Előző fejezet Következő fejezet

A galamb-per

 

A Petőfi téri templom ikonosztázának középső, királyi ajtaja felett van egy nyílás, amely azt a benyomást kelti, mintha hiányozna onnan egy kép. Itt eredetileg egy fafaragvány volt, mely két, egymással szembeforduló, csőrükkel koronát tartó galambot ábrázolt. Az ikonosztáz faragványait készítő fafaragó mester, Talidorosz görög nyelven az alábbi feliratot véste rá: „Készült és befejezést nyert jelenleg általam, Nikolaosz joannész által, aki Naxos szigetéről való, 1800. aug. 15.1

1803-ban Dionisziosz Popovics budai püspök a galambok eltávolítását követelte. A hívek ezzel nem értettek egyet, mivel e két galamb a görög-vlach testvéri együttélést jelképezte. A püspök ekkor a város vezetőségéhez fordult segítségért. Tette mindezt azért, mert a faragott szobrok és az ilyen jellegű feliratok ellenkeztek az ortodox vallási előírásokkal. (Megjegyezzük, hogy ennek ellenére másutt is voltak ilyen díszek.)

 


Rudolf Alt rajza nyomán Franz JosefSandmann: A Nemegyesült Görög Egyház, 1853 (Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár)

 

Pest város részéről az ügyet Boráros János vizsgálta ki, aki erről jelentést tett a Helytartó Tanácsnak. Ok nem tudták, miként szolgáltassanak igazságot, így a döntést elhalasztották Stratimirovics érsek 1805-ös látogatásáig, aki végül a galambok eltávolítása mellett döntött.

A galamb-per a görög-vlach ellentét újjáéledését eredményezte. A görögök végül is hajlottak a levételre, amire 1806. december 24-én éjjel sort is kerítettek. A vlach vallásos közösség nagyobbik része azonban igencsak felzúdult. A feszültség nem csökkent sem a görögök és a vlachok, sem a püspök és az érsek között. A helyzet megoldása érdekében Boráros János ismét megpróbált békítő szerepet játszani, a galambok azonban nem kerültek vissza a helyükre, s a vlachok számára ez olyan súlyos gondot jelentett, hogy még 1833-ban is felemlegették. A felirat a mai napig sincs a helyén.

A 19. század folyamán a templom homlokzatát átalakították, a tornyok lapos gúlasisakját 1872 és 1874 között Ybl Miklós tervei szerint barokkra cserélték.

A templom mögötti utca egykor a Régi Színház nevet viselte, mivel a végében lévő Rondellában színielőadásokat tartottak. Az egyházközségi épületek régebben a piaristák birtokában voltak, és a díszteremben a 18. században iskolai színjátszás folyt. Az utcában egy textilkereskedő a galamb-ügytől megihletve cégéreként fehér galambot festetett - a ma is létező Galamb utca erről kapta a nevét.

 

Lábjegyzetek:

    1. Füves Ödön: A pesti görögök és makedorománok galambpere. In: Antik Tanulmányok XVIII. (1971) 1. 52.

     

      
    Előző fejezet Következő fejezet