Abstract: [Notes on distribution of herpetofauna from Micloşoara (Hung.; Rom.: Micloşoara - Covasna County) and the preliminary list of the local beliefs related to them] Religious beliefs and suppositions formed around the elements and phenomena of nature originate from centuries-old observations of the native communities. This specific world is usually built up of misinterpretation. In the present thesis I examined the role of amphibians and reptiles in the local beliefs and the attitude of people toward these creatures that quite frequently are treated with superstition. Although the area is relatively abundant in amphibians and reptiles the locals know only about a few species and even less of them are included in their belief. The only recognized species still present in local superstition is the common grass snake (Natrix natrix) that people still make responsible for stealing milk. Frogs, toads (Salientia) and snakes (Serpentes) are well known elements of superstitions. The negative correlation (contradiction) between the high number of species and low number of beliefs around them denote that the origin of these superstitions is relatively ancient. However the last "witch" witch who was presumed to keep frogs and snakes used for mystical activities, died only two decades ago and her house collapsed only a few years ago in Miklósvár. There are more beliefs related to the grass snake, on the contrary to the yellow bellied toad (Bombina variegata) and the common frog (Rana temporaria) or the sand lizard (Lacerta agilis), although these last three species have similarly high abundance. Odd looking and hiding species can become more frequently the subject of superstitions than common species.
Abstract: [Note asupra distribuţiei herpetofaunei locale din zona Micloşoara (rom.; magh.: Miklósvár - judetul Covasna) şi miturile şi credinţele legate de elementele herpetofaunistice] Miturile si credinţele popoarelor se bazează pe sute de ani de observaţie a mediului înconjurător. Baza acestor mituri şi credinţe deseori sunt eronate şi greşite. În lucrarea de faţă am adunat datele referitoare la răspândirea a amfibienilor şi reptilelor (deseori teme ale credinţelor şi miturilor) din împrejurimile satului Micloşoara (judeţul Covasna), precum şi miturile şi credinţele referitoare la cele două grupuri. Herpetofauna zonei adiacente este relativ bogată, dar localnicii cunosc puţine specii. În mitologia locală doar şarpele de casă (N. n. natrix) apare distinct în credinţa şarpelui-de-casă, ocrotitor al ogradei şi în credinţa predilecţiei şerpilor pentru lapte. În mituri, grupul broaştelor şi a şerpilor apar fără precizarea speciei. Discrepanţa dintre bogăţia herpetofaunei locale şi a speciilor care apar în mituri şi credinţe duce la concluzia că aceste mituri şi credinţe au rădăcini vechi, cu toate că ultima vrăjitoare din comunitate, care „a avut broască si şarpe" a murit doar cu două decenii în urmă. Specia de şarpe cea mai frecvent observată, şarpele de casă apare într-un mare număr de mituri, dar frecvenţa speciei nu înseamnă întotdeauna un număr mai mare de mituri (de ex. speciile frecvente, ca izvoraşul cu burta galbenă (B. v. variegata), broasca roşie de munte (R. t. temporaria) şi şopârla de câmp (L. a. agilis) nu apar in mituri locale). Deseori speciile mai puţin frecvente cu forme sau cu comportamente mai ciudate ajung tema mai multor credinţe şi mituri.
Bevezetés
Az etnozoológia interdiszciplináris tudomány (határtudomány) az állattan és a néprajz közös kutatási területe: az állatoknak az emberi kultúrában játszott szerepét, alkalmazásuk módjait, a hozzájuk fűződő képzeteket, szokásokat vizsgálja (GUB 1996). A mezőgazdasággal foglalkozó székelyföldi emberek a mindennapos életben gyakran találkoznak a herpetofauna-elemekkel. E találkozás véletlenszerű, a kétéltűekkel és hüllőkkel való kapcsolat már nem érdekszerű, a fajoknak már nincs gazdasági jelentősége, azonban a hozzájuk fűződő hiedelem- és hitvilág még mindig él a fiatalabb korosztályban is. Például a tehenek tejtermelésében fellépő rendellenességek okai között meg mindig előszeretettel szerepeltetik a tejlopásról hírhedt kígyókat, bár az állatorvos közreműködését sem nélkülözik. Helyenként a házikígyó hite még mindig védi a ház környékén élő kígyókat, amelyek elpusztítása házi szerencsétlenséget jelent mind az emberi, mind az állati közösségben. Az utolsó miklósvári, régi értelemben vett boszorkány, „asszony, akinek békája volt", csak két évtizede halt meg, a háza is csak néhány éve került lebontásra. A hozzája fűződő történetek még elevenen élnek a közösség tudatában.
Jelen dolgozatban a Miklósvár környékén reálisan előforduló kétéltű és hüllő fajok elterjedését és a hozzájuk fűződő hiteket és hiedelmeket mutatom be. A felvetett kérdések között az is szerepelt, hogy a gyakrabban előforduló és könnyebben megfigyelhető fajokhoz több hit és hiedelem kapcsolódik-e, vagy vannak fajok, amelyeknek szerepeltetése bizonyos témákban előnyt élvez, továbbá hogy a hitek és hiedelmek helyi eredetűek-e, vagyis a környéken előforduló fajokhoz kapcsolódnak-e?
Anyagok és módszerek
Miklósvár Erdővidék déli részén, a Baróti-hegység nyugati lábánál, az Olt jobb partján, 487 m tengerszintfeletti magasságban helyezkedik el. (1. ábra) Északkeleten a Tortogóvár (717 m), keleten a Kövesorr (678 m) és délkeleten a Szöszös-tető (693 m) magaslatok határolják. Az Olt lapályon az Odvas és Nagycék az Olt régi folyásából származó holtágak ismertek. A vizsgált területet keleten az Ajta-vizének szorosa határolja. A szorostól délre fekvő Középajta a Kakas- és az Ülőkpatak egybefolyásánál, a Hosszúmező nevű terület peremén helyezkedik el. Legszembetűnőbb magaslata a Várhegy (832 m; VOFKORI 1998).
Az adatgyűjtés 2005. május-augusztus időszakában történt. A kétéltű- és hüllőfajok elterjedéséhez az adatokat transzekt módszerrel mértem fel. A transzektek időzítése, hosszúsága és iránya nem volt konstans, mivel az elsődleges a cél az előfordulási adatok gyűjtése volt. A fajokhoz kapcsolódó hiteket és hiedelmeket ugyanabban az időszakban gyűjtöttem.
1. ábra. A vizsgált terület |
Eredmények
Miklósvár környékén előforduló kétéltűek és hüllők
Amphibia osztály - Kétéltűek
Caudata rend - Farkos kétéltűek
1. Salamandra salamandra Linnaeus 1758 - foltos szalamandra
A faj miklósvári előfordulását a szakirodalom már jelezte (GHIRA ET AL. 2002). A fajt Székátaljáról és az Állítók völgyéből is jelzik (Kálnoky T., szem. közl., 2005). Továbbá a fajjal az Új (adult, 06.05.) és a Kövesorr csúcs alatti erdőben (adult, 06. 27.) találkoztam.
2. Triturus (Mesotriton) alpestris (Laurenti) 1768 - alpesi gőte
A fajt a párzási időszakban a Köz-gerincén (adult, 05. 14.; adult, 05. 27.) és Szénégető-patak melletti erdőrészben találtam meg (lárva, 07. 11.).
3. Triturus (Lissotriton) vulgaris (Linnaeus) 1758 - pettyes gőte
A fajt mér jelezték Miklósvárról (GHIRA ET AL. 2002). A faj vízi alakját a Köz-gerincén (adult, 05. 14.; adult, 05. 25.), az Ajta-vize és Tekse-patak összefolyása melletti tócsákban (adult, 05. 14.) és a Hosszú Bércen találtam meg (pete, 05. 14.).
4. Triturus cristatus Laurenti 1768 - tarajos gőte
A fajt nem találtam meg, de Miklósvárról és Nagyajtáról már jelezték (GHIRA ET AL. 2002).
Salientia rend - Farkatlan kétéltűek
5. Bombina bombina (Linnaeus) 1761 - vöröshasú unka
A fajt legközelebb Bölönből és Hídvégről jelzik (GHIRA ET AL. 2002), de előfordulása ebben a magasságban megkérdőjelezhető. Lehetséges, hogy a fajt összetévesztették a hozzá nagymértékben hasonló sárgahasú unkával.
6. Bombina variegata (Linnaeus) 1758 - sárgahasú unka
A fajt az Olt völgyéből (FUHN 1960), Miklósvárról és Nagyajtáról már jelezték (GHIRA ET AL. 2002). Mivel életmódja szorosan köti az időszakos tócsákhoz, a faj könnyen megfigyelhető. Az unkafajt a Köz-gerincén (adult, nászhang, petecsomó, 05. 14.), az Ajta-vize és Tekse-patak összefolyása melletti vízgyűjtőben (petecsomó, 05. 14.; adult, lárva, juvenil, 06. 11.; adult, lárva, juvenil, 06. 29.), az Ajta-vize és Tekse-patak összefolyása mellett (adult, 05. 14.), a Hosszú-bércen (adult, petecsomó, 05. 14.), a Szénégető pataka melletti erdőrészben (adult, lárva, 07. 11.), a Szénégetőpatak forrása melletti erdőrészben (adult, pete, 05. 26.), a Kövesorr csúcs alatti erdőrészben (adult, pete, 05. 27.), a Kislüget tisztáson (adult, nászhang, lárva, juvenil, 06. 03), a Sárosbükk-patak középső folyása mellett (adult, nászhang, 06. 30.), az Ajta-vize szorosban (adult, pete, lárva, juvenil, 07. 15.), a Mirkén (adult, 07. 16.) figyeltem meg.
7. Pelobates fuscus (Laurenti) 1768 - barna ásóbéka
A fajt Miklósvárról jelzik (GHIRA ET AL. 2002). A lárváit az Olt menti elöntött területen találtam meg (06. 26.).
8. Bufo bufo (Linnaeus 1758) -barna varangy
A fajt Miklósvárról és Nagyajtáról már jelezték (GHIRA ET AL. 2002). A varangyfajt a Köz gerincén (petecsomó, 05. 14.), Miklósvárban (adult, elütve 05. 26.; adult, 05. 28.; juvenil, 07. 14.; juvenil, 07. 15.; adult, 07. 18.), Miklósvár és Nagyajta közötti útszakaszon (adult, 06.06.), a Sárosbükk patak középső folyása mellett (juvenil, 07. 21.).
9. Bufo (Epiladea) viridis Laurenti 1768 - zöld varangy
A fajt Miklósvárról és Nagyajtáról is már jelezték (GHIRA ET AL. 2002), de csak a szomszédos faluban (Köpec, 07. 13.) találtam rá.
10. Hyla arborea (Linnaeus) 1758 - zöld levelibéka
Az egyetlen európai fánlakó békafajt az Olt felső folyásáról (FUHN 1960), Miklósvár és Nagyajta környékéről már jelezték (GHIRA ET AL. 2002). Lárváit az Ajta-vize és Tekse-patak összefolyása (06. 29.) és az Olt melletti vizes területeken (05. 22.; 05. 28.) találtam meg. Az Olt mentén, áprilisban és májusban a hímek éneke fülsüketítően jelzik a párzási időszakot.
Rana (Pelophylax) esculenta complex
A zöldbéka csoportba tartozó két előbbi faj nehezen megkülönböztethető, és a megkülönböztető jegyek csak a befogott példányokon alkalmazhatók. A csoporthoz tartozó egyedeket az Ajta-vize és Tekse-patak összefolyásánál (adult, 05. 14.), az Ajta-vize és Tekse-patak összefolyása melletti vízgyűjtőben (adult, 05. 14.), az Olt holtágaiban (lárva, 05. 16.; adult, lárva, 06. 26.), és az Ajta-vize szorosában (lárva, 07. 15.) is megtaláltam.
11. Rana (Pelophylax) ridibunda Pallas 1771 - nagy tavi béka
A zöld békafajt Miklósvár és Nagyajta környékéről már leírták (GHIRA ET AL. 2002). A faj az Olt holtágait foglalja el (adult, subadult, 07.03.), egyedei az Ajta-vize szorosban megtalálhatók (adult, 07. 15.).
12. Rana (Pelophylax) kl. esculenta Linnaeus 1758 - kecskebéka
A fajt Miklósváron (subadult, 07. 18.) és a Szénégető-patak befolyásánál (adult, 07. 16.) találtam meg.
13. Rana dalmatina Bonaparte 1839 - erdeibéka
A barnabéka fajt is jelezték már Miklósvárról és Nagyajtáról (GHIRA ET AL. 2002). A fajjal a faluban (adult, 05. 26.; juvenil, 07. 18.), a Miklósvár és Nagyajta közötti útszakaszon (adult, elütve, 06.06.) és a Kerek-hegyen (subadult, 06. 30.) is találkozhattunk.
14. Rana temporaria Linnaeus 1758 - gyepi béka
A fajt az Olt völgyéből (FUHN 1960), Miklósvár és Nagyajta környékéről (GHIRA ET AL. 2002) már jelezték. A fajt az Ajta-vize és Tekse-patak összefolyásánál (lárva, 05. 14.; lárva, juvenil, tömeges vízelhagyás, 06.06.; lárva, juvenil, 06. 29.), Ajta-vize és Tekse-patak összefolyása melletti vízgyűjtőben (lárva, 05. 14.), a Somoság erdőben (subadult, 07. 15.), az Olt menti mezőn (juvenil, 06. 26.:), a faluban (juvenil, 07. 11.; juvenil, 07. 18.), az Olt menti vizes területen (lárva, 05. 28.; lárva, juvenil, 06. 11.), a Szénégető-patak forrása mellett (lárva, 05. 26.), a Miklósvár és Nagyajta közötti útszakaszon (adult, 06.06.), az Állítók dombján (adult, subadult, 06. 11.; adult, 07. 21.) és az Ajta-vize szorosában (juvenil, 07. 15.) találtam meg.
15. Rana arvalis Nilsson 1842 - mocsári béka
A fajt Miklósvár és Nagyajta környékéről jelezték (GHIRA ET AL. 2002). Nem sikerült a fajt megtalálni. Az elöntött területek mezőgazdasági tevékenysége nagy valószínűséggel a faj élőhelyeinek elpusztítása után a faj eltűnését fogja maga után vonni.
Reptilia osztály - Hüllők
Testudines rend - Teknősök
16. Emys orbicularis (Linnaeus) 1758 - mocsári teknős
A félénk fajt az Olt holtágain figyelték meg a helyiek (Farkas Á.; szem. közl.; Méder I.; szem. közl.; 2005.07.).
17. Trachemys scripta elegans (Seidel, 2002) - vörösfülű ékszerteknős
A házi kedvencként tartott amerikai származású teknőst valószínűleg gazdái engedték el az Olt holtágába (Urák I.; szem. közl.; 2006.).
Sauria rend - Gyíkok
18. Lacerta agilis Linnaeus 1758 - fürge gyík
A fajt Miklósvárról és Nagyajtáról jelezték (GHIRA ET AL. 2002). A faj normál színezetű egyedeit a Köz-gerincén (adult, 05. 26.), az Ajta-vize és Tekse-patak összefolyásánál (adult, subadult, 05. 14.; adult, 05. 27.; adult, 06. 29.), a Somoság erdőben (Zeitz R.; szem. közl.; adult, 05. 18.), az Olt holtágai mellett (adult ,06. 26.), a Szénégető-patak forrása melletti erdőrészben (adult, 05. 26.), a Kövesorr csúcs alatti erdőrészben (adult, 05. 27.) és a Mirkén (adult, 07. 16.) találtam meg. A faj pirosas-barnás hátszínezetű egyedeit (var. rubra) a Köz gerincén (adult, 05. 26.), az Állítók-dombján (adult, 06. 27.) és az Olt holtágai mellett (adult, 06. 26.) találtam rá.
19. Lacerta viridis (Laurenti) 1768 - zöld gyík
20. Podarcis muralis (Laurenti) 1768 - fali gyík
Bár mind a két fajt jelzik Miklósvár környékéről (GHIRA ET AL. 2002), nem sikerült jelenlétüket igazolni. A fali gyík esetében még megfelelő élőhelyet (köves, sziklás domboldal) sem találtam. Előfordulásuk nagymértékben megkérdőjelezhető.
Bár az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara Jacquin 1787) legközelebbi, megkérdőjelezhető előfordulása Nagyajtáról jelzett (GHIRA et al. 2002), Miklósvár környéki előfordulása nem várható.
21. Anguis fragilis Linnaeus 1758 [A. f. colchicus (Nordmann) 1840] - törékenygyík
A fajt Nagyajta környékéről jelzett (GHIRA et al. 2002). A fajt nem sikerült megtalálni, bár a helyiek jelzik a „csere kígyó" név alatt (Kislüget tisztás, Kovács M.; szem. közl.; 2005.). Kétség kívül a faj elterjedt a környéken.
Serpentes rend - Kígyók
22. Elaphe (Zamenis) longissima (Laurenti) 1768 - erdeisikló
A fajt legközelebb Mikófalu mellől jelzik (GHIRA ET AL. 2002). Leírásuk szerint ez a második faj, amit a helyiek „cserekígyó"-ként emlegetnek (Miklósvári erdő, id. Román M.; Gyenge J.; szem. közl.; 2005.)
23. Coronella austriaca Laurenti 1768 - rézsikló
Ezt a félénk rejtőzködő életmódú kígyót a Lüge kaszálón (adult, 06.05.) találtam meg, azonban a faluból is (Gyenge J.; szem. közl.; 2005.) és a Miklósvár környéki erdőből is jelzik (Zeitz, R.; szem. közl.; 2005.).
24. Natrix natrix (Linnaeus) 1758 - vízisikló
A fajt Miklósvár és Nagyajta környékéről jelzik (GHIRA ET AL. 2002). Egyedeit az Ajta-vize és Tekse-patak összefolyása melletti vízgyűjtőben (subadult, 05. 27.), a Szénégető-patak mellett (adult, 07. 11.), az Olt holtágaiban (adult, 06. 26.) és a faluban (subadult, 05. 24.) találtam meg.
25. Natrix tessellata (Laurenti) 1768 - kockás sikló
A faj miklósvári előfordulása lehetséges az Olt közelsége miatt (GHIRA ET AL. 2002). A fajt nem találtam meg.
26. Vipera berus (Linnaeus) 1758 - keresztes vipera
A faj legközelebbi előfordulása Bölönre és Hídvégre vonatkozik (GHIRA ET AL. 2002). Miklósvár közelségében nem találtam rá, de a nem zavart vágásokban előfordulás lehetséges.
A kétéltűekhez és hüllőkhöz kapcsolódó helyi hiedelmek és hitek
A farkos kétéltűek (Caudata rend), vagyis a gőték érdekes módon nem kerültek szóba, bár más vidéken (pl. a Sóvidéken, GUB 1996) elterjedt a véletlenül forrásvízzel lenyelt, gyomorban óriásra nőtt „vízibornyú" története. Ezek a történetek valószínűleg a galandférgek (Echinococcus, Diphyllo-botrium, stb.) okozta betegségek félremagyarázata (KISS 1985). Ennek ellenére három gőtefajjal találkoztam. A foltos szalamandrát (S. salamandra Linnaeus 1758) ismerik, „földigyík"-nak hívják: „Chaplin-lába van" (!) /Zs. A./
A farkatlan kétéltűeket (Salientia rend), vagyis a békákat már jobban ismerik. Megfigyeléseik sokszor helyes biológia tartalmúak:
„Jövő hónaptól idáig (június-július) leikráznak, lejönnek a nagy vízzel".
„Mikor nem es, napozik és kelepel, mikor esik nincs kint." /Zs. A./
„Kutyahalból (ebihal, békalárva) lesz a kis béka. Kinő a lába, leszakad a farka, és megvan a kis béka." /névt./
Azonban a békák itt is a boszorkányok nélkülözhetetlen kelléke.
„A faluban volt egy félszemű öregasszony, akinek békája volt és mesterkedett." /B. I./
„A békát egy borkánban tartotta, mesélték az öregek, akik azóta elhaltak." /Zs. A./
„Kapáltak és egy nagy béka szökdösött mellettük. Egy pálcát megszegeztek és a szeminél a földhöz szegezték. Mikor újra meg akarták nézni a békát, se fát, se békát nem találtak ott. Másnap R. néninek ilyen feje volt, megdagadt a feje, csak a köntöséről ismerték fel. Azt mondta, hogy a pincébe esett. Aznap elment a busszal és másnap teljesen meg volt gyógyulva, valamilyen kenőcsöt kapott az orvosnőjétől (főnöknőjétől)." /névt./
„Ha a békáját megölik, akkor a boszorkány meghal." /névt./
„Ha nem tudja átadni a békáját, nem tud meghalni." /névt./
„Volt békája, a pincében tartotta. Fehér lova is volt és éjjel azzal járt." /névt./
A békák viselkedését az időjóslásra is használják.
„Ha a béka kuruttyol, eső lesz." /Zs. A./
„Ha a békák sokat kuruttyolnak, eső lesz." /névt./
A békák gyermeknek intézett intelemben is szerepet kaptak.
„Ne nézz a kútba, mert belerángat a béka." /E. A./
A legtöbben még mindig szentül hiszik, hogy „a varasbékától (varangyok) megvarasodsz". /K. M./
„Aprók, tiszta szürkék, nem jó, mert varasbékák".
„Nagy, egészen barna, fűben élődik." /Zs. A./
A zöld békákat (R. (P.) esculenta komplex) jól ismerik, de egyesek mérgesnek tartják, bár ismerik, hogy a combjukat fogyasztják.
„Varasbéka. Tóban ül, zöld a háta, és ehető a combja" /Zs. A./
Helyi fogyasztásra nem találtam bizonyítékot.
Érdekesképpen a gyíkok (Sauria rend) elkerülték a megkérdezettek figyelmét, bár más vidékeken mérgesnek tarják (KISS 1985, GUB 1996).
A kígyókhoz (Serpentes rend) kapcsolódik a legtöbb gyűjtött hiedelem és hit. A boszorkányok kelléke a kígyó is, néha a boszorkány a kígyó képét veszi fel.
„A kertészetben megverték a kígyót, másnap R. né megvolt dagadva." /névt../
„B.-nénak kígyója volt." /névt./
A kígyókra pozitívan ható hit is létezik. A szándékos vagy csak véletlen elpusztítását gyakran szerencsétlenségekhez kötik. A szomszéd Középajtán az egyik ház homlokzatán egy faragott kígyó ékeskedik. (1 kép) Egy lány halálának emlékére készítették. A történet röviden, misztikusan megfogalmazva így hangzott el: „egy kígyó élt a kislányból". Amikor a kígyót megölték, egy éven belül a lány is meghalt. A kígyót ennek a történetnek emlékére faragták. /K. M./
1. kép. A „kígyós" ház Középajtán. (Szerző: Urák István) |
„F.I. kb. 15 éve megölt egy kígyót. A testvére abban az évben halt meg." /K. M./
„Ha a kígyót megütöd az udvarodban, állatban hiányod lesz." /névt./
„Ha a házban vagy a ház körül kígyót találsz, ne öld meg, mert ha nem, a családban halál lesz. Ki kell dobni a kígyót." /EA./
A széles körben elterjedt házikígyó hite itt is ismert (GUB 1996).
„Ha a házikígyót megölöd, elpusztítja a ház népét. D. Gy. anyja rendesen tartotta a kígyát és nem engedte, hogy a kígyót megöljék. Ebben van igaz, a nemes állatot nem szabad megölni.” /Zs. A./
Ennek ellenére történt az is, hogy „a házi kígyó megszuggerálta csirkét is. A csirke csipogott és nem tudott mozdulni. A kígyó a ház falában, egy lyukban volt és onnan kapta el a csirkét. A kígyót megölték." /F. Á./
A kígyók tejlopása is közismert. „A pásztor figyelte meg, hogy a tehén el-eltűnik a sűrűben. A tőgyén fognyomokat találtak. Volt aki látta, hogy a kígyó többször felemelkedett a tőgy fele. A kígyó sértetlenül túlélte. A történet kb. 4 éve történt." /K. M./
„F. J. tejet szokott a mezőre vinni. A tej mindig elfogyott a kancsóból. 2 napon keresztül lesték, ki a tettes. A bűnös egy kígyó volt. A kígyót megölték, de utána a gazda tehene is elpusztult. " /K. M./
„A fenyőalji kígyó kakaókávé színű, tejet lop, néha leszakítja tőgyet is. Megszopja a tehenet, a kecskét és a juhot is. Ha megy a tőgye, akkor nem nyomot bele mérget. Ha rossz a tej, meg van mérgezve. Sós vízzel kell öblögetni, ha nem gyógyul, állatorvoshoz kell fordulni." /Zs. A./
„A kígyó megmarta a tehén tőgyét, az eldagadt és kellett az orvosnál injekcióztatni. De kígyóbőr kellett volna, és azzal megdörzsölni a tőgyet." /T. GY./
„A megmart tőgyet kígyóbőrrel kell bekenni és attól meggyógyul." /névt../
„A kicsi gyermeken megérezte a tej szagot, és felmászott rá." /névt../
A „tejlopás bűnével" általában a vízisikló (N. natrix) és a rézsikló (C. austriaca) terhelhető. A legelésző állatok által megzavart kígyók esetenként látszattámadást intéznek a szarvasmarhák vagy juhok ellen, de nincs szó tejlopásról. A „fogak nyomát" a szúrós aljnövényzet okozza.
Azonban a túlzott történetek sem hiányoznak.
„Valahol Szélvíz pataka mellett, 10-15 évvel ezelőtt megkergetett egy embert. Az egyik kollégájával másnap keresték, hogy meglőjék, de nem találták meg." /Zs. A/
„ Úgy ment az úton, mintha repült volna, csavarodott, a feje fent volt, és nagyon gyors volt." /B. I./
„A tampon (?) kígyók 10-12 m hosszúak, vastag, mint a hokedli. Árvízzel jönnek a Fogarasiból (?). Megfogja a vadat, a tehenet, még az embert is." /Zs. A./
A tévhitek közzé tartozik az is, hogy „a kígyó fullánkja mérges". /K. M./
„Fullánkját kiszedte, megmarkolta és kitépte, mert az a mérges." /Zs. A./
A kígyómarásnak a kígyó zsírjával történő gyógyításával kapcsolatosan két hasonló történetet gyűjtöttem.
„Megöltek egy kígyót egy bottal. A kígyó egyik foga a tettes arcába fúródott, ettől a feje megdagadt. D. apja megnézte milyen kígyót öltek meg, és a zsírjával hozta helyre a beteget." /K. I./
„ 1962-ben, egy bölöni fiú a tehénre ügyelt a Tóthárokban. Arra figyelt fel, hogy a kutya egy kígyót ugatott egy fatörzsön. A pálcával odacsapott, a kígyó 1,5 m-re szökött és a fiú nyakához kapott. Végül a kígyót leütte. A gyerek később fájtatta a nyakát, és a nyaka eldagadt. A mesélő apja pásztor volt, azt kérte mutassák meg neki a megölt kígyót. A kígyót lenyúzta és a zsírjával bekente kétszer a beteg nyakát. 5 perc múlva a daganat visszahúzódott." /Zs. A./
A helyiek leggyakrabban a vízisiklóval találkozhatnak (N. natrix), és egyesek jól ismerik nyakának sárga foltjai miatt.
„A vízisikló nem veszélyes." /Zs. A./
Biológiáját is téves információkkal fűzik össze.
„Elvágott egy fekete, sárga sávos hasú kígyót. Az egyik bogból egy béka bújt elő, amelyik később elment." /B. I./ (Egy korábban élve lenyelt békáról van szó.)
„A kígyó megszuggerálja a békát. Egyszer megharapta a béka lábát és letépte. A béka sírt." /F. Á./
A tejlopásos történetek is általában hozzáfűződnek.
„Egy hete körül történt (?), hogy a tehén tőgye magdagadt és vért fejtek egy hétig, de aztán visszaállott. A kígyó szopta meg. Az állatorvos injekciót rendelt és azt beadták. Az öregek szerint a vízisikló a bűnös." /B. I/
A keresztes viperát (V. berus) ismerik, de nem találkoztak vele.
„A leggonoszabb kígyó, füle hegye kék, kurta farkú, erős gyilkos állat." /Zs. A./
Csodás, hallott történetek fűződnek hozzá.
„A vipera követi az embert, összegömbölyödik, előreugrik és betöri a menekülő emberfejét." /névt./
„Egy öreg erdész beteg volt, a doktorok se tudtak javítani rajta. Kiadták, és azt mondták, hogy azt adjanak neki enni, amit akar. Az öreg káposztalét kért és azután azt ivott minden nap. Következő év tavaszán a kádban egy vipera csontvázat találtak. Az öreg ezután meggyógyult." /K. M./
Faj | Szakirodalom | Jelen dolgozat | Ismerik | Hiedelem |
S. salamandra | + | + | + | - |
T. (M.) alpestris | - | + | - | - |
T. (L.) vulgaris | + | + | - | - |
T. cristatus | + | - | - | - |
Salientia (farkatlan kétéltűek) | + | + | ||
B. bombina | + | . * | - | - |
B. variegata | + | + | + | - |
P. fuscus | + | + | - | - |
Varangy fajok | + | + | ||
B. bufo | + | + | - | - |
B. (E.) viridis | + | - | - | - |
H. arborea | + | + | - | - |
R. (P.) esculenta complex | + | - | ||
R. (P.) ridibunda | + | + | - | - |
R. (P.) kl. esculenta | - | + | - | - |
Barna békák | + | - | ||
R. dalmatina | + | + | - | - |
R. temporaria | + | + | - | - |
R. arvalis | + | - | - | - |
E. orbicularis | - | + | + | - |
T. s. elegans | - | + | - | - |
Sauria (gyíkok) | + | - | ||
L. agilis | + | + | - | - |
L. viridis | + | . * | - | - |
P. muralis | + | . * | - | - |
A. f. colchicus | + | + | + | - |
Serpentes (kígyók) | + | + | ||
E. (Z.) longissima | - | + | + | - |
C. austriaca | - | + | - | - |
N. natrix | + | + | + | + |
N. tessellata | + | - | - | - |
V. berus | - | -** | + | + |
1. táblázat. A Miklósvár környéki herpetofauna előfordulási adatai és a helyiek által ismert és a hiedelmekben szereplő csoportok és fajok jegyzéke
(rövidítések: + leírt, ismert, ill. fűződik hiedelem a csoporthoz vagy fajhoz; - nincs adat, nem ismert; * előfordulása megkérdőjelezett; ** előfordulása várható)
Következtetések
A Miklósvár környéki herpetofauna a szakirodalmi adatok, a helyiek és a saját megfigyeléseim alapján 27 fajból áll, amiből 1 szalamandra-, 3 gőte-, 11 béka-, 2 teknős-, 4 gyík- és 5 kígyófaj. (1. táblázat) Ennek ellenére a vizsgált területen a szakirodalom által jelzett vöröshasú unka, a zöld gyík és a fali gyík előfordulása megkérdőjelezhető. Azonban a keresztes vipera előfordulása várható. A mocsári béka jelenlegi előfordulása a területen ugyancsak megkérdőjelezhető, ismerve az Olt menti terület nagyfokú mezőgazdasági művelését.
A megkérdezettek ismerete szerint csak egyetlen, a helyiek által ismert fajhoz kötődő hitek és hiedelmek vannak. (1. táblázat) A vízisikló fontos szerepet kapott a tejlopásos és a házikígyós hiedelmekben is. A keresztes viperához is kötődnek hiedelmek, de ezek valószínűleg nem helyi eredetűek, mert a megkérdezettek nem ismertek viperás helyeket, és mindig más vidékekről származó történeteket meséltek el. A varangycsoport két faja (a barna és zöld varangy) is fontos szerepet kap a helyi hiedelmekben. A varasság okozóikként és a boszorkányság kellékeiként emlegetik. Általánosan a békák (a farkatlan kétéltűek) és a kígyók csoportja keltette fel a helyiek figyelmét. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy a más vidékeken és bizonyos népek hiedelemvilágában gyakran szereplő tüzet tűrő szalamandra, a lenyelt és a gyomorban óriásira megnövő gőték, a népi gyógyításban felhasznált és a békaesőkben szereplő unkák, az időjós levelibéka és a mérges harapású gyíkok (főleg a zöld gyík) nem jelennek meg a helyi hiedelemvilágban (KISS 1985; GUB 1996). Azonban a jelen munka nem törekedhetik a teljességre, a megkérdezettek kis száma miatt sem, így hát természetesen további hitek és hiedelmek még felfedezésre várnak.
A viszonylag gazdag herpetofauna, valamint a hit- és hiedelemvilágban szerepeltett kisszámú fajok kontrasztja arra a következtetésre irányítanak, hogy a jelenkori hit- és hiedelemvilág régi gyökereken alapszik, amit a közösség nem szőtt át új elemekkel és saját megfigyeléseivel, tehát a régről hagyományozott képet kevésbé tarkítja.
A kapott eredmények szerint a gyakori vízisiklóhoz nagyszámú hit és hiedelem kötődik, de ez nem érvényes a sárgahasú unka, a gyepibéka vagy a fürgegyík esetében. Valószínű, hogy sokszor a furcsább kinézetű, érdekesebb viselkedésű, rejtőzködőbb faj lesz a babona közkedveltebb alakja.
Köszönetnyilvánítás
Ezúttal köszönöm a kétéltű- és hüllőfajok elterjedési adatainak és a hozzájuk fűződő hitek és hiedelmek gyűjtésében nyújtott segítséget kedves ismerőseimnek és barátaimnak: Barabás Imre, Elek Anita, Farkas Árpád, Gyenge József, Méder István, gróf Kálnoky Tibor, Kovács Miska, Kovács István, id. Román Mihály, Tüzes György, Zeitz Róbert, Zsiga András. És nem utolsó sorban köszönöm azoknak a névtelen adatforrásaimnak a segítséget, akik szívesen közreműködtek, de a hitek és a hiedelmek világa iránt érzett tiszteletből (és ugyanakkor a természetfölötti erőktől való félelemből), nem engedélyezték, hogy megnevezzem őket.
Irodalom
FUHN, I. E.
1960 Amphibia. Fauna R.P.R. Editura Academiei R.P.R., Bucureşti. 14 (1): 1-288.
GHIRA, I. - VENCZEL M. - COVACIU-MARVOV, S. - MARA GY. - GHILE, P. -HARTEL T. - TÖRÖK ZS. - FARKAS L. - RÁCZ T. - FARKAS Z. & BRAD, T.
2002 Mapping of Transylvanian Herpetofauna. Nymphaea. Folia naturae Bihariae, Oradea. 29: 145-201.
GUBJ.
1996 Erdő-mező állatai a Sóvidéken. Hazanéző Könyvek Sorozat, Kolozsvár.
KISSJ. B.
1985 Kétéltűek, hüllők. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca.
VOFKORI L.
1998 Székelyföld útikönyve II. Csíkszék. Háromszék. Cartographia KFT, Budapest.
SOS Tibor
RO-505500 Kőhalom - Rupea, str. Cimitirului 10
jud. Braşov
tibor.sos@gmail.com