Előző fejezet Következő fejezet

IV. AZ EGYKORI UDVARDI JÁRÁS

 

Ma már kevesen tudják, hogy falunk egykor város, s az Udvardi járás székhelye volt: 1429. október 2-án kapott városi rangot „Vásári Possessio Nagy Udvard" néven. A városi pecsétet, címert és oklevelet Garay Miklós nádor adta át a község elöljáróságának.

A vármegyék kialakulása után Magyarországon az egyes vármegyéken belül megalakultak az egyes járások. Az Udvardi járás, amely Komárom vármegyéhez tartozott, 1462-ben jött létre. Komárom vármegyének egyébként négy járása volt: a Csallóközi, a Gesztesi, az Udvardi és a Tatai járás. Komárom, a megyeszékhely szabad királyi város volt.

Az Udvardi járáshoz 23 falu és 11 puszta tartozott. Név szerint a következők: Bagota, Baromlak, Csehi, Csúz, Fűr, Izsa, Ógyalla, Újgyalla, Hetény, Imely, Jászfalu, Kolta, Kurtakeszi, Kürt, Madár, Marcelháza, Martos, Naszvad, Perbete, Dunaradvány, Szemere, Szentpéter és Udvard. A puszták: Bajcs, Harcsás, Alsó- és Felsőkonkoly, Belső- és Külsőlándor, Pat, Szentmiklós, Várfölde, Vék, Virt és Zsitvatő.

E községek közül Baromlak, Újgyalla, Jászfalu, Kurtakeszi és Szemere szlováklakta falvak, Bagota, Ógyalla és Kolta magyar-szlovák községek voltak, a többi település pedig az összeírás idején (1848-ban) színmagyar volt.

A nagy kiterjedésű járás keleti határa Bars megyével volt közös, északi, nyugati és déli határait pedig folyók — a Zsitva, a Nyitra, a Vág és a Duna — alkották.

Udvard és környéke 1572-től egészen 1685-ig török megszállás alatt élt, s a török közigazgatási rend szerint a nyárhídi náhijéhez, az esztergomi szandzsákhoz tartozott az újvári ejálet (tartomány) keretein belül. Az Udvardi járás ebben az időben nem létezett. Udvard katonai parancsnoka török aga (ez a rang a mai ezredesnek felel meg) volt. A török kiűzése után a megye és az Udvardi járás is eredeti formájában állt vissza.

Az Udvardi járásról igen érdekes adatokat tartalmaz Fényes Elek, a kiváló magyar etnográfus, geográfus és történész 1848-ban kiadott műve, A Magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben Részletes leírása Magyar- és Erdélyországnak, melynek első kötete Komárom vármegyével foglalkozik. Megjegyzem, Fényes Elek mint igen régi magyar falut említi Udvardot, akárcsak J.Cv.Thiele német szerző az 1833-ban Kassán megjelent Das Königreich Ungarn (A Magyar Királyi Birodalom) című művének második kötetében. Borovszky Samu viszont a Magyarország Vármegyéi és Városai című munkájában, a Komárom vármegyét ismertető kötetben (1906-ban jelent meg) mezővárosként tünteti fel községünket. Fényes Elek megjegyzi, hogy Udvard már nem város (s a járáson belül sem található egyetlen mezőváros), mint járási székhely azonban igen fejlett és magas lélekszámú. Megtudjuk továbbá, hogy Udvard nagy magyar község, s legrégibb törzsökös adományos családjai a Vadkerti, a Lengyel de Tóthi, a Pázmán és a Salgó nevezetűek.

Az Udvardi járás községeiben 1848-ban 30 475, pusztáin pedig 1454 lakos élt. A legnagyobb lélekszámú község (3457 lakossal) Udvard volt, utána következett Perbete (2550 lakos), Naszvad (2409 lakos), Szentpéter (2210 lakos), Kolta (1844 lakos), Kürt (1766 lakos) és Ógyalla (1613 lakos). Az udvardi kataszter északi csücskében volt egyébként Komárom, Nyitra és Bars vármegye hármas határa.

Fényes Elek mint érdekességet említi, hogy Komárom vármegyében és járásaiban már 1842-ben egyévi kísérlettel jegyezték az időjárást, a napi hőmérsékletet és légnyomást. A havi átlaghőmérsékletek így alakultak:

 

Hónap A hőmérő állása:
  legalsó legfelső
Január -9°C -1°C
Február -12°C 0°C
Március -2°C + 11°C
Április -2°C + 20°C
Május + 5°C + 22°C
Június + 7°C . + 27 °C
Július + 10°C + 26°C
Augusztus + 12 °C + 28°C
Szeptember + 7°C + 26°C
Október -2°C + 13°C
November -3°C + 4°C
December -1°C + 8°C

Megtudjuk továbbá, hogy az Udvardi járásban 15 871 lakosra jutott egy orvos, illetve 9583 lakosra egy felcser.

Fényes Elek bizonyítja, hogy a sót évszázadokon át Lengyelországból, a Krakkó melletti Wieliczkából a Garam völgyén, majd Verebélyen és Besenyőn át szállították szekereken Udvardra, innen pedig Bagotára és Komáromba, illetve Kakáiba (a mai Párkány-Nána). A Besenyő—Udvard —Bagota útvonal 4800 öl (azaz 9,12 kilométer) hosszú volt. Udvard felett egy fahíd, Udvard alatt pedig két kisebb kőhíd vezetett át a Zsitván. Az Udvardról Érsekújvárba vezető kövezett-kavicsozott út 1700 öl (3,23 km) hosszú volt, 4 fahíddal: egy a Zsitván, három a lápok felett ívelt (a mai Magas-híd, Nagyér-híd). A környező helységekbe szépen körülárkolt mezei utak vezettek Udvardról.

Az Udvardi járás kimondottan mezőgazdasági jellegű volt. Termőtalaja részben sárga agyagos, részben fekete homokos, a Zsitva mentén előfordul a futóhomok; a termőréteg általában mély. A járás legszebb termőföldjei Csúzon, Udvardon, Szentmiklóson, Perbetén és Jászfalun vannak. A leghíresebb búza a megyén belül az Udvardi járásban termett, elsősorban Udvardon, Perbetén, Baromlakon, Csúzon és Jászfalun. Kiváló minőségű volt az itteni árpa, zab és kukorica is. A dohánykertészek kiváló minőségű dohányt termesztettek, de a burgonyatermesztés is igen elterjedt. A jó minőségű udvardi káposztát a kereskedők egészen Morvaországba szállították. A járásban csaknem minden határban volt szőlőhegy, vagy legalábbis szőlőskert: a borok közül különösen a szentpéteri, a bagotai, az ógyallai és az udvardi voltak híresek.

Érdekes egyébként Fényes Eleknek az a megállapítása, hogy az Udvardi járásban nem minden hasznavehető földet lehetett pontosan meghatározni, mert azt számos községben még nem mérték fel, mint például az esztergomi érsek Udvard járásbeli birtokait és uradalmait (ezek területe pedig igen jelentékeny volt). De még a szántóföldek, legelők, rétek és erdők kiterjedése is állandóan változott, mivel a réteket feltörték, az erdőket kiirtották, hogy több szántót nyerjenek. Az Udvardról Szent Miklós-pusztára vezető út mentén — amelyet ma is Tölgyes útnak hívnak — például nagy kiterjedésű tölgyerdők voltak, ezeket azonban fokozatosan kiirtották. Emléküket csak az út neve őrzi.

Udvard és Perbete a lótenyésztéséről is híres volt. Udvardon évente többször is nagy állatvásárokat rendeztek. Érdekes adat, hogy az Udvardi járás bozótosaiban és erdeiben még a múlt században is tanyáztak farkasok és rókák, sőt a vadmacska is megjelent.

Fényes művének megjelenése idején Udvardon számos kézműves dolgozott, nevezetesen 4 kovács, 2 kerékgyártó, 6 szabó, 11 takács, 12 csizmadia, 4 szűcs, 4 varga, 1 asztalos. Ezek —11 kontárt kivéve — céhbeliek voltak, s szakma szerint az érsekújvári, verebélyi, esztergomi, nagysallói és sellyei céhekhez tartoztak.

A járás lakossága általában jómódúnak volt mondható, a magyarlakta falvakban csinosan öltözködtek, s mint Fényes Elek írja, a nők cifrázták magukat. A férfiaknál ritkaság számba ment a bunda, inkább szűrt és köpönyeget viseltek, ám a posztónadrág és a felöltő nyáron is dívott. A férfiak télen birkabőr béléses öltönyt és dolmányt hordtak. A nemesek ruháján nagy ezüstgombok csillogtak. Az asszonyok nemigen viseltek főkötőt, fejüket általában selyemkendővel kötötték be. Az idősebb nők abban különböztek a fiataloktól, hogy sötét színű ruhákba öltöztek. A tarka színeket persze a jobb módú fiatal nők sem kedvelték, a cifra ruhák inkább a szegényebb rétegeket jellemezték. A férjhez menendő lányok ismertetőjele a fehér kötény volt, de szép piros csizmát is örömmel viseltek.

A lakosság általában elég sok állati eredetű táplálékot (húsfélék, tej, tojás, szalonna, zsiradék, sajt, túró, vaj stb.) fogyasztott. Számos nemesi kúriának húsmérési joga volt. A katolikus vallású lakosság persze hamvazó szerdától húsvétvasárnapig tartózkodott az állati eredetű ételektől, ezek közül csupán tejet és tojást fogyasztott, s a főzéshez is étolajat használt. Udvardon egy halászcéh is működött, a község halfogyasztása azonban fokozatosan visszaesett, a halászcéh megszűnt, s hallal csupán a szegényebb néprétegek táplálkoztak.

Érdemesnek tartom feljegyezni, hogy Udvardon (de más helységekben is) a maiaktól eltérő mértékegységeket használtak. Az űrmértékek közül ilyen volt a vödör vagy akó (50,8 liter), a kis icce (0,75 liter), a nagy icce (1,5 liter), a pint (0,5 liter), a földmértékek közül pedig a négyszögöl (3,6 négyzetméter), a magyar hold (4316 négyzetméter) és a katasztrális hold (5755 négyzetméter). A hold elnevezést — amely nem más, mint a német Mond, illetve a szláv jutro magyar változata — Mária Terézia idejében kezdték használni. A súlymértékek közül használatos volt a font (476 gramm), a lat (14,6 gramm) és a pozsonyi mérő (61,5 liter; ezt főleg gabonamérésre használták), a hosszmértékek közül a hüvelyk (2,5—3 cm), a láb (31—33 cm) és a rőf (66,7 cm). Egy tucat 12 darabnak, egy nagytucat 144 darabnak felelt meg. Egy uncia 28,8 gramm, egy ököl 10,5 cm, egy lopó vagy salavár 13 liter volt. A véka megye- és országszerte különböző (54,9 litertől egészen 103 literig) mértékegységet jelentett. Egy mecka 10 kilogrammnak felelt meg.

Udvard hajdan virágzó város volt, vámszedési joggal, 1441-től pedig pallosjoggal is rendelkezett. Az Udvardi járás községei ugyancsak szépen gyarapodtak. Fényes Elek azt is feljegyezte Udvardról, hogy műve írása idején (1848) a Zsitva-parti Szent Márton-halmon még látni lehetett egy régi zárda (kolostor) és egy nagyobb épület — nyilván az egykori királyi kúria — maradványait, s hogy Tamás érsek 1309-ben ide hívta össze azt a nemzeti zsinatot, amely eldöntötte, hogy hazánkban és a katolikusoknál Urunk felséges megtestesülésének emlékére a harangokat reggel, délben és este megszólaltatják.

A török megszállás idején, mivel közel esett Érsekújvárhoz, Udvard és a többi járásbeli település is nagyon sokat szenvedett. Éppen az 1580-ban török elleni végvárként felszentelt Érsekújvár közelsége okozta, hogy Udvard fokozatosan veszített jelentőségéből, s a 18. század végére megszűnt város lenni. Az Udvardi járás egyes hivatalai századunk elején fokozatosan átkerültek Koltára, Perbetére, majd Ógyallára. Az első Csehszlovák Köztársaság idején, 1923-ban az Udvardi járás teljesen megszűnt. Az újonnan létesített Ógyallai járáshoz tartozott Udvard is egészen 1949-ig, amikor is az Érsekújvári járáshoz került.

 

 

Udvard város rekonstruált címere gótikus rajzolatú. A címer felett a magyar szent korona a királyi birtokot jelképezi Az esztergomi érsek aliódiumát a címer alsó részében a püspöki sapka-infula szimbolizálja. A címer felső felében Szent Márton lovas alakja látható, az O, ST, M, M kezdőbetűk az Oppidum Sancti Martini Martyri (Szent Márton vértanú városa) rövidítései A címer alsó felében a Zsitva folyót jelképező hullámok és egy hal látható, ez utóbbi az udvardi halászatot jelképezi Az alsó szegélyeket csupasz magvú kétkalászos árpa díszíti. A címerpecsétet Garay Miklós nádor adta át Udvard bírójának 1429. október 2-án. A rekonstrukció v. Thiele Das Königreich Ungarn című, 1833-ban kiadott müvéből való.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet