimunka, ezért nem volt a legnagyobb részüknek párja. Délelőtt az alispán úr is ott járt, és megtekintette, mint folyik a munka. Ott értesültem, hogy ismét jött hús és egyéb konzerv, amelyek ezután kerülnek elosztásra. Továbbá, hogy a múltkor érkezett cukorból a Szent Gellért Konviktus csak most kap 53 kg-t, de eredetileg a polgármester és Szabó Jánosné nem is akart juttatni azért, mert ott a fiúk fizetnek tartásdíjat. Hát ilyen a kommunista egyenlőség! Délután ismét elmentem a vármegyeházára, ahol folytatódott az igénylők fölülbírálása; eltartott ½7 óra utánig.

Ma bent járt Helter László óföldeáki lelkész, és elmondta, hogy tegnap fejeződött be a misszió, melyet a szegedi ferences zárda főnöke tartott. A hívek szépen látogatták, 400 áldozó volt. – Napsütés is volt ma.

1946. december 10. kedd

Az elmúlt éjjel esett az eső, és egész nap meg nem állott. Enyhe volt az időjárás. De ez a sok eső átáztatja már a talajt, és az utak járhatatlanná válnak. Azonban ez a vetésekre nagyon áldásos, és elraktározódik a nedvesség a jövő évre. (Egész nap úgyszólván az előkészületekkel foglalatoskodtam a holnapi halasi útra, mert úgy jött a sora, hogy holnap reggel 6 órakor indulunk Isten szent nevében. Kereső István mester utánajárt az anyag elrendezésének, és 6 óra után meghozta az autó a cementlapokat és vasrácsot, beállott a szárazkapu bejárat alá, és felraktuk az elszállítandó itthoni tárgyakat. Dr. Jobszt Gyula járásbíró is társ lehet a kocsi tulajdonos Haidel nevű battonyai henteshez. Este a vasúti állomásról telefonált Miklós József halasi asztalos, nem volna-e helye Szegedről Halasig. Az autón családjával szeretnének hamarább Halason lenni, holnap reggel Szegeden a Rókusi templom körül figyelnek. Azt mondtam, nem tudom, felférnek-e? Mert négy személynek nemigen jut hely.)

Este említé Szakács úr, hogy a felnőttek szabadiskolai tanfolyamának ügyét Kubinyi Zoltán igazgató és Siklós tanárral megbeszélték, mert már működik ilyen a Bajza utcai általános iskolánál a kommunista párt és a demokrata nők [MNDSZ] szervezésében. Az állam ad három hónapra tiszteletdíjat (1200 Ft), amelyet az előadók felosztanak. Csakhogy számolni kell még a fűtés, világításra is!

1946. december 11. szerda

Kora reggel szentmisét mondtam és 6 óra után – Isten szent nevében – indult az autónk Halasra. Útközben Szegedig is többször meg kellett állnunk, mert a tartályban lévő benzint (kevés fért bele) hamarosan elhasználta a jármű. Eleinte azt hittem, a terhet nehezen bírja. Szegeden szerencsésen átjutottunk a vasúti hídon és a Kossuth Lajos sugárút elején, ahol tölcsért akart venni a kocsivezető, megállottunk. Ott tudta meg a vezető, hogy egyik hátulsó kerék gumija kiszakadt, erre hozzáfogtak a leszereléshez, melyhez azonban szerszámai hiányoztak, utánajárt türelemmel. Vártam a kocsiban, de ½10 után elmentem a rókusi plébániára. Éppen a kapuban találkoztam dr. Hanny Ferenc főesperes-plébánossal, aki indulóban volt iskolát látogatni. Visszafordult és 11 óráig beszélgettünk. Szomorúan elmondta, miként kellett parancsra beadnia nyugdíjazási kérelmét, mert Szegeden a plébánosoknak 70 éves korban el kell hagyniuk helyüket! (Bizony ebben a nehéz időben kimozdítani egy papot, aki munkabíró és elküldeni a nélkülözésbe, mert itt van kertje, jószágnevelésre helye stb., nagy baj.) Említettem neki a tíz év előtti tervet, melyet elfogadtatni akartam paptársaimmal: minden plébános maradjon öregebb korban a plébánián, adjanak mellé koadjutort. Halála után hagyja összes bútorát és berendezését fundusként a plébániára, és akkor a jövő nemzedéknek kevesebb gondja lesz. Ezt a most kezdődő helyzet indokolttá teszi, mert a papság helyzete egyre nehezebbé válik, nem lesz miből berendezkednie a kezdő plébánosnak, a szállítási, költözködési nehézségek nagyobbak lesznek. Eszerint Hanny úr is maradhatna ott koadjutorral, ha a főhatóság „fürgébb” és fiatalabb vezetőt akarna. De mert Hanny úr elment 11-kor, az időközben hazaért jászszentkúti lelkésszel beszélgettem (Credo egyletet alakított), és ¾12 után indultam megtudni, hogy mi van az autóval? Még akkor ragasztották az egyik belső gumit, tehát ½1 körül indulhattunk. Azonban újra kezdődött a megállás, mert a benzin hamar elfogyott a kis tartályból. Így csak ½4 körül értünk ki a tanyához bevezető úthoz, ahol Árvai Károly tanyájánál megállottunk, bementem embereimhez, hogy kocsival jöjjenek ki, és a szállítmányt hozzák be. Ennek kis részét hozhatták be, mert esteledett. Szerencsénk, hogy nem esett az eső.

1946. december 12. csütörtök

Az éj hűvös volt, dérrel a reggel. Embereim kimentek behordani az anyagot, én pedig a másik tanyán borfejtéshez fogtam. Ez lassan ment, úgyhogy 12-kor, délben indulhattunk vissza kocsivezetővel. Keserves volt utunk; 3–3 km-nyire megállott az autó, Halason benzint akartunk venni déli 12 óra előtt, de csak 2 óra után jött vissza az árus lakásáról, és így ott is várni kellett. Más olajkút Halason nincs. Onnan elindulva sűrűn megállott az autó. Ekkor mondta a vezető, hogy oka ennek az, hogy a hátulsó nagyobb tartályból nem szívja a motor az olajat. Csak a Szegedtől számított 26 km 300 m-től – csodálatosan – jöttünk akadály nélkül. Makóra este ½7 óra körül értünk, Isten segítségével, különösebb baj nélkül.

1946. december 13. péntek

Hideg éjszaka, derűs reggel. Felkeresett Bogsán Károly főgondnok, és javasolta, menjünk fel a városi számvevőségi főnökhöz az adózás ügyében vele beszélni. De nem találtuk otthon, Budapesten járt, holnap keressük fel. Délután ismét elmentem az amerikai adományokat ellenőrző gyűlésre. Ott mondták el, hogy szerdán megjött, késve, a budapesti bizottság (később hallottam, hogy Szőregen az oroszok lefogták őket, és a makói orosz parancsnokság ment ki oda, és szabadította ki őket). Egy részük a kiosztás után (100 személy részére) elment Honvédba, másik a kórházba.

1946. december 14. szombat

9 órára felmentem a városházára, s a számvevő-főtanácsos úrnál megjelentem Bogsán Károly főgondnok úrral, és megtudtuk, hogy ezentúl is iparkodnak folyósítani adóinkat. Amint tegnap, ma is jártam Szabó Imre főmérnök úrnál, kérve a városi téglagyárból kétezer falitéglát a Katolikus Kör kerítésének helyreállítására. Kevés remény: nincs tégla, mert nem kapnak szenet. Zsilkó József tanító úrral, mint az egyházközségi jegyzővel, megbeszéltük a jövő évi költségvetés összeállítását, ill. ennek mérvét még tegnap. Ma délután már hozta a tervezetet, és az lett a megállapodásunk, hogy holnap déli 11 órára Bogsán és Soltész urakkal négyesben megbeszéljük ezt az ügyet, és a csütörtök délután tartandó gyűléseken letárgyaljuk.

Este 5 órára felmentem a városházára, ahol Bodnár László pedagógiai író tartott előadást az önmegtartóztató életről. Komoly, erkölcsös; kifogástalanul, mint hívő ember mondta el a megjelent ifjúság és szülők (jobbára nők) előtt újrendszerű megállapításait a biológiának. Egyébként még a hét keddjén kezdte meg az előadásait megjelenve az egyes iskolákban (középfokúakban), ahol külön fiúk és külön leányok előtt is szólott tapintatosan, fehéren! Régi ember, 50 éves.

1946. december 15. vasárnap

Hideg, derült éjszaka után a hajnali misén sokan voltak. 11 óra után Bogsán, Zsilkó, Kocsis István és Soltész pénztáros jelenlétében a jövő évi költségelőirányzat tárgyában tanácskoztunk, és 93 ezer forint körül van a szükséglet. Megbeszéltük a tanítók illetménye visszatérítési módozatait (ebben Bogsán úr Budapestre utaztában eljár). Beszéltünk az újvárosi iskola bővítéséről, egy tanterem építésével. A tanácskozás előtt Héber János kántor úr jött, és tiltakozott az ellen, hogy a kántori javadalmi föld kisajátított 23 holdja helyett csak 1800 forintot állítunk be a költségvetésbe. Megmondtam, hogy ez az összeg addig lesz annyi, amíg a kártalanítást országosan vagy egyházmegyeileg nem rendezik. A forintot a pengőhöz nem viszonyíthatjuk másként, mint 1–1 arányban, amikor a költségvetés többi tétele, tehát az állam által fizetett tanítói és tanári illetmények így folyósíttatnak. Kisebb módosítás után (illetményemelés) megállapodtunk közel 90 ezres előirányzat­ban, melyre a fedezet néhány ezerrel magasabb – papiroson.

Délután a Katolikus Kör választmányi gyűlését tartottuk meg nálam (12 tag volt jelen), és a legsürgősebb teendők megbeszélését végeztük el (átvétel, ha lehet mielőbb), a katonák távoztával iccés teremhasználat, tekepálya és fedése eternittel, ablakok helyreállítása). Szó esett a kör fennállásának 50 éves fordulója (december 9.) megünnepléséről, ünnepi közgyűlés keretében műsoros előadás, batyubál.

Ma kaptam bizalmas értesítést, hogy a rendőrség az itteni papságot figyeli, ha elutazunk, értesítik az ottani rendőrséget, ahová megyünk. Tudom, feleltem az illetőnek, de figyelhetnek, mert igaz úton járunk.

1946. december 16. hétfő

Ma is nagy hideg volt, reggel is. 8 óra után a városházára mentem rendezni a gabonaadó ügyét. De nem értem el eredményt, mert ismeretlen ingatlan után is követelnek adót. Ezt ki kell előbb kutatni, kit és mi után terhel? Onnan 10-re vármegyei közgyűlésre siettem. Ez a napirend előtti sok felszólalás miatt (szegedi híd, kenyér, só, kórház, pálinkafőzés, hagymaár stb.) déli 1-kor még nem ért véget. Ekkor hazajöttem. Érdemleges tárgy nem is volt. De a demokratikus szabadság szabadossága kiviláglott, amikor sorozatos tolvajlásokról tettek említést a felszólalók, és rendőrségi behelyezéseket követeltek, aminek foganatja úgysem lehet addig, amíg a rendőrség gyakorlata és megbízhatósága meg nem lesz.

Este 5 órára elmentem a városházára Bodnár László előadására az igazságról. Okfejtése minden tekintetben megállta a helyét. Ez volt a befejezés. Végén Hajnal Miklós patikus, a tanács elnöke köszönte meg az előadónak tanítását, és tett hitet (zsidó volta dacára) a keresztény hívő és erkölcsös gondolkozású lény mellett. A közönség részéről Gaál Lászlóné mondott köszönetet.

Este Nagymiklósi János vármegyei számvevőségi tanácsos jött Szabó Ferenc újvárosi plébános levelével, amelyet a gyümölcsészeti egyesület elnökségének címezve vett át. Ebben a plébános úr felpanaszolja, hogy a Megyekert után kivetett gabonaadót rajta követelik, holott ez a bérlő kötelessége, és felmondását közli a jövő évi szeptemberre. Azt mondtam, a szerződés értelmében kell eljárni, és azt dr. Holler György ügyvéddel intézzék el. (Amitől féltem, bekövetkezett: nem akartam kiadni a Megyekertet – bár az újvárosi plébánia javadalmát képezi a haszonbére – kezelésre a plébános úrnak, tudva, hogy összevész az egyesülettel. Úgy látszik, családja újra kellemetlenkedik!).

Délután Acsay Ilona járt itt, aki a leánykörök szervezése iránt járja az egyházmegyét. Kért, engedjem el vele Királyhegyesre Béres Ida tanítónőt. Azt mondtam, beszélje meg ezt Kubinyi Zoltán igazgatóval. Makóra jövő évi március végén (24) jönnek, és összekötjük ezt a nők lelkigyakorlatával melegebb időben.

1946. december 17. kedd

Kubinyi Zoltán igazgató hozta a tanítói lelkigyakorlaton Szegeden jövő évi január 7-én résztvevő tanerők névjegyzékét. Innen Bánkiné és Perjésné, Újvárosról Maricz Emil nem megy. Délben dr. Hunya Benedek járt itt, aki a püspök úr ügyében járt el. Délután 4 órára lementem a megyeházára az amerikai adományok igénylőinek elbírálására. Ez 7 óráig tartott. A jövő csütörtökön le kell mennem az elosztási leltározásra. Ott mondta a vármegyei főorvos úr, hogy a múlt héten az amerikai bizottságot az itteni rendőrség tartotta fel az itteni oroszokkal egyetértve!

Ma fejeződött be Makón Perjés Kálmán volt tanító, később százados és leventeoktató népbírósági pere. 5 évi kényszermunkára ítélték. A mai tárgyaláson zsúfolásig megtelt a terem, Perjés állítólag katonásan viselkedett. De mindjárt fellebbeztek, ami azt jelenti, hogy az összes iratot tovább kell terjeszteni, mert legtöbb tanúját ki sem hallgatták. Ez az eljárási mód! Itt járt távollétemben Leléről jövet Kiss István és Polyák Károly ur, mentek Szegedre, kimentek a vasúthoz.

1946. december 18. szerda

A hideg fokozódik. Valami Tóth Sándorné Vitális Mária volt katonai kórházi ápolónő, akit elfogtak a kórházzal együtt az oroszok, jött és elmondta, hogy az oláhok még szeptember elején Lökösháza–Kurticsnál áttették a határon, ismételten visszalökték, amikor a magyarok, mint oláh állampolgárt visszaküldték, lévén csíkszeredai illetőségű. Segélyt, ill. elhelyezkedési lehetőséget kért, mert Némethy nagyváradi kanonoknál volt tíz évig házvezetőnő. Leányát orvosnőnek taníttatta, bomba áldozata lett. Ajánlólevéllel a Nemzeti Segélyhez küldtem.

Intézkedtem, hogy a pénztáros úr a két belvárosi harangozónak fizessen ki fejenként 280 forintot úgy, hogy ez évi augusztus–december hónapokra a már felvett 120–120 forinttal havi 80 forintot kaptak. Ezt azért, mert tegnap Cseh harangozó és társa megjelent, és fizetését kérte, amit, ha nem kap, január 1-én ő már nem harangozó! Nem ez indított ugyan a kiutalása, de a holnapi gyűlés előtt nem tartottam helyénvalónak elnökileg intézkedni. Mivel azonban a durva lélek kellemetlenkedik, nem akartam, hogy vétkezzen tovább faragatlanságában, és utaltam ki a mondott összeget részükre.

Itt járt dr. Ruszthi-Rusztek Andor volt csanádpalotai plébános nővére, aki felpanaszolta, hogy Havadi plébános a hagyatékból több tárgyat olcsón vett át. Említettem neki a misealapítványt fivéréért: számoljon el vele egyes tárgyak tekintetében (csillárok, asztalok, fürdőkád stb.) misemondási kötelezettségben, melyet a főhatóság az utódokra is kötelezőnek minősít.

Este hallottam, hogy a vonatok nagy késéssel közlekednek. Bizonyára a nagy hideg is befolyásolja ezt. Este nem volt villanyvilágítás. 

1946. december 19. csütörtök

8 óra után siettem az amerikai adományok elosztásának műveletéhez, ahol a titkáron kívül Mécs József és nők segédkeztek. A városnak jutott adomány elrendezésénél M. Albina szegénygondozó főnöknő és egyik diakonissza testvér is közreműködött. Hideg teremben folyt a munka, és 1 óra előtt abbahagytuk. Délelőtt középiskolás fiúk hordták szét a csomagokat a városban.

Délben mondták a káplán urak, hogy itt járt Kapossy Gyula földeáki plébános úr, és vasárnapra gyóntatót kér, akinél egyes hívei gyónjanak; tulajdonképpen kápláncseréről volna szó. A szervitákkal kísérletet tett, de sikertelenül. Ezt este intéztem el Újvárossal. Gyurkovics Béla káplán úr fog kimenni. Délután felkeresett Bogsán főgondnok úr, aki Budapesten eljárt VKM számvevőségnél (Nemessányi Gusztáv és dr. Szerényi Antal) az egyházközség által befizetendő összeg irányában. A tűzbiztosítással kapcsolatban felvetette az önbiztosítás megszervezését az egyházmegyében. S erről a mai egyházközségi képviselő-testületi gyűlésén fel fog szólalni. Helyeslem azzal, hogy annak ellátása is háromolhatna a papi nyugdíjkezelőségre.

4 órakor iskolaszéki és tanácsülés, utána közgyűlés volt. Letárgyaltuk a jövő évi költségelőirányzatot (javadalmasok kártalanítása, három harangozó fizetése), és iskolai jelentések voltak. A képviselő-testületi gyűlésen szólt Szabó Ferenc plébános úr a templomtető befejezéséről. Elismerést szavaztattam fáradozásáért. Vitára adott alkalmat határozati javaslatom – a dr. Halász Pál mint az Actio Catholica egyházmegyei igazgató által közlöttekre nézve – a kormánynak az egyesületek, lapjaink, a napilap hiánya, könyvmonopólium, filmek kényszerű látogatása az iskoláknál és az ifjúsági úttörő és gyermekbarát (kommunista és szabadkőműves szociáldemokrata) egyesületekbe való kényszerítése ellen való felirat körül a miniszterelnökig. Dr. Galambos Emil és Kovalik Antal egyes kitételeket módosíttattak, ill. elhagyattak. Megjegyzendő, még októberben jött felhívás az állami tanfelügyelőség útján a VKM-től az úttörő és gyermekbarát pártolása iránt, mint amelyek – szerintük – a tanítás menetének zavarása nélkül – a szociális és erkölcsös nevelés (?) céljából szükségesek. Szó esett még arról, hogy az újvárosi iskolánál egy tantermet építeni kell. (Ehhez ígérte Szabó Ferenc plébános úr, hogy a templomnál fennmaradt faanyagot rendelkezésre bocsátja.)

1946. december 20. péntek

Nagy hideg, zúzmara, éjjeli kis havazás.

Mag Béla tanyai lelkész úr jött. Elmondta, hogy az ottani hívek adományaiból vásárolt egy tízváltozatú harmóniumot és egy kályhát a templom részére. Most még vörös miseruhára volna szükségük, de ezt drágán kínálják a Jó Pásztor nővérek. Beszéltünk még a fuvarokról és ló vásárlásról, amihez kölcsön kellene (amit most nem lehet kapni), mert azt az egyházközség letörlesztené, és szerinte a hívek adakoznának is.

Itt járt még Földeákról az egyik világi tanítónő, aki üzenetet hozott a plébániáról, hogy a helyettes már holnap menjen ki, mert az ottani káplán úr holnap reggel jön be. Beszéltek még Faragó Mátyás úr szerepléséről az adóügyek körül, aki szigorúan jár el mindenkivel (kántor - létra !). Délelőtt leírtam három példányban a miniszterelnök úrhoz intézendő felterjesztést a tegnapi képviselő-testületi határozat alapján. Délután a kórházi nővéreket gyóntattam (hideg minden helyen).

Este takarékpénztári gyűlés volt. Itt említé Rátky Jenő vezérigazgató úr, hogy Budapesten hallotta: a Nemzeti Hitelszövetkezetnél egy Markovics nevű kommunista zsidó elhozta igazgatóülési jegyzőkönyvet, és ennek következtében eljárást indítottak az egyetlen keresztény pénzintézet ellen. Kb. 500 alkalmazottja ellen megy a per és börtön! Ezt is zsidó csinálja!

1946. december 21. szombat

Télkezdet, nagy hideggel. Délelőtt itt járt két tanítónő Kövegyről. Műkedvelő előadást rendeznek plébánosuk vezetésével, ehhez kérnek apácaruhát. Az iskolanővérekhez küldtem őket, hogy tanácsuk alapján otthoni ruhákból állítsák ki azokat.

Később jött a földeáki lelkész, aki holnapra cserélt Gyurkovics Béla újvárosi segédlelkész úrral a gyóntatás végett. Majd Bogsán főgondnok és Schill János úr jött. Előbbi holnap reggel Budapestre utazik, utóbbi elmondta, hogy a Wittmann-fiúk traktorát az oroszok Diós lakatosnak adták 17 hónapi munkadíjba, s ezt Diós nem régen eladta. A visszaszerzendő Schill-féle birtokokra nézve azt tanácsolták neki, ne bolygassa most, mert néhány hónap múlva kedvező elintézést várhatunk. Pedig szükséges volna ennek mielőbbi elintézése, mert nincs miből élniük.

Este a zenekedvelők karácsonyi előadására mentem; szépen működtek, sokan voltak megértő hívek. Végén a Donáth Antal zenésítésében játszott „Mennyből az angyal” éneke, a jelenlévők mindannyian énekelték. (Ma este a vonattal érkezett meg Halasról Kereső István mester és inasa; a munkát nálam befejezték. De egy napot ott az állomáson kellett tölteniük a vonatközlekedés hiánya miatt. Nagyon fáztak szegények.)

1946. december 22. vasárnap

A hideg miatt kevesebben voltak a hívek a szentmiséken. Délben Faragó Mátyás köri pénztárossal közöltem az eternitpalára vonatkozó költségvetést, amint mondtam, nem bírjuk megcsináltatni, ehhez bank-kölcsön kellene.

Délután ismét felkeresett az újvárosi Hermann-lakatossegéd az ő tervével: helyből felemelkedő repülőgép, hogy hagymaformában Archimedes-féle csavar bekapcsolásával. Mondom neki, rajzolja le, hogyan képzeli, és csinálja meg kicsiben.

4 órakor elmentem a Gazdasági Egyesületbe, ahol a hadifoglyok hozzátartozói részére karácsonyi ünnepély és ajándékkiosztás volt. Az ünnepélyt szereplőkkel a polgári leányiskolás növendékek adták ki, Dapsy Viola tanárnő vezetésével. Este meglátogattam Micsák Máron úrékat, aki Angyal János miniszteri osztályvezető tanácsosról mondott el jellembe vágó tényeket. Délben hozta hírét Héber János kántor úr, hogy Wébel Béla pénzügyi főtanácsos tegnap este minden fájdalom nélkül elaludt örökre. Néhány hét óta betegeskedett. Béke poraira!

1946. december 23. hétfő

Az időjárás engedett, délfelé szállingózott s elolvadt az enyhe oldalon. Délben jött Polyák Károly úr, aki Püspöklelén járt a püspök úr ügyében. Itt ebédelt, és utazott vissza. Elmondta, mily küzdésekkel bírják fenntartani az intézeteket, sőt a püspöki székházat. De a VKM útján kapnak havonként két-két vagon szenet, élelmiszert, sót. Sok baj van a meghagyott száz hold föld bérlőivel (Kucses és Földesi zsidó).

Közben jött Soltész István pénztáros is, hozta az egyházközség legutóbbi közgyűlésén az elvett javadalmi földek jövedelmének pótlására az 1947. évre megállapított összeg hányadát 1946. augusztustól számítva azzal, hogy a kántor úr már felvette. Én nem veszem fel, mondtam, mert ez csak 1947-től jár, nem lévén határozat a folyó évi utólagos felvételre. Kis idő múlva jön Héber kántor és a maga részéről jogosnak tartja a már felvett 5 hónapi illetményt. De megmagyaráztam, hogy határozat nélkül nem vehetem fel én sem, ő írjon a főhatósághoz, melyet felterjesztettek elbírálásra; tartsa ugyan magánál a pénzt, és legrosszabb esetben visszatéríti.

Polyák Károly úr hozta hírét Varga Ferenc dombegyházi plébános agyvérzésének, kisegítőként Fodor György hitoktató utazott ki ma reggel Dombegyházára. Délután vettük a jövő évi papi kalendáriumot, mely most egyben van a kalocsaival. Ez már egyházmegyénk szegénységére vall!

Eltemettem Wébel Béla főtanácsost. Tisztelői és családja volt jelen. Dr. Rohály Ferenc úr járt itt. Elmondta, hogy Nyíregyházán a püspök úrnál tanácskozást – szentszékit – tartottak. Itt említé püspök ura, hogy papjaival tartott bizalmas tanácskozás után félórával a tanácskozás tárgyáról a világiak tudomást szereztek, vagyis a papok közül valaki elmondta, miről tárgyaltak.

Ez pedig a legnagyobb szemtelenség: az ilyen papok megérdemelnék, hogy eltávolítassanak a mi körünkből, és nevük gyökerestől tépessék ki Isten szogáinak köréből, mivel viperák fajzatai.

Ugyancsak Rohály úr hozta hírét, amint püspök urától hallotta, hogy a kormány már készen volt a hitoktatás január 1-vel történő kiküszöbölésével az iskolákból. De az utolsó napokban ezt a rendeletet félretették (ki tudja, mikor veszik elő ismét, hogy azzal fenyegetődzenek!?)

1946. december 24. kedd

Borongós, lágy idő, de a tegnapi kevés hó megmaradt reggelig a földön és a háztetőkön. Délelőtt jött a tüdőgondozó gondnoka, hogy holnap szentmiséjük legyen. Abban állapodtunk meg, hogy ½12-re megy el egyik káplán úr; ma délután gyónnak, akik akarnak, és holnap járulnak a szentáldozáshoz. (Mellékesen jegyzi meg a gondnok, hogy P. Ferenc szervita atya is úgy nyilatkozott, miszerint ő is gondolkozik az ott tartandó szentmisék visszaállítása felől vasár- és ünnepnapokon. Tehát így érik meg minden idővel, ha türelemmel várjuk a dolgok elrendeződését, zökkenő nélkül.) Ma szentmise után megtekintettem a betlehemi jászlat, melyet Kubinyi Zoltán igazgató felállított tegnap. De az új képek elrendezése még nem történt meg, ott vannak az oltáron. Ezeknek is kell bizonyos keret.

Este vettem hírét, hogy a szerviták nemcsak kápolnájukban tartották 6-kor az éjféli misét, hanem a szegényházban is ¾5 órai kezdettel. Ez reájuk, mint barátokra vall, mikor mi, világi papok az egyöntetűségre törekedve, a hercegprímás úr is kívánta „régi magyar szokást” akarjuk fenntartatni híveink körében! S így történt, hogy ½7 óra előtt a kórházból telefonáltak ide, menjen gyorsan közülünk valaki egy haldoklóhoz, mert a szerviták, akiknek lelki gondozásába a kórház tartozik, nem jelentkeznek. El is ment Szakács káplán úr, de már meghalt volt az illető, vakbéllel operált női személy. Ugyancsak ma este értesítettek Réthy Bella polgári leányiskolai tanárnő súlyos betegségéről (szívbaj).

Szenteste: gondolataim a bizonytalannak látszó jövő előtt (a mai helyzet miatt) csak a gondviselő Isten létében való hit erejére támaszkodva lehetnek megnyugtatóak. Nem lehet építeni külföldi, eredményes segítségre, mely magyar hazánk nagyságát, de csak önállóságát is a magyarnak visszaadná. Az önzés az egész világon orgiáit üli, s a demokratikusnak mondott (!) felfogás a régi felfogásnál és eljárásnál rosszabb. A megvesztegetés, csalás, az uzsora sokkal nagyobb, mert az azt szájukon hordozók éhesebbek. Krisztus az Isten fia és Megváltó ismeretét és ennek nyomán tanítását elfogadni, s annak a társadalmat egyedül átalakítani, megjavítani hivatott rendeltetését el nem ismerik, sőt kiirtani akarják. Ilyen felfogás mellett jöhetnek „segítő” akciókkal, de eredményt nem érnek el, mert „nem csak kenyérrel él az ember!”

Tegnap mondta egy nálam megjelent cipész mester: a város cipőket oszt a szegény gyermekek (hadifoglyok gyermekei) között kb. 500 darabot, ill. párt. A cipészek azt mondták a polgármesternek, ne gumi, hanem bőrtalppal csináltassa, mert ha varrják a különben is vászon felsőrészű cipőket, a fonal elkopik, a gyerek lába kimarad abból, és így nem használ semmit; ők csinálnak bőrtalpú 400 párt, de azt szögelni fogják. A munkát nem kapták meg a kisiparosok, hanem Gombkötő István nagyüzemi egyén. Ez hát a kisemberek támogatása, akik akartak segíteni a szegény gyermekeknek!

Ma délben Bogsán főgondnok jött; hírt hozott Budapestről dr. Fehér pénzügyminisztériumi tisztviselőtől az együttes kezelésű adózásra nézve: január közepén egyöntetű rendelkezés jön a pénzügyigazgatósághoz. Vele mentem boldog ünnepeket kívánni a pénzügyigazgató, a polgármester, a fő- és az alispán, a vármegyei főügyész és városi főmérnök urakhoz. Ezeket hivatalban találtuk. Vacsora után készülök a „szent család lakást keres” ájtatosság befejező aktusához, Takács Bálint temetőgondnok házába, ahonnan körmenetileg szándékunk 19 órára bevonulni a templomba, hol szentbeszédet mondok az éjféli szentmisém előtt. Jézus kegyelme velünk.

1946. december 25. szerda

Karácsony ünnepe. Éjféli mise előtt vezettem két csoportot a templomba (Kiss és Szakács káplánok is ott voltak), útközben – havazott – imák és ének. Bent imádság után alkalmi szentbeszédeket mondtam, nagymisét tartottam. Reggel 7 óra után mondtam a második szentmisét, gyóntatás és nagymise előtt szentbeszédet. Józanul, igazul és jámborul éljünk! Kiss Ferenc a tüdőgondozóban, Szakács görög katolikus templomban mondott szentmisét. Nagymise után néhány hívő jött köszönteni, köztük P. Ferenc és P. Bonajunkta, kiknek említést tettem arról, hogy ők tegnap este az éjféli szentmisét este mondták, holott a hercegprímás úr is úgy ajánlotta, hogy a nép szép szokását tartsuk meg. Erre ők: néhányan kívánták, mire én: és azok valószínűleg itt is voltak nálunk éjfélkor. Délben Szakács úr öccse Leléről telefonon közli anyai nagyatyjuk halálát. Tegnap este még kártyázott, és éjfél után hirtelen meghalt. Ezt káplán úrral ebéd után közöltem, aki 3 óra után kocsin elutazott Lelére, és ott is maradt vakációzni is  egyúttal. – Havas eső folytatódik; ünnepi vecsernyét tartottunk.

Este elmentem a Katolikus Körbe, hol a városi tisztviselők műsoros előadása (Gyurkovics-lányok) volt. A polgármester mellé kerültem. Közben szó esett a helyzetről, és amikor azt találtam mondani, hogy Istennek hála, hogy már a nehéz helyzet gorombáján túl vagyunk, azt felelte: hogy ezután jönnek a nehéz idők! És hogy a kereszténység miért nem tudott segíteni az emberiség nehéz helyzetén, hogy az emberek jobbak lettek volna, kérdezte. Erre azt feleltem: megvolt és megvan a Krisztusi tanításban az V. parancs is, de az emberek nem tartják be, és mindig keresnek önös okokat. Hát ilyen! Azután szó esett a város nélkülözte gőzfürdőről: szinte társadalmi úton álljanak össze többen, részvénytársasági alapon, tehát kell azt megcsinálni a posta mögött az érparton. Amikor felhoztam, hogy a rendőrség mellett a régi fürdő helyén kellene megcsinálni, azt felelte, hogy az már nem foganatosítható a nagy átalakítások miatt és mert magántulajdon. Még azt mondta, hogy számít az egyház támogatására, hogy ti. a híveket bátorítsuk, álljanak majd a mozgalom mellé. (Beköszöntőül Suhajda Mária mondta el az általam összeállított karácsonyi alkalmi beszédet, megtoldva a hadifoglyokról való megemlékezéssel. Kár, hogy kevesen voltak, és a hallgatóságban kevés intelligens ember volt. A város vezetői közül a polgárnagyon kívül senki.)

1946. december 26. csütörtök

Karácsony másnapja. Két szentmisét mondtam. – Enyhe idő, nyirkos, hívek száma nem nagy, de gyónó sok.

Nagymise után Nicsovics György pitvarosi birtokos jött fiával eljegyzésre: Montágh Pál kaszaperi birtokos lányát veszi el; most megy Budapestre, mint magántisztviselő, februárban fognak esküdni. Mindkét család földjét nagyon megnyirbálták; ha marad és visszaadnak (!) valamit, ebből talán a kenyerük meglesz. Ez a földreform következménye: mindkét szorgalmas gazdálkodó földjét másoknak osztották ki, mert a tulajdonosok elmentek!

Ebédre a vármegyei főügyész és alispán úr hívtak meg, utóbbit névnapja alkalmából köszöntöttem. Ebéd közben jött köszönteni a főispán úr, aki az oroszokkal való magatartásáról mondott el egyet-mást. Holnap névnapja lévén, a háziak engedelmével köszöntöttem őt, Isten áldását kívánva munkálkodására. Ebéd után még beszélgettünk, szóba hoztam P. Balogh Sándort, akitől Rómából kaptam levelezőlapot, melyen köszönti őket is.  Szóba került a Merényi család, megtudtam, hogy a táncmester (Füles=Merényi Elemér) felesége már Makóra jött, és megkezdi a tánctanítást, férje, a Füles, pedig mind kommunista Szegeden garázdálkodik, felesége állítólag ezért jött, és kezdi meg a tánctanítást, mert kicsi fizetésükből nem tudnak megélni! Bezzeg egy évvel ezelőtt éppen az a nő dicsekedett Makón, hogy mily jó sorsuk van, és bővelkednek mindenben. Hallottam, hogy Örley Zoltán ezredesnek bizalmasa Merényi, bár informálták őt Merényiről annakidején. Úgy látszik, hamissággal befonták Örley urat, és nem hisz az informátornak, pedig az a vármegye volt. Este még elmentem Kiss János nagybátyámat köszönteni.

Megemlítem még: ma érkezett meg az Actio Catholica-tól a hercegprímás úr aláírásával a püspöki kar körlevele a szlovákoktól kiutasítás alatt álló magyarokról, melynek egy példányát átadtam – meghagyás szerint – az alispán úrnak.

1946. december 27. péntek

Nyirkos, hűvös egész nap. – Délután Zsilkó József egyházközségi jegyző úrral a múlt egyházközségi gyűlés jegyzőkönyveit diktálva állítottuk össze, belefoglalva a jövő évi költségvetést, a végén pedig a Nagy Ferenc miniszterelnök úrhoz intézett felterjesztést a katolikus egyesületi és egyéb sérelmek miatt. Este meglátogattam Nagymiklósi János vármegyei számvevőségi főnököt, aki egyházközségünknél is hasznos szolgálatokat tesz, a névünnepén köszöntvén őt családja körében. Ugyanezt tettem délben Héber János kántor úrnál is, aki szintén ma ülte névnapját. Délben járt itt az a Varga Mihály kereskedő, akivel a püspöki uradalmi ügyek miatt Polyák Károly úrnak is volt elintézni valója s elmondta, hogy most igaztalanul idézőt kapott egy szegedi ügyvédtől, és hogy amiről elszámolni kérik, egészen másként van, mert ő nem tartozott bár, de mégis ígért bizonyos feltételek teljesítésekor a papnöveldének lisztet és babot, amikre azonban kötelezve nincs. Éppen ezért holnap Szegedre utazik, és a püspök úr előtt tárja fel az igazi tényállást.

Estefelé Rohály Ferenc úr jött, és meghívott holnap estére, hogy a Katolikus Körben tartandó előadásra menjek el, műsorral lesz. Ahogy a fent említett Varga Mihálynak mondtam egyebek között, amit a polgárok kezére kell juttatni, szükség esetén szervezzék meg, ha a helyzet úgy kívánja, amennyiben szükség lesz rájuk az új urak ellenében, a közjó érdekében, ha a helyzet úgy kívánja, mert erre szükség van.

1946. december 28. szombat

Ma is nyirkos, borús reggel. – Készülök a vármegyeházára, ahol 10 órakor megbeszélés lesz a főispán úr elnöklete alatt „Siess, adj, segíts” cím alatt mozgalom indítandó a hadifoglyok segítésére és egyéb szociális bajok orvoslására. Meglátom, miként fogják ezt eredményesen megvalósítani, amikor az ország oly sok sebből vérzik, és az oroszok mindent elvisznek és felesznek nálunk! A megbeszélésen a főispán úr elnökölt, kevesen voltak jelen a meghívottak közül. Különösen a pártok és szakszervezetiek hiányoztak. Zombori Lajos és Lukács Pál ott voltak. Rohály Ferenc úr is. A főispán úr ismertette a kérdéses ügyet: a gyűjtés egy évre szóló felajánlás kötelezvény, úgy hogy ennek eredményéből az egész vármegyei gyűjtést véve 60% itt marad a mi kórházunknak, 40% pedig Budapestre kerül. Zombori elszámolást, ill. ismertetést sürget, hogy az adományozók tudják, mi hová került? Havonként 20-áig kell beszámolni a gyűjtésről; egyszer lesz gyűlésük havonként, ahol beszámolnak az eredményről. Hazatérőben Zombori úr nagyon hibáztatta a kommunisták eljárását, erőszakoskodását, akik az oroszokra támaszkodva – mondtam – viszik bajba az országot.

Délben Héber János kántor úr beadványát találtam asztalomon. A püspök úrhoz fordul az elvett javadalmi jövedelmének kártalanításáért, jobban, mint az egyházközség azt a december 19-iki közgyűlésen megállapította, addig is, amíg azt országosan nem rendezik. Erre választ, ill. felvilágosítást szerkesztek a főhatósághoz, írva arról, hogy a kántor úr téved abban, hogy róla 1927-ben, a papi párbér váltsága idején nem gondoskodtak, mert neki a Canonica Visitatio szerint párbér-járandósága nincs, és nem is volt. Ezt estefelé meg is mondtam neki.

Este nálam járt Kiss Nándor újságárus, és elmondta élettörténetét, és hogy egyik bátyja, a jászberényi igazgató-tanító, Kiss József internáló táborban Nagyfán szenved, aki 28 éven át oly sok gyereket nevelt a hazának. (Este nővéremet kerestem fel a Mikócsa utcában, ott volt vejük és vásárhelyi nővérem férjével együtt.)

1946. december 29. vasárnap

Folytatódik a borús, napfény nélküli nap, nyirkos, hideg idővel. - Szentmisére kevesebben jöttek ma a hívek.

Nagymise után Erdős Ernő tavaly megkeresztelt férfi jött volt nejével, az izraelita vallású Pollák Margittal, hogy a Privilegium Paulinum [két meg nem keresztelt házasságára vonatkozó egyházi törvény]  értelmében nyilatkozzék, miszerint a különben is polgárilag régen elvált és római katolikus kereszténnyé lett férjével élni nem akar, sem keresztelkedni nem fog, hanem a zsidók törvénye szerint szándékozik ezt az ügyet ő is elrendezni. Vele jött Erdős Ernő is. Jegyzőkönyvet vettem fel erről, és mint tanúk szerepeltek dr. Szilas és Faragó Mátyás urak.

Itt járt Szundy Jenő úr is, és a gyümölcsészeti egyesületről: tanfolyam, ill. 2-3 napos ismeretterjesztő előadások tartása az egész vármegye területén; Megyekert bérletének elintézésére tett jelentés. Faragó Mátyás a Katolikus Kör szilveszter esti ünnepségéről (Hamert) adott beszámolót, ill. ismertette az előkészületeket. Délután esketést végeztem. Utána mentem a körbe, ahol elemi iskolai növendékeink műsoros karácsonyi ünnepsége volt. Nagyrészt a szülők voltak jelen.

1946. december 30. hétfő

Délelőtt folyamán jött Szarvas Béla ferencszállási lelkész tüdőtöltésre. Most jó erőben van; délben visszament gyalog Kiszomborra, onnan tovább vasúton.

Hivatalos ügyekkel foglalkoztam. Délután az amerikai adományok elosztása ügyében ismét gyűlés, melyen szó esett a szülőanyáknak juttatandó kelengyékről (vándorkelengye), melyből Makónak 49 maradt, vidéknek 120 körül. Marad a férfiak ruháiból (ingek, nadrágok, esőköpenyek), javaslatomra a hazaérkező hadifoglyoknak, amelyeket az alispán úr, a Nemzeti Segély és a szociális titkárnő fognak érdemeseknek és rászorulóknak juttatni. Úgyszintén az újabb cipőküldeményből juttatnak iskolásainknak kb. 50 párt, de csak azután, ha megtörtént a polgármester úr által Gombkötő Istvánnál megrendelt 500 pár kiosztása. Ha ugyanis egyes szegény családok gyermekei politikából (!) nem kapnának, ezeket juttassuk lábbelihez.

Ma főpásztori (közös, hercegprímás úr aláírásával) körlevél érkezett, melyet fel kell legközelebb olvasni a híveknek is a templomban. Ebben szó van sok új ájtatosságról, a böjti fegyelem visszaállításáról, sőt fokozásáról engesztelés képen.

1946. december 31. kedd

Szállingózott a hó, estefelé komolyabban, úgyhogy a hálaadáson már fehéren jöttek a hívek. Felolvastam – rövid alkalmi szentbeszéd után – a közös főpásztori körlevelet, meghirdettem a ma éjjeli ájtatosságot (11 órától) és a jövő vasárnapi (jan. 5.) egész napi szentségimádást, valamint a főispán úr vezette gyűjtést, megajánlást a hívek körében, hogy adakozzanak a kórházaknak és hadifoglyaink javára.

Délben felkerestem a fő- és alispán urakat, vármegyei főügyészt és a polgármester urat (utóbbit nem találtam hivatalában), és köszöntöttem őket az évfordulat alkalmából.

Ma reggel a szentmise után jött a sekrestyébe Aradi rendőrségi tisztviselő, pénztári tiszt és említé, hogy most jött haza Szombathelyről szüleit látogatván; ott most 20 ezer orosz van, és nehéz a helyzete a magyar lakosságnak miattuk. – Fel kell jegyezzem, hogy az évnek népmozgalmi adatai nem rózsásak. Születés volt 109, halálozás 113, esketés 66, melyből tisztán római katolikus 43, görög katolikus–római katolikus 3 és vegyes 20. A kórházban még volt 54 vidéki keresztelése és 37 vidéki halott. Ma telefonált az újvárosi plébános úr, hogy egy Csákvári nevű volt csendőr, aki itt esküdött, ajánlkozott harangozóul. Azt mondtam, fogadja fel három hónapi próbaidőre, és alkalmazza őt.

Az esti ájtatosság után a sekrestyében megjelent dr. Tóth Aladár kórházi főorvos, és jelentette, hogy belép a Credo férfiegyesületbe. Holnap jön.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet