-
   
Előző fejezet Következő fejezet

A vajdasági magyar népesség fejlődésének fő vonulatai napjainkig

 

MIRNICS KÁROLY

A Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban 1991-ben a magyar népesség legnagyobb része a Szerb Köztársaságban, ezen belül pedig Vajdaságban élt, s annak északi, Magyarországgal, Romániával és Horvátországgal határos részén helyezkedett el. Ez a terület a történelmi Magyarország részét képezte a török megszállásig, majd 150 éven keresztül török fennhatóság alatt állt. A karlócai béke (1699) megkötése után a Habsburg Monarchia részévé vált egészen 1864-ig, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia részévé 1918-ig, de ismét a Magyar Királyság részeként a birodalomban. Az 1918 után megalakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a trianoni nagyhatalmi döntéssel ezt a területet kiszakította a Magyar Királyságból. Az 1929-ben megalakult Jugoszláv Királyságban ez a terület mint Dunai Bánság szerepel.

A mai Vajdaság területe 21 680 m2, lakosainak száma 1991-ben 2.013 889 fõ volt. Három nagy tájegység képezi, amelyeket a Pannon síkság nagy folyói választanak el egymástól:

 

Bácska 8 956km2 984 511 lakos
Bánság 8 886 km2 680 347 lakos
Szerémség 3 838 km2 349 031 lakos

 

Vajdaság, a belgrádi ipari medence kivételével, csaknem minden tekintetben a JSZK legfejlettebb része. Szerbia itt kapcsolódik Közép-Európához könnyen járható szárazföldi és vízi útjaival. Vajdaságban van a JSZK megművelhető mezőgazdasági földjeinek 29% és Szerbia megművelhető földjeinek 35%-a, a szántóföldek 42%-a illetve 46%-a, a búzatermés 53%-át illetve 59%-át Vajdaság adja, a kukorica 43%-a illetve 44%-a, a cukorrépa 87%-a illetve 87%-a Vajdaságban terem, a gyümölcs 20%-át illetve 22%-át itt termelik meg, a hústermelés 36%-a illetve 40%-a innen kerül ki, a földgáz és a kőolaj 100%-át itt termelik ki. Vajdaság adja a behozatal 33%-át illetve 35%-át, a kivitel 26%-át illetve 32%-át, holott népességének aránya Jugoszlávia, illetve Szerbia össznépességében csak 19% illetve 25%. Vajdaság adja az ország élelmiszeriparának 58%-át.

Szerbia, illetve Vajdaság népességének száma az elmúlt 100 évben a következőképpen alakult:

Szerbia Köztársaság mai területe népességének alakulása 1880-tól 1991-ig (népszámlálási adatok)

Népesség  1880  1890  1900  1910  1921  1931
Szerbiai összesen 3 323 732 3 990109 4 540 037 5 147 709 4 807 605 5 726 600
 magyar  ...  ....  ...  ...  373 001  ...
Központi Szerbia 1 895979 2 344 190 2 718 006 3 146 605 2 856 879 3 569 842
 magyar  ...  ....  ...  ...  3137  ...
Vajdaság 1 178 046 1 331 437 1 432 120 1 503 904 1 521 716 1 624 158
 magyar  268 300  ...  378 634  424 555  371 006  376 176
Kosovo  249 707  314 482  389 911  497 200  429 010  532 000
 magyar  ...  ....  ...  ...  12  

 

   1948  1953  1961  1971  1981  1991
Szerbia összesen 6 527 966 6 979154 7 642 247 8 446 591 9 313 677 9 778 991
 magyar  433 701  441 907  449 587  430 314  390 468  343 942
 Központi Szerbia 4 136 934 4 458 394 4 823 274 5 250 365 5 694 464 5 808 906
 magyar  4 686  6 403  6 816  6 279  4 965  4 309
Vajdaság 1 663 212 1 712 619 1 854 965 1 952 533 2 034 772 2 013 889
 magyar  428 932  435 345  442 561  423 866  385 356  339 461
Kosovo  727 820  808 141  963 988 1 243 693 1 584 441 1 956 196
 magyar  83  159  210  169  147  142

Forrás: Hivatalosan közzétett végleges népszámlálási adatok alapján végzett átszámítás Vajdaság mai területére. A magyar népesség anyanyelv szerinti kimutatása (1953-ig), illetve nemzetiségi hovatartozás szerint (1961-tõl).

Megjegyzés: A magyarok száma 2 402 fő volt Belgrádban 1991-ben.

Szerbia mai területének népessége az elmúlt 111 évben (1880 és 1991 között) csaknem megháromszorozódott (a növekedés indexe 294), a Központi Szerbiáé megháromszorozódott (a növekedés indexe 306), Kosovo-Metohija tartományé viszont az albán demográfiai robbanás következtében nyolcszorosára növekedett (a növekedés indexe 814). Mivel Vajdaság népessége számának a növekedési indexe 169-et mutat, megállapítható, hogy az ország népessége itt növekedett leglassabban.

Vajdaság tájegységeit vizsgálva 1910–1991 között, azt látjuk, hogy a népességnövekedésben szintén különbségek mutatkoznak.

 

  1910 1991 index
Bácska 704 563 984 511 139,9
Bánság 563 672 680 347 120,7
Szerémség 235 669 349 031 148,5

 

 Bácskában, mint ahogyan az adatokból is kitûnik, kétszer gyorsabban növekedett a népesség, mint Bánságban, és negyedével lassabban, mint Szerémségben. A szerbek Bácskának mindig is különleges stratégiai jelentõséget tulajdonítottak, és ezért ezt a területet célozták meg mindig a legnagyobb állami betelepítések mind a két világháború között, mind pedig a második világháború után, de napjainkban is. E területen történt a múltban a legnagyobb méretû emberirtás, de a népesség kitelepítése és elüldözése is. A Magyarországgal határos területek betelepítését a múltban szigorúan bizalmas kategóriaként kezelt állami program irányította, függetlenül a hatalom változásaitól.

Az őslakos magyar népesség Vajdaságban

A török hódoltság kezdetéig a túlnyomórészt magyarlakta települések hálózata lenyúlt egészen a Száva folyóig, és néhol behatolt Šumadija területére is. Erről sok topográfiai anyag tanúskodik. A törökökkel folytatott háború során Délvidék magyar népessége szinte teljesen kipusztult, vagy elmenekült. Bácska és Bánság elnéptelenedett. A magyarok helyét azonban elfoglalták az ugyancsak a törökök elől menekülő szerbek. Ez a népesség nagyon gyér volt. A XVII. század végére Bácska, Bánság és Szerémség népessége túlnyomórészt balkáni eredetű lett. A szerb népesség nagyon kisszámú volt. Csak az 1690-es nagy szerb vándorlás erősítette meg jobban a szerb népesség jelenlétét a térségben. A törökök kiűzése után megindult e térség újratelepítése a Habsburg császárság állami támogatásával, a feudális és egyházi nagybirtokok kialakításával és magánúton is. Mária Terézia uralkodása alatt elkezdődött a nagyméretű német betelepítés (1749–1779), s ez folytatódott II. József uralkodásának ideje alatt is (1780–1787). Ekkor a Magyar Királyság területére a 67 év alatt mintegy 1 800 000 ember települt be (utódaikkal együtt 2 800 000). A Bánság lakossága 1720-tól mintegy tizennyolcszorosára nőtt, Bácskáé pedig megkétszereződött. A császári betelepítések ellenére 1787–1850-ig a magyarok száma Magyarországon 2 300 000-rõl 5 000 000-ra növekedett, s ezáltal arányuk az össznépességben 29%-ról 44%-ra ugrott. Magyarország összlakossága 1847–1850 között 8 000 000 főről 11 363 000 főre növekedett. A népszaporulatuk alapján a magyarok száma 1850-ben csak 3 270 000 lett volna, de mintegy 1 700 000 fő is beolvadt a magyarságba. A szerb etnográfusok és demográfusok véleménye is megegyezik abban, hogy ez a beolvadás a XIX. folyamán teljesen észrevétlenül, minden állami erőszak nélkül ment végbe. Több tényező is elősegítette ezt az erőszakmentes beolvadást a magyarságba, ezek közül a leglényegesebb a feudális dinasztikus tudat továbbélése és a nemzeti tudat lassú ébredése a tőkésedő-iparosodó és urbanizálódó Magyarországon.

1864-ben létrejött az osztrák-magyar kiegyezés, 1866-ban Ausztria elszakadt Németországtól, és nem sokkal később, 1867-ben Magyarország és Horvátország között is megszületett a kiegyezés. Ettől kezdve a bácskai és bánsági térségben még nagyobb méreteket ölthetett a magyar visszaköltözés. 1850–1869 között a magyarok száma az össznépesség arányában ugyan még stagnált: 44%-ról csupán 44,4%-ra nőtt; a Bach-korszak következtében ugyanis egy időre megállt vagy lelassult az asszimilációs folyamat. Így is azonban a magyarok száma a 13 579 000 fős össznépességben már 6 027 000 fõt tett ki, vagyis kizárólag a magas természetes szaporodás következtében újabb 1 027 000-rel nőtt. Csak 1867 után erősödött meg ismét a németek, zsidók és más nemzetiségűek állami erőszaktól mentes beolvadása a magyarságba. Ugyanis 1867–1910-es időszakban Magyarország össznépessége újabb 34,5%-kal nőtt: 13 579 000-rõl 18 264 000-re, a magyarok száma pedig 65%-kal emelkedett: 6 027 000-rõl 9 944 000-re. A nem magyarok számának növekedése jóval szerényebb volt, és csak 10%-ot tett ki: a számuk 7 552 000-rõl 8 320 000-re nőtt. Ennek alapján megállapítható, hogy az össznépesség növekedése 4 685 000 főt tett ki. Ebből a magyarokra 3 917 000 fő jutott, vagyis a növekedés 83,5%, a nem magyarokra 768 000 fő jutott. A magyar gyarapodás tisztított száma 3 149 000 volt. A fentiek következtében a magyarok száma Magyarország össznépességében 44,4%-ról 54,5%-ra ugrott 1910-re. Feltételezhető, hogy ebben az időszakban a magyarok száma a természetes szaporodás útján 572 000 fővel, más etnikumok beolvadása útján a magyarságba pedig 2 782 000 fővel nőtt. Mivel ebben az időszakban nagyméretű volt a külső vándormozgalom is, az asszimilációs folyamat valós méretét mégsem lehet megállapítani egészen pontosan.

Az előző folyamatok következtében a szerb népesség aránya Bácskában is a korábbi 72%-ról 1720-ban mélyen 50% alá zuhant. Ugyanis egész Magyarország területén 1797-ben kevesebb mint 300 000 szerb élt, a szerb püspökség összeírásai szerint is. A püspökségi összeírások 1847-ben a szerbek számát 420 000, 1867-ben pedig 410 000 főben állapították meg. Mindennek ellenére még 1880-ban is a szerbek (többi délszláv elemmel együtt) Bácska és Bánság népességének 27%-át, a magyarok pedig csak 22,6%-át képezték. Itt figyelembe kell venni azonban azt is, hogy csak az 1880-as évtõl kezdõdõ népszámlálások kezdték gyűjteni a népesség anyanyelvi és nemzeti hovatartozás szerinti adatait.

Ismeretes az is, hogy az 1880-as évtõl kezdve kétszer gyorsabban nõtt a magyar népesség száma a városokban, mint a nem magyaroké. Ugyanis 1880–1910 között Bácska és Bánság legnagyobb városainak magyar népessége 52 034 fõrõl 102 591 fõre nõtt. Újvidék, Zombor, Szabadka, Kikinda, Becskerek, Pancsova, Versec és Fehértemplom városok lakosságában a magyarok aránya 26,5%-ról 37,8%-ra nõtt. Ezzel párhuzamosan terjedt a magyar nyelv ismerete is. Míg 1880-ban a magyarok Magyarország össznépességének 48,5%-át adták, a magyar nyelv ismerete és használata 55,7%-os volt. A nem magyarok 13,8%-a is ismerte és használta a magyar nyelvet a közéletben, sõt a családban is. Viszont 1910-ben már Magyarország össznépességének 54,5% volt magyar, a magyar nyelvhasználat és ismeret pedig kiterjedt az össznépesség 64,7%-ára. Ez arra utal, hogy a nem magyarok 22,5% is értette és használta a magyar nyelvet. Bácskában és Bánságban ez a folyamat még kifejezettebb volt: 1890-ben az össznépesség 33,4% ismerte és használta a magyar nyelvet (571 741 fõ), 1910-ben már 45,6% (vagyis 882 905 fõ). Ez 55%-os növekedést jelentett. Mivel az akkori Bácska és Bánság össznépességének 25,6%-át (423 431 fõ), illetve 29,6%-át (571 883 fõ) volt magyarok alkották, nyilvánvaló, hogy a nem magyarok magyar nyelvismerete és nyelvhasználata növekedett 147 310 fõrõl 311 022 fõre, vagyis 163 712 fõvel. Ez azt jelenti, hogy arányuk az össznépességben megkétszerezõdött (11%-ról 22,9%-ra). Amíg azonban az egész Magyarországon a nemzeti hovatartozás és magyar nyelv ismerete és használata között csak 3%-os volt az eltérés, addig Bácskában és Bánságban ez az eltérés 6,9%-ot mutatott.

A városokban terjedt leggyorsabban a magyar nyelv ismerete és használata. A szerbek (kivéve Szabadkát) nem akarták használni a magyar nyelvet, viszont a németek, zsidók, szlovákok és más nemzetiségûek tömegesen tértek át a magyar nyelv használatára nemcsak a közéletben, hanem a családokban is. Számos utalás van arra, hogy a bácskai és bánsági városok népességének már 3/5 ismerte és elfogadta a magyar nyelvet. Jól látható ez városonként a következõ áttekintésbõl is:

 

  1880   1910  
  magyar nyelvismeret százalékban
Szabadka 51,3 62,6 58,7 80,4
Újvidék 26,9  42,8 39,7 64,5
Becskerek 19,3 47,8  35,2 61,3
Zombor 21,5 35,1 32,9  52,2
Kikinda 5,6 26,7 22,2 45,0
Pancsova 6,8 15,2 16,2 44,1
Fehértemplom 4,8 12,7 10,5 43,1
Versec 4,5 11,1 14,2 39,5

 

Már 1910-ben valamennyi bácskai és bánsági lakosság népességének 40%-a ismerte és használta a magyar nyelvet. 1890–1910 között Szerémségben növekedett a magyar nyelv ismerete mintegy 44%-kal. A magyarok száma 6,1%-ról 6,9%-ra növekedett, ugyanakkor a magyar nyelv ismerete 8,9%-ról 10,8%-ra emelkedett. Zimony lakosságának 20%-a 1910-ben a magyar nyelvet használta. Szükséges külön is kiemelni, hogy Bácska és Bánság térségében a magyar népesség természetes szaporodása kétszer intenzívebb volt, mint a szerbé. A múlt század utolsó évtizedeiben is a magyarok természetes szaporodása meghaladta az évi 10,7 ezreléket, a szerbeké viszont 4,8 ezreléket mutatott. Ez szinte azonos intenzitással folytatódott egészen 1918-ig. A magyar népesség természetes szaporodása az egész Habsburg Birodalomban a legintenzívebb volt egészen 1918-ig.

A magyar népesség helyzete 1918–1945 között

A magyarok természetes szaporodásának ereje az új délszláv államban azonnal megtört. Az új délszláv államalakulat minden politikai intézkedése 1918 után arra irányult, hogy ezt a népszaporodást letörje, és ez fokozatosan meg is történt. Ha az elsõ, 1921-es szerb népszámlálás adatait egybevetjük az 1910-es magyar népszámlálással, azt tapasztalhatjuk, hogy a mai Bácska, Bánság és Szerémség területén a magyar népesség ez alatt a rövid idõ alatt mintegy 53 549 fõvel csökkent. A magyarok száma 371 006 fõre esett vissza. Az össznépességbeli arányuk 24,4%-ra zuhant. A magyarok elvesztették a természetes szaporodásból várható 42 077 fõs növekedést is, úgyhogy a népességcsökkenés valóságos mérete 95 837 fõt tett ki. Bácskából és Bánságból szinte azonnal (1918–1924 között) Magyarországra költözött 35 249 magyar. Ennek következtében Bácskában a magyarok száma 1910–1921 között 30 3171 fõrõl 260 998 fõre csökkent (a fogyatkozás 39 563 fõ). A Bánságban a magyar népesség 112 783 fõrõl 98 471 fõre csökkent (14 312 fõvel lett kevesebb). Ennek következtében Bácska összes népességében a magyarok százalékos aránya 43,0%-ról 35,5%-ra romlott. A Bánságban a magyarok százalékos aránya az össznépességben 20,06-ról 17,5% mérséklõdött.

Azzal a szándékkal, hogy tovább csökkentsék a magyarok (és németek) százalékos arányát, és megállítsák természetes szaporodásuk intenzitását Bácska és Bánát területén, nem sokkal azután, hogy birtokba vették ezeket a területeket, olyan elképzelések és nemzeti programok születtek, hogy ezekre a területekre sürgõen be kell telepíteni 500 000 szerbet. Mint ismeretes, ez a szerb nemzeti program ebben a méretében nem valósult meg a két háború között. Ugyanis az államilag irányított betelepítés mindössze 92 905 szerbet ölelt fel.

Vajdaság népessége tájegységei szerint

- népszámlálási adatok alapján -

   1869  1880  1890  1900  1910  1921
Vajdaság 1 151 066 1 178 046 1 331 437 1 432 120 1 503 904 1 521 716
 magyar  ...  268 300  ...  378 634  424 555  371 006
Bácska  518 110  549 696  621 960  665 310  704 563  735 114
 magyar  ...  ...  ...  ...  303 171  260 998
Bánság  473 972  466 534  515 807  549.86  563 672  557 888
 magyar  ...  ...  ...  ...  112 783  98 471
Szerémség  158 984  161 816  193 670  216 824  235 669  228 714
 magyar  ...  ...  ...  ...  8 601  11 537

 

   1931  1948  1953  1961  1971  1981  1991
Vajdaság 1 624 158 1 663 212 1 712 619 1 854 965 1 952 533 2 034 772 2 013 889
 magyar  376 176 428 932 435 345 442 561 423 866 385 356 339.461
Bácska 784 896 822 195 848 397 910 981 960 001 1 010 641 984 511
 magyar 259 355 306 578 310 420 318 867 311 379 286 732 256 795
Bánság 592 372 615 788 624 099 664 301 666 559 673 735 680 347
 magyar  99 628 113 371 113 523 112 785 103 093  91 259  76 629
Szerémség 246 890 225 229 240 123 279 683 325 973 350 396 349 031
 magyar  17 193  8 983  11 402  10 909  9 394  7 365  6 037

 Forrás: Hivatalosan megjelentetett statisztikai közlönyök alapján a végleges népszámlálás adatai, átszámítva Vajdaság tájegységeire. A magyar népesség anyanyelv szerinti kimutatása (1953-ig), illetve nemzetiségi hovatartozás szerint (1961-tõl)

A monarchofasiszta nagyszerb hegemóniához igazodó Jugoszláv Királyságban tökéletesen kidolgozták és tökélyre vitték a magyar és a többi kisebbség elnemzetlenítésének módszereit. Ezek a következõk voltak: 1. a szerb többség biztosítása minden helységben, 2. erõszakos beolvasztás, 3. a depopulációs folyamatok kiváltása a nemzetiségi többségû területeken, 4. a nemzetiségieknek a városokból való kiszorítása, illetve a városokban történõ proletarizálása, pauperizálása és elnyomása, 5. a elvándorlásra és emigrálásra kényszerítés módszereinek alkalmazása. Mindezek következtében a magyar népesség természetes szaporodásának jelentõs részét elvesztette. Az 1931-es jugoszláv-szerb népszámlálás a magyarság számának jelentéktelen növekedésérõl tanúskodik. Üldöztek mindenkit, aki magyar akart maradni vagy lenni. A hivatalos és nagyon hiányos rendõri kimutatások is arra utalnak, hogy 1941-ig legalább 60000 ember vándorolt ki a Bácskából és Bánságból tengerentúli országokba. Ezek úgyszólván kivétel nélkül magyarok és németek voltak. Az 1931-es népszámlálás 376176 magyar anyanyelvû lakost vehetett számba Vajdaság mai területén. Ekkor azonban százalékos arányuk már csak 23,2%-ot tett ki az össznépességben, a szerbeké viszont 37,8%-ra nõtt. Ennek következtében 1910–1931 között Bácskában 26, Bánságban 21, Szerémségben 6 magyar többségû település vált szerb többségûvé.

Az 1941–1945-ös idõszakban dramatikus változások történtek a vajdasági magyarság összetételében. Közvetlenül a második világháború kezdetén 13200 bukovinai, 161 moldvai, 2325 vitézi családhoz tartozó magyart telepítettek a Bácskába. Ezenkívül a magyar hatóság létrehozása által Bácskába költözött mintegy 20000 tisztviselõ, katona, rendõr és más hivatalnok. Ennek és más tényezõknek következtében ismét növekedett a magyarok aránya Bácskában anyanyelv szerint 45,4%-ra, nemzetiségi hovatartozás szerint pedig 47,2%-ra . Az 1941-es bácskai népszámlálás és más becslések arra utalnak, hogy Vajdaság mai területén akkor 456 770 magyar élt. Csak néhány évvel késõbb, 1944-ben elhurcoltak a Bácskából kb. 11 000 magyar anyanyelvû zsidót. Az 1944–1945-ös idõszak a megtorlás idõszaka volt. Ekkor ismét visszaállították a szerb államhatalmat, ismét tragikus következményekkel. Szerb állambiztonsági tisztek beismerése szerint is mintegy 20 000 bácskai, bánsági és szerémségi magyar esett a megtorlás áldozatául. A beismerés alapján is 120 000 bácskai németet irtottak ki a koncentrációs táborokban. A korábban beköltözött 20 000 magyar hivatalnok azonnal elmenekült Bácskából, és úgyszólván a teljes németség (70 000 fõ) Bánságból. Ha mindez nem történt volna meg, a vajdasági magyarok száma jóval meghaladhatta volna a fél milliót 1945-ig.

A zsidók és németek elüldözésének és kiirtásának a késõbbiek során tragikus következménye és hatása lett a magyarok etnikai ellenállóképességére, egykori asszimiláló erejére és természetes szaporodására. A magyar etnikum teljesen egyedül maradt a nem sokkal később Vajdaságba betelepített harcos mentalitású, szerb, hegyi lakossággal szemben.

A magyar népesség helyzete 1945–1991 között

Az 1945–1948-as idõszakban Vajdaság területére 37 616 harcos családot, azaz 225 696 családtagot telepített le a szerb állami hatóság. Ebbõl szerb és Crna Gora-i nemzetiségû 202 623 fõ volt, vagyis az 1945-ben megállapított 1 376 804 fõs össznépesség 16,3%-a Vajdaságban. A kolonizáltak 400 000 katasztrális hold földet kaptak, s ehhez minden termelõeszközt és házat a belakoltatásukhoz. Az államilag megszervezett betelepítés és letelepítés megindított egy máig tartó folyamatos beköltözési folyamatot Vajdaság területére. Ugyanis az állam szerepét azután más politikai és félig állami szervek vették át és folytatták (a kommunista párt, a Harcos Szövetség, a hadsereg, a Szocialista Szövetség stb.). Az elsõ és a második világháború utáni nagyméretû, államilag megszervezett szerb betelepítések (Vajdaság "kolonizációja") a következõ 50 évben meghozták az eredményt. Vajdaság nagy történelmi múltú õslakos nemzetiségei az össznépesség arányában és abszolút számuk nagyságában is visszaesõben vannak. Vajdaság ugyan megmaradt még mindig sok nemzetiségû területnek, de történelmi múltú és õslakos nemzetiségeit más délszláv és balkáni eredetû nemzetiségek és etnikumok váltották fel. Valamennyiüket azonban mindjobban háttérbe szorítja a szerb nemzetiség, mely homogenizáló hatású valamennyire.

Vajdaság népességének összetétele anyanyelv (1953-ig) vagy nemzetiségi hovatartozás szerint (népszámlálási adatok)

  1910 1921 1948 1953 1961 1971 1981 1991
összesen 1503 904 1521 716 1663 212 1712 619 1854 956 1952 533 2034 772 2013 889
Crna Gora-i  ...  ....  30 589  30 561  34 782  36 416  43 304  44 838
horvát  34 089  128 510  134 232  128 054  146 341  138 561  109 203  98 025
macedón  ...  ...  9 090  11 689  15 190  16 527  18 897  17 472
muzulmán  ...  ...  1 050  10 537  1 630  3 491  4 930  5 851
szlovén  ...  ....  7 223  6 025  5 633  4 639  3 456  2 730
szerb  510 186  534 776  841 246  874 346 1 017 717 1 089 132 1 107 378 1 143 723
albán  ...  ...  480  965  1 994  3 086  3 812  2 556
osztrák  ...  ...  ...  69  48  38  88  ...
bolgár  ...  ...  3 501  3 706  3 852  3 745  2 525  2 363
cseh  ...  ...  3 976  3 480  3 086  2 771  2 012  1 844
görög  ...  ...  ...  451  396  296  340  483
olasz  ...  ...  192  196  214  211  146  ...
zsidó  ...  ...  ...  893  735  513  279  513
magyar  424 555  371 006  428 932  435 345  442 561  423 866  385 356  339 491
német  323 779  333 272  31 821  35 290  11 432  7 243  3 808  3 873
lengyel  ...  ...  ...  749  825  704  596  669
roma  ...  ...  7 585  11 525  3 312  7 760  19 693  24 366
román 75 223  67 678  59 263  57 236  57 259  52 987  47 289  38 809
orosz  ...  ...  5 148  3 318  3 009  2 082  1 046  1 019
ruszin  13 479  13 644  22 083  23 043  24 548  20 109  19 305  17 652
szlovák  56 689  59 540  72 032  73 460  73 830  72 795  69 549  63 545
török  ...  ...  76  388  953  241  195  187
ukrán  ...  ...  ...  ...  ...  5 006  5 001  4 565
vlah  ...  ...  ...  25  37  66  57  132
egyéb  65 904  13 290  4 693  609  997  699  11 101  1 465
nem nyilat.  ---  ---  ---  ---  ---  1 025  3 361  5 427
jugoszláv.  ----  ----  ---  ---  3 174  46 928 167 215  174 295
területi meghatár.  ---  ---  ---  ---  ---  5 255  1 643  2 503
ismeretllen  ...  ...  ...  659  2 410  6 341  3 187  15 493
összesen  100,0  100,0  100,0  100,0  100,0  100,0  100,0  100,0
Crna Gora-i  ...  ....  1,8  1,8  1,9  1,9  2,1  2,3
horvát  2,3  8,4  8,1  7,5  7,8  7,1  5,4  4,7
macedón  ...  ...  0,6  0,7  0,8  0,8  0,9  0,7
muzulmán  ...  ...  0,1  0,6  0,1  0,2  0,2  0,3
szlovén  ...  ...  0,4  0,4  0,3  0,2  0,2  0,1
szerb  33,8  35,1  50,6  51,1  54,9  55,8  54,4  56,9
albán  ...  ...  0,0  0,1  0,1  0,2  0,2  0,1
osztrák  ...  ...  ...  0,0  0,0  0,0  0,0  0,0
bolgár  ...  ...  0,2  0,2  0,2  0,2  0,1  0,1
cseh  ...  ...  0,2  0,2  0,2  0,1  0,1  0,1
görög  ...  ...  ...  0,0  0,0  0,0  0,0  0,0
olasz  ...  ...  0,0  0,0  0,0  0,0  0,0  0,0
zsidó  ...  ...  ...  0,1  0,0  0,0  0,0  0,0
magyar  28,3  24,4  25,8  25,4  23,9  21,7  18,9  16,9
német  21,4  22,0  1,9  2,1  0,6  0,4  0,2  0,2
lengyel  ...  ...  ...  0,0  0,0  0,0  ,0  0,0
roma  ...  ...  0,5  0,7  0,2  0,4  1,0  1,2
román  5,0  4,4  3,6  3,3  3,1  2,7  2,3  1,9
orosz  ...  ...  0,3  0,2  0,2  0,1  0,1  0,1
ruszin  0,9  0,9  1,3  1,3  1,3  1,0  0,9  0,9
szlovák  3,8  3,9  4,3  4,3  4,0  3,7  3,4  3,2
török  ...  ...  0,0  0,0  0,1  0,0  0,0  0,0
ukrán  ...  ...  ...  ...  ...  0,3  0,2  0,2
vlah  ...  ...  ...  0,0  0,0  0,0  0,0  0,0
egyéb  4,4  0,9  0,3  0,0  0,0  0,0  0,5  0,1
nem nyilat.  ---  ---  ---  ---  ---  0,1  0,2  0,3
jugoszláv  ---  ---  ---  ---  0,2  2,4  8,2  8,8
területi meghat.  ---  ---  ---  ---  ---  0,3  0,1  0,1
ismeretlen  ---  ---  ...  0,0  0,1  0,3  0,2  0,8

Forrás: A jugoszláv Szövetségi Statisztikai Intézet közleményeiben közzétett végleges népszámlálási adatok alapján.

Megjegyzés: A muzulmánokat 1948-ban mint „határozatlan muzulmánokat", 1953-ban mint „határozatlan jugoszlávokat", 1961-ben pedig mint „etnikai muzulmánokat" és 1971–991-ig mint „muzulmán nemzetiségûeket" mutatták ki. Az 1971-es népszámlálásig nem bontották szét az ukránt és ruszint.

A fenti áttekintés azt mutatja, hogy a németek úgyszólván teljesen eltûntek Vajdaságból: az 1910-ben kimutatott 323 951 német lakosságból, amely az összlakosság 21,4%-t képezte, 1991-re 3 873 német lakos maradt (0,2%). A magyarok száma csaknem 100 000 fõvel csökkent. Ha az 1910-es évet vesszük alapul, és az 1991-es népszámlálással hasonlítjuk össze, a következõt tapasztalhatjuk: a magyarok és a németek együtt Vajdaság népességének abszolút többségét képezték egészen 1945-ig. Ez a népességi kép azóta megváltozott. A magyarok aránya Vajdaság össznépességében 1991-ben már csak 16,8%-ot tett ki, holott 1910-ben 28,3% volt. A jelenlegi, a magyarok ellen irányuló megkülönböztetõ nemzetiségi politika hatását nem kerülhették el teljesen a többi nem szláv nemzetiségûek sem. Így pl. a románok száma is megfelezõdött az említett idõszakban. A szlovákok és ruszinok (ukránok) száma legjobban 1961-hez viszonyítva csökkent. Ahogy zsugorodott ezeknek a nemzetiségeknek a száma és aránya, oly mértékben nõtt a szerbek száma és aránya. A szerbek 1910-hez viszonyítva megkétszerezték arányukat Vajdaság össznépességében. Már 1948-ban biztosították régóta áhított abszolút többségüket Vajdaságban. Azóta tovább növelik arányukat minden tíz évben 1–1%-kal. A horvátok számának nagy csökkenése nem meglepõ (arányuk Vajdaság népességében az 1948-ban jegyzett 8,1%-ról 4,9%-ra esett): 1986 óta folyamatosan nagy nyomásnak vannak kitéve. Vajdaság népességében egyre nagyobb helyet foglalnak el mindenekelõtt a Crna Gora-iak, a romák és más, balkáni keverék etnikumok. Külön meg kell vizsgálni a jugoszláv kategóriát. Mint a fenti adatokból is látható, 1961-ig nem is jelentkeztek mint jelenség. Számuk 1971–1981 között rohamosan növekedett, és 1981–1991 között is bizonyos emelkedést mutatott. 1991-ben õk alkották Vajdaság össznépességének 8,9%-át. A jugoszláv hovatartozás a jugoszláv szocialista modellnek a terméke. A jugoszláv hovatartozású polgárok növekvõ számát a „szovjetszkij grazsdanin”-hoz hasonló titoista, nemzetek fölötti politikai törekvés, illetve az új "államnemzetet" kialakító kísérlet szorgalmazta és gerjesztette. A jugoszlávok számának növekedését az anyagi kedvezmények és kiváltságok erõs hálózata serkentette: közhivatalokban, közvállalatokban, rendõrségben és katonai tiszti állományban elsõbbségben részesültek. A vegyes házasságokat szintén ilyen megfontolásból (rámenõs, erõszakoskodó, pszichológiai manipulációkkal, politikai propagandával és irányított közhangulattal) szorgalmazták. A vegyes házasságban élõket és utódaikat munkahelyi elõnyökhöz juttatták a nemzetiségiek kárára. Így 1971–1985 között három és félszer gyorsabban növekedett a magukat jugoszlávnak vallók foglalkoztatása, mint a magyaroké: a növekedés indexe 403 volt az elõbbiek, és 119 az utóbbiak esetében. Százalékos arányuk különösen megnõtt 1976–1981 között (3%-ról 9,2%-ra). A magyarok közül 1986-ban 110 842 foglalkoztatottat dolgozott társadalmi szektorban. 1996-ban a tömeges kényszerszabadságolások után, elbocsátások és más megkülönböztetõ intézkedések következtében foglalkoztatásuk rendkívül megromlott. Errõl azonban nem tesznek közzé adatokat, hanem ellenkezõleg: titkolják. Végsõ soron az erõszakos mozgósítás mellett a magyarság munkanélkülisége a másik fõ oka pusztulása forrásának.

Miután munkahelyi elõnyökhöz juttatták õket, elvárták tõlük, hogy nyíltan jugoszlávnak vallják magukat, és azt propagálják is. S fordítva is: ha elõzõleg jugoszlávnak vallották magukat, következtek az anyagi hasznú kedvezmények. A jugoszlávság mint jelenség természetesen Jugoszlávia kommunista államnemzeti törekvését szolgálta, Szerbiában azonban a nagyszerb hegemonizmus támogatójává vált, és a nemzetiségek elnemzetlenítõ tényezõje lett. A jugoszlávság mint megjelölés 1953 óta szerepel a népszámlálásban. Korábban a népszámlálásban fõként a muzulmánok vallották magukat jugoszlávnak, mindenekelõtt félelembõl. 1961-tõl kezdve azonban fokozatosan megváltozott a jellege, és megkapta az új és végleges tartalmát.

A jugoszláv polgárok csoportja azért jelentõs magyar szempontból, mert az 1981-es népszámlálás szerint 12 272 jugoszlávnak magyar volt az anyanyelve. Ugyanakkor azt is kell tudni, hogy 33 625 magyar nemzetiségûnek szerb volt az anyanyelve; 2535 magyar anyanyelvûnek viszont horvát, 1073-nak szerb, 624-nek szlovák, 447-nek német, 363-nak bolgár volt a nemzetisége, stb.

Az 1971–1991-es idõszakban a magyarok más nemzetiségûekkel kötött házasságának aránya a magas 25-30%-on állandósult. A vegyes házasságokban született gyermekeket, illetve a jugoszlávnak vallott gyermekeket csak jelentéktelen arányban járatták magyar tannyelvû iskolába. Ez a jelenség jelentõs asszimilációs tényezõvé vált, melynek következtében a magyarok folyamatosan veszítik természetes szaporodásuk 1/4-ét. Legújabban azonban a nagyszerb hegemonikus eszmeiség a jugoszlávokat is ugyanúgy kezdte üldözni, mint a nemzeti kisebbségeket. A cél most az, hogy vallják magukat szerbeknek. Ennek következtében a jugoszlávok is tömegesen kivándorolnak a tengeren túli országokba, vagy ha nem, akkor vállalniuk kell a szerb nemzeti hovatartozást.

Várható azonban, hogy békés állapotok beköszöntésével ismét változni fog a szerb nemzetiségi politika. Egy új szerb nemzetiségi politika ismét propagálni fogja a jugoszlávvá válást. Állambiztonsági megfontolásból ez mindig célravezetõ. A nemzetiségek számára ugyanis, úgy tűnik, vonzóbb jugoszlávvá válni, mint szerbnek lenni.

Az erõszakos beolvadást szorgalmazó és a depopulációs folyamatokat kiváltó tényezõk közé kell sorolnunk a végleges kivándorlást az országból, illetve a lakhelytõl távol történõ foglalkoztatást az országban. A családalapító korcsoportokhoz tartozó sok ezer fiatal házaspár és egyedülálló távozott az elmúlt évtizedekben az országból. Egy ideig nagy volt a disszidálók száma, késõbb a kivándorlás hivatalos formát kapott a nyugati és tengerentúli országokba viszonylag korán, már az 1945–1965-ös idõszakban. Magyarok esetében a kivándorlás elé sohasem gördítettek akadályt, bár egészében véve a kivándorlási politika szigorú volt. 1965-tõl kezdve tömeges méreteket öltött a vendégmunka-vállalás a nyugat-európai országokban. A külföldi munkavállalás a magyarok számára 1970-ig olyan liberális volt, hogy csak az nem távozott, aki nem akart. Sajnos, az erre vonatkozó kimutatások minimális értékűek, és teljesen megbízhatatlanok. Az 1971-es és az 1981-es népszámlálások szerint 16 627, illetve 13 702 magyar távozott külföldre, munkavállalásra. Az ideiglenes munkavállalás tartóssá vált, amelyet végleges külföldi letelepedés kísért. Ha a külföldön munkát vállalók számát együtt vizsgáljuk családtagjaik és az ott született gyermekeik számával, ma 55 000–60 000 vajdasági magyar él a nyugati és tengerentúli országokban. Amíg a szerbek és a jugoszlávok közül, 1971-es népszámlálás szerint, 1 000 fõre számítva 22,7, illetve 22,6 fõ kényszerült külföldi munkát vállalni, addig a magyarok közül 39. A hivatalos jugoszláv-szerb statisztika a vendégmunkásként külföldön tartózkodókat és családtagjaikat beleszámítja az ország állandó lakosságába. Ez rövid távon helyes hozzáállás, de hosszú távon vizsgálva torzítja a népesség helyzetét és számát.

 Az alábbi táblázat, az elõzõek következményét bemutatva, betekintést nyújt a magyarok természetes népmozgalmában bekövetkezett változásokba.

--------------------------------------------------------------------------------------------

 

  1953 1961 1971 1981 1991
Születési arányszám  19,8 15,3 11,4 12,2 10,7
Halálozási arányszám 11,9 11,9 13,0 16,1 18,9
Természetes szaporodási -csökkenési arányszám  7,9 4,4 -1,6 -3,9 -8,2
Vitális index  166,4 128,6 87,7 75,8 56,6

 

 Az adatokból kitűnik, hogy a vajdasági magyarok természetes népmozgalma 1961-ig biztosította a népesség fennmaradását és egy nagyon kis mértékû növekedést is. A családokban átlagban megvolt a 2,5 gyermek. Az akkor hozott politikai intézkedések (az önálló magyar tannyelvû iskolák megszûntetése, mûvelõdési és más intézmények felszámolása, szerbbel való összevonásuk és bezárásuk), a nagyméretû asszimiláció, emigrálás, disszidálás és a késõbbi vendégmunka-vállalás, majd a nyomasztó munkanélküliség és távlattalanság következtében a vajdasági magyarság kilátástalan helyzetbe került. Bekövetkezett a megfordíthatatlannak tûnõ depopuláció. Az 1991-es évben csak 3621 magyar gyermek született, az elhalálozottak száma pedig 6396 volt. A vitális index a nagyon gyors kihalás veszélyét vetíti elõre. Népességi szempontból a vajdasági magyarság az összeroppanás harapófogójába került, bár egészében véve a nemek közötti arány nem bomlott meg. Ugyanez azonban nem mondható el helységenként. Helységenként ugyanis az tapasztalható, hogy egyik helyen sok az agglegény, a másikon pedig a hajadon, s mindenütt egyre kevesebb a fiatalság.

A magyar nõk termékenységi mutatója a következõképpen alakult (az élve születések száma 1000 nõre a 15–49 éves nõk korcsoportjában):

1953 1961 1971 1981 1991

A csökkenés indexe

1991/1953

72,2 59,4 44,2 54,1 46,4 64,2

 

 A született gyermekek száma felezõdéséhez közeledik. Amíg korábban a családokban átlag 2,5 gyermek volt, addig az 1991-es vitális statisztikai adat szerint a családokban átlag 1,6 gyermek születése várható. A csökkenés tendenciája kifejezett. Nincs remény a változásra, mivel a fiatal és családalapító korcsoportok nagyon sérültek a fentebb tárgyalt okokból kifolyólag. A korspecifikus jelzõszámok arra utalnak, hogy 1981-ben már csak a 60 éves nõknek volt 2, vagy ennél több gyerekük. Viszont 1991-ben már egyetlenegy fiatal korcsoportban sem érte el a gyermekek száma a 1,5-et. A nõk 30 éves korukig megszülik a kívánt gyermekszám 85%-át, de ez sosem haladja meg a kettõt. Mint látható, ez sem valósul meg. A vajdasági magyar nõk korspecifikus termékenysége látható az alábbi áttekintésbõl:

Korcsoportok
  Összesen 15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 75 +
1953 2,38 0,07 0,68 1,39 2,15 2,66 3,11 4,41 - - - - - -
1961 2,15 0,08 0,71 0,40 1,79 2,09 2,35 2,44 2,60 2,82 3,01 3,82 2,97 -
1971 1,92 0,10 0,71 1,31 1,66 1,83 1,96 2,14 2,32 2,39 2,55 2,77 2,49 3,41
1981 1,73 0,08 0,70 1,31 1,61 1,69 1,75 1,80 1,88 2,03 2,20 2,30 2,38 2,62
1991 1,68 0,08 0,67 1,35 1,71 1,79 1,80 1,75 1,79 1,82 1,90 2,05 2,22 2,33

A vajdasági magyar nõk bruttó (nyers) reprodukciós együtthatója csak 0,86-ot mutatott az 1991-es évben. Ez azt jelenti, hogy száz szülõképes nõ helyett csak 86 szült. A nettó (tisztított) reprodukciós együttható, amely figyelembe veszi a szülõképes nõk és megszületett lánygyermekek halálozását is, természetesen ennél is rosszabb. A helyzet több mint aggasztó. Hamarosan kihalnak azok az anyák, akik arról tudnak beszélni, hogy három gyermekük volt. A fiatalabb anyák nemzedéke, mely 30 éves korig megszüli a kívánt gyermekek 85%-át, várhatóan átlagban mindössze 1,5 gyermeknek fog életet adni a szülõképes kor végéig.

Ha a magyar népesség korösszetételét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az idõs korcsoportok a legjobban képviseltek; a népesség megújulását és reprodukcióját biztosítók (a 15–19 évesek) csoportja egyre kisebb:

  1921   1961   1991  
  abszolút szám % abszolút szám % abszolút szám %
14 évig 151 654 32,4 100 462 22,7 52 356  15,4 
15-29     98 691 22,3 60 284  17,7
30-59 273 164 58,4 169 943 38,4 145 069 42,8
60+ 42 840 9,2 73 465 16,6  81 782 24,1
összesen 467 658  100,0 442 561 100,0 339 491 100,0
             
vitális index  - 354 - 137  - 51,8

 

Ha összehasonlítjuk a 14 éves korig terjedő korcsoportot a 60 éves és annál idősebb korcsoporttal (vitális index: 60 éves és idősebbre mennyi 0–14 éves korig terjedő gyermek jut), azt látjuk, hogy ha a magyaroknál még nagyobb vagy ugyanakkora is lenne a születési arányszám, mint a szerbeknél, a születések abszolút száma rendkívül alacsony maradna. A vitális index pl. a szerbeknél 1961-ben 279 volt, a Crna Gora-iáknál 386, a magyaroknál pedig, mint ez látható is fenti táblázatból, 137 volt 1961-ben és 51,8 1991-ben.

A Südberg-féle népességi klasszifikáció szerint az a népesség, amelyben a 14 éves korig terjedő korcsoport aránya 20%-ot tesz ki, már regresszív jellegű. A vajdasági magyaroknál pedig ez a százalék már csak 15. Nyilvánvaló tehát, hogy egy eltűnőben lévő népességről van szó.

Megdöbbentő, hogy 1921–1961 között (40 év alatt) 50 000-rel csökkent a gyermekek száma (a 0–14 éves korcsoportban), és 1961–1991 között (most már csak 30 év alatt) újabb 52 000-rel. Míg a 0–14 éves gyermekek száma háromszor kisebb lett, addig az idősek korcsoportja (hatvan évtől fölfelé) megkétszereződött 1921–1991 között.

Az előző adatok alapján elkészíthetjük a vajdasági magyarok népességi mérlegét.

 Az 1961–1971 közötti időszak

A vajdasági magyar népesség száma 1961-ben: 442 561

A vajdasági magyar népesség száma 1971-ben: 423 866

A népesség csökkenése: 18 695 (4,4%)

Ebben:

A természetes szaporodás: +8 304

Az asszimilálódás és diaszporálódás tényezői: 18 695 (+8 304)

A teljes csökkenés abszolút száma: 26 999

 Az 1971–1981 közötti időszak

A vajdasági magyar népesség száma 1971-ben: 423 866

A vajdasági magyar népesség száma 1981-ben: 385 356

A népesség csökkenése: 38 510 (9,9%)

Ebben:

A természetes szaporodás – csökkenés következtében: - 6 496

Az asszimilálódás és diaszporálódás tényezői következtében. -32 014

 Az 1981–1991 közötti időszak

A vajdasági magyar népesség száma 1981-ben: 385 356

A vajdasági magyar népesség száma 1991-ben: 339 491

A népesség csökkenése : 45 865 (11,9/%)

Ebben:

A természetes szaporodás - csökkenés következtében: 21 561

Az asszimilálódás és diaszporálódás következtében: 24 304

Itt csak egészen röviden foglalkozhatunk a vajdasági magyarok családmodelljével. Mivel még nem rendelkezünk az 1991-es népszámlálás idevágó adataival (amelyek általában sokkal rosszabbak, mint a korábbiak), megtesszük ezt az 1981-es népszámlálás adatai alapján. Eszerint gyermektelen házasságban 44 635 magyar nő élt Vajdaságban. Közülük azonban csak 39 107-nek volt a férje is magyar. A többi más nemzetiségű férjjel kötött házasságot. A 65 968 gyermekes magyar családanya közül 54 158-nak volt a férje is magyar. A többi férje más nemzetiségű volt. Azonban még ebben az 54 158 családban is (tehát ahol az apa is és az anya is magyar volt) csak 53 380 esetben egyezett meg a gyermekek nemzetisége is a két magyar szülő nemzetiségével. Ez annyit jelent, hogy a magyar szülők is kezdték jugoszláv nemzetiségűnek bejelenteni és nevelni gyermeküket.

 Ha a 65 968 gyermekes magyar nő családját vesszük szemügyre, azt tapasztaljuk, hogy 8 348 esetben a gyermekek az apa szerb, horvát vagy más nemzetiségét vették fel, és 2455 esetben úgy nyilatkoztak róluk mint jugoszlávokról, holott egyikük sem volt jugoszláv. Az adatokból kiviláglik, hogy: 1. mennyire teret hódított a gyermektelenség a magyar házasságokban, 2. mekkora a más nemzetiségűekkel kötött házasságok aránya. A fentiek következtében 1961 óta szinte állandósult azoknak a magyar gyerekeknek a száma, akiket a szülők szerb tannyelvű általános iskolába írattak (20–25% között ingadozik a település jellegétől függően). Jó példának tekinthető az a vegyes házasság, amely kétnyelvű. Általában ugyanis a magyar házastárs az, aki áttér a szerb nyelv használatára a más nemzetiségűvel kötött házasságában, és igazodik a balkáni patriarchális értékrendhez.

Az elmúlt évtizedekben az előző folyamatok következtében mindjobban eltávolodott egymástól a nemzetiségi hovatartozás és az anyanyelv ismerete és használata. Míg 1953-ban a magyar nemzeti hovatartozás és magyar nyelvhasználat 98,8%-ban, 1961-ben pedig 97,9%-ban fedte egymást, ez már nem mondható el a későbbi időszakról. Már 1981-ben ez a százalék csak 91 volt (a 385 356 magyar nemzetiségi közül 33 625-en a szerbet tartották anyanyelvüknek). Az asszimiláló politikai szándékkal megváltoztatott iskolarendszer (mind kevesebb magyar nemzetiségű gyermeknek biztosítják az anyanyelvű oktatás lehetőségét) hovatovább gerjesztette az anyanyelv és a nemzetiségi hovatartozás egymástól való eltávolodását.

Ebben az időszakban a magyarok egyre jobban eltávolodtak történelmi egyházaiktól is: 1931-ben a 468 185 magyar anyanyelvű esetében a következő volt a vallási megoszlás: 2271 pravoszláv, 410 350 római katolikus, 347 görög katolikus, 2087 evangélikus, 37 909 protestáns-református, 3868 más keresztény és 11 170 esetben zsidó. A következő felmérés, mely 1953-ban készült, azt mutatja, hogy 435 345 magyar közül már 10 977 ateista volt, 888 pravoszláv, 390 808 római katolikus, 30 813 protestáns, 1304 egyéb keresztény és csak 36 zsidó. Az 1991-es népszámlálás szerint a vallási felekezeteket még nem mutatták ki nemzetiségi hovatartozás szerint. Ekkor Vajdaságban 458 683 római katolikus, 78 925 protestáns, 79 128 ateista, 284 izraelita, 9775 muzulmán és 1 170 694 pravoszláv élt.

A magyar népesség helyzete 1991–1996 között

Az előző folyamatoknál azonban még nagyobb veszélyt jelentettek a vajdasági magyarokra a jugoszláv térségben 1991–1996 között dúló balkáni etnikai belháború eseményei. A szerb nacionalisták úgy látták, elérkezett az alkalom, hogy még jobban meggyengítsék a nemzetiségek, köztük a magyar kisebbség biológiai erejét: esetleg teljesen megszabaduljanak tőlük. A magyarokat rendőri erőszakkal és félrevezetéssel mozgósították katonai szolgálatra a hadseregbe és félkatonai alakulatokba azzal, hogy „a hazát védjék". Ugyanakkor azt hirdették, hogy nincsenek háborúban a többi délszláv testvérnéppel. A nyilvánvaló cél az volt, hogy létrehozzák a Nagy-Szerbiát a többi délszláv nép és nemzetiség kárára. A háború kezdettől fogva területszerzésért folyt. A nemzetiségieket elsőként, és az össznépességben képviselt számukhoz viszonyítva aránytalanul nagy számban mozgósították, s ezzel súlyosan vétettek a sorozás katonai erkölcse és szabályai ellen. A nemzetiségieknek az ágyútöltelék szerepét szánták, azzal a szándékkal, hogyha a területek meghódítása netán nem sikerül, mégis megőrizzék az ártatlanság látszatát.

A magyar közösség egy része (amelyet sikerült rákényszeríteni, megfélemlíteni vagy hamis ígéretekkel megtéveszteni) valóban részt vett a hadműveletekben (különösen Vukovar körül). A magyar közösség másik része azonban megtagadta a katonai szolgálatot, nem akart részt venni a délszláv népek testvérháborújában. Számításaim szerint (amelyet az újvidéki katonai körzet egyik jelentése alapján készítettem) 18 000–20 000-re tehető azoknak a magyaroknak a száma, akik megtagadták a katonai szolgálatot, illetve behívó parancsot. Ezek külföldre menekültek vagy elrejtőztek.

A külföldre menekülteket azután családtagjaik is követték. Ennek az elvándorlási folyamatnak még nincs vége. Az emigrálás méreteiről különbözőek a becslések, de általában megegyeznek abban, hogy az 1991 után elvándorolt magyarok száma 40 000 körül mozog. Vannak azonban olyan túlzások is, amelyek számukat 100 000-re teszik. Ez onnan ered, hogy beleszámítják azokat is, akiket ideiglenesen elbocsátottak munkahelyükről (kényszerszabadság), akik megélhetés nélkül maradtak, és ezért kényszerültek külföldre. A kényszerszabadságolási intézkedések a háború alatt valóban a nemzetiségiek ellen fordultak, hiszen elsőként bocsátották el vagy kényszerszabadságra küldték őket munkahelyükről. Szerencsés volt az, aki úgy mehetett el, hogy befogadta más ország.

Az 1981–1991-es időszakban a vajdasági magyarok csökkenése évente átlag 1,5% volt. Ha ezt kivetítenénk az elkövetkező időszakra, a magyarság száma a következőképpen alakulna 2001-ig:

 

1981-ben 385 356  
1991-ben  339 491  
1995-ben 319 000 évi 1,5%-os csökkenés
2001-ben  296 300  

 

Ez a csökkenés azonban most már nagyon alábecsült lenne. Olyan változások következtek be ugyanis a magyar népesség korösszetételében 1991-ig, amelyek nagymértékben valószínűsítik már az évi 2,2%-os átlagos csökkenést is. Eszerint a népességcsökkenés a következőképpen alakulna:

 

1981-ben 385 356  
1991-ben 339 491  
1995-ben  308 491 évi 2,2%-os csökkenés
2001-ben  277 907  

 

A vajdasági magyarok száma az elkövetkező 25–30 évben elkerülhetetlenül meg fog feleződni a korösszetételben beállt romlás következtében.

A fenti becslések népszámlálási adatokon alapulnak, és nem veszik figyelembe az 1991 után bekövetkezett állapotot: a magyar menekültáradat méreteit. A menekültáradat méretei katasztrofálisak önmagukban is, de még lesújtóbb lesz a következményük. Ez már 2001 után meg fog nyilvánulni. (A háború népességre ható következményeinek becslésére nem vállalkozom. Azok ugyanis valószínűsítik az egész magyar népesség kihalását már egy átlagos emberi életöltő alatt.)

A magyarok területi elhelyezkedése Vajdaságban

A vajdasági magyarok (424 555 fő) 1910-ben még az össznépesség 28,1%-át képezték. Vajdaság községeinek a 3/4-ben 10% feletti volt a magyarok jelenléte. Legtöbb magyar Bácskában élt, kevesebb Bánságban és még kevesebb Szerémségben. A magyarok 9 községben abszolút, és két községben relatív többségben voltak. Ezek Vajdaság községeinek negyedét adták. A kanizsai községben az össznépesség 94,4%-t képezték, a zentaiban 91,8%-ot, a topolyaiban 87,6%-ot, a temeriniben 80,2%-ot, az óbecseiben 67,1%-ot, a csókaiban 61,2%-ot, a szabadkaiban 60,8%-ot. A magyarok Vajdaság 53 településén (a települések 15,4%) abszolút többséget képeztek az össznépességben. A helyzet még 1953-ban is hasonló volt, ám 1991-ben jelentős mértékben változott a magyarok kárára. A következő áttekintés ezt mutatja:

Vajdaság településhálózata az egyes etnikumok abszolút és relatív többsége szerint, 1991-ben

  A települések száma százalék A települések száma százalék
Etnikai csoport  Abszolút többség  Relatív többség
Szerbek 293  63,2  19 4,1
Magyarok 80 17,2 6 1,3
Románok 18 3,9 2 0,4
Szlovákok 13 2,8 3 0,6
Horvátok 5 1,1 9 1,9
Ruszinok 3 0,6 - -
Crna Gora-iak 1 0,2 4 0,9
Bunyevácok 1 0,2  3 0,6
Csehek 1 0,2 - -
Jugoszlávok - - 1 0,4
Macedónok - - 1 0,2
Ismeretlen - - 1 0,2 

 

E kimutatás szerint a szerbek most már 33 községben abszolút többséget képeznek. A települések 63,2%-ában abszolút, 4,1%-ában pedig relatív többséget alkottak az összlakosság arányában. A magyarok 80 településben (a települések 17,2%-a) abszolút többséget, 6-ban (1,3%) pedig relatív többséget alkottak az összlakosság arányában.

Bácskában a szerbek 71 településben abszolút többségben vannak (12-ben az arányuk 90%-os). A 10 000 lelket meghaladó települések közül a szerbek abszolút többségben vannak Újvidéken, Zomborban, Apatinban, Palánkán, Cservenkán, Futakon, Szenttamáson. 1948-ban Bácska népességének még csak 37,5%-át képezték, azonban 1981-ben százalékuk már 43,4%-ra nőtt. A magyarok Bácska 51 településében (50% feletti) abszolút többséget képeznek (ezek közül 19-ben 90%-os a többségük). A 10 000 lelket meghaladó települések között a magyarok abszolút, 50%-ot meghaladó többségben vannak Adán, Becsén, Topolyán, Kanizsán, Zentán és Temerinben. Szabadkán elvesztették abszolút többségüket, most relatív többségűben vannak (43,8%). A magyarok még 1948-ban is Bácska népességének 38,1%-át alkották, 1981-ben viszont már csak 28,8%-át képezték. Az 1991-es népszámlálás szerinti változások jól láthatók a következő táblázatból:

A települések etnikai többség szerinti megoszlása Bácskában (az 1991-es népszámlálási adatok alapján)

Község A települések száma 50,1-75,0% 75,1-90,0% 90%-tól
több
Más
Ada 5 M-1 M-1 M-3  
Apatin 5 Sz-1
H-1
Sz-1 M-1 M-1  
Bács 6 Sz-2 - Sz!.-1 3
Palánka Topolya 14 22 Sz-5
M-5 Sz-4
Sz-5
Szl.-1
Sz-2
M-1
Sz-3
M-5 Sz-2
3
Petrőc 4 Szl.-1 Sz-1 Szl.-2  
Becse 5 M-3 M-1 Sz-1    
Magyarkanizsa 13 M-2 M-4 Sz-1 M-5 1
Kula 7 Sz-1 Sz-2 RSz-1 3
Kishegyes 3 M-1 CG-1 - M-1  
Újvidék (bácskai része) 10 Sz-4 Sz-4 Szl.-2    
Hódság 9 Sz-1 Szl.-1 Sz-5 M-1 Sz-1  
Zenta 5 - M-4 M-1  
Zombor 16 Sz-6 M-3 H-2 Sz-2 Sz-1 M-1 1
Szenttamás 3 Sz-1 Sz-1 Sz-1  
Szabadka 19 M-3 H-4 M-2 M-2 8
Temerin 3 M-1 Sz-2    
Titel 6 Sz-2 Sz-1 Sz-3  
Verbász 6 Sz-1
CG-1
Rsz-1
Sz-1   2
Zsablya 4 Sz-1 Sz-3    
Összesen 165 60 50 34 21

 

Megjegyzés: M = magyar, Sz = szerb, Szl = szlovák, H = horvát, CG = Crna Gora-i, R = román, Rsz = ruszin. A MÁS kategóriába azok a települések kerültek, amelyekben egyik etnikai csoport sem érte el az 50%-ot az össznépesség arányában.

Bánságban a szerbek még jobban előretörtek, és 110 településben abszolút többséget képeznek (ezek közül 34-ben az arányuk meghaladja a 90%-ot). A 10 000 lelket meghaladó településekben több mint 50%-os a szerbek aránya. Így van ez Fehértemplomban, Kikindán, Kovinban, Törökbecsén, Pancsován, Versecen, Becskereken. A szerbek már 1948-ban is Bánság népességének 59,9%-át, 1981-ben pedig 64,6%-át adták. A magyarok csak 24 bánsági településben voltak abszolút többségben (közülük 11-ben arányuk meghaladta a 90%-ot). A magyarok Bánság népességének 18,2%-át adták 1948-ban, és 13,7%-át 1981-ben. Jelenlegi helyzetük a következő táblázatból látható:

Bánság településeinek megoszlása etnikai többség szerint (az 1991-es népszámlálási adatok alapján)

Község Település száma 50,1-75,0% 75,1-90,0% 90%-nál több Más
Alibunár 10 R-2 R-1 Sz-3R-1 Sz-1 Szl.-1 1
Fehér- templom 14 Sz-2 Sz-3 R-1 Sz-6 M-1 1
Csóka 8 M-2 Sz-1  - M-2 3
Kikinda 10 Sz-2 Sz-4 Sz-2 M-1 1
Antalfalva (Kovačica)  8 M-1 Szl.-1 R-1 Sz-1 Szl.-1 Sz-3  
Kovin 10 Sz-3 M-1 Sz-3 M-1 Sz-2  
Magyar- csernye  6   Sz-4 M-1 M-1  
Törökbecse  4 Sz-3 Sz-1    
Török-kanizsa  9 Sz-3 M-1 Sz-1 M-2 2
Ópáva (Opovo)  4  - Sz-2 Sz-2  
Pancsova 10 Sz-2 M-1 Sz-3 Sz-1 3
Zichyfalva (Plandište) 14 Sz-6 M-1 Sz-2 Sz-2 R-1 2
Torontálszé-csány (Sečanj) 11 Sz-4 Sz-4 M-1 2
Versec 24 Sz-5 R-3 M-1 R-5 Sz-2 R-4 Sz-4  
Becskerek (Zrenjanin) 22 Sz-1 Sz-5 M-1 Sz-10 M-1 4
Begaszent-györgy (Žitište) 12 M-2 Sz-6 R-1M-2 Sz-1  
Összesen 176 47 57 53 19

Megjegyzés: a rövidítések mint az előző táblázatban.

Szerémségben a szerbek majdnem homogén tömeget alkotnak: 104 településben abszolút többségük van. Ezek közül 5 településen lélekszámuk meghaladja a 10 000-ret. A szerbek 1948-ban is Szerémség népességének 68,6%-át, 1981-ben pedig 70,8%-át adták. A magyaroknak csak két kis településben van abszolút többségük. Látható ez a következő táblázatból:

A települések megoszlása etnikai többség szerint Szerémségben (az 1991-es népszámlálási adatok)

Község Települések száma 50,1–75,0% 75,1–90,0% 90% felett Más
Beočin 8 Sz-2 Sz-1 Sz-4 Szl-1  
Inđija 11 Sz-3 H-1 - Sz-4 3
Ürög 12 Sz-2 Sz-1 M-1 Sz-7 M-1  
Pećinci 15 - Sz-7 Sz-8  
Pétervárad 4 Sz-1 Sz-1 H-1 1
Ruma 17 Sz.1 Sz-8 Sz-6 2
Sremska Mitrovica 26 Sz-1 Sz-2 Sz-22 1
Karlóca 1 Sz-1      
Stara Pazova 9 Sz-1 Sz-2 Sz-3 3
Šid 19 Sz-7 H-1 Sz-3 H-1 Sz-3 H-1 3
Összesen 122 21 27 61 13

Megjegyzés: a rövidítések mint az előző táblázatban.

Az 1991-es népszámlálás szerint a 93 település közül, ahol a magyarok abszolút vagy relatív többségben éltek, csupán négyben növekedett a magyarok száma (az Ürög községi Satrincán, Kanizsa községben Újfaluban, Zenta községben Tornyoson és a Szabadka községben Palicson).

Az 1981–1991 közötti időszakban a magyar abszolút vagy relatív többségű települések 85,7%-ában a népesség már képtelen volt a reprodukcióra, és itt beállt a depopuláció gyorsuló üteme.

A nagyszerb nacionalisták által előidézett (1991–1995) etnikai belháború következményeként Szerbia területén 1996-ban több mint 600 000 szerb menekült tartózkodott, és várt végleges letelepítésre. Ebből 500 000 szerb menekült Vajdaság területére került, és itt várja a végleges letelepedését. Várható, hogy újabb menekültek érkeznek Kosovoról és Közép-Szerbiából Vajdaságba. A magyar nemzetiségű polgárok házát, földjét és munkahelyét ígérték nekik. Az állam minden bizonnyal 300 000–350 000 főt végleg le szándékozik telepíteni Vajdaságban.

Tartósan tapasztalható: 1. azoknak a menekülteknek az összeírása, akik Vajdaságban akarnak letelepedni, 2. az új települések helyének a kijelölése és kialakítása, 3. az üres házak összeírása, 4. az új települések kiépítésére és üres házak megvásárlására bizalmasan kezelt alapok létrehozása (már idáig is számos menekült kapott 30–50 000 DEM támogatást a háborúban összerabolt pénzekből), 5. az állami, községi és más földek és termelőeszközök térítésmentes ajándékozása menekülteknek, 6. munkába álláskor a menekültek elsőbbségi jogának biztosítása az ipari és kereskedelmi vállalatoknál, közvállalatoknál és állami hivatalokban, 7. számos állami kedvezmény a menekültek számára a társadalombiztosításban, a tanügyben, a tiltott gazdasági tevékenységek megtűrése, sőt elősegítése a menekültek esetében, stb.

A magyar nemzeti kisebbségre folyamatos nyomást gyakorolnak, hogy előbb-utóbb elvándoroljon. Oktatási, művelődési és tájékoztatási intézményeit leépítik (csak jelképesen pénzelik), vagy egyszerűen megszüntetik. A magyarok számára a vállalkozás vagy a munkába állás leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A magyar nemzeti kisebbség megkülönböztetésének számos megnyilvánulása nem szűnt meg. Állítható ez még akkor is, ha közvetlenül senki sincs életveszélyben, és nem kell újabb megtorlástól vagy vérbosszútól tartani. A folytonos megalázás rendszeres és szervezett működtetése a közéletben és a mindennapi életben azonban továbbra is elköltözésre késztet. A magyar közösség közösségi életének megszervezését lehetetlenné teszik a politikai, gazdasági és más intézkedések sokaságával. A cél nyilvánvaló: a magyar kisebbség elköltözésre ösztönzése. Az a cél, hogy arányukat az össznépességben 4–5% alá csökkentsék, amikor már nem lehet többé megállítani a bomlás további folyamatát. A szerbek életterét úgy kívánják biztosítani, hogy a nemzeti kisebbségektől, köztük a magyaroktól, meg akarnak szabadulni.

 

A magyarok területi elhelyezkedése Vajdaságban

 

A vajdasági magyarok (424 555 fő) 1910-ben még az össznépesség 28,1%-át képezték. Vajdaság községeinek a 3/4-ben 10% feletti volt a magyarok jelenléte. Legtöbb magyar Bácskában élt, kevesebb Bánságban és még kevesebb Szerémségben. A magyarok 9 községben abszolút, és két községben relatív többségben voltak. Ezek Vajdaság községeinek negyedét adták. A kanizsai községben az össznépesség 94,4%-át képezték, a zentaiban 91,8%-ot, a topolyaiban 87,6%-ot, a temeriniben 80,2%-ot, az óbecseiben 67,1 %-ot, a csókáiban 61,2%-ot, a szabadkaiban 60,8%-ot. A magyarok Vajdaság 53 településén (a települések 15,4%) abszolút többséget képeztek az össznépességben. A helyzet még 1953-ban is hasonló volt, ám 1991-ben jelentős mértékben változott a magyarok kárára. A következő áttekintés ezt mutatja:

 

Vajdaság településhálózata az egyes etnikumok abszolút és relatív többsége szerint, 1991-ben

Etnikai csoport A települések száma
Abszolút többség Relatív többség
szám százalék szám százalék
Szerbek 293 63,2 19 4,1
Magyarok 80 17,2 6 1,3
Románok 18 3,9 2 0,4
Szlovákok 13 2,8 3 0,6
Horvátok 5 1,1 9 1,9
Ruszinok 3 0,6 - -
Crna Gora-iak 1 0,2 4 0,9
Bunyevácok 1 0,2 3 0,6
Csehek 1 0,2 - -
Jugoszlávok - - 1 0,4
Macedónok - - 1 0,2
Ismeretlen - - 1 0,2

 

E kimutatás szerint a szerbek most már 33 községben abszolút többséget képeznek. A települések 63,2%-ában abszolút, 4,1%-ában pedig relatív többséget alkottak az összlakosság arányában. A magyarok 80 településen (a települések 17,2%-a) abszolút többséget, 6-ban (1,3%) pedig relatív többséget alkottak az összlakosság arányában.

Bácskában a szerbek 71 településen abszolút többségben vannak (12-ben az arányuk 90%-os). A 10 000 lelket meghaladó települések közül a szerbek abszolút többségben vannak Újvidéken, Zomborban, Apatinban, Palánkán, Cservenkán, Futakon, Szenttamáson. 1948-ban Bácska népességének még csak 37,5%-át képezték, azonban 1981-ben százalékuk már43,4%-ra nőtt. A magyarok Bácska 51 településén (50% feletti) abszolút többséget képeznek (ezek közül 19-en 90%-os a többségük). A 10 000 lelket meghaladó települések között a magyarok abszolút, 50%-ot meghaladó többségben vannak Adán, Becsén, Topolyán, Kanizsán, Zentán és Temerinben. Szabadkán elvesztették abszolút többségüket, most relatív többségűben vannak (43,8%). A magyarok még 1948-ban is Bácska népességének 38,1%-át alkották, 1981-ben viszont már csak 28,8%-át képezték. Az 1991-es népszámlálás szerinti változások jól láthatók a következő táblázatból:

 

A települések etnikai többség szerinti megoszlása Bácskában (az 1991-es népszámlálási adatok alapján)

Község A települések száma 50,1-75,0% 75,1-90,0% 90%-tól több Más
Ada 5 M-1 M-1 M-3  
Apatin 5 Sz-1 H-1 Sz-1 M-1 M-1  
Bács 6 Sz-2 - Sz!.-1 3
Palánka 14 Sz-5 Sz-5 Szl.-1 Sz-3  
Topolya 22 M-5 Sz-4 Sz-2 M-1 M-5 Sz-2 3
Petrőc 4 Szl.-1 Sz-1 Szl.-2  
Becse 5 M-3 M-1 Sz-1    
Magyarkanizsa 13 M-2 M-4 Sz-1 M-5 1
Kula 7 Sz-1 Sz-2 RSz-1 3
Kishegyes 3 M-1 CG-1 - M-1  
Újvidék (bácskai része) 10 Sz-4 Sz-4 Szl.-2    
Hódság 9 Sz-1 Szl.-1 Sz-5 M-1 Sz-1  
Zenta 5 - M-4 M-1  
Zombor 16 Sz-6 M-3 H-2 Sz-2 Sz-1 M-1 1
Szenttamás 3 Sz-1 Sz-1 Sz-1  
Szabadka 19 M-3 H-4 M-2 M-2 8
Temerin 3 M-1 Sz-2    
Titel 6 Sz-2 Sz-1 Sz-3  
Verbász 6 Sz-1 CG-1 Rsz-1 Sz-1   2
Zsablya 4 Sz-1 Sz-3    
Összesen 165 60 50 34 21

 

Megjegyzés: M = magyar, Sz = szerb, Szl = szlovák, H = horvát, CG = Crna Gora-i, R = román, Rsz = ruszin. A MÁS kategóriába azok a települések kerültek, amelyekben egyik etnikai csoport sem érte el az 50%-ot az össznépesség arányában.

Bánságban a szerbek még jobban előretörtek, és 110 településen abszolút többséget képeznek (ezek közül 34-ben az arányuk meghaladja a 90%-ot). A 10 000 lelket meghaladó településeken több mint 50%-os a szerbek aránya. Igy van ez Fehértemplomban, Kikindán, Kovinban, Törökbecsén, Pancsován, Versecen, Nagybecskereken. A szerbek már 1948-ban is Bánság népességének 59,9%-át, 1981-ben pedig 64,6%-át adták. A magyarok csak 24 bánsági településen voltak abszolút többségben (közülük 11-ben arányuk meghaladta a 90%-ot). A magyarok Bánság népességének 18,2%-át adták 1948-ban, és 13,7%-át 1981-ben. Jelenlegi helyzetük a következő táblázatból látható:

 

Bánság településeinek megoszlása etnikai többség szerint (az 1991-es népszámlálási adatok alapján)

Község Települ. száma 50,1-75,0% 75,1-90,0% 90%-nál több Más
Alibunár 10 R-2 R-1 Sz-3 R-1 Sz-1 Szl.-1 1
Fehértemplom 14 Sz-2 Sz-3 R-1 Sz-6 M-1 1
Csóka 8 M-2 Sz-1 - M-2 3
Kikinda 10 Sz-2 Sz-4 Sz-2 M-1 1
Antalfalva (Kovacica) 8 M-1 Szl.-1 R-1 Sz-1 Szl.-1 Sz-3  
Kovin 10 Sz-3 M-1 Sz-3 M-1 Sz-2  
Magyar-csernye 6   Sz-4 M-1 M-1  
Törökbecse 4 Sz-3 Sz-1    
Törökkanizsa 9 Sz-3 M-1 Sz-1 M-2 2
Ópáva (Opovo) 4 ~ Sz-2 Sz-2  
Pancsova 10 Sz-2 M-1 Sz-3 Sz-1 3
Zichyfalva (Plandiste) 14 Sz-6 M-1 Sz-2 Sz-2 R-1 2
Torontálszécsány (Secanj) 11 Sz-4 Sz-4 M-1 2
Versec 24 Sz-5 R-3 M-1 R-5 Sz-2 R-4 Sz-4  
Nagybecskerek (Zrenjanin) 22 Sz-1 Sz-5 M-1 Sz-10 M-1 4
Begaszentgyörgy téitiste) 12 M-2 Sz-6 R-1 M-2 Sz-1  
Összesen 176 47 57 53 19

Megjegyzés: a rövidítések mint az előző táblázatban.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet