Előző fejezet Következő fejezet

A FELSŐ-MAROS VIDÉKÉNEK DISZNAJÓ ÉS MAROSHÉVÍZ KÖZÖTTI TELEPÜLÉSEI

 

A Felső-Maros mentének Disznajótól Maroshévízig terjedő vidéke 1876-tól Maros-Torda vármegye részeként a régeni felső járáshoz, majd 1950-től 1968-ig - a rajonok megszűntéig - Régen rajonhoz tartozott.

Disznajó északkeleti szomszédai a mai Maroslaka, Monosfalu, Marosoroszfalu, Maroskövesd, Déda és keleti szomszédja, Füleháza, losonczi Bánffy- és losonczi Dezsőfi-birtokok voltak. Dédát és Marosoroszfalut (Oroszfaluként) 1393ban, míg Monosfalut (Molnasfaluként), Füleházát (Fileházaként) 1509-ben említik a történelmi források.252

Disznajó északkeleti szomszédai közigazgatásilag Marosoroszfaluhoz, illetve Déda községhez tartoznak.

MAROSOROSZFALU község Marosoroszfaluból, Maroslakából és Monosfaluból áll. Mindhárom település lakóinak alapfoglalkozása a földművelés és az állattenyésztés. Lakosságuk - kevés kivétellel - román nemzetiségű. 1992 januárjában Marosoroszfalu lakossága 1420 lélek: 1372 román, 1 magyar, 47 roma; MAROSLAKA 262 lakosából 256 román, 5 roma, 1 magyar, míg MONOSFALU 458 lakosa közül 451 román, 6 roma és 1 magyar nemzetiségű.253

A megjelent egyházi könyveket is ők juttatták el az egyes egyházközségekhez. A XVIII. század eleji zavaros idők és az osztrák hatóságok türelmetlensége a kolostor pusztulásához vezettek.254

 

DÉDA

A térség legjelentősebb települése Déda. Fontos vasúti csomópont, elágazás Szeretfalva felé. A községben van középiskola, kórház, postahivatal, takarékpénztár és rendőrség.

A Felső-Maros mentén az írásbeliség és a román kultúra elterjesztésében, a román nemzettudat megőrzésében jelentős szerepe volt a dédai görögkeleti kolostornak, melynek alapítása visszavezethető a XV. századra. Ebben a kolostorban szerzetesek tanítottak, és gondoskodtak a papok és kántorok képzéséről.

Füleháza a kezdetektől önálló településként létezik. Lakossága a XVIII. század második felében - 1784-87-ben - 266 lelket (135 férfi, 131 nő) számlált. 1850-től kezdve lakossága számáról és nemzetiségi összetételéről az alábbiak állapíthatók meg: 1850-től 1941-ig népességi növekedés, ezt követően viszont létszámcsökkenés állt be. Mindez a második világháború utáni gazdasági hanyatlással és a lakosság egy részének elvándorlásával magyarázható. Déda, lakosságának számát tekintve, a népesebb települések közé tartozik.

Ez a megállapítás érvényes a XVIII. századra is. Az első magyarországi népszámlálás idején Dédán 121 házban 722 lélek (356 férfi, 366 nő) élt. A férfiak foglalkozásuk szerint a következőképpen oszlottak meg: pap - 4, paraszt - 77, ezeknek örökösei - 71, zsellér - 62, egyéb - 29; az 1 és 12 éves gyermekek száma - 92, míg a 13 és 17 éveseké - 21 volt.255 A XIX. század második felében és a XX. században végzett népszámlálások adatai a lakosság számán kívül feltüntetik a nemzetiségi és vallási hovatartozást is. Ezek alapján nyomon követhetjük a lakosság számbeli növekedését vagy csökkenését és a nemzetiségek számarányában bekövetkezett változásokat. Déda esetében a XX. század első felétől kezdve nagyarányú népszaporulat figyelhető meg, ami elsősorban az országút és a vasútvonal építésével hozható összefüggésbe.

Déda lakóinak száma és nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása (1850-1992):

Év Román Magyar Német Egyéb Összesen
1850 942 25 - 127 1094
1880 1426 154 15 109 1704
1910 1986 361 88 56 2491
1930 2338 261 4 165 2768
1941 2306 530 6 137 2979256
1992 1888 18 - 7 1913257

Déda 4 falu községközpontja. A községet Déda, Dédabisztra-telep, Füleháza és Maroskövesd alkotja.

DÉDABISZTRA 1910 előtt Déda része volt. 1992 januárjában 1079 lakosából 992 román, 73 magyar, 13 roma, 1 szerb nemzetiségű.258

 

FÜLEHÁZA

Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a XX. század elején, 1930-ban, lakóinak összlétszámában jelentős volt a magyarság részaránya. A fenti megállapításokat igazolják az alábbi népességi adatok:

Év Román Magyar Német Egyéb Összesen
1850 636 45 - 58 739
1880 862 131 - 76 1069
1910 1339 160 12 11 1522
1930 1536 478 28 70 2112
1941 1274 9 2 18 1303259
1992 806 2 - 32 840260

A statisztikai adatok értékelése alapján - a fenti megállapításokon kívül még az is konstatálható, hogy a XX. század elején, úgy Dédán, mint Füleházán, jelentős az ittlakó németek száma, ami összefüggésbe hozható az erdőkitermeléssel, a fa szállításával, a fakereskedelemmel és a tutajozás virágzásával.

 

MAROSKÖVESD

Maroskövesd - a Déda községet alkotó negyedik település. Az 1992-es népszámlálás idején 1 magyar lakos kivételével színtiszta román település: 551 lakosából 550 román, 1 magyar.261

A Déda községet alkotó települések lakosságának foglalkozása az állattenyésztés, a földművelés, a fakitermelés és -feldolgozás. Sokuknak biztosít megélhetést a dédai vasúti csomópont.

Dédát északi irányban elhagyva, Bisztránál bejutunk a Maros-szorosba. Innen kezdve a Maros völgyében egészen Maroshévízig, a Görgényi-havasok és a Kelemen-havasok között lévő keskeny szorosban halad egymás mellett a zúgó Maros, a vasútvonal és az országút. A keskeny szoros egymást követő települései - Dédabisztra-telep, Galonya, Borziatelep, Jódtelep, Ratosnya, Andrenyászatelep, Szalárdtelep, Palotailva, Nyágra, Mesterháza, Göde, Csobotány - a XVIII. és leginkább a XIX. században keletkeztek. Keletkezésük az erdőkitermelésnek, a fűrészgyáraknak és a tutajozásnak tulajdonítható.

A múltban a tutajozás volt a zord éghajlatú és kevésbé termékeny vidékeken élő lakosság legfőbb kereseti forrása. Ez a foglalkozás a Maros mentén elsősorban a sovány talajú és hideg éghajlatú Gyergyó lakosságát tette érdekeltté, de megélhetést biztosított a folyó alsóbb szakasza lakosságának is. A XIX. század második felében és a XX. század elején jó tutajos falu hírében állott Gyergyóremete, a Maros-szorostól délre pedig Déda, Füleháza, Monosfalu, Maroslaka, Magyaró, Disznajó, Marosvécs és Holtmaros. De találunk még délebbről származó tutajosokat a Szászrégennel szomszédos falvakban: Marosfelfaluban, Radnótfáján, Abafáján, Beresztelkén, de Kis- és Nagyfülpösön, valamint Körtvélyfáján is.262

A tutajozás életveszélyes foglalkozás volt. Mesterházán alól számos sziklazátony, mederszűkülés és éles kanyar akadályozta a faúsztatást. Ennek a foglalkozásnak a Maros felső szakaszán tapasztalt veszélyességét több leírás örökítette meg. Az egyik ilyen leírás azt a szájhagyományt őrzi, amely szerint Vígh András gyergyói székely a Maros áradásakor (1836) legelsőnek ült tutajra, s az ő nevét viselő kövön (közel Galonyához) végezte be életét. A gyors folyású folyó mint egy pelyhet, úgy ragadta magával a faalkotmányt, s bőszült haraggal a szirthez sújtotta. A tutaj összetört, s a tutajos életével fizette meg merészségét. A XIX. század végén Erdélyben is megkezdődött az iparosítás. Dédabisztrán, Ratosnyán, Szalárdon, Palotaiiván és Maroshévízen fűrészgyárak létesültek, melyeket gőzhajtású gátterekkel láttak el. Ugyanakkor országutat építettek a Maros folyó mellett. A Szászrégenig kiépített vasútvonalat 1905-től kezdve tovább építik és összekötik a Székelyfölddel. A vasút- és országútépítés, a fakitermelés, a faszállítás és a fűrészgyárak munka- és kereseti lehetőséget biztosítottak a vidék lakosságának. Ezek a tevékenységek ugyanakkor hozzájárultak a vidék lakossága számának növeléséhez, mivel itt telepedett le a sok munkavállaló.

A Felső-Maros keskeny szorosa nem alkalmas földművelésre. Az itt élő lakosság megélhetését elsősorban az állattenyésztés, az erdőkitermelés és a fűrészipar biztosítja. Sokuknak teremt munkaalkalmat a vasút, az épülő ratosnyai vízi erőmű, a mesterházi kőbánya és kőtörő s a gödemesterházi ásványvíz-palackozó. Az erdei gyümölcsök és ehető gombák gyűjtése és értékesítése is kereseti forrást jelent.

A Felső-Maros-völgy települései három községhez tartoznak: Ratosnyához, Palotailvához és Gödemesterházához. Ratosnya öt település - Ratosnya, Andrenyászatelep, Borziatelep, Galonya és Jódtelep - központja.

 

RATOSNYA

Ratosnya 1850-ben: Restolcza, Restosna; 1854-ben: Restolcza, Restoltu. Ma Ratosnya, Rástolita.261 A XIX. század elején keletkezhetett. 1850-ben mindöszsze 364 lakosa volt. A faipar virágzásának köszönheti, hogy lakossága néhány évtized alatt megsokszorozódott. 1941-ben már 1400 lelket számlált, melyből román: 600, magyar: 755, német: 3, egyéb: 42.264 1992 januárjában 1588 lakosból: 1428 román, 144 magyar, 13 roma, 2 ukrán, 1 szlovák nemzetiségű.265

ANDRENYÁSZATELEP lakóinak száma 1992 januárjában: 197, 177 román, 20 magyar. BORZIATELEP 85 lakosából 83 román, 2 magyar. GALONYÁnak 1992-ben 74 román lakosa van. JÓDTELEP 381 lakosából 92 román, 286 magyar, 2 roma, 1 ukrán.266

 

PALOTAILVA

Palotailva: Ilva, Polet Ilva; 1854-ben: Palota, Páluta.267 Keletkezése a XIX. század elejére tehető. Létrejötte és fejlődése elsősorban a faiparral hozható öszszefüggésbe. 1850-ben 246 lélek lakta. Kilenc évtized múlva, 1941-ben lakossága már 2462 főt számlált: 1369 magyar, 888 román, 53 német, 152 egyéb.268

Lakóinak száma 1992-ben, egy fél évszázad után is szinte azonos az 1941-es évivel. 1992-ben 2431 lelket számlált, melyek közül 1893-an románnak, 456-on magyarnak, míg 82-en romának vallották magukat.269 Palotailvához mint községközponthoz még két település tartozik: Nyágra és Szalárdtelep. NYAGRA lakóinak többsége román. 1992 januárjában 528 lakosa volt: 448 román, 26 magyar, 54 roma. SZALÁRDTELEP 135 lakosából 132 román, 3 magyar nemzetiségű.270

 

GÖDEMESTERHÁZA

Gödemesterháza újkori település. Keletkezése és fejlődése - mint a környékbeli más településeké - kapcsolatos az erdőkitermeléssel és a fa feldolgozásával. 1824-es írások Mesterhaza, Mesterház néven említik, míg 1854-ben: Mesterháza, Maisterhausen, Mesterhaza alakban történik, ma Stánceni, Gödemesterháza.271

Neve két falu nevének összevonásából alakult: Göde és Mesterháza. Lakóinak száma - hasonlóan a Palotailváéhoz - jelentősen növekedett: 1850-ben 972 főt, 1941-ben már 1998 lelket számlált. Etnikai megoszlásuk 1941-ben: 1228 román, 752 magyar, 4 német, 14 egyéb.272 Az 1992-ben végzett népszámlálás adatai szerint a 804 lélekből 510 román, 291 magyar, 3 roma lakos volt. Lakói számának jelentős csökkenése - viszonyítva 1941-hez - egyes kisebb települések különválásával indokolható. Gödemesterháza mint községközpont magában foglalja Mesterházát és Csobotányt.

MESTERHÁZA az 1930-ban létesített kőbányájáról és kőtörőjéről, míg Gödemesterháza borvíz töltődéjéről ismert. Mesterháza 1956 előtt része volt Gödemesterházának. 1992-ben 459 lakosából 446 román, 5 magyar, 8 roma. CSOBOTÁNY Maros megye legészakibb települése, határos Hargita megyével. Román etnikumú település. 1992 januárjában 329 lakosából 328 román, 1 magyar nemzetiségű volt.273

 

  
Előző fejezet Következő fejezet