Előző fejezet Következő fejezet

NEMZETEK EGYMÁS TÜKRÉBEN

Csepeli György

 

1997 őszén egyedülálló szociológiai kutatás helyszíne volt Erdély. A felmérés különlegessége annak összehasonlító és reprezentatív jellegében rejlett. A román és magyar népességből vett reprezentatív mintavétel után a válaszadókat személyes interjúkon kértük arra, hogy saját anyanyelvükön válaszoljanak ugyanazon kérdőívek kérdéseire. A román minta 717 válaszadóból, míg a magyar minta 1090 válaszadóból állt. A jelen tanulmány a nemzeti azonosság és az etnocentrikus nézőpontok alakulását hasonlítja össze.

 

A NEMZETI IDENTITÁS MINTÁI

A kérdőívben a nemzeti önazonosulásnak, az állampolgárságot is beleértve, kilenc lehetséges alternatíváját kínáltuk fel.

A magyar nemzeti identitás kapcsán készült hasonló tanulmányok eredményeivel összhangban a romániai magyarok körében a tulajdonított nemzeti identitás ismérvei közül is általában a nemzeti önazonosulást rangsorolták a legfontosabbnak. A vallási kötődés és a származás szintén magas értékeket kapott, alapul szolgálva az erdélyi magyarok és nem magyarok között húzódó határvonalak kijelöléséhez. A politikai valóságnak megfelelően a magyar állampolgárság nem tekinthető a nemzeti azonosulás eszközének a napjaink Erdélyében élő magyarok számára. Az „Erdélyben élő magyarnak lenni" kategória feltételei között szintén nem bizonyult jelentősnek a magyarországi születés, illetve a magyarok között való élés körülménye. A román válaszadók mindezzel ellentétben a román állampolgárságot nevezték meg mint a nemzeti identitás elsajátításának eszközét, ám a legnagyobb hangsúlyt mégis az önazonosulás kapta. A román válaszadók a nemzeti identitás ismérvei közül gyakorta részesítették előnyben a kultúralis és kommunikációs szempontokat, csakúgy, mint a vallást és származást. Tekintetbe véve a románok és magyarok között a vallási kötődések és a nemzetiségi származás terén fennálló különbségeket, a vallási és etnikai származási különbségek mentén meghúzott határvonalak megrajzolásánál megfigyelhető kölcsönös stratégia egy olyan tükrözési hatásra világít rá, amely a magyarok és románok közötti különbségeket erősíti. Noha egyazon ország állampolgárai, az állampolgársággal kapcsolatos kategorizáció pszichológiai erőssége gyengül olyan közbejövő hatások következtében, mint a vallás és a származás terén mutatkozó különbözőségek. Azl. táblázat egy négyfokú skálán végzett összehasonlító besorolás eredményeit mutatja.

 

1. táblázat. A nemzeti identitás kritériumainak fontossága az erdélyi magyarok és románok körében

Magyar önazonosulás 3,9 Román önazonosulás 3,8
Kulturális asszimiláció 3,8 Kulturális asszimiláció 3,7
Magyar anyanyelv 3,7 Román anyanyelv 3,5
Magyar származás 3,5 Román származás 3,4
A magyar zászló tisztelete 3,5 A román zászló tisztelete 3,7
Nem ortodox keresztény   Az ortodox keresztény  
egyházhoz való kötődés 3,4 egyházhoz való kötődés 3,2
Magyarok között élés 2,3 Románok között élés 2,9
Magyar állampolgárság 1,5 Román állampolgárság 3,3
Magyarországi születés 1,3 Romániai születés 3,2

 

A tulajdonított nemzeti identitás jellemző mintáinak a két nemzetiség esetében meglevő alapvető hasonlóságait faktoranalízis is alátámasztja. Ennek megfelelően az elemzés mindkét nemzetiség esetén rávilágított a kritériumok kettős szerkezetére. Mindkét csoport válaszainak értelmében a nemzeti identitás első faktorát az önazonosulás, a kulturális összetartozás és az anyanyelv alkotta. A származás, a zászló tisztelete, a vallási kötődés, a társadalmi környezet, az állampolgárság, valamint a születési hely egy másik faktort eredményezett.

A nemzeti identitások eltérő jellege nem a nemzeti identitás értelmezési kritériumainak formáiban, hanem azok tartalmában gyökerezik. Sőt, az állampolgárság mindkét nemzetiség válaszadói szerinti hasonló besorolása jól mutatja, hogy az etnikai és kulturális szempontok hatása túlszárnyalja a politikai tartalmak fontosságát, mind az erdélyi románok, mind az erdélyi magyarok körében.

 

NEMZETI HOVATARTOZÁS

A nemzetiségi csoportok között húzódó határok Kelet-Közép-Európában messze nem egyértelműek. A közösségek közötti politikai és kulturális törésvonalak többnyire nem illeszkednek egymáshoz. így a nemzeti hovatartozás meghatározása sem áll szilárd alapokon. Az állampolgárság által meghatározott nemzeti hovatartozás szemben állhat az egyén által vallott nemzetiséggel. A2 táblázat azt mutatja be, hogy az Erdélyben élő magyarok hogyan birkóznak meg ezzel a kettősséggel, szemben a románokkal, akik esetében nem jelentkeznek az egymással viaskodó identitások.

 

2. táblázat. Állampolgársági hűség a magyarok és a románok között (az egyetértés átlagos értékei 0 és 4 között)

Az embereknek akkor is támogatniuk kell országukat, ha az hibákat követ el. 3,2 3,8
Számos olyan dolog van, amely miatt román állampolgárként szégyenkeznem kell. 3,1 2,2
A román állampolgárságot minden más állampolgárságnál előbbre helyezem. 2,3 3,2

 

A táblázat tanúsága szerint Románia magyar polgárai a román polgárokhoz viszonyítva hajlamosak alulosztályozni tagságukat a politikai értelemben vett román nemzetben. A magyarok inkább mutatnak szégyenérzetet állampolgárságuk miatt, mint a románok, és az ő körükben lehet beszélni alacsonyabb mértékű pszichológiai azonosulásról is.

A román és magyar válaszadók által az első két kérdés átlagértékénél mutatkozó jelentős eltérés elsősorban az etnikai származás függvényének tűnik. Az iskolázottságiszint-különbségek itt nem játszottak szerepet. Ezen eredmények alapján tehát kijelenthető, hogy a Romániában élő románok inkább hajlamosak arra, hogy állampolgársukkal kapcsolatos kognitív struktúrájuk pozitív és kiegyensúlyozott legyen. A magyarok ellenben kiegyensúlyozatlan kognitív struktúrával rendelkeznek, amelyben olyan negatív kognitív tényezők is találhatók, mint a bűntudat és a szégyen.

Ugyan a román származású válaszadók általában nagyobb előnyben részesítették a román állampolgárságot, mint a magyar származásúak, ám ez a csoportközi tendencia az iskolázottság függvényében egyre kevésbé jellemző. Az egyetemi diplomával rendelkezők mindkét nemzetiség esetében általában elutasították azt az állítást, mely szerint a román állampolgárság mindenek felett áll. Az értelmiségi válaszadók eltérő nemzetiségi kötődéseiből fakadó ellentéteket gyengíti a keresztkategorizáció. Amíg az alacsony iskolai végzettségű románok esetében a nemzetiségi kötődés és a politikai lojalitás erősítik egymást, az alacsony iskolázottsági! magyar válaszadók körében az etnikai kötődés ellentmond a politikai lojalitásnak.

 

A KÖZÖS TÖRTÉNELEM ÉRTÉKELÉSE

A mai emberek nemzeti identitását olyan beléjük sulykolt történelmi ismeretek támasztják alá, melyek célja a nemzeti lét létjogosultságának igazolása. A történelmi jelentőség eredményeként a fizikai környezet olyan jelentéseket fogad magába, amelyek alapján nacionalista szemszögből szemlélve is érdemes lehet az adott vidéken élni. Az azonos talajon megfogant eltérő történelmi narratívak azonban visszavonhatatlan ellentétekhez vezethetnek. Évszámokhoz, helyszínekhez és olyan fizikai objektumokhoz - mint például szobrok, síremlékek, emlékművek, szentélyek - fűződő, egymással harcban álló attitűdöket a nemzeti hagyománynak megfelelő jellegzetes jelentésekkel ruháznak fel, míg ugyanezek egy másik nemzeti hagyomány számára minden jelentéstől mentesek lehetnek.

A kérdőívben öt állítást tettünk közzé az erdélyi magyar-román közös történelemre vonatkozóan. Mindkét nemzetiségi csoport esetében széles körű volt az eltérő véleményalkotás a közös történelem értékelésénél. A románokhoz viszonyítva azonban a magyarok körében nagyobb mérvű volt a történelem konfliktusos értelmezése.

A nemzetek békés egymás mellett élésének elvárása annak a kijelentésnek az elfogadásából következett, mely szerint a közös történelem mindkét nemzetiséget azonos mértékben sújtotta és boldogította. Míg a román válaszadóknak csak mindössze 17%-a értett egyet a fenti állítással, addig a magyar válaszadók között ez az arány 41 %-os volt.

A maguk módján azonban a románok is a békés egymás mellett élésre helyezték a hangsúlyt. A román válaszadók 55%-a osztotta azt a véleményt, hogy a közös boldogság a történelem függvénye. Ugyanezen kijelentés csupán a magyarok 5%-ának egyetértésével találkozott. A közös történelem magyar értelmezése a magyarok által megélt negatív emlékeket is hangsúlyozott, amelyek a románoknak nem jutottak osztályrészül.

Ha pillantást vetünk a nemzeti ünnepek értelmezésére, csak megerősödhet bennünk ez a kép. A magyarok számára március 15-e a legnagyobb nemzeti ünnep. 1848-ban ezen a napon mondták ki - román lakóinak akarata ellenére -, hogy Erdély ismét a történelmi Magyarország részét képezi. Öröm a magyaroknak, bánat a románoknak. A román válaszadók december 1-jét nevezték meg legnagyobb nemzeti ünnepüknek. 1918-ban ezen a napon kiáltották ki - magyar lakóinak akaratával ellentétben - Erdélyt Nagy-Románia részének. Öröm a románoknak, bánat a magyaroknak. Május 1-jét, amelynek elméletileg a munka nemzetközi ünnepeként a közös örömet kellene felébresztenie, egyik nemzetiség tagjai sem említették.

 

ETNOCENTRIZMUS

3. táblázat. Etnocentrikus kijelentésekkel kifejezett egyetértés a magyarok és románok körében, százalékban

 
Ingroupba tartozik
Outgroupba tartozik
Mindkét csoportba tartozik
Egyik csoportba sem tartozik
 
M
R
M
R
M
R
M
R
Ez a nemzet sokat szenvedett a tör­ténelem során, mégis fennmaradt.
62
76
4
2
32
19
2
3
Csodálatra méltó e nemzet összetartása.
33
39
19
22
34
32
14
7
Ez a nemzet mindig a civilizáció élharcosa volt.
57
58
2
5
9
26
32
11
Nincs még olyan nemzet, amely annyi tudóst, írót, zeneszerzőt adott volna a világnak.
41
53
2
1
25
21
32
25
Fennhéjázó, gőgös nemzet, mely megszokta, hogy uralkodjék.
18
9
31
59
9
32
42
26
Vendégszeretőnek tartják magukat, pedig csak haszonlesők.
8
11
41
38
12
14
39
37
Kevés olyan nemzet van Közép-Európában, mely oly sokat beszélt, és oly keveset tett.
4
42
66
16
8
14
22
28
Bármit állítsanak is magukról, az európai demokratikus normáknak sosem lesznek képesek megfelelni.
2
17
64
12
10
15
24
56

 

A 5. táblázat első sora jól mutatja, hogy az önsajnálat mindkét nemzetiségi csoport gyakori jellemzője. A történelem viszontagságai miatti szenvedés, a fenyegetettségi és veszteségérzet mind az önsajnálat ismérvei. A vonatkozási keretek negatív felhangjából is az következik, hogy a puszta életben maradás is hatalmas siker.

Ugyan kisebb mértékben, de mindkét csoport előszeretettel választotta az önjellemzésnél a nehéz időkben megőrzött összetartást is. Két új tendencia figyelhető meg egy időben.

Egyfelől mindkét csoportban voltak olyan válaszadók, akik szerint az összetartás az ingrouppal ellentétben az outgroup sajátossága. Másfelől mindkét csoportban igen magas azon válaszadók aránya, akik szkeptikusak. Ok inkább hajlanak arra, hogy ne értsenek egyet azzal, hogy bármely csoportnak is különlegesen magas lenne a kohéziós ereje.

A kulturális etnocentrizmust két állítással mértük. Bibó István szerint pozitív önértékelésük fenntartása érdekében a közép-kelet-európai kisállamok hajlamosak kimagasló kulturális eredményekre hivatkozni, mely állítás empirikusan nem bizonyítható, de nem is cáfolható. A saját maguk elé tartott tükörben könnyedén látják igazolhatónak felsőbbrendűségüket a térségben. A 3. táblázat azt mutatja, hogy mindkét nemzetiség válaszadóinak zöme egyetértett azzal a kijelentéssel, mely szerint az európai civilizáció megőrzésében múlhatatlan érdemeket szerzett saját csoportjuk. A kulturális termékenység - azaz az aránytalanul nagyszámú tevékeny ember kinevelése - a magyarok 41%-a és a románok 53%-a által volt elfogadott. A kulturális fölény kölcsönös elismerése csupán kisebbségi vélemény marad. Nem meglepő módon mindkét válaszadói csoportban még kevesebben vannak, akiknek kedvezőbb véleményük volt a másik csoportról, mint a saját csoportjukról.

Az etnocentrizmus másik oldalát az outgroupra vonatkozó pejoratív kijelentésekből ismerhetjük meg. Pejoratív jellemvonásoknak az outgroupra való vetítése együtt jár az ingroup pozitív értékelésének erősödésével. Az önfelértékelés e közvetett módja azonban nem a belső erő jele.

Kedvező jelnek tekinthető, hogy számos válaszadó elutasítja az outgroupra vonatkoztatott pejoratív állítások érvényességét. Ez az eredmény a toleranciajeleként is értelmezhető, de annak a banális igazságnak az elfogadását is jelenti, mely szerint az outgroup pozitív tulajdonságainak figyelmen kívül hagyása vagy tagadása kizárólag konfliktushoz vezethet.

A pejoratív jellemvonásokkal kapcsolatban elmondható, hogy a következetes nacionalizmus hajlamos tagadni a negatív kijelentéseket az ingroup kapcsán és ugyanezeket elfogadni az outgroup esetében. Csupán egy kritikus elme kockáztathatja meg az ingrouppal kapcsolatos pejoratív állítások elfogadását, illetve ugyanezek elutasítását az outgroupra vonatkozóan. Az önkritikának ezzel a fajtájával mindössze egyetlen esetben találkoztunk. A románok általában elfogadták magukra nézve azt a kijelentést, mely szerint nemzetük kizárólag beszél, de keveset tesz.

Ezzel szöges ellentétben a magyarok vonakodtak az önkritikától. Gyakrabban illették kritikával az outgroupot, kapzsisággal, Európa-ellenességgel és felületességgel vádolva azt. A románok kevesebbszer jellemezték ugyanezen negatív jegyekkel a magyarokat. Ez értelmezhető akként, hogy a románok kevésbé kritikusak a magyarokkal szemben. A románok azonban erőszakosnak és gőgösnek tulajdonították a magyarokat, mely jellemvonásokat jóval kevesebbszer használták a magyarok a románokkal kapcsolatban.

A válaszok mögött húzódó rendszer felfedésének érdekében egy sokváltozós elemzést alkalmaztunk. Mielőtt minden válaszadóra elkészítettük a rotált faktormátrixot, összeszámoltuk az ingroup-preferencia (nacionalizmus), az outgroup-preferencia (korrektség), a mindkét nemzetiségre elfogadott pozitív állítások (kölcsönösség), az outgroupia vonatkozó pejoratív állítások elfogadásának (elutasítás), az ingroupra vonatkozó pejoratív állítások elfogadásának (önkritika) és végül a mindkét nemzetiségre vonatkozó pejoratív állítások elfogadásának (kétkedés) esetszámait. A számlálási folyamat alapján hat új változó jött létre. A rotált faktoranalízis során három faktor keletkezett. Ezeket a faktorokat a 4. táblázat mutatja be.

A táblázatban is látható módon, az első faktor azetnocentrizmus, amely magas pozitív értéket mutat a nacionalizmusnál, és negatív értéket a kölcsönösség esetében. A második faktor magas értéket mutat a korrektségnél és az önkritikánál. Ez az anti-etnocentrizmus faktora. A harmadik faktort

  1. melyben elutasították a mindkét nemzetiséget ért pejoratív kijelentéseket
  2. szkepticizmusnak neveztük.

 

4. táblázat. Az etnocentrizmus faktormátrixa

  Etnocentrizmus Anti-etnocentrizmus Szkepticizmus

Nacionalizmus
0,921
- 0,075
0,048
Korrektség
-0,063
0,730
- 0,292
Kölcsönösség
-0,786
- 0,224
0,178
Elutasítás
0,499
- 0,259
- 0,496
Önkritika
0,108
0,795
0,211
Kétkedés
- 0,051
- 0,096
0,831

 

Az nemzetiségi hovatartozásnak és az iskolázottságnak az etnocentrizmusra, az anti-etnocentrizmusra és a szkepticizmusra gyakorolt hatását meghatározandó többszörös regresszióanalízisnek vetettünk alá minden faktort. Az iskolázottsági szint szignifikánsnak bizonyult az etnocentrizmus esetében. Minél magasabb volt az iskolai végzettség, annál alacsonyabb volt az etnocentrizmus faktorértéke. Ez a tendencia mutatkozott meg mindkét nemzetiség esetében. Nem meglepő, hogy az iskolázottsági szint éppen ellenkező hatást eredményezett az anti-etnocentrizmus esetében. A magas végzettségű válaszadók inkább anti-etnocentrikus nézeteket vallottak. A magyarok között azonban sokkal kisebb arányban voltak elfogadottak az anti-etnocentrikus vélemények, mint a románoknál. A szkepticizmus szintén az iskolai végzettség függvényének látszik. Mindkét csoportbeli egyetemi végzettségűek különösen hajlottak a szkepticizmusra. A románokhoz viszonyítva mindazonáltal a magyarok általában jobban vonakodtak a szkepticizmus kifejezésétől, vagyis attól, hogy tagadják a pejoratív utalásokat, akármelyik nemzetiségről legyen is szó.

 

5. táblázat. Az etnocentrizmus Erdélyben (átlagértékek)

  Magyarok Románok
Jobb lenne a világ, ha a többi ország lakosai is olyanok lennének, mint a románok.
1,4
2,7
Jobb lenne a világ, ha a többi ország lakosai is olyanok lennének, mint a romániai magyarok.
2,5
1,8

 

A nyílt etnocentrizmus értéke nem különösen magas Erdélyben. Amint arról a 4. táblázat is tanúskodik, a négyfokú skálán a magyarok között 2,5, a románok között 2,7 ez az érték. Az etnocentrizmus olyan bűnnek látszik, amelyet elutasítanak, ha a másik nép soraiban tapasztalható, de amely több megbocsátást érdemel, ha az ingroupban jelentkezik.

A saját etnocentrizmust enyhén tolerálják, a másik csoport etnocentrizmusa azonban kölcsönösen elutasításban részesül.

 

AUTO- ÉS HETEROSZTEREOTÍPIÁK

Egy friss, kelet-közép-európai nemzeti autó- és heterosztereotípiák természetét kutató, nemzetek közötti összehasonlító vizsgálat egy kettős struktúrára derít fényt. A vizsgálat eredményeinek alapján az egyik struktúra a kompetencia köré csoportosul, míg a másik struktúra magja az erkölcsösség (Poppe 1998).

A kérdőívben nyolc melléknevet mutattunk be. Négy melléknév a kompetenciából eredő jegyeket hivatott megjelölni, így az intelligenst, a versenyszelleműt, a tehetetlent és a lustát. Négy melléknév pedig az erkölcsösség jellemvonásaira utalt, az erőszakosra, az önzőre, a segítőkészre és a toleránsra. A nyolcból négy melléknév pozitív konnotációjú, a többi negatív konnotációjú volt.

A 6. táblázat a melléknevek struktúráját jelentésük és konnotációjuk alapján mutatja be.

 

6. táblázat. Melléknevek dimenzióanalízise

  Konnotáció
Jelentés Pozitív Negatív
Erkölcsösség Segítőkész Erőszakos
  Toleráns Önző
Kompetencia Intelligens Lusta
  Versenyszellemű Tehetetlen

 

A válaszadóknak azt kellett megbecsülniük, hogy az egyes jellemvonások milyen gyakorisággal fordulnak elő a különböző nemzetiségek körében. A válaszadók feladata az volt, hogy jellemezzék 0%-tól (szinte senki) 100%-ig (szinte mindenki), milyen mértékben hordozza az adott csoport a szóban forgó tulajdonságot. Négy célcsoporttal kapcsolatban kértük a becsléseket. A célcsoportok között a Romániában élő magyarok, a Magyarországon élő magyarok, a romániai románok és a Moldáviában élő románok szerepeltek.

A válaszadóknak a célcsoportok jellemzésénél az etnikai kötődés és az állampolgári lojalitás konfliktusaiból fakadó dilemmával kellett szembesülniük. A magyar válaszadók számára saját romániai polgártársaik jellemzésekor az etnicitás különbözősége és az állampolgárság azonossága vezetett konfliktushoz. A romániai románok ugyanezzel a problémával találkoztak, amikor magyar származású honfitársaikat kellett jellemezniük. Más jellegű problémát gerjesztett az azonos etnikai tudat, de eltérő állampolgárság a magyar válaszadók számára a külföldön élő magyarok megítélésénél, illetve a román válaszadók számára a moldáviai románok jellemzésénél.

A következő részben megmutatjuk, hogyan birkóztak meg e konfliktussal a válaszadók. Először is, az egyes jellemvonások meglétének becsült százalékos átlagait tüntetjük fel, amelyeket az erdélyiek a következő négy célcsoport esetén határoztak meg:

Egy-egy magas cellaérték az adott jellemvonás célcsoportra vonatkozatásának nagy esélyét jelzi. Az alacsony értékek az ellenkező jelenségre utalnak. Az 50% feletti értékek magasnak tekinthetők, a 25% alatti számok alacsonynak számítanak. A 7. táblázat azt mutatja meg, hogy az autosztereotípiák pozitív megjelenítése különösen jelentős annak a keresztkategorizációnak az esetén, amikor mindkét nemzetiséghez tartozó válaszadók saját csoportjukat jellemezték, vagyis azokat, akik mind etnikai, mind pedig politikai értelemben az ingroup]ukba tartoztak. Ennek értelmében hasonlóság figyelhető meg az erdélyi magyarok és erdélyi románok között abban a tekintetben, hogy előnyben részesítik a kollektív önkép pozitív vonásait, és elutasítják a negatív vonásait.

 

7. táblázat. Magyarok és románok által a négy célcsoportra vetített jellemvonások meglétének becsült százalékos átlagai

  Célcsoportok
Politikai és etnikai outgroup Politikai és etnikai ingroup Etnikai ingroup, politikai outgroup Etnikai outgroup, politikai ingroup
M
R
M
R
M
R
M
R
Erőszakos
36
41
25
31
36
29
44
42
Intelligens
54
32
57
56
46
55
46
41
Lusta
26
44
44
25
44
32
31
49
Önző
50
40
39
36
39
46
56
45
Segítőkész
46
38
55
64
48
44
39
43
Tehetetlen
26
35
27
28
35
23
27
39
Toleráns
40
37
56
49
48
45
31
36
Versenyszellemű
57
34
53
54
45
58
51
40

 

Az intelligencia, A versenyszellem és a tolerancia különösen kedvelt jellemzők, míg a tehetetlenség és az erőszakosság elutasított jellemvonások. Az etnikai ingroupok kevésbé kedveltek. Az erdélyi románok több kritikát fogalmaznak meg a Moldáviában élő románokkal szemben, mint az erdélyi magyarok a magyarországi magyarok kapcsán. Különös fontossággal bír az a tény, hogy az utóbbi csoport versenytársként jelenik meg az előbbi számára.

Összehasonlítva a magyar válaszadók erdélyi románokat jellemző heterosztereotípiáit, úgy tűnik, a román válaszadók némileg korrektebb heterosztereotípiákat említenek az erdélyi magyarokkal kapcsolatban. Ezen heterosztereotípiák között találhatók olyan pozitív vonások, mint az intelligencia, segítőkészség, versenyszellem. A magyarok viszont mintha jobban fukarkodnának a pozitív jellemvonások osztogatásával, és inkább hajlanak arra, hogy negatív jellemvonásokkal ruházzák fel velük együtt élő más nemzetiségű honfitársaikat.

A faktoranalízis által feltárt kettős szerkezet jól mutatja a konnotáció dimenzióját. Érdekes módon, amint azt a 9. és 10. táblázat is bizonyítja, mindkét nemzetiségű válaszadók mindegyik célcsoportnak megkülönböztetés nélkül tulajdonították az erkölcsösség és a kompetencia jegyeit. Összehasonlítva a magyar válaszadók értékelését a külföldön élő románokról, a román válaszadók gyakrabban alkalmaztak nyugatiasabb heterosztereotípiákat a külföldön élő magyarok esetében (például a versenyszellem és az önzés magas becsült értéke).

A faktoranalízis nyomán létrejött kettős szerkezet nem tudta ugyan igazolni az erkölcsösség és a kompetencia dimenzióját, de sikeresen összesíti az érték dimenzióját.

A fenti táblázatok bizonyítják, hogy mindkét csoport válaszadói azon pozitív és negatív konnotációjú személyiségjegyek mögé sorakoztak fel, amelyeket az autó- és heterosztereotípiák alkotóelemeinek tekintettek.

A négy célcsoport értékelésének alapján klaszteranalízist alkalmaztunk, mely az erdélyi válaszadókat négy klaszterre bontotta. A klaszteranalízis eredményeit az alábbi táblázat mutatja be.

 

9. táblázat. Az erdélyi magyarok által tulajdonított jegyek becsült gyakoriságának faktorszerkezete

  Politikai és etnikai outgroup Politikai és etnikai ingroup Etnikai ingroup, politikai outgroup Etnikai outgroup, politikai ingroup
I.
II.
I.
II.
I.
II.
I.
II.
Erőszakos
0,75
0,06
0,07
0,64
0,09
0,60
0,71
0,00
Intelligens
-0,05
0,66
0,73
0,08
0,72
-0,01
-0,15
0,73
Lusta
0,81
0,04
0,00
0,75
-0,11
0,77
0,76
-0,05
Önző
0,87
0,00
-0,03
0,80
-0,08
0,79
0,76
-0,03
Segítőkész
-0,01
0,80
0,80
0,07
0,80
-0,20
0,00
0,74
Tehetetlen
0,70
0,02
0,12
0,60
0,05
0,61
0,62
0,07
Toleráns
0,07
0,71
0,68
0,03
0,72
0,05
0,04
0,64
Versenyszellemű
0,14
0,77
0,76
0,15
0,64
0,30
0,11
0,73

 

10. táblázat. Az erdélyi románok által a különböző célcsoportoknak tulajdonított jegyek becsült gyakoriságának faktorszerkezete

  Politikai és etnikai outgroup Politikai és etnikai ingroup Etnikai ingroup, politikai outgroup Etnikai outgroup, politikai ingroup
I.
II.
I.
II.
I.
II.
I.
II
Erőszakos
0,71
-0,04
0.74
-0.11
-0,29
0,58
-0,08
0.73
Intelligens
-0.04
0.68
-0,19
0.75
-0.76
-0.15
0.72
0.01
Lusta
0.76
-0.07
0.81
-0,01
-0.05
0.83
0,04
0,76
Önző
0.73
0.01
0.78
-0.12
0.03
0.84
-0.08
0.71
Segítőkész
-0,01
0.76
-0,24
0,72
0.79
-0,16
0,81
-0,08
Tehetetlen
0,76
-0,03
0,73
-0,04
-0,14
0,79
0,02
0,74
Toleráns
-0,05
0,67
0,07
0,74
0,74
-0,08
0,67
0,00
Versenyszellemű
-0,02
0,81
0,00
0,75
0,79
0,00
0,74
-0,05

 

Az első klaszter válaszadóit kritikusokként lehet jellemezni, mivel gyakorta értékelik a célcsoportokat negatívan, illetve a külföldön élő etnikai ingroup kivételével figyelmen kívül hagyják a pozitív aspektusokat.

A második klaszterbe tartozó válaszadók hajlamosak az Erdélyben élő saját etnikai csoportjukkal szembeni pozitív elfogultságra. Ezzel párhuzamosan jóval nagyobb kritikával illetnek mindenféle idegen csoportot, beleértve a más nemzetiségű honfitársaikat és a külföldi állampolgárokat nemzetiségüktől függetlenül.

 

11. táblázat. Az erdélyi válaszadók klaszterei a négy célcsoport értékelése alapján

 
Politikai és etnikai outgroup
Politikai és etnikai ingroup
Etnikai ingroup, politikai outgroup
Etnikai outgroup, politikai ingroup
 
P
N
P
N
P
N
P
N
Kritikus (18%)
-0,30
1,40
-0,37
1,20
0,53
0,68
0,23
0,68
Elfogult (20%)
0,53
-0,07
0,33
0,08
-0,42
1,00
-0,55
0,84
Állampolgár (29%)
0,93
-0,54
-0,83
-0,65
0,75
-0,56
-0,86
0,68
Korrekt (33%)
-0,39
0,72
0,57
-0,30
0,63
-0,41
0,73
-0,33

 

A harmadik klaszter esetében az állampolgárság tűnik a legdöntőbbnek a négy célcsoporttal kapcsolatos autó- és heterosztereotípiák megalkotásánál.

A negyedik klaszterbe sorolt válaszadók az ingrouppal kapcsolatos elfogultságoktól mentesnek tűnnek, és óvakodnak a négy célcsoport negatív heterosztereotipizálásától.

 

12. táblázat. A románok és magyarok klaszrerek szerinti megoszlása

  Románok Magyarok
Kritikus 19 15
Elfogult 18 30
Állampolgár 28 33
Korrekt 36 22
összes 100 100

 

A 12. táblázat bizonysága szerint jelentős különbség figyelhető meg az erdélyi magyarok és románok között saját maguk, egymás, valamint a külföldön élő magyarok és románok sztereotipizálásának tekintetében. A románokkal összehasonlítva a magyarok kevésbé korrektek, és inkább hajlanak saját csoportjukkal szembeni elfogultságra. A saját csoporttal való azonosulás abból a közös sorsból ered, amely a román állampolgárság és a magyar nemzetiség párhuzamos megéléséből fakad. A románok ezzel szemben kritikusabbnak és korrektebbnek tűnnek, ami saját maguk és erdélyi, illetve azon kívüli csoportok sztereotipizálását illeti. A többségiség megtapasztalása minden bizonnyal hozzájárul a románok nagylelkűbb csoportközi megjelenítéséhez. A kisebbségi lét valószínűleg éppen az ellenkező hatást éri el a magyarok körében.

 

KÖVETKEZTETÉSEK

Összességében elmondható, az etnocentrizmust illetően mindkét csoportban meghatározó jelentőségű a nemzetiségi csoporthoz való tartozás. A reg­resszióanalízissel néhány esetben bizonyossá vált, hogy a nemzeti ingroup és outgroup értékelésénél az azonos szociológiai és demográfiai körülményekből fakadó keresztkategorizáció centripetális erejét felülmúlja a különbözőség érzésének nemzetiségi kategorizációk különbözőségéből eredő centrifugális ereje. A jelenlegi társadalmi tapasztalatoknak az azonos kohorszba tartozás, azonos nem, ugyanazon lakóhely és az azonos társadalmi pozíció által meghatározott közös kapcsolódási pontjait felszabdalják a századokkal korábban élő generációk által érzett és létrehozott elkötelezettségekből fakadó különbözőségek. Más esetekben viszont a keresztkategorizációnak az iskolázottabbak körében éppen a konfliktusfeloldó hatása mutatkozik meg. Talán éppen ebben a következtetésben rejlik a válasz arra a gyakran kísértő kérdésre, hogyan szabadulhat ki a jövő a múlt szorításából Erdélyben.

 

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

E tanulmány az 1997 és 1998 során kivitelezett Kárpátok Projekt eredményein alapul. A vizsgálat a PHARE nagylelkű támogatásának köszönhetően jöhetett létre. Felbecsülhetetlen segítségükért a szerző külön is köszönettel tartozik Huncik Péternek és Bordás Sándornak a pozsonyi Márai Sándor Alapítványtól, valamint Irina Cuhcnak, Horváth Istvánnak, Marius Lázárnak és Magyari Nándor Lászlónak a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Szociológiai Tanszékéről.

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

Bibó I.: The Distress of the East European Small Nations. In Democracy,

Revolution, Self-Determination. Selected Writings. Highland Lakes: ARP, 1991,

Distributed by Columbia University Press, pp 13-86. Csepeli Gy.: Contemporary Hungárián National Identity. Highland Lakes, N. J.

ARP, 1997, Distributed by Columbia University Press. Poppe, E.: National andEthnic Stereotypes in Central and Eastern Europe. A study among adolescents in six countries. Utrecht, 1998, Ercomer.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet