Négy évvel ezelőtt jelent meg a Miként a madarak... című könyvem, egy kétnyelvű válogatás, cikkek, interjúk, riportok. Ezeket különböző időben írtam és jelentettem meg az itteni görög és magyar sajtóban. Az anyagok a magyarországi görögök életéről, jelenéről és múltjáról szólnak, főleg egyszerű emberek személyes vallomásain keresztül. Vallanak életükről, sorsukról, amely ide vezette őket Magyarországra, ahol végül is második hazára találtak. Egy olvasó azt írta, hogy ez a válogatás identitásunk tükre.
A könyv nagyon jó visszhangot váltott ki mind a görög, mind a magyar olvasók körében. De hasonló jó fogadtatást talált Kanadában, az USA-ban és Ausztráliában az ottani görög olvasóinál, és különösen Görögországban, ahova szétszórtan és véletlenszerűen kerültek egyes példányok. Idehaza a megjelenése alkalmából tartott könyvismertetési rendezvényeken, levelekben és telefonbeszélgetésekben igen dicsérő értékelések hangzottak el, és emellett egy határozott igény jutott kifejezésre az olvasók részéről, hogy legyen folytatás, mert szükség van az ilyen jellegű és témájú írásokra, mert személyes élményeket, benyomásokat fogalmaznak meg, dokumentumokat tartalmaznak a múlt eseményeiről, történéseiről, amelyek szoros összefüggésben állnak az emberek mai életével, gondolatvilágával, az őket foglalkoztató gondolatokkal és problémákkal.
Nos, ez az igény vezetett arra, hogy összeállítsam ezt a kötetemet. Ebben új anyagok találhatók, hasonlóan érdekesek, mint azok, amelyek az előző könyvben kaptak helyet. Talán még mélyebben átéreztem, hogy valós igény van az ilyen autentikus, leíró, elbeszélő interjúkra, riportokra a múlt történéseiről, amelynek mi magunk is szenvedő alanyai, alakítói, szemtanúi voltunk. Szükséges ez a munka a ma és a holnap számára. Össze kell gyűjteni az átéléseket, benyomásokat azoktól az idős emberektől, akik szerencsére még köztünk vannak, akik tanúi és résztvevői voltak a zord háborús időknek, amelyek egy egész életre szóló menekülésre kényszerítették őket. Ezek az emberek 50-60 év távlatából, elfogultság és előítéletek nélkül, őszintén vallanak, beszélnek sorsukról, örömeikről és keserűségeikről. Nem lehet hitelesebb ábrázolása a múlt történéseinek, mint azoknak az embereknek a visszaemlékezései, akik mindezt átélték, szereplői és alakítói voltak a kényszerű emigrációban megszülető új életnek.
Az előző kötet történelmi visszatekintésében (A magyarországi görögök múltjáról és jelenéről) eljutottam az első önkormányzatok megválasztásáig. Mára az önkormányzatiság történelmünk szerves részévé vált. Ez indokolja, hogy ebben a könyvben újra megjelenjenek azok a riportok, amelyeket közvetlenül az első, a második és a harmadik választási folyamat lezajlása után írtam. Ezek a riportok az Enimerotiko Deltio című újságban részletesen beszámolnak a helyi, fővárosi és országos görög kisebbségi önkormányzat 1995-ös, 1999-es és 2003-as megválasztásáról és első lépéseiről.
Az Enimerotiko Deltio a Fővárosi Görög Önkormányzat lapja volt, az első önkormányzatokkal együtt kezdte működését, és 2003-ban adta át helyét a mostani Ellinizmosznak.