Előző fejezet Következő fejezet

SZÁSZRÉGEN VONZÁSKÖRZETÉHEZ TARTOZÓ LUC MENTI TELEPÜLÉSEK

 

Szászrégentői északnyugatra négy vegyes lakosságú, Régen vonzáskörzetéhez tartozó település van: Dedrád, Dedrádszéplak, Bátos és Vajola. Ezen települések alkotják Bátos községet. A múltban a négy település közül háromnak túlnyomó többségben szász lakossága volt. A szászok betelepítése erre a vidékre a XII-XIII. századra tehető. A vidék népesedésének alakulásában fontos szerepet játszott a Tomaj-nembéli (II.) Dénes nádor és fia, Losonczi (III.) Dénes ispán, valamint ennek fia, (I.) Tamás.368 A betelepítés következtében számos szász lakosságú települése keletkezett, mint például a már említett Alsó- és Felsőidecs, Szászrégen és a szóban forgó Bátos, Dedrád és Vajola.

A Felső-Luc patak menti települések közül az oklevelekben első ízben Dedrádszéplakról történik említés.

 

DEDRÁDSZÉPLAK

Szászrégentői északnyugatra, a Luc-patak bal partján fekszik. A Széplak helynév földesúri lakra, mégpedig a Kacsics nemzetség birtokközpontjára utal. A megkülönböztető Dedrád előtag Dedrád szomszédságával kapcsolatos.369 Első írásos említése SCEPLOC néven 1228-ból való.370 Széplak 1228-as okleveles említése kapcsolatos a Gertrúd elleni összeesküvést követő királyi intézkedésekkel. A Simon bántól elkobzott és a Dénes tárnokmesternek adományozott uradalom felöleli Széplak, Bátos, Disznajó, Erdőszakái, Dedrád, Vajola, Monor, Kissajó és a mögöttes hegyvidék területét. A határjárásban szomszédos faluként Magyaró, Vécs, Lövér; határos birtokosként Dénes mester (régeni uradalom), Bana ispán (Szentesháza), István fia János, Imre (Újfalu), Kökényes (Ludvégfalva, Péntek) és Demeter (Paszmos) említődik. 1319-ben a régeni uradalom része; ekkor (Losonczi) Dénes fia, Dénes fiainak osztozásakor Istvánnak jut.371

Az 1330-as években már egyházas hely. 1333-ban plébániatemploma van. Ebben az évben papja, Péter a pápai tizedjegyzék szerint 6 régi banálist fizet.372 Egy XV. század második feléből származó, Széplakkal kapcsolatos oklevél373 arról szól, hogy 1470. február 10-én Hedvig asszony, Losonczi Albert özvegye, s a fiai, László és István, egy malomhelyet adományoztak a helységben lakó Kopa Tamás jobbágyuknak, aki a Luc-patakon malmot épített, és e malom jövedelmének felét évente a Szűz Mária tiszteletére szentelt itteni egyháznak, illetve az egyház törvényes plébánosának adja. Az oklevél értelmében „Ha pedig a nevezett Tamás meghalna, az egész malom erre az egyházra szálljon". 1501-ben Mocsi (Mochi) Barnabás itteni jobbágy neve szerepel.

Széplak eredetileg a Kacsics nemzetségbelieké (XIII. sz.), majd a Tomaj nemzetségből való losonczi Bánffy, zálogban a Rhédey, Demjéndi, Dési, zalaházai Zalai, lónai Toki, sólyomkői Ördög, továbbá a Galaczi, a Széplaki és más családok birtoka.374 A XIX. század végén Dedrádszéplak legnagyobb birtokosai Farkas József (180 hold birtok) és Farkas Mihály (221 hold birtok) volt. A Borbereki Farkas család régi nemes família. Farkas Tamást már 1493-ban említik mint a székelyek alispánját. Ezen családból valók: néhai Farkas Mihály, neje zágoni Gruzda Borbála dedrádi és széplaki birtokos, kinek fia: Mihály, neje zilahi Éltető Krisztina; ezeknek gyermekei: Farkas Gyula birtokos Magyarrégenben, Farkas Albert birtokos és Maros-Torda vármegye alispánja; Farkas Mihály és József birtokos Dedrádon és Széplakon. Birtokaik: Magyarrégen, Szászrégen, Füleháza, Palotailva, Gödemesterháza, Maroshévíz, Dedrád, Széplak, Bátos, Szászludvég és Oláhújfalu határaiban voltak. Farkas Mihály tevékenyen részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, fia Albert 1885-ben a marosi alsó járás szolgabírója, 1889-től főszolgabíró, 1902 óta Maros-Torda vármegye alispánja. Felesége zilahi Éltető Katalin.375

A dedrádi evangélikus templom fij. Jorga F. rajza)

Dedrádszéplak nevezetes épületei a református és az ortodox templomok. Közülük a református templom a régebbi. A jelenlegi épület helyén álló egykori templom építési éve ismeretlen. Feltételezhető, hogy a korábbi templomnak kazettás mennyezete volt, melynek egyik, az orgona bal oldalán megmaradt kazettáján a következő felirat olvasható: „Készült 1670. Festetett 1848"-ban. A régi templomot 1890-ben újraépítették, jellegzetes stílus nélkül. Újraépítését a déli fal belső oldalán látható felirat tanúsítja: „Isten segedelméből és a hívek buzgóságából e templom falai újból építtettek az 1890-ik évben, Papp Lajos lelkészsége és Demeter Mihály gondnoksága alatt." A templom szentélyből, hajóból, portikuszból és toronyból áll. Hossza 18 m, szélessége 7 m, magassága 6 m. Tornya 17 méter magas. Anyaga tégla. Száztíz éves fennállása alatt többször renoválták. Utóbbi javítását Rátoni J. Csaba református lelkipásztor végeztette 2000-ben. A templomot újrafestették, kicserélték a tetőcserepeket. A cinterem kapuja a népi építészet szép alkotása. Felirata szerint: „Épült Vészi András curatorságában, Demeter István által." Az ortodox vallású hívek temploma a két világháború között épült, egy kis fatemplom helyére.

Az ifjak vallásos erkölcsi szellemben történő oktatása és nevelése érdekében a református egyház megszervezte a felekezeti iskolai oktatást. Az egyházat ebben a tevékenységében segítették a szülők és a Görgényi Református Egyházmegye. A parókia irattárában található Erdélyi Ev. Református Anyaszentegyház Névkönyveiből megismerhetjük a református egyházközség tisztviselőinek és alkalmazottainak névsorát. Ezek szerint Széplak kántortanítói a XIX. század második felében és a XX. század elején: Nagy Mihály, Katona Márton, ifj. Simon József, Pap Lajos és Pataki Lajos. A két világháború között és utána: Andrássy Kálmán, Szabó Dénes, Szabó Rozália, Kocsis József, Szabó Katalin, Gáli Piroska, Kocsis Sándor, Demeter József, Demeter Mária és mások. Az 1950-60-as években egy ideig román és magyar tannyelvű második tagozat is működött a faluban. A magyar tagozat tanulói - a helybélieken kívül - ludvégi, bátosi és vajolai diákok voltak.

Az 1948-ig működő református iskola tanulóinak száma évenként általában 50 és 80 között váltakozott. Sok volt azoknak a tanköteles gyermekeknek a száma is, akik objektív okok miatt nem járhattak iskolába. A második világháborút követő diktatúra iskolapolitikája nem kedvezett a magyar nyelvű oktatásnak. Volt olyan időszak, amikor csak román nyelvű oktatás volt a faluban. Az 1989es decemberi események után ismét lehetővé vált a magyar nyelvű iskolai oktatás megszervezése. Jelenleg a faluban a román nyelvű osztályok mellett működik egy kis létszámú összevont magyar nyelvű elemi osztály is, Peres Ágota tanítónő vezetésével.

Dedrádszéplak lakosságának mindenkori alapfoglalkozása a földművelés és az állattenyésztés. Gazdaságának helyzetéről, nagyságáról képet alkothatunk egy XIX. század végi mezőgazdasági statisztikai kimutatásból. A kimutatás szerint 1897-ben a falu mezőgazdasági területe 1631 kat. hold volt: 1195 hold szántó, 68 hold kert, 242 hold rét, 9 hold szőlő, 18 hold erdő, 99 hold nem termő terület. Igásállatállománya 18 ló-, 15 ökör- és 40 tehénfogatból állt.376

Dedrádszéplak vegyes lakosságú település. Lakossága számarányát tekintve az utóbbi évtizedekig a magyar lakosság volt túlsúlyban. Egykori népszámlálási adatok alapján képet alkothatunk a falu népességéről, nemek szerinti és társadalmi megoszlásáról, nemzetiségi összetételéről. A Pragmatica Sanctio korában (1720-21) Széplakon 8 jobbágyot, 14 zsellért és 10 más családot írtak össze.377 A hat évtizeddel később végzett összeírás már részletesebb adatokat tartalmaz a lakosság számát, nemek és társadalmi megoszlását illetően. Az 1784-87-es népszámlálás szerint Széplakon 85 házban 96 család, 484 személy lakott. Nemek szerinti megoszlásuk: 247 férfi, 237 nő. A férfiak foglalkozás szerint így oszlottak meg: pap - 1, nemes - 59, paraszt - 45, ezeknek örökösei - 33, zsellér - 42, egyéb -10; az 1 és 12 éves gyermekek száma - 46, míg a 13 és 17 éveseké 11 volt. A későbbi években - 1850, 1910, 1930, 1941, 1992 - végzett népszámlálások adatai már tartalmazzák a lakosság etnikai, egyesek a felekezeti megoszlását is.

Év Román Magyar Német Egyéb Összesen
1850 241 332 - 36 609
1910 292 393 2 6 693
1930 279 386 4 52 721
1941 306 403 1 88 798
1992 591 342 8 99 1040379

Felekezeti megoszlás szerint: 635 ortodox, 2 görög katolikus, 304 református, 82 római katolikus, 7 evangélikus, 9 adventista, 1 egyéb.380

Szászrégen vonzáskörzetéhez tartozó, a várostól északnyugatra fekvő szász települések - Bátos, Dedrád, Vajola - neve a dokumentumokban 1319-ben bukkan fel először. Ebben az évben valósult meg ugyanis a Losonczi (III.) Dénes fiai, Tamás, István és Dezső közötti birtokmegosztás. Tamásnak jutott: Régen, Beresztelke, Sajó, Monor, Rosk, Magyarszakái, Szászdisznajó, Monyoró, Marosoroszfalu; Istvánnak: Dedrád, Széplak, Gléden, Vécs, Felidecs, AJidecs, Holtmaros, Felsőoroszfalu (Oroszidecs); Dezsőnek: Bátos, Vajola, Szászszakái, Disznajó, Veresszék, Felfalu, Lövér.381 A megosztással kialakult a Tomaj-nemzetség három ága: Tamás a Losonczi és losonczi Bánffy család közös őse, testvére, Dezső a losonczi Dezső vagy Dezsőfi családé, István időközben elhunyt. A losonczi Bánffyakon kívül ezeken a településeken még rendelkeztek birtokokkal más családok is. így Bátoson a nádasdi Ungor, a Bethlen és Szobi családok; Dedrádon a Losonczi, Bánffy, Rhédey, Demjéndi, Dési, a zalaházai Zalai, a lónai Toki, a sólyomkői Ördög, a harinai Farkas és a bikoli Bikli családok; Vajolán a Pásztói, a nádasdi Ungor, a Báthori, Bethlen, Szobi családok.382

Az 1330-as években mindhárom település már egyházas hely. Az Ózd (Uzdiszentpéter) központú, ózdi főesperességhez tartoztak. A reformáció idején a XVI. század közepén megszűnt az ózdi főesperesség egysége. Belőle kivált a régeni dekanátus, a hozzá tartozó szász falvakkal: Bátos, Dedrád, Alsó- és Felsőidecs, Petele, Kissajó, Hosszúpatak, és régeni káptalan néven működött tovább mint evangélikus egyházszervezet. Vajola a tekéi káptalanhoz tartozott. A magyar református egyházszervezetek a marosi esperességbe olvadtak bele.383

A négy település - Dedrád, Dedrádszéplak, Bátos, Vajola - közül fontosabb szerepe Bátosnak volt.

 

BÁTOS

Neve a Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A román Batos. „Bátos" a magyarból való.384 1319-ben possessio Batus néven szerepel. 1332-ben plébániatemploma van, papja Albertus (Albert) ebben az évben, a pápai tizedjegyzék szerint 1 és fél fertó ezüstöt fizet, majd 45 régi banálist, 1334-ben 30 régi banálist, 1335-ben pedig 1 fertót és 1 sektin ezüstöt.385 1357-ben plébánosa Petrus Vilhelm. Temploma eredetileg a XIV. századból származik, és bazilika formája volt. Szent András tiszteletére szentelték. 1728-ban tűzvész pusztította el. Újjáépítik barokk formákkal, de megőrizte gótikus ablakait, gótikus nagy oltárát és fa keresztelőmedencéjét. Különálló tornyán az 1638-as dátum van.386

Középkori szász lakossága a reformáció idején lutheránus lesz. A XVIII. században is lutheránus anyaegyház, és továbbra is az marad. A XIX. század végéig Bátoson más egyház nem volt. A második világháború után az ide költözött római katolikusok plébániát szerveznek, és templomot építenek. Hozzájuk hasonlóan cselekedtek az ortodox hívők is.

1507-ben „oppidum Bathus" (Bátos vásárváros) rangon jelenik meg a dokumentumokban. 1455-ben az itteni gerébről (bíró, elöljáró, vezető), 1462-ben Schlecht Márton jobbágyról, 1471-ben pedig a helyi plébánosról történik említés. 1508-ban „Geréb" Fábiánt, Farkas Györgyöt s Bálintot mint a Szobi Mihály jobbágyait említik.387 1629-ben Bátos Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől előjogokat kap, lakosai visszaválthatták szabadságukat, felszabadulhattak a jobbágyság alól. Bátos ugyanakkor pallosjoggal (ius gladii) is rendelkezett. Joga volt elítélni és megbüntetni a bűnösöket.388

 

DEDRÁD

1319-ben: possessio Dedraad; 1325: Jo. (Joannes, Johannes) pleb. (anus) de Dedrád.389 A széplaki uradalom 1228-i határjárása magában foglalta Dedrád területét, s ennek mai határát követte kelet, dél és nyugat felől. Mivel az 1228-i Régenbői Széplakra vezető határjárási útvonal Dedrádra vezet, és Dedrád mai német neve Zepling, azaz Széplak, valószínűleg Dedrád eredeti neve volt Széplak, és a széplaki magyarokat a németek dedrádi betelepítésekor telepítették át a Bátos területéből kihasított határrészre - állapítja meg Györffy György az idézett könyvének Dedrádról szóló részében. Dedrád 1319-ben a régeni uradalom tartozéka; 1325-ben a dedrádi pap, János, mint Losonczi István ügyvédje (procuratora) van jelen a székeskáptalan előtt tárgyalandó birtokmegosztási ügyben. 1332-ben ugyanez a János a pápai tizedjegyzék szerint 1 fertó ezüstöt fizet, majd 3 fertót, 1333-ban 12 banálist, 1334-ben fél fertót, majd 7 régi banálist és 11 verőceit, 1335-ben pedig 7 kuntint.390

1444-ben Miklós a plébános. Dedrád szász lakóinak telepítése legkésőbb a XIII. század első felére esik, így templomának építési ideje is ekkorra tehető.391

 

VAJOLA

1319-ben Veylla néven szerepel az oklevelekben, 1332-ben: Veyla, 1455-ben Vyola, 1587-ben: Vajola formában.392 Területén Radus helység állott, mely 1241ben, a tatárjárás idején elpusztult. 1332-ben plébániatemploma van, ekkori papja Hertwicus (Hertvik) a pápai tizedjegyzék szerint 5 kuntint fizet, 1333-ban Jakab plébános 7 kuntint, 1334-ben 6 garast, majd újra 6 garast, 1335-ben pedig 5 garast.393

Középkori temploma - nagy átalakításokkal 1778-ban - ma is áll. Torony nélkül épült. Tornyát jóval később, lenn a falu közepén építették. Elődje északnyugatra egy völgyben állott.394 Középkori lakossága a reformáció idején lutheránus lesz. A XVIII. században református egyházáról tudunk, de valószínű, hogy ez egy olyan település, mely bár a református superintendáns alá tartozott, de lutheránus maradt. Később is csak lutheránus egyháza van. Itt a romák is lutheránusok, ami egyébként ritkaság. 1944 után a templom a görögkeleti vallásúak használatába ment át. A második világháború után az elmenekült szászok helyébe betelepült római katolikusok egyik lakásból kápolnát rendeznek be. A múltban ezen szász települések lakói szorgalmas gabona-, gyümölcs-, szőlőtermesztő és állattartó gazdák voltak. A szomszédos településekhez képest, Bátos, Dedrád és Vajola lakói nagy kiterjedésű, földművelésre alkalmas területekkel rendelkeztek. 1897-ben például Bátos 8540 katasztrális hold (ebből 4863 hold szántóföld), Dedrád, a másik gazdag szász település, 4856 hold (ebből a szántóföldeké 3032 hold), Vajola pedig 3691 hold összterülettel (ebből szántóföld 1968 hold) rendelkezett. Bátoson a 435 gazdaságban 69 ló-, 185 ökör- és 139 tehénfogat, Dedrádon a 412 gazdaságban 47 ló-, 111 ökör-, 316 tehén- és 1 bivalyfogat, míg Vajolán 181 gazdaságban 34 ló-, 55 ökör- és 102 tehénfogat állt a gazdaságok rendelkezésére.395

A Felső-Luc menti települések szász lakói nagy gyümölcstermesztő hagyományokkal rendelkeznek. 1897-ben pl. a gyümölcsfák száma Báloson 18 809, Dedrádon 12 462, Vajolán pedig 6540 volt. Ezen települések ma is nagy gyümölcstermesztő vidéknek számítanak.

Népességi viszonyaik: az 1784-87-es népszámlálás idején Bátos mezővárosnak 2094 (1054 férfi, 1040 nő) lakosa volt. A 414 család 401 házban lakott. A férfi lakosság társadalmi helyzete szerint a következőképpen oszlott meg: pap - 2, polgár - 1, paraszt - 301, ezeknek örökösei - 250, zsellér - 186, egyéb - 56. Az 1 és 12 éves gyermekek száma - 190, a 13-17 éveseké - 68.396 Dedrád 1076 lakosa (526 férfi, 550 nő) 202 családban, 192 házban élt. A férfiak társadalmi helyzete szerinti megoszlása: pap - 2, paraszt - 127, örököseik - 113, zsellér - 98, egyéb - 30; az 1 és 12 éves gyermekek száma - 119, a 13-17 éveseké - 37.397 Vajolán 149 házban 166 család, 859 lélek (428 férfi, 431 nő) élt. A férfi lakosság foglalkozás szerinti megoszlása: pap - 1, tisztviselő - 1, paraszt - 135, leszármazottaik - 111, zsellér - 72, egyéb - 19; az 1 és 12 éves gyermekek száma - 72, a 13 és 17 éveseké - 17.398

Az ittlakók etnikai összetételét vizsgálva megállapítható, hogy a második világháborúig szászok laktak túlnyomó többségben. A második világháború után nagy változások történtek, mind a lakosság számát, mind nemzetiségi összetételét illetően. A beállt változásokat tükrözik az alábbi statisztikai adatok: 1941ben a három településen 4540 személy élt, melyből 3958 lélek szász nemzetiségű volt.

 

Helység Év Román Magyar Német Roma Egyéb Összesen
Bátos 1941 109 76 1298 - 60 1543
1992 611 283 46 59 2 1001
Dedrád 1941 48 34 1982 - 64 2128
1992 1258 48 72 40 6 1424
Vajola 1941 50 11 678 - 130 869
1992 213 171 20 151 4 559399

A lakosság számában és nemzetiségi összetételében bekövetkezett változás a szászok Németországba és Ausztriába történő kivándorlásával indokolható. Az emigráltak helyébe kisebb számban székelyek, nagy számban románok telepedtek le.

A Monornál eredő Luc-patak déli irányba haladva átfolyik Bátoson, Dedrádszéplakon, Dedrádon, Beresztelkén, Vajdaszentiványon, és Marossárpatakon ömlik a Marosba. A három utóbbi település - Beresztelke, Vajdaszentivány, Marossárpatak - közül az első kettő 1877-től közigazgatásilag a szászrégeni alsó járáshoz, majd 1950-től Régen rajonhoz tartozott. Még ma is sok szállal - gazdasági, kulturális, családi kapcsolatok révén - kötődnek Régenhez, annak vonzáskörzetéhez.

 

BERESZTELKE

Szászrégentői délnyugatra 4 km-re fekszik. Neve a Bereck személynévnek és a telek birtokos személyraggal ellátott főnévnek az összetétele. A hivatalos úton kialakított román Breaza tulajdonképpeni értelme „nyírfás".400 Első írásos említése 1319-ből származik: poss. Berycteluke401, sacerdos de villa Bricii, Berech Nevének más változatai a dokumentumokban: 1334: Byuchtelki: Berectelke, 1335: Buthteleky, 1366: Bericteluke, 1458: Berecztelky, 1503: Bereczktelke, 1509: Bereczkh Thelke, 1760-62: Berezke, 1824: Beresztelke, Brétzk, 1854: Berecztelke, Ungersdorf, Brefcu.402

Neve a pápai tizedjegyzékben is előfordul, tehát ekkor már egyházas hely. 1458-ban Kána György itteni lakos neve szerepel.403 Hosszú ideig a losonczi Bánffy és Dezsőfi családok birtoka.404 A település kialakulásában - a losoncziakon kívül - Bana ispán is szerepet játszott.

Határának délkeleti részén egy eltűnt falu, Benktelke (Benetelke) nevű település létezett (1351), melynek nevét ma is őrzi a Régen határában levő Beng határnév. A monda szerint a Beng nevet viselő határrész a következőképpen jutott Szászrégen birtokába. Két birtokos főúr - állítólag Kemény és Bethlen - állandóan viszálykodott ezért a birtokért. Az egyik főúr a szomszédos vajdaszentiványi, a másik pedig benetelki birtokos volt. A benetelkiek a vajdaszentiványi főurat kedvelték, akiért elárulták saját urukat. A két főúr között kirobbant harcban a vereséget szenvedett benetelki főúr Régenbe menekült, ahol segítséget kért a város polgáraitól. Ezzel a segítséggel legyőzte a vajdaszentiványi főurat. Ezután a győztes főúr bosszúból felgyújtotta és megsemmisítette az áruló Benetelkét, s azt Régennek adományozta. Innen ered a későbbi német nevű „Binkert", magyarul „Beng" elnevezés.

Beresztelkének 1332-ben plébániatemploma volt, papja, Lőrinc a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 14 régi banálist és 21 új banálist fizet, 1333ban 10 régi banálist.405 Magyar lakosságának egykori temploma a XV. században épült, késő gótikus stílusban. Jelenlegi református templomát 1894-ben, tornyát 1895-ben építették.406 Kegyszerei közül egy ezüstkehely 1677-ből, egy ezüsttányér 1711-ből; egy másik ezüst és arannyal befújtatott tányér 1734-ből származik. Abból az időből van egy kehely is. 1825-ből származik egy ónkanna.

Az iskolájáról való legrégibb adat 1633-ból407 maradt ránk, egy úrasztali fehér takarón a következő felirattal: „an. do. itt való tanítónak Petrus Árpástóinak felesége: Judit hadta az kendőt templomhoz". Az 1700-as évek végén az iskola épülete egy szalmafödelű viskó volt, melynek ablakai üveg helyett lanternával voltak bevonva. 1865-ben, majd 1892-ben új, alkalmasabb iskolaépületet emeltek. Egykori tanítói közül - Petrus Árpástóin kívül - még a következők nevét
ismerjük: Keresztes János (1737), Szabó László (1785-86), Magyari Zsigmond (1786-1804), Gergelyfi N. (1811-1840), Szőlősi Márton (1840-1862), Vajda Miklós 1862-től. Két felekezeti - református és görög katolikus - iskola működött. A református iskolát a losonczi báró Bánffy család tartotta fenn. A tanítók jó ideig terményben kapták fizetésüket. Az iskoláztatást nehezítette a nép szegénysége, továbbá a tanköteles gyermekek nagy száma (az 1894-95-ös tanévben 97 mindennapi és 26 ismétlő tanuló), ezeket ugyanis egy tanító tanítani nem volt képes. Ha a XIX. század végén a tanköteles gyermekek nagy száma okozott problémát, addig száz évvel később már az iskolaköteles gyermekek hiánya okoz gondot. Az 1999-2000-es tanévben ugyanis már csak két összevont elemi és három magyar tannyelvű általános osztály működött 23, illetve 24 tanulóval.

A településnek Szászrégenhez való közelsége, annak vonzáskörébe tartozása hatással volt lakosságának gazdasági, művelődési életére, dalkultúrájára. A beresztelki Református Egyházi Dalkör - a dalköri jegyzőkönyv tanúsága szerint - 1897-ben alakult meg, 26 taggal. A dalárda működésének legeredményesebb időszaka, Nemes Zoltán református lelkipásztor-karnagy idejében, a két világháború közötti évek voltak. A Nemes Zoltán vezette énekkar, a helybeli, a zászlószentelési és kerületi énekkari rendezvényeken kívül, részt vett az országos dalosversenyeken is. Az egyik ilyen dalos versenyen, 1925 szeptemberében, a Marosvásárhelyen rendezett Il-ik országos versenyen a beresztelkiek teljesítményét - csoportjukban harmadik díjjal jutalmazták. Nemes Zoltán eredményes karmesteri tevékenységét Nemes Dénes (1940-1944), Nagy Béla (1945-1948) tanítókarmesterek és Kósa Imre (1958-1960) zenetanár folytatta tovább.408 Beresztelke lakóinak alapvető foglalkozása a földművelés és az állattenyésztés. Földje termékeny, kiválóan alkalmas gabona-, zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztésre. A falu lakóinak 1897-ben 2199 hold földje volt - ebből 1196 hold szántó -, 24 ló-, 17 ökör- és 63 tehénfogat állt rendelkezésükre.409 Jelenlegi lakóinak megélhetési lehetőséget, a földművelés és állattartás mellett, a faluban működő pékség, két tejbegyűjtő- és -feldolgozó magánvállalkozás, két exportra termelő különféle bútorokat gyártó vállalat, egy hegedűkészítő magánvállalkozás, valamint a régeni vállalatokban, kereskedelmi egységekben végzett munka biztosít.

Beresztelke lakosságának száma és etnikai összetétele az idők folyamán a következőképpen alakult: a Pragmatica Sanctio korában (1720-1721) a nyilvántartásba vett 43 személy közül 18 jobbágy, 7 zsellér és 18 más személy volt.410

Az első magyarországi népszámlálás idején Beresztelkén 93 házban, 106 családban 537 lélek (269 férfi, 268 nő) élt. A férfiak foglalkozás szerinti megoszlása a következő volt: pap - 4, nemes - 7, paraszt - 40, örököseik - 37, zsellér - 82, egyéb - 34. Az 1 és 17 éves korú gyermekek száma - 65.411

A település lakosságának száma és etnikai megoszlása (1850-1992):

Év Román Magyar Német Egyéb Összesen
1850 215 383 91 689
1880 220 570 1 164 955
1910 297 877 4 _ 1178
1930 356 813 4 51 1224
1941 267 1066 1 1 1335412
1992 418 635 8 87 1148413

Beresztelke közigazgatási központ: Beresztelke, Magyar(Nagy)-fülpös és Kisfülpös alkotja. 1992-ben a község összlakossága 2484 lélek volt, melyből ro mán: 1161, magyar: 1173, német: 8, egyéb: 142.414

 

VAJDASZENTIVÁNY

Szászrégentői délnyugatra, a Luc-patak jobb partján fekszik. A Szentivány helynév azzal kapcsolatos, hogy a község templomának Keresztelő Szent János a védőszentje. A megkülönböztető szerepű Vajda-előtag a Vajda családnévvel azonos.415

A régészeti leletek bizonysága szerint már a rézkorban lakott terület volt. Az itt talált III. század végi IV. századból származó szürke színű edényeket - D. Protase kolozsvári régész feltételezése alapján - az őslakos dákorománok hagyatékainak kell tekinteni. A rómaiak itteni jelenlétét a Marossárpataktól Dédáig a Maros folyó melletti kőburkolatú út maradványai bizonyítják. A rómaiak kivonulása után (271) e területen is hosszabb-rövidebb időre különböző vándornépek (vizigótok, gepidák, szlávok, avarok) telepedtek le vagy vonultak át (oszlrogótok, hunok). A feudális magyar állam erre a területre valószínűleg a XI. század folyamán terjesztette ki hatalmát. Megtelepedésükről tanúskodik két vajdaszentiványi földvár is: az egyik a Beng nevű határrészben, 5 hektárra kiterjedő, vaskorból (hallstatt-kori) való, a másik a faluban, a Luc-patak teraszán, a román és magyar temető határán levő földvár, melyet a magyarok is felhasználtak védelmi célból.416

Első írásos említése 1332-ből való, a pápai tizedjegyzékben Sacerdos de Sancto Johanne néven jegyzik. 1332-ben plébániatemploma van, papja, Pál a tizedjegyzék szerint 20 régi banálist fizet, 1333-ban 8 régi banálist, 1334-ben 3 garast és 3 régi banálist, majd ismét 10 régi banálist, 1335-ben 4 garast. Az utóbbi szerint János a plébános.417

1366-ban még Márton-Szent-Iván(a) néven említik. A gernyeszegi erősséghez tartozott, illetve a szentiváni Székely, monoszlai Csupor, Szakácsi, a losonczi Bánffy és Dezsőfi, a bonchidai Nagy, a Szentiváni, Butkai, Kecseti, Kerelői, Szengyeli, a Dengelegi, szentiváni Balog, Fodor, vajdaszentiványi Földvári, Kóka, Kis, Ördög, Piski, Porkoláb, Tatár és a Járai vagy járai Abafája; Járai vagy Felsőjárai családoké volt.418 1425-ből való írásban a Szentiváni István jobbágyai: Tornyos Mátyás, Kis Pál és Májos János, 1509-ből pedig a szentiváni Székely János idevaló jobbágyai: Sőreg Kelemen, Mihályfi Tamás és Szász Bálint nevét olvashatjuk. 1411-ben és 1424-ben a Zöldszög, 1468-ban a Vajdaszer nevű itteni határrészeket említik.419

Egykori nagybirtokosai között találjuk még a XIX. század első felében gróf Kemény Sámuelt, Horváth Albertet, a Gondos, Budai, Szőcs (Károly és Mihály), báró Löwenthál és más családokat.420 A XIX. század második felében a falu nagybirtokosai közé tartoztak: Bod Sándor földbirtokos, 135 hold birtok tulajdonosa, Wermescher Sámuel földbirtokos, 303 hold birtok tulajdonosa, melyből 221 hold szántó, Vadasdi Kálmán földbirtokos, 182 hold tulajdonosa, Palkó György földműves, tulajdonos, haszonbérlő, 110 hold (ebből 77 hold szántó) terület birtokosa, özv. Korpos Ferencné, földműves, 109 hold, özv. Nagy Tamásné, földműves, tulajdonos és haszonbérlő 147 hold birtok tulajdonosa.421 Nevezetes birtokos, jó gazda volt még Palkó Gyula is, akinek a Bengen és Nagyfúlpös mellett volt a tanyája.

Vajdaszentivány elsősorban műemlék-kastélyáról, lakói pedig a néptánc, a népdal és a népzene őrzői és ápolóiként ismeretesek.

Az egykori Zichy-kastély kétszintes épülete a Maros hajdani medrének partján épült. Mindkét szintje vastag téglafalakkal és boltozatokkal készült, s a XVm. század késői erdélyi barokk szép példája. A kastély másik, rövidebb, magas törtsíkú fedélzetével a szakadék peremére merőlegesen áll. A földszintes épület magas tetőzetével impozáns képet nyújt. Nyolc korinthoszi fejezetes oszloppal alátámasztott, klasszicizáló fedett portikuszának háromszögű oromfalait gr. iktári Bethlen Kata családi címere és egy urna díszítette. A XVIII. század nyolcvanas éveiben készült épülethez a portikuszt Bethlen Kata készíttette. Ablakai kereteltek a klasszicizáló barokk-empire modorában. Az uradalom egykori épületei közül csak e két épület áll eredeti formájában. Az államosítás után az egykori díszudvart gazdasági udvarrá változtatták. A hosszú épületben könyvtár, néprajzi múzeum és raktárak vannak. A másik épületben a falu kultúrtermét rendezték be, alsó szintjében vendéglő működik. Az uradalmi lóistállót malommá alakították át.422

A vajdaszentiványi zichi-kastály homlokzata (Ősz P. Zoltán rajza)
A vajdaszentiványi zichi-kastály (Ősz P. Zoltán rajza)

Az egykori római katolikus, a mostani református templom a XIII-XIV. században épült.423 Eleinte csak a 9 méter hosszú támpilléres szentélye állt, ehhez építették 1795-ben a 14 méter hosszú hajót és a nyugati oromfal előtti tornyot. A toldást, a hajó építését gr. Bethlen Kata költségén végezték. A templomhajót a négyszög-keresztboltozatos szentéllyel diadalív (boltív) köti össze. A szentély ablakai keskenyek, mérműves, faragott kőkeretekkel. A szentély északi falán egy befalazott szentségtartó fülke nyoma látható. A szentély alatt falazott kripta van. (Ide van eltemetve többek között gr. Bethlen Kata is.) A templomhajó falai vastagok, ablakai félköríves záródásúak. A hajó nyugati részén lévő orgonakarzatot két oszlop és a határoló falak tartják. A templomba a déli bejáró előtti portikuszon át lehet bejutni. A templomot és a kertjében levő temetőt kőfal övezi. Középkori katolikus lakossága a reformáció idején református lesz. Egy 1682es feljegyzés szerint a falu nagyobb része református.424 Az 1829. évi tűzvészben elpusztult a lelkészi lak, s vele együtt jórészt az egyház régi kegyszerei és iratai is. Egyik megmentett régi kegyszere 1677-ből való, egy kis ezüsttányér.

A vajdaszentiványi iskolai oktatásra vonatkozó legrégibb adat egy 1664-ből maradt jegyzőkönyvi töredékből származik. Ez tartalmazza azt a tanítói díj levelet is, melyből megtudjuk, hogy a tanító fizetése az „ab antiquo usuall", vagyis régtől fogva érvényben lévő megállapodás szerint történik, a járandóságot természetben szolgáltatták. A díjlevél értelmében a papnak és a tanítónak járó, „a nemesség szabad akaratjából fizetett" járandóságnak harmadrésze a tanítót illette. Ezen kívül a közösségtől egy kalangya búzát, a takarodó (esti) harangozásért egy kenyér, az urak kocsmájából egy kupa bor; továbbá „elegendő fa"; temetéskor „ha torba nem megyen", „étel és ital" (jár).425

Nem maradtak feljegyzések az iskola működéséről; tudjuk azonban, hogy 1740-ben már volt egy állandó helyisége, mely 1860-ig volt használatban. Úgy a régi, mint az 1860-ban épült iskola felszerelése kezdetleges volt. A szükségesebb tanszerekkel felszerelt iskola évi fenntartása az egyházközségnek 524 forintjába került, melyből 400 forint a tanítói fizetés volt. Az iskola tanítói többnyire a marosvásárhelyi református kollégium felsőbb osztályait végzett diákjai voltak.

A XIX. század második felében a faluban két iskola, egy ev. református és katolikus, s egy görög katolikus iskola volt. Az utóbbit az 1850-es években szervezték. Iskolaháza 1884-ben épült egy tanteremmel. Képesített tanítója Tatár Péter, szolgálati ideje 6 év. Évi fizetése 300 frt., az egyházközség fedezte. A magyar anyanyelvű tanulókat Erese Miklós tanította, aki tanított már 1858-tól kezdve. Az 1896-97-es tanévben az iskolába járók közül 135-ön magyar, 106-on román anyanyelvűek voltak. Iskolába nem járt 154 tanuló.426

Az 1999-2000-es tanévben 15 osztály működött, közülük 7 osztály magyar anyanyelvű (három osztály elemi); a 11-111. osztályok összevontak, és négy általános iskolai osztály. A 148 tanuló közül 85-ön a magyar tagozaton tanultak (51-en az I-IV., 34-en az V-VIII. osztályokban).

A vajdaszentiványiak nevezetes őrzői és ápolói a népi hagyományoknak és szokásoknak. A régi népszokások közül egyesek tovább élnek, mások viszont lassan feledésbe merülnek, pl. a fonók. Létezik az a szokás, hogy fenyőágakból „boltíves bokrétát" tesznek a lányos házak kapuira. Húsvétkor a legények zeneszóval, énekelve járják a falut, locsolni mennek a lányokhoz. Karácsony másod és harmadnapján István- és János-napot köszöntenek. Éjfél után csoportosan dallal köszöntik, „felkántálják" az Istvánokat és Jánosokat. Szilveszter estéjén a fiatal házasok megszervezik a „házasok bálját". Ez valójában kosaras bál, ahová meghívóval mennek.

A néphagyományok ápolása érdekében 1997 óta évente egy hétig tartó tánctábort szerveznek. Ezen leginkább vajdaszentiványi és marossárpataki táncokat tanítanak. A tánctáborban hazai táncosokon kívül külföldiek is részt vesznek. A falu lakóinak mindenkori fő megélhetési forrása a mezőgazdaság. Egykori helyzetéről képet alkothatunk egy 1897-es mezőgazdasági statisztika alapján.

Ebből megtudjuk, hogy a vajdaszentiványiak 4484 kat. hold földdel rendelkeztek, melyből a szántóterület 2948 hold, a kertek 158 hold, míg az erdők területe 541 hold volt. Az állatállomány: 449 üsző és tehén, 915 tinó és ökör, 8 mén, 95 kanca, 629 sertés, 501 juh, 4317 szárnyas, 118 méhcsalád. Az igásállatok száma 152 volt: 29 ló-, 59 ökör-, 64 tehénfogat. A 8778 darab gyümölcsfából 2861 almafa és 4442 darab szilvafa volt.427 Jelentős volt a körte- és a barackfák száma is. A falu lakossága vegyes, többségét magyarok alkotják, de jelentős számban élnek itt románok is. A Pragmatica Sanctio korában (1720-21) az összeírt személyek közül 5 nemes, 31 jobbágy, 16 zsellér és 29 egyéb személy volt.428

Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint Vajdaszentiványon 158 házban 191 család, 1034 lélek (529 férfi, 505 nő) élt. A férfiak társadalmi helyzetük szerint így oszlottak meg: pap - 2, nemes (kis és közép) - 25, paraszt - 59, örököseik - 54, zsellér - 141, egyéb - 37, szabadságolt katona - 1; az 1 és 12 év közötti gyermekek száma - 142, a 13-17 éveseké - 68 volt.429

Lakosságának száma, etnikai és felekezeti megoszlása (1850-1992):

Év Román Magyar Német Egyéb (roma) Összesen
1850 478 747 11 282 1518
1880 507 751 2 309 1569
1910 358 1256 1 114 1729
1930 534 1013 15 192 1754
1941 300 1773 20 27 2120430
1992 578 1124 3 63 1768431

Felekezeti megoszlásuk 1992 januárjában: 1019 református, 37 római katolikus, 12 unitárius, 555 ortodox, 100 adventista, 1 evangélikus, 44 egyéb.432

Vajdaszentivány közigazgatásilag Toldalaggal alkot egy községet. 1992 januárjában a két településnek 2124 lakosa volt: 760 román, 1277 magyar, 87 egyéb.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet