Előző fejezet Következő fejezet

SOMOGYI GYÖRGY FELÚJÍTOTT KŐTÁBLÁJA A CSALLÓKÖZI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL

Bevilagua Olga

Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely

 

 

Dunaszerdahelyen immár több mint negyven esztendeje működik a Csallóközi Múzeum az ún. Sárga kastély épületében, amely napjainkban is felújított állapotában várja a látogatókat. A múzeumi gyűjtemény kezelését és gondozását az érvényben levő és a Törvénytárban megjelent 115/1998-as számú törvény és az ezt kiegészítő 342/1998-as, valamint az 557/2004-es számú törvényrendelkezések alapján végezzük. A gyűjteményt (megközelítőleg kilencezer tárgyat) a tudományos szakágak szerint a következő csoportra osztjuk fel: néprajzi, történelmi, művészeti, régészeti, természettudományi és paleontológiái gyűjteményre. Hasonlóképpen van a tárgyak elhelyezéséül szolgáló raktárhelyiségek felosztása is. A gyűjteményt alkotó tárgyak számát tekintve az első helyen szerepel a néprajzi gyűjtemény (3 500 darab), a második helyen a természettudományi gyűjtemény (csaknem 2 000 darab), majd a történeti gyűjtemény (1 500 darab). A numizmatikai és a művészettörténeti tárgyak gyűjteményében 800-800 darabot, míg a régészeti gyűjteményben csaknem 300 darab tárgyat találunk.

A tanulmány témáját képező Somogyi emléktábla a múzeum történeti gyűjteményébe van bejegyezve a 890. gyarapodási számon, valamint a H-162-es számon. Mészkőből készült, nagysága 120 cm x 100 cm. A múzeum dolgozói 1973-ban a Somogyi család Síposkarcsán élő leszármazottaitól vásárolták meg (Síposkarcsa ma Egyházkarcsa közigazgatási része a Dunaszerdahelyi járásban). Súlyának és méreteinek köszönhetően hosszú ideig „díszlett" a múzeum parkjában egy viszonylag védettebb helyen a szabad ég alatt, kitéve az időjárás viszontagságainak.

Néhány évvel ezelőtt felkereste a múzeumot Zuzana Ludiková művészettörténész, a Szlovák Nemzeti Galéria és a SzTA Művészettörténeti Intézetének (Bratislava) munkatársa. Kutatásai során, melyeket a 16. századi kőemlékeknek szentelt, különös tekintettel a kőemlékeken megjelenített portréábrázolásokra, nagy figyelmet szentelt a Somogyi kőtáblának. „Ritka az ilyen emlék a hazai környezetben a 16. század utolsó harmadából (Mikó 1986, 103). Fél alakban ábrázolt szobrászati portrét Somogyi Györgyön kívül a kassai harangöntő Illenfeld András (tl587), az ocsovai kapitány Arnault János (f 1599) és a széleskúti mágnás Balassa Menyhért (tl586 a sírkő alapján) kapott síremlékén (Ludiková 2000-2004, 56)."

2004-ben a múzeum vezetősége a Trnava-i Kerületi Önkormányzat beleegyezésével hozzálátott az értékes műemlék restaurálási munkáinak megvalósításához. Az anyagi támogatás egy részét a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma által meghirdetett pályázatából, másik részét a múzeum fenntartójának, a Trnava-i Kerületi Önkormányzatnak hozzájárulásával biztosította be a múzeum. A munka elvégzésére a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Restaurátori Tanszékének szakemberét, Jaroslav Kuba szobrászművészt, főiskolai tanárt és munkatársait bízta meg. Közös megegyezés alapján elhatározták, hogy kiállítási célra elkészítik a restaurált kőtábla másolatát is. A restaurátori kutatás során fény derült a tárgy mechanikus változásaira, amelyekre feltételezhetően a családi kastély lerombolásakor került sor. Hiányzik az egész arc a kalap felső részével, a jobb kéz egy része a csuklótól és a bal kéz a könyöktől. A dombormű felső jobb sarkában még jól olvasható a következő háromsoros latin nyelvű felirat: GEORGIUS/ SOMOGDI/ d(E) ANNO/dor(mi)s (15)81.

A kőtáblát az első tisztító munkák elvégzése után a restaurátorok előkészítették a dombormű kiegészítésre szoruló részeinek újraformálására. A felújítási munkákhoz mintául szolgáltak: egy 19. századi ismeretlen festő olajfestménye, amely jelenleg a Somogyi család egyik tagjának magántulajdonában van, valamint a hasonló témájú történeti tanulmányok.

Somogyi György emléktáblája történetének megismeréséhez nagy segítséget nyújtott dr. Somogyi Mátyás, aki régóta foglalkozik a család, ill. a családi kastély történetével. A múzeum kézikönyvtárában található könyvek, folyóiratok közül a Vasárnapi Újság, amelyet Pesten 1858-ban Heckenast Gusztáv nyomdájában adtak ki, újabb forrásanyagot nyújtott a kőtábla történetének kutatásában. Az említett évfolyamban folytatásban közölték Ipolyi Arnold irodalmár, utazó, egyházi személyiség írását, amelyben leírja a 19. század második felében a Csallóközben folytatott utazásai során szerzett élményeit, tapasztalatait, alapos megfigyeléseit a táj jellegzetes építményeiről, történelmi emlékeiről, érdekességeiről. Utazásai során Ipolyi ellátogatott Karcsára is (az akkori időben ismert nevén Síposkarcsára), ahol még a Somogyiak kastélyának romjait láthatta, s amelyről a következőképpen írt: „...Sipos-Karcsa közepén állnak a Somogyiak kastélyának ... romjai. - Egy nagy tért négyszögben kerítő épületmaradvány, mellynek csupán keleti oldalán áll még egy magas fala csonka szöglettoronynyal. A mellette álló, romjaiból szegényesen épült ház előtt, az utczasorában feküdt egy nagy kődombormű faragványnyal. A le és felugráló falugyerkőczék épen gymnastikai gyakorlataikat tartják rajta. A dombormű mellképben, pánczélos, kócsagos kalpagu hőst mutat; alatta sár és portól lepett felírás (Ipolyi 1858, 40)."

A kastélyról, vagy nevezhetjük várkastélynak is, egy másik idézet dr. Somogyi Mátyás tollából: „ ... a családalapító derghi Somogyi György a régebbi Síposkarcsa ... belterületén vízzel telt árokkal körülvett, az árok felett kettős felvonóhíddal, s északi sarkában őrtoronnyal ellátott várkastélyt építtetett (Somogyi 2004,10)."

A már említett 19. századi olajfestmény alkotója is megörökítette a képen ezt az épületet. S íme, ez az olajfestmény inspirálta Lőrincz Zsuzsa grafikusművészt a vízárokkal körülölelt várkastélyról készített tusrajzára is.1 A Somogyi család múltját kutatók a levéltári forrásokból és a szakirodalomból merítve rámutattak, hogy a Somogyi család csallóközi ágát megalapító derghi Somogyi György Síposkarcsán felépíttette, és várkastélya falába elhelyeztette saját magát természetes nagyságában, vaspáncélos és sisakos harci öltözetben ábrázoló domborművét.

A kődombormű leírását Zuzana Ludiková a következőképpen jellemzi:

„A táblán már csak a kastélyépítő Somogyi György domborműves fél alakja látható épen, arcának portrévonásai elkoptak, a tábla alsó sarka letört, a feliratból néhány nehezen feloldható szófoszlány maradt meg. Jól látható viszont a családi címer az alak válla fölött. A pajzs kardot vivő leopárdot ábrázol, tekercsre helyezett sisakból kinövő foszladék kíséri. A tábla máig jól látható érdekessége György öltözete. Leopárdbőrös kacagányának apró mintái jól kivehetők az amúgy jócskán elkopott domborművön. A bal kéz és a jobb kézfej töredék a jellegzetesen kidomboruló párkányzatra támaszkodik, lezárva a kőtömb alsó részét. Az alak mögött a jobb sarokban szablya töredék nyomait fedezzük fel, melyet a jobbjában tartott. A párkányzaton eredetileg „fülkés" részben terjedelmes antik szöveg található. Ma már csupán töredékeket lehet belőle elolvasni. A szöveg tartalmát lejegyezték, amikor a táblára rátaláltak, ám a nehézkes megfogalmazás bizonyos kétségeket vet fel a másolat pontosságát illetően. így hangzik: (STAS LEOPARDE MANU OPERIS FORTISSIMA FERRI,/ ROBARA GENTIS EXTOLLIS NOMEN AD ASTRA TUAE./ TE DEUS EVEXIT SOMOGYI DE PULVERE VIRTUS./ STABIT IN AETERNUM, STETQUOQUE STRUCTA DOMUS." A fejnél újabb feliratot láthatunk, habár nehezen olvasható: „GEORGIUS/ SOMOGDI/ d(e) ANNO/ dor(mi)s (15)81. A címer viszonylag jó állapotban maradt meg (Ludiková 2000-2004, 54). "

A források alapos kutatása során Somogyi György életéről további adatokat ismertünk meg 19. és a 20. század fordulóján kiadott genealógiai szakirodalomból. A korabeli Magyarország nemesi családjegyzékeiben kutatva összeállt a család származási rendje (Nagy 1863; Borovszky é.n.). A kutatásban további fontos forrásanyagként szerepelnek a csaknem száz évvel később szlovák és magyar nyelven megjelent kiadványok (Pongrác-Stresnák-Ragác-Federmayer 2004, 367; Federmayer 2003; Novák 1980; Somogyi 1997, 2003, 2004).

Ki volt derghi Somogyi György (1557-1593)? A Somogyi család csallóközi ágának megalapítója volt. Kisgyermekként Somogy megyéből került a Csallóközbe a 16. század második felében, az Amadé család birtokára. „1564-ben I. Ferdinánd királytól a karcsai Karcsay Mihály és Mátyás kihalt családi ágának birtokait adományként megkapta. A következő területekről volt szó: a mai Egyház- és Királyfiakarcsák határában fekvő Diak-Karcsa, Barthal-Karcsa és László-Karcsa. Később Sipos-Karcsán is szerzett birtokot, ahol 1581-ben megerősített kastélyt építtetett (Pongrác-Stresfiák-Ragác-Federmayer 2004, 366)" Feleségül vette Erzsébetet, Amadé László leányát, még nagyobb birtokra tett szert és a vármegye leggazdagabb nemesei közé tartozott. Frederik Federmayer idézett művéből kísérhetjük tovább a család György ágának fejlődését. „A Somogyiak második generációjának tagjai többnyire a katonai pályán tevékenykedtek. A családból leginkább Somogyi Mátyás emelkedett ki. 1605-ben csallóközi, tatai és gesztesi főkapitánnyá nevezték ki. Érdemei elismeréséül az uralkodó bárói rangra emelte. Ezután a nógrád megyei Gyarmat várában volt főkapitány (még 1619-ben is). Pozsonyban való tevékenykedésének személyes okai voltak. Habsburg-párti nézetei miatt családjával együtt itt rejtőzködött Bethlen hajdúi elől. 1605-ben pedig Bocskai hadai elől menekült Pozsonyba, mert a csallóközi kastélyát nem találta elég biztonságosnak. 1624-ben, tekintettel magas korára, személyesen nem vett részt a felkelők elleni harcokban. Testvérei közül Somogyi Albert (fl631 után) tűnt ki. 1616-ban az érsekújvári lovasság kapitánya volt. Később Lengyelországba ment, ahol a király szolgálatában álló magyar katonák kapitánya lett. Somogyi Wolfgang (fl606 előtt) Sümeg várának elöljárója volt (1593), később 1604-ben Győr városa és erődítményének alkapitánya (Federmayer, 2003, 256)".

Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a szakszerű kezeléssel és konzerválással a kőtábla fizikai állapotát hosszú időre biztosítottuk. A restaurátorok műhelyéből az eredeti kőtábla a múzeum épületébe, a Sárga kastély előcsarnokába került, a műkőből készített másolatot a múzeum udvarán helyeztük el.

 

Felhasznált irodalom:

BOROVSZKY, Samu:

Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye. Budapest: Apolo.

FEDERMAYER, Frederik:

2003 Rody starého Prešporka. (Genealogicky rozbor obyvatel'stva a topográfia mesta podl'a súpisu z roku 1624). Bratislava. 256.

IPOLYI, Arnold:

1858 Csallóköz műemlékei. In: Vasárnapi Újság. Pest: Heckenast Gusztáv, V. évf., 4. sz., 40.

1994 Csallóköz műemlékei. Csallóközi Kiskönyvtár, Bratislava: Kalligram, 211.

LUDIKOVÁ, Zuzana:

2000 - 2004 Pamatná tabul'a Juraja Somogyiho. In: Spravodaj múzea - Múzeumi Híradó. Dunajská Streda, XXII. évf., 53-56.

MIKÓ, Árpád:

1986 Jagello-kori reneszánsz sírköveinkről. In: Ars Hungarica XIV, 1. sz., 103.

NAGY, Iván:

1863 Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór.

NOVAK, Jozef:

1980 Rodové erby na Slovensku. Martin: Osveta.

PONGRÁC, Denis - STRESNÁK, Gábor - RAGÁC, Radoslav - FEDERMAYER, Frederik: 2004 ŠTachta bratislavskej stolice. (Series Nobilium - Heraldicko-genealogicky lexikon). Bratislava: Agentura Luigi, 366-367.

SOMOGYI, Mátyás:

1997 Karcsai olvasókönyv. Fejezetek a csallóközi Karcsa nevű falvak történetéhez. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.

  1. A szent király hűséges fiai. Adalékok a csallóközi Karcsa nevű falvak történetéhez.

    Král'ovicove Kracany: Obecny urad Kráfovicove Kracany.
  2. A derghi és karcsai Somogyi család címere. (Erb rodu Somogyiovcov z Derghu a

    Kračian). Praha - Šipošovske Kracany - Győr: Súkromné vydanie.

 

 

THE RENOVATED STONE TABLET OF GYÖRGY SOMOGYI IN THE COLLECTION OF THE MUSEUM OF ZITNY OSTROV

Olga Bevilagua Museum of Zitny Ostrov, Dunajská Streda

Summary

The Museum of Zitny Ostrov in the town of Dunajská Streda purchased the stone tablet of György Somogyi from the descendants of the Somogyi family, living in Šipošovske Kracany (Siposkarcsa, today part of Kostolné Kracany), in 1973. György Somogyi (1557-1593), the founding member of the collateral line of the Somogyi family living on the Rye Island (Zitny ostrov-Csallóköz) and coming originally from the Transdanubian Area, married Erzsébet Amadé. Through this marriage, he gained estates also in the central parts of the Rye Island, that is in the areas of Šipošovske Kracany (Siposkarcsa) and Kostolné Kracany (Egyházaskarcsa). The tombstone on the grave of György Somogyi was renovated in 2004 under the financial support of the Slovak Republic Ministry of Culture and the Trnava District Self-Government. The restoration of the stone tablet was carried out by Jaroslav Kuba and his team at the Faculty of Restoration of the Fine Arts College in Bratislava. After the cleaning phase, the restorers conserved the stone tablet and replaced the missing parts (face, hand) on the basis of the existing documents and specialized literature. The renovated stone tablet can be seen in the yard of the Museum.

 

 
A Somogyi-kőtábla restaurálás előtti állapota. A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum Fotótára. Fotó: Andrejkovics Pál, 2004. Stone Tablet of Somogyi, before renovation. Museum ofZitny Ostrov in Dunajská Streda - Photo Archives. Photo by Pál Andrejkovics, 2004.
 
 
Somogyi György arcképe. 19. századi ismeretlen festő alkotása, olaj. Fotó: Somogyi Mátyás, 2005. Oil painting of György Somogyi, made by an unknown painter in the 19th century. Photo by Mátyás Somogyi, 2005.
 
 
Somogyi György emléke, Vasárnapi Újság, 1858, V. évf., 4. sz., 40. A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum Fotótára. Relief of György Somogyi, published in the newspaper "Vasárnapi Újság" in 1858, Volume V, No 4, p. 40. Museum ofZitny Ostrov in Dunajská Streda - Photo Archives.
 
 
A relief a restaurálás után. Fotó: Bevilagua Olga, 2007. The Relief after its restoration. Photo by Olga Bevilagua, 2007.
 
 
A Somogyi-kőtábla másolata a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum parkjában. Fotó: Danter Izabella, 2008. Copy of the Relief of Somogyi in the park of the Museum ofZitny Ostrov in Dunajská Streda.Photo by Izabella Danter, 2008.
 
 
A Musaeum Hungaricum IV. A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja c. konferencia résztvevői, Somorja, 2007. október 25. (Gudmon I., Jacsmenyik J., Agócs A., Lelkes V., B Kovács I., Hushegyi G., Sipos Sz.). Fotó: Németh Tibor, 2007. Participants of Musaeum Hungaricum TV. Objects in the Inheritance of Hungarians in Slovakia and Their Museological Documentation, Šamorin, 25 October 2007 (I. Gudmon, J. Jacsmenyik, A. Agócs, V. Lelkes, I. B Kovács, G. Hushegyi, Sz. Sipos). Photo by Tibor Németh, 2007.
 
 
A Musaeum Hungaricum IV. A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja c. konferencia résztvevői, Somorja, 2007. október 25. (Petőcz K., K. Babicová, Balázs Gy., Pálinkás T., Jacsmenyik J., Agócs A., Keppert J., Perger Gy., Paterka P., Gaucsík I., Lelkes V.). Fotó: Németh Tibor, 2007. Participants of Musaeum Hungaricum IV. Objects in the Inheritance of Hungarians in Slovakia and Their Museological Documentation, Šamorin, 25 October 2007 (K. Petőcz, K. Babicová, Gy. Balázs, T. Pálinkás, J. Jacsmenyik, A. Agócs, J. Keppert, Gy. Perger, P. Paterka, I. Gaucsik, V. Lelkes). Photo by Tibor Németh, 2007.

Jegyzetek:

  1. A mű fényképét dr. Somogyi Mátyás bocsájtotta rendelkezésünkre.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet