Előző fejezet Következő fejezet

A GÖRGÉNY-VÖLGY TELEPÜLÉSEI

 

Görgény Maros megye keleti részén, a Beszterce-Régeni dombvidék, a Maros-szoros és a Nyárád között fekszik. Kiterjedése kb. 900 km2. Erdély területének 1%-a, az ország területének pedig mintegy 0,378%-a. Tengerszint feletti magassága 377 és 1777 m között váltakozik.274

Ezt a nevet viselik a Görgényi-havasok, melyek középső részét képezik a Kelemen-havasoknak és a vulkanikus-eredetű Hargita hegyláncnak; a Görgény folyó, melyet a Görgényi-havasokból eredő patakok alkotnak, valamint a Görgényi-medence és völgye is.

Teodor Chindea és Nicolae Lates, szerzők Görgény monográfiája (Monográfia Gurghiului) című könyvükben a „Görgény" név eredetéről azt állítják, hogy latin eredetű, és a „gurgulio" szóból ered, románban „gurgui".275 A szónak több jelentése van: közöttük találjuk a domb- és a hegycsúcsot. Véleményük szerint állításuk helyességét igazolja ennek a szónak „Gurgen" (Görgény) néven történő legrégibb dokumentumos említése is. Ez a név a XIII-XVI. századi dokumentumokban még a következő alakban fordul elő: Gurghyn, Georgyn, Gergyn, Gergyo, Görgény, Gerghen, Georgen stb.276 Neve Görgényvár pecsétjén 1699ben Gürgyny alakban jelentkezik.

Ezen Szászrégen vonzáskörzetéhez tartozó települések egy része a Görgény völgyében, más részük a mellékvölgyekben létesült. Az első okleveles említésük a XIII., XIV., XV., illetve a XVIII. századból származik. Görgényszentimrét először 1248-ban, Görgényadorjánt 1333-ban; Kásvát, Hodákot, Orsovát és Libánfalvát 1453-ban, míg Görgényüvegcsűrt 1760-62-ben említik.277

A Görgény völgyében és a mellékvölgyekben létesült települések közül a jelentősebbek: Görgényoroszfalu, Görgénysóakna, Görgényadorján, Görgényszentimre, Kásva, Görgényüvegcsűr, Görgényorsova, Görgényhodák, Toka, Libánfalva és Erdőlibánfalva. Lakói - Görgényszentimre, Görgényüvegcsűr és Laposnyatelep kivételével - nagy többséggel románok. Az itt élő lakosság alapvető megélhetési forrása a fakitermelés és -feldolgozás. Régebb munkalehetőséget biztosított a fa fuvarozása és a Görgény folyón való tutajozás. Az utóbbi időben a fakitermelés, az állattenyésztés, a kőfaragó- és ácsmesterség mellett munkaalkalmat kínálnak a régeni gyárak, vállalatok, a Mocsárerdő közelében levő baromfitelep és a magánvállalkozások.

A Görgény völgyében és a mellékvölgyekben 29 település és házcsoport van. Ezek közigazgatásilag négy községet alkotnak: Görgényoroszfalut, Görgényszentimrét, Görgényhodákot és Libánfalvát. A Görgény-völgy települései közül Szászrégenhez a legközelebb fekvő falvak: GÖRGÉNYOROSZFALU és GÖRGÉNYSÓAKNA. E két település egy községet alkot. A községközpont Görgényoroszfalu. A község összlakossága 1992 januárjában 2668 lélek volt: 2648 román, 9 magyar, 10 roma, 1 német. A 2668 lakos közül 1540-en (1529 román, 4 magyar, 6 roma, 1 német) Görgényoroszfalun, 1128-an (1119 román, 5 magyar, 4 roma) meg Görgénysóaknán éltek.278 Annak ellenére, hogy a községközpont Görgényoroszfalu, a két település közül mégis Görgénysóakna az ismertebb. Ismertségét sós vizű fürdőjének köszönheti.

Nevének változatai a dokumentumokban: 1453: Szebencs, 1644: Soakna, 1733: Sebenyicse, 1750: Só akna, 1760-62: Görgény-Sóakna, 1824: Zsábeniíze, Jabenita, 1839: Sabenitza a Gurijului, Zsabenyitza a Gurgijului, 1850: Sabenitza, 1854: Görgény Sóakna, Sóakna, Salzhau, Jabenija.279

Görgénysóakna a Görgény folyó jobb partján, a Szalonna- és Leányvár lábánál fekszik. A Görgény völgyétől északra lévő magaslatok csúcsain egykor erődítmények, várak emelkedtek. A népmonda szerint a Leányvárban lakó óriási leányoknak csak egy lépésükbe került, hogy átjuthassanak a szomszéd várba; a szomszéd lányok a vár ablakából nyújtották át egymásnak a szitát. Mint a népmonda beszéli, minden száz esztendőben nagy földrengés rázkódtatja meg itt a földet. Mikor éjfélre jár az idő, megnyílik mindkét helyen egy-egy vasajtó. Az ajtók sötét, föld alatti termekbe vezetnek, amelyekben rengeteg kincs van felhalmozva. Jaj annak, aki valamit el talál vinni, vagy elfelejti megjegyezni az órát; azt elevenen temetik a föld alá.

Görgénysóakna nevezetessége a már a rómaiak által is művelt sóakna és a sós vizű fürdő. A fürdő a sóbánya helyén képződött. Egy XIX. század végi tudósítás szerint a fürdő vize „... a legkoncentráltabb sós vizek közé tartozik; mint ilyent, jó eredménnyel használják csúzos, köszvényes bajok ellen. A víz. hőmérséklete 27,5°C. A tó be van kerítve, s körös-körül öltözőkkel ellátva. Közelében, a fürdőházban melegített sós vízben fürödhetik az ember. A csinos fürdőházakban s vendégfogadókban egészséges szobák állnak a vendégek rendelkezésére. A kevesebb igényű vendégeket a faluban szállásolják el.280 A vendégek lóvontatású társaskocsival, omnibusszal jutottak el a Szászrégentői mintegy 10 km-re lévő fürdőtelepre. A fürdőt nagyon sok régeni és környékbeli, sőt számos külföldi vendég kereste fel. A rendszerváltás a fürdőtelepet sem hagyta érintetlenül. A magántulajdon szentségét nem tisztelő rendszer éveiben „eltűntek" a fürdőtelep egykori létesítményei. A XX. század utolsó harmadában már csak egy sós vízzel teli, óriási bombatölcsérhez hasonló medence emlékeztetett a korabeli gyógyfürdőre.

A sósfürdő felújítása csak a XX. század utolsó éveiben, a magánkezdeményezés szabadságának körülményei között vált lehetővé. Egy magánvállalkozó bekerítette, felújította a gyógyfürdőt, édesvizű zuhanyozókat és egyéb létesítményeket épített.

Görgényoroszfalu nevezetes szülötte a világhírű operaénekes, Virginia Zeani, aki 30 évig a milánói opera énekese volt. Jelenleg egyetemi tanár az Amerikai Egyesült Államokban, Indiana államban.

 

GÖRGÉNYSZENTIMRE

Szászrégentői 12 km-re délkeletre, a Rákóczi-hegy és a Mocsár-erdő közti völgyben fekszik. Neve az oklevelekben a következő alakokban fordul elő: 1248ban Gurgen, 1350-ben Georgyn, 1453-ban Zenthemreh, 1553-ban Görgény, 1602-ben Szent-Imre, 1661-ben Görgény Szent Imre, 1824-ben Gurgyiu, Gurgiiu, 1854-ben Görgény-Szent-Imre, Görgény, Sin-Imbrul-Gurghiului.281

Görgényszentimre nevezetességei

A település elsősorban váráról nevezetes. A vár mintegy 70 méter magas, 3,75 ha területű hegyen épült. A kelet-nyugat irányban húzódó, szabálytalan téglalap formájú várat mésszel összefogott folyami kövekből építették. A falat bástyákkal - Kapu-, Harcsafark-, Kerek-, Veres, Új- és Pataki (víz felőli) bástya erősítették meg.282 A falon belül lakó- és gazdasági épületek, pincék voltak. A szép fekvésű, nehezen bevehető vár építési időszakáról nincsenek adataink. Restaurátorai Izabella királyné, Kovacsóczy István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György, kiknek a nevei a vár különböző kapuin és épületrészein a XVIII. század elejéig fennmaradtak. Mindig is királyi vár (castrum regale) volt. Fennállása idején a vár három korszakát - az Árpád-házi, vegyes uralkodóházi és a nemzeti fejedelmi korszak - különböztetjük meg. A várat és a hozzátartozó uradalmat az erdélyi vajdák, a székely ispánok és bizalmi embereik, később az erdélyi fejedelmek birtokolták. (Az erdélyi vármegyéket a vajda, a Székelyföldet az ispán igazgatta. A székely ispáni tisztség 1526-ig, a mohácsi vészig tartott. Az erdélyi fejedelemség létrejötte után az erdélyi fejedelmek címeik közé a „Székelyek ispánja" - comes - címet is felvették: átvették jogaikat, hatalmukat, az általuk bírt királyi várakat, koronabirtokokat s jövedelmeket.)

A görgényi vár és uradalom első okleveles említése 1364-ből való.283 A vár urai hosszú sorban követték egymást. Zsigmond királynak egy 1426. augusztus 28-i iktató parancsából bizonyos, hogy a görgényi királyi vár a székely ispáni tisztséghez tartozott. 1443-tól a vár és tartozékai királyi adományként Hunyadi János kezére jutottak, de halálával (1456) visszaszállottak a kincstárra, a székely ispánok birtokába kerültek, és ott is maradtak Szapolyai János király uralkodása végéig (1540). Ó a várat hitvesének, Izabella királynénak kötötte le, menyasszonyi ajándékul. A királyné birtoklása emlékéül még 1562-ben is állt a vár Harcsafark bástyájának egyik ajtaján a királyné címere. Izabella Lengyelországba távoztával (1551) a vár újra kincstári kezelésbe került, de visszatérése után, 1557-ben a királyné a várat és tartozékait zálogba adta Kendi Ferenc volt erdélyi vajdának, aki ekkora közelben, Vajdaszentiványon, és utóbb, 1558-ban Marosvécsen is lakott. Izabella halála után (1559) fia, János Zsigmond (1559-1571) a várat és uradalmat 1562-ben, hét marosszéki faluval együtt, 25 ezer forinton Bekes Gáspárnak adta zálogba. Tőle 1573-tól a kincstárra, azután 1576-tól beregszói Hagymási Kristóf tanácsúrra, majd 1580-ban Kovacsóczy Farkas kancellárra szállott. Kovacsóczy és más ellenzéki nemeseknek a kivégzése után (1594) a fejedelem, Báthori Zsigmond a várat 1595-ben nagybátyjának, Bocskai Istvánnak ajándékozta. Ezt követően a vár és a hozzá tartozó uradalom nevezetes birtokosai között találjuk többek között, rövid ideig Mihai vajdát, Bocskai Miklóst, Bethlen Gábort, Kovacsóczy István kancellárt és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmet. Kovacsóczy István halála után (1634) I. Rákóczi György jóváhagyásával, a birtok előbb Kovacsóczy nejére, Telegdy Zsófiára, majd Kata nevű leányára, Petki Istvánnéra szállott.

A XVII. század közepén a görgényi várat és uradalmat II. Rákóczi György birtokolta. Ekkor 22 falu: Görgényszentimre, Petele, Magyarbölkény, Alsóköhér, Felsőköhér, Románbölkény, Soropháza, Szentmihálytelke, Kincses, Orsova, Libánfal va, Hodák, Kásva, Adorján, Sósszentmárton, Kisoroszfalu, Nagyoroszfalu, Radnótfája, Hétbükk, Alsóoroszi, Felsőoroszi és Kakucs tartozott az uradalomhoz.284 A II. Rákóczi Györgytől 1657-ben elvett görgényi várat nejének, Báthori Zsófiának és fiának, Ferencnek, más birtokokkal együtt 22 ezer forintért zálogosították el. 1660-ban Barcsai Ákosnak adták bérbe, 11 000 forintért, 11 faluval együtt. A vár alatti kastélyban volt találkozása Barcsai Ákos és Kemény János fejedelemnek, ami azonban nem hozott létre közöttük békét. Kemény János ide hívatta meg vadászatra ellenfele testvérét, Barcsai Endrét, majd elfogatta és kivégeztette. Ezt tette Barcsai Zsigmonddal is, utoljára Barcsai Ákost saját várában fogollyá tette, Kővárra kísérve útközben megölette (1661), holttestét Kozmatelkén temették el.

1690-ben a várat és a tartozandóságait 60 000 forintért, Thököly Imre fejedelemnek zálogosították el. Azután a vár és uradalma, Thököly Imre kiszorításával a kincstár tulajdonába került. Tartozékai egy részét azonban még előbb, 1687ben Teleki Mihály erdélyi kancellár szerezte meg, s e birtokrészek java a Teleki család birtokában maradt a kancellár halála (1690) után is.

A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703-1711), 1705 novemberében, a zsibói csata után a kurucok elvesztették Görgényt, de 1706 tavaszán ismét visszaszerezték. Az utolsó harcot Görgény váráért 1707 októbere és 1708 márciusa között vívták, II. Rákóczi Ferenc nevében, Rátoni János görgényi kapitány és Rabutin császári hadvezér seregei. A vár ostromát Kővári László, Cserei Mihály krónikájára hivatkozva a következőképpen írja le:

Görgényszentimre (Ősz. P. Zoltán rajza)

„1707. október 10-én Kaltenplatt ezredes 500 gyalogost és 500 lovast rendelt a vár alá, ágyúkat és bombákat hozatott. A várban Rákóczinak 100 palotás hajdúja, s kevés erdélyi népe volt, szűkében a golyónak, de bővében a lelkesültségnek. S élükön egy férfi rendíthetetlen jellemmel: a hős Rátoni István. Az ostrom kitört. Golyó, bomba a várba mint fergeteg hullott; de gond volt fordítva, hogy a várban semmi meg ne gyúljon: az épületek fedelét leszedették, nyers marhabőrrel leterítették, a szénát beföldelék; hogy vízben meg ne szűküljenek, a kút elébe földtöltést emeltek. És hogy a golyót pótolják, Rátoni makkot főzetett, azt megszáríttatá, s azzal is lövetett. Az ostrom folyt: a falak, épületek golyók záporától omlanak. De Rátoni mindenütt jelen van, a falon ejtett réseket vasboronákkal egészítteti ki; a lehullott bombákat vizes marhabőrrel teszi ártalmatlanná. Már 300 bomba repült be, épület majd semmi, a vár csaknem rom... Kaltenplatt nappal lövetett, éjjel a vár alá ásatott. Végre sikerült, mit nem reméltek. Rátoni egy éjjel, mint a várat körüljárná, az udvaron égő őrtűz világánál látható és kivehető lőn: apró fegyver villana reá; nehéz sebet kapott. E közben a vár alá újra 30 gránátvető, 500 muskatéros s egy ezred lovasság érkezett. Most három felől támadtak, de oly veszteséggel, hogy Kaltenplatt ezredes is elesett... Azonban, kapott sebében Rátoni is meghalt. Szellemével az őrség szelleme is megtört. Feladásról gondolkoztak, de nem megadásról. A palotás hajdúknak csak egy gondolatjuk volt: menekülni... 1708. március 10-dike éjjelén kirohantak, átvágták magokat, elmentek. Másnap a bennmaradt erdélyi nép feladta a várat... S Rabutin a várat lerontatá. Rabutinnak 800 emberébe került a vár bevétele, Rátoninak ön és leghívebb bajtársai életébe." A várnak ma már csak egyes falrészei, alapfalmaradványai és pincéinek romjai láthatók, fákkal, cserjével benőve.

A vár elestét követően, mint a közeli Leányvár esetében, úgy a görgényi várról is rege született a nép ajkán, mely szerint a várat óriások bírták, kiket ellenség támadott meg. A rege szerint az ostrom hosszan elhúzódott. Végre egy vénasszony érkezett, aki azt jósolta, hogy e vár mindaddig bevehetetlen lesz, míg az óriások kapitánya el nem esik. S minthogy a kapitány testét golyó nem járja, a következőt tanácsolta: a kapitány minden nap imádkozni jár a várfoki kápolnába, ott el lehet ejteni. De csak olyan egyén ejtheti el, aki anyjának hetedik fia, s mind a hat testvére él. Ez vegyen tiszta búzaszalmát, s az új hold első sugara megjelenésekor e szalmánál öntsön golyót, s az majd átjárja az óriás testét. Az ellenség követte ezt a tanácsot, és így sikerült elejteni az óriások kapitányát. A főnök nélkül maradt óriások nem védhették tovább a várat. Egy részük kitört, kiment a Magyarhonba, ahol utódaik ma is élnek a síkságon. Más részük meg szárnyra kelt, s kirepült... így teremti a nép regéit... A hős Rátoni Mikházán alussza álmait.

Ott gyászolja most régi nagyságát a csupa 200 lépésnyi hosszú vár. Az épületek helyén öreg fák, a hősök sírján vadrózsa és kásea nő.

Az 1708-as eseményeket követően a vár és tartozandóságai kamarai kezelés alá kerültek. A kincstár 1719 decemberében az uradalmat, 25 000 forint ellenében Erdély alkancellárjának, Kászoni János Józsefnek, Ignác és János nevű fiainak zálogosította el 99 esztendőre, akik a Bornemisza előnevet kapták. A zálogjogi átadás azonban csak 1734-ben ment végbe. A 99 év elteltével, 1835-ben már megkezdődött a visszaváltási per, mely a beruházási összegek fölötti közigazgatási és bírósági különböző felfogások miatt egészen 1870-ig húzódott, s a visszaváltás 500 000 forintért történt. A görgényi uradalom 1871-től 1918-ig a kincstár tulajdonában volt. A magyar állam 1881-ben Rudolf trónörökösnek ajándékozta, aki vadászkastéllyá alakította át. Később a román király birtokába került.285

A vár mellett Görgényszentimre egyéb nevezetességei: a barokk stílusú kastély, a dendrológiai park, a Rákóczi-hegyen emelt emlékkápolna, a papír- és a porcelángyár.

A vár közelében lévő több épületből álló kastély építési ideje ismeretlen. Feltételezhető, hogy a Rabutin lerontotta görgényi vár köveiből épült, a Rákóczi György-féle kastély alapfalainak felhasználásával, a XVIII. század hatvanas-hetvenes éveiben; a főszárny hátsó homlokzatának kiképzése korábbinak tűnik.286

A barokk stílusú kastélyt többször átalakították, így például 1807-ben. 1882-ben Rudolf trónörökös számára újból tatarozták, s ezt főleg tetőzete érezte meg. Ekkor építik fel a főépület manzárd rendszerű padlásterét, létrehozva ezáltal a manzárd emeletét. A főúttal párhuzamosan az épület hosszában, az udvar felől mindkét szinten téglaoszlopos tornácot készítettek, bolthajtásos bejárattal. A kapu fölötti épület tornácának tartóoszlopait az 1930-as évek elején esztergályozott, karcsú faoszlopokkal cserélték ki. Homlokzatainak díszítése egyszerű; tornácos homlokzata a népi építészet hatását mutatja.

Az előbbi épülettel párhuzamosan áll a Vendégszobák épülete, amelyet a trónörökös idejében rendeztek át. A szimmetrikus elrendezésű, 30 méter hosszú épület középtengelyében egy kiugró barokkos oromfalú bővülettel rendelkezik, földszintjén a bejárattal, emeletén egy nagy teremmel. A manzárdtetős épület ajtó- és ablaknyílásainak keretezése, főpárkánya és az épületsarkokon a sávozás barokk formát mutat.

A díszudvart kelet felől a Főépület zárja le, mely magába foglalta a reprezentációs termeket és a trónörökös lakosztályát. A mintegy 85 méter hosszú, L alaprajzú főépület méreteivel és gazdag díszítésével vonzóvá teszi a kastély épületegyüttesét. Az épület tengelyében kihangsúlyozottan épült a középső rizalit a kiemelt óratoronnyal, tipikus barokkíves toronysisakjával. A hosszú épületet egy-egy bástyaszerűen kiképzett magas tetős rész zárja le, illetve az észak felőli épületszárny. Az épületszárny végében készült az ellipszis alaprajzú kápolna s annak tornyos kiképzése; szobrászati részei a barokk építészet szép példáját képezik.287

A kastélyban 1893-ban erdőőri iskolát létesítettek. Itt állították ki azokat a vadásztrófeákat is, amelyek Teleki Sámuel afrikai vadászataiból származnak.

A görgényi kastélynak méltó keretet nyújt a gyönyörű táj és a hegytetőn emelkedő vár környezetének regényessége. Ebbe a környezetbe illeszkedik bele a görgényi park. Az öreg Rákóczi a vadászat mellett szerette a kertészetet, imádta a hársfát. Ritka s drága külföldi növényeket, tulipánt, nárciszt hozatott, szigorú szabályokkal védte a gyümölcsösöket.

Az I. Rákóczi György idejében megkezdett kertészetet a Bornemisza család tovább folytatta. Idejükben ez a kert dendrológiai parkká alakult át. Itt megtalálható az egzotikus fafélék 29 családja és majdnem 100 faja.288 Az egzotikus fákon kívül előfordul a hazai erdei fajok többsége is. A parkban tavat, virágházat, vadaskertet és sétányokat létesítettek. A tóban büszke hattyúk, ezüst- és aranyhalak úszkáltak, a vadaskertben őzek, szarvasok és dámvadak tanyáztak. A sétányokat mitológiai isten-, szirén-, faun- és más szobrok díszítették.

A Rákóczi-hegyi emlékkápolnát Urunk színeváltozása (aug. 6.) emlékére építették. Évente itt, Urunk színeváltozása utáni első vasárnap búcsút tartottak, ahová a helybéli, a görgényüvegcsűri és a régeni római katolikusokon kívül mások is elzarándokoltak. (Ezt a szép hagyományt ismét felújították az 1990-es évek elején.) A Bornemiszák idején a kápolna a gondatlanság miatt romba dőlt. Újjáépítésére 1887-ben került sor. Az újjáépítési költségek nagy részét két egri prépost-kanonok, Kovacsóczy István és Györgyéni Ignác fedezte. Kovacsóczy kanonok ezzel az áldozathozatallal elődjeinek kívánt emléket állítani, Györgyéni főpap a kápolnát az innen származó ősei iránti tisztelet emlékéül állíttatta.289

(A kápolnában az 1950-es években készült falfestmény, M. Visconti 1699-es rajza alapján, megörökíti II. Rákóczi Ferenc, Rátoni István és Horváth György kapitányok képmását, a görgényi várat s a kastélyt.)

A papírmalom (papírkészítő műhely) 1714-ben létesült, a Görgény folyó mellett, a régi papírmalom helyén.290 író és csomagoló kartonpapírt készítettek. Korabeli leírások szerint az itt készült papír „durva, kézsértő, szőrszálas, torha volt".291 A papírkészítés nem volt jövedelmező foglalkozás, emiatt 1873-ban megszüntették a papírmalom tevékenységét.

A porcelángyár a XVIII. század elején létesült, a vártól keletre. Eleinte a Bornemisza, 1870 után a kincstár, később egy olasz származású (P. Trepera) kereskedő tulajdonában volt. A gyárban több mint 100 személyt - férfit, nőt, gyermeket - alkalmaztak. A nyersanyagot Gyergyószárhegyen és Tordán, a zománcot Budapesten és Csehországban vásárolták. A gyár termékei durvák, alaktalanok, de egyébként tartósak és olcsók voltak. A nyersanyagnak és a késztermékeknek szekéren történő szállítása költséges volt, így a gyár nem versenyezhetett más porcelángyárakkal. Tevékenységét az első világháború előtt szüntette be. A porcelángyár helyén a második világháború után gabonaőrlő malmot létesítettek.292

Az agyagművesség régi hagyományait a görgényszentimrei fazekasok folytatták tovább. A XX. század elején és közepe táján az itteni fazekasok - Fábián Ferenc, Fábián József, id. Keresszegi János, Kiss István, Kiss József, Kiss Péter, Kolozsi Balázs, Magyarosi András, Magyarosi József - vörös mázatlan cserépedényeket, tavasszal főleg virágcserepet, ősszel káposztafőző fazekat, vizeskorsót, kannát, mosogatótálat és szilvaíz passzírozására alkalmas edényt készítettek.293

Görgény híres vadászatairól is közismert. Az erdélyi urak legszenvedélyesebb időtöltése, legnagyobb öröme, kiváltságos szórakozása a vadászat volt. Nélküle nem lehetett társadalmi összejövetel, ünnepség. Elöl jártak ebben a fejedelmek. A Görgényi-havasok Erdély leggazdagabb vadászparadicsoma, az európai főrangúak őszi vadászatának kedvelt területe volt. Sűrű erdőiben medve, szarvas, vaddisznó, farkas, róka, hiúz és sokféle szárnyas él.

Görgény erdőségei I. Rákóczi György fejedelem nagy vadászatainak színhelyei voltak. Az öreg Rákóczi szenvedélyes vadász volt. Szalárdi krónikás írja róla, hogy „szörnyű vadász volt... főképpen Erdélyben 200, 300 parasztságot is, többet is, hajtani felvesznek és ezek erdőket szélben vévén iszonyú kiáltással úgy űzik, kergetik, hajtják vala a szegény különb különb vadakat az elejékbe vetett hálóba; maga is puskásival a vadak útját elállván és fákra felhágván, puskája kezében, szekercéje is hol öve melleit s hol különben környülötte viselvén, lesi, lövöldözi vala az igen nagy medvéket, erdei disznókat, hatalmas nagy szarvasokat, gimokat... egykor csak medvét egy nap huszonnégyet veretne... egykor csak farkasokat huszonötöt fogatott vala ki nagyokat..."294

Az általa épített görgényszentimrei vadászkastélyból írta fiának 1640 szeptemberében, hogy „tegnap is 5 medvét, 4 őzet, 2 farkast, 2 rókát, egy nagy erdeit (kant) ölettem mind puskákkal, ma is ebédig 5 medvét, egy nagy erdei kant, kinél soha nagyobbat nem láttam..." 1641 szeptemberében a marosvásárhelyi szabócéhet is kirendelte hajtásra. 1633-ból vadásznaplója is ismeretes. Nagy szenvedélye volt a pisztrángászat is.295

I. Rákóczi György - mint írja Szalárdi - halála előtt kevéssel is Marosvécs várából Görgénybe ment, s a konyhamesternek meghagyta, hogy a Mocsár nevű erdőn készítsen ebédet, elrendelte, hogy vonják fel a vadászhálókat, s az ebekkel várják be őt meghatározott helyen. „A fejedelem - írja tovább - ebédig vadászott, de már enni sem tudott, teste lankadt vala, Görgény vára hegye alatt fundamentumából nemrég újonnan épített szép házaihoz siet vala, a hol a napot unalommal töltötte, vacsorát is csak imígy-amúgy ett, s másnap elindult MarosVásárhely felé. Onnan Fejérvárra, ahol october 15-én meghala."296

Újfalvi Sándor (1792-1866) emlékírónak a görgényi vadászatról szóló leírásából297 megtudjuk, hogy az 5-6 napig tartó vadászatokat október hónapban tartották, s ezeken rendszerint 25-30 vadász, 80 hajtó és négy pecér (kutyagondozó) vett részt. Újfalvi beszámol a vadászatok eredményéről is. így az 1847 októberében tartott vadászat alkalmával 2-3 medvét, ugyanannyi farkast, 16-18 őzet, 15-16 rókát, ugyanannyi nyulat és 60-70 szalonkát ejtettek el. 1855 őszén viszont már 26 „izmos medvét csíptek ki a görgényi erdőből".

A Görgény völgye kedvelt vadászóhelye volt Rudolf trónörökösnek is. 1881ben Ferenc József császár a Bornemisza családtól visszaváltotta a görgényi birtokot, és Rudolf trónörökös nevére íratta. A kastélyt a bécsi kamara Rudolf és vendégei részére vadászlaknak rendezte be. A jobb oldali szárnyban, amelyet drága bútorokkal, keleti szőnyegekkel tettek pompázatossá - a trónörökös pár lakott. A vendégeket a bal oldali épületben szállásolták el. Illusztris vendégek fordultak meg itt, mint például VII. Edward angol király, walesi herceg korában, Ferdinánd bolgár cár, Ferenc Ferdinánd trónörökös, Lipót bajor herceg, Frigyes főherceg és később Ferdinánd román király, meg mások is.

Medvére vadászni - vérbeli sportembernek - az élvezetek s az izgalmak netovábbját jelentette. Ily alkalmak rendezésének nagy mestere volt Teleki Samu (1845-1916), aki az 1880-as évek első felében szervezte és irányította a híres görgényi medvevadászatokat királyi barátja, Rudolf trónörökös kedvéért. 1881 és 1888 között a trónörökös hat őszön járt Görgényszentimrén. A vadászatok alkalmával több mint 42 medvét, sok szalonkát és más egyéb állatot ejtettek el. A legsikeresebb vadászatot 1885 őszén tartották, amikor 19 medvét terítettek le, melyből ötöt maga Rudolf ejtett el. A vadászat idején, a közbeeső vasárnapokon vagy más jeles napok alkalmával a fényes vadásztársaságok tagjai szentmisén vettek részt a kastély udvari kápolnájában. Az előkelő vendégek - a vadászatokon kívül - ismerkedtek az itt élő vegyes lakosság népszokásaival és népviseletével, így például 1881 novemberében a trónörököspár megtekintette a kastély udvarán rendezett román körtáncot, amelybe ők maguk is bekapcsolódtak. Átvettek egy ajándékba adott tüszőt (széles bőrövet), egy díszes faragott botot, egy lábzörgőt, egy nyakgyöngyöt és pártát, amelyekért gazdag ajándékot adtak.298

A medvevadászatokat „medvetorral" zárták. Zöldgally-ravatalokat készítettek, ezekre ráhelyezték az elejtett medvéket, s azokat égő fáklyákkal körülállták. A ceremóniára érkező trónörökös párt kürtjel értesítette. A kürtszót követően Salamon János299 zenekara rázendített a Rákóczi-indulóra, majd cigányzenét játszott.

A trónörökös öngyilkossága után elcsendesedett a környék. Görgény nevezetes ünnepi népszokása a leányvásár. Régebb ezt az ünnepet a Szent György-napi (ápr. 24.) országos vásár alkalmával, a kastély közelében tartották; napjainkban a Mocsárerdő mellett rendezik. Az anyák ez alkalommal mutatták be férjhezmenendő leányaikat. A házasulandó legények itt tartottak szemlét az összegyűlt leányokon. A fiatalok színpompás nemzeti öltözetben jelentek meg. A leányok fejükre tarka szalagokkal, gyöngyökkel díszített pártát tettek; nyakukon réz- és ezüstérmékkel díszített üveggyöngysort; felső testükön művészien hímzett bő ujjú inget és virágokkal díszített derékbundát (tyeptárt), vörös vagy sávos övet; derékon alol fotát, többszínű kötényt; lábukon vörös bakacsin csizmát viseltek. A legények öltözete sem volt értéktelenebb. Fejükön széles karimájú, vörös zsinórral díszített kalapot; testük felső részén mesterien kivarrt, hosszú fehér inget, derékbundát, derekukon tüszőt; lábukon fehér harisnyát és bocskort viseltek. Lábszárukra zörgőt kötöttek, kezükben botot (macsuka) tartottak.300

„Midőn a lányok és legények a leírt módon felöltöztek - írja a Maros-Vidék című újság 1882. május 18-i számában megjelent tudósítás -, s a nevezett nap Szent György-nap - beköszöntött, s miután a legények még egy kis szív vidámítót is vettek magokhoz, minden falubeli külön-külön csapatban indulnak a görgényi leányvásárra, mégpedig a legények elöl énekelve s nyomában két szál cigány zenésztől követve, utánok a leányok s legvégül az öregek - örömmel kísérve fiaikat és leányaikat, s énekelve a rég múlt idők felől. így megérkezve a görgényi piacra (...) a legények körbe állanak, s kezdik a botos táncot (...) miközben a leányok őket körbe veszik. Miután a legények a botos táncot végig járták, botjaikat hirtelen a kör közepébe rakva mindenik legény vesz magához egy-három leányt s így járják (...) tánczukat, sokszor oly hangosan adva »szót« a táncnak, hogy a középen álló két muzsikus zenéjéből egyetlen hangot sem hallatni."

A szemlélődésből előlépve a tudósító megpróbál közelebb kerülni az előtte játszódó cselekményekhez, meg akarja érteni a jelenetek gondolati-érzelmi töltetét. Kérdésére érdekes feleletet kap. „Egy jelen volt román paptól kérdeztem, ha vajon a román nemzeti táncnál észlelhető azon jelenet, midőn a legények előbb mind leány nélkül táncolva egy bizonyos jelre, melyet az előtáncos ad, hirtelen mindnyájon leányokat vesznek magokhoz, nincs-e valami nemzeti hagyománnyal vagy emlékkel egybekötve, azt a feleletet nyertem: e jelenet még Romulus által a Sabinok előtt rendezett játékok emlékére, a midőn római férfiak a Sabinok leányit egy bizonyos jelre elrabolták, tartatik fenn a nép közt!"

„Hogy e vásárt leány vásárnak nevezik - írja a riporter -, oka az, hogy rendesen mindenik leány és legény itt szokta magának kiválasztani jövendőbelijét, a miért is a leányok ilyenkor legszebb öltözéküket és nyakokra a legszebb gyöngysorokat teszik, a melyek közé régi tallérok és más régi pénzek vannak fűzve, sőt a gazdagabbaknak három sor tallér (...) pompázik a nyakán, a mi aztán igen is csábítólag hat a legényekre s ékesebben beszél mindennél, kivált ha megtudják, hogy otthon 40-50 darab juh és vagy 10 kecske is járul a hozományhoz."301

A Görgény-völgy nevezetességei közé tartozik még a Szászrégen és Görgényszentimre közötti megyei út mentén, Szászrégen és Görgényszentimre közelében lévő mintegy 50 hektár nagyságú Mocsárerdőnek nevezett több évszázados kocsányos tölgyes (Quercus robur). Itt sok évszázados, 2-3 méter átmérőjű tölgyfák találhatók. Egyesek közülük tanúi lehettek az öreg Rákóczi híres mocsárerdői vadászatainak. A Mocsárerdő természetvédelmi terület. Másik nevezetessége a vidéknek a mintegy 3 hektáros nárciszmező Görgényszentimre keleti határában, mely megyei szinten védett terület.

AZ oktatás

Görgényszentimrén az oktatásnak régi hagyományai vannak. Eredete a középkorba nyúlik vissza. Régebb Görgényszentimrén négy iskola működött: református, görög katolikus, római katolikus és állami. A görgényszentimrei református egyházközség már a XVI. században fennállott, így valószínű, hogy iskolája is volt ebben az időben. Az erről az iskoláról szóló legrégibb okmány 1709-ből való.302 Az itt folyó oktatás Székely Ferenc református lelkész idejében (18651920) lendült fel, a református egyház és Matskási Ferenc uradalmi bérlő anyagi támogatásával. 1864-65-ben közadakozásból iskolaépületet építettek. A faanyagot 316 forint és 90 krajcár értékben Matskási Ferenc az uradalmi erdőből adományozta.303 1730-tól kezdve ismeretes az ebben az iskolában tanító pedagógusok neve: Keresszegi Mihály, Szoboszlai András, Pataki Dániel, Nemes Benjámin, Nagy Benedek, Szoboszlai István, Váradi József, Szente János, Ferencz Károly, Máthé Kálmán és Benke Mór.304

A görög katolikus iskola 1807-ben Petru Maior régeni esperessége idején létesült.305 Az alapításáról szóló szerződést Bornemisza báróval 1807. május 5-én Petru Maior kötötte meg. Ennek értelmében fából egytantermes iskolaépületet és tanítói lakást emeltek. A tanító használatra 4 hold szántóföldet és kaszálót kapott. A római katolikus iskolát 1810-ben létesítették.306 Azelőtt a római katolikus gyermekek oktatása a kastély egyik termében folyt. Idővel egytermes és tanítói lakást is magában foglaló iskolaépületet építettek, fából. Ezt az épületet 1878-ig használták. Ekkor épült a ma is létező iskola, két tanteremmel és tanítói lakással. Ebben az iskolában tanítottak 1820 és 1914 között: Jancsó Ignác, Bálint Pál, Ferenczi János, Ferenczi Miklós, Gáli Sándor, Sántha Albert, Hadnagy István, Rácz János, Elekes István, Szilágyi Miklós. 1914 és 1918 között a tanítás a háború miatt szünetelt. Az iskolaépületet katonai kórháznak használták. 1919 és 1937 között ugyancsak ebben az iskolában tanított: Porst József, Porst Berta és Pingartner B.307 Az iskola működése 1948 augusztusáig, a tanügyi reformig, a felekezeti oktatás megszűntéig tartott.

Az állami iskola 1876. október l-jén nyílt meg, két tanítvánnyal és László Miklós tanítóval.308 Fennállásának harmadik évétől kezdve tanulóinak száma állandóan növekedett. Az iskolát 16 évi működése idején 1081 tanuló látogatta, melyből 378 román és 56 tanuló német ajkú volt. 1892-ben kapott állandó hajlékot, két tanteremmel és egy tanítói lakással. Első tanítója Pallós Albert volt, aki 15 évi tanítóskodás után, 1891-ben Marosvásárhelyen folytatta pedagógusi tevékenységét mint tanfelügyelő. Utána ebben az iskolában a következő pedagógusok tanítottak: Soós László, Konstankievics Gabriella, Péter Antal, Tompos Sándor, Vitos Domokos, Fülöp Ferenc.309

A román és magyar nyelvű oktatási intézményeknek az 1959-1960-as tanévben történt egyesítését követően Görgényszentimrén a magyar nyelvű iskolai oktatás fokozatosan elsorvadt; az 1987-88-as tanévben véglegesen megszűnt. Az iskolák egyesítése után a magyar tagozaton még a következő pedagógusok tanítottak: Duda Mária, Verenka Mária, György Mária, Mezei István és Mezei Mária.310 A magyar tagozat utolsó magyar tanítója Szabó István volt, aki 14 évig - 1973-1987 - tanított Görgényszentimrén. Az 1987-88-as tanévben nem sikerült beiskolázni a magyar tagozatra hét tanulót, emiatt nem engedélyezték tovább a tevékenységét. Azóta sincs magyar nyelvű oktatás a helységben.

Az elemi iskolákon kívül Görgényszentimrén 1893. október 1-jén erdészeti szakiskola létesült. Az iskola két osztállyal és 49 tanulóval működött.311 Létesítésének célját a következőkben határozták meg: „... hogy az erdélyi birtokviszonyokból eredő terhes erdőgazdasági állapotokon lehetőleg javítson, a gazdaságunk ezen ágának fejlődését lehető mielőbb ez országrészben is a felvirágzás útjára segítse... A földműveléssel és erdészettel foglalkozó gazdaközösség a modern kívánalmaknak megfelelő munkáskezeket nyerjen. Továbbá pedig, ... hogy a vadászat - mint az erdészet körébe vágó egyik művelési ág - szakértelemmel műveltessék."312 Kezdetben a szakiskolai oktatás a kastély termeiben folyt. 1970-ben új épületet építettek erre a célra, amely átalakult erdészeti líceummá. Működését két osztállyal és 81 tanulóval kezdte meg. A más helységekből jött tanulók elhelyezésére bentlakást építettek, 100 személy számára étkezdét, ugyanakkor sportkomplexumot és tornatermet létesítettek. A líceumban az oktatás kizárólag csak román nyelven folyik. (Az 1953-54-es és az 1954-55-ös tanévben az iskolának még magyar tagozata is volt.) Az új erdészeti líceum épületének felépítése után a kastélyban már csak néhány szakiskolai osztály működik. A kastély többi termét vadászmúzeum, könyvtár és lakás céljaira használják. De itt kapott helyet a Román Fejlesztési Bank helyi kirendeltsége is. Néhány terme raktárhelyiségül szolgál.

Görgényszentimre nevezetes épületei - a kastélyon kívül - a templomok. Három temploma közül a református a legrégibb. A reformátusok régi temploma 1649-ból való. Meglévő templomukat 1760-ban a régi templom alapjaira építették. 1646-ban I. Rákóczi György a görgényi református egyháznak egy 12 mázsás harangot adományozott.313 Erről a „Rákóczi harangról" - írja Pallós -: „Itt az a monda is tartja magát, mintha az eredetileg (...) a vár északi felére épített ún. Verestoronyban lett volna, s onnan a vár ostromakor (1708), a midőn a torony is összeomlott, esett volna be a vár alatt elfolyó Görgény vizébe, hol csak nagy későn akadtak reá halászás közben a református hívek."

A görög katolikusok első temploma az 1733-1750-es évekből való. A jelenlegi templom (ma ortodox), reneszánsz stílusban, 1855-ben épült.314

A római katolikus templomot 1894-95-ben építették.315 Azelőtt az istentiszteletet a kastély kápolnájában tartották.

Lakossága

Régi lakosságát nemesek, darabontok (a várban fegyveres szolgálatot teljesítő puskások), parasztok és családjaik alkották. Fegyveres szolgálatra gyergyóremetei székely határőröket is alkalmaztak. A darabontok feladatai közé tartozott: a fegyveres őrállás a kastélyban, az uradalmi levélhordás, a kasznári teendők végzése és a robotot teljesítő parasztok munkájának ellenőrzése.

Bornemisza Ignác és János bárók 1734 és 1800 között a székelyek számára lehetővé tették a faluban való letelepedést. Telephelyüket - az Alszeg nevű falurésztől való megkülönböztetésül - Székely városnak nevezték. 1865-ig külön bírójuk volt, csak azután valósult meg a falurészek közigazgatási egyesítése.316

A háztartások számát és a népesség jogi állapotát tükröző 1720-2l-es összeírás szerint Görgényszentimrén 12 nemes, 10 jobbágy, 4 zsellér, 5 taksás és szabados és 14 más lakos élt.317 Az első magyarországi népszámlálás (1784-87) idején Görgényszentimre mezővárosban 157 házban 196 család, 922 lélek (460 férfi, 456 nő) élt. A férfiak foglalkozás szerinti megoszlása: pap - 2, nemes 25, tisztviselő - 2, polgár - 1, paraszt - 78, ezeknek örökösei - 60, zsellér - 125, szabadságolt katona - 2, egyéb - 28; az 1 és 12 éves gyermekek száma - 105, a 13 és 17 éveseké - 32.318

Népességi viszonyai 1850 és 1992 között:

Év Román Magyar Német Egyéb Összesen
1850 506 899 34 210 1649
1900 578 1177 21 102 1878
1910 560 1215 15 27 1817
1930 639 721 3 309 1672
1941 392 847 4 255 1498
1966 827 604 8 167 1606
1977 1318 562 13 75 1968
1992 1408 361 1 292 2062319

Népességének felekezeti megoszlása 1992 januárjában: ortodox - 1484, görög katolikus - 74, római katolikus - 336, református - 142, unitárius - 2, egyéb

A népesség helyzetét tükröző adatokat vizsgálva megállapítható, hogy a román lakosság számaránya a településen nem sokat változott a XX. század közepéig, ettől kezdve viszont nagy mértékben növekedett. A település lakosságának többségét a XX. század közepéig magyarok alkották, a század közepétől kezdve számuk állandóan csökkent. Ennek okai: az elvándorlás és a többségi nemzetbe való beolvadás. Az egyéb lakosság többségét romák alkotják, utánuk a zsidók következnek. 1930-ban például a 309 egyéb lakosból 63 személy zsidó nemzetiségű volt, ami összefüggésben van a fakereskedelem korabeli virágzásával.

Görgényszentimre községhez tíz település tartozik. Nagyságukat és történelmi múltjukat tekintve a községközpont, Görgényszentimre és a hozzá tartozó Görgényüvegcsűr a jelentősebb.

 

GÖRGÉNYÜVEGCSŰR

Szászrégentői északkeletre, Görgényszentimrétől mintegy 11 km-re, egy mellékvölgyben fekszik. Viszonylag fiatal, alig több mint két és negyedszázados település. Első okleveles említése Görgényüvegcsűr néven 1760-62-ből, a Buccow-féle összeírásból származik.321 1824-ben Eveg Csűr, Glezserie, Glájárie, 1850-ben és 1854-ben Üveg Csűr, Gleserie néven említik. A Görgény-előtag a Görgényi-havasokkal kapcsolatos. Az Üvegcsűr, románul Glájárie tulajdonképpeni jelentése üveghuta, kisebb üveggyártó üzem.322

Hosszú ideig - a görgényi uradalom részeként - kincstári birtok volt, majd 1719 decemberétől a Bornemisza család birtoka lett.

Alapítása előtt a mai falu helyét erdők borították, s a kiváltságosok vadászterülete volt. Gálfalvi György Szülőföldön, világszélen című könyvében, Üvegcsűrről írt riportjában (1973) a falu keletkezéséről a következőképpen értesít: Görgény üvegcsűrt ifjabb Bornemisza János telepítette, miután egy német barátjával vadászva a rengetegben gazdag kvarclelőhelyre bukkant. Miután az üveggyártás másik alapanyagához, a hamuzsírhoz szükséges bükkfa bőven volt a környéken, a világot járt német üveghuta felállítását javasolta a bárónak. Az irtás a mai Felsőlárga nevezetű völgyben kezdődött: itt épült fel először a falu nevét adó huta - egy csűrre emlékeztető műhely -, ahol az üveget fújták. A báró Cseh-Morvaországból először kilenc üvegfúvót hozatott, később osztrák, német és olasz mestereket is alkalmazott. Erdőirtások és újabb telepesek hozatalával (1789, 1835) a település tovább bővült, s faluvá fejlődött. Gálfalvi szerint a település keletkezésének évét 1777-ben vagy 1778-ban jelölhetjük meg.323

A hutában eleinte csak ablaktáblákat, palackokat és tányérokat, később díszített és művészien megmunkált vizes-, boros- és pálinkás-poharakat készítettek.324 Addig, amíg helyben az üveggyártáshoz elegendő alapanyag állt rendelkezésre, a tevékenység kifizetődő volt. Miután az alapanyagok egy része, a kvarc és a mész a XIX. században már nem állt a gyártók rendelkezésére, máshonnan, távolabbról kellett beszerezzék. A kvarcot Naszód környékéről, a meszet - az üveg megszilárdulását segítő, stabilizáló anyagot - Homoródalmásról szállították a hutába. (Eleinte a meszet Görgénysóaknáról kapták.) E két tényező együttes következményének tulajdonítható a termékek alacsony minőségi színvonala a XVIII. századiakhoz viszonyítva, valamint viszonylag költséges előállítása. A hutát a birtokos család hatévenként adta bérbe. A hutaalapító tulajdonos, miután a hutát nem házi kezelésben tartotta, nem volt érdekelt annak fejlesztésében, megelégedett a bérlet összegének időben való kézhezvételével. A bérlőknek pedig, miután a huta nem a saját tulajdonukat képezte, nem állt érdekükben korszerűsíteni azt, mivel e költségek nem nekik térültek meg, hanem a tulajdonos húzott belőlük hasznot.

Szentiváni Mihály (1813-1842) jogász, versek, novellák, publicisztikai írások szerzője, a korabeli erdélyi politikai élet és a kolozsvári ifjúság egyik vezéralakja, 1837-ben bejárta Erdélyt. Utazásáról, élményeiről útinaplójában - Gyaloglat Erdélyben - számolt be. Gyaloglása során eljutott Görgényüvegcsűrre is.

Beszámolójában elmarasztalja a nehéz munkát végző favágók, fuvarosok és üvegfúvók rossz és káros szokásait. Minderről így tudósít: „Lakói italban és bujaságban áradozók s szegény karakterűek. Pénzjövedelmük ugyan bővebben van, mint a termékeny helyek lakóinak, de azt szintoly könnyen költik, mint kapják: főként italra, mit erős munkájok is okoz, és bujaságra, mit munkájuknak akadályoznia kellene. A kemence melletti mesteremberek egészségtelen színűek s ritkán hosszú életűek. A nagy hőség nyáron olvasztja, télben, szabadban, s fedetlen lábaiknak s testeiknek könnyen reumatizmust szül." 325 Tudósításában utalásokat találunk a huta akkori bérlőjére, az alkalmazottak bérezésére és a huta állapotára vonatkozólag is. Leírásából megtudjuk, hogy a huta akkori haszonbérlője a szászrégeni Schuller Mihály volt, aki évenként 4000 forint bérleti díjat fizetett, melyért 3000 jó szekérnyi fát is kapott. Nyolc mesterlegényt (üvegfúvót), s ezeknek inasokat alkalmaztak. Fizetésüket hetente, vasárnap, darabszámra kapták. Egy szorgalmas legény naponként 7-8 forintot, az üvegtáblák készítői pedig 15 forintot kerestek. Itt üvegmetsző is dolgozott, aki 2 krajcárért metszette a megvásárolt üveget.326

Az üveghuta az 1870-es évekig működött. A már nem jövedelmező üveghutát a báró 1870-ben felgyújtotta, s így megszűnik az üvegkészítés. A favágók és a fuvarosok folytatták régi foglalkozásukat, a többiek megtanulták a kőfaragó mesterséget, a tutajozást, egyesek a szénégetést. A kereset nélkül maradt mesterek egy része Feketeerdőre (Bihar megye), más része pedig Medgyesre vándorolt munkát keresni.

1870-ben a kincstár a görgényi uradalmat félmillió forinton visszaváltotta, s Üvegcsűr lakóit a szabadfoglalkozással szerzett telkek, legelők és erdők megvételére kötelezte. A lakhelyek holdját 5 forintért, míg az erdő holdját 10 forintért váltották meg 20 év alatt.327

Görgényüvegcsűr lakóinak többsége római katolikus vallású. Vallásuk gyakorlása érdekében a Bornemisza család eleinte egy kápolnát építtetett. Idő teltével ez a kápolna már nem felelt meg a követelményeknek, helyette, Szász István kőműves irányításával, templomot építtetett (1880). A templomot Nepomuki Szent János tiszteletére 1887. június 10-én Lönhárt Ferenc püspök szentelte fel. A főoltár ékessége, a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló olajfestmény Bécsben, a Hübner cégnél készült.328

Az üvegcsűri római katolikus egyház 1779 és 1900 között leányegyháza volt a görgényszentimrei anyaegyháznak. 1900. november 14-én lett önálló egyház. Különválását a görgényszentimrei anyaegyháztól való nagy távolság és a hívek számbeli nagysága (800 személy) indokolta. Római katolikus lakossága ma is hű ápolója vallásának.

Iskolája kezdetben a római katolikusoknak és az ev. reformátusoknak is volt. Fenntartani - az igényeknek megfelelően - egyik felekezet sem tudta. Kéttantermes állami iskolája 1872-ben épült.329 Az iskola mellé tanítói lakást is építettek. Az állami iskola első tanítója Török Lőrinc volt, akit Varga József, Tordai László, Gámpé Ferenc és Gámpéné Boross Berta követett. 1896-ban a tanköteles gyermekek száma 237 tanuló volt. Iskolába járt 182 tanuló, melyből 153 (90 fiú, 63 lány) mindennapi iskolás, 29 ismétlő tanuló volt. A 2000-2001-es tanévben az I-VIII. osztályos iskolának 237 tanulója volt, a tanítók és tanárok száma 24. A tanulók zöme magyar. A román tagozat tanulóinak egy része az V. osztálytól kezdve a környező tanyákról (Lárgatelep, Kásvavölgy) származnak. Az óvodába 76 óvodás járt, három óvónő vezetésével három csoport működött, melyből egy csoport román nyelvű. Szép, rendezett emeletes iskolája van, tornateremmel és parkkal.

A falu nevezetes szülöttei: Dr. Boros József (1890-1973) római katolikus kanonok, püspökhelyettes; Dr. László Ferenc (1895-1977) római katolikus kanonok, szentszéki tanácsos.

Görgényüvegcsűr lakói kevés művelhető szántófölddel rendelkeznek, emiatt egyéb foglalkozásokat űznek: egyesek fakitermelők, szénégetők, többségük kőfaragó és építész. Szaktudásuk, hozzáértésük miatt keresettek országszerte és külföldön (Magyarország, Szlovákia) is. A faluban jelenleg vannak kisebb fakitermelő és -feldolgozó vállalkozások. Működnek építkezési csoportok is, amelyek az ország nagyobb városaiban vagy külföldön dolgoznak.

Görgényüvegcsűr a XVIII. század végén még telep volt, csak a XIX. század első felében (1847) emelkedett községi rangra. Vegyes lakosságú település. A magyar és román favágók mellé különféle nemzetiségű szakmunkások: németek, csehek, tótok, olaszok telepedtek le. A szakmunkások az új környezetben elsajátították a magyar nyelvet és szokásokat, nevüket saját elhatározásból magyarosították (1897): a Petrások Péterfire, a Hortáverek Mártonfira, a Wachanok Lászlóra, a Stomfelék Bálintra, a Dobránok Darabontra, a Gámpék Boross.

A lakosság száma és nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása (1850-1992):

Év Román Magyar Német Egyéb Összesen
1850 106 405 53 25 589
1900 150 957 8 2 1117
1910 188 1064 2 - 1254
1930 258 1164 - 8 1430
1941 218 1351 - 5 1574
1966 224 1469 - - 1693
1977 237 1555 1 - 1793
1992 258 1614 - 1 1873331

Vallási felekezet szerinti megoszlásuk 1992 januárjában: ortodox: 237, görög katolikus: 5, római katolikus: 1557, református: 64, unitárius: 2, egyéb: 8.332

Görgényüvegcsűr dolgos, szorgalmas lakói, lelkes vezetői munkájának eredményeként lendületesen fejlődő település, modernül felszerelt iskolával, óvodával, 400 férőhelyes művelődési otthonnal, orvosi rendelővel, áruházzal és szolgáltatási egységekkel rendelkezik. Lakói hű ápolói a régi szokásoknak, táncoknak, énekeknek, hagyományoknak.

Görgényüvegcsűr elsősorban a László pedagógus családnak köszönhetően rendelkezik ilyen rendezett és szép középületekkel.

Görgényüvegcsűrön kívül Görgényszentimre községközponthoz még az alábbi települések tartoznak: Görgényadorján, Kásva, Kásvavölgy, Lárgatelep, Görgényorsova, Kincsesfő, Szécs, Pálpatak.

 

GÖRGÉNYADORJÁN

Első írásos említése Yordani néven 1333-ból származik.333 Nevének más változatai a dokumentumokban: 1393: Adrián, 1453: poss. seu villa Adrianus, 1575: Adorian, 1644: Adorján, 1760-62: Adorjány, 1854: Adorján, Adrián, 1913: Görgényadorján.334

1333-ban plébániatemploma van, papja, Henrik ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 2 régi banálist fizet.335 Későbbi adat nincs sem híveiről, sem templomáról.

Görög katolikus iskoláját az 1850-es években szervezték, 1894-ben egytantermes iskolát építettek. Tanító: Zehan Simon, képesített.336 A második világháború után új iskolaépületet emeltek, két tanteremmel.

Az 1850 és 1992 között végzett népszámlálások adatai szerint lakossága 250 és 503 lélek között váltakozott. 1930-ban: 435 román, 6 magyar, 62 egyéb (7 zsidó, 55 roma), összesen: 503 lakosa volt, 1992 januárjában: 320 román és 2 roma.337

 

KÁSVA

Görgényszentimre északkeleti szomszédja, a Görgényszentimre és Görgényüvegcsűr közötti útvonal mentén fekszik egy völgyben. Első írásos említése 1453-ból való: Poss. seu villa Caswa.338 Görgény várához tartozott.

Az iskolájáról az első írásos tudósítás 1760-ból származik.339 A kőalapú, fából épült és zsindellyel fedett iskoláját 1877-ben építették. Ekkor Pop Ioan volt a tanító, képesített, szolgálati évei: 15 év.340 1954-ben állami pénzalapból, a lakosság anyagi hozzájárulásával és munkájával emeletes iskolát építettek a tantermek, az irodahelyiség, a könyvtár és a laboratórium részére. Román lakosságú település. Az 1784-87-es népszámlálás idején 98 családban 506 lélek (258 férfi, 248 nő) lakott. A férfi lakosság foglalkozás szerint így oszlott meg: pap - 2, nemes - 1, paraszt - 38, örököseik - 36, zsellér - 72, egyéb - 12, az 1 és 12 év közötti gyermekek száma - 81, a 13-17 év közöttieké - 16.341

Lakosságának száma és etnikai megoszlása (1850 és 1992):

Év Román Magyar Egyéb Összesen
1850 613 17 41 671
1900 1051 39 - 1090
1910 1144 27 7 1178
1930 1127 12 95 1234
1977 738 4 - 742
1992 639 3 - 642342

1956-ig közigazgatásilag még Kásvához tartoztak: Kásvaivölgy, Lárgatelep és Pálpatak, ezután pedig Görgényszentimre lett a községközpont.

KÁSVAIVÖLGY (Fundoaia) lakosságának száma 1956-ban 140, 1992-ben 175 (170 román, 5 roma); LÁRGATELEP (Larga): 1956-ban 109, 1992-ben 119 lélek (116 román, 3 magyar); PÁLPATAK (Páuloaia): 1992-ben: 280 román lakosú település.343

 

GÖRGÉNYORSOVA

Görgényszentimrétől délkeletre fekszik, Görgényszentimre községhez tartozó település. Első írásos említése 1453-ból származik: Predium Orsowa.344 A görgényi várhoz tartozott.

A görgényorsovai oktatásról a XVIII. század elején történik először említés.345 Az 1850-60-as években a 45-50 tanköteles gyermek egy bérelt helyiségben tanult. 1892-ben fából építettek egy tantermet és tanítói lakást. Felekezeti iskola volt. Tanító: Albu Vasile.346 1959-ben fejezték be a négytantermes, egy irodahelyiséggel, igazgatói lakással rendelkező iskola építését. Az iskola eleinte I-IV., majd 8 osztállyal működik.

Lakosságának túlnyomó többsége román. Az első magyarországi népszámláláskor 65 házban 74 család, 407 lélek (213 férfi, 194 nő) lakott. Férfi lakosságának foglalkozás szerinti megoszlása a következő volt: pap - 2, nemes - 32,paraszt - 40, örököseik - 35, zsellér - 32, egyéb - 8; az 1-12 év közötti gyermekek száma - 54, a 13-17 éveseké - 10.347

Lakosságának száma és nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása (1850-1992):

Év Román Magyar Egyéb Összesen
1850 581 4 12 597
1910 930 8 5 943
1930 1076 1 3 1080
1941 1093 11 16 1120
1992 809 2 - 811348

1956-ig a SZÉCS (Orsova Pádure) nevű házcsoport Orsovához tartozott, utána meg Görgényszentimre községhez. Lakosságának száma 1956-ban 171, 1992-ben 169 (165 román, 4 egyéb).349

KINCSESFŐ Görgényszentimrétől délkeletre fekszik; közigazgatásilag Görgényszentimre községközponthoz tartozik. Az első magyarországi népszámlálás idején (1784-87) 308 lelket (150 férfi, 158 nő) számlált.350 A legnagyobb létszámban 1941-ben lakták: 605-ön (601 román, 4 magyar). Az 1992-es népszámlálás évében itt 310 személyt írtak össze, mind románok.351

 

GÖRGÉNYHODÁK

Görgényszentimrétől keletre fekszik. Első írásos említése 1453-ból származik: Poss. seu villa Hodak.352 Nevének egyéb változatai: 1469-ben: Hadak, 1733ban: Hudák, 1760-62-ben: Hodák, 1824-ben: Hudac, 1839-ben Görgény Hodák, Hudák pe Ruu (Ráu), Hodaka Gurgijului, 1850-ben: Hodagu, 1854-ben: Görgény Hodak, Hodac.353

Eleinte Görgény várához tartozott. 1465-ben a losonczi Dezsőfi (Pásztói), nádasdi Ungor, Báthori, Bethlen, 1. Bánffy és Szobi családoké.354

A településen folyó oktatásról a XVIII. század végén történik említés.355

Görög katolikus iskoláját 1834-ben szervezték. 1889-ben új iskolát építettek egy tanteremmel. Tanító: Maior Leon, képesített. Görögkeleti iskolája az 1850es években létesült. 1889-ben új, kéttantermes iskolát emeltek. Tanító: Zaharia Frandes.356 A második világháború után 13 tantermes iskolát építettek. Az itt működő iskolán kívül még iskolák léteznek a községhez tartozó más településeken is. A 2000-200l-es tanévben a községközpontban, Hodákon és Tokán I-VIII. osztályos iskolák, Erdődubistyén és Arsicán l-l tanerős osztály működött. A hodáki iskolában 8 tanító és 14 tanár 327 tanulót, Tokán 6 tanító és 9 tanár 236 tanulót tanított, az Erdődubistyén működő egytanerős iskolában 9 tanuló, míg az arsicai, ugyancsak egytanerős iskolában 4 tanuló tanult. A községben az óvodások száma 198 (ebből Hodákon 100), míg az óvónők száma 10 személy (Hodákon 5) volt.

Hodák területe 3247 hektár. Földje nem alkalmas földművelésre. Megélhetésüket az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés és a közeli városokban működő vállalatokban végzett munka után járó jövedelem biztosítja.

A község nevezetes népi együttese az 1956-ban alakult hodáki furulya-együttes, melynek teljesítményét többször is díjazták a különböző kulturális rendezvényeken.

Hodák románok lakta község. Az 1784-87-es népszámlálás idején 106 házban, 120 családban 631 lélek (325 férfi, 306 nő) élt. A férfiak foglalkozás szerinti megoszlása: pap - 6, nemes - 6, paraszt - 57, ezeknek örököse - 52, zsellér

Görgényhodák községhez hét település tartozik. 1992-ben GÖRGÉNYHODÁK 2426 lakosából 2403 román, 3 magyar, 2 német, 18 roma; ARSICA: 99 román; BIKÁS: 142 lakosából 140 román, 2 magyar; ERDŐDUBISTYE: 445 lakosából 444 román, 1 német; MIRIGALJA: 45 román; TOKA: 1696 lakosából 1695 román, 1 magyar; URICSE: 72 román.358 1956-ban különvált Arsica, Bikás, Erdődubistye, Mirigalja, Toka, Uricse. A 2426 görgényhodáki lakos felekezeti megoszlása: 2066 ortodox, 271 görög katolikus, 4 római katolikus, 74 pünkösdista, 11 adventista.

 

LIBÁNFALVA

Szászrégentői keletre fekszik. Görgényhodák és Erdőlibánfalva szomszédja. A település neve a szláv eredetű Libán (Lubán) személynévnek és a birtokos személyraggal ellátott falu főnévnek az összetétele. A román Ibánesti (többes szám) „Libánfalva" a magyar névváltozathoz képest másodlagos.359

Első írásos említése 1453-ból való: Poss. seu villa Lybanfalwa.360 Nevének egyéb változatai: 1644: Libanfalva, 1645: Libanfalua, 1733: Libánfalva, 1750: Ibanfalva, 1824: Ibenyésty, Ibánesti, 1850: Ibánesti, 1854: Libánfalva, Ibánesti, Ibánesti Pádure, Erdőlibánfalva, cátun al satului Ibáne§ti.361

A libánfalvi iskoláról a XVIII. század második felében történik említés, felekezeti iskola volt.362 Görög katolikus iskoláját az 1850-es években szervezték.

Tanítók: Rákotzi János, Pop Vazul, Mare Gyula. A görögkeleti iskola keletkezési éve ismeretlen. Iskolaháza 1891-ben épült, két tanteremmel. Tanító: Cofar Ioan.363 A jelenlegi emeletes iskolaépületet, 7 tanteremmel, laboratóriummal, múzeummal, irodahelyiséggel, az óvodások részére egy teremmel, 1950-ben építették. A községhez tartozó településeken, Erdőlibánfalván, Tireuban, Dulcsán és Iszticsón is létezik I-VIII. vagy I-IV. osztályos iskola.

A falu nevezetes szülöttei: Nicolae Petra Petrescu (1848-1923) közgazdász, közíró, a szebeni „Astra" nevű központi könyvtár könyvtárosa és levéltárosa 1877 és 1883 között. Dr. Eugen Nicoará (1893-1985) orvos, a román kultúra mecénása, középületek építtetője Régenben.

Területe 4758 hektár. Hegyes vidék, földje nem alkalmas földművelésre. A lakosság fő jövedelmi forrása az állattenyésztés, az erdőkitermelés és a fafeldolgozás. Az 1989-es decemberi politikai változás után a községben létesült magánvállalkozások: a MIRDATOD nevű tejbegyűjtő és -feldolgozó magánvállalkozás és a fűrészüzem.

Libánfalva és az ide tartozó települések, házcsoportok lakói, egynéhány magyar és roma kivételével, mind románok. Az 1784-87-es népszámlálás idején Libánfalván 141 házban 157 család, 844 lélek (442 férfi, 402 nő) élt. A férfiak foglalkozás szerint a következőképpen oszlottak meg: pap - 3, paraszt - 108, örököseik - 105, zsellér - 51, szabadságolt katona - 1, egyéb - 15; az 1 és 12 éves gyermekek száma - 123, a 13 és 17 éveseké - 36 volt.364

Libánfalva lakosainak száma és anyanyelvi megoszlása (1850-1992):

Év Román Magyar Német Egyéb Összesen
1850 1390 - - 56 1446
1880 2021 63 37 85 2206
1910 3320 163 21 49 3553
1930 4158 45 2 48 4253
1941 4538 131 1 7 4677365
1992 2378 6 - 8 2392366

(A magyar és német lakosoknak a XIX. század utolsó évtizedeiben és a XX. század elején Libánfalván való megjelenése és növekvő számuk - különösen a magyaroké - a fakereskedelemmel, a növekvő erdőkitermeléssel s a görgényi tutajozás fellendülésével hozható összefüggésbe. 1956-ban különvált Erdőlibánfalva.)

Libánfalva községet tíz település, házcsoport alkotja: LIBÁNFALVA (községközpont), BLIDIRÁSZA-HÁZCSOPORT: 1992 januárjában 223 lakosából 222 román, 1 roma; DISZNÓPATAK: 261 lakosából 255 román, 6 magyar; DULCSATELEP: 336 román; ERDŐLIBÁNFALVA: 492 lakosából 491 román, 1 roma; LAPOSNYATELEP: 71 lakosából 51 magyar, 20 román; NAGYPATAK: 158 román; TIREU-HÁZCSOPORT: 44 román; TISZIEUTELEP 297 lakosából 296 román, 1 magyar; ZIMC: 56 lakosából 55 román, 1 magyar.367 (Megjegyzés: Blidirasza, Disznópatak, Dulcsa, Laposnyatelep, Nagypatak, Tireu-házcsoport, Tiszieutelep, Zimc 1956-ig Erdőlibánfalva részei voltak.)

Görgény lakosságának évszázadok óta fontos jövedelmi forrása az erdőkitermelés, a fa szállítása és értékesítése. A Görgényi-havasok faanyagának szervezett és ipari méretű kitermelésére csak a XIX. század utolsó évtizedeiben, 1871 után került sor. Ezt a műveletet 1876-ig a Görgény völgyi erdőgondnokságok adminisztrálták. Az 1876-os évtől kezdve a fa értékesítésének jogát a kincstártól egyes bécsi és régeni fakereskedő cégek vették bérbe, 20-20 évig tartó időszakra. Utána ez a jog a román állam hatáskörébe került.

A kitermelt faanyag a Görgény vizén és a Maroson tutajozással jutott el a megrendelési helyre. A tutajokat a laposnyai duzzasztógátban tárolt víz segítségével úsztatták le a Görgény folyón a Marosig. A Görgény folyón való tutajozás az 1870-es évektől 1905-ig, a Régen-Laposnya közötti kisvasút felépítéséig tartott. Utána a fának a Görgényi-havasokból Régenbe való szállítása már ezen a vasúton történt.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet