Előző fejezet Következő fejezet

ELŐSZÓ

 

Amikor 1929-től 194l-ig, tehát tizenkét évig Csíkszeredán [Sz. J.: Csíkszeredában - a hagyomány, a helyi nyelvgyakorlat által helyesnek ítélt forma. A Csíkszeredán alakot csak az idegenek használják.], az ottani római katolikus főgimnázium tanáraként működtem, szabad időmben a környező falvakat járván népművészeti, néprajzi, majd falusi egyházművészeti kutatásokat végeztem, adatokat gyűjtöttem, rajzoltam és fényképeztem.

Útjaimon megismertem és nagyon érdekesnek találtam a községek, falvak, falurészek, tízesek, szegek, szerek, sőt utcák elnevezéseit. Eleinte tervszerűtlenül bár, de minden erre vonatkozó adatot lejegyeztem és a tízeseknek, a régies védelmi célt szolgáló különös zsákutcáknak, valamint egyes telkeknek alaprajzát is lerajzoltam. Időközönként a látottakról Bartalis Ágoston nyugalmazott főszolgabírónak beszámoltam, mert ő hivatali teendői mellett egész életében különös szeretettel és érzékkel tanulmányozta a székely nép, különösen a Csík népének történelmét tárgyaló szakkönyveket, okleveleket. Ezeknek az ismereteknek birtokában, a maga tapasztalatainak összevetésével tömören megírta Csík vármegye történetét és sorozatos előadásokon fel is olvasta írásait. Ezekből néhányat megjelentetett a Csíki Lapok című hetilap hasábjain is.

1932-ben Milleker Rezső, debreceni egyetemi tanár, aki családjával Tusnádfürdőn nyaralt, valakinek a tanácsára felkeresett engem Csíkszeredán. Beszélgetéseink során értékes tanácsokat adott a székely tízes szervezet múltjának kutatásával kapcsolatosan és felhívta figyelmemet bizonyos magyar és erdélyi szász történészek e tárgykörbe vágó munkáira is. így tudtam meg, hogy a Székelyföldön kívül - még Debrecenben is - voltak tízesek, de azokat ott tizednek nevezték. Az erdélyi szászoknál is voltak ilyenszerű közigazgatási egységek s azokat ők Zehutenschaftnak nevezték. Talán ezeknek hatására némely vidéken a románok is használták a zeciu elnevezést.

Milleker Rezső 1932-ben a Csíki Lapokban pályázatot hirdetett a székely tízes szervezet mai és régi adatainak összegyűjtésére. így szeretett volna olyan -általa nem ismert - adatokhoz jutni, amelyek e homályos kérdést jobban megvilágítanák. A pályázatra 1933-ban csak két munka érkezett be. Egy Bartalis Ágostontól, aki hét gépelt oldalon leírta az oklevelekben előforduló adatokat és hozzáfűzte a maga Csík megyei személyes tapasztalatait. A másik pályázó Illyés Elemér, egyetemi hallgató volt, aki négy oldalon számolt be Háromszék megyei gyűjtéséről és bizonyos falukönyvekből kiírt adatairól.

Így végre 1939-ben Milleker Rezső megjelentette a Debreceni Szemlében (januári sz.) a maga értékes 40 lapos tanulmányát. A székely tízesek címen. Ebben az addig megjelent szakmunkák és a székelység történelmi okleveleinek adatait foglalta össze. A tízesek eredetéről vallott eltérő felfogásokhoz a maga véleményét is megírta, azt erősítvén, hogy a székely tízes hajdan katonai szervezet volt, s csak később vált gazdasági és közigazgatási egységgé. Kár, hogy tanulmányához egyetlen ábrát sem mellékelt.

Közben magam is írtam és felolvastam két tanulmányt e kérdéssel kapcsolatosan, ahol főként gyűjtéseimre támaszkodtam. Az egyiket: A székely falusi és városi települések formációi címmel az Erdélyi Múzeum Egyesület székelyudvarhelyi vándorgyűlésén olvastam fel még 1936-ban. A másikat pedig, amelynek címe A székely vagyon- és földközösség volt, 1938-ban a tordai vándorgyűlésen. (E. M. E. 1938-as Emlékkönyve.)

Jelen tanulmányomhoz az adatokat lassan, apránként gyűjtögettem, főként 1934-1940 között. Az adatgyűjtést nagyrészt személyesen, több falubeli öreg ember kikérdezésével végeztem. Némely helyen ez simán ment, szinte kapásból mondták be az adatokat, de voltak falvak, ahol csak utólagos utánjárással tudták kérdéseimre a választ megadni. Némelykor, ha bizalmatlanul is fogadtam a szájhagyomány révén mondott furcsa adatokat, de mert helytörténeti szempontból érdekesek voltak, mégis lejegyeztem őket, sőt felvettem a kérdőpontjaim közé, s így a kérdőívem végül is nyolc kérdéssé bővült. Ezzel a kérdőívvel az volt a célom, hogy bizonyos rendszert magam is betartsak, ugyanakkor adatközlőimmel is betartassak. Sajnos, ez nem mindig sikerült, épp a települések sok fajtája, eredete miatt. Más nehézség is adódott, hisz a helyszíni gyűjtés kiegészítéseképp szolgáló régi írások, oklevelek adataihoz sok esetben nagyon nehezen jutottam hozzá. Ezért e tanulmányomnak inkább azok a részei képviselnek - érzésem szerint - vitathatatlan értéket, amelyeket adatközlőim segítségével személyesen gyűjtöttem. Tehát a falurészek, a tízesek, szegek, szerek, utcák és patakvölgyek régi elnevezései, az elpusztult falurészek, a hajdani főútvonalak megjelölései stb., azok, amelyek a települések múltját magyarázzák s amelyek ma már feledésbe mentek.

Könnyebb tájékozódás végett kérdőívem nyolc pontját az alábbiakban közlöm:

 

Kérdőív

(1934-1940)

1. A község magyar és román neve. Elnevezése a múltban?

A név eredete, oklevelek, szakkönyvek vagy szájhagyomány alapján?

2. A község hány falurészre, szegre, tízesre oszlik? Azok elnevezése, ma és a múltban? Az elnevezést réginek tartják-e vagy újnak? A név eredetének indoklása, magyarázata. Ha csak számozzák őket, azt mióta teszik s azelőtt mi volt a tízes neve? Az új beosztás fedi-e a régi tízes, szeg területét? Összevontak-e két tízest, vagy a lélekszám emelkedésével kettéválasztottak egy nagyobb tízest?

A tízesen belül milyen nevű falurészek, szegek, utak, utcák, terek, sikátorok, vízrejárók stb. vannak? Ezek nevének eredete, magyarázata, indoklása. Melyek a régi és melyek az újabb elnevezések?

A lakóházak származása az egész községen végigmegy-e, vagy csak falurészenként történik? Hol kezdődik a számozás és hol végződik?

3. A község lakott részei között keresztülfolyó patakok, esetleg tavak neve? Pa. elnevezés eredete, magyarázata?

4. A község tízesei, falurészei össze vannak-e nőve egymással? Mennyire és mióta? Ha nincsenek összenőve, milyen távol vannak az utolsó házcsoportok egymástól?

5. A község településtörténetére vonatkozó érdekesebb részletadatok?

Szájhagyomány, okirat, egyházi feljegyzés stb. alapján.

6. A község határában van-e elpusztult falu, falurész, templom, kápolna, vár, kastély vagy udvarház? Mi látszik még belőle? Mi volt a neve s ma azt ahelyet hogyan nevezik? Ma mi van a helyén (erdő, legelő, kaszáló, szántó)? Az elpusztulás oka és időpontja? Milyen távol van a községtől és milyen irányban?

Az elpusztult településről akkoriban hová menekült, telepedett le a lakosság?

7. A község határában régente hol vezetett a főútvonal a szomszédos községbe? Látszik-e még a régi útból valami, mekkora szakasz és hol?

8. Egyéb településtörténeti vonatkozású megjegyzések. Pl. van-e kormegállapító műemlék maradvány a templomban, kápolnában, udvarházban stb.? Be van-e építve a falakba vagy külön áll?

A községnek különleges településtörténeti helyzete, adottsága? A határvédelemmel kapcsolatos szájhagyományszerű adatok. Hol voltak felállítva a lármafák stb.?

E tanulmány megírásának történetéhez tartozik még az, hogy miután 1941 tavaszán Kolozsvárra kerültem és a háborús évek után e Csík megyei gyűjtésemet átnéztem, csoportosítottam, hiányokat és homályos részeket fedeztem fel benne. Ezeket 1950 és 1960 között utólagos tanulmányútjaimon igyekeztem pótolni, illetőleg tisztázni.

Kolozsvár, 1970 őszén

A szerző

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet