Előző fejezet Következő fejezet

Pest-budai görögök az 1848-1849. évi dicsőséges magyar szabadságharcban

 

Országszerte sok görög eredetű családból származó vitéz volt kész akár életét is áldozni a magyar szabadságharc győzelméért. A pesti Blana Konstantin, Charisziosz Klidisz kereskedő, Kiriák János, Kilikin János, Oeconom György a magyar sereg katonájaként harcolt a szabadságért. A pesti görög festőművész, Lakatarisz Demeter (1798-1864) szintén harcolt a magyar szabadságharcban. Fontos megemlíteni még Arisztotelész Valaoritisz (1824-1879) görög költőt, a romantikus népnemzeti költészet kimagasló képviselőjét is, aki felemelte szavát a magyar nemzet szabadságáért: a magyar szabadságharc hírére elindult görög földről Magyarországra, hogy részt vegyen a magyarság hősi küzdelmében. De későn érkezett: e Petőfi-lelkületű hellén poétát bécsi rokonai tájékoztatták, hogy az orosz cári csapatok bevonulása a magyar nemzet ellen megtörtént, de így is csak nagy erőfeszítéssel tarthatták vissza.

Pest-budai nemzetőrök voltak az alábbi görögök: Derra Naum a pesti (Pest megyei) V. nemzetőrzászlóalj 2. századában; Derra Anasztáz 1849 júniusában a Lánchíd munkálatainál tevékenykedett; Dumtsa Döme nagykereskedő és Dumtsa Konstantin (Lipót u. 196. szám alatti lakosok) a pesti (Pest megyei) I. nemzetőrzászlóalj 3. századában 1848-ban; Gyarmathy György kereskedő (Kecskeméti u. 397.) a pesti (Pest megyei) IV. nemzetőrzászlóalj 4. századában 1848-ban; Janitsáry Döme minisztériumi tisztviselő 1848 decemberében a budai (Pest megyei) I. nemzetőrzászlóalj 1. századában.

A tisztikarban is számos görög eredetű személyiség található. A Janitsáry családból való testvérpár, Janitsáry Konstantin (1825-1893) és Janitsáry Sándor (1821-1904) honvéd főhadnagyokként küzdöttek a csatatereken.

Egy a 18. században Ercsiben még görög kereskedőként jelen lévő nagyapa unokái közül az 1816. március 5-én Pesten született Margó Tivadar honvédorvosként, testvérei pedig honvédekként vettek részt a haza védelmében.

Egy másik testvérpár egyik tagja, Papadopolus/Papaífy Miklós (1815—?) honvéd főhadnagyként; másikuk, Papadopolus/Papaffy Timót (1816-?) pedig honvéd hadnagyként küzdött a harcmezőn. Mindketten a Pest Városi Honvédegylet tagjai lettek 1867-től. A zimonyi születésű Zikó/Zicco János (1806-1867) ezredes ugyanezen egylet tagja volt június 19-én Pesten bekövetkezett haláláig (őt egyébként 1849-ben halálra ítélték Aradon, ám ezt végül 16 év várfogságra mérsékelték, és végül 1852 júniusában kegyelmet kapott).

A magyar szabadságharc legékesebb dicsősége Buda várának 1849 májusi visszafoglalása volt. Ennek kapcsán fontosnak tartjuk kiemelni azt a bihardiószegi görög kereskedőcsaládból származó hős katonát, aki e mitikus jelentőségű ostromgyőzelem után egyike lett a 30 magyar honvédtábornoknak: Kiss Pál (1809-1867) századosból tábornokká való rangemelkedését kizárólag rátermettségének, a csatatereken megmutatkozó katonai bátorságának és hadvezetői képességének köszönhette. A szerbek elleni honvédő háború kezdetén a bihari nemzetőrök parancsnoka volt. Először a perlaszi ütközetben tűnt ki bátorságával. Fontos szerepet játszott Damjanich János délvidéki győzelmeiben. 1849. február 26-tól Gyulai Gál Miklós helyett Arad ostromseregének parancsnokává tették. Hősként harcolt a tápióbicskei csatában a híd elfoglalásáért. Komárom alatt az ő dandára kelt át elsőként a Dunán: elfoglalta az ottani homok-hegyet, és ezzel a csata eredményes lefolyását jelentősen elősegítette. Májustól Pétervárad erődjének parancsnoka volt. O volt a magyar szabadságharc legmagasabb rangú görög eredetű tisztje. Először őt is halálra ítélték, ám végül amnesztiában részesült. Kiss Pál honvédtábornok neve ma is közismert: emlékét élénken őrzik Tiszafüreden, ahol múzeumot, iskolát, utcát, cserkészcsapatot neveztek el róla.

1854-ben Kiss Pál feleségül vette a szintén görögkeleti vallású tiszafüredi földbirtokos, Bernáth István leányát, Bernáth Máriát. Ezután a Bernáth család tiszafüredi és tiszaőrsi birtokain gazdálkodott. Később betegsége miatt Pesten, a Rókusban kezelték: 1867. május 27-én Pesten hunyt el. Vasúton szállították Karcagra, s onnan szénásszekéren vitték Tiszafüredre. Halotti anyakönyvi bejegyzése két helyen is megtörtént: a pesti Petőfi téri görög templom anyakönyvében, és a karcagi görög anyakönyvben egyaránt rögzítették halálát. Tiszafüreden temették el; Popovics János karcagi görög pap búcsúztatta. Sírhelye ma is Tiszafüreden, a város Orvényi úti temetőjében található.

Fontos megemlíteni egy ókori görög vonatkozású műveltségtörténeti mozzanatot az 1848-1849-es szabadságharc utóéletét jelentő hatalmas költészeti panteonból: „Nyergestető” címet viselő (1965-ben írott) versében Kányádi Sándor örök emléket állított a magyar szabadságharc győzelméért Erdélyben harcoló székely hősöknek, akiknek önfeláldozó és rettenthetetlen bátorságát magasztalva (az alábbi sorokban) annak a háromszáz ókori spártai görög harcosnak a példáját említi fel, akik majd két és félezer évvel korábban Leonidász királyuk vezérletével szálltak szembe (szintén egy reménytelen csatában, de rendíthetetlen hősiességgel) az óriási perzsa túlerővel szemben.

Úgy haltak meg a székelyek, mind egy szálig, olyan bátran, mint az a görög háromszáz Termopüle szorosában.”

Nos, az 1848-1849-es szabadságharc csatáiban részt vevő görög eredetű honvédek tettei azt bizonyítják, hogy bizony a vér sosem válik vízzé. Ez pedig igaz minden jó hagyományát értékőrző és történelmi sorsközösségét méltó módon megélő nemzetre!


A pesti görög templom, előtérben a Petőfi téri görög emlékmű

 

(Még egy érdekes (és további kutatást érdemlő) adalék: jelen szerzőpáros idősebbik tagja 1948 táján a Petőfi téri görög templomban látott egy piros színű, háromszögletű zászlót, mely, emlékezete szerint, a pest-budai görög közösség által kiállított nemzetőr század zászlaja lehetett.)

 

  
Előző fejezet Következő fejezet