Előző fejezet Következő fejezet

FELCSÍK

 

27. Csíkcsicsó (Ciceu)

1850-ben 1705 lakosa, 1930-ban 2236 lakosa volt.

Bár az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben nincs megemlítve és román kori műemléke sincsen, régi település lehetett, de nem nagy. Egyházilag Delnéhez tartozott, de a XV. században már elég nagy csúcsíves kápolnája volt, amelyből egyes részletek megmaradtak.

1567-ben „Chijcho" név alatt 17 kapuval van bejegyezve.

2. A község négy tízesre oszlik: a) Felszeg, b) Alszeg, c) Középtízes, d) Újfalu-tízes. Újabban számozzák a tízeseket, de az nem a régi beosztás szerint megy.

Alszegen van a Bothok (Both cs. n.) utcája és a Sillók utcája, Középtízesben a Pálfiak utcája és Kósák (Kosa cs. n.) utcája.

3. A községen átfolyik a Szépvíz pataka, de nyáron kiapad, nincsen víz benne, mert a szépvíziek a kaszálóikat öntözik a vizével.

4. A község tízesei teljesen össze vannak nőve egymással. A lakosság többsége úrbéresekből állott.

5. A községgel foglalkozó különleges tanulmány nem jelent meg. A Petki családdal foglalkozó oklevelek megemlékeznek a községről is.

6. Csicsó határán túl, Delne felé, a Szent János-kápolna körül, Torda völgyében volt egy falu, amelyet a tatárok elpusztítottak. Azóta e kápolnát Delnével közösen bírták a csicsóiak. (Lásd részletesebb leírását Delnénél) [Sz. J.: Furcsa, hogy Vámszer Géza a delnei Szent János-templomot e helyen kápolnának nevezi. Ezt Csicsó és Delne nem a tatárpusztítások után használta közösen, hanem már a kezdetektől így lehetett.]

7. Szájhagyomány szerint a főút régen nyugatabbra, a Hargita lejtőin vezetett észak-déli irányban. (Lásd Madéfalva leírásánál.)

8. Csicsó határában, nyugatra a Hargita lejtőjén egy Vármező nevezetű sziklás hegyszirten volt egy ókori vár, amelyet általában Csicsói-vármk neveznek. Kővári László és Benkő Károly idejében a déli oldalán még magasan állott, mintegy 20 öl hosszúságban egy magas falrész, csak az északi része veszett bele a gyepbe, a többit nyír- és nyárfa nőtte be. Az egész vár kiterjedése 600 négyszögöl lehetett. Amikor én az 1930-as évek elején megtekintettem a várromokat, köveit a község eladta egy kőkitermelési vállalatnak.

A csicsói egyház hosszú évszázadokon át Delnének volt a leányegyháza és hosszas kérelmezés után csak 1783-ban sikerült elszakadnia Delnétől és önállóságát megkapnia. Az új plébános vezetésével azonnal nekifogtak a régi csúcsíves kápolna bővítésének és természetesen a barokk stílusnak megfelelő átalakításának. Még egy átépítést a XIX. században is végrehajtottak. Ennek ellenére néhány része a gótikus korból ránk maradt. így karcsú tornya, de főként toronysisakja, amely a jellegzetes csíki torony-típusnak szép példánya. Támpillérei és ajtókeretei XV. századiak. Különlegesen értékes a kőből faragott szentségtartó fülkéje, amelynek csúcsíve egyenes vonalú, háromszög alakú. A főoltár meurájának leckeoldalába van beépítve.

Régi kornak bizonyítéka a volt Petki-kúria egyszerű épülete. Bár nagy átalakításokon ment át, a szoba- és pincebeosztások falaiból könnyen megállapítható, hogy még a régi, úgynevezett XVII. századi kúria-típushoz tartozik, amely az egyszerű székely ereszes és füstházas falusi házból fejlődött nagyobb méretű kőházzá. Értékes a szobákban ma is meglévő két reneszánsz ajtókeret az 1689-es évszámmal. Az ajtókeret tölgyfából faragott és díszítménye vésett.

 

28. Csíkdelne (Delniţa)

1850-ben 662 lakosa, 1930-ban csak 529 lakosa volt.

1. Az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben „Delna" és „Dolna" néven szerepel. A „Dolna" elírás lehetett, bár a Csíki Krónikában „Dőlne földe" és a „Dölnei Öncze (Incze)" család neve szerepel. [Sz. J.: A falu neve a szláv dolina - völgy, gödör, mélyedés - közszóból származik. A Csíki Krónika adatai nem bizonyítottak.]

Az 1567-es regestrumban már „Delne" név alatt 2 5 kapuval fordul elő. A mai plébániatemploma kicsi, kápolnaszerű. Lehet, hogy egy időben a Szent János-templom volt Delne anyaegyház közös plébániatemploma. A mainak a XV. századból megmaradt csúcsíves diadalíve, míg két ajtókerete leszelt ívű, tehát a XV. század második feléből való.

Román kori kőfaragványa ennek a templomnak itt nincsen, de a Delnéhez tartozó Szent János-templomban 1935-ben egy kicsi román kori oszlopláb került napvilágra a jobb oldali mellékoltár köveiből. Az ugyancsak Delnéhez tartozó Pálfalván is van egy henger alakú szenteltvíztartó kőoszlop. Ez az emlék vagy Delnéről vagy a szomszédos Csíksomlyóról kerülhetett ide, mert Pálfalva a XIV. században még nem létezett.

2. Három tízesből áll: &)Alszeg, b) Középszeg, c) Felszeg. Ezeknek utcái tízesek szerint:

Alszegen Inczék utcája, Kápolna utca, Kányák (Kánya cs. n.) utcája, de nevezik Pap utcának is. Középszegen: a Zöldek (Zöld cs. n) utcája, Kovácsok (cs. n.) utcája, Lászlófiak (László cs. n.) utcája, Bocskorok (B. cs. n.) utcája vagy Gatyaszár utca, Gergéjfiak (Gergely cs. n.) utcája. Felszegen: Ambrus István utcája, Dombi utcája (Tulajdonképp Bocskor, csak a mellékneve Dombi), Cigánykút (egy jó vizű kút melletti térség. Nem tudni, honnan kaphatta e nevet, mert a községben nincsenek cigányok), Jártok (Jártó cs. n.) utcája, Kerekes-kert (egy kerekes mester lakott ott), Görgicék (cs. n.) utcája, Kicsid (keskeny) utca, de nevezik Szaros utcának is, mert a gyerekek itt végzik el a dolgukat, Bartis Ignác (Dutyi gúnynévvel is) utcája, Csathók (cs. n.) utcája, Kánya Károly utcája.

3. A község települési alakja szokatlanul hosszúkás (2300 m), mert két, szinte párhuzamosan folyó patak mellett települt. Majdnem minden ház, telek kapuja előtt, vagy az udvarán patakvíz folyik. Az egyik a Csorgó nevű, a másik - mert kissé nagyobb - Nagy-patak. Van ugyan egy harmadik patak is, de ez a hasonló nevű határrészről, az égerfáiról elnevezett Egerről folyik le, de ez az Egerpataka csak érinti a község déli szélét.

4. A község tízesei összeépültek egymással.

5-6. Csíkdelne a tőle 4 km-re fekvő Csicsónak és a 2 km-re fekvő Pálfalvának volt az anyaegyháza. Delne és Csicsó között fekszik a már említett Szent Jánostemplom, amelyet sokáig közösen bírtak, de régen ez a templom egy Tordafalvának volt a temploma, amely községet a tatárok kb. a XVI. században elpusztítottak, csak a templomfalak és annak csúcsíves tornya maradt fenn. Ezért kapta a templom az 1613. évben gyönyörű reneszánsz festett deszkamennyezetét. Az életben maradt lakosság pedig a szájhagyomány szerint, a tatárveszély elmúltával e vízszegény helyről áttelepedett Delnétől délkeletre, ahol (2 km-re) Pálfalvái létesítette. Ezért van az, hogy a Szent János-templom melletti földek mind a pálfalviak tulajdona.

7. A csíkszereda-szépvízi országút régente is itt mehetett, legfeljebb kisebb változtatásokkal.

8. Mivel Delne az 1332-34-es pápai jegyzékben szerepelt, de nincsen román kori emléke, felvetődik a kérdés, hol állhatott e korból való első temploma? Szájhagyomány szerint a község a szépvízi országút mentén, a mai plébánia-templomocska és a Szent János-templom közötti Bémenő-dűlő mélyebb fekvésű helyén volt, és csak később költöztek föl a mai egészségesebb és alkalmasabb fekvésű helyre. [Sz. J.: Vámszer Géza eleddig tisztázatlan, de érdeklődésre számot tartó kérdést vetett fel, éspedig azt, hogy mind a delneiek, mind pedig a pálfalviak a Szent János-templomtól távolabbi helyre telepedtek le valamikor. Az viszont nem valószínű, hogy a valamikori egyházközség (Csicsó, Delne és Tordafalva, Pálfalva) román kori és román stílusú templomának a helyét máshol kellene keresnünk, mint a ma is fennálló Szent János-templom környékén.] Ez látszólag megcáfolja azt az elméletet, hogy az első székely települési helyek magasabban feküdtek s később húzódtak lejjebb, ahol második - gótikus - templomukat is felépítették. Ezért azt hiszem, hogy a Delnétől keletre fekvő dombos részeken volt az első telephelyük és így első - román kori - templomuk. Ezt csak részben támogatja az a tény, hogy 1955-ben a községtől déli és délkeleti részén felfelé, az Orosztáj-dűlő Nagy-oldal farka nevű helyén két bronzkori füles baltát és nagy mennyiségű cserépedény töredéket találtak, ami egy ókori település létezését feltételezi.

Feltűnő, hogy Pálfalvának. régi kápolnájában K. Sebestyén József talált egy román kori szenteltvíztartót. Ez tehát vagy a hajdani delnei román kori templomból, vagy a tordafalvi Szent János-templomból, esetleg a Pálfalva szomszédságában levő Somlyóról kerülhetett ide. A másik meglepő dolog, hogy a Szent János-templom 1934-35-ös helyreállításakor, az északi fal melletti mellékoltár kőből összerakott „menzá"-jának szétbontásakor a kövek között egy kicsi, román kori oszlopláb került napvilágra. Lehet, hogy ez is a hajdani delnei román stílű templom lebontásakor került ide.

Tény az, hogy a mai delnei plébánia-templomocska XV. századi és szokatlanul kicsi ahhoz, hogy egy ilyen nagy múltú plébániának, amelyhez mint leányegyház Csicsó és Pálfalva is tartozott, ily kicsi, kápolnaszerű temploma lett volna. Igaz, hogy polygon záródású az apszisa, de a szentélyt nem boltozták, sőt a hajóját is csak a XVIII. században nyújtották kissé meg és ellátták egy kis toronnyal. Diadalíve ugyan csúcsíves, de ajtókeretei leszelt ívűek. Ablakainak csúcsívét később lekerekítették.

A Delnéhez tartozó Szent János-templom csúcsíves építmény. Négy toronyablaka és diadalíve ma is csúcsíves, ablakait a XIX. században lekerekítették. Déli kapubejárata és két másik ajtója késő gót stílusú. Csúcsíves a szentségtartó fülkéje, csak átkerült a leckeoldalra. Említésre érdemes még az 1613-ban készült, festett deszkamennyezete és az 167 5-ből való késő reneszánsz stílusú szárnyas oltára.

(E templomra vonatkozó részletesebb adatokat lásd tőlem a Debreceni Szemlében [1934.8. szám] megjelent templommonográfiában.)

Volt még a községben az Incze családnak egy egyszerűbb udvarháza, de azt is a 30-as években lebontották.

Adatközlőm: Kovács Gábor igazgató tanító.

 

29. Csíkpálfalva (Păuleni)

1850-ben 487 lakosa, 1930-ban 549 lakosa volt.

Delnének volt egy leányegyháza. Először az 1567-es adóösszeírás említi „Pal ffalwa" néven 12 kapuval. Tehát e század elején már létezhetett.

A gyergyószárhegyi Lázár grófok és a (csicsói?) Petki család birtoka volt. [Sz. J.: Az 1562-1600 közötti periódust leszámítva a lakosság többsége Pálfalván szabad székely volt, nem jobbágy. Sz. Oki. IV. ú. s. 42, 82, 522.] Szájhagyomány szerint a Lázár birtokrészt a Bíró család s ezektől 1843-ban a Sánta család, amelynek egyik ága a Vaszi család, vette meg. Viszont a Petki birtokrészt a Ferenczek és a Salamonok vették meg. Mivel mindhárman (Bíró Pál, Ferencz Pál és Salamon Pál) Pál keresztnevűek voltak, nevezték volna el a falut Pálfalvának s kis kápolnája is Szent Pál fordulására névre szenteltetett. E régi fakápolna helyére épült 1843-ban egy újabb kőkápolna, amelyet 1944-ben lebontván, egy nagyobb téglatemplomot építettek, de csak félig lett készen.

2. Két tízesből áll ez a kicsi falu: a) Altíz és b) Feltíz. Az elsőben van a Küszó(?) utca, a Kicsid utca és a Fülöpök utcája. Felszegen pedig: a Csordahajtó út, a Malom utca, az Oláhok utcája (elszékelyesedett görög katolikus románok), Nyír-patak utca, Iskola-kert mejjéke.

Ezeken kívül még falurész-elnevezések is vannak: Vetéskapu mellett, Halastó, Apor-kert, Sajgó-kert, Ország-kert, Piski-híd, Vízremenő.

3. falun keresztülfolyó patakok: Nyír-patak, Remete-patak és Aracs-patak.

4. A két tízes települései teljesen össze vannak nőve egymással.

5. Pálfalváról különösebb települési vagy történeti adatok nincsenek, csak szájhagyományok. Lásd az 1. sz. pontot, valamint a delnei és a csicsói fejezetekben leírt adatokat.

7. A falu határában elpusztult településről nem tudnak. Eldugott helyen fekszik s így főútvonala sincsen, csak Somlyóra, Delnére és Csomortánra vezető községi útjai, amelyek nem is vezethettek a múltban sem más helyen.

8. Második kápolnája 1843-ban épült, egyszerű, szinte stílustalan kis kőkápolna volt, amelynek a helyére 1944-ben egy nagyobb téglaépületet húztak, de a háborús helyzet miatt nem tudták teljesen befejezni.

Régi kápolnájában egy ritka műemlék volt. Népies reneszánsz fafaragású kis oltár, két oldalt rögzített szárnyakkal.

Delne leírásánál szó volt e kápolnában talált román kori oszlop alakú, kőből faragott szenteltvíztartójáról. Ez vagy anyaegyházától, Delnéről vagy a szomszédos somlyói volt román kori templomból kerülhetett ebbe a kápolnába.

Adatközlő: Gál Ferenc nyugalmazott tanár, Csíksomlyó.

 

30. Csíkborzsova (Bârsava)

1850-ben 505 lakosa, 1930-ban 995 lakosa volt.

1. Az 1332-34-es pápai jegyzékben még nem szerepel, de mivel az 1567-es regestrumban „Borsowa" néven 28 kapuval van bejegyezve, ekkor már nagy lélekszámú község lehetett.

Csíkdelne és Csíkszentmiklós között fekszik, az egyik domb hajlatában, azaz egy üstszerű mélyedésben, síkságon. Ez Csíkban szokatlan dolog, mert a legtöbb csíki település a hegykoszorúk lábainál, a dombok tövén fekszik. Lehet, hogy száraz, a nagy vizektől távoli helye miatt választották, de az is lehet, hogy azért húzódtak ide, mert a dombok és azokon az erdők a települést jól eltakarták az ellenség szeme elől.

Sokan a nevét szláv eredetűnek tartják (Borzává), mert az ószláv nyelvben a „bor" szó fenyőt, a „zava" pedig falut jelent s így magyarul „Fenyőfalvá"-t. Mások az ősi magyar családnévtől, a „Bors"-tól származtatják (Balogh Lajos).

2. Ez alig egyezer lelket számláló község csak két tízesből, azaz „szeg"-ből áll:

a) Felszeg és b) Alszeg.

Az „utca" elnevezést nem használják, csak a „tízes"-t és a „szer"-t, ami Borzsován kisebb falurészt, tkp. utcát jelent és megkülönböztetésül az ott -többségben - lakó családokról nevezik el. Ilyen értelemben a két nagy tízesen belül hat kisebb tízest, azaz szert különböztetnek meg: Erősök tízese (vagy) szere, Baloghok tízese, Demeterek tízese, Gerébek tízese, Kovácsok tízese és a Sárigok tízese vagy szere.

Sok utcában, azaz szerben van közös kút, amelyeket szintén az ott lakó családokról neveztek el, s ma is így használják, például Erősök kútja, Baloghok -vagy Kanukák (?) kútja és van egy Csorgó nevezetű kút is.

A malmokat is, amelyek a Szépvíz pataka mellett vannak és a módosabb gazdák tulajdona volt, a családok után nevezték el, például Sárigok malma, Tamások m., Kovácsok m., Erőssek m. stb. Ma már csak két ilyen vízimalom működik: a Tamásoké és a Kovácsoké(vagy németesen a Hammeréké).

3. A Szép víz pataka a község Alszeg tízesének a szélén folyik el.

4. A falurészek teljesen össze vannak egymással nőve.

5. A községről dr. Csíkborzsovai Balogh Lajos (ügyvéd) írt egy 37 lapos könyvecskét. Címe: Csíkborzsova monográfiája, Kolozsvár, 1942. (E munkáját 1933-ban kezdte el írni és 1940-ben fejezte be.)

6. Elpusztult falurészről nem tudnak. Az ősi település is a mainak a helyén lehetett, mert az őstelepülésnek megfelelően ma is jól kivehető, hogy melyik család hol telepedett le először. A később bevándorolt családok csak a régiek mellé telepedhettek le.

Bár van a Szentmiklós és Borzsova patakai között fekvő dombháton, a Kágyóskő farka és a Demeternékertje közötti területen régi épülethelyeknek nyoma, nagyobb település itt nehezen képzelhető el, mert nincsen vize, csak egy borvízforrás, ami állatok itatására nem alkalmas. Lehet, hogy csak veszély esetén menekültek - rövidebb időre - erre a helyre. Általában, szinte mindegyik csíki községnek volt a hegyek között, az erdőben olyan bevált helye, ahová ellenséges betörések, portyázó csapatok végigvonulása idején, állataikkal együtt hirtelen, rövidebb időre felmenekültek, elrejtőztek.

7. Balogh Lajos a borzsovai falumonográfiájában a következőket írja: „Körülbelül 400-500 évvel ezelőtt, mikor székközpont sem volt, a jelenlegi delnei Szent János-templom felső felénél, ahol valószínűleg a tatárok által elpusztított »Szentjánosfalva« (eddig Tordafalvának írtam, a delneiek ismerete szerint) állott, egy térség volt, mely Csíkszék vásárainak egyik helyéül szolgált. Felcsík felől ezen helyet a Borzsova alatt elvezető úton lehetett csak megközelíteni, és innen ered ezen útnak a »vásárút« elnevezése. Itt gyűlt össze Felcsík népe, nemcsak állatvásáraira, hanem sokadalmaira is." [Sz. J.: Balogh Lajos a Borzsováról szóló monográfia szerzője beszél a Vásár útról, a Szent János-templom és a Borzsova közötti Vásárkapu nevű helyről. A Vásárkapu nevű helyen tartották, Csíkszereda alapítását megelőzően a felcsíki vásárokat, vásárnapokat.]

A községen kívül két út is vezetett el a régi időkben. Az egyik Rákos felől jött és Somlyóra, a szék központjába vezetett. A másik út Csicsóból vezet fel, észak felé Szépvízre. Ezt ma is Nagy útnak hívják. A delnei Szt. János-templomon kívüli, borzsovai útrészt, a mellette levő szántóterületekkel együtt Vásárkapunak nevezték s ma is ez a neve. Mindkét út mint mezei út, ma is megvan, de nem Borzsován vezet keresztül, hanem csak 400-800 méterre tőle.

Balogh Lajos még a következő, településtörténeti szempontból érdekes megállapításokat írja: „Borzsova csak azóta eldugott falu, amióta az állami műút Delne felett, a dombháton, a múlt század 80-as éveiben elkészült, eladdig azonban Borzsova is be volt szorosan kapcsolódva a moldvai és krími tatárok székelyföldi forgalmába." Majd így folytatja: „Határszéli hely lévén az egész szék, az ellenség betörésének és dúlásának állandóan ki volt téve. Ez különben a török hódoltságnak Moldva területére való kiterjesztése után vált gyakorivá." Ezért „az őrálló helyek elhelyezése a keleti határvonalat mutatja. Az Uz völgyében a Baska-havas alatt, az Uz és Veres-víz összefolyásánál kezdődött, onnan átnyúlt a Sajt-havas és Sóvető havasa tetején a Csobányos völgyére, a Sólyomtár nevű hegyre. Csügés szádáig, tovább észak felé átlépett a Tatáros völgyére és itt Apa havasa gerincvonalán haladt Bálint sorkáig. Ettől északra, a felcsíki községek és a gyergyóiak tettek szolgálatot."

8. Borzsova sokáig Szentmiklósnak volt a leányegyháza. [Sz. J.: Borzsova nemcsak volt, hanem mindmáig a csíkszentmiklósi egyházközség része, filiája.] Egri család épített valamikor egy fakápolnát a községnek, amelyet Szent József tiszteletére szenteltek. Később, 1794-ben „szilárd anyagból" megépítették a ma is álló kis templomot, amelyet 1821-ben kibővítettek és 1842-ben kis toronnyal is díszítettek. Az egész templomocska a barokk stílusnak legegyszerűbb készítménye. Dombon fekszik és egy egyszerű deszkakerítés veszi körül. A cinterem bejárata fából van. Mivel a templom nem nagy befogadóképességű, déli oldalához egy külső szószéket építettek. Elszaporodván a lakosság, nagyobb templomra volt szükség s azt 1930 körül vörös téglából fel is építették, de a közbejött második világháború miatt befejezni nem tudták.

Különösebb kúriaépület nincs a községben.

Mint érdekességet idejegyzem: az „esztenabírót" Borzsován ma is „tízesbíró"-nak hívják, a tavasz tájt elárverezett friss sajtot „tízes túrójá"-nak nevezik. Ez azt bizonyítja, hogy a két tízesből álló községnek két juhnyája volt, az egyik Felszegé, a másik Alszegé és így igazolódik be a tízes szervezet gazdasági jelentősége.

Adatközlőim voltak: Erőss Dénes gazdálkodó és dr. Erőss Péter Csíkszeredái ügyvéd.

 

31. Csíkszentmiklós (Nicoleşti)

1850-ben 959 lakosa, 1930-ban 1310 lakosa volt.

1. Az 1332-34-es pápai jegyzék „Stephanus sacerdos de Sancto Nycolas" néven említi. Román kori emléke nincs. Kérdés, hogy első temploma hol lehetett. A mai templom elég alkalmas, száraz dombon fekszik, és bővizű patakok sem veszélyeztethették a múltban a templomot és a települést. Csúcsíves temploma - Endes Miklós szerint - 1498-ban épült és 1722-ben lett restaurálva. Sajnos a templomon még a csúcsíves stílus korából sem maradt fenn semmi, de vigasztaló, hogy tornya teljes szépségében megmaradt, csak a toronysisakot építették újra barokk ízlés szerint.

Szentmiklósnak leányegyháza volt Borzsova és Szépvíz, amelyek közül különösen Szépvíz lélekszámban és egyébben is túlszárnyalta Szentmiklós anyaegyházát.

Az 1567-es összeírásban „Zent Mijklos" néven 22 kapuval van bejegyezve, tehát kevesebbel, mint Borzsova (28 kapu) és Szépvíz (53 kapu), amelynek anyaegyháza volt.

2. Három tízese van: a) Alszeg, b) Középszeg vagy Középtíz és c) Felszeg. Falurészek, utcák: Alszegem Alszegi út vagy Országútján alul, Feketék (cs. n.) utcája (Borzsova felé), Gödrös út (gödrök vannak), Bálintok (cs. n.) utcája vagy Zsákutca, Kicsid (kicsi) utca, Békástó (pocsolyás hely), Kóst-kert (a kóst=állateledel), Sic-kert (valószínűleg a határőrök lövöldehelye volt). Középszegen: kicsi térség egy kicsi kúttal a közepén (azelőtt a patak vizét itták), Both utca (cs. n.), de van egy Bőt utca is, amely Szépvízre a boltok felé vezet, Bocskor Béla utcája (birtokos volt, a kúriaszerű házát 1900-ban bontották le, de alapfalai még ma is láthatóak), Benők utcája, Pálfiak utcája, Körös-kert. Felszegen: Tejes út (ezen járnak tejjel Szépvízre), Vígok (Víg cs. n.) utcája, Szabók utcája, Szépvíz-forrás utcája, Borvíz-kert (itt volt felállítva a vetéskapu), DobraQ)-kert, Csordajáró út az erdő felé.

3. A községen keresztülfolyik a Kicsi-patak, amely meleg vizű s így télen nem fagy be. E patak mellett húzódik, fentről lefelé a falu, amelyet lent keresztülvág délről északra a szépvízi országút. Van még egy névtelen erecske, amely a. Pálfiak kútjából ered.

4. A falurészek teljesen össze vannak egymással nőve.

5. Különleges okirat, leírás, amely a község múltjával részletesebben foglalkozna, nincsen. Él egy szájhagyomány, amely szerint a Csíkszeredából jövőországút mellett, a tetőn van egy korhadt fakereszt. Ez azt a helyet jelölné, ahol egy Judit nevű asszony kilenc tatárt egymaga megölt volna a kardjával.

6. Elpusztult falurészről nem tudnak, sem olyan helyről, amely az ősi települési helyet sejtetné.

7. Tudomásuk szerint a főút mindég a mainak a helyén vezetett. Ez azt jelentené, hogy a Borzsovánál említett régi út Szentmiklósra és Szépvízre épp Szentmiklós előtt vezetett be a mai útba.

8. Az 1. sz. pontban már említettem, hogy a román kori templomból semmi emlék, kőfaragvány sem maradt fenn, valószínűleg beépítették a XV. századi csúcsíves templom falába. Temploma lőréses és bástyás kőfallal van körülvéve. Egy kis emelkedésen van, igen hatásos és impozáns külsőt mutat. Endes szerint gótikus temploma 1498-ban, egy egyházi feljegyzés szerint 1686-ban épült, Kari Péter plébános idején. Tény, hogy az 1694-es utolsó csíki tatár betöréskor sokat szenvedett, mert a Gyimesi-szoros felé vezető út mellett feküdt. Ezért nem maradt meg semmi gótikus emlék a templomban, csak a torony maradt érintetlenül, és csak a sisakja lett barokk. [Sz. J.: A csíkszentmiklósi római katolikus templomnak nem az 1694-es tatárbetörés miatt nem maradt gótikus építészeti eleme, hanem azért, mert az egyházközségben elődök eltüntették azokat, mivel azok jelentőségét nem ismerték fel.] Ez egyike a legszebb és leghatalmasabb csíki gótikus tornyoknak. Lehet, hogy a cinterem kőfalkerítése és a két bástya a régi időkből maradt fenn, csak később barokká alakították át. A szentély falán egy nagyon szép reneszánsz-barokk keretben Keresztelő Szent János képe van. Állítólag ez a község határában létezett kápolnának volt a főoltára.

A mai barokk templomot 1777-től 1784-ig építették és a torony felé bővítették. A régi papilak ma könyvtár és raktár szerepét tölti be, mert új és igényes papilak épült mellette.

A templom híressé vált a karzat-deszkára festett rovásírásos feliratától. Eredetije sajnos elveszett, de hű másolata Budapesten megvan.

Kúriaépület vagy más műemlék nincsen a községben.

Adatközlő: dr. Erőss Péter Csíkszeredái ügyvéd.

 

32. Csíkszépvíz (Frumoasa)

1850-ben 1899 lakosa, 1930-ban 3243-ra emelkedett lakóinak a száma.

1. Az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben még nem szerepel, mert kicsi település lehetett. Szájhagyomány (Orbán Balázs) szerint Szent László korában keletkezett. Fent, keletre, a Gyimes felé vezető (régi) úton és a Kabala-hágó felső végén, a Rána- és a Ciheres pataka felé, [Sz. J.: Ciherek pataka, Felsőlokon vagy másként Kána pataka, nem pedig Ciheres-patak.] a Pogány-havas előfokán, büszkén mutogatják a szépvíziek egy sziklában Szent László lovának lábnyomát. 1936-ban nekem is megmutatták. Ennek a helynek a közelében, a Szép-havas erdei kaszálóján van egy félköríves (12x7 lépés nagyságú) kápolnarom, amelynek alapfalai alig 80 cm magasak. Ez a kápolna arról nevezetes, hogy régen, amikor a gyimesi és a moldovai csángók a csíksomlyói pünkösdi búcsúra zarándokoltak, a szépvíziek e kápolnához eléjük mentek és itt nagy szeretettel fogadták őket.

Szépvíz évszázadokon át mint a Gyimesi-szoroshoz, tehát a keleti ellenséges betörések útvonalához legközelebb eső település, igen fontos szerepet töltött be e határ védelmében. Ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy az egész Gyimes völgye, tehát kb. 30-40 km-es szélességű terület lakatlan „gyepűsáv" volt, még erősebben kitűnik e pontnak határvédelmi jelentősége. Ezért hihető az, hogy az első évszázadokban, ha a mai Szépvíz területén laktak is rendes foglalkozásukat űző székely családok, a szomszédos keleti hegyeken - és így a Pogány-havason is - több megerősített őrhely lehetett. Csak a XVIII. század elején [Sz. JL: A védelmi pontokat és őrhelyeket nem a XVIII. század elején, a tatárveszély megszűnte után tolták keletebbre, így a Gyimesi-szoroshoz. A Gyimesi-szoros határpont és őrhely volt már az erdélyi fejedelemség idején, a XVI-XVII. században is.], amikor a tatár betörések veszélye elmúlt, merték a gyepűsávot megszüntetni, a lakosságot ott letelepedésre csábítani és a védelmi pontokat a tényleges országhatárhoz kitolni. Az erdélyi fejedelemség idejéből vannak írásbeli feljegyzéseink, hogy Szépvízen laktak a Gyimesi-szoros védelmével megbízott határőrök, a szék által tartott „plájások". S ezek nem lehettek kevesen, mert az 1567-es adóösszeírás regestrumában „Zepwyjz" néven már 53 kapuval van bejegyezve. Igaz, hogy egyházilag a szomszédos Szentmiklósnak volt a leányegyháza, holott az csak 22 kapuval szerepelt. Talán a veszélyeztetett helye miatt még a gótikus időkben sem volt egy nagyobb méretű temploma, csak a Bíró család által épített „Havi Boldogságos Szűz Mária" tiszteletére emelt kápolnájuk.

Sokat lendítettek a község fejlődésén az 1668-ban Szépvízre betelepített -Moldvából jött - örmények. Ezek, a földműveléssel foglalkozó székely őstelepülők mellett, hasznos ipart és kereskedelmet folytattak, szép örmény katolikus templomot (1781-ben), polgárias külsejű házakat építettek, nagy vásárokat tartottak és városias külsőt adtak Szépvíznek.

Közben görög katolikus románság is betelepedett, akik maguknak a XIX. század elején egy kis templomot is építettek.

A római katolikusok megerősödvén, a piactéren a XX. század elején (1902) egy nagy méretű neogót templomot építettek.

2. A község három tízesből áll: a) Felszeg (ez a helység legrégibb része), b) Középszeg és c) Alszeg.

Falurészek, utcák elnevezései: Piactér, ahol a heti és országos vásárokat tartják, Gyimesi út, amely Csíkszereda felől vezet és Gyimesnek tart. Ezzel az úttal párhuzamosan, balra van a Gyepit mellett nevű utca. A Rákosi út, amely Csíkrákos felé vezet, a Szentmihályi út, amely Csíkszentmihály felé visz, a Patak utca, a Szépvízpataka mentén megy. Ennek felső része a. Nád utca, ma mocsaras mező, régen nádas volt, de nevezték még Tejes utcának is, mert Szentmiklósról e rövid úton hozták a tejet. A Templom utca az egész falun végighúzódik, a község keleti végétől a déli széléig. Nevét az új római katolikus nagytemplomtól kapta, mert mellette is elvezet. A Piactól keletre eső részét Templom utca Felsőnek, a délre eső részét Templom utca Alsónak nevezik. Van még egy érdekes nevű mellékutcája is (más községben is előfordul), a Farkazó utca, amely nevét onnan kapta, hogy épp ott ér véget egy meredek hegy s annak útján, ha szekérrel lejöttek előbb egy „farkazó"-t (élőfát) kötöttek a szekér végéhez fékezőnek s itt, miután leértek, a „farkazót" leoldották. A Templom utca déli végét a Rákosi úttal egy kb. 200 m hosszú utca köti össze, amelyet Barompiacnak neveznek, mert itt tartották az állatvásárokat.

A fentieken kívül vannak még kicsi, keskeny és vízre járó sikátorok, de ezeknek megkülönböztető nevük nincsen.

A Templom Felső részénél, a Felszegen egy kút mellé fedeles haranglábat építettek s erről ezt a kicsi térséget egyszerűen Csengettyűnek nevezik.

3. A községet kelet-nyugati irányban a Szépvíz pataka szeli át.

4. A tízesek, falurészek eléggé össze vannak épülve egymással.

5. Különleges tanulmány a község történetéről nincsen.

6. Elpusztult régi településről nem tudnak, csak a már említett pogány-havasi, azaz szép-havasi Szent László-legendát. A kápolnát tartják első települési helynek. [Sz. J.: Eddig nem igazolódott olyan feltevés, hogy a Szent László kápolna körüli hely lett volna a szépvíziek első települési helye.]

7. A Szépvízről Gyimesre vezető mai kanyargós műút előtt meredeken,

egyenesen vezetett fel a Szermászó nevű hegy tetejére [Sz. J.: Szermászó - Sermászó - a hagyomány szerint a neve onnan jön, hogy az őrállók itt jártak át szerre a Gyimesi-szoroshoz szolgálattételre.] a Kabala (\ó)-hágó. Állítólag azért nevezték el a műút tetejét Szermászónak, mert a szerpentinjein csak „szerre", azaz részletekben, szakaszokban, darabonként lehet és kell felmenni. Ezt a kabala-hágói meredek utat, azért ma is használják, amikor üres szekérrel mennek. Egyébként ez az út már begyepesedett.

8. Különleges műemlék nincsen a községben, még gótikus korból való sincs. Legfeljebb az Orbán Balázs által említett két, havasi kápolnarom, amelyek szerinte félköríves apszisúak.

A Piactér melletti régi iskola tetején van egy régi csengettyű, amelynek felirata: „Ave Mária, Anno 1716." Állítólag a tatárok betörései idején ezzel mozgósították a lakosságot. [Sz. J.: A feltételezés alaptalan. 1716-tól a tatárbetörések ellen nem kellett mozgósítani a lakosságot.] A szép-havasi kápolnából lehoztak volt egy deszka fakeresztet s azt a római katolikus Iparos-kápolnában helyezték el.

Maholnap műemlékszámba vehetők a Piactéren levő emeletes kőházak is, amelyeknek földszintjén az örmény kereskedők üzlethelyiségei voltak. Érdekes vasajtókkal vannak ezek ellátva.

Mint településtörténeti érdekességet, megemlítem, hogy 1715-ben, amikor a tatár betörések veszélye már elmúlt és a határvédelmet kitolták a Gyimesi-szoros keleti végére, a határvédő „plájások" nagy része más szomszédos határszéli községbe lett áthelyezve.[Sz. J.: A Gyimesi-szorosnál volt a határ, valószínű már a XVI. században, a XVII. században pedig már bizonyos, hogy ott volt. így hát nem kellett 1715 után az országhatárt oda kitolni. Annak sincs alapja, hogy a határvédő „plájásokat" a szomszédos falvakba helyezték át. Ilyenekről a források nem beszélnek, nem tudnak.]

Adatközlő: Gondos Ferenc tanító.

 

33. Csíkmadéfalva (Madăfălău volt, ma Siculeni, vasútállomása a két világháború között Petru-Rareş, ma Ciceu)

1850-ben lakóinak száma 1282,1935-ben 2256.

1. Az 1332-34-es pápnai tizedjegyzékben még nem szerepel, mert akkor kicsi lélekszáma miatt a csíkrákosi anyaegyházhoz tartozott, amelyet „Kisasszony megyé"-nek neveztek. Madéfalva, Göröcsfalva és Vacsárcsi mind Rákos filiája volt ekkor.

Az 1567-es adóösszeíráskor mint „Amade ffalwa" már 44 kapuval volt bejegyezve, amiből arra következtethetünk, hogy legalább a XV. század elején már létezhetett. Magyarosan „Ámádéfalva" volt a neve.

Orbán Balázs szerint a „Hidegvíz és a Várpataka közti Mórhegyese" alján fekszik.

2. A község ma négy tízesre oszlik: a) Vargaszeg, b) Patakelve, c) Középtízes és d) Alszeg. Felszeg nincsen, de a mai Patakelve felelne meg ennek, mivel az Olt mellett, legfennebb, legészakabbra ez a falurész fekszik.

A falu tengelye az a főutca, amely Alszegtől Középtízen át Patakelve felső végéig vezet. A mai beton-országutat egyszerűen Vargaszegnek hívják. E két -majdnem párhuzamos - utat felső egyharmaduknál összeköti egy utca, de ennek nincsen külön neve, ez is csak Vargaszeg.

Az utcanevek nagyságuk sorrendjében a következők: Kápolna u. (kb. 25 lakóházzal) a temetőben levő, régi kápolnához vezetett, de mivel azt 1935-ben lebontották, s csak a temető maradt meg, azóta inkább Temető utcának nevezik. A legtöbb ház (35) a Köves utcában van, a Kántor u. nevét onnan kapta, hogy valamikor ebben lakott a kántor, de bár ő elköltözött innen, az utca neve máig megmaradt, kb. 20 ház van benne. A Bogát u. (20 ház) a rákosi Bogáthegy felé vezet. A Mezei út (15 házzal) a Kicsi-Mező nevű dűlőre visz, az Iskola utca (15 ház) az iskoláról, a Szabók utcája (15 ház) a benne lakott Szabó nevű családokról kapta. A Patak-mejjék (10 ház), a Határ u. (10 ház) a szomszédos Csicsótól választja el. Újabb nevek a Depó vagy Cseszle utca (10 ház) a vasúti fűtőházhoz vezet, a Sásszél utca (8 ház), a Daradó u. (6 ház) és a Kicsid u. (6 ház) mind rövid utcák.

3. A községen keresztülfolynak: az Olt, a Vár-patak, a Hideg-patak és a Ropó-patak (a hasonnevű Ropólóról), de a közelében vannak még a Kisvár-patak és a Rákos-patak. A Hideg-patakot Hidegvíz-pataknak is nevezik. Megemlítésre érdemesek a Ropó-patak melletti dűlők érdekes nevei: Kollát, Kelence (nem Gelence!), Banga kútja és Zsibittó (?)

4. A század elején a község még csak három különálló falurészből állott, de 1910 óta a vasútállomás felé terjeszkedtek, s így a falurészek ma már teljesen össze vannak nőve egymással.

5. Orbán Balázs Vészhalomnak nevezte az 1764-es madéfalvi veszedelem áldozatainak sírdombját, amelyen a közismert emlékoszlop áll. Ez téves, mert Vésznek nevezik az Alszegtől Csicsó felé nyúló dombos-bokros kaszáló területet. E kifejezés tehát régebbi és nincs összefüggésben az 1764-es madéfalvi veszedelemmel. Az emlékmű előtt, az országúton egy régi fakereszt állott, az ma az emlékmű szabad terén az út sáncától 2 km-re, az északi szomszéd kertié mellett van.

6. Szájhagyomány szerint a falu feljebb volt a Hargita felé. Onnan költözhettek lefelé az említett lépcsőzetes lehúzódás módján a mai Olt melletti helyre. Bár a Mór-hegy dombján levő barokk kápolnát csak 1739-1743-ban emelték, egyházi feljegyzések szerint egy régi kápolna helyére. Ezt sohasem nevezték templomnak, mert Rákos leányegyháza lévén, csak a „kápolna" elnevezés járt e templomnak, amelyben pedig istentiszteleteket is tartottak. Ezért van a temető is körülötte, a régi szokás szerint. Különben a kápolnától nyugatra régi lakóházak nyomai is láthatók. E kápolnát sohasem nevezték „temető-kápolná"-nak, mert nem is annak épült, másodszor elég nagy méretű is volt (a hajó 18, a szentély 8, a torony 3 m =21 m). Mivel 1913- 15-ben a falu közepén egy új neogót vegyes stílusú templomot építettek, a Mór-hegyen levőt, amely már nagyon roskatag volt, 1935-ben lebontották. Hogy a kápolna előtt (1739) volt-e Madéfalvának kápolnája, nem bizonyítható, de feltételezhető, mert a rákosi anyaegyház temploma 6 km-re volt a községtől.

A régi Madéfalva (Alszeg, Középtíz, Patakelve és Vargaszeg) a mai templomtól a Csengettyű nevű helyig, azaz az országútig terjedt. Ez volt a község magva, a többi részek a mai öregek szeme láttára épültek föl. Tehát a legrégibb Alszeg és Középtíz s csak utána épült Patakelve és legutoljára Vargaszeg.

A Mórhegyesen épült kápolna tehát az akkori Madéfalván, azaz Alszeget és Középtízet összekötő Kápolna utcában, pontosabban attól nyugatabbra volt.

A Patakelve elnevezés maga is arra utal, hogy a régi települési területen (Al-szegen és Középtízen túl), vagyis a nyugatról jövő Vár-patakon túl, az Olt jobb oldalán létesült. Az említett két tízes régiségét talán még az is bizonyítja, hogy a községben még ma is létező 60-70 székely kapu közül 50-60 van e két tízesben, de a lakóházak külseje, telekbeosztása is régiesebb, mint a másik két újabb tízesben. Patakelve kicsi (kb. 40 lelkes) falurész volt a XIX. század végén, csak mióta (1912) felépült az új templom, Középszer 1/3-át is Patakelvének kezdték nevezni, tehát a templomtól felfelé. Ezért Patakelve - amely Felszegnek felel meg ma - egyenlő nagy Középszerrel és Alszeggel. Mindehhez az is hozzájárult, hogy a templommal szemben felépült az iskola is.

7. A század elején a Csíkszereda felől jövő főút a szomszédos Csicsó község Alsócsaracsó (?) nevű részén vezetett keresztül s Alszeg, Középtíz és Patakelve tízesei között ment felfelé s átvágott a réten Csíkrákos felé. E régi út nyomai a réten ma is láthatóak. Szájhagyomány szerint még regebben, amikor a falu feljebb volt az említett mórhegyesi kápolna táján, sőt még azon is feljebb, a Felcsík felé vezető út a magasabb és szárazabb hargitai lejtőkön vezetett észak déli irányban. Dél felé a csicsóiitéto útjába kapcsolódott, amely viszont a tolvajos-tetői Nagy-erdő útjába torkollott. Ezt az utat ma is használják s ezért elég jó karban van, főként a Béta útja és a Nagy-erdő útja.

8. A fent elmondottakból kitűnik, hogy semmi régi műemlékszerű tárgy sem maradt fenn. A lebontott kápolna köveiből építették az új kántori lakás alapfalait és cserepeivel fedték volt be a kántor csűr-istállóját.

Adatközlők: Erőss József és Ráduly Géza helybeli plébánosok.

 

34. Csíkrákos (Racu)

1850-ben 1229 lakos, 1935-ben 1382.

„Rákos" szláv nyelven gyűléshelyet jelent, ezért nevezik a Budapest melletti országos gyűléshelyet Rákos mezejének. Ezért írja Orbán Balázs, hogy a csíkrákosi Rákos téren gyülekeztek a székely ősök áldozás és törvényhozás céljából. Itt választották és temették „rabonbán" nevezetű vezetőiket. [Sz. J.: A Rákos helynév magyar névadással olyan patakról, vízről vonódott át a helységre, amelyben valamikor sok volt a rák. A rák szláv eredetű szó. A Rákos falunév, gyűléshelyet tehát nem jelent. A könyvíró korábbi állításával ellentétben azt állítja, hogy Madéfalva mint leányegyház - filia - létezett már 1333-ban, viszont később olyan következtetésre jut, hogy Csíkmadéfalva a XV. század végén alapított település.]

Az 1332-34-es pápai tizedjegyzék „Symeon (Sumeyn) sacerdos de Rakus" néven említi, de ezenkívül más adat és emlék is igazolja, hogy egyike a legrégibb és legjelentősebb községeknek Csíkban.

Rákoshoz mint anyaegyházhoz négy falu tartozott: Rákos, Madéfalva, Göröcsfalva és Vacsárcsi, amelyeket együtt „Kisasszony megyé"-nek neveznek. Mivel a négy közül a pápai jegyzék csak Rákost említi, feltételezhetjük, hogy már akkor is, mint kicsi létszámú filiálék léteztek. Azóta Madéfalva különvált és önálló egyházközséget létesített.

Az 1509-i lustrumban [Sz. J.: Az 1509-es lustáimról mi nem tudunk, csak szerző ismerte azt (?)] már szerepelnek a filiák is, sőt az 1567-es adóösszeírásban „Rákos ffalwa" 48, „Vachijarchij" 47, „Gerechij ffalwa" 20 és „Amadé ffalwa" 44 kapuval van bejegyezve.

Mivel Madéfalváról már külön is szó volt, most Rákost, Göröcsfalvát és Vacsárcsit együtt ismertetem. Egyrészt, mert egyházilag ma is együtt vannak, közös a plébániatemplomuk, a parochiájuk, másrészt a három község házai, telkei annyira össze vannak nőve egymással, hogy aki nem ismerős a helyzettel, azt hihetne, hogy a rákosi vasúti állomástól kezdődő települések sora Rákoson, Göröcsfalván s Vacsárcsin keresztülmenve, szinte Szentmihályig, egyetlen nagy és hosszú község.

2. Csíkrákosnak négy tízese van, amelyeket 1935-ben már számoztak. Éspedig: a) Első tízes, benne a templom felé vezető út, azaz a Közép utca vagy Templom utca és a Köves utca. b) Második tízes: a. Főút vagy Országút mente, a Máté Ambrus utcája, a Dobosok (Dobos cs. n.) utcája és a Zöldek (Zöld cs. n.) utcája, c) Harmadik tízes, vagy Alszeg-tízes: a. Koszok (Cs. n.) utcája, a Zöldek utcája, d) Negyedik tízes: a Bogát utca, a Bogát-hegy felé vezet, ki a falu végéig.

3. Az Olt csak a község nyugati szélén, a Bogát-hegy alatt folyik el. Rákos falutelepülésen csak egy keskeny vizesárok vezet keresztül Rákos pataka néven. Szájhagyomány szerint - de vannak írásbeli bizonyítékok is - a víz-, azaz a patakhiányban szenvedő települők négy ökröt befogtak egyszer egy nagyméretű „határkerülő eké"-be és a Vacsárcsi község melletti Rákos patakából, amely dél felé folyik el, egy széles árkot húztak Göröcsfalván és Rákos főutcáján végig, a templom alatt egészen az Öltig s ebbe belevezették a Rákos-patak vizét. Ezért oly egyenes ez a mesterséges árok, főként Rákoson.

4. Rákos tízesei, falurészei, amint már szó volt róla, teljesen össze vannak egymással nőve.

5. Különösebb okirat, könyv, amely Rákossal foglalkozna nincsen, legfeljebb a hamisnak nyilvánított Csíki Székely Krónika (284-197. 1.), de szájhagyomány útján sok mindent beszélnek az emberek.

6. Császár László rákosi születésű tanár a következőket mondotta el: A 220 lépés kerületű bogát-hegyi várrom közelében, szemben a Székelyek rétjével, egy emelkedésen feküdt Ábrahámfalva (Ábrámfalva), amelynek lakói hajdan kötelesek voltak a várat gondozni és védelmezni. Innen szükség esetén visszavonulhattak a Hargitában (kb. 8 km-re) levő Pogány-várba., a Vár-mező, a Vár útja és a Vár kútja nevezetű határrészeken át. Ez volt - a szájhagyomány szerint - Rákos őstelepülése és utolsó nemzetségei a „Both, a Csutak és a Sárossi" családok voltak.

Ábrahámfalvát a tatárok egy alkalommal (?) felgyújtották és elpusztították. Lakossága ekkor áttelepült a Csere alá, a rákosi vártemplom közelébe, ahol megvetették a mai Rákos községnek az alapját a XIII-XIV. században. Ábrahámfalvát azért nem építették fel újra a régi helyén, mert a terület vizenyős és sáros volt, az útjukat is nehéz volt jó karban tartani és az Oltón át egy megfelelő hídra is mindég szükség volt. Régen az Olt pontosan a Bogát-hegy alatt folyt, ahol most az út van, ezért a régi út fent vezetett a várhegy mögött, a hegy nyakán keresztül. A várat e hegy tetején, a hegynyakon egy nagy sánc vette körül. Régi cserepek sűrűn találhatók e helyen ma is. Lent Ábrahámfalva régi lakóházainak „fundamentum-kövei" 60-70 évvel ezelőtt (1870-ben), de még ma is (1935-ben) láthatók. A vasút építésekor a múlt század végén e köveket részben a töltésre hordták. Ábrahámfalva helyével szemben a mai Rákos helye azért is előnyösebb, mert szélmentes.

Hogy Rákos gyülekező helye hol lehetett, azt a Bogát-hegy és az Olt közötti síkság neve is bizonyítja: Üléshely és Székelyek rétje. Rákosnak halálos ítéletet hozó jogát az Akasztóhegy (Csere) nevű határrész is igazolja.

A csíkrákosi és a csíkkarcfalvi magaslatra épített vártemplomok a tatár betörések idején jelentős harcászati védőpontjai voltak a csíki várövezetnek, várrendszernek, mert látó és halló távolságra (kb. 10 km) voltak egymástól, valamint e községek határában levő hegyeken felállított őrhelyekkel, mint például a rákosi Csere-tető, a bogát-hegyi várhely, a Hargitában levő Pogány-vár, valamint a karcfalvi templom és a felette levő Madicsa, továbbá a Csicsói-vár, a Csíkszeredái vár, a zsögödi Három-vár, a csíksomlyói Vár-tető, a csomortáni várrom, a szépvízi Pogány-vár, a csíkszentdomokosi várbükki vár stb. [Sz. J.: A szerző talán túlértékeli a felsorolt várak szerepét. Ráadásul ezek egy részét ókori erősségként ismerjük.]

7. Régi út vezetett a Hargita lejtőin, amint ezt a többi felcsíki községeknél is láthatjuk, mert az Olt árterülete akkoriban szinte járhatatlan, vizenyős volt és a legtöbb község is a letelepedéskor nyugatabbra, a Hargita lejtős magaslatain lehetett.

A vasutat Rákosnál 1907-ben fektették le. A falu lakossága ettől kezdve a vasúti állomás felé igyekezett új házat felépíteni.

8. A rákosi várfallal övezett templom egy magas dombon épült és tekintélyes külsejével messziről is elárulja múltbeli nevezetes szerepét. Árpád-ház korabeli román stílusú emléke csak egy van, az is eléggé rongált állapotban. Ez a déli bejárónak a kőkerete. Ezzel szemben gótikus emlék sok van: csúcsíves a diadalíve és az ablakai. Maga a templom egyhajós csarnoktemplom, polygon záródású apszissal. A szentély belseje szép bordázattal van fedve, díszes gyám kövekkel és három boltzárkővel. Sekrestyeajtaja leszelt ívű, késő gót. A hajó és a nyugati bejárat kőkerete barokk stílusú.

A templom déli falán, a kereszthajó tetőzete alatt van eltakarva egy értékes festett felirat: „Hoc opus, fecit, petrus Zabya 1507." Lehet, hogy ez a felirat a falfestményekre vonatkozik, amelyeket 1938-ban a templom kifestése alkalmával fedeztek fel az északi fal déli (belső) oldalán a kereszthajó íve felett. A falképtöredékek Krisztust a keresztfán, egy dicsfénnyel ábrázolt köpenyes alakot stb., homályos foltokat tártak fel kb. két négyzetméter területen. Mivel a vakolatrészek puhák, omladozók voltak, a falképeket megőrizni nem lehetett, de fényképfelvételek maradtak róluk. Mivel Zabya Péter felirata tulajdonképp a templom külső falán van, lehet, hogy a templom külső falain is vannak falképek.

A templom főoltárának festményét (220x200 cm) Veress Mátyás festette 1794-ben. A kép egyesek szerint Mária születését ábrázolja, de a helybeliek úgy tudják, hogy Mária anyjának, Szent Annának születését jeleníti meg, bár a templom a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére van felszentelve.

Van a templomban egy igen szép barokk stílusú, fából faragott Mária-szobor.

A templom külső, kórus-feljáratának mennyezetére három festett deszkakazetta van felszegezve. Hihető, hogy ezek a hajó egykori deszka-mennyezetének voltak darabjai. Az egyik kazetta nagyobb (200x130 cm) s rajta a Nap és a Hold vannak megfestve magyaros barokk díszítésű keretben.

A templomot egy lőréses-bástyás kőfal veszi körül. Déli cinterem bejárata barokk építmény.

Külön érdekessége a templomnak a hatalmas tornya, amely - sisakja nélkül - 30 m magas. Fent, négy oldalán egy-egy csúcsíves ablaknyílása van, alatta keskeny világítórések. A torony sisakja és négy kicsi fióktornya csíki típusú. Egyedülálló - és még meg nem fejtett - kérdés, hogy mikor és miért kerültek a torony négy oldalára a vörös festékkel rajzolt, illetőleg festett alakos képek? Az 1930-as években ott járt Höll professzor, aki egy pozsonyi német lapban a képek eredetét a XIII. századra tette. Mivel ma e képek nagyon megrongálódtak - különösen az északi oldalon - s csak homályosan lehet az ablakot kivenni, lássuk, mit láttak és írtak a múlt század közepe táján Benkő Károly és Orbán Balázs? A falak egyenes vonalakkal „quaderezéssel" vannak beosztva s ezeken belül rendszertelenül különféle csillagképek, emberi és állati alakok vannak ráfestve. így a nyugati oldalon „két kezével mennykövet szóró Jupiter", az északi oldalon szarvast űző vadászok, buzogányos emberek, aztán a Nap, a Hold és különféle méretben csillagok, hal, rák, oroszlán és nyíl stb., amelyek úgynevezett zodiákus jelek. E falképek épp ritkaságuk miatt is megérdemelnék a megmentést, de legalább pontos rajzok és fényképek útján való ismertetésüket. Az említett bogát-hegyi vár közepén egy XV. századi polygon záródású hosszúkás kápolna áll, amelynek két csúcsíves ablaka és egy külső szószéke van a déli oldalon.

XVIII. századból való az üveggerendás papilak, amely nemesi kúriának épült.

Polgári vonatkozású műemléke Rákosnak az 1672-ben épült híres Csereikúria, amelyet Cserei Mihály történetírónak az édesapja építtetett. Tornácos nyugati falán hat falképtöredéket fedeztem fel a mészrétegek alatt. A falképek jeleneteket ábrázolnak reneszánsz növényi díszítményekkel egyetemben. (Ismertetésüket a budapesti Művészettörténeti Értesítő 1960. évi 1. számában közöltem.)

 

35. Csíkgöröcsfalva (Gărciu)

1850-ben 435 lakos, 1935-ben 536.

1. Gömröcsfalva is volt a neve, 1567-ben „Georeoczyfalva" néven 20 kapuval fordul elő. Közös temploma és parochiája van Rákossal, amelyek épp a két község határpontján vannak.

2. Csak két tízesre oszlik: a) Alszeg, b) Felszeg.

Alszegen csak a. Miklós Balázs utcája van, a többi egy-két telkes rövid zsákutca. Felszegen van a Jakabok utcája, a Tankok utcája, a Kovács András utcája és a Mezetek porondja. (Ez egy kis térség a patak mellett.) Az egész község zegzugos rövid utcákból és házcsoportokból áll. Ezenkívül vannak falurészei is: Patak mente a régebbi, míg a másik, az Országút mente újabb keletkezésű. Ez utóbbi szinte párhuzamosan halad az országúttal.

3. Már Rákosnál említettem, hogy Vacsárcsi alsó végétől Göröcsfalva Felszeg tízesén végig egy gát segítségével malomárkot vezettek le a Rákos patakából, amely Szentmihály felől, a mezőkön folyik végig, de ezt a Malomárkot is Rákos patakának nevezik. Állítólag két malomjogot (vízjogot) kért a község, hogy így engedélyt kapjanak az árok elkészítéséhez, de a tényleges ok az volt, hogy egyik községnek sem volt vize, pataka. (Lásd ugyanezt a kérdést Rákosnál.)

4. A tízesek, falurészek öszenőttek, de Vacsárcsitól még 200 m-re vannak az utolsó göröcsfalvi házak. Még Rákost is csak a közös Templom-domb választja el Göröcsfalvától.

5. A Rákosnál említett okmányok, könyvek Göröcsfalváról is megemlékeznek. A községre vonatkozólag sok szájhagyomány él az emberek között.

6. Szájhagyomány szerint a község a legutolsó tatár betörés (1694) előtt, a mai - Templom-domb alatti - lapos helyétől másfél km-rel északkeletre feküdt egy fennsíkon a Csere alatt,  amely helyet nevezik még Kenyér-mező mocsárnak is. Tehát csak a XVII. század végén - a falu felgyújtása után húzódott le a lakosság a mai, a Templom-domb alatti sima részre. [Sz. J.: Eleddig régészetileg nem nyert megerősítést az a hipotézis, miszerint  1694-ig Göröcsfalva másfél kilométerrel északkeletebbre feküdt volna. Ilyen kutatás döntheti el az állítás helyességét, vagy valótlan voltát.]

7. Régi útról nem tudnak, de az említett magasabb települési helyén kellett lennie a községnek egy útja, amelyen a szomszédos falvak felé közlekedett.

8. Műemlékértékű épülete nincsen, még kápolnája sincs, mert a közös templom nagyon közel van.

 

36. Csíkvacsárcsi (Văcăreşti)

1850-ben 798 lakos, 1935-ben 723.

1. Az 1567-es adóösszeírásban „Vachijarchij"-nak írva már 47 kapuval van bejegyezve, ami nagy létszámot feltételez, mivel Rákos - mint központ - is csak 48, Göröcsfalva csupán 20 kapuval szerepel. Viszont van egy 1566-os oklevél (Sz. Oki. T. II. 209.), amely „Mocharchy"-nak írta.

2. Három tízesből áll: a) Alszeg (Altíz) az iskolán alul, b) Középszeg (Középtíz), az iskola előtti térség, és c) Felszeg (Feltíz), az iskolán felüli falu rész.

Alszegen a Rákos patakából levezetett malomárok mellett több kisebb - be nem épített - térség van, amelyeket a nép Porondnak nevez. így van a Gátnak a porondja (emelvényes, elkorhadt gát melletti nagyobb térség), a Molnár porondja (a madarasi származású Mezei János, molnár bérelte), a Lázárfiak térsége, a Bíróflak térsége, a Kovácsfiak térsége s végül a Csereaj, amely a Csere-erdő nevű mező felé vezető út, vagyis utca.

Középszegen az iskola előtti térséget Iskola vagy Tanító utcának nevezik, míg a kápolna előtti térséget Kápolna utcának. Ez rövidesen kettéágazik, az egyik út a mezőre visz, a másik a falu szélén folytatódik. Az iskolán felül az utca szintén kettéágazik, az egyik a vízimalom melletti Malom utca, a másik efelett, a gát mellett, a Gát utca. Van még a Vízrejáró vagy Kósák utcája (a Kosa cs. n. után).

Felszegen is van egy Porond, amelyen egy régi ház volt, de ezekben az években lebontották. Aztán van a Székház útja, mert Somlyóra vezet. Itt csupa romlandó ház van, mert túlságosan közel építették őket a vízhez és nagy részüket elvitte az árvíz. Van még a Csordahajtó az út mentén, a Kőd útja (a Kőd felé vezet), a Lok utcája, amely a Loktartomány nevű dűlő felé vezet, az Ásott út, mert gödrös volt és kiásták, a Csereaj út, amely Göröcsfalva felől jön és végül a Tamások utcája.

Felszegnek szinte a felét Deredó{t)-nak nevezik, a Deredó pataka mellett, amelynek jobb oldalát Nyerevény{l)-nek, bal oldalát Gergely Jánosnak nevezik. Deredó „jobbágy fertáj" volt. Itt van a Szőcsök fészke és Vitus (cs. n.)-fala (falva) néhány házból áll Szentmihály község felé, továbbá a Fodrok (Fodor cs. n.) utcája, a Nemesek utcája (ma vegyesen lakják). Vacsárcsiban ugyanis sok kisnemesi birtok volt, pl. a Bíró, Balás, Veres és az örmény Lázár. A nemesek belsőségeinek közelében építkeztek a hozzájuk tartozó jobbágyok, ezért oly rendszertelen, tervszerűtlen e község településképe - akár Göröcsfalván - és kicsik a telkek. Egyesek szerint ez a rendszertelen, zegzugos települési forma egyben védekezés is volt a portyázó ellenséges csapatokkal szemben, akik így nem tudtak tájékozódni.

3. Az említett Rákos pataka, illetőleg a Malomárok vizén kívül van a Deredó pataka és a Nyerevény pataka. A községben régen nem volt kút, a lakosság a patakok vizét itta, ezért gyakran pusztították járványos betegségek, sőt pestis és kolera is. E gyászos időkben állították fel Vacsárcsiban a ma is meglevő három keresztfát azokon a helyeken, ahol a kolerában meghaltakat eltemették. Kettő van Alszegen és egy Felszegen. E tömeges halálozás után kezdtek kutakat ásni, amelyek már mind újabb fajtájú kerekes kutak s ezért nem lehet itt gémeskutat látni.

4. A tízesek, falurészek egymás mellett szorosan össze vannak nőve, csak az említett kicsi térségek, porondok szakítják meg a település folytonosságát.

5. A községekkel különleges könyv vagy tanulmány nem foglalkozik, csak amelyek Rákossal foglalkoznak, többnyire megemlítik Vacsárcsit is.

6. Adatunk nincs arra vonatkozólag, hogy Göröcsfalvához hasonlóan, a régi időkben a község más helyen, feljebb lett volna, de mivel a falunak Szentmihály felé eső végén, kissé északra, egy szép emelkedésen ma is láthatóak a híres Sándor család kőből épített kúriájának romjai, feltételezhető, hogy e kúria közelében, esetleg még felette lehetett az első települési helye Vacsárcsinak.

Az utolsó csíki tatár betörés (1694) és a kuruc-labanc háború (1703-1711) pusztításai után a falu lakosságának kétharmada elpusztult s így lehet, hogy ekkor húzódtak le - immár a Malomárok mellé, a mai helyre s ezért építtette 1711-12-ben a vacsárcsi születésű Jánosi Mátyás, karcfalvi főesperes - később gyulafehérvári kanonok - a ma is álló szerény kis kápolnát.

7. Hogy régen máshol vezetett volna út, amely a szomszéd községekkel összekapcsolta volna Vacsárcsit, semmit sem tudnak a mai lakosok, de ha telephelyük a Sándor-kúria közelében volt, feltételezhető, hogy mind Szentmihály, mind Rákos felé itt, tehát a mai útnál feljebb, vezethetett a községeket összekötő út.

8.  Műemléknek számító épület nincsen, csak a már említett egyszerű kis kápolna és a Sándor-kúria romjai, amelyeknek csak pincegödrei látszanak és kőalapfalai, de ezek is azt bizonyítják, hogy a kúria régi típusú, egykéményes székely épület volt, tehát a XVI-XVII. században épülhetett.

Adatközlők mind a három községre vonatkozólag: Fodor Albert rákosi, Szőcs Vitus vacsárcsi gazdálkodó.

 

37. Csíkszentmihály (Mihăileni), Ajnád (Nădeşdi), Lóvész (Livezi)

1850-ben 1769 lakosa, 1935-ben 2528 lakosa volt összesen.

1. Az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben Johannes sacerdos de Sancto Michaele" van megemlítve. Ennek ellenére egyetlen műemlék sem maradt ránk a román korból, ezért feltételezhető az, hogy első temploma keletebbre, a Pogány-havas valamely dombján épült fel, ahonnan a lakosság a XV. században mai helyére húzódott le és itt egy száraz dombon emelte fel mai gótikus templomát. [Sz. J.: Csíkszentmihály esetében eleddig nem bizonyítható, hogy a XV. századig a templom és a település a Pogány-havas lejtőjén lett volna.]

Orbán B. szerint a község a Szirmai-, Eger- és Csiga-patakok összefolyásánál fekszik.

Az 1567-es adóösszeírásban „Zent Mijhalij" néven 64 kapuval van bejegyezve, ami azt jelenti, hogy már ekkor nagy község volt. Losteiner (Orbán, II. 73.) kéziratos könyvében kis túlzással azt írja, hogy az 1694-es tatár betöréskor Szentmihály lakóit úgy leölték, hogy csak hét öreg ember maradt életben.

Orbán B. Ajnádról azt írja: „Szentmihálynak fiók-egyházközsége, melynek törökös az elnevezése, mert »Ajna« törökül tükröt jelent, amit a Csíki Krónika adata is alátámaszt, írván: »Vacsárkin belül eső földet Törökök földjének nevezik*." (Viszont a Kászonújfaluban levő Ajnád-tízest, az ottaniak a nádas szóból, az „alja nád"-ból eredeztetik.)

Lóvész keletkezéséről alább lesz szó.

2. Orbán B. négy tízest sorol el: Alszeg, Tőkeszeg (cs. n.) Csigafalva (vagy Csíkfalva) és Ajnád. Orbán B. még a következő településtörténeti vonatkozású megjegyzést írja: „Sándor Menyhárd várában, Alszeg földjén Csík házában -Vacsárk és Csíkfalvának, s a most ilyen nevű negyedét Szentmihálynak - akkor is Alszegnek nevezték." - Ajnádra vonatkozólag azt írja, hogy egykor külön volt, most egybeolvadt Szentmihállyal.

Endes Miklós öt tízest említ meg: Ajnád, Alszeg, Tőkeszeg, Cibrefalva (l694-ben a tatárok elpusztították) és Csík (Csegefalva). [Sz. J.: Nem Csík, nem Csege, hanem Csigafalva.]

1938-ban 3, illetőleg 4 tízest soroltak nekem el: a) Alszeg, b) Felszeg, c) Ajnád és d) Lóvész elnevezés alatt.

Falurészekkel együtt:

Alszeg: Csorosza (?), Sándor utcája és Kosok utcája (Kós cs. n.).

Felszeg részei: Tőke-szeg, Csigafalva (rajta folyik keresztül a Csiga pataka. Nem lehet tudni, melyik volt előbb Csigának elnevezve: a település, vagy a patak, mert régen a település neve Czakó (cs. n.) volt.), Petresek utcája, Fenyő szege, Farkazók utcája (Nevét onnan kapta, hogy amikor a meredek hegyoldalról szekérrel vagy szánnal lejöttek, féknek előbb egy fiatal fenyőfát kötöttek - hegyével lefelé - a szekér végére s leérkezvén, azt is leoldották és otthagyták.)

Ajnád részei: Konczok (Koncz cs. n.) tízese, Ráczok (Rácz cs. n.) tízese, Fenyő-tízes. Mind a három tízes régi elnevezés. A Konczok tízesében van a Konczok utcája (megyek a Konczokhoz!), a Kovácsok utcája, a Medgyesek (cs. n.) utcája, a Csákiak utcája (cs. n.). A Ráczok tízesében van a Templom utcája, iKurkók utcája, a Gálok utcája és a Ráczok utcája (mind cs. n.). A Fenyőtízesben van a Szőcsök utcája, a Síposok utcája, a Fenyő-tíz utcája (az X. Y. „utcája" helyett használják váltakozva a „szer" elnevezést is, pl. Síposok szere).

Ajnádnak az eddig elsorolt falutelepülésein kívül van még két kicsi és távolabb eső települése. Az egyik: a Bundák szere, amely csak 5-6 lakóházból áll és 700 m-re van a Fenyő-tízestől a Lóvész felé vezető úton. A másik település nagyobb, ahol kb. 20 család lakik, a Görbe-patak felé vezető úton, a falu településétől 10-12 km-re. E település neve Ré. Míg a Bundák szere már a múlt század közepén létesült, a nevű település úgy keletkezett, hogy kb. 1880-ban a Fenyő-tízes teljesen leégett s ekkor sokan kitelepedtek a Rébe. (Dánfalván is van egy Ré.)

Ennek a kitelepedésnek két oka is volt: az egyik, hogy az új tűzrendészeti intézkedések nem engedték meg a régebbi zsúfolt telkeket, településeket. A másik ok, hogy a szegényebbje - akinek a Rében letelepedésre alkalmas földje volt -szívesen költözött ide ki, mert itt közel voltak a legelőhöz s így a nagy marhákat könnyen kicsaphatták a legelőre, sőt az apró állataik is a ház körüli füves helyeken könnyebben és olcsóbban nőttek fel.

Voltak ugyan olyanok is, akik vonakodtak kitelepedni, mert még ma is fennáll a régi székely közmondás: „Nem jóféle ember az, aki a faluból kiépít." A tapasztalat igazolta is e megállapítást, mert rendesen furcsa, társaságot nem kedvelő, csak gazdagodni vágyó kapzsi emberek telepedtek ki, vagy legalábbis azokká váltak az ottani környezetben. Községeikben, megfigyelések szerint, valóban ezek a kitelepülések - akár igazságos, akár néha törvénytelen úton -de hamarosan jó módba jutottak.

Mindkét külső településen, a Bundák szerén és a Rén is magyarok, székelyek laknak.

A negyedik tízesnek Lóvész (románul Livezi) a neve. [Sz. J.: Csíkszentmihály elöljárói, vénei 1864-ben, Nagy-Lóvész nevének a kialakulását úgy magyarázták meg: „Itt midőn a nagy szelek által az erdő lerontatván, nagy vész lett, belőle, azután Szt. Mihály falva lócsordát legeltetett rajta." OSZK: Pesty Frigyes helynévtára. Csíkszék. Fólió 245/429- oldal.] Magyar neve valószínűleg onnan ered, hogy lovaknak való legelő volt, de valamilyen vész érte őket. Igaz, hogy Orbán B. Lövésznek írja, ami talán a határőrség lövöldéjét is jelenthette, vagy csak elírás volt.

Lóvész szétszórt házakból álló román település, amely ma (1936-ban) kb. 120 családból áll. Van egy kápolnájuk, de papjuk nincsen. Régebben a szépvízi, újabban a Csíkszeredái román (görög katolikus) pap gondozta a híveket.

Lóvész keletkezéséről a szentmihályiak azt tudják, hogy valamikor (200-250 évvel ezelőtt) a szentmihályi és ajnádi földbirtokos gazdák néhány román jobbágycsaládot telepítettek a faluba pásztornak. Ezeknek utódai később kitelepedtek a falu Lóvész nevű dűlőjébe s ott állattenyésztést folytattak. Idővel elszaporodtak és elszakadtak a községtől. Ma már földműveléssel is foglalkoznak. Annyiban is hihető ez a feltevés, hogy az elején csak néhány család telepedett ide ki, mert ma is csupán az alábbi öt családnév szerepel: Bocor (Bokor), Sava (Száva), Suciu (Szőcs), Almáján (Almásán) és Vaslábán.

Orbán B. szerint van a falu felett egy Lövész nevű hegy (ma Lóvész-tető).

3. A községen keresztülfolyó patakok: Rákos pataka, Szirmai-, Eger- és Csiga pataka, valamint a Görbe-patak.

4. A szentmihályi templom közelében levő Alszeg- és Felszeg-tízesek eléggé össze vannak nőve egymással. Valamikor külön állott a templom Alszeg és Felszeg között egy emelkedésen, ma mindkét tízes a templom felé terjeszkedett, úgy, hogy ma már szinte összenőttek egymással. Ajnád Szentmihálytól 2-3 km-re, Lövész pedig Ajnádtól még 4-5 km-re fekszik. Ajnád a temploma körül elég sűrűn telepedett, míg Lövészen - amint már szó volt róla - szétszórtan, egymástól távol feküsznek a házak, a telkek, akárcsak Gyimesben.

5. A szövegben említett műveken kívül más forrásmunkákról, amelyek a három faluból álló községről írnának, nem tudni, csak a Sándor családról szóló oklevelek foglalkoznak vele.

6. Elpusztult falurész Cibrefalva, amely a Csigafalvától keletre (500-600 m-re) fekvő lapos kis magaslaton volt. Ez a hely Szentmihálytól feljebb egy vizenyős Cibre nevű rét, ahol ma a hajdani falu helyén egy valóságos tó van.

A néphit azt tartja, hogy erkölcstelen élete miatt az isten azzal büntette meg a lakosságot, hogy elsüllyesztette a falut. Az elsüllyedt templomtorony keresztjével még „találkoztak" a régi öregek - mondják a mai öregek. Állítólag az Akasztó-hegytől keletre, a kaszálón mai napig még előtűnnek a régi épületek kövei a föld alól.

Ezzel szemben az lehet az igazság, hogy a Cibre-patak melletti Cibrefalva épp annak a Pogány-havasnak az aljában volt, ahol a már említett Kabala-hágó nevű meredek, átkelő út vezet Gyimes völgye felé s így a Gyimes felől betörő tatárok útban találták Cibrefalvát mint első falutelepülést és egy alkalommal elpusztították. A szájhagyomány is tud arról, hogy akkor a lakosság Szentmihályon telepedett le, s még azt is tudják, hogy a Búzások Csigafalvára menekültek, majd Csoroszán telepedtek le.

Orbán B. is - Losteinerre hivatkozva - azt írja, hogy az 1694-es utolsó csíki tatár betöréskor a földdel egyenlővé tették „a Szentmihálytól keletre a Csigapatak átfolyta völgyecskében feküdt »Czibrefalvá«-t, - ma helye kaszáló és tó, de a Czibrefalva nevet máig is fenntartotta, sőt még a házak falhelyei is felismerhetők. A falu helyén később ásványos gyógyvízforrások fakadtak."

7. A községen, a tízeseken keresztül vezető főútvonalak köztudomás szerint ugyanott vezettek régebben is, hiszen itt csak a Szentmihály és Ajnád közötti rövid útról van szó, mert az Ajnád és Lóvész közötti út már inkább csak mezei útnak számít.

8. A szentmihályi templomban nincsen egyetlen román kori emléktárgy sem, pedig 1334-ben már plébániával rendelkező község volt. Ha a tatárjáráskor (1242) elpusztult, akkor szinte száz évig templom nélkül nem lehetett ez a pappal rendelkező község. Kérdéses tehát, hogy hol lehetett az a temploma, ha nem a mainak a helyén? Ha a csíki települések lépcsőzetes lehúzódási rendszerére és az 5. pontban leírt Cibrefalva történetére gondolunk, feltételezhetjük azt, hogy Szentmihály első települése is keletebbre, valahol a Pogány-havas nyugati lejtőin lehetett. S ha igen, akkor mi történhetett templomával, amikor a XV. század első felében a falu lehúzódott a földművelésre alkalmasabb mai helyére? Vagy otthagyták, mint kicsi, kiöregedett és divatjamúlt rozzant épületet, vagy köveit lehozták a mainak a helyére, de faragott ajtó- és ablakkereteit stb. nem tartották érdemesnek az impozáns méretű és új stílusú csúcsíves templomnál felhasználni s csak mint törmelék-követ „falazó követ" belerakták az új falakba s így ezek ma láthatatlanok.

Minket most műemlék szempontjából a mai templomépület érdekel. Amint említettem, Alszeg és Felszeg között egy enyhe dombon fekszik a lőréses kőfallal körülkerített, mai, szép csúcsíves templom, amelynek karcsú tornya a csíki csúcsíves toronytípusok egyik legszebb példánya.

Endes Miklós (71. lap) néphagyományra hivatkozva 1188-ra teszi a templom építésének idejét (természetesen nem a mai csúcsívesre gondolva) és hogy 1501-ben valamelyes (?) átalakítás történhetett.

Orbán B. Szepesi püspök chronostichonjára hivatkozva az 1552-ős évszámot véli a templom építésének időpontjául megállapítani.

E szakszerűtlen véleményekkel szemben K. Sebestyén József a szentély evangéliumi oldalán levő középső gyámkő pajzsán a Hunt-Pázmán nemzetség faragott címerére alapítva véleményét, a templom építésének időszakát az 1457-1467 közötti évekre teszi.

Ebből a korból való az egész szentély-mennyezet és a külső támpillérek, valamint a faragott kövekből rakott torony a csúcsíves, kis világítórésekkel és négy felső nagy ablaknyílással. Eleinte alacsonyabbra tervezték és csinálták a tornyot, mert a nyílások alatt - befalazva - látható a négy régi, hasonló alakú ablaknyílás. Csúcsíves még a torony alatti nyugati bejárat, de ez valamivel későbbi lehet. A templom diadalíve már barokk, és a hajó mennyezete is sima, vakolt. Az ablakok is mind barokk félkörívesekké lettek a XVIII. században. A cinterem délnyugati bejárata felett is egy barokk portikusz van. Az 1930-as években egy templomfestéskor az északi falon, belül a karzat mellett másfél m2 felületen középkori falfestmény-töredék került napfényre. Ez csatajelenetet ábrázol. A feltárt falkép ma is látható. E templomból ered a Csíkszeredái Múzeumban őrzött igen szép fafaragása Szent Mihály-szobor. A szinte életnagyságú vaspáncélba öltöztetett alak a sárkányra lépve készül megölni a sárkányt. Kár, hogy mindkét karja csonka.

Szentmihály cintermében van egy kőkereszt, amelyre rá van vésve a madéfalvi veszedelem SICULICIDIUM chronostichonja. Állítólag ez volt az első kereszt a Vészhalmon, de mivel az osztrák kormányrendelet eltávolította onnan, egy Búzás János nevű szentmihályi ember elvitte falujába s halála után az ő sírhalmánál helyezték el. Endes M. szerint pedig a kőkerítés falába van beépítve.

Ajnádon van egy barokkos külsejű kőkerítéssel övezett templom nagyságú kápolna, amelyet az ottani Bernád család építtetett Szent István tiszteletére 1514-ben. Ebből az időből csak egy ajtó kőkerete maradt meg, mert 1846-ban újraépítették a templomot.

Szentmihályon több műemlékértékű udvarház van, a Biális- és a Minier-kúria barokk stílusban épült, de volt egy igen értékes XVII. századbeli, egyké-ményes, székely stílusú kúria a híres Sándor családé, amelyet még 1930-ban láttam és lerajzoltam. Sajnos 1946-ban a rozzant öreg épületet lebontották és a helyére egy új téglaházat építették az utódok. Ajnádon a Böjthe család barokk udvarháza még áll.

Adatközlő: Szőcs Vince, szentmihályi gazdálkodó.

 

38. Csíkmadaras (Mădăraş)

1850-ben 1532 lakosa volt, 1930-ban 2266.

1. Az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben még nem szerepel, de az 1567-es adóösszeíráskor „Madaras" név alatt már 30 dénár adót fizet.

A Csíki Krónikában „Madaras földe" néven is említve van.

2. A község, amely közben, valószínűleg a XVIII. század első felében működő vasbányászat megszüntetése után, tehát a XVIII. század közepe táján leköltözött mai helyére, a mai barokk temploma alatti síkságra, az országút nyugati oldalára, négy tízesből áll: a) Újfalu, amelyben van a Honatok (?) utcája, [Sz. J.: valószínű, Horváthok utcája.] a Böjték utcája, a Sándorok utcája és a Falu mellett nevű szer. b) Felszeg, amelyben van a Hidvég utcája, a Papsára, a Palik szere, az Új utca (1952 óta, amikor ott meleg ásványvíz tört fel, Borvíz utca lett a neve), c) Egervára (?), amelyben van a Csempe utca (mert ott csempekészítő fazekasok laktak), a Száraztokán (?) utca, az Ördögök szere (?) és a Lupujok (Lupu, román, n. cs.) szere, d) Köves utca-tízes, benne a Szőcsök utcája. Mivel van Felszeg-tízes, kellett valamikor lennie egy Alszeg-tízesnek is.

3. A községen keresztülfolyik az Olt és a Madaraspataka.

4. Eléggé tömör a település.

5. Sándor Joakim, öreg, székely bácsi 1930-ban a falu múltjáról a következőket mondotta el nekem: „Hajdanában, amikor a fejedelmeké volt a községnek hargitai határában lévő »Fejedelem-kert«-je, Madaras község lakói e kert közelében laktak, ott ahol a »Szent Antal-kápolna« romjai láthatók. Mert az a hely, ahol ma van a község, akkor még mocsaras volt és sok égerfa termett e területen s a fákon sok madár tartózkodott. Ide jártak vadászni a fejedelmek asszonyai és a betanított sólyommadarak segítségével fogták a különféle madarakat. Ezekről kapta volt a község a Madaras nevet. Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy a mai barokk templomot csak 1769-ben építették egy magas dombra. Tehát kb. ebben az időben, esetleg fokozatosan húzódtak le a lakosok a templom alatti térségre." Sándor Joakim még azt is tudta, hogy a templom építésekor még csak 40-50 székely család élt az alsó községben, s ezért egy Bíró Gábor nevű főnemes és főtiszt, akinek itt nagy birtokai voltak és Dánfalva határig terjedtek, mivel nem volt, akivel földjeit megműveltethette volna, a Bánságból idetelepített néhány (?) családot. Ezeknek itt 11-11 hold birtokot adományozott s annak fejében Bíró Gábor földjeit is megművelték. Megjegyezte azt is, hogy 1906-ban, amikor a vasutat Madaras községen keresztül építették, néhány lakott telket, házastul áttelepítettek más helyre.

Sándor Joakim szájhagyományszerű múltba tekintő elmondásához hozzáfűzöm Kolossy Antal 1882-ben írt, hitelesebbnek látszó alábbi adatait: már a legrégibb időkben is létezett itt egy „vasolvasztó ház". Idő múltával Báthory Gábor, Bethlen Gábor fejedelmek, majd kisebb magánemberek kezére került. A plébánia szerinte 92 kalangyás családok híveiből állott, akiknek kérésére 1742-ben a közösség erejéből szentegyházat, plébánost és tanítót vállalt ellátni. A régi szentegyházat az 1500. évben Madarasi Mihály plébános építtette - az 1785. évi canonica visitatio határozata szerint. Ezzel szemben a homoródszentmártoni nemes Bíró család képviselője kijelenti, hogy a szentegyházat az ő ősei a saját telkükön és költségükön emelték. Az új templom, a mai, 1796-ban épült, részben a közösség, részben királyi költségen. 1818-ban földrengés rongálta meg s így 1829-ben kijavították. Viszont az egyház anyakönyvei már 1764-től kezdve megvannak.

Mindehhez hozzá kellett adnunk még Orbán Balázs (1869- II. k. 85.1.) és Pataki József (1971. 8-13-1.) adatait is, amelyek szerint Madaras határában, a mai községtől 4 km-re északnyugatra, a Nagymadaras-patak mellett volt a kincstárnak egy vasbányája, vashámora és fűrészmalma, amely területet ma is Fejedelem-kertnek neveznek. A hámor alapkő-maradványai és a szomszédos helynevek {Hámor-tető, Hámor-oldal és Hámor-fenék) is igazolják a hámor létezését, sőt hozzávetőleges helyét. A hámoron kívül, a működését biztosító vaskövet (vasércet) nemcsak itt, hanem Felcsík többi községeinek a Hargita felőli határában is bányászták.

A hámor az írásbeli adatok szerint kb. a XVI. század közepén már működött, mert az 1567-es adóösszeírás nemcsak a községet, hanem a hámorban dolgozó embereket is megemlíti. De van adatunk 1571-ből, 1583-ból is. 1585-ben a bánya már követet küld az országgyűlésre. A fejedelmek nagy gondot viseltek arra, hogy a bánya, a hámor jól működjék, mert Erdély-szerte sok vasra volt szükség, és hasznot is hajtott a fejedelmi kincstárnak. Jellemző, hogy 1591-ben 21 csíki székely kapott lófőséget az itt szerzett érdemeiért, a mesterségbeli tudásáért. A XVII. század végén lanyhult a munka és II. Apafi Mihály özvegye, Bethlen Kata halála után rohamos hanyatlásnak indult, amit az 1703-as és az 1732-ó's leltárak is igazolnak. Ennek oka nemcsak a felszíni vasérc hiánya, hanem inkább a hámor gazdátlansága volt.

Mária Terézia 1753-ban a volt hámorhoz tartozó egész területet - tehát az úgynevezett Fejedelem-kertet - Gáborffy Annára íratta, de azzal a kikötéssel, hogy „vasat műveltetni nem szabad", hogy ennek a tilalomnak mi volt az igazi oka, nem lehet tudni, de ismerve az akkori osztrák gazdasági politikát, amely a magyarországi ipar elsorvasztására törekedett, erre kell gondolnunk.

Sajnos, még a fent elsorolt különböző adatokból sem tűnik ki az, ami minket most közelebbről érdekel, hogy ebben az időben hol lehetett a hámoron kívüli lakosság, amely földműveléssel foglalkozott. Ha az öreg Sándor Joakim által elmondottakat vesszük alapul, aki szerint a Fejedelem-kert közelében volt egy Szent Antal-kápolna és a lakosság is ehhez közel lakott, akkor valóban a mai község és a vashámor közötti lankásabb helyekre kell gondolnunk, mert azt hiszem, a mai község területe szerinte is vizenyős volt. Kolosy Antal is említ egy 1500-ban épült, régi szentegyházat. így feltételezhető, hogy a mai templom nyugati, késő gót stílusú ajtókerete ebből a régi templomból került le, amikor a mai barokk templomot 1796-ban felépítették.

6. E hámorról és a csíki vasbányászatról Pataki József, kolozsvári egyetemi tanár egy igen értékes tanulmányt írt, amely 120 lap terjedelemben, 1970-ben A csíki vashámor a XVII. század második felében címen a Csíkszeredái Múzeum kiadványaként jelent meg. Sajnos, épp falutelepülési vonatkozású adatok alig találhatók benne.

7. Régi útvonalról a mai emberek nem tudnak, de ismerve a felcsíki észak déli irányú hajdani közlekedési utat, amely a Madicsa-fürdőtől délre a rákosi Pogány-várral köthette össze, úgy ez az út valószínűleg vagy a hámor felett, vagy a hámor alatti régi települést - a Szent Antal-kápolnával - érinthette. Mindenesetre, amióta a mai barokk templom felépült a hegyen, azóta az Olt és a templom közötti, mai országút is létezhetett valamilyen formában.

8. A mai templom kőfallal van körülvéve, amelyen kívül van a temető. Említettük a nyugati késő gót kő ajtókeretet, amely - de különben a templom is, különösen a torony - szép barokk vakolatdíszekkel van ellátva. A templom nyugati bejárata előtti térségen néhány ritka, szép és nagy méretű kőkereszt van a XVIII. század elejéről.

Madaras a sokat emlegetett vashámoron kívül, különösen az utóbbi két évszázadban fazekasiparáról is nevezetes, bár e szerepét az utóbbi időben a tőle 2 km-re északra fekvő Dánfalva vette át. Főként fekete kerámiája ma már nagyüzemi formában sok embert foglalkoztat. Madarasnak fazekas múltjából fennmaradt egy jellegzetes kis verses közmondás, amely szerint „ez a falu Madaras, hol a pap is fazekas". Lehet, hogy véletlenül egy Fazekas nevű papjuk volt, vagy ő is megkedvelvén e szép mesterséget, szabad idejében foglalkozott vele.

 

39. Csíkdánfalva (Dăneşti)

1850-ben lakóinak létszáma 1907,1930-ban 2727 volt.

1. Az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben még nem fordul elő a neve, de 1567-ben „Danffalwa" név alatt 43 kapuval szerepel, ami nagy létszámot és egy 150-200 éves múltat is jelent. Hogy előbb nem találunk róla feljegyzéseket, talán azért is van, mert nem volt önálló, hanem a szomszédos Jenőfalvával és Karcfalvával    együtt    alkották    (a    mai    karcfalvi    templommal)    a „Nagyboldogasszonyfalva" nevű egyházközséget. [Sz. J.: Mint előbb jeleztük Nagyboldogasszony egyházközség azonos lehetett az 1333-ban Torkú - Tarkó, Tarkő? - néven lejegyzett plébániával. Nagyboldogasszonyt négy község alkotta: Dánfalva, Jenőfalva, Karcfalva és Madaras. Madaras, mint egyházközség 1742-ben szakadt el, Dánfalva a XX. elején tette ugyanazt.] Hiszen a három község szinte teljesen összeépült s mivel Karcfalva van a vártemplomával a közepén, a híveknek sem Jenőfalváról, sem Dánfalvárói nem jelentett különösebb fáradtságot Karcfalvára elmenni. Dánfala a Kőd pataka és az Olt egyesülé sénél fekszik, főként az Olt jobb partján, ahol Oltfalva-tízes is van [Sz. J.: Oltfalva, dánfalvi tízes inkább az Olt jobb partján fekszik. Kőd pataka nem Dánfalván egyesül az Olttal, hanem Madarason alul.], amelynek déli részét Városnak nevezik.

1685-ben a lustrában „Dankfalva" néven van bejegyezve.

2. Endes M. a következő négy tízest említi meg: Tósára, Középtíz, Város és Oltfalva.

Én 1938-ban a következő falurészeket jegyeztem volt le: a) Oltfalva, b) Város, c) Középszeg tízese és d) Felszeg.

Részletezve: Oltfalva kb. 150 év előtt külön faluként szerepelt, még a régi térképeken is oda van írva. Itt van a Fülöpök szere, a Kószák (Kosza cs. n.) utcája, m Antalok utcája; a Város-tízes, amely a szájhagyomány szerint nevét onnan kapta volna, hogy már évszázadokkal ezelőtt itt volt Dánfalvának és környékének a vásártere. Ma is az, de nevezik Porondnak is. Ebben a tízesben van a Zsókok (cs. n.) utcája, a Gatyaszár utca (két ágú alakjáról), a Malom utca, a Jánosfiak utcája, a Kajtárok utcája (vagy szere), a Réh (ez is szer, de többnyire azt mondják: „megyünk a Rébe"), a Hidak vagy Hidak szere, a Pető kútja (vagy szere). Középszeg vagy Középtíz, ennek egy különálló részét Dán-falvának mondták. Itt vannak a Boérok utcája, az Ábráitok (Ábrahámok) utcája, a Tósára mejjéke, a Cserére menő, a Bugásra (borvíz fürdő) menő (utca). Felszeg tízesében (vagy Fesszeg vagy Tósár-tízes) van a Hadnagyok utcája, a Bokrok (Bokor cs. n.) utcája, a Lukácsok utcája, a Kishegy (Küshegy).

Nemrég még sok kicsi zsákutca volt a községben, de ezeket a közlekedés megkönnyítéséért kinyitották. Ezeken kívül még három új utca is keletkezett telekosztás révén, amivel kiküszöbölték a nagy kerülőket, de ezeknek még nincs nevük.

3. Az említett Kődpatakán kívül a Hargita lejtőiről a Madicsa, a Lok pataka és több kisebb patak folyik le, és a község közepén a Tósára nevű kicsi patak, amely tulajdonképp egy lecsapolt tó vizesárka.

4. A község tízesei és a telephelyek eléggé összefüggőek.

5. Különösebb okirat, okmány Dánfalva múltjáról nincsen, de Antal Áron Kőderdő mellől című szépirodalmi könyve sok dánfalvi vonatkozású adatot tartalmaz.

6. Dánfalva mellett a Kőd szélén volt a Rákosnál már említett Ábránfalva (Ábrahámfalva) [Sz. J,: Dánfalván valóban létezik egy Ábrahámnak, vagy in kább Ábránfalvának nevezett puszta hely.] nevű település, amely elpusztult a viharos évszázadok alatt. Ma szántóföldek vannak a helyén. Hogy ez a hely közigazgatásilag és tulajdonjogilag melyik község területén volt akkor, nehéz megállapítani, mert Rákos és Dánfalva között elég nagy a távolság, sőt közbeesik a mai Madaras község területe is.

7.  Hogy a mai főútvonal máshol vezetett volna, arról ma nem tudnak, de tekintve, hogy a mai út az Olt folyó közelében vezet, feltételezhető, hogy amikor vizenyős terület volt az Olt áradási területe, akkor a Hargita keleti lejtőin mehetett egy régi út, amely a szomszédos Karcfalva felett - Madicsa-fürdőnél - vezetett északra a csíkszenttamási Csonka-templom felett, délre pedig a madarasi Fejedelem-kert és bányatelepen keresztül a Csicsói-vár felé. A múlt század végén megépített vasútvonal, amely Dánfalván is átvezet, már nem befolyásolja a település kialakulását. 8.  Mivel temploma egészen új, régi kápolna létezéséről nem tudnak, sem egyházi, sem világi műemlék a községben nincsen. Dánfalva egyházilag a szomszédos Karcfalva leányegyháza volt évszázadokon keresztül, így a hívek odajártak istentiszteletre.

Adatközlő: János Pál tanár, a Csíkszeredái Múzeum igazgatója.

 

40. Csíkkarcfalva (Cârţa)

Lakóinak száma 1850-ben 732,1935-ben 1318.

1. A Madicsa- és a Székaszó-patakoknak az Oltba való beszakadásánál van „Karczfalva", amely Benkő József szerint a „Kurs" nevű őstől nyerte nevét, de szerinte „Harczfalvá"-nak is hívták - amint Orbán B. is írja.

Az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben még nem szerepel, de az 1567-es adóösszeírásban „Karch ffalwa" néven 21 kapuval van bejegyezve. Viszont a vele szorosan szomszédos Jenőfalváiól, amellyel egy egyházközséget alkotott - és ma is alkot - az 1334-es pápai tizedjegyzékben a következő bejegyzés olvasható: „Stephanus sacerdos de Sancto Johanne" [Sz. J.: A pápai tizedjegyzékben egy alkalommal Szent Jánosként említett egyházközség nem Jenőfalva, hanem Delne. A régi román stílusú templom Karcfalván, a mai templom helyén állhatott.], ami vagy elírás a Jenő helyett, mert az 1567-es összeírásban pogány kori nevén Jeneo ffalwa" 30 kapuval van bejegyezve, tehát többel, mint Karcfalva, vagy a templom védőszentjét jelenti a Johanne. Ekkor tehát már mind a két község szerepel közigazgatásilag, bár egyházilag elejétől fogva egyek voltak.

Mindennek ellenére a mai nagy, szép és monumentális hatású vártemplomban csak gótikus emlékeket találunk, román kori - tehát az 1334-es bejegyzés korából való - nincsen. Ebből joggal lehet arra következtetnünk, hogy vagy a mainak a helyén volt a román kori templom és a XV. században lebontásra kerülvén, annak minden faragott kövét beépítették falazókőként az immár nagyobb méretű vártemplomba, vagy, ami a lépcsőzetes lehúzódás elve szerint szintén számításba kell, hogy jöjjön - első, tehát román kori templomuk -feljebb lehetett, körülbelül Madicsa-fürdő tájékán, mert ezt a feltevést a szájhagyomány is alátámasztja.

2. Karcfalva Endes M. szerint a következő két, illetve négy tízesből állott:

Felszeg, Alszeg, továbbá a tatárok által 1694-ben elpusztított Tószeg és Ábrámfalva.

Én 1938-ban az alábbi falurészeket, utcákat jegyeztem volt le: a) Alsó vasút utca, b) Felső vasút utca, c) Hegy alja (vagy Hegy mejjéke), d) Határ utca Jenőfalvától elválasztó keskeny utca), e) Gidrók (Gidró cs. n.) utcája, f) Tankok (Tankóc s. n.) utcája, g) Köves utca.

3. Az Olt keresztülfolyik a községen, de ezenkívül van még a Csorgó, a Madicsa és a Székaszó pataka.

4. A tízesek és falurészek össze vannak nőve egymással, sőt Jenőfalvával is, mert csak a közös templom szirtje és az említett Határ utca választja el a két szomszédos községet egymástól.

5. Az 1. sz. pontban említett könyveken kívül csak a vártemplom leírásával foglalkozó egyházművészeti tárgyú tanulmányok foglalkoznak Karcfalvával.

6. Kővári László írja: „Karczfalva határán, tőle nyugat felé, hegyek között váralap látszik. A körüle elterülő határrész »Várbükke« nevet kapott. Mellette egy ponkot »Táborhely«-nek neveznek; úgy hiszik, a tatárokkali harcok táborozásáról vette nevét."

Orbán B. 1868-ban azt írja: „Karcfalvától keletre, a »Kőd« szélén ábrámfalviaknak nevezett szántóföldek vannak, a hagyomány szerint régen »Ábránfalva« nevű falu állott volna ottan." Karcfalvától nyugatra levő fennsík egyik ponkját Táborhelynek hívják. E szép térséget, mivel a Kis-Madicsa-patak folyik rajta keresztül, Madicsának nevezik, s a hagyomány szerint itt ilyen nevű falu volt. Vár is lehetett a közelében, mert a környező helyeket mind „vár" előnévvel jelzik, Pl. Várbükke, Várkapu, Várcsorgó, Vár halastava. De a régi szántóföld-mezsgyék is azt árulják el, hogy emberi település volt e helyen.

1938-ban a következőket mondották nekem az öregek: A község valamikor a Nagy-Madicsán volt, a Hargita hegyei között, 3-4 km-re nyugatra, ma csak egy fűrész van ott, és egy vasas borvizes forrás, kis fürdővel. Régente kis nyaraló „feredő"-házak is voltak. A közbirtokosság tulajdona. Szájhagyomány szerint a lakosság lassan szivárgott innen le az Olt és a mai templom felé, ahol az Olt árterülete már felszáradt. A Madicsából a Hargita csúcsa felé van Várbükke nevű hely, amely mellett sűrű mezsgyék láthatóak. Ma már nem szántók vannak, hanem kaszálók, ahol régi házhelyek pincegödrei is láthatóak még.

7. A szájhagyomány azt tartja, hogy az országút régen Gyergyó felé Madicsánál, egy katlanszerű völgyben vezetett. Dél felé pedig a régi madéfalvi és csicsói falutelepülésen keresztül vezetett.

8. Műemléke a községnek csak egy van, de az ritka szép, mert egy 8-10 m magas lőrésekkel és előbástyával ellátott várfallal van körülvéve. Bár minden oldalról festői megjelenésű és monumentális hatású, mégis legszebb a délkeleti oldalról nézve, mert tornya is ott van. Ez a hegyfok a hargitai hegyeknek legutolsó nyúlványa. 

Mivel a Székelyföldön sok várfallal bekerített templom van s ezek között is egyike a legszebbeknek a karcfalvi vártemplom, itt említem meg ezeknek történelmi fejlődését. Az 124l-42-ős tatárjárás pusztításai figyelmeztették az erdélyi magyar és szász lakosságot, akik városokban, vagy olyan síkvidéki falvakban laktak, amelyek az ellenséges csapatok fő útvonalába estek, hogy életüket és értékeiket nem bízhatják a jövőben a könnyen felgyújtható faházakra és fatemplomokra. Elhatározták tehát, hogy lakóhelyeiket, városaikat, kastélyaikat erős kőfalakkal, bástyákkal veszik körül. A falusi lakosság, amely többnyire a közeli erdőkbe menekült, templomát igyekezett vastag falú várrá átalakítani, sőt a jövőben ilyeneket újonnan is épített. Ez a XIII-XIV., de főként a XV. században vált általánossá, amikor már a törökök felnyomultak a Balkánon.

Erdélyben kétféle megerősített templomtípus alakult ki: az erődtemplom vagy templomerőd és a vártemplom.

Erődtemplom az, amikor magát a templom épületét erősítették meg vastagabb falakkal, hozzáépített bástyákkal és fent az eresz alatt várszerűen gyilok-járókkal, szuroköntőkkel látták el. Ezt inkább a síkvidéki szász falusi templomoknál tapasztalhatjuk.

Vártemplom az [Sz. J.: l66l-ben a karcfalvi vártemplom lehetett az, amelyet a török-tatár hadaknak nem sikerült elfoglalniuk. Maga, Evlia Cselebi a hadjárat résztvevője említi az inváziós had kudarcát.], amikor a szokásosan megépített templomot magas várfallal vették körül s azt több bástyával, törésekkel erősítették meg. Az ilyen vártemplomot rendesen olyan dombra, meredek sziklára építették, amelynek megtámadása nehezebb volt, viszont jól védhető belülről. Ez a vártemplom-típus inkább a székelyek között, a hegyvidéki lakosságnál volt szokásos.

A karcfalvi vártemplomhoz a feljárat egy elég kényelmetlen ösvényen vezet fel. Egyetlen bejárata a kapubástya alatt vezet, amely régéri őrtorony lehetett, s később, amikor a gótikus templomot ideépítették, templomtoronnyá alakították át. Belülről a falban látszik a régi, négy csúcsíves ablak nyoma, amelyeket a XVIII. században befalaztak, hogy felettük négy barokk ablaknyílást helyezhessenek el a felemelt torony falában. Ez a torony a várfalnak szerves részét képezi és külön áll a templomtól.

A templom szentélye részben megmaradt a XV. századi gótikus alakjában (1444-ben). Szépek a mennyezet bordái, a~zárókövek és a gyámkövek, de különleges a késő gót stílusú (1475) szentségtartó fülkéje, tabernaculuma is. Sajnos, a csúcsíves ablakoknak csak csonkjai láthatóak, mert az 1796-os nagy átépítéskor barokk félkörívűvé tették.

Ekkor bontották le a gótikus hajót is, majd köveiből újraépítették az egész hajót lapos mennyezettel, két kereszthajóval, barokk ajtókkal, sőt még a csúcsíves diadalívet is félkörívesnek építették át. Csak a sekrestyeajtó maradt meg késő gót kidolgozásban.

Vigaszt nyújt a látogatónak az, hogy a várudvarban a várfal belső oldalán, fent teljes épségben - ha megújítva is - megvan a lőrések előtt a fagerendákból összeállított és cseréppel fedett „vívófolyosó". Régi harcok színterén érzi magát a látogató.

A vívófolyosó alatt a várfal belső oldalán fülkékbe helyezett „stációs képek" vannak, amelyeket ajtószárnyak védenek az eső és a nap ellen. Szájhagyomány szerint a várból föld alatti alagút vezetett a falakon kívülre, egy patakocskához.

A várudvar egyúttal cinterem, temetőkert is, amelyben a várfal mellett 27 sírhely sorakozik, amelyeknek kő- vagy márványtábla feliratai elárulják, hogy a XIX-XX. században nagyon sokan temetkeztek itt, bár a várfal külső nyugati és északi oldalán egy nagy temető van a falu népe részére.

Az említett 1796-os nagy átépítéskor a templom falában és azon kívül a földben is nagyon sok ókori és pogány kori tárgyat és egy emberi csontvázat találtak. A tárgyak nagy részét széthordták az osztrák tisztek, de Némethy József karcfalvi főesperes és lelkész részletes levélben beszámolt a talált tárgyakról Aranka Györgynek, az Erdélyi Tudós Társaság elnökének. Bár Orbán B. és mások is ismertették ennek a levelezésnek részleteit, Ferenczi István az Erdélyi Múzeum, 1943. évi 3-4. számában értékes összefoglalót és régészeti szakvéleményt ad az egész kérdésről.

A templom belső berendezési tárgyairól, kegyszereiről csak rövid felsorolást adok. Van egy kehely alakú, késő gót stílusú, kőből faragott keresztelőkút. Van egy 1540-ből és egy 1570 (?)-ből való szép reneszánsz stílusú kehely. De ezeknél is szebb az 1653-as évszámmal ellátott ostyatartó „monstrancia", amelynek pazar külseje első tekintetre elárulja, hogy késő gót stílusú.

Végül meg kell emlékeznünk arról a díszített kőoszlopról, amely a vártemplomhoz felvezető ösvény mellett van és a tetején egy Mária-szobor, amely a templom védőszentjét Nagyboldogasszonyt ábrázolja. Az egész oszlop kb. 5 m magas, az oszlop felületén egyszerű, de ízléses magyaros tulipán virágdíszek vannak bevésve, barokkos stílusban. Népi munka, de lehet, hogy városainkban a pestisjárvány idején, a XVIII. század elején felállított, hasonló oszlopok mintául szolgáltak a karcfalvi oszlop kivitelezésénél. Felirata kibetűzhetetlen.

 

41. Csíkjenőfalva (Ineu)

Lakóinak száma 1850-ben 1452,1935-ben 2303.

1. 1334-es pápai jegyzékről már szó volt a karcfalvi fejezetben, de megismétlem a bejegyzés szövegét: „Stephanus sacerdos de Sanctejohanne" [Sz. J.: A pápai tizedjegyzékben a „Sanctejohanne" nem Jenőfalvát hanem a delnei Szent János-templomot jelenti.] Tekintve, hogy ez az igen értékes pápai tizedjegyzék néhány hibával és hiánnyal készült, az esetben sem tudhatjuk, hogy a „Sancto Johanne", a templom védőszentjének a nevét jelenti-e, mint sok más községnél előfordult, vagy elírás és Jenőfalvát akart írni, mivel 1567-ben már Jeneo ffalwa" név alatt szerepel. Igaz, hogy ez közigazgatási összeírás volt, míg a másik egyházi és több községnek közös templomára vonatkozik. Sajnos, azt sem tudjuk, hogy mikor vette fel védszentül a templom Nagyboldogasszonyt. Az 1540-ből való kehely már ennek írja.

Köztudomású, hogy a hat székely „nem"-nek egyike a Jenő nem", tehát ez a község mai napig megőrizte régi nevét.

2. A község tulajdonképp csak két tízesre oszlik: a) a déli rész Alszeg, b) az északi Felszeg, de beszélnek öt falurészről, tízesről is, pl. Olt mejjéke-tízes, Ország útja-tízes, Köves árok-tízes, Árok köze és Hegy mejjéke-tízesről.

De ezeken belül van még egy csomó utca is: Ót (Olt) mejjéke, Köves utca, Kosa utca, Borvíz utca, Kozmák (Kozma cs. n.) utcája, Martonfiak utcája, Alsó-hegy mejjéke, Felső-hegy mejjéke, Nyírfa utca, Határ utca (elválasztja északon Szenttamástól), Gyengék (Gyenge cs. n.) utcája, Vízik (Vízi cs. n.) utcája, Szopósok utcája, Kábák (Kába cs. n.) utcája, Mutatók utcája (esetleg az ott levő útmutató táblákról).

3. Az Oltón kívül csak a Hargita oldaláról eredő Lokpataka folyik át a községen.

4. A tízesek és falurészek össze vannak egymással nőve, sőt Karcfalvától is csak a közös templomuk és annak hegyszirtje választja el. Észak felé pedig - lásd az említett Határ utcát - Csíkszenttamással is egybe van épülve.

Az 5-, 6. és 7. pontokra vonatkozólag lásd Karcfalvát.

8. Műemléke csak a Karcfalvánál ismertetett közös temploma van. Általában karcfalvi vártemplomnak nevezik, aminek oka talán az, hogy papilakja is Karcfalván van, továbbá azért, mert itt sok üzlet, fűrészüzem és híres vásárok vannak, míg Jenőfalva többségben földművelő lakosságával falusiasabb külsejű, pedig szinte kétszer annyi a lélekszáma.

 

42. Csíkszenttamás (Tomeşti)

1850-ben 1632 lakosa, 1935-ben 3089 lakosa volt.

1. Az 1332-34. évi pápai tizedjegyzék szerint Lőrinc pap volt a plébános, mert a következő bejegyzés olvasható: „Laurentius sacerdos de Sancto Thoma." Tehát már ekkor Szent Tamás tiszteletére volt a templom szentelve, s a község is erről kapta nevét. Az 1567-es adóösszeírásnál „Zent Thamas" 34 kapuval van bejegyezve, 1593-ban pedig - úgy látszik megfogyatkozott a hívek létszáma -mint a szomszédos Szentdomokos filiája van megemlítve.

Ha az egyház és a hozzá tartozó község 1332-ben már létezett, kellett temploma is legyen, s az a kornak megfelelően félköríves román stílusú templom kellett, hogy legyen. Sajnos, sem a helyét, sem egy faragott kövét nem találjuk Szenttamáson. Bár van egy kb. 2 km-el feljebb fekvő dombon, egy kör alakú várfallal körülvett XV. század közepéről való csúcsíves templomrom, amelynek Csonka-tornya messziről látszik, de itt csak a torony felső csúcsíves ablaknyílásai és a templom polygon záródású szentélyének alapfalai maradtak e gótikus korból napjainkra. Mivel itt semmi nyom sincs az első, a román stílusú templomból, feltételezhetjük, a lépcsőzetes és szakaszos lehúzódás elve alapján azt, hogy ez a templom még feljebb lehetett a Hargita keleti lejtőin. De hová lettek az első templomnak azok a faragott kövei, amelyeket más templom esetében láthattunk, beépítették az új csúcsíves, majd még a barokk templomba is?

Mivel Szentdomokos nem szerepel a pápai tizedjegyzékben, de a szomszédos Szenttamással sokszor közös egyházközséget alkottak, lehet, hogy ez a román kori templomuk is közös lehetett. Részben ezzel magyarázhatjuk meg azt, hogy a szentdomokosi templomban sok román stílusú kőfaragvány található. Az is feltehető, hogy ez a közös román vagy gót stílusú templom 1567 és 1593 között elpusztult, s így lett Szenttamás filiája Szentdomokosnak [Sz. J.: Nincs olyan szavahihető forrás, amely azt igazolná, hogy Csíkszenttamás, Csíkszentdomokosnak a leányegyháza lett volna. De fordítva igen.], s ekkor kerültek a román kori emléktárgyak Szentdomokosra.

Kolosy Antal adatai szerint 1725-ben Szenttamás saját plébánost kapott és az Abafi család udvarházának házi kápolnájában tartották a misét 1748-ig, mivel az említett csúcsíves templom 1593 óta hasznavehetetlen volt. 1749-ben elhatározták új templom építését, amelyhez 1771-ben telket szereztek a mai község közepén, s 1776-ban a régi csúcsíves templom köveinek felhasználásával nekifogtak az új, a ma is álló barokk templom építésének, amely 1778-ra elkészült. Valószínű, hogy a lakosság már korább elkezdte a Csonka-torony mellől a lehúzódást az Olt immár kiszáradt árterületére, ahol a földművelésre alkalmasabb földeket találtak.

Hogy a tömeges lehúzódás a XVIII. században történhetett, azt az az érdekes jelenség is bizonyítja, hogy a mai, az Olt két oldalán lévő község tízesei - bár a régi zárt zsákutcaszerű falutelepülés alakjában épültek fel - bizonyos katonai, talán a székely határőrség rendszere szerint úgy lettek a határok letelepítve, hogy mindegyik tízesbe ugyanolyan kezdőbetűs családok kerültek, aminek nyomát még 1935-ben is fel lehetett lelni. Pl. Felszegen, az Olt keleti oldalán B betűs családok vannak: Bara, Baráti, Bíró, Böjté. A Kicsifalunak is nevezett Alszegen: A-Á betűs családok: Ádám, Ágoston, Almást, Ambrus, a harmadik tízesben: ^betűsök vannak, mint Karda, Kristály, Kurkó.

Alszegen a belsőség folytatásában adták a - valószínűleg egyforma nagyságú - külső birtokot is.

2. Endes M. három tízesről írt: Alszeg, Felszeg és Középszeg vagy Középtízes. Én 1937-ben öt tízest találtam: a) Alszeg vagy Altíz, benne: Kicsifalu, Szentlélek utca, Hővíz utca, Bogáthy utca (A Bogáthy-kúria mellett) és újabban a Vasút utca. b) Felszeg vagy Feltíz, benne: Malom utca, Gátrajáró utca, Ágoston utca, Ambrus-szer. Újabban: Újfalu a mezőn; aztán Korcsma utca, Csarnok utca (itt van a tejcsarnok), c) Középszer vagy Középtízes, benne: Oláhszer utca, Templomszer utca. d) Nemes-szer (ahol kicsi telkeken a volt zsellérek laknak) és e) Bagolyvár (nem tudják, hogy honnan kapta ezt a furcsa nevet).

3. Két jelentéktelen patak folyik jobbról és balról az Oltba.

4. A tízesek szinte egybe vannak épülve, csak az Olt vize választja el őket egymástól.

5. A község múltjáról, településtörténeti szempontból különleges okmányok, leírások nincsenek, legfeljebb az ottani nemesi családokkal (Abafi, Sándor és Bogáthy) kapcsolatos adatok.

6. Esetleges régi, elpusztult falusi településről az 1. sz. pontban, a Csonka-toronnyal kapcsolatosan már megemlékeztem. Más nincsen.

7. Ma az országút az Olt két oldalán, egy hídon halad át a községen. Ez természetesen azóta létesülhetett, amióta a falu idetelepedett, de amikor a Csonka-toronyaíl volt, vagy a még feljebb feltételezett román kori templomnál, akkor kellett ott lennie egy észak-déli irányban haladó közlekedő útnak, amely összeköttetésben volt a többi felcsíki községekkel, a karcfalvi Madicsa-településsel, a madarasi Fejedelem-kerttel stb.

8. Egyházi műemléknek számíthatjuk az említett Csonka-tornyot, az 1778-ban épült barokk templomot és a községtől délre kb. 2 km-re egy dombon levő Szent Anna-kápolnát.

A Csonka-torony a községtől délkeletre kb. 2-3 km-re egy enyhe lejtésű magaslaton van. Csúcsíves ablaknyílásaiból kettő ép, kettő csak félig maradt meg. Szentélye polygon záródású volt, nem látható, csak a gyep alatt. Nincs nyoma annak, hogy e helyen lett volna valamikor félköríves román stílusú temploma. A szentély boltozott lehetett, míg a hajó sima. Egy szabálytalan kör alakú kőfal vette körül, amelyen kívül még ma is látható sírhantok vannak szétszórtan. A templom a XV. század második felében épülhetett. E templomból vitték le az Orbán B. által még látott, 1495-ben készült harangot, majd az itteni kriptában eltemetett (1599-ben) három Lázár főnemes ifjú tetemét, egy bizonytalan korú szenteltvíztartót, egy fából faragott (XIV-XV. sz.) gyönyörű Madonna-szobrot és a mai templom nyugati portikuszának fülkéjében elhelyezett fából faragott Szent István-szobrot.

Maga az új barokk templom mint épület szép és rendes, vannak magyaros vakolatdíszei, de nem különleges épület. A templom Szent János-kápolnájában helyezték el az 1920-as években a szomszédos Szent Anna-kápolnából behozott 1773-ból való szép barokk oltárt.

Ma a Szent Anna-kápolna üres, használaton kívül van. Egy 15x15 m nagyságú kőkerítés veszi körül.A papilakban egy XVII. század közepéről való szép kehely van, amelynek szakszerű leírását és fényképét adja K. Sebestyén J. az Erdélyi Múzeum 1946.1-4. számában. Ebben egy zöld mázas, égett agyagból való toronygomb leírását is olvashatjuk, ez csak a kereszt alatti gombja volt. Jelenleg a Csíkszeredái Múzeumban van.

A világi műemlékek közül az Abafi-udvarháznak már csak a romjai, azaz a pincegödrei maradtak meg, pedig XVII. századbeli ún. székely kúria-típus volt. De részben még áll a szintén XVII. századból való Sándor-kúria, amelynek az az érdekessége - volt -, hogy alagút vezetett belőle az Abafi-kúriába. A harmadik kúria a Bogáthy-féle, de ez már kétkéményes barokk kúria, és még használható állapotban van.

 

43. Csíkszentdomokos (Sândominic) és Balánbánya (Bălán)

Lakóinak száma együtt 1850-ben 2070 volt, 1935-ben 5762.

1. Az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben még nem fordul elő, de az 1567-es összeírásban - miként a szomszédos Szenttamás - ugyancsak 34 kapuval van bejegyezve „Zentdamonkos" néven. Tehát ugyanakkora község lehetett.

Különös, hogy bár 1332-ben még nem fordul elő a neve, barokk templomában sok Árpád-kori román stílusú kőfaragványt találunk, amelyek részben be vannak építve, részben mint mozgatható tárgyak ott vannak. A másik érdekessége, hogy vannak gótikus emléktárgyai is, de azt nem tudjuk, hogy hol volt a községnek a gótikus temploma. Csak annyit tudunk, hogy Szenttamással felváltva közös egyházközséget alkottak, tehát az is lehetséges, hogy mind a román kori, mind a gótikus templomuk közös volt.

De van még egy feltevés, amit a bevezető fejezetben már említettem, éspedig az, hogy az 1332-34-es pápai tizedjegyzék „Nycolaus sacerdos de Torkov"-ot, másik helyen „Torku"-t említ. Mivel ilyen nevű községet Csíkban sem ma, sem a múltban nem ismertünk, keresnünk kell egy hasonló hangzású helynevet. Mivel Szentdomokostól alig 4-5 km-re Balánbánya felé van egy „Tarkő -Térkő" - és egy „Tarvész" nevű sziklacsúcs, arra gondolhatunk, hogy esetleg ezeknek lejtőin, vagy az aljában volt ez az 1332-34-ben először és utoljára említett egyházközség. Persze ez csak elméleti feltevés, amit csupán a terepen esetleg napfényre kerülő leletek tudnának részben igazolni. Viszont, ha arra gondolunk, hogy Csíkban egyetlen román kori templomot, még alapfalakat sem találtunk, és bár sok helyt román kori kőfaragványt falaztak be a későbbi gót stílusú templomba, mint ajtó- és ablakkeretet, sőt vannak mozgatható kőemlékeink, mint a keresztelőkutak és a szenteltvíztartók, teljes biztonsággal azt egyik templomnál sem igazolhatjuk, hogy azok melyik község templomából kerültek a mai helyükre. így a szentdomokosi román kori emlékekről sem tudhatjuk, hogy azok Szenttamásról vagy az 1332-34-ben említett Torkúból kerültek ide?

Fennmaradt még a másik kérdés is, hogy honnan került Szentdomokos XVIII. századi barokk templomába az a néhány nagyon szép gótikus korból való oltárkép? Volt gótikus temploma, vagy legalább egy kápolnája Szentdomokosnak, s ha volt, az hol volt és hová kerültek abból a képnél maradandóbb gótikus kőfaragványok? Kolosy Antal i.m.-ben azt írja, hogy „ 1695-ben saját plébánost tartott, de 1725-ben ismét össze volt kötve Szenttamással, de rövid idő múlva megint elkülönült. A szentegyház hordozható oltárait Damokos Kázmér az 1672. évben megszentelte". Tehát lakóházaknál tarthatták a miséket, nem volt még kápolnájuk sem. Különben is az említett két festmény másmás szárnyas oltárnak lehetett a része és semmiképp egy hordozható oltárénak.

Templomépítés céljából a hívek már 1670-ben, aztán 1731-ben is összegyűltek egy ferences atya vezetésével, de az új szentegyház csak 1795-től 1802-ig épült, amíg végre 1817-ben felszentelték.

A szentdomokosi egyházközség zavaros múltjához, történetéhez az is hozzájárul, hogy az anyakönyvei 1695 óta vannak meg, amikor is „saját plébánost tartott, de 172 5-ben ismét Szenttamással volt összekötve".

2. Endes M. négy tízest említ meg: Szed loka, Garados alja, Sólyom-szeg, Rezalja.

Nekem 1935-ben szintén négy tízest említettek, de egészen más név alatt: a) Alszeg, b) Középtíz, c) Felszeg, d) Sáros út. Részletezve falurészek, illetőleg utcák szerint:

Alszeg vagy Altíz falurészei: Rez alja (a délkeleti részén, a vasútállomással szemben levő Rez nevű lankás hegyoldal alatti lakott terület); A vasúti átjárón aluliak nevezett része Altíznek, amely a Bábaszó-patakig terjed; A kicsi kút utca nevű falurész a Rez aljától északkeletre a Rez-hegy lábáig húzódik; Alszeg utca, Alszegnek az a falurésze, amely Szentdomokosnak, illetőleg Altíznek legrégibb települési helye és Középtíztől északnyugatra a mai gyergyói ország-útig terjed.

Az Rez alja falurésznek más utcája nincsen, A vasúti átjárón alul falurésznek két utcája van: Állomás utca, Mozaik utca (új utca, mert a nemrég létesült mozaiküzemhez vezet). A kicsi kút utca falurésznek mellékutcái: Pál osztaga (?) (eredete homályos), van még 4-5 névtelen kis zsákutcája. Az Alszeg utca falurésznek nincsen más nevű utcája, csak néhány kisebb névtelen zsákutcából és a körútszerű (ovális alakú) észak-déli irányú Alszeg utcából áll.

Középtíz falurészei: Piactér, amely a község központja, a községházával (és művelődési házzal), a postával és a nagyobb üzletekkel. Itt tartották 196 l-ig a heti és országos vásárokat, azután a nagyobb, bekerített Bács-kert nevű helyen. Középtíznek, sőt a községnek is legrégibb része a Piactér, Középtíz utca, amely még a Piacteret is átszeli a keleti oldalán. Sok kicsi nyitott és zárt utcája (zsákutcája) van. Vár utca, amely a községtől kb. 5 km-re északra fekvő Városka alja nevű dombon lévő ókori várromhoz (a Vár bükké déli fokán) vezet.

A fenti falurésznek utcái: a Piactérnek nincsenek külön utcái, mert az idevezető utcák más tízeshez vagy falurészhez tartoznak; a Középtíz utca nevű falurész utcái: Böjték (Böjté cs. n.) utcája, Kedvesek (cs. n.) utcája, Barák (Bara cs. n.) utcája, Kopacok (cs. n.) utcája, Carina utca (határrész neve), Nagy palló utca (2iL Oltón keresztül feltett pallóról, de ennek helyén ma széles szekérhíd van, csak megtartotta régi nevét), Gálok (cs. n.) utcája, még néhány névtelen kis zsákutca ágazik ki jobbra-balra, továbbá a Templom utca (a róni. kat.), a Cik utca (Cik a. m. részecske) és a Vízeleje utca, amely nevét a házak eleje előtt elfolyó Kis-Olt patakocskától kapta.

Felszeg vagy Feltíz, Középtíztől északra, Balánbánya felé terül el, hossza 6-7 km. Falurészei: Sólyom utca (a Sólyom patakáról), Mezőszél (hajdanában itt volt a vetéskapu, tehát a mező széle), Feszég (Felszeg) utca, ez egy nagyobb, több névtelen kicsi zsákutcából és egy Simók (Simó cs. n.) utcájából áll, Cser alja, nevét a szomszédos cserefa erdőről kapta. Ez Felszegnek leghosszabb falurésze, amely Balánbánya felé nyúlik, Nagy-völgy feje alja, amely nevét a felette levő Nagy-völgy nevű hegyről kapta. (Hogy egy hegyet miért neveztek el „völgy"-nem nem tudni), Tó utca, nevét a kenderáztató tavakról kapta, Bános, nevét állítólag egy régi gazda nevétől kapta, aki „Bá János", vagy János bá" volt.

A falurészek utcái: Sólyom utcátok nincs más utcája, csak az úttól pár száz méterre a mezőben vannak tanyaszerű egyes települések, Mezőszélnek a főutcáján kívül vannak mellékutcái: Jágerok (Jáger vagy Jáger, vadászt jelentő német eredetű névből) utcája, Cserefarkalók utcája, nevét onnan kapta, hogy a felette levő meredek Csere-hegyen szekérfékező ágas fákat „farkazó"-kat kötöttek a szekér végébe, amelyeket, leérvén az aljba, leoldottak a szekérről. Más községben is szokásos. Szed loka, a hasonnevű patakról, hajdan szedres szűk völgy volt s így a Szedres-lok kifejezésből lett Szed loka. A többi falurészekben utca nincsen.

Sáros út-tízes, Altíztől északnyugatra, a Marosfőhöz vezető országút mentén terül el. Nevét a hajdan sáros útjáról kapta.

Falurészei: Garados alja utcái: Víz mellett (a Sáros út pataka mellett), 2-3 névtelen kis utca, a Sáros út utcái: a Középtíznél említett Cik utcának a nyugati része, Tó utca, amely a Cik utcának elágazása.

3. A községen átfolyó patakok: az Olt, a Kis-Olt pataka, Sárosát pataka (ennek az északi felső folyását Gréces-pataknak nevezik, a hasonnevű Gréces-hegyről), Kurta-patak, Szed loka pataka, Piricske pataka, Sólyom pataka és Bábaszó pataka.

4. Altíz és Középtíz, a Vár utcai résszel, mint a hajdani Szentdomokos települési központja, emberemlékezet óta össze van nőve. Feltíz és Sáros út, valamint a vasúton túli altízi rész csak az utóbbi száz évben települt, rajzott ki Altíz, Középtíz és a Vár utca lakóiból és fokozatosan terjedt a község kifelé, a perifériák felé.

Szentdomokos a nagy gyermekáldás következtében az utóbbi 100-200 évben Csík megyének egyik legszaporább községe volt, úgy hogy 1940 előtt már 1342 házszámmal és 6500 lélekkel rendelkezett. De a községben letelepedetteken kívül igen sokan -, akik mint szolgalegények vagy cselédleányok városokba mentek - ott telepedtek le.

5. Régi okiratok, amelyek a község régmúltjával foglalkoznak, a már említett és közismert könyvek. Az egyházi Domus História valószínűleg itt is sok érdekes adatot tartalmaz, de ezeket a marosvásárhelyi állami levéltárban lehet csak megkapni. Viszont az egyház anyakönyvei is megérdemelnék a tanulmányozást, mivel 1695 óta megvannak. Régi elpusztult falutelepülésről biztos értesülés, még szájhagyomány sincsen, de az 1. sz. pontban említettem annak lehetőségét, hogy mivel az 1332-34-es pápai tizedjegyzék Szentdomokost nem említi, csak a szomszédos Szenttamás és a balánbányai út melletti - esetleges - tarkői (Torkov vagy Torkú) egyházat, lehet, hogy későbbi kutatások e kérdésre választ fognak adni. Az is lehetséges, hogy a község - Szenttamáshoz hasonlóan - a Hargita keleti lejtőin volt, a Gyergyó felé vezető út mellett. Ezt a feltevést a 7. pontban leírt szájhagyomány is alátámasztja.

7. Régi fő útvonaluk - a szájhagyomány szerint -, a gyergyói Tinka települést és a mai Marosfő üdülőtelepet nyugatról kikerülve, a Garados-hegy nyugati oldalán húzódott, s így az út a mai Szentdomokosra nem is vezetett le, hanem a szenttamási Csonka-toronytól nyugatra haladt el s Jenőfalva községnél ereszkedett le a Felcsíki-medencébe. Ez rövidített út volt Gyergyó és Csíkszereda között s ezért a csíksomlyói búcsúra régi idők óta ezen az útvonalon jártak, amely egyben kellemesebb, erdős, árnyékos és sármentesebb terepen vezetett. Ha ez a szájhagyomány csak 100-200 éves szokást is őriz, feltételezhető, hogy azelőtti évszázadokban is, amikor Karcfalva, Madicsa, a madarasi Fejedelemkert volt az említett községek települési helye, akkor ez a főút nem tért le Jenőfalvára, hanem a Hargita keleti lejtőin Madéfalva felett menve vezetett le Csíkszeredára [Sz. J.: Csíkszeredába, nem Csíkszeredára, Csíkszeredában és nem Csíkszeredán. Ez a meggyökeresedett helyi nyelvszokás. Csak az idegenek használják a Csíkszeredán, Csíkszeredára alakot, akik nem ismerik a helyi nyelvi hagyományt.], Csíksomlyóra.

8. Mai temploma 1795-1802 között épült, de a román kori templomából három ajtókeretet, egy keresztelőkutat és két szenteltvíztartót mentettek meg számunkra. A legdíszesebb a torony alatti nyugati ajtókeret, amely valószínűleg a déli főbejáratnál lehetett, a mai déli bejáratnál levő és a sekrestye félköríves ajtókerete keskenyebb. Keresztelőkútját és egy hozzá hasonló stílusú szenteltvíztartóját K. Sebestyén rajzban is közli, de kikerülte a figyelmét a karzaton levő - hasonló stílusú -, de a falba beépített kis szenteltvíztartó.

A gótikus korból két igen értékes és művészi kivitelű XV. századi olajfestmény maradt fenn: az egyik egy nagyméretű fatáblára van festve - valószínűleg egy szárnyas oltárnak lehetett a középső képe - „Mária megkoronázását" ábrázolja, háttere és az alakok merev testtartása bizánci hatást árul el. A másik kép kicsi, egy szárnyas oltárnak lehetett oldalsó egyik képe és az „Angyali üdvözletet" ábrázolja.

Van még az egyház tulajdonában nyolc, szinte életnagyságú faszobor, amelyeket 1830 körül egy falusi gazdálkodó, Kedves Péter faragott. Valószínűleg vagy más szobrok másolatáról van szó, vagy képek után faragta ki az alakokat, amelyek közül a legsikerültebbek: Szent Antal és Illés próféta hosszúkás, karcsú alakú szobrai.

A balánbányai út felett keletre van egy Pásztorbükk nevezetű kúp alakú, erdős hegy. Ez arról nevezetes, hogy Báthori Endre bíborost, illetőleg erdélyi fejedelmet menekülés közben - kíséretével együtt - itt ölték meg 1599. nov. 1-jén. Ennek emlékére 1816-ban egy fakeresztet állítottak föl és egy kicsi fakápolnát építettek (amely időközben leégett). A fakeresztet 1936-ban még láttam. Felirata a következő:

Báthori cardinál, Erdély Fejedelme,

Éltét itt végezte, végső veszedelme

Tulajdoníttatik Nagy Kristály Andrásnak,

Mikor egy híja volt az ezerhatszáznak,

S azután tizenhét s kétszáz esztendőkkel

Tétetett e kereszt, hogy lenne örök jel.

A kereszt alsó részén pedig annak neve, aki állíttatta és valószínűleg a fenti szöveget is megfogalmazta:

Tette e keresztet Puskás Tamás papunk

Mikor ezernyolcszáz tizenhatot írtunk.

Ennek emlékére minden év november elsején Szentdomokos népe idejár búcsú formájában vezekelni az ősök bűnéért.

A fenti szokás ellenére Kolosy Antal 1882-ben - úgy látszik, Orbán Balázs megjegyzéseire utalva - koholmánynak nevezi azt, hogy a község egy századon át „a kiátkozás és tilalom büntetésének és annak következményeinek volt alávetve".

Bár polgári műemlék, udvarházféle épület nincsen a községben, egy érdekes épületről megemlékezem. A Piactéren, a községházával szemben északkeletre, a telek belső részén volt egy vastag (100 cm) kőfalakból épített 4x5 m nagyságú épület, amelynek egyik sarkában rézolvasztó kemence volt beépítve. A helyiség másik részében pedig kovácsműhely volt, ahol az olvasztott balánbányai rézből különböző rézedényeket, csengőket és különféle dísztárgyakat kovácsoltak és öntöttek. A tulajdonos neve Kovács Mihály volt, de a műhely már nagyon régóta (?) nem működik. Az épületen kőbe és fába is egy XVII. századi évszám volt bevésve.

Adatközlő: Bara Sándor, szentdomokosi tanító.

 

Csíkbalánbánya (Bălan)

Ez a bányatelep tulajdonképp Csíkszentdomokosnak egy távoli különálló települése, tízese és bár közigazgatásilag mindég hozzá tartozott, különleges helyzete miatt itt külön tárgyalom, ismertetem.

Orbán B. szerint a fejedelmek idején már bányászták a rezet, de 1702-ben felhagytak vele. A XIX. század elején ismét bányászták. 1864 táján közel egyezer lakosa volt, főként bányászok, állattenyésztők, fuvarosok és erdőirtók laktak itt és az Olt völgyében.

Balánbánya 12 km-re van Szentdomokostól, szekérútja az Olt felső szakaszának szűk völgyében vezet, amely mellett gazdák lakóházai, egy fűrészüzem és vízimalom van. A szűk völgyben alig van itt-ott szántóföld, inkább csak kaszálók és a hegyoldalakon legelő, erdő. A nagy hegyek havasi legelői, erdőségei hat felcsíki község tulajdona, ezért e 12 km-es útszakasz karbantartása az ő kötelességük és érdekük.

A rézbánya magántulajdonban van. A két világháború között nem működött, mert nem volt érdemes. Ekkor a nagybányai „Phönix" cég tulajdona volt. A bányatulajdonosok meghatározott területtel rendelkeztek a felszínen, amelyen az üzem hivatali épületeket és szinte barakkszerű, fából összetákolt munkáslakásokat épített. Ha a magánember a bánya területén, saját költségén lakóházat stb. akart építeni, a bányaigazgatóságtól kellett engedélyt kérnie. Ha kevés is volt az ilyen ház, mégis szétszórtan itt-ott épült egy-egy elég rendes külsejű falusi ház, csűr, istálló stb. Ezért Balánbányán is beszélhetünk falurészekről, utcákról. Pl. a) Balánbányai főút, b) Kovács pataka völgye, c) Bányapataka és d) Székpatakot.

Egyházilag Szentdomokoshoz tartoztak a hívek, csak 1825-ben alakult önálló plébánia, 1827-ben fatemplomot építettek, majd 1864-ben egy nagyméretű kőtemplomot. Ezt a bánya, mint urbáriumi társaság, azaz patrónus építtette.

Mindezek ellenére az anyakönyvek már 1802-től vannak vezetve. Ma a kis bányatelep várossá lett és többezer lakost számlál.

 

ÖSSZEGZÉS 

Csíkszék 47 községnevének eredet és összetétel szerinti csoportosítása*

1. Templom védőszentjéről elnevezett község van 12 + 2 = 14. Éspedig: 1.

Szentlélek, 2. Mindszent, 3- Szentgyörgy, 4. Szentmárton, 5. Szentkirály, 6. Szentimre, 7. Szentsimon (bár később Szent László király lett a védőszentje, és a szomszédos Csatószegé lett Szent Simon), 8. Kászonjakabfalva (Szent Jakabról), 9. Szentmiklós, 10. Szentmihály, 11. Szenttamás, 12. Szentdomokos. Ezekhez jön még a 13. Kozmás (Szent Kozma tiszteletére, neve a latin „Cosmas" neve után kapta magyarul a furcsa nevet „Kozmás") és a 14. Karcfalva, amelyet régen „Boldogasszony" védőszentjéről „Nagyboldogasszonyfalvá"-nak hívtak.

2. Van ezután 11 olyan községelnevezés, amelyeknek eredete homályos. Eltorzult magyar, esetleg szláv névből keletkezett: 1. Zsögöd, 2. Taploca, 3. Csomortán, 4. Menaság, 5. Tusnád, 6. Csicsó, 7. (Kászon)-Impér, 8. Delne, 9. Borzsova, 10. Göröcsfalva, 11. Vacsárcsi.

3. Családnévhez vagy keresztnévhez fűzött „...falva" elnevezésű község van nyolc. így 1. Csobotfalva, 2. Bánkfalva, 3. Csekefalva, 4. Lázárfalva, 5. Mádé (Amádé)-falva, 6. Dánfalva, 7. Jenőfalva, 8. Pálfalva.

4. Család- vagy keresztnévhez fűzött „...szeg" elnevezésű község van egy: Csatószeg.

5. Ősi helynévhez fűzött „...altíz", „...feltíz" község van kettő: Kászonaltíz, Kászonfeltíz.

6. Ősi személynévhez fűzött „...lok" nevű község van kettő: Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok. [Sz. J.: A szláv eredetű lok folyó, patak menti területet, sima helyet jelent, ugyanabból a szóból származik a román lunca is.]

7. Madárra vonatkoztatott község van kettő: Madaras és Verebes.

8. A régi község mellett kifejlődött „...újfalu" van kettő: Kászonújfalu és Tusnádújfalu.

9.Van még négy község, amely nevét a szomszédos tájtól, hegytől, pataktól, erdő fájától kapta: Somlyó, Szépvíz, Rákos és Gyimesbükk.

10. S végül Csíkszereda város, amely nevét a szerdai napon szokásos heti vásárról kapta.

 

Csíkszék 47 községe nagyobb falurészeinek, tízeseinek csoportosítása eredet, összetétel és elnevezés szerint

A legtöbb falurészt a „szeg" és a „tízes" kifejezéssel jelölik, de sok esetben következetlenül hol „szeg"-nek, hol „tízes"-nek, esetleg röviden „tíz"-nek is mondják. Pl. Alszeg, Altíz vagy Alsó tízesnek.

Alszegit 27, Felszeget 26, Középszeget csak 11 esetben használnak. Altíz, Alsótíz 5 van, Feltíz, Felsőtíz 6, Középtíz, Középtízes, Középszeg tízese 12 van. Család- vagy keresztnévhez csatolt „tízes", „szeg", „szer" van 26 esetben. Családnévről, esetleg gúnynévről elnevezett falurész 10 van. Talajáról, állatéi, növényvilágáról 16. Forrásról, kútról, vízről elnevezett van 8. Helynévről, szomszédos mezőről, hegyről 20. Templomról, kápolnáról 1. Homályos eredetű magyar névről 11, Újfalu nevezetű tízes van 6. A község neve után van 4. Várral kapcsolatos van 4. Névhez fűzött „...elve" nevű van 2. Pogány kori magyar névhez fűzött „...falva" van 4. Mai névhez fűzött „...falva" van 2. Helynévhez fűzött „...szeg" vagy „kert" vagy „híd" van 3. Alsó falu, felső falu van 2. Malomról, gátról elnevezve van 2. Vasútról elnevezett 2. Iskoláról, kántori lakról elnevezett van 2. Homályos eredetű idegen névről 2. A hét egyik napjához fűzött „...falva" van 1. „Város" neve van 1 falurésznek. Vész nevű van 1 és összevont gyűjtőnévhez fűzött „...tízes" van 1 (Háromtízes)

Összegezve az elmondottakat egész Csíkszékben (Gyergyó nélkül) a 47 községben van összesen kb. 231 nagyobb falurész, tízes, szeg stb., ami községenkint átlag 5 falurészt jelent. Ez soknak tűnik, de némely községnél a falurésznek régi és újabb elnevezését is beszámítottam. Viszont vannak községek, ahol már csak számokkal jelzik a falurészeket, tízeseket.

 

A csíkszéki községek és falvak tízeseiben használatos kisebb falurészek (szer, piac, tér, kert, út, utca, sikátor stb.) elnevezéseinek csoportosítása eredetük és szerepük szerint**

Családnév, vagy ahhoz csatolt „...fiák" elnevezés 172 esetben fordul elő. Nevezetes vagy különleges tulajdonságról, közismert személyekről 16 utcát neveztek el. Nemzetiségekről 5 esetben. Eseményekről, cselekményekről 4 esetben. Népi humorral vagy gúnynevekkel kapcsolatosan 10 utcát neveztek el. Falurészről, tízesről 47 utcát, helynévről 12-őt. Az utca mérete, nagysága, alakja és kora után 10-et, az utca domborzatáról, talajáról, fekvéséről 25-öt neveztek el. Várról, várfalról 6 utcát. Kert, telek, rét, nád, hegy, erdő elnevezésű utca vagy kisebb falurész 27 esetben fordul elő. Forrásról, borvízről, kútról, vizenyős helyről, hídról 30 utca van elnevezve. A községen keresztülfolyó patakról 28 utca kapott nevet. Malomról, gátról 12. Vasúttal kapcsolatos utca van 5. Iparra, kereskedelemre, bányára utaló elnevezés (piac, tér, utca) 21 van. Az utcában levő fák, növények után 5 utca stb. kapott nevet. Templom, kápolna, kántor és iskola után 23 utcát neveztek el. Temetőről, útszéli keresztről 5 ízben neveztek el utcát, míg nevezetes épületről 5 ízben. Állatokkal, csordajárással kapcsolatos út 6 esetben fordul elő. Szomszéd faluba vezető út 11 van, szomszédos mezőre, rétre vezető út 16 ízben kapott róla nevet. Kicsi, többnyire névtelen sikátor, zsákutca, vízrejáró legalább 26 van. Homályos eredetű elnevezést 9 esetben lehet találni.

Tehát a 47 csíkszéki községben, illetőleg a már említett 231 nagyobb falurészben, tízesben összesen még 431 kisebb falurész, piac, tér, kert, út és utca elnevezés van. Ez azt jelenti, hogy tízesenként csak átlag kettő van.


INDEX

* A rövidség és a könnyebb érthetőség kedvéért a község neve előtt a „Csík" megkülönböztető jelzőt elhagytam, hiszen ez amúgy is, alig száz éve került hivatalból a községek neve elé.

** Igen gyakran használják az „utca" elnevezés helyett a „szer"-t, még ott is, ahol az csak egy utcácskából áll.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet