Előző fejezet Következő fejezet

Pálfalvi Pál

A PUSZTINAI TEMETŐ NÖVÉNYVILÁGÁRÓL

 

A magyar néprajzi irodalom nem bővelkedik a temetők növényvilágát, növényzetét leíró művekben. A múlt század 80-as éveitől, illetve századunk elejétől számíthatjuk a temetők tanulmányozását, s a leírások szinte napjainkig a sírjelek - főleg a fejfák (gombfák, kopjafák) -és a sírjeleken található motívumok (köztük növényiek is) leírásával foglalkoznak. Ezen írások számbavételét ezúttal mellőzzük.

Nem mulaszthatjuk el viszont néhány, a temető alapkutatását sürgető vagy összefoglaló munka megemlítését.

A magyar temetők kutatását sürgető, a temetők növényvilágát is tanulmányozó munkák hiányátjelző alapmunka a Balassa Iváné.1 A magyar temetők kiváló összefoglalóját ugyancsak Balassa Iván írta meg.2 A Budapest környéki falusi temetők herbaflórájáról Rapaics Raymund írt.3 A magyar népi temetők szemiotikai elemzését Kunt Ernő végezte el.4 A magyarországi és erdélyi temetők népművészetét szintén Kunt Ernő foglalta össze.5

Napjainkig ha szó esik is az erdélyi, székelyföldi magyar temetők növénytani megismeréséről, az - általános értelemben - a temetőket határoló árkokra ültetett sövényre, bokrokra, fákra, a temető gyümölcsösjellegére, a temetői kaszáló és a gyümölcsfák utáni gazdasági haszonra és az élőfáknak sírjelként való használatára vonatkozik. Kevés az erdélyiszékelyföldi adat a sírjelek növényi jeleire és díszeire vonatkozóan is, és teljesen hiányos a temetői növényekkel kapcsolatos hiedelmeket és szokásokat illetően.

Az erdélyi, székelyföldi magyar temetők növényfajaira, növényzetére vonatkozó írások közül részletességével, úttörő jellegével kitűnik Szabó Attila és Péntek János kalotaszegi gyűjtése.6 A téma kárpát-medencei ösz-szefüggéseit vetíti elő Szabó Attila tömör kitekintése.7 Ebben az írásban utalás esik a Gyergyói-medence és a Mezőség temetőinek flórájára. A kolozsvári Házsongárd temetői növényzetének részletes összefoglalója a Csűrös László közelmúltban megjelent írása.8

E sorok írója 1977-1979. és 1981-1984. évi, felcsíki temetőkben tett felmérése igen megcsonkítva (csak felsorolás a temetői növényfajokról, a temetői virágokkal, cserjékkel kapcsolatos hiedelmek mellőzésével) jelent meg.9 Feldolgozatlan saját, 1984-1996 közötti gyimesi - (10 temető) és a Gyimesből kirajzott települések (Háromkút, Farkaspalló, Gyepece, Magyarcsügés - sőt Úzvölgyi - Csinód és Egerszék) temetőiben tett, adatközlőkkel megerősített igen részletes gyűjtésem (flóralista, ritka és eltűnőfélben lévő fajok, illatos levelű vénasszonybüzlentyük, a sírokon megtelepített dísznövényegyüttesek és alaprajzuk, a búcsús és halottak napi díszítés és szokások növényei stb.).

Az erdélyi és moldvai temetők jellegzetes növényfajainak, növényvilágának, a sírokra telepített növényegyütteseinek részletes feltárása mindmáig feladata a néprajzosoknak, etnobotanikusoknak.

Ami a moldvai magyarok temetői növényvilága kutatását illeti, tudtom szerint ilyen jellegű gyűjtés, leírás nem történt. Tanulmányunk a moldvai Pusztina temetői növényzetéből ad ízelítőt a teljesség igénye nélkül; a feldolgozás módszertani szempontból is tökéletesíthető, bővíthető.

Barta Mihályné sz. László Katalin Bullák unokájával, kezében a Nagyboldogasszony napján szentelt csokorral. Pusztina 1996. Fotó: Pálfalvi Pál

A Tázló folyó bal oldalán elterülő Pusztina a szóbeli hagyomány szerint a madéfalvi veszedelem (1764) után alakult. Nevét a „puszta helyre" (Pojána) letelepült menekültek adták. Első írásos említése az 1792. évi népszámlálás alkalmával történik, amikor első telepese Pusztina György volt. Katolikus templomát 1830-ban építették, és Szent Istvánra szentelték fel. Ma 700 házszámú, 2900 lakosú; mint székelyes csángó falut, magyaruljói beszélő emberek lakják.

A pusztinai temető növényvilágának megismerése céljából két alkalommal végeztem helyszíni gyűjtést: 1995. június 4-6-án és 1996. november 1-3-án. A temetőre vonatkozó általános adatok (elhelyezése, története, sírok száma stb.) nyerése után herbárumi példányokat gyűjtöttem a jellegzetes növényfajokból (30 faj), majd 47 alaprajzot készítettem a sírokra telepített növényegyüttesekről, míg 7 sír esetében a halottak napi díszítést rajzoltam meg (összesen 54 síralaprajz). Rögzítettem egy fiatalon elhunyt lány sírjának díszítését is. A 12 adatközlőtől 35 kérdéscsoport köré tömörített, több mint száz kérdés alapján nyertem adatokat. A kérdőív kitért a temetőre vonatkozó hiedelmek, szokáscselekvések leírására is. Egy-egy fekete-fehér és színes negatív filmen (kb. 25-30 hasznosítható filmkocka) örökítettem meg a látottakat. A nyert adatok alapján jó összehasonlítási lehetőségek mutatkoznak a felcsíki és gyimesi temetők hasonló adataival. A tanulmány szövegében a növények neveit népi nevükön használom. Az idézett adatközlők zárójelben szerepelnek.

Pusztina falu temetőjének helye többször változott. A szájhagyomány szerint a temető első helye Pojánában volt - ott, ahol a madéfalvi veszedelem első 30 menekültje megtelepedett (6, 2). Innen a Háromkeresztfához - amely a Hegyen van - mutálták (telepítették át) a temetőt. Ide kicsit temetkeztek, mert nem tudtak a hágón kimenni a halottval (2). Az ide történő temetkezést megerősíti egyik adatközlőnk azzal is, hogy: este vitték ki a kereszteket s reggel hozták bé, a temetés után (6). Ma a Keresztfáknál szántók vannak, nem tetszik fel, hogy ott temető lett volna (2). A Keresztfáktól Iszlázra mutálták a temetőt. Itt kevés időt, 7-8 évet (1953-1961 között) volt a temető, mert Iszlázon víz forrott, s a hótakot vette fel a víz s a kutakba beléfolyt (2). A temető mai helyére 1961-ben került. A kollektív timpijin (idején) parancsolták a népnek, hogy terebuzát vessenek a temetőbe, de a falu népe nem hallgatta meg (7).

A pusztinai temető körülbelül 350 m tszf. magasságon, dél-délnyugati kitettségű oldalon, a faluba bevezető Cárinka út és a Susa (Főút) között a temetőnek nevezett dombon terül el. Területe 28 prázsina (kb. 50 ár).

Területét betonoszlopos, dróthálós kerítés övezi, melyet Benchea Silvestru páter (pap) idejében építettek (1973). A temetőt széles út választja két részre: a jobb oldali felső oldalas helyen találhatóak a régi sírhelyek, gödrök (kb. 2/3 része a temetőnek), míg balra a temető lankájában (lapos területén) az újabb rész (kb. 1/3-a a síroknak) fekszik.

Az általam megszámolt sírhelyek száma közel 800. Ezekből 575 a temető külső és 323 belső oldalán található. A pusztinai temetőben is fellelhető az ún. nemzetségi, a „bokrokba" való temetkezés. Például az Eris (Erős) nemzetség 9, a Pustinau (Pusztinai) nemzetség 6, a Focioros (Facsaros) nemzetség 5 stb. keresztje jelzi egymás mellett a rokoni egymáshoz tartozást. A sírhelyek a temető régi részén hagyományosan Ny-K (a halott feje nyugat felé), míg az újabb, alsó részén E-D irányultságúak. A temető régi külső területén, a brádok (fenyőfák) alatt a kb. 3-3,5 m magas fa anyakereszt áll. A fából készült sírjelek (keresztek) 55, a cimint timilián (beton alapon) levő vaskeresztek 40 és a mármura (márvány) sírkövek 5%-ban vannak jelen. A régi sírokat gyep borítja, béfüjesedtek, a sírok szélén nem található az azt keretező növényszőnyeg. Az újabb keletű sírokat betonszegély keretezi. Az újabb részen a sírok és növények már vaskertecskékben vannak. A beton alapba, timiliába öntött keresztekre, különösen a köböl öntöttekre, de vaskeresztekre is pózát (az elhunytak fényképét) teszik, tehetik. Nem képezi tanulmányunk témáját a sírjelek amúgy szegényes ornamentikájának rögzítése.

A pusztinai temetőben azonosított fás- és lágyszárú növényfajok száma 88. A temetői fajok számát tágabb értelemben értelmeztük - ide számítottuk a spontán flórából származó, a halottkultuszban szerepet játszó és érdekes felhasználású stb. fajokat is. Az ezekkel kapcsolatos részleteket a temető növényzetének leírásakor, illetve a temetői hiedelmekben, babonákban és szokáscselekvésekben (halottak napja) szerepet játszó növények leírásakor tárgyaljuk.

A növényfajok száma után ítélve Pusztina temetőjének szegényebb dísznövényflórája van, mint a gyimesi csángók vagy a felcsíki székelyek temetőinek. (1. táblázat)

A pusztinai temető növényeinek fajlistája:

Fák (spontán flórából):

Abies alba Mill. - Keresztes fenyő, Fejér fenyő Picea excelsa (Lam.) Link. - Brád, Brádfenyő, fenyőfa Populus nigra L. Pop - Plopfa Robinia pseudacacia L. - Szálken Salix álba L. - Pimpófa, pimpó Fák (dísz- és gyümölcsfák):

Cerasus vulgaris Mill. - Meggyfa

Juglans regia L. - Dió, diófa

Pirus piraster (L.) Medik. - Vackorfa

Prunus avium L. - Keserű cseresnye

Prunus domestica L. (két fajta) - Bárdás szilva (nagy, piros, édes), szilvafa (húsos, kék, magvaváló) Rhus typhina Torner - Ecetfa Viburnum opulus L. - Bulgári de západá, Laptarózsa Cserjék, bokrok (spontán flórából):

Sambucus ebulus L. - Gyalogbogánza (Halászná Zelnik K. 1981 365 és 1987. 10.) Cserjék, bokrok (díszcserjék): Artemisia abrotanum L. - Citros Chaenomeles japonica Lindl. - Májusifa Philadephus coronarius L. - Favirág, fejér favirág Rosa spp. cult - Csipkerózsa Ribes aureum Pursh. - Kuisorfa

Symphorucarpus albus Blake - Gyüngyvirág, gyöngyemény Syringa vulgaris L. - Boroszlán, boroszlánfa Lágyszárú növények:

Aconitum stoerckiánum L. - Kék sarkantyú Althaea rosea (L.) Cáv. - Fátalan Antirrhinum május L. - Táltottszájú virág Aquilegia vulgaris L. - Harangvirág Artemisia annua L. - Marturics, motoricsvirág Aster dumosus L. - Szentereszti virág

Bellis perennis L. - Boglár, mezei boglár (Halászná Zelnik K. 1987 20.)

Calendula officinalis L. - Cigányvirág, sasköröm (Halászná Zelnik K. 1987. 14.)

Callistephus csinensis (L.) Ness. - Őszirózsa

Convallaria majális L. - Lakramióra, Mária virágja

Cosmos bipinnatus Cav. - Bongostűvirág (Halászné Zelnik K. 1987 19.)

Cronosmia masonorum L. Chrysanthemum balsamita L. - Laposminta

Chrysanthemum indicum L. - Dumitrika

Chrysanthemum (Pyretrum) partenium (L.) Bernh. - Csukrosboglár

(Halászné Zelnik K. 1987. 19.), fejér boglár (1. ábra) Chrysanthemum tanacetum L. - Medvetalp Dahlia variabilis (Willd.) Desf. - Gyergyina (Halászné Zelnik K.

1987. 8.), Györgyina Dianthus caryophyllus L. - Gároáfá, Gárófa, Garofavirág Dianthus barbatus L. - Kerti szekfü Dicentra spectr abilis (L.) Lam. - Csercselika Gladiolus gandavensis L. - Tulipán, Mária virágja Hemerocallis flava L. - Nádvirág, sárig nádvirág, sátévirág (2. ábra) Hosta plantaginea (Andrews.) Tratt Hyacinthus orientális L. - Szűvirág Iberis umbellata L.

Iris germanica L. - Kék nádvirág, nádvirág Iris pallida Lam. - Fejér nádvirág Lilium bulbiferum L. - Rozsdás liliom Lilium candidum L. - Fejér liliom Lychnis chalcedonica L. - Szikrai Lychnis coronaria Lam. - Csíki violla (3. ábra) Melissa officinalis L. - Méfü

Mentha piperita var. officinalis Sole f. albescens Camus - Jégminta Narcissus poeticus L. - Fejér fokhagymavirág Narcissus pseudonarcissus L. - Sárig fokhagymavirág Ocimum basalicum L. - Biszijog (Halászné Zelnik K. 1987. 6.),

Biszjog (Halászné Zelnik K. 1981. 365.), Bisziok Paeonia officinalis L. - Bazsarózsa (Halászné Zelnik K. 1987. 6.),

Bezserózsa Paeonia nivea L. - Fejér bezserózsa Papaver somniferum L. - Mákvirág Pelargonium zonale (L.) Ait. - Kereklapi virág Phlox paniculata L. - Örményvirág, Szentkeresztivirág Polygonum orientale L. Rudbeckia laciniata L. - Olávirág Saponaria officinalis L. - Szappanvirág (4. ábra) Tagetes erecta L. - Botas, csukros botas, sárig botas Tagetes patula L. - Botas, botosvirág (Halászné Zelnik K. 1987. 7. és 1981. 366.), kicsibotas, veresbotas

Trapaeolum május L. - Tőcsér (Halászné Zelnik K. 1987. 13.), Töcséres, töcséres virág

Typhoides arundinacea (L.) Mnch. ssp. picta (L.) Janchen - Kerti szekfü

Vinca minor L. - Télizöld

Viola odorata L. - Toporás

Zinnia elegáns Jacq. - Boérrózsa, boérvirág Temetőbe telepített fajok:

Galanthus nivalis L. - Gyiocsél, Gyocsél

Leucojum vernum L. - Nyári gyiocsél Spontán fajok (sírokon):

Campanula rapunculoides L. - Harangvirág, mezei harangvirág (Halászné Zelnik K. 1987. 13.)

Inula sp. Melandrium album (Mill.) Garcke

1. Fák és cserjék helye a pusztinai temető sírjainak növényegyüttesében
 
2. Néhány hagyományos fajból álló dísznövényegyüttes a pusztinai temető sírjain
 
3. A csíki viola tövek helyei a sírhelyeken. A 3b alaprajzon a Salviai verticillita (spontán faj) tövei is fel vannak tüntetve.
 
4. A laposminta és a kerti szekfű példányainak elhelyezése a sírokon
 
5. Hagyományos és újonnan behozott fajok a pusztinai sírokon
 
6. A spontán flóra fajai a pusztinai sírok egyikén. AV: Aquilegia vulgaris , DB: Dianthus barbatus, IG: Iris germanica, PO: Paeonia officinalis, PHP: Phlox paniculata, RL: Rudbeckia laciniata, TP: Tagetes patula

Salvia pratensis L. Salvia vertcillata L. Spontán fajok (A Boldogasszonykor szentelt csokorban):

Echinops sphaerocephalus L. - Szent Antal botikó, Szent Antal butikó

(Halászné Zelnik K. 1981. 364. és 1987. 9.) Eryngium planum L. - Kékcsipke, Szentkereszti burján (Halászné mZelnik K. 1987. 13.)

Filipendula ulmaria (L.) Maxim - Ulmusor Sisymbrium officinale (L.) Scop. - Lidércütte burján Termesztett fajok (A Boldogasszonykor szentelt csokorban): Cannabis sativa L. - Magoskender, kender Helianthus annuus L. - Napraforduló, Naputánjáró (Halászné Zelnik

K. 1981.364.) Sinapis alba L. - Mustár (Halászné Zelnik K. 1981. 366. és 1987. 17.) Zea mays L. - Terebuza

A pusztinai temető növényvilágáról

A tanulmányozott temető fás növényzetével kapcsolatosan az első megjegyzésünk az, hogy relatív kis területen több fafaj - cserje, bokor van elszórtan telepítve anélkül, hogy erdő vagy bokros kinézetét keltené. Mindjárt a temető bejáratát két magas plopfa (nyárfa) őrzi. A Cárinka utca felől a kert mellett több dió- (6 db) és l-l meggy-, cseresznye-, szilva- és körtefa van ültetve. A temető főútja mellett, hátul egy öreg diófa, kissé kinnebb egy szép keserű cseresznye is él. A régi, jobb oldali részen két nagy, 10-15 fás csoportban horgasmagvú szilvafák teremnek. Régebb, az 1930-as években több bárdás szilva és nyári szilva (fosóka) is volt. A régi rész tetején már a kapu közelébe eső részen 10-20 méteres fenyőfák díszelegnek, alattuk az anyakereszttel. Közvetlen a dombon, jobboldalt, egy vadvackor található. Alatta az egész temetőben csak itt zöldellő téliződ telepei díszlenek. A temetőben termő gyümölcsöket többnyire a gyermekek ették meg, s ma is ők dézsmálják, gyütikfel. A kaszálóterület és a gyümölcsfák utáni haszon a deákot (kántort) illette meg. Ma a páter hasznát képezi.

A díszfákat és díszcserjéket főleg a kedvelt csipkerózsa képviseli. A temetőben rózsaszín és veres fajtái gyakrabbak (5. ábra).

Ritkább fajok a laptarózsa (két-három síron), az illatos virágú, jóbűzű kuisorfa (3-4 síron) és az igen kedvelt fejér favirág (1-2 síron). Egyetlen példányban díszlik - Pál Júzsi Péterné Páncér Katalin sírján - a májusifa. Gyakoribbak a boroszlán elbokrosodott tövei, melyeket állandóan irtanak. A fák, cserjék közül a laptarózsát, fenyőfát sírjelnek is ültették. Sírjelnek tűnik a vadvackorfa is. Ezt valószínűsíti az alatta levő téliződ telepe, mely régi temetői örökzöld növény. A gyüngyvirág (a hóbogyó bogyója) télbe es nyíllik. (2)

A temető fás növényzetéből 1973-ban vágták ki azt a 8-10 db ecetfát, melyekkel egy pláj bé volt nőve, s veres macsukákot köttek (a virágzatról van szó). A virágokból ecetet főztek. Két virágot tettek egy liter vízhez, hogy legyen sebes (csípős) íze. A fövő ételt felsavanyíttatta, emlékezik Barta Mihályné László Katalin Bullák (2). A temetőt övező szálken fákat szintén ekkor posztították ki. A szálkent (a virágot) képek közé tették, jó bűzű. (8)

Az azonosított lágyszárú növények 54 fajba sorolhatók. A leggyakoribb és a régiek által legkedveltebb fajok közé tartozik a harangvirág, tyetrosz (liláskék virágaival), kék nádvirág, sárig nádvirág vagy sátévirág, mely portokála színt nyíllik, a szimpla és csukros virágú szappanvirág és a veres bezserózsa stb. Külön számon tartják, értékelik a fejér és lila vagy német bezserózsát. A sírokra szívesen ültetik a botast, bojérvirágot, tulipánt, őszirózsát s a szép laleleket is.

A csíki és gyimesi temetőkhöz hasonlóan ritkaságnak számítanak, lassan fogyatkoznak a régi falusi virágoskertek fajai. Ezek hangulatossá teszik a falusi temetőket (6. ábra). Egy-egy síron található az égőpiros szikrai, a lila fátalan, 2 síron a csíki viola, a laposminta és 2-3 síron a csüngő virágú, csilingelő nevű csercselika. A régi kedvelt virágok közé tartoznak a fejér boglár, kéksarkantyú, kerti szekfü (Dianthus barbatus), lakramióra, rozsdás liliom, örmény vagy szentkereszti virág, cigánvirág és a tátottszájú virág különböző színű tövei is. A csíki violával kapcsolatosan jegyeztem le adatközlőmtől (2): 16-ban a verekedés timpijin, mikor a Szá-raz-Reketóról kinyomták a határt Gyimesre s a népet elmutálták Gyimesből ide... azok adtak magot.

Örökzöld fajok a brádokon kívül a gárd viunak nevezett Buxus sempervirens és az egy tőben fellelhető téliződ. A régi temetőrész gödreit díszíti fehér-zöld csíkos leveleivel a kerti szekfü (Typhoides arundinacea ssp. picta), 8-10 síron található faj, régi sírdísz.

Veszélyeztetett, eltűnőfélben levő fajok a pusztinai temetőben a falusi illatos kertekre emlékeztető jó bűzű levelű növények, mint a laposminta, medvetalp, a tyetrost nyíló jégminta stb. Az idősek emlegetik a citrost is mint sírnövényt, de a temetőben nem találtam. A citrost régebb a bábák hordták, súrolták ki, mert jóbűze volt s fertőtlenítettek vele (4, 12). Az ürömnek és más növényfajoknak halottkultuszban betöltött szerepéről a későbbiekben részletesen szólunk.

Az általunk szent növényeknek nevezett, a pusztinai temetőben élő fajok száma a csíki és gyimesi fajszámhoz képest kevesebb, bár a pusztinaiak is katolikusok. Ilyen növények: Mária virágja (2 faj) -Lakramióra (v. gyöngyvirág) és tulipán (v. kardvirág), Szentkereszti virág (2 faj) - örményvirág (v. lángvirág) és Szentkereszti virág (v. csillagvirág). A lakramióra Szűz Mária könnyeiből fakadt - tartják. A Szentkereszti burján (Eryngium planum) és a Szent Antal butikó (Echinops spaerocephalus) a Nagyboldogasszonykor (VIII. 15.) szentelt csokor megbecsült növényei.

A régi temető hagyományos flórája az utóbbi 25-30 évben újabb, népi nevet nem hordozó fajokkal bővült. 1964-ben került a temető új részének több sírjára a terjedő kakasvirág. Egy-egy síron tenyészik viszont a Hosta plantaginea és a Crocosmia masonorum. A lila Iberis amarát az esztrádáról, a várasból (Bakó) hoztam - vallja egyik adatközlő (2). Pojánából telepítették be a tavaszi gyiocsél v. gyocsél és a nyári gyocsél fajokat.

Több vadon termő, a sírokon megtelepedett növényről a következő fejezetben írunk. Nem sikerült az azonosítása, népi nevének tisztázása vagy a begyűjtése a káposztavirágnak, a Crocosmia masonorum, Iberis umbellata, Hosta plantaginea, Polygonum orientale és egyes spontán fajoknak.

A sírokra telepített növényegyüttesek

A falusi temetők sírjaira telepített növényegyüttesek tükrözik az illető vidék flóraválasztékát, az ismert, kedvelt hagyományos helyi fajokat, a vidék emberének szépérzékét és az idő múlásával ízlésének változását, s nem utolsósorban a halott korát. A falusi temetőkben nagyfokú spontaneitás jellemző, főleg ami az ösztönösen a sírokra telepített növényfajok választékát illeti. A fő szempont a telepítésben az volt, hogy évelő, kevés gondozást igénylő fajokat válasszanak. Olyanokat, amelyek akár évtizedekig jelként is fennmaradnak az utódoknak. Ezért a fák vagy cserjék és az alattuk megbúvó vagy a begyepesedett hanton sínylődő lágyszárú növények tövei akár sírjelként is értelmezhetők. Nem hanyagolhatók el a növények telepítésében az érzelmi szempontok sem (lásd a halottkultusznál az ún. hagyatékozott virágokat).

Itt jegyezzük meg azt is, hogy a temető valóságos átmeneti hely az adott helység dísznövényflórájának változásában. A temetőben élnek s maradnak fenn a hagyományos dísznövényflóra fajai, s gyakran itt telepítik először az újonnan behozott fajokat. A temető füves gyepje a természetes növénytakaró fajainak jó konzerválója, fenntartója lehet. így a temető a dísznövényfajok, a természetes flóra fajai gyűjteményének - génbanknak - tekinthető.

A magyar néprajzi irodalomban még nem történt próbálkozás a temetői dísznövények, a sírokra telepített növényegyüttesek leírására, valamilyen rendszer szerint történő osztályozására. Jó szempont lehet a leíráshoz - mélyebb virágkultúra ismerete mellett - a sírokra telepített növények virágkultusz rétegei alapján történő jellemzése. Próbálkozásom ebben a kérdésben így úttörő jellegű, különösen az alaprajzok közzététele szempontjából, a pusztinai temető gödreire (sírjaira) telepített növényegyüttesekről készített 47 alaprajz alapján.

A sírhelyek nagy része vízszintes síkban egyszintű, lapos, a régiek gyakran befüsedtek. A sírok szélén nem található a régi csíki és gyimesi temetőkben jellemző Sedum roseum, újabban Cerastium lanatum. Sok sírhelyet már csak egy-egy bezserózsa, kék nádvirág, sárig nádvirág, harangvirág, szappanvirág, olávirág stb. tövei jeleznek.

A sírokra telepített növényegyütteseknek szegényes flóraválasztéka van. Általában 3-5 faj képezi a régi sírok növényegyütteseit. Ez talán a temető többszörös áttelepítésének, a többszörös tőosztásnak, a hagyományos régi fajokhoz való ragaszkodásnak és az egyes évelő fajok időnkénti irtásának tulajdonítható. Az utóbbiról így beszél adatközlőnk: A nádvirágot, az olávirágot vágták ki, sokat elterült. Tettek szebbeket: tulipánt, botasvirágot, őszirózsát, bisziókot (2).

A halott fejéhez sírjelnek régebb fenyőfát (le alaprajz), boroszlánt (lb alaprajz), laptarózsát (la, 3a alaprajz), favirágot ültettek. A fenyőfa telepítését tiltották: ne tegyék, mert erdő lesz, azt mondta a páter (6). A sírjel gyakran gyümölcsfa volt, főleg szilva, ritkán dió. Sírjelnek tűnik az alatta tenyésző téliződ miatt a vadvackorfa is. Újabban a kereszt mellé a kedvelt csipkerózsát (le, 4a, 7ab alaprajz) telepítik. A 8. alaprajzon a szilvafák is sírjelnek tűnnek.

A lágyszárú növények, főleg az évelő bezserózsa, kék nádvirág, harangvirág, sárig nádvirág, szappanvirág 2-3 (2abc alaprajz) vagy 3-5 fajból álló növényegyüttesei alapján képeznek díszt a sírokon (2def alaprajz). Ezekhez a fajokhoz a kicsi veres botas, a bojérrózsa (la, 3a, 7a, 8. alaprajz), őszirózsa (7a alaprajz) lehet a társított faj, melyeket palántákról szaporítanak (3a, 4c, 6, 8. alaprajz). Több virágegyüttesben jelen van a kerti szekfű, a kedvelt fejér boglár, az örményvirág.

A ritka szikrai (5b alaprajz), csíki viola (3ab alaprajz), a meggyérült állományú Mária virágja (Lakramióra) is fennmaradt néhány helyen (la, 2df, 4b alaprajzok).

A hagyományos növényfajok közé régebb bisziókot is ültettek. Az illatos levelű növények közül a laposminta vészelte át nagyobb egyedszámban az időket (4ab alaprajz). Csíkos leveleivel több síron díszlik a kerti szekfű (Typhoides arundinaceus ssp. picta) (4c alaprajz). Nem találtam sírra ültetve a marturicsot (Motoricsvirág) és a medvetalpat, viszont a kereszteken a botassal, cigánvirággal, fejér boglárral, szappanvirággal, tőcséressel csokorba kötve felleltem.

Újonnan telepített fajok a pusztinai temetőben a kuisorfa, a tulipán, a Crocosmia jinasonorum, az Iberis umbellata (5a alaprajz). A Focioros. (Facsaros) |sa|ád beton timiliás, vaskertecskés és kettős keresztes pózás gödrén több Hagyományos faj és a ritka szikrai társaságában a középre ültetett szép tő Hosta plantaginea az új behozott faj (5b alaprajz).

A Sáciu (Szűcs) család nemzetségi temetkezési helyének különálló sírjain nemcsak a dísznövényfajok, hanem a környező kaszálóban tenyésző Salvia pratensis és Salvia verticillata is azonosak (7b alaprajz, lásd még: 3b). A spontán flóra fajainak feljegyzése azért is fontos, mert több közülük akár dísznövénnyé is válhat vagy vált. Pusztinán pl. a gyocsél. Vallásos ünnepekkor (Virágvasárnap) vagy a sírhely meglátogatásakor pimpót is szúrhatnak a gödör földjébe.

Érdekes megfigyelésekre, összehasonlításokra ad alkalmat a temető növényegyütteseinek évszakonként virágzó fajai össz-színének felmérése. Ezt úgy állapíthatjuk meg, hogy a különböző színekben virágzó fajok flóralistájának elkészítése után ezek százalékos összarányát megközelítőleg lejegyezzük. A felmérés akár a temető „nemzeti karakterének" megállapítását is lehetővé teszi. Ugyanakkor figyelembe vehető az illető nemzetiség kedvelt virágválasztéka is.

Ilyen felméréseket végeztem a gyimesi csángók temetőiben 1992 tavaszán, 1994 és 1995 nyarán-őszén és 1996-ban a pusztinai temetőben is. A 2. táblázatot tanulmányozva, a román (ortodox, görög katolikus) - magyar (római katolikus) jelleget talán a piros-sárga-fehér-kék össz-színű növényfajok százalékos arányú virágegyütteseinek sorrendje döntheti el. A táblázat nyári adatait összevetve a romános (görög katolikus) jelleget a piros-sárga színű fajok százalékos jelenléte, sorrendje, a magyaros (római katolikus) jelleget pedig a piros elsőbbsége adhatja. A pusztinai temető esetében a sárga és a piros - veres színű fajok nagy aránya minden évszakban talán a környező romános hatásnak tulajdonítható. Ugyanez a nyári gyimesbükki (görög katolikus temető) felmérésénél is megfigyelhető. A mindenkori színarányt, sorrendet, a múló idő függvényében a tájegység hagyományőrzése, ízlésváltozása vagy éppen az illető év, időszak dísznövényválasztéka stb. befolyásolhatja.

7. Nemzetségi, egy bokorba történő temetkezés dísznövényegyüttesei. A számok feloldása: 1. Olávirág, 2. Bezserózsa, 3. Kék nádvirág, 4. Örményvirág, 5. Sárig nádvirág, 6. Fejér boglár, 7. Harangvirág.
 
8. Maties (Mátyás) Felicia (1979-1995) sírhelyének kertágyai és frissen telepített sírnövényeinek elhelyezése
 
9. Jellegzetes halottak napi (1996) sírra szurkált minták a pusztinai temetőben

Az itt felvetett vizsgálódási lehetőség alapos, részletes megfigyelések igazolása után lehet törvényszerű!

A tanulmány további részében a pusztinai temető növényzetének leírásánál számba vett kertivirág- és dísznövényfajokkal kapcsolatos, tágabb értelemben pedig a halál, a halott körüli történésekben és a halottkultusz vonatkozásaiban szerepet játszó növényekről, a hozzájuk fűződő hiedelmekről és szokáscselekvésekről szólunk.

A halál jelét látták abban, ha valaki betegen ablakbeli virággal (kereklapi) álmodott. Özvegy Esztán Péterné László Katalin, Laci Katalin leánya (1956-1990 januárja között élt) kérte édesanyját - miután ablakbeli kereklapi virággal álmodott -, hogy mutálja bé a virágaimot ... meg es halt (6). Más, a témánkhoz nem vágó, de az adatot kiegészítő példa a kővetkező: Mikor valaki ki kellett haljon a házból, akkor termett a darabjába (a földjén) a mezőn Szenmihály terebuza, amelyiknek nem volt virágja, s nem kötött... Vót egy öreg anyám László Júzsiné, Ruszka György Katalin (1838-I936) ... bé es vált, azon a nyáron meg es halt (2). A halál előtti hagyakozásra a sírra kívánt növényfajra is van példa. Fekete János Antiné László Ilona Deputát (l 922-1947) hagyta hátra: Áfurisit (átkozott) legyen az ura, ha kereklapi virágot nem űtet s fenyőfát a fejihez (2). A férj bévátotta a haldokló kérését.

A halál beállta után melyiknek búsultak (hozzátartozók) a biszjókot, laposmintát, méburjánt, medvetalpat (jóbűzű növények) morzsolták. A halott mellé, mikor elnyúccsák, kétfelöl a fejihez szép nagy virágokot tesznek - 2-2 kanna vagy kalderár piros és fejér kereklapi virágot. Szezon után lalele virágot hoznak, tavasszal bezserózsát, fejér liliomot vagy garoáfát stb. tesznek (2).

A halott mellé, de halotti párnába is a régiek bisziókot tettek (6, 8). A fennebb már említett, a rosszullét elhárítására használt (aromaterápia?) jóbűzű növények mellett ebből az adatból is az ún. ürmös temetkezést feltételezhetjük. A szakirodalom - Selmeczi László, Halászná Zelnik Katalin - az üröm és más illatos növények gyásznövényként való használatáról tudósít. Halászná Zelnik Katalin írja le pusztinai szokásként a kerti botosvirág, jégminta, pimpó és mezei virágok halotti párnába való gyűjtését. Az ő általánosan megjelölt adatát bővítem a Nagyboldogasszonykor (VIII. 15.) szentelt virágcsokor fajainak felsorolásával. Barta Mihályné László Katalin Bullák 1994-ben szentelt nagyboldogasszonyi csokrában -szenteltettem egy marak virágot (7. ábra) - bisziók, botas, piros kereklapi virág, tulipán dísznövények, lidércütte burján, kékcsipke, Szent Antal butikó, ulmusor spontán fajok, kenderszál, terebuza - és mustárvirága, kicsike napraforduló termesztett növényfajok voltak egybekötve. Az egyes növényfajokat egyenként is különböző betegségek gyógyítására használják, egészség ellen szentelik. így ha rossz szél üti a kicsi bubát, sokat sír (rontás, epilepszia), lüdércütte füvet szénnel tele tálba tettek s a baba fejét fekete ruhával letakarva füstölték, hogy megjöjjön (2). Itt említem meg 1983-as Dalnokon (Háromszék) gyűjtött adatomat: A halotti párnába piros rózsaszirmokat szárítanak és gyűjtenek az öregasszonyok. A halott mellé rakott virágokat eltemetik a koporsóba vele.

A koronái (koszorút) temetéskor a halott mellé teszik... bár ha meghótt, tehetnek akármit... a födnek teszik (2). A csinált koronákat fejér fenyőből vagy brádfenyőből s virágokból fonják, amelyek az elhalálozás évszakára jellemzőek, pl: csipkerózsa, őszirózsa, botas, dumitrika, tátottszájú virág stb. Az a lágszépebb, amelykbe minden félá virág van -tartják (7). Télen szetteket tesznek plasztikból (műanyagból készült koszorú művirágokkal) (8), vagy fenyőből és papírvirágokból („krepontált papír") készítik. Sajnos ez a kényelmes, ízléstelen megoldás kezdett elhara-pódzni - Gyimesben, Csíkban is - az élő virágok rovására. A régiek a koronát megöntözték jóbűzű vízvei (kölnivel) (7).

Az alábbiakban a fiatalon elhunyt Maties (Mátyás) Felicia (1979. I. 22. - 1995. I. 26.) ottjártamkor alig fél éve álló sírhelyén megtelepített dísznövények és más kegytárgyak leírásával a sírhely díszítését és növényekkel való betelepítésének kezdeteit írom le (9. ábra, 8. alaprajz). A 3,5x2,5 m méretű sírhely hantja 25-30 cm-re emelkedik ki a körülötte levő gyepűből. Földje agyagos, csupasz. Felső felén 1 méteres vaskereszt található.

A sír négy sarkában négy lecsonkolt keresztes fenyőből készített virágos bot van leszúrva. Tetejükön fekete gyászszalag (3) és rózsaszín selyemszalag (1) és kreponátpapír rózsa (3), a jobb oldali alsó tetején (1) plasztik Godetia (?) virág van rögzítve. Az alsó két virágos bot szárán rózsaszín, a két felsőn fehér papírrózsák találhatók.

A koroánák (3) keresztesfenyő és gard viuból plasztik narancssárga tölcséressel (felül a kereszten), brádfenyőből fehér kála és piros gerbera plasztikvirágból, piros liliom és valamilyen egzotikus virág utánzatából készültek. A gödör földjére egy szál, plasztik, rózsaszín rózsabimbó is le van tűzve.

A síron a kereszthez közel (30-50 cm) két szilvafacsemete zöldül (sírjel?). A sír földjén 7 tő fejér kerti szekfű (Dianthus barbatus), 9 szál veres botas, 7 szál boérvirág képviseli az élő virágokat. Két borkánban (befőttesüveg) a sír jobb oldalán fejér liliom és a szintén fehér virágú kerti szekfu élő tövei vannak vízbe téve.

A jellemző fekete gyászszínen (gyászszalag a virágas boton) kívül a rózsaszín (szalag, papírvirág), de különösen a fehér (műanyag és élő virágok) és piros (szalag, élővirág) színek egyértelműen a halott fiatal korára utalnak.

A temetői virágokat a hátaknak szánták. Ezért szigorúan elítélték a virágok lopását. Ujabban kilopják a szépet... a laléléket... haza a kertbe, kinek nincsen. (2) A temetőből virágot csak a harangozóné a templomba, az őtárra hozhat ki. (6) A oltár díszítésére favirágokat (boroszlán. fejér favirág, csipkerózsa), bezserózsát, fejér és sárig fokhagymavirágot, lalélét stb. használnak. (1, 6) Mikor jön a vákáncia (szünidő), a gyermekek visznek a Domnisoarámk (tanító kisasszonynak) a temetői virágokból. (1,8)

Érdekesek azok a hiedelmek, amelyek a temetői virágok megszaglásá-ra, ellopására vagy éppen a temetőből való kivitelére vonatkoznak. Általánosan elterjedt hiedelem, hogy a temetői virágokat nem jó megbűzölni (megszagolni) - az a hátaké (6), vagy ha megbűzölöd a temetői virágot, nem érzed többet a buzit. (2)

Tiltás alá esett a temetői virág leszakítása, hazavitele is: Zsibbad a keze, aki elveszi a virágot - tartják. (8) Gyakran jesztgetik a gyermekeket azzal, hogy a halottak kijönnek a temetőből s elvisznek. (2) Rosszul járhatott az, aki virágot lopott: Azt a halott éjjel a párnába verte — mondják, hiszik. (2)

Lupásku Lilivel (sz. 1986) esett meg az a történet, hogy amikor a temetőben szedett csipkerózsacsokorral hazament^otthon a nagyanyja rászólt: Tedd ki a tőtésre, mi lesz, ha égy rosszabbra reátalálsz s feljő a gödriből s megszoricsa a nyakadot éjjel? A megijedt leányka valósnak vette a megszólítást, s félve azt kérdezte: Tyár (kiár - csakugyan) feljő vajon? - és a virágot kitette a töltésre. A fenti hiedelemtörténet nemcsak azt bizonyítja, hogy a moldvai csángók mennyire betartják a tilalmakat, s ily módon nagy mértékben megőrzik szellemi örökségünket, hanem azt is, hogy a túlvilági élet lehetőségében is hisznek.

A temetővel kapcsolatos legfontosabb szokáscselekvés-sorozat Pusztinán is halottak napján zajlik le. Nem vág témánkba a halott nevében tett jótékonysági cselekedetek (osztogatás Isten nevében), a gyertya gyutagatása (világítás), a gödörnél a páterrel mondatott liberális mise, megemlékezések stb. leírása. Az ekkor virágzó és használatos növényfajok számbavételét, a gödör gondozását, díszítését - kivirágozásét - tartjuk fontosnak részletezni.

1996. november 1-3-i időszakban a pusztinai temetőben tett felmérésemkor a következő növényfajok megkésett tövei virágoztak még: csipkerózsa, csukros szappanvirág, sárigbotas, veres vagy kicsi botas, fejér boglár, cigánvirág. Az őszi idény leggyakoribb dísznövényfaja itt a dumitrika (paraszt krizantém), lila, veres és fejér színváltozatokban nyílott. A dumitrika mellett ismert késő őszi temetői virág a szentkereszti virág (Aster dumosus) magas (1,25-1,5 m) ágas változata. A pusztinai temetőben csak két síron találtam meg.

A temető általános késő őszi színe a rozsdavörös (a veres dumitrikától - 65%), sárga (a sárig és veres botastól, cigánvirágtól - 30%). A rózsaszín (szappanvirág, csipkerózsa) és fehér (fejér boglár) szín csak elenyésző arányban (5%) volt jelen. Nem elterjedt szokás csokroknak a rakása a sírokra, de van, aki visz: györgyinát (sötétbordó), tőcsér virágot, botast, csipkerózsát s a városiak gároáfát. Télen is virágzik (bogyói díszítenek) a gyüngyemény vagy gyöngyvirág. (2, 6)

A sírhely gondozása az asszonyok feladata. Halottakra felvágtuk (felkapáltuk) a gödröt (2), mindegyik az ő bokrát (rokonsága sírhelyeit) csinálja ki (6,9) - mondják adatközlőink.

Szépségnek keresztesen fenyőágat, dumitrikát szúrtam a gödörre (3, 11), csináltam rombokot... közepibe keresztet (6) -jelzik azt, hogy a pusztinai temető sírjait feldíszítették, vagyis kivirágozzák a gödröt. (2)

A 9. alaprajzon azokat a mintákat mutatjuk be, amelyeket 1996 őszén veres és fejér dumitrikából raktak a pusztinai csángó sírokra. Mintát rakhattak még fenyőfából, botasból vagy újabban, de ritkán (fiataloknak) gároáfából is. Ritkábban olvasót raknak. Ilyen minta a 9g alaprajz. Az olvasó 10 titkát sárga botasból, míg a 10 titok közötti szemet - a versmia-tyánkot és a keresztet veres dumitrikából szurkálták a sírhely földjébe.

Tanulmányunkban megpróbáltunk szempontokat, mintát adni a temetők növényvilágának, növényzetének leírására. A sírokra telepített fajok azonosítása, jellegzetes elhelyezése, funkciója, térben és időben való változásának számbavétele, a velük kapcsolatos hiedelmek, hiedelemtörténetek és a halottak napi szokáscselekvések sorozatában játszott szerepének részletező leírása - még ha a pusztinai temető nem is tekinthető alapmintának - első a magyar etnobotanikai irodalomban. Különösen a sírokon kialakított hagyományos és újabb növényegyüttesek feldolgozásánál a temető etnikai jellegének meghatározására tett kísérletünk, reméljük, újat ad kutatóinknak.

Táblázatok

1. táblázat: A pusztinai temető növényfajainak megoszlása
 
2. táblázat: A gyimesi és pusztinai temetők növényvilága össz-szinének összehasonlító táblázata

Szakirodalom

BALASSA Iván

1973 A magyar temetők néprajzi kutatása. Ethnographia 84., 3. 225-242.

1989 A magyar falvak temetői. Corvina kiadó. Budapest

CSŰRÖS László

1996 A Házsongárd növényzetéről. Művelődés 79 5-6 64-70

HALASZNÉ Zelnik Katalin

1980 Az ürömnek gyásznövényként való használatáról. Élet és Tudomány 35 28.866.

1981 Adatok a moldvai magyarok gyógynövény-használatához. Gyógyszerészet 25., 10. 361^100.

1987 Moldvai csángó növénynevek. In: Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 36 Budapest. 3-22.

HOFER Tamás

1981 Bezeichnung von Grabern durh lebende Baume. Ethnographica et Folkloristica Carpatica (Műveltség és Hagyomány 20.) Debrecen 223-228.

JÁVORRA Sándor-CSAPODY Vera

1962 Kerti virágaink. Közép-európai dísznövényeink színes atlasza. Mezőgaz- dasági kiadó, Budapest.

1975 Iconographia florae partis austro-orientalis Europae Centralis. Akadé- miai kiadó, Budapest.

KUNT Ernő

1974—1975 A magyar népi temetők szemiotikai elemzése. In: A Hermann Ottó Múze- umévkönyve 13-14. Miskolc. 475-507.

1983 Temetők népművészete. Corvina kiadó, Budapest.

MALONYA1 Dezső

1907 A magyar nép művészete. Budapest, I. 255.

1909 A magyar nép művészete. Budapest, II. 285.

NOVAK László

1982 Temetés és sírjelölés Magyarországon, különös tekintettel a fejfákra. In: Néprajzi Tanulmányok Dankó Imre tiszteletére (Módy György közreműködésével szerkesztette Balassa Iván - Ujváry Zoltán). A Hajdú Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen. 767.

ORBÁN Balázs

1869 A Székelyföld leírása. Budapest, III. 16.

PÁLFALVI Pál

1994 Régi és új dísznövények Felcsíkban. In: Pro Natura. Kriterion. 64-71.

PÉNTEK János - SZABÓ Attila

1985 Temetők növényzete. In: Ember és növényvilág, Kriterion. 143-146.

RAPAICS Raymund

1932 A magyarság virágai. Budapest. 36-38.

SÁMUEL Aladár

1918 Kisküküllő vármegye ref. népének temetkezési szokásai. Ethnographia 29.

91-104.

SELMECZI László

1980 A kunok letelepedésének emlékeiből. Élet és tudomány 35. 3. 67-69.

SZABÓ Attila

1991 A temetőkertek növényzetéről. Néprajzi hírek 20. 66-70.

PLANTE DECORATIVE

1976 In: Flora RPR-RSRI-XIII. Editura Academiei. 129-133.

Adatközlők

Barta Istvánné Erős Magdó, Bosztán, 1957

Barta Mihályné László Katalin, Bullák, 1930

Beján (Becze) Fülöpné Szpatáru Katrina, Moszor, 1933

Özv. Dávid Györgyné Laczkó (Júzsi) Katalin, Prücsök, 1915

Eszkripkáru Józsiné Becze Anyica, Putyina Nyica, 1936

Özv. Esztán Péterné László Katalin, Laci Katalin, 1926

Laslau (László) St. Catrina, kicsi István Katalin, 1930

Lupasku Istvánné László Mária, Gyurkó Istvánné, 1933

Mátyás Demeterné Páncér Nyica, Mátyásné, 1933

Nyisztor Jánosné Timár Ilona, 1929

Panfiru (Pánczél) §t. Mária, Kukucsi Marika, 1918

Pusztinka Jánosné, Pastiannu Marika, Berbécs, 1922


  1. Balassa 1973.
  2. Balassa 1989.
  3. Rapaics 1932.
  4. Kunt 1983.
  5. Péntek 1985.
  6. Szabó 1991.
  7. Csűrös 1996.
  8. Pálfaivi 1994.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet