Előző fejezet Következő fejezet

Fazakas M. Izabella

AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI BOGDÁNFALVÁBAN

Bogdánfalva a három Szeret menti csángó falucsoport közül a középsőben helyezkedik el, 12 km-re Bakó várostól. A déli csángók falucsoportjának egyik legrégibb és legnépesebb, több településből egybeolvadt faluja, mely ma a belőle kirajzott Újfalu (N. Bálcescu) községhez tartozik közigazgatásilag. Bogdánfalvában az un. sziszegő (s helyett sz hangot ejtő) nyelvjárást beszélik, de napjainkban fokozódó mértékben felgyorsult az elrománosodásuk. A falu idősebb korosztálya még jól beszéli a magyar nyelvet, de a fiatalok egymás között már csak románul szólnak, bár ők is ismerik még a magyar szavakban fogyatkozó, ódon illatú és szépségű csángó nyelvjárást, melyet kitiltottak az iskolából, a hivatalokból és a templomból. Bogdánfalva túlnyomó része katolikus vallású (814 család, 2811 lélek), csupán a Moldovány nevű falurészben élnek ortodoxok (80 család).

Advent

A karácsony előtti négyhetes előkészület, a várakozás és reménység idejét Bogdánfalvában régen szigorú böjttel is megszentelték: Ezelőtt, régebben megtartották Mikor gyermek vótam, kérdtem, hol a húsz? Elvitte a kántor. De hogy még emlékszem apókáimtól, hogy a tejet szem akarták, csak vaszárnap, de húszt nem. Vaszárnap megették a tojászt, tejet, de tovafelé nem egy nap isz. Moszt, már idefelé, megtarcsuk mii szeredát, pénteket. Máccor isz talál, hogy nincsen ki húsz, ezeken, ha van isz, nem esszük meg. (A. J.)

Advent idején nem tartanak zajos mulatságokat, csak a disznótorok hoznak némi vidámságot. Nem lehetett csánni lakodalmat, azt mondták, hogy az advenba kéne többet imádkozni, sz el kellett menni régvei, úgy mondták, hajnali miszére. Mentek a zasszonyok, mentek a férfiak, mentek a Hányok, mentek a gyermekek, mentek mind, melliknek vöt inkább üdéje, mellik nem kellett menjen a gyárba munkázni. Adventot úgy mondják, az készülő üdő, hogy készüljünk Krisztusz Jézusznak születészire. (E. P.)

Az adventhez kötődő betlehemezés szokása Bogdánfalvában már nem él, de mostanában az adventi idő alatt a fiatalok előkészítik Jézus születésének karácsonyi előadását a templomban. Karácsony előtt 9-10 nappal régebb navernákat (vecsernyefélét) is tartottak. Karácsony előtt kilenc vaj tíz nappal volt a naverna, amelliket karácsonyra mondták Nagy innapokra csántak örökké, de moszt el fogták hagyni, eccer csánnak, máccor nem. (A. J.-né)

Szeplőtelen fogantatás (december 8.)

Fontos ünnepnek tartották Bogdánfalvában: Nálunk nagy innap. Misze isz van, három, örökké. Ezen a napon mindenki igyekszik elmenni valamelyik misére és nem végezni nagy munkát.

Szent Lucia (december 13.)

Szent Lucakor, aszongyák, hogy akkor nem lehet varrani, akkornap nem járnak tűvel. Szent Luca napján a moly megeszi gyapjút, ha fonnak Nem lehet dógozni. Moszni sze, csak valamicskét, így csántak ezelőtt a Hányok zgárdát a legényeknek Jöttek az innapok, sz akkor tetékfel azt a legényeknek a kalapjikba. Fűzték a zolvaszót, sz osztán csántak kocinákat, legény tette fel innapon a kalapjába. Csántak Szent Luca napján, Szent Balázs napján, mikor nem ollan nagy innap, édesznapok, úgy modják (E. P.-né)

Az édesznapokon is a templomban ünnepel a közösség, szentmisét hallgatnak, a harangnak a hívó hangja figyelmezteti a híveket az ünnep megülésére.

Karácsony ünnepe (december 25.)

A karácsony szenvedejin tartott éjféli szentmisén és a karácsonyi nagymisén a fiatalok megjelenítik Jézus születésének történetét. Nálunk csántak a templomba betlehemet, a zifjúszág. Templomba erőszt szép vöt, a Szűz Máris ki vót csánva, Szent Józef gyermek Jézusz, imitálták jányok, ezek Osztán elmondták, hogy jöttek királlok, három, hogy jöttek a pásztorok Elrendezték (E. P.)

A katolikusoknak karácsonykor kötelező áldozni, előtte természetesen gyónni kell és bűnbánatot tartani.

A hajdani karácsonyokra így emlékezett vissza Erdei Péter: Csántuk karácsonyfákat, a fenyőfát felkészítettük szépen, sz tettük Krisztusznak képit oda, erőszen szerették a gyermekek Osztán elvágtuk disznót karácsony előtt, vót pecsenye, minden, ettünk sz ittunk Szüttünk kényért, kozonákot, diósz kozonákot, kereket sz hosszút isz. Osztán kozonákon kiül nagyon belesz, melliket csánnyuk túrószan. Paszkál sz kókenyát isz szütünk, megtöccsük rizvel. (E. P.)

Szokás karácsonyra a tisztaszobát, főleg a szentképek és a feszület körüli falrészt fenyőágakkal, birs- vagy más almával, olvasókkal feldíszíteni. Ilyenkor az újabban beszerzett szentképek és kegytárgyak kerülnek előtérbe, ezeket a láthatóbb, feltűnőbb helyekre helyezik. A közös családi imádkozás is ünnepélyesebb, gyertyát gyújtanak, s a kezükben tartják a Jézus Krisztust, a világ világosságát jelképező égő gyertyát.

A kórindálás szokása él még Bogdánfalvában. Mostanában csak a gyerekek, régen felnőttek csoportjai is járták a falut, szentesz énekeket énekelve és különféle jókívánságokat mondva. A Jézus születéséről szóló énekek között akadnak még magyarosak is, ezeket többnyire csak az idősebbek tudják, a fiatalok inkább oláhoszan énekelnek. Karácsony szenvedejin a gyermekek mentek, énekeltek, sz vettek az emberek kozonákot, bonboanát, párát isz valamicskét, ha szók vöt a gazdának. Másznap osztán menték a nagyleányok, legények, a zasszonyok, a zemberek. Énekelték az Örvendezzélt, Szűz Máriát, Bethlen városzát. Moszt mász módulag énekelnek (E. P.-né)

Nálam, mikor gyermekek vótak ezek a zén gyermekeim, akkor csántam karácsonyfát, met ők kellett nézzék. Osztán kicsántam mind a két kaput, sz bejöttek az ekékvei, megszirültek a zográdába, ullan mászkáltak vótak, a zegész táncolt. Ökrökvei vótak. Ők bejöttek, hányszor mondták: Ho, ho, ho, coppi sifrafi! Ura! még léptek hármat, sz osztán még mondtak, sz még léptek hármat, sz szirültek vissza. Nálam itt a zográda kicsike, de édeszapámnál nagy vót, ott jöttek bé, az egész nép, sz örökké mutálódtak, mikor mondtak egy verszet ki, akkor mind mondták: Ho, ho, ho! Ura(i! Még léptek, meddig meddig megkerülték az ográdát, sz mentek ki. Akkor édeszapám kártya borval sz pénzvei, ién isz, megfizette. (E. P.)

A templom az ünneplés középpontja karácsonykor is. A szentmisét 24-én éjjel 12 órakor kezdik, a falu minden katolikusa igyekszik részt venni ezen a megszokottnál hosszabb időtartamú és ünnepélyesebb misén. A templomi harangok zúgása bensőségesebbé teszi az ünnepet.

Szent István napja (december 26.)

Karácsony másodnapja az egyház első vértanújának ünnepe is. Szent István vértanúról Bogdánfalvában is megemlékeznek. Az István nevű embereket régebben megénekléssel tisztelték meg. Mostanában is megteszik ezt, de ma csak kevesen ismerik a régi énekeket. Szén István napján elmentünk sz énekeltünk az Isztvánoknál, mindcsak karácsonyi énekvei, sz az Isztván királt isz énekeltük. Ők vettek egy kalácst, hoztuk haza, de még nálik ettünk sz ittunk (E. P.) Három szentmisét mond a pap a szentegyházban ezen az ünnepen.

Szent János napja (december 27.)

Szent János apostol és evangélista ünnepléséhez hozzátartozik a szentmisén való részvétel mellett a János névre keresztelt emberek felköszöntése is: Énekeltek karácsonyi énekeket, Szent János énekit, mindent elénekeltek. Szók irász vót tovafelé, magyar irászok, akkor inkább tudtak magyar éneket. (E. P.) Régebb bort és eledelt szenteltek mind Szent István, mind Szent János napján. Megszentelték a bort ezelőtt, mellikek közelebb vótak a templomhoz, elvitték. Nálunk csánnak ótottat, azt felvitték egy neány tángyérval, a pap megszentelte a zelsző miszén, adicá Szent Isztván napján isz. Szent Jánosz napján isz. (P. E.)

Aprószentek (december 28.)

A faluban él még a vesszőzés szokása: Aprószentek napján gyermekek sz osztán a zifjűszág régveitől észtig, meddig bészürkült, mentek. Régvei jártak a gyermekek, osztán a zifjűszág egész nap. A zegész leán hon kellett üljön, hogy várja a legént. A legények jöttek egy-egy vesszővel, almavesz-szővel verték meg a leánt. Azt a vesszőt úgy keresztek, hogy legyen két ág, sz azt összefonták, sz köttek rea cigájét, vereszet. Még mondjak egyebet. Nálunk, akkor mikor vótam ién isz legén, csizmákba jártunk. A vesszőt betették a csizma szárába, odaérnek, nincs szemmi nálik. Á, ezek nem vernek meg, mondták a leányok. Akkor kivették, sz verték, de nem ütték erőszt meg. Ezt mondták: Aprószentek, Szent Dávid, / Viszeld egészségvei, békeszégvel, / Szók jó szerencsével, léleküdvesszégvel! A leányok csántak kalácst. Mikor odajöttek legények, akkor ők annak tettek enne, hoztak bort, mivel csak megbírták táplálni. Az vót a legjobb leán, amellik inkább megtáplálta. Aprószentek napján egy misze vót régvei, sz egy eszte, hogy az ifiúszág bírjon menni. (E. P.)

Szilveszter napja (december 31.)

A polgári év utolsó napján év végi hálaadásra gyűlnek össze a templomban a bogdánfalviak. Az esti órákban tartják ezt a szentmisét, s & páter eszámol az elmúlt év fontosabb egyházi eseményeiről, elszámol az egyházközség pénzével, felolvassa az esküvők, keresztelések és temetések számát.

Akkor a zutolszó nap, mikor immá jő az új esztendő, akkor csánnak egy miszét, hogy megmondják, hány hótt meg ebben a zesztendőbe, hány házaszodott meg, hány született. Az a misze azt jelenti, hogy gondolkozzatok, me több hótt meg, mint született. Nézzetek oda, me közeledik Ebbe a zévbe, azt mondja a plebánosz, micsa rossz vót, de ne add legyen még rosszabb a jövőbe. Sz akkor a zember még gondolkozik, hej, csánnyunk jót, me ha nem, a zúj évbe, ebbe lehet meghalunk Azon éjen mindcsak esszegyűlnek a zemberek esznek isznak osztón járnak plugusorval a románok Legények azon eszte mennek leányokhoz, sz énekelik Ószépjézuszt. Román Ószépjézusz nincsen, románok nem énekelik (E. P.)

A harangoknak fontos szerep jut ezen az ünnepen, harangszó jelzi az óév végét, és köszönti az új évet.

Újév (január 1.)

A katolikus egyházban parancsolt ünnep, melynek tárgya Jézus körülmetélkedésének és névadásának emléke. Bogdánfalva népe szentmisével, a munka szüneteltetésével és kórindálással ünnepel. Búzahintész régvei van. Nálunk úgy mondják mennek kórindálni. Ha idén mének valakihez, úgy mondom, mének kórindáljam meg komámat. Mikor odamenünk komámhoz, ők adnak egy kalácst, melliket tesszük bé, sz hozzuk haza. Mikor hintik a búzát, mondják: Adjon az Iszten bé bort, bé búzát, teli pince-kamarát, sz egy tarka farkú borjúcskát (E. P.) Ez az archaikus szokás az új esztendőre bőséget akar idézni, ezért kell a kórindálókat megjutalmazni kaláccsal és megtisztelni borral vagy pálinkával.

Vízkereszt ünnepe (január 6.)

A liturgikus vízszentelést végzik ezen a napon. Bogdánfalvában régen hordókban állt a víz, amit a pap a templom udvarán szentelt meg. Mostanában a templomhoz legközelebb lévő kutat szenteli meg, olyan nagy a falubeliek igénye a szenteltvízre. Mosztanig megszenteltek csak egy kutat, de moszt meg kellett szenteljenek kettőt, sz úgy szem ért. Nálunk nincs víz, meg kell szenteljenek kettőt isz. Mikor a pap ezt megszentelet, mertük észtig, mikor fele ment, nem vót víz, sz akkor a pap még kijött, ö kiment egy darabecskát, csak kifelé egy keveszkét a templom mellett, ott vót egy mász kút, azt isz megszentelete. Abból a kútból addig vesznek míg a nap leszentül. Másznap nem vesznek csak aznap. (P. E.)

Vízkeresztkor mikor hazajövünk mü, sz hozunk egy csepp vizet, egy ivegecske vizet, akkor megszenteljük a teheneknél, megszenteljük mindenütt, sz elhagyjuk annak felit, bétesszük abba a pócba, sz mikor vajeccer kell, elévesszük mikor beteg valaki, megiszik egy keveszkét, sz azt tarcsuk egy évig. (E. P.-né)

Nem tudjuk mi történik Örökké - azt mondják - kell szenteltvíz, mikor jőnek a nagy furtunák mikor durrog, mikor jég ver, akkor legyen, sz akkor gyúccsuk meg gyortyát, amellik szentelt. A szenteltvizet mikor hazahozzuk iszunk belőle egyet, vetünk keresztet, sz tesszük el. Mikor jön a vad üdő, vesszük ki, sz még iszunk sz még vetünk keresztet. (P. E.)

A bogdánfalviak emlékeznek, hogy csillagok járták a falut vízkereszt táján, kezükben vitték a csillagot, és köszöntőt mondtak. Csillagot vitte, cu steaua jártak háztól házig. Nálunk többet rómányul mondták ezeket: Steaua de rásárit / Dupá semne a cálötorit... (Magyar fordítása: A napkeleti csillag, a jelek után jött...) Mondtak szokat ott, inkább ólául. Kellett adni párát. (E. P.)

A házszentelés a vízkereszthez kapcsolódó egyházi szokás: Mikor a pap jő bé a kapun, akkor mü ki vagyunk állva gyortyával, meggyújtva, a zelszo ajtó elejibe. Hol vannak család nagyobb, kiáll a zegész. Kicsánom a zajtót mindenfelé. Valamit mond a pap, mikor jő bé: Ez a ház legyen megszentelve. O mond, osztán szentel túl isz, ide isz, ide isz, mü letérdelünk ide gyortyával, meggyújtva, megycsókoljuk a keresztet, sz akkor kelünkfel. Ezelőtt avval a gyortyával, mellikvel mü bejöttünk, azt nemfuttuk el, ők felírták oda a zaj tőr a: Gászpár, Menyhárt sz Baltazár. Moszt nem írják Mü abba az üdőbe, teszük erre a zasztalra egy tányér babot, egy tángyér kukuruzát, ide közibe teszünk egy tángyért, szóval, abba a szóba teszünk párát. A porát elveszi az, amellik tárcsa azt, amellikvel a pap szenteli házat, teszi belé szenteltvízbe. Elveszik a babot isz, a kukuruzát isz, sz viszik. Széket teszünk páternek, sz nézi meg a pénzét. Mü annak úgy mondjuk csiszla. A pap nézi pénzt itt, de nem ő gyűjti, egy papszolga. Megyebíró veszi el a pénzt kalendárra, ő ad kalendárt. Oszán a pap még megkérdez: - Magik csak ketten maradtak? - Csak ketten. - Há hol a gyermek? - Itt, itt, sz itt. Kinél vagyon több gyermek - vannak olyanok hogy egy házban van három család - ott megkérdi: - Hogy éltek? Ad gyermekeknek bomboánet isz. Ez a pap, a miénk nem olyan, hogy elvegyen. (E. P.)

Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.)

Szűz Mária tisztulásának, a kis Jézus templomi bemutatásának és a gyertya megszentelésének ünnepe. A szentelt gyertya Bogdánfalvában nagyra tartott és gyakran használt szentelmény, talán nincs egy olyan ház a faluban, ahol ne volna. Házszentelésnél, vihar idején, a haldokló mellett szentelt gyertyát gyújtanak.

Az egész nép ménen templomba, sz viszen gyortyát, szenteli meg a pap, misze utaján kimenen szentelészvel végig. Akkor mikor szentelik a gyortyát, akkor a zegész ember, mikor kerülik a templomot, akkor vesz eSy gyortyaszálat, meggyújcsa, sz adja Iszten nevibe másznak Azok a zemberek, mellikek gyűtik pénzt a templomnak azok annyira mentek ezelőtt, egy ölvel gyűjtöttek gyortyát. (E. P.)

A szentelt gyortyákkot feltesszük a pócba, sz ott tarcsuk Mikor durrog, jő a nagy eső, akkor azt meggyújcsuk sz imádkozunk Mikor a zember beteg, még meggyújcsák, gyútnak többet. (E. P.-né) Ezelőtt szokat csántak, de rendre-rendre vesz el, me nem igen hisznek Nálunk ezelőtt, mikor élt édeszapám sz édeszanyám, ők nem így vitték a gyortyát, mint viszik moszt. Felfonták, úgy mondták annak tőke. Tudja miből vágták azt, mellikre feltekerik azt a darab fát? Mikor leány sz legény eladódott, abból a virágoszpálcából kivágtak egy ekkorecskát, hogy legyen tőkének A menekező előtt összegyűltek a zegész leán sz az egész legén. A legények megcsánták azt a pácát, osztán jöttek a leányok sz addig fonták riva a virágot, amíg telefonták szépen, arra gyortyát tettek a zalszó végitől a felsző végiig. Akkor a gyortya nem vót illen kurta, hosszú, hosszú. Sziriték a gyortyát cérnára a kezükkel iúzból, sz osztán azt feltették a virágoszpálca tetejire, mikor mentek nyireászáért, az kellett égjen. Egyet csántak a nyíreinél, sz egyet a nyireászánál. (E. P.)

Gyertyaszentelőkor minden asszonnak vót tőke, mire a gyortyák fel vótak fonva. De az a gyortya, amellikfel vót téve virágoszpácára, arról kezdték a fonászt, sz osztán a züjasszon örökké vett, mikor Gyortyaszentelő jött, örökké még vett egy kilócskát. Nagypatakon, csak a túlszó falu, abból a tőkéből a zegésznek kivágnak egy-egy ekkorát, azoknak, amelliknek bemennek a templomba, mikor temetik el a halottat, abból a tőkéből, mellik a zövé, a zasszoné. Nálik tárcsák moszt isz, de nálunk nem. (E. P.-né)

Adták az Iszten nevibe, sz mondták, hogy az Iszten bocsásszon meg neki. (P. E.)

Szent Balázs (február 3.)

A Balázs-áldás kiszolgáltatásának szokása Bogdánfalvában is él. Szent Balázst a nép a torokbajok orvosaként tiszteli. Balázskor a pap örökké megmondja, hogy a zember, mellik akar sz elbír menni, jöjjön ki a szentegyházba. Az áldasz eröszt szokat használ nyakszér ellen. Tesznek így két gyortyát, vasztagabbat, keresztbe, felteszik ide a nyakra, a pap ott mond neány szót, áldászt, sz az használ. Szentmisze van, mindcsak kettő. (E. P.)

Böjtelő

Azt, hogy a húsvét előtti böjt nem a húshagyóvasárnapot követő hét elején kezdődik, hanem csak hamvazószerdán, a bogdánfalviak a következő mondával magyarázzák: Mert azt mondják hogy elment egy király verekedészbe, magyar király vót. Tudja, minek hitták azt a királyt? Álljon, mondjam meg! Mellik bévótt a háborúba tatárokval, Szent László király. Ő tartotta ezt, húszhagyatot, mikor hatták el húszt, sz többet nem ettek sz azt mondta: - Hájtok szabjunk még három napot, mellikbe mennünk haza! - Met addig elé vaszárnap csánták, akkor hatták el húszt, de ő ha nem vót hon, sz haza kellett jöjjön Magyarországra? Akkor azt mondták: -Tódjunk még két napot, a hétfőt sz a keddet. (E. P.)

Atyám, adj nekem isz két napot - aszongya -, ién isz vigadjak ezen a két napon! Sz azóta van még hétfő sz kedd. (E. P.-né)

A farsang végi mulatságot Szent István napjaként is emlegetik a csángók, ugyanis egy másik magyarázat szerint Szent István nyújtotta meg a farsangot. Nagy tiszteletnek örvend az első magyar királyunk a moldvai csángók körében, ezt így indokolják: Szent Isztván királ, Magyarországnak a királya, mét ő szent? Azért, hogy a zegész magyar népet ő húzta a katolikusszágra. (E. P.)

Hamvazószerda

Hamvazószerda a nagyböjt kezdete, ezen a napon a bogdánfalvi katolikusok szigorú böjtöt tartanak. Elhattuk a húszt, immá ki kell moszni csiprokat hamuval, sz nem lehet megenni szemmit. Akkor nem tartunk böjtöt a húsztól, akkor tartunk absztinencia, nem eszünk szemmit, szemmit. Ha kell csak egy hirinka kenyeret sz egy pohár vizet. Úgy kellene legyen. (E. P.)

Ezen az ünnepen van a hamvazkodás, a pap kereszt alakban megjelöli a hamuval a hívek homlokát, miközben az elmúlásra figyelmezteti az embereket. Mise előtt van a templomban a hamuszentelés, melyet a múlt évi szentelt pimpóból és az elégetett szőlőtőkéből nyernek. Az a hamu, mondjam meg ién, honnatjő. Az a hamu, melliket ők felkenik, sz az mikor téméneznek füsztölővel, az a témén, az a szén, tudja-e, miilen fából van? Szőlőfából, szőlőcsutakból. Abból a hamuból, mellik marad abból a szénből, azt gyütik meg, sz megszentelik. Az a legjobb fa, mellik a zembernek adta a bort isz. (E. P.)

Nagyböjt

. A nagyböjtben Bogdánfalva lakosai tartózkodnak a mulatságoktól, kedden, szerdán és pénteken keresztúti ájtatosságokat tartanak a templomban. Egy előimádkozó szokta vezetni ezeket az ájtatosságokat, aki végigjárja a templomban lévő stációképeket, az ájtatoskodók a helyükön vannak, s az imáknál letérdelnek.

A régebbi szigorú böjt, mely megkövetelte a húsról, zsírról és egyéb állati termékről való lemondást, ma sokkal enyhébb, csupán szerdán és pénteken kell betartani a böjtre vonatkozó egyházi rendelkezéseket.

Virágvasárnap

Virágvasárnap Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását ünnepli az egyház, annak emlékére, hogy az ujjongó tömeg pálmaágakkal köszöntötte a próféták által megjövendölt Messiást. A bevonulás emlékére az ünnepi szertartások közé a pálmás vagy barkás körmenet is bekerült. Bogdánfalvában is szentelnek barkát, szokás a templom háromszori megkerülése, az emberek szentelt pimpókkal a kezükben vonulnak a körmenetben.

Virágvaszárnap a zegész viszen pimpót, me nem igen van ződszég egyéb, sz a pap a templomban, mikor felemeli a zegész a pimpót, megszenteli szenteltvízzel, sz jő kandellával, megfüsztöli a zegészet, megmondja, mit jelent, sz prédikál: mikor Jézusz ment bé Jeruszálimbe, akkor a zegész világ levették a rongyaikot a fűdre, sz Krisztusz ment által rítta. (E. P.)

Búcsú isz vagyon. Nálunk úgy vót, Naumann pap idein, mentünk kereken, szépen ki, megkerültük háromcor, mikor odaértünk harmadikcor, ütte keresztvei a zajtót háromcor, sz akkor a zajtó kicsánódott. Moszt nem verik. Szép vót. Azok inkább tartották, a régik Ezek a zújak nem beszéltek vót a régikvei, sz má elfelejtették, sz kurtisszák. (E. P.-né)

De akkor szép vót. Elől mentek a legények osztán jöttek a házaszott emberek osztán jöttek a leánok, sz a zasszonyok hátul. Meg kellett kerülni, sz osztán jöttünk bé templomba, a zejtót kicsánták, doár nem vót békulcsolva, sz mentünk bé. A szép vót, ién szerettem. Keresztet vitték elől, lobogókat sz zászlókat, a zegészet kivették, sz minden módú vót: fehér isz, pirosz isz, fekete isz. De vót még egy ullan, mellik a pap ment alatta, négyen vitték (baldachin). (E. P.)

A Pray-kódex a barkaszentelés középkori monasztikus szertartásairól is tájékoztat. Archaizmusai közül említésre méltó, hogy a falut járó körmenetben a papot barkaágakkal megverték. Bogdánfalvában is él egy hasonló archaikus szokás: a barkaszentelésről hazatérők megveregetik állataikat a szentelt pimpóval, hogy a betegségektől megvédjék.

A szentelt pimpót vihar, égiháború és jégeső idején is meggyújtják, hogy eloszlassa a rossz fellegeket.

Nagyhét

A nagyhét a húsvéti előkészületek hete Bogdánfalvában is. A gazdák rendbe szedik a portájukat, a gazdasszonyok is takarítanak, sütnek-főznek. A bűnöktől való megtisztulás is hozzátartozik e hagyománytartó közösség húsvéti magatartásformájához: Immá moszt még muszáj gyónni, adicá nem hogy muszáj, a zember úgy kéne, hogy gyónjon meg. (E. P.)

A bogdánfalviak a nagyhéten családtagjaik, szomszédaik, rokonaik és ismerőseik bocsánatát is kérik esetleges vétkeikért, ha találkoznak. így moszt, ha elmennek a szomszédba, ide a zöreghez, megjárom, sz mondom: megbocsásszon. Úgy mondjuk, bocsásszon meg, de nem vótunk haragoszok. (E. P.-né)

Nagycsütörtök

Az ünnep tárgya az Oltáriszentségnek az utolsó vacsorán történt alapítása. A templomban az utolsó vacsora emlékére mondják az esti szentmisét, ezen a pap az evangéliumi indíttatású liturgikus szokás szerint elvégzi a lábmosás szertartását. Bogdánfalvában csupán a maga lábát mossa meg a misén a pap.

Nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok és a csengők. Ezután a ha-rangozás helyett tokáinak, vagyis van egy donga, sz azt verik (E. P.) Azt mondják, hogy nagypénteken délkor, mikor Krisztusz meghótt, nap elveszett, sz a harangok isz elhallgattak éppen szombaton délig. Szombaton délbe nálunk húzták a harangokat, de moszt elmutálták éjfélkorra. (E. P.-né)

Akkor a templomba, mikor a harangok elálltak, essze van dűtöktetve minden az ótáron, essze van húzva minden. Akkor megrengett a főd, sz szötét maradt. (E. P.) Ez a nagycsütörtöki oltárfosztás hagyományának felel meg.

A szentsírt a bogdánfalvi asszonyok már nagycsütörtökön elkészítik, s egész éjjel virrasztva imádkoznak mellette. Nagycsütörtökön hozzák visz-sza Jézuszt, csánnak mormintot, szépen felkészítik, Jézusz le van téve oda a mormintba a keresztvei, a muhuba. (E. P.-né)

Nagypéntek

Jézus kereszthalálának emléknapja a legnagyobb gyász és böjt ideje. Sok bogdánfalvi ember semmit sem eszik ezen a napon, mások csak egyszer esznek, de a hústól és egyéb állati eredetű élelmiszerektől mindenki tartózkodik.

Nagypénteken a falubeliek meglátogatják a szentsírt, térden közelednek hozzá, megcsókolják Jézust, tojást és pénzt tesznek a sír mellé. Nagypénteken jőnek térgyen szentegyháznak a hátuljából, sz tesznek pénzt oda sz tyúkmont, sz akkor csókolják meg Jézuszt. Me a tyúkmonkát azért gyűtik, hogy legyen még a tisztelendőnek isz. (E. P.)

Bálint Sándor szerint a középkorban szokás volt a papnak pénzt átnyújtani a húsvéti gyónás alkalmával. Mivel a zsinatok ezt tilalmazták a szent dolgokkal való üzérkedés látszata miatt, helyette alakult ki a szentsírhoz hozott tojás és pénz közvetett gyakorlata. (Karácsony, húsvét, pünkösd, 1989. 195.)

Dobogószvecsernyének nevezik a bogdánfalviak azt a nagypénteki szentmisét, amikor a templom padlójának megverésével az egyház Pilátus elleni haragját juttatják kifejezésre a hívek. Nagypénteken, mikor végeznek, a zegész megveri a padlót. Dobogószvecsernye, úgy mondják ennek (E.P.)

Nagypénteken délután elmondják a szentkeresztútját, sz mondják hogy gátá, Krisztosz meghótt. Krisztoszt akkor feszítek (E. P.-né)

Nagyszombat

Nagyszombaton este tartják a feltámadási körmenet látványos szertartását. A szentmise előtt tüzet és vizet szentelnek a templom előtt. Az új tűzzel gyújtják meg a feltámadás ünnepére a Krisztus halálának emlékezetére eloltott gyertyákat. Másik fontos nagyszombati szertartás a templom keresztelővizének megszentelése.

A szentmisze egykor telik ki, megindul maj tízkor, sz osztán elmenen egykorig, me hosszún tart. Kimennek a templomból, sz énekelik Alleluját: feltámadt Úr Krisztosz, alleluja. Gyortyákat visz a zegész, lebegőket, feszületet, sz amellik alatt ménen a pap (baldachint). Sztatuját, Jézuszét viszi négy leán, megkerülik templomot mindcsak háromcor. A harangok újra megszólalnak.

A szentmise előtti tűz- és vízszentelés van: Tüzet csánnak künn, sz vizet szentelnek A tüzet nem gyufával, hanem szikrával. Taplói gyútnak, abból csánnyák a tüzet. A pap abból vészen sz megszenteli azt sz a vizet ott, sz akkor onnét még vesznek egy kicsi vizet, szentelnek még vizet. Azt a vizet, melliket szentelik azon nap, az kell legyen templomba egy évig. (E. P)

Hoznak haza szenet, hogy Iszten őrizzen meg valami nyekáztól. Azt mincsak megtörik megisszák megmosszák magikat, me felöntik vízvei, mü isz tesszük barmoknak (E. P.-né)

Húsvét

Jézus feltámadása a kereszténység legnagyobb ünnepe, mert Jézus a feltámadásával bizonyította be, hogy valóban Isten. Az első szentmisén a hívek pászkát, piros tojást, esetleg egyéb eledelt szenteltetnek, de ez a szokás Bogdánfalvában eltűnni látszik, kevesen tartják, mondták a falubeliek.

A húsvéti szokásokról így számol be Erdei Péter és felesége, Ilona:

- Húszvétra a zegész fel kellet készüljön fejér rongyába, nafional.

— Boilunk tyúkmont húszvétra. Azt, mikor felkelünk betesszük kancsó- ba sz vizet, húszvét régvelin megmoszdunk vele.

- Az azt jelenti, hogy Krisztusznak vére folyt le.

— Valaki, amikor Krisztuszt keresztre tették fel, odajött, sz tojászval vöt, mikor Krisztusznak a vére lefolyt, sz felcsepegett riva, arról jött ez a szokász, hogy mi húszvétba örökké csánunk veresz tyúkmont.

- Húszvétba visznek templomba veresz tyúkmont, sz azt megszenteltetik.

- Nálunk ételeket visznek a szegényeknek isz.

- Osztán adnak a gyermekeknek isz veresz tyúkmont. Járnak a gyermekek húszvét régvelin, jőnek ide, mondják: Dicsértesszék Jézusz Krisztusz. Mii adunk kalácst, pénzt, tyúkmont.

A bogdánfalvi csángók nem ismerik a húsvéti iocsolkodás szokását. Húsvét napján a fiatalok a templomban az utóbbi időben passiójátékszerű előadást is tartanak. Ez egy teljesen újkeletü szokás, aminek nincsenek a régi hagyományokba visszanyúló gyökerei.

A húsvéti ünneplés legfontosabb színhelye a templom, de a vallásgyakorlási alkalmakat jelző templomi harangoknak is fontos szerep jut ezen az ünnepen. Ünnepi díszítést kapnak még a falubeli keresztek és szobrok is: Felkészítik a kereszteket, sztátujékot, tesznek koronákot sz virágot. (E. P.)

Fehérvasárnap

Ezt a napot a moldvai csángók, köztük a bogdánfalviak is, mátkázó, mátkaváltó vasárnapként emlegetik.

A mátkálás szokásának lényege, hogy nem vérrokon legények vagy leányok a lelki rokonság alapján testvérekül fogadják egymást. Erre mátkázó vaszárnapra még csánnak veresz tyúkmont, sz akkor vátnak, te adsz nekem egy tojászt, én adok neked egy tojászt, de onnat elé nem mondjuk nénike vaj bácsi, hanem mátka, keresztke. Többet nem mondod a nevin, bár egy hétig mondod, mátkám. (E. P.)

Pünkösd vasárnapja

A húsvét utáni ötvenedik napon a kereszténység a Szentlélek eljövetelét ünnepli. A régebbi időkben Bogdánfalvában a hadszergeszéknek nevezett vallásos társulat tagjai napfelkelte előtt kis csoportban kizarándokoltak a kálváriakápolnák valamelyikéhez: Itt jártak ki a kápolnához. Mikor édeszapám élt, akkor ők kimentek régvei, mikor a nap nem vót feljőve. Akkor formáltak búcsút, a papok nem. Vótak a hadszergeszek, melliknek minden pénteken esszegyűltek, sz imádkoztak, sz ezeknek vót egy csoport. Azok kimentek búcsúval, sz mind azt imitálták, Szentlélek mikor jött le.(E. P.)

A moldvai csángók hite szerint a felkelő napban a Szentlélek képét látják röpködni. A csíksomlyói búcsúra ellátogató csángók a Kis-Somlyón lévő Salvator-kápolnánál is énekelve és imádkozva várják pünkösd hajnalán a nap feljöttét, várják a Szentlélek megjelenését.

Búcsúszók, kik mentek a fődön, elindultak három-négy napval hamarább, me messze vót. Tőlünk, innét, lenne vaj 180 km. Sz mentek itt ki, hol vótak katolikusz faluk, csángó faluk. Úgy mentek, hogy érjenek oda egy ullan faluhoz. Azok tudták hogy kell jöjjenek várták, sz vélik indultak ők isz. Palánkától úgy ment a zegisz fődön, a tavaly isz, zászlóval, papokval, csengetőkvei. Sz mondják vala, hogy minden faluba, hol csángók vótak, ott megtáplálták őköt, megháltak sz még mentek elé, míg kiértek Szomolóra. (E. P.)

Régen voltak búcsúvezetők is, olyan emberek akik sokféle imádságot és éneket ismertek, akiket a közösség is tisztelt és hallgattak rájuk. Vót őrökké egy ullan, hogy mondjam, kántor. A kiár nem vót elsző kántor, de küsszebb kántor, mellik énekelt. Akkor nálunk magyarul mondták a miszét isz, mindent, a zegész magyarul énekelt. A vót kiár a mosulom a zenyém, Erdei Jánosz, osztán Pap Antal, neki irászai vótak ő mikor kellett, énekelt magyarul. Zászlót vittek, egy-egy-két zászlót, feszületet vitték Kinn énekeltek akkor a zegész tudott. (E. P.)

A zarándokokat, akik a keresztaljával érkeztek, harangszó köszöntötte Somlyón. A keresztalja érkezéskor bevonult a Mária-szoborhoz és köszöntötte azt. A zászlókat meghajtották háromszor, énekeltek és imádkoztak. A búcsúsok gyóntak és áldoztak, hogy a kegyelem állapotába juthassanak és teljes búcsút nyerhessenek.

A moldvai csángók a templomalvás szokását is megőrizték. Ennek a szokásnak kultikus gyökere az a hiedelem, hogy ha a csodatévő szobor közelében imádkoznak és alszanak, hamarabb megtörténik lelki és testi baják gyógyulása. Kiértünk a tavaly pénteken éjjel, azon éjen bementünk a templomba, foglaltunk mü isz egy hélet, feljártunk Szűz Máriához, metörültük a lábait, tettünk még pénzt, lejöttünk imádkoztunk egész éjen. (E. P.)

Az ünnepi nagymisére felsorakozó keresztalják felvonulásakor a záró keresztalját a moldvai magyarok alkotják.

A csángók magukkal hozott kendezőt vagy törülközőt, zöld ágakat és virágokat érintenek a Mária-szobor lábához. A törülközővel betegség idején megtörülköznek, az ágakat a szentképek mellé teszik, a virágokból teát főznek maguknak vagy az állatoknak. Vannak, akik a búcsúból hozott ágakat a veteményeskertben szúrják el, a hiedelmük szerint ez elűzi a kártevőket.

Emléktárgyakat is visznek haza a búcsúról: keresztet, szentképet, olvasót, parecskát; mindezt megszenteltetve, bajelhárító erőt tulajdonítanak nekik.

Űrnapja

A Szentháromság vasárnapját, a pünkösd utáni első vasárnapot követő csütörtök. Munkatilalom kötődik ehhez az ünnephez. A szentmise után körmenetet tartanak, és kislányok virágszirmokat hintenek. Űrnapján csánnak bordékot zöld levélből, négyet a templom elé ótárokval. Felöltöztetik lepedőkvei, kovórokval szépen, tesznek képeket, szobrokat isz. Templomból indulnak, megkerülik, az ótároknál imádkoznak, leánkák hintik a virágot, sz még mennek vissza a templomba. Elől ménen a feszület, osztán a legények, a férfiak, osztán a leányok sz a végin a zasszonyok Azok a leánkák, mellikek hintik virágot, fel vannak öltözve csak fehérbe, korona a fejiken. Szentelnek virágokat isz, hozzuk haza, mindennek jó, úgy hisszük mük Betegszégre csánnak csajt. (E. P.)

Szent Antal napja (június 13.)

Páduai Szent Antal az a szent, akihez a bogdánfalvi katolikusok Szűz Mária után a legtöbbet imádkoznak, a közbenjárását kérve. Közkedveltségéről tanúskodik a sok Szent Antal-szobor a faluban meg az ő tiszteletére állított nagyszámú kereszt. Alamizsnát adnak a szegényeknek ezen a napon, mert Szent Antal a szegények pártfogója. A faluban élő román, ortodox vallású emberek is tisztelik, ők is imádkoznak hozzá. Ő csudát csán. Neki erőszt szokan imádkoznak, kiár a románok isz, pedig nem a zők szentik, Antal nincs nálik, de úgy isz tarcsák, met ő szent vót, csudát isz csánt, minden módút. Né, ién isz Szent Antalnak imádkozok. (E.P.)

Ezen a napon búcsút tartanak a közeli Forrófalván (Kákován), melyre Bogdánfalvából is sokan ellátogatnak. A templomban két szentmisét mond a pap, melyek befejezésképpen a Szent Antal-litaniát is elmondják.

Szent Ilona ünnepe (augusztus 18.)

Az ünneplő megemlékezés színhelye ezen a napon a Szent Ilona-kápolna a hozzá tartozó kálváriával. A kápolnának nincs harangja, de a búcsú napjára kivisznek egy kisebb harangot oda, és azzal jelzik a szentmise kezdését, az áldozást és a végét. Régebben sokan eljöttek erre az ünnepségre más falvakból is, mostanában az idegen résztvevők száma csökkent. A misekezdés előtt a búcsúsok végigjárják a keresztutat, és elmondják a keresztúti ájtatosság imádságait a stációknál, két stáció között haladva pedig énekelnek.

Kisasszony (szeptember 8.)

Szűz Mária születésének emléknapján van Bogdánfalva templombúcsúja: Szenvedejin, vaj még hamarább készítik fel a templomot szépen. Vagyon nálunk isz ott egy grota künn, ott mondják a miszét isz. Csánnak kórt, akik énekelnek. Jő a világ, szók világ van. Jőnek a papok, jő tizenöt pap vaj húsz, adicá hova ménen miénk, el jőnek azok isz. Osztán van misze. Misze után a zegész menne, sz esznek sz isznak. A zifjúszág ménen kaminhoz, táncolnak. Mük osztán észtig illogatunk Doar való, kimenünk a miszére, imádkozunk, szépet prédikál a pap. Elrendíti a pap Mária honnat származik, kezdi Dávidtól.

Régebb Bogdánfalvába is csoportosan, kereszttel, zászlókkal és lobogókkal, imádkozva és énekelve érkeztek a keresztaljakba tömörült búcsúsok, ma már ez nem szokás. A falubeliek meghívják és vendégül látják az idegenből érkezetteket, megtáplálják őket.

A búcsú napján vásár van a templom előtti téren, ahol emléktárgyakat, szentképeket, olvasókat, érmeket és kereszteket is vásárolhatnak a zarándokok.

Szent Mihály napja (szeptember 29.)

Szent Mihálynak, az angyali seregek vezérének ünnepén a szomszéd falu, Nagypatak templombúcsújára mennek a bogdánfalviak.

Mindenszentek (november 1.)

Valamennyi szent együttes ünnepe, de a halottakról való megemlékezés napja is. Meglátogatják a temetőt, az elhunytak feldíszített sírján gyertyát gyújtanak. Az ünnepet sajátosan színező szokásokat is találunk Bogdánfalvában: Minden családban csánnak ételeket, s elviszik a szegényeknek pománába. Mász ad Iszten nevibe, mász ad, hogy imádkozzanak. Azon a nap a papok a temetőben vannak, két-három pap, sz ők fizetési által mondanak, nálunk úgy mondják, prohod. Mint mondom, adnak Iszten nevibe ételt isz, bort isz, ki mit akar, a hóttakér. A temetőben adnak kalácst, tőinek pálinkát, visznek galuszkát isz. Sz osztán addig isznak a hóttak, hogy a zemberek berúgnak. Égetnek gyortyát. A halottak esztéjin, adicű egy napval hamarább, egész éjen harangoznak, sz mászik éjen isz. Osztán azoknak, mellikek harangoznak, me nem csak egy harangoz, visznek bort, pálinkát, ételt. Jó dolog. (E. P.)

Tájszójegyzék

(Az adatközlőktől idézett szövegrészletekben előforduló tájszavak és román kölcsön-szavak magyarázatát tartalmazza.)

absztinenca - önmegtartóztatás kocina - gyöngyös fejdfsz
adicS-vagyis kór-kórus
boil-fest kórindái-kántál
bomboane - cukorka kókenya - kalácsfele
bordé-sátor kovór-szőnyeg
cigáje - finom gyapjúfonal kozonák - kalács
csaj-tea kukuruza - kukorica
csán-csinál kurtisszák - rövidítik
csipor-fozőfazék küsszebb - kisebb
doar való - így van rendjén, így illik mászkáltak - álarcosok
durrog - mennydörög megjár (valakit) - meglátogat
dutoktet-dom minden módú - mindenféle
elmutál - elköltöztet mormint - sir
elrendít-elmond mosulom - nagybátyám
édesznap - kisebb ünnep muhu - moha
eröszt - nagyon mutálódik - költözik
furtuna-vihar naverna - vecsemyeféle adventben
galuszka - töltöttkáposztához hasonló nálik - náluk
étel national - népviseletben
gátá-kész neany - néhány
grota-barlang nyakszér - nyakbetegség, torokfájás
hájtok-gyertek nyekáz - baj
ién-én nyirel - vőlegény
imitál - utánoz nyirásza - menyasszony
iveg-uveg ográda - udvar
kamin - művelődési ház ótott - kocsonya
kandella- füstölő pecsenye-hús
kiár-éppen pára-pénz, garas
parecska - érem, éremből készült szuve - szíve
nyakbavaló sztatuja- szobor
pászka - kalácsféle tokái - dongát ver
páter-pap toké - fára csavart vékony gyertya
pimpó - barka tyúkmon-tojás
plugusor - újévi román népszokás ullan - olyan
pomána - ajándék udő-idő
rítta - rajta vátnak-cserélnek
riva-rea verekedész - háború
rongya-ruha vet-ad
szentegyház - templom világ - nép, emberek
szenvedeje - előző nap (ünnep) zgárda - ékítmény az ünnepi viseletben
szírül vissza- fordul vissza  

Adatközlők

  1. Andor János, sz. 1914
  2. Andor Jánosné Ilona, sz. 1916
  3. Erdei Péter, sz. 1924
  4. Erdei Petemé, sz. 1929

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet