| |
Alpár Ignác (Ignatz Schöckl) 1855-1928
Pesti német családban született a késő eklektika sikeres mestere. 1880-ban magyarosította a nevét. Nagyvállalkozó volt. Számos bérházat, nagypolgári családi házat és középületet tervezett. Legismertebb munkái: az Ezredéves Kiállítás történelmi csarnoka (Mezőgazdasági Múzeum); a Tözsdepalota (ma az MTV székháza); az Osztrák-Magyar Bank (ma Nemzeti Bank); Magyar Általános Hitelbank (ma Pénzügyminisztérium). Az ő nevéhez fűződik a városligeti Vajdahunyad várának tervezése és felépítése is.
Anton Vetter von Doggenfeld 1803-1882
Velencében született, s 1848-ban Kiss Ernővel, az aradi tizenhármak egyikével közösen a szerbek elleni délvidéki harcok vezetője lett. Később a honvéd haderő vezérkari főnökévé nevezték ki. Aulich-chal közösen dolgozták ki a tavaszi hadjárat terveit. 1849 és 1867 között emigrációban élt.
Aulich Lajos (Ludwig Aulich) 1792-1849
Pozsonyi német polgárcsaládban született. A császári hadsereg alezredeseként állt be a honvéd haderőbe, amelynek tábornokaként harcolt a lázadó szerbek ellen. A tavaszi hadjárat haditervének kidolgozója. 1849. október 6-án az aradi vértanúk egyikeként kivégezték.
Bájer József Ágoston (Josef August Bayer) 1821-1864
Görgey vezérkari főnökeként kidolgozta az 1848-1849-es híres felvidéki téli-hadjárat hadműveleti tervét. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik Buda ostromának terve is. Később Némedy József írói álnéven megjelentette Buda ostromának történetét.
Bajor Gizi (Gisella Beyer) 1893-1951
Színésznő, fénykora az 1910-30-as években volt.
Báró Straussenburgi Arz Artúr (Arthur Arz von Straussenburg) 1857-1935
Az erdélyi Nagyszebenben, egy szász nemesi családban született. Hivatásos katona, az első világháború kezdetekor altábornagy, s a limanovai csatát eldöntő kassai 6. hadtest parancsnoka. 1916-ban az Erdélyt védő 1. k.u.k. hadsereg parancsnoka, majd 1917-töl 1918 novemberéig az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó vezérkari főnöke.
Brunszwik Terézia (Maria Theresia Brunswick) 1775-1861
A magyarországi óvodaügy úttörője, a nőnevelés jelentőségének hirdetője. Budán, 1828-ban Angyalkert néven megalapította az első magyarországi óvodát.
Dreher Antal (Anton Dreher) 1841-1921
Sörgyáros, 1863-tól a kőbányai sörgyárat nagyüzemmé fejlesztette. A magyar sörkartell megszervezője.
Erkel Ferenc (Franz Erkl) 1810-1893
Zeneszerző, a Himnusz megzenésítője, számos opera, köztük az első magyar nemzeti opera, a Hunyadi László szerzője.
Fischer Móric (Moritz Fischer) 1799-1880
Tatai német családból származik, a magyar porcelánfestés nemzetközi hírű mestere. 1839-ben komoly tökével betársult Stingl Vince 1826-ban alapított herendi műhelyébe, amelynek hamarosan egyedüli tulajdonosa lett. A herendi porcelángyár 1851-1876 között élte fénykorát. Ferenc József császár 1870-ben Farkasházi előnéwel, magyar nemességgel adományozta meg.
Ganz Ábrahám (Abraham Ganz) 1814-1867
A svájci Unter-Embrachban született. Gyáriparos, nagyvállalkozó. 1841-ben érkezett Magyarországra. A pesti József hengermalomban állt munkába, majd 1844-ben megalapította saját öntödéjét Budán, amely rövid időn belül jelentős vállalkozássá nőtte ki magát. 1848/ 49-ben ágyúkat készített a forradalmi haderő számára. 1850 után rohamosan fejlesztette üzemét, s így az Magyarország egyik legnagyobb, s leghíresebb nehézipari gyárává vált.
Gárdonyi Géza (Géza Ziegler) 1863-1922
Édesapja Ausztriából bevándorolt vándor lakatos volt. Fia magyarosította a család nevét, íróként történelmi regényeivel vált híressé (Egri csillagok, Láthatatlan ember). írói és művészeti tevékenységének elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.
Görgey Artúr (Arthur Görgey) 1818-1916
A Szepesség egyik legrégebbi szász nemesi családjából származik a 19. századi korszerű magyar hadszervezet megteremtője. 1845-ig császári tisztként szolgált, majd Prágában dolgozott vegyészmérnökként. 1848-ban belépett a szerveződő honvédségbe, s rövid időn belül a honvédség főparancsnoka lett. 1849. augusztus 13-án Világosnál kénytelen volt a túlerőben levő orosz csapatok előtt letenni a fegyvert. 1868-ig Klagenfurtban volt száműzetésben, majd azt követően visszatért Magyarországra.
Heltai Gáspár (Caspar Helth) 1515-1574
Az erdélyi szászföldön, Heltán született szász családban. Kolozsvárott megalapította a magyar könyvnyomtatásban rendkívüli jelentőségre szert tett nyomdát. Számos írása közül is kiemelkedtek állatmeséi és a magyarok krónikája, amely csak halála után, 1575-ben jelent meg.
Herczeg Ferenc (Franz Herzog) 1863-1954
Versecen egy jómódú sváb családban látta meg a napvilágot. A 19. század utolsó évtizedétől kezdve sorban jelentek meg regényei, novellái, amelyek nagyon hamar ismertté tették nevét. Regényei rendkívül népszerűek voltak, pl. Pogányok, A hét sváb, Pro libertate. 1929-től a Revíziós Liga elnöke. Sikerei ellenére 1954-ben a legnagyobb szegénységben és elhagyatottságban halt meg.
Hess András (Andreas Hess) 15. század második fele
Nürnbergben született. Scriptorként Rómában, a pápai udvarban dolgozott. Vitéz János váradi püspök hívására, Karai László budai prépost, alkancellár közvetítésével 1471-ben Magyarországra, Budára érkezett, ahol 1472-ben megalapította Magyarország első nyomdáját. Itt nyomtatta ki a Budai Krónika néven ismert legrégibb magyar nyomtatványt (Chronica Hungarorum).
Hild József (JosefHild) 1789-1867
Az 1838-as árvíz után ő volt az új városterv megalkotója, csak Budapesten több mint 900 épület tervei szerint épült fel, számos templom (Eger, Cegléd) tervezője, az esztergomi bazilikát is ő fejezte be.
Hunfalvy János (Johann Hunsdorfer) 1820-1888
Szepességi szász származású földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1846-ban a késmárki jogakadémia statisztika- és történelemtanára. 1848-49-ben részt vett a szabadságharcban. Ezért börtönt szenvedett. 1870-től ő volt a földrajz első egyetemi tanára Magyarországon. A Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja (1872) és haláláig elnöke volt. A mai értelemben vett földrajz első tudományos müvelőjeként tartják számon. Művei forrásértékűek. Hunfalvy Pál öccse.
Hunfalvy Pál (Paul Hunsdorfer) 1810-1891
Szepességi szász származású nyelvész, etnográfus, az MTA tagja. 1842-ben a jogakadémia tanára Késmárkon. 1848-49-ben az országgyűlés tagja, a debreceni parlament egyik jegyzője. A szabadságharc után egy ideig visszavonult. 1865-67-ben a képviselőház, 1867-től a főrendiház tagja. 1842-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1856-ban megindította a Magyar Nyelvészet c. első magyar nyelvészeti folyóiratot. Alapító tagja és elnöke volt a Magyar Néprajzi Társaságnak. Nyelvészettel 1840-ben kezdett foglalkozni. A magyar összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapítója. Végleg tisztázta a magyar nyelv helyét a finnugor nyelvrokonságban. Hunfalvy János bátyja.
Jány Gusztáv (Gustav Hautzinger) 1883-1947
A Moson megyei Rajkán német családban született. A második világháború alatt, 1942-ben a Donnál vezérezredesi rangban a 2. magyar hadsereg parancsnoka volt. 1945-ben Németországba menekült, ám önként visszatért Magyarországra, ahol halálra ítélték és kivégezték.
Klapka György (Georg Klapka) 1820-1892
A temesvári polgármester fiaként sváb családban született. 1847-ben már főhadnagyként szolgált a császári hadseregben. 1848 márciusában a magyar kormány szolgálatába lepett, amely Pozsony és Komárom erődítési munkálatainak vezetésével bízta meg. Később a felső-magyarországi hadsereg parancsnoka lett, majd 1849. október 2-ig hősiesen védelmezte a komáromi várat, s utolsóként tette le a fegyvert. 1859-ben és 1866-ban megpróbált a Habsburg birodalom ellen felkeléseket szervezni. Az 1876/77-es orosz-török háborúban a szultán katonai tanácsadója volt, s valamivel később visszatért Magyarországra.
Kós Károly (Kari Kosch) 1883-1977
Temesvári sváb család sarja. Pályafutását építészmérnökként kezdte, ám mérnöki munkája mellett verseket is irt. Nevét azonban történelmi regényei (A Varjú-nemzetség, Erdély, Az országépitö) tették országosan is ismertté.
Kuncz Aladár (Aladár Kuncz) 1886-1931
Aradon született. Az Auróra és az Új Magyar Szemle c. lapok szerkesztője volt. Első világháborús, a franciaországi internálótáborokban szerzett élményeit a halála előtt megjelent híres regényében (Fekete kolostor) adta közre.
Kühne Ede (Eduard Kühne) 1839-1903
Németországban, Hamburgban született, majd Magyarországra került a magyar ipartörténelem egyik legkiemelkedőbb egyénisége, gyáros. 1862-ben vezetője lett a mosoni Pabst és Krauss cég gépjavító mühelyének, amely 1869-től tulajdona lett, s ezzé) megalapította a nevét viselő (Kühne-gépgyár), később világhírűvé lett mosoni gépgyárat.
Lahner György (Georg Lahner) 1795-1849
A Túróc megyei (Felvidék) Necpálon sváb telepesek gyermekeként látta meg a napvilágot. 1844-ban császári őrnaggyá léptették elő. 1848-ban zászlóaljával bekapcsolódott a szerbek elleni harcokba. A honvédség felszerelésének főnöke lett. A világosi fegyverletételig a nagyváradi lőszergyár parancsnoka volt. A 13 aradi vértanú tábornok egyike.
Lechner Ödön (Edmund Lechner) 1845-1914
Építész, fő művei: Postatakarékpénztár, Iparművészeti Múzeum, Földtani Intézet, kecskeméti tanácsháza
Leiningen-Westerburg Károly gróf (Kart Graf Leiningen-Westerburg) 1819-1849
A Német Birodalom Hessen tartományában született. Magyar felesége révén 1848-ban csatlakozott a magyar forradalom ügyéhez. Tábornokként részt vett több ütközetben. Testvérei császári tisztként harcoltak 1849-ben, ő azonban aradi vértanúként 1849. október 6-án halt hősi halált.
Lenau Miklós (Nikolaus Lenau) 1802-1850
Költő, a puszta egyik első felfedezője a költészet számára, Petőfi ihletöje.
Liszt Ferenc (Franz List) 1811-1886
Zeneszerző, virtuóz zongorista, a szimfonikus költemények kitalálója. Nyugat-Magyarországon Doborjánban (Raiding) született. 1823-ban apjával Párizsba költözött, élete végéig Nyugat-Európában élt. Számos alkalommal járt Magyarországon. Koncertbevételei jelentős részét fordította jótékonysági célokra. Zenei hagyatéka 673 tételből áll.
Márai Sándor (Alexander Großschmid) 1900-1989
Kassán született. A 30-as és 40-es évek egyik legkedveltebb és legsikeresebb írója volt, ám a második világháború után emigrációba kényszerült. 1989-ben az Egyesült Államokban, San Diegoban halt meg.
Munkácsy Mihály (Michael Lieb) 1844-1900
A 19. századi magyar festészet nagy alakja. Festményei többek között: Krisztus a Pilátus előtt, Vihar a pusztán, Honfoglalás.
Pázmány Péter (Peter Patzmann) 1570-1637
Esztergomi érsek, annak a német Pazman lovagnak a leszármazottja, aki Géza fejedelem idején érkezett Magyarországra. Pázmány az ellenreformáció nagy alakja, egyben a magyar barokk próza kimagasló képviselője.
Perzel Mór (Moritz Perzel) 1811-1899
Egy 16. században Magyarországra vándorolt német család sarjaként a Tolna megyei Börzsönyben született. 1848 őszén a honvéd haderő ezredeseként Ozoránál legyőzte Jellasics utóvédét. 1849-ben a délvidéken harcolt. Világos után Törökországba, majd Angliába emigrált. Távollétében halálra Ítélték. 1867-ben visszatért Magyarországra, s országgyűlési képviselő lett. Fivére, Perzel Miklós is részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban.
Pollack Mihály (Michael Pollack) 1773-1855
A Nemzeti Múzeum és a katonai akadémia tervezője, a Deák téri evangélikus templom, sok palota, vidéki kúria építője.
Pöltenberg Ernő (Ernst Pölt von Pöltenberg) 1813-1849
A bécsi születésű katonatiszt az aradi vértanúk között került a magyar hősök panteonjába. Császári századosként csatlakozott Görgeyhez, akinek tábornoki rangban bizalmasa lett. Világosnál ő közvetített Görgey és az orosz főparancsnok, Rüdiger között.
Pray György (Georg Pray) 1723-1801
Történész, a magyar történetírás megújitója, elsőként bukkant rá a Halotti beszédre, felismerte a magyar nyelv rokonságát a finnugor nyelvekkel.
Rákosi Jenő (Eugen Kremszner) 1842-1929
A 19. század második felének és a 20. század első évtizedeinek újságíró fejedelme Vas megyei német családban született. 1863-ban jelentek meg első drámái (Aesopus; V. László), majd 1875-1881 között a budapesti (Blaha Lujza téri) Népszínház megalapítójaként és első igazgatójaként tevékenykedett. 1881-ben megalapította a Budapesti Hírlapot és egészen 1925-ig annak főszerkesztője volt. A Magyarország érdekében kifejtett tevékenységéért nemesi rangra emelték, halála után egészen 1945-ig "istenként" tisztelték.
Rákosi Viktor (Viktor Kremszner) 1860-1923
A 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, aki számos regényt és elbeszélést írt az 1848-1849-es szabadságharcról. Pl. Korhadt fakeresztek vagy az Elnémult harangok c. műveket.
Ráth György (Georg Rath) 1828-1905
Pesti sváb családban született jogász, könyv- és régiséggyűjtő. Az Iparművészeti Múzeum vezetője, majd 1881-1896 között főigazgatója, s 1896-tól főrendiházi tag. Régi magyar könyvgyűjteményét az Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, műgyűjtemé-nyét özvegye a magyar államnak adományozta.
Ráth Mór (Moritz Rath) 1829-1903
A magyar könyvkereskedés és könyvkiadás egyik kiemelkedő alakja, a Magyar Tudományos Akadémia nyomdájának megalapítója. Ráth György testvére. 1857-ben nyitotta meg pesti könyvkereskedését, amely az 1848-as eszmékkel rokonszenvező politikusok, irók találkozóhelyévé vált.
Rohr Ferenc (Franz Rohr) 1854-1927
Aradi sváb családban született. 1913-ban Ferenc József császár kinevezte a magyar honvédség főparancsnokává. Az első világháború alatt 1916-ban vezérezredessé és a 11. k.u.k. hadsereg parancsnokává, 1917-ben a román fronton harcoló 1. k.u.k. hadsereg parancsnokává, 1918 februárjában tábornaggyá léptették elő.
Saxlehner András (Andreas Saxlehner) 1815-1889
Kőszegi sváb család sarja a budai keserüviz-forrás felfedezője. Pályáját 1845-ben, mint posztókereskedő kezdte. 1863-ban megalapította a Hunyadi János keserűvíz-palackozó telepet, s az itt elért sikerek révén világhírűvé tette a keserűvíz üzletet.
Schulek Frigyes (Friedrich Schulek) 1841-1919
A Mátyás-templom újjáépítője, a Halászbástya épületegyüttese, a szegedi református templom építője.
Schweidel József (Josef Schweidel) 1796-1849
A bácskai Zomborban, sváb családban született. Katonai pályafutása a napóleoni háborúk alatt kezdődött. 1848-ban csatlakozott a honvédsereghez. Buda ismételt osztrák elfoglalásakor a vár parancsnoka volt. 1849 októberében Aradon "kegyelemből" golyó általi halálra ítélték. Béla nevű fia századosként szintén a honvédseregben harcolt.
Sedlmayer Curt (Curt Sedlmayr) 1900-1965
Nyugat-magyarországi sváb családban született. Növénybiológus, az MTA tagja. Külföldi tanulmányútjai után hazatérve cukorgyártással és cukorrépanemesitéssel foglalkozott, amellyel világhírnévre tett szert. 1956-ban elhagyta Magyarországot, s Bécsben telepedett le.
Semmelweis Ignác 1818-1865
A magyar orvostudomány történetének legnagyobb alakja. A gyermekágyi láz okának felfedezője, az .anyák megmentöje".
Somogyvári Gyula (Julius Preißberger) 1895-1953
A ma Ausztriához tartozó (Burgenland) Fülesen (Nikitsch) született, a két világháború közötti magyar irodalom legsikeresebb írója. Első világháborús emlékeit bemutató regényeiben (Virágzik a mandula, Ne sárgulj, fűzfa, És Mihály harcolt) a dokumentumszerű hitelesség a nemzetiségek felé kezet nyújtó humanizmussal párosult. A két világháború között a Magyar Hírközlő és Rádió Rt. igazgatói tisztét is betöltötte.
Steindl Imre (Emerlch Steindl) 1839-1902
A Parlament megalkotója, a Múzeum körúti egyetemi épületek tervezője. Több jelentős budapesti épület restaurációs munkáiban vett részt.
Strobentz Frigyes (Friedrich Strobentz) 1856-1929
Pesti sváb családban született. Mérnöknek tanult, majd művészi pályára lépett. A 19. század végének és a 20. század első évtizedeinek kiemelkedő festőművésze. Hiresebb festményei: Rózsaszinruhás hölgy, Ősz. 1910 után Münchenbe költözött, tagja lett a Ml-ÉNK-nek (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre). Németországban halt meg.
Szombathelyi Ferenc (Franz Knauß) 1887-1946
Győri sváb család gyermekeként látta meg a napvilágot. A Ludovika Akadémia, majd a kassai hadtest parancsnoka lett. 1941 szeptemberétől 1944 áprilisáig a magyar haderő vezérkari főnökeként szolgált. 1945-ben nyugatra menekült, ám a szövetségesek visszahozták Magyarországra és Budapesten 10 év fegyházra ítélték. Magyarország azonban kiszolgáltatta Jugoszláviának, ahol halálra ítélték és kivégezték.
Toldy Ferenc (Franz Schedel) 1805-1875
Irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1873-tól a Kisfaludy Társaság elnöke. Mint a Bajza-Vörösmarty-Toldy "triumvirátus" tagja, irányító szerepet töltött be az 1830-as és 1840-es évek szellemi életében. A tudományos igényű magyar irodalomtörténetirás megteremtője. Igen sok magyar nyelvemléket és történeti kútfőt fedezett fel és tett közzé.
Tömörkény István (Stefan Steingaßner) 1866-1917
Iró, az alföldi szegénység életének éles szemű megrajzolója. A rövid műfajokat kedvelte.
Türr István (Stefan Türr) 1825-1908
Bajai sváb családban született. 1848-ban egy magyar gránátos ezred hadnagyaként Itáliában került bevetésre, azonban 1849 januárjában átállt a piemontiakhoz, ahol egy magyar légiót szervezett Ausztria ellen. 1859-ben és 1860-ban Garibaldi hadosztályparancsnokaként harcolt Ausztria ellen, majd Nápoly kormányzója lett. Tettei elismeréseként II. Viktor Emánuel olasz király szárnysegédjévé nevezte ki. Az 1867-es kiegyezés után hazatérhetett Magyarországra. Később a Panama-csatorna építésének egyik kezdeményezője, 1881-től az isthmosi (Korintoszi) csatorna építésének a vezetője volt, melyet végül A. Gerster (1850-1923) magyarországi sváb fejezett be.
Ybl Miklós (Nikolaus Ybl) 1814-1891
A budai vár központi épületének befejezője, az Operaház, a régi Parlament és számos budapesti templom, így a Bazilika építője.
Zala György (Georg Mayer) 1858-1937
Szobrász, a neobarokk szobrászat legjelentősebb képviselője, fő művei: Aradi mártírok, a millenniumi emlékmű figurái a Hősök terén.
Zsolnay Vilmos 1828-1900
Pécsen német családban született a magyar porcelángyártás apostola. A Pécsi Porcelángyár alapitója. A testvérétől 1865-ben megvásárolt kerámia üzemből fejlesztette ki a Zsolnay-féle Porcelángyárat, amely világhírnévre tett szert.
| |