I. Fontos tudnivalókDélkelet-Baranya helységneveiről

Délkelet-Baranya településeinek nevét az 1903-1909 között hozott belügyminiszteri határozat szerinti magyar névalakban használom.

Tájékoztatásul közlöm a települések mai magyar, a mai horvát hivatalos, a 15., a 16. és a 18. sz.-i névalakját vagy a település 18. sz.-i pusztaságát, lakatlanságát. Az 1554 után keletkezett falvak esetében zárójelben közlöm azt az évet, amikor a hivatalos iratokban először előfordul.

A TELEPÜLÉS NEVE

Jegyzetek a települések azonosításával kapcsolatban:

• A„HARSÁNINÁHIE" falvainak utolsó 16. sz.-i összeírása 1571-ből való. Itt az 1582. évi adókönyv csak az adóra kötelezettek számát tartalmazza. K.-NAGY GY.
• Bolmányt mind 1571-ben (K.-NAGY GY.), mind 1591-ben (VASS) összeírják a középkori Abolma néven, előbbi esetben a Harsányi, amíg az utóbbiban már a Baranyavári náhiehoz tartozik.
• Bellye, Camafalva, Kopács és Várdaróc 1554-ben még Kászim pasa alapítványbirtokai, e négy faluból csak az 1591. évi összeírással rendelkezünk, amikor már a pasa halála után megszűnik az alapítvány. Ugyanekkor a négy falu halászvizei Laskóhoz tartoznak, ott gyűjtik be a halkettedet. Kopácson a haltized van feljegyezve.
• K.-NAGY GY. Sótelek névvel jelöl egy települést. Az 1554-es és az 1591-es deftereket összevetve, a családnevek ismételt előfordulása azt sugallja, hogy Sótelek nem más, mint a középkori Szederjes (GYÖRFFY). 1591-re teljesen szerbek lakta településsé vált, s az 1591-es defterben már Szóderjás néven szerepel. A név tovább változik, a 19. századra Szudaráspusztára. Sótelek és Szederjes, azaz Szóderjás azonosságát bizonyítja az 1554-től ismétlődő családnév, mint pl. 1554-ben Rugacs Balázs, 1591-ben Vuk Rogacsin.
• VASS-nál az 1554-es Újfalu 1591-ben Ugafalva néven szerepel, s ezt a települést Bólyhoz helyezi. Ajellegzetes Bodor és Lázi családnevek ismétlődése, az adófizetők nagy száma és az ugafalvai halastavak felsorolása kétségtelenül a Dunához közeli Újfalu és Ugafalva azonosságát bizonyítja. A középkorban Újfalu mellett szerepel egy Ugszénaszeg nevű település. A két tulajdonos, a dunaszekcsői Hercegh család és az Órévi család részben birtokolja a falut - innen való a település kettős neve.
• Szentmiklós nem Baranyavár közelében (CSÁNKI), hanem Darázstól nyugatra, a mai Mikin dol-völgyben terült el. Ugyanitt található Bratvud is, azaz Barátföld föld; a török 1591-es adókönyve ugyanis mindkét nevet tartalmazza egymás mellett: „Szentmiklós falu Barátföld földdel"(VASS). Szentmiklós, Újfalu és Vörösmart egymáshoz való közelségét a SZI is bizonyítják.

 

DÉLKELET-BARANYA A 16-17. SZÁZADBAN

A török 1544-ben írta össze először a „városok" adóköteles hitetlenjeit, ekkor készültek az első dzsizje-defterek. Vidékünkről ebben az adókönyvben található Laskó adófizetőinek és az adók alól mentes családfőinek névsora. Ez a defter több mint háromszáz nevet tartalmaz, és Ivaz Ben Bejtulah baranyavári kádi írta alá. Sztárai Mihály ugyanebben az évben érkezik Laskóra, ahol a 'cujus regio eius religio' törvényszerűségétől nem támogatva, pusztán saját tudására hagyatkozva, a város közönsége előtt hitvitákon győzi le a ferences rendi szerzeteseket, és bizonyítja - az akkori katolikus egyház tanításainak ellenében - Luther Márton reformációjának igazságait. Az említett defterben Sztárai „Mihál deák" néven található. Ugyanitt „Barát Antal"- nyilván ferences rendi szerzetes - névvel is találkozunk.

Sztárai Mihály 1542-ben tanúja volt Perényi Ferenc -, akit apja túszul adott a töröknek - Siklósra érkezésének. Ferencnek sikerült megszöknie a török fogságból, s Sztárai Mihálynak megmenekülése egész történetét elmesélte. Sztárai ezt papírra vetette, majd amikor 1543-ban tanulmányai végett Olaszországban tartózkodott, a kéziratot Velencében hagyta, hogy ott mint röpiratot kinyomtassák. Ez a röpirat - nyilvánvalóan politikai okokból - sohasem került a nyilvánosság elé. A 20. század utolsó negyedében a velencei levéltárban találták meg, és a Magyar Ritkaságok címet viselő könyvsorozatban jelent meg könyv alakban. BARANYAI J. a 20. század hetvenes éveiben ezt nem tudhatta, ezért feltételezi, hogy Sztárai 1543-ban vagy 1544-ben jött Laskóra. „Ismeretlen okokból kénytelen volt Sárospatakot elhagyni."- véli. Ma már tudjuk, hogy Sztárai Mihály 1544-ben Olaszországból jött Laskóra. 1543-ban a török elfoglalta Siklós várát. Sztárai Siklósra, ahol korábban mint a Perényi gyerekek nevelője, majd mint siklósi iskolamester lakott, már nem mehetett. A Velencében hagyott, kinyomtatásra váró röpirat miatt nem mehetett Sárospatakra sem, mert, mint később kiderült, Perényi Péter nem ismerte el a túszul a töröknek adott, majd megmenekült Ferenc azonosságát - Ferencet a Bodrogba fojtották. Sztárai nem tudhatta, hogy a röpiratot nem nyomtatják ki, ezért választotta a hódoltságot tevékenysége színhelyéül. Laskóra azért jön, mert ez idő tájt Baranya egyik legnépesebb mezővárosa. Hét év alatt Eszéki Imrével a Dráván innen és túl 120 falu népét győzte meg az új vallás tisztaságáról és igazságairól. A szlavóniai horvát megreformált egyházak a boszniai ferencesek hatására a 20. századig, Tordinci kivételével, rekatolizálódtak. Tordincin máig van horvát nyelvű református egyház. A reformációnak, és a később már a kálvini irányzathoz tartozó lelkészeknek köszönhetően a délkelet-baranyai (drávaszögi) és az Eszék környéki magyarság 26 településen - igaz, lassan fogyatkozva ugyan, de - éli mindennapjait a török hódoltság alatt. Az 1576. augusztus 16-án és 17-én megtartott hercegszőlősi zsinaton a résztvevő lelkészek meghozzák a Hercegszőlősi Kánonokat.

Ez a törvénykönyv szabályozza a hódoltságban élő magyar és horvát reformátusok mindennapi életét. Foglalkozik a gyermekek oktatásával, a lelkészek feladataival, a házasulandó fiatalok életkorával (a férfiak 16, a nők 14 éves kortól élhetnek házasságban), a bűnösök kiközösítésével, az érkező menekültek befogadásával. Itt kell megjegyeznünk, hogy a reformált falvak a nemzetiségre és a vallási hovatartozásra nézve nem tettek kivételt, minden menekültet befogadtak. ESZE idézi Eszéki Imre reformátor, tolnai, kálmáncsai, majd vörösmarti lelkész beszámolóját: „Noha ez a tartomány tele volt tolvajokkal, rablókkal és gyilkosokkal, mégis csaknem mindnyájan megtértek Krisztushoz." Hogy ki volt ennek a 16. századi Kánonoknak, a magyar református törvénykönyvnek a szerzője, több történész is vitatta, és úgy tűnik, hogy végül Vörösmarti Illés személyében jutottak közös nevezőre. ESZE idézi Mokos történész véleményét: „Semmi okunk arra, hogy a törvénykönyv szerkesztőjének ne - a hercegszöllősi - zsinat elnökét, Veresmarti Illés püspököt tartsuk. Abban az időben - hogy mai nyelven szóljunk - a törvényjavaslatok készítése a superintendens tiszte volt." A legsúlyosabb kiszabható büntetés a szóban forgó törvénykönyv 28. artikulusa szerint: „Az keresztyéni gyülekezetből való kitiltást most is meg akarj ok tartani. Annakokáért az Isten igéjének tanítása szerént, ki tiltunk minden nyilván való és cégérös bűnben heverő embereket, a kik életöket soha meg nem akarják jobbítani: mint a részegeseket, hamis esküvőket, szitkos átkozókat, lopókat, paráznákat, és az kik usurával kereskednek, kik az Anyaszentegyházban botránkozást tesznek, hogy az kik jobbulhatók, meg jobbulja-nak. Az kik pedig jobbulni nem akarnak, több gonosságban és nagyobb veszedelembe essenek." A kiközösítés a török hódoltságban igen nagy büntetés volt. Az ilyen kiközösített személy a hódoltsági viszonyokból eredően földönfutóvá vált. Egyedül maradni senki sem akart, hiszen a nagyobb közösségben az egyén nagyobb biztonságban volt.

E hercegszőlősi egyházi törvény egyik paragrafusa megtiltja, hogy az esküvőt követő lakoma, a lakodalmi mulatozás szombaton vagy vasárnap legyen. Ennek a 16. századi törvénycikknek a hatása a 20. század közepéig megmaradt Baranyában és Szlavóniában, ugyanis a reformátusok a lakodalmakat minden esetben szerdai napon tartották, s ez a szokás a 20. század hatvanas éveiben az állandóan foglalkoztatottak kérésére tevődött át fokozatosan szombatra.

 

AZ APRÓ FALVAK ELNÉPTELENEDÉSE A TÖRÖK HÓDOLTSÁGBAN

A 15. században, különösen Mátyás király uralkodása alatt, jelentősen fejlődött a mezőgazdaság, ilyen körülmények között pedig igen sok apró település keletkezett. A birtokos kisnemesek apró falvaiban több esetben csak egy-két család élt. De a nagyobb birtokokon is jelentkeznek ezek a kis települések, melyek abból a célból létesültek, hogy ajobbágy közelebb kerüljön az erdőktől elhódított megművelhető földhöz. Délkelet-Baranyában különösen a folyóktól távol eső erdős területeken jelentkeznek ezek az apró falvak. A legnagyobb települések a Duna és Dráva árterületének, a diluviális terasz szélén keletkeznek és fejlődnek ki. Délkelet-Baranya mezővárosai, Danóc, Csemén és Laskó már a 15. századra mezővárosi rangot kaptak (CSÁNKI). A 16. századi török hódoltság „városai" Danóc, Hercegszőlős, Laskó és Vörösmart voltak. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy a Duna hatalmas árterülete mindenkor menedéket jelentett a történelmi viharok idején, és a táj alkalmas volt arra, hogy a legnagyobb harcok idején is túlélőket rejtegessen.

Délkelet-Baranya folyók menti árterei alkalmasak voltak arra, hogy a nagy történelmi népességmozgások idején a korábban itt élők egyes csoportjai megmaradjanak, hogy később nyelvükkel, valamint anyagi és szellemi kultúrájukkal beolvadjanak az érkező más nyelvű és kultúrájú tömegekbe - a 6-7. században az itt élő pannonok az avar népességbe, a 8-9. században avar maradványok az érkező pannonszlávokba, a 10-13. században pedig a pannonszlávok a magyar honfoglalók tömegeibe. A szlávoknak a magyarságba történő asszimilációja itt, Délkelet-Baranyában is befejeződik a 13. században (GYÖRFFY). Ezt a Duna menti magyar falvak szláv eredetű földrajzi nevei is alátámasztják: Csarna, Csortok - csrn - vodo -tok -, Csatár, Danóc, Daróca, Gorba, Sumus stb.

 

TELEPÜLÉSEK DÉLKELET-BARANYÁBAN A 13-16. SZÁZADBAN ÉS A 20. SZÁZADI ADATOK

Az oklevelek kutatásai - CSÁNKI, GYÖRFFY - felderítették azoknak a településeknek az adatait, amelyek Délkelet-Baranyában, a Drávaszögben hat évszázaddal ezelőtt már léteztek.

 

A település neve	Első említésének éve	Török adókönyvek		20. századi nevek magyar - szerb
		1554.	1582-1591.
ABOLMA	1332.	01. Abolma	01. Abolma	01. Bolmány - Bolman
ADORJÁN ALBERTFALU	1332.	02. Adorján	02. Adorján	FÖN.:Derján 02. Albertfalu - Grabovac
SZILSZEG	1320.	-	-	03. Albertipuszta -Brestovac
ALBESENY	1266.	-	-	-
ÁRKI	1285.	03. Árki	-	FÖN.: Árki-hegy
BAJNOKFALVA	1289.	-	-	FÖN.: Bajmak
BÁN	1227.	04. Bán	03. Bán	04. Baranyabán -Popo-vac
BARANYAVÁR	1200.	05. Baranyavár	04. Baranyavár Török palánk	05. Baranyavár -Branjin Vrh
BELLYE	1324.	06. Belie K.	05. Bélie	06. Bellye-Bilje
BENGE	1395.	-	-	07. Benge - Šumarina

 

 

 

BESZTER	1328.	07. Beszter	06. Beszter	Bistrinci - Szlavónia
BODOLYA	1323.	-	07. Bodola	08. Nagybodolya -Pod-olje 09. Bokroshát -Zlatna Greda
BOZOG	1591.	-	08. Bozog	FÖN.: Bajzovica
BÖRGÖNGYE	1364.	08. Burgungya	puszta	FÖN.: Börgöngye
BULCSU	1327.	-	09. Bulics	FÖN.: Busziklica
CAMA	1264.	09. Csámafalva	10. Csámafalva	FÖN.: Camaalja
CSABAGÁTA CSABAVÁRA ua.	1296. 1248.	-	11. Csibogát	FÖN.: Csibogáti szurdok
CSÁKFALVA	1324.	-	-	FÖN.: Csákány kaszálása
CSATÁR	1246.	10. Csatár	12. Csatár	FÖN.: Csatár
CSEMÉNY	1323.	11. Csemén	13. Csemén	10. Cseménypuszta - Čemin
CSÉPÁNFALVA	1289.	12. Csépán	puszta	FÖN.: Csípány
CSÓVÁS	1015.	-	-	-
CSÚZA	1252.	13. Csúza	14. Csúza	11. Csúza - Suza
DÁLYOK	1015.	14. Dáloka	15. Dáloka	12. Dályok - Duboševica
DANÓC	1015.	15. Danofcse	16. Danofcse	FÖN.: Danovác-dűlő
DARÓC DULDUMAST	1264. 1093.	16. Darovcse	17. Darovcse	13. Várdaróc - Vardarac
		Baranyavár ua. 1885.		14. Dunaipuszta - Podunavlje
EBRES	1251.	-	-	FÖN.:Obriškaada
FEJÉRTÓ FELSŐSZEGCSŐ	1289. 1426.	-	-	15. Frigyesföld - Mirko-vac
		Lehőc és Hercegszőlős ua.
GÉTMONOSTORA	1265.	-	18. Gáta	FÖN.: Gétapuszta
HAGYÓ	1401.	-	-	FÖN.: Hányó
HÁLÉ	1332.	17. Halé	19. Halbol	FÖN.: Háléerdő 16. Harisnyapuszta -NovoNevesinje
HENCSE	1264.	18. Hencsence	-	FÖN.: Staroselo
HENYE	1326.	19. Henye	-	FÖN.: Henyeerdő
HERCEGPÁLFALVA HERCEGSZŐLŐS	1428. 1564.	Hercegszőlős ua.		17. Hercegszőlős -Kneževi Vinogradi
		20. Szőlős v.	20. Szőlős v.
HERMÁNY	1330.	-	-	-
HOTKOCSA	1282.	-	-	FÖN.: Kohacsárda
IZSÉP	1247.	-	21.Izsép	18. Izsép - Topolje 19.Jesszeföld - Jaseno-vac 20. Jenőfalva - Podravlje
KÁCSFALVA	1323.	21. Kácsfalva	22. Kácsfalva	21. Kácsfalu - Jagodnjak
KÁLNÁS	1390.	22. Kálnás	23. Kálnás	FÖN.:Kalovica
KARANCS	1357.	23. Karancsa	24. Karancsa	22. Karancs - Karanac

KAPTÁR	1313.	-	-	-
KARIKÁND	1403.	-	-	FÖN.: Kereked 23. Katalinpuszta- Sokolo-vac
KENGY	1198.	-	-	FÖN.: Kéngyia
KERESZTÚR	1282.	Baranyaszigeten pálos monostor		FÖN.: Sziga
KESEKUND	1289.	24. Kese	puszta	24. Keskend - Kozarac
KISFALUD	1227.	25. Kisfalu	25. Kisfalu	26. Baranyakisfalud -Branjina
KOHA	1332.	Kocsapuszta K.	Kocsapuszta	FÖN.: Kohaerdő
KOPÁCS	1212.	26. Kopács K.	26. Kopács	27. Kopács - Kopačevo
KŐ	1289.	27. Kő	27. Kő	28. Kő - Kamenac
KŐSZEGVÁRA	1316. vii.17	-	Kőszegpuszta	29. Kiskőszeg - Batina
LAK	1296.	-	28. Lak	30. Főherceglak -Kneževo
LASKÓ	1332.	28. Laskova	29. Laskova	31. Laskó - Lug
LÁZ	1289.	-	-	FÖN.: Lazina
LEHŐC	1426.	Hercegszőlős ua.		-
LETNEK	1264.	-	-	FÖN.: Letnek
LŐCS	1280.	29. Lőcs	30. Lúcs	32. Lőcs - Luč
MALOMSZÉK	1441.	-	-	33. Braidaföld - Širine
MÁROK	1261.	30. Márok	31. Márok	34. Hercegmárok - Gajić 35. Meccő - Mece
MIHÁLYKEREKE	1282.	31.Mihálkerék	32. Mihálkerék	FÖN.: Okruglapoljana
MITVÁR	1285.	32. Mitvár	33. Mitvár	36. Mitvár - Mitrovac
MOJS	1289.	33.Majs	34. Majs	37. Maiskamegye -Maiške Međe
MOMÁD	1265.	-	-	-
MONOSTOR	1093.	34. Monostor	35. Monostor	38. Pélmonostor - Beli Manastir
NÁNAFALVA	1334.	35. Nána	-	FÖN.: Nina kunyhója
NEGYVEN	1323.	-	-	FÖN.: Negyven
ÓRÉV	1380.	-	Orgapuszta	FÖN.: Óré-szurdok
ÖLYVES	1591.	-	36. Ölvös	39. Ugles - Uglješ
PÁLI	1330.	-	-	FÖN.: Pali
PÁTY	1193.	-	-	FÖN.: Páty-fok
PENNA	1261.	-	-	-
PÉNTEKFALVA	1289.	-	-	-
PETERD	1227.	36. Peterd	37. Peterd	FÖN.: Petárda
PETERD	1299.	37. Peterd	38. Peterd	40. Petárda -Baranjsko Petrovo Selo
RÁSZLÓ	1227.	-	-	-
RÉKÁS	1227.	-	-	-

REND	1264.	-	-	-
RÉV	1332.	38. Rév	puszta	FÖN.: Karancsrév
SARKFALVA	1470.	39. Surok	39. Surok	FÖN.: Sztaroszelo
SÉDFŐ	1330.	-	-	-
SEPSE	1227.	40. Sepse	40. Sepse	41. Sepse - Kotlina 42. Schveicerei - Švajcarnica
SZABÓ	1294.	-	-	-
SZÁRKÁND	1330.	-	41. Szárkán	FÖN.: Sárkány
SZEDERJES	1265.	41. Szederjes	42. Szóderjás	43. Szudarázs - Sudaraž
SZEGCSŐ	1330.	Hercegszőlős ua.		-
SZENT MIHÁLY	Benedek-rendi kolostor Baranyavár és Pélmonostor között.
SZENT ÜDVÖZÍTŐ	Pálos kolostor Kiskőszegen a várnál a Duna mellett.
SZILSZEG	1409.	-	-	FÖN.: Brestovac
SZONDOCS	1330.	-	-	-
SZŐLŐS	1330.	Hercegszőlős ua.		-
TAPASZ	1368.	-	-	-
TARDA	1280.	42. Tarda	Török palánk	44. Dárda - Darda
TERETTYE	1198.	-	-	FÖN.: Trekete
TORJÁNC	1481.	43. Torjánc	puszta	45. Torjánc - Torjanci
TORMÁS	1330.	-	-	46. Tököspuszta - Tikveš
TÜRE ÚJBEZDÁN	1330. 1864.	-	-	47. Újbezdán - Novi Bezdan 48. Újbolman - Novi Bolman
ÚJFALU	1320.	44. Újfalu	43.Ugafalva	FÖN.: Sztaroszelo dűlő 49. Újlaskafalu - Novi Čeminac
VASKAFALU	1377.	45. Laskafalu	44. Laskafalu	50. Laskafalu - Čeminac
VAS SZEGVÁRA	1308.	-	-	-
VÉK	1227.	46. Vék	45. Vék	FÖN.: Velika Veka dűlő
VÖRÖSMART	1264.	47. Felesmarta	46. Flesmart	50. Vörösmart -Zmajevac
ZALA	1227.	-	-	-
ZÖRÖK	1282.	-	-	-

 

A fentiekből megállapítható, hogy a Drávaszög a 15. század végére, a mohácsi csata előtti időszakban mintegy száz települést számlál.

Szul ej mán naplójából tudjuk, hogy a mohácsi csata után a szultán háromnapos szabad rablást engedélyez. Ekkor pusztulnak el a Mohács környéki falvak. De arra is következtethetünk, hogy mivel a Csele-patak igencsak megáradt, így bizonyára a Karasica is. Így a falvak kifosztói és felgyújtói a Karasicától délebbre már nem juthatnak, mert három nap múltán a török Buda felé indul - a szultán szigorú parancsa szerint, mint a mohácsi csata előtt - fegyelmezett rendben, s így a sárközi falvak is átvészelik a török hadak elvonulását. Szulejmán szultán nyilván óvatosságból szigorította meg a rendet hadseregében, mert nem tudhatta, hogy Budáig vagy Budán nem várja-e nagyobb magyar ellenállás.

A Mohács környéki falvak pusztulása mellett már a török hódoltság kezdetétől megindul a kisebb települések elnéptelenedése; különösen az Eszék - Mohács hadi út melléke válik fokozatosan lakatlanná. Ez érthető is, hiszen a hadi úton állandóan közlekednek kisebb-nagyobb török fegyveres csoportok, akik fosztogatják az út menti falvakat. A megszűnő kis települések lakossága rendre a népesebb falvakba húzódik - már aki nem menekült észak, a szabad országrészek vagy az alföldi, még népesebb mezővárosok felé. A nagyobb közösség a menekülőkben nagyobb biztonságérzetet keltett. Délkelet-Baranyában a Duna és a Dráva árterületéhez közeli falvak tartották meg népességüket, távol a hadi utaktól. Nem véletlen tehát, hogy a magyarlakta falvak is a Duna mentén maradtak meg folyamatosan lakottnak a török hódoltság alatt és után. Akis lélekszámú települések és az utak menti magyar falvak fokozatosan megszűnnek létezni. Így az első török adókönyv 1554-ben már csak 47 településről ad hírt; ötvennégy falu válik lakatlanná. A drávaszögi települések száma a török hódoltság első három évtizede alatt tehát megfeleződik.

1566-ban a törökök elfoglalják Szigetvárt. Katonáik már nem adóztatják a falvakat. A török a lakatlan falvak betelepítésébe kezd, hogy több adófizetője legyen, s hogy igénybe vegye a betelepítettek szolgáltatásait.

Több ilyen lakatlan faluba, különösen a nagy hadi út mellé, török segédlettel szerbek költöznek. A Mohács környékén elpusztult falvakba a török sokácokat (horvátokat) telepít. Az újonnan beköltözött lakosok hatására a települések régi magyar neve megváltozik: Abolma - Bolmány, Beszter - Besztrenc, Bulcsu - Bulics, Csabagát - Csibogát, Gergelyfalva - Gregofcsa, majd Gragaróca, Lőcs - Lucs, Nagypeterd - Petárda, Ölyves - Ugles, Sárkány - Szárkán, Sarkfalva - Surok, Szederjes - Szóderjás. A török adókönyvekben sok esetben a magyar falvak neve is szlávos lesz, kétségtelenül a bosnyák nemzetiségű mohamedán adószedők és írnokok hatására: Bellye - Belie, Dályok - Dáloka, Danóc - Danofcse, Daróc - Darofcse, Laskó - Laskova, Vörösmart - Filesmarta - Flesmart.

1591-ben újabb török adókönyv íródik. Ennek adataiból kiderül, hogy a 16. század végén a Drávaszögben 45 településsel számolhatunk, de ezek közül már számos a szerb, illetve a horvát falu.

Itt kell szólnunk arról is, hogy a Dráva-Száva közéről is elvándorol a magyar lakosság egy része észak felé. 1579-ben Szlavóniában még 26 magyarok lakta falu van, a 19. századra ebből mindössze négy - Haraszti, Kórógy, Rétfalu és Szentlászló - marad. A 18. századi püspöklátogatás Csapa városában (ma Čepin) még említ magyar kálvinistákat, de ez a magyar népesség hamarosan elvándorol vagy beolvad a horvát népességbe.

A Hercegszőlősi Kánonokban a legnagyobb büntetés a kiközösítés. A hódoltságban hivatalosan a török törvények szerint ítélkezett a kádi (bíró), aki leginkább pénzbüntetést rótt ki. Az 1591-es török adókönyv is tartalmaz ilyen büntetésül kirótt, egy évre szóló pénzösszegeket. Íme a horvát falvak büntetéspénzei: Benge 36, Bodolya 773, Bozog 46, Hányó 40, Izsép 160 (a büntetés fele) és Lőcs 95 akcse (a büntetés fele).

Most lássuk a magyarok büntetéspénzeit: Abolma 255(a büntetés fele), Adorján 56, Árki 230, Bán 390, Baranyavár 442, Bellye 100, Camafalva 53, Csatár 263, Csemén 251, Csúza 277, Danóc 307 (a büntetés fele), Dályok 220, Daróc 20, Géta 42, Hálé 318, Hercegszőlős 79, Kálnás 16, Karancs 969, Kisfalud 81, Kopács 50, Kő 900, Laskafalu 264, Laskó 1400, Márok 100, Mihálykereke 25 (a büntetés fele), Mitvár 299, Monostor 560, Nána 98, Peterdi 275, Sepse 898, Szentmiklós 70, Újfalu 1650, Vék 700, Vörösmart pedig 1650 akcse.

Végül a szerb falvakra kirótt büntetések összegei: Bulcsu 25, Csibogát (Csabagát) 154, Lak 1048 (a büntetés fele), Ölyves 144 (a büntetés fele), Sárkány 65 (a büntetés fele), Surok (Sarkfalva) 10 és Szóderjás (Szederjes) 20 akcse (a büntetés fele). Azokban a falvakban, amelyek fuvart látnak el Buda, illetve Isztambul felé, az adókedvezmény mellett még a kirótt pénzbüntetések összegét is a felére csökkenti a török. A felsoroltakból megállapítható, hogy az Eszék-Baranyavár-Mohács hadi út mellett a török időben használatban volt a Dárda-Siklós, a Zombor-„Bata-rév"-Vörösmart-Csibogát-Danóc-Izsép-Dályok-Mohács út is.

Az Isztambul felé tartó nyugati követségek a török védnöksége alatt gyakran megállnak Laskón, akár a Dunán érkeznek, akár szárazföldön, egyaránt útba ejtik. 1567-ben PIGAFETT megáll Laskón, s a következőket írja Útinaplójába: „Laskó falu házai gyönyörűek, de az ajtó igen kicsi rajtuk, nehogy a török azon lovával bemehessen, és a lovával benne megtelepedjék. Lakói lutheránusok, igen műveltek, két tanítójuk és igen jó iskolájuk van.", továbbá: „Laskó falu jobbágyai a törökkel jól megférnek, és nem bánják, hogy Szigetvár az előző időkben elesett, mert annak katonái sokat sanyargatták őket."

A török hódoltság végén, a nagyharsányi csatát megelőző és az azt követő időkben jelentős volt a népesség fogyatkozása, mégis kimutatható, hogy falvainkat a hódoltság alatti és az azt követő időben folyamatosan lakták.

 

TÖRÖK ADATOK A VIDÉK LAKOSSÁGÁRÓL

Az 1554-es dzsizje defter, amelyet Káldy-Nagy Gyula jegyzett le magyarul, tartalmazza vidékünk adófizetőinek nevét. Csupán Kászim pasa falvaiba, alapítványbirtokaira (Bellye, Camafalva, Kopács és Várdaróc) nem mehet el a török írnok, a kjatib, de Almás falunál megemlíti: „Almás falu. Lakosai Darovcsa faluban, Kászim pasa vakuf birtokán laknak (...) Tód Imre, Vakó Éliás, 2 adózó." Hogy miért költöznek Darócra? Feltehetően azért, mert a szomszédos, népesebb Darócon nagyobb biztonságban érezték magukat. A négy falu is létezik tehát, de ebben az adókönyvben nem szerepelhetnek. Bizonyára volt az alapítványbirtoknak is adókönyve, ez azonban egyelőre még nem hozzáférhető számunkra. Kászim pasa halála után az alapítvány (vakuf) megszűnik, így a négy település 1591-ben már a Szekcsői-mohácsi Szandzsákhoz tartozik. Ha az 1591. évi adatokat vesszük figyelembe, úgy 1554-ben a négy településen legkevesebb 262 református magyar nagycsalád él.

Hasonlítsuk most össze a 16. század közepére és végére, az 1554 - 1591. évekre datált török adókönyveket!

 

1554-BEN DÉLKELET-BARANYA TELEPÜLÉSEIN A TÖRÖK ADATOK SZERINTI MAGYAR, HORVÁT ÉS SZERB NAGYCSALÁDOK SZÁMA

 

TELEPÜLÉS	A NAGYCSALÁDOK SZÁMA
„Harsáni náhije"	magyar	horvát	szerb	összesen
Abolma (Bolmány)	24	04	02	30
Besztrenc (Beszter - elpusztult)	10	03	-	13
Gragofcsa (Gergelyfalva - elp.)	-	09	-	09
Hencsence (elpusztult)	09	-	-	09
Henye (elpusztult)	09	01	-	10
Kispeterde (elpusztult)	12	-	-	12
Majs (Maiskamegye)	14	-	-	14
Nagypeterde (Petárda)	10	03	-	13
Torjánci (Torjánc)	04	-	-	04
Harsányi körzet 9 faluja	92	20	02	114

 




TELEPÜLÉS	A NAGYCSALÁDOK SZÁMA
„Baranavári kaza"	magyar	horvát	szerb	összesen
Adrián (elpusztult)	20	02	-	22
Almás (elpusztult)	02	-	-	02
Árki (elpusztult)	26	-	-	26
Bán (Baranyabán)	15	-	-	15
Baranavár (Baranyavár)	10	-	-	10
Bodola (Nagybodolya)	06	01	02	09
Bulcsad (Bulcsu - elpusztult)	08	-	-	08
Burgungya (Börgöngye - elp.)	04	-	-	04
Csatár (elpusztult)	16	-	-	16
Csemén (elpusztult)	12	01	-	13
Csépán (elpusztult)	07	02	-	09
Csúza	21	-	-	21
Daskafalva (Laskafalu)	28	01	01	30
Felesmarta „város" (Vörösmart)	49	02	02	53
Halida (Hálé - elpusztult)	15	-	-	15
Kácsfalva (Kácsfalu)	21	-	-	21
Kálnás (elpusztult)	10	-	-	10
Karancs	42	01	-	43
Kese (Keskend)	03	-	-	03
Kisfalva (Baranyakisfalud)	06	-	-	06
Kő	29	-	-	29
Laskova „város" (Laskó)	246	03	07	256
Lős (Lőcs)	07	01	-	08
Márok (Hercegmárok)	19	-	-	19
Mihálkereke (elpusztult)	11	-	-	11
Mitvár (Mitvárpuszta)	09	-	-	09
Monostor (Pélmonostor)	38	02	01	41
Nána (elpusztult)	14	01	01	16
Peterdi (Krassopeterd - elp.)	05	02	-	07
Rév (elpusztult)	05	01	-	06
Sepse	09	03	-	12
Sótelek (Szederjes > Szóderjás)	19	03	01	23
Surok (Sarkfalva - elpusztult)	09	01	02	12
Szentmiklós (Krassószentmiklós - elp.)	08	-	-	08
Szigetfalva (elpusztult)	07	-	-	07
Szöllös „város" (Hercegszőlős)	36	01	-	37
Tarda (Dárda)	08	-	-	08
Újfalu (elpusztult)	125	07	03	135
Vék (elpusztult)	12	-	02	14
Baranyavári kadiluk 39 települése	937	30	27	994

 




TELEPÜLÉS	A NAGYCSALÁDOK SZÁMA
„Mohácsi náhije"	magyar	horvát	szerb	összesen
Dálok (Dályok)	04	01	03	08
Danovcsa (Danóc - elp.)	212	14	06	232
Mohácsi körzet 2 települése	216	15	09	240

 

 

TELEPÜLÉS	A NAGYCSALÁDOK SZÁMA
„A meghalt Kászim pasa vakuf birtokai" (1591-es adatok):	magyar	horvát	szerb	összesen
Belije (Bellye)	87	-	-	87
Camafalva (elpusztult)	35	-	-	35
Darovcse (Várdaróc)	60	-	-	60
Kopács	80	-	-	80
Kászim pasa 4 vakuf faluja	262	-	-	262

 

DÉLKELET-BARANYA ÖSSZESEN

1507

65

38

1610

 

Feltételezhető, hogy 1554-ben Kászim pasa alapítványbirtokain legalább annyian éltek, mint 1591-ben. 1554-ben Délkelet-Baranya 54 településén 1507 magyar, 65 horvát, 38 szerb, összesen 1610 nagycsalád élt.

A fentiekből látható, hogy Szigetvár 1566-os eleste előtt Délkelet-Baranyában a lakosság túlnyomó többsége magyar nemzetiségű. Horvátok és szerbek csak kis számban települtek be a szláv vidékekről. A nevekből az is kikövetkeztethető, hogy a horvátok nagy hányada ekkor még Szlavóniából - Tótországból - való, így például a Tóth nevű horvátok, de egy-két nyugat-horvátországi névvel is találkozunk, pl. a Zakaj családnévvel, amely ragadványnév, s arra utal, hogy viselője zagorjei nyelvjárással beszél (hoz.: 'zakaj' - 'miért'). Ezen kívül egy Pepne keresztnév is előfordul, amely a József becézése a német nyelvterületen, vagy annak közelében. Ez kétségtelenül a Mura menti jövevényre utal.

1566 előtt a Szlavóniából érkező horvátok a lakatlan Gergelyfalván telepednek le, majd továbbköltöznek Bengére és Lőcsre. Baranyában ekkor még a szerbek igen szórványosan élnek, és az alábbi mesterségek valamelyikét űzik: kovácsok, szabók, abaposztó-készítők, szűcsök stb.

1566-ban a török elfoglalja Szigetvárt. Megszűnik a kettős adózás, ami 1566-ig - a SZI -ból megállapítható - fennállt. A szigeti várparancsnokok, hogy a várat elláthassák, rendszeresen adóztatták a délkelet-baranyai falvakat is. Atörök szejmenek is járták a falvakat, de leginkább a palánkokban tartózkodtak. Ha török hadak nem közeledtek, a szigetiek kiszálltak a falvakba, s erőszakot is alkalmaztak, hogy a lakosságot adófizetésre kényszerítsék. A falusi bírók Szigetvárra mentek, ott fizették le a kötelező adót. Szigetvár Bécstől kevés adományt kapott, így a beszedett adókból tartotta fenn magát. Íme néhány példa a szigetvári adószedésre. Idézem a SZI-ban leírtakat.

Adatok 1558-ból:

„HALY (Hálé)(...) Az egyezség 19 forint 50 dénár. Kis Balázs bíró lefizetett 19 forint 50 dénárt (...)" „WEK (Vék)(...) Az egyezség 35 forint. Kovács Mihály bíró lefizetett 35 forintot(...)" „KYSFALWD (Kisfalud) (...) Az egyezség 22 forint. Alberth Miklós bíró lefizetett 22 forintot (...)"

Adatok 1559-ből:

DANOCZ (Danóc). Szeptember 9-én a danóci jobbágyok; György diákot és ugyancsak Danócból Darabos Mihályt küldték ide az úrhoz (ti. Horváth Márk várkapitányhoz), (...) ádvent első napjára (november 29.) küldeni fognak 40 forintot (...) a többi 60 forintot Szent Dénes ünnepére (október 9.) teljes egészében fizessék le. Ezen felül az évi szolgáltatások fejében az úr megkövetelt rajtuk egy jó terítőt, amely két asztalra elegendő, egy darab karazsiát, vagy a karazsia helyett egy jó szekérhúzó lovat, és ezen kívül küldjenek a legfinomabb pácolt halból."

WYFFALW, WERESMARTH, ZENTHMYKLOS (Újfalu, Veresmart, Szentmiklós) (...) E falvak jobbágyai szeptember 11-én Bodmery Lászlón keresztül 250 forintban egyeztek ki. Aleszer-ződött összeg első részletét a nevezett László le is fizette. Megegyezés született vele arról is, hogy a visszalevő 200 forintot Szent Mihály napra teljes egészében lefizetik, és ezen kívül az úrnak (t i. Horváth Márk várkapitánynak) két szekeres lovakat, jókat hoznak, annak felette ajándékot, halat." (Újfalu a mai Darázstól keletre, a Staroselo-dűlőben, Szentmiklós Darázstól nyugatra, a mai Mikin dol-dűlőben helyezkedett el.)

„SEPSE. E falu jobbágyai nevében Thooth (Tóth) György december 8-án megegyezett a jelen évre 24 forintban."

A szigetvári katonaság - mint a végvárak hajdúi - fosztogatott is:

„1558... december 20. Csebres Gergely, Fejér Lukács, Kenderisi Máté és Frenczy János kifizetetlen gyalogosok bizonyos veresmarti asszonyt a vízbe dobtak, a nála talált pénzt, 3 forint 50 dénárt beszolgáltatták Horváth Márknak."

„1559... február 20. ADORYANI [adorjáni] Zámbó Benedek, kitől a gyalogosok az ő pénzének 82 forintnak egyharmadát ellopták, a pénzéből Horváth Márknak tizedet és kilencedet, vagyis 16 forintot adtak."

Tudomásunk van arról is, hogy Árki lakói „hálapénzt" fizettek, hogy a szigeti katonák békén hagyják őket.

A szigetváriak rendszeres jövedelemforrása volt a Dráva mentén a nyugatra, az ausztriai Graz felé hajtott ökrökre kirótt, a harmincadokon fizetendő vám. Minden ökröt 3 aranyra becsültek, s ezért egy-egy állat után 10 dénár vámot kellett fizetni. Az 1560. évi vámtételek között Délkelet-Baranyára vonatkozó adatokat is találunk:

„1560. (...) Május 8. Ghál György Laskóról társaival 79 ökröt hajtott, 7 forint 90 dénár." (A 79 ökör értéke 237 forint volt.)

„1560. (...) Június 30, Kőkés János és Böde György Laskóról 136 ökröt hajtott, 13 forint 60 dénár."

„1560. (...) Augusztus 7. Kormos Fábián (Herceg)Szőlősről 50 ökröt hajtott, 5 forint."

„1560. (...) November 27. Kormos Pál Hercegszőlősről 10 ökröt hajtott, 1 forint."

A harmincadokon feljegyzett vámtételekből kiderül, hogy a hódoltság alatt nemcsak a Horto-bágyról mentek ökörcsordák Ausztria felé, hanem Baranyából, Somogyból és Délkelet-Baranyából is.

Az 1566-os esztendőtől kezdve, amikor is a török meghódítja Szigetvárt, a délkelet-baranyai jobbágyok megszabadulnak az egyik adófizetéstől; ezután csak a török marad, csak neki fizetnek. Kezdetben a töröknek adót csak az fizetett, akinek 300 akcse értékű vagyona volt; ez a török pénzben mért összeg 6 magyar forintot ért. A harmincadokon egy ökör értékét 3 forintban állapították meg. Így kiszámítható, hogy adóköteles volt minden olyan család, amelynek legalább két ökre volt. Mivel a nép jobban kedvelte a forintot, mint a török pénzt, ezért adóját akcseban fizette. A török pénz a birodalom hanyatlásával a 17. századra igen megromlott, a forint sokkal értékesebb lett. Ma a földből előkerülő pénzes agyagedényekben nemigen találni török pénzt, csak értékes forintot és ezüst dénárokat, mert az értéktelenebb török pénzen igyekeztek túladni, azzal nem volt érdemes takarékoskodni. A jó pénzt akkor rejtették el, ha valamilyen veszedelem közelgett.

Mint már említettem, a délkelet-baranyaiak örültek annak, hogy a szigetvári katonaság többé nem háborgatja őket. A „törökkel jól megfértek", ennek oka, hogy a palánkok szejmenjeit ('szejmen' - a palánkok állandó török helyőrségéhez tartozó katona) megvesztegették, ha gyakran háborgatták a falvakat, és ha a rendes évi adókon kívül is követeltek valamit. Ezért maradt meg falvainkban a 'szejmen' drávaszögi tájszó, pl. a pénzért könyörgő unokáknak odamondott szidalomban: „Mondtam már, hogy nem adok, te szejmen!"(Kopács, Laskó, Vörösmart - PATAKY-SZÓTÁR). Előfordultak igen veszélyes telek is, a török segédcsapatokokat, a tatárokat ugyanis telente el kellett látni. Igen szerencsétlenül járt az a vidék, amely a krími tatárok átteleltetésében soron következett.

1566 után a török betelepíti a mohácsi csatatér szomszédságában lévő elnéptelenedett falvakat és az Eszék - Mohács hadi út melletti lakatlan településeket. Szüksége van a sok termelőre, és egyben adófizetőre, mert itt járnak a török hadak a hadi úton, s ezeket a hadakat el kell látni. Ezért fontos számára már a mohácsi csata után is, hogy a délkelet-baranyai népesség megmaradjon, és ezért igyekszik a termelő hitetlenek számát is növelni. A Mohács környéki elpusztult falvakba katolikus horvátokat telepít:

1. Dalmátokat a Šibenik, Split és Zadar környéki falvakból. Ezeken a területeken a törökök legfőbb célja a városok kiéheztetése és elfoglalása. Ezt a célt azonban nem sikerül elérniük, mivel ezek a városok Velencétől a tengeren át kapnak élelmet. Egy évszázaddal később Evlia Cselebi török utazó is megemlékezik Zadar, Šibenik és Split környékének a pusztításáról, a szőlők kivágásáról, amelyet abból a célból tesz a török, hogy a városok ellenállását megtörje, de csak a közeli kisebb városokat hódoltatja meg, s azokat Boszniából ellenőrzi. A dalmáciai eredetű népesség honosítja meg a busójárás szokását Mohácson és a környező falvakban.
2. Baranyába zömmel sókútiak, azaz katolikus sokácok települnek Boszniából, Tuzla környé
   kéről, az egykori Sói bánságból. (Köztudott, hogy Tuzlán ma is rendszeresen nyernek konyhasót az ottani sós forrásokból.) A legújabb horvát etimológiai kutatások szerint a sokác elnevezés a magyar 'sókút'-ból ered, a 'sókutac' szó hangalakján alapulva. A sókút név a tuzlai sós forrásokra utal. A Száva menti bánságok a középkorban a magyar koronához tartoztak, így a Sói bánság is. A sokác család nevek között még ma is találunk a 'só'-ra utaló családneveket: így Sovrakov a 'sórakó'-ból, Sovakov pedig a 'sóvágó'-ból ered.

Ezekkel a „jövevény" horvátokkal (a sokácokkal) együtt érkeznek ferences rendi szerzetesek Boszniából. Kolduló rend lévén, a török megtűri a rend tagjait a birodalomban. A 17. század elejére boszniai ferencesek telepednek le Pécsett és Mohácson. A boszniai rendházak és Pécs kapcsolatai olyan szorossá váltak, hogy még a 19. században is idejöttek teológiát tanulni a boszniai ferences rendi növendékek (ANDRIĆ).

3. A hadi út mellé túlnyomórészt szerbeket telepítenek az elnéptelenedett falvakba (Bulcsu > Bulics, Lak, Ölyves > Ugljes, Sárkány > Szárkán). Az út mellé települt szerbek a töröknek - adókedvezmény ellenében Buda, illetve Isztambul felé - fuvarozással tartoznak szolgálni, ahogyan az a defterben áll: „müsszelemek legyenek". A szerb falvakon kívül néhány horvát és magyar település is végez ilyen fuvarozó szolgáltatást. A büntetéspénz 50 %-os kedvezményéből is megállapítható, mely falvak fuvaroznak a töröknek. A magyar falvak közül Mihálykereke (a mai Keskend, Kozarac táján), Abolma (a mai Bolmány) és Danóc (Csibogáttal szemben, a Karasica és az izsépi Duna között a Danovác-dűlőben). A horvát falvak közül Izsép (vegyes lakosságú horvát-magyar település volt), Hányó (a mai Darázs mellett északra), Szóderjás (a mai Szudarázspuszta) és Lőcs lakói is szolgáltak fuvarral a töröknek. Minden szerb település adott fuvarozókat: Ölyves (a mai Uglješ), Sárkány - Szárkán (a mai Keskend és Pélmonostor között volt), Lak (Főherceglak - Kneževo), Bulics. A felsorolt falvak elhelyezkedéséből kideríthető, hogy a 16. század végén mely utakon közlekedtek. A legfontosabb útvonal az Eszék - Mohács közötti hadi út volt. Fontos volt még ezen felül a Bácskából, a vörösmarti Bata-révről a hegy tetején vezető, a ma is Törökútnak nevezett út Csibogátig, ahol „átkelt" a Karasicán, majd Danócon, Izsépen és Dályokon át csatlakozott a Mohács felé vezető hadi útra.

A harmadik út a Baranyavárról Lőcsön és Bolmányon át Siklósra vezető út lehetett. Ennek az útnak volt egy leágazása is Dárdáról Bolmány irányába.

A falvak egykori magyar lakossága megfogyatkozik, mert sokan elvándorolnak észak és az alföldi nagy települések felé. Szlavóniából horvátok is, magyarok is betelepülnek Baranyába. A Tóth családnév 'tótországi'-t, azaz szlavóniait jelent, viselője - az utónevekből megállapítható - horvát is, magyar is lehet. A 16-18. századi magyar családnevekben szlavóniai falvak neve is előfordul: CSAPAI (Csapa, ma Čepin), DOBSZAI (Dobsza, ma Dopsin), ESZÉKI (Eszék - Osijek), GARAI (Gara - Gorjan), VALKAI (Valkó, ma Vuka), KŐGYESI (Kölgyeskórógy - elpusztult - CSÁNKI), SZŐLŐSKEI (Szőlőske - elpusztult - POZSEGAI SANDZSAK 1579).

1579-ből, a POZSEGAI SZANDZSÁK adókönyvében bizonyítékokat találunk az egykor magyarok által is benépesített településekkel kapcsolatban.

 

 

MAGYAR TELEPÜLÉSEK ÉS ADÓFIZETŐ CSALÁDFŐK 1579-BEN SZLAVÓNIÁBAN

 

a Pozsegai Szandzsák 1579. évi adókönyve alapján:

BALFALU (ma feltehetően Šodolovci):

Alberd Ambrus, fia Pétör,	Ambrus Tomás,	Balázs Tomás,
Bence Jankó,	Dénes Tomás,	Domián István,
Gyuragy Balázs,	Gyuragy Máté,	Gyuragy Pál,
István Orbán,	Jankó Keresztös,	János Jakab,
Kelemen Enkel (Antal?),	Máté Jakab,	Márton Janóka,
Pál Pétör,	Petrovics Gyurisa,	Petrovics Lőrinc, Petrovics Mátyás,
Petrovics Tomás,	Stefán, András fia,	Szabó György,
Tamás András.	Szabó Demetör,
	24 lakóház - 23 kapu - 1 bíró.

 

CSAPA város (ma Čepin) - (265. o.):

... Balázs,	...Balázs,	Bárkás Gyurkó, fia Pétör,
Bence Mátyás,	Benó János,	Berak Imre, fia Tamás,
Berak István,	Berak Mátyás,	Berak Pál, fia Pál,
Biszák Tamás,	Dékány Ferenc,	Doca Ferenc,
Gál Imre,	Gál István,	Golubenc Benedik,
Golubenc Gál,	Hegedűs Benedek fia, Ivánis Antal, fia Pál,
Ivánis Bence, fia János,	Ivánis István, Gergel fia, ... Jakab,
János ..., fia Miklós,	János Ferenc,	Gósics Máté,
Jövevény Miklós, fia Máté,	Kaszás Gál,	Kaszás Imre, fia Mihál,
Kaszás István,	Keresztös Borbás, fia Ferenc, Kis Mihál, fia Jakab,
Kovács Benedik,	Kovács Mihál, fia Bélika, Köles István,
Köles Tamás,	Ledák Bence, fia János, Miko Mátó, fia Miklós,
Nagy András,	Nagy István, fia Miklós, Ódos Gáspár, fia János,
Pál diák,	Palis András, fia Pétör,Pap Imbrő,
Pápa Mihál, fia Palkó,	Pávál Mátyás kenéz, Poros György, fia Diák,
Radics Bálind,	Radics Farkas,	Rogics András,
Sebelán Gáspár,	Sebelán Miklós,	Sebös Ambrus,
Sólymos Balázs, fia Pista, Somos János, fia Tamás,		Szabó Tamás, fia Tamás,
Szántó Pál, fia István, Szávics Ferenc,		Szávics Imre, fia Imre,
Tót János,	Vak Máté, Máté fia,	Válvai Farkas,
Válfai Farkas, fia János, Varga Balázs, fia Mikó,		Varga György,
Varga Pál, Gergel fia,	Varga István,	Vid Márton,
Vújics Ivánis,	Vúk János, fia Matos. -

68 lakóház - 66 kapu - 1 knéz - 1 bíró.

A későbbiekben Baranyában is előforduló családnevek: Benó, Csapai, Dékány, Pápa.

 

DOBSZA (ma Dopsin) - (271. o.):

1579-re már megtörtént a lakosságcsere, magyar lakosa nincs. Csúzán a 18-20. században fellelhető a Dobszai magyar családnév.

 

ERDŐD város (ma Erdut) - (278. o.):

A magyarok mahaleja (városrésze):

Bátor Márton,	Benedek László,	Berta Farkas,
Berta Mihál,	Berta -jövevény,	Bosztános András,
... Imre,	Budai Balázs,	Budai György,
Budai Tamás,	Csapai György,	Dezső Sebestyén,
Dobos Tamás,	Erdős Alberd,	... Bence,
Ferenc Kata,	Gyula Ferenc,	Gyula Mihál,
Ján Alberd,	Kacsi Mihál,	Kósa Bendek,
Kucsuk (Kis) Jancsi,	Pap Máté,	Puskás Orbán,
Réka Bálind,	Szabad Berta, Szabó János.
	27 lakóház.

A Csapai, Erdős, Ján és Kacsi nevek a 18-20. században Baranyában is megtalálhatók.

 

ESZÉK város, a város keresztényei (236-7. o.):

Csákó György,	Farkas Benedek, István Miklós,
Kocsis László,	Kolár Imre, Kovács fia, Köteles Pál,
Madár Pál,	Madár Tamás, Mátyás Ambrus,
Mátyás Mihál,	Mika Pétör, Miklós István,
Mojka Jakab,	Pálfi Miklós, Pál Jakab,
Pap Jakab,	Pócs András, Pócs Keresztös,
Pócs Pétör,	Tót Lőrinc, Tót Máté,
Tót Pétör,	Újvas Ivánis, Varga István,
	Zsívko kocsis.

26 lakóház - 25 kapu - 1 bíró.

Az Eszéki családnév a későbbiekben előfordul Baranyában.

 

HARASZTI falu (ma Hrastin) - (270. o.):

Balázs Pálék,	Balog Benedik,	Bor Máté,
Ferenc György,	Gyuri Borbás,	Kabán Ádám,
Kabán Benedök,	Péter Pál,	Szócsó Pál,
Vajda János,	Varga András,	Varga Jakab.

12 lakóház. A Vajda családnév a későbbiekben Baranyában Laskón és Sepsén is jelentkezik.

 

ILLÉSFALVA falu (Josipovactól délre terült el - elpusztult):

Berhad Damián,	Dini? Lőrinc,	Gyenis Keresztös,
Gyenis Miklós,	Gyenis Mókos,	Máté János,
másik Máté János,	Máté -jövevény,	Nagy László,
Petra Benedik,	Simon Demetör,	Varga Imre.
	13 lakóház.

 

KAPORNA falu (maKoprivna), 1579-ben részben magyarok lakta falu:

András Demetör,	Bence Gergel,	Ivánis Jakab,
Koleszár György,	Mihál jövevény,	Pál Jakab,
...Pétör,	Puskás András,	Varga János,
Varga Pétör,	Veskár? Balázs.

Összesen 28 lakóház (ebből 11-ben magyar nagycsaládok laknak) - 27 kapu - 1 bíró.

 

KISBESENCE falu (Bajafalva helyén volt, elpusztult) - (241. o.):

Agancsi Tamás,	Akbó Gáspár,	Benedik György,
Bormi Alberd,	Bormi Mihál,	Dávid Pál,
Dezső Milos, fia János, Garócsik Lőrinc,		Garocsik Mátyás,
Godár Bence,	Hódosi György,	Irzsa Ferenc,
Jakab Mihál,	... János,	... Kelemen,
Keresztös Gáspár,	Kis Pétör,	Kovács Gáspár,
Kovács István, fia Máté,	Pák Demetör,	Pál diák (Diák fia),
Pál Tamás,	Síkol Keresztös,	Szőlős Pál,
Taronszás Pétör,	Zsófi Jakab.
	26 lakóház	- 25 kapu - 1 bíró.

 

KISKÓRÓGY falu (ma Kórógy - Korođ) - (280. o.):

Ambrus diák,	András István,	András Pétör,
Antal Miklós,	Bálind András,	Baros Gál,
Benőkés Keresztös,	Benőkés Pétör, Gergel fia,	Dankó Máté,
Füle György,	Gál jövevény,	Gálos Gyuri,
Gergel jövevény,	György jövevény,	Gyurka Pál,
Hegedűs Pétör,	Józsa István,	Józsa Márton,
Kabédi Mihál,	Kács Pál,	Kántor Pál,
Kovács Imre,	Kovács Jancsi (vagy Benci),	Nagy Tamás,
Pozsár István,	Pozsár Mátyás,	Pozsár Mihál,
Pozsár Nagy Gergely,	Pozsár Pál,	Pozsár Pétör,
Pozsár Vince,	Radén Péter,	Szabelics Antal,
Tálos Alberd,	Tamás István,	Tót György,
Tót Márton,	Tót Miklós,	Varga István.
	39 lakóház - 38 kapu -	1 bíró.

Ajellegzetes Pozsár családnév a későbbiekben, de még a 20. században is mind Sepsén, mind Ko-pácson előfordul. Székelyföldön a pozsár pontyot jelent.

 

KÚKOS falu (Kucska, elpusztult, Nemetin mellett volt) - (247. o.):

Bárenc? Pál,	Benedik Fábián,	Csordás Tamás,
Domokos Keresztös,	Futó Lőrinc,	Kecső Demetör, Kúszó fia Bálind,
Lőrinc János,	Kéra? Mihál,	Miklós diák,
Nagy Simon,	testvére György,	Pap István,
Pozsár István,	Tót László.
	14 lakóház.

 

OROSZI falu (ma Ivanovac, Čepin és Antunovac között) -Eszékhez tartozik (237-9. o.):

Ágoston Jancsi,	Bálind Mihál,	Benék Borovics,
Boberkó Kálmán,	Bora Balázs,	Boros Borevics,
Boros István,	Boros Simon,	Domonkos Gál,
Enkő? Jakab,	Évi Imre,	Évi Máté,
Gáberka Petru,	Gyenis Tamás,	...György
Kács Imre,	Gyurka Dömötör,	Gyurkó Fábián,
Gyurkó Tamás,	Ivácson Illés,	Ivós Tamás,
Jancsa Gergel,	Jancsa János,	Józsa Kelemen,
Karakas Jakab,	Karakas Jancsi,	Kóró Lázár,
Martos Fábián,	Míkó Mátyás,	Mónár János,
Mónár Lénárd,	Pál Vida Pétör,	Sebös Pétör,
Szabó István,	Szabó Orbán,	Szabó Sebestyén,
Szabó Tamás,	Szaka Máté,	Szántó Máté,
Szende György,	Szőlős Lőrinc,	Tamás András,
Tót Antal,	Tót János,	Vas Ambrus,
Vas János,	Vének Lukács,	Vérös Simon,
Vid Márton,	Vid Mihál,	Vid Miklós,
Vid Pétör.	...Vuk.
	54 lakóház -	52 kapu - 2 bíró.

54 lakóház -52 kapu - 2 bíró.

A Karakas név Várdarócon jelentkezik és él tovább a 20. században is.

 

PETRŐC falu (maPetrijevci) - (252. o.):




Bacsa ...,	Bacsa Lajos,	Balecsák Mátóka,
Bálind Máté,	Bence Máté,	Benedik Jancsi,
BerecAlberd,	Bulgár Lőrinc,	Csakma Imre Márton,
Csala Pál,	Csóka Imre,	Csóka Miklós,
Gábor kovács,	Gyuris Imre,	Gyúrok Benő,
Gyúrós Tamás,	Ivanis kovács,	Izsák István,
... Kálmán,	Kártya Tamás,	Kasza Borbás,
Katona Máté,	Keresztös Balázs,	Keresztös Mélonfi?,
Kis Gellér,	Koleszár Jakab,	Losa Benci,
Makár Demetör,	Márton csődörös, Mátók	..., Mihál sible,
Mihál varga,	Miklós Márton,	Mikula mészáros,

Mónár Pétör,	Nagy Fábián,	Nagy János,
Pávles Máté,	Pere Bálind,	Pétör...,
Pórés diák,	Preko Lőrinc,	Sebenös Bálind,
Sebös Balázs,	Sebös Máté,	Szabó Márton,
... Tomás,	Tomáskó...,	Tót István,
Tót Ivanis,	Tót Mihál,	Tót Miki,
Tót Pál,	Tót Zsivkó,	Vanos Gál,
Varga Ambrus,	másik Varga Ambrus,	Varga Egyed,
Varga Ferenc,	Varga Istefán,	Varga János,
Varga Keresztös,	Varga Mátyás,	Varga Pál,
Varga Pista Gyurica,	András Védérádó,	Veres András,
Veres Tomás,	Vida Tót fia,	Vitáros Mihál,
Zsigmond István,	Zsigmond Gábor.
	72 lakóház - 71 kapu -	1 bíró.

72 lakóház - 71 kapu -1 bíró.

ABacsa családnév a 20. században Sepsén és Kőben fordul elő.

 

PETRÖS falu (elpusztult - Rétfalutól délre: Petrespuszta) - (240. o.):




Anefő? István,	Csabafi János,	Daróci István,
Dárvecsi? Benős,	Dárvecsi? Márton,	Egyöd Ágoston,
Gáspár Pétör,	Gazdag Máté, fia Benedek,	Godár? Lőrinc,
János Márton,	Lőrinc Imre,	Máté Mihál,
Nagy Pál,	Purosa kovács, fia Péter,	Szabó György,
Tót János,	Varga fia Pétör.
	17 lakóház - 16 kapu -	1 bíró.

 

POMOCSIN falu (elpusztult, Dobsintól északra, Pomocin-dűlő):

Ács, Pétör fia,	Balázs diák,	Bece Bálind,
Berák... -Benedik fia,	Borbás István,	Gál Balázs,
Gál Vince,	Gyurkó Gergel,	Imre...,
Keresztös István,	Nagy László,	Orbán Gergel,
Rác Ferenc,	Varga Mátyás,	Vin? Tamás.
	17 lakóház - 16 kapu -	1 bíró.

 

RÉTFALU falu (Ridfalo, maRetfala) - (245. o.):

A bíró veje Mihál,	Bálindfi Gergel,	Benó Bálind,
Benó Gál,	Bojtor Kálmán,	Bősi Ferenc,
Diák György,	Ferenc István,	Gamós Tamás,
Goszta Imre,	Gyurkó Balázs,	Gyűrűs Bálint,
Herceg György,	Herceg Tamás,	Kács János,
Kács Pétör,	Korda Berta,	Korda István,
Korda Miklós,	Kovács Balázs,	Kovács Máté,
Kovács Vince,	Madarász Benedek,	Madarázs Máté,
Móri Miklós,	Nagy György,	Nagy Miklós,
Pák Alberd,	Pák Balázs,	Pák Illés,
Pák Jakab,	Pák Keresztös,	Pák Mihál,

Pák Miklós,	Pál Keresztös,	Pálinka András,
Pálinka Balázs,	Pálok Imbrő,	Perna Keresztös,
Somos Demetör,	Szabad István,	Szántó Bálind,
Szántó Orbán,	Tartson Pétör,	Tót Ferenc,
Tót János,	Tót Mihál,	Tót Mihál,
Tót Tamás,	Varaga Pál.
	52 lakóház - 51 kapu - 1 bíró.

A Gamós családnév a 20. században Kopácson, a Benó családnév Kopácson és Várdarócon fordul elő.

 

SZANKÓ falu (elpusztult - a Dárdai-réten Szankó folyómeder, halászvíz;emlékeztet az egykori falura, amikor ez a folyómeder még a Dráva volt, jobb partján a faluval) - (254. o.):

Ambrus pap,	Bókol Máté,	Bózsó György,
Brávó? Gergel,	Csákán Mihál,	Csile László,
Diák Gáspár,	Diák Simon,	Döme István,
Döme Keresztös,	Fekete Antal,	Fekete Kálmán,
Fekete Mihál,	Ferkó Kelemen,	Gere Mihál,
Gót Lukács,	Gubás Balázs,	Gubás Bálind,
Gubás István,	Gubás Vince,	Gyenis András,
Gyura Tamás,	Hegedűs Béla,	testvére Borbás,
testvére István,	Horvát Balázs,	Hrvat Jakov,
Huszár Fábián,	Jancsi Palkó,	Kács Lőrinc,
Kakas Bence,	Kaszás Mihál,	Kelemen András,
Kocsis Keresztös,	Kovács András,	Kovács Gergel, fia János,
Kovács Jakab,	Kovács Mihál,	Kovács Simon,
Lukács diák,	Mikó János,	Nagy Gál, fia Keresztös,
Pap István,	Petár Benedik,	másik Petár Benedik,
Péterik György,	Pétör Kelemen,	Senol Imre,
Sól ok Berta, fia Máté,	Szabó Imre,	Szabó Pétör,
Szűcs Pétör,	Tocsír Petrő,	Tót András,
Tót Lőrinc,	Tót Lőrinc,	Tót Máté,
Varga Benedik,	Varga Benedik,	Varga Kelemen,
Varga Lőrinc,	Vid Gergel,	Víg Ambrus,
Víg Ferenc,	Víg Tamás.
	63 lakóház - 62 kapu	- 1 bíró.

 

SZELICSEVÓ falu (Bobota közelében terült el, elpusztult):

Balázs Gyula,	Balázs Fábián,	Bered Farkas,
Diák István,	Diák János,	Dobos Alberd,
Gergel János,	János Bence,	János Jankó,
Kaber? András,	Kács András,	Kács János,
Kács Pál,	Keresztös Egon,	Kis 'mali sin', Magyar Bálind,
Magos Pista,	Mika jövevény,	Miklós András,
Mikó Károl,	... Stefán,	Virtán Balázs,
	Vítor? Alberd,
	21 lakóház	20 kapu - 1 bíró.




 

SZENTLÁSZLÓ falu (Szent László; maLaslovo) - (242. o.):

Ambrus László,	Baranyi Balázs,	Benedik Ambrus,
Benedik Jakab,	Berta Jaksa,	Borbás Máté,
Csöngő Pál,	Egyöd András,	Gál István,
...jövevény Mihál,	Kovács Gergel,	Kovács István,
Lukács Gergel,	Márton Keresztös,	Márton Mátyás,
Szabol Ádám,	Tót Gyenes,	Tót Lőrinc,
Tót Lukács,	Tót Márkus,	Varga Gál.
	20 lakóház.

 

SZŐLŐSKE falu (elpusztult; Antunovac közelében volt) - (239-40. o.):

András diák,	Bak Kelemen,	Balázs kovács,
Bánics Berta,	Bánics Gyurkó,	Bece Imre,
Benkő Bálind,	Betmer Burjás ?,	Borár Bálind,
Domó Ádám,	Domó Simon,	Fekete Gyuris, fia Alberd,
Habos Balázs,	Hegedűs Gajárd,	Hegedűs Imre,
Hegedűs János,	Imre Bálind,	Imre Lukács,
Istevcse Berti,	István Gergel,	István Miklós,
Jakab Gál,	Jakab Márton,	Jaksa Márton,
Jaksa Pétör,	Kádasi Lőrinc,	Kása Bence,
Kása Gál,	Kásás Demetör,	Kásás Máté,
Kis Berta,	Kórógy Balázs,	Kovács Lukács, fia Keresztös,
Kovács Tamás,	Orbán Imre,	Orbán János,
Orbán János,	Orbán Lőrinc,	Orbán Tamás,
Petár László,	Pista Mátyás,	Pista Miklós,
Pored Márton,	Puskás András,	Rucsó Bence,
Sebös Ambrus, fia Ádám,	Solymos András,	Szabó Balázs,
Szabó Demetör,	Szabó Fábián,	Szakáll Vince,
Szántós Tamás, fia Ferenc	, Szántós Gál,	Szántós Pétör,
Széköly János,	Széköly Máté,	Széköly Tamás,
... Tamás,	Vacó Gál,	Vantáros András,
Vantáros Keresztös,	Varga Antal,	Varga György,
Varga István,	Varga Márton, fia Benedik,	Vörös István,
Vid Tamás,	Vide Bálind.
	69 lakóház - 68 kapu -	1 bíró.

A Puskás családnév a 18. században Laskón jelenik meg, a Székely név pedig Várdarócon. A Szőlőskei névvel Kórógyon találkozunk a 20. században.

 

TOPLÁN falu (elpusztult; Erdődhöz tartozott) - (294. o.):

András Vince,	Balázs Egyed,	Ferenc István,
György Fábián,	György Pétör,	Gyula Imre,
István Mátyás,	Kanan Gyenís,	Keresztös Tamás,
Miklós Gergel,	Szabó Márton,	Szabó Mihál,
Tót Mihál.
	16 lakóház - 15 kapu	- 1 bíró.




 

ÚJFALU falu (Szentlászló mellett húzódott, elpusztult) - (242. o.):

Benedek kovács,	Danes (Dénes?) Gál,	Dobos Bálind,
Filep Gyuragy,	Filep István,	Gergel Antal,
Gyuragy Mihál,	Imre András,	István Pál,
János Miklós,	Keresztös Antal,	Magas Fábián,
Mihál Bálind,	Pál Bálind,	Pál István,
Rocsó Mihál,	Szabó Timás (Tamás?),	Teklics Mihál.
	18 lakóház - 17 kapu-	1 bíró.

 

VÖRÖSED falu (a Dráva mellett - elpusztult - Vörös-tó helynév - Dárda) - (251. o.):

Bacsa Mihál,	Bacsa Miklós,	Barac Tamás,
Benedök Pál,	Benedök Pétör,	Berta kovács,
Cérna Ábrám,	Cérna Ádám,	Csötörtök János,
Dóra Endre,	Kasza, András,	Kasza Balázs,
Kasza Domián,	Kasza Fábián,	Kasza Márkó,
Kovács Balázs,	Kovács Filep,	Kovács István,
Kovács Lőrinc,	Kovács Mihál,	Kovács Pál, fia Kolop,
Palis Imre,	Palis Mátyás,	Rabrég Máté,
Sebös Berta,	Sebös Fábián,	Sebös István,
Szabó Antal,	Szerb kovács,	Tót András,
Varga András,	Varga Ferenc,	Varga István,
Varga Orbán,	Vesekar Jakab, fia Máté.
	35 lakóház - 34 kapu -	1 bíró.

A Bacsa családnév a 19. században Sepsén tűnik fel, a Benedek családnév előbb Bellyén, majd Kopácson fordul elő.

 

MEGJEGYZÉS:

1. Az adókönyvet mr. sc. Farileta Hafizovic horvát nyelvre fordította.
2. A horvát fonémarendszer nem tudja visszaadni a magyar fonetikai hangzást.
3. A magyar 'a' hangot 'o'-nak ejtik és írják.
4. Az 'é' hangot 'i'-nek ejtik és írják.
5. Az 'ö, ő' vagy az 'ü, ű' hangokat legtöbbször 'o'-val, illetve 'u'-val jelölik.
6. Ahorvátosan leírt magyar nevek ismertetőjegye, hogy az utónév követi a családnevet.
7. A horvát fordításban gyakran előfordul, hogy az utónév után 'ov' végződés áll. Ez nem családnevet jelent, hanem birtokos személyrag, ti. a lakóház pl. Kovács Jánosé.
8. A fentiekben igyekeztem a horvátosan írt neveket magyarul leírni.
9. A 18. századtól Kopácson meghonosodik a CSAPAI és a POZSÁR családnév, az utóbbi később Sepsén is jelentkezik. Kórógyról kerül Baranyába a POZSÁR név. Eredete: 'pozsár' - 'ponty' (HERMAN). Csapáról vagy Rétfaluról kerül Baranyába a BENÓ családnév, amely előbb Laskón, majd Kopácson, később Várdarócon honosodik meg. Az elnéptelenedett egykori Oroszi faluban éltek a várdaróci KARAKAS családnevűek elődei. 1579-ben ott a török adókönyv két ilyen nevű családot regisztrál. A Karakas név török eredetű, alapszava a 'kara' - 'fekete'. Rétfaluról kerül Kopácsra a GAMÓS családnév.

A 16. századtól állandó a migráció dél felől, északi irányban, s ez a népvándorlás hol erősebb, hol gyengébb intenzitással, de még napjainkban is tart. Ezért természetes, hogy a szlavóniai magyar falvakból is észak felé vándorolnak, sokan megmaradnak Délkelet-Baranyában, de nem zárható ki a továbbvándorlás sem. A szlavóniai magyarok helyébe a Sói bánságból horvátok vagy szerbek érkeznek. Erdődön az összeíró összeírja külön a magyarok, külön a szerbek városrészét. Eszéken, a muzulmánokon kívül, a keresztények városrészében csak magyarok élnek. Ezért állítja Evlia Csel ebi még 1664-ben is, hogy az eszékiek magyarul beszélnek.

A horvát hangrendszer szerinti írásmóddal lejegyzett szöveg sem a török, sem a magyar hangokat nem tudja visszaadni, de a névalakból - a családnevet követi a személynév - kideríthető, hogy a horvátosan leírt név hogyan hangzik magyarul. Pl. Erdődnél: „Mahala Mađara: Berta, došljak, Jan Alberda, Bosenos Andrasev (...) Sobodi Berta(...) Dobos Tomasev" stb. névalakokat magyarul így írhatjuk: „Magyarok városrésze: Berta, jövevény, Ján Alberd, Bosztános (ti. görögdinnyét termelt) András,(...) Szabadi Berta, (...) Dobos Tamás" stb. A magyarok 'a' hangját a szlávok 'o'-nak hallják és 'o'-nak is ejtik, tehát a magyar 'a' hang fellelhető a szövegben. A baranyai török adókönyvek magyar fordításai is hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy a magyar szóalakot kikövetkeztethessük.

Délkelet-Baranya 16. század végi népességére vonatkozóan a Szekcsői-mohácsi Szandzsák 1591-es adókönyvében találunk adatokat (VASS). Ez a defter nem tartalmazza a nyugati falvakat, ezért a Harsányi náhie falvainak adatait KÁLDY-NAGY 1571. évi defterfordításából használom föl.

 

 

DÉLKELET-BARANYA NAGYCSALÁDJAINAK SZÁMA 1571-BEN ÉS 1591-BEN

 

TELEPÜLÉS	A NAGYCSALÁDOK SZÁMA
„Harsáni náhije" 1571-ben:	magyar	horvát	szerb	összesen
Besztrenc (elpusztult)	07	03	-	10
Gragofcsa (Gergelyfalva - elp.)	01	11	-	12
Hencsence (elpusztult)	10	01	-	11
Henye (elpusztult)	07	04	-	11
Kispeterde (elpusztult)	13	-	-	13
Majs (Mai skamegye)	20	02	-	22
Nagypeterde (Petárda)	19	07	-	26
Torjánci (Torjánc)	-	01	-	01
Harsányi körzet 8 települése	77	29	-	106
TELEPÜLÉS	A NAGYCSALÁDOK SZÁMA
„Mohácsi náhije a Mohácsi-szekcsuji Szandzsákban" 1591-ben	magyar	horvát	szerb	összesen
Dáloka (Dályok)	12	-	-	12
Danovcse (Danóc - elp.)	80	-	-	80
Géta (elpusztult)	15	-	-	15
Hányó (elpusztult)	-	12	-	12
Izsép (Izsép)	06	11	-	17
Lak (Föherceglak)	-	-	16	16
Vejk (Vék - elpusztult)	49	01	-	50
Mohácsi náhije 7 települése	162	24	16	202




TELEPÜLÉS	A NAGYCSALÁDOK SZÁMA
„Baranavári náhie a Mohácsi-szekcsuji Szandzsákban" 1591-ben:	magyar	horvát	szerb	összesen
Abolna (Bolmány)	37	02	01	40
Adorján (elpusztult)	08	-	-	08
Árki (elpusztult)	10	-	-	10
Bán (Baranyabán)	17	-	-	17
Baranyavár	10	-	-	10
Beng (Benge)	-	08	-	08
Bodoja (Nagybodolya)	08	-	-	08
Bozog (elpusztult)	08	19	03	30
Bulics (Bulcsu - elpusztult)	-	-	08	08
Csébogát (Csibogat - elpusztult)	02	01	-	03
Csimenfalva (Csemén - elp.)	18	01	-	19
Csitár (Csatár - elpusztult)	06	-	-	06
Csúza	24	-	-	24
Filesmarta „város" (Vörösmart)	51	-	02	53
Halból (Hálé - elpusztult)	27	01	-	28
Kácsfalva (Kácsfalu)	23	02	-	25
Kálnás (elpusztult)	08	-	-	08
Karancs	78	04	-	82
Kisfalva (Baranyakisfalud)	06	-	-	06
Köh (Kő)	33	04	01	38
Laskafalva (Laskafalu)	32	05	-	37
Laskava „város" (Laskó)	211	-	-	211
Lőcs	-	18	-	18
Márok (Hercegmárok)	25	01	-	26
Mihálkerek (elpusztult)	06	-	01	07
Mitvár (Mitvárpuszta)	05	-	-	05
Monostor (Pélmonostor)	24	01	-	25
Nána (elpusztult)	08	-	-	08
Peterdi (elpusztult)	05	-	-	05
Ölvös (Ugles)	-	-	01	01
Sepse	19	03	-	22
Surok (Sarkfalva - elpusztult)	-	-	08	08
Szárkán (Sárkány - elpusztult)	-	-	10	10
Szentmiklós (elpusztult)	05	-	-	05
Szóderjás (Szederjes - elp.)	-	08	-	08
Szöllős „város" (Hercegszőlős)	85	-	-	85
Ugafalva (Újfalu - elpusztult)	120	-	-	120
„Az elhunyt Kászim pasa egykori alapítványbirtokai" 1591-ben
Belie (Bellye)	87	-	-	87
Camafalva (elpusztult)	35	-	-	35

Darofcse (Várdaróc)	60	-	-	60
Kopács	80	-	-	80
Baranyavári náhije 41 települése	1161	60	43	1264

 

DÉLKELET-BARANYA 55 TELEPÜLÉSE

1400

113

59

1512

 

1591 (1571)-ben Délkelet-Baranyában 1400 magyar, 113 horvát, 59 szerb, összesen 1512 nagycsalád élt.

A fentiekből látható, hogy 1554-ben a mai Délkelet-Baranya területén a Harsáni náhije-nak 9, a Mohácsi náhije-nak 2, a Baranavári kaza-nak 39, Kászim pasa alapítványának 4 települése volt - összesen 54 kisebb-nagyobb település. 1591(1571)-re a lakosság elvándorlása és a török általi betelepítés következtében ez a településkép megváltozott. Ekkor a mai Délkelet-Baranya területén a Harsáni náhije 8, a Mohácsi náhije 7, a Baranavári náhie 36, valamint Kászim pasa alapítványbirtokának 4 falujával, összesen 55 kisebb-nagyobb településsel számolunk. A négy évtized alatt sok falu elnéptelenedik, de a betelepítésekkel számos falu ismét lakottá válik. 1591-re Abolmát (Bolmány) a Baranyavári járáshoz, Véket pedig a Mohácsi járáshoz csatolta a török közigazgatás. 1591-re a Baranavári náhie következő falvai néptelenedtek el: Almás, Börgöngye, Keskend, Rév, Szigetfalva és Dárda. Az egykori Szederjes, Sarkfalva és Bulcsu horvát és magyar lakossága szerbre cserélődött. A török új falvakat is telepített a mohácsi csatatér elpusztult településeinek helyére: Boszniából szerbeket telepít Bulcsun kívül Lakra, valamint Sárkányra és Ölyvesre. Mind a négy település az Eszék-Mohács hadi út mellett terült el, a szerb lakosság adókedvezményt kapott, de ezért cserébe, ha a török közigazgatás igényelte, fuvarozniuk kellett Buda, illetve Isztambul felé. Boszniából sokácok is érkeznek Tuzla környékéről, az egykori Sói bánságból (sókút-ac > sokac). Horvátok települnek tehát Bengére, Bozogra, Gergelyfalvára, Hányóra, Izsépre, Lőcsre és Nagypeterdre. Néhány horvát falu is vállal fuvart adókedvezmény ellenében. Vék és Kő lakossága elsősorban szlavóniai magyarok betelepülése révén gyarapodik. A véki magyarok is adókedvezményben részesülnek, amiért cserébe a mohácsi palánkon javításokat végeznek.

A települések lakóinak száma és nemzetiségi összetétele is megváltozott. 1554-ben a török 1610 kaput (nagycsaládot) jegyez, amelyből 1507 a magyar, 65 a horvát és 38 a szerb család. A magyarok észak felé, a megmaradt Magyarország vagy az alföldi városok felé költöznek. (Tulajdonképpen úgy szökdösnek, mert a török ragaszkodik hozzájuk; az el szökötteket keresik, s ha nem találják, igyekeznek helyükre máshonnan családokat telepíteni, hogy a településenként az adókönyvekbe bejegyzettek száma ne csökkenjen.) Az 1591(l571)-ből származó török defterekben 1592 családfő szerepel - 1420 magyar, 113 horvát és 59 szerb nagycsaládról van szó. A lélekszám családonként a szerbeknél és a sokácoknál több, a magyaroknál kevesebb, mert a szerbek és a horvátok „zadruga"-ban, nagycsaládban élnek a legidősebb férfi, a „starac" irányítása alatt. 1591-ben Ölyvesen például egy szerb nagycsalád él öt nős fivérrel. A „starac" ('családfő') Branko, a nős testvérek pedig Marko, Difor, Luka és Isztijan (helyesen: Sztojan); egy nagycsaládban tehát öt kiscsaládot találunk. Ugyanígy Hányón a 12 horvát nagycsaládban 33 házas férfi, vagyis kiscsalád van. Az alábbi példából is kiderül, hogy Hányón az átlagnál (1,8) jóval több - átlagosan 2,8 - a kiscsaládok száma: pl. Palad Pavle, Vuk fia, Mire testvére, Antal fia, Gyuraka fia, Niko fia - egy nagycsaládhoz hat kiscsalád tartozik. A későbbi szomszédos Darázson olyan szívósan ragaszkodtak ehhez a nagycsaládi életformához, hogy még a 20. század negyvenes éveiben is akadt olyan lakóház, amelyen 4-5 házszám volt, jelezve az ott élő kiscsaládok számát. A magyarok között Kászim pasa egykori alapítványbirtokán - Bellyén, Camafalván Kopácson és Várdarócon - találunk népesebb családokat, pl. 1591-ben Kopácson: Ádám Balázs, János fia, Máté testvére, Mihály fia és János szolga - egy nagycsaládban öt kiscsalád. A férfiak mind nősek, hiszen az adókönyvekben a török írnok feljegyzi, ha valamelyik férfi nőtlen.

Pl.: Újfalun (Ugafalva) „(...) Fabo István, Miklós fia, János szolga legény" vagy Darofcsen (Vár-daróc) „Belus Balás, András testvére, István testvér legény" - mindkét példa esetében két kiscsalád tartozik a nagycsaládhoz.

Valamivel közelebb kerülünk Délkelet-Baranya 1591-es lélekszámához, ha nem a családok (kapuk) számát vesszük szemügyre, hanem a 16 évnél idősebb férfiakét, mivel ezt az 1591-es defter lehetővé teszi. Ezeket az adatokat már nem hasonlíthatjuk az 1554-es adatokhoz, mivel ott csak a nagycsaládok száma szerepel, de megállapíthatjuk, hogy a nagycsaládhoz átlagosan hány kiscsalád tartozik.

Vizsgáljuk meg hát, hogy 1591-ben hány 16 évnél idősebb férfit találunk falvainkban! Ahány feljegyzett férfit vagy özvegyet találunk, annyi a kiscsaládok száma. A török defter tartalmazza azon 16 évnél idősebb férfiak nevét is, akik még nem házasok, de a névsorban szerepelnek „legény" megjelöléssel. Ezeket a nőtlen férfiakat az összegezésnél nem vesszük figyelembe, mert a családfő kiscsa-ládjához tartoznak.

 

A KISCSALÁDOK SZÁMA 1591-BEN A MOHÁCSI, A HARSÁNYI ÉS A BARANYAVÁRI NÁHIJE DÉLKELET-BARANYAI FALVAIBAN

 

TELEPÜLÉS	A NAGYCSALÁDOK SZÁMA
Mohácsi náhije	magyar	horvát	szerb	össz. kcs.-ok a nacs. -okban	átlag.
Dáloka (Dályok)	019	-	-	019	1,6
Danovcse (Danóc - elp.)	133	-	-	133	1,7
Gáta (Gétmonostora - elp.)	023	-	-	023	1,5
Hányó	-	33	-	033	2,8
Izsép	019	15	-	034	2,0
Lak (Főherceglak)	-	-	28	028	1,0
Vék (elpusztult)	079	-	-	079	1,6
Mohácsi náhije	273	48	28	349	1,6
Baranyavári náhije	magyar	horvát	szerb	össz. kcs.-ok a nacs.-okban	átlag.
Abolna (Bolmány)	066	04	03	073	1,8
Adorján (elpusztult)	017	-	-	017	2,1
Árki	022	-	-	022	2,2
Bán (Baranyabán)	029	-	-	029	1,7
Baranyavár	022	-	-	022	2,2
Belie (Bellye)	179	-	-	179	2,0
Beng (Benge)	-	15	-	015	1,9
Bodoja (Nagybodolya)	012	-	-	012	1,5
Bozog (elusztult)	022	22	02	046	1,5
Bulics (Bulcsu - elp.)	-	-	10	010	1,2
Camafalva (elpusztult)	067	-	-	067	2,0
Csébogát (Csibogát - elp.)	001	-	05	006	2,0
Csimenfalva (Csemén.elp.)	042	05	-	047	2,4

Csitár (Csatár - elusztult)	009	-	-	009	1,5
Csúza	042	-	-	042	1,8
Darofcse (Várdaróc)	136	-	-	136	2,0
Felesmarta (Vörösmart)	063	-	08	071	1,3
Halbol (Hálé - elpusztult)	042	03	-	045	1,6
Kácsfalu	042	06	-	048	1,9
Kálnás (elpusztult)	016	-	-	016	2,0
Karancs	098	07	-	105	1,3
Kopács	161	-	-	161	2,0
Kisfalud (Baranyakisfalud)	011	-	-	011	1,8
Köh (Kő)	055	-	-	055	1,4
Laskafalu	053	03	-	056	1,5
Laskó	386	-	-	386	1,8
Lőcs	-	33	-	033	1,8
Márok (Hercegmárok)	037	03	-	040	1,5
Mihálkerék (elpusztult)	012	-	-	012	1,7
Mitvár (elpusztult)	009	-	-	009	1,8
Monostor (Pélmonostor)	044	04	-	048	1,9
Nána (elpusztult)	015	-	-	015	1,9
Ölvös (Ugles)	-	-	05	005	5,0
Peterdi (Krassópeterd - elp.)	012	-	-	012	2,4
Sepse	031	02	-	033	1,5
Surok (Sarkafalva - elp.)	-	-	19	019	2,4
Szárkán - (Sárkány - elp.)	-	-	28	028	2,8
Szentmiklós (elpusztult)	007	-	-	007	1,4
Szóderjás (> Szudarázs)	-	-	08	008	1,0
Szőlős (Hercegszőlős)	107	06	03	116	1,4
Újfalu (v. Ugafalva - elp.)	168	07	-	175	1,5
Baranyavári náhije	2035	120	91	2246	1,8
Harsányi náhije -az átlagokkal számolva	magyar	horvát	szerb	össz. kcs.-ok a nacs. -okban	átlag.
Besztrenc (Bistrinci)	013	08	-	021	2,1
Gragaróca (elpusztult)	002	31	-	033	2,7
Hencsence (elpusztult)	018	31	-	049	2,3
Henye (elpusztult)	011	11	-	022	2,0
Kispeterd (elpusztult)	023	-	-	023	1,8
Majs (Mai skamegye)	036	06	-	042	1,9
Nagypeterd (Petárda)	034	20	-	054	2,1
Torjánc (Torjánc)	003	-	-	003	2,8
Harsányi náhije	140	107	-	247	2,3

	magyar	horvát	szerb	össz. kcs.-ok a nacs.-okban	átlag.
Délkelet-Baranya összesen:	2708	275	119	3102	2,0
A lakosság lélekszáma ca.	8124	825	357	9305	-

 

A török (bosnyák) lakosság száma ca. 540.

1591-ben Délkelet-Baranyának összesen ca. 9845 lakója van.

Ha 1591-ben Délkelet-Baranyában összesen 3102 kiscsalád élt, és ha egy kiscsaládban apával, anyával és gyermekkel, tehát három családtaggal számolunk, úgy itt a lélekszám legkevesebb 9845 lehetett. Nemzetiség szerint ekkor 8128 magyar, 825 horvát és 357 szerb élt ezen a vidéken. A török lakosság - feltehetően iszlám hitű bosnyákok - lélekszáma 180 kiscsaláddal számolva (Dárda palánk 90, Baranyavár palánk 90; összesen 180 szejmen) 540 körüli lehet. Így tehát 1591-ben Délkelet-Baranyában mintegy tízezer lélekről beszélhetünk.

A nagyobb nagycsaládok is, mint azt már a fentiekben állítottuk, a szerb és a horvát falvakban éltek. Néhány horvátok lakta falu: Hányón (a mai Darázs közelében) átlagosan 2,8 kiscsalád van egy nagycsaládban. A magyarok és horvátok lakta Izsépen átlagosan 2,0 kiscsaládból áll a nagycsalád. Nézzünk néhány szerbek lakta falut: Ölyvesen 5 kiscsalád egy nagycsaládban, Szárkán átlag 2,8 kiscsalád egy nagycsaládban stb. A magyar falvak közül az egykori vakuf birtok 4 falujában (Bellye, Camafalva, Kopács és Várdaróc) laktak az átlagnál nagyobb nagycsaládok. A nagycsaládok szerinti életforma kimutatható a sokác falvakban még a 20. század közepén is. Néhány nagycsaládot a magyar falvakban is találunk - pl. a bellyei Varga család. Ez a nagycsaládi életforma különösen sokáig maradt meg a szlavóniai magyar falvakban. Kérdés, hogy a „kapu" szerinti adózás késztette-e a hódoltságban élőket a nagycsaládban való életre. Miért tér el Kászim pasa alapítványának négy magyar faluja nagycsaládjaival a többi magyar falutól? Az alapítványbirtok adózási gyakorlata is eltért a náhijékban élő hitetlenek megadóztatásától, ott a kapuadó mellett fej adó is volt. Bizonyára azért vezette be a török a fej adót, hogy a kapuadóból származó csekélyebb jövedelmét pótolja.

A török hódoltságban az 1600-as évekből nem maradtak fönn részletező és a lakosságot ösz-szegző adókönyvek. A török igyekezett a meglévő összeírások szerint megadóztatni a falvakat, annak ellenére is, hogy különösen a magyar falvak lélekszáma igen megcsappant.

A 17. századból kevés írott emlék maradt Délkelet-Baranyáról. A szórványos adatok mégis értékesek, mivel azokból következtethetünk a lakosságot ért kedvező vagy kedvezőtlen hatásokra.

A pécsi horvát és magyar katolikus misszió tevékenységéről a Vatikáni Levéltárban feltárt levelezésből értesülünk. FRICSY levélfordításaiból tudjuk, hogy 1613-1629 között Pécsett horvát és magyar ferences rendi és jezsuita misszió működött, és a belgrádi missziósközpont, valamint a dubrovniki kereskedők segítségével tartották a kapcsolatot Rómával. A dubrovniki kereskedők engedélyt kaptak a töröktől, hogy a birodalom területén kereskedhessenek.

Gergely pápa naptárreformját 1582. február 24-én hirdették ki, miszerint az 1582. október 4-ét követő nap október 15-e lesz. Horvátországban az új naptárt két évvel később, 1584. február 7-én kezdték használni. A magyar törvényhozás 1599-ben hozott határozatot (45. törvénycikk), mellyel megszünteti a régi naptár használatát. A török hódoltsági területen az új naptár bevezetése igen sok ellenállásba ütközött, mivel a török közigazgatás is a „hitetlenek" szokásos ünnepeinek a régi naptár szerinti megtartását szorgalmazta. Pécsett a ferencesek és jezsuiták között 1613 húsvétja alkalmával robbant ki a naptárvita. A ferencesek és a magyarok ugyanis - nemcsak a katolikusok, hanem a reformátusok és az unitáriusok is - ragaszkodtak a régi Julianus-naptárhoz, a jezsuiták az új Gergelynaptárt igyekeztek bevezetni. Így a húsvétot a jezsuiták nem ünnepelték együtt a ferencesekkel és a magyar kálvinistákkal. Ez sok vádaskodásra adott okot. Vitás kérdés volt továbbá a két rend között, hogy a jezsuiták nem gyóntatták meg a török szolgálatban álló horvát és magyar szejmeneket, míg a ferencesek a gyóntatást folyamatosan végezték. A pécsi katolikus misszió levelezéséből kiderül, hogy Bartol Kašić, a neves horvát jezsuita Mohácson is járt panagyur (vásár) alkalmával, ahol, mint arról Rómának írt jelentésében beszámol, a katolikus papokat a török védi meg a pravoszláv szerbek támadásaitól. A pécsi magyar katolikus misszió Délkelet- Baranya református magyar lakosságát nem éri el, de a Boszniából származó ferencesek állandó kapcsolatot tartanak Délkelet-Baranya horvát ajkú lakóival. A reformátusok Mohácson, Kölkeden és a délkelet-baranyai magyar falvakban háborítatlanul élnek a 18. századi ellenreformációig.

LAMPE a 17. sz. tízes éveiben (1614) Laskón és Vörösmarton jár. Mindkét „városban" református középiskolát talál: 1614-ben a laskói iskola a Debreceni Kollégium leányiskolája volt; a vörösmarti gimnázium 1680-ig működött. A török segédcsapatok, a tatárok dúlásai miatt az iskola Kiskunhalasra költözött. LAMPE-nak Vörösmarton egy Józan Gáspár nevű, igen idős helybeli felsorolja a lelkészeket a reformáció kezdetétől, „de mindenféle rend nélkül". Megemlíti pl. Módis Miklós papot, akit 1591-ben a török is jegyez „Miklós diák" néven.

A BG-ból értesülünk arról, hogy 1643-ban Bellyén Angyalosi Demjén prédikátor a „Pogány Töröktől" az akkor már lakatlan Szigetfalun, „a Szertsin felüli részön Nagy Miklós uram földjeiből" egy hold adómentes szántóföldet kap. 1678-ból, a hódoltsági időkből ismeretes egy levél, amelyet Karancsról írtak, s benne a kolozsvári református főiskolától tanítót kérnek:

KOLOZSVÁR: „Egy böcsületes, szegény országunkhoz illendő, szelíd, jámbor erkölcsű, tiszta tudományú ifjat szörözzön és küldjön kegyelmetek skólamesterül, hadd épüljön s gyarapodjék miközöttünk is az Istennek anyaszentegyháza és fiaink hadd növekedjenek az széptudományban, melyet kegyelmetek is akarjon az idegenek között." - A hódoltsági Karancs falu kérése a kolozsvári református főiskolához - 1678.

ŠABANOVIĆ-tól tudomásunkra jut néhány adat a 17. század hatvanas éveiből. Evlia Cselebi 1663-ban Buda felé utazott, így Dárdán is járt, s a következőket írja: „Dárda város (...) ez egy kis palánk, fából épült négyszög alakúra a fahíd végénél a Dráva partján. Nyugat felé nyílik a fából épült kapuja. Ez egy erős vár, tornyokkal, bástyákkal és lőszerrel ellátott. Van parancsnoka (dizdár) és nyolcvan katonából álló helyőrsége. Avárban kb. ötven deszkával fedett kis faház, egy dzsámi és egy hambár áll. A váron kívül a település város formájú. Dárdán található egy szálló és tíz bolt, de szőlő nincs, mert ez nagyon veszélyeztetett vidék (serhat). Nincs biztosítva betörések ellen, nincs is hiány a gyakori támadásokból. Ide azon a kapun érkezünk, amelyet a fahíd végére építettek, majd eltávozunk azon a kapun, amely nyugatra van." Cselebi ír a Dráván (Darócán) felépített hídról, amely a mai vasúti híd elődje lehetett: „A város alatt éppen 40 hajó van, hogy az ellenség el ne vághassa, karvastagságú láncokkal összekötözve. A negyven hajóra erős fahidat építettek, amely százhatvan lépés hosszú (...) A híd mindkét végén massziv kapu található. Az őrök minden este láncokkal a híd közepéhez egy hajót kötnek. Itt tartózkodik a váltakozó őrség hajnalig, a madár sem repülhet át, sem a sólyom sem a sas át nem kelhet." - írja túlzásoktól sem mentesen Evlia Cselebi.

Mohács felé utaztában Cselebi Baranyavárról is ír: „Baranya palánk a mohácsi szandzsákhoz tartozik. Ez egy kádiluk, és kádiluki rangja van 150 akcse értékben. A várnak van dizdárja és nyolcvan katonából álló helyőrsége. Van itt ötven deszkával fedett ház, egy dzsámi, lőszerraktár, gabonáshambár, húsz sahi-ágyú (védelmi ágyú, kisebb zarbezan ágyú), amelyek nyugat felé vannak fordítva. A palánknak egy fából készült kapuja van, árok veszi körül. Ez egy jó állapotban lévő palánk. A váron kívül a városban száz deszkával fedett ház, egy kisebb szálló és tíz bolt található. A várost mind a négy oldalán mező veszi körül, amelyre a folyóból ki önt a víz. Ez a terület ezért mocsaras. A mocsáron egy erős fahíd vezet át. Minden katona ezen a hídon megy át" - ti. a Karasica hídján.

TROSZT idézi Kary Historia Hungariae 9. könyvéből az Eszék és Dárda közötti, 1566-ban Szulejmán parancsára épült 10 km hosszú fahíd 1664. évi felégetését:

„Zrinyi Miklós elhatározta, hogy az eszéki hidat fegyverrel és tűzzel elpusztítja. 1664. február 1-én seregének javával megrohamozta a hidat (...) Az erődítményt, amelyet Dárdának neveztek, nagyszerű hadi sikerrel bevette. A kisebb erődítmények, bástyák őrsége rémülten elmenekült. A törökök, kik itt tartózkodtak, megdöbbentek Dárda elestén és visszavonultak. Zrinyi csapatai ekkor fáklyákkal tüzet vetettek a hídra, náddal és viasszal táplálták azt, de a szél is segítette őket. Az eszékiek [ti. a törökök] végre észbe kaptak, és megpróbálták menteni ami menthető. Hosszú dorongokkal és ágyúlövésekkel próbálták oltani a lángokat. (...) Ám minden kisérletük hiábavaló volt; a falánk tűz minden anyagot megemésztett. (...) Így hát az egész hatalmas mű (...) két napig egyfolytában égett, mégcsak teljesen el nem hamvadt. A győztesen visszatérő katonák út közben (...) minden falut, tanyát, várost tűzzel és vassal elpusztítottak..."

Zrínyi Miklós hadai Siklós irányába vonulnak vissza, tehát a falupusztítás is Dárdától nyugati irányban történik. Ekkor pusztul el a magyarlakta Kálnás, Kácsfalu és Abolma (Bolmány), Hencse és Henye. Az abolmaiak maradékai Harsányba menekülnek, itt tűnik föl később az Abómay név. A kácsfalusiak, akiknek lehetőségük volt elmenekülni, a Hegyalja felé tartanak. Később Hercegszőlősön bukkan fel a Kacsy név. A török a hídégetés után ismét kulukra (kuluk - 'robot') szólítja a környék lakóit, s úgy-ahogy ismét használhatóvá teszi a híd maradványain az Eszék-Dárda útvonalat. 1665-ben Evlia Cselebi ismét erre jár, de most Dárdáról nem Baranyavár felé utazik, hanem az erdőkön keresztül Vörösmartra megy. Vörösmartot „Flesmart"-nak nevezi, és megállapítja, hogy e településsel szemben található a „Bata-rév". Ez az utóbbi név kétségtelenül az akkor még lakatlan Batina nevére utal, amely rév akkor még a bezdáni Duna-part Battyán nevű falujának nevét őrzi. Cselebi Vörösmartról Mohácsra megy; föltehetően a csibogáti hídon kel át a Karasicán, s Mohács felé utaztá-ban érinti az akkor még álló Danóc városát és Izsép falut. Ezeknek a településeknek a lakói is, amint az egy 17. századi török iratból kiolvasható (KÁLDY-NAGY), adóengedmények fejében fuvaroznak a töröknek. Cselebi útleírásából kiderül, hogy a török a baranyavári hidat nem mindig tudta használni, föltehetően azért, mert a híd előtt és után az év bizonyos hónapjaiban vízzel teltek meg a mocsarak, így a Dunán a Bata-rév-Vörösmart-Csibogát-Danóc-Izsép-Dályok-Mohács út helyettesítette az időnként járhatatlan Dárda-Baranyavár-Mohács útvonalat. A vörösmarti Törökút földrajzi név bizonyítja - PATAKY 2004 -, hogy a mai Vásárvölgyön fel a hegytetőre, majd a hegytetőn a Hársasig, onnan le Csibogátra vezetett ez az út. A csibogáti hidat még a 18. században is használták, hiszen amíg az uradalom nem csatornázta a Karasicát, a baranyavári híd nem volt mindig használható.

A török hódoltság utolsó éveire egy a nagyharsányi csatát követő időkből felvett tanúvallomás világít rá - SZITA idézi a felvett jegyzőkönyv halkereskedelemre vonatkozó egyik részletét: „1679-ben Kopács, Darócz, Barczafalva hatalmas hal szállítmányra szerződött a törökkel. Valamiféle ünnep lehetett Belgrádban, mert a török foga az itt fogható vizákra fájdult meg:

»... megjelenvén Achmet a Bellegradi főkanclista Szidi Ferzics kereskedővel s hat nagyobb hajón Kopacs itteni halászóhelyről hat hordó friss halat felvevén, hat nagy vizát beeresztvény a hajóba, megsöllyedvén ugyan de eljött Laskói helre, mivel hogy is a nevezett Kancelista Belgradból az tanácsbéli urak utasítására hiába kisérelték Barczafaluy kikötöt. Laskoi nevezett helen ezért mindkét őres Deregle feltöltetett, ugy vizes tartalékja is vizával. A nevezett kanclista ur ez város birojának s két esküttyének miután az halbul való adójuk kifizetve lévén saját kezeikbe 61 pénzt leszámoltattak, ezüstőkbe, belőlük 43 darabot (...) Az kanclista elmondotta, hogy nem akcseval, hanem ha ilynagyáru alkalmaztatik, némi reménnyel újra reményelheti a város kasszáj a...«"

Barcafalva Almás falu helyén alakult ki a 17. században. Meglétére utalnak a Barcz-rét és a Barcza-tó földrajzi nevek (PATAKY 2003).

A 17. század végére a Duna már új barázdába tette a medrét - a mai Vémelyi-Dunába - s a következő időkben az egykori kikötőket már nem lehetett használni. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Barczafalva veszti el legelőször a Dunát; a laskói fából épült kikötőt még használják ugyan, de egy évtized múltán az is szárazra kerül. A középkori Dunából alakul ki a mai Kis -Duna, amely háromszáz évvel ezelőtt hajózhatatlanná vált.