Előző fejezet Következő fejezet

I. UDVARD FÖLDRAJZI HELYZETE TALAJ- ÉS ÉGHAJLATI VISZONYAI

 

Az Érsekújvári járáshoz tartozó Udvard nagyközség Dél-Szlovákia egyik legnagyobb és legrégibb települése. Az első írásos feljegyzés 1075-ből származik róla.

Földrajzi helyzete: az északi szélességi kör 47°56' és a keleti hosszúsági kör 18°12' metszőpontjának a körzetében fekszik. Katasztere az 1979. december 31-i kimutatás szerint 6375 hektár, azaz 64 km2. Ebből 5834 hektár a mezőgazdasági terület, amely így oszlik meg: 5516 hektár szántóföld, 102 hektár szőlő, 77 hektár gyümölcsös, 78 hektár háztáji kert, 175 hektár beépített házhely, 24 hektár rét, 37 hektár legelő, 119 hektár folyó-, patakés tófelület. A fennmaradó 247 hektárt utak, a mezőgazdasági szövetkezet gazdasági telepei, valamint a Terményfelvásárló és Tápszerkészítő Üzem, a Közös Baromfitenyésztő Vállalat, a NOVOFRUCT fűszerpaprika- és zöldségfeldolgozó telepe és egyéb beépített vállalkozási területek képezik. A mezőgazdasági szövetkezet a privatizációs folyamat megkezdéséig 5664 hektáron gazdálkodott.

A község a Duna menti síkság és a Kisalföld északi részén terül el. Az ország legmagasabb átlaghőmérsékletű lokalitásai közé tartozik. Ez teszi lehetővé, hogy Udvard kataszterében számos melegkedvelő kultúrnövény termeszthető: paradicsom, étkezési és fűszerpaprika, majoránna, dohány, dinnye, uborka, tök, kukorica, szőlő, kajszi- és őszibarack és egyéb növények.

A hetvenéves átlaghőmérséklet +9,7 °C, a maximum pedig +23,6 °C. Az egyes hónapok átlaghőmérsékletei a következők:

 

Január -2 °C Július +21 °C
Február -1 °C Augusztus +20 °C
Március +4 °C Szeptember +15 °c
Április +9 °C Október +9 °c
Május + 15 °C November +4 °c
Június +18 °c December -1 °c

 

A sokéves átlaghőmérséklet a tenyészidő folyamán (áprilistól szeptemberig)+16,9 °C.

A sokéves átlag alapján az évben 93 nyári, 90 fagyos és 28 jeges nap fordul elő bizonyos eltérésekkel. Fagyok általában október 20-tól április 15-ig fordulnak elő. Néhány esztendőben azonban még májusban, illetve már szeptemberben is előfordult fagy.

A régi krónikákból tudjuk, hogy a történelem folyamán többször uralkodott itt szélsőséges időjárás. 1223/1224 telén olyan kemény fagyok voltak, hogy a Zsitva folyó csaknem fenékig befagyott, 1327 tele viszont olyan enyhe volt, hogy már január végén megindult a rügyfakadás, május végén arattak, és Szent Jakab napján (július 25.) már beérett a szőlő. 1473-ban igen hosszú és meleg ősz volt, egyes fák másodszor is kivirágoztak, és Szent Márton napján (november 11.) állítólag másodszor kezdett érni a cseresznye. Nagyon enyhe tél volt az 1520/1521. évi: január végén virágozni kezdett a cseresznye. Hasonló volt az időjárás 1572 januárjában: megindult a rügyfakadás, s a vándormadarak sokkal korábban tértek vissza, mint általában. Az 1628-as esztendő egész Európában, így minálunk is igen aszályos volt. A szárazság következtében alig volt termés, a lakosság éhezett. 1650-ben szintén enyhe tél volt, februárban már virágoztak a gyümölcsfák. 1673-ban feljegyezték, hogy a nyár folyamán rendkívül pusztító szélvihar okozott hatalmas károkat a határban és a lakóházakban, a szélvész hatalmas fákat döntött ki tövestül. 1708/1709 tele rendkívül kemény volt, a Zsitva meg a tavak csaknem fenékig befagytak, 1793 nyara pedig olyan forró és aszályos volt, hogy alig termett valami, s a lakosságot éhínség fenyegette. 1830-ban a nyári esőzések következtében megáradt Nyitra és Zsitva elöntötte a határ nagy részét, s elpusztította a termés zömét. 1866. június 13-án borzalmas szélvihar és jégeső pusztított a falu határában. A lakosság, hogy elkerülje az éhínséget, pohánkát (hajdina) vetett, hogy azzal pótolja a gabonát. 1910. április 24-én olyan erős talaj menti fagyok voltak, hogy a szőlő és a gyümölcsfák, de még az őszi vetemények is jelentős károkat szenvedtek. Az 1919/1920-as tél rendkívül meleg volt, 1929 telén viszont rengeteg hó hullott. 1937-ben árvíz pusztított Udvard határában, sőt a talajvíz nagymértékű emelkedése miatt elöntötte a falu alacsonyabban fekvő részeit is. Az 1947. esztendő már kora tavasztól igen száraz volt, a földeken alig termett valami, s még azt is orkánszerű szélvihar és jégeső pusztította.

1963. január 15-től 22-ig a hirtelen beállt hóolvadás következtében a Zsitva ismét kiáradt, elöntötte a határ északi és nyugati részét, úgyhogy Érsekújvárba csak vonaton, esetleg Bajcson keresztül lehetett eljutni, mivel az udvardi országút víz alatt állt. Az áradás és a jégzajlás annyira megrongálta a Zsitva-hidat, hogy le kellett bontani. Ideiglenesen katonai, vasszerkezetű hidat kellett létesíteni, majd új hidat építeni. 1970. április 3-án rendkívül erős szélvihar okozott károkat a határban, augusztus 7-én szélvihar és pusztító jégeső tizedelte a lábon álló termést, végül november 15-én orkán és felhőszakadás tombolt a falu határában. Az 1972. május 19-én pusztító szélvihar a lakóházakban is komoly károkat okozott.

Az 1974/75-ös tél igen enyhe volt, januárban még 20 fokos meleget is mértek. 1979 januárjában viszont több mint két hétig 18—25 fokos hideg uralkodott. 1978 májusában erős szélvihar pusztított a határban. 1981 áprilisa igen hideg volt, április 20-án -7 fok hideget mértek, ami főleg a szőlőkben és gyümölcsösökben okozott károkat. 1984/1985 telén -10—15 fok volt a napi átlaghőmérséklet, de néhány napig -23 fokig süllyedt a hőmérő higanyszála. 1987-ben ismét hosszú és kemény tél volt, szokatlanul nagy havazással, 15 fokos fagyokkal, sőt néhány napon át 23 fokos hideg volt.

Annak ellenére, hogy az időjárásban ilyen szélsőségek is előfordultak, általában kedvezők a feltételek a különféle kultúrnövények termesztéséhez, mivel a talaj átlaghőmérséklete a tenyészidő alatt eléri a +10,8, illetve a +11,3 fokot. A felhőjárás is kedvező, évente átlag 53 nap teljesen felhőtlen, 116 felhős, a többi napon változó a felhőzet. A ködös napok száma a sokévi átlag szerint 51 évente. A napos órák száma évente 1728, ebből a tenyészidőre 1476 óra jut. Udvard határában is a kontinentális szelek vannak túlsúlyban, ezekből évente átlagosan 14 % déli, 13 % délkeleti, 12 % északi és északnyugati, 8 % délnyugati, 6 % pedig keleti irányú. A szélcsendes napok aránya általában 6 %. A szelek átlagsebessége 2—4 méter másodpercenként, ám néhány hónapban — főleg januárban, márciusban, áprilisban, júliusban, októberben és decemberben — eléri a másodpercenkénti 6—8 métert, s orkánok és szélviharok idején már 27—30 m-es szélsebességet is mértek, ami 97—108 kilométert jelent óránként.

Az évi csapadékmennyiség a hetvenéves átlag szerint 611 milliméter, havonként a következő:

 

Január 40 mm Július 60 mm
Február 35 mm Augusztus 60 mm
Március 40 mm Szeptember 50 mm
Április 45 mm Október 60 mm
Május 60 mm November 60 mm
Június 60 mm December 50 mm

 

Századunk hetvenes-nyolcvanas éveiben azonban a csapadékmennyiség nagyon ingadozó, sokszor elmarad a sokéves átlagtól, amelyet csupán 1980-ban haladott meg 636 milliméterrel. 1973-ban csupán 478, 1982-ben 414, 1984-ben 505, 1986-ban pedig csupán 504 mm volt az évi csapadék mennyisége. A legkevesebb csapadék (369 mm, ami még kevesebb, mint az igen aszályos 1947-es évben) 1978-ban esett. A tenyészidő folyamán az átlagos csapadékmennyiség 330—350 mm, de a téli és tavaszi csapadék hiánya gyakran okoz aszályt. A téli hónapokban 260—290 mm csapadék hullik. Hótakaró általában 40 napig borítja a talajt, s maximális vastagsága 20 cm. Az utóbbi évtizedekben sajnos nagyon kevés a hó, s elég gyakori az olyan tél is, amikor egyáltalán nem hullik hó.

A levegő átlagos relatív páratartalma 75%, az átlagos légnyomás a Földközi-tenger szintjére átszámítva 753 milliméter.

A község központja 122 méter tengerszint feletti magasságban található. Az udvardi kataszter átlagos tengerszint feletti magassága 118—146 méter, a legalacsonyabb fekvésű határrész a Felsőtag (118 méter), a legmagasabb pedig a Szőlőhegy (146 méter). Mivel az udvardi talajok többsége podzolos jellegű, a talajnedvesség elpárolgása magasabb fokú, mint a légköri csapadék befogadása.

Udvard délkeleti irányban 8 kilométerre Érsekújvártól, a Zsitva bal partján fekszik. A mai Zsitva-meder egy kilométernyire van a község északi-északnyugati peremétől. A Zsitva jelenlegi medrét, amelyet az idősebb udvardiak Kanálisnak is neveznek, 1846—1850-ben, a Pozsony—Budapest vasútvonal építésekor képezték ki. Az eredeti Zsitva-meder közvetlenül a falu alatt kanyargott. Mivel a Zsitva a múltban számos árvizet okozott, 1940—1941-ben megkezdték a védőgátak építését, a második világháború azonban megszakította a munkát. A gátépítést aztán az ötvenes években folytatták, és az úgynevezett „nemzeti műszakok" keretében fejezték be. Az eredetileg halban gazdag, tiszta vizű folyó vízátfolyása 4,9 m3 volt másodpercenként, partjain buja növényzet nőtt. Medréből — az egykori Keszi-híd táján — nagyon jó minőségű homokot és kavicsot termeltek ki. A Keszi-hidat 1945 márciusában német katonák robbantották fel. Amikor 1964-ben Kisváradnál (Nitriansky Hrádok), Nagysurány alatt a Zsitvát a Nyitra folyóba terelték, a Zsitva alsó folyása — tehát az udvardi határt átszelő része is — csupán mentesítő csatornaként szolgált tovább. A meder mára teljesen eliszaposodott és jelentősen szennyeződött. A folyó eredetileg Martosnál torkollott a Nyitrába. Mára a Zsitva a nagymértékű víz- és talajszennyezés következtében nagyon elszegényedett, sok értékes állat és növény kipusztult belőle s mellőle. A Zsitvafödémesi Hulladékfeldolgozó és az Ohaji Szesz- és Keményítőgyár több esetben nagymértékű halpusztulást okozott káros és mérgező szennyvíz és hulladék kibocsátásával. Viszonylag jó állapotban vannak azok a határbeli tavak, amelyek kavicskitermelés következtében keletkeztek.

Udvard szeizmikus övezetben fekszik, melynek epicentruma Komárom környéke. A pozsonyi Geofizikai Intézet földtani kutatóközpontjának adatai szerint, melyeket RNDr. Klára Mrázová CSc. tudományos munkatárs közölt, a mai Szlovákia területén 1443 és 1930 között 14 olyan földrengés volt, amelynek erőssége meghaladta az MSK-skála hetedik fokát. Ebből 4 fordult elő Komárom körzetében, s hatásuk Udvardon is észlelhető volt. De az 1455. július 10-i budai és székesfehérvári földrengés is olyan erős volt, hogy az udvardi házakban is kisebb károkat okozott. Az 1595-ös komáromi földrengés ugyancsak érezhető volt községünkben. Az 1763. június 28-i komáromi földrengés, melynek utórezgései még három napig tartottak, s erőssége 9 fok volt az MSK-skála (Medvedev-Kárník-Sponhauer-féle 12 ballos földrengésfokozat) szerint, Udvardon is károkat okozott az épületekben. Az 1783. április 22-i, 1806. november 28-i és 1822. február 18-i Komárom környéki földrengéseket szintén észlelték Udvardon. Az 1856ban, 1868-ban és 1906-ban észlelt földrengések már gyengébbek voltak. A környéken századunkban 1968. június 18-án és 19-én Ogyallán, 1969. január 25-én Köbölkúton és 1969. március 16-án Gután regisztráltak kisebb földmozgásokat.

Udvard katasztere általában síkság jellegű, csupán keleti és délkeleti határrésze enyhén dombos. A község határában a degenerált mezőségi talajok vannak túlsúlyban. Nyugati része rónaság, keleti részét széles teraszok képezik, ezek alkotóanyaga futóhomok. Ez egyik jellegzetessége az udvardi kataszternek. De homokos löszföldek is előfordulnak. A határ egy részét erdőségi és öntéstalajok, mezőségi talajok és homokdűnék jellemzik. A homokdűnék északnyugat-délkeleti irányú hordalékgerince, amelyet a domináns szelek hoztak létre, jól kivehető a környező domborzatból. A homokdűnék keletkezése a jégkorszakba nyúlik vissza: úgy keletkeztek, hogy a szél felhordta a homokot a folyó menti teraszokra, egyúttal a folyó meder- és vízszintje tektonikusan fokozatosan csökkent, süllyedt. A mezőségi talajok a Zsitva partjai mentén Verebélytől húzódnak és az udvardi határban szélesednek ki.

Udvardtól északkeletre húzódik a Garam menti dombvidék, amely részben benyúlik az udvardi kataszterbe. A falutól északra a Zsitva menti dombvidéket találjuk. A jellemző növényzet szempontjából a község határa a folyó menti erdőségi és melegkedvelő tölgyesek déli határvonalán fekszik. A régmúltban kiterjedt tölgyfaerdők voltak a határban. Ezek emlékét őrzi a ma is használatos Tölgyes út elnevezés. Az út a község déli részén át vezet Szent Miklós-puszta felé. A határban a terresztrikus és szemiterresztrikus (szárazföldi és félszárazföldi) talajok vannak túlsúlyban. Ezek lösztalajokon lúgozódtak ki. Megtalálható rajtuk csaknem minden talajfajta a mezőségitől egészen a karbonátos (a kőzetek bomlása következtében létrejött) erdőségi talajfajtákig. A meszes alluviális — hordalékos — lerakódáson szintén megtalálhatók az erdőségi talajok, ám ezek fellelhetők az alááztatott löszös kőzeteken is. Ezeken gyakori a már említett futóhomok. A határ talaja változatos (a könnyű homokos talajoktól a középnehéz talajokig). A kataszter délkeleti részén, a Keresztdűlőben kimondottan nehéz kötött talajok is előfordulnak. A Zsitva-meder táján alluviális folyó menti erdőségi talajok találhatók. A lösztalaj mélysége eléri a 20 métert is, ami úgyszintén különös jellegzetessége az itteni talajoknak. A Zsitva bal partján a földek erősen vizenyősek, aláázottak voltak, különösen a talajvíz szintjének emelkedése idején, a tavaszi és nyári áradásokkor. A hetvenes években ezért nagymértékű talajjavítási — meliorációs — munkálatokat végeztek ezen a területen: alagcsöveket raktak le és mentesítő csatornákat létesítettek. Ennek az lett a következménye, hogy az utóbbi aszályos években az itteni, viszonylag kötött talajokon a föld megrepedezett, elveszítette nedvességtartalmát, s alig termett valamit. A déli és nyugati határrészben a szövetkezet a kukoricát és árpát termesztő rendszert, a középső és északi határrészben a kukoricát és rozsot termesztő rendszert alkalmazta. Udvard katasztere földtani szempontból a Nyitra, Zsitva és Duna menti síkság ütközőterében fekszik. Alaktani és felépítési (morfológiai és tektonikai) szempontból a talajrétegek kialakulása a neogén időszakára, mintegy 2 millió év előttre, valamint a pleisztocén időszakára, a jégkorszakok váltakozási idejére esik. Mintegy egymillió évvel ezelőtt belföldi tengerek borították a térséget: előbb a Tortoni-, majd á Szarmata-perem tengere. Az udvardi határ domborzata az interglaciális (jégkorszak közötti) időszakban, a negyedkorban kezdett kialakulni. Ez a folyamat az allúvium időszakában ért véget. A tengeri sós víz fokozatosan félsós, majd édesvízzé alakult át, amit az olvadó jéghegyekből leáramló víz idézett elő. Ezek a vizek alakították ki később a Zsitva medrét és folyását. Az édesvíz beáramlása és annak mésztartalmú üledékei semlegesítették a sós vizet, s a mésztartalmú homokkő a humuszos hordalékkal hozta létre a löszös erdőségi és mezőségi talajokat. Udvard határában a regenerált lösztalajok alkotják az élettanilag legtermékenyebb földalapot, az összterület több mint 70 %-át. A futóhomok jellegű talajok a határ északi, keleti s részben déli részében találhatók: a Kétholdak dűlőben, a Vasúti dűlőben, a Győrök homokán, a Csajka- és Országh-kertben. A futóhomok terjedése ellen a múltban a gazdák az igénytelen, gyorsan növő, kiváló faanyagot nyújtó, bár enyhén talajmérgező akácfa ültetésével, illetve szőlőtelepítéssel védekeztek. Ezek jól kötöttek, és megállították a futóhomok terjedését. Az akácosok a vasút két oldalán máig fennmaradtak.

A Zsitva mentén savanyú talajok is előfordulnak, de csak a mélyebben fekvő talajrétegekben, mintegy nyolc méterre a felszín alatt (a Közös legelő és a kavicsbányák helyén). Itt trilobita rákok és más tengeri puhatestűek megkövesedett maradványait találták kavicskitermelés közben, ami az egykori tengerek jelenlétét bizonyítja. A degenerált talajok minősége talajjavítás következtében javult.

A falu határában jelenleg csupán 70 hektár erdőség van. Az erdőket főképp akácfa, nyárfa, nyírfa és borókafenyő alkotja. Az erdőterületen az Állami Erdészet bajcsi üzemrészlege gazdálkodik, s az erdőben védett fácántenyésztés folyik.

A község határában régebben számos facsoport, kisebb erdő volt, amelyek a mezei munkák idején hűvös menedéket adtak a határban dolgozóknak, de jó búvó- és költőhelyei voltak a határban élő vadnak is: nyulaknak, fácánoknak, foglyoknak, fürjeknek, őzeknek és a sok énekesmadárnak. Ezeket az erdőcskéket és facsoportokat a szövetkezeti tagosítás és határrendezés folyamán sajnos kiirtották, s így a mezei vadak száma is erősen megcsappant. Ma már alig látni a határban nyulat, üregi nyulat, fácánt, foglyot, fürjet stb. A könnyebb homokos talajokon pedig nem volt, ami mérsékelje a széleróziót. A község északi peremén néhány évtizede szélfogó fasort létesítettek, de az utóbbi években a nagyobb részét ennek is kivágták. A határban kavicskitermelés következtében is több helyen keletkeztek mesterséges tavak. Aszályos időben jól szolgálják a határöntözést, a Járási Halászszövetség ráadásul halakat telepített beléjük. Ilyen tavak vannak a Kálvária alatt, a Felsőtagon, a Besenyői határ alatt, a Mélyútnál és Farkasdpuszta alatt. A község területén több mesterséges vízfelület volt a lisztmalomnál, a Tölgyes út elején a Fölvégen és az Újvári útnál. Ezek többnyire úgy keletkeztek, hogy a talajból vályogtéglát készítettek. Az így létrejött, aránylag nagy kiterjedésű gödrök ősztől tavaszig megteltek esővízzel, és a nyár folyamán is csak ritkán száradtak ki. Jó szolgálatot tettek a tűzoltásnál, de a házi szárnyasok — a kacsák és libák — is általában ezeken a vízfelületeken tartózkodtak. Udvardon köztudottan nagyon jelentős volt e szárnyasok tenyésztése. Sajnos, a szóban forgó tavakat fokozatosan feltöltötték szeméttel, épülettörmelékkel és földdel, mára csak az Újvári útnál levő víztartály maradt meg.

A lakosság Udvard keletkezése óta elsősorban mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott. A faluban működő néhány ipari létesítmény ugyancsak a mezőgazdasághoz kötődik.

A község legnagyobb üzeme a helyi Mezőgazdasági Szövetkezet. A privatizációs folyamat számos nehézség és probléma (hitelhiány, helyhiány nagyobb gazdasági egységek létesítéséhez, a magántulajdonban levő földek kis területe stb.) következtében csak lassan halad, mezőgazdasági tevékenységgel így továbbra is főleg a szövetkezet foglalkozik. Igaz, az egykor virágzó és nagy haszonnal gazdálkodó szövetkezet ma számos nehézséggel küzd. A községben működik még a NOVOFRUCT vállalat nagy kapacitású fűszerpaprika- és zöldségszárító részlege és konzervüzeme, továbbá a Közös Mezőgazdasági Baromfitenyésztő Vállalat, melynek termelési programja a baromfitenyésztés és tojástermelés. A helyi Terményfelvásárló és Tápszerkészítő Vállalat gabona és szemestakarmány felvásárlásával és eladásával, valamint takarmánytápszerfélék készítésével és árusításával foglalkozik. A Mezőgazdasági Szövetkezetnek modern borászati részlege, gyümölcsészete, kertészete, nagy kapacitású hűtőháza, paradicsomfeldolgozó üzeme és pálinkafőzdéje van. Számos üvegházban és fóliasátorban magas szinten folyik a melegkedvelő zöldségfélék és virágok termesztése, s néhány zöldség- és gyümölcsfelvásárló üzlet is létesült.

A Mezőgazdasági Szövetkezet az 1986. december 31-i adatok szerint 5386 hektáron szántóföldi termelést folytatott, 95 hektáron szőlőt termelt, 130 hektáron pedig gyümölcsöt, főképp almát. 18 hektár rétje, 36 hektár legelője és 2 hektárnyi üvegházterülete volt A község kataszterében 70 hektár erdő és 7 hektár háztáji szőlő volt. A szövetkezet szántóföldi termelése így oszlott meg: 3413 hektár gabonaféle (az összterület 63,37 %-a), 125 hektár hüvelyes (2,32 %), 1441 hektár takarmánynövény (26,75 %), 227 hektár őszi repce (4,22 %), 204 hektár cukorrépa (3,79 %) és 101 hektár paradicsom (1,87 %). Az állattenyésztési részlegben 17 lovat, 1003 anyasertést, 295 süldő kocát, 15 tenyészkant, 4404 malacot, 7984 hízó disznót, 663 növendék bikát, 1512 üszőt, 527 hízó bikát, valamint 1700 fejőstehenet tartottak. A háztartásokban kevés kivétellel csupán a hízó disznó és baromfi, valamint a házinyúl tenyésztése maradt meg. A fóliázás igen elterjedt foglalatosság Udvardon is, különösen a hetvenes évek elejétől.

Az üvegházakban és fóliasátrakban főleg korai retket, étkezési paprikát, dinnyét, paradicsomot, karfiolt, karalábét és virágot (szegfű, kála, gerbera, rózsa stb.) termesztenek. Az uborkatermesztés a peronoszpóra (Pseudoperonospora Cubensis) pusztítása miatt visszaesett.

A szövetkezetben már több mint két évtizede megszűnt a háztáji földek kiosztása, úgyhogy a háztáji termelés ez ideig csupán a házikertekben folyt.

Az 1989-es rendszerváltás után több egykori magángazda kivette földjét a szövetkezetből, és újból gazdálkodni kezdett.

Az 1980-as népszámlálási adatok szerint a község kataszterét 6385 hektár képezte. Udvardon ekkor 1937 háztartásban 5566 lakos élt. A nők száma 2829. A faluban 1567 lakott ház volt 1674 lakással, ebből 1608 lakás családi házakban. Nemzetiségi szempontból 3304 (77,3 %) polgár volt magyar, 1252 (22,5 %) szlovák, 9 cseh, 1 ukrán és 1 német. A gazdaságilag tevékeny lakosok száma 2646 volt, ebből a szövetkezetben 915 (34 %), az iparban 702 (26 %), a szolgáltatásokban 504 lakos (19 %) dolgozott. A fennmaradó részt tanítók, állami alkalmazottak, közalkalmazottak és tisztviselők alkották. A rendszerváltás után ezek az arányok jelentősen megváltoztak, a mezőgazdasági és ipari tevékenység visszaesése következtében több száz udvardi polgár lett munkanélküli. Néhány család magánvállalkozásba fogott, főképp a kereskedelem szférájában, több-kevesebb sikerrel. A rendszerváltás előtt naponta vagy hetente 1423 lakos utazott Udvardon kívüli munkahelyekre (Érsekújvár és más városok) többnyire autóbusszal vagy vonattal.

Udvard közigazgatásilag a Szlovák Köztársaság Nyugat-szlovákiai kerületébe, az Érsekújvári járásba tartozik, s önkormányzattal rendelkező Községi Hivatala van. A község polgármestere Száraz József, alpolgármestere Kusy Károly. A községet a községi önkormányzat irányítja különböző bizottságok segítségével.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet