|
|
Abstract: [The life of a noble who rised to eminence: Ferenc Mikó Hidvégi (1585 - 1635)] Ferenc Mikó started his career under the rule of Prince Gábor BETHLEN, and due to his life and works became a noted member of Transylvanian nobility. As a young man he was Gábor Bethlen's page, then became Chief Captain of Csík, Gyergyó and Kászon Chairs, and later filled the positions of Marshal, Chancellor and Councillor. He visited the Turkish Porta on several missions, and undertook negotiations with the Emperor's emissaries. Mikó's records of Transylvanian history between the years 1594 and 1613 survive until today, and it was him who commissioned the building of the Mikó-castle in Csíkszereda. The aim of this paper is to present the life and career of Ferenc Mikó, who was born a member of the lesser nobility, in the light of the historical events of his age. It will focus on his public role, as a result of which he became a castle builder, amassed significant landed estates, and had one of the most spectacular careers among the aristocrats of his time.
Rezumat: [Viaţa unui nemeş ridicat în rândul marii nobilimi: Mikó Ferenc de Hăghig (1585 - 1635)] Mikó Ferenc şi-a început cariera politică în timpul principatului lui BETHLEN Gábor şi la sfîrşitul vieţii sale a devenit unul din cei mai înalţi demnitari ai nobilimii transilvănene. În tinereţe a fost pajul lui Bethlen Gábor, apoi a obţinut titlul de căpitan al scaunelor Ciuc, Giurgeu şi Caşin. A fost vornic, vistiernic şi consilier voievodal. A fost trimis special la Poarta Otomană şi a purtat tratative cu împuterniciţii împăratului. A scris o Istorie a celor întîmplate în timpul vieţii sale, între 1594 - 1613, şi de numele său se leagă construirea Cetăţii Mikó din Miercurea Ciuc. Scopul acestei lucrări este ca, în ţesătura societăţii ardelene de atunci, să prezinte ridicarea lui Mikó Ferenc dintr-o familie de nobil secuiesc, la înalt rang social şi politic, devenind membru al nobilimii mari, constructor de cetate şi proprietar al unor latifundii întinse.
Bevezetés
Mikó Ferenc BÁTHORI István fejedelemségének utolsó éveiben született és I. RÁKÓCZI György uralkodása idején halt meg. Erdély történelmének egy nagyon mozgalmas, eseménydús és fordulatokkal teli időszaka ez, amikor Bátho-ri István erős fejedelemségét követő zűrzavaros, harcokkal teli évek után olyan személyek, - BETHLEN Gábor és I. Rákóczi György - kerültek a fejedelmi székbe, akiknek a nevéhez Erdély virágkora fűződött.
Az önálló Erdély létrejöttét követően az új állam működését, stabilitását mindvégig meghatározta a Habsburgokkal és a törökökkel való viszony, illetve kapcsolat alakulása. Ez volt az a tényező, amely Erdély külpolitikáját és a fejedelmi törekvéseket nagymértékben befolyásolta és irányította hosszú időn keresztül. Erdély sajátos helyzetéből adódott, hogy mindkét nagyhatalomhoz kapcsolódott valamilyen módon, de ugyanakkor megfigyelhető volt mind a Habsburg-ellenes, mind pedig a törökellenes fellépések folytonos váltakozása aszerint, hogy Erdély, illetve a fejedelem érdekei mit kívántak.
Az erdélyi fejedelemség megalakulásakor és azt követő időszakban a Portának - hol több, hol kevesebb - beleszólása volt a mindenkori fejedelem jelölésébe, megválasztásába, de ennek ellenére az erdélyi fejedelmek egyik fő célkitűzése a török befolyás csökkentése, esetleg a hódítók kiűzése volt. Ezen törekvések érdekében kapcsolódott be Erdély a tizenötéves háború (1593-1606) török ellen létrejött szövetségébe a Habsburgok oldalán.
Ebben az időszakban Erdélynek súlyos belviszályokkal is meg kellett küzdenie, melyet csak súlyosbított az akkori fejedelem, BÁTHORI Zsigmond többszöri lemondása, illetve visszatérése, s az ebből fakadó ellentétek mind a keleti szomszédságban elhelyezkedő moldvai és havasalföldi vajdákkal, mind pedig a Habsburgokkal. Sorozatos harcok, megpróbáltatások, fosztogatások, pusztítások következtek Erdély történetében a román vajdák és a Habsburgok részéről.
Mikó Ferenc, aki ebben az időben BARCSAI András erdélyi főkapitány, majd Bethlen Gábor szolgálatában vett részt a harcokban, így emlékezett meg Históriájában az 1601. augusztus 3-án lezajlott goroszlói csatáról, ahol MIHÁLY havasalföldi vajda és Giorgio BASTA, kassai generális együtt léptek fel sikerrel az ismételten visszatérő Báthori Zsigmond ellen: „E harc lőn Erdélynek elromlása; e levén a Bastán tött bosszúságnak jutalma. Azért a győzedelem után bejövén Erdélybe, elrontaték, pusztittaték Erdély úgy, hogy soha vég nélkül többször meg nem épül, és soha előbbi állapotjára vissza nem jő."69
A II. RUDOLF császár által Erdélybe küldött Basta és „rémuralma" nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi Habsburg-barát, illetve törökellenes fejedelmi politika megváltozott és BOCSKAI István (aki 1605 - 1606 között erdélyi fejedelem) vezetésével és török támogatással elkezdődött a Bocskai-szabadságharc, melyet mind Erdély, mind pedig a királyi Magyarország nagy része támogatott.
A Bocskai-szabadságharc a bécsi békekötéssel (1606. augusztus 17.) zárult, melyben II. Rudolf többek között elismerte Erdély különállóságát, érvényesnek fogadta el Bocskai nemesítéseit. Az uralkodó biztosította a protestáns vallás szabadságát, elismerte, hogy törvényt csak a nemzettel együtt hozhat, és megígérte, hogy Magyarországon nem fog alkotmányellenesen kormányozni.
A török szultán és a magyar király között létrejött zsitvatoroki béke70 (1606. november 11.) megkötésében - mely a tizenötéves háborút zárta le -Erdély a két fél között közvetítő szerepet töltött be. A törökkel való egyezkedés leglényegesebb vívmánya Erdély részéről a következő volt: a Porta kötelezte magát arra, hogy Erdély tudta és részvétele nélkül nem fog alkudozásokba bocsátkozni a bécsi udvarral.71
Bocskai István halálát (1606. dec. 29.) követően Erdélyben ismét zűrzavaros időszak kezdődött, amelynek BÁTHORI Gábor uralma (1608-1613) nem hogy véget vetett volna, inkább tovább nyújtott és mélyített. A Havasalföld ellen indított támadása, a szászok elleni katonai fellépése, végül Bethlen Gábor elűzése és a törökök haragja együttesen okozta fejedelemségének a végét.
Bethlen Gábor volt az, aki török támogatással történt fejedelemmé választását követően konszolidálta Erdély gazdasági, politikai helyzetét, és a fejedelemség történetének legnyugodtabb esztendői következtek; ezen időszak alatt nem folyt háború az ország területén. Továbbra is fenntartotta törökbarát, illetve Habsburg-ellenes politikáját annak ellenére, hogy jó kapcsolatot próbált kiépíteni a magyarországi rendekkel, illetve a Habsburgokkal is.
A Porta engedélyével bekapcsolódott az 1618-ban elkezdődő harmincéves háború cseh szakaszába, amely során a királyi Magyarország támogatását is magáénak tudhatta. Noha 1620 augusztusában Magyarország királyává is választották, s ezáltal lehetősége nyílt a két országrész egyesítésére (melyre Bethlen Gábor többször is kísérletet tett), török nyomásra - mely az erdélyi fejedelemség elvesztését helyezte kilátásba -, illetve a magyarországi főurak elfogadhatatlan koronázási feltételei miatt, nem koronáztatta meg magát. Szintén az országegyesítés megvalósításának céljából indított hadjáratot 1623-ban és 1626-ban is a Habsburgok ellen, mely részben a politikai konstelláció, részben a magyar főurak elmaradt támogatásának következtében nem valósulhatott meg.
Bethlen Gábor halálát követően felesége, BRANDENBURGI Katalin, majd id. BETHLEN István került a fejedelemség élére, de hatalmukat nem tudták megtartani, így rövid időn belül, 1630-ban I. Rákóczi Györgyöt választották fejedelemmé.72 Mivel ő észak-magyarországi családból származott - idegennek számított Erdélyben - így elsődleges célja hatalmának megszilárdítása volt, s csak annak belső megerősödését követően fordult a külpolitika felé.
Bethlen Gáborhoz hasonlóan Habsburg-ellenes politikát folytatott, de azt sokkal visszafogottabban, óvatosabban tette, mint elődje. A harmincéves háború küzdelmeibe is csak a vége felé, 1643-ban kapcsolódott bele.73 1648-ban bekövetkezett halálával II. RÁKÓCZI György került a trónra, s Erdély virágkora hamarosan véget ért, hiszen apjától merőben eltérő módon kormányozta az Erdélyi Fejedelemséget.
Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége alatt Erdélyben a fejedelmi hatalom olyan erős és szilárd volt, mely mind gazdaságilag, mind pedig kulturális területen az ország virágzását eredményezte. Mikó Ferenc olyan korban élt, melyben látta az Erdélyben végbement pusztításokat és később részese lett az azt követő virágzásnak és fejlődésnek is.
Mikó Ferenc, aki Bethlen Gábor fejedelemsége idején kezdte hivatali pályafutását, s élete és munkássága eredményeként halálát megelőzően a nemesi társadalom előkelő tagja lett; Erdély egyik legrégebbi székely családjából származott, melynek eredetét egészen a 13. századig vezették vissza.
A Székely Oklevéltárban található dokumentum szerint, IV. Béla 1252. augusztus 20-án kelt adománylevelében VINCZÉnek, AKADÁS sepsi székely fiának adományozta Székföldét, a kerczi oláhok, a brassai szászok és a sepsi székelyek földje között. Ez az a terület, melyen Hidvég, Erősd, Árapatak és Nyá-rospatak falvak is feküdtek.74
Vinczének (vagy miként egy 1291-ben kelt oklevél említette magyarosan, Benczencznek) három fia volt, ISTVÁN, DOMOKOS és MIKÓ (Miklós).75 Istvántól és leszármazottaitól eredtek a Kőrispataki KÁLNOKY család tagjai; Domokostól a NEMES család törzse, míg Mikótól a HIDVÉGI MIKÓ család.76
A Mikó családról több családfa, illetve leszármazási tábla is készült, ezek részben megegyeznek, de több ponton el is térnek egymástól. A NAGY Iván-féle77 Magyarország családai című munkában Mikó Ferenc mint oldalági leszármazó szerepel, s alig esik róla említés. Ennél részletesebb és jobban áttekinthetőbb az 1927-28-as Nemesi Évkönyvben megjelent családfa.78
Erdélyben, illetve a Székelyföldön több Mikó család is élt, őket a helységnévből lett előnév különböztette meg, de a székely hagyomány szerint ők egy törzsből származtak, például: Oltszemi Mikók, Bodoki Mikók, Hidvégi Mi-kók. A Mikó családnak több jeles leszármazotta is volt, többek között az Oltszemi MIKÓ György, aki 1607-ben Sepsiszék királybírája, majd 1610-ben Háromszék vicekapitánya volt.79 A MIKÓ család bodoki ágából való Miklós, a családi naplóíró, aki a 17. század első felében munkálkodott Háromszék alkirálybírójaként.80
A Bodoki Mikó család leszármazottai közül többen grófi címet viseltek a 18- 19. századi Erdélyben. Köztük található MIKÓ Pál, aki 1755-ben, míg Miklós 1772-ben nyerte el ezt a címet.81 Szintén grófi rangot viselt az a MIKÓ Imre, akinek a nevéhez az erdélyi tudományos akadémiának megfelelő Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakulása és működése, valamint az Erdélyi Múzeum című folyóirat megjelenése fűződött. Ő az, akit Erdély Széchenyijének is szoktak nevezni, s akinek 1876-ban bekövetkezett halálával a Mikó családnak ez a férfiága kihalt.82
Mikó Ferenc MIKÓ János és Háportoni FORRÓ Borbála gyerekeként született, atyai örökség fejében kapott jószágot Hidvégen. Születésének pontos dátumát nem lehet tudni, de a maga írta Históriájában a személyére is vonatkozó információk alapján ez 1585-re tehető.83
Szüleit korán elvesztette, de voltak testvérei, János és Judit, akikről maga Mikó Ferenc tett név nélkül említést, mikor ezt írta: „...és nem úgy mint magam nevével, árva öcsém, húgom neveivel..”84
Mikó Ferenc ifjúkoráról csak nagyon keveset lehet tudni; azt is túlnyomórészt a maga írta Históriájában, amelyben az országos események mellett olykor a magánéletéről, családjában történt dolgokról is említést tesz.
Fiatalon szegődött el Barcsai András erdélyi főkapitányhoz, majd urának halálát követően Bethlen Gábor - aki ezen időben már a fejedelmi udvarban szolgált Báthori Zsigmond környezetében - szolgálatába lépett, és az ő táborában vett részt SZÉKELY Mózes oldalán a Radu ŞERBAN elleni csatában 1603. július 17-én Brassó mellett, amely után Bethlen Gáborral a magyarországi török hódoltsági területre menekült. Erről így emlékezett meg: „Mikor azért Bethlen Gá bor, kinek én inasa löttem vala, immár a brassai harczról való elszakadás után beérkezett volna Nándor-Fejérvárra: ott találtuk BALASSI Ferencet, [...] aztán be érkezvén Székely Mojzes [...] érkeztek utánunk a sok főemberek, KAMUTHI Farkas, SZILVÁSI Boldizsár, BETHLEN Farkas, VERES Dávid s a többi."85
Bethlen Gábor inasa lévén, urát mindenhova elkísérte, így a későbbi fejedelem mellett volt részese az Erdélyben történt eseményeknek. Tanúja volt a Bocskai Istvánnal folytatott tárgyalásoknak és a Bocskai-szabadságharc történéseinek. Elkísérte Bethlen Gábort az 1609-es pozsonyi gyűlésre is, s miután urát 1610-ben csíki főkapitánnyá nevezték ki, a beiktatására is vele ment.86
Mikó Ferenc életében a Bethlen Gábor szolgálatában eltöltött évek jelentős szerepet játszottak; itt tett szert olyan ismeretekre, tapasztalatokra, melyek a későbbi pályafutása szempontjából nélkülözhetetlenek voltak, és ez tette őt alkalmassá arra, hogy megfelelően láthassa el feladatát.
Szülei révén Mikó Ferencet rokonság fűzte több neves erdélyi családhoz is; anyai nagyanyja, KEMÉNY Ilona, rokona volt KEMÉNY Jánosnak, a későbbi fejedelemnek, aki erről így tett említést: „...nekem vér szerént is atyámfia..."87 Ezen rokoni kapcsolatot fenn is tartották, hiszen Kemény János esküvőjén Mikó Ferenc volt a násznagy, és fia, MIKÓ József volt a vőfély.88 Ugyanakkor Mikó atyai nagyanyja, KORNIS Ilona, testvére volt Bethlen Gábor anyai nagyanyjának, KORNIS Katának. Ezen rokoni kapcsolatról is Kemény János emlékezik meg: „indítá a fejedelem követül [...] igen kedves emberét és rokonságát is, Mikó Ferencet..."89
Mikó Ferenc Históriájából kiderül, hogy 1612-ben Mikó Ferenc már nős volt, de hogy ezen eseményre pontosan mikor és milyen körülmények között került sor, arra nincsen pontos adat, viszont írásában ezt jegyezte le: „Azért én is ilyen új állapotomban, mind a szerencsének élvén s mind ifjúságomtól viseltetvén, mikoron az én seregemmel Radnóthoz értem volna: házokhoz bocsátván a velemvalókat, magam utamat Szabédba, az hol szerelmes feleségem, kit sok időtől fogva nem láttam vala, némely jó barátimmal térítém. Kit nagy jó egészségben békével találván, egymásnak való örvendezésink után ott harmadnapig múlatván, Csíkba a tisztembe együtt indulánk. "90
Ebből a házasságból egy fiúgyermeke, Mikó József született. Felesége, THOL-DALAGI Erzsébet, aki THOLDALAGI János91 és POLYÁK Klára lánya volt, fiatalon halt meg. Mikó Ferenc felesége halálát követően csak négy év múlva, 1616 februárjában nősült meg másodszorra; a Csíkzsögödön lakó káposztásszentmiklósi PÓKAY Annával lépett házasságra, akitől már nem született utóda.92
Mikó Ferenc fia, József, megnősült ugyan - MACSKÁSI Ilonát vette feleségül -, de gyermeke nem született. Mikor apja halálát (1635) követően nyolc hónap múlva ő is elhunyt, a Hidvégi Mikó család ezen ága kihalt.
Mikó Ferencet az adott korszakot feldolgozó tanulmányokban gyakorta úgy emlegették, mint aki unitárius vallása ellenére a szombatos ideológia követője volt, ezért vallásosságával kapcsolatosan több álláspont is megfogalmazódhat. Az tény, hogy a maga írta Históriájában gyakorta tett Istennel kapcsolatos megjegyzéseket, például:
„De az Istennek csudálatos irgalmassága a kit meg akar tartani, alkalmatosságot szolgáltat a megoltalmazásban."93
„A jó Isten így akará azért megesmertetni magát, és az utálatos rosz oláh nemzettséggel így büntete meg minket országostól harmadszor is. [...] Így azért az Isten vere meg bennünket, nem bizony a rosz oláhság."94
Isten ilyen vonatkozású említése nem számított ritka jelenségnek, hiszen a kor embere mindent Isten kegyelmének köszönhetett, vagy az ő büntetésének következményét kellett elszenvednie. Ez a korra jellemző szemlélet volt, de ez alapján is feltételezhetjük, hogy Mikó Ferenc istenfélő embernek számított.
Mikó Ferenc vallási felekezethez való hovatartozásáról kortársa, KEMÉNY János, a későbbi fejedelem így írt: „...egyébiránt pedig is relígiójában névvel unitárius, de valósággal semmi relígiójú ember vala. Az pápistaságban az purga-tóriumat és ceremóniákat javallotta; zsidóságból az szombatot; kiből egyet, kiből mást, és az millenárius időket hitte, s voltak szegénynek sok superstítiói..."95
Ezek szerint Mikó Ferenc hivatalosan unitárius vallású volt, de nem lehet pontosan tudni, hogy ezt a vallást ő vette-e fel, vagy születésétől fogva így nevelkedett. Nyilvánvalóan hitt a tisztítótűzben - ez valóban a katolikusokra jellemző -, s talán a katolikus mise valamely elemét is szívesen vette, s ezért nevezte Kemény az ő hitét semmilyennek. A szombat elfogadása azt bizonyítja, hogy a szombatosokhoz is húzott, sőt legalább részben magáévá tehette e szekta nézeteit, amint azt az alábbiakban látni fogjuk.
Az erdélyi unitárius egyház több esetben is megemlékezett róla, mint az egyház támogatójától.
Mikó Ferenc atyai birtokán, Hidvégen a 17. század elején önköltségen unitárius templomot és iskolát állíttatott fel, mely rövid időn belül virágzó középiskolává fejlődött, ahol a felsőbb tudományokat is lehetett tanulni.96 Az iskola fennmaradásának időpontjáról nincsenek pontos adatok, de az Mikó Ferenc fiának, Józsefnek a halálakor még működött.97
A hidvégi templom és iskola alapításán kívül az erdélyi unitárius egyház még úgy is nyilván tartotta, mint aki a végrendeletében egy nagyobb összeget hagyott a kolozsvári unitárius főtanoda javára. Ennek pontos összegét nem lehet tudni, de az egyházi pénztárba 4900 forintot fizettek be.98
Mikó Ferencet gyakran úgy emlegetik történelmi témájú művekben, hogy Mikó titokban a törvényesen is tiltott „zsidózókhoz", vagy más néven a szombatos szektához tartozott.99 A már fentebb idézett Kemény János is ezt állította róla. Ennek egyik alapját az képezte, hogy a szombatosok, vallási meggyőződésüket mindvégig titkolva, leggyakrabban az unitáriusokhoz csatlakoztak. Mikó Ferenc kapcsolatban állt több, a szombatos szektához való tartozással megvádolt személlyel. Ilyenek voltak munkatársai, a követként működő BORSOS Tamás és BALASSI Ferenc is, de leginkább a PÉCHI Simonnal - aki Bethlen Gábor kancellárja volt, s akit maga a fejedelem záratott börtönbe a fejedelmi szék elfoglalása szándékának a vádja miatt 1621-ben - fenntartott kapcsolata erősítette meg azt a feltételezést, hogy ő is a szombatosokhoz tartozott.100
Péchi Simon az 1621-ben megírt Az Zent Atyáktól... című munkáját, amely zsidó hagyományú, szombatos ideológiát hirdetett, Hidvégi Mikó Ferencnek ajánlotta.101 Mikó aláírta azt a kezes levelet is, amelyet Péchi kiszabadítása céljából több erdélyi főrangú is aláírt, s ezek közül Mikó Ferenc volt az, aki a harmadik legmagasabb összeget, 4000 forintot ajánlott fel.102 Ezen adatok alapján igazolni látom azt a nézetet, hogy Mikó valóban a szombatosok közé tartozott, vagy legalábbis erősen szimpatizált velük.
A Mikó családból több olyan neves személy is származott, akik Erdély egy-egy történelmi korszakában jelentős szerepet vállaltak az ország kormányzásában, illetve kulturális, tudományos életében. Mikó Ferenc fiatalon került Bethlen Gábor mellé, s az 1600-as évek elején zajló történelmi eseményeknek csakúgy részese volt, mint ura. Jó tanítója és patrónusa volt Mikónak, s talán ennek volt köszönhető, hogy a későbbiek folyamán Mikó Ferenc lehetett az első a Mikó családból, aki magas hivatali pályát futott be.
Bethlen Gábor hatalomra kerülését követően stabilizálta az erdélyi kormányzatban a rendet, s a működő fejedelmi hivatalok tisztségeibe hozzá hű személyeket állított. Munkatársait előszeretettel emelte alacsonyabb sorból magához, így biztosítva a hozzá való hűséget. Ezen időszakban több székely származású hivatalnok és tisztségviselő került be, illetve dolgozott a fejedelmi udvarban, s ezek többsége a székely nemesek soraiból került ki; közöttük volt például főkamarás ajtónálló, pohárnok, főlovászmester, de viselhették a főki-rálybírói, vagy a székely székek főkapitányi tisztségét is Székelyföldön.103 Bethlen Gábor egyik legközvetlenebb munkatársa az ifjúkorában hozzá csatlakozott és mindvégig különös kegyének örvendő Hidvégi Mikó Ferenc volt.
A székely Mikó család ugyan Erdély régi nemesi famíliái közé tartozott, de politikai, hivatali szerepvállalásuk a székely önkormányzatiság keretein belülre korlátozódott.104 Mikó Ferenc volt az első a Mikó családból, aki hivatali pályafutása révén a fejedelmi udvar egyik jeles tisztségviselője, és haláláig a fejedelmi tanács tagja volt.105
Mikó Ferenc hivatali pályafutásának előzményeként fontos szerepet játszott az a tény, hogy az 1600-as évek elején Barcsai Andrásnak - erdélyi főkapitánynak -, majd annak halálát (1602) követően Bethlen Gábor szolgálatába szegődött, s az ő oldalukon harcolva vett részt Erdély küzdelmekkel teli időszakában. Talán ebből is következett, hogy az első hivatali tisztség, melyet Mikó Ferenc betöltött, katonai jellegű volt.106
Mikó Ferenc 1611-től viselte a Csík-, Gyergyó-, és Kászonszék alkapitányi107 címét Bethlen Gábor főkapitánysága idején, majd annak fejedelemmé választását követően 1613-ban Mikó Ferenc vette át a főkapitányi tisztséget, melyet egészen haláláig bírt.108
A székely székeknek formálisan két főtisztje volt: a főkapitány és a főkirály-bíró. Elvileg egyenlők voltak, de bizonyos utalásokból arra lehet következtetni, hogy a kapitány elsőbbséget élvezett; a főkapitány elsősorban a szék katonai vezetője volt, de mellette igazgatási ügyekben egyedül, míg bíráskodás esetében a főkirálybíróval együtt volt illetékes intézkedni. Személyesen oldottak meg vitás kérdéseket, kisebb peres ügyeket és irányították a szék vezetésével járó teendőket.109
Ilyen peres ügy kapcsán Bethlen Gábor 1615-ben megparancsolta, hogy Mikó Ferenc, mint Csík-, Gyergyó- és Kászonszék kapitánya, egy birtokper ítélethozatalán vegyen részt.110 Mikó Ferenc, Bethlen unokatestvérének, LÁZÁR Istvánnak egy vitás ügye rendezésében is részt vett, amely során az illetékesek a főkapitány csíkzsögödi házában jártak.111
A székely székek közül többnek, például Csík-, Gyergyó- és Kászonszéknek is volt alkapitánya (vicekapitánya), aki a főkapitányt helyettesítette. Mikó Ferenc két évig viselt alkapitányi címet, s ilyen minőségében vett részt Báthori Gábornak a szász városok ellen indított hadjáratában 1611 és 1612 között, melynek emlékét maga írta Históriájában meg is örökítette.112
A székelyek a fejedelmi hatalom számára a katonai feladatok teljesítése terén voltak elengedhetetlenül fontosak, ugyanis a fejedelem seregének fontos részét a székely haderő alkotta, melynek tagjai a szabadparaszti kiváltságaik fejében egy hónapig ingyen katonáskodtak. Ezért ragaszkodott a fejedelem a kapitányi tisztséghez, illetve annak bizalmi emberével való betöltéséhez. Annak megválasztása közvetlenül a fejedelmi hatalom érdekszférájába tartozott. Ez sértette a székelyek szabad elöljáró-választási jogát, mely kimondta, hogy a székek által választott és felterjesztett 3-4 személy közül nevezhet ki a fejedelem kapitányt.113 Ez a fejedelmi gyakorlat figyelmen kívül hagyott más jogokat is, például amely előírta, hogy elöljárók csak a székben birtokkal rendelkező és ott élő nemesek lehettek.114
Ez a székely széki kiváltság lehetett az oka annak, hogy Mikó Ferenc kapitányi beiktatását követően a csíkiak az akkori főkirálybíróval (KELEMEN Mihállyal) az élen ellenálltak; nem ismerték el, és nem fogadták el, mint közülük valót, mivel Mikónak nem volt birtoka Csíkszékben. Erről Mikó Ferenc Históriájában így emlékezett meg: „Fogarasból azért beérkezvén Csikba, Csicsóba, Kelemen Mihály hoz (az én tisztemről való parancsolatokkal), ki akkor főkirálybiró vala, igen kedvetlenűl fogada, mindazonáltal ott gyűlésbe hirdetteté a székeket. [...] Azért engem szállásomra bocsátván, magok tanácskozásra maradván, deliberáltak felőle, hogy engem, mivel ott zálogom nincsen, kapitánynak nem agnoscálhatnak..".115 Mikó Ferencet mégis beiktatták, a szék előjárói tartottak a fejedelemtől, féltek tőle.
A széki főtisztek, mint a fejedelem bizalmi emberei, rendszeresen betöltöttek más magasabb hivatali pozíciókat is, így Mikó Ferencnek, - aki maga is több tisztségeket bírt egyszerre - is volt alkapitányi tisztségviselője, csíkszentimrei HADNAGY Mátyás, aki e pozíciójában helyetteséül szolgált.116
A főkapitányi tisztsége mellett többször járt a Portán követségben (lásd a következő fejezetben) és 1618-tól udvari főtisztséget is viselt, 2 évig aludvar-mesterként, vagy ahogy a korabeli források nevezik, vicehopmesterként tevékenykedett a fejedelmi udvarban.117
Az udvari főtisztségek (fő- és aludvarmesterek, főasztalnokok, főlovászmeste-rek, stb.) az 1600-as évek elején már többnyire csak puszta címek voltak a fejedelmi udvarban, noha az udvarmesteri tisztséghez még mindig társultak feladatok. Amiért mégis fontos hivatalt jelentett a hopmesteri cím, az volt, hogy a tisztséget betöltő személy többnyire a fejedelem bizalmi emberének számított.118
Az udvarmesterek eredeti funkciója a fejedelmi udvar életrendjének az irányítása volt. Ide tartozott az udvar népére való felügyelet, az udvar rendjének megtartása, különböző viszályok megakadályozása, a fejedelem kísérése a nyílvánosság előtt, illetve a fejedelmi udvarba látogatók, követségbe, vagy más ügyek rendezése miatt az udvarba érkező idegenek fogadása. Szintén az udvarmester feladatához tartozott az inasok szolgálatának rendje, valamint az udvari népek jogvitáinak rendezése is.119
TRÓCSÁNYI Zsolt - aki Erdély központi kormányzatának történetével foglalkozott - hívta fel a figyelmet arra, hogy az udvarmester szerepe bizonyos időszakokban jóval többet is jelenthetett az általános feladatok elvégzésénél. A kancelláriai tisztség betöltetlen időszakában az udvarmester volt az, aki ezen funkciót némiképp ellátta.120
Mikó Ferenc számára az aludvarmesteri cím az emelkedés egy alsóbb lépcsőfokát jelentette, hiszen 1622-ben már kincstartói titulussal rendelkezett.121 A kincstartói tisztséget betöltő személyt főkomornyiknak, vagy másképpen, thesauráriusnak, supremus thesauráriusnak, vagy supremus cubiculáriusnak nevezték.122
A kincstartó egyaránt felügyelt a kincstári és az országos jövedelmekre, és nem csak a só- és ércbányák, harmincadok, vámok, stb. jövedelmei folytak az ő kezéhez, hanem az adók is. A fejedelmi birtokok (várak és udvarházak) jövedelmének kezelését maga a fejedelem végezte, de a kincstartó is felügyeletet gyakorolhatott felettük.
A főkincstartó volt az irányító és ellenőrző hatóság az összes pénzügyi hivatalnok fölött, kivéve a számvevőket, az exactorokat (akik közvetlenül a fejedelem felügyelete alá tartoztak, de ők semmilyen jövedelmet nem kezeltek, csupán a tisztviselői számadásokat vizsgálták fölül). A neki alárendelt tisztségviselőket ő állította tisztükbe és adta nekik az instrukciókat is.123 A kincstartó feladata megkövetelte, hogy az egyes hivatalokat a helyszínen is ellenőrizze, ezért nem tartózkodott állandóan a hivatal székhelyén, Gyulafehérvárott, hanem rendszeresen látogatásokat tett a vidéki szerveknél is.
A kincstartó nem csak felügyelői és irányítói tevékenységet látta el, tényleges munkájához tartozott a hadellátás, az aranyváltás ügye, ő utalványozott pénzt a fejedelem vásárlásaira, udvari emberek fizetésére, diplomáciai szolgálatokra és az elkobzások ügyében is ő járt el.124
A kincstartó hatáskörét nem szabályozta írásos rendelkezés: az a fejedelem közvetlen és konkrét szándéka szerint járt el. Voltak azonban olyan alkalmak az erdélyi kincstartóság történetében, amikor a fejedelem vagy a tanács írásban rendelkezett a kincstartói feladatkörről, ezek többnyire valamilyen rendkívüli esetben fordultak elő. Ilyen eset volt 1583-ban SIGER János, majd 1620-ban KAMUTHY Balázs hatáskörének meghatározása is.125
Mikó Ferenc kincstartói hivatalának 8. évében, 1630-ban szabályozták a hatáskörét. Ez abból adódhatott, hogy Brandenburgi Katalin választási feltételei közé a rendek felvették, hogy az ország kormányzásának átvételét követően a kormányzó és a tanács hozzájárulásával nevez ki kincstartót. Miután ezeket a választási feltételeket törvénybe is foglalták, a fejedelemasszony ennek eleget téve a gubernátor és a tanács hozzájárulásával Mikó Ferencet nevezte ki.126
Az újra megválasztott kincstartó hatáskörének szabályozása nem különbözött a többitől, lényegében a korábban kialakult gyakorlatot - miszerint az ő kezébe folyjanak az ország mindenfajta fiscalis és más közjövedelmei -erősítette meg, néhány kiegészítéssel. Mikó Ferenc I. Rákóczi György fejedelemsége idején is folyamatosan viselte ezt a hivatalt egészen a haláláig.
Mikó Ferenc kincstartói tisztségének első említésekor, mint a fejedelmi tanács tagja is fel van tüntetve, így az utóbbi tisztséget is 1622-ben már viselte.127 A tanács szerepe erősen függött a mindenkori fejedelmi hatalomtól. Amikor erős fejedelme volt az országnak, akkor a tanács szerepe csupán tanácsadói volt, de a fejedelmi hatalom gyengülésével arányosan nőtt a rendek, illetve a tanács meghatározó szerepe. (Az előbbi például Bethlen Gábor idején volt tapasztalható, míg az utóbbi például II. Rákóczi György alatt.)
A tanács a fejedelem mellett működő tanácsadó testület volt, amely a fejedelem elé került, a kormányzat valamennyi kérdését érintő ügyek kapcsán tanácsot adhatott, állást foglalhatott, de semmilyen intézkedési-, illetve végrehajtói jogkörrel nem rendelkezett. A tanács állásfoglalása nem volt kötelező érvényű, s a véleményük kinyilvánítását követően a fejedelem önállóan határozott és döntött.128
A fejedelem maga választotta ki a tanács tagjait, így azok többségében hozzá hű és bizalmas emberei voltak. Többségük Erdély legelőkelőbb családjai közül kerültek ki, de voltak közöttük újonnan felemelkedettek is.
Mikó Ferenc családja nem tartozott a régi arisztokrata családokhoz, de székely köznemesi család lévén az újonnan feltörők közé sem sorolható. Ezen tisztség betöltése révén a Mikó család ekkor már az erdélyi főrendek közé tartozott.129
Azok a hivatalok, illetve tisztségek, amelyeket Mikó betöltött, szinte kivétel nélkül kulcspozíciónak számítottak a fejedelemség kormányzásában. Egyes hivatalok, mint például az udvarmesteri tisztség funkciója veszített ugyan a korábbi szerepéből, de a hivatalt betöltő személy rangja és a fejedelemmel való közeli kapcsolata révén mégis meghatározó volt. Egy-egy tisztségviselő, így Mikó Ferenc hivatali súlyát is növelte, hogy egyidejűleg több, kulcspozíciónak számító tisztséget - mint főkapitányi, kincstartói, és tanácsos - is betöltött.130
A tisztségviselő nemesség nagy része hivatali pályafutásakor már a fejedelmi tanács tagja volt, vagy tisztségviselése közben vált azzá. Mikó Ferenc a Csík-, Gyergyó- és Kászonszék kapitányi és aludvarmesteri tisztség viselése után, illetve több diplomáciai feladat teljesítését követően vált tanácstaggá, mely az erdélyi fejedelemség legtekintélyesebb pozíciója volt; annak elnyerése mind az adott család, mind pedig a személy számára nagy megtiszteltetésnek számított.131
Mikó Ferenc a kincstartói tisztség betöltésekor már tanácsos volt, s Bethlen Gábor rokona lévén, jogosan merülhet fel egy kérdés: mennyire rendelkezett megfelelő szakismerettel hivatala ellátásához? Mikó iskolai tanulmányairól nem lehet sokat tudni, de feltehetően nem végzett magas iskolát, hiszen már 16 éves korától Barcsai András, majd Bethlen Gábor szolgálatában állt, de Kemény János - későbbi fejedelem - így emlékezett meg róla: „... ez világ szerént igen értelmes, elmés, expertus, jó bátorságú ..."132
Bethlen fejedelemségére jellemző volt, hogy az ország irányításának szinte minden területét az ellenőrzése alatt tartotta, azonban mégsem feltételezhetjük, hogy kormányzatának főtisztviselői, még ha nemesi származásúak is, minden szakértelmet nélkülözve vezették volna a rájuk bízott hivatalt, figyelembe véve azt is, hogy ezen időszak a fejedelemség virágkorát jelentette.
Mikó Ferenc a kincstartói hivatalt 13 évig vezette. A fejedelemség megalakulása óta az 1600-as évek végéig ő volt az, aki a leghosszabb ideig viselte ezt a címet. Őt megelőzően, 1613 és 1622 között 4 fő töltötte be ezen tisztséget, s feltételezhetjük, ha Mikó megbízhatatlanul, illetve nem a fejedelmi elvárásoknak megfelelően irányította és látta volna el a feladatát, leváltották volna.
Mikó Ferencnek, aki Barcsai András apródjaként, majd Bethlen Gábor oldalán harcolva került kapcsolatba a fejedelmi udvarral, néhány év elteltével már lehetősége nyílt bekapcsolódni az országos ügyek intézésébe kormányzati hivatalok betöltése révén. Hivatali pályafutását Bethlen Gábor iránt való hűségének és annak a képességének köszönhette, hogy a rá bízott feladatokat a fejedelemi elvárásoknak megfelelően tudta ellátni.
Előkelő állását, befolyását, s hivatalait Brandenburgi Katalin, Bethlen István, és I. Rákóczi György fejedelemségének idejében is, egészen az 1635-ben bekövetkező haláláig megtartotta. Halálakor kincstartói, tanácsosi és Csík-, Gyergyó-, és Kászonszék kapitányi tisztséget viselt.133
Az erdélyi kormányzásban a külpolitika és a hozzá kapcsolódó diplomácia jelentősége mindig is fontos és meghatározó volt. A diplomáciai szervezet kialakulása - mely egy ország állandó követeinek jelenlétét feltételezte más országokban, - Európa szerte a 16-17. századra esett. Az erdélyi diplomácia ilyen fokú fejlettségéről ebben az időszakban nem beszélhetünk, hiszen állandó követsége csak a Portán működött. Továbbra is az alkalmi követek, követségek küldése jellemezte az erdélyi külkapcsolatokat, s a Porta felé is gyakori volt az alkalmi követek küldése.134
Mikó Ferenc a különböző hivatali tisztségek betöltése mellett jelentős szerepet játszott az erdélyi diplomáciai szervezetben, elsősorban a törökkel folytatott külkapcsolatok révén alkalmi követként, gyakran titkos küldetéssel mind Bethlen Gábor, mind I. Rákóczi György fejedelemsége idején. Neki is, mint a többi követnek, több feltételnek is eleget kellett tennie ahhoz, hogy kellőképpen tudja a fejedelem érdekeit képviselni.
Elsősorban elengedhetetlen volt a követeknek a fejedelemhez való hűsége. Mikó Ferenc, akit nem csak rokoni szálak fűztek Bethlen Gáborhoz, de fiatal legény kora óta Székely Mózes idején bujdosó társa volt, különböző közhivatalok tisztségeit is betöltő, a fejedelem bizalmas embere lévén maximálisan megfelelt ennek a kritériumnak.
Másodsorban fontos volt, hogy a követ személyét a másik fél elfogadja, tárgyalásra alkalmasnak találja. A Portára utazó követek tulajdonságához kellett, hogy tartozzék a török természetéhez való alkalmazkodás, az esetleges megaláztatások elszenvedése, a török főember kedvébe való járás stb.135 Mikó Ferencben mindez megvolt, hiszen évekig járt követségbe a Portára és egy török tárgyalófél, GÖRCSI Mehmet egy alkalommal a következőképpen nyilatkozott róla és egy követtársáról:
„Mikor ezekután Mikó Ferenc uram búcsúzik vala, monda az vezér Mikó uramnak: Mond meg az uradnak én szómmal, máskor olyan kevély bolond követet ne küldjön az portára, mint Kamuti vala, mert bizony nem használ vélle. Az mejjére tevé az kezét a vezér, s erősen megesküvék s ezt mondá: hogy Isten engem ugy segéljen, hogy Kamuti itt az portán sem az urának, sem az országának nem szolgált, hanem inkább ártott... Ilyen követet küldjen az urad, mint te vagy; mert látom, hogy te is igaz embere vagy az uradnak, és az országnak; véled tudok beszélgetni, de Kamutival nem tudok vala beszélleni. Ugyan te hozd bé az adót is."136
Mikó Ferenc ügyes tárgyaló volt, s a törökkel való jó kapcsolat kialakulásához más tényező is hozzájárulhatott. Elsősorban a törökök kezdettől fogva rokonszenveztek a szombatos vallást követőkkel, s Mikó Ferenc, aki ugyan hivatalosan az unitárius vallást követte és támogatta, szoros kapcsolatban állt a szombatos nézeteket valló személyekkel.137 Másodsorban meggyőződéses törökbarát volt, aki nem csak úgy vélte, hogy a török az egyetlen hatalom, mely Erdélyt megvédheti a Habsburg-befolyástól, hanem Mikó Ferenc tisztelte is a törököt. A maga írta Históriájában így nyilatkozott a törökökről, illetve a török vendéglátásról:
„Mikor azért Bethlen Gábor, kinek én inasa löttem vala, immár a brassai harczról való elszaladása után beérkezett volna Nándor-Fejérvárra [...] Itt a török oly kegyelmességét mutatá, mindennek étele, abrakja, fizetése, végekkel a sok skárlát, gránát, karmasia, úgy hogy bizony soha senki semmi fogyatkozását nem látta."138
A követeknél fontos volt, hogy jártasak legyenek Erdély más országokhoz, főleg a követet fogadó országhoz való viszonyának mozzanataiban. A követségeket gyakran kísérték el leendő követek, tanulók, akik ezúton tanulták a viselkedést, szabályokat, az adott országra vonatkozó ismereteket.139 Mikó Ferenc is gyakran követte Bethlen Gábort, aki különböző követségekbe, országgyűlésre volt hivatalos még a fejedelemsége előtti időszakban.
Mikó Ferenc útjai elsősorban nem a követtanulást szolgálták, hanem mint Bethlen Gábor híve és követője ment vele. Ezen utak alkalmával tett szert olyan tapasztalatokra, ismeretekre, amelyeket a későbbiek során különböző követségei alkalmával hasznosíthatott.
Ilyen volt Bethlen Gábornak Bocskai Istvánnal folytatott tárgyalása az 1604-1605-ös évek folyamán. 1609-ben Bethlen Gábor követségbe ment a pozsonyi országgyűlésre II. MÁTYÁS királyhoz, ahova Mikó Ferenc szintén elkísérte.140 1610 márciusában a besztercebányai országgyűlésre, majd júniusban a fejedelem, Báthori Gábor és az újonnan megválasztott magyar nádor, THURZÓ György királydaróci találkozójára is - ahol a két magyar állam kapcsolatának az elmélyítése lett volna a cél - követte Bethlen Gábort.141 Mikó Ferenc több esetben is elkísérte a leendő fejedelmet török fennhatóság alatt álló területre, például 1613-ban is, amikor Bethlen Gábor ismét elmenekült Báthori Gábor elől.142
Ezen utak tapasztalatai tették lehetővé, hogy Bethlen Gábor fejedelemmé választását megelőzően Mikó Ferenc már önálló követként járhatott a Portán; 1613 júniusában érkezett oda, hogy Bethlen Gábor fejedelemmé választásához a törökök támogatását kérje. Erről Borsos Tamás, - aki szintén a török udvarban tárgyalt Báthori Gábor akkori követeként - így emlékezett meg: „Eközben érkezék a Portára Mikó Ferenc Bethlen Gábortól. Mikó Ferencnek igen hamar válasza lőn [...] teljességgel megértettük, hogy nékünk rosszul leszen dolgunk. Mert azmit az pasa Bethlen Gábornak fogadott, azt teljességgel véghez akarja vinni, és urunkat a fejedelemségből ki akarja vetni. "143
A Porta Mikónak tett ígéretét betartotta, s néhány hónap elteltével Bethlen Gábor már fejedelemként vezette az országot. Mikó Ferencnek érdemei elismeréseként az ő korábbi, Csík-, Gyergyó- és Kászon szék főkapitányi tisztségét adta.144
Mikó maximálisan támogatta a fejedelem török szövetségre alapított politikáját, s ennek érdekében 1616-tól kezdődően részt vett Lippa és Jenő várak ügyének rendezésében is. A két vár még a tizenötéves háborúban, az 1595. augusztus és október között folytatott harcok során került ismét Erdélyhez a törököktől, akik ezt súlyos csapásként élték meg. Ez a két erősség tagja volt annak a várrendszernek, amely Nándorfehérvárt, Temesvárt és Gyulát kötötte össze, s amely a hódoltság keleti határát is képezte. Lippát és Jenőt már Bocskai István is kénytelen volt megígérni a Portának támogatása fejében, de a két vár ügye rendezetlen maradt és a későbbiekben is alkudozások tárgyát képezte.145
Bethlen Gábor is kénytelen volt megígérni Lippa és Jenő végvárak átadását, és a török segítséggel történő fejedelemválasztását követően a Porta ismét előhozta Lippa és Jenő várának ügyét, újra magának követelve azt. Lippa 1616. június 14-én került török kézre.146
Míg Bethlen Gábor tervei között csak Lippa várának átadása szerepelt -mivel ezzel kevesebb adózó nép és kisebb terület került volna a törökhöz -, addig a Porta ragaszkodott Jenő várának átadásához is. Ez ügyben a fejedelem ugyanaz év július 3-án indított követséget a Portára, melyet Mikó Ferenc vezetett. Az ő feladata az volt, hogy az adó 6 évre való elengedését szorgalmazza, illetve Jenő átadásának elhalasztását kérje. Mikó küldetése eredménynyel járt, a vár átadását elhalasztották. Ez ügyben újabb tárgyalások végett 1619. július 5-én érkezett a Portára.147
Mikó Ferenc, aki az állandó követtel, Borsos Tamással együtt próbált az ügyben eredményt elérni, egy hónapig tartózkodott a török udvarban. Ekkor Jenő átadásának kérdése már másodrangúvá vált, hiszen Mikó Ferenc azzal volt megbízva, hogy titokban kieszközölje a szultán engedelmét, és esetleg katonai és pénzbeli támogatását kérje Bethlen Gábornak a királyi Magyarországgal kapcsolatos terveihez. Ez az 1618-ban kitört harmincéves háború által kínált lehetőségek kihasználása volt egy Habsburg-ellenes támadáshoz, és a fejedelem nem titkolt célja volt egyben a két országrész (Erdély és a királyi Magyarország) Erdélyi Fejedelemség alatt való egyesítése is.
Mikó Ferencet június 9-én és 17-én fogadta a nagyvezér, de a tárgyalások folyamán csak Jenő ügye került elő. A titkos dolgokról való megbeszélés július 23-án kezdődtek, s Mikó Ferencnek sikerült meggyőznie a Portát, hogy a fejedelem támogatása nem szolgál a korábban megkötött béke148 megszegésére, s noha nem kapott egyértelmű támogatást a fejedelem terveihez, annak megvalósulása ellen sem tettek semmit. Ezt mind Mikó Ferenc, mind pedig Bethlen Gábor a Porta hallgatólagos támogatásaként értelmezte, melyről a fejedelem egy levelében így írt: „S mikor Mikó Ferencztől megizente volna, hogy mind az ő fejére bizvást meginduljak, mert hatalmas császár az magyar nemzettel való hajló jó akaratját az országnak minden segitséggel leszen, és Ferdinándért soha az magyarokkal való frigyet megvetni nem akarja. "149
1620. április elején GÁSPÁR moldvai vajdánál járt követségben, majd nyáron a Portán, és 1621-ben pedig a budai vezér-basánál fordult meg követi minőségben.150
Mikó Ferenc nemcsak a Portán, illetve a Porta fennhatósága alá tartozó moldvai és havasalföldi vajdánál járt diplomáciai ügyekben, hanem más országokban is megfordult különböző küldöttségek tagjaként. Ilyen volt a Bethlen Gábor első sikertelen házassági ajánlatának - melyet CECÍLIA-RENÁTA hercegnővel tervezett - elutasítása utáni újabb leánykérő követküldés 1624-ben Bécsbe, melynek tagja volt Mikó Ferenc is.151 Ezen próbálkozások Bethlen részéről további kísérletek voltak a két országrész egyesítése céljából.
A leánykérés többszöri elutasítását követően 1625 nyarán KOVACSÓCZY István kancellár és Mikó Ferenc vezetésével küldöttség ment Brandenburgba, ahol feleségül kérték a választófejedelem húgát, Katalint, Bethlen Gábor részére.152 Mikó Ferenc tagja volt annak a követségnek is, amely Brandenburgi Katalint Kassára, a menyegző helyszínére vitte 1626 elején.153
Nemcsak több küldöttség tagjaként, hanem mint Bethlen Gábor megbízott követe is részt vett a magyarországi politikai történésekben. Mikó Ferenc ilyen alkalommal volt első és teljhatalmú követe a fejedelemnek az 1626. december 20-án II. FERDINÁND biztosai által megkötött pozsonyi békekötésnél154 -amely Bethlen Gábornak a harmincéves háborúban való részvétele, illetve a harmadik hadjárata lezárását jelentette.155
A pozsonyi béke apróbb részleteinek kidolgozására, a király s a fejedelem jogainak egyeztetésére későbbi időpontban került sor. Ennek a helyszíne Tokaj volt, s majdnem két hónapos tárgyalás után 1627. május 19-én kötötték meg a szerződést, melynek előkészítésében és megkötésében is közreműködött Mikó Ferenc.156
Az 1627. szeptember 13-án II. FERDINÁND és IV. MURAD török szultán között létrejött szőnyi békekötést követően - melyben 25 évre megújították a békét - Bethlen továbbra is azon munkálkodott, hogy a Habsburg-ellenes erők a békekötések ellenére továbbra is aktívak maradjanak. A szőnyi békének a Porta által történő ratifikálását megelőzően Bethlen Gábor főkövetséget nevezett ki Mikó Ferenc vezetésével, melynek az évi adó beszolgáltatása mellett egyéb feladata is volt: utasításként kapta Mikó, hogy a szőnyi béke ratifikálását ajánlja a Portának, de hívja fel a figyelmet arra is, hogy a szerződésnek Erdélyre vonatkozóan hiányosságai vannak. Bethlen Gábor ugyanis szerette volna elérni, hogy a béke szövegébe bekerüljön: Erdélynek egyik császártól se legyen bántása. Mikó Ferenc ezen javaslatát a török megbízott ellenvetése miatt elutasították.157
A fejedelem követének, Mikó Ferencnek írott hivatalos leveléhez magánutasításokat tartalmazó rész is tartozott, melyben Bethlen arra kérte Mikó Ferencet, hogy próbálja meg lebeszélni az Ázsiában való terjeszkedési politikájáról a Portát, s inkább a Habsburg-politika továbbra is fennálló veszélyére hívja fel a figyelmet.158
A követ akkor jár el helyesen, ha a szóbeli vagy írásbeli utasításoktól nem tér el. Azonban gyakran csak az utasítás szelleméhez való ragaszkodást kívánta meg a fejedelem, s a követ belátására, ügyességére, feltaláló tehetségére volt bízva, hogyan oldja meg a feladatot. Ilyen jellegű volt ezen magánjellegű utasítást tartalmazó levél is, melyben Bethlen Gábor ezt írta Mikó Ferencnek: „Ennek sok okait számlálhatnók elő, de nem itéltem szükségesnek lenni - erre magától is elég ratiokat találhat fel. Azért azokat mind jól elméjében szedvén, igyekezzék az dolgot úgy mind proponálni, mind pedig ratiokkal állatni, hogy lehessen nálok intimationknak foganatja és effectusa is; deklárálván, hogy mi ebből semmire nem egyébre, hanem csak hatalmas császár javára és birodalminak megmaradására nézünk, melyért hogy ezeket értésére adjuk, semmiképpen el nem mulathatjuk.
Miképpen veszik ez diskurzust és intimátiot, jól eszében vegye, és azon legyen minden tehetségével, hogy ebből olyan motiuákkal éljen, hogy effectussa is lehessen nálok. Mindazáltal mivel immár ezt sokszor experiáltuk károsnak lenni: ha lehet irásban semmit bé ne adjon, hanem ezeket csak szóval declarálja; és ebből magát úgy viselje, hogy erről resolutiot is vehessen, és Isten meghozván, bennünket ebbeli akaratjok felől tudósithasson is."159
Bethlen Gábor halálát követően Mikó Ferencnek az erdélyi diplomáciában betöltött szerepe változatlan maradt, továbbra is aktív részese volt az eseményeknek. Tagja volt annak a 10 tagú követségnek, melyet az 1630. november 26-án megtartott fehérvári fejedelemválasztó országgyűlés küldött az új fejedelemhez, I. Rákóczi Györgyhöz Váradra.160
Ő volt az is, aki Bethlen Gábor halálát követő trónviszályokban hamar tájékozódott, és Brandenburgi Katalin támogatása után végül Rákóczi Györgyhöz csatlakozván, az új fejedelem első és legkényesebb természetű alkudozásában a főszerepet vitte. Ez a kassai alkudozás volt 1631 elején. Mivel Rákóczi György korábban a királyi Magyarországon élt, ESTERHÁZY Miklós nádor II. Ferdinánd nevében felszólította, hogy mondjon le a királyi beleegyezés nélkül elfogadott fejedelmi címről. Rákóczi György erélyesen ellenállt a felszólításnak, melynek következményeként a nádor csapatokat küldött Rákóczi magyarországi birtokaira. A rakamazi csatából Esterházy Miklós került ki vesztesen, mely után Kassán megkezdődhettek az alkudozások.161
Rákóczi György Mikó Ferenc vezetése alatt küldött követséget Kassára, s ő volt e tárgyalások közvetítője Várad és Kassa között.162 Ezen tárgyalásokról így emlékezett meg Georg KRAUS, Erdély egyik szász krónikaírója: „A fejedelem azonban keresztény fejedelem lévén, nem volt kedve vért ontani, ezért kancellárját, nagyságos KOVACSOCZY István uramat, Mikó Ferencet [...] követségbe küldte a nádorhoz Kassára [...] Sok vita után Mikó Ferencet Váradra küldtek Rákóczyhoz, hogy jelentse: mind Kálló ostromát, mind egyéb ellenségeskedést 14 napra kerültetik [...]. Igy tehát a császáriak, a nádor, a jezsuiták, és a papok [...] öt egész héten át tárgyaltak Rákóczyval Mikó Ferenc útján."163
Az 1631 áprilisában megkötött kassai egyezség értelmében II. Ferdinánd elismerte Rákóczi György fejedelemségét, aki viszont kötelezte magát, hogy Ferdinánd ellen nem folytat háborút, és a törököt sem biztatja fegyveres támadásra.
Mikó Ferenc volt annak a főkövetségnek a vezetője is, mely 1633 - 34-ben a Portán járt, s több ügyben is tárgyalnia kellett a török illetékesekkel.
Rákóczi György trónja ezek után sem volt teljesen megszilárdítva. Súlyos belső zavarok tették fejedelemségének kezdetét bizonytalanná, melyek összefüggésben álltak külső politikai viszonyokkal is. Habár a fejedelem megegyezett Ferdinánddal, a törökökkel való jó viszonya meglehetősen ingadozó volt. Helyzetének stabilitása, illetve a törökök és a fejedelem közötti problémák elsimítása végett került sor Mikó Ferenc portai főkövetségére 1633- 1634-ben.164
Követségének elsődleges dolga ifjú SZÉKELY Mózes - az azonos nevű volt fejedelem fia - ügyének rendezése volt, aki 1632 végén szökött a Portára és ott (a fejedelem ellen beszélve) próbálta a törököt Rákóczi György ellen hangolni. Több várat is felajánlott a töröknek, mint Lugos, Jenő, Karánsebes, ha őt teszik meg fejedelemnek. A fejedelem Mikó Ferencen keresztül is megkísérelte elérni Székely Mózes kiadatását - illetve annak megtagadása esetén legalább a Portáról való elküldését vagy száműzését -, s ennek érdekében pénzt és különböző ajándékokat küldött követe közvetítésével.165
Rákóczi többször is hangot ad azon aggodalmának, hogy Székely Mózes és társai ellene szóló rágalmait a Porta elhiszi, s szervezkedését esetleg támogatja. Ezért meghagyta Mikónak, hogy szerezzen a Portától olyan biztosítékot, (assecuratóriát), hogy „ő miattuk nekünk Kegyelmetekkel együtt semmi búsí-tásunk, kárunk, bántódásunk nem leszen..." 166
Emellett Mikónak az is feladata volt, hogy Székely Mózes portai kapcsolatait felderítse, „kik tanácsából ment el, kik animálták, kikkel értett egyet, utána kik irogattak neki, kik tudták értett elmenendő akaratját...", s ezekről ne csak szóbeli bizonyítékokat szerezzen, hanem írásosat is. A Porta Székely Mózes átadását megtagadta ugyan, de a lefizetett pasák révén azt elérték, hogy a Héttoronyba zárták.167
Ugyanakkor a Porta ZÓLYOMI Dávid szabadon bocsátását követelte a fejedelemtől. Zólyomi Rákóczi György udvari kapitánya volt, aki GUSZTÁV ADOLF svéd király kérését - miszerint Erdély kapcsolódjon be a Habsburgok ellen folyó háborúba - támogatta, és Rákóczi parancsának nem engedelmeskedve, csapatokat szervezett. A fejedelem még nem érezte elég stabilnak a helyzetét Erdélyben ahhoz, hogy háborút indítson a Habsburgok ellen, akik kihasználva a harcokat, trónkövetelőket állíthatnak ellene. Rákóczi György értesülései szerint Zólyomi, Székely Mózeshez hasonlóan, szintén több vár átadását ígérte a törököknek, amennyiben őt a fejedelmi székbe juttatják. A fejedelem és kapitánya között megromlott viszonynak az lett a következménye, hogy Zólyomit életfogytig tartó fogságra ítélték.168
Zólyomi szabadon bocsátásával kapcsolatosan Rákóczi ezt írta Mikónak: „ő hatalmassága megbocsásson, de ha parancsolja is, mi bizony el nem bocsátjuk; veszedelmet kegyelmetekre, magunkra, feleségünkre, gyermekeinkre nem vonhatunk."169
Székely Mózes és Zólyomi Dávid ügyeinek rendezése mellett a havasalföldi vajda, BASARAB MÁTÉ mellett és védelmében kellett Mikó Ferencnek szólnia. Máté megölette a törökök által jelölt vajdát, RADULt, az őt kísérő törökökkel együtt, majd ezt követően a Portára ment uralmának elismertetése céljából. Rákóczi György levelekkel és ajándékokkal ostromolta a konstantinápolyi befolyásos köröket Máté vajda érdekében.170 A vajda megkapta ugyan a kinevezését a törököktől, de a Porta továbbra is bizalmatlan volt vele szemben. Rákóczi György meghagyta követének, Mikó Ferencnek, hogy „Az havasali vajda mellett is kegyelmed törekedjék az passánál, ne változzék meg állapotja."171 Ugyanakkor a fejedelem arra kérte Mikót, hogy a vajda által megígért 6400 arany elküldését szorgalmazza a vajda követeinél, ennek hiányában jóakaratának elmaradását helyezte kilátásba.172
Mikó Ferenc e főköveti minőségében teljesítendő feladatai közül az egyik legfontosabb a lengyel háborúval kapcsolatos tárgyalásai, alkudozásai voltak. A Porta, kihasználva a lengyelek, oroszok és tatárok között uralkodó ellentéteket, 1634-ben hadjáratot készült indítani ellenük, melyet személyesen a szultán vezetett volna. A Porta Rákóczi Györgyöt is hadba szólította, melynek a fejedelem csak nagyon nehezen engedelmeskedett.173
A nyugodtságáról, megfontoltságáról neves fejedelem jól tudta, hogy az idő nem alkalmas egy háborúra addig, amíg helyzete a fejedelmi székben nem stabil. Ugyanezen oknál fogva utasította el Gusztáv Adolf svéd király kérését is, miszerint lépjen be, és küldjön sereget a Habsburg-ellenes háborúba.
Rákóczi a Porta hadba hívó felszólításának mégis eleget tett, hiszen nem mert a törökökkel szemben cselekedni. Követének, Mikó Ferencnek többször is meghagyta, tolmácsolja a lengyelek követe felé, hogy a háborúban való részvétele mennyire az ő szándékai ellen van.174
1633 decembere végén a fejedelem Mikóhoz írt egyik levelében arra kérte követét, hogy a törökökkel értesse meg: egy ilyen nagy keresztény országgal folytatott harcra fel kell készülni, annak lehetséges következményeit mérlegelni kell, s az ügy sikeres kimenetele végett más országokkal is fel kell venniük a kapcsolatot. Habár Rákóczi megpróbálta az időt húzni s hadba szállását késleltetni: nem mert a szultánnal nyíltan szembeszállni. Katonáival Szászsebesen táborozott és várta az ügy kimenetelét, miközben követei által a háború elmaradásán fáradozott.175
Mikó Ferenc 1634. augusztus 21-én kelt levelében Brassóból arról tudósította a fejedelmet, hogy IBRAHIM béggel való borozgatása közben kérdezősködött tőle a hadjárattal kapcsolatosan, s a bég azt mondta neki, hogy „nem kell az hadaknak sietnie, nem is kellnek az hadak, mert noha az békesség teljességgel végbe még nem ment, de annak meglétele bizonyos csalhatatlanul..." és seregét hamarosan feloszlathatja.176
Rákóczi György örömmel vette ezeket a híreket, ugyanakkor aggodalmát kifejezve, ezen hírekre válaszul azt írta Mikónak, hogy a törökök többször tettek már ígéretet, amit nem tartottak be, például Székely Mózes és társainak ügyében, így csak akkor lesz nyugodt, ha a béke megköttetik.177
A bég azt is közölte Mikóval, hogy a pasának olyan információi vannak, miszerint a fejedelem nem akar a szultán segítségére lenni, mert a lengyelekhez húz. Mikó erre azt válaszolta - mentve ura várakozó álláspontját -, ha szükség lett volna rá, a fejedelem teljesítette volna a szultán kérését.178 Rákóczi György ekkor már felkészült arra, hogy csak részhadat küld a török táborba valamelyik kapitánya vezetésével.
Ugyanakkor Rákóczi György többször is hangot adott ama véleményének, hogy a török esetleg ellene is szervezkedik. Erről így írt Mikó Ferencnek: „ Te- mesváratt, Lippán, Gyulán s az több végekben nem titkos lassu szóval, hanem nyilván titkolatlanul az törökök beszélik, hirdetik, hogy az mostani hadnak, noha lengyelek ellen vagyon az neve, de mi ellenünk való, hogy kétfelől szoritsa nak meg bennünket..." majd így folytatta: „Irjon kegyelmed mindenekről, hadd érthessünk tempestive mindent."179
Rákóczi aggódott, hogy a tervéről, miszerint részhadat küld a törökökhöz, idő előtt értesül a Porta, s ebből kára származhat. Félelmét növelte az a tény is, hogy a török seregek korábbi tervüktől eltérően Ruszcsuknál180 keltek át a Dunán, majd Gyurgyevónál (Giurgiunál) táboroztak le.181 Mikó Ferenc egyik legfontosabb feladata ekkor az volt, hogy a törökök terveiről, várható hadi lépéseiről információval lássa el a fejedelmet és eloszlassa aggodalmait.182
Rákóczi félelme alaptalannak bizonyult, hiszen a törökök perzsákkal folytatott háborúja és a lengyelek nagy hadi előkészületei révén a Porta elállt a háborútól, és Sahin aga komoly tárgyalásba kezdett a lengyelekkel a kibékülés érdekében; ebben Rákóczi György is közvetített. A fejedelem érdeke az volt, hogy a béke feltételei az ő közvetítésével jöjjenek létre és Erdélyt is kedvezően foglalják bele. Azonban szándékától eltérően alakultak a dolgok.183 Ugyanis a lengyelek a fejedelemmel való egyeztetés nélkül, az ő bevonását mellőzve kezdtek tárgyalásokba és Erdélyt a két vajdasággal együtt úgy foglalták a békébe, hogy azt Rákóczi György sérelmezte; erről így írt: „Melyekben mi sokkal is több veszedelmet látunk lenni, hogy sem mint jónkra való dolgot, mert az felőlünk való kondiciónak minden veleje csak az, hogy: Transilvanas praeter vete-rem consuetendinem, in nulla re impediatur."184
Utasította Mikó Ferencet, hogy a lengyel követtel tárgyalva kérje, hogy: „a passa előtt és konstanter állitsa, hogy noha ők az Sahin agával való tractában emlitettek minket is, de az nem volt mi hirünkkel s akaratunkból."185 Mikó Ferenc teljesítette a fejedelem utasítását, és udvariasan megköszönte a király jóakaratát, melyet hazája iránt tanúsított. Egyben arra kérte a követet, hogy országuk dolgát ne igazgassák, ők magukra gondot viselnek.186
A békeszövegben Erdélynek ilyen módon való említése jogosan válthatta ki Rákóczi rosszallását, hiszen úgy tűnhetett, minta a fejedelem érdekeit is a lengyelek követe képviselte volna, ami az együttműködésüket feltételezhette. Ezt a tényt erősítette az, hogy a törökökhöz olyan híresztelések jutottak el, miszerint Rákóczi a lengyelekkel kötött frigyet a szultán ellen, sőt 40.000 embert ígért támogatás gyanánt.187 Ezek a híresztelések nem vetettek jó fényt a fejedelemre, s ezt csak tetőzte, hogy a török csapatok Erdély határától nem messze táboroztak.188
Rákóczi még mindig tartott egy esetleges török támadás lehetőségétől, ezért volt fontos, hogy Mikó Ferenc követsége tisztázza a félreértésekre okot adó békekötés egy részét, és a fejedelem ellen való híreszteléseket cáfolva a törökök bizalmát elnyerje. Mikó Ferenc sikeresen képviselte Erdély és a fejedelem érdekeit, és az 1634 októberében létrejött lengyel-török megállapodást követően a török táborból hazabocsátották.189
Mikó Ferenc mind Bethlen Gábor és mind Rákóczi György fejedelemsége alatt állandó diplomatának számított. Rajta kívül ezen időszak követei voltak még a Porta felé: Borsos Tamás, Toldalaghi Mihály, akik mellett találkozhatunk még BALASSI Ferenc és SZALÁNCZY István nevével is.190
Diplomatáit Bethlen Gábor szinte kivétel nélkül a jó nevű és jómódú köznemesség soraiból választotta. A régi főnemesi előkelő családok tagjait csak akkor küldte Bethlen Gábor, ha ünnepélyes tisztelgés, jókívánságok átadása, valamely udvariassági gesztus volt soron a Portán, vagy a császári udvarban, de érdemi feladatot nem bízott rájuk.191
Mikó Ferenc is köznemesi családból származott, de pályájának kezdetén anyagi szempontból nem mondható jómódúnak; gyarapodását mint Bethlen Gábor I. Rákóczi György hűséges hivatalnokaként, és mint mint követ érte el. Mikó ügyes tárgyaló volt, a nagyvezérek és a pasák kedvelték, és többször invitálták újabb találkozóra, beszélgetésre. Talán ez is volt az oka annak, hogy eredményesen tudta Erdély, illetve a fejedelem érdekeit szolgálni a török felé.
Bethlen Gábor memoriáléjában így írt Mikó Ferenc portai munkásságáról: „Ide az dolog igy vagyon bizonyosan, és Mikó uram elmenetelitől fogva ennyit proficiáltunk s ennyi jóakarókat igaz barátokat szerzettünk Erdélynek, s oly módok alatt viseltük pedig az állapotot, hogy nem mi, hanem ők járnak miutánunk."192
A portai követek és követségek azért is voltak fontosak Erdély számára, mert az európai hatalmakkal az érintkezés gyakran nem közvetlenül, hanem a portai követségeken keresztül történt. Ugyanakkor rátermettséget, diplomáciai érzéket feltételezhetünk Mikó Ferencről, aki nem csak a Portán járt, hanem más országokban is; az erdélyi viszonyokhoz képest szinte igazi diplomatának számított.
Erdélyben a királyi Magyarországtól eltérő birtokstruktúra és birtokpolitika alakult ki a 16 - 17. században. Erdély birtokrendszerének kialakulását több tényező is befolyásolta, mely alapvetően a fejedelmi hatalom és a rendiség viszonyából adódó eltérő társadalmi struktúrából is adódott. Az erdélyi fejedelmek kincstárpolitikája révén, miszerint az állami vagyon és a fejedelmi vagyon nem különült el egymástól, a legnagyobb földbirtokos Erdélyben maga a fejedelem volt.
Míg a királyi Magyarországon a rendek a királlyal egyenrangú félként jelentek meg, s a nemességnek kialakult egy olyan felső rétege, mely hatalmas földterületekkel, összefüggő birtokokkal, esetleg birtokkomplexumokkal rendelkezett, melyek hatalmuk és befolyásuk alapját is képezték, addig Erdélyben a fejedelmi hatalom erőssége, birtokpolitikája miatt ilyen főúri nagybirtokos réteg nem alakulhatott ki. Erdélyben a nemesség legfelső rétege is a fejedelemhez képest viszonylag kevés földterülettel, birtokkal rendelkezett, s ezek is többnyire szétszórtan, egymástól távol eső helyeken helyezkedtek el. Nem alakulhattak ki vagy nem jöhettek létre összefüggő birtokok, birtokrendszerek.193
A 16. század utolsó éveinek zavarai, majd Báthori Gábor sokat emlegetett birtokadományai az uralkodó osztály e szerkezetét nem változtatták meg. Ebben az időszakban kapta Mikó Ferenc édesapja, Mikó János adományként három testvérével együtt a sepsiszéki Oltszemet, a bodoki, málnási, fotosi, bodo-si, etfalvi, gidófalvi, zaláni, a kézdiszéki csernátoni és dálnoki portiokat, továbbá Bormező és Gohány pusztákat, a Kincsásás nevű régi várhelyet, a bodoki Havasmezeje erdőt, Sombormezejét és Felgohánymezejét.194
Ezek közül mit örökölt Mikó Ferenc, nem lehet tudni, de atyai örökségként biztos, hogy birtoka volt Hidvégen és más kisebb területeken is, azonban ezeket pontosan nem ismerjük. Édesanyja halála után, 1604-ben, Mikó Ferenc Históriájában arról számolt be, hogy Basta dúlásait követően szülői birtokait két hajdú, NAGY Lukács és Sebestyén elfoglalták. Ezek visszaszerzéséről így írt Mikó Ferenc: „BÖLÖNI Gáspár lakott a magyar cancellárián, e volt Isten után promótorom mindenekben, ennek segitségével, tanácsadásával jutottam puszta jószágocskámhoz, kit adtak volt a két hajdúnak, Nagy Lukács és Sebes ténnek [...]. Ezek Hidvégen egy jobbágynak leányát szerették, gonoszul mind ketten élték; Sebestén megölte Lukácsra való bosszúságában a leányt [...] Hire levén a Hidvégen történt gonoszságban, [...] Sebestyént felakasztják, Lukácsot proscribálák. Ez a gonosz eset rajtok nekem jó szerencsét hoza, mert utat nyita jószágocskámnak sollicitálására; és nem úgy mint magam nevével, árva öcsém, húgom neveivel supplicatiot formálván Bölöni Gáspár, mivel atyánk régen meg holt Mojzes bejövetele előtt, jószágunkot megadák."195
A szülői örökségen kívül más vagyonnal biztos, hogy nem rendelkezett, hiszen Históriájában - midőn a török segítséggel beérkezett Bethlen Gábor Déváról Mikó Ferencet küldte előhírnökül Báthori Gábor fejedelemhez Szeben-be - ezt írta:
„Híre levén a fejedelemnek menetelemben, mindjárást magához vitete, még ágyában feküvén; az uramnak mind levelét megadván, izenetét is megmondván, nagy örömben lőn, az uramnak szolgálatját nagy neven vevé, nekem is sok ke- gyelmességét igéré [...] Beérkezvén a fejedelem a városba, engemet visszabocsáta azon estve [...] 50 lovassal késértetett, 50 képére vert aranynyal megajándékoza, több kegyelmességét is igéré. Ez az ő-adta arany volt pénzemnek, akkori szegény legényi állapotomban, fundamentuma, et super hoc aurum aedificavi; abban egyet sem költöttem el, míg hamar más ötven, és azután több-több kezde reá gyűlni."196
Bethlen Gábor előszeretettel választotta híveit köznemesi sorból, s különböző hivatalok, hivatali pályák betöltése mellett különböző birtokok adományozásával jutalmazta meg szolgálatukat. Noha ezen birtokadományok a korábbi fejedelmekhez képest jóval kevesebb, és kisebb mértékűek voltak, egyes hívei, mint Mikó Ferenc is, ezen adományok révén az erdélyi viszonyokhoz képest így is magas birtokszerzési pályát futhattak be.
Bethlen Gábor fejedelemmé választását megelőzően Mikó Ferenc járt az ő érdekében a Portán, s feltételezhető, hogy ezen szolgálatáért kapta 1614. szeptember 10-én a néhai Losonczi Bánffy Boldizsár gyulafehérvári házát, amely Kendi Sándor és Kákonyi István szomszédságában volt.197 Mikó Ferencnek ezen kívül volt még egy háza az említett városban. Ezt feltehetőleg 1629-ben építtette a fejedelmi udvarral szemben.198
1617 június 29-én Gyulafehérvárt kelt adománylevelében Bethlen Gábor a Fehérvármegyében levő Vingárd, Ohába, Alamor és Demeterpataka nevű falukat és tartományukat a vingárdi udvarházzal és az azokban lelhető királyi joggal együtt Hidvégi Mikó Ferenc úr hívének, a fejedelmi udvar mesterének, Csík-, Gyergyó- és Kászon főkapitányának s mindkét ágon levő örököseinek adományozta.199
Ezen adományt feltehetően a Lippa ügyében folytatott tárgyalásokban való részvételéért, illetve a másik vár, Jenő ügyének még folyamatban levő rendezése miatt kaphatta.
Bethlen Gábor egy másik inscripcionális levelében, mely 1622. február 1-én Kassán kelt, újabb adományban részesítette Mikó Ferencet: a Fogarasföldén levő Mardzsina falut az ott levő nemesi házzal és udvarral, majd a szintén ott található Netot és Dezsán falvakat adta zálogba a fejedelem neki.200
Bethlen Gábor ugyanekkor kelt kiváltságlevelében méltányolván Mikó Ferenc és vargyasi DANIEL Mihály közhasznú szolgálatait, nekik azt a jogot adta, hogy az udvarhelyi és sepsi-, kézdi- s orbaiszékek közt elterülő erdőségben, melyet közönségesen Rikának neveznek, mindazon helyeken, hol a nagy sár, vízáradás vagy torlódás miatt a közlekedés akadályozva van, erős hidakat és töltéseket készíttethessenek. Ezek építéséért és fenntartásáért ők és utódaik a törvény és az ország szokásai által megengedett vámot szedhessenek és e célból Rákos és Olasztelek községekben vámházat állíthassanak.201
Bethlen Gábor 1625. augusztus 2-án kelt iktatási parancslevelében a gyulafehérvári káptalan őreinek meghagyta, hogy miután ő egy korábbi adománylevelében a Fehér vármegyében levő Ecsellő nevű falut, mely addig a balázsfalvi udvarhoz tartozott, valamint e falu minden tartozékait Hidvégi Mikó Ferencnek, kincstartójának, komornyikjának, és tanácsosának, Csík-, Gyergyó- és Kászon székek kapitányának, és az ő mindkét nemű örököseinek adta és adományozta. Ezen birtokba tehát az adományost a káptalan őrei vagy a kiküldendő királyi emberei iktassák be.202
1626-ban Mikó a Szolnok-Doboka vármegyében található Csicsómihályfalva birtokosa lett.203
1628. június 16-án kelt adománylevelében Bethlen Gábor Mikó Ferencnek, kamarásának, komornyikjának, tanácsosának stb. fejedelmi jóidulata, valamint hű szolgálatai által szerzett érdemeiért a Csíkvacsárcsiban levő Nyujtódi Donáth László-féle birtokrészt, amelyet az a hadi szolgálat elmulasztásáért vesztett el, neki és mindkét nemű örököseinek adományozta.204
Mivel Mikó Ferenc hivatalait és szolgálatait Bethlen Gábor halálát követően is megtartotta, s a fejedelem végrendeletében is szereplő kérését - miszerint támogassák Katalint a fejedelmi székben - megtartotta, a fejedelemasszony egy 1630. július 27-én kelt inscripcionális levelében hálásan emlékezett meg Mikó Ferenc érdemeiről, és újabb adománnyal jutalmazta meg: a Kolozs vármegyében található Kolozsmonostort az ott levő kastéllyal, valamint Mákó és Jegenye falvakat adományozta neki.205
I. Rákóczi György elődeitől eltérő birtokadományozást folytatott, vagyis gyakorlatilag felszámolta azt a szokást, amelyet a királyi Magyarország országgyűlései egyenesen előírtak az uralkodónak, s amit Erdélyben is magától értetődőnek tartottak, hogy a különböző címen fiskálissá lett javakat a fejedelem adomány vagy zálog formájában szétosztogassa.
Rákóczi György eleinte maga is kénytelen volt elődeinek azt a szokását követni, miszerint birtokadományokkal jutalmazta meg régi híveit, - ezek többségét még Bethlen Gábortól örökölte - és egyben így nyert meg újabbakat. Ezen adományok között azonban már csak ritkán szerepelt egy-egy nagyobb birtokátruházás vagy zálogosítás, többnyire csak egy-két falu vagy birtokrész volt jellemző a fejedelmi adakozásra.206
Mikó Ferenc, aki Bethlen Gábor híveként I. Rákóczi György régi párthívei közé tartozott, szintén csak kisebb adományokhoz jutott a fejedelmi javakból: 1631-ben Baca-vár és tartozékaiba iktatták be, s bár SZÉCHY Kata GYULAFFY Lászlóné és gyermekei Zsuzsa, Borbála és Samu ellent mondottak, annak nem lett foganatja, mert haláláig birtokolta ezen javakat.207 Ugyanezen évben a Szolnok-Doboka vármegyében elhelyezkedő felsőorbói és libatoni birtokokba is beiktatták Mikó Ferencet.208
Rákóczi György 1633. augusztus 1-én kelt inscriptionális levelében megerősítette Mikó Ferencnek egy korábban kelt adományát. Az indoklásban az szerepelt, hogy Mikó Ferenc 10 ezer forintot kölcsönzött a fejedelemnek a magyarországi nádorral történt fegyveres összecsapás alkalmával, s ennek megtérítéséül, valamint hűségének jutalmául 15 ezer forintért adta zálogba Mikónak a kolozsmonos-tori uradalmat Jegenye és Mákó falvaival meg tartozékaival együtt.209
 |
| Mikó Ferenc fejedelmi birtokadományai (összefoglaló táblázat)210 |
Rákóczi György birtokpolitikáját elsősorban nem a kismértékű adományozás jellemezte, sokkal inkább meghatározóbb volt az eladományozott vagy elzálogosított fiskális javak nagyarányú visszaszerzése, melynek csak töredékrészét osztotta széjjel hívei között vagy vonta kincstári kezelés alá; nagy részét mint magánbirtokot használta és saját birtokát gazdagította vele. Ezeket a birtokvisszaszerzéseket gyakran politikai perek, többé-kevésbé sikeres tiltakozások követték.211
Mikó Ferenc családját sem kímélték a fejedelem birtokszerzési törekvései. A családfő halála után özvegyét és fiát, Mikó Józsefet állítólagos elmaradt kincstárnoki számadás követelésének indokával lemondatta az eddig zálogban bírt három fogarasi birtokról, Mardzsina, Netot és Dezsán212 falvakról, majd az Alsó-Fehér vármegyében található drassói jószágukról, Vingárd, Spring és Gergelyfája falvakkal együtt.213
Mikó Ferenc halálát követően fiát, Józsefet többször is perbe fogták a néhai Mikó Ferenc által birtokolt falvak, földterületek miatt. Ilyen volt a szentgyörgyi Dánél Márton és Mátyás által kezdeményezett per a „néhai Mikó Ferenc által hatalmasul elfoglalt szentgyörgyi örökségek" miatt.214 Szintén hasonló perbe idézték Mikó Józsefet martonfalvi Pánczélos István és Balázs; a néhai Mikó Ferenc Martonfalva határában többek között az ő földükre is ráépítette Mikó-újvárat, s őket se pénzzel, sem másként ki nem elégítette - hangzott a vád.215
Mikó Ferenc Bethlen Gábornak és családjának egyik legbizalmasabb híve volt, s egyike azoknak a főnemeseknek, akik mind Bethlen Gábor, majd Katalin, mind pedig I. Rákóczi György fejedelemsége alatt a közszolgálatban végzett munkájának elismeréseképpen a fejedelmi birtokadományozások részesévé vált, s erdélyi viszonylatban nagy birtokkal rendelkezett.
Mint mondtuk, a fejedelmek birtokpolitikája gátolta a magyarországi nagybirtokokhoz hasonló birtokszerkezet kialakulását, s így Erdélyben nem jöhettek létre nagybirtokok. Ez a birtokpolitika tűnik ki Mikó Ferenc birtokainak vizsgálatából is: szembetűnő, hogy a birtokolt részek többsége szétszórtan, egymástól nagy távolságra esett. Ez alól kivételnek számítottak talán az Alsó-Fehér vármegyében található birtokok, amelyek viszonylag összefüggő területen helyezkedtek el. Ezek a területek voltak az elsők, melyeket I. Rákóczi György Mikó Ferenc örököseitől visszavett.
A Mikó Ferenc örökölt és életében megszerzett birtokai, annak halálát követően mind a fejedelmi birtokvisszaszerzés, mind pedig fiának, Mikó Józsefnek utód nélkül való elhalálozása következtében széjjelmorzsolódtak.
Mikó Ferencre nemcsak mint az erdélyi főnemesek soraiba tartozó közéleti szereplőre, hanem mint maradandót alkotó emberre is emlékezhetünk: az ő alkotása a csíkszeredai Mikó-vár, amely azóta is viseli építtetője nevét.
Mikó Ferenc pályafutása kezdetén csíki alkapitányként, majd 1613-tól főkapitány lévén került kapcsolatba Csíkszékkel, s mivel Csíkszereda ekkor már jelentős (?) mezőváros volt és Erdély keleti határának védelméhez is hozzájárult, nem véletlenül itt került megépítésre a vár.
Az erősség építésének időpontját régebbi szerzők Mikó Ferenc alkapitányi tisztségének kinevezéséhez kötötték, vagyis 1611-re tették.216 Az újabb kutatások szerint, egy csíksomlyói kolostorból elszármazott könyv bejegyzése alapján, 1623. április 26-án kezdték el a vár építését és feltehetően az 1630-as évek elejére már biztosan be is fejeződött, ugyanis az alcsíki protokollum adatai szerint 1631 tavaszán egy GÁL Mihály nevezetű csíkszeredai lakos törvény elé idézett egy darabontot, aki akkor a Mikó-újvárban szolgált.217
Mikó Ferenc halálát követően a vár fiára, Mikó Józsefre szállt; majd az ő korai elhunytát követően özvegye, Macskási Ilona lett a vár új birtokosa. Miután az özvegy 1637-ben vagy 1638-ban férjhez ment az alsócsernátoni DAMOKOS Tamáshoz, a vár új férje kezelésébe került.
Damokos Tamás részt vett II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratában, ahol a krími tatárok fogságába esett, s csak kilenc év múlva térhetett haza. Időközben felesége is meghalt, s a váltságdíj - melyet Damokos Tamásért kértek - megszerzése miatt a várat valószínűleg eladták vagy zálogba adták PETKI Istvánnak, ki 1657-től volt a Mikó-vár tulajdonosa.218
Petki István főkapitány és veje, LÁZÁR István főkirálybíró 1661 őszén is kitartottak Kemény János fejedelem törökellenes politikája mellett. Arra számítottak, hogy a természet adta lehetőségekkel élve megakadályozhatják a törököt abban, hogy betörjön Csíkba. Ezt azonban nem tudták elkerülni, így a vár is áldozatul esett a török-tatár pusztításnak.
Később, 1664-ben Petki István újból főkapitány lett, de nem kísérelte meg az építmény helyrehozatalát. Erre csak az 1700-as években, az önálló Erdélyi Fejedelemség megszűnését követően került sor, amikor is a bécsi Udvari Haditanács helyreállítási és újjáépítési terveiben több vár mellett Mikó-vár is helyet kapott. A felújítási folyamatok Stephan STEINVILLE császári tábornok irányítása alatt folytak 1716-ban.219
A Mikó-vár a Csíkszékben állomásozó császári parancsnokság székhelye lett, s az 1764-es madéfalvi vérengzéseket követően 400 letartóztatott csíki székelyt hallgattak ki a várban.220
1764 - 1849 között a csíki székely gyalogezred parancsnoksága székelt itt, s a vár az 1849-ben a székelyföldi forradalmi erők vezetőjének, GÁL Sándor ezredesnek a parancsnoksága alá került. Az épület az 1950-es évekig végéig kaszárnya volt, majd azt követően egy mezőgazdasági gépészeti iskolának adott helyet.221
Napjainkban is megtekinthető állapotába az 1970-es restaurációt követően került. Ezt követően a csíkszeredai múzeum költözött az épületbe, amely 1990 óta a Csíki Székely Múzeum nevet viseli, s több állandó és időszaki kiállításnak ad helyet.
Az óolasz-bástyával megépített reneszánsz stílusú várkastély a Bethlen Gábor fejedelem alvinci kastélyával, a Péchi Simon által építtetett radnóti, vagy éppen a Lázár István által kibővített gyergyószárhegyi kastélyokkal volt rokonítható.222 Tekintettel arra, hogy Mikó Ferenc nem csak Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya, hanem Bethlen Gábor fejedelem bizalmasa, jó barátja és több udvari tisztség viselője is volt, a számára készült várkastély építésénél joggal feltételezhető a fejedelmi udvar építészeti stílusának hatása.
Orbán Balázs A Székelyföld leírásában megjegyezte, hogy egy 1654-iki összeírás alapján ítélve a vár annyira díszes és fényes volt, hogy egyik bástyáját Aranyos-bástyának nevezték.223
Mivel Bethlen Gábor fejedelemsége alatt honosodott meg Erdélyben az olaszbástyás vár- és kastélyépítés, illetve a már meglévő várak, kastélyok olasz-bástyás rendszerrel történő kiegészítése, átépítése, így nem meglepő, hogy az ekkor épült Mikó-vár is ezeket a stílusjegyeket hordozza magán.
A vár a török-tatár dúlást követően alapjában véve megmaradt, csak faré-szei égtek el. A falak és a négy bástya Mikó Ferenc korából valók. Az 1716-os újjáépítés nem változtatott sokat a várkastélyon, illetve az alapjain, de az 1661 előtti reneszánsz épület nem nyerte vissza régi pompáját.
1735-ben Johann Conrad VON WEISS császári mérnök alezredes több vízfestésű táj- és városképet, illetve térképet és tervrajzot készített Erdélyben. Ennek köszönhetően maradt ránk a csíkszeredai Mikó-vár 1735-ben készült alaprajza is néhány, a festő által leírt megjegyzéssel.224
A csíkszeredai Mikó-vár függetlenül attól, hogy Mikó Ferenc újjáépítette-e vagy újonnan építette, Csíkszék egyik legszebb várkastélya lehetett az 1600-as évek közepéig. A nem csak harcászati célokkal épített várkastély az 1700-as évek elején történő újjáépítést követően már nem nyerte vissza korábbi szépségét, hiszen funkciója is megváltozott; a császári parancsnokság székhelye lett. Ennek ellenére a Mikó-vár egyes vélemények szerint az olaszbástyás stílus legszebb erdélyi emlékei közé tartozik napjainkban.
Mikó Ferenc, aki Kemény János leírása szerint: „...szegény minden szépet igen örömest szeretett volna, de őtet nem; mert az Isten ostora volt rajta, hogy szerelmes szívet adott volt beléje, s ahhoz rút termetet, mert kisded, igen szőrbe borult, szőke, igen kék szemei valának..."225 hivatali tisztségei révén korának egyik nagy befolyással bíró személyisége volt.
A Mikó családból elsőként került olyan magas pozícióba a fejedelmi udvarnál, mely révén a családja a legelőkelőbb nemesek közé tartozott; és munkásságának elismeréséül mind Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin, mind pedig I. Rákóczi György birtokokat adományozott neki, melyek révén a székely társadalom tekintélyes és vagyonos birtokosává vált.
Rokoni kapcsolatok fűzték Bethlen Gábor fejedelemhez is, aki halála előtt megírt végrendeletében megemlékezett róla, s annak egyik végrehajtójává, felesége oltalmazójává tette: „Kovacsoczy István és Mikó Ferencz hiveim! Tu- játok azt, hogy egyiktek gyermekségétől, a mástokat fejedelemségnek kezdetitől fogva vettem hátam megé, tanitványaim, creaturáim vagytok, melyről szükség megemlékeznetek, hála adó voltatok az én szerelmes feleségemhez continue igaz szolgálatotok által megmutatnotok, bizonyitanotok, mind a recenséált punktu mokra, mind arra való nézve, hogy ő néki voltatok első eszközök a Brandenbur-géa házból való kihozásának: intelek, sőt kérlek is, jó atyámfiai, udvarból ki ne bucsuzzatok, hanem mellette legyetek és öcsém-uram után igaz hüséggel szolgál jatok néki, melyért az úr Isten lelki-testi jókkal áldjon meg mind magatokat és maradéktokat. Ha pedig hálátlanok lesztek hozzája, az Isten itélőszéke eliben czitállak és ott adjatok számot."226
Ugyanakkor Bethlen Gábor végrendeletének más részében is - ahol a hozzá közel álló személyekre különböző értékű pénzadományokat és értéktárgyakat adományozott - megemlékezett hű emberéről, és Mikó Ferencnek ezer aranyat, ezer tallért, ezer forint-garast és - értékes arany- és ezüsttárgyak mellett - különböző bőrből készült ruhadarabokat is adományozott.227
Mikó Ferenc székely eredetét és származását nem felejtette: I. Rákóczi György többek között az ő közbenjárására erősítette meg a székelyek ama kiváltságlevelét, amelynek rendelkezése szerint magszakadás esetén az elhunyt öröksége nem a kincstárra, hanem a rokonokra száll. 1636. január 30-án kelt kiváltságlevélben így emlékezett meg Rákóczi György Mikó Ferencről: „...az elmult esztendőbéli Pünkösd havában fehérvári városunkban lévő közönséges gyülésünknek celebrációjakor az tek. és nagyságos néhai Hidvégi Mikó Ferenc, akkori időben tanácsunk és főkomornyikunk és a székelységnek, Csík, Gyergyó, Kászonnak főkapitánya [...] az nemzetes vitézlő nemes és gyarságos lófűveknek, darabontoknak, nekünk jó akaró hiveinknek nevekben és személyekben, nevezetképpen pedig az hét székben lévőknek és lakozóknak az maguk régi sza badságuknak megadásuk felől alázatos könyörgésekkel megtaláltak volna..."228
A székelyek kiváltságlevelének kiadatását már nem érte meg, hiszen 1635. július 15-én elhunyt, melyről kortársa, SEGESVÁRI Bálint így emlékezett meg krónikájában: „15. Julii holt meg az n. Mikó Ferencz, fejedelemnek fő tanácsa, székely úr, Gyula-Fejérváratt az maga házánál, az ki az országnak sokat szolgált az portára, mind penig az német császárnál egy nehányszor volt [...] 28. august. temették ugyan gyula-fejérvári templomban nagy solemnitással az fejedelem akaratjából."229
Mikó Ferenc egész életét és munkásságát jól példázza jelmondata: Virtus labore nitescit.
BENDA Kálmán: Diplomáciai szervezet és diplomaták Erdélyben Bethlen Gábor korában. = Századok. 1981. 4. sz. 725 - 730.
Bethlen Gábor emlékezete. Szerk. MAKKAI László. Budapest, 1980.
Dr. BIRÓ Vencel: Erdély követei a portán. Kolozsvár, 1921.
BORSOS Tamás: Vásárhelytől a Fényes portáig. Szerk. KOCZIÁNY László. Budapest, 1972.
DÁN Róbert: Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon. Budapest, 1987.
DÁN Róbert: „Ismeretlen" szombatos ideológia a 16 - 17. századi Erdélyben. = Irodalom és Ideológia a 16 - 17. században. Budapest, 1987. 152- 162.
EGYED Ákos: Mikó Imre. = Rubikon 1999/7. 63 - 66.
EMBER Győző: Az újkori magyar közigazgatás története (Mohácstól a török ki űzéséig). Budapest, 1946.
Dr. ENDES Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászonszékek (Csík megye) földjének és né pének története 1918-ig. Budapest, 1994.
Erdély öröksége. III - V. Szerk. MAKKAI László. Budapest, 1994.
Erdélyi Országgyűlési Emlékek. VI - IX. Szerk. SZILÁGYI Sándor. Budapest, 1880- 1883.
Erdélyi Történelmi Adatok. I-IV. Szerk. MIKÓ Imre Kolozsvárott 1855-1858.
Geneológiai Füzetek. 4. évf. 1906.
Georg KRAUS: Erdélyi krónika. Ford. VOGEL Sándor. Budapest, 1994.
GYALÓKAY Jenő: Erdély várai 1736-ban. = Hadtörténeti Közlemények. 1935. 36. köt. 234-257.
HIDVÉGI MIKÓ Ferenc históriája a maga életében történt erdélyi dolgokról 1594-1613. Monumenta Hungariae Historica. Scriptores. 7. k. Pest, 1863. 135-304.
KEMÉNY János Önéletírása és válogatott levelei. Budapest, 1959.
KIS Bálint: Erdély régi családai. A kőrispataki Kálnoky család = Turul. 1892. X. évf.
KÖBLÖS Zoltán: A hidvégi Mikó család. = Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum- Egyesület félszázados ünnepére 1859 - 1909. Szerk. ERDÉLYI Pál. Kolozsvár 1909 - 1942. 225 - 243.
Levelek és Okiratok I. Rákóczi György keleti összeköttetései történetéhez. Szerk. SZILÁGYI Sándor. Budapest, 1883.
LIPSZKY János: Erdély és a Részek térképe és Helységnévtára. 1806. Reprint kiadás. Szerk. HERNER János Szeged, 1987.
A magyar nemzet története. XI. Szerk. SZILÁGYI Sándor. Budapest, 1998.
Magyarország története 1526 - 1686. I - II. Budapest, 1985.
MIHÁLY Zita - SZŐCS János: A csíkszeredai Mikó-vár. Kolozsvár, 1996.
NAGY Iván: Magyarország családai. Pest, 1860. 481 - 482.
NAGY János: Hidvégi Mikó Ferenc életrajza. = Keresztény Magvető. 1875. X. Szerk. FERENCZ József. Kolozsvár, 1875. 1 - 44.
Nemesi Évkönyv 1927 - 1928. V - VI. Szerk. Királydaróczi DARÓCZY Zoltán. Budapest, 1929.223.
ORBÁN Balázs: A Székelyföld leírása. 25/5. Sepsiszentgyörgy, 1992.
PÁL-ANTAL Sándor: Székely önkormányzat-történet. Marosvásárhely, 2002.
I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. 1631 - 1648. Szerk. MAKKAI László. Budapest, 1954.
I. Rákóczi György és a Porta. Levelek és okiratok. Szerk. BEKE Antal - BARABÁS Samu. Budapest, 1898.
Révai Nagy Lexikon. XIII. Budapest, 1915.
SEGESVÁRI Bálint Krónikája 1606- 1654. = Erdélyi Történelmi Adatok. IV. köt. Szerk. Gróf MIKÓ Imre. Kolozsvár, 1858. 157-218.
Székely Oklevéltár. VI. Szerk. SZÁDECZKY Lajos. Kolozsvár 1897.
Székely Oklevéltár (Új sorozat). IV. Szerk. DEMÉNY Lajos. Kolozsvár, 1998.
Török-magyarkori Történelmi Emlékek. Okmánytár. III - IV. Szerk. SZILÁDY Áron- SZILÁGYI Sándor. Pest, 1869.
Történelmi Tár. 1880; 1886.
TRÓCSÁNYI Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540-1690. Budapest, 1980.
TÜDŐS S. Kinga: Erdélyi hétköznapok. Budapest, 2001.
TÜDŐS S. Kinga: Erdélyi védőrendszerek a XV - XVIII. században. Budapest, 1995.
ÚJVÁRY Zsuzsanna: „Nagy két császár birodalmi között". Budapest, 1984.
www.miercureaciuc.ro./Csíki Székely Múzeum
NAGY Márta
am980625@freemail.hu
|
|