Előző fejezet Következő fejezet

A pesti görög egyházközség „ utóélete”

 

Az ortodox egyház 1868-ig egységes volt Magyarországon, és szerb vezetés alatt állt. A románok különválását a miskolci születésű Saguna András püspök kezdeményezte. A két egyházról az 1868-ban hozott törvény intézkedett. Ekkor három görög egyházközség - a pesti, a kecskeméti és a szentesi - autonómiát kért arra hivatkozva, hogy őket görögként ismerik, ám valójában magyarok. Az 1868. évi IX. törvénycikk 9. §-ába ezért bekerült: „A görögkeleti vallás se nem szerb, se nem román ajkú hívei.” 1

A pesti egyházközségben a 19. század folyamán egymás után három vlach pap szolgált. A harmadik pap 1887-ben bekövetkezett halálakor a görögök kérték a vlach parókusi állás megszüntetését. A görögök és vlachok szétválása a Kultuszminisztérium rendeletével 1888-ban bekövetkezett. Volt ugyanakkor olyan vlach eredetű család (pl. a Lyka család), amely továbbra is az egyházközségben maradt.

A pesti egyházközség híveinek száma a 20. század első felében kétszáz fő körül volt, de folyamatosan csökkent. Ennek oka nagyrészt az 1868-ban elnyert autonómia volt. A közösség azon alapszabálya, amely 1902-ben készült, s amelyet a Kultuszminisztérium 1910-ben hagyott jóvá, kimondta, hogy egyházközségi tagságra csak a templomalapítók egyenes ági leszármazottai tarthatnak igényt, más görög vagy vlach származásúak pedig a közgyűlés titkos és kétharmados igenes többségű szavazása alapján nyerhettek tagságot. A tagok közül már senki sem tudott görögül. 1931-ben a közgyűlésnek 29 tagja volt, ebből öten tartósan vidéken éltek. Ez nagyjából ugyanennyi családot jelenthetett, az említett ötöt pedig földbirtokaik köthették a vidéki élethez. 1983-ban a fent említett 29 tagból már csak három élt.

1931. december 6-án a közgyűlés kimondta a „görög alapítású görögkeleti egyház magyar” jellegét, s ezzel az első görög diaszpóra magyarországi „pályafutása” szimbolikusan véget ért. Füves Ödön, az első görög diaszpóra avatott kutatója is az 1930-as évet tekinti időhatárnak. Összegzésül álljanak itt az egyházközségnek az 1792 és 1930 közötti időszakra vonatkozó népmozgalmi adatai. „A pesti görög ortodox egyházközségben ez alatt a 138 év alatt 1015 keresztelés, 1501 temetés és 327házasságkötés történt.”2

Bár az egyházközség többnyire zártkörű volt, segélyeket, meg ösztöndíjakat azért folyósított, az utóbbiakat a Haris Alapítványon keresztül. A 20. század első felében „apesti egyházközség személyes szerződés alapján görög papot alkalmazott a Kostantinápolyi Patriarchátus papságából”.3

Többen is voltak ilyenek, az utolsó 1946-ban eltávozott. így már nem volt az egyház- községnek, a templomnak papja. Az akkori két (a Szacelláry és Janitsáry családokból származó) főgondnok felvette a kapcsolatot az Aranyszájú Szent János magyar görögkeleti egyházközség papjával, Varjú Jánossal, aki megfelelő állami kapcsolatokkal rendelkezett. (Maga az Aranyszájú Szent János magyar görögkeleti egyházközség 1930 táján alakult meg Budapesten, állami támogatással.) A főgondnokok papot kívántak biztosítani azzal a feltétellel, hogy kijárják az állami támogatást a templom háborús kárainak kijavítására. Ez meg is valósult: a templom újjáépítése bekerült a hároméves tervbe, ugyanis a II. világháború folyamán súlyosan megsérült. Déli tornyát nem állították teljesen helyre. A templom belsejét 1949-ben, a homlokzatot 1953-ban állították helyre, de a munkálatok azután is folytatódtak. A torony építése jelenleg (2009-től) folyamatban van.

Az Aranyszájú Szent János magyar görögkeleti egyházközség használatba vette a templomot. Az ezt követő változások ma már tisztán láthatóak az újabban előkerült dokumentumok és a ma már kimondható visszaemlékezések fényében. A Budapesti Görög Alapítású Görögkeleti Magyar Egyházközség működését az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője 1951-ben megszüntette. A templomot és az egyházközség minden ingó és ingatlan vagyonát a kárpátaljai Kopolovits Iván protojerej átíratta az általa kreált Magyar Görögkeleti Egyházközségek Ideiglenes Főhatósága (Bp., V. kerület Kossuth Lajos tér 14.) javára. (Feladatát képezte Varjú János félreállítása is.) Kopolovits protojerej előzetesen már kötelezte az egyházközség már említett főgondnokait a templom és az ingatlanvagyon átadására: így került a templom (az akkori politikai viszonyok árnyékában) a Moszkvai Patriarchátus joghatósága alá. Itt ma a magyar egyházközség mellett egy orosz egyházközség is működik.

1937 táján a templomot környező épületeket, a „görög udvar”-t lebontották, és ekkor emelték helyettük a ma is álló házakat. A templom déli oldalán álló épület (Petőfi tér 2. és a Galamb u. 4.) volt az egyházközség bérháza: bár államosították, mégis mindvégig megmaradt az egyház kezelésében. Az egyházközségek már említett „Ideiglenes Főhatósága” intézményét felváltotta a Magyar Ortodox Adminisztratúra (ez egy ideig a Galamb u. 4., majd a Petőfi tér 2. szám alatt működött): az egyházközség neve Nagyboldogasszony Magyar Ortodox Egyházközség lett. (Az oroszé a Szentháromság nevet viseli.)

A templom körüli kriptákat már az 1937-es építkezések előtt felszámolták. A külső fal lábazatában néhány sírkő még napjainkban is fellelhető (vannak közöttük görög, német, magyar, sőt, még latin nyelvűek is).

A pesti Petőfi téri görög templom történetének újabb fontos adaléka is van. 2000-ben, a Millennium évében a konstantinápolyi patriarcha az ortodox egyház szentjeinek sorába emelte Szent István királyunkat és Szent Hierótheoszt, Magyarország első püspökét. (Ez utóbbi név kapcsán megjegyezzük, hogy egy énektöredékben fennmaradt Jerót alakban!) A magyar katolikus egyház Szent István-ereklyével ajándékozta meg a pesti Petőfi téri templomot, s ezt egy kettős ikonba foglalva 2005. augusztus 20-án helyezték el a templomban. A teljesség kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy a Kostantinápolyi Patriarchátus Magyarországi Exarchátusának Váci utcai kápolnája is kapott Szent István ereklyét a katolikus egyháztól!

 

Lábjegyzetek:

    1. Berki Feriz: Magyar ortodoxok. In: A keleti kereszténység Magyarországon. Budapest, 2007. 59-60.
    2. Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992.1. Bu­dapest, 1993.22.
    3. Berki Feriz: Magyar ortodoxok. In: A keleti kereszténység Magyarországon. Budapest, 2007. 61

     

      
    Előző fejezet Következő fejezet